Sigil Szeme (Nyitott)

Soha ne mondd, hogy soha! Hidd el, hogy lehet... azaz lehetne, de az már nekem is kellemetlen lenne. * Felnevetett rajta, mivel mindig vizuális típus volt, így túl jól sikerült elképzelnie az egészet. * Le akarsz tagadni? Szép... pedig már kezdtem azt hinni, semmi sem állhat virágzó kapcsolatunk útjába. Még az sem, ha túl virágzó lenne és rajtam jelennének meg a harasztok.

* Csak halkan felsóhajtott, majd a saját vállán megkocogtatta a páncélt. * Nem úgy gondolta, ne vedd magadra... Lehet... lehet bal lábbal kelt fel a hölgyemény, mindenki imád téged. Ne hallgass rá, most csak fenyeget, még nincs oka ütni... * Majd Hyára pillantott. * Figyeld meg, egyszer amikor leveszem, fogja magát és elszalad csak azért, mert állandó fenyegetésben él... Majd valahogy megpróbálom edzeni, hogy ne féljen tőled... és a gonosz vigyorodtól.

Miért? Ez nagyon egyszerű, Bogaram. Egy nő és egy férfi írását könnyű egymástól megkülönböztetni. Veled általában a hivatalos dolgokat íratom, és sokkal-sokkal elfogadóbbak a címzettek, amikor meglátják a finom vonalakat. Szóval a Rendnek nagy előny, ha a te betűid nyújtózkodnak a lapom és nem az enyémek... Túl markánsak, éppen az ellenkező hatást érnénk el vele. * Vágta ki magát rögtön a helyzetből. Egyébként csak egyszerűen utált hivatalos szövegeket írni, ezért ott sózta át másra, ahol csak tudta, Hya pedig valahogy mindig a közelben volt... *

Néha? Nem csak néha... kifejezetten praktikus útitárs vagyok, ezt meg se próbáld tagadni! A múltkor tettem egy hasonló keverékbe mézet, úgy egész más volt az íze. Majd egyszer megkóstoltatom veled is, csak most indulás előtt nem mertem belekötni abba a seregnyi méhbe, ahonnan a múltkor szereztem. Majd ha lesz egy kis pihenőnk, akkor megismétlem azt a koktélt. Édes, mi? Mindjárt ott vagyunk, már nincs is olyan messze. Látod? Egész sokat haladtunk.

Félreértesz, mint számtalanszor! *Lépett előre kicsit, mialatt széttárta a kezeit s hosszan nézett a férfira.* A mi gyümölcsöző kapcsolatunk útjába nem állhat sokkal több minden, mint ami eddig itt van. Ugyan Aedan, úgy csűrőd csavarod a szavakat, hogy mások nem is értik mit akarsz pontosan. Még jó, hogy én nem látok bele többet, mint kell.
*Pöckölte homlokon a férfit, azzal vissza fordult helyes pozicióba s tovább ment nyugodtan.*

Nem is tudom mi a jobb? Hogy félnek tőlem, vagy hogy irányítani akarnak engem? Ha így viselkedsz velem, akkor nincs más amit számon kérhetnél tőlem. Ezt a páncélod is pontosan tudja, mert minden egyes ütést tőlem, és másoktól is csak Miattad szerezhet!

*Felvont szemöldökkel figyelte a férfi érvelését. Nagyon logikus volt, de sejtette, hogy nem csak ez áll a háttérben.* Szerencséd, hogy most nincs kedvem ebbe jobban belemenni. Néhány dologban nehézkes veled egyezkedni...hasznavehetetlen vagy, így , hogy kérhetném, hogy egyszer szívességből megvédj vagy bármi? Pfff...
*Nézte hosszan az előttük álló utat.*

Nem mondok semmit, mert még túlságosan elbízod magad. Szerencséd, hogy nem vagyok ezekre allergiás...vagy pedig nem tudok róla! Mit tettél volna, ha hirtelen bajom lesz? Bolond.... *Sóhajtott, azzal tovább pillantott előre, felvont fejjel, de elmosolyodott.* Lehet mégis csak lesz jó oldala annak ,hogy velem vagy. Be kell vallanom, előnyödre válik, hogy minden apró dolog miatt repül az idő. Az lesz furcsa, ha nem így lesz előbb-utóbb.
*Megtorpant, s hosszan nézett előre, kissé elkomorodott.*
Lehet hamarosan társaságunk akad.....

Ki tudja... lehet direkt csinálom, mert tetszik, ahogyan magadra veszed... * Jegyezte meg, miközben felnevetett. * Naná, hogy csavarom őket, a végén unalmas lenne a szövegelésem, így legalább piszkálja a csőrödet a "mi van ha most éppen nem hülyül?" rész. * A pöckölés elől megpróbált elhajolni, de a páncél nem engedi túlságosan, így telibe találta a támadás. * Megállj, ez még bosszút kíván!

Azért nem csak a puszta lényem miatt kell szenvednie... vagy kellett eddig is. Arról nem tehetek, ha az átkozottak stresszlevezetésre akarnak használni, mert éppen arra jártam! Szóval mielőtt ismét megütöd, gondolj erre: a páncélok élete cseppet sem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. Van egy mese is arról a páncélról, amelyik megőrizte a gazdája lelkét, miután az elesett egy csatában...

Hmm, akkor jobban kellene figyelnem rá, hogy mikor nincs kedved fejtegetni az ok-okozati összefüggéseket, és akkor kellene magyaráznom... Ha ezt előbb tudom, nagyon sok munkát és fáradságot megspórolt volna a taktika. * Halkan felsóhajtott, miközben megmozgatta a nyakát. * Nem is vagyok hasznavehetetlen... Hányszor védtem már a seggedet! Már régen más formára szabták volna, ha nem vagyok ott.

Tudtam, hogy nem vagy rá allergiás, mert egy: edzettebb a te szervezeted annál, mint hogy a szobában ücsörgő királylányok nyavalyái kapjanak el; kettő: az egyik sebedet már kezeltük vele és nem lett semmi bajod. Na ezt tetézd... Mellesleg, így holnap reggelre eltűnik, ha esetleg egy kavics felsértené a lábacskáidat...
És nem csak az idő repül, hanem mivel kénytelen vagy beszélni, nem érzed magad annyira fáradtnak sem. Ezért szoktam dúdolni, ha egyedül megyek vagy fütyörészni, mert nem az utat figyelem. * Ő nem állt meg, hanem csak lassított, úgy haladt tovább előre. * Tudom, már jó pár méterrel ezelőtt kezdtek minket figyelni. Ha megunják, majd előbújnak, legalább addig nem kell fárasztanunk magunkat...

Bosszút...vérbosszút! Ugyan már...ha ennyitől bajod lesz, akkor már csalódtam is benned.

Ez tényleg egy mese? Mert sosem hallottam róla...nem csak most találtad ki?
*Vonta fel a szemöldökét kissé, azzal megrázta a fejét.*
Akkor is te vagy a gazdája, neked kell jobban vigyázni rá, ha ennyire sajnálod. Az, hogy néha é megtalalállak, okkal van. Az, hogy ők miért rajtad vezetik le a stresszt.... szerintem gondolkodhatsz ezen. Én azért nem lennék a helyében, az biztos.

