Sigil Szeme (Nyitott)

Barbár módszer mindaz, amely nyers fizikai erőt igényel egy feladat megoldásához, amelyet sokkal dinamikusabban is el lehet végezni... * Mondta a mágus. * Ez... így kifejezetten könyvszagúan hangzik, viszont benne van a lényeg. * Hallatszott a hangján, hogy nem fogja magát könnyen adni semmilyen helyzetben, ezt már jól megtanulta az utóbbi időszakban, amikor magát próbálta védeni a többi mágus előtt a vádakkal szemben. Mindenre megvoltak a válaszai, végső esetben pedig még mindig ott voltak a varázslatok, vagy éppen a tehetsége. *
Viselkedjetek rendesen, gyerekek, mert szétcsapok köztetek... * Dünnyögött közbe Aedan. * Hmm? Nem tetszik a vén banya? Ha nem akarod, hogy így hívjalak, akkor te se kekeckedj az ősz hajszálaimmal... * Morogta, és karba tette a kezeit. *
Biztosan csak tipp... * Mosolyodott el. *

Zöldfülű? Nem egészen zöldfülű, csak bizonyos témában még tapasztalatlan többnyire... és ez alatt a munkátokat értem, határozottan a gyakorlati részt. Ehhh... nekem nem tűnt tunyának, inkább... * Itt kereste a szavakat. * olyannak, mint akire túl nagy benyomást tettek a törpök ivási szokásai. Egyébként a mágusok is elég aktív életet élnek, nem csak a könyvek felett görnyedünk vagy furcsa löttyöket keverünk üstökben...
Az egyik tunyának tart... a másik alkoholistának... Összetöritek a pici szívemet...

* A mágus meglepetten pislogott párat, amikor a nő került a képbe. A meglepetést egy mosoly követte és egy fáradt pillantás. * Tudjátok... megváltás titeket látni a baltaarcú foglárok után. Ha nem erre vágynék, akkor mást keresek meg a szabadulásommal kapcsolatban, vagy kirobbantom a falat és meglépek, erre nem gondoltál? Ismerem a történeteket, a történelmet és a legendákat egyaránt, amelyek Sigilről és az ő küldetéséről szólnak. Nem vagyok gyerek, akit elbűvölnek a cikornyásan szőtt fabulák, egyszerűen csak látom értelmét a dolognak.
Mindenkinek más a nyugalomról alkotott képe... az enyém elég egyszerű. A puszta létezésed miatt nem a világ ellenségének tekintenek rád, hanem még talán hasznosnak is. Felesleges az erő és a tudás, ha nem használod... Sokan arrogánsnak tartanak, de ez nem változtat a tényeken. * Megvonta a vállát. *
Azért köszönöm a figyelmeztetést.

Ez rejtély... * Tárta szét a karjait Aedan. * Csak nem féltékeny vagy, mert többet beszéltünk? * Felnevetett rajta. *
Nőért fizetni...? Nem, köszönöm. Nem vetem meg a kalandokat, de inkább egyet keresek, aki díjazza a társaságomat hosszabb távon.

Annyira nem kizárt, hogy találkozzatok vele... Sigil Rendjéhez tartoztok... Ha valamit keresnétek a raktárban, akkor kénytelenek lennének beleegyezni, én pedig tudom az utat, pontosan mi merre van. Vagy belopózhatunk éjjel, nem egyszer tettem meg...
* Amikor Hyát hallgatta, Aedan elcsendesedett. Látszott a pillantásán, hogy sok mindent akarna még kérdezni, mondani, de tekintettel az idegenre a gömbben, ezt most mégsem teszi. Majd később talán, ha csak ketten vannak. *
Naaa! Én meg száradjak ki? Lehet, hogy a víz megártana! * Nevette el a végét. * Ez egy bölcs döntés... tényleg későre jár. Hya, aludj jól és pihend ki magad, reggel találkozunk. * Intett neki. *
Máris pizsama osztás? Legyen... reggel úgyis keltenek, valami kihallgatást akarnak tartani megint... Jó éjt, és hamarosan találkozunk. * Köszönt el tőlük a mágus is, majd tényleg elcsendesedett. A gömböt körülvevő halvány derengés megszűnt, ez mutatta, hogy a varázslat valóban véget ért egy időre. *

*Felkapta megvillanó pislantását a mágus szavaira. Tudott volna rá válaszolni, elég logikusan érvelni, nem teljesen a fizikai brutális erő mellett, de Aedan szavai meggátolták ebben. És nem csak azok, hanem a pillantása is, amit hozzá közvetített. Hya elpillantott, szép arcán pedig átfutott egyfajta zsörtölődés, amit persze a mágus a gömbben nem láthatott. Karba fonta a kezeit, és próbált valamennyire higgadtan, a szokásos pimaszságával válaszolni a lovagnak.*
Nem tetszek....és rendben. Ugyanakkor be kell látnod, hogy az enyémben van ráció.

Majd belejössz, reméljük. Nem ismertem túl sok mágust ezelőtt, ezért ebbe nem tudok belekötni.
*Azzal egy pimaszabb mosollyal pillantott a lovag felé.*
Még szépen fejezte ki magát.

*Habár hallotta a mágus válaszát, nem tudta, hogy a hang és a mimika valóban egyhangúan szólnak, vagy pedig van ott más is, megbújva. Látta a körvonalat, amelyet a hold kevéske fénye okozott, de minden más a sötétbe veszett, homályosan. A szavak nem segítettek. A hiába lapuló bizalmatlanság miatt, egyáltalán nem tudta eldönteni, milyen személynek kellene beállítania, vagy hogyan kellene hozzá viszonyulniuk.*
"Felesleges az erő és a tudás, ha nem használod" ... * Engedett meg egy mosolyt. A köszönetre biccentett egyet.*
Csak szeretnéd Aedan...csak szeretnéd. Inkább csak tisztázom előre a helyzeteket. Nocsak.... * nézett a gömb felé, majd sokat sejtetően pillantott Aedan felé. Nem mondta ki, de a lovag valószínűleg érthette, a pimaszságot amit némán adott át.*

Nem rossz gondolat de az Aedantól és a helyzettől függ majd. *Mondta azzal még vissza pillantott a lovag felé. Örült annak, hogy nem kezdték azonnal kérdésekkel bombázni.*
Alig volt már benne! Nem mellesleg a víz nem árt, inkább tisztit. Lehet neked sem ártana időnként....
*Mielőtt végül elbúcsúzott tőlük, még szavai végére nyomatékosan meglegyintette a kezét az orra előtt.*

                                      
                                                                            ------------  ** --------------

* A lyukacsos függönyön keresztül átszivárgott fény nyalábok  önkényes ébresztésére kelt. Habár, még nem volt olyan késő, a sötétet megszokó szempár szinte kipattant, amint az arcát simogató melegség miatt tudatosult benne, hogy elérkezett a reggel. Kisebb nyújtózkodás után kikelt az ágyból, majd az asztal felé sétált amin egy kis kancsó állt. A szoba hőmérsékletű vizet a tálba öntötte, hogy felfrissítse az arcát, s egy gyors reggeli készülődést tarthasson. Amint tudatosult benne a mai feladatok sokasága és változatossága, eldöntötte, hogy nem hozza reggel szóba a tegnap esti témát. Sejtette, hogy a lovag esetleg még ráfog kérdezni, de ezt így kora reggel szerette volna elkerülni.*

*Szinte némán érkezett a lépcső sor tetejéről, a fogadó alsó szintjére. Az útja azonnal az ott lévő csaposhoz vezetett aki éppen a korai órákban tisztogatta a már elmosott korsókat, poharakat. Hya érdeklődött még, információt próbált szerezni, hátha megtudnak valami újat, de a lényege mindig ugyan az lett, amit már a Lovag előző nap elmondott.
Elköszönt a férfitól, azzal elhagyta az épületet s tekintetével társát kezdte kutatni. Kezeivel felfogta sötétes haját, lépései pedig éppen csak súrolták a földet. Ahogy a tegnap este kialakított "táboruk"hoz ért, sötét szemeivel körbe pillantott.*
Aedan!
*Szólt fel, azzal a megtalált, néma és fénytelen gömbhöz lépett, amit ezek után magához is vett.*
Most kellene elindulnunk. Végezni kellene a szekér indulásáig...nem?
*Kiabált, majd maga elé horkantott.*
Tuti valahol a széna között horpaszt jóízűen.....

* Aedan rövidesen egyedül maradt a vidáman pattogó tűz mellett. A macskák közül csak kettő tartott ki mellette: az egyik a lába mellett feküdt dorombolva, a másik nem sokkal mögötte telepedett le. Elgondolkozott a történteken, a dolgokon, amiket Hya mondott neki. A mese eszébe juttatta a hazáját, a családját. Nosztalgikus mosollyal emlékezett azokra az estékre, amikor az apja mesélt neki. Ugyanígy pattogott a tűz, habár akkor egy széles szájú kandallóban. Órákon át tudta volna hallgatni a történeteket, miközben a bordó szőnyegen hasalt maga mellett Balthazarral... Talán ezért is ragadt meg a sok régi história az emlékeiben, ezért gyűjtötte őket, a dalokkal és nyakatekert balladákkal együtt.
Egy olyan időre emlékeztették, amikor még a legnagyobb problémája egy unalmas beszélgetés volt, netán a tanító papírízű történelem órái. *

* A vállain érezte, hogy fáradt. Megpiszkálta a vörösen izzó csonkokat a kövekkel körülrakott tűzhelyen; az egyik tuskónak támaszkodva lejjebb csúszott. Az egyik macska felmászott a mellkasára, reflexszerűen vakargatni kezdte a füle tövét. A kutya akárhányszor vele volt, általában mellette maradt, ezért volt annyira berögződött a mozdulat is.
A tekintete még egy ideig a csillagos eget fürkészte, majd szép lassan átadta magát a csendnek és az álmoknak. *

* Másnap reggel korán ébredt, már a szokásává vált. Letette a macskát, lesöpörte a ruháit (az ingét külön ki is rázta), majd bement a fogadóba. Mindkettejüknek rendelt reggelit későbbre, Hyát még nem akarta felkelteni. A maradék időt azzal töltötte, hogy körüljárta az épületet, beszélt a jótevőjükkel is, aki a fuvart ígérte.
Már visszafelé tartott, így tisztán hallotta a saját nevét Hya ajkairól. Elmosolyodva haladt felé, de szándékosan nem szólt még, ki akarta várni a végét. * Látsz itt valahol szénát? * Kérdezett rá végül, amikor csak pár méter választotta el őket. * Megvárnak minket a szekérrel, megejtettem, hogy munkánk van a környéken.
Lassan terítenek nekünk, reggeli nélkül egy tapodtat sem megyünk. A kulacsokat menet közben feltöltjük, az út elmegy az egyik patak felett. * Nyújtózott egyet. * Hogy aludtál? A mágusunk szerencsére csendben van...
Igyekeznem kell, hogy szóhoz jussak mellette... és az igazat megvallva, ahhoz még fáradt vagyok.

