Golden Ship (Nyitott)

* Nem sokkal múlt délelőtt kilenc óra, de a város utcái már most is zsúfoltak. A nyüzsgő embertömeg tagjai bevásárolni sietnek, munkába, a fiatalabbak pedig késve ugyan, de az iskola felé masíroznak. Öltönyös üzletemberek nézik az órájukat és kaptatnak át a zebrán, hogy aztán metróra szálljanak, míg kisgyerekes anyukák vezetik kézen fogva a csemetéiket a sétálóutcán. Az autók moraja és a dudálás elnyom minden más zajt, kimerítő kavalkádot alkot a reklámok szövegével és az emberek hangjaival. Egy vidékről érkezett talán úgy foglalná össze az élményt: a nagyváros őrülete, amely sosem nyugszik. *


* Ennek az "őrületnek" a közepén egy különös hely várja a látogatókat. Hallottál már róla? A Golden Ship megnyitotta a kapuit. Az aranyhajó, amely elkalaúzol téged álmaid tengerén... *


* A teaház egy szűk utca sarkán kapott helyet, és a szomszédos üzletektől eltérően, kerül mindent, ami túl hivalkodó lenne. A sötétszínű fából készült duplaajtó egységét homokfúvott üveg töri meg, két oldalról magas ablakok támogatják. A bejárat felett és a sarkon mindössze egy-egy fémből készült diszkrét cégér jelzi a nevet. Az ajtóra már kiakasztották a nyitvatáblát. Ahogy újabb vendég lép be, az ajtó fölé helyezett csengő csilingelni kezd a maga élénk, dallamos hangján. A zenére felkapják a fejüket az alkalmazottak, egy közülük máris siet, hogy asztalt keressen az újonnan érkezettnek. * Irasshai masen! * Hangzik az üdvözlés, széles mosoly kíséretében.*


* A levegőben teák és kávék kellemes illata terjeng, a gyenge szellőben megkeveredik és szinte bódítóan csábít, hogy helyet foglalj. Odabent a sötétebb árnyalatok uralkodnak, mégis valahogy melegséget árasztanak magukból. Idebent valahogy minden nyugodtnak tűnik, a város zaja pusztán távoli morajok.


A padló egészen sötétszínű, talán tölgyfából készült; ritmikusan koppan a léptek alatt. A falak barnás egységét falikárpitok és szőttesek törik meg, az ablakokat nehéz, vörös bársonyból készült függönyök keretezik, amit aranyszínű szegélyek díszítenek. A bútorok szintén sötétebb színűek. A berendezés gazdagon ötvözi a indiai, a japán és a klasszikus nyugati kultúra elemeit, egy szokatlan, ám érdekes harmóniát teremtve.


Míg néhány asztal a bejárat körüli nagyobb téren helyezkedik el, addig a távolabbi sarokban kanapékból és puffokból állítottak össze kisebb csoportok számára kényelmes sarkokat. A kanapék kárpitja egyszínű ugyan, de a hozzájuk tartozó párnákat (mint ahogyan az előtér székein lévőket is) gazdag szövés díszíti, a keleti kultúrákra jellemző élénkséggel.


A konyhához közelebb két helyiséget rizspapírból készült kazettás fal szigetel el a többi helyiségtől. Ezeket szintén a vendégek számára tartják fent arra az esetre, ha valaki szeretne távolabb lenni a sürgő-forgó emberektől. A falon elrejtett hangszórókból halk zene hallatszik, amely hangulatában és stílusában illik a teaházhoz. A helyiségeket sárgás fényű lámpák, mécsesek és lampionok világítják meg, tovább erősítve azt a sejtelmes és csábító hangulatot, amit korábban már megismerhettünk.


Az egyik félreeső sarokból nyílnak a mellékhelyiségek, nem követelve maguknak ajtajukkal a szükségesnél nagyobb figyelmet.*


* A személyzeti részleget egy kazettás tolóajtó választja el a teaház többi részétől. Itt kapnak helyet az öltözők, egy kisebb pihenő helyiség, az orvosi szoba, a személyzeti mosdók, a raktár, illetve a konyha és a főnöki iroda is. *

_____________________________________________________


* Néhány perccel nyitás előtt, Reiji még a város utcáit rója. Sötétszínű öltönyében és a táskájával a kezében joggal kelti egy ügyvéd vagy üzletember látszatát, ahogy a metrótól siet felfelé a lépcsőn. Amikor eléri teaház ajtaját, megkeresi a kulcsait, majd egyenesen a hátsó helyiségek felé siet. Az irodájában átöltözik, magára ölti a megszokott egyenruhát, míg az öltönyt egy vállfára akasztja, és otthagyja a fogason. Az órára pillant: még néhány perc és megérkeznek a többiek is. *

* Épp csak kifújja magát, a kesztyűit a zsebébe csúsztatja, és már halad is vissza a bejárat felé. Meggyújt egy füstölőt, amely az enyhe illatával felfrissíti a levegőt, illetve bekapcsolja a zenét, ami a hely egyik különleges érzését kelti. Amint ezzel végzett, a konyhába megy, előkészíti a sütemények és ételek alapanyagait, hogy ne az utolsó pillanatokban kelljen vele vesződniük. A szükségesnél nem tölt több időt ezzel. *

