Sigil Szeme (Nyitott)

*A férfi szavára bólintott. Hát jó...akkor lefürdik előbb ő. Nem mintha nem kívánta volna már a jó meleg vizet, amely a bőréhez ért. Pár percet el kívánt tölteni nyugodalmasabban...a fárasztó nap után.A széles vigyorra s az ahhoz tartozó megjegyzéshez nem fűzött hozzá semmit, csak jól láthatóan, nagy kőrívben legyintett egyet a lent lévő férfi felé. Mivel nagyrészt férfiakkal lakott, érthetően hordta úgy a haját, ahogy.*

*Mialatt fürdött, elnyújtózott a forró vízben. A fa kád kissé zavarta, de végül is hozzá szokott ezekhez. Mialatt hátradöntötte a fejét, hagyta, hogy kivételesen a gondolatai elterelődjenek.
Elméjébe nosztalgikusan kezdtek megjelenni bizonyos képek ,amiket nem szokott gyakran előhívni. Csak a végén nyitotta ki sötét szemeit, hosszan nézve a plafont. Még mindig nem sikerült semmit kideríteni a arról,hogy pontosan kik rendelték el a szülei halálát. Eddig annyi mindenen dolgozott, hogy ez valahogy a háttérbe szorult..... a hírek az otthonából, a nagybátyától meg egy kis ideje szintén elmaradoztak. Habár nem beszélt erről a többieknek, de gyakran érezte úgy, hogy szeretne egy kis időre haza mennyi a zsiványokhoz. Talán majd felhozza a dolgot Gatronak ,ha végre kicsit megpihenhetnek....s talán abban a kis pihenőben is kutakodhatna a régi idők után. Bár még ön maga sem tudta, hogy a nagybátyja mennyire lenne ebben partner.
Kicsit játszott a vízben. Amint kiemelte a kezét, hagyta, hogy az ujjai végéről lepotyogjanak lassan a víz cseppek. Hosszan figyelte mindegyik mozgását. Próbálta a lelki világához hasonlítani*

Elkéstél, már befejeztem. Gyere nyugodtan be.
*Válaszolt vissza a férfi szavaira, mialatt az ajtóra pillantott. A szoba másik végében állt. Ruháinak kényelmesebb részeit viselte szintén, mint azelőtt, hogy elment volna fürdeni. Amint több időre megállnak, majd kimossa a holmijait, na nem mintha ezek már szagosak lennének. Hosszú sötét, szinte fekete haját fésülte éppen, mialatt az ajtó felé pillantott.*
A páncélodat itt hagyhatod ha gondolod, hogy éjszaka ne lopják el. De ha felmelegít a régi kedvesed, akkor viheted magaddal.

* Amikor meghallotta a választ, benyitott a szobába, és egy csörrenés kíséretében tette le a páncélt az egyik sarokba. * A régi kedvesem a kezes-lábas pizsamám... 20 évvel ezelőtt szakítottunk, és ha lehet, akkor inkább kerülöm. Nem volt az igazi a kapcsolatunk. * Nevetett fel. Az ajtó mellett kilépett korábban a csizmájából, így beljebb ment a kád felé. * Végre... víz, ami nem hideg. Semmi bajom a patakban fürdéssel, de azért egy nagy kád forró vizet nem tud lepipálni. Remélem nem hűtötted ki nagyon... * Nem igazán zavartatta magát, vetkőzni kezdett. Sosem volt az a típus, aki annyira takargatná magát, főleg nem olyan előtt, aki valószínűleg már úgyis látta, és nincs mit megrontani a lelkivilágán. A ruháit egy kupacban a padlóra ejtette, utána bemászott a kádba és kényelmesen elnyúlt benne. * Ezt el tudnám viselni mindennap... régi szép idők.

Mielőtt elfelejtem... Páran azt rebesgetik, hogy a fák között van egy elhagyatott tanya. Néhány nappal ezelőtt fényt láttak ott, azóta pedig több favágó is eltűnt. Talán egy vámpír... bruxa vagy alp... Reggel utána nézünk indulás előtt. Ha a vadászat nem is a mi szakterületünk teljesen, az emberek védelme igen. * A tarkóját a dézsa peremére támasztotta, ahogy hátrahajtotta a fejét és behunyta a szemét. * Láttam még pár felhívást kint a táblán, de nem érünk rá foglalkozni velük. Gyűjtögessen csiganyálat az, akinek nincs jobb dolga. Ha visszafelé még lesz pár olyan, amihez kellünk, akkor jó esetben felavatjuk az újoncunkat és keresünk egy csomó aranyat, rosszabb esetben keresünk egy-két erszény aranyat... Vagy kerülünk és nem ezen az útvonalon megyünk vissza, hanem körbe.

Délelőtt indul egy szekér karaván északnak, bérelt helyünk van az egyiken. * Mosolyodott el. *

Minél többet beszélsz, annál hamarabb fog kihűlni. Szóval inkább foglald el a helyed. *Forgatta meg a szemeit és folytatta a hosszú, sötét hajának a fésülését. Feje kissé oldalra volt döntve, hogy a haját rendesen át tudja fésülni, így csak fél szemmel, egy sóhajtás kíséretében emelte a férfi felé a pillantását mialatt az beszélt. Azonnal rájött, hogy nem kellet volna, mert egy feszes pucér hátsóval találkozott. Nem mintha már nem látta így a férfit, mivel többször is voltak közös küldetésen, de a hirtelen találkozás jelenleg meglepte, így még a hajkefe is megtorpant a kezében. Amint a döbbenet tovább állt, akaratlanul is szép lassan haladt felfelé, a gerincen, s az izmok menetén végig a szeme. Mielőtt Aedan szólhatott volna, vagy csak észrevehette volna, kihúzta magát s hátat fordított neki. Felvonta a fejét behunyt szemekkel. Végzet. 
Lassú léptekkel ment az asztalhoz,majd letette a fésűt, ezután ismét az ablakhoz lépett, karba font kezekkel.*
Remélem utána eltakarítod a ruhádat... ma este nem tervezte kimosni.

*Összevonta a szemöldökét, s a férfi szavai miatt akaratlanul is a sötét erdős felé fordította a figyelmét. Nem egy hálás szakma, de legalább már tudják mindhárom esetében, hogyan harcoljanak ellene.*
Te vagy a főnök. Akkor megnézzük.
*A kis beavatáson elmosolyodott, de úgy állt az ablak előtt, mint akinek muszáj lenne. Eldöntötte, hogy jobb ha nem forog. A maga nevében. Még a végén Aedan megint szekálni fogja.*
Remek...szerintem ne kerüljünk. Kicsit mozgassuk meg...amúgy is tartozol megint Gatronak. Ha így folytatod, soha nem fogod kiegyenlíteni a számlákat.

*Lendületből fordult félig meg a férfira pillantva. Most az volt háttal neki, de mivel a fejét a lehunyt szemekkel a kád peremén pihentette, látta annak mimikáit.*
Jobb ha nem kérdezem meg milyen piszkos trükkel vetted rá őket...igaz?
*Engedett meg egy vigyort.*

* Amíg elhelyezkedett, addig azt érezte, mintha figyelnék... lopva Hya felé sandított, de őt szemmel láthatóan lekötötte a fésülködés, így inkább betudta annak, hogy csak képzelődött. * Persze... Szándékoztam felvenni őket, ruha nélkül nem lenne olyan buli kint aludni. * Nevetett fel. * Mondjuk örömmel vállalnám, hogy itt maradok melletted, de szerintem túlságosan tele lesz a hasad a süteményeddel és állandóan forgolódnál. A végén még lekönyökölsz és nem tudok majd elszámolni a lila folttal a szemem alatt az öregnél. * Valószínűleg túl egyszerű lett volna azt mondania, hogy egyrészt most nincs kedve Hyát zaklatni, másrészt pedig nagyon is csábította a csillagos ég, a tücskök ciripelése, vagy éppen csak ülni a ropogó tűz mellett és hallgatni, ahogy az emberek zsivaja lassan elhal, mert nyugovóra térnek, és teljes csend borul a környékre. Amikor hallja a lovak prüszkölését a közeli istállókból...
Sok mindent elcserélt volna, viszont az ilyen estékről nem akart lemondani. Ez volt az, amit a legjobban élvezett, amióta megfosztották a birtokaitól, a családjától és az addigi nyugalmas életétől. Látni a fénylő pontokat a tiszta égbolton mindig erőt adott neki a folytatáshoz, és emlékeztette a fogadalmára, amely a bátyjához kötötte. Mindegy mi történjék, megtalálják egymást... ebben a világban vagy a következőben.
A gondolataiból Hya hangja rántotta vissza, így lassan kinyitotta a szemét. * Akkor megegyeztünk... Legalább átérzi majd a srác, hogy néha nagyon is kemény a melónk... * Elmosolyodott, már látta maga előtt, ahogy az újoncuk bevezető feladata nem vadászat lesz, hanem gyűjtögetheti a csigák nyúlós nedvét az odvakból. Persze, ha beavatják, a vér kelleni fog, de... ez sokkal ígéretesebb feladatnak tűnhet. * Legalább meglátjuk, mennyire tűri a stresszt...

