Uta no Prince-sama (Nyitott)

* Kora reggel van, a kollégiumi szoba csendjét egy ébresztőóra hangos sipítása töri meg. Hijirikawa Masato lassan nyitja ki a szemét, felül az ágyában, majd kinyújtja a kezét, hogy véget vessen az áloműző zenebonának. A szobatársát szemmel láthatóan nem hatotta meg az erőteljes keltés, még ugyanolyan mélyen alszik elterülve az ágyán. Masato felsóhajt és behunyja a szemét, csak utána szólal meg. *
Jinguji! Ébresztő.

* Az említett csak fél szemmel pillant rá. *
Még van öt percünk... így is túl korán van. * Elnyom egy tompa ásítást, újból behunyja a szemét. *
Hyuuga-sensei világosan megmondta, hogy nem késhetsz többet...
Hmm? Talán aggódsz miattam?
Egyáltalán nem. * Érkezik a kimért, tömör válasz. *
Jól van, jól van... * Felül, az első dolga félresimítani az arcából a kósza tincseket. Ha a rajongói ebben a korai órában látnák, akkor sem csalódnának benne egy pillanatra sem... *

* Bár nem készülődik sokáig, így is jóval a szobatársa után hagyja el a helyiséget. Végigsétál a már ismert folyosókon, a lábai szinte automatikusan viszik a megfelelő irányba. Valahogy furán kihaltnak tűnik neki az épület, a gyanúja hamar magyarázatra is talál. A bejárati csarnokban rengetegen gyűltek össze, mindannyian egy hatalmas táblát néznek, aminek a tetején az igazgató áll. A jelenséget halk, mégis figyelemfelkeltő és parádés zene kíséri. *
Jóóóóó reggelt everybody! * A hangja most is energetikus, öblösen visszhangzik a falakról ezzel még inkább kiemelve a tónusát. * A hajnal első fénye még táncol a falak között, de máris itt van az új szenzáció! Egyedi! Merész! Elbűvölőőőőő! És ragyogó! * Mindkét kezét a magasba emeli, a beszédét dinamikus mozgása kíséri. * A jövő héten megrendezzük az első nyíltnapot! Itt, ezen a táblán olvashattok minden fontos információt, amit folyamatosan bővítünk! Hozzátok a legjobb formátokat, ooooooh yeeeeea! A feladatokat osztályonként a tanáraitok osztják majd ki... Várjátok a folytatáást! * Mutat jelentőségteljesen a tömegbe. *

* Ren összeszűkíti a szemét, Shining Saotome pillanatok alatt kiverte az álom utolsó morzsáját is a szeméből. * Nocsak... érdekesnek ígérkezik. Nem igaz, hölgyeim? * Kérdezi elmosolyodva, mire a köré gyűlt lányok felsikítanak. *

Bögre...bögre..bögre....
*Sétált a szobában körbe- körbe egy fogkefével a szájában ,míg kereste azt a kelléket, amellyel végre befejezheti a reggeli teendőit. Átjárta a szobájukat, de végül csak nem látta semerre ,így vissza fele indult a fürdő felé. Jobb kezével a vörös tincsek közé nyúlt s megvakarta a feje búbját, mialatt száját kicsit elhúzta. Fogalma sem volt arról ,vajon hova tűnhetett a bögre. Szobatársát sem kérdezhette meg, hiszen Tokiya ma reggel ismételten korán elment...ahogyan időnként későn is tér vissza. De hát ki ő ,hogy ezt figyelemmel kísérje? Eleinte azt hitte, ahogyan ma is ,hogy ő alszik el, de még van idő...ezért sem értette.
Vállat vont ,s ekkor érezte meg ,hogy a fogkefe kezd kicsúszni a szájából. Hirtelen kapott utána, szemei egy pillanatra kipattantak, de hamar elérte. Amint elkezdett vissza emelkedni.....*
Ajajajajajaj.....ez fájt....
*Vágta be a fejét a mosdókagylóba ám végül mégis csak széles vigyor terült el az arcán. Megtalálta a bögrét!
Most figyelmesebben kerülte ki a porcelán kézmosót és lépett arrébb ,majd magához vette a bögréjét. Így be tudta fejezni amit akart.*

*Sétált a folyosón ami telve volt a diákokkal, s éppenséggel a fülesét próbálta megcsinálni úgy ,hogy kényelmesen hallgathassa a zenéket, amiket nem is olyan rég tett fel a lejátszójára. Ahogyan haladt még mindig ott volt az a nagy mosoly az arcán, habár szemeiben most apró feszült figyelem terelődött rá az eszközre.*
- Ittoki-kun!
Jó reggelt!!~ Jól aludtál? Mond csak...miért megy mindenki ellentétes irányba ?
- Ahh.... Nem...tudom pontosan. De...azt hiszem gyűlés lesz.
Igazán? Az remek! Biztos valami érdekes dolog lesz megint! Menjünk!!
*Azzal a mosollyal indult meg, maga után vonva a lánykát. Hamarosan elérték, a termet s befészkelődtek valahova.*

*Az igazgató beszéde után döbbenten nézett a férfira ,majd nagy, és izgatott mosollyal a lányra aki viszonozta ,kicsit nyugodtabban ezt a mosolyt. Maga elé emelte kezeit ökölben.*
Tegyünk meg mindent!
- Hai!
*Ezután csak a lányok sikítására lett figyelmes mindkettő, s érdeklődve pillantottak afelé, amikor meglátták Rent.*

* Bár a lányok számára nem túl feltűnő, Ren igyekszik megtalálni néhány ismerőst a hatalmas tömegben. Egy távolabbi ponton kiszúrja a személyt, akit főként keresett. * Bocsássatok meg nekem egy kicsit, virágszálaim... Később találkozunk. * Mondja lágyabb tónusban és egy kacsintással zárja le a mondatát, tömeges olvadozást előidézve vele. *

* Átvág az emberek között, egyenesen halad a célpontja felé. Csak fél szemmel figyeli az igazgató távozását, ahogy lilás árnyalatú, csillámokkal káprázó füst kíséretében eltűnik a szemek elől, apró körökre megmunkált ezüstszínű konfettit szórva búcsúzóul. Amikor Ren eléri Harukáékat, széles, elégedett mosoly ül ki az arcára. * Máris tökéletes a reggelem... a másik irányból számítottam rád, Bárányka. * Egy finom meghajlással üdvözli, miközben megfogja a lány kezét és mélyen a szemébe néz. * Talán a sors akarta így, hogy máris találkozzunk. * A vörös hajú fiú sziluettje csak azután tűnik fel neki, hogy újból felegyenesedett. * Hallottátok az igazgatót? * A gigantikus tábla felé pillant. * Még nem volt időm átnézni a programokat, de elég részletesen kidolgoztak mindent... Kíváncsi vagyok a látogatóinkra... * Tovább is beszélne, ha nem szakítaná félbe egy kiáltás a távolból. *
Syooo-chaaaaaaaaaaaaaan! Várj meg! Az orrodra ragadt a konfetti, olyan cuki vagy vele! Csak egyetlen képet!
Natsuki! * Syo a diákok között szlalomozva sprintel, ahogy csak tud, és partizán módjára vetődik be a beszélgetők táborába. * Megint... Megint kezdi!
Ah, ohayo! * Köszön kedvesen mosolyogva az ismerős csoportosulásnak. * Izgalmas hetünk lesz. * Állapítja meg őszinte lelkesedéssel. *
Ha megint egész héten üldözni fogsz, akkor pláne!

*Mindketten arra néztek, bár előtte Otoya körbe pillantott, hátha megtalálja a többieket, a néha összefutott csapatott, vagy az osztálytársait, aztán ezt feladva kicsit lehajolt ,hogy körülbelül egy magasságban legyen a lánnyal ,mialatt néztek a távolba. Ekkor már Ren feléjük lépdelt.*
Azt hiszem erre jön.....
- Gondolod?
*Bólintott rá s nem is sokra rá ,tényleg oda ért. Kihúzta magát, egy mosollyal próbált köszönni, de szavai azon nyomban elhaltak ,amint a srác a lányt köszöntötte meg. Így várt egy kicsit, mégsem akart beleszólni.*
- Jinguji-san....* Pirult el halványan ,majd kedvesen elmosolyodott, megdöntve a fejét.* - Látom mozgalmas reggeled volt... a többiekkel találkoztál már?
Ha már itt tartunk! Még nem volt időnk megnézni.... ahogyan a többiekkel sem találkoztunk még.
*Pillantott mosollyal a lányra ,majd vissza az állandóan körbevett srácra.*
De már eldöntöttük ,hogy igyekszünk jól teljesíteni...így igazából arra vagyok kíváncsi ,hogy miket kapunk majd ki!