*Parányit megrezzent, mint akit éppen rajta kaptak valamin, úgy fordult meg. Hosszan nézte, a már elkészült férfit s biccentett felé.*
Nem, de sosem lehet tudni. Úgy látom nem most keltél....hm....megleptél. Tudsz még meglepetést okozni lám.
*Mosolyodott kicsit el , majd bólintott a szavaira. Csak ezután tette el a szütyőbe a gömböt*
Remek, akkor legalább tényleg megvárnak minket, és nem kell túlzottan sietnünk sem. Reggeli ?
*Vonta fel a szemöldökét, majd mondott volna valamit, de végül letett róla.*
Remek....amúgy is éhes vagyok......
*Indult el vissza fele, s csak fél szemmel pillantott a férfira a kérdését illetően. Elgondolkodott egy kis ideig, majd vállat vont.*
Mélyen. Hamar elaludtam, és hirtelen keltem. Nem érzem magam kipihentnek, de nagyon fáradtnak sem. *Sóhajtott fel, majd vissza kérdezett illően. Csak utána vigyorodott el, megcsapva a tarsolyában lévő gömböt. Az szinte az egészet elfoglalta.*

Mondta, hogy reggel dolga lesz ezért nem tud jelentkezni.
Meglepő, azt hittem örülni fogsz valakinek aki legalább annyit szeret beszélni, mint te.
*Mosolygott továbbra is ,mialatt befelé mentek.*
Én inkább kíváncsi lettem. Kíváncsi, vajon tényleg olyan, mint amilyennek előadja magát, vagy olyan, mint amilyennek leírják.
*Vonta fel a szemöldökét Aedan felé.*
Csak abban bízom, hogy valóban a rend hasznára válik, mint mi is.

Mindig korán kelek... csak nem mindig ilyen könnyen. * Ásított egy nagyot. * Kend általában akkor fordul a másik oldalára, amikor én már lent vagyok a folyó parton és halászok reggelire. Titokban én vagyok az őrangyalod, nélkülem éheznél... néha díjazhatnál egy kicsit jobban is. * Mondta, miközben a nőre sandított. Még álmos volt, mert későn pihent le, de azért már egészen józannak tűnt. *
Mindjárt kilyukad a gyomrom... Az előbb azt hitték, medvék támadtak a falura, pedig csak a gyomrom korgott. Este belaktam a hússal, de nem tartott sokáig. * Úriemberként hajolt meg és invitálta a fogadó felé Hyát. *

Jah, vallatják. Remélem azért többnyire egyben hagyják, vagy meg tudja gyógyítani magát, különben igencsak nehézkes lesz még őt is cipelni. Örülök én, titkon, valahol legbelül, mélyen... túl mélyen. Szeretem hallatni a hangomat, viszont ugyanezért nem szeretek küzdeni túlságosan. * Nevetett fel rajta. *
Amondó vagyok, valahol a kettő között van... Velünk másként viselkedik, mert remél valamit, amire egyelőre még szívességként tekint. Gondolj vissza a banditákra. Velük távolról is egészen szépen elbánt. Ha tippelnem kellene, akkor veszélyes figura, nagy erővel, akit jobb az oldaladon tudni, mint az ellenségeid között. A pletykákkal ellentétben azonban logikus és tisztán gondolkozik, nem valami őrült mészáros, a világok elpusztítója. Azt csak a mágia miatti távolságtartás szüli, mert ha tényleg a szavaknak ad erőt, akkor ritka képességekkel rendelkezik. * Magyarázta, de közben elindult a fogadó bejárata felé, mert nagyon is csábította a reggeli gondolata. *
Drámai, azt meg kell hagyni és ért a hatásos belépőkhöz. A többit meglátjuk személyesen, amint elértünk hozzá.
Ha sikerül vele szót értenünk, és nem látunk benne kétkedés vagy hátsószándékot, mindenképpen hasznos lesz. Jól jönnek a mágusok a csapatba, csak valamiért ritkán ugrándoznak ezért a feladatért.

* Kinyitotta az ajtót, előre engedte az útitársát, csak utána lépte át ő is a küszöböt. * Ha reggeliztünk, felmegyek a szobádba a páncélomért... Lassan pucérnak érzem magam nélküle, hiányzik a plusz súly.

Ohh érzem. Hát ez lenne végülis Aedan nagy titka.... nem tudtam, hogy végül a friss halakat neked köszönhetjük. Igaz hogy vagy kevés, vagy kicsik.... dehát nem lehet minden tökéletes ,nem igaz? *tárta szét a kezeit egy kis elégedett mosollyal, mialatt a férfival beszélt.* 
Éppen elégé díjazlak. Ha jobban tenném, akkor tulságosan hamar megszoknád és késöbb vagy elvárnád, vagy többet akarnál. *Pillantott a férfira hosszan, mintha gondolkodna valamin, majd elmosolyodott kedvesebben végül.*
De megfogom tenni... ha eljön az a pillanat.
*A meghajlás alatt megpöckölte a férfi homlokát, ugy ment el mellette s várta be, hogy majd együtt menjenek tovább.* 
Pedig este sem kis adagot ettél meg.... istenekre... hova fér beléd?

Ugy érted hogy a páncélodon kivül cipelni még őt? Hát nem tudom hogy most meg kellene lepödnöm, vagy rínnom hogy erősebbnek véltelek.
Ugyan Aedan, nincs az azért olyan mélyen. Nem mellesleg, lehet hogy végül jobb csapattársat kapsz a személyében a késöbbiekben ,mint én magam. *Vonta meg a vállát egy kicsit* Értem... hajlok afelé amit mondasz ,mert jobban átlátod ezt a részét a világnak, mint én magam. S így akkor  megpróbálok nem az ellenségévé válni. Persze azt nem ígérem meg hogy nem szólok ha valami olyat mond ami nem tetszik.... de nem fogom gyülőlni. *Maga elé pillantott. Elgondolkodva a mágus esti szavain. Zavartan vigyorodott el a beismerés miatt.* De.... kiváncsi lettem Aedan..... nagyon kíváncsi. Nem ismerek sok mágust, akiket igen sem a szivem csücske.... mégis.... most kiváncsi lettem.
*Pillantásában megjelent egyfajta érdeklődés, fény ami csak ritkán. Nem...  ez sokkal inkább kihívás volt.* 

Hozzánk amugy sem csatlakoznak amugy nagy örömmel, vagy teljesen önként. Főleg nem olyanok akik máshol helyt állhatnak. *Pillantott a férfira mialatt követte a fogadóba.* Ha látom mennyire hasznosak, akkor elfogadom.

Rendben. Mondjuk akkor lehozhatnád a szütyőmez... fent hagytam, de ha te felmész, akkor én nem teszek külön kitérőt. *Amint tovább értek leült a már előre megteritett asztalhoz. Hamarosan a reggelit is megkapták. Megcsapta az orrát a finom illat, így görcsbe állt a gyomra egy pillanatra.* Az istenit.... éhes vagyok... *nyögte* 
Aedan.... *emelte rá a szemeit.* 
Csend van..... igaz ?
*jegyezte meg csendesen .*

Rajtad és az újoncokon kívül nagyjából mindenki tudja, hogy szeretek halászni... Időben kellene felkelni, királylány, nem maradnál le a legjobb poénokról. * Mondta nevetve, kissé fölényesen, mert végre alkalma nyílt a közöttük lévő testvéries civódásra, amelynek ő maga sokkal többször volt célpontja. *
Nem várom én el... egyáltalán. Csak pusztán némi elismerést. Ha Balthazart sosem dicsérném, már régen lerágta volna a lábszárcsontomat és otthagy. Látod? Milyen ereje van egy-két kedves szónak. * Játszott rá drámaian, már csak a vicc kedvéért is. A pöccintés miatt megdörzsölte a homlokát, a szemöldökét ráncolva követte az épület falai közé Hyát. * Na megállj. Kivételesen jófej vagyok, te pedig lerombolod az illúziót, számolunk még érte. * Meglapogatta a hasát. * De előtte mikor ettem? Reggel pár falatot, az adagom felét az a négylábú bestia elkunyerálta. Egyébként hova? A hasamba. Van ott bőven hely a legfinomabb falatoknak, szépen néznénk ki, ha ellennék egy akkora adaggal, mint valami pákosztos macska.

Kora reggel van, még ennyire nem vagyok ébren, hogy őszinte mosollyal fogadjam a bókjaidat... * Csípett vissza a szavaival. * Eszed tokját kapok én jobb csapattársat. Bevált formáción ne változtass, ráadásul élvezet nézni, hogyan nő a fejed, amikor éppen felhúzod magad valamin. Mondjuk a páncélom tudná hiányolni a horpadásokat... Csak nem féltékenységet érzek a hangodban?
Hmm? Kíváncsi? Ez egy jó pont... akkor meglátjuk, hova lyukadunk majd ki a végén...
Valószínűleg legalább annyira kíváncsi vagyok én is, mint te... ha nem jobban. Valami nincs a helyén... A hallottak és a tapasztaltak egészen más személyt mutatnak, tudni akarom, melyik részről mennyi az igaz.
* Látta a fényt Hyalia szemében, már nem először tapasztalta és sejtette, mit jelent. *

Hát... nem mostanában voltak azok az idők, amikor tömött sorokban jöttek a vitézek a várba, hogy szolgálni szeretnének a Rendben. Én is csak az öregtől tudom... Egyébként, te tudod hány éves? Nekem mindig mást mond... és néha az az érzésem, mintha hosszú évek óta egy nappal sem lenne vénebb, lassabb vagy fáradtabb, mint ez várható lenne kicsit.

Igenis, asszonyom! * Mosolygott rá. Amikor megcsapta az étel finom illata, és társult hozzá a látvány is, hangosan megkordult a gyomra. * Nekem ne beszélj éhségről...
* A szeme sarkából pillantott a nőre, aprót bólintott. * Tudnék rá pár okot, de egyik sem hangzik kellemesen...

Pfff.....nagyképű vagy. *Morrant fel ahogyan a másik civódni kezdett vele. Csak elvigyorodott rá, azzal amint nem figyelt, egy jelenleg gyengédebbet öklözött annak vállába. Erősebbel nem próbálkozott, mivel a férfin most nem volt a páncélja, és ezt csak szeretettből adta így is.* Így is elég poént hallok tőled és a többiektől. Néha egészen más a humorunk, rájövök. Amúgy is....kijár nekem az alvás is....melletted nem sokszor lehet...hangosan horkolsz.
*Folytatta lehunyt szemmel kissé pimaszul, mialatt a tarkójához emelte a kezeit.*

Balthazar édes....egyszerűen imádom a kis bundást! Hm...Akkor nem vársz még? Ejj.....milyen férfi vagy... *Nézett rá ,majd nagy sóhajt vett fől, mint akinek valóban nehezére esik kinyögni azokat a szavakat amelyeket egyébként valóban komolyan gondolt.*
Elismerem, hogy nagyon nagy segítség vagy a kis csapatunkban, és azt is neked köszönhetjük, hogy ma tovább tudunk menni, különösebb erőfeszítés nélkül. Ez nem valószínű, hogy ilyen könnyen létrejöhetett volna, ha nem lépsz.
*Amint befejezte hirtelen fordult meg, megrázkódva a saját szavaitól.* Elég lesz?
*Hamar túltette magát a rájátszáson s felnevetett.* Állok elíbe!
Hm...akkor majd most pótold....tudod mit...ha már itt tartunk, mi lenne ha vissza fele szereznénk annak a "nagy bestiának" valami nagy csontot, vagy hasonló finomságot?
*Mosollyal érdeklődött. Vonásain valóban kitűnt, hogy nagyon szerette azt a vakarcsot, habár valójában Aedan volt Balthazar gazdája.*

Nah....hiába kelsz korábban, bennem több az energia, talán mert fiatalabb vagyok. *Csípet vissza ,majd csak felpuffasztott pofával nézett a férfira amint az emlegette őt dühösen. Valóban hirtelen haragú volt, és emiatt kapott már egy-két becenevet magára, amiket azonban szeretett nem észrevenni. Az egyetlen érdeme ennek az egésznek, hogy tüzes része kötődött minden oldalához.*
Mint mondtam...a páncélod viseli a te viselkedésed következményeit. Panasz nálad tehető, keresendő.....
Féltékenységet,? Ugyan.....egy nőre hamarabb leszek, mint egy férfira... *azzal hirtelen elvigyorodott felemelt szemöldökkel.* Vagy talán kellene? Furcsa egy dolog látni ilyet, de nem olyan meglepő manapság, csak jobb ha zárt ajtók mögött van az egész. Hm..Hm...Hogy is állunk Aedan? *Csipkelődött, érdeklődött szinte a másik mögött koslatva, mint valami kiskutya.*
Éppen ezért vagyok én is kíváncsi.... ritka amikor ennyire érdekfeszítő személyt kapunk, hogy felkeressük, vagy beavassuk ha úgy hozza a sorsa.

Volt egyáltalán ilyen időszak? Mert be kell vallani, hogy nem biztos, hogy sokan áldoznák az életüket olyasmi célokért, ideákért, mint mi. S nem is mindenki olyan szerencsés, mint mi magunk. *Felkapta a fejét a kérdésen s elgondolkodott komolyabban. Ez kiült a mozdulataira és arcára is.* Nem.... Még nem járt komolyabban ez a fejemben és nem..nem tudom. De szerintem legalább olyan öregnek néz ki, mint maga az út ami odafele vezet. Az utóbbiban igazad van...igazából ..körülbelül ugyan így emlékszem rá onnan is amikor idehozott...pedig az nem most volt. Bár sokat nem tudunk a múltjából vagy kasztjáról sem..nem igaz... *dőlt előre érdekfeszítően.* gondolod mágus lehetett egykoron aki rájött, hogy éljen tovább? Vagy csak genetika? Esetleg.....nem.....ez biztos nem. *dőlt hátra.*

*Nyugodtan evett, habár maga a csend zavarta, így felfigyelt rá. Szerencsevadászként, tolvajként, mindig is felfigyelt a hasonló pillanatokra, hiszen ő is ezekben volt a legrátermettebb. Miután lenyelte a falatott és kissé megnyugtatta éhségtől morgó gyomrát felpillantott ismételten a férfira.*
Talán túl negatívak vagyunk.....reméljük semmi komolyabb..vagy nincs köze azokhoz ahova megyünk ezután.
*Érdeklődve figyelte ahogyan a fiatal nő kiszolgálta még azt az egy-egy embert akik bent voltak. Mintha ők nem foglalkoztak volna ezzel a csenddel..vagy nem is vették volna észre. Hya felemelt fővel nézelődött, s csak akkor vonta össze a következő falatok bekapása közben a szemöldökét, amikor árnyakat vélt elhaladni gyorsan az ablakoknál. Csalódottan rágcsált.*
Pedig azt hittem nyugodtan reggelizhetünk.

Erre tudod, mit szoktak mondani, nem? "Kikérem magamnak! Én nem horkolok, hanem férfiasan alszom!" Gatrot hallottad már? Én gyengéden szuszogok az öreghez képest. Kicsit olyannak érzem, mint amikor egy színpadi darabon az elvágott torkú átkozott túl játssza a szerepét. * Amikor Hya a vállába bokszolt, felnevetett rajta. * Igen? Kötekedsz kora reggel?

Ugye? * Felcsillant a szeme, amikor a kutyáról beszélt. * Mind a ketten kölykök voltunk, amikor hozzám került, csak engem volt hajlandó elismerni, pedig a bátyámnak szánták... Szóval lett egy kutyám. * Büszkén húzta ki magát. * Ha megkérdezik, hogy mi az eddigi legnagyobb érdemem, akkor vagy ezt emelem ki, vagy a pirítósomat.
Kíváncsi vagyok, mit csinálhat otthon... Legszívesebben magammal hoznám, de... az úti célunk miatt nem lehetett. * Felsóhajtott, így engedte tovább szállni a gondolatot. *
Ha így fogalmazol, akkor egészen menőnek tűnök. * Mosolygott, de a tekintetében és a mosolyában is megbújt még valami. Egy cseppnyi keserűség, mintha nem örült volna teljesen őszintén ennek a megállapításnak, vagy valami eszébe jutott volna, ami kapcsolatos ezekkel. * Ha nem lépek, a világ ugyanúgy megy tovább... Anélkül is eljutunk ide vagy oda, csak állandóan belepofázok. * Megengedett magának egy rövidebb nevetést. *
Jah, elég... Majd beosztom későbbre is.
Hmm, mondasz valamit... Vagy ellejmolunk egy nagyobb cubákot az egyik fogadóból, vagy fogunk magunknak szarvast a várhoz közel és mindenki jól jár vele. Megsértődne, ha még egy apró ajándékot sem hoznánk neki, ha már őt otthagytuk.

Mindig a páncél! Mondjuk... egy fokkal jobb, mintha a páncél nélkül rugdosnál. Előbb-utóbb nem lenne rajtam tenyérnyi olyan folt, amelyik éppen normálisan bőrszínű.
Ez... Hya... rémálmaim lesznek, ha így folytatod. * Hördült fel, mert a puszta gondolattól is égnek állt volna a haja. * Cssss... ne beszélj inkább, számold szépen a göcsöket az asztal lapjában... * Karolta át a vállát barátian, majd egy puszit nyomott az arcára. * Ma nem beszélgetünk annyit inkább. * Habár mondta, de a hangjából már egyértelmű volt, hogy úgysem tartja be még rövid távon sem. *

Volt bizony. Egy-két évszázada még... Amikor az utolsó nagyobb sereget legyőzték, akkor szorult vissza annyira a Rend. Én is már csak a romjait láttam, de még mindig többet tapasztaltam az erejéből, mint te. Habár jó lenne, ha minden úgy menne, mint régen... a fejekben nem írhatom át a gondolatokat. Rossz dologgal kezdtek társítani minket... és innen a nehézségek.
Minden kérdést megkerül, ami kapcsolódik a korához valahol vagy a kaszthoz... * Elgondolkozott. * Amikor megfelejtkezik magáról, mesél történeteket, viszont mindet úgy adja elő, mintha ott lett volna személyesen. Sima genetikával csak annyit érsz el, hogy nehezebben őszül a hajad vagy kevésbé vagy ráncos, de annyival hosszabb ideig nem élsz talán... Hmm, ezen tényleg elgondolkoztam, kíváncsi vagyok.

Jó étvágyat... * Mondta csendesebben. * Eszünk, ameddig hagynak és amennyit hagynak, aztán megyünk tovább... Nem akarok túl nagy küzdelmet, főleg nem idebent. A fogadós, ha ki is adott minket, az élete munkája a hely. Nem fogom lerombolni. * Nagyot harapott a friss, ropogós cipóból, látszott rajta, hogy tényleg sietni akar az evéssel. *

Férfiasan? Túlzottan férfiasan....Gatrót? Persze....régebben, főleg mikor vele utaztam. Még a legelső éjszakára is emlékszem amikor elindultunk a rend szállása felé. 16 voltam....merengtem a jövőmön és minden gondolatomat és álmomat az ő horkolása szakította félbe.
*Nevetett kicsit fel, majd csak pimasz mosollyal vonta meg a vállát a játékos kérdésekre.*
Nekem szabad.

*Élvezettel hallgatta mindig ezt a pár soros megállapítást a férfitól, hiszen....ilyenkor mindig látta ahogyan felragyogott az arca és boldogan beszélt valamiről, valakiről. Aedan valóban szerette Balthazart....mindennél jobban, és ebben Hya is tudott részt mutatni. Neki sosem volt külön állata, s habár ez a kutya sem hozzá tartozott, de imádta. Őt, a csibészségeit....ahogyan mutogatta a hasát, hogy vakargassa. Szinte az egyetlen volt, aki képes volt másodpercek alatt levenni őt a lábairól. Összecsapta a kezeit.*
Akkor mindenképpen meg kell lepnünk valami cubákossal!
*A pillanatnyi jókedvét a férfi pillantása és szavai mögött megbúvó szomorúság, keserűség rombolta le. Értetlen pillantásokat küldött felé, mert nem értette a hirtelen változást.... Zavarba jött, halvány pír borította orcáját, így ajkába harapva fordította el a fejét, mialatt egyet ütött a férfi vállaiba ismételten.*
Mit csinálsz Aedan? Te jó ég, ilyenkor agy helyen tudnálak csapni! Ha ilyen szemekkel nézel....inkább mondj hülyeségeket...vagy zagyválj a nőidről..az is sokkal jobb!
*Hadarta el. Ha a férfi így nézett rá...sajnálta és aggódott miatta. Már pedig azt az erős és gyakran idióta humorral megáldott férfit, akit félig-meddig családtagnak fogadott, nem szeretett így látni. Nem tudta volna megvigasztalni...vagy kedves szavakat mondani neki...ebből eredt a zavara. Hogy képtelen volt segíteni neki...és ezzel együtt mennyire nem akarta gyengének látni.*
Szarvas...legyen...vagy kettő....csak változz vissza!
*Morrant a végén lehunyt szemmel, csücsörítve.*

Csoda, hogy még bírja....hány éve is már?
*Vigyorodott el ahogyan vissza gondolt az első találkozásukra.*
Emlékezetes volt.....
*Motyogta maga elé, de végül csak felnevetett a férfi reakcióján. Mintha nem is történt volna meg az előző, úgy ment utána folyamatosan. Még ha sokat vitáztak is, vagy őrjöngött a nő a maga módján, tagadhatatlan volt, hogy néha követte a férfit....
A karolás,majd a baráti puszi után elhúzta a száját s végül egy mosollyal tolta félre a férfi fejét. Érezte a másik hanglejtésében, hogy a szavai nem követhetőek...pont, mint az övéi.*
Fúúúújj...most komolyan? Megint sikálnom kell az arcom, hogy ne legyen Aedan illatú...nem mellesleg....piszkál a szakállad....

Hát...pedig sokkal egyszerűbb lenne, hiszen miattuk is harcolunk.... *Motyogta,  majd ő is elgondolkodott. Kitámasztotta az állát érdeklődve, merengve.*
Most már én is..... de az a baj, hogy máshonnan nem lehet megtudni az igazat...csak tőle.

*Elhúzta kicsit a száját, mialatt tovább evett. Lenyelte a falatott, csak utána szólalt meg.*
Azért...legalább ennyi gerince lehetett volna...
*Morgott maga a tolvaj, de nem maradt le az evésben.* 
Csak nem támadnak még ránk..... *motyogta azzal ismételten rágott.*
Főleg hogy nekik nézzük meg azt a kunyhót is.
*Öblítette le a nagyobb falatott vízzel.*

Amikor először találkoztam vele és táboroztunk, felriadtam a hortyogására... a harmadik napon gondoltam rá először, hogy megfojtom álmában, akkor legalább csend lenne. * Nevetett fel. * Balthazar hangosan vonyított miatta, én pedig csendesen zokogtam a fa tövében. Azok a régi szép idők... * Rájátszott, mintha nosztalgikus könnycseppet törölne le a szeme sarkából. *

Hmm, legyen két cubák... Az egyiket odaadod te, a másikat én. Persze, a húsosabbik az enyém, mert mégiscsak azt szereti jobban és nem tudnám elviselni, ha téged választana. * Viccelődött kicsit. * De most komolyan. A két cubák nem is olyan rossz ötlet. Piszok jól megjegyzi, amikor kap valamit ajándékba
* Felfigyelt a változásra Hya reakcióiban, még ha a sajátjában nem is igazán vette észre ezeket. * Nem tudom, hogy melyik a viccesebb... ahogyan elvörösödtél, vagy ahogyan próbálod kimagyarázni az egészet. * Nyújtózott egyet, mintha csak a fáradtságot akarná lerázni magáról. * Ha tudnám, hogy csak a szekéren fogunk ülni, akkor meginnék egy sört, de így... ehh... majd ha megérkeztünk a mágusunkért.

Hány éve... ? Hmm... Ha kimondom, akkor mind a ketten vénnek fogunk tűnni. Főleg te... és igencsak hanyatló lenne a karrierem, ha egy hölggyel ezt éreztetném.
A szakáll csak akkor bök, ha a rossz oldalán vagy. Látod? Ezért vagyok én erről a feléről. * Nevetett rajta. *

* Már nagyban nyammogott a következő falaton, így tele szájjal választ Hyának. Nem zavartatta magát különösebben, mert mind a ketten tisztában voltak a körülményekkel és az idő korláttal, amibe szorultak. * Valaki ellenünk beszél... vannak plakátjaik, egész listáik, amivel minket állítanak be a gonoszoknak. Csecsemőket ragadunk el és áldozunk fel vagy neveljük olyannak, mint amilyenek mi is vagyunk; a szörnyeket is mi teremtjük, majd jó pénzt zsákmányolunk be azért, hogy megszabaduljunk tőlük... Bosszantó, de egyelőre nem tudunk ellene tenni. És... hogy őszinte legyek, nem is akarunk. Elvégezzük a munkánkat, a fizetséget elfogadjuk, de nem állunk bosszút azért, ha az emberek ezeknek a pletykáknak hisznek. * Újabb hatalmas falat. *
Felesleges bosszankodni miatta... meglátjuk, mi lesz belőle.

*Felnevetett. Nem bírta fapofával végig ülni a gondolatot, amit a férfi vissza emlékezése, és a hozzá rájátszott mozdulatok hoztak.*
Illúzió romboló vagy....most egy világot döntöttél össze bennem.
*Nevetett tovább. Nem csak arra emlékezett pontosan, amikor Gatro végül besorozta és magával hozta, vagy arra az időre, míg a férfival a rendhez értek, hogy a többi újonccal megkezdődhessen a beavatás rituáléja.....hanem arra is, amikor először látta meg, az akkor még nem ennyire szőrős képű harcost, ahogyan éppen a szokásos humoros módján gyakorolt pár taggal. Minden kezdeti megállapítását hamar lerombolta Aedan a továbbiakban....de ettől függetlenül még emlékezett ezekre az időkre is.*

Mintha engem választana...tudja, hogy te vagy a gazdája..
*Forgatta meg a szemeit ugyan azzal a mosollyal. Imádta a kutyát, de pontosan tudta, hogy Balthazar pont annyira kötődött a gazdájához, mint a férfi ő hozzá. Nyújtózkodott egy aprót.* Okos kutya...... nem a gazdájára hasonlít, de nagyon okos kutya.
* A férfi szavaira,  zavara sokkal inkább paprikás hangulatba ment át. Nem szerette, ha őt állítják be idiótának...márpedig azzal, hogy éppen csak egy kicsit kimutatta gyengéjét és aggodalmát, ez az érzés fogta fel. Felmorrant, elhúzta a száját s ugyanazzal a lendülettel csapott a nyújtózkodó férfi felé.*
Tudod ki figyel rád ezek után komolyan.........
*Fonta karba a kezeit.*
Lassan egyre inkább várom, hogy megismerjem a mágusunkat személyesen is.....

..... Már az is haladás, hogy hölgynek tekintesz. Ne vegyél egy kalap alá azokkal, akik ékesítik a karriered és híred. *Válaszolta csípőből, csak utána mosolyodott el a férfi válaszán.*
Igen...igen.... köszönöm, hogy emlékeztetsz rá. Ettől függetlenül inkább kihagyom ezt. Hallottam már szakállas nőkről, de annak ellenére, hogy  talán nem a legnőiesebb példány vagyok a világon, ez messze álljon tőlem.

*Evett, mivel érezte, hogy szüksége lesz rá az úton. Nem nyammogott, hanem kisebb-nagyobb falatokban tömte magába az ételt. Kellett az energia, sosem tudhatta éppen merre haladnak, és mivel, kikkel futnak össze. A férfi szavai ettől függetlenül nem tetszettek neki. Pontosan tudta, hogy erről van szó.....mégsem tudta ezt ilyen könnyen elfogadni. Segítenie kellet azokon, akik lenézték vagy éppen a halálát kívánták.... nem erre nevelték,most mégis így lépett. Mint egy játszmában....igaz, ő választotta meg ezt az utat.*
Engem ettől függetlenül zavar. Talán nem logikus egy volt tolvajtól ezt hallani, de...vannak fair emberi alap dolgok...és ez is abba tartozik...ha nem bajtársiasság.... Egyértelmű, ha valaki segít nekem, akkor nem ásom meg alatta a gödröt....
*Morgolódott még egy kicsit, míg be nem fejezte. Csak utána igazított a ruháján.*
Én befejeztem......ha megvagy induljunk. Kerüljük el a felesleges csetepatét.

Lehetett még tovább dönteni? * Kérdezett rá, miközben halkan felnevetett rajta, majd megrázta a fejét. * Ahhoz képest, hogy tönkretettem a rólunk alkotott képet, egészen vidáman tűröd... Vagy csak rettegsz a gondolattól, hogy az öreg közelében kell töltened bosszúból egy-két éjszakát, amíg kegyelemért nem könyörögsz? * Látszott a vonásain és a szeme csillanásán, hogy valami eszébe jutott... valami hatásos. Az öklével a tenyerébe csapott, utána végigsimított a szakállán. * Zseni vagy, Hya! Tudom, hogy mi lesz a büntetése annak, aki legközelebb nem sikálja fel rendesen a padlót! Muhahaha... * Játszott rá egy gonosz kacajjal. *

Tudja... de szeret féltékennyé tenni. Igazi bestia. * Rásandított a nőre. * Az elmúlt néhány napot figyelembe véve... hanyadszorra is töröd össze szegény pici szívemet?
* A nyújtózás közben észlelte a támadást, és habár nem sok ideje volt, a másodpercek töredéke alatt volt kénytelen teljesen felébredni. Épp csak el tudott hajolni, a lendület miatt majdnem becsúszott az asztal alá. * Na! Még nem ér leütni, túl korán van hozzá!

Cö-cö-cö... eddig is hölgynek tekintettelek, vagy nem éreztettem eléggé? Pedig az ajtóban is előre szoktalak engedni, ha nem olyan helyre megyünk be, ahol nagy valószínűséggel csapnak le az első két lépés után. Szép. Teperek és még csak csak el sem könyveli... * A szakállas nő miatt felnevetett, majd megrázta a fejét. * Esküszöm, egyszer elviszlek Clawandfelé... Frostcliffnél, még a felszínen van egy kocsma, bemutatlak a csaposnak. Annak a törpnőnek nagyobb mellszőre van, mint nekem. Amikor először behajolt elém, majdnem lenyeltem még a söröskorsót is... Egyébként haláli humora van, tuti kijönnétek...

Kivéve, ha az illető nem tudja, hogy tényleg segítesz neki... * Lenyelte a falatot és gyorsan ivott rá, mert majdnem megakadt a torkán. * Akit lázítani lehet, az fél attól, amit nem ismer... csak ostoba meséket hall. Meggyőzni szavakkal pedig körül-belül annyit ér, mint egy vámpírt fűzni a vegetáriánus életmód gyönyöreivel. * Még nagyban rágta az utolsó falatot, amikor felállt az asztaltól és gyorsan magához vette a holmijait. A fizetséget egy tarsolyban hagyta az asztalon, csak intett a fogadósnak és már indult is kifelé. * Nézzük meg azt a tanyát és indulunk tovább a környékről. * Mondta szigorúbb tekintettel, ezen a ponton nem volt kedve bolondozni, túlságosan gyorsan kellett lépniük a baj elkerülése érdekében. *

Ne felejtsd el honnan jöttem...a végén még az öreg könyörögne, hogy ne kelljen mellettem aludnia egy-két napot.
*Mutatott apró jó kedéllyel a férfi felé, majd csak megrázta a fejét egy színlelt sóhajjal.*
Ugyan....már kezdem megszokni, hogy te folyamatosan ledöntöd a rólad kialakult képet bennem.
*A másik szemei megcsillantak. Hya kissé felvonta érdeklődve a szemöldökért, hogy vajon most mit találhatott ki a férfi. Mert a híres neves szakál simítása erről árulkodott. A dicséretre megvonta a vállait mintha a legtermészetesebb dolgát hallotta volna.*
Eddig is tudtam, csoda, hogy eddig nem hangoztattad.... *azzal egy pillanatra megütközött s zavart vigyorral figyelte a mímelt gonosz kacajt.*
Tudod....erről előtte Gatroval is egyeztetned kell.... aztán a végén, nehogy te neked kelljen vele aludnod ismételten.

Ahhoz képest, hogy hím egyed....valóban elég furfangos. *Észlelte a másiknak a pillantását, kis vigyorral állta. Ennyit sikerült az előbbi zavara után előszedni*
Ne nézz rám így ! *tette karba a kezeit.* Nem csak spontán "teszem" .... mindegyiknek van előzménye. Sajnálom, hogy csak a végkifejletre figyelsz oda....
* Az, hogy a férfi épp hogy kitudta kerülni az ütését megmosolyogtatta. Ez már elég elégtétel volt a számára. Jelenleg. Kitámasztotta az állát egy másik vigyor kíséretében.*
Túlságosan kívánkozott az alkalom. Láttam mennyire vágysz rá. Ki vagyok én, hogy megfosszallak ettől?


Lehet egy kicsit félrebeszélünk egymás mellett.... nem mindig észleltem.... de lehet csak nem szenteltem elég figyelmet neked. * Gondolkodott el. Nyitva hagyta a másiknak a gondolatot. Megengedte neki, hogy egy kicsit elhumorizáljon rajta. Csak a nevetésre vigyorodott el ismételten. Elvetette az üres, szinpadias gondolatait.*
Azt úgy megnéztem volna! Komolyan...csak akkor történnek ilyenek veled, amikor engem otthon hagysz! Ennyire azért nem kell az imidzsedre figyelned Aedan. *forgatta meg széles vigyorral a szemeit, majd rábólintott.* Szavadon foglak! Lógsz egy süteménnyel és akkor egy úttal Frostcliffhez. 

Tisztában vagyok a helyzettünkel...csak nem tetszik.
*Jelentette ki a saját véleményét még  a férfiéhoz csatolva. Amint elkészült apró sóhajjal csatlakozott a társához. Látta rajta, hogy a reggeli poén áradat mellett mennyire megkomolyodott. Hya ugyan így  érezte magát. Volt amikor eljött az idő a komoly dolgoknak. Sejtette, hogy a férfi amúgy is a vállán cipeli ezt a súlyt, ezért volt ő is itt. Ketten többre mennek. Segít neki, nehogy előbb lerobbanjon, mint kellene. Bólintott a szavaira.*
Legyünk túl rajta mihamarabb. Ha szerencsénk van, nem találunk ott semmit.
*Gondolkodott el az útvonalon, míg az ajtóhoz értek.*
Frissen szerzet barátunkat is magunkkal visszük?

Ha ennyire sem ismernélek, akkor az lenne az első eshetőség, hogy rákérdezzek: durvábban horkolsz, mint az öreg? De így... * Elégedetlenül csettintett a nyelvével. * Hiába a magas labda, tudom, mit takar... Azaz sejtem, tudni nem akarom.
Na, ez nem volt fair... Úgy mondod, mintha én tehetnék róla, hogy olykor túl sokra tartasz, máskor pedig éppen kevesebbre a kelleténél. * Felpillantott a mennyezetre, egy megjátszott fanyar tekintettel. * Amilyen a szerencsém, biztosan fogok még a közelében lenni... * Enyhén oldalra biccentette a fejét, ugyanúgy a mennyezetet nézve. * Nédd már... az meg egy uborka szelet. Mióta lóghat ott? * Kérdezte inkább csak magától és módszeresen arrébb csúszott, hogy ha esetleg most pottyanna, akkor ne rá. *

Hya, Hya... sok mindent kell még tanulnod a szakállnak erről az oldaláról. * Nevetett fel rajta. * Figyelek én a folyamatra is, de a végeredmény a legfontosabb, nem? Ha megnézed egy kastély csapda rendszerét, elismerően füttyentesz, a tulajdonosok pedig kihúzzák magukat büszkén... de a folyamatot, amelyben Teofil egész éjjel tüsköket faragott, hogy egy rossz lépésnél tomporon szúrják a betolakodót, senki sem említi.
Most... mondjam, hogy üss még...? * Mormolta egy hamiskás mosoly mellett. * Ha tíz perccel korábban játszod el, akkor eltalálsz. Kezdek felébredni.

Hékás! Tegnap sütiztél, nem? Ki volt fizetve... Csak egy sütit ér behajtani rajtam, nem életem végéig követelni lépten-nyomon! Frostcliffben lesz dolgunk hamarosan. * Ráncolni kezdte a szemöldökét, úgy számolt. * A Próféta hava van... akkor még... durván 5 hét múlva. Előtte úgyis kapunk értesítést. Szerveznek egy expedíciót a romok közé, kellenek nekik a csaták jegyzetei tőlünk, hogy biztonságosabb legyen. Azokat történetesen nem küldhetjük futárral, személyesen kell szállítani. Unalmas lesz, de jöhetsz, ha gondolod...

Viszünk mindent... még a végén ránk gyújtják a jótét lelkek. A felesleges nehezékeket elrejtjük, hogy ne legyenek útban az erdőben, visszafelé pedig összeszedjük és úgy megyünk a szekérhez. A faluhatárban fognak várni minket... * Odakint megszaporázta a lépteit, úgy ment a táborához, és gyorsan összegyűjtötte a holmijait, már gyakorlott és gyors mozdulatokkal öltötte fel a teljes páncélt. A mágus gömbje volt az utolsó, amit magához vett, pár pillanatig fürkészte a gömböt. * Az az egyetlen szerencséje, hogy a mágusok nem a darabolós vallatás hívei...

*Büszkén dőlt hátra mialatt karba fonta a kezeit. Ezt a reakciót és választ várta, jól szórakozott rajta. A származása nem csak jó hírnévvel kecsegtetett, de elégé elrettentő is volt néha. Akkor is ha nem nézték volna ki belőle. Megdöntötte a szavaira kicsit a fejét.*
Ez a folytonos változás abban ahogyan tekintek rád jelenti azt, hogy figyelemmel kísérem az életed. Csupán a változó hozzáállásod felém az.... ami mindig változtat az egyensúlyon.
*Vont ismételten vállat ,majd követte a férfi pillantását s lemondóan összehúzta a szemöldökét.*
Fogalmam sincs....de minél többet gondolsz rá...biztosan rád kívánkozik.

Drága barátom, van amit a szakáll ama oldaláról sosem akarok megtudni. *Vigyorodott el a férfi nevetésén. A gondolat menetre csak kissé elhúzott ajakkal támasztotta ki az állát.*
Lehet, hogy igazad van....de sokszor a folyamatok miatt lesz olyan a végeredmény amilyen. A végeredménnyel vagy, de a folyamattal érted meg.
*Tárta szét a kezeit még egyszer. Jelezte is, hogy az adott témát lezárta, igazából nem volt idejük arra ,hogy belemenjenek a filozofikus gondolatokba.*
Kapsz még eleget....ne akarj telhetetlen lenni.

Pedig nem volt rossz ötlet. *Nevetett hamiskásan, azzal rábólintott a másik információjára. Összecsapta erősebben a kezeit.* Rendben van! Akkor, ha nem jön közbe semmi, és nem váltod le jól megszokott, és kedvelt partnered, társad a "bűnben", akkor szívesen elkísérlek Frostcliffbe. Azt a törpe nőt muszáj látnom, és azt is, hogyan reagálsz.
A csaták jegyzetei? Úgy érted....azok...a régi csaták jegyzetei? Nem elvesztek annak idején?

Rendben. Egyetértek, akkor így fogunk tenni.* Sietve, mégis néma léptekkel követte a társát. Ő neki csupán bár bőr kiegészítőt, fegyvertokot kellet magára aggatnia, s ezek sem tartottak sok ideig. Amint végzet a csomagjaik egy részét magához vette. Megigazgatta még szállingózó sötét tincseit, majd a gömbért nyúló férfira pillantott.*
Van időnk..... de nem elég. *Elhúzta az ajkát a fogadó felé pillantva ahonnan nemrég jöttek el. Fülelt, mozgolódtak.*
Menjünk Aedan....semmi kedvem megint pletykáknak adni okot......
*Indult meg a tervezett irányba, a csomaggal a hátán.*

Most tönkre kell tennem azt a kecsegtető, kicsi fantáziát... Drága Hya. A hozzáállásomon nem szoktam változtatni túl gyakran. * Felnevetett, majd a mosolya megmaradt, ahogy a nő szemébe nézett. Nem titkolta: értékes és fontos barátnak tartotta, egy igazi társnak a bűnben. Ha az öreget nem vette számításba, akkor Hya tudta róla a legtöbbet, előtte nyílt meg a leggyakrabban. Szerette bosszantani, ugratni, mert ha sikerült éppen olyan megjegyzést elejtenie, vicces helyzetek alakultak ki... ezekre pedig mindenkinek szüksége volt, mert nagyon hamar belefásulnak a hétköznapokba, a sok negatívumba, ami mindig egyre közelebb gyűrűzött hozzájuk és Sigil Rendjéhez.
Ritkán mondta ki ezt... és most sem tervezte. Beszélt helyette a mosolya és a nevetése. *

Oooh? És mi az, amitől ennyire tartasz? * Kérdezett vissza kíváncsian. *
Nem, tényleg nem volt rossz ötlet, egy pillanatra komolyan elgondolkoztam, hogy elfelejtettem volna kifizetni... De, hogy lásd, milyen nagylelkű is vagyok... Ha elérünk Frostcliffbe, mind a ketten eszünk süteményt. Nagy szeletet... Azt nem mondom, hogy habosat, mert annyira nem bízok az ottani fogadókban, de legyen valami finom... és hús mentes. Cukormázzal...

* Fütyörészni kezdett, úgy pillantott oldalra... * Eltűntek volna...? És ha most találtam meg? Ehh, ez nem hihető, mi? * Előreslisszolt, nehogy fenéken billentsék. Csak odakint folytatta, amikor már nem voltak fültanúik. * A jegyzetekhez csak akkor nyúlunk, amikor valami nagyon fontos helyzetről van szó. Csak azok olvashatják, akiknek elengedhetetlen... Mint például a törpök királya, akinek a birodalma függ most az expedíciótól. Ha nem érnek oda a feljegyzések, amikor kérik, sok ártatlan halhat meg, és ezért adjuk ki neki. Út közben beleolvashatsz, ha akarsz, de... ne verd nagy dobra. Sok olyasmi van benne, amely feledésbe merült. Árulásról; olyan személyekről, akik segítettek; varázslatokról... Ebből rengeteg tényt az egyház miatt kellett elzárni. Teljesen meg akarták semmisíteni az iratokat. Hosszú és zavaros sztori, nincsenek benne bűnösök és ártatlanok, mert minden félnek van igaza és ostobasága is.

* Felkapta a csomagokat, sietve indult el a megbeszélt irányba. Annak ellenére, hogy páncélt viselt, egész könnyen haladt a talajt borító leveleken és térdig felszökő bozótban. Sokat mászkált ilyen helyeken, megvolt a gyakorlata benne, mikor hova lépjen és hogy helyezze a súlyát, ha nem akar belegabalyodni az ágakba. * Falusiak... nem zsoldosok. * Szisszent fel elégedetlenül. * Ha zsoldos lenne, nem bánnám, ha esetleg pár lila folttal menne haza, viszont civilek ellen... Hagyjuk, hogy kövessenek minket, nem tesszük le a holmikat inkább, csak a háznál. Odáig valószínűleg nem mernek jönni... a nagyja az első tüskés bokornál feladja. * Magyarázta fojtott hangon. *

*Hya észrevette a férfi tekintetét, amihez csatlakozott a mosolya, a nevetése. Ezt pillantást nagyon jól ismerte, és nagyon ritkán láthatta. Ennek ellenére értette, és egy őszinte, mégis néma vallomás volt a másiktól, amint talán sokkal többre tartott, mint pár mondatot. Tartotta a mosolyt, s a saját mimikái szerint viszonozta a vallomást. Egyetlen egy alkalom volt csak, amikor a nő esetlegesen többet látott benne, és ez is még akkor volt, mikor először meglátta a rendben. A fiatal tinédzsernek ez a vonzódás kezdeti érdeklődést adott, nem csak a rend, hanem a másik fiatal felé is. Ám ahogyan egyre jobban megismerték egymást, Hyaban ez a vonzalom haversággá, majd idővel mély barátsággá alakult. Amennyiszer idegesítette őt Aedan, annyiszor is nevetett meg. Bízott benne, a családjának tartotta, mindent megtett volna érte. Ezeket azonban nem tudta kifejezni szavakkal. Férfiakkal nőtt fel az otthonában, majd később a rendben is főleg férfiak mellé került. Közöttük pedig ezek az érzelmesebb megnyilvánulások elégé ritkák voltak. A néma, ám meghitt pillanat zavarba hozta, így csak elkapta a fejét s a nevető férfi vállára csapott, kivételesen gyengéden.*
Fantázia… mi?
 
A szakállnál? Hát… például az, hogy akaratlanul is szúrni fog, és, hogy talán nem vagyok a nők legodaadóbb és nőiesebb egyede, de ettől függetlenül van higiéniai és megjelenési elvárásom magammal szemben is.
Uhh….bűnre csábítasz egyre jobban…..
*Vett egy mély sóhajt mosollyal. Az ötlet nagyon tetszett neki… ismételten. Nem mintha nem szerette volna a húst… de egy kis édesség még senkinek nem ártott. De csak, hogy tudd, mennyire jó barátod vagyok…. legyen fifti-fifti. Kifizetem a részem.
 
Megtalálni? Aedan! *Morrant fel a férfi viccelődésén s az éppen csak elkerülte az egyik rúgását. Sietve követte. Dacosan figyelte a férfit, egészen addig, míg az egy kicsit komolyabb hozzáállással nem folytatta ezt az egészet. A dac lassan alábbhagyott, éretten kezdte kezelni a kapott információkat. Halk sóhajjal igazgatta meg a kezén a kesztyűt.*
Szeretem az ilyen feljegyzéseket… zavaros és nem fekete vagy fehér. Érdekes…. Nem tudtam, hogy még megvannak. Az okát értem… de, hogy Gatro előlem is titkolja, azt nem. Hiszen megtanulhatta volna már, ha valami érdekel engem, azt úgyis megtudom a magam eszközeivel. Ami meg az egyházat illeti…..nem meglepő. Gyakran több rejteni valójuk van, mint a leggaládabb zsiványnak.
*Elgondolkodott csak ezután tekintett fel lassan a férfira ismételten.*
A törpök királya valóban ennyire rosszul áll,hogy ehhez kell folyamodnia? Ez akkor már nem játék….főleg,hogy a tőrpök kéreglakói között többen kereskednek….. Ha a birodalom bukna, több királyság is nehezebb helyzetbe kerülne….és akkor még nem is a törpökről beszélünk. De egy valamit nem értek Aedan…. * pillantott hosszan rá.*
Mikor jutottak el erre a szintre? Egy ennyire elzárt társadalom…hogyan?
 
*A terep számára nem okozott gondot, de ahhoz is hozzá szokott, ahogyan a férfi haladt benne. Sosem hagyta jobban hátra, annak ellenére, hogy az átlaghoz képest így is gyorsabban haladtak. Fülelt, figyelt. Elválasztotta a saját zajaikat a többiekétől. Elhúzta a száját. Sosem tetszett neki, amikor másokat is jobban belekevertek a dologba….itt pedig nagyon bűzlött valami.*
Ezt mondod….de nagyon kitartóak.
*Pillantott hátra, mialatt a másik mellett haladt. Komoran húzta össze a szemöldökét.*
Nem tetszik ez Aedan…ha a házhoz nem is jönnek utánunk, az nem azért lesz,mert nem elég kitartóak, hanem a pletykák miatt. Jobban félnek attól, ami ott van, mint tőlünk. Annak ellenére, ha van ott egyáltalán valami. *Sötét szemeit visszavonta a férfira. Kerülgette az ágakat, bokrokat.*
Ha valóban falusiakról beszélünk, akkor ők csak egy indok után vonulnak valakik után ennyire… ha valaki valamilyen indokkal meggyőzi őket erről. Mintha nem lenne másválasztásuk, vagy minden haragjukat felénk vetítenék. Nem tetszik ez a felszín alatti szítás, amit a rend ellen csinálnak….ha legalább tudnánk ki….
*Megtorpant, s a kezével megállította a férfit is. Oldalra bökött. Távolról már lehetett látni a kis kunyhó oldalát…bár nem ez kötötte le a figyelmét. Sokkal inkább a vöröslő cseppek, amik még frissen éktelenkedtek az avaron.*
Aedan……

Fantázia hát, mi más lenne? * Tette fel a kérdést, a karjait széttárva, mint egy nyomatékosítva az egész komolytalanságát a részéről. *
Hmmm... * Végigmérte Hyát, szándékosan feltűnően, hogy a nő mindenképpen észrevehesse ezt. * Szerintem kifejezetten nőies vagy... * Mutatott itt saját magát mellmagasságban, mintha csak megemelte volna a kebleket. Felnevetett rajta, és a biztonság kedvéért arrébb slisszolt, nem akart kockáztatni. *

Persze, hogy csábítalak. Van egy őrült szikra a szemedben, ami egyértelművé teszi, hogy ha egy palánk mögül sütiket adogatok ki, akkor nem négyelsz fel rosszkedvedben. Van egy ötletem. A sütire a vendégem leszel, cserébe meg valamikor meghívsz sörözni, vagy egy finom fogásra, amit nem nekünk kell lecsapni egy csalitosban.

Gatro elég makacsan kezeli a titkait... Legyen szó sajátról vagy a Rendről. Ha valamiről úgy dönt, nem juthat ki, az nem is nagyon kerül illetéktelen kezekbe. Illetéktelen alatt érts gyakorlatilag mindenkit, akit nem kötnek komoly szálak az adott tényekhez. Ráadásul ha a mostani helyzetben nyilvánosságra hoznánk egy ilyet, azzal Sigil hírnevét ívelnénk még inkább lefelé, mert rágalomnak tűnne. Egy kétségbeesett lépésnek, koholt vádaknak, amivel több hatalomra tehetünk szert vagy éppen figyelemre. Akiket kellemetlenül érintene igazán, azok sem maradnának tétlenek. Számolnunk kellene az orgyilkos támadásoktól kezdve a nyílt küzdelemig mindennel... és nem vagyunk abban a helyzetben. Ezért utáltam egészen kiskorom óta a politikát...
* A kérdéseket figyelmesen hallgatta, a válaszon tényleg elgondolkozott. * Mondhatni. * Halkan beszélt, hogy más ne hallhassa, még a mágus sem a gömbben, ha esetleg ott lenne. * A törpök birodalma majdnem akkor, mint egész Alderwand. Nem síkfelületen terül el, hanem évről évre ásnak lefelé a földben, egy nagy kolóniát alakítottak ki. Viszont ez egyrészt nem túl praktikus, másrészt nem kellőképpen tartós. Biztosítani akarják a régi romokat, ahol a legtöbb épület még lakható állapotban van, nem beszélve az ottmaradt jegyzetekről, hanyatló technikáról és tudásról... A régiókhoz vezető utakat a háborúk megtépázták, egy részüket pedig elfoglalták az Átkozottak, ezért gyakorlatilag öngyilkosság elindulni... Ha csak nem tudod, hova lépj. A nálunk lévő iratok részletesek... Az útnak több, mint a felét tartalmazzák, mindössze a változásokkal kell számolniuk, amelyek az utóbbi években keletkezhettek.

A törpökre mindig azt mondták, hogy szívós fajták. Mivel ennyire zárt helyen élnek, kifejlesztették a saját kovácsolási technikáikat, hogy csak egyet említsek. Azt fejlesztették, itt-ott belevitték a felszíniek tapasztalatai, ha le akarták nyűgözni a többieket. A zártság miatt zárt a piacuk is... Sokat kell gyakorolnod, amíg versenybe szállhatsz a többiek portékáival... Ők eleve gyakorlottan merészkedtek a felszínre, és emiatt a kereskedelem jelentős ágát megszerezték maguknak. Hát pont így...

Én is látom, hogy kitartanak mellettünk... Biztos a charme-om teszi... * Halkan felsóhajtott. * Egyszerre áll mindenkinek és senkinek az érdekében a hanyatlásunk. Sigil Rendjének még így is nagy a befolyása, mert bármikor magunkkal vihetjük akár a királyt is a küzdelembe... ezért félnek tőlük. Amitől pedig félnek és nem ismerik eléggé, el akarják pusztítani... De ha mi elbukunk, nem marad, aki megállítsa az Átkozottakat...
Amíg nem támadnak meg minket vasvillákkal, addig nem foglalkozunk velük.... Legalábbis próbálunk. El akarom kerülni a konfliktust...

* Elégedetlenül felszisszent. * Látom... Bent lehet a házban, légy résen...

*A nő szemei egy pillanatra megrezzentek, majd a halántékánál szinte kivehetővé vált az ér, ami lüktetett. Elkezdte ropogtatni az ujjait mialatt öklöt formált a kezéből. Ezeket nem tudta lehagyni.....annak ellenére, hogy most kivételesen nem ugrott a nyakának.*
Aedan....csak kapjalak egyszer jobban el..... egyszer....
*A tetetett nyugalom sokkal ijesztőbb volt a hangjában, mintha most rontott volna neki.*

Ezt már megbeszéltük. Állom a sörözésed. Csak jussunk olyan fogadóban ahol nem akarnak minket felnégyelni és azért még jó is a sörük... árban is nem csak ízben.
Vagy egy fogás.... jut eszembe, szerinted a mágusunk mennyire lesz kajás ha kiszabadítjuk?

Nem csak te.... *morogta maga elé a nő. A zsivány király mellett az alapokat neki is tudnia kellet, amellett ,hogy a neveltetése és fejlesztése elégé két oldalú volt. A nagybátyja ragaszkodott a nemesibb oldalhoz, az oktatáshoz, olvasás, írás..... és persze mellette a múltjához, az eredeti szakmájához.*
A politika szinte mindenkiből hataloméhes embert csinál...nem beszélve arról, hogy sosem tudsz úgy cselekedni hogy az teljesen jó legyen.
*Figyelmesen hallgatta a csendesen beszélő férfit mialatt haladtak. A szavait pontosan megértette immáron de.....ez sem tetszett jobban neki. Enne ellenére kötelességnek vette, ha Gatro úgy gondolja, hogy valóban beosztja Hyat is erre a feladatra.*
Ennek ellenére ha nem vagy elégé felkészült ,vagy nincs meg a megfelelő létszámú csapatod, még mindig öngyilkosság. Remélem nem terveztél egyedül részt venni ilyesmiben....
*Mondta csendesen, s csak a végét morcosan.*

Értem....erről nem igazán tudtam. Bár arról hallottam, hogy a törpök munkái nagyon is kiválóak. Minőségileg és a legtöbb különleges anyagból készült, így jóval könnyebbek, mint mondjuk az amit mi használunk. A zsivány király gyakran beszélgetett hasonlóakról az egyik törp banditával még a Felmarshban,.....

*Nem válaszolt csak maga elé pillantott. Blackspringben a rendről alkotott kép legalább ennyire volt változatos ahogyan Aedan leírta. Csupán a király szava volt pozitív egyszerre és elgondolkodtató. Hya ezen ezelőtt sosem gondolkodott, annak idején pedig míg Gatro meg nem érkezett hozzájuk, nem is érdekelte a rend. Minden az évek alatt szívott magába.*
Nem is kell.... *nézett lassan hátra. Gyorsan haladt.*
Megálltak....

Ugyan ezt akartam neked mondani. *engedett meg egy kis vigyort azzal csendesebben, szinte nesztelenül haladt tovább a ház felé. Nem hagyta, hogy Aedan nagyon lemaradjon, erre figyelt. Ha valóban olyan lényről volt szó...amelyet még a férfi említett, jobb volt ha mindketten ott vannak. Figyelte az ösvényen a folytonos vércseppeket. Még nem voltak olyan régiek.*
Ez nem túl kellemes hír...nem e....?

Csak egyszer, mi? Mondjuk... kétszer neccesebb lenne. * Jegyezte meg dallamos nyugalommal a hangjában és egy szélesebb mosollyal az arcán. * Nem tudom, melyik a félelmetesebb, amikor így nézel rám, vagy amikor vicsorogsz... erre szavazok, ilyenkor nem tudom előre, mikor fogsz rúgni.

Mennyire? Ha szerencsénk van, akkor nem esz meg minket... Nyilván nem egy kényelmes fogadóban ücsörög, hanem egy sötét és nyirkos cellában. Először talpra állítjuk valahogy, utána szerzünk kaját, addigra mi is éhesek leszünk. Legalábbis, ha minden a tervek szerint halad és nem állunk meg félúton parasztoknak segíteni, mert valami mumus fészkelte be magát a fészerbe.

Még nem. Tudod, elég fiatal vagyok attól függetlenül, hogy folyamatosan próbálsz vénnek beállítani... Ami egyébként nem tesz túl jót az önbecsülésemnek... Biztos a szakáll teszi. És már megint témánál vagyunk. Vágnom kellene belőle, ezért emlegetem ennyit... bosszant. * Jegyezte meg, de közben a tekintete lopva a környezetüket fürkészte, támadókat keresve. Nem akarta magukat a véletlenekre bízni, rosszak voltak az előjelek, amik az indulásukat övezték. *
* Tényleg megfordult a fejében, hogy ha eljön az ideje, akkor azt a helyet választja majd... Meg akarta kímélni az ismerőseit és a barátait a látványtól, magától a folyamattól. Olyasminek érezte, amely túlságosan terhelő lenne és túl sokat veszítenének miatta. Mindig úgy gondolt a pillanatra, hogy szeretne megmaradni ilyennek az emlékeikben, nem pedig egy árnyéknak, vagy roncsnak... *

Nem haragudnék meg, ha nekünk is jutna pár belőlük... mármint törpből, mert itt-ott toldozgatni kellene a várat és egy kovács sem ártana. Ezekben pedig ők vannak a csúcson, felesleges lenne tagadni. Abban is reménykedem, hogy a közbelépésünk miatt népszerűbbek leszünk a körükben és lesz önként jelentkezőnk esetleg...

* Bólintott. * Meg. És ez jól is van így... * válaszolta csendesen. A falusiakról a figyelmét a célpontjuk felé fordította. Leguggolt a vérnyom mellé, épp csak megérintette az egyik ujjával. * Friss még... túl friss. Pár perce kerülhetett ide, valószínűleg a csörtetés, ami kísért minket, megzavarta, bármi is legyen. Vár minket... * A végét egy lemondó sóhaj kíséretében mondta ki, nem örült. * El tudnék képzelni kellemesebb híreket is, de be kell érnünk ennyivel... * Felegyenesedett, úgy indult tovább az omladozó, kicsiny épület felé. *

Ohh nem is kell tudnod és ne aggódj...meg tudom oldani, hogy kétszer is úgyan olyan intenzíven érezd. *Tovább mosolygot, nem hagyta már ezt alább hagyni. Valamilyen szinten így is sikerült a dühét elvezetnie.*

Hát..ha szekérrel megyünk akkor csak elkerüljük a hasonlóan tevékenykedő helyzeteket.
*Engedett meg egy kis vigyort s bólintott.*
Érthető...majd megtömjük... már amennyire lehet. Jobb ha én osztom be a pénzünk, mert nem hagysz sosem gyüjteni hozzá.  

Majd ha ...hazaértünk vágsz belőle. Addig még én is elviselem. Csak ne szurkálj vele sokat.
*Forgatta meg a szemeit, majd megcsapta a másik vállát.*
Ugyan....ne vedd ennyire fel. Örregebb vagy nálam és néha tényleg ugy viselkedsz mint egy öregember...de ha ez tesz rosszat az önbecslésednek...sírni fogok.
*Észlelte a változó hangulatott és azt is, hogy Aedant az utóbbi időben sok ilyen elfogja. Csak pillanatokra, de elég volt, hogy Hya lássa rajta. Mint barátja mellette akart lenni, a családjaként gondolt rá.*

Reménykedjünk...de tudjuk, hogy ez sokszor nem csak a jelentkezőktől függ. Lehetetlen tudni pontosan, hogy ki.... is válik be.
*Utalt itt a rituáléra.*

*Amint a férfi beérte ment vele tovább.*
Azt kell használnunk, amink van. Egyéb ötlet esetleg így előre? Terv, valami? 
*Pislantott felé, de közben figyelt és fülelt.*

Valamiért ebben nem kételkedem... * Sóhajtott fel halkan, részben lemondóan, miközben végigsimított a szakállán. Habár még tudott volna hozzáfűzni ehhez, már másra koncentrált. Húzott egy vonalat a szórakozás és a kötelességük között; résen kellett lennie egy veszélyes lény közelében és ezzel tisztában volt. Nem válaszolt már az előkerült témákra, arra még bőven lesz alkalmuk egy-egy későbbi alkalommal.
Rengeteg apróság volt, amin át akarta rágni magát, letisztázni vagy felkészülni rá, de ezek ráértek. Habár elsődlegesen nem ilyesmikre vadásztak, hanem az elátkozottak voltak a célpontjaik, különleges esetekben közbe léptek.
A mostani is annak számított Aedan nézetei szerint, mert ez egy távol eső környék volt, ahol ritkán fordulnak meg olyanok, akik békét hozhatnak a faluban élőknek. Békét vér árán... Ritkán hallgattak szép szóra, vagy alkura, de ezzel az ártatlanok megmenekültek.

Őszintén belegondolta, hogy nem bánja, ha az uszítót egyszerűen elfogyasztják vacsorára, de senki sem érdemelte meg a fájdalmat, amit ez okozott... vagy a feszültséget, ahogy a hurok lassan a torka köré szorul. *

Terv? * Bólintott. * Enyém az ajtó. Kerüld meg az épületet, te észrevétlen tudsz maradni. Körbevesszük és elzárjuk a menekülési útvonalat. Ha magasabb rangú, akkor talán szót értünk vele, ha nem, gyorsan végzünk. Hosszú távon neki van előnye, mert nem fárad el... velünk ellentétben. Ha valóban bruxa, akkor a harapása nem veszélyes... csak a véréből nem szabad nyelnünk, mert ránk is hatással lenne. Másként hatna, mint egy egyszerű embernél, méregként hatna... Szóval kiesnénk egy időre a játékból.

Ha szökni próbál, akkor a térdhajlata alatt néhány centivel üsd meg a pontot, megbénítja egy rövid időre. * Mondta fojtott hangon, közben többször az épület felé pillantva, hogy nem figyeli-e őket a célpontjuk. *

*Elátkozottakkal találkozni, mindig rosszat jelentett. Habár nem csak egy veszedelem idején jöttek elő, lényegében akkor voltak a legveszélyesebbek. Régen, Felmarshban, őket ugyan olyan szörnyeknek tartották, mint bármelyik másikat. Csak a rend, és Gatro szárnyai alatt értette meg, az igazságot velük kapcsolatban. Jobban szerette, ha máshogy kell segíteniük, ha nem keresztezi az útjukat több különleges élőlény, szörny, amely esetlegesen veszélyben tartja a környéket, de pont ezek miatt tudta, hogy a saját fajtársait sem kell félteni. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és könnyen magukra tudnak haragítani egy-egy, amúgy békésnek mondható teremtményt. Nem volt mit tenni. Meg kellet tartania kényes egyensúlyt, akkor is, ha ennek az ára az, hogy maga a rend lesz az ellenség.
Aedanre pillantott. Habár Gatro mellett mindig is jobb kezeként ismerte meg, az utóbbi időben egyre többször látta, hogy az "idősnek" mondható férfi jóval több időt tőlt el a férfi társaságában. Ezzel nem is lett volna gond, de Hya figyelmét az sem kerülte el, hogy Aedan az utóbbi időben kicsit....megváltozott. Mintha több dolog nyomná a vállait. Hya eddig próbált úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, direkt nem kérdezett rá.*

Ch....Bruxa....más nem hiányzott a kerülőbe. *halk sóhaj után bólintott rá a férfi szavaira. Megjegyezte őket, nem kellet neki kétszer elmondani, nem kellet jobban félteni őt, gyors volt és fürge. De ez fordítva nem teljesen volt igaz. Mielőtt elindultak Hya elkapta Aedan vállát. Jóval kisebb fizikai erejével is visszatartotta még egy pillanatig. Hosszan nézett rá, mást árult el a szeme és a mimikája. A hasonló érzelmekkel nehezen tudott mit kezdeni még..*
Figyelj oda.....
*Csapta meg kicsit a vállon lévő fémet, majd nesztelenül lódult meg óvatos léptekkel, figyelmesen a ház mögé.*

*Minél közelebb ért, a vér szaga annál erősebb lett. Eleinte fémes...később rothadó bűzt áradt ki a házból. Elfintorodott....piszkálta az orrát a szag s csak reménykedni tudott abban, hogy Aedan figyel, és a Bruxa nem ront rá.*

Van rosszabb is, mint egy bruxa... a falkányi. * Sóhajtott lemondóan. * Kevés a nyom és annyira nem nagy a pusztítás, hogy egész fészekre számoljunk, szóval ez még a jobbik eset.
* Elindult, de Hya megállította. Nem tiltakozott, mert kíváncsi volt a mondandójára, legyen szó a tervről vagy éppen egyébről. A csend hosszabbra nyúlt, meg akarta törni végül, de ebben megelőzték. *
Ez rád is vonatkozik... * Mosolyodott el felé. *

* A tervhez tartotta magát, egyenesen az ajtó felé indult, amely még ugyan a zsanérjain volt, de az idő már igencsak megtépázta. Hya hangtalanul közlekedett, még Aedan sem tudta megmondani, pontosan merre járhat. A saját páncélja aprókat csörrent, minimálisra fogta a zajt, de ezt az öltözetet nem az osonáshoz találták ki.
Elérte az ajtót. Leemelte a hátáról Yusarist, csak utána lépte át a küszöböt. Össze kellett szűkítenie a szemét, hogy lásson a belső félhomályban. Lassan bontakoztak ki előtte a romos bútorok és egy nőies sziluett a terem közepén. Neki háttal állt, de így is tudta, mit lát. Valóban vámpír volt. Nem a legerősebb, ugyanakkor az óvatlanoknak kemény ellenfél, mert értett a szóból, tervezett, nem csak az ösztönei hajtották.
Először csak a hangját hallotta. Édes volt és csábító. Az egyik legszebb, amit valaha hallott. Sigil Rendjének tagjaihoz hasonlóan, rá sem volt hatással. Nem érte el az elméjét, hogy befolyásolhassa és egyszerűen a vesztébe rohanjon, mint sok esetben a feldühödött parasztok. *

El kell menned innen. * Szólalt meg, habár alig hallotta a saját hangját a vámpír énekétől, amely a fülében zengett egy vidám dallamot. * Embereket ragadtál el a faluból, amiért dühösek rád...  * A nő nem mozdult egy ideig. Amikor végül apró fordulatot tett, nem Aedanre pillantott, hanem abba az irányba, amerre Hya körül-belül állt. *