Legalább dolgoztál és gondolkodtál. Semmiképp nem volt haszontalan.... inkább dolgozz többet, hátha egyszer célt érsz. *Pillantott rá, végül egy kis enyhe vigyort engedett meg.*
Persze....gondolod, mi? Maradjunk annyiban ,hogy ez a formás fenék, a te segítséged nélkül is éppen annyira jó, mint amúgy. *Vont vállat.* De..persze azt nem tagadom, hogy volt, hogy már kisegítettél.

1-1! Kivételesen be kell vallanom, hogy mégis figyeltél rám eddig. Meg vagyok hatódva...de tényleg. *Mosolyodott kissé nyugodtabban el, mialatt előre pillantott. Halk sóhajjal vont vállat.* Lábacskáim! Miért érzem úgy, hogy úgy kezelsz néha ,mint egy gyereket.
*Mosolyodott el, felvont szemöldökkel.*
Igaz...és mivel senki sincs veled, senkit sem zavarhat ha éppensggel hamis amít énekelsz, vagy fütyülsz. *bólintott, azzal tovább ment a férfi után, igyekezvén nem túl feltünően. Kissé elkomorodott. Amint beérte halkan sóhajtott fel, bár a figyelmét nem hagyta lankadni.*
Bár jó lenne tudni, hogy pontosan kik..vagy mik azok.... bár...nem érzem különösebben különlegesnek őket... így inkább azt mondanám ,hogy emberek.. talán határmenti figyelők...vagy pár bandíta. Bár...ha az utóbbi,...akkor nem igazán edzettek.

Azért talán ott még nem tartunk, hogy egy pöccintéssel kiüss... Ha mégis megtörténne, két dolgot fogok tenni. Miután magamhoz tértem, távolabb lépek tőled pár lépést, így nem ismételheted meg; illetve soha többé nem rázok veled kezet, mert ki tudja, mikor akarod éppen szilánkosra törni. Hmm, lehet három dolog lenne végül, mert azt is megkérdezném, ezt hogy a gyászba sikerült összehozni? * Fejtette ki a véleményét, majd felnevetett rajta. *

Tényleg egy mese, még nem hallottad? * Kérdezett rá kissé meglepetten. * Na, akkor van egy ajánlatom. Este leülsz mellém a tábortűzhöz, hozol egy kupa sört és cserébe elmesélem neked. Szerintem érdekes sztori, szóval megéri. * Itt Hyára kacsintott nyomatékként. *
Jó, legyen. Tegyük fel, hogy okkal püfölsz... De nekik akkor sincsen okuk! Még csak ívócimborák sem lehetünk, mert egyszer sem láttam őket besétálni egy kocsmába és leülni kulturáltan az asztal mellé borozgatni. Látni akarok egyszer egy olyat, amelyik igazából borszakértő. Kettőt cappog az ízlésesen kifényezett pohárból, majd közli, hogy érzi benne a szőlő zamatát, és a tölgyfahordókban való tárolás miatti pikáns zamatot. Most komolyan.

Ugyan, Hya! Ha gyerekként kezelnélek, minden ügyes húzás után kapnál egy buksisimit meg egy nyalókát, vagy cukorkát. Mondjuk ha szeretnéd, akkor még meg tudjuk oldani. Úgyis annyi helyen megfordulunk, tuti találunk olyan árust, akinél van valami nasi... legfeljebb almát adok, mint a lovaknak. * Szemtelenkedett kicsit, de közben a pillantása már komolyabb volt, ezzel jelezve, hogy koncentrál valamelyest a környezetükben lévőkre. *
Bármelyik legyen a kettő közül, vagy amatőrök vagy süketek... Ha nyilvánvalóan lebuktam, akkor általában elő szoktam bújni... Ha csak nem trükköznek és tudják, egyenesen egy csapdába sétálunk. * Lassított, miközben megvakarta a tarkóját. * Bevárjuk a vidám fiúkat vagy majd előugranak, ha akarnak?

*A férfi elmondása miatt még ő is felnevetett. Habár tudta, hogy ő maga nem gyenge, azért abban is teljesen biztos volt, hogy messze nincs még azon a szinten harcban, erőben, mint Aedan. A férfi hamarabb sodorná el oldalra, mint ő a férfit. Ugyan akkor Hyának másban voltak erősségei, és éppen ezért tudta, hogy ezekben a harcokban kiegészítik egymást. Gyors volt, hajlékony, precíz és néha alattomos. Ezek egy lovagból nagyrészt kimaradtak.*

Megbeszéltük. Te fizeted az ételt, meg a sütit....és meg fizetem a sört. Ha a szállást nem nézzük, még mindig jobban jártam. *Pillantott előre azzal elgondolta az egészet.* Hm... szerencsére nem lesz hűvös az éjszaka. Valóban kint fogsz aludni? Majd számold meg a csillagokat... *vigyorodott kissé gúnyosan el.*
Ugyan Aedan, mit gondolsz ilyenekre? Ők ha tudatos lények is... mint kezdjük sejteni, akkor sem olyanok ,mint mi. Nem emberek...nem hiszem ,hogy sok saját döntéssel rendelkeznének. Inkább ösztönszerűek.... Valamiért élnek, valami kell nekik.
Nem várhatsz el kulturális kötődést...főleg nem az ellenséggel... én sem ülnék le inni az ellenfelemmel.

*Elhúzta a száját egy kis vicsorral mialatt hallgatta a férfit.*
Inkább maradjunk az eddigi felállásban. Néha jöhet a süti...azt megengedem. De ha a fejemet simogatod...akkor megint a páncélod látja kárát. Előre figyelmeztetlek...ha meg a lovakhoz kezdesz hasonlítani....még többet fogsz kapni.
*Nem pillantott előre, immáron pontosan érezte, hogy a közelben vannak. Halk sóhajjal figyelmesen s nesztelenül pásztázott a szemével körbe.*
Amatőrök... csapda nem hiszem ,hogy lenne...már kiszúrtam volna....
*Azzal elvigyorodott a férfi felé.* Szerinted mennyien vannak? Engedjelek kicsit szórakozni?

* Hya nevetése akaratlanul is mosolygásra késztette. Minden ilyen pillanatnál be kellett látnia, hogy a történtek, ahogyan a Rendhez került vagy éppen napról napra éltek, harcoltak, egyáltalán nem volt rossz. Már nem tudta volna elképzelni olyannak az életét, mint amilyennek a szülei tervezték annak idején. Amikor betölti a felnőttkort, feleségül vette volna egy nemesnek a lányát és megörökli a családi vagyon egy részét, amivel élete végéig kényelemben élhet és gyarapíthatta volna, hogy a gyerekei is tovább viselhessék a tisztséget. Segítette volna a bátyját, aki a Cousland család fejévé lépett elő az apjuk halála után... Unalmas lenne. A kalandokhoz szokott, fiatalabb korában is kereste a szórakozást, a bajt, Sigil Rendjében mindezt megkapta, igaz elég magas árat fizetett érte.
Gatro mellett, mint második rangidős tag, egyedül ő ismerte az igazi árat... Tudta, hogy mi a kötelessége, ha a helyzet rosszabbra fordul. Eredetileg az öreg feladatai lettek volna ezek a dolgok, de rábízni mindannyiuk számára bukás lett volna. Azon kapta magát, hogy a beavatás óta ezeken gondolkozik. Nem tudta igazán megindokolni, miért... még az is megfordult a fejében, hogy évek óta először talán kicsit tart tőle, mit hozhat a jövő.
Végül csak lemondóan sóhajtott, majd nyújtózott egyet az ég felé, amennyire csak a páncél engedte. * Pff... a végén kénytelen leszek beismerni, hogy öregszem... * Dünnyögte félhangosan. *

Számoljam meg őket? Nem lesz nekem időm arra... Sokkal részletgazdagabb és mozgalmasabb terveim vannak. * Szélesen elmosolyodott. Tényleg voltak tervei: aludni akart egy kiadósat, miközben a tábortűz vidáman ropog mellette és a lángjaival narancssárgásra festi a környezetét. Talán még valami szalonnát vagy húst is szerez a tűz mellé, amit nyárson süthet mellette és a vacsorára sem lesz gondja. *
Ösztönszerűek, jah... és az őrületbe kergetnek lassan azzal a... kollektív tudattal. Kétszer álmodtam a sárkánnyal az utóbbi héten, legalább egyértelműen üzennének, nem csak pár zavaros képet pergetnének le előttünk. Hékás, az te vagy! Én bárkivel leülnék piálni, ha elkerülhetem, hogy kézitusában próbáljuk egymást permanensen elaltatni...