*Most kivételesen nem kelt korán. Másra kellet figyelnie az este, és még össze kellet pár dolgot írnia, nem beszélve arról ,hogy megint túlóráztak. Végül amint megszólalt a telefonja sóhajtva nyomta le a kezdőzenét, mely ritmikusan keltette ma ismételten s sóhajtva ült fel. Az ajtaja kicsi nyitva volt, innen tudta ,hogy Taita már régen kiment.
Kilépet az ágyból, lassan, mezítelen lábaival csoszogott a szőnyegen az ajtóig ,míg azt bezárta. Ezután lépkedett csak még egy ásítással a szekrényéhez, melyből elővette az aznapi ruháját. Mialatt öltözködött elgondolkodott, végül amint befejezte kivette a tokból most a barna keretes szemüvegét s még a fejére feltolva lépkedett ki.*
Jó reggelt!
*Szólalt fel s vöröses tincseibe túrt, mialatt borostyán szemeivel lassan kereste ki testvére alakját. Az előző zajokból már tudta ,hogy fent van. Nem sokára amint a konyhába lépett, Taita rohant szinte neki, Michiru meg lehajolva, gagyogott picit neki ,majd az orrára adott egy puszit. Ez a kutyus nagyon a szívéhez nőtt az elmúlt időben.*

*Amint észrevette sóhajtott egy kicsit, végül leült s kitámasztotta a fejét.*
Neked is... nem kellene kávét innod.... így is nagyon pörögsz.... Kialudtad talán magad ?
*Pillantott a reggelire. Nem volt sok, de annyi éppen elegendő ami a reggeli energiához szükséges. Mást amúgy sem várhatott el a testvérétől, mivel ő szokott főzni.... de a reggelit mindig ő rá bízta.. vagy legalábbis általában. A bögrét élvezettel vonta magához. Ha más nem is teljesen... a forró kakaó amit bátyja csinált.. mindig isteni volt.*
Én majd itt megvárlak... *kezdett el enni.* Mivel már kész vagyok...majdnem.

*Mialatt már a munka felé mentek, vállán tartotta a táskáját, s aprót sóhajtott ahogyan hallgatta Shunak a panaszkodását. Minden reggel így kezdődött és szinte minden este hasonlóan fejeződött be. Nyugodtan lépkedett mellette. Megigazgatta a szemüvegét most, amit már rendesen hordott, s csak ezután pillantott sokat sejtetően a férfi felé, aki mintha vette volna az adást folytatta, mintha tudta volna a lány mit mond.*

*Amint beértek átment ő is az öltöző részhez. Átment a másik oldalra , úgy vette elő a ruháját ,majd öltözött át, míg senki nem volt a közelben. Amint kész lett, begombolta a felsőjét, felvette a kesztyűjét ,majd úgy lépett ki. *
Szerintem is már bent van... *mutatott oldalra ,majd a dolgokra.* Mint láthattad már elő lett készülve... gondolom a konyhában is így van.
*Ment utána s még megigazgatta az asztaloknál a dolgokat, majd utána pillantott rá. Felvonta a szemöldökét. Elmosolyodott.*
Én is remélem.. bár egészen más indokokkal ,mint te ,kedves bátyám.
*Azzal felvonta a fejét, beletúrt még vöröses tincseibe s mintha  kicserélték volna, hirtelen széles ,kedves mosoly jelent meg az arcán.*

* Jól halad az ételek előkészítésével. Beindítja a sütőt, hogy előmelegedjen, utána pedig beteszi az első adagot sülni, így az első vendégek érkezésére pont készen lesznek az ételek. Halk sóhaj kíséretében fújja ki magát, felpillant az órára. Nem kell ellenőrizni, hogy az alkalmazottai bent vannak-e már, tisztán hallja a hangjukat és a motoszkálást. *

* Leöblíti a kezét a csap alatt, alaposan megmossa, hogy egyrészt megszabaduljon az ételek illatától, másrészt pedig ne koszosan vegye fel a makulátlan fehér kesztyűt. Résnyire kinyitja az ablakot, így a gőz kimegy és némi levegő árad be. Ezen a részen minden elkészült... éppen tökéletes. Maga mögött hagyja a konyhát, az óra szerint épp itt az ideje a pénztárnyitásnak. Mire befejezi a műveletet, már ki is akaszthatják a nyitva táblát. * 

* Talán már kissé megszokott látvány fogadja, amikor megpillantja a vörös hajú testvéreket. * Jó reggelt. * Köszön rájuk. * Igen, a főnök már bent van egy ideje... és valószínűleg jó a hallása, illetve te voltál túl hangos. Tegnap este ki mosogatott? * Teszi fel a kérdést, miközben tesz még feléjük néhány lépést, végül megáll. * Az fog ma is... ugyanis nem zárta el a csapot, és egész éjjel csöpögött. Ezen kívül zárásra várjuk a csomagot a mosodából, visszatehetjük a párnákat a helyükre, amiket a legutóbb leöntöttek az indiai masala kávéval... * Itt elgondolkozik egy kicsit, de folytatja. * Ezen kívül ha egy vendég szedres müzlit kér, kérjetek tőle elnézést és ajánljatok helyette valami mást, mert nem érkezett meg a szeder a beszállítótól.

Pasi... igen persze.... ritka ilyet egy báty szájából hallani... *szusszan* Nem megy az olyan könnyen Shu... nem mindenki olyan közvetlen, mint te.
*Még egy pillantást vetett az asztalok felé ,hogy minden a helyén van e, majd rápillant.*
Szeretek a vendégekkel foglalkozni. Ez nem hétköznapi kávézó, nem szoktak mindenhol ilyenek lenni a dolgozók. Persze... én nem a munka könnyebbik felét fogom ki ,mint egyesek.
*A végén már mosolygott és dallamosan fejezte be mialatt testvérére pillantott. Egy pillanatra megszeppent, s jelzett volna neki ,hogy itt a főnök, de elkéset.

*Amint ráterelődik a gyanú a csappal meglepődik és nagy mosolya, ami már az imént megjelent lehervadt. Úgy nézett hirtelen a másik vörösre.*
Most komolyan rám akarod fogni??
*Mire befejezi ,testvére máris hangulatváltozáson megy keresztül és már a főnökkel kommunikál. Michirunak ideje sincs arra ,hogy ezt feldolgozza ,mert a srác csak mondja és mondja. Zavartan vigyorodik el, kihúzva magát ,mint aki nem tehet semmiről. Végül is...tényleg így van. Ő a fiatalabb... nem irányíthatja a bátyját. Megböki a vállát.*
Tudod mit, inkább ne mondj semmit, míg nem kapunk nagyobb büntit!
*Suttogja neki....mindhiába.*

*Arcát a kezébe temeti ,mint aki érzi, most érkezett el a halála, végül felkapta a fejét amikor a párnás vendégről volt szó. Ebben hely tudott állni!*
Pontosan főnök! Ott teljesen ártatlanok voltunk! és...végül is.. zárástól.. mennyivel jönnek ma?
*Kérdezte meg óvatosan..... a müzliknél elgondolkodik.*
Az nem jó... pedig múltkor beszéltem a szállítóval és azt mondta mindenképpen kihozzák főnök....
*Sóhajtott, mert így az a terv is oda, hogy majd eszik egy kicsit, vacsira, záróránál....
Shu viccénél felkapta a fejét....csak nézte nagy szemekkel....még így is hihetetlenül hasonlítottak külsőre, majd felnevetett, megcsapva testvére vállát s elindult a konyha felé.*
Főnök.. azt hiszem ma én maradok túlórázni..... ha ennyire pörög... nem fogom később bírni.

* Felvonja a szemöldökét. * Attól függetlenül, hogy magasabb vagy nálam, nem feltétlenül tudnál a hónod alá csapni. A legutóbb te nyögtél olyan keservesen a lisztes zsák miatt, pedig nem is a legnagyobb kiszerelést kellett behoznod. * Megigazítja a kesztyűjét, de közben tovább beszél. * Döntsétek el, hogy ki hagyta nyitva... Én zárás előtt két órával használtam utoljára, amikor még nem volt elmosogatva... ebből kifolyólag kettőtök közül volt valaki, ha az épület nem szellemjárta. A lényeg, hogy csillogjanak az edények, amikor zárunk... * És meg mert mellesleg gyűlöl mosogatni. *

A kávé kiöntésével nem vádoltalak... Nem hiszem, hogy túlóra kellene ahhoz, hogy a két párnát a helyére tegyük... azért említettem, hogy ne felejtsük el őket. Pontban zárásra hozzák őket. * Újból az alkalmazottakra néz. * A munkaidőtök zárás után egy órával tart, amíg rendbe tesszük a helyet... A másik opció, hogy reggel korábban jöttök, de így beszéltük meg. Tehát: szó sincs még véletlenül sem túlóráról. * Shura szegezi a tekintetét. * Talán egy tanár is csak addig dolgozik, amíg a diákok a padban ülnek? Hol maradnak a tanári értekezletek, a dolgozatjavítás, az osztályozási értekezlet... a felkészülés a következő órákra?

* Odalép a sráchoz, megigazítja rajta az egyenruha kabátjának a gallérját. * Erre ügyelj legközelebb... és amíg nem azért akarod magad ajánlani, hogy elvedd a vendégek étvágyát, addig nem zavar.

* A lányra pillant. * A múltkor a sárgabarack volt hiánycikk... később beszélek velük, és valószínűleg megbízhatóbb beszállítót fogunk keresni... Nem csak magát hozza ezzel a pontatlansággal kellemetlen helyzetbe, hanem minket is. * Halkan kifújja a levegőt. * Lassan nyitunk, igazítsátok meg a párnákat, ellenőrizzétek, hogy az alátétek és a szalvéták kint vannak-e az asztalokon, utána pedig fordítsátok el a táblát a bejáraton... addig megnyitom a pénztárat.

Kikérem magamnak.... egyszerűen csak nincs időm. Arról nem tehetek ,hogy te az egyetem éveid alatt is kergetted a lányokat... nekem nincs időm ezekre. Itt a munka, a felvételik...
*Magyarázta nyugodtan, mégis már mosolyogva. Ahogyan közeledett a nyitás ideje, ő is annál mosolygósabb lett ,mintha direkt erre húzták volna fel. Látható volt ,hogy szerette a munkáját... Természetesen nem csak az időhiány állt a dolgok mögött, de erről senkivel nem beszélt... inkább felejteni kívánta mely már belerögződött.*

*Csak nézi a testvérét. Halvány mosollyal méregeti ,ahogyan a főnökkel beszél, majd szinte színpadiasan hisztizni kezd. Nagyon szerette..... még ha már nem tudta ezt annyira kimutatni... akkor is így volt. Nem akarta újra elveszíteni. Az túlságosan fájt volna neki. Amikor ő került szóba, felkapta a fejét párat pislogva.*
Azért vagy te a FÉRFI, hogy elbírd ezeket a zsákokat.
*Itt egy trademark mosolyt engedett meg, mialatt  hüvelyk és mutatóujját arca felé emelte, ezzel erősítve a szavait, és ,hogy ő mégis csak lány. Látszott ,hogy azért benne is volt valami a testvérének dolgaiból. Túl sokat volt vele XD.*

Ugyan, dehogy tapizz le! Azt hiszem akkor már rég  nagy gondunk lenne!
*Mondta majd megakadt a rendezgetésben ,mert rájött ,hogy ezt hangosan mondta ki a férfi jelenlétében. Zavartan elvigyorodott, s halkan kuncogott maga elé, de azért direkt nem tekintett hátra.*
Szeretni ?..... Ha megkérdezed akkor már régen rossz X"D.

Igen főnök... de azért ez mégsem egy iskola. Szerencsére. Nem hiszem ,hogy ennyire tudnánk együtt lenni a vendégeinkkel, ha hasonlítana rá.
Elvenni az étvágyukat ? *nevetett kicsit fel mialatt megigazgatta a szemüvegét.*
Ezért megyek általában én a férfi vendégekhez és nem Shu...sajnos ott sem tudná magát rendesen tartani.

*Sóhajt ,ahogyan bólint a férfi felé ,majd a testvérére pillant még ahogyan az rendezgetni kezd, végül ismét a férfira.* Igen...sajnos próbáltam én is beszélni velük..... a főnöknek van már terve... vagy még nézelődik a szállítók okán?
Majd én nyítok!
*azzal előre rohant ,hogy a táblát megfordítsa s bólintott.*
Rendben Shu... ma mosogatok én.

* Úgy fest, hogy egy pillanatra tényleg elgondolkozik mielőtt válaszolna. * Úgy vélem, nem vagyok fásult... csak felelősségteljes. * Az utóbbit alaposan kihangsúlyozza, és az aurája egy pillanatra félelmetessé válik. Amilyen hirtelen, villámcsapásszerűen jött, ugyanolyan hirtelen válik köddé ez a fajta reakció. * 10 kiló... Egy nőnek lehet, hogy gondot okozna, de valószínűleg Michiru is könnyen elbírta volna... Legközelebb cserélhetünk. Te átrendezed a raktárat, hogy megfelelően tudjuk tárolni, én pedig behozom a friss árút...

* Shu bizonyos szintű szertelensége mellett sokszor nehezére esik komolynak maradni... és ez a pillanat is olyan. Behunyja a szemét, de még így is elmosolyodik rajta. A lány megjegyzésére egyenesen ránéz, nem várt ilyen kommentárra. * Yare-yare... vagy én vagyok maradi vagy a ti fantáziátok élénk. * Elindul a pénztár felé, de egy sunyi mosollyal az arcán, visszapillant. * Shu, hamarabb szólhattál volna, hogy ennyire meghat egy férfi közelsége... Ügyelek rá, hogy ne maradj velem kettesben az irodában, kellemetlen lenne, ha kísértésbe esel. 

* Bekapcsolja a pénztárgépet, a pult alatt teríti ki a pénzt, hogy átszámolhassa, utána pedig feltöltse a kasszát. * Van egy ismerősöm, aki szintén gyümölcsökkel foglalkozik... valószínűleg vele fogok beszélni, ha nem sikerül megegyeznem a jelenlegivel. Átnéztem a rendeléseinket a legutóbb is... minden megfelelően volt feltüntetve rajta, de egyszerűen nem osztották le nekünk a gyümölcsöket... egyszerű figyelmetlenség. Folyamatosan módosítani a kínálatunkat hozzájuk igazítva pedig egyszerűen lehetetlen. Bizonyos vendégeknél egy idő után kialakul a pontos kép arról, hogy mi a szokásos adag, amit fogyasztanak... Ez a mi részünkről garanciát jelent arra, hogy az adott étel vagy ital fogyni fog, viszont a hiánycikkek miatt tovább bonyolódik...

* Habár beszél, közben számol, és minden a helyére kerül. Amint a pénztárat megnyitotta, ellenőrzi a bankkártyaolvasót is. *

Elfelejtettem említeni... tegnap szép munkát végeztetek, mielőtt nem zártátok el rendesen a csapot. A vendégünk nagyon elégedett volt... a férje, akivel nektek köszönhetően kibékült, újságíró. A következő számban benne lesz a teaház ajánlója...

*Úgy tűnt, hogy szavait komolyan vették, de a reakciokra, csak elmosolyodott.*
Iie..iie.. Csak vicceltem főnök. Ahogyan mondani szokás ,túl nagy volt a labda, le kellet vmcsapnom rá!
Mellesleg, nagyon jól tudom, hogy a bátyus 'homofob'. Látnod.kellet volna milyen érdekes és
sokszinű vita folyt le közte és Rika barátnőm között. Megjegyzem..... fel kellet volna venni. Nem sok lány tud
rá ijeszteni Shuichire.

*Ő is rendezgetett még, mialatt a főnök beszélt. Kint a táblácska szolidan hirdette, hogy nyitva vannak.
Amint Shu szavaival kezelésbe vette a szállitókat, szinte lendűletből ugrott fel hátára. Nem
esett nehezére, mivel régeben a gimiben sportolt. Megbőkte, majd átkarolta a nyakát.*
Ne legyél ellenséges, nem mindig, jön be! Ha ennyire tenni akarsz valamit, akkor a pakolásnál segits eredményesebben.
*Majd amint testvére átért a női témára, vigyorra húzta annak száját. Két oldalrõl az ujjaival.*
Komolyan, tudsz te másra is koncentrálni ? Vagy az elméd csak hormonális dolgokal van tele?