Piszkos trükk? Ejnye, kisasszony, olyannak ismer? * Felnevetett. * Az útvonal, amin haladnak, elég veszélyes, mert egy maroknyi bandita rendszerint lecsap rájuk. Elfogadtam, hogy megvédjük őket... Igazából nyugodt utunk lesz, mert a fél banda még korábban felmondott, amikor innen délnyugatra portyáztak. Ha jól sejtem, megijedtek egy varázsgömbtől, hallottál ilyesmiről? * Nyújtózott egy nagyot, majd elkezdte magát lecsutakolni, hogy megszabaduljon az út porától, mielőtt a víz kihűlne. * Ott van még a kajánk a tűzön? Remélem egyik takonypóc sem nyomta le, mert az is biztos, hogy élve ásom el...

Nem szokott fájni a hasam, mivel veled ellentétben nem eszek sosem többet, mint amennyire szükségem van. És ez látható is ha engem kérdezel. Kissé megnyúlt rajtad a bőr néhány helyen.
*Vont vállat, pimasz hangnemben.*
Ez a szerencsém, maradjon is meg ez a jó szokásod.
Nem biztos, hogy ebből tanulja meg, mi is a kemény meló, de mindenképpen meglátjuk, hogy ilyen állhatatos akkor is, ha nem a legjavát kell teljesítenie.
*Fonta karba a kezeit ismételten, csak néha vissza pillantva amiatt, hogy a szemkontaktus meglegyen.*
Komolyan,legalább a szappant használd....
*Motyogta feladóan.*

Akkor nem tévedtem. *Mosolyodott el, majd még hallgatta amit a férfi mondott neki. A mosolya nem tűnt el, sőt, ártatlan kifejezést vett fel, mint aki ebben a pillanatban félre tette a még pár órája ért sértettségét . Megrázta a fejét.*
Nem...fogalmam  sincs miről beszélsz....ilyen létezik?
Ne legyél ennyire agresszív.... *Vonta fel a fejét s úgy nézett ki, távolabb.* 
Nem kell fenyítened senkit.....még a helyén van. Jut eszembe, nem fogok így kimenni.
*Ment el nem messze a kádtól, majd össze szedte, összehajtott ruháit. Alsó ruhába nem kívánt kimenni.*
Milyen szakács vagy, hogy másra hagyod a nagy munkát?

Velem ellentétben? Na... én is csak annyit eszem, amennyire szükségem van ééééés mivel általában én vagyok az élvonalon, kell bőven az energia. Ha éppen nincs kilátásban keményebb helyzet, akkor pedig tartalékolni kell a későbbiekre, tehát mindenképpen jó ötlet belakni. Látod? Egyszerűen zseniális a szervezet működése... * Nevetett fel rajta. * Dehogy nyúlt... még tökéletesen passzol a kabát, majd visszatérünk a témára úgy 15-20 év múlva, akkor lehet aktuális lesz...

Állhatatos... igen, ez lesz a legjobb szó rá. Meglátjuk, mi az a határ, ami után vagy ki akarja pusztítani az összes ökölcsigát, vagy megpróbál tőlünk megszabadulni. Érdekes lesz, az biztos. * Felvonta a szemöldökét. * Édesem, saccold meg, hogy mitől habzik a víz...~ * Az utóbbit dallamosan tette hozzá, ahogy éppen a karját csutakolta végig. * Egyébként nem értem, mit vagy úgy oda... a saját tisztaságomra igenis kényes vagyok, csak nem mindig van lehetőségem kényeskedni. Végül is... nem egy disznóólban nőttem fel.

Hát, bármennyire is tüzes a pillantásom, azzal nem tudom megsütni a húst... szóval a lángokra kell bíznom. Két siheder pedig már akkor környékezte, amikor csak alágyújtottam az ételnek. Mondjuk... nyilván adok belőle, mert ez három embernek is sok, de nehogy már előtte zabáljon bele. Majd küldök vagy hozok fel pár falatot, te se maradj vacsora nélkül. Kifejezetten jót sikerült fogni, porhanyós lesz a húsa, figyeld csak meg... Nem úgy, mint a múltkorinak... az öreg fácánnak. Eskü, láttam, amikor Bernard kilőtt az egyik comb húsával egy kavicsot... * A puszta emléken elmosolyodott, akkor tényleg volt tétje a kajacsatának. *

* Amikor végzett a fürdéssel, elvette a kád pereméről a törülközőt, alaposan megszárítkozott, végül pedig felvette a ruháit. A tükör előtt elcsente Hya fésűjét annyi időre, amíg nagyjából megregulázta a tincseit. * Mielőtt ledőlsz aludni, még kopogj ki az ablakon... Majd távolról mondok neked mesét, hogy szépeket álmodj.

Meg az is, ahogyan elmagyarázod ezt az egészet. Ha más nincs, téged kell hívni,hogy valakinek lyukat beszélj a hasába. Zseniális....
*A szavaira, halvány mosollyal vonogatta meg a fejét. Nem kívánta jelenleg megtörni ezt a pillanatot azzal a kijelentéssel, hogy, ha egyáltalán bármelyikük is él majd 15-20 év múltán.*

Ha szabadulni is akarna, nem engedjük. Kockáztatunk azzal, hogy érte megyünk. Ha a rendbe kíván csatlakozni, akkor viselje annak a következményeit. Mi pedig reménykedjünk benne, hogy valóban tud csatlakozni.....
*Összevonta a szemöldökét, ahogyan a kissé habzó vízre pillantott, majd apró pimasz mosolyt engedett el.*
Úgy vélem sok lehetőség van erre, ne legyél ennyire magabiztos......
Hát nem.....de tudod, a disznóól sem olyan vészes.
*Abban a pillanatban eltöprengett azon, hogy habár jó ideje, és sokszor dolgoztak együtt, nem beszéltek annyi mindent a múltukról. Gatrótól, és magától Aedantól is tudott pár dolgot. Így értette a dalt is, amit még a hajnali órákban dúdolt a férfi, s tudott arról, hogy jó körökben nőtt fel, de persze nem mindent, ahogyan ő sem mesélt magáról.*


*Miután felöltözött közelebb sétált, majd fél fenékkel leült a kád szélére. Halk sóhajjal nyomta le a férfi fejét egy kicsit előre, majd elengedte s ráemelte sötét szemeit.* "Édesem", le megyek enni, nem hagyok ennyi boldogságot meg neked.~
*Válaszolt ugyan abban a tónusban a férfinak, ahogyan az nemrég tette vele szemben.*
Bernard aztán meg nagyon boldog volt, hogy takaríthatta össze egyedül az étkezőt. Külön a számára készített eszközökkel. *Azzal vett egy nagy sóhajt.*
A délutánit még nem felejtettem el, de jelenleg, meghagyom a kellemes perceket neked. Csak addig áztasd magad, míg nem löttyed meg jobban a sejhajod.
*Azzal megveregette a férfi kilógó térdét s felállt a kád széléről. Egy szalagot vett még el az asztaltól, hogy összekösse a haját.*

*Elfoglalta magát, másfele fordulva, nézve míg a férfi kikászálódott.*
Tudhatnád, hogy nálam nem működnek azok a dolgok amik a többi nőnél. Elég lesz hallgatni vacsora közben.
*Állt meg az ajtó előtt a másikra várva.*

Van rajtad elég lyuk, nem kell még nekem is beszélni beléd egy ráadást... * Dünyögte a bajsza alatt, mert egyáltalán nem tervezte, hogy idő előtt elhalálozik, ráadásul kádba fulladás által, amelyhez Hya segédkezett nagyon lelkesen. *
A mágusok valamiért jobban szokták bírni a strapát, ha megfigyelted... talán... mert a vele született hatalmuk miatt jobban meg kell erősödnie. Úgy értem, fejben. Gondolj csak bele, milyen furcsa lenne minden második varázslót kétajtós szekrényként látni. * Nevetett fel rajta. *