Ha a buksisimi és a kockacukor nem nyert, akkor hogy dicsérjelek? Veregesselek vállon? Pukedlizzek neked? Vagy csak félvállról elejtem a megjegyzést, nehogy túlságosan beleéld magad.
Azért tartsd nyitva a szemed, nem szeretem a levelekkel betakart vermeket... mélyek, nyirkosak, rosszabb esetben pedig már lakik benne valami éhes ragadozó. Hmm... fogós kérdés. Hárman biztosan vannak, mert végig a jobbomon jöttek, a balt nem figyeltem annyira, de mintha ott is lett volna mozgás. * Nemet intett a fejével. * Végezzem egyedül a piszkos munkát? Bah... fele-fele, abban kiegyezhetünk, vagy plusz egy nekem, nehogy letörjön valamelyik körmöd vagy ideje korán elfáradjon az a finom kis kacsó, hölgyem...

*Épp hogy megakadt a füle a férfi kijelentésén, mire kissé rávonta pillantását, önelégült mosollyal. Nem tett most hozzá semmit. Nem volt szükséges, mert az, ahogyan a lovagot nézte, bőven elárulta, éppen mit is gondolhat, vagy hogyan is állhat ehhez a dologhoz. Végül inkább maga mögé vonta kezeit s nagyobb lépésekkel ballagott tovább a férfi mellett.*

Persze-...aludni, aludni és aludni.... Jobb esetben.
*Vont vállat még ugyan azzal a mosollyal. Legalább kényelmesen aludhat. Ez sem egy utolsó szemszög. Bár Hya már megszokta, hogy a küldetések alatt, sokszor még olyan hely sem jut számukra, ahol éppen fedél lenne a fejük fölött, szeretett néha kényelmesebben pihenni. Mint nő egyetlen rigójára, ezt el is ismerte. Sokkal jobban kipihente magát egy puha ágyban, mint mondjuk pár gaz között. A férfi szavaira kissé rávonta a pillantását.*
Én meg egy veszett rókával....lehet jobban jártál. *Viccelte el, majd előre nézett* Elmondtad Gatronak? Lehet ő tudna valamit mondani az álmaidra. *Nézet szét, majd vállat vont.*
Nem vagyunk egyformák. Nem bizony.

Erre nem kell neked válaszolnom. Az adott helyzetben úgyis tudni fogod. És én is ,hogy szórakozol e velem, vagy komolyan is gondolod.
*Engedett meg egy parányi mosolyt a nő, majd ismételten, bár nem feltűnően a környezetnek szentelte a figyelmét. Felsóhajtott.*
Nézzenek oda! Kedves próbálnék lenni s nem fogadod el ? Jól van...jól van. Nekem tökéletesen megfelel a fifti-fifti. *Nyújtózkodott s pillantásával a válla fölött számolgatott szinte észrevétlen.*
Akkor tied a jobb, enyém a bal oldal. Nem lesz gond......és ne aggódj. Nincsenek vermek. De a fák közelébe túlságosan ne menj. Innen nem láthatom, hogy van e ott csapda.
*Vert még egyet a férfi hátára, azzal ellépett mellőle s tovább ment a másik irányba. Kényelmesen ment, de úgy, hogy elő tudja kapni a fegyverét, ha szükségessé válna. Még intet a másiknak.*

És mi a rosszabb eset? * Kérdezett még vissza nevetve. Sejtette, hogy Hya mire gondolhatott, mert volt még pár kedvelt időtöltése, amelyeket a nő nem igazán díjazott. * Veszett róka? És még azt hittem, én jártam rosszul... és mit csinált? Szórta a bolháit, miközben nyáladzott? * Nemet intett a fejével. * Eszem ágában sincs, legalábbis addig, amíg biztosat nem tudok... Felesleges lenne terhelni apróságokkal, túl sokat aggódik. Meg aztán, ott vannaka a saját megérzései, jóval erősebbek mint a tiédek vagy az enyémek. Beszélünk vele, ha itt az ideje... Neked is csak fecsegek, mert unatkozom. Látod? Ezért kellene valami izgalmas, ami lekötne, mert így minden felesleges dolgot megtudhatsz.

Egyébként sem szeretek fák között küzdeni, nincs elég hely egy jó lendítésre. * Egy lassabb mozdulattal emelte le a kardot a hátáról, olyan könnyedén tartotta, mintha egy egyszerű kis tőr lenne, nem pedig egy kétkezes kard, amely sok évnyi gyakorlást kíván. Az intésre egy biccentéssel válaszolt, a jobb oldalt célozta meg. Laza tempóban haladt, mint aki nem is harcolni készül, hanem inkább egy korsó sörre akarja meghívni a leendő támadóit. A látszattal ellentétben résen volt, figyelte a környezete legapróbb rezzenéseit is; ha valamit nem szeretett, azok a kellemetlen meglepetések voltak. *

* A levegő körülöttük az egyik pillanatról a másikra változott meg. Minden lehűlt, a fák leveleire vastag dér réteg telepedett. Habár a nap ugyanolyan ékesen ragyogott fenn az égen, a sugarai mintha nem érték volna el a talajt, így minden félhomályba burkolózott. Az avatatlan szemeknek is egyértelmű lehetett, hogy valamilyen mágia munkája ez. A közeli bokrok egyikéből felsikoltott valaki, egy könnyű páncélt viselő férfi vágódott ki az útra. Elesett, de nagy lendületet véve pattant fel, a kardját elhajítva kezdett rohanni. *
- Elegem van! Felmondok! Ez már a második a héten!
* Aedan félreállt az útból, hogy átfuthasson mellette a rémült egyén. Felvonta a szemöldökét, egészen addig nem értette a helyzetet, amíg elő nem lépett az árnyékok közül még egy bandita. Ugyanolyan egyenruhát viselt, mint a menekülő, de a szemei kéken világítottak. *
Így látsz olvasni a sötétben is...? * Tette fel a kérdést a lovag, ez volt az első gondolata a furcsa alakot látva. *
- Siessetek északra... * Susogta a világító szemű. *

*Felvonta egyik szemöldökét mialatt a férfira pillantott, annak kérdése okán.*
Szerintem nem kell ragoznom, pontosan tudod te, hogy mire gondoltam.
Pfff.... nem....megharapott. *Komorodott egy pillanatra el. Habár csak poénnak hozta fel előzőleg, most ahogyan vissza gondolt, mégsem volt egy kellemes álom ez sem. Habár a mágiában sosem hitt...az álmoknak tudta, értelmük van. Abban, megakarta menteni a többieket....s ösztönszerűen félt attól a rókától...ösztönszerűen tudta, hogy baj van vele....*
Okos és alattomos dög volt. *jelentette ki egyszerűen, ám amint Gatro jött szóba, komolyabbá vált. Azóta ,hogy itt van, az öreg közel került hozzá, mint sokan...mint egy nagy család.*
Azt mondod...hogy sokat aggódik feleslegesen...igaz?
*Nézett lassan előre hosszan. Néha bele sem gondolt abba, hogy vajon az öreg miket láthat, hallhat. Pedig igaza volt Aedannak. Gatro sokkal többet tudott, mint ők. Sokkal.
Halk sóhajjal rázta meg a fejét.*
Hagyd...már megszoktam. Csak még meg kell tanulnom, hogy szedjem szét a mondandóid közül azt amelyik értelmes, attól amelyik nem.