* A hirtelen jövő kamikaze támadásnál Otoya csak nézett döbbenten, míg egy idegen kéz ragadta meg hirtelen a lány karját s húzta arrébb, hogy a bevágódó Syo éppen ne lökje fel. Otoya természetesen döbbenten nézte, ahogyan a nála alacsonyabb, de pont olyan sportos társa ,mint ő ,majdnem fellöki. Pár centin múlott csak. Szavaira elmosolyodik.*
Kezdi ? Ki kezdi ? Ahh Ohayo!
*Azzal kicsit arrébb lépdelt ,hogy véletlenül se essen bántódása. Értetlenül pillant maga köré mivel semerre nem látja a lányt ,majd mégis kihúzza magát s csípőre tett kézzel pillant a megjelentre.*
Ohayo, ismét!
- Nagyon hangosak voltatok. Bár azután ami a másik oldalon a lányok felől hangzott, ez nem volt túl meglepő.
*Pillantott a megjelent a többiekre, mialatt szavai nem mondtak annál többet ,mint amennyit kívánt. A lányt már elengedte, így az éppen most szembesült a hirtelen tömeggel.*
- O..Ohayo Shinomiya-san! Syo-kun! Hijirikawa-san! Ti is hallottátok a hírt, igaz? Ano.... tényleg.. Ittoki-kun. Láttad ma már Ichinose-sant?
Nem...hogy őszinte legyek, amikor felkeltem már nem volt ott.
*Vakarta meg a tarkóját ,majd Syo-ra pillantott.*
Azt hiszem ha túl elfoglaltak leszünk, akkor pár foci meccsnek ki kell maradnia....

Mozgalmas? Inkább csak átlagos... legalábbis eddig a pontig. * Mondja sokat sejtető tónusban. * Hijirikawa még előttem elindult, valahol itt kell lennie, de az is végzet kegye volt, hogy téged megtaláltalak... Ezek a bájos rózsák az arcodon egészen elbűvölőek, Bárányka. Pillanatok alatt képesek magukkal ragadni... * Közli a kísértésnek engedve. Syo becsapódását és a többiek felbukkanását felvont szemöldökkel nézi végig, óvatos lépést tesz hátrébb, hogy ne tarolja le egyikük sem. * Csak említenünk kellett őket... * Jegyzi meg Ootoyának egy lemondó sóhaj kíséretében. *

Pontos, mint mindig. * Némi elismeréssel bólint a szobatársának, mert neki már nem maradt ideje menteni a lányt a bomba elől. *
* Syo megtalálja a tökéletes helyet, ahonnan nem eshet fényképezés áldozatául, miközben próbálja lerázni magáról az utolsó adag konfettit is. * Ohayo... * Köszön a többieknek, de nincs túl jó hangulatban a korai versenyfutás után. * Hallottuk, egy kicsit közelebbről is, mint kellene. * Telibe kapta az igazgató által elszórt csillám egy nagyobb adagját. *
Ugyanmár, Syo-chan! Pont olyan voltál, mint egy tündér, aki tündérport szór maga után... * Mondja rajongó pillantással. *
NEM VAGYOK TÜNDÉR! * Vág vissza fújtatva. *
Én amondó vagyok, hogy inkább menjünk közelebb és vessünk egy pillantást a listára... Ha az igazgató személyesen mutatta be, lennie kell rajta valami nagynak is. * Közli abban a reményben, hogy páros munkára is szükség lesz. *
Azért remélem nem akarják beosztani az egész délutánt...

*Zavartan mosolyodik el a szavaira. Hiszen tudja ,hogy sokszor viccelődik ilyesmivel. Bár ezt nem minden lány gondolja így. De ő nem tudott haragudni rá, hiszen , hallotta már őt is énekelni, látta a többiekkel, és tudta, hogy igazából mélyebben benne van ezekben, mint mutatja. Ahogyan még páran. *
Ajjaj.. ha még pár szót mondasz Jinguji-san akkor biztosra veszem ,hogy itt terem az öreg! Mindig érdekes pillanatban tűnik fel!
*Azzal ezt bizonyítva körbe is nézett.*

Mint mindig. * Tartotta a szemkontaktust a szobatársával ,majd a többiekre pillantott. Ami Syo és Natsuki között zajlott le... abból inkább kimaradt, így örült is ,hogy őt elkerülték. Haruka kérdésénél rápillantott, habár nem ő tőle kérdezett. Nyugodt volt.*
Úgy vélem, az órán úgyis jelentkezik. Ami azt jelenti ,hogy a többiek majd találkoznak vele.
És ha úgy alakul akkor ebédkor ismételten összefutunk! *Bár úgy tűnt ennek jelen pillanatban csak ő örült.*
Ugyan Syo-kun.... az a konfetti tényleg kicsit vicces volt. *Segített még neki a maradékot leporolni a válláról.* Shinomiya-san is biztos csak viccelődött!
Igen, igen ez jó ötlet! Haru-chan!
*Mosolyodik el, mialatt kicsit meglöki a lányt finoman mindkét kezével, akinek így el kellet indulnia, ő pedig ment utána szépen. Hiszen végül is együtt jöttek most ide, osztálytársak is. Nincs ebben semmi gond!*
Ahh.. Hai! Engem...is érdekel vajon mik lesznek.
*Azzal a kis csoport a táblához ment ,majd hosszan kezdték tanulmányozni. Végül a vörös hajú siheder elvigyorodott. Rábökött valamire.* Azt nézzétek!!

* Ootoya mond valamit... sőt, egyáltalán nem alaptalanul. Ren szintén körülnéz a biztonság kedvéért, tiszta a levegő. Shining Saotome a parádés bemutató után valószínűleg egy fontosabb feladatot lát el a megítélése szerint, mint hogy a diákok között hallgatózzon. * Egyáltalán... hogy csinálja? * Bukik ki belőle a kérdés. *
Kopogd le! Inkább kopogd le, mert megkapod a választ! * Szól közbe az alacsonyabb fiú. * Nem hülyéskedek, szerintem ne kockáztassuk meg...
Nem vagyok babonás... * A falakról szinte visszhangzik a semmiből az igazgató kacagása. * Tévedtem, máris babonás vagyok. * Lekopogja a lépcsőkorláton, mert az esik hozzá a legközelebb. Haruka enyhe feszültsége nem kerüli el a figyelmét, így a lányra mosolyog. * A túl sok aggodalom, hamar megárthat... A szívemre venném, ha bajod esne. Nem tudom, hogy Ichinose merre lehet, de az órákra biztosan visszaér. Hmm, talán hamarabb is találkozunk, mint az ebéd... * Állapítja meg, miközben már a részletes programot fürkészi a tekintetével. *

* Syo bizalmatlanul figyeli a töretlenül mosolygó és vidám Natsukit. Elég okot ad az aggodalomra a viselkedése, hát még a mentés a többiek részéről. * Kizárt, hogy vicceljen... Mániákus!
Nem én tehetek róla, hogy cuki voltál... az ilyen pillanatokat meg kell örökíteni.
DE NEM NAPI KISMILLIÓSZOR!

* Ren érdeklődve pillant az osztálytárs által mutatott programra. * Meghallgatás a koncertre... tűztánc... szó szerint szikrázó lesz, és nem csak a lángoló érzelmektől. * Visszatér a koncertre. * A legjobb darabokat mutatjuk be élőben a hét közepéig elkészülő művek közül. * Olvassa fel a tömör leírást. * Túl rövidek a határidők...