Jah, nem vészes... csak a társaság hagy némi kívánnivalót. Mondjuk, legalább nem dumálnak vissza. Egy kis parfüm ráadásul csodákra képes. * Volt egy kereskedő család, amely rengeteget utazott. Az egyik alkalommal náluk szálltak meg, és mivel díszes vendégeknek számítottak, akik fellendítik a város kereskedelmét, a díszteremben terítettek meg nekik. Disznó szaguk volt. Az apja arca végig gótikus grimaszba torzult, a kereskedők azt hitték, mindig így néz, egyszer össze is súgtak emiatt. Az anyja úgy próbálta kanalazni a levest, mintha előtte citromba harapott volna. A bátyja utánozni akarta őket grimaszolásban csak azért, hogy előbb-utóbb Aedan orrán jöjjön ki a csípős leves. A régi szép idők... *

* Merényletként könyvelte el, ahogyan Hya lenyomta egy pillanatra. * Bah... ez lassan családon belüli erőszak. * Nevetett fel rajta, közben kisimította a vizes tincseket az arcából. * Helyes... már megfordult a fejemben az is, hogy bedobom az ablakon. Te fekszel nyugodtan... és egyszer csak kupán csap egy szaftos cubák. Mondd, hogy nem élveznéd!

* Miután végzett és meghallotta a nő válaszát, jóízűen felkacagott. * És még azt mondják, hogy az én fantáziám az élénk. Rossz az, aki rosszra gondol. Ígértem neked egy sztori menet közben. Pontosabban megegyeztünk, hogy hozol nekem egy kupa sört, cserébe pedig elmesélem neked a teljes történetet, amelyben egy lélek szorult egy páncélba. * Letette a fésűt, majd odalépett Hya mellé és az állát a vállára támasztva pillantott ki az ablakon. * Mit nézünk?

Lehetséges.... nem igazán ismertem ezelőtt sok mágust, amelyik pedig már a zsiványokhoz tartoztak, általában kicsit elmerogyantak voltak, ha engem kérdezel. Nem mind, de a legtöbb. Na nem mintha sokszor mehettem volna arra, amerre akartam.
*Emelte meg egy halk sóhajjal a haját. Miután a nagybátyja magához vette, elégé nevelte....mindenre. Nem csak a zsiványok szokásaira, de leginkább azokra. Bár férfiakkal és orgyilkos nőkkel, szajhákkal volt körülvéve, sokuk életét megismerte, sokuk gyötrelmes múltját tudta. Nem mindegyik volt rossz ember, nem mindegyik követett el hibákat. Ám a zsiványok királya mindig figyelte, kit engedett Hya közelébe. A zsiványok is legtöbbször csak a zsákmányt látják egy-egy mágusban....így nem volt meglepő, hogy nem ismert sokat a rend előtt. Aedan szavaira felnevetett hirtelen, mert elképzelte, ahogyan egy Bertold féle mágus közlekedik.*
Az a világ vége lenne.....

Nem szó szerint értettem.....de ha így is nézzük, akkor is legalább van fedél a fejed felett. Az esős időszakokban nagyon is szerencsés. Úgyis szeretsz a szabadban aludni.... szóval ne húzd a szád.
*Vigyorodott kicsit el. A férfi grimaszát látva újabb ötlete támadt egy csínyre. Talán el is intézi amint vissza fele mennek, vagy már ha hazaértek.*

Ugyan kérlek, mióta vagyunk vérrokonok?
*Tárta szét karjait egy széles vigyorral, végül felhúzta az orrát, karba font kezekkel, de a mosoly megmaradt. Talán abban egyeztek Aedannal, hogy volt olyan időszak amikor nem csak a férfi, hanem ő is szerette kicsit szívatni. Gatrot már nem piszkálhatja úgy, mint régen. Illetve már nem akarta. Ez alól azonban Aedan nem volt kivétel. Meg jelenleg csak ő volt itt.*
Élvezném biztos...gyors halál lenne, habár nem a legnemesibb ha engem kérdezel!

Ohh valóban.... "bocsánat", hogy belőled indultam ki.
*Halvány mosollyal figyelt hosszan. A kupa sörre átgondolta mennyi van nála, de bárhogyan is nézte, mindenképpen kijött. Nem baj....kivételesen megvendégeli...*
Hm?
* Amint megérezte a szúrós állát a férfinak felsóhajtott apró grimasszal, de végül csak elviselte.*
Csak ne mozgasd...
Az erdőt néztem... ahogyan a szél meglengette a lombokat. Egy pillanatra azt hittem, hogy valami mást láttam, de nem.
*Emelte rá sötét szemeit féloldalasan, mert a másik még mindig rajta csimpaszkodott.*
Mehetünk?

Csak egyetlen kérdés... melyikünk nem elmeroggyant manapság? * Nevetett fel jóízűen rajta. * Na jó, a mágusokkal egy kicsit többször fordul elő, mint a sima emberekkel, de ettől most tekintsünk el. * Végiggondolta a dolgot, fiatalabb korában nem igen találkozott mágusokkal. Egyszer egy öreg boszorkánnyal, aki az erdőben bujkált és füveket gyűjtögetett, de onnan sikítva menekült a bátyjával karöltve. A nap folyamán már nem először kapta magát azon, hogy a régi dolgokon mereng, talán tényleg csak így ébredt. Az is megfordult a fejében, hogy ez valami jel lehet, mint sok esetben, de... nem akart reménykedni. Az elején nagyon lelkesen rohant faluról falura, mert meg akarta találni a testvérét. Azóta... kénytelen volt felnőni. Még bízott valahol, legbelül, ugyanakkor félt a csalódástól. Végigrohanni az úton csak azért, hogy végül romok és összetört álmok fogadják, távolról sem vonzotta. *

Már az a furcsa, ha nem látom a csillagokat a fejem felett, amikor éjjel felébredek és körülnézek. Hmm? Lássuk csak... Ha nem is vérrokonok, de elég időt töltök melletted ahhoz, hogy családnak tituláljalak. Látod? Mindenre van magyarázat. * Vigyorodott el. * Csak akkor mozgatom, ha megérdemled a kegyetlen és rettenetes bosszúmat... Mit láttál? Azaz, mit véltél látni? * Eltávolodott Hyától, egyenesen az ajtó felé indult. * Jah, mert odaég a vacsora, szenet nyalogatni meg nem annyira finom.
Egzotikus fogás lenne a javából, viszont inkább kihagynám...

Ha nincs, te akkor is találsz mindenre magyarázatot. Talán ezért küldenek téged a legtöbb helyre.
*Mosolyodott el, azzal felsóhajtott.* Remek...akkor az édes-kis húgocskáddá avanzsáltál engem. Már rengeteg "bátyám" lett a Sigilben...egyel több. *csapkodta meg a karját*
Még jó, hogy vannak dolgok, amikbe nem szólhatok bele, férfiak~

Ha rád bízom az életem..... félek bajosabb lesz, mint amilyen most.
*Jelentette ki s reménykedett benne, hogy bosszúból nem dörzsölgeti az állát a vállába. Érdeklődve nézett vissza előre, majd komorabban.*
Nem olyan fontos .... Ha egy olyan lény lenne...amúgy is éreznénk mind a ketten. Szerencsére tiszta minden. Viszont akkor reggel elmegyünk oda, az elhagyatott viskóhoz...ugye?

Nekem még ígértél egy sütit...én meg neked egy kupa sört. Intézd el a vacsora végét, én meg hozom az italt. Kint találkozunk a tűznél. *ment utána, majd amint elhagyták a szobát, bezárta azt.*
Rendben?