Karforgatók...ch.... nektek csak ez számít. *Kis vigyorral vonogatta meg a fejét mialatt a saját kis útján haladt tovább. A mosolya csak lassan lankadt, minden egyes lépéssel kisebbre, míg el nem tűnt. Ugyan akkor pillantása, habár úgy tűnt csak célirányosan előre vetül, minden apró neszre figyelt a környezetében.*


*Nem torpant meg ahogyan az idő változott körülöttük. Parányit felfelé vonta a sötét szemeit. A nap sugarai ugyan úgy elérték, de a hőt nem érezte. Elhúzta a száját.*
Mágia..... *suttogta ahogyan vissza, előre emelte szemeit. Nem szerette, de nem hátrált meg ha arról lett volna szó. Derekához nyúlt a tőrök miatt, amint megrezzent a bokor előtte. A kiáltás mögüle jött s habár tudta, hogy nem a társa volt, kissé hátra sandított. Akkor látta hogy az egyik bandita rohant el, fejt vesztve. Már összevonta volna értetlenül a szemeit, amikor hirtelen megérezte a szelet s így elkapva a fejét, épp kikerülte a csapást. Hátrébb ugrott egyet.*
Ch...nem ér így támadni.
*Közölte, habár ebben teljesen ő sem hitt, azonban hamar észrevette, meglepte, hogy a bandita remegett. Ahogyan a nő előtt állt a késsel a kezében....az remegett a kezeiben. Ez a férfi nem fogja megtámadni. Kihúzta magát.*
Ne ontsunk feleslegesen vért, hagyom, hogy elmenj, ha most azonnal indulsz.
*A másik hangtalanul pillantott a háta mögé, végül inkább oldalra dobta a fegyverét s sietve rohant a másik bandita után. Hya nem nézett utána, csupán előre, ugyan arra a pontra, ahol még az előbb a másik állt.*
Te nem jössz elő? Felesleges bújócskázni.
* Abban a pillanatban, lassan kilépet egy hasonló figura, mint a túloldalt, de ő nem szólalt meg. Hya halkan sóhajtott fel.*
Aeeedan...ezek a te barátaid?

* Megjegyzett mindent, amit Hya mondott, de nem válaszolt rá már, némi tekintettel a helyzetre. Úgy gondolta, hogy Gatro feleslegesen aggódik, mert ahogyan az öreg, úgy ő is tisztában volt a feladatokkal, a nehézségekkel és az áldozatokkal. A Rend nem állt készen egy komolyabb feladatra, ezért kellett minden ígéretes újoncot összegyűjteniük. Egy maroknyi sereg sok mindenre képes, de ha többen vannak, akkor minimálisra csökkenthetik az áldozatok számát és ez nem volt mindegy. A városok és falvak ártatlan lakóinak élete nem volt mindegy. Aedan tudta, hogy a csatákban és a háborúkban nem azok szenvednek a legjobban, akik a csatatéren küzdenek, hanem akiknek porig rombolják a házát, felégetik a földjeit... akik nem tudnak megmenteni egy kedvest, egy gyermeket vagy szülőt.
Az öreg részben emiatt aggódott, részben pedig azokért az ifjoncokért, akiknek átadta a tudását. Az öreg egy nagy családként szerette Sigil Rendjének minden tagját, és ha kitör a háború vagy a vidéket harcok pusztítják, biztosan vesztene közülük néhányat... *

* A figyelmét igyekezett a helyzetnek szentelni. Ahogy kifújta a levegőt, a lehelete ezüstösen csillant meg a fényben. A pillantása a fákat és a bokrokat fürkészte, tudta, hogy a mágiával irányíott szerencsétlen flótáson kívül még rejtőztek ott többen is. A másodpercek egészen hosszúnak tűntek a feszültség miatt, ami a furcsa mondat miatt még inkább elhatalmasodott. Egyszer csak zörgés és motozás hallatszott a fák rejtekeiből. *
Visszavonulás! * Kiáltotta egy bandita, talán a vezér, akinek a nyomában a többiek az erdő belseje felé kezdtek iszkolni. *

Ááá... Sok a retardált haverom, de ezek a srácok túllőnek rajtuk is. Főleg ez a csóri... * Jelentette ki. Megforgatta a hatalmas kardot, úgy csúsztatta vissza a hátán lévő tartóba. Halk, fémes pattanás jelezte, hogy a penge a helyén van. *
A banditák nem jelentenek veszélyt... másik utat keresnek... * Mondta szaggatottan a fénylő szemű. * Gyenge az elméjük, gyenge a testük...
Nehéz elképzelnem egy olyan mágust, aki lenyomná erőpróbán ezek közül bármelyiket is. Egy varázsbot fele annyira sem nehéz, mint egy jól kovácsolt penge.
Ti... Sigilhez tartoztok, igaz? Érzem rajtatok...
* Aedan karba tette a kezét, egyértelműen nem tekintett az alakra fenyegetésként. * Most fürödtem és már leszólnak... * Dünnyögte. * És te? Miért szálltad meg ezt a nyomorultat?
Nincs sok időm. Üzennem kellett... Ne késlekedjetek...
* A tekintete Hyára vándorolt, rövidesen feltette a kérdést, amelyre talán mindketten keresték a választ. * Csak szerintem hangzik bizarrul...?

*Fél szemmel figyelte  a helyzetet és annak állandó változását. Amint kiderült, hogy az előttük állók nem ellenfelek, halk sóhajjal tette el fegyverét, habár egy kicsit örült, hogy nem kellet azonnal harcolni. *
Utálom a mágusokat....
*Motyogta elhúzva a száját, csendesen, de úgy tűnt az előtte állónak meg sem rebbent a szeme. Talán nem is hallotta. Hya felkapta a fejét, amint a másik beazonosította őket. Mivel jelenleg nem volt abban a helyzetben, nem tett megjegyzést erre....de azért magában már szülte magát a dolog. Hamarosan találkozott sötét tekintete a férfiéval.*
Nem...szerintem is az.
*Fordult meg, majd Aedan felé indult, hogy ne kelljen valamivel hangosabban beszélgetni.*

Valakiért kell mennünk....ugyan akkor, a mágusok azt akarják, hogy északra menjünk gyorsan...de indokot nem adnak rá. Szerinted...tényleg van ott valami, és segíteni akarnak...vagy elterelés, hogy ne tudjuk a srácot elhozni?
* Fejtette ki a gondolatait a férfinak, miútán mellé ért.*
Északra....mégis, pontosan hova? Ha besötétedik nehezebb lesz azon a környéken....
*Vakarta meg a tarkóját picit.*
Legalábbis neked...én meg megint védhetem a formás kis sejhajod......