- Azt hiszem ez egy olyan kérdés, amire nem kapunk választ.
*Syo szavaira bőszen bólogatni kezd, ő is inkább arra hajtja Rent ,hogy tegye meg.*
Gyerünk! Gyerünk! Nem biztos ,hogy most kellene például még egy kis konfetti!
*Azzal vissza pillant alacsonyabb társukra. Ekkor harsan fel az igazgató hangja, amire behúzza kicsit a nyakát.*
Ez a férfi figyel minket.....
*Állapítja meg körbe pillantva ,félszegen, mialatt Haruka csak néz össze-vissza, pont emiatt. Végül mégis az éppen kopogó Renre pillant érdeklődve, majd ismét egy kicsit zavarba jön. Felkapja a fejét.*
- Ha..Hai! Én...nem, nem aggódom, csak, igazából, jó lett volna itt látni veletek... Ahogyan....mostanában néha ez szokott lenni....És....tudom ,hog Jinguji-san viccel...de komolyan, nem kell ezzel. Én jól vagyok!
- Igazán?
*Tekintett most már ő is a táblára. Mivel ő volt a legkisebb, könyebben elfért mellettük, és jobban átlátta, mint a srácok.*

- Nem mániákus~ Csupán túlságosan cuki! Igaz Haru-chan ?
*Pillant rá a lányra aki rákapja hirtelen a fejét, majd elmosolyodik.*
- Haru-chan is nagyon aranyos! Pont úgy ,mint az én Elisabethem!
*Tárta szét kezeit s már célba vette volna új áldozatát ,mikor most Ootoya lépet közbe s elvigyorodott Natsuki felé.*
Tényleg, mikor csinálsz megint sütiket ? *Vigyorodott el szélesen, mert tudta ezzel sikerült témát váltania, és talán megússza mind Syo ,mind Haru-chan a dolgot. Habár ha kostólásról van szó...ő már nem biztos ebben....*

*Míg a többiek most elvannak az "édes" dolgokkal, Hijirikawa is megnézi közelről a leírást. Felvonja kicsit a szemöldökét, de nem tekint szobatársára, csak elgondolkodik ,majd végül a kis "lemaradt" csapatra.*
Kevés a határidő...és a tanároktól függnek a feladatok is. Így belegondolva..lehet nem járunk túl jól.
Akkor is bele kell adnunk anyai-apait ebbe! * A széles mosoly visszatért az arcára.* Haru-channel majd kikérdezzük a Senseit ez ügyben! És persze...ti is jöttök velünk! *Mutat rá Natsukira és Hijirikawa-ra. Az utóbbi elpillant, de több érzelmet nem mutatt ez felé.*
- Úgyis egy helyre megyünk.
- Hai!

A konfetti csillogása illik a sziporkázó szépséghez... * Itt Harukára pillant, viszont érzi a hátában a többiek pillantását is, így kénytelen megtoldani. * de talán kivételesen eltekinthetünk tőle... * Hangosabban fújja ki a levegőt. * Nem tudom, hogy mi a furcsább: az, hogy figyelnek minket, vagy az, hogy maga az igazgató... Hobbinak roppant perverz. * Közli fojtott hangon. *
Ichi valószínűleg dolgozik, elég fontos a melója a suli mellett... kíváncsi lennék, hogy mi kötheti le ennyire a figyelmét. * Inkább nyitva hagyja a gondolatot, és tovább is lép róla. *

* A hangulat már egészen nyugodttá vált volna, azonban előkerül a süti téma. Syo arca hamuszürkévé válik, Natsuki takarásában igyekszik hevesen tiltakozni. Minden egyezményes jelet alkalmaz a hatalmas x-ek mutatásától az ökölrázásig, hogy a további felhozatalról lebeszélje a vörös hajú srácot. * Azok a receptek... gyilkosak. * Súgja végül halálos ítéletre váró tónusban. *
* A szemüveges alak elgondolkozik rajta, hatalmas ötlet jut eszébe, mire felcsillan a szeme. * Nemrég kaptam egy új receptet... egy kicsit átalakítottam, hogy finomabb legyen, délután kipróbálhatnánk. Talán még a nagykonyhába is beengednének minket, ha mindannyian jöttök. Akkor lenne tökéletes, ha te is csatlakoznál hozzánk, Nanami-san... * Invitálja kedvesen a lányt. *

* Ren nem ad hozzá a süti témához, sokkal inkább a szobatársa megjegyzése érdekli. * Hooo... Tőled egészen mást vártam. * Behunyja a szemét, egészen hűen utánozza Masato nyugodt és rideg pillantását. Az öklével határozottan, precízen a tenyerébe csap. * "A rövid határidők erősítik az elmét." Vagy ilyesmi... * Vált vissza a megszokott könnyedségre. * Valószínűleg még hallunk majd bőven a feladatokról, de elkísérlek titeket egy darabig... A Báránykát könnyen elsodorná a tömeg, a végén baja esne... Sokan nem szentelnek megfelelő figyelmet a törékenyebb nemnek...
Ha elkísérsz, több okunk van tartani a következményektől...

*Csak egyetértően tud bólintani arra amit Ren mondott. Közben zsebeibe mélyesztette a kezeit.*
Igen..én is leginkább erre gondolok. De majd csatlakozik, legalábbis később biztosan! Kíváncsi leszek ,hogy mit fog szólni ehhez ad dologhoz!
*Kezdte el nagy bele éléssel, de a végére elégé eltűnt ez. Kicsit elhúzta csüggedten a száját.*
Bár biztos, megint csak hozzáfűz valamit...

*Aztán észrevette Syo jelzéseit. Elméletben is csak őt akarta menteni, habár úgy tűnt jobb lett volna, ha előbb átgondolja ezt az egészet. Zavart mosollyal húzta szélesre a száját s úgy pillantott a szemüveges srácra.*
Háát...ha lesz időnk...de akkor biztosan jön velünk Hijirikawa, meg Jinguji is! Igaz ?
*Nézett rájuk segélykérően.*
- Ano....ha a feladatok olyan sürgősek...akkor nem biztos ,hogy lesz időnk rá. Természetesen, biztos vagyok benne, hogy Shinomiya-san sütijei finomak.
*Erre Ootoya arcán zavart mosoly tükröződött. Leginkább ő nem tudta titkolni azt, hogy mit is mondjon vagy tegyen ez ügyben. Hijirikawa csak bizonytalanul nézett rájuk. Már találkozott ő is az olyan híres süteményekkel, azóta volt mindig bizalmatlan a Natsuki által felkínált ételekkel. Ám elég hamar változik a téma, és a mimikája is szobatársa, "hű" előadására.*
Igen...én is azt hittem ,hogy valami ilyesmit fogsz mondani. A tánc edzéseknél is, inkább csak erre szólítasz fel minket, pedig mindig bele adunk anyait apait! A végén meg kidőlünk.....
*Pillantott Ootoya rá a másik srácra, mialatt magyarázott s ezt a kidöglést a kezével is jelezte. A kezdeti dolgokat, inkább a lány szakította félbe, mielőtt jobban folytatódhatott volna. Tovább vitte a témát.*
- Igen... Azt hiszem jobb lenne ha mennénk. Már sokan elindultak..nem szabadna késnünk. * Majd meghallgatta Hijirikawa hozzászólását s kedvesen elmosolyodott.* Tényleg Jinguji-san..nem szeretném ha te, vagy Syo-kun emiatt kerülne megszidásra.
Mellesleg, itt vagyok ÉN, Hijirikawa, meg Shinomiya is!
*Vigyorodott el szélesen, bőszen magára mutatva, mint egy "hősre".*

* A süteménysütésre már adná is az őszinte választ, de hirtelen tétovázni kezd. Valami nem stimmel. Syo fékevesztetten gesztikulál a háttérben, Ootoya zavarban van... Még Hijirikawa is tud valamit... Ráadásul ez a külön invitálás... Nem tudja, hogy mi az, ami megtöri a helyzet "idilli" mivoltát, de valami komolynak kell lennie a háttérben. A zajongó diákok miatt nem hallja az alacsony fiú megjegyzését a receptekre, így a kételyei nem oszlanak el, még nem találkozott szemtől szembe a rettegett édességekkel. Egy apró, alig látható vállrándítással intézi el a gondolatmenetét. * Nem vagyok a főzés mestere, de jó időtöltésnek ígérkezik. * Félreteszi a gyanakvását, idővel biztosan meg fogja tudni, hogy alaptalan-e. Mindenesetre, a lányon sem látja, hogy bármi probléma lenne. *

Ugyan, emiatt ne aggódj egy percig sem... * Mondja a lánynak, miközben visszatér az arcára a mosoly. * Nem megyünk sokkal messzebbre, és szegről-végre még útba is esik. * Egy utolsó pillantást vet a táblára. * Ide még visszatérhetünk, akár indulhatunk is a termekhez... * Odanyújtja a kezét Harukának, hogy így kísérhesse maga mellett. *
* Syo kezd beletörődni, hogy ennek könnyen lehet sütés a vége. Kilép a fedezékből, egyenesen a lányra vigyorog. * Bízd csak ide, megoldjuk!
Majd legközelebb nem söpörlek le a fehér lóról... * Szól oda Ootoyának viccből. *