Csapnivaló lennék a munkámban, ha nem keresném a magyarázatokat... Legalább egy valamit lelkiismeretesen végzek, ezt te sem tagadhatod. Mármint... mindent lelkiismeretesen végigcsinálok, de ezt hamarabb észreveszed. * Felvonta a szemöldökét, Hya tökéletes hézagot hagyott egy újabb verbális merényletre ellene. * Nem tetszik a poszt a húgomként...? Ooh, tudod ezen nagyon könnyen segíthetünk. Még kiadó a lelkes vagy lelketlen szerető szerepe is, és mi tagadás. Egy ilyen indulót nem tudnék visszautasítani. * Megvillantotta a csajozós mosolyát, de mivel ez nem jött be, legalábbis a látható hatása elmaradt, így felnevetett és csettintett egyet.*

Nem bajosabb, csak jóval izgalmasabb... de mindenképpen megmarad. * Nagy volt a csábítás ereje, de még ellenállt neki. A pillanat kínálkozott, hogy összeszurkálhassa Hyát. * Ami minket érint, azt tényleg éreznénk. Elég közel van hozzá... Viszont nem csak ők jelentenek veszélyt, te is tudod. Néha egy kicsit ki kell lépnünk a szerepünkből, mert úgy több életet tudunk megóvni. Még ha a "természetesebb" lényekhez nem is köt a vér, azért az előnyünkre tudjuk fordítani. Ezért vállaltam el a viskót is kint... Legfeljebb dicsőségesen menekülünk és sosem beszélünk a történtekről nagyközönség előtt.

* Ahogy ellépett a nőtől, még a biztonság kedvéért azért úgy fordította a fejét, hogy a szakálla bökje kicsit a vállát. Micsoda véletlenek! *
Megegyeztünk... aztán nem kilötyögtetni a felét, mire kiérsz vele. * Nevetett fel rajta. Az ajtóban előreengedte Hyát, úriember módjára. * A lépcsőn nem kísérlek le, előremegyek, mert tényleg odakozmál a kajánk... * Mondta, majd a szavait tettek követték és szapora léptekkel ment vissza a táborhoz. Egy kicsit jobban megpirult az étel egyik oldala, de még ehető kategóriába tartozott, szerencséjükre. *

Hamarabb...mivel szereted elmondani azt, hogy miket fejtegetsz meg. Nehéz lenne nem észrevenni....
*Hallgatta ,majd felvonta a szemöldökét annak szavain. Úgy tett mint aki elgondolkodva, az első dühödt méregetés után. Végül csak ujjai közé fogta össze a másik arcát, ezzel arra kényszerítve, hogy akaratlanul is csücsörítsen a férfi.*
Elgondolkodtató...de tudod, nem szeretek osztozkodni. Láthatóan te meg két féle szeretőre is vágysz.
*Azzal elengedte ,majd megpaskolta az arcot s inkább ráhagyta a dolgot.*

Segítünk egy kicsit másoknak. Végül is...ez is Sigil rendjének a dolga.
*Hosszan nézett kifele türelmesen.*
Ha mi nem segítenénk...ki tenné?
*Kérdezte csendesebben, szinte csak magától, majd inkább erővel tolta el annak állát a válláról amint megérezte a szúrást.*
Na húzz innen!!
*Rivallt, s habár erőteljes volt, mégis lehetett érezni, hogy nem dühös, csak hozzá tesz valamit.*

Menj csak. *legyintett utána, majd inkább arra vette az irányt amerre valóban mondta. Egy kevéske érmével fizetett a korsó nedűért, s nem sokkal később valóban kifelé vette az irányt, hogy végre megvacsorázhasson. Már éhes volt. A fürdés alatt kicsit enyhült, de most, ahogyan az illatok megcsapták szépen lassan az orrát, ismételten érezte, hogy összefojt a nyál a szájában.
Az éjszakai sötét, csillagokkal telt égboltot vizslatta. Persze figyelt arra, hogy éppen hova lép...de attól függetlenül talált abban odafent, valami lenyűgözött. Bármerre járt, bármennyi idő telt el, az az ég, ugyan olyan volt, mint régen. Minden más megváltozott Hyalia körül, de ez az egy nem.
Lassú, nyugodt léptekkel ért el a férfihoz, majd összevonta a szemöldökét az elé táruló látványon.....*
...... Merjek kérdezni...vagy nézek el felette, kivételesen?

* Ahogy Hya összenyomta az arcát, fegyvert adott a kezébe, még ha nem is túl erőteljeset. A nő szemébe pillantott, még külön csücsörítenie sem kellett, hogy puszit küldjön felé. * Micsoda belátások. Egyébként miért vágynék kettőre? Nekem pont elég egy is, ha hajlandó arra, amire egyébként külön-külön kellene a kettő. Egyszerűsítsük le: társ, ezen kívül pedig nem egy rigid matróna, aki éjjel-nappal alaktalan leplekben jár... nem hogy még meg is lehessen érinteni. Addig is keresni kell az igazit... * Csettintett a végén a nyelvével. Most, hogy belegondolt, tényleg ideje lett volna komolyabban gondolkozni ilyesmin... de a körülmények elterelték a figyelmét róla. *

Pontosan. Szegről végről mi lennénk a lovagok a fénylő páncélban, akik megmentik az ártatlanokat... Csak a mi vasainkat már megedzették a küzdelmek, így sosem lesznek olyan ragyogóak, mint a fajankóé a fehér lovon. A balszerencse hozójának könyveltek el minket sok helyen, mert ha mi ott vagyunk, akkor az ellenfeleink is... Nehéz ezekkel a trendekkel lépést tartani. * Sóhajtott fel halkan. Hya reakciója megnevettette. * Vigyázz, mert ennek vannak testvérei is! Az egész család meg akarja látogatni a válladat!

* A tűz mellett ücsörögve, egy késsel faragta le a keményebb, nem olyan ízletes falatokat, és a mögötte gyülekező kóbor macskáknak dobta. * Tégy úgy, mintha nem láttál volna semmit. Egyébként az egyik fele nyers, a másik égett, de a közepe éppen ehető. Na jó, nem... De. Nem, tényleg nem... de. * Húzta egy kicsit, majd a tűz felett lévő adagon azért fordított egy felet. * Neeem, igazából nincs semmi baja, csak ehhez a részéhez kellett volna csákány, a többi még bőven jó. Kicsit megégett és kiszáradt, túl sokáig ázkolódtam.
* Letámasztotta a nyársat, így át tudta fordítani a mellette lévő fatuskót. * Látod? Széket is szereztem neked. Te meg sört, ahogy elnézem... Helyes.

Csak tisztességesen, ahogyan tanítottak...mi? Lássuk be, nem lennék számodra egy főnyeremény. Túlságosan különbözik az a rang, ahonnan jöttünk. Szóval, mindent bele a keresésbe....előbb-utóbb csak sikerül. *Vonta fel a szemöldökét a puszi küldésre.*
Szomorú, hogy ti férfiak bármikor nősülhettek, míg minket már vénlánynak neveznek egy idő után. A gond pedig, hogyha utána is csak keresitek.....
*Vont vállat végül tovább indult. Nem gondolkodott házasságon, s eddig eszébe sem jutott, hogy előbb-utóbb arra jut, hogy ezt megkövetelik tőle.  Nem mintha nem akarna egyszer családot, de......ez csak a jó embereknek sikerül. Mint zsivány, ő nem számított annak, s akkor még nem vonta bele a félvérségét, amelyet jól titkoltak mind a nagybátyjával, mint Gatroval. Nem.... ő nem éltette magát illúziókkal. Tudta, hogy nem jár ez neki.*

*Halk sóhajjal vette tudomásul a férfi szavait. Pontosan tudta, hogy az ő feladatuk nem csak veszélyes, de sokszor hálátlan is. Sigil rendjébe tartozni, lehet, hogy régebben dicső dolognak számított. De mára, sokszor csak kellemetlenségeket szült. Sokan a fájdalom miatt nem értették meg, hogy nem a rend tehet a torz lényekről... ugyan akkor könnyebb volt valakiket hibáztatni mindenért. Lemondóan felsóhajtott, majd még legyintett hátra fele mosollyal.*


Azt hittem, okkal tartottad itt azt a két kölyköt....
*Nézet szét, majd figyelte, ahogyan a macskák dörgölőzni kezdtek a férfi lábához a várható falatok miatt.*
Úgy látom nem kell sokáig keresgélned mégsem. Máris elözönlöttek a szőrös, ámde kecses hölgyemények. Jobb esetben hölgyek.
*Nevetett fel, majd tovább ment s nem messze a férfitól, torpant meg. Megvárta, míg az rendbe tette a vacsorájukat.*
Amint átveszed, le is ülök. Addig még állok, kibírom.
*Amint ez megtörtént, valóban leült mellé s hosszan nézett előre. Eltöprengve.*
Balthazar hogy örülne, ha itt lehetne most. Csaholna....és várná a megégetett, finom falatokat.
*Mosolyodott el maga elé, ahogyan az állatra gondolt. Aedan hűséges jószágát az évek alatt nagyon megszerette. Habár maga az állat, majdnem súlyosabb volt, mint ő maga, ezért emelgetni sosem próbálgatta volna.*

Meglepődnél ha tudnád, milyen tisztességesnek neveltek... * Felnevetett. * De más dolog, hogy mit tanítottak és mi lett belőlem. Néha kifejezetten úgy látom, hogy nevelkedhettem volna vadászkutyák között is, mert ha éhes vagy az asztali szokásaim nem sokban különböznek az övéiktől.
Tééényleg, hány éves is vagy? * Kérdezett vissza kaján vigyorral. * Egyébként hallottad a mondást a jó borról és a nőről? Ne kövezz meg érte, ez más hibbant elméjének a szüleménye, ártatlan vagyok. Egy nő úgy öregszik, mint egy palackba zárt nektár. Ha rosszul tartják, megsavanyodik és a legrészegebb fazon sem nyalna bele. Viszont jó körülmények között egy kicsit testesebb lesz, zamatosabb és mindenkinek kívánatosabb. Látod? Az öregasszonyokon kívül ezért nem is aggódik a többség amiatt, hogy vénlány vagy sem. Legfeljebb azoknál igazi kérdés, akiket érdekből akarnak tovább adni.