* Ráncolni kezdte a szemöldökét, majd lemondóan felsóhajtott. * Miért nem tudnak normálisan üzenni? Hé,szevasztok, nyakig vagyok a ganéban, valaki jöjjön értem és húzzon ki. Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? * Tette fel a kérdést, miközben megrázta a fejét. * Egyébként könnyedén lehet csapda... ebben egyet értek Hyával.

Északra... Greyburnbe. * A világító szemű nevetni kezdett, majd már sokkal természetesebb mozdulattal tette karba a kezét. * De azért valljátok be, pár pillanatig egész jól adtam a drámai hangulatot. De... igaz, ami igaz. Nincs sok időm, mert túl távol van ez a... bandita. Bandita, ugye? Annak gondoltam őket a beszélgetésük alapján... Térjünk gyorsan a tárgyra. A nevem Ecrah Grimquester, jelenleg a greyburni torony egyik cellájában kuksolok. Két patkánnyal és egy csontvázzal osztozom, szóval zsúfolt a hely. Ki akarnak végezni, mert rossz fát tettem a tűzre, de ha befogadtok a Rendbe, akkor mindenki csak nyer. Én megúszom a máglyát, ti pedig szereztek egy mágust magatok mellé. Tiszta haszon, látjátok?

Ecrah Grimquester.. Ismerős név, nem? * Fordult elmosolyodva Hya felé, hogy a nő mit szól hozzá. * Arra felé tartunk, talán benézünk... de először is engedd el ezt a marhát.

Ha elengedem, akkor is meghal. Már egy ideje halott, csak én mozgatom... Konkrétan minden lélek és életerő elhagyta a testét, mert hülye volt. Szóval? Jöttök? A fenébe... meghallottak. * Az elkapkodott mondat után a bandita teste összeesett, a hideg és a fényes derengés is megszűnt. A szemein, az orrán és a száján is vér buggyant elő, egyértelműen meghalt. *

Vannak még furcsa véletlenek... * Dünnyögte, ahogyan közelebb lépett a testhez. * Láttam már ilyet korábban. Ha tényleg az a srác volt az, akit keresünk, akkor tehetséges. Greyburn messze van még, három vagy négy napi út, ha valahol elcsípünk egy szekeret vagy kereskedő karavánt... Olyan távolságból csak egy varázsgömbbel vagy valami megbűvölt tárggyal vehette át felette az irányítást... Szerinted megéri kockáztatnunk vele? A hasznunkra válhatna, mert erős, tehetséges és talpraesett. Ahogy látom, nehezen adja fel... viszont ha van valami stiklije, akkor ránk nézve is veszélyes lehet. A mágusokkal jobb vigyázni.

A mágusok mindig is szerették kicsit drámaira venni a figurát…..
*Jegyezte meg a férfi szavaira bólintva. Teljesen egyetértett kivételesen azzal, amit Aedan mondott.*
Ha elég információt tud mondani, akkor meg tudjuk gondolni, hogy egyáltalán érdemes e ez az egész hajcihő.
 
*A név miatt egy pillanatra találkozott a tekintette a társáéval. Nem kellet szavak ahhoz, hogy egyetértsenek egy-két dologban. Lassan vonta vissza a pillantását, ahogyan a mágust hallgatta. Lehunyta a szemeit, úgy igazgatta meg a sötét haját.*
Mégis kinek haszon? Veletek, mágusokkal és a mágiátokkal csak a baj van.
*Jelentette ki teljes nyugodtsággal a hangjában, majd mégis a bandita felé emelte sötét szemeit.*
Ettől függetlenül lehet, elnézünk arra, ahogyan Aedan mondta, szóval tarts ki és lehetőleg ne szervezz magánakciót, mert nem fog sikerülni. *Észlelte, hogy a másikkal szembeni beszélgetés varázslata hirtelen múlt el. Halkan sóhajtott.*
Mázlink is van és nem is. Megváltozott az irányunk, de Ecrah maga keresett meg minket.



*Féloldalasan állva, karba font kezekkel figyelte a környéket, majd a férfit, ahogyan a holtat vizsgálgatta. Hallgatta a szavait, s hosszan gondolkodott el rajtuk.*
Hm….. Akár megéri…akár nem, el kell hoznunk onnan, mert ez a küldetésünk célja. Ha van is stiklije… Gatro lát valamit benne. Én bízom az öregben….a mágusokban már nem annyira. De akkor vegyük azt szempontnak… hogyha azt mondod tényleg erős és tehetséges, már csak azért is megölhetik, mert szúrja a szemét a mostani mágus vezetőnek. Mindenki ki akarja nyírni, ilyenkor csak mi maradtunk Aedan. Adjunk neki egy esélyt.
*Mondta azzal tovább indult.*
Menjünk a fogadóhoz, ahogyan terveztük. Én ott elintézem az utazásunk további részét, míg eszel valamit.

Azért nem minden mágussal van sok gond... Például az a mellben dinamikus vörös még az egyik faluba-... jó, inkább nem folytatom, mert idő előtt horpasztod be a páncélomat. * Jegyezte meg, közben féloldalasan elmosolyodott. * Tudod mit furcsállok? Hogy Ecrah pont minket talált meg. Nem mi vagyunk az egyetlen utazók a környéken... sőt a kontinensen. Mégis minden egyszerűen egybevág... Nem tetszik. * Leguggolt a hulla mellé, hogy átvizsgálja. Kiforgatta a zsebeit és az erszényeit, az egyikben talált valamit, amit fontosnak ítélt. *

* Egy kisebb, körül-belül 10 centi átmérőjű üveggömböt tartott a kezében. A tárgyat Hya felé mutatta, de nem olyan szándékkal, hogy átadja neki. * Megvan. Ilyen gömböket a mágusok készítenek a toronyban, vagy legalábbis készítettek régen. Egyszerűbb, mint leveleket küldözgetni, de sokkal veszélyesebb is, mert ha valakinek elég ereje van, akkor ezen keresztül megszállhatja azokat a személyeket, akik a gömböt érintik. Gondolom a banditák valahol zsákmányolták, az emberünk pedig rájött...

Erős, ezt aláírom... De engem nem győzött meg teljesen. Lehet, hogy Gatro érdekesnek találja, viszont felülbírálhatjuk, ha túl veszélyesnek ítéljük meg a választottját, ez te is tudod. * Komolyabban pillantott a gömbre, miközben beszélt. A tekintete végül megenyhült. * Igaz. Mi sem lennénk sehol, ha nincs a Rend. * Felegyenesedett. * Ezt mindenképpen tartsuk magunknál. Yusaris rúnái miatt velem nehezebb dolga lenne, ha át akarja venni az irányítást, majd vigyázok rá.

Jobb lesz, ha nyitva tartjuk a szemünket. Túlságosan kapóra jön minden és ez nem tetszik... Ha valami túl egyszerű, akkor van benne egy nagy csavar...
Nem mered rám bízni a fuvart, mi? Na szééép... de legalább hamarabb jól lakom. Meg tudnék enni egy egész lovat...