* A diákok elkezdenek szállingózni a termek felé; miután a tömeg java elindult, már nem fenyeget a veszély, hogy elsodorja őket az ár. *

*Haruka nézi a srácot ,majd azt ahogyan a kezét nyújtja. Zavartan pillant rájuk, mivel tényleg nem szeretné ,hogy bajuk legyen ebből. Azonban amint Syo is rávigyorog, biztosítva ,hogy nem lesz gond, egy mosollyal bólint.*
- Hai!... Köszönöm.
* Indul meg lassan mellettük, de nem fogja meg Jinguji-san karját. Mint minden diák, ő is nagyon jól tudja ,hogy mik a szabályok, s habár nem is merne ilyenre gondolni, de azt is sejti időnként ,hogy így is sokszor nézik ezt a kis csapatott, már csak azért is ,mert ő itt van. Lassan lépkedett, de hátra-hátra pillantott, hogy mindenkit lásson, ártatlan mosoly ült ki arcára. Egy pillanatra lehunyta szemeit, majd ismét rájuk pillantott.*
- Ti milyen házit kaptatok mára Syo-kun, Jinguji-san?
*Pillantott a másik osztály tagjaira egymást után. Kezdve Syo-val ,majd megállapodva Jingujin.*

*Ootoya pislog csak párat Ren szavaira ,majd néz utána enyhén felvont szemöldökkel, ahogyan ismételten "beállt" elé. Ugyan ez volt akkor is ,amikor először találkoztak Haru-chanel a felvételi vizsga napján. Aprót sóhajtott s úgy követte őket. Hijirikawa most inkább nem szólt semmit, de láthatóan ,időnként tekintettét szobatársán tartotta a biztonság kedvéért, míg Natsuki vissza, vissza tért a süteményes dologhoz. Állához emelte kezét s elgondolkodott, de édes mosolya ott volt az arcán.*
- Hát ha mégis mindenki benne van, akkor ma megkérdezem~ Van pár köténykém is! Mind nagyon aranyos! Jó lesz nektek! És neked adom a legaranyosabbat!
*Pillant Syo-ra lehunyva szemeit.*

* Látja, hogy Haruka nem fogja elfogadni a felé nyújtott kezet, így leengedi, és csak halad a többiekkel. A feljövő házi feladat téma már nem annyira kellemes neki, de Syo válasza után megpróbálja a legjobbat kihozni belőle. *
Ne is mondd... Egész délután azzal foglalkoztam. Minden idol kapott egy szót, amire legalább 50 rímet kellett gyűjtenie. Bátor... Erre mégis honnan szedjek annyit?! * Itt elgondolkozik egy pillanatra. * Tényleg, te mit kaptál?
Pezsgő... külön kiemelve, hogy nem az ital. * Teszi hozzá a végét halk nevetés kíséretében. * Ha csak rímet keresünk, akkor teljesen mindegy. * Felsóhajt. *
Azt hiszem, örülnöm kellene a bátornak... * Állapítja meg, ahogy nagy csepp gördül le az arcán. * Ezen kívül pedig egy néhány lépésből álló egyedi koreográfiát kellett kidolgozni.
Megígértem, hogy bemutatom a sajátomat az ebédszünetben... Ha siettek, még elcsíphetitek. * A végén a lányra kacsint, amit a folyosón ácsorgó csevegő csapat is észrevesz. Címzettként saját magukat tekintik, így máris a levegőbe hasít a sikítás. *
Ott leszünk, Ren-samaaaaa!
Legközelebb majd jobban meggondolod... * Csendül fel Hijirikawa kimért hangja. *
A végén azt hiszem, féltékeny lettél... * Sandít a szobatársára. *

Nincs szükségem kötényre! Inkább vigyázok, csak a kötényt ne!
* Ren arcára visszatér az a gyanakvó kifejezés, de nem teszi fel a kérdést... Majd később, ha nem lesznek ennyien. * Ha ragaszkodsz hozzá... * Válaszol ő is a gondolatra. * Miért tartasz magadnál ennyit? * Enyhén oldalra biccenti a fejét, mert még a válasz előtt próbálja kitalálni az okot. *

- Hai.... bár..ez nem hangzik túl egyszerűnek...és sikerült mindet megtalálni?
*Pillantott lassan mindkettőjükre , mialatt most ő is elgondolkodott a feladaton. Hiszen egyszer ők is kaphatnak ilyesmit.*
- Bátor.... álmos, kántor, zátony, mától.......
- Pezsgö... rezgő, teknő, elfő, mentő......
*Kezdte csendesen maga elé sorolni a rímeket amik hirtelen eszébe jutottak. Észre sem vette ,hogy ha halkan is, de ezeket kimondja, így azt sem tudhatta ,hogy hallották e. Végül ismételten nagy mosollyal tekintett rájuk.*
- Biztos vagyok benne ,hogy mindketten nagyon jól megtudtátok oldani a házikat.
*Majd bólintott a meghívásra egy mosollyal. Elvégre biztosan látják majd a többiekkel! Amint a lányok felsikítottak egy pillanatra behúzta a nyakát.*

*Ootoya döbbenten nézett a srácokra, mialatt megvakarta a fejét.*
Hát ez tényleg nem hangzik túl egyszerűnek...azt hiszem én is ott ültem volna felette! Nekem amúgy is nehezebben mennek az ilyen dalszövegek....
*Gondolt csak vissza az első ilyen feladatra amelyet ,majdnem feladott...csak a lány segített végül neki. Erre a gondolatra elmosolyodott. S ismételten rájuk pillantott.*
Azt hiszem...valószínűleg megkérdeztem volna Tokiyat ,hogy mit ajánl....de...nem biztos ,hogy értettem volna a tanácsát....
*Vakarta meg ismételten a fejét, aztán a lányokra tekintett. Szélesen elvigyorodott, s hátát csapta meg Rennek.* Nem mész köszönni nekik?

*Natsuki rápillantott a kérdezőkre s felemelte az egyik ujját mialatt magyarázott.*
- Mert nagyon édes! És én szeretem az aranyos dolgokat! Syo-channek meg nagyon is jól állnak ezek! Múltkor is láthattátok a lány ruhában, amikor készült Hyuuga-sensei sorozatának meghallgatására~ Még fényképem is van róla!
Szóval ezért van nekem sok...de ha nem tetszenek..amit nem hiszek, akkor biztosan van az iskolának is saját!
Azt hiszem akkor még dönthetünk!
*Vigyorodott el*

* Syo bólint. * De azóta is minden kimondott szóra eszembe jut vagy kettő... Még a szemem is jojózott tőle!
Mondtam, hogy vedd fel a gondolkozó sapkát, az mindig segít... ha abban rágcsáltad volna a ceruza végét-
NEM! Nem fogok felvenni azt az idióta sityakot! A Télapó manóit szokták olyanban ábrázolni!
Pedig illene hozzád~... * Mondja dallamos derűvel. *

Merő, nyerő, vevő, tető, rezgő, erő, remegő, ölelő... * A végére elhalkítja a hangját, szándékosan, a hatás kedvéért. * Néhány csak most jutott eszembe, ahogy rád néztem... ha beérünk a terembe, kénytelen leszek beleírni őket is. Köszönöm, my lady. * Ahogy Ootoyát hallja, nem várt megjegyzés hagyja el az ajkait, talán kicsit kompenzálni akarja vele a lovas beszólását. * Hé... neked is menne, legfeljebb felcsapsz egy újságot vagy egy szótárat... Amíg nem kötelező a kapcsolat, addig könnyű.

* Ahogy a tenyér a hátán landol, hátrapillant a kisebb csapatra, akiket azóta páran próbálnak betoloncolni a terembe a tanár érkezése előtt. * Fájó... de megfogadtam valaki kedvéért, hogy nem hagyok ki sokkal több órát. * Szélesen elmosolyodik. * Már köszöntem nekik, és hamarosan találkozunk... * Bár szándékos lett volna... *

Ez nem teljesen indokolta meg, igaz? * Kérdez rá fojtott hangon, a kinyújtott tenyerével takarva közben az arcát. Syo határozottan megrázza a fejét válaszul. *
Vigyázz vele, veszélyes alak... Ártatlannak néz ki, de ez csak az álca... * Oszt jó tanácsot. *

* Amikor elérik a terem ajtaját, Ren megáll. * Úgy látszik, itt elválnak az útjaink... már várom, hogy újra találkozzunk, virágszál. * A többieknek csak int, ahogy tovább indul a saját termük felé. * Akkor később.