Épp ez az... csak azt figyelték, hogy mikor lépek le. Ha közelebb jön, akkor ráparancsolok, hogy forgassa... tényleg. Azóta nem is láttam még csak a közelben sem őket, amióta kijöttem... * Gondolkozott el egy pillanatra. *
Hááát... volt köztük pár hölgy is, de elég probléma nekem, hogy nem csak azok... Túl vegyes a társaság, így nem lehet még nyugodtan válogatni sem, pedig nagyon szépen dorombolnak, idáig hallom.
Ha Balthazar itt lenne, akkor inkább a saját kajámat kellene tőle féltenem, nem a rágós falatokat... Elég lenne fél percre elfordulnom és már a cubákokat szopogatná. * Mélyebb levegőt vett. * Vajon mit csinálhat most...? Azon kívül, hogy az öreget bosszantja. Nem szeretem otthon hagyni, de a mágusok közé besétálni vele... A fél bagázs ijedtében elhunyna, nincsenek hozzászokva ilyesmikhez a könyvek mellett.
* A kupát letámasztotta a saját rönkje mellé, hogy ne boruljon fel még véletlenül sem. * Együnk, mielőtt kihűl... Majd utána megkapod a sztoridat, korgó gyomorral nem lehet.

Meglehet....de attól függetlenül a dolog áll. Még egy nemes is vadállattá válik, ha az életéről van szó. Jobb esetben, láttam már olyat, amikor képtelen volt rá, s inkább beleörült.
*Sóhajtva nézet szét. A haramiák rengeteget meséltek neki, bár leginkább, a bérgyilkosok történeteit szerette. Nagybátyja sok mindent elvárt tőle....nem csak erről, hanem arról az oldalról is. Újat igazán csak Gatro tudott azok után tanítani neki.*
Pfff....milyen kérdés ez? *Nézte hosszan* Biztosan fiatalabb, mint te...öregember... *nézte egy ideig kis mosoly kíséretében, majd megvonta a vállait.* 22...
*A kis hasonlaton felvonta a szemöldökét, de mivel ezt Aedan észrevehette, ezért csak előre pillantott. Hosszan gondolkodott azon amit mondott. Még ő sem tudta volna eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik....nem hogy más. De ezt jelenleg nem kötötte társa orrára.
Amint az érdekházasság került szóba, hirtelen emelte a szemeit a férfira. Hosszan nézte, majd elpillantott s vissza vette a megszokott mimikáit az arcára.*
Nem akarok soha érdekből házasodni.....
*Suttogta, mert ez, valamilyen szinte az elveivel ütközött.*

Ennyit arról, hogy önzetlenül segítettek neked. Még a nekik szánt ígéreteddel sem foglalkoztak. Nem vagy elég meggyőző nagyfiú.
*Vigyorodott picit el, majd körbe nézet ismételten. Volt egy kis hangulata a helynek, ez pedig örömmel töltötte ebben a pillanatban el. Habár, szeretett kényelmes helyen aludni, szerette a hajnalt, vagy az éjszakát, amikor minden teljesen más...minden.*
Ohh értem...nem akarsz azzal időt elpocsékolni, hogy megmogyorózod a macskákat, melyiknél találsz makkot vagy sem. Még a végén te is meglepődnél..~
*Engedett meg egy kis gúnyos mosolyt a férfi felé, a halk nevetés után, majd bólintott.*
Nem baj...nem is tudják mit veszítettek ezzel...
Lehet...de attól még hiányzik..... Vannak olyan idők, amikor jobban hiányzik, mint te.
*Bólintott kis mosollyal, folytatva a dolgokat. A férfivel elég sokat utazott már, de gyakran, valóban Aedan hű társa is velük volt.*

Rendben...rendben.
*Azzal előre dőlt, hogy vegyen magának a húsból. Éhes volt, s habár ezt igyekezett tagadni, abból, amilyen tempóban ízlelgette a húst, ki lehetett venni, hogy nem sikerült. Néhol kissé többet kellet rágnia, de izlet neki....nagyon is.*
Ahh....több ilyet kellene készítenie a szakácsunknak otthon....
*nyögte halkan.*

Néha te is sztorizgathatnál egyébként... Olyan a pillantásod, mint aki sokat ismer, valahogy mégsem dicsekedsz velük. * Még mondani akart valamit, de valahogy kiment a fejéből minden, amikor meghallotta a jelzőt, amivel Hya illette. Még a keze is megállt a mozdulatokban, felvonta a szemöldökét. * 22 éves vénboszorkány létedre leöregemberezel? 24 vagyok, a jó ég áldjon meg... Adok én neked mindjárt olyan öreget...

* Volt valami a nő tónusában, ami felkeltette az érdeklődését, de egyelőre nem kérdezett rá. Majd később, még lesz rá bőven esélye, ebben szinte biztos volt. *

Még a bátyám is kamatot számolt, amikor kihúzott a lápból annak idején. Valamiért nincs szerencsém veletek. * Nevetett fel. * Minek mogyorózzam meg őket egyébként? Hiába olyan simulékony, mégiscsak túl kicsi és szőrös ahhoz, hogy vonzónak találjam. Igaz, egyszer ugyanezt a szöveget elsütöttem egy törpnek is, aki a nyomaték kedvéért baltával akart lefaragni az egómból. Most komolyan. Láttál már törp asszonyságot kivágott ruhában, vagy teszem azt fedetlen keblekkel? A mellszőrüket is fonni lehetne...

Ooo, ha az minden vágyad, hogy valaki összenyálazzon, azon nagyon könnyen segíthetünk. Még 3-4 kupa sör, és önként vállalkozom a csizmarágásra is. * Mondta, majd nagyot harapott a húsból. * Rágós, de legalább a fűszert eltaláltam. Na, ilyeneket ne mondj, mert a végén reggelente nem halászni fogok járni, hanem állhatok a tűzhely mellett abban a retkes kötényben, hajhálóval. Egyszer tettem meg... * Újabb nagy falat. * effer s uto'ára...
* Nagyon gyorsan fogyott az adagja, mert már kifejezetten éhes volt. * Kérsz a sörből? Most vagy soha, mert ha elkezdem inni, akkor nem marad. * Emelte meg a kupát. *

Ha nem kérdeznek, nem fecsegek. *vont vállat. Észlelte, hogy hirtelen lett csend, ezért vissza pillantott a férfira s még épp elkapta annak a reakciójának , az arcára kiült döbbenetnek a végét. Aedan ritka kifakadásai meglepték...ugyan akkor meg is nevetették. Ez most sem volt másként. A nevetése, most sokkal csengőbb volt, mint határozott és erős. Még a biztonság kedvéért egy lépést meg is tett, hogy a férfi ne tudja megbosszulni a lány kijelentését.*
Csak 24 ? Abból a két összes tincsből azt hittem, hogy jóval öregebb vagy. Lefárasztott a sok kaland és nő, mi?....Vén kujon....
*A kellemes nevetése, hasonló mosollyá alakult. Pimasz volt, de, valamivel több annál. Őszintén, és nem bántóan nézte a férfit.*

A bátyád....nem sokat meséltél még róla sem.... *motyogta elgondolkodva. Neki nem volt szerencséje testvérekhez. Legalábbis vér szerintihez. Otthon, Felmarshban viszont sok bátyja, nővére és fiatalabb "testvére" lett. *
uuuuu..... *húzta el a száját, amint elképzelte amit a férfi elmesélt.*
Nee...kérlek..megvakulok.... annak ellenére, ez elég kegyetlen dolog...ugye tudod?
*Nevetett parányit fel.* Még én is megkergettelek volna ezután...de egy húsbárddal.