*Habár a téma más lett, nem szállt le a testvére hátáról, csupán, kedvesen, őszinte boldogsággal a szemében jelezte, hogy nagyon őrül
a hirnek. Shu vállár hajtotta a fejét. Bolintott.*
Igen.... ennek én is nagyon örülők, főnök. Látszott, hogy nagyon szereti
a gondok ellenére, igy örűlök , hogy sikerült megoldani a dolgot.
*Leugrott, megigazgatta a szemüvegét, majd a szoknyáját. Kihuzta magát, vicces mosollyal.*
Pontosan, ez az én érdemem, de azért ne aggodj, a te könny áztatott válladra is mindig szükség van!
Igen.... egyetértek Shuval...
*Mahd beleszagolt a levegőbe.*
A főnök vsinált valamit a konyhában?

Néha a kegyetlenség a legcélravezetőbb... * Közli úgy, mintha komolyan el is hinné, amit mondott. Csak arra pillant fel ismét, amikor meghallja Shu opcióját a szállítók problémájára. * Remélem nem kell emlékeztetnem rá, hogy egy szállító sokkal jobb kondícióban van, mint te. Éljünk egy egyszerű hasonlattal. Amíg ők kétajtós szekrények... addig te egy babkaró.

Ha hölgy lenne, valószínűleg akkor sem árulnám el... viszont megnyugtatlak. Néhány fejjel alacsonyabb nálam, 120 kiló körüli, kopaszodó férfi... nagyhanggal, jó humorral és tipikus vásári aurával. * Bólint. * Természetes, hogy nem ezért csináltátok, viszont ragaszkodik hozzá. Megtiszteltetésnek vettem, hogy ennyire elégedett... 

* Talán most ér el igazán a tudatáig, amit Michiru korábban mondott. A testvérpár láttán akaratlanul is elmosolyodik, kicsit emlékeztetik a gyerekkorára. * Egy lány megijesztette Shut? Ezt a történetet szívesen meghallgatnám. * Megcsapja az illat, majd azonnal indul is a konyha felé. * Ha szerencsénk van, akkor nem égettem meg... * Mormolja, és a sétából azonnal futás lesz. A konyha lengőajtaja csattan mögötte, azonnal a sütőhöz megy. *

* Az utolsó pillanatban ért be: az étel még nem égett meg, viszont már erősebben megpirult. * Közel volt... * Dünnyögi. *

Kegyetlenség ? Hát...ebben nem értünk egyet főnök.. *Pillant csüggedtebben a férfira, majd ahogyan ismételten a testére ereje került szóba ,halkan kuncogott fel. Nem szólt közbe, de kinevette a saját testvéréről kialakított hasonlatot. Nagyon is eltudta képzelni.*
Igen... csakhogy Dávidnak volt valamije Góliáttal szemben, ami neked nincs.
*Pillantott rá kedvesen.*

Na ne hívd így! Nem szép dolog! * csüggedten nézett a testvérére.* Igenis intelligens lány, attól függetlenül ,hogy miket szeret vagy érdekli. Szabad országban élünk! Bezzeg, ha Yuriról mesélne akkor a nyálad csorgatnád! Pfff...
*A végét már csak csendesen tette hozzá ,mialatt még rácsapott a hátára.*

Ahh... majd mesélek még főnök. Higgye el.. nagyon érdekes a történet!

*Mosollyal figyeli, ahogyan a főnök befut. Az illat kellemesnek ígérkezett.*
Még mindig nagyon finom az illata a főnök sütijének.... *motyogta ,majd szemrehányóan pillantott testvérére.* Ellentétben a tieddel... ezért csinálom helyetted is ÉN ezt a dolgot....még ha te is vagy soron.

*Az ajtó felé nézett, mialatt megrázta a fejét.*
Sajnos nem tudom...de remélem hamarosan. Szeretnék dolgozni......

*Majd amint a két nő megjelent, egy pillanatra meglepődött ,majd már lépett volna kedvesen előre ,amikor a bátyja hátra húzta. Felsóhajtott csendesen, s szúrósan pillantott rá.*
Persze ,hogy tudom! Baka! De most dolgoznunk kell...s ilyenkor ő is olyan ,mint a többi vendégünk... figyelemre méltó, de nem különc....
*Kezdte el magyarázni, habár tudta ,hogy bátyja már rég a hölgyekkel foglalkozik legalábbis gondolatban. Sóhajtott.*
Remek.....
*Majd várt, de az idősebb vöröske nem akart mellőle elmenni. Értetlenül pillantott rá, még nem látta a srácot ennyire megszeppenni, így inkább gyorsan átvette az irányítást s előre lépett  kedves mosollyal a hölgyek felé. Meghajolt.*
Köszöntöm önöket a Golden Shipben... kérem.. foglaljanak helyet nyugodtan. Michiru vagyok, állok rendelkezésükre.

*Azzal az egyik asztalhoz vezette őket ,s étlapot osztott ki.*

* Habár már nem reagál a hirtelen nekilódulás miatt, azért megjegyezte az infót az alkalmazottjáról. A konyhában felveszi az edényfogó kesztyűt, amit kisebb, barna macik díszítenek, majd a tepsit a pulton kialakított részre teszi. Egy csipesszel kiemeli darabonként a frissen elkészült ételeket, egyesével, ízléses tálal mindent. Szinte figyelmen kívül hagyja, hogy Shu a teák körül matat, egyelőre ez a feladat köti le leginkább a figyelmét. *

* Amikor ismét egyedül maradt, leteszi a kesztyűt, és a tepsit a mosogatóba csúsztatja. Leveszi a kesztyűit, hogy elöblíthesse az edényt, mert bármikor szükség lehet rá egy újabb adag elkészítéséhez. A félkész tésztát a hűtőbe teszi, nem akarja, hogy megromoljon napközben és esetleg egy vendég elé kerüljön a selejtes termék. Következőnek a teákat ellenőrzi, minden a helyén van, és minden készen áll arra, hogy kiszolgálják a vendégeket. *

* Épp kilép a konyha ajtón, ahogy nyílik a bejárat, legalábbis egészen odáig hallja a csengő kellemes dallamát. Előreindul a két alkalmazottjához, hogy ha szükség lenne rá, akkor ki tudja őket segíteni; végül Shu közelében áll meg. Az egyik hölgyet már látta korábban is a teaházban, a másik viszont még új... gondolkozik rajta, honnan ismerős a számára, de végül rádöbben. *

* Michiru szemmel láthatóan jól végzi a feladatát, de mivel ő sem akar unatkozni, ezért már eldöntötte, hogy a teát személyesen készíti el az első vendégek számára. *

Ne bámuld túl feltűnően... az ő esetében ez könnyen lehet kellemetlen, mert mindenhol alaposan megnézik. * Közli suttogva Shuval, ügyel rá, hogy a vendégek ne hallhassák. *

*Kedvesen elmosolyodott a testvére válaszán, érezte ,hogy megint kicsit pöffeszkedik emiatt, de szerinte most vicces volt. Csak arra kapta fel a fejét, amikor Shu így fejezte ki magát.*
"Nézd engem nem érdekel, hogy mégis mit csináltok"
*Döbbenten pillantott rá, majd elhúzta egy pillanatra a száját, s komolyabb fénnyel a szemében pillantott rá. Szinte köhintett egyet.*
Csak hogy tudd, habár nekem nincs bajom a többivel, míg kimaradhatok belőlük, egyetértek veled a normákban! De ettől függetlenül, barátkozom vele, mert nem rossz ember, sőt!


Ahhh azt hiszem kezdesz zsörtölődni....
*Nézte testvérét egy ideig ,majd kedvesebben elmosolyodott.*
Tudod ,hogy csak piszkálunk....


*A hölgyek felé mosollyal bólint ,majd kicsit meghajolt.*
Minden vendégünket megilleti a kedves fogadtatás, ebben is rejlik a Golden Ship önmaga. Ha bármiben segíthetünk, vagy találnak valami érdekességet az étlapról, kérem szóljanak.
*Azzal nyugodtan lépet egy kicsit arrébb, éppen csak annyit ,hogy lássák nem zaklat senkit, mégis ott van ha akarnák.*


*Csendben figyeli őket ,majd amint választottak leírja a kis jegyzettömbbe ami mindig nála van. Bólint kedvesen a szavaikra.*
A reggeli nap sokaknak így kezdődik, elhihetik ,hogy nem csak a teáink, de a kávéink is nagyon kellemesek. 
Azonnal hozom őket....

*Azzal bólintott s elindult. Amint vissza ért, Shu-ra, majd a főnökre pillantott.*
Ki csinálja a Fehér Mochat-ot és egy Tarry Lapsang Souchong- ot? Én megcsinálom a Croasan Paninikat.
Úgy jó főnök?

* Csak nemet int a fejével. * Nem történt semmi... Én sem számítottam rá, hogy ilyen hamar a vendégünk lehet egy híresség. Szerencséd, hogy nem korábban jöttem ki, mert akkor neked kellett volna menni... * Közli mindezt egy félmosollyal, ami egy dologra enged következtetni: odalökte volna a srácot, ha máshogy nem jön össze. * Sok híresség elvárja, hogy a személyzet csak velük foglalkozzon... viszont nekem mások az elveim. Itt egyenlőek a többi vendéggel, mert mindenkit színvonalas kiszolgálás illet meg. * Magyarázza a tekintetében nem kevés lelkesedéssel. * Ha megbámulod, az ő esetében nem biztos, hogy bókként jelenik meg, hanem inkább csak azt tapasztalja, amit mindenhol... Az ittléte legyen inkább kellemes és mentes ettől a stressztől. * Magyarázza. Mivel még nem a vendéggel beszél, ezért nem váltott át főnöküzemmódról. *

* Amikor Michiru visszaér, bólint neki. * Megcsinálom a teát és a kávét, te rendezd az ételt. A tésztákkal vigyázz majd, mert még nagyon forróak... Ettől függetlenül a friss töltelékkel egy rövid pirítás elengedhetetlen, hogy kellőképpen összeérjenek az ízek. * Adja ki az utasításokat. * Shu, maradj itt és fogadd a vendégeket, illetve figyelj a két kisasszonyra... Ne feledd, mindent a kedves vendégért. * Közli a végét már mosolyogva. *

* Ő is elindul a konyha felé, hogy a lehető legrövidebb idő alatt készülhessenek el a két nő rendelésével. Az ajtóban előre engedi az alkalmazottját, majd hagyja becsukódni maguk mögött. *

* Pusztán néhány perc telik el, amikor ismét nyílik az ajtó. Egy nő lép be rajta. Térdig érő, halványsárga egyberuhát visel, amelyet egy diszkrét csipke díszít az alján, illetve a szoknyarészre néhány kisebb, fehér masnit varrtak fel. A karjai és a vállait egy fehér, kötött kabátka védi a reggeli hűvösebb szellőktől. A kezében barna táskát szorongat, szemmel láthatóan nem éppen könnyű súlyú. A fekete haja az álláig ér, sötétszínű szeme élénken, mégis kissé fáradtan csillog kerek lencsés szemüvege mögött. * Jó napot... * Köszön, miközben halványan elmosolyodik. Először jár ezen a helyen, és kicsit talán megszeppentnek tűnik. *

*Bólintott feléjük ,majd megértően paskolta meg a bátyja vállát mialatt a főnököt követte. Amint előre engedte bement a konyhába ,majd körbe pillantott. Elővéve a tésztát, mindent úgy tett ahogyan előzőleg a férfi mondta. Az első napokban, mindent megmutatott nekik, így ezt már elégé megszokta. Még nem volt minden a kezében, de elég hamar elkészült velük. Az ízesítésre külön figyelt, s azokat most teljesen külön vette ,hisz egy vegetáriánus s egy sonkás is kellet. Nem akarta ,hogy az ízek keveredjenek ilyen kívánságnál.*
Főnök....
*Kezdte el csendesen, kicsit félénkebben ,mert nem tudta ,hogyan hozza fel a dolgot.*
A most érkezett hölgyek... tudom, így nem lehet látni... de...érzem mintha nem lenne ott sem minden rendben...
*Aztán hirtelen észbe kapta magát, s vett egy mély levegőt. gyorsabban tette hozzá.*
Természetesen nem hozom szóba, vagy erőszakoskodom! Ha kívánják.... úgyis segítek majd!

*Azzal amint kész lett velük s meg is pirította őket, külön tányérra tette, díszítéssel, szalvétával ,majd egy tálcára tette a két tányért s közelebb ment a férfihoz. Nézte ahogyan dolgozik.*
Kész van főnök?

*Amint mindent át tudott venni és jók voltak kiment. Látta ,hogy most a testvére is elfoglalt lett, így közelebb ment ,majd meghajolt a két hölgy előtt és óvatosan tette le a helyes személyhez a kívánt dolgokat.*
Meghoztam amit kértek... ha bármit tehetek még önökért, kérem szóljanak nyugodtan.
*Azzal meghajolt ,majd arrébb sétált. Látta ,hogy bátyja nagyon jól dolgozik, a zavartabb hölgynél , így nem ment most oda. Hátra ment a pult mögé. Várt.*

* Ahogy hátraérnek, Reiji azonnal elkezdi elkészíteni a teát és a kávét. Amíg az egyikre vár, addig a másikat készíti elő, párhuzamosan halad a kettővel. Gyors, precíz mozdulatokkal dolgozik, már elég sokszor csinálta ahhoz, hogy belejöjjön. Halvány mosollyal gondol vissza az első alkalomra... amikor egyedül volt a teaházban, és a vendégnek elég sokat kellett várnia a teájára. Feldöntötte a csészét, kis híján elesett a tálcával... de éppen ez az ügyetlenség segített abban, hogy a letört vendéget jobb kedvre deríthesse. *

* Ebből a gondolatmenetből Michiru hangja rántja vissza. A pincérnőre pillant, bólint. * Valószínűnek tartom... a hírességek helyzete korán sem olyan idilli és egyszerű, mint amilyennek képzeljük. Nehezebben szereznek barátokat... olyanokat, akiknek valóban beszélhetnek a problémáikról... * Még egy utolsót kever a kávén, hogy a fehércsoki ízlésesen örvényt alkosson az italban. * Viszont kicsi az esély arra, hogy bármelyikük is megnyílna... mert együtt jöttek. Talán egy másik alkalommal... de mindenképpen szentelj nekik kellő figyelmet. A biztonság kedvéért én is kint leszek, a szállítót később intézem. * Még az italokhoz kerül a díszítés is, majd leteszi őket a tálcára. * Kész, viheted.

* Kitámasztja az ajtót, hogy könnyebb legyen a tálcával haladni, majd ő is visszatér a teaház fő terméhez. *

* A nő halványan elpirul. * Ah, köszönöm... nem olyan nehéz... már megszoktam, szinte mindig nálam van... * Végül mégis átadja a férfinek a holmijait, mert illetlenségnek ítéli meg, ha visszautasítaná a kedvességét. Követi az asztalhoz, helyet foglal, majd rápillant. * Köszönöm, nagyon kedves öntől... * Mondja őszintén, miközben a füle mögé tűri a haját, hogy a zavarát leplezze. A kezdeti megszeppentség szertefoszlik, megnyugtatja a pincér viselkedése és a hely. *


* A kezébe veszi az itallapot, fellapozza és a kínálatot kezdi nézni... sok ismeretlen nevet és ízt lát rajta, így figyelmesen nézi át a teák és kávék hosszú listáját. Ez jó néhány percet vesz igénybe, de végül megtalálja azt, ami leginkább csábítja. Felpillant, a tekintete a pincért kezdi keresni, aki üdvözölte is. Szerencsére hamar megtalálja, és a férfi ebből már tudja, hogy választott. * Egy rózsakert szimfóniát kérnék... 

*Eny és barátnője az asztalnál tovább beszélgetnek és nemsokára megkapják a rendelésüket. Eny mosolyogva pillant fel a lányra.*


- Köszönöm kisasszony. Nagyon jól néz ki. *Mondja kedves lágy hangon és elsőnek a kávéját nézi meg, aminek a kinézete igazán jól néz ki. Felemelve óvatosan kortyol a forró édes nedűbe, aminek ízvilága szét áradva szájában és jól esően felszusszan.*

- Hmm igazán finom és kellemes az íze. *Mondja elismerően és láthatóan jól esik neki. Barátnője is megköszöni és ő is bele isik a teájába, majd neki kezd a sonkás croassanjának.*

- Ugye, hogy megmondtam, hogy jó hely? A kiszolgálás első osztályú és a felszolgál ételek italok is azok. *Mondja elismerően ő is és utána bólint a lány felé, hogy megértette és Enyre pillant.* -Egészségedre. 

- Neked is. *Mondja és egyik kezével melle alatt öleli át magát miközben méltóság teljesen mosolyogva kortyol bele ismét a finom nedűbe. Hosszan néz körbe és a harmadik vendéget figyeli, aki leült a asztalhoz és sikerült választania és a vörös hajú férfi ekkor siet oda hozzá.*

*Shu mikor felnéz a hölgy a asztalánál, már tudja sikerült választania és oda siet hozzá.*


- Mit hozhatok? -Kérdi mosolyogva kedvesen és mikor hallja a rendelést felírja és kedvesen hozzá teszi.*


- Remekül választott kisasszony, egy ilyen szép ifjú hölgynek mint ön ez tökéletes választás. *Mondja kedves mosollyal.* -Esetleg hozhatok még valami mást? *Kérdi és mosolyogva biccenti oldalra a fejét a kicsit szeleburdi férfi.*


- Ohh... Sajnálom, de nem érkezett meg az áfonya, így az áfonyás müzli helyett ajánlanám a epres joghurtos müzlit. Ez jobban is illik egy ilyen csoda szép archoz, mint a öné. *Szavai kedvesek és őszinték voltak.*

Igen... ezt én is sejtettem, csak ilyenkor az a legnehezebb főnök, hogy úgy legyünk a közelükben, segítség gyanánt, hogy ne értsék félre.....
*Sóhajtott picit, de aztán rögtön egy nagyobb mosoly jelent meg az arcán ahogyan látta  a kész italokat. Borostyános szemeit a férfira emelte, parányi csillogással.*
Nagyon jól néznek ki! Remélem főnök, majd nekem is csinálsz ilyet valamikor!
*Mosolyodott el, majd amint útjára engedték, már ott sem volt.*

*Nyugodt, mégis kedves léptekkel haladt. Látta ,hogy a bátyja mindent rendjén csinál, ahogyan szokta. Ilyen dolgokban ő jobban is jeleskedett. Hiszen a nőkkel általában ,mindig jobban szót ért ilyen szinten egy férfi.....
Egy pillanatra elkomorodott erre a gondolatra..... Nem... nem mindig.
A következő lépésénél, már tudta ,hogy ennek nem most van itt az ideje. Kedvesebb mosollyal lépett tovább, mintha semmi nem lett volna az előbb.*


Egészségükre. Nagyon örülök ,hogy ízlik minden. Ha bármire még szükségük lenne, kérem szóljanak.
*Azzal ismételten meghajolt és vette a jelzést ,hogy elmehet. Igaza volt a főnöknek. Ha ketten vannak, akkor egymásra támaszkodnak. Nem segíthet annyira. Nyugodtan sétált vissza Reiji mellé s onnan nézte a testvérét.*
Boldogulni fog vele... igaz? Szertelen....de nagyon mély érzésű a bátyus....
*Mosolyodott el a végére, ahogyan nézte ,hogyan igyekszik testvére a hölgynél.*
De jobb, hogy ő van ott. Ha odamennék, csak megijeszteném a vendéget a hirtelen figyelemmel.

* Habár Reiji megjegyezte, amit Michiru mondott, csak egy biccentéssel köszöni meg. Majd este készít mind a hármuknak egy teát vagy egy kávét, a nap végén úgyis bőven megérdemelnek egy ilyen apróságot. Erről a tervéről nem szól, legyen meglepetés... *

* A kassza mögötti pultnál áll, a reggeli szállítólevelet nézi meg. A lapon szerepel a hiányzó gyümölcs, a végösszegben pedig ugyanúgy ott van az ára is. A nyitás óta már nem először kell majd reklamálnia, ami eléggé bosszantja. Halkan kifújja a levegőt, inkább félreteszi a papírt. * Hmm? Boldogulni fog vele... * Lopva végigméri a vendéget, majd az alkalmazottat is. * Ott éppen rá van szükség, mi túl finomak vagyunk... * Halványan elmosolyodik. * Nézd meg jobban. A hölgy nagyon könnyedén zavarba jön, senkit sem akar terhelni... A korában általában kicsi, könnyed retikülökkel járnak, ő viszont azt a hatalmas táskát vonszolja... Ha tippelnem kellene, akkor frissen végzett tanár vagy irodais... túlságosan szívén viseli, amit mások mondanak vagy gondolnak róla, minden apró mozdulatára ügyel, de ettől csak még feszültebb lesz... Persze ezek csak a feltételezéseim. Hamarosan kiderül, hogy mennyi helyes belőle. * Tart egy kis szünetet, majd tovább folytatja. * Érdekes napunk van...

* A nő a bókra elmosolyodik, a pír tovább mélyül az arcán. * Kö-köszönöm. * Mondja, majd ugyan az asztaltól nem kel fel, de még így is meghajol. *


Köszönöm, nem kérek mást... a tea elég lesz. * Az epres müzli említésére gondolkozóba esik. Bármennyire is finomnak hangzik, végül nemet int a fejével. * Tényleg elég a tea. * Amikor a pincér elindul visszafelé a rendelésért, a nő megemeli a táskáját. A táska széles, kopottas csatja megadja magát, szinte kiszakad az anyagból. A benne tartott papírok elterülnek a földön, a kötegből kicsúszik egy átlátszó mappába rejtett nyomtatássorozat is. A fekete-fehérben kinyomtatott lapon egy kicsi, hosszú szőrű, zsemleszínű kutya képe van, alatta pedig egy rövid leírás róla, illetve egy telefonszám arra az esetre, ha valaki látná. *


* A nő felpattan a székről, igyekszik a lehető leggyorsabban összeszedni a lapokat, hogy ne okozzon kellemetlenséget senkinek sem a felfordulással, amit ő okozott.*