Nem, nem illene! Szoktam sapkát hordani..olyasmiket, mint ez itt ni!
*Mutatott azzal a sajátjára ,amit közben egy pillanatra le is vett s megigazított, mielőtt a másiknak eszébe jutott volna.*
Tényleg, a sapkáról jut eszembe! Megvan még neked a Piyo-chanos polód Natsuki ?
*Próbálta az utolsó métereken még menteni a srácot amennyire csak lehetett. Széles vigyorral kérdezett rá.*

- Ano...de nem csináltam semmit....
*Pillantott parányi értetlenséggel és zavartan a srácra. Ekkor érezte meg a vállán a másik kezét, aki nem sokkal kicsit arrébb is húzta, így helyet cseréltek. Hijirikawa nem tekintett szobatársára, nem adta meg neki azt az örömet, komolyan folytatta az útját az új felállásban.*
- Mielőtt túl messzire mennél a kis játékodban.
*Pillantott hűvösen rá ,majd előre. Már nem volt messze a terem. Ootoya közben csak nézte őket ,majd elmosolyodott, azon amit Ren mondott. Módfelett örült, amit ki is mutatott. Hirtelen karolta át a két srácot akik most egymás mellett mentek, így ő került középre, viszont véletlenül megint ott hagyta hátrébb Natsukit, Syoval.*
Érdekes lenne, ha az osztályaink közös programot kapnának! Nem gondoljátok ? Biztosan nagyon élvezetes lenne! Igaz Haru-chan?
*Pillantott kedvesen a lányra, aki kicsit felkuncogott őket látva s rábólintott ismételten.*
- Hai! Örömmel dolgoznék veletek együtt ismét.
*Hijirikawa közben, kicsit elhúzta a száját, mialatt összevonta szemöldökét, és levette magáról a vörös hajú karját, de közben vissza pillantott Renre.*
- Ahhoz képest, ma reggel szívesen elaludtál volna.
- Igen..igen, az ebédkor!
*Szólt ő is közbe. Nem zavarta ,hogy karjait lerázták.*

- Haru-channek van kedve valamikor játszani az udvaron? A múltkorinál is úgy emlékeztettél az én kis Elisabethemre! Annyira édes vagy ,mint ő! Bár...előbb legyen meg a közös sütés, és azután! Mit szólsz?
- Ahm... Miért is ne . *Mosolyodott el.*

- Nem lehetne a viszontlátás, inkább elhalasztani ?
*Kérdezte csendesen ,mire Ootoya felnevetett s beljebb lökdöste a srácot nevetve. Őket követte még Natsuki is, aki Haruka után lépkedett be, bár előtte még széles mosollyal integetett, intenzíven Syo után.*
- Kéééésöööbb Syooo-chaaaaan~
- Viszlát Jinguji-san! Syo-kun!

De... de... * Kezdené, viszont Piyo-chan nagyon hamar eltereli a figyelmét. * Persze, hogy megvan! Kiadtak belőle egy másik szériát is, még lehet kapni... Annyira édes! Nem csak a hátulján van rajta Piyo-chan, hanem az elején is és... egyszerűen ellenállhatatlan! * Kezd áradozni a kedvelt figuráról. Syo biztonságban van... talán... egyelőre.*

* Ren legalább annyira meglepődik a helycserén, mint Haruka. Behunyja egy hosszabb pillanatra a szemét, halkan felnevet Hijirikawa lépésén. * Csak köszönetet mondtam az ihletért, ebben nincs semmi veszélyes. * Mondja, de pontosan tudja az okokat. A vörös hajú fiú hirtelen reakciójától enyhén meggörnyed, a fejét oldalra fordítva rápillant. * Hazudnom kellene, ha azt állítanám, hogy nem élvezném... * Toldja hozzá egy könnyedebb tónusban. *

* A szobatársa megjegyzésére nemet int a fejével. * Meggondoltam magam. Megérte időben érkezni, vagy te talán máshogy látod? * Céloz és lő. A legkevesebb, hogy valamilyen formában revansot vegyen, mert félreállították Haruka mellől. A találkozással kapcsolatos megjegyzést elengedi a füle mellett. *

* Syo is megáll az ajtóban, majd széles mozdulattal int nekik. * Ebédnél találkozunk! * Búcsúzik, majd Rennel együtt indul el a saját termük felé. Éppen sikerül beslisszolniuk a tanár előtt, odabent pedig elfoglalják a megszokott helyüket. *

* Eközben az A osztály tanára sem késik, Ringo-sensei kicsattanó jókedvvel lép be a terembe. A csettintésére kialszanak a fények, reflektorok pásztái futnak végig a diákok között. * Ohayopu! * Csendül fel a hangja. Tapsol kettőt, mire a fények őt világítják meg. * Nagyon jó híreim vannak! Gondolom mindenki hallotta, hogy a jövő héten nyílt napot tartunk. A világ minden tájáról érkeznek majd diákok és felnőttek egyaránt, hogy betekinthessenek az iskolába. Az órák mellett lesznek külön programok és érdekességek is, amik csak rajtatok múlnak. Az előcsarnokban a hirdetőn fent van a teendők listája, és ott lehet majd jelentkezni a műsorokra, vagy éppen segítőnek. Ez mindannyiótok számára egy hatalmas lehetőség, hogy megmutassátok a bennetek rejlő csillogást! * Hirtelen mozdulattal két oldalról az asztalára támaszkodik. * A nap fénypontja az este kezdődő koncert lesz... A zeneszerző csoport és az idolok együtt dolgoznak, figyelem! Nyújtsátok a legjobb formátokat! Csapatokra osztunk majd fel titeket, egy zeneszerzőre két idol jut, akiknek együtt kell dolgozniuk. Nem csak osztályon belül, hanem az egész évfolyamon részt vesz benne... * Az asztal alól lendületesen egy hatalmas kosarat húz elő. * Amikor szólítalak titeket, zeneszerők, gyertek ide és húzzatok ki két nevet...
* A névsort nézve elkezdi kihívni a diákokat, minden elindulót a fénypászta kíséri az asztalhoz. * Nanami Haruka-chan! Rajtad a sor!

- A veszély, nem is a köszönetedben rejlik. Bár nálad még azzal is vigyázni kell.
*Ootoya hirtelen pillantott még rájuk ,majd elvigyorodott, Ren szavaira. Hirtelen bólintott.*
Akkor ezzel csak mindannyian így állunk!

*A célzásnál felvonta egyik szemöldökét ,de nem pillantott át. Úgy tűnt szobatársa igyekszik vissza adni azt a kellemetlenséget, hogy félre állította. Erre számíthatott is, nem volt túlságosan meglepő. Egy aprót sóhajtott, és igyekezett a lövést kivédeni.*
- Általában, mi ketten másképp látjuk a dolgokat.

*Bent a teremben mindannyian elfoglalják a helyüket, mire Ringo-sensei belépne. Ootoya egészen érdekfeszítőnek látta az ismételten előkészített beugrót, majd amint a sensei közölte a fejleményeket, érezte a zsigereiben is ,hogy egyre izgatottabb lett. Amint kiderült ,hogy ismételten együtt dolgozhatnak egy zeneszerzővel automatikusan a lányra pillantott. Vele szeretett volna lenni, mert akkor tudta végre elengedni magát annyira, hogy ne féljen akár a felvétel alatt, amin előtte, még érezhetően a hangja is megreszketett. Pedig ő sokkal energikusabb szokott lenni. Aztán felbukkant a kérdés. Ki lesz a másik??
Lényegtelen...csak hadd legyen ő az egyik! Végül a fejét hirtelen emelte fel amint a lányt hívták. szemfülesen figyelt.*