Kár lenne, hogy nem tudnám megörökíteni.....de most fürödtem, úgyhogy ezt most inkább hanyagoljuk, ha lehetséges. *evett tovább, majd megvonta a vállait.*
Én ugyan ezt mondtam azokra az éjszakákra, amikor telerókáztátok az ebédlőt egy-egy férfi este után.... mégis én takarítok még mindig. *morogta az orra elé, hogy kifejtse elégedetlenségét a dologgal szemben.*  Gatro azt mondta ezzel tanulok valamit...*nyelte le a falatott.* de még mindig nem jöttem rá mit.... addig pedig csinálnom kell....
Egy kortyot.
*Vette át a kupát, majd meghúzta. Valóban csak egy korty volt, egy nagy korty. De gondolt a férfira, így azért bőven hagyott még neki.*
Kösz....
*Adta vissza s folytatta a vacsoráját.*
Mikor jön a mese?

Szóval ha faggatózom, akkor garantáltan kapok választ? * Összedörzsölte a tenyereit. * Máris jobban hangzik.
Hya... Momentán az életeddel játszol... * Morogta, habár azért ott volt a mosolya a szája szegletében, ami miatt vesztett a kijelentése a komolyságából. * Családi vonás, kész! Apám is ősz volt már akkor, amikor kölyök voltam... Tuti a bátyám is kínlódik vele. Már csak pár év és meg kell szabadulnom a szakállamtól, mert fehéren úgy fogok festeni, mint egy hóember. Inkább ne bosszants vele, ez, bogaram, tabutéma. * Összeszűkítette a szemeit, majd egy gyorsabb mozdulattal pöckölte orron a nőt. * Ne kekeckedj.

Túl sok mindent tudnék róla mesélni. Igazi bajkeverőknek tartottak minket, akárhányszor egymás mellett voltunk. Nem volt a kastélynak olyan rejtett zuga, amit ne túrtunk volna fel... de sokat kóboroltunk a környező erdőkben, falvakban... elég szép hírnevünk volt. A bátyám volt a csendes, megfontolt, vérbeli lovag, én meg a tacskó a nyomában. Érdekesen festhettünk. Annak ellenére, hogy mindig olyan komoly volt és bölcsnek tűnt, nagyon könnyen be lehetett etetni kísértet históriákkal vagy elásott kincsekkel. Ha érdekel valami, akkor kérdezz... előtted nincsenek olyan nagy titkaim.

* Felnevetett. * Dehogynem! Egyébként... Némelyik törpnek nagyobb a baltája, mint ő maga. Minél nagyobb a csatabárd, annál nagyobb a tisztelet. A kovácsaik túl jó munkát végeznek, úgyhogy még egyszer nem kötök beléjük, az is biztos... vagy legalábbis tisztes távból...

Naná, hogy tanulsz valamit! Önuralmat... mert még senkit sem négyeltél fel miatta és... talán alázatot. Néha egy kicsit nehéz elmenni az öreg leckéin, de nem lehetetlen.... Csak túl sok szabadidő kell hozzá, valamint birkatürelem. Az egyik legfőbb nézete az, hogy Sigil Rendje nem uralkodik és kormányoz, hanem szolgálja még a legmélyebbre süllyedt rabszolgákat is. Ahhoz, hogy ebben örömödet leld és szívedből meg tudd tenni, tanulnod kell. Ez a helyzet az elfekkel is. Nem kedveled őket, ami benne van a pakliban... én sem rajongok a trollokért vagy a mágusokért, akik rossz úton járnak, de ugyanúgy meg kell védenem őket, mint mondjuk az emberekkel tenném. * Felnézett az égre. * Persze, az is lehet, hogy egészen mást forgat a fejében, én meg teljesen felesegesen papolok. * Átadta a korsót, majd ahogy visszakapta, nagyot kortyolt belőle. *

Ez már valami! Mindjárt-mindjárt... Mire megiszom az utolsó kortyot, kitalálom, merre kezdjem el.

Lehetséges...attól függ, hogy jól faggatózol e...
*Vont vállat, majd pimaszul nézte továbbra is a férfit. Végre talált rajta egy fogást, ami elég kellemetlenül érintette. Mialatt hallgatta, hagyta még egy kicsit szenvedni ebben az állapotban, ám amikor orron pöcköltk hirtelen nevetett fel s megfogta az orrát. Öszintén, mindenféle aggodalom nélkül nevetett végre.*
Komolyan...ezt nem gondoltam volna.... *nevetett tovább.* Nem hiszem el....
*Fogta meg a hasát. Jelenleg végül mégis elengedte minden sértetségét és komolyságát.*

*Mosollyal hallgatta, kissé nosztalgikusan, majd előre pillantott. Még beleharapott egyet a húsba, majd amint lenyelte s félre tette a csontosabb részt, hátradőlt, de kitámasztotta magát a karjával.*
Nem tudom, ha valóban van egy testvéred.... úgy értem, ha van egy vérszerinti testvéred akivel felnőhetsz....
*Jelentette ki elgondolkodva majd mosollyal hunyta le egy pillanatra a szemeit.*
Így nem tudom mit kérdezhetek..hagyj egy kicsit töprengeni rajta.

Értem én....és ahhoz erő is kell, hogy elbírja azt a fegyvert. Érdekes.... kevés törppel találkoztam. Él pár Felmarsh területén...de nem sok. És azok sem túlságosan beszédesek, ha a múltjáról kérdezed őket. Ha megnézzük...még a rendben sem azok..nem igaz?
*Vigyorodott el*

*Ahogyan hallgatta nézte egy ideig ,majd elpillantott.* Nem arról van szó, hogy nem értem....és, igyekszem mindezt megtanulni, ahogyan Gatro elvárja...de azt hiszem ő is tudja, hogy ez nekem miért nehezebb.
*Húzta el a száját, azzal a lábát átölelve nézte tovább a ropogó tűzet.*
Természetesen tudom a dolgom. Nem szeretem a mágusokat és az elfeket...mégis megmenteném őket ha kell...most is egy mágus miatt megyünk tovább.
*Vont vállat* Legalább rá foghatja ,hogy ezt akarja....

Csak tessék. *vigyorodott el*

Akkor nincs más választásom, gyakorolnom kell a faggatózást.
Komolyan...? A mese miatt jöttem, de nem győzöm kivárni. Nem akarsz véletlenül belekezdeni...?
Te ott, a gömbben... ne rontsd a hangulatot, mert a toronyban felejtelek. * Mondta anélkül, hogy ténylegesen a varázstárgy felé pillantott volna. * Hol is tartottam... jah igen. * Ráncolni kezdte a szemöldökét. Hya! Ez nem vicc kérdése! Oké, hogy befesthetném, de annyira piperkőc nem vagyok! Plusz... ha elkezd lenőni, még nevetségesebb lesz. Leszel te még ősz hajú öregasszony, megállj, akkor visszakapod. * Morogta, de ez az egész helyzet valahogy egy családias hangulatot teremtett. Jól érezte magát még akkor is, ha éppen ő és azok a félelmetes ősz hajszálak voltak terítéken. * Hmm... * Itt elgondolkozott, majd megköszörülte a torkát. Rájátszott, így a hangja remegős lett, mint egy igazi öregemberé, még el is mélyítette valamelyest. * Aranyoskám, olyan ragyogó az arcod... szánd meg az öreget egy apró csókkal.
Kééérleeeek, erre még az idegem sem edzettek. Legalább takard le a gömböt, minden látok ám.
A fiatalok csak hallgassanak, ha eddig csendben voltak...
Tehetek én róla, hogy pesztrákat kaptam, amikor éppen a legjobb résznél tartottam! * A mágus hangja most máshogy hangzott a gömbön át. Amikor először beszélt így, jelentőségteljes volt, hatásos és drámai. Most egyszerű emberként társalgott. * Különben is, ha nem szólok, akkor túlsózod a vacsorát...
De jó lelkű lettél...
Naná! Különben a két kölyök simán megfújta volna. Bárcsak érezném az illatát... a száraz kenyérhez képest királyi a menü odaát. Várj, az ott sör? próbáljátok meg leönteni a gömbömet, hátha jön át egy kicsi!

