Sigil Szeme (Nyitott)

*Ugyan azzal a sejtelmes vigyorral hallgatja a férfi, ahogyan próbál rájönni az igazságra. természetesen Hya mit sem fog neki erről mondani. Direkt hagyta ebben a kételyben Aedant. Így viccesebb ez az egész. Amint az összeszűkíti a szemeit, közelebb hajol, kihívóan.*
- Hajrá, nem leszel annyira jó, hogy rájöjj.
* A nevetésre csak elmosolyodott. Karba font kezekkel.*
- Mindent bele.

*Felnevetett ahogyan a rögtönzött párbeszédet meghallotta.*
- Hát...pedig, bármennyire is meglepő, úgy tűnik még nagyon is élnek. Nem tudom meddig bírják ezt azért így.
*Azzal kissé kihúzta magát, úgy kiabált.*
- Az altató drága! Inkább Aedannal kell valamit kezdeni!

*Megszeppent ,majd egy széles vigyorral hallgatja őket. Felvonja a fejét.*
- Hát...akkor kezdhettek könyörögni.
*Mondta ki, habár érezhető volt, hogy csak viccelődik kivételesen. Csak azután vonta fel egyik szemöldökét s egy vigyorral nézett vissza.*
- Hahó! Az alsó nadrágjaid nem érnek semmit. Ki venne fel annyira használt holmit? * Forgatta meg a szemeit* A többi nadrágod viszont kelendő lehet. Simán rátukmálom bárkire!
*A cipő elől még Aedan előtt ő is elhajolt, csak utána nézett utána.*
- Huh....elégé ramaty állapotban volt. De nagyot tudott volna csapni.

- Igaz....de hát, nem lovag vagyok, hanem tolvaj. Elégé kellemetlen lenne olyan ötvözetben lopkodni ,mint amiben te vagy. Nem lennék sem elég hatékony, sem elég gyors. Szóval ezt meghagyom neked.

*Hosszan nevetett amint vissza emlékezett azokra a plakátokra. Hát elég nevetségesek voltak való igaz! Bár az is igaz, hogy eleinte sértetten nézte a sajátját. Nem hitte el, hogy nincs egy rendes művész valahol....*
- Nah látod, életmentő volt a rúgásom! Ezért kapsz olyan sokat.
*Vigyorodott el szélesen.*
- Majd megszokod előbb utóbb..... Ehh.... megmondtam, hogy ne játssz vele. Nem csal, de már ezerszer látta, hogyan játszol. Mellesleg még én is leverlek a kártyában. Nem trükközöl, csak egy vagy két dolgot játszol ki mindig. Ehhez nem kell sok logika Aedan.
*Rázta a fejét.*
- Így csak ráfizetsz állandóan..... inkább csend el, mint én.

-Nem baj, nekem elég volt. Az úton úgyis lógsz nekem egy sütivel.
*Azzal a maradékot, ami nem volt túl sok, odaadta a kutyának, mialatt megsimogatta a fejét.*
- Tessék Balthazar..egyél csak.
*Utána felállt, elpakolta a maradék dolgát.*
- Mi meg...5 perc múlva indulhatunk? Még vissza ugrom a fegyvereimért.

Majd egy óvatlan pillanatban elkotyogod, nem tarthatod mindig észben, hogy éppen milyen választ akarok belőled kicsikarni. Úgy fogsz csiripelni, hogy csak na! * Mosolyodik el szélesen, közben legyűr egy nagyobb falatot az ételből. * Meddig bírják? Szerintem elég kitartóak a srácok, plusz nem töltök olyan sok időt a szálláson belül, hogy gondjaik legyenek az álmatlanság miatt. Néha kell, mert más különben nem lennének annyira edzésben és éles helyzetben is a takarójuk után picsognának, akkor pedig távol leszek és nem horkolhatok a szomszéd helyiségben... * Közli sejtelmesen, jelentősségteljes suttogás formájában a végét, mintha igenis komoly lenne. *

Ne adj nekik ötleteket... a végén lázadás lesz! * Felemeli a hangját, így a többiek is jól hallhatják. * Aki Hyára hallgat, büntetést kap! Harminc kör a Glasshaven körül kezdésnek! Aki nem fullad ki teljesen, megy kisikálni a kutak falát! Ha mindenki kitikkad, akkor mindenki sikál!
Zsarnok!
Lincseljük meg...! * Kezdődik a lázadás a háttérből, amit a tagok nevetése kísér. *

Látod? Így kell megtörni minden ellenállást... Csak a hangomra figyelj, a többivel ne törődj.
Egyébként sokan kapnának a gatyáimért, elhiheted. Van egy csavargó banda, akik Blackspring és Losthelm között utazókat rabolnak ki és lenyúlják a ruháikat. Az áldozatokat leütik vagy mágia hatása alá hajtják, ez még rejtély... és másnap teljesen pucéran térnek magukhoz a mocsárvidék szélén. Van, akinek még az ékszereit is meghagyják, csak a gönceit viszik...
Nem csoda, hogy ilyen furán felhős az ég, cipők potyognak odafentről... Mamlasz! Épp arról beszéltem, hogy egy tolvajbanda simán lenyúlná még az én szakadt gönceimet is! Ne dobáld a cipőd az asztalnál, hát nekem kell illemre tanítani? * Tesz úgy, mintha ő sosem tett volna hasonlót. *

Jah... két bordám tört el miatta. * Dünnyögi úgy, hogy a nő ne hallja teljesen, vagy legalábbis kevésbé feltűnő legyen az elmotyogott mondat, mint amit hangosan közöl. * Kezdem azt hinni, hogy élvezettel rúgdalsz és bántalmazol... pedig én csak jót akarok neked! Melletted talpig úriemberként viselkedem, és még ez sem elég? Kiteszem érted a lelkemeet is, végül pedig ezzel hálálod meg! Összetörted a szívem! * Alig bírja végigmondani az elfojtott nevetéstől, majd át is tér inkább a kártyára. * Vagy azért vertek le, mert mind a ketten gyorskezű csalók vagytok...

* Sietve betömi az utolsó falatokat, majd felpattan az asztaltól. * Legyen 15, mert a páncélt tovább tart magamra aggatni. * Elindul az ajtó felé. * Akkor hamarosan indulunk és hozom a plakátot is.

Még mindig túlságosan alábecsülsz engem Aedan...még mindig.
*Rázta meg a fejét, egy sóhajjal társítva, hogy jobban megerősítse a szavai jelentőségét. Ahogyan hallgatta, észrevette, hogy lassan már tényleg elszállt minden fel-fel bukkanó feszültsége. Halvány mosollyal vonta fel a szemöldökét, mialatt teljesen idiótának nézte a vele szemben ülő, éppen étkező alakot. Veszi ahogyan a férfi hangja változik, árnyalatilag,  hogy másképp hangzzon az egész...de nem veszi komolyan. Ahogyan figyeli jelenleg...nem igazán tudja komolyan venni.*

Lázadás? Legyen csak, akkor te is megtudnád, hogy mi az atyaisten!
*Vigyorodott el sejtelmesen, ám amint meghallotta, hogy milyen büntetéseket adna, már lélekben elfáradt az egész végig gondolásán. Összevonta a szemöldökét sértetten.*
Aedan, ha ezeket mondod, lassan senki nem fog velem beszélni, mert mindenhol az összeesküvést fogod látni!  *Fonta karba kezeit.* Ha eljutunk idáig, nem foglak békén hagyni...egy percre sem! Hidd el..azt te sem akarod.

Hát.... erre nem tudok mit mondani. *Húzta fel jobb oldalt kissé a száját, azzal együtt az orrát.* Biztos, hogy nem hozzánk tartoznak....* "Hozzánk"... Úgy értette az otthoniakhoz...de régen volt már Blackspringben.* Csak gratulálni tudok nekik, ha idáig jutottak, bár nem értem mi értelme van, hogy őszinte legyek. Bár a fejed megnézném, amikor szembesülnél azzal, hogy nincs egy göncöd.
*Nevetett fel, hiszen már nagyban elképzelte a jelenetet.*
Hah.... bagoly mondja verébnek...* tette hozzá csendesebben egy vigyorral, mialatt a másik replikázott.*

Élvezettel? *Vonta fel lepetten a szemöldökét a férfi felé ahogyan hallgatta. A szavai egyszerre voltak komolyak, majd a végén nevetségesek, amiket annak nevetése is megerősített. Felnevetett ő is karba font kezekkel.*
Nem...nem vagyok szadista ha erre gondolsz. Egyszerűen csak ha felidegesítesz akkor így adom ki. Ez..amolyan reflex, ennyi az egész.
*Tök nyugodtan közölte, mintha tényleg egy apró rovar csípésről lett volna szó.*
Persze...persze Aedan..megint én vagyok a rossz, mert nem veszem észre mennyit szenvedsz miattam, hogy mennyiszer tőröm össze a szíved.* Nevetett a végén megint.* Csak ma annyiszor közölted ezt, hogy nem tudom már komolyan venni.  *Végül csak sejtelmesen elvigyorodott.*
Nem tudom megerősíteni...de nem fogok ellenérvet sem felhozni.
- Hya, még lógsz nekem egy vissza vágóval?
Nem zavar, hogy már a nadrágod is elnyertem ? Komolyan...
- Nekem elnyerheted a nadrágomat!
*Hangzott egy dörmögősebb nevetés, mire a lány lehunyta a szemeit egy sóhajjal, de végig mosolygott. Nem....nem tévedett...mégis a családja van itt, valamilyen szinten.*
Majd ha vissza jöttem elintézzük!

Akkor 15, majd elől. *biccentett, azzal a másik irányba lódult meg, amint kint szétváltak. Hamar vissza ért a szobájába, ahol rendbe szedte magát, felagadta a fegyvereit s minden kiegészítőjét. A táskával indult meg az oldalán. Haja most fel volt fogva, fejtetőjén ott pihent a saját kialakítású "szemüveg". Akivel időközben talált, pár vicces szó, vagy intéssel köszönt el. Tudta, hogy egy ideig megint úton lesznek. Amint kiért a megbeszélt helyre, nekidőlt a falnak s várt. Lehunyta a szemeit, élvezni akarta még egy kicsit a szelet mielőtt elindulnak.*

Dehogy becsüllek alá... pusztán kivárom, amíg hibát vétesz. Mindenki hibázik, ezt nem tagadhatod! * Vigyorodott el szélesen. Habár magabiztosnak akar tűnni, cseppet sem az. Hya nagyon jó a rejtélyekben, a titoktartásban, legalábbis a tapasztalatai szerint. Kifejezetten nehéz dolga lesz azzal, hogy kiszedje belőle, vajon melyik lehetőség az igaz. A nő túl ravasz... és túl jól ismeri, így nagyon-nagyon résen kell majd lennie a jó eredmény érdekében. Nem adja fel könnyen, az már egyszer biztos! *

Oh, tudom én így is, elhiheted. Miből gondolod, hogy nem éppen ez a célom? Szünet nélkül, napi 24 órában lóghatnál a nyakamon. Ha nem teszel tönkre minden páncélt, akkor semmi kivetnivalóm nincs! Egyébként nem látok annyi összeesküvést, még... Ez viszont nem kizáró ok a jövőre nézve. Gondolj bele! Nem mesélnék neked vagy bosszantanálak, hanem előadhatnám maradék nélkül az összes teóriámat arra vonatkozóan, milyen borzalmak lappanganak a mindennapjaink hátterében. Most, hogy így mondod... az a tag nagyon sunyin néz és Balthazar is furán morgott reggel. Lehet, hogy összejátszanak és el akarnak tenni láb alól... * Mondja suttogva, közben játszva, összeszűkített szemmel néz körül. * Furcsa íze volt a szalonnának is... megmérgezhették.

* A tiltakozáson felnevet. * Nem gondoltam volna rá, hogy tőletek vannak... de egy ilyen heves tiltakozás miatt lehet, hogy érdemes lenne átértékelnem az egészet. Neeem, egyébként szerintem losthelmiek. Úgy hallottam, hogy a peremen elég rossz a helyzet és a parasztoknak, akiknek elvitte a jég az összes termését, nem futja még ruhákra sem. Ez egybevágna a sztorival. Visszafelé lehet arra kerülünk és nem az elfek birtokain caplatunk át... Ugyanakkor átkelni Losthelmen és Blackspringnél visszatérne ide nem éppen a legzseniálisabb ötletem egyike. Meglátjuk addig. Először jussunk el a mágusokig anélkül, hogy kapnánk pár tűzlabdát...

Naná, hogy sokszor emlegetem... ha egyszer annyiszor töröd össze szegény pici szívemet... * Jót nevet az elhangzottakon, be kell ismernie, nem szívesen hagyja most maga mögött a romos várat. Szinte csak most értek vissza, máris újra útnak indulni... *

* Miután elváltak, egyenesen a szobájába megy, hogy felöltözzön az útra és magára vegye a páncélját is. Egy kulacsot erősít az oldalára, amit megtölt vízzel; habár több patak és forrás mellett el fognak haladni menet közben, azért nem árt a tartalék. Utolsó mozzanatként a hátán lévő tartóba csúsztatja a hatalmas, kétkezes kardot. A páncél csörgése kíséri a lépteit, miközben kifelé halad az udvarra.
Már messziről látja Hyát, így mosolyogva int neki. Néhány lépésre az ajtótól megáll, leguggol és elkezdi vakargatni a kutyája füle tövét, aki rendületlenül várta vissza a gazdáját. * Te most maradj itt, addig bosszantsd az öreget... és sok a patkány, úgyhogy szedj össze párat nekik. * Még megpaskolja a fejét, majd felegyenesedve lép oda az útitársához. *

Részemről indulhatunk.... * Átnyújt egy összegöngyölt papírost. * Tessék, itt van a csodálatos plakát róla... A neve Ecrah Grimquester, egy mágus. Állítólag azon kevesek egyike, akik az ősök mágiáját tanulmányozták, így a puszta hangjával képes hegyeket porig rombolni. Ha így lenne, akkor nem fogták volna el ilyen könnyen... mellesleg saját kört akart, ami a főmágusnak nem tetszett. Meglátjuk, pontosan kivel van dolgunk és mit is tett. Reménykedem benne, hogy jó embert találunk a Rendbe, elkel pár új arc.

Sok helyen nem elég jó a megélhetés.
*Vont egy kissé vállat. Habár sajnálta szegényeket...nem tudott mit tenni. Ő is úgy nőtt fel, ahogyan. Az, hogy később elkerült otthonról....a "rossz-fiúk" között sok mindent tanult. Ám, ott sem élt mindenki jól. Sokszor nem csak az évszakok miatt voltak gondok..hanem az adott főúr, vagy uralkodó miatt is.* Kinevetsz, de tudom ,hogy nem szívesen jársz-kelsz nálunk!
Benne vagyok.... bár azt hiszem, még mindig gyorsabban kerülöm ki a labdákat ,mint te.
*Vigyorodott kissé el.*

Ohh...akkor már nagyon, nagyon darabokban lehet a te kis szíved!
*Sóhajtott fel egy mosollyal, majd megveregette a másik hátát.*
Nem baj Aedan... Hamarosan ,majd valaki megragasztja ezeket a darabokat és nagyon boldog lehetsz..szóval..ne akard, hogy melletted legyek a nap 24 órájában!
*Azzal egy erősebbet csapott a hátára.*

*Amint a férfi megjelent, a hangjára kinyitotta a szemeit, majd hosszan nézte meg. Csak utána vette fel a szokásos mimikáját, egy kis féloldalas vigyorral, ahogyan megigazgatta a haján lévő szemvédőt. Átvette a papírost, majd megnézte. Hosszan nézte a vonásokat....amelyek kissé ismerősek voltak számára....emiatt össze is vonta a szemöldökét, de bármennyire is nézte...nem tudta hova tenni. Pedig nagyon próbálkozott. Megrázta a fejét, hangja, talán gondolatai miatt is elégé komolyan voltak.*
Biztos ,hogy nem.... de ha a főmágus útjában volt, akkor mindenképpen tud valamit...ami lehet nekünk jó lenne. *Lassan pillantott át rá, felsóhajtott kis mosollyal.*
Ami nem jönne rosszul....látván, hogy most nem volt túlságosan sikeres a gyűjtésünk. Nagyon nehéz manapság tagokat szerezni.
*Végül témát terelve tekerte vissza a papírost.*
Elrajzolták.....

Visszatérve a korábbira... Naná, hogy nem szívesen sétálok nálatok. Jelenleg 15 000 aranyat ér a fejem Losthelmben, a határok mentén pedig a legprofibb vadászok vertek tanyát. Kicsit olyan ott végigmenni, mintha éhezők előtt egy illatozó süteményt lóbálnék. Túúúúl nagy a kockázat, hogy valakinek teljesen véletlenül megcsúszik a keze. Keveredtem már ott harcba, majdnem otthagytam a fogamat... Akkor jöttem haza két törött bordával és egy hatalmas monoklival a szemem alatt. * Felpillant az égre. * Mondjuk volt pozitívuma is... sosem ittam olyan finom pálinkát, mint amit akkor hoztatok elő, ki tudja honnan.

* Hya mellett haladva indul el kifelé a várból, pontosabban a romjai közül. Az elfek területe felől akar kerülni egy apróbbat, mert ott sokkal egyszerűbb a kijutás, és kevésbé kockázatos. Ha nem nehéz páncélban lenne, akkor megkockáztatná a labilis és öreg függőhidat, így viszont nem éri meg a kockázat a számukra. * Pont ez járt a fejemben... A főmágust láttam már párszor, amikor még Gatroval azon a környéken toboroztunk. Ravasz fickó, a helyén van az esze és piszkosul ragaszkodik a hatalmához... Tehát, ha a kis barátunkat fenyegetésnek ítéli, akkor valamiről sokat tud... Esetleg olyasmibe nyúlt bele, amibe nem szabadott volna a dogmáik szerint. * Halkan felsóhajt. * Szó szerint nem volt sikeres. Összeszedtünk egy ripacsot, egy hercegnőt... * Ezeknél elmosolyodik. * Sok idő kell majd nekik, amíg belerázódnak a dolgokba, de ha egyszer ténylegesen az oldalunkra állnak, nem csak szóban, akkor jól jártunk...

* Felnevet. * Enyhén fogalmaztál...

15000 aranyat?
*Makogta egy pillanatra, mialatt végig mérte a férfit. *
Hülye vagy?! Ennyiért még én is oda vetnélek nekik! Nem csoda, ha állandóan téged akarnak!
* Határozottan kezdte de a végén kissé elnevette. Habár tényleg megfordult most a fejében a dolog, hamar elvetette. Volt valami, amit a pénznél, aranynál is jobban becsült, az pedig a betyár becsület volt, amit még Blackspringsbe vertek a fejébe.
A másik szavaira bőszen bólogatott. *
Igen...az is azért volt, mert akkor nem vittél magaddal. Ha nem így lett volna, bizonyosan nem lesz ennyire bajod. Ohh..hát ízlet neked? Wolfmarth hozta. Azt mondta tartoztak neki s mivel amúgy is „hazafele” járt, hozott egy kicsit belőle.

*Azzal amerre haladnak, lassan leesik neki, hogy merre is akar Aedan tovább menni. Nem szerette az elfeket, ezt pedig nem is titkolta...még akkor sem, ha ő is félig az volt. Amit inkább titkolt. Habár...szinte egyik faj sem volt jobb a másiknál.... hirtelen kapta vissza pillantását a férfira. *
Egy szó, mint száz. Mindenképpen kulcsszereplő.... talán még örülni is fog nekünk hogy megszabadítjuk a főmágustól.
Jah.... * Húzta kissé el a száját, végül, mivel emlékezett arra, hogy mit mondott a férfinak, kissé megenyhülve, harcolva magával folytatta. *
Bele fognak jönni, csak idő kell nekik. Viszont mi nem tudunk addig rájuk figyelni, majd megteszi Gatro..nem igaz? Aztán...ha úgy alakul a csapat tagjai lesznek....a család tagjai.
* Érezte, hogy mennyire nehezen tudta kimondani ezeket a szavakat. Még zavarba is jött tőlük! Ő nem szokott ilyen közvetlen lenni..főleg nem egy elfel, aki mellesleg mágus és hercegnő is! A ripacsról nem beszélve..... Zavartan küzdött magával a csapat miatt, így kissé lehunyta inkább a szemeit egy halk sóhajjal. *

A sütimet nem felejtettem el...
* Tette végül csendesen hozzá, szinte motyogva, hogy terelje a témát. *

Egen... Per pillanat az ottani hatalomnak én vagyok az egyik legnagyobb fenyegetése, pedig nem is csináltam semmit. Kivételesen. * Majd fütyörészve teszi hozzá a következőt. * Csak tudom az igazságot arról, hogyan kerültek a főváros igazgatásába. * Meglepetten pillant Hya felé. * Naaaaaaa! Nem tennél ilyet, annál azért sokkal jobban szeretsz, valld csak be nyugodtan, nem kell olyan szerénynek lenned. Egyébként azon a tagon, akiért megyünk, magasabb volt a vérdíj, mert veszélyes mágusnak mutatták be... majdnem 20 000 ha jól emlékszem. Hmm, vajon most ki vezetheti a listát? Erre kíváncsi lennék... ha egyszer olyan helyen vagyunk, akkor szétnézünk.Ha olyan arc, akkor megkockáztatom, érdemes lenne utána menni... egy rakat arany nagyon jól jönne, mert az uralkodók támogatása nélkül még a várat is alig tudjuk egészben tartani. Ráadásul a sok portyázóval... talán nincs is messze a következő nagyobb csata. Akkor nem csak mi leszünk nyakig a... slamasztikában, hanem körül-belül mindenki. * Halkan felsóhajt. * Mennyivel lazább lenne, ha szimplán leülhetnénk velük egy kocsmába és aki győz az ivóversenyen, azé a vidék...

Naná, hogy Ízlett... azóta már kerestem pár helyen, de még hasonlóval sem találkoztam. Látod? Azért járok annyit kocsmákba és lebujokba, hátha ráakadok arra az ínyencségre, amely után nap, mint nap sóvárgok... *

Nyugi, nem tervezem, hogy bárkivel is összefutnánk, csak éppen átvágunk a terep határainál, mert még nem tanultam meg repülni. * Mondja elmosolyodva a nőnek. * Hát, remélem annyira örülni fog, hogy ne robbantson fel senkit sem, mert nem futáshoz öltöztem. Ráadásul a legutóbbi hasonló óta már olyan szépen visszanőttek a szemöldökeim... sajnálnám, ha megint lepörkölődne. * Felvonja a szemöldökét, közelebb lép Hyához és cimboraként átkarolva húzza magához. * Ez a beszéd! Tudtam, hogy titkon aggódsz értük még akkor is, ha elfek. Most már le sem tudod tagadni...

Én sem felejtettem el a sütidet, nyugi... Olyan... 4-5 óra alatt kiérünk erről a részről, a határtól még egy jó órányi sétára van a fogadó, ahol nagyon finom süteményeket készítenek. Éjszakára maradjunk azon a környéken, legfeljebb besegítünk a helyieknek egy kicsit. Még 5 nap van a kivégzésig, addig bőven elérünk a fogolyért.