*A különböző fényeknél, meg ahogyan Ringo-sensei ügyködött, észrevett a részletek között aranyos kompzocíókat, vagy megjelenéseket, amik rögtön jobb kedvre derítették. Pedig nagyon nehéz volt nem Piyo-chan legújabb szériájára gondolnia. A hírre végül ős is felpillantott, s most megigazgatta a szemüvegét. Remélte, hogy mindenképpen Syo-channel kerül egy csapatba! Az milyen mókás lenne!! A lány nevénél széles mosollyal hunyta be egy pillanatra a szemeit.*
- Sok sikert Haru-chaan~
*A szavakra és végül Natsuki megnyilvánulására már ő is ösztönösen figyelt. Hijirikawa nem volt annyira feltünően izgatott ,mint Ootoya, és nem is látszodott annyira ,hogy élvezné a helyzetet ,mint Natsuki, de a kialakult feladat kör még őt is érdekelte. Tudta ,hogy a lány fejlődött a zongorázásban, azt még azonban nem tudta pontosan mennyit. Valamiért, szeretett volna segíteni.... vagy újra átélni egy pillanatra azt, amikor az utcán hallotta énekelni egy téli napon. Egy közös munka, esélyt is adhatott arra, hogy akár a késöbbiekre is megmutassa, hogy szeretne itt maradni. Mivel van itt helye.*

*Haruka mosollyal foglalta el a helyét s intett Shibuya-channek, aki nagy mosollyal intézte hozzá, határozott szavait. Végül a sensei is belépett, s ezzel együtt kiderülhetett, hogy milyen feladatuk lesz, azon kívül, amik a táblán voltak. Hiszen a segítésekre külön is lehetett jelentkezni. Elkezdte átgondolni, mert azért olyan formába is jó lett volna részt venni a dolgokban. A füzetére pillantott ami maga előtt hevert ,majd lassan ismételten fel Ringo-sensei mosolyába. Felfigyelt arra ,hogy ismét közös munka lesz. Szerette azt, mert jobban megismerhette az énekeseket, habár tudta ,ha egy teljesen idegent húz, akkor félénksége még jobban ott lesz. De szeretne segíteni! Fejlődnie kell, mivel szeretne egyszer Hayato-samanak számot írni!
Amint a nevét mondták, lassan állt fel, s kicsit zavartan, lehajtott fejjel ment ki az osztály elé. Nézte a papírokkal tele rakott kosarat ,majd aprót sóhajtott. Egy pillanatra habozott. Megijedt...mi van..ha tényleg idegent húz ki..vagy ha nem tud megfelelni az elvárásoknak? Aztán találkozott a siettető szempárokkal, így zavartan, behunyott szemekkel kapott ki két papirost. Azt átadta a senseinek ,hogy olvassa fel.*

*Hyuuga-sensei lendületesen, egészen kicsattanó erővel lépett be az osztály terembe. Hosszan nézett a többiekre, mialatt letette komolyabban a naplót.*
- Mindenki itt van ?
*Hangja nem volt túl hangos, mégis áthasította a termet. Az osztály rendesen ült, lényegében.*
- Mint hallottátok nyílt napot szervez az iskola, ami azt jelenti ,hogy sok idegen nézi meg a helyet. Külföldiek, belföldiek. Diákok és szülők is. Ez jó reklám az iskolának is, így nagyon fontos ,hogy a programok és a produkciók mindenképp begyakoroltak legyenek! A táblán majd láthatjátok a programokat, amikre lehet jelentkezni segítőnek, vagy résztvevőnek attól függetlenül ,hogy részt veszel e valami máson. Mindenkinek kötelező, legalább egy helyen részt vennie, így vagy úgy! Ezen kivül, a produkciókra ismételten egy közös munkát találtak ki! Szétosztottunk titeket. Minden zeneszerzőre két idol jut, így kell a legjobb formátokat hoznotok egy új dallal!
*Nekidőlt az asztalának s karba font kezekkel figyelte az osztályát.*
- A zeneszerzők fognak húzni , így kapnak idolt. Ez csupán a szerencsén fog múlni. Mivel az egész iskolában ez van, az évfolyamok keveredhetnek. Mindenki legyen tisztelettel a csapattársával szemben! Bizonyos osztályok cseréltek illetve kevertek kosarakat, ahogyan ez el lett rendelve, így mindenki neve csak egyszer szerepel , nem lehetséges ,hogy kétszer kihúzzák.
- Ha nem itt húzzák most ki a neveteket, akkor majd a későbbiekben várjátok ,hogy megkeressenek titeket, illetve majd mi is kiadjuk a csapatok névsorát. És most kezdjük a húzással.....
- Aztán meg hallgatom a leckéket is!

* Ringo-sensei legalább annyira kíváncsian várja a sorshúzás eredményeit, mint a diákok. Érdekesnek találja a feladatot, habár nem teljesen érti, hogy mik ezzel az igazgató tervei. Érzi, hogy alapja van, de nem mindig sikerül lépést tartania Shining Saotome gondolataival. A nyílt nap kétség kívül lázba hozza: a fergeteges díszek, a rengeteg program és lehetőség...

A feltűnően örülő diákokat még meg is tapsolja. Amikor Haruka elindul kifelé, megemeli a kosarat, egyenesen a lány felé nyújtja. * Pa-ran-csoljjj!~ * Amint a diákja kihúzza a neveket, leteszi a kosarat. * Inkább én nézzem meg őket? * Halkan felnevet. Széthajtja az elsőt, mosolyogva közli a nevet. * Ittoki Ootoya-kun és... * Bontja máris a másikat hozzá. * Jinguji Ren az S osztályból. * Jelenti be a szerencsejáték eredményét diadalmasan. Visszanyújtja a két nevet a lánynak. *

* Csak azután folytatja az instrukciót közlését, hogy az osztály összes zeneszerzője húzott. * A csapatok névsorait az ebédszünetben már olvashatjátok. A megírt művek legalább két és fél, legfeljebb pedig hat perc hosszúságúak lehetnek, az első vázlatok leadási határideje a hét közepe, vagyis csütörtökön estig kérem őket... Az igazgató és a tanári kar együtt döntenek majd a nyertesekről. * Csípőre teszi az egyik kezét, míg a másikkal megkocogtatja az állát azon gondolkozva, mindent elmondott-e. * Van valakinek kérdése? * Teszi hozzá végül. *


* Ahogy elkezdődik az óra, Ren felkönyököl az asztalra és megtámasztja a fejét. Nem is próbálja meg azt a látszatot kelteni, hogy túlságosan rajongana a teremben ücsörgésért. A koncert körül járnak a gondolatai, amiket pillanatokkal később kitúr a reggeli rövid beszélgetés. Elmosolyodik, ez valószínűleg kissé hirtelenül hat a korábbi semleges pillantása után. Amikor a tanáruk megérkezik és elkezdi magyarázni a feladatot, egyre nagyobb érdeklődéssel fogadja. Hármas csapatok... mindegy, hogy ki a másik, de Haruka mellé akar kerülni. A lány segített neki megtalálni a benne rejlő dalt, mindent, amit elvesztett és elfojtott korábban. Vele kell lennie. Ha az ő dallamait énekli, minden egészen más...Feszülten figyeli, ahogy az osztálytársak kihúzzák a neveket, őszintén reméli, hogy az övé nem lesz közöttük. *

* A húzás alig kezdődik el, valaki halkan, de határozottan kopogtat a terem ajtaján. Ichinose Tokiya lép be a terembe, még halkan liheg is, mert egészen idáig futott. Meghajol, ahogy a tanárra néz. * Elnézést kérek a késésért, sensei. * Felegyenesedik, egyenesen a helyére megy. *

Már kezdtem azt hinni, hogy ellógod a napot, Ichi... * Jegyzi meg neki, de nem érkezik válasz. *

* Syo kíváncsian, érdeklődve figyeli a fejleményeket. A feladat egészen felcsigázza, érzi, hogy alig várja a kezdést. Nem tudja biztosra, hogy kivel kerül egy csapatba, de a szerencséjét már ismeri: az egyik valószínűleg Natsuki lesz. És a másik? Talán Haruka...
Mielőtt túlságosan elmélyedhetne a másik témában, a gondolatai közé ismét beférkőzik a sütemény, és rájön, hogy Ren nem csak megjátszotta, hanem tényleg nem tud semmit. Megfogadja, hogy figyelmezteti majd az osztálytársat még idejében, viszont az órát nem zavarja meg. Főleg nem a szigorúbb tanár irányítása alatt.
A hiányzó diák is felbukkan, legalább ő sem marad ki semmiből, együtt szenvedhet velük délután...*

* A leckék említésére többen is felzúgnak a teremben, az már fele annyira sem lebilincselő, mint a nyíltnap. *

*Amikor a sensei megkérdezi, hogy megnézze e a neveket, akkor rábólintott zavartan. Nem mert még rápillantani.*
- Hai...sensei...
*Aztán a nevek hallatán lepetten tekintett fel ,majd teljesen megnyugodott, s boldog mosollyal nézett előre. Lassan, de bősz bólogatással ment vissza a helyére. Ezután következtek a többiek, folyamatosan hívta ki Ringo-sensei a zeneszerző diákokat.*