Amint hallhatod, egész hozzánk nőtt. Akkor kezdett dumálni, amikor tüzet gyújtottam, azóta be nem áll a szája.

Jah, valóban van egy... Ráadásul jó arc, teszem hozzá. Kíváncsi vagyok, merre járhat... Talán fel sem ismernénk egymást...
Na látod, itt a probléma. Csak akkor hallgatnak, ha személyeset kérdezel, egyébként pedig lyukat beszélnek a hasadba. Csak egyszer kell óvatlanul piát említened, onnantól kezdve le sem tudod lőni. Akik nálunk vannak... ők különleges esetek, mert még sok mindent kell tanulniuk a felszínről. Végül is ritkán fordulnak meg itt. Nem mondok neveket, mert ha megtudják, meglincselnek érte, de... az egyikük egyszer odaoldalgott hozzám, közben kapaszkodott egy fa törzsébe, utána a bokrokba, sziklákba. Azt kérdezte, nem félek-e tőle, hogy a fejem felett lévő kékség egyszer csak elnyel majd. Majd apránként vallatjuk őket. * Kacsintott Hyára. * Engem is érdekel pár dolog.

Vagy valami hatalmas bölcsesség lesz a háttérben vagy... elvesztett valami aprót az ebédlőben és azóta sem találja.

Bocs, hogy közbe szólok, de... nem azért vagyunk mágusok vagy elfek vagy bármi, mert azok akarunk lenni. Persze, sokak szerint ez feljogosít arra, hogy seggfejek legyünk... Például azt a mamlaszt is, aki most a főmufti. Csak azért akarnak megszabadulni tőlem, mert tehetséges vagyok valamiben és nem akarom az életemet egy toronyban, könyvek között ücsörögve tölteni. A saját védelmünk meg minden... Semmi mást nem kívánok, csak egy normális vacsorát és a jogot, hogy villámot szórhassak a kreténekre. * Hangos koppanás hallatszott a gömbből. * Hullik a vakolat... nagyszerű, söpörhetem le magamról a maltert...

* Miután megitta a sört, Aedan letette a kupát. * Na jó, nem váratlak titeket tovább, akkor kezdjük is. Még akkoriban történt, amikor Losthelmet megalapították. Az emberek nemesei felosztották egymás között a vidéket, mindenki kapott magának egy darabot attól függően, mennyire tudott kormányozni. A határok emiatt sokszor változtak, mert a király időről időre meghallgatta a nép panaszait, kérelmeit. Ahol rossz volt a helyzet, onnan lecsípett, és tovább adta. Habár sokan örültek, a nemeseknek ez nem tetszett.
Többen egymás ellen fordultak, mert nem értették, az igazi okokat, egymást vádolták a balszerencséért.
Ez elég ostobán hangzik...
Te akartad a mesét, hallgasd. Tehát. A csata a felek között elhúzódott és nagyon sok áldozattal járt. Generációkon keresztül küzdöttek egymással, és habár a király már változtatott a rendeleteken, ez elkerülte a figyelmüket. A fiatalabbak már nem is emlékeztek rá, egyáltalán miért küzdenek, de a gyűlöletet olyan mélyen beléjük nevelték, hogy nem tudtak másként gondolkozni. Legalábbis egészen addig, amíg egy bizonyos esemény fel nem nyitotta a szemüket.
Egy esős napon történt, egy hatalmas mezőn, ahol megütközött a két sereg. Az egyik család feje akkor tudta meg, hogy a lánya és a másik család fia találkoztak titkon, szövetséget kötöttek egymással. Dühös volt, amiért elárulták, de ahogy látta a lány elkeseredett tekintetét, meglágyult a szíve. Habár a küzdelemből nem lépett ki, a szívében már ott volt a kétely, amely nem csak gyökeret eresztett, hanem lassan ugyan, de virágba borult. A káoszban nyomát vesztette egyetlen gyermekének, keresni kezdte őt a testek között. Egy domb tetején pillantotta meg végül. Ott volt vele a fiú, velük szemben pedig a riválisa, aki féktelen haragjában mind a kettőre kardot emelt. Nem tudta elviselni az idők változását, a fia döntését az értelmetlen vérontásról.
Mielőtt a két fiatalra lesújtott volna a penge, a nemes közéjük ugrott. A megtépázott páncélja könnyedén kihasadt a nehéz penge miatt, kis híján kettészelte őt. Utolsó erejével elmosolyodott, áldását adta a fiatalokra. A fiú nem hagyta annyiban. Egy jelet rótt a páncélba, így hozzákötötte a megmentője lelkét... és attól a pillanattól kezdve a fémben élt tovább.
Ez alapozta meg a békét. Ami a páncélt illeti, magától mozgott beszélt, ugyanúgy jelen volt a családjával, habár már csak a lélek volt... Sok év telet el így. Akkor hagyta el végleg a világunkat, amikor az ideje valóban lejárt volna.

*Hya már válaszolni kívánt , amikor egy ismeretlen hang csatlakozott a beszélgetésükhöz. Hirtelen ért a combjára akasztott tokhoz, hogy kivegye a tőrt, de hamar leesett neki, hogy maga a hang a bűvös tárgyból jön. Innen pedig azt is tudta, hogy ki a hívatlan vendégük. Halk sóhajjal, lehunyt szemmel és kissé felvont szemöldökkel csúsztatta vissza a helyére, a veszélyes fegyvert.*
Szólhattál volna, hogy vendégünk is van....nem mellesleg...ne szívd ennyire fel Aedan.
*Sóhajtott el egy kis mosollyal.*
Az, hogy őszülünk természetes jele annak, hogy öregszünk. *Majd megvillantak a szemei, egy kis feszült vigyorral amint rá hasonlította a témát a férfi.*
Hát...ebben nem tudok igazat adni neked....én még öregedni is "lassabban" fogok, mint te....majd meglátod.~
*Az ismételt, poénos csók kéregetésen elhúzta a száját, majd gúnyos vigyorral emelte meg a lábát, s habár igaz, hogy így megvillantotta hosszú lábait, feszes combjait amit mind Aedan, mint a gömbfej láthatott, de kárpótolta ezt a dolgot az, hogy végül talpát a lovag arcába nyomhatta.*
Csókolgasd a lábam, és meggondolom még.~
*Húzta egy kicsit a férfit. Habár Aedannal sokat civakodtak, még mindig ő volt a legközelebb hozzá a rendből. Hya nem tudta milyen, ha valakinek vérszerrinti testvére van, de a férfire felnézett, és talán mélyen, még ha nem is vette még észre, úgy tekintett rá, mint egy ilyenre.*
Ha nem akarod látni ne nézz ide....Pff...micsoda egy fajankó... Egy perverz lovag után, kapok egy félnótás mágust is a nyakamba....remek napjaim lesznek.
*Jelentette ki, kissé sértetten, de még ez sem volt vehető teljesen komolynak.*
Hallom...hallom. Legalább egymásra találtatok.

*Zavartan vigyorodott el, majd halkan nevetett fel, már teljesen normális pózban ülve. Megrázva a fejét nézett maga elé, elgondolkodva a törpök eme jellemén, gondolatain.* Nem is kell nevet mondanod...majd megpróbálok megismerni egy-két törpöt.... kíváncsi vagyok azért.....
*Gondolkodott el. Ők voltak az a faj, amelyikről túl sokat valóban nem tudott, és nem is volt oka gyülőlni őket.*
Akkor együtt~
*jelentette végül ki.*

*Fél szemmel a gömb felé pillantott. Nem szerette a mágusokat de....eddig nem is hallgatott ennyit az egyiktől. Kitámasztotta az állát a kezével, úgy figyelte sötét barna, szinte fekete szemeivel a gömböt tovább. Nem tudta mire vélni...egyáltalán nem tudta. Halk sóhajjal emelte végül vissza Aedan felé.*
Mindegy minek születsz, ne te döntöd el, hogy mivé válsz. Ha, élni akarsz csatlakozol a hagyományokhoz, és ahhoz amit megkövetelnek tőled. Ha nem így történik, valamilyen szinten kitaszított leszel, és minden napot úgy élsz meg, tartasz, hogy ma is sikerült élnem.
*Vissza emelte sötét szemeit hűvösen a gömb felé.*
A szavaid nagyon is együgyűek....a világ nem igazságos. Nem hiszem, hogy a toronyban az általános "igazságon" kívül mást is tanítanak nektek....az, hogy a szemét szúrod...biztos okkal történik. Az pedig, hogy merre indulsz majd el....a te döntésed.
*Tette karba a kezeit, mialatt lehunyta a szemeit.*