Egy ilyen titok mellett ha engem kérdezel, még keveset is adnak érted.* Azzal felnevetett kicsit. Sóhajtva legyintett.* Ugyan már, ha ezt így gondolod, akkor minek törjem szét az álmaidat? Gondold csak, hogy mennyire fontos vagy nekem, és akkor nem kell se magyarázkodnom, sem összetörnöm az icike, picike szívedet a fájó igazsággal.
Igen...de ahogyan mondtad, valószínűleg nem ér annyit, mint amennyit adnak érte. Ha nem kellene ennyire nekünk.... vissza vinném....
* Húzta el egy kicsit a száját ,majd mégis elvigyorodott.*
Bár..ha a főmágus orra alá pörkölhetünk azzal, hogy él...talán ez a megoldás sokkal jobb.
* Kicsit elgondolkodik a másik szavain, végül elpillant valamennyire. A portyázok miatt..... Nem komorodik jobban el, csak hosszan figyeli a tájat. A környék szinte minden apró zugát ismerhetné, annyit mentek már erre. *
Majd ezt is megoldjuk ,mint minden mást. Amint ezzel végzünk, átmehetünk egy kicsit a pénz szerzésre is. Abban...profi vagyok.
* Vigyorodott el a férfi felé, mialatt kacsintott. *
Bárkitől megszerzek, bármit!

Nem lenne egyszerűbb ha megkérdeznéd Wolfmarth-ot? Szerintem sokkal egyszerűbb lenne, mint minden apró pénzed elkölteni a lebujokban......
* Vonta fel a szemöldökét a férfi felé.* Persze...én úgy érzem ez inkább csak egy kis kibúvó....

Hát..ha nagyon ellenkezik, majd elkapom egy kicsit. Mielőtt lepörkölne téged.....* Felnevetett egy kicsit, mialatt összeütötte a két öklét. * Téged csak én bánthatlak!
* Amint a férfi átkarolta elhúzta a száját, s megpróbált szabadulni attól a kartól. *
Ne képzelj el sokat....csak azt teszem amit kell..... De ha elmered mondani bárkinek is...!

Rendben...benne vagyok. De nem hagysz minden szó nélkül faképnél...és nem csinálsz megint olyat, hogy én fizessem ki a cuccaidat...világos?
Semmi kedvem nincs hozzá...

Ha nem ilyen mázasan kedvesen mondanád, felvidítanál, de íííííííííííííígy... * Hozzá lemondóan sóhajtott fel, de inkább színpadiasan, mint valóban komolyan. * Hmm, nem akarod ismét összetörni a szívemet, akkor valahol a lelked legmélyén mégiscsak törődsz velem. * A főmágus említésén felnevet. * Nem is akárhogy fogjuk felbosszantani... Kíváncsi vagyok, milyen lehet amikor tombol. Tény, hogy jobban örülnék egy dühös, nagymellű szőkének, de a poén kedvéért megteszi egy vén trottyos, bokáig szakállas mágus is.

Gatro állítólag már megkereste az egyik legjobb törpe mestert... habár nem volt hajlandó elárulni, mennyire lenne szükségünk. Ha túl hangosak vagyunk, akkor a fejünkre omlik a kóceráj, nem akarok a hátralévő napjaimban suttogni, plusz még egy jót horkolni sem lehetne.. Van is egy ötletem. Kapsz egy asztalt és két sámlit, kiültetünk az út mellé egy paklikártyával és busás tétekért utazókat zsebelünk ki. Úgyis lenne olyan, aki beugrik még ennek is... * Mondja, közben megdörzsöli a szakállát. *

NEM! És tudod miért nem? Mert akkor Wolfmarth hétszer annyit kérne tőlem az infóért vagy a piáért, mint amennyit a keresgetésre költök.

Csak te püfölhetsz? Ezentúl otthon fogom magam érezni ott, ahol csapkodnak... a világ a hazám. * Amikor Hya szabadulni akar, mint egy nagylelkű istenség, úgy engedi el. * Nyugi-nyugi, nem mondom el senkinek. Ha megtudnák, hogy jó kislány voltál titkon, még a végén nagyon rászoknának a szívesség kérésre. Nem maradna időd, hogy magammal rángathassalak a leghülyébb küldetésekre.

Hmm? Hát tettem én valaha ilyet a legutóbbi három kivételével? Ne, ne válaszolj inkább. Becsszó, nem lógok meg. Akarok inni egy sört, mert ott nagyon finom csapoltat adnak, meeeeeeg egy sütire lehet én is befizetek. Állítólag a csajoknak bejön, ha egy pasi szereti az édességeket. Önnek, hölgyem, mi a véleménye erről? Egyébként ha már megállunk pihenni, akkor megadhatom a vállmasszázst is, amivel lógok egy ideje...

*Hya elmosolyodott, de nem válaszolt a másik feltevésére. Persze... valamilyen szinten egy család voltak...persze ,hogy törődött vele...különben nem lenne mindig mellette ezeken, az küldetéseken. Hívták már máshova is, de a legizgalmasabb, mindig is a pasas oldalán volt dolgozni. Még ha sokszor idegesítette is! Gatro mellet, valamilyen szinten, Aedan állt még mindig a legközelebb hozzá.
A gondolat menete hirtelen változott meg, amint a férfi befejezte a szavait. Ez teljesen kiült az arcára, s sokkal inkább morgott, és tagadta az előző gondolatok helyességét. Legszívesebben belerúgott volna a férfi páncéljába, de türtőztette magát. Felvonta kissé a fejét, úgy sziszegte a fogai között.*
Inkább látnék neked menni egy fogatlan hontalant, azt megérdemelnéd....

Hát.....pedig ahogyan a többiektől hallom, nagyon esélyes, hogy a horkolásod miatt egyszer ránk omlik az egész. De tudod mit? Én sem szeretném azt megvárni... *sóhajtott, azzal csak felnevetett a csípőjére emelve kezeit.*
Ugyan már... ennél sokkal jobbat tudok! Kell három csésze, egy (kettő) golyó, és mindent elrendezek!

Pfff...mert nem tudod ,hogyan kell okosan megszerezni tőle az információt. Ti férfiak ebben nagyon ostobák vagytok....

Hah...akkor meggondolom még a dolgot! Végül is elmondhatod...lehet néha sokkal izgalmasabb lenne máshol lenni, mint veled nyargalni és hallgatni az ostoba himsoviniszta vicceidet.
*Vonta fel az egyik szemöldökét felé ,miután végre kiszabadult és megigazgatta a ruháját. Teljesen ellentmondott az előző gondolatainak.*

*A kérdésre hosszan nézett rá. Arcának vonásaiból elégé lerítt, hogy nem kívánt erre az idióta kérdésre válaszolni...Aedan sehogyan sem jöhetne ki jól belőle....Persze úgy tűnt a férfi maga alatt vágta a fát továbbra is....*
Igen..akkor szeretik a legjobban, ha közben egy másik nő mellett sütizel.... ha azt akarod ,hogy ez bejöjjön, tőlem lehetőleg messze ülj le.... a masszírozásra meg lehet mégsem tartok igényt. Majd megkérem a mágusunkat, ha már megmentjük.

Azt hittem, ölelgessek inkább kaktuszt... Hát, amilyen szúrós pillantással nézel rám, lehet elég lenne csak téged megölelni. * Ismételten megvakarja a szakállát, miközben gondolkozik. * Mintha láttam volna még néhány csorba csészét a kupák mellett a konyha környékén. Ha hazaérünk, csak a te kedvedért fogom megnézni, és megmenteni, ha még akad. A végén te leszel a rend fő bevételi forrása... * Finoman vállon veregeti Hyát. *

Ha egy nőtől kellene megszereznem azt az információt, sokkal egyszerűbb lenne... viszont az a tagbaszakadt alak nem fog semmit sem kikotyogni a két szép szememért. Plusz: leitatni nem akarom, mert ő agresszív részeg... Játékban nem próbálom megverni... Tehát maradt a vesztegetés, de az meg túl drága. Miért, te hogyan csalnád ki tőle?

Tudom, hogy az a szigorú pillantás csak álcázza az aranyszívedet! * Mondja szinte gügyögve, nagy valószínűséggel azzal a szándékkal, hogy még tovább cukkolhassa a nőt. * Annyira nem is hímsoviniszta... csak a fele. Jah, cirka a fele. Egyébként hidd el, sokkal jobb vagyok így, mintha morózusan ráncolnám a szemöldökömet és az orrom alatt dünnyögve caplatnék végig a poros utakon. Még egy fekete felhő is lebegne a nyomomban, amelyik villámokat szór minden pillanatban, ha valaki hozzám szól. Így legalább észre sem veszed, hogy mennyit haladunk, mert elterelem a figyelmedet a felesleges szövegelésemmel és... Rossz hatással vagy rám. Tudat alatt is saját magamat oltogatom, pedig nekem ki kellene tartani a tökéletes és lenyűgöző lényem mellett.

* Halkan felsóhajt. * Az elf piperkőc miatt vagy ilyen ideges még mindig vagy a vadászat...? Hé... ne lógasd az orrod, még a végén beakad egy kavicsba. Csak azért akarod visszautasítani azt a masszázst, mert még nem próbáltad. Hidd el, utána legalább annyiszor próbálnád meg kizsarolni, mint amennyiszer visszadobtad. A mágusnak lehet varázskezei vannak, de nem olyanok, mint ezek. * Mutatja fel a saját mancsait és a nyomaték kedvéért megmozgatja az ujjait. *

Hidd el a pillantásom nem lenne elég. Maradjunk a kaktusznál inkább.....rosszabbul járnál velem csak! *Horkantott egy kicsit fel, azzal rábólintott, a végén mégis megengedett egy apróbb mosolyt.* Rendben van..... én megteszem ami tőlem telik! Elég sok aranyat össze tudok szedni...csak Gatro engedélyezze is az ilyen kis játékokat.

Trükkökkel...játékban...esetleg kedvességgel. Habár az utóbbit alapjáraton nem szeretem kijátszani. *Tárta szét a kezeit, egy apró sóhajjal, kis mosollyal.* Ha a segítségemet kérted volna...már meglenne.

*Elhúzta a száját, azzal ökölbe szorította a kezeit, s elvonta sértetten a fejét. Hagyta hadd beszéljen, ettől függetlenül igyekezett nem figyelni rá. Vagy legalábbis úgy tenni. A végére azonban kicsit felsóhajtott.* Azért oltod magad, mert a bensőd nagyon is jól tudja, hogy messze állsz a tökéletes lénytől, aminek mondod magad. Mellesleg ha rossz hatással vagyok rád, akkor miért ragadsz még mindig rám ?
*Puffasztotta fel az arcát enyhén.*

Jah...egy piperkőc miatt vagyok ilyen.... *Motyogta, fáradtan masszírozva a halántékát. A férfi csak nem hagyta abba. Mialatt mellette ment,folyamatosan eszébe jutottak ezek a gondolatok, de már nem tudott mit kezdeni velük...előbb-utóbb agyvérzés fog kapni a férfi miatt.... Rápillantott ,mialatt az megmozgatta az ujjait. Hitetlenül nézte egy kis ideig, majd megcsóválta a fejét s ismételten masszírozni kezdte a halántékát.*
Mond, hogy van annyi arany nálad,hogy külön szobát kapjunk....nem ...nem bírom ki veled, ha ezt folytatod...

Egyszer próbára tehetnénk... * A csípősebb részét elengedi, ehhez valahogy már rutinja van. * Gatrot kenyérre lehet kenni, ha megvannak hozzá a módszereid, és nekem, Bogaram, megvannak. Habár egy csinos fiatal hölgyet szívesebben masszírozok, kénytelen vagyok néha az öreg csülkeit is. Az egyetlen szerencsém, hogy szeret mosakodni és lábat áztatni, különben még én is sírva menekülnék ki a kastély romjai közül. Látod? Az öreg azért elég erős ajánlás a masszázs mellett szólva, amit felajánlottam. Semmi taperolás, becsszó! Még akkor is, ha nem nézed ki belőlem...

Persze, és téged mivel vesztegetlek meg? Ha veled akarok üzletelni az rendszerint ráfizetés a részemről. Mit kérnél azért, hogy besegíts? A pia fele?

Sosem mondtam magam tökéletesnek, csak a negatív tulajdonságaimról kevesebbet beszélek, mint a pozitívakról. Ha azokat emelném, önostorozónak, lehangoltnak, gyengének és még kellemetlenebbnek ítélnél, amit jobban szeretnék elkerülni. Egyébként azért tapadok rád ennyire, mert megbízható vagy, profi a munkádban... és nem mellesleg dekoratívabb, mint egy hegyitroll. Természetesen jó társaságot választok magam mellé, ha már hosszú útra megyek... ráadásul neked éles a szemed, és könnyen észreveszed, amit én nem feltétlenül látnék meg első pillantásra. Például csapdákat, rejtőzködő ellenfeleket... Látod? Néha taktikai dolgokon is gondolkozom ám.

Őszinte választ szeretnél? Nincs... de nem kell osztoznod a szobán velem, mert legbelül igazi lovag vagyok. * Mondja jóízűen nevetve rajta. *

Majd ha megérem, hogy elég érett legyél hozzá.
*Sóhajtott egy parányit, azzal érdeklődve hallgatja. Gatrotnak annak idején rengeteg fej fájást okozott, erre a gondolatra pedig még most is el tud mosolyodni. Ahogyan belegondolt, mennyiszer csinált bajt, a férfi végül mégis adott neki esélyt. A többiek közül már páran lemondtak róla akkor.*
Nem..okos fiú vagy te...valamennyire. Nagyon jól tudod, hogy ha taperolnál, akkor azt nem úsznád meg...valószínűleg akarsz még gyerekeket..nemde?...Meg.. szerintem nem páncélban akarsz masszírozni..nem igaz?
*Elvigyorodott, de a szemeiben megcsillant egy kis fenyegetés. Ki tudja ,hogy komolyan gondolta el...vagy sem.*

Nem...maximum egy korty. Nem iszok sokat,  mert így is mindig én takarítok utánatok...ha épen pia hétvége van odahaza.
* Vonta fel kicsit a szemöldökét ,majd elgondolkodott.* Ne félj...semmi olyat.

Ohh..milyen komoly lett valaki?
*Pillantott rá ,majd nyugodtabban hallgatta tovább. A férfi szavai, amivel elismerte azért elsődlegesen a képességeit, s csak épp megemlíti azt, hogy nő,... kellemesebben estek neki. Így valamennyire kezdett megnyugodni s ez látszódott a tartásán s a lépésein is.*
Csak nem elégszer...igaz?
*Azzal... ahogyan mondta, körbe is nézett kicsit.*

Jah...nagyon mélyen. *Vigyorodott el kissé.* Akkor..hol alszol? Pajtában? Az ajtó előtt?

Elég érett vagyok hozzá, hidd csak el. * Megvillant felé egy Aedan-féle chamre-os mosolyt, amihez még kacsintás is jár. * Megfontolandó, hogy páncélban ajánlkozzak eme nemes feladatra, csak biztos, ami biztos alapon. Ki tudja, mikor döntesz úgy, hogy valami nem tetszik... akkor pedig csúúúúnya sérüléseket szerezhetnék. Egyébként jah. Terveztem, hogy egyszer... egyszeeeeer... a nagyon távoli jövőben. Most valahogy nem a családalapítás szerepel az elsődleges terveim között. * Nem veszi komolyan a fenyegetést, mert kivételesen tényleg nem akar bepróbálkozni Hyánál. Csak egy adósságot törleszt, ráadásul éppen egy olyan személynek, akiben megbízik. *

Semmi olyat? Hajajj... hallanom kell a választ. Mit kérnél érte? Addig nincs üzlet, amíg nem tudom pontosan az árat, amit adnom kellene... Lehet kevésbé lesz ráfizetés, ha én próbálom meg kizsarolni tőle a választ. Szóval? * Nem tágít, tudni akarja, a nő milyen fizetséget akar az apró kis trükkért, amivel hozzájuthat az ínyencséghez. *

Komoly? Ugyan... Csak érett felelősségteljes felnőtt. * Itt kihúzza magát. * Néha kénytelen vagyok megmutatni ezt az oldalamat is, nehogy még a végén elfelejtsd a létezését. * A visszakérdezésen elmosolyodik, szinte ugyanazt ismétli meg, amit Hya mondott, egyedül a tónusa más. * Csak nem elégszer... * Mondja, amit egy halk sóhaja kísér. *

Át akarsz hozzám lopózni? * Nevet fel rajta. * Ha igen, akkor majd megsúgom kaja utána, ha nem... nem feltétlenül kell tudnod róla. Van egy tuti helyem. Nem olyan menő, mint egy puha ágy, de ennek is megvan a maga kis hangulata.

ohhh... Persze...persze. Hiszen ha látom.
* Nevetett egy kicsit fel, azzal figyelte, ahogyan felé pillantott, majd kacsintott. Hallgatta, végül kissé elvigyorodott.*
Ohohoho....nem is azt mondtam ,hogy már holnap kezd el az alapítását. Összeszednél valami bigét vagy ilyesmi. Inkább csak vedd figyelmeztetésnek, hogy viselkedj szépen.
*Csapdosta kissé meg a másik vállát. Veregetve azt.*
Páncélban? Talán mégis kezdesz kiismerni!

Te tényleg sokkal fukarabbnak nézel, mint gondoltam.
*Fonta karba a kezeit, azzal hosszan elgondolkodott a kérdésen. Kissé megdöntötte a fejét.*
Tudod..talán lehetne az, hogy éppen nem kell adnod semmit mert jó kedvemben találsz...de... *itt rápillantott lassan, hosszan.* ha lesz egy olyan alkalom, meg kell tenned amire kérlek. Még ha évek múltán is lesz.

Pffff...* húzta el a száját, kissé gúnyosan.* Már rég elfelejtettem....
*Sóhajtott egy aprót, azzal a másik felé pillantott ismételten.* Jah...

Hozzád lopózni? Mégis miért ? Ha erről lenne szó, akkor a szobából sem túrnálak ki!
*Nevetett fel egy kicsit s megcsapta a másik hátát.*
Amúgy is... kinek nézel te engem?  Nincsenek olyan információid, amiért olyan messzire el kellene mennem, hogy  egy kicsit változtassak az eredeti dolgaimon.
* Vonta fel sejtelmes mosollyal a szemöldökét ,mialatt jelentőségteljesen kicsit közelebb hajolt hozzá, nem úgy, mint ahogyan szokott, a végén lemondó sóhajjal húzta ki magát, vissza, előre pillantva.*
Nekem így is jó. Reményeim szerint senki nem akar lecsapni ránk az este folyamán, szóval aludhatsz ott ahol akarsz.

Nagyon jól viselkedtem már eddig is... csak azért nem díjazod a modoromat, mert nem ismertél kölyökkoromban. Akkor egy kicsit más volt a hozzáállásom a dolgokhoz és sokkal jobban tudtam mulatni, mint most. Minden estét végigtáncolnánk, miközben a háttérben egy legalább négy tagú zenekar játszik. * Mosolyogva gondol vissza a régi dolgokra, habár... nem sírja őket vissza. Sok minden tragikusnak tűnt, amikor bekövetkezett, de mégis. Elégedett a jelennel. Arról már letett, hogy megtalálja a bátyját, talán majd egyszer találkoznak, talán. *

Jobb nem kockáztatni, ki tudja, mikor csípnék el egy ideget a válladban vagy a hátadban és csapsz meg önkéntelenül. Habár... a páncél lehet kevés lesz, szükség lenne egy sisakra is, amin rostély van. Vagy egy mágusra a háttérben, aki védőfalat emel közénk, amit nem tudsz átütni.

* Felnevet. * Szívességet egy szívességért? Legyen, de csak azzal egyenértékű vagy hozzá közelivel üzletelek. * Adja meg a kikötést. * Nem fukarnak nézlek, hanem jó alkudozónak és okosnak... Azért ez nem kicsi bók, vagy másként látod? Mondjuk kétlem, hogy évek múltán is arra fog bármelyikünk is gondolni, hogy hé! Kunyeráltam neked piát egyszer, de... részemről oké.
* Felvonja a szemöldökét, majd lemondóan felsóhajt. * Szép... szóval már elfelejtetted. Pedig ma ennél többször nem nagyon akartam megvillantani ezt az énemet. Nézd a pozitív oldalát... legalább tudod, hogy létezik.

* Hya nevetése, majd a megjegyzései miatt meglepődik. * Ha kalandra vagy meglepetésre vágysz, akkor simán. Egyébként... van olyan információ, ami miatt ilyen messzire elmennél? Ebbe beavathatnál. * Itt elgondolkozik. * Ez hülyén jött le... na fussunk neki még egyszer. Van valami olyasmi, amit meg akarsz szerezni, de eddig nem sikerült? Tégy próbára, lehet tudok egy-két érdekes dolgot. * Amikor a nő közelebb hajol hozzá, mélyen a szemébe néz. Nem hozza zavarba a közelsége, tudja, hogy csak játszik vele. * Igen, határozottan tudok egy-két olyasmit, ami neked is tetszene, de... még kislány vagy hozzá. * Közli, elfojtva a nevetését. *

Megoldom, egy percig se félts... nem mintha féltenél, de az most lényegtelen.

Most belegondolva...jobb is talán, hogy nem ismertelek kölyökkorodban. Ha csak rosszabb voltál, mint most...akkor sokkal jobb. De nézzük a jó oldalát. Te sem ismertél engem....mondjuk, én túl sokat nem változtam. *Tárta szét a kezeit széles mosollyal.* Csak jobb lettem azokban, amiket tanítottak számomra!
*Olyan dolgokkal nem foglalkozott, amit még a saját házukban élt meg.... Vagyis...foglalkozott, ám nem hozta szóba sosem, nem is emlékezett mindenre. Mialatt ment, egy-egy pillanatra megpróbálta felidézni a szülei arcát....de már sokkal inkább a Blackspringi arcok  vonultak fel előtte.*

Azért ennyire erőszakos nem vagyok..... komolyan, ha valaki előtt így beszélsz rólam..azt hiszi idegbeteg vagyok, aki téged állandóan ver. Azért...ez nem teljesen igaz. Ha kikapsz, akkor is rúgok és megérdemled! *Vonta fel egyik szemöldökét.*

Legyen, ebben benne vagyok. *Bólintott, azzal elhúzta a száját.* Aedan...tolvaj vagyok, én még évek múltán is pontosan fogok erre emlékezni. És be is hajtod rajtad ha szükségem lesz rá. *Tette csípőjére a kezeit.*
Ohh..meg kell szoknom a bókjaidat, mert ma két kézzel szórod őket. Lehetséges azért, mert észrevetted ,hogy mekkora tuskó vagy néha.
Hát....igen...ez minden pozitív ebben a dologban. Mindegy is... *legyintgetett a kezével.*
Tudod pontosan most, éppen merre vagyunk? Ha már abba a fogadóba megyek, amit te ismersz.

*A férfi kérdésén, arcvonásán kicsit megilletődik s felvonja egyik szemöldökét kérdőn, mialatt az folytatta. Hosszan nézte.... szinte érezte a kérdés után azt a kis csendes feszültséget. Legalábbis...amit ő kezdet érezni a feltételezés miatt. Végül csak lemondóan felsóhajtott, egy halvány mosolyt engedve meg.*
Igen...elég hülyén jött le..... nem értem, miért érdekel téged ennyire ez a része a dolognak?
*Emelte szét kezeit, mialatt magyarázott, majd a következő kérdés alatt vissza emelte pillantását. Megvonta a vállait, mialatt megigazgatta barnás- sötét haját.*
Tolvaj vagyok. Természetesen ezekre a részekre is kiterjedő oktatást kaptam. Habár szeretem másképp megoldani a dolgokat. Elég lealacsonyító ha egy férfi csak így közelíthető meg.
*Azzal elhúzta kicsit a száját, de Aedan szavaira kicsit felnevetve rázta meg a fejét.* Eddig mindig megszereztem azt amit akartam. És...ne haragudj, de tőled bármit ki tudok szedni úgyis, hogy nem kell bevetnem ezeket a trükköket.
*Látta, hogy kissé hatástalan a dolog, de a másik csak elnevette magát, ezért nem tört le túlságosan.*
Kislány? Akkor te meg már vénember vagy. Igazad van.... sokkal jobb is így...mire én "idősebb" leszek, te már véntrotty. Meg hát... még mindig nem tudhatod ,hogy van e valakim, szóval....
*Hagyta egy sejtelmes mosollyal nyitva ugyan azt a kérdést, amit még reggel került fel a terítékre.*

Nem féltelek, mert tudom ,hogy megtudod magad védeni. Ha nem tudnád, akkor féltenélek. Más nem üvöltve rohansz majd a fogadó előtt, arra meg úgyis felkelek.

Nem olyan biztos az... a legnagyobb balhékat simán megúsztuk volna, akkor sokkal jobbak voltak a taktikáim a büntetés elkerülésére, mint most. Csíptél volna, de komolyan. Együtt kereshettük volna a varázspantallót, amiről a legendák szólnak. Ha felveszed, akkor láthatatlanná tesz egy időre, hosszabb távon pedig hatalmas szerencsét hoz. Egyszer amikor kint játszottunk a bátyámmal egy elhagyatott tanya mellett, beestem egy kútba... Csak iszap volt már benne, de az jó derékig is, ott találtam egy gatyát. A bátyám meg volt róla győződve, hogy megtaláltuk a legendás holmit. Egy hétig le sem lehetett róla könyörögni, de aztán valami ragyákat kapott tőle és önként kidobta. * A puszta emlék miatt felnevet. *

Hé, én se sokat változtam... csak kinőtt a szakállam, háromszor akkora göncöket hordok, és a legtöbb helyen nem tudom kamatoztatni az ártatlan pillantásomat és az elmormolt "ígérem, jó leszek" esküt, ha bajba kerülök. Plusz nem tudom a bátyámra kenni, mert a fene se tudja merre van... él-e még egyáltalán... * Megvonja a vállát. * Talán öregszem, azért vagyok reggel óta ilyen nosztalgikus hangulatban.

Ha tudnád, miket sutyorgok a hátad mögött... * Sejtelmesen nyitva hagyja a mondatot és kétszer felvonja mellé a szemöldökét is, hogy még titokzatosabbá váljon az egész. * Kérdezd csak meg a várban, hogy miféle dolgokat terjesztek rólad...

Aucs... de azt ugye tudod, hogy én már régen nem fogok rá emlékezni és először el kell velem hitetned, hogy tényleg ilyesmit ígértem. Nem lesz könnyű dolgod azzal a részében. Majd kötök egy csomót valahova, amit magammal hurcolhatok emlékeztetőnek. * Mondja nevetve. * Néha meg kell mutatnom, hogy milyen nagylelkű tudok lenni. Hmm? Úgy mondod, mintha te sosem lennél kiállhatatlan hárpia...

Miért érdekel? Tudod... gondolkoztam. Talán te állsz hozzám a legközelebb a rend tagjai közül. Persze, poén a véredet szívni, de sosem csak ebből állt. Szóval ha van valami, amiben be tudok segíteni, csak szólj. Nem feltétlenül olyasmire gondoltam, amit tőlem szeretnél megszerezni... talán a tőrömet leszámítva nincs is olyasmim, ami téged érdekelne.
Néha tényleg vén trottynak érzem magam... főleg, amikor a sok suhanc kis híján leköröz verseny evésben. * Lassít a léptein, közben felnéz az égre. * Jah... kivételesen tudom. A fogadó már nincs olyan túl messze. Ott a szikláknál kell elkanyarodnunk északnak, onnan meg egy köpés... Feltéve, ha piszok nagyot tudsz köpni, de a lényeg megvan.

Hát...nem is tudom. Talán kicsit nehéz elképzelni téged így....de azért megpróbálom.
*Vigyorodott kissé el ,majd nyugodtan, csendesen hallgatta az emlékeit a férfinak. Halkan nevetett rajta, hosszan nézve, majd inkább előre vonta a pillantását.*
Az lényegtelen, hogy más volt a ruhadarab...mi ? Azt már nem vettétek figyelembe.
*Nevetett tovább ,s csak egy mély sóhajjal zárta. Aedan nosztalgiája, vissza vitte a gondolatait Blackspringbe.*

Belőled kiindulva, biztosan él. Majd megtaláljátok egymást. *Nézett előre, mialatt ő is megvonta a vállait.* Ennél több nem kell. Lehet nagyon megfogsz lepődni a viszont találkozásnál! *Azzal megnézi a férfi ruháit,páncélját.* ..... súlyos egyéníség lettél...*vigorodott el kissé.*

*Egy pillanatra megtorpan ahogyan meghallotta, és látta is a férfit. A szavai miatt döbbenten nézte, majd ez a döbbenet kis méreggé alakult, amit igazából igyekezett elfojtani s egy hibrid mosollyá vált.*
Meg fogom tudakolni...ne aggódj..... és ha olyan....
*Hagyta nyitva a mondatott.*

*Felsóhajt s megrázza a fejét.*
Akkor majd, ha a fogadóba értünk leíratom veled az előzőeket. Sokkal könyebben meggyőzlek azzal....mint bármi mással.
*Egy pillanatra koppan a gondolata, de végül csak kissé csűcsőríteni kezdet.*
Ez tökéletesen lehetetlen és rágalmazó feltételezés.
*A végét azonban elvigyorogja.*

*A sértődést és a viccet félretéve, valóban lepetten pillantott a férfira, mikor az feltehetőleg öszintén beszélt. Egy ideig csak lepetten nézte, hosszan, sötét szemeivel. Mintha...most a férfi...másként viselkedne. Zavartan vonta össze a szemöldökét. Az ő hangja is komolyabb lett.*
Valami baj van Aedan?.... vagy..nem érzed jól magad?
* Azzal elpillantott. Még ha, ő is hasonlóan érzett.. Aedan és Gatroval szemben...nem mondta volna most el a lovagnak...az öreg meg úgyis tudta...az mindent tudott.... őt nagyon megszerette Hya az évek alatt. A tájékoztatásra bólintott, derekára fonva kezeit.*
Remek! Még bőven az éjszaka előtt szeretnék odaérni. Jó lenne körbenézni..kicsit informálódni óvatosan.

Neki ugyanaz volt a kettő... Én meg csak szimplán lázadoztam ellene, mert ő volt az erősebb és elszedte tőlem, nem értem rá foglalkozni a részletekkel. * Bólint egy aprót. * Lehet... majd egyszer talán összefutunk. Még a végén azt hiszem, hogy biztatgatni akarsz, vigyázz. * Megemeli a karját, mintha be akarna feszíteni, de ez a páncél alatt úgysem látszik. * Háhááá, ugye? És ami a még jobb, hogy már meg sem érzem a páncélt... Oké, ez így erős túlzás, de... nah. Amikor először volt rajtam, nem bírtam megemelni a kardot, és két hétig olyan izomlázam volt, hogy az ágyról is inkább legurultam, utána próbáltam talpra tornászni magam.

Most majdnem megijedtem tőled. De tényleg. Ez a kifejezésed piszok módon rémisztő tud lenni. Egyébként csak hajrá, nagyon érdekes dolgokat fogsz megtudni. * A végén felnevet, mert ő pontosan tudja, egyedül az öreggel folytatott beszélgetései alatt került elő Hya. *

Ááá, bárki tudja hamisítani az írásomat, szóval nem hiteles forrás. De ha ennyire ragaszkodsz hozzá... * Ráncolni kezdi a szemöldökét. * Ugye ez nem valami teszt, hogy tényleg tudok-e írni vagy csak a szám járatom?
Egyébként... nem rágalmazó feltételezés a részemről... csak inkább realista.

Nem... nem. Nincs semmi baj, csak gondoltam kivételesen kihasználom, hogy édes kettesben battyogunk a semmi közepén. Mellesleg nagyon durcásnak tűntél, valamivel váltani kellett a hangulaton. A végén úgy marad a szemöldököd, ha ennyit ráncolod. Szerettem volna ha tudod, ennyi. Ne keríts neki túl nagy feneket, mert én sem forgatok világmegváltó dolgokat a fejemben. * Menet közben leemeli a kulcsot az oldaláról, majd kortyol belőle egyet. * Ühm... tahó vagyok... kérsz? * Nyújtja Hya felé. *
Nyugi, alkonyatra ott vagyunk még akkor is, ha leállok a mellette lévő erdőben vadkanra vadászni.

Minek vigyázzak? Ha biztatlak..biztatlak...én is lehetek kedves veled...nem igaz?
*Vont vállat ugyan azzal a vigyorral ,mint aki nem érti, minek csinál a férfi ebből nagy dolgot. Tovább nevetett ahogyan az utána ismételten tette magát, s amikor talán éppen gyengébb volt az egyensúlya, hátba verte a férfit. Persze, azért utána ,ő is megmozgatta az ujjait, a fém miatt.*
Most is gurulhatnál egy kicsit....egészen mókás lenne.

~ Biztass csak...mert úgy lesz! És elhiheted, a páncélod újra könyörögni fog amiatt, hogy a gazdája megint miket csinált! A te szíved meg törhet ismételten.....~
* Folytatta ugyan azt a vigyort, majd egy nagyot sóhajtott amivel el is tüntette. Inkább nem mondta ki az adott dolgokat.*
Én is azt hiszem.... *Zárta le ennyiben.*

Komolyan, tényleg kezdem azt hinni, hogy szörnyű vagy.....
*Sóhajtott fel ismételten, végül elmosolyodott.*
És nagyon, nagyon nehéz eset. Így nem éri meg veled hosszú távon üzletelni.....hm..nem...eddig ez eszembe sem jutott, de most,hogy mondod... lehetséges, hogy ki kellene próbálnunk ezt a tesztet ?
*Engedett meg egy mosolyt felé.*

Durcásnak..nem is tudom ki miatt voltam durcás...
*Forgatta meg a szemeit, majd bólintott a szavaira. Habár próbált komolyabbnak tűnni, kivételesen elmosolyodott, mindenféle mellékes morgás, vagy gunyorosság nélkül. Csupán őszintén, ez mutatta, hogy azért jól esett neki a dolog. *
Nyugi, ezt már tudom egy ideje.
*Bólintott, végül átvette a kulacsot, majd ő is belekortyolt. Csak utána húzta el ajkától az italt, s hosszan nézte tovább.*
Mégis mi van ebben?

De a végén nagyon beleélem magam, hogy dicsérsz és a végén még a fejedre növök... * Mondja nevetve. * Gurulni? Moooost? Én nem élvezném annyira, mint te... Gondolj bele! Tele menne a páncélom sárral, gazzal, avarral és lehullott ágakkal, neked is ciki lenne úgy mutatkozni velem. Ki kellene magyaráznod a fogadóban, miközben végig belekotyogok... * Kifejezetten jelentőségteljes a hangja, így emelve ki a helyzet valódi hátulütőjét. * Most, hogy jobban belegondolok, nagyon akarsz vigyázni rá, hogy még csak meg se csússzak.

Tudom mikor nézel ilyen tekintettel... Amikor a páncélt stírölöd! Szegény páncél nem ártott neked, ne rajta akarj bosszút állni! Egyébként vigyázz vele, mert lelke van... Lehet, hogy elkezdi majd mozgatni a kezemet, hogy bosszút álljon rajtad és a fenekedre csap. Engem fogsz miatta okolni, pedig közöm sem lesz a dologhoz! * Közli a végét szinte fütyörészve, mintha tényleg nem tehetne soha, semmiről. *

Inkább ne teszteljük... sőt! Elrejtek minden egyes papírost, amin az én betűim vannak, hogy nehogy a végén lekoppintsd őket. Hosszú évek kemény munkája van benne, hogy ilyen írásképet alakítottam ki! * Amíg a családjával lakott, a szülei sokat fordítottak mindkét fiú tanítására, legyen szó vívásról, művészetekről, számolásról vagy írásról és olvasásról. Valószínűleg nem egyszerű elhinni a megjelenése és a stílusa miatt, de kifejezetten szépen ír, igazi cikornyás gyöngybetűkkel... kivéve, ha siet. Akkor macskakaparás, ami szinte olvashatatlan az avatatlan szemeknek. *

De ne tagadd, hogy jobb kedved lett. * A kérdés miatt felnevet. * Víz... meg pár csepp elfgyökér főzet, mert ad egy kis plusz energiát, oltja a szomjat és kifejezetten előnyös, ha a csizma feltöri a sarkadat. Látod? Készültem...

A fejemre ? Aedan...már most a fejemre nőttél. Ennél jobban már nem lehet!
*Nevetett kicsit fel, azzal tovább hallgatta a férfit. Mosollyal figyelte, bár nem tudta még pontosan eldönteni, hogy ennek örüljön..vagy sem. Hogy most komolyan vegye....vagy sem.* Minek nézel? Letagadnálak simán!

Pfff.... semmi közöd mi? Ha a páncélnak lelke van, az bizonyára olyan, mint a gazdájáé Aedan. Szóval ettől nem kell tartanod...kamatosan vissza kapjátok mindketten...hogyha odáig fajulna a dolog. Mindenképpen....ezt még ígérgetnem sem kell, mert tudod ,hogy így lesz.
*A pillantása nem változott.*

Akkor meg mindenképpen látni akarom! Ha ennyi évet áldoztál rá, látnom kell ,hoy mégis milyen...most belegondolva....döbbenet, hogy eddig nem is figyeltem fel erre.
*Itt önmagán is elgondolkodott...mert általában minden apróságra figyel...és mégsem tudta az emlékezetébe vissza hozni egyetlen példáját sem annak ,hogy milyen is a férfi kézírása.*
Várjunk csak...ha ennyire "jól" írsz... miért velem íratsz meg mindent???

Nem tagadom...néha hasznodat is lehet venni.
* Mosollyal válaszolt, de felvont fejjel, mialatt kissé elpillantott.
A tartalom megnevezése után, apró sóhajjal adta vissza, bár egy köszönömöt elmormolt, hogy azért túlságosan bunkó ne legyen.*
Persze...készültél... de én nagyon nem szeretem azt a gyökeret...van egy enyhe kesernyés mellékíze...ami..sosem finom....
*Sóhajtott.* Inkább...valami édes...