*Ootoya, amint hallotta a nevét ,szemei felcsillantak, s a levegőbe bokszolt. Igen! Végre feltűnt a szerencse csillaga! Igaz ott lesz Ren is, de akkor is együtt dolgozhat a lánnyal, és ez jó érzéssel töltötte el. Ezután ahogyan a lány vissza fele sétált felvont hüvelyujját mutatta neki ,hogy minden oké, az meg egy kedves mosollyal biccentett rá. Végül a vörös hajú srác elnyúlt a padon, s szinte nem is figyelte a következő húzottakat. Már nem kötötte le annyira.*

*Hijirikawa arca egy pillanatra megnyúlt amint hallotta ,hogy szobatársa lett a lány másik húzottja. Nem túlságosan boldogította a gondolat, de sajnos ez ellent nem tehettek. Valószínűleg fel kellet készülnie arra ,hogy Ren, igyekszik majd többször belemászni az ő lelki világába ezáltal. Bár, ha tényleg ilyen kevés idejük van, akkor nagyrészt az ebéden, és az estéken kívül nem nagyon fognak találkozni. Benne nem is bizhat ilyen szempontból...ezért lassan áttekintett a vörös hajú energia bombára, aki jelenleg boldogan dőlt le a padra. Ezt végülis megértette, ő is örült volna, ha Haruka őt húzza. Talán neki kellene szólnia, hogy azért figyeljen a lányra...bár nem tudja pontosan..hogy ennek eredménye is lenne e. Az ő nevét nem húzta ki az osztályból senki. Így amikor Ringo-sensei elkezdte, úgy gondolta kérdezni fog, ám amint mondta ,hogy megkapják majd ők is a névsort, csak bólintott egyet.*

*Natsuki kicsit megvonta a fejét, de gratulált a lánynak a húzottakhoz , aki erre ,csak zavartan mosolyodott el, hogy nem az ő érdeme. Ez a véletlen műve. Aztán figyelt tovább a srác mosollyal, kíváncsi volt, vajon ,hogyan lesz besorolva. A nevét húzta valaki a csoportból, az egyik tehetséges srác, aztán kihúzta....*
SYO-CHAAAAN! Éljen!!
*Széles ,mosollyal kezdett el tapsolni.*


*Hyuuga-sensei komolyan és vizslatóan adta a kosarat a zeneszerzőknek ,hogy még véletlenül se legyen csalás. A fő nevek kikerültek, volt aki innen húzott és volt aki a másik osztályból. Épp pár ment le, amint hallotta a kopogást. Csak fél szemmel tekintett a későre.*
- Örülnék ha pontosan érkezne Ichinose-san! Foglalj helyet a nevedet még nem húzták ki. Ha nem gond ,most nem ismételem meg önmagam. Az óra után kérdezd meg az egyik osztálytársadat ,hogy mi is ez az egész.
- Amint lement ez az egész, Ichinose-san lesz büntetéskép az első aki megmutatja a házi feladatát. Ha jól emlékszem a szavad a kétely volt. Érdekfeszítően hallgatjuk majd ,hogy mit sikerült ebből kihoznod.

*Az osztály erre kicsit felszusszant. Legalább nyertek egy kis időt. Ezután figyelhették tovább a húzásokat.*

* Hamarosan lement az órák jó része. A húzás és az azt körbe ölelő érdeklődések, és éljenzések, vagy éppen sóhajok, teljesen lekötötték a diákok figyelmét, így a tanároknak nehezebb volt a figyelmüket vissza szerezni. Aztán elérkezett az ebéd idő, amelyhez egy kisebb szünet is tartozott a délutáni, maradék órák kezdetéig.
Ootoya éppen már kint volt ,majd hirtelen nézett vissza s nagy mosollyal lépett be az ajtón a terembe vissza.*
Haru-chaaan! Gyere, gyere ,menjünk ebédelni!
- Hai! Hijirikawa-san...Shinomiya-san... ti is jöttök...ugye ?
- Haiiii~ Menjünk, nézzük meg a többiek koreográfiáját. Syo-chaan nem engedte nekem ,hogy tegnap megnézzem!
*Azzal megindult, Hijirikawa, meg csendesen egy kisebb sóhajjal követte őket. Fél szemmel rápillantott a lányra. Nem tudta..mondjon e neki valamit...*

* Tokiya nem tehet mást, mint egy apró biccentés kíséretében elfogadja a büntetést. A húzás alatt sikerül kifújnia magát, nagyjából sejti, hogy az egész felhajtás az előcsarnokban lévő hirdetéssel kapcsolatos. Az első szünetben Ren csapódik oda hozzá, tőle megtudja a feladatot, amire mindenki számíthat. A napjuk gyorsan telik, az ebédszünet nagyon hamar elérkezik.

Ha már közös a céljuk, Ren és Syo együtt indunak el az ebédlőhöz; út közben javarészt nem szólnak egymáshoz, így is nagy népszerűségnek örvendhetnek. Egy kisebb, rajongókból álló csapat végig a nyomukban halad, semmilyen akadály nem tántoríthatja el őket a céljuktól.*

* Odabent Syo szúrja ki először az A osztályos ismerősöket, integet nekik, majd el is indul feléjük. Ren követi, nem is leplezhetné a kíváncsiságát, hogy a lány vajon kit húzhatott. A névsort és a csapatokat még nem volt idejük megnézni, ebéd utánra tartogatják a meglepetéseket. *
Tényleg nem fogunk unatkozni a héten, az egyszer biztos! Már megnéztétek a listákat? Kit húztál? * Kérdezi a lánytól. Ren nem messze tőle áll meg, ő is érdeklődve várja a választ. *
Syo-chan! * Bukkan fel a szemmel láthatóan boldog Natsuki. * Egy csapatban leszünk!
Úúúúúgy tudtam!

*Hamar elértek az ebédlőbe s végig próbálták kibeszélni, hogy ki hogyan járt. Ootoya természetesen nagyon örült annak ,hogy Harukával lehet és ezt el is mondta a lánynak egy széles, akkor kissé zavartabb mosollyal. A lány erre csak kedvesen viszonozta azt s felé bólintott.*
- Én is nagyon örülök! Féltem....hogy olyannal leszek...akinek talán nem tudok megfelelni....de igyekezni fogok Ittoki-kun! És..abban is biztos vagyok ,hogy a többieknek is nagyon jó lesz a produkciójuk! Mind Shinomiya-sannak ,mind Hirikawa-sannak!
- Azért örültünk volna ,ha mi is Haru-channel lehettünk volna! De nem panaszkodom... Syo-chaaanel vicces a munka!
*Hijirikawa csak csendben bólintott a lány szavaira ,majd enyhébben mosolyodott el felé. Közben már elvették a kártyával kikért ebédet és leültek az egyik asztalhoz. Mielőtt azonban ő enni kezdhetett volna, megjelent a két várt vendég.*

- Hallottam ,hogy Shinomiya-san és Syo-kun együtt lesznek! Ez szerencsés felállás!
*Mosolyodott el hosszan ,majd a kérdésnél kedvesen dönti meg a fejét. Szemei le vannak közben hunyva egy pillanatig.*
- Ittoki-kunnal és Jinguji-sannal. Ano...jut eszembe...
*Kezdte de most hirtelen Ootoya széles mosollyal karolta egy pillanatra át a lányt, aki ettől zavarba jött, s úgy pillantott Renre.*
Együtt kell alkotnunk valamit! Egészen vicces lesz! És..jelentkeztek máshova is?...ah..sehol nem látom Tokiyat....nem jön enni?
* Nézett szét ahogyan eszébe jutott szobatársa. Majd vissza, közben, a kanállal ütöttek rá a kezére, amire hirtelen megértette s elvonta a lánytól. Bocsánatkérően pillantott rá, parányit meghajolva felé.*
Gomene Haru-chan!
- Ahh.. iie...iie Ittoki-kun!
- Máskor kicsit legyél figyelmesebb.
*Azzal folytatta az evést Hijirikawa.*