*A történet végén, úgy érezte, hogy a férfi a bolondját járatja vele, s ez látszott az arcán is.*
Te most komolyan azt gondolod, hogy ez a legenda maga a te történeted? Mégis miből gondolod, hogy beveszem ezt a.....
*Kezdte, de nem fejezte be. A mese valamilyen formáját, vagy csak apró részleteket, már ismert ő is. Az apja...mint lovag imádta ezt a "legendát". Legalábbis Hya mindig is esti mesének gondolta.*
Ne gondold, hogy elhiszem ezt....még a saját apám is ezt mesélte nekem esténként...vagy legalábbis...hasonlót ezzel a lovaggal.....
*Morgott, durcásan az orra alatt.*
Mellesleg.....ilyen önzetlen szeretett, esetleg szerelem sem létezik...ajj Aedan..ez mese.... *dőlt hátra teljesen a fűben, lehunyt szemmel. Halkan vette a levegőt, élvezte a hűvös időt, a kellemes szélfúvást.*

Lehetetlen... Nem tudom, mikor szórakozik a gömbbel, mert az előbb horkolt még. * Sandított rá, mire a mágus először megköszörülte a torkát, utána kezdett bele a válaszába. *
Ellenőriznek, elég sokszor. Talán meghallották, ahogyan beszélek vagy csak sejtik, hogy készülök valamire. Egyrészt össze van kötözve a kezem, másrészt hivatalosan a szám is betapasztva. Elég nehéz így visszaigazgatni a rongyokat a helyére. Barbár módszer, de hatásosabb és kevésbé veszélyes, mint ami a mágiával lehetne elérni.
Komolyan... keressünk már valami más témát. * Morogta Aedan. * Lassabban? Na majd meglátjuk! Megállok és megvárlak csak azért, hogy fej fej mellett haladhassunk majd, te... vén banya. * A mozdulat miatt füttyentett egyet, de ezt még be sem fejezhette rendesen, mert Hya talpa hárította. * Egyszer próbálnám meg, egy hétig csak hebegni tudnál miatta. * Nevetett fel, majd elhajolt. *

Nézd a jó oldalát... ha szabad ilyet mondanom. Az esetek többségében nem vagyok perverz és jó tábortüzeket tudok rakni. Elég hasznos darab vagyok a csapatban, de majd bebizonyítom. Gondolom nem kevés esély lesz rá, elég sokat hallottam a Rendről.
Ne fogd rám, szerintem téged is ugyanúgy megtalált. * Mosolygott Hyára. *
Nem is tudjátok, mennyire örülök a társaságnak. Körül-belül... * Itt szünetet tartott és motyogott értetlenül, mintha valamit számolna. * Körül-belül négy hónapja zártak be ide. Van egy kicsi ablakom, ott látom nagyjából az eget, de még így is nehéz számolni a napokat. Időközönként bejönnek megnézni az őrök vagy pár másik mágus a toronyból, viszont nincs semmi társaságom. Megváltás, hogy végre normális beszédet hallok, még ha csak egy gömbön keresztül is. Jobban várok rátok, mint a zelóták a prófétájukra vagy mire...
Ez így elég drámaian hangzik, remélem tudod...
Pedig ezen nem ferdítettem...

Adok egy tippet... Csak annyit ejts el a közelükben, hogy "ma egész furán néz ki az ég" vagy hasonlót... meg fog kapaszkodni a legközelebbi fában vagy falban, biztos ami biztos alapon. * Nevetett fel rajta. *

Öööö... most engem nézel, igaz? * Kérdezte a mágus, ahogy közelebb hajolt a megbűvült tárgyhoz. * Nagyon homályos a kép, mert messze vagytok. Persze, hogy okkal... valamiben tehetségesebb vagyok nála, amit neki még csak megérteni sem sikerült. Én használom. Ez... veszélyessé tesz, pedig nem jár több nehézséggel, mint mondjuk megidézni egy tűz gömböt vagy egy kiadós esőt. Ha kíváncsi vagy rá, akkor szívesen odaadnám bármelyik részét azért, hogy nyugodtan éljek egy kényelmes kis tanyán és azon aggódjak, mikor hajt ki végre a borsó.
Becsatlakoztam a hagyományokhoz, nagyon lelkes kis diák voltam, ráadásul... jó, párszor meg akartam szökni egy lány miatt, de az mellékes.
* Ezen a ponton Aedan összecsapta a tenyereit. * Ezt az eszmecserét majd folytatjátok élőben. Nehogy nekem összekaptok egy gömbön keresztül... Még a végén én fogok tűnni a legkomolyabbnak a csapatban.

Nem az én történetem, de ebben egyeztünk ki menet közben. Egyébként igaz... legalábbis szerintem igaz. Elég sok mindent láttunk már ahhoz, hogy valósnak tűnjön... Apád is mesélte? * Kérdezett vissza azonnal. * Ez... Főleg Losthelm környékén népszerű, arról a vidékről volt ő is?
Túl sok volt a körítés... de egyébként nem mese! Itt van a páncél a toronyban, eskü! Pinceraktárak, második terem, északi vitrin. Minden hónap második vasárnapján visszatér bele a szellem és feltehetsz neki néhány kérdést, amíg meg nem unja. Faggattuk párszor a meséről... először azt hittük, sosem jön vissza, de... utána elmesélte az egészet.

Barbár módszer..... úgy tűnik nem tapasztaltál még barbár módszert igazából.
*Egy sokat sejtető, kissé ijesztő mosolyt villantott, habár a férfi a gömbön át valószínüleg pont nem látta a nőt. A hangja nem volt annyira árulkodó, mint a mosolya, de azt elég volt csak Aedannak látnia. A férfi pillantása miatt, köszörült ő is egy aprót a torkán, lehunyt szemmel és hagyta félre siklani a témát.*
Vén banya?...Adok én neked olyat, hogy ....
*Harapta el a mondat végét, mert csak nézett a férfi visszavágása miatt. A füttyentéssel nem foglalkozott, az elhajlás után vissza vonta a lábát, mintha mi sem történt volna, s nőies ülésbe tolta magát.*
Fogalmam sincs honnan veszed ezt....

Elég sokat és még nem mindent. Mindent idejében zöldfülű~
*Élvezettel mondta ki. Végre nem őt volt az...hanem valóban valakinek mondhatta.*
Ne aggódj, kíváncsian várjuk mennyire rázodsz bele a napjainkba... nem tunyulunk olyat sokat, mint ahogyan lejön először ha valaki Aedanra pillant.
*Direkt nem pillantott a férfira. Így is sejtette annak reakcióját a pimasz megnyílvánulásra. Csendben hallgatta a férfit. Nem tudta hova tenni a mágust. Így, hogy nem látta, hogy nem használt igéket, hogy semmi jelét nem adta annak, hogy valóban mágus, nem tudta annak vélni. És jelenleg azt sem tudta, hogyan viszonyuljon felé...főleg ha így beszél. A képet látta róla a pergamenon....de ,hogy az mennyire valósághű..vagy egyáltalán mi is az igazi szándéka. Kivételesen furcsa, zavart okozott a nőben. Ez pedig ritka volt.*
Nem tudom, hogy sajnáljalak szívből...vagy szánjalak e.
*Nyögte be Aedan szavai után. Kissé bunkónak tűnhetett a mágus felé, de valójában csak nem tudta, hogy kezelje az idegent. Könnyebb volt az elf hercegnővel szemben, vagy annak csatlósávval szemben...szemtől-szembe.*

*Elvigyorodott a másik nevetésén. Megjegyezte a dolgot...valószínűleg tényleg kipróbálja majd. Ilyenkor, az apró csínyek tervezésénél, ismét gyereknek érezte magát a lovag társaságában.*

*A kérdésre felvonta a szemöldökét. Pár gondolat után felállt a helyéről, majd közelebb ment s leguggolt a gömbbel szemben. Csak annyira, hogy a másik láthassa őt. Az egészségesen világos bőrét, sötét hosszúkás szemeit és, jelenleg sötét haját, amely a vállain és a hátán omlott le. Fürkészte a gömböt, kissé összevont szemöldökkel. