Sigil Szeme (Nyitott)

*Elfogadja a nyújtott kezet s megrázza. Bólint hozzá.*
Nektek is. Aztán okosan csinálj mindent.
*Intett neki ,majd ugyan ezt tette a rögtönzött csapatának s elindult. Míg kiértek a falon kívülre a csapatok még együtt voltak. Csak ott pillantott még a férfira ,majd a másik kettőre. Ismételten biccentett, úgy elköszönésképpen s azzal a pár lépéssel indult el a folyó felé. Tudta merre kell menniük.. mondhatni ösztönösen is, nem csak azért, mert a folyós részt nagyon is ismerte. Hiszen, ha jóval tovább megy, hazájának határához ér. Igen.....mindenképp ismerte ezt a részt.*
Kérdésetek van.. ?
*Pillantott hátra a másik kettőre.*

* Aedan elsőnek indul el, odakint pedig megvárja a csapatot. Kissé talán hangosabban fújja ki a levegőt, nem rajong az erdei vadászatokért. Sokkal szívesebben ücsörögne egy tábortűz mellett sört szürcsölgetve vagy kártyázna egy kocsmában, de a munka az munka. Ez alól kivételesen nem bújhat ki... Talán nem is igazán a feladatnak ez a része aggasztja, hanem az utána következő rituálé. *

* Miután ketté váltak a csapatok, lassít a léptein, hogy a többiek mellett haladhasson. Végigméri Ileinát, nem szólítja meg, mert az jól elgondolkozott valamon. A tekintete a törpén állapodik meg, aki két kézzel kapaszkodik a baltája markolatába. *
Te... én úgy hallottam, hogy ebben az erdőben nem csak az elátkozottak vannak, hanem mindenféle lényeg, meg lidércek...
Na mi az? Betojtál? * Kérdez rá, miközben felnevet. *
Én aztán nem... csak ha jön egy olyan nagypofájú izé, akkor szeretném előre tudni.
És mondd, az éji bogaraktól nem tartasz? Elég sok van belőlük a várban... simán belepetéznek a füledbe, a lárvák pedig felkúsznak egészen az agyadig... vagy ami rosszabb: megeszik a szakálladat.
Óóó, ha ezen túl vagyunk, rajtad tesztelem, hogy elég éles-e a baltám!

* Amikor már beértek a fák közé, a vezető oldalra húzódik. Pontosan tudja, hogy merre járnak az ellenfeleik és ismeri a számukat is ilyen közelségből, éppen ezért adja át a terepet az újoncoknak. * Megérkeztünk... Korábban az ellenfeleitek ezen az úton jártak... A feladatotok mostantól kezdve éles, találjátok meg őket csapatban dolgozva és töltsétek meg a fiolákat. A lehető legkevesebbet hagyjátok elfutni, mert az igencsak sok problémát szülne a jövőben...

-Ami azt illeti egyértelmű a feladat. Megkeresni és minden átkozottat likvidálni csapatban. *Mondom és a csendesre nézek aki bólint.*

- De egy kérdésem lenne... mi van ha az egyikünk elesik. Akkor a túlélőnek kell mindegyikkel végeznie? *Teszem fel Hyara nézve felvonva szemöldököm és tovább haladok követve őt.*

-A másik kérdésem pedig, hogy ha mind ketten elbuknak akkor neked egyedül kell befejezned a küldetést? Aztán a holt testünkkel mi lesz? *Teszem fel az elgondolkodtató kérdéseket.*

- Hagyjátok az erdőben összeaszalódni, majd eltűnni?

-Ezek felesleges kérdések, mert egyikünk se esik el. *Mondja először megszólalva és végül nyomokra lesz figyelmes a talaj mentén.*

- Orvaul. *Szól oda társának.*

*Odasietek és leguggolva figyelem meg alaposan a lábnyomot és ujjam a lábnyomba helyezve morzsolom össze azokat, majd felemeve egy csipet földet morzsolom össze.*

- Igen látom ez homok! *Mondom felnézve rá.* -Nem tudtam hogy ez olyan nagy szám. Felétek nincs homok?*Kérdem pislogva tetetett hülye ként. Amire egy kupán nyomást kapok.*

-Te idióta! Nem a homokra értem hanem a lábnyomra! *Emeli fel a hangját és ökölbe szorítva a kezét bosszúsan néz a tünde férfira.*

-Jól van na tudom, hogy arra gondoltál... csak próbáltam kicsit oldani a hangulatot... *Mondom komolyan fejem vakarva, mert azért elégé fáj ott ahol megütött, majd vissza nézek a lábnyomra és szét nézek a környéken.*
____________________________________

*Eleinte Aedan és Rhor között haladtam, majd szép lassan helyet cseréltem Rhoral, mert ők egész jól el vitatkoztak én pedig nem akartam a köztük lévő akadály lenni. A veszekedésükön jót mosolygok.*

- De édesek vagytok. Máris olyanok vagytok mint a régi házaspár^^ Jól is mutattok együtt. *Mondom kötözködőn és mikor az erdőbe érünk körbenézek. Lassítok lépteimen és a neszekre figyelek inkább mint kettőjük vitájára. Mikor abba hagyják és Aedan elmondja hogy nem messze vagyunk onnan ahol látták az átkozottakat csak még óvatosabbá tesz. Rhora pillantok és csak remélni tudom, hogy együtt tud velem működni, mert rajtam nem múlik semmi. Ugyan úgy fogom védeni a hátát, csak kérdés, hogy az enyémet is nekem kell-e. Körbe nézek és próbálok nyomokat keresni, de nem igazán lehet találni, ám az egyik bokron egy anyag fecnit találok, ami elégé elrongyolódott és koszos. Lehet az egyik átkozott ruha foszlánya. Lassan meg állok és Aedanra nézek és Rhorra, de inkább Rhornak szegezem a kérést.*

- Kérlek egy percre figyelj a környezetünkre és ne Aedannal való házastársi civakodásnak szenteld. *Mondom komolyan, de mégis piszkálódón és behunyva a szemem fénylenek fel kristályaim. Halkan magam elé egy varázsigét kezdek el mormolni. A kezemben lévő ruha foszlány körül fekete füst kezd gomolyogni én pedig eldobom azt. Hátrébb lépve a fekete füst megszűnik körülötte és az anyagdarab hamuvá válik.*

- Az egyik átkozott ruhájából szakadt le... *Mondom azt amit szerintem már ők is tudnak. A varázsige amit mormoltam egy kereső varázslat lett volna, amivel a ruhadarab megkereste volna eredeti helyét, de az átkozottak ruhái, vagy épp darabjaik a mágiától fekete füst szál fel belőlük és hamu marad csak belőle. Rhora pillantok.*

- Nem régen szakadhatott le, szóval légy résen.

*Örült annak ,hogy végül megértették a feladatott. Így nem kellet nagyon mást csinálnia. Könnyed mozdulatokkal ment, már látni lehetett lassan a folyó vonalát. A kérdésekre nem torpant meg, de kicsit vissza pillantott. Halványan elmosolyodott.*
- Pontosan. Eltaláltad.
- Valahogy úgy.... csak nekem nem kell vért gyűjtenem a fiolákba. Csak a szokásos munkámat kellene kicsit jobban elvégeznem ,mivel felzavartátok őket. A lényeg ,hogy ne hagyjatok sokat elfutni. Nem lenne túl kellemes a jövőben, hiszen, ők megjegyzik ,hogy éppen ki támadt rájuk.
- A holtestetekkel ? Hm...ez jó kérdés.... *gondolkodott el egy pillanatra.* .. Megadjuk a tiszteletet. Vissza küldjük a családnak, mintha harcban estél volna el.

*Halvány mosollyal nézte, amint úgy tűnt kezdenek össze melegedni. Nem lesz ezzel akkor gond. Ez már egy jó pont volt. Kedvesebben, de komolyan nézte őket. Nem szólt bele abba amit találtak, nem segíthetett sokat. A kupány nyomásra felemelte hüvelykujját.*
Nagyon jó volt. Többször kellene.

*Aztán hirtelen megtorpant. Összevonta a szemeit. Megérezte őket...... Fél oldalasan állt be, csípőjére emelte egyik kezét ,majd hosszan pillantott rájuk.*
Itt vannak nem messze... talán már a következő kanyarnál. Innentől kezdve én csak mint megfigyelő leszek részese az egésznek. Lehetőleg okosan cselekedjetek...csapatként.

Házaspáááár? Én meg bajuszkirály? Na neeeeem. Ehhez sosem tudnék eleget inni. * Mondja nevetve. * Különben sem tudnék vele mit kezdeni, több rajta a szőr, mint a bőr... nem éppen az esetem.
Szőrös, mi? Én legalább formás vagyok, nem olyan nyurga, mint te. Különben is, mi ez a szakáll utánzat? Ilyen a legtöbb törpnőnek lenne, ha nem foglalkoznának annyit a piperészkedéssel... Inkább aranyos, mint férfias. Mondjuk egy ilyen satnya kölyöktől mit is várok... * Piszkálódik a törpe, amikor Ileina rászól. Abbahagyja a beszédet, helyette összeszűkíti a szemét és úgy néz a nőre. *

Szeretnéd, ha veled foglalkoznék inkább? * Kérdez rá hamiskás nevetéssel. * Figyelek ám, csak magától értetődő, hogy beszóljak annak az alaknak... Egymásközt szólva: majdnem leégett miatta a szakállam, amikor először találkoztam vele, és még mindig nem kárpótolt érte.
Hallom ám... * Aedan nagyon nehezen fogja vissza magát, nem szívesen marad csendben. Tetszik neki a tünde mágus módszere, elismerően füttyent egy halkat. Tudja: az ő viselkedéséből a két újonc kitalálhatja, nagyjából mennyire vannak messze az ellenségtől, de bízik benne, hogy nem tanulmányozzák annyira alaposan. A pókerarchoz nincs hangulata, és egyébként sem annyira fontos... legalábbis ő nem ezt tartja fontosnak a küldetésben. *

Legyek résen, mi? Ne félj, kisanyám! Nem dísznek van itt ez a balta. * Közli széles vigyorral Rhor. * Ennél éberebb senki sem lehet!

* Aedan a földrepillant, a tekintetével súg nekik diszkréten, hogy vegyék szemügyre a nyomokat. Az alacsony, lágyszárú növényeket súlyos léptek tiporták le, legalább öt fő mehetett el ott korábban. Egyenesen a tisztás irányába haladhattak, az egyikük talán húzott maga után valamit vagy sántított, ez nem derül ki egyértelműen a jelekből, legalábbis első pillantásra. *

- Csak vicc volt na! *Mondom fel állva és a nyomok után nézek, majd amikor Hya megszólal ránézek.*

-Igen nem régen jártak erre mert ezek a lábnyomok még frissek. Induljunk. *Mondom és a lábnyomokat követve indulok meg. A zajokra neszekre figyelve igyekszem mindent a lehető legjobban teljesíteni. A csendesebb ember mellettem halad és ő is szemmel láthatóan feszültebb a kelleténél. Egyre feszültebb leszek ahogy haladunk. Íjam is leveszem hátamról és lövéshez készítem elő, mivel nem akarok meglepetést. Lépteimre figyelve halkan haladok tovább. Egyre jobban közeledünk és már hangokat is halk hörgések is elszűrődnek hozzánk. Egy bokor mögé lépve intek társamnak, hogy halkan kövessen és legyen csendben. A bokrokat gondosan kerülöm ki, hogy azokkal se csapjak zajt. Az egyik bokron vérnyomot találok. Leguggolva vizsgálom meg. Nem nyúlok bele, mert már innen is érzem, hogy nem ember, vagy élőlény vére. Jellegzetes áporodott szaga elárulja gazdájának kilétét.*

- Az egyikük sebesült, vagy csak megkarcolta az ág. *Mondom halkan társamnak és a vérre mutatok az elhalt bokor ágon.* -Látod? Nem csak a vér áporodott szaga árulkodik a dolgokról, hanem mert a bokor ága már igen csak elpusztult. *Mondom és, hogy ne pusztuljon ki a növény letéve íjam kardommal egy könnyed mozdulattal vágom le a bokor gallyat, hogy a vér okozta pusztulása ne terjedhessen tovább. Az ágat lerakva a földre állok fel ismét egy hajlított testtartásba és haladok tovább.*
________________________________________

*Rhora nézek felhúzott szemöldökkel. Még a stílusához hozzá kell szoknom. Újra a hamura pillantok, majd lassan nézek szét a földön mikor meglátom a lábnyomokat és a vonszolást. Nem szólok egy darabig, mert úgy gondoltam Rhornak is észre kellene vennie, de mivel ezt nem teszi rá kell jönnöm, hogy a nyomokban való olvasás az én feladatom lesz. Remélem azért a harcban majd részt vesz és nem csak a szája nagy. A nyomokhoz lépkedek és leguggolva helyezem feléjük a kezem. Azokat figyelve a jobb kezemen lévő kristály fénylik csak fel haloványan.*

- Körülbelül 5 perce járhattak itt... *Mondom és elvéve a kezem a nyomok haladási irányába nézek.* -minimum 5-en lehetnek, de lehet, hogy megvannak 10-en is. Valamit húztam maguk után. Lehet egy áldozatot szedtek, mert társukat inkább ott hagyják meghalni mint, hogy teherként cipeljék magukkal. Nincsenek messze. *Mondom és a távolba néztek. Felállva indulok meg a nyomok irányába habozás nélkül. Nem akarok habozni, vagy hogy ők támadjanak ránk. Az nem igazán szerencsés. Amint elindulok meg is torpanok. Neszt hallok az egyik távolabbi bokorból. Nem kell behunynom a szemem, hogy érezzem a kénes szagot és halljam annyira nem is távoli az a bokor. Körbe nézek és beazonosítva az irányt ujjammal mutatok arra és halkan szólalok meg.*

- Arra lesz az egyikük, úgy 4 méterre tőlünk egy bokorba. A társai is oda mehettek már. *Szavaim halkak és Rhornak célzom, hogy végre ő is csináljon valamit.*

*Csendesen követte őket. Teljesen átadta nekik az irányítást, mostantól csak megfigyelőként volt ott. Figyelt, és hallgatott. A neszekre, a körülöttük lévő dolgokra. Egy pillanatra lehunyta a szemeit ,s azt érzékelte merre vannak pontosan és körülbelül mennyien. Csak ezután lépett utánuk.
A vérre elkomorodva tekintett hosszan, majd félre.*
Ha lehetséges, akkor ne érjetek hozzá túlságosan....
*Jegyezte meg ,majd figyelt hosszan.*

* Aedan elmosolyodik, mást nem is várt egy tündétől... Ha tapasztalt vadászt vagy nyomkövetőt akar, csakis közöttük keresheti. Ők élnek a legközelebb a természethez, ismerik már a rezdüléseit és az útjait. Ileina megállapítása helyes, így kimérten bólint neki egy aprót. Nem szabadna súgnia... de túl nagy a kísértés. Nem puszta megfigyelőnek tervezték, erre már régen rájött. *

* A törpe megvakarja a feje búbját, kissé értetlenül figyeli a nyomokat, és még értetlenebbül áll ahhoz, amiket a tünde megállapít belőlük. * Hát... nekem csak szimpla nyomoknak tűnnek valami bakancsos lábról... vagy valami páncélostól, mert elég mélyen besüppedt. * A bokor felé pillant, szélesen elvigyorodik. * Heheeee... ott bizony van valami. * Kiemeli a baltát a tartóból, maga elé tartja, úgy kezd közelíteni a célpont felé. * Aztán nehogy engem kuruzsolj meg, ha valami kiugrik onnat. * Intézi a nőnek. Nem vár semmilyen tervet vagy beleegyezést, azonnal elindul. Ahhoz képest, hogy a sziklák durva vidékéhez szokott, viszonylag ügyesen mozog az erdő magas bokrai és növényei között. Nagyobbat nyel, ahogy támadásra készül, meglóbálja egy kicsit fejszét, majd nagyot sújt vele a bokor közepébe. *

* Az erdő csendjét hangos üvöltés rázza meg, miközben az ellenfél is mozgásba lendült. A bokor csalétek volt, amit a törpe sikeresen be is vett. Körülveszik a csapatot, összesen heten vannak. Mind a hét ellenfél páncélt visel, három finoman megmunkált nehéz viseletet, amit valaha tünde kezek kovácsolhattak és ők csak az áldozatukról lophatták le; a többieken könnyű, bőrpáncél van. Mindegyiknél akad fegyver, tőrök, szablyák, bárdok... szerencsére egyikük sem mágus, inkább csak harcosok és egyszerű banditák maradványai. *

* Kinézetükben egészen embereik, a magasságuk és az alkatuk is teljesen átlagosnak hat. A testük kipárolgása nehézzé teszi a légkört, szinte fojtogató a belőlük áradó kén és bomlás szaggal. A bőrük teljesen fehér, helyenként lilás színt öltött, a szemük ragadozóéra emlékeztet. A fejük teljesen kopasz, ha valamikor volt is hajuk vagy bármilyen szőrzetük, már régen kihullott. A vonásaik torzak, az orruk helyén csak egy üreg tátong, ezzel jelezve az egykori pontot. Az arcuk leginkább inas koponyára emlékeztet, amiről korábban eltávolították a bőrt, és mintha csak a puszta izomzat alakítaná a felületét. Ahogy kiáltanak, a fogaik kivillannak: sűrű sorban nőnek egymás mellett és hegyesen meredeznek. *

* Az elsők azonnal Rhorra csapnak le, aki bravúrosan kikerül az ütéseket, majd megpróbál visszavágni a súlyos fegyverrel. Fél szemmel pillant a nő felé, hogy vész esetén közbe avatkozhasson, de inkább Aedanre bízza a sorsát, mert elég a saját ellenfeleivel foglalkoznia egyszerre. Másik két átkozott a nőt veszi célba, közülük az egyik nehéz páncélzatú, míg a másik csak bőrt visel magán. Az utóbbi igyekszik kerülni és a háta mögé kerülni, hogy lesből csaphasson le. *

* A maradék Aedant veszi célba, aki ebből kifolyólag kénytelen eltérni a terveitől és előhúzza a kardját. Féloldalas mosolyra húzza az ajkait, úgy várja be, amíg a támadói közel érnek hozzá. Az egyiket kikerüli, átperdülve véd a karddal a másik csapása ellen, majd elhajol a harmadik ütés elől. A mozdulat lendületét kihasználva szúrja keresztül azt, aki korábban az ő jóvoltából került a háta mögé, majd a többiekre koncentrál. Könnyedén kerüli az ütéseket, szinte csak játszik a támadóival, szándékosan húzva az időt, hogy a két újonca kibontakozhasson. *

*Ahogy egyre jobban haladunk már látszanak az átkozottak. Hyara pillantok és utána a csendesre. Egy határozott ugrással ugrok fel az egyik fa lobjai közé és ott leguggolva húzom fel íjam a lövéshez. Csendesen veszem célba első áldozatom. Végig mérem a felállást. 6 átkozott van egy helyen. Hátra felé jelzem a csendesnek a kezemmel, hogy hány ellenfelet látok és ő szerencsére megérti jelzésem. Előhúzva a kardját lép a bokorhoz. Hirtelen támad és én is ellövöm az első nyilam. Az pedig egyenesen és pontosan döfi keresztül az egyik átkozott szívét. A bőrpáncélt könnyedén át fúródik nyilam. A nehéz páncélzatot viselőkkel kicsit nagyobb bajunk lesz.

Csendes társam közel harcba keveredve küzd az átkozottakkal én pedig háttérből támogatom és igyekszem segíteni neki. Elleinte ez jól is megy. Mindaddig míg a csendeset el nem kapja szemből egy találat. Leugorva perdülök oda kivonva kardom és én is közelharcba bonyolódom a nehéz páncélzatot viselőkkel. A csendes fickó térdre rogy és az utolsó megmaradt átkozottak végeznek vele. Próbálok közel kerülni hozzá és segíteni, de nem sikerül. Fáj látnom ahogy elesik, pedig kezdtem megkedvelni, így egy nagyobb kiáltással rontok gyilkosaira és erőt kapva nehezen, de legyőzöm az átkozottakat. Vállamra kapok egy könnyedebb sérülést, de mikor mind a 6 átkozott a földre kerül nézek szét. A tarisznyából elővéve az üvegcsét kezdem megtölteni a vérükkel. A kénes, bomló hús szaga és a vér szinte mindent beborít és a természeti növények kipusztulnak a környezetükben. Egy átkozottból tele lesz az üvegcsém. És csendes fickó mellé lépve guggolok le és megadva a tiszteletet mondok el érte egy imát ősi isteneinkhez és szúrom szíven, hogy később ne lehessen belőle átkozott. Hosszan nézem arcát, majd fel Hyara.*

- Sajnálom... nem értem ide időben. *Mondom szomorúan szemeibe nézve.*
/Bocsi egyedül nem tudtam máshogy leírni nekik a harcot/
_______________________________________________________________

*Ahogy a szaguk megcsap és a tájra nehézkedik a levegő orrom elé kapom kezem és igyekszem bent tartani azt a két almát is amit megettem. Még jó hogy nem ettem sokat. Ahogy Rhor csapdába esik csak megrázom a fejem, viszont túl sok időm nincs őt figyelni mert felém is jön kettő. Egy helyben állok és nem mozdulok meg. Ahogy a bőrpáncélos hátam mögé kerül és támad a csapára nem érkezik meg. A csapás mentén a levegő felfénylik. Mikor megjelentek az átkozottak övemen lévő kristályom folyamatosan fénylik és pajzsot vontam magam köré. Az átkozott újra csap, de az ismét csak a levegőben fény kíséretében áll meg. Egyre ingerültebben csapkodja a pajzsom amit határozottan tartok. A nehéz páncélzatot viselő átkozottra nézek aki szintén csap, de ő se jár sikerrel. Két kezem felemelve magam előtt tűzgömböt hozok létre. Karjaimon lévő kristályok fénylenek fel vörösen közben. A nehéz páncélzatú felé irányítom a lánglabdát. Az átkozott elhajol előtte és a Rhor támadók közül egyik átkozottat talál el és lángol fel. Hangos túlvilági sikollyal hagyja el torkát és a földre feküdve kezd el hemperegni, hogy eloltsa a tüzet.*

-Bocsi Rhor! *Kiáltom oda és látom nincs túl sok választásom, mint a közel harc. A bőrpáncélos kezd idegesíteni, így hátra fordulva kezem ökölbe szorítva emelem felé és kinyitva lököm el onnan egyenesen a fához. Míg az feltápászkodik a pajzsot a bal kezemre korlátozom és a nehéz páncélos felé fordulva emelem fel a kezem ezzel megfogva karjának csapását. Jobb kezembe szikrázó villámgömböt képezve egyenesen mellkasához lendítem azt. (Kb mint a narutoba a csidori)*

* Rhor vadul csapkod a baltájával, az ütések hangos csattanásokkal landolnak a páncélon. A célpontja folyamatosan hátrálni kényszerül a becsapódás erejétől. Az fejsze pengéje nyomán a páncél fokozatosan átszakad, végül eléri az ellenfél testét is. A csapás alatt egy erőteljesebb bűzfelhő röppen a levegőbe a törpe körül, aki erre hangosan prüszkölni kezd. * Azt a rohadt... oszt még nekem mondják, hogy többször kellene fürdenem... Nekem még sosem volt ilyen szagom. Na, ezeket az ürgéket kellene szimatolni a finnyás fehérnépnek! * Újból köhint egy nagyot, majd támadásba lendül. A sérült páncélos átkozottal sikerül végeznie, de a győzelem valamelyest leköti a figyelmét... Ekkor talál be a tűzlabda a mögötte settenkedő bőrpáncélosba. *

* Legalább annyira meglepődik ezen, mint a célpont, nagyot ugrik hátra. * Vigyázzá', hol tüzeskedsz, kisanyám! Majdnem lepörkölted a szemöldökömet! * Elrúg magától egy ellenfelet. * Ha itt végeztünk, piálunk!

* Ileina támadói rövidesen taktikát változtatnak: rájönnek, hogy a nő legalább akkora fenyegetést jelent a számukra, mint a törpe, vagy a hatalmas kardot forgató férfi. Az első támadásaik csődöt mondtak a mágiával szemben, ez akkor nyer leginkább bizonyítást, amikor a komolyabb páncélt viselő összeesik a földön a sokktól és hangosan üvöltve kezd kapálózni. *

* A bőrpáncélos felkel a földről, látja, hogy mi történt a társával. Oldalra biccenti a fejét, úgy elemzi ki a helyzetet, majd előrelendül. Látta korábban Rhor cselét a páncéllal, ugyanúgy kezdi el ütni a mágikus pajzsot, mint a törpe a páncélt, ettől remélve a sikert. A földön heverő tag kapálózása lassan abbamarad, és teljesen elcsendesedik... *

* Aedan kirántja a kardot a háta mögött lévő ellenfélből, majd megpörgeti a feje felett, újabb ellenfelet talál el, súlyosan megsebesíti, de nem öli meg. Ahhoz, hogy a férfi csapását kikerülje, az átkozottnak be kell ugrania Rhor és Ileina közé, akik újabb potenciális célpontot jelentenek a számára. Azonnal a nő felé veti magát, mit sem törődve a mellette lévő korábban félretett "testvérével". *

*Ahogy a komoly páncélos kiáltozva a földre rogy megrázom a fejem. A bőrpáncélos viszont újra támad. Ismét áthelyezem a pajzsot és tartom. Aedanra nézek, majd a velem szembe kerülő átkozottal aki szintén felém iramodik Rhor helyett. Felvonom a szemöldököm és egy bizonyos pillanatban amikor a hátam mögött lévő támad és még a lendülete hozza a velem szemben lévőt egy határozott ugrással ugrok fel az egyik fára. A két szemben lévő átkozott pedig egymást sebesítik meg. A bőrpáncélos nem sérül meg komolyan viszont a vele szemben lévő integethet a karjának.*

- Hopsz! Bocsi! *Mondom elmosolyodva és leengedve a pajzsot két kezem egyszerre mozdítom szimmetrikusan, miközben egy komolyabb varázslatot kezdek el mormolni, miközben a bőrpajzsosra és társára nézek.

Az erősebb támadó varázslatok mellett nincs elég gyakorlatom ahhoz, hogy a pajzsot fent tartsam ezért ugrottam fel inkább a fára, ám hirtelen érzem hogy hátulról a vállamba fúródik valami. Kizökkenek a ráolvasásból és az épp keletkező fekete gömb elszabadulva száguld a bőrpáncélos és társa felé. A gömb közöttük felrobbanva fekete színű folyadékot fröcsköl szét. Az átkozottak testéhez érve kezdi el őket marni. Miközben ez történik leugrom a fáról és a pajzsot felvonva azonosítom be a nyíl haladásának irányát. Teljesen átfúródott a vállamon, de szerencsére fontos szervet nem érintett, csak a bal karom már nem igazán tudom használni. A pajzs alatt vagyok. Hátra nyúlva töröm le a tollas részét és húzom ki a vállamból fogaim össze szorítva szisszenek fel. Azonnal kicsordul vérem és lassan folyik végig karomon. A nyíl érkezési irányába nézek mérgesen.*

-Francba... *Sziszegem fogaim között, majd bal karomon lévő kristály felfénylik és mágiával mozgatom kezem (Bleachből a báb technika) Íjam veszem le a hátamról és betöltve veszem célba az átkozott íjászt aki láthatóan már nem velem foglalkozik. Rhort vette célba. A nyíl el is szabadul, így mielőtt az becsapódhatna lövöm el. A nyilam Rhor füle mellett suhan el és orra előtt csattan a két nyíl ezzel megakadályozva, hogy fejbe találja az ellenség nyílvesszeje. Az újabb nyíllal már az átkozottat veszem célba és elengedve annak fejébe csattan nyilam.*

- Rohadj meg. *Mondom és térdre rogyva engedem el mágia kötésből bal karomat Nagyon fáj és érzem, hogy ezek a nyilak mérgezettek voltak. Mély levegőt veszek a fájdalomtól és jobb kezemmel szorítom el a sérülésem, de nem adom fel. A fájdalmat nem hagyom győzni. Lassan elengedve sebemet nyúlok a tarisznyámba és kivéve a gyógynövényeket gyors nyomkodom össze és tömöm a sebembe, majd a kulacsból öntök rá. Felszisszenek ismét és beleiszok a kulacsba. Ez ugyan nem gyógyír a lövésre és a mérget sem közömbösíti de meggátolja a tovább haladását. A sebem körül egy ujjnyi vastag jelenleg a feketeség. Ismét felállva nézek szét mérlegelve a helyzetet. A pajzsot nem engedem le most.*

*Hosszan nézi ahogyan lassan a harc elkezdődik. Mégis csendben félre állva figyeli a történteket. Ha a közelébe kerülne egy, megvédené magát, de úgy tűnik, ők most inkább az újoncokkal vannak elfoglalva. Figyeli őket s elemzi minden mozdulatukat. Amint látja ,hogy a harc elfajul, kicsit kapkodja a fejét ,mialatt tőrét kivette, hogy megvédje magát. Amint látja mi történik a csendes sráccal megtorpan s ökölbe szorítja a kezét. Ezt utálja ebben a legjobban ,hogy nem tehet semmit. Nem avatkozhat bele a dolgokba. A következő pillanatban már ideje sincs erre gondolni ,mert pár felé fordult. Hirtelen fordult ,majd egy lendülettel vágta le . Nem sokkal később kicsit lihegve nézz szét, csak magát védte meg, nem szólalt bele a dolgokba. Messziről nézte komoran ,amint Orvaul a társukhoz hajol le. Letörli a tőrét, majd elteszi. Lehunyja a szemeit csendesen. Ő itt volt.....
Lassan kezdi érteni Aedan miért utálja ezt. Csendben maradt még pár perci, így adta meg a tiszteletet a holtnak. Mivel nem volt vallásos.*
Menjünk.....

* Az átkozottak száma gyorsan fogyatkozik, ez a visszatérő két felderítőnek is feltűnik. Meglapulnak a fák és a bokrok takarásában, felhúzzák az íjaikat. Az egyik célpont a nő, akit a mérgezett nyíl el is talál. Az egyik felderítő tudja, hogy a lövése lebuktatta, így azonnal felhúzza az íját, hogy újból lőhessen. A célpont a törpe, aki egyáltalán nem figyel ebbe az irányba. A nő észreveszi a lövést, ami miatt ő dühösen felrikolt az álcájában. Az üvöltése rövid ideig tart, mert a nyíl belefúródik a koponyájába és hozzászögezi a mögötte lévő fa törzséhez. *

* A másik felderítő megijed, sietve fűzi a nyilat az íjába és céloz. A célpontja a fekete hajú férfi, de a merénylet nem jár sikerrel... Aedan a szeme sarkából kiszúrja a mozgást, a kardját maga elé emeli, a széles pengéről lepattan a kilőtt vessző. Rhor körül már elfogytak az ellenfelek, elvigyorodva emeli meg a baltát és eldobja a bokrok felé. A nehéz fegyver lefejezi az átkozottat. Csend lesz. Habár a bűz még ott van a levegőben, lassan kezd eloszlani most, hogy a gazdáik elhulltak. A törpe a bakancsa orrával meglöki az egyik testet, elégedetlenül elfintorodik. * Komolyan gyűjtsek vért ettől az izétől? Ezért még sokkal lógtok majd nekem... * Dünnyögi, miközben leguggol mellé. *

* Aedan lerázza a vért a kardjáról, úgy helyezi vissza a tartójába a hátára. * Nincsenek többen. * Közli tömören. Elindul Ileina felé, néhány lépésre áll meg tőle, hogy rápillanthasson a sérülésére. * Az öreg se perc alatt összefoltoz, ha visszaértünk a várba. Gyűjtsétek be a vért, és indulunk is... Elég nagy zajt csaptunk ahhoz, hogy a környék összes vadállata tudjon az ittlétünkről... A többit majd a farkasok elintézik. * Eddig komolyan nézett, itt viszont elmosolyodik. * Örülök, hogy jól választottam, mind a ketten elég rátermettek vagytok és jól harcoltatok. A "vizsga" első részén átmentetek, a második része szerintem egy kicsit nehezebb, de ezt majd eldöntitek élesben.

*Lassan állok fel a holttest mellől és Hyara nézek.*

- Most mi legyen... vissza cipeljük? *Teszem fel a kérdést, bár tudom, ha visszavisszük akkor én fogom cipelni. Szét nézek, hogy valamiből hordágyat készíthessek a holttestnek.*

*Aedanra nézek és lassan felegyenesedek.*

- Megfelelő gyógynövényekkel én is meg tudom magam gyógyítani, de itt nincs megfelelő eszközeim hozzá... csak lassítani tudtam a méreg terjedését. *Mondom őszintén és elővéve az üvegcsét Rhora nézek.*

- Ne hisztizz... rosszabb vagy mint egy nő. *Mondom fogaim közt sziszegve és az egyik íjászhoz megyek amelyiket fejbe találtam és abból gyűjtöm be a vért az üvegcsébe. Nem cseppen a kezemre a vére hanem csak az üvegbe, bár ebbe nagy segítségemre van az, hogy a nyilamon végig folyva csepeg le fejéből a vér. Mikor megtelik vissza bedugaszolom és egy kis vászon zacskóba rakva teszem vissza a tarisznyámba. A ball kezem nem mozog és nem is akarom mozgatni, most nem fáj. Aedan mellé lépek és a törpét figyelem ahogy finnyásan gyűjti be a vért és veszi magához baltáját. Íjam vissza rakva a vállamra nézek a törpére.*

- Jah és szívesen Rhor...*Mondom, majd visszafelé indulok a vár felé.*

//Bocsi... írtam, csak az öcsém kilépett belőle -.-//

*Megtorpant, majd vissza fordult és vissza is lépkedett. Apró sóhajjal hajolt le a holtest mellé. Megérintette a homlokát ,majd bólintott.*
Van rajtad bármi ami most nem kell ? Palást...vagy valami hasonló?
*Kérdezte azzal megigazgatta a holtat.*
Ha tudjuk akkor a holtat vissza visszük ,majd vissza juttatjuk tisztességesen a családjának. Ha éppen nincs időnk rá..mert mondjuk harc van, akkor nem tudjuk vissza vinni, akkor jelölt sírba tesszük az adott helyen.
*Válaszolt most pontosabban ,majd kihúzta magát, elpillantott.*
Ha kész vagy akkor menjünk.... a próba első részén túl vagy.

Hisztizik a rossz nyavalya, én csak közöltem, hogy ez a valami úgy bűzlik, mint egy dögkút... én meg tokától bokáig úszok a vérében. Nem lenne elég, ha kifacsarnám a szakállamból? * Miután megtöltötte a fiolát, elteszi az övére fűzött táskába, a kezét pedig a nadrágjába törli. * Ennek mán mindegy... Aedan? Menj a picsába a vizsgáddal együtt. * A törpe féloldalasan grimaszolva pillant a nő után. * Most köszönjem meg? Én is segítettem neked, te is nekem... szerintem nem nagy ügy... felesleges hajbókolni miatta... * Dünnyögi, miközben elindul a tünde után. *

* Aedan csak felsóhajt, miközben komótos léptekkel halad a többiek után. Egy pillanat erejéig érez valamit, ami miatt pár másodpercre ráncolni kezdi a szemöldökét. Végül csak megrázza a fejét, úgy veszi sietősebbre a lépteit. Amikor elérik a repedést a várfalnál, megáll mellette és int a többieknek is. * Itt várjuk meg Hyáékat, a többi infót akkor mondom... Addig is, csavard ki a vért a szakálladból, törpuram; Ileina, te pedig menj be az öreghez inkább... Amint végeztél, gyere vissza ide.

-Most nem hoztam semmi feleslegest... *Mondja maga elé nézve majd lassan mégiscsak össze hoznak egy hordágyat amire átfekteti a holtestet és azt húzva sétálnak vissza a vár felé. Lassan tud csak haladni a plusz teher miatt és ő is lehetett volna akár akit így cipelnek vissza. Bár ő nem hiányzott volna senkinek se. A hercegnő se hiszi, hogy megsiratta volna.*

-Igen Rhor? És mégis mikor? Hol voltál mikor meglőttek? Jah igen barbár módjára kaszaboltál. Én hol voltam mikor majdnem átfúródott a koponyádon egy nyíl? Ellőttem a nyilat! Már az elején csapdába estél és ha a tűzlabda nem találja el azt aki a hátad mögött settenkedett szintén bajba lettél volna. Te mikor védted meg az életem? De jó legyen igazad... nem kell megköszönnöd. *Mondom felhúzva a szemöldököm, de hangomban semmi kötözködő nincs puszta tényközlés ként mondom. Mikor a várhoz érünk már érzem a sebem és hogy kezd tovább haladni a mérgezés. Ha nem látom el sürgősen az életem is elveszíthetem. Piszkosul fáj, de igyekszem nem mutatni. Meg se várom Aedan mondatait elindulok a gyógynövénykert felé.

*Sietős léptekkel haladok de mielőtt leszedhetném a gyógynövényeket az öreg megjelenik és ellátja a sebem és megszünteti a mérgezést amiért hálás vagyok neki.*
____________________________________

*Lassan mi is megérkezünk a vár falhoz és Aedanra és a törpére nézek. Ileinat nem találom ezért igen csak megrémülök.*

- Ileina merre van? -Teszem fel a kérdést és egyenesen Aedanra nézek.*

Az a baj ,hogy én sem....
*Motyogta ,majd most az egyszer segített. Leginkább ,mert tényleg nem akarta a holtestet itt hagyni. Ahogyan a bajtársiasság is mondja, még köztük is, sőt, talán náluk még jobban ,mint másoknál, senkit nem hagyunk magára.... sem így ,sem úgy.
S habár tudta ,hogy neki nem szabadott bele szólnia a harcokba, mégis kicsit úgy érezte ,hogy hibás ebben, és elrontotta azt amit az öreg rábízott.
Nem a halállal volt gondja ,hiszen már többször látott a közelében, ő is ölt. Sosem ezzel volt a gond, inkább azzal ,hogy most ha nem is teljesen de rá voltak bízva.*

*Csendben és hangtalanul mentek, majd amikor már a közelben jártak, észrevette ,hogy ott is ketten vannak, habár, a mimikákból és reakciókból leszűrte ,hogy valószínűleg a harmadik csak éppen a dolgát végzi. Amikor Orvaul felszólalt, felvonta a szemöldökét, parányit feszülten.*
Szerinted ugy néznek ki ,mint akik gyászolnak....
*Morogta neki ,majd kihúzta magát, de kerülte Aedan tekintetét. Megvonta a vállát.*

* Aedan nem szól semmit a vitára, Rhornak pedig nincs esélye, mert a lány elviharzik. Kérdőn pillantanak egymásra, a válasz pedig egy vállvonás. * Azt most komolyan körül kellene ugrálnom azt a nagypofájú tündét?
Nem... csak ő még nem érti a harcot. Nem mérlegeli, hogy ha azokat az ellenfeleket nem kötöd le, akkor őt támadják... és azt sem, hogy ha nem dobod el a baltádat, akkor a másik íjász sündisznót dekorált volna belőle. Egyszerűbb a saját hibáját másra fogni, mint feldolgozni, de hagyd rá...
Hagyjam rá? Fene a gusztusod.

* Nem várakoznak túl sokáig, felbukkan a közelből a másik csapat, habár megfogyatkozva. Aedan már messziről integet Hyának, majd eléjük siet, hogy segítsen. * Hmm? Bent van a kertben, tombol. Hagyd, nem fogunk össze-vissza futkározni és nem fogok kajtatni sem utánatok. Ha visszaért, haladunk tovább.

* A tünde nem érdekli, helyette Hyára pillant, és halkan felsóhajt. * Hé, fel a fejjel... Én is vesztettem már el újoncot, tudom milyen... Ha végeztünk, látogasd meg Gatrot, pár pillanat alatt képes lelket önteni beléd. * Rákacsint. * Vagy látogass meg engem, nekem is van jó pár módszerem hozzá. * Közli az utóbbit széles vigyorral. Amikor beérnek a repedésen, a fal mellett nem sokkal leteszik a testet. * Innen majd a többiek rendezik... * Előreindul, nem messze áll meg a korábbi helytől, hogy ott gyűljenek ismét össze. *

-Jó... *Mondom kurtán és lerakom a holtestet Aedannal majd keresztbe fonva a karjaim állok meg. Behunyom a szemem és pihenni próbálok egy kicsit, mert a cipekedés elégé zihálttá tette lélegzetem. Régen nem vonszoltam ennyit.*

*Mialatt az öreg megszüntette a mérgezést behunyom a szemem és a csata jeleneteit pörgetem le magamban, hogy hol ronthattam el. Miért sebesültem meg mikor mindenre figyeltem, de ezek szerint még sem. Az elmélkedésből a seb tisztításának fájdalma zökkent ki, de nem szisszenek fel csak arcom egy erős grimaszba torzul. Az öreg szemmel láthatóan jobban aggódik mint én magam. Figyelem arcát és próbálom kideríteni miért, vagy honnan kellene ismernem, de nem jövök rá. A szeme ismerős, de ő maga nem. Mikor végez megköszönve az ellátást megyek vissza a többiekhez és mágiával gyógyítom magát a sebet, mert az öregnek csak a mérgezés megszüntetését engedtem. Egy halovány lilás fény dereng a kezem alatt miközben vissza érek Rhora pillantok.*

- Bocsánatot kérek. *Mondom ránézve teljesen őszintén és mély levegőt veszek.*

- Jogtalan volt a kifakadásom. *Ismerem el a dolgot.* -Köszönöm, hogy a társad lehettem. *Mondom szemeibe nézve majd Orvaulra és végül észre veszem a holtestet. Szóval ő nem élte túl. Kicsit elszomorodom, de behunyva a szemem mormolok magamba gyors el egy imát miközben teljesen begyógyítom a sebem. Hyara pillantok, majd Aedanra.*

- Mi a következő feladat? *Teszem fel a kérdést ami szerintem nem csak engem érdekel.*

*Amint Ileina megérkezik és látom, hogy "semmi baja" kicsit megnyugszom, de nem szólalok meg. A szavaira felvonom a szemöldököm. Egy törpétől kér elnézést? És hol marad a tünde becsület? Nem értem viselkedését így csak oldalra nézek, de csendben fülelek.*

Lehetséges Aedan....de bármit is mondasz.. rohadt szar érzés...
*Szűrte ki a fogai között mialatt a férfi mellé lépett. Hallotta az ajánlatokat, de ettől jobban tartott. Attól ,hogy végre Gatrot rábízott egy igen csak nagy feladatott, s erre mégis csak ő veszítette el az egyik újoncot. Tudta ,hogy ez nagyrészt nem az ő hibája... amikor őt hozták ide ,szintén volt veszteség, de akkor is nagyon kellemetlen érzés volt. Parányit sóhajtott. Amint meghallja az ajánlat folytatását felvonta egyik szemöldökét.*
Ugye nincs benne ruha varrás ,vagy étel főzés ? Mert akkor kösz, de passzolom. Nem elég üdítő neke ,hogy egy ilyen után még a büdös zoknidat is foltozzam.....
*Mondta még csendesen kicsit, de már egy közvetlenebb mosollyal. Aztán bólintott.*
De ha ez nincs benne, akkor lehetséges ,hogy elfogadom... amúgy is tartozol nekem egy itallal!

*Miután beértek még egyszer a holtestre pillantott, csak ezután a többiekre.*
Rhor.... örülök ,hogy itt vagy!
*Tette derekára a kezét, ahogyan meglátta a törpöt ,majd csak biccentett amint Ileina is megjelent. Örült ,hogy Aedan nem vesztett el egy embert sem... de ettől függetlenül még nem akart jobban elleni a tündével. Amint az bocsánatot kért Rhor-tól, rápillantott hosszan ,majd egy kisebb mosolyt engedett meg. Karba font kezekkel pillantott Orvaulra.*
Neked is alázatosabbnak kellene lenned!

*Körbe nézett. Hamarosan kezdődött a második fázis. Arra sokkal jobban emlékezett ,mint az elsőre. Az öröké benne marad az emlékezetében.*

* Rhor elhúzza a száját, amikor meglátja a testet... Tudja, hogy ők is járhattak volna ugyanúgy, mert nem csak játék volt az egész. Nem ismerte a csendes srácot, de valahogy megszokta már a jelenlétét, amíg erre a küldetésre vártak az elmúlt hétben. Amikor Ileina visszatér és meghallja a mondatait, felvonja a szemöldökét, majd először meglepődik utána felnevet. * Ehhh, hagyja kisasszonyka! * Odamegy hozzá, hogy kezet fogjon vele. * Kicsit szutykos, de mégiscsak törpemancs! T'od... ritka az olyan tünde, aki együtt dolgozik a fajtámmal. Jó volt veled harcolni... Csak hát, kétféle harcos van: az egyik közelharcos, a másik távol... a mágusfélik inkább a másodikba tartoznak, távolról a mi részünk feleslegesnek láccik... * Lehalkítja a hangját. * Ne nagyon reklámozd ezt, mert rontaná a hírnevemet, de... szép munka volt az ott kint és kösz.

* Aedan felnevet a törpén, tökéletesen jól hallotta a beszédét. * Gyorsan formálsz véleményt, Rhor.
Persze, hogy gyorsan, ha egyszer tud ő szépen is... * Ahogy mélyebb levegőt vesz, szörcsögő hangot hallat. * Mikor hallottál te utoljára tündét így beszélni törppel, mi? * Aedan már nyitná a száját, de Rhor félvállról odaszól. * Inkább ne válaszolj.

* Leveszi a kesztyűit, úgysem lesz rájuk szükség a közeljövőben, visszatűzi őket az övére. Csak ezután lép oda Hyához, hogy biztatóan hátba veregesse. * Az első vezetett beavatásom után két napig bujkáltam Gatro elől az ágy alatt... Egy nagy szelet sült hússal csaltak elő, amit egy horgászbot zsinórjára kötöttek... A beavatásomon nem tudom, hányan vesztek oda a csatában... én más utat választottam. Nekem még két opciós volt: vagy kimegyek vadászni egy csapattal, vagy beülök az ebédlőbe és megpróbálom legyőzni ivóversenyben az öreget... Állítólag sikerült, de arról hétről nem igazán vannak emlékeim. A te avatásod sem volt valami fényes... pedig ott még csak segéd voltam... Mondjuk annak a végén hullottak ki... * Felsóhajt, hogy elterelje a témát. *

Hmm... ha nagyon szépen megkérsz, akkor nincs benne foltoznivaló és főzni sem fogok... Mondjuk behajthatod rajtam azt a meghívást... Esetleg egy vállmasszázst. Lehet, hogy nem mondtam még, de az ilyesmihez nagyon jó kezem van. Ééééés mielőtt kételyeid lennének, teljesen ártatlanul ajánlottam fel, minden hátsó szándék nélkül. Még akkor is, ha hihetetlen.

* Összecsapja a tenyereit. * Hya... ha nem szeretnél ott lenni a másodikon, akkor megértem. Csak örülök neki, ha ott vagy, de nem kötelező... * Az újoncokra pillant. * Adjátok ide a fiolákat, amiket megtöltöttetek és visszahoztatok a várba. Most következik a valódi beavatási ceremónia, ami a neve ellenére nehezebb próba, mint az előző volt. A terepet már előkészítettem hajnalban, minden készen áll ahhoz, hogy hivatalosan is Sigil Szemének tagjaivá váljatok. * Miután átvette a fiolákat, bólint. * Kövessetek. * Jelenti ki, majd elindul a csapat élén. Átvágnak a vár udvaron, egészen a leomlott toronyig mennek, aminek már csak az alapzata áll a folyó által kivájt völgy felett. Az alapzat maradványait hófehér kővel burkolták be, középen egy márványból készült oltár áll, rajta egy ezüst színű kehellyel. A kehely talpába néhány kristályt ágyaztak be díszítésként. A ceremónia helyszíne fölé néhány öreg fenyő ágai lógnak be lomhán, az enyhe szellőben ringatóznak és suhognak, mintha csak nyomatékosítani akarnák a helyzet valód mivoltát. *

* Nem messze az oltártól, Aedan int az újoncoknak, hogy várják meg ott. Ha Hya követi, akkor bevárja az oltárnál, és a többieknek háttal áll, hogy ne láthassák a ténykedését. A fiolák tartalmát a kehelybe tölti, majd meglötykölve keveri el a serlegbe korábban kiöntött áttetsző folyadékkal. * Azt hiszem, készen állunk... * Mondja a nőnek, és a pillantása most először tűnik kissé gondterheltebbnek. *

*Hyara nézek és mély levegőt véve pillantok oldalra. Úgy látszik bennem több a tartás mint a hercegnőben. Nem szólok inkább semmit. Mikor Aedan kéri a fiolát kivéve a tarisznyámból nyújtom neki oda könnyedén.*

-Parancsolj. *Mondom kurtán és indulásra készen állok.*

*Elfogadom Rhor kezét és nagyot sóhajtok.*

- Elítélem a régi sérelmek miatt való orrfennhordást... Köszönöm, de mégis én sebesültem meg és nem te. *Mondom kicsit elhúzva a szám.* -Van még hova fejlődnöm és kérlek ne hívj kisasszonykának jó? *Mondom ránézve és mikor Aedan kéri a fiolát odanyújtom neki. Ezzel átadva. Mikor mind átadjuk el is indulunk. Szótlanul követem Aedant és ahol jelzi ott álok meg. Figyelem a mozdulatait és elégé baljóslatú érzésem van, hogy a vért meg kelessz innunk, de nem mondom ki és csak bízni tudok abban, hogy ez nem így van.*

*Megállok a kijelölt helyen és Aedanra és Hyara nézek érdeklődőn. Várom a további fejleményeket.*

Megértelek akkor...... én sem szeretnék úgy igazán az öreg elé kerülni.....
*Motyogta ,majd bólintott még s sóhajjal vigyorodott el.*
Igazán ? Nah... nehéz nem arra gondolni ,hogy nincs hátsó szándékod.. de legyen... végre egyszer nem én csinálok valamit ,hanem nekem csinálnak~
*Megrázza a fejét ,látszik ,hogy egy kicsit zavartabban pillant rá.*
Ha nem lennék most ott a második részén... akkor tényleg elbújhatnék Gatrot elől.....
*Motyogta azzal, inkább elindult utána, pár lépéssel lemaradva. Még a fiolákra pillantott ahogyan azok átkerültek Aedan kezébe. Annak örült ,hogy úgy tűnt Rhor és Ileina jó csapatott alkothat a jövőben... legalábbis ezeket vette elő.
Amikor odaértek, csak figyelt, de nem szólt. Hagyta ,hogy Aedan intézkedjen.*

Nem szívesen lennék most a helyükben....
*Suttogta, érezte ,hogy nem csak ő nyugtalan.... de remélte ez még nem húzódott annyira el a többieknél. egy pillanatra hátrasandított ,majd ismételten előre.*
Kezdjünk.....

* A törpe is eleget tesz a kérésnek, egy helyben állva próbál úgy nyújtózni, hogy valamit láthasson Aedan és Hya ténykedéséből, még ha nem is hallja őket. Elégedetlenül grimaszol, amikor nem tud semmit sem kivenni a susmusból. *

* Aedan bólint, majd a többiek felé fordul. Ritka tőle, hogy felelősségteljesnek hasson, és talán javarészt az a feszültség teszi, amit legbelül érez. Leemeli Yusaris-t a hátáról, a torony romjai előtt leszúrja a földbe és mögötte áll meg. Végignéz az újoncokon, majd megszólal olyan hangerővel, hogy tisztán hallhassák. A mondatai jelzik a beavatás kezdetét. *

Láttam a mennyek kapuit, melyek örökre bezárultak. A fenti világ néma, mert az emberek kapzsisága elhallgattatta őket. Egyedül állunk a veszedelemmel szemben, és mert mi így teszünk, mások élhetnek. Csatlakozzatok hozzánk, fivéreim és nővéreim; csatlakozzatok hozzánk ott, ahol az árnyékok elrejtenek minden fényt; csatlakozzatok hozzám ebben az elkeseredett küzdelemben, mert nem szeghetjük meg az eskünket. Mikor a dicső órában elesünk, a neveinket kőbe vésik és emlékezni fognak ránk, mert mi voltunk azok, akik megvédtük ezt a földet. Nem tartozunk egyik nemzethez sem, nem tartozunk egyik fajhoz sem, mindenki felett állunk, mégis szolgálunk. Jegyezzétek meg ezeket a szavakat és kísérjenek titeket örökre. * Visszalép az oltárhoz, és megemeli róla a kelyhet. * Rhor, Irion fia, lépj elő. * A törpének úgy fest, most kezd kissé inába szállni a bátorsága, de elindul Aedan felé. * Három korty... és ne ízlelgesd. * Mondja egy halvány mosollyal, ahogy átnyújtja neki a serleget. *
Ez valami kuruzslás? * Reccsen rá. *
Te választottad ezt az utat, figyelmeztettelek... * Rhor meghúzza a serleget, miután lenyelte a három kortyot és visszaadta a kelyhet, felkiált és térdre rogy. A szemei teljesen elfehérednek, vonaglik párat, majd tejesen mozdulatlanná válik. Aedan behunyja a szemét. * Sajnálom... * Mondja csendesen. A törpe nem fog felkelni többé...*

* Aedan újból megemeli az ívóedényt és a következőt szólítja. * Orvaul, lépj az oltárhoz...

* Amikor az újoncok megisszák a három kortyot, még néhány másodpercük van, amíg hatni kezd a szer. Az átkozottak vérével maguk is "tisztátalanná" válnak, de romlás őket nem pusztítja el, hanem megerősíti. A testüket fájdalom járja át, ami hamar álmokba űzi őket: ezek zavaros képek az ősi istenről, aki az aktuális hordát vezeti. Az ősi isten több formában jelenhet meg, azonban mindegyikben van valami közös... mindegy olyan, mintha egy rémálom megtestesült szereplője lenne.
A magukban hordozott kór miatt a rend tagjaik érzékelik a közelükben lévő átkozottakat, illetve értik az ősi isten parancsait az álmaikban. Természetesen ezeket meg kell fejteniük, mert rejtvényeknek tűnnek, de van rá esélyük, hogy ezek alapján megkeressék a problémásabb gócpontokat. *