* Syo hamar megtudja az eredményt, viszont Ren még egy ideig "őrlődhet" a kétségek között. Amikor a választ Haruka ajkai közül hallja, a súly pillanatok alatt eltűnik a vállairól. * Úgy látszik, azok a törékeny kezek roppant szerencsések, Bárányka. * Közli széles mosollyal. Eltekint Ootoya mozdulatától, legalábbis igyekszik figyelmen kívül hagyni a közelségét a lányhoz. Szerencsére Hijirikawa nem csak az ő kezei közül menti ki már rutinosan. * Hmm? * Kissé meglepetten néz körül, ő sem látja az említett személyt. * Amikor elindultunk, utánunk jött errefelé... * Ráncolni kezdi a szemöldökét, ahogy végül levonja a következtetést. * Egy kicsit szétszórtnak tűnt a teremben is, de biztosan valami dolga akadt. Ootoya, nem tudsz róla valamit? Végülis szobatársak vagytok... * Még megvárja a választ, csak utána húzza elő a kártyát a zsebéből. *

Mindjárt visszajövök, csak szeretnék csatlakozni hozzátok. * A szavait a tettei követik, elindul, hogy átvegye a mai fogást, mielőtt bekövetkezne a vészes gyomorkorgás. *

Legközelebb mi dolgozunk együtt Haruka-channal! * Mondja ki az első gondolatát, nem éppen halkan, miközben egyenesen Ittokira mutat, mint egy bűnözőre. *
Syo-chan, enned kellene... Az éhes ember mindig sokkal agresszívabb. Ráadásul a mai desszerten macit formáznak a gyümölcsök, és minél több van egymás mellett, annál aranyosabbak. * Magyarázza mosolyogva Natsuki. *
Na jó, de csak most az egyszer ússzátok meg ennyivel! * Megigazítja a kalapját, és ő is kimegy a tálcáért. *

* Ahogy visszaérnek az asztalhoz, elfoglalnak két üres helyet. Ren úgy helyezkedik, hogy minél közelebb lehessen a lányhoz, Syo pedig csak lehuppan a hozzá legközelebb eső székre. *
Jó étvágyat... Ebéd után megadom a tartozásomat. Nem felejtettem el, mit ígértem. * Mondja főként a lánynak címezve. * Viszont kivételesen be kell ismernem, hogy ez egyedül kevésbé látványos...
Egyébként sem akartam hagyni, hogy egyedül arasd le a babérokat. * Vigyorodik el a kalapos fiú. *

- Örülök, hogy ismételten dolgozhatom veletek együtt.
*Mosolyodott el, majd miután kiszabadult Ootoya kezei közül lassan elkezdett enni. Persze előtte mindenkinek jó étvágyat kívánt. Végül lassan ő is érdeklődve emelte fel a tekintetét, amint a többiek Tokiyáról kezdtek beszélni. Egy ideje tényleg furán viselkedett. Ootoya kicsit sóhajtott ,majd hátradőlt a székben mialatt Renre pillantott zavartan. Megvakarta kicsit az arcát a mutató ujjával.*
Hát tudod...attól még, hogy szobatársak vagyunk nem sok mindent mond nekem. Azt tudom ,hogy biztosan van diák munkája..vagy ilyesmi..mert van ,hogy nagyon korán elmegy és elég későn ér vissza..... bizonyos időnként. Már megszoktam....de nem mertem még jobban rákérdezni....
- Szétszórt ?
*Pillantott apró aggodalommal a többiekre ,majd megbirizgálta kicsit az ételt.* Lehetséges ,hogy nagyon elfáradt. Az iskola is sok programot ad, de mellette az diákmunka.... Nagyon fárasztó lehet.
Jó..jó...de ezt azért nem teljesen értem! Hiszen a testvére is zenész...nem ? Biztos nem a pénz miatt dolgozik.
- Ez nem a mi dolgunk, nem hiszem ,hogy itt és nélküle kellene kitárgyalnunk.
Ahh..persze! Persze..nem úgy értettem!!!
*Mentegetőzött.*

*Hijirikawa apró sóhajjal kommentálta ,hogy csatlakozik ő is hozzájuk. Úgy ült ,hogy ne mellette legyen hely. Ootoya örömmel folytatta az evést, bár az arcán egy kis aggodalom is tükröződött most Tokiya miatt. Lehet ,hogy sokszor leszólta őt a srác egy-két dologban...de nem szeretett volna neki rosszat. Akkora pillantott csak fel ,mikor Syo rámutatott. Értetlenül pillantott rá ,majd ő is saját magára mutatott s ahogyan leesett neki felnevetett.*
Ez a szerencsén múlik Syo!
- Örömmel dolgoznék veletek is Syo-kun.
*Majd Natsuki szavaira csak elmosolyodott, bár azért még néha az ajtó felé pillantott, hátha csatlakoznak még hozzájuk.
Amint vissza érnek egy mosollyal kíván nekik is jó étvágyat ,majd érdeklődve nézi őket.*
- Ahh.. tényleg bemutatjátok a koreográfiát?
Nah...ez nem is rossz ötlet, legalább mi is ellesünk pár dolgot..nem gondolod?
*Pillantott Hijirikawa-ra aki csak felvonta egyik szemöldökét míg evett.*
- Ha a múltkori gyakorlásra gondolsz...nem volt teljes egészében egységes, és a zenére sem lehetett teljese alakítani olyan jót. Ettől függetlenül nem lesz valaki jobb, vagy rosszabb.
- Végre, Syoo-chan~ De ellőtte edd meg a macikat, hogy a pocid tele legyen és akkor még agresszív sem leszel a későbbiekben! Én meg talán képet is készíthetek rólad!
- Úgy vélem, csütörtök nincs túl messze. Így nem hiszem ,hogy a süti készítésre maradna idő. Főleg, ha kisebb munkákban is részt veszünk.
- Ohh....ez rossz hír....hát akkor majd utána!

* Ren csendben hallgatja végig Ittokit, végül aprót bólint. * Ha valami olyan problémája van, amit nem tud megoldani, akkor biztosan szólna... * Tudja, hogy ez így egyáltalán nem igaz, de ha erre van szükség ahhoz, hogy Harukát megnyugtassa egy kicsit, akkor belefér. * Valószínűleg tényleg csak az lehet a háttérben, hogy elfáradt... A hétvégén lesz ideje pihenni. Vagy ha hamar befejezik a dalt a pályázatra... a dalszövegírás nem éppen megerőltető feladat. * A vörös hajú srácnak részben igaza van, ezt elismeri. * Erre már gondoltam... de nem úgy fest, mint aki túlságosan jóban van a testvérével... tehát tőle nem hiszem, hogy bármit is elfogadna. Ha szóba kerül, nagyon gyorsan elzárkózik... * Megvonja a vállát. * De tényleg nem a mi asztalunk eldönteni, kivételesen egyet kell veled értenem. * Intézi a végét a szobatársának. *
Jobban teszi, ha nem keveredik bele semmibe... * Közli a kalapos, miközben megigazítja a fejfedőjét. *

* Egészen addig nem szólal meg ismét, amíg el nem fogyasztotta az adagját. Miután végzett, megtörli az ajkait, és néhányat kortyol az ebédhez hozott ásványvízből. * Ha te kéred, Bárányka, akkor bármikor... * Mondja neki egy széles mosollyal. *
Naná, hogy megmutatjuk! * Szól közben Syo is, aki először a desszertre néz, utána a szemüvegesre. * KIZÁRT! Inkább neked adom! * Teszi át a másik tálcájára a macit és hirtelen mozdulattal felkel az asztaltól. * Részemről kezdhetjük, de le ne maradjatok! * Közli lelkesen mosolyogva. *
Remélem tetszeni fog neked... * Kacsint Harukára, miközben ő is felkel az asztaltól. Az asztal sarkára egy kicsi, hordozható lejátszó kerül, míg a háttérben gyülekezni kezdenek a kíváncsiskodó diákok és a rajongók vegyesen. Syo benyomja a lejátszás gombot, hamar visszalép Ren mellé. Néhány másodperc után elkezdődik a zene amire egy egyszerűbb, viszont nagyon is látványos koreográfiával kezdenek mozogni. Az ütemet pontosan tartják, és annak ellenére, hogy nem gyakoroltak együtt túl sokat, egész jól igazodnak egymáshoz is. Néhány apróbb hiba becsúszik, de úgy sikerül leplezniük, hogy szinte a mozgás részévé válik nagyobb feltűnés nélkül. Jinguji egy-egy szélesebb csípőmozdulatára, vagy arra, hogy éppen egymás mellett lépnek el, többször felsikítanak néhányan a másik asztaloknál. Kurusu mozgása is jóval felszabadultabb most, hogy tudja: nem lesz délután sütés. *