*Elég volt a férfire pillantania, s mint aki tudta volna azonnal, Aedan nem is folytatta arról a mágus nőről való dícséretek tömkelegét. Látta a mosolyát...azt amit ilyenkor mindig is mutatott, s a nő pont emiatt csak egy aprót fújtatott felé, mint egy macska. Már ismerte a férfi legtöbb reakcióját ezekre....ugyan akkor volt, amit még mindig nem tudott megszokni.* 
Dehogynem furcsa...már az is az volt, ahogyan üzent nekünk....nem ,hogy a többi.
*Ugyan úgy, karba font kezekkel állt s nézte hosszan a férfit.*

*Kelletlenül nézte hosszan a mágikus tárgyat. Mint tolvaj mindig szerette felmérni a dolgot értékét...legalábbis az ilyen tárgyaknál. De most, még akaratlanul is érezte, ahogyan a hideg kirázza ettől a kicsi gömbtől. Nem véletlenül nem szerette sem a mágusokat, sem a mágikus tárgyaikat.*
Jobbik esetben csak rájött...és az ő keze nem volt a dologban....
*Gondolta, de félig el is vetette az előzőek láttán.*
A bandítáink sem voltak éppen eszesek...

Még mindig azt mondom, hogy próbáljuk meg, ha már elindultunk.Ha ott úgy véljük, hogy ez a férfi nem közénk való, akkor ott hagyjuk. Ennyi. Gatronak az ízlése amúgy is...hogy is mondjam...érdekes. Nézzünk csak meg téged.
*Engedett meg egy halvány mosolyt, ahogyan felvont fejjel tovább indult.*
Yusaris rúnái..... *félhangosan ismételten mialatt elgondolkodott. Valamiért tudta, hogy nagyon is jó, hogy nem az ő kezében van az a mágikus tárgy. Habár Hya ismerte a saját erősségét...nagyon is jól tudta a saját gyengeségeit is.*

A csavar pedig előbb-utóbb kiderül. Legalább nem fogsz unatkozni.
*Nézet parányit szét,végül csak elmosolyodott a fejét rázva.*
Ilyen könnyen váltasz mindenben?
*Kérdezte segítve oldani a kialakult helyzetett, majd ezt egy kis sóhaj követte.*
Szerzek vacsorát....sooookat.

* A fújtatás nem kerülte el a figyelmét, Hya ilyenkor mindig egy dühös macskát juttatott eszébe. Megmosolyogta, egyszerűen nem bírta ki, hogy megjegyzés nélkül hagyja. * Majd fogunk neked egeret, hogy ne érezd magad annyira hátrányban... * Cukkolta kicsit. Hangosabban kifújta a levegőt, közben párszor átforgatta a gömböt. * Hány aranyra saccolsz egy ilyen kis csecsebecsét? Gondolom nem véletlenül került a banditákhoz. Kíváncsi lennék, kitől mikor és hogyan került hozzájuk, de talán egyszerűbb lesz megkérdezni az emberünket, mint az útonállók után loholni. * A szabad kezével megvakarta a szakállát, ez szinte mindig azt jelentette, hogy elgondolkozott, ha nem éppen az utazás közben egy alapos fürdőre vágyott. *

Valami összeköttetésnek kell lennie... Ahhoz, hogy egyszerű mágiával manipuláljon bárkit is akár a gömbön keresztül, iszonyatos erőre lenne szüksége. Van valami a gömb másik oldalán, ami közvetíti... * Mondta ki végül, amire gondolt. * Igen... csak így működhet. Hmm? Én nem vagyok annyira érdekes választás. Karizmatikus vagyok, erős és nem utolsó sorban bátor... meg elszánt, ha megvan a megfelelő motivációm. * Mosolyodott el szélesen a nő felé. * Inkább nem hagyom rád a véleményezést, mert minden előnyöm eltörpülne a negatívumok mellett, amiket elém állítasz.

Őszintén szólva, már most sem unatkozom... Nem, nem mindenben váltok ennyire egyszerűen. Pár dologban nagyon-nagyon kitartó vagyok... Majd lecsapunk a falu szélen egy vadkant, fácánt, tovább akkor sem cipelném, ha fizetnének érte. Ha elég szépen kérsz, akkor neked is jut majd belőle. Mégiscsak finomabb a tábortűz felett sült hús, mint amit a kocsmárosok összepancsolnak.

Csakhogy közöljem, sokszor volt olyan Blacksprinsben, hogy patkányt vagy egeret sütöttünk meg és ettünk meg. Korántsem olyan undorító vagy rossz az íze, mint sokan gondolják. Komolyan mondom, hogy néha finomabb, mint az amit Glasshavenben kapunk.
*Jelentette ki a nő nyugodtan, a múltjából merítve, úgy figyelte tovább a férfit. Látta annak a mozdulatait, a cselekvését, s ebből tudta, hogy valami nagyon is foglalkoztatja. Márpedig ha valami komolyan érdekli Aedant...akkor annak súlya van. Ezt már megtanulta az évek alatt.*
Az értéke legalább 200-300 aranyban mérhető. Ha megnézed egyszerűen tökéletes a kő csiszolása, mindenhol finom a tapintása. A fénye is egyedi, és maga az anyag használata sem hétkőznapi. A legtöbb mágikus tárgynál elkerülhetetlen az igényesség. Így nagyon sokat ér...de ha olyanba nyúlsz bele ami átkozott, vagy hasonló....akkor szívhatod a fogad.
A tolvajok kétszer is meggondolják, mit vegyenek el.
Én sem hiszem....valaki odaadta nekik...vagy pedig úgy intézte, hogy végül náluk kössön ki. Láthatóan nem voltak az eszesebb fajtából....így másra nem is tudok gondolni.

Greyburnot mondta, nem igaz? Maga a város egy mágikus erőforrás és akkor még nem is említettem a tornyot. Nem kellet közvetlen személy ahhoz, hogy ezt felhasználja szerintem. Nem értek annyira ezekhez...de szerintem, ha elég eszes akkor ki tudta használni a környezete adotságait. Nem így véled.
*Döntőtte kicsit meg a fejét.* De ha nagyon zavar, majd körbe szaglászunk.
*felvonta a szemöldökét az önajnározáson, de végül csak elvigyorodott a végére. Megrázta a fejét.* Ilyennek ismersz Aedan? Ejnye.....

Pár dologban... *ismételte meg, majd mosollyal indult tovább elgondolkodva.* Mégis mi lenne az?
*Megkordult parányit a gyomra, így halkan sóhajtott fel. Megigazgatta az összefogott sötét tincseit.*
Rendben.....mennyire szépen kell kérni? Nem mellesleg...egy süteményre akkor is a vendéged vagyok..nem fogod megúszni. Ezt most kijelentem neked.

Patkányt már ettem... abból a nagyobb, északi fajtából. Rémálom volt megnyúzni, de egész jó. Hasonlít az íze a csirkéhez. Egyébként ami Glasshavent illeti: lehetne rosszabb is. Ha a srácok rászoknának a békacombra. Na az szörnyű. * Még egyszer megforgatta a gömböt a kezében, utána az övén lévő egyik tarsolyba süllyesztette. * Aha, szóval egy laikus szemlélődőnek totálisan megérné lenyúlni. Ha csak annyit hallasz róla, hogy mágikus tárgy, még dob az értékén... Tényleg meg kell kérdeznem majd a sztoriját, piszkálja a csőröm. Találgatással nem megyek sokra, túl sok a lehetőség. * Mosolyodott el, majd felsóhajtott. * Miért nincs nekem akkora szerencsém, hogy mellben dinamikus hölgyek keveredjenek ilyen helyzetbe, hogy legalább élvezet legyen a sztorit hallgatni... * Dünnyögte. *

Nem szántottak mélyen a gondolataik... csak mint egy kapa. Épp a tetejét karistolták, de így könnyebb a nyomukra akadni, ha valaki panaszkodik miattuk. Néha hasznosak. Ha tudni akarod, kik merre jártak az "ő területükön" elég csak megcsörgetned pár aranyat.

* Hangosabban fújta ki a levegőt. * Nem tudom, mit vélek. Talán van annyira eszes, és akkor pontosan megfelel annak, amit az öreg képzelt el. Viszont akkor talán ránk is veszélyes. Kicsit szívom a fogam, ha mágusokról van szó... Legalábbis akkor, ha ilyen erősek. A hercegnőben sok lehetőség van, politikai és praktikai szempontból is... Viszont ez az Ecrah egyelőre csak egy olyan erőnek tűnik, amitől a főmágus tart. Imádkozz, hogy rémeket lássak.

* Hya kérdése miatt könnyedén felnevetett. * Azt majd megsúgom neked, hogy ha nagylány leszel. * Válaszolt szinte azonnal a tőle megszoktot stílusban. * Nos, hölgyem, akar ön vacsorát fogni, vagy körbe szaglászol a faluban és rám bízod a vidámság ezen részét? Nem felejtettem el a sütit... Nehéz lenne elfelejtenem, még élni akarok... Azok ott előttünk már a fogadó fényei lesznek, ezer közül megismerném őket.

Szörnyű....de vannak helyzetek amikor nem válogathatsz....
*Húzta kissé el a száját, ahogyan az emlegetett falatra gondolt. Az éhsége abban a pillanatban egy kis időre inkább iszonyatba ment át. Nem szerette...sőt rühelte....de tényleg voltak idők, mikor nem volt más amit ehettek volna..... Nem úgy, mint a gyerekkorában....
Amikor még a családjával élt. Egy kis időre elkomorodott, így csak arra vonta fel ismételten a szemöldökét, mikor a férfi dünyögését meghallotta. Kezein lévő fekete bőrkesztyűjében zárta ökölbe a kezét egy pillanatra, majd hirtelen fordult és kivételesen nem túl erőset, de belerúgott a férfi hátán lévő páncélba.*
Elhallgassá má! Minél gyorsabban végzünk annál gyorsabban visszatérhetsz az alul öltözött hercegnőhöz, vagy a kocsmárosnéhez ami a másik faluban van!
*Mordult fel kissé nyers, férfias hangstílusban ami még Glasshavenben ragadt rá. Habár szerette elkerülni, hogy ennyire előjöjjön ez belőle, úgy tűnt, most nem sikerült. Sötét szemei villámokat szórtak szinte, míg sötét, fekete haja a lendülettel együtt fordult vele, s hullot később a vállára. Még szerencse, hogy összefogta reggel.*
Hogy az isten áldjon meg!
*Lökött egyet még a lábával, ami eddig a páncélzaton hevert, majd kikerülte s úgy ment tovább. Kissé felhúzta magát ismételten, amit már megszokhatott volna az eddigi küldetések alatt.*

*Morcosan pillantott a férfira, kissé felvont szemöldökkel.*
Az ügyesebbek pedig elcsórják az aranyat, mielőtt az fizethetne.... ebből is látszik, hogy csak gyenge bandíták...bá talán még annak mondani sem méltók.

*Szúrósan, majd kissé hüvösen mérte fel a férfit ahogyan az komolyan folytatta a gondolat menetet. Ő sem szerette a mágusokat, de ezt Aedan pontosan tudta. Nem kellet megint megszólalnia, hogy ezt erősítse. Előre vonta a fejét az útra, azzal sóhajtott mintha így akarná az út további részére kiűríteni a fejét.*
Nem szoktam imádkozni..... majd meglátjuk mi lesz. A hercegnő valószínüleg úgy is maradni fog. A beavatás után, ha nem hal meg, sok választása nincs. *Nézett a távolba.*

*Sóhajjal engedett meg egy apró vigyort, a változatosság kedvéért, megtartva ugyan azt a titokzatosságot, habár vonásain kitűnt hogy még nem felejtette el az előzőeket.*
Ugyan Aedan.... mint már mondtam...nem tudhatod...de sok új dolgot nem tudnál nekem mondani.
*Csapkodta meg kissé a vállát azzal tovább ment előre.*
Fogjál vacsorát....én inkább a faluban leszek, különben megint valaki elvonja a figyelmed és nem lesz semmink pár eltűnt arany vagy ezüstön kivül.
*Azzal az egyre közeledő fények felé emelte pillantását.*
Végre....

* Kezdte érezni, hogy sikeresen felbosszantotta Hyát... amit nem igazán értett. Nem egyszer hallotta tőle, hogy akkor sem választaná őt, ha az utolsó férfi lenne a világon, legalábbis néha így értelmezte a megnyilvánulásait. Sosem volt jó benne, hogy a burkolt megjegyzéseket annyira kielemezze vagy éppen jól értelmezze mások gondolatait. Erre mindig azt mondta, hogy habár vannak saját teóriái az embereket illetően, nem látott bele a fejekbe. A szoknyák alá hamarabb... *

* A láb tompa kongással landolt a páncélon, ami miatt kis híján kibillent az egyensúlyából. Nagyot kellett lendítenie a karjaival, így még az előtt megállt, hogy pofára esett volna. * Naaa! Még a végén azt fogom hinni, hogy féltékeny vagy! * Vágott vissza. A páncélt ért támadásnak nem igazán örült, viszont összességében jól mulatott a nő dühkitörésén. * Már megáldott, szerencsére nem egy seregnyi utóddal, hanem egy jó adag charme-mal.

* Rövidebb csend ütött be a beszélgetésbe a részéről. Hangosabban kifújt a levegőt, majd megmozgatta a nyakát ismételten. * Hmm, meghúztam egy kicsit... Szomorú. Ami a beavatást illeti... még maradnak lehetőségek. Más kérdés, hogy mennyit akarunk belőlük meglátni, nem igaz? * Kérdezett rá, közben egy halvány mosoly kúszott az ajkaira, amely valahogy különbözött a tónusában a megszokottól. *

Tudod mit? Akkor menj előre, foglalj magadnak egy szobát, döntsd el milyen süteményt akarsz enni. Mire ezzel megleszel, ott várlak majd a fogadótól nem messze. Táboroztam ott párszor, a tűzrakóhelyet többen is használták, mert úgy raktam ki kövekkel. Addig keresek valami szimpatikus fogást vacsorára. * Félrehúzódott az útról és meghajolt. * Hölgyem, csak ön után.

*Mialatt sétált elgondolkodott azon, hogy talán túlzott....hogy talán megint előbb cselekedett, mint gondolkodott volna, de túlságosan zavarta, ha egy férfi a nőt csak a külseje alapján ítéli meg, vagy vonzza...és ugyan ez fordítva, mikor egy nő kihasználja minden adottságát, hogy előrébb jusson. Aedan régóta ismerte és habár tudta, hogy a férfi ilyen....ugyan úgy volt, mikor zavarta ez. Úgy érezte, nem veszik komolyan....
A férfi szavai hirtelen ütötték meg a fülét, mire rápillantott hosszan. Nem lehetett kivenni a szemeiből pontosan, hogy mit gondol, de semmiképpen sem volt túlságosan pozitív....*


*A csendes léptek után lévő témánál megrebbentek kicsit a szemei, ahogyan előre nézett. Nagyon jól tudta mivel jár a beavatás.... s habár nem volt jobban a nővel, nem kívánt neki rosszat. Komoran nézett maga elé sötét szemeivel.*
Vagy mennyit engednek, hogy meglássunk belőle.
*Tette még csendesen hozzá.*

*Halk sóhajjal rázta meg a fejét. Küldetésben voltak..fontos küldetésben, így rájött, hogy nem szabad túlságosan bele mennie a saját érzelmeibe vagy sérelmeibe. Mellesleg igazuk volt, minél hamarabb végeznek, annál előbb visszatérhetnek a szokásaikhoz.*
Nem kell...veszek ki szobát, és ledőlök. Fogj valamit..egyél..és dőlj le te is...vagy csinálj amit akarsz. Messzire kell mennünk, kell reggelre az energia. *Vágott egy parányit a férfi fejére.*
Tegyük a dolgunk. *Indult tovább csendesen de gyors iramban.* A vízet majd megmelegítettem neked ha akarod...de aztán tűnés a szobámból.

* Meglepettség költözött a pillantásában, meglepettséggel vegyes derű. Elmosolyodott és felnevetett. * Tündér vagy... Ezért mindenképpen meghagyom neked a legfinomabb falatot, és jár a sütemény is. * Ahogy a nő előre indult, még utána szólt. * Hya! Nélkülem nem ér senkit sem eltángálni vagy kín vallatni, sietek! * Nevetett fel. *

* Miután elváltak, Aedan letért az útról, hogy vacsorát fogjon maguknak. Egy nagyobb fa tövébe letette a páncélját, így már fele annyi zajt sem csapott, egy könnyű tőrt vett magához a felszereléséből, illetve kötelet, amelynek az egyik végét kisebb vasgolyóval súlyozta. Jóval csendesebben haladhatott így a fák között, mint a nehéz páncélban, azt ráadásul nem is ilyen terepre tervezték, ahogy víz közelébe, mocsárba, és hegyekbe sem, de ez sosem tartotta vissza a viselésétől.
Bő egy óra múlva két kövér madárral tért vissza a holmijaiért, egy tökéletesnek tűnő vacsora lehetőségével kecsegtetve. Ott helyben megkopasztotta az állatokat, és ki is zsigerelte őket. A kezét a magas fűbe törölte, a maradék vért pedig a kulacsában lévő vízzel öblítette le. *

* Még a táborhely felé menet két nyársat is összeszedett, így már csak a sütés volt hátra... és a só. Sót a fogadóból kell szerezniük, ha csak a nő nem hozott magával. Sosem lehet tudni! *

*Nem nézett hátra a férfira, mialatt hallgatta a szavait, csak intett egyet, hogy megmutassa, hallotta. Nyugodtan haladt a fények felé. Amint úgy gondolta, hogy Aedan már nem volt látó távolságban egy sóhajjal masszírozta meg a saját nyakát.*
Hogy lehet valaki ennyire problémás alak?
*Sóhajtotta maga elé, majd megtorpant s meredten nézett előre. Végig futott az agyán, hogyha a férfi a problémás, akkor ő mi? Hisztis ? Erre a gondolatra kidülledtek a szemei, végül magára fújtatva indult meg újult erővel. A férfi viselkedése kezdet át ragadni rá, ezt meg megkellet próbálni elkerülni.*

*Az egy óra bőven elég volt hozzá, hogy szobát foglaljon a fogadóban. Szerencsére volt még üres, elérhető áron, bár így is meg voltak az eszközei, hogy hogyan tudja elérni amit akart. "Normális" körülmények között.
A szoba nem volt túlságosan fényűző, de Hya annyival már megelégedett, hogy volt valami a feje fölött és nem mászkáltak bogarak mindenhol. Cuccát lepakolta a sarokba ,majd körbenézett még odabent. Egy fából készült olcsó kis szekrény, egy ággyal, amin a lepedő, takaró és egyéb textíliák már bőven meg voltak kopva.*
De legalább kényelmes lesz.... *engedte ki a haját, majd elindult a kis mellékhelyiségig ami a szobához járt. Abban volt egy szintén fából készült kád, meg egy kis fém vödör amibe lehetett üríteni. Tudta, hogy a fürdőhöz lévő meleg vizet kérni kell külön, de csak akkor kérte, mikor már bő háromnegyed óra eltelt elválásuk óta.*
Hát...ha nem ér vissza, akkor hideg vízben fog fürdeni.
*Jelentette ki ,majd az ablakhoz ment. Megigazította, kibontott sötét haját, levonta a fejéről a szokásos szemüveget, és levette a szorítósabb ruha darabokat. Így is volt rajta minden, de számára ez olyan volt, mintha a saját páncéljától szabadult volna meg.*

* Az ablakból vette észre amint az ismerős alak cipelt valamit. Nem is kis dolgot. Kihúzta magát.*
- Aedan! Fürödj meg mert kihűl a víz, addig elkezdem az ételt.

* Éppen sikerült meggyújtania a tüzet, amely mellé két-két keményebb fából készített állványt a nyársaknak, amikor meghallotta Hya hangját. Elmosolyodott, úgy kezdte el keresni. Amikor végül meglátta az ablakban, először intett neki. * Hölgyeké az elsőbbség, majd váltalak... hidd el, sokkal jobban jársz, mintha fordítva lenne... A nagy páncélok legnagyobb ismérve az, hogy vonzzák a koszt... * Legyintett mellé szórakozottan. Egyébként is előre engedte volna a nőt, ez már csak egy plusz indok volt hozzá. * Egyébként, többet horhatnád így a hajad! Csinos! * Jegyezte meg vigyorogva. *

* Nem maradt tétlen, amíg várakozott, addig elkezdte sütni a húsokat, gondosan forgatta meg többször is, hogy ne maradjon nyers egyik oldala sem. egy rövid időre bement az épületbe, a kocsmárossal, aki már jól ismerte, váltott néhány szót, szerzett tőle fűszereket, sót és pár karéjjal a friss cipóból is, remek vacsorának nézhettek elébe. Nem is tagadhatta volna, hogy mindig is szerette ezt a környéket. Valahogy arra a vidékre emlékeztette, ahol nevelkedett. Jól lehet az ideje nagy részét a családi kastélyban töltötte, néha a testvérével együtt ellátogattak a környező falvakba. A fogadókban szálltak meg egy-két éjszakára, vagy éppen a település szélén táboroztak. Kellemes emlékek voltak ezek... Régiek, de kellemesek. Valahol legbelül hiányoztak neki ezek a pillanatok. Egyre kevesebb esélyt látott rá, hogy megtalálja a bátyját, mert régen vesztették el egymást és nem sok mindent hallott róla a vidéken... de... még volt talán egy csekély sugár. *

* Bőven hagyott időt a nőnek, így a hosszabb szünet után kérés nélkül indult el befelé. Nem kellett kérdeznie, a pincérnő rögtön útbaigazította, merre menjen. Kivételesen nem nyitott be azonnal, ennyi tapintat szorult belé, így bekopogott a szoba ajtaján. * Ha szeretnéd, akkor szívesen lecsutakolom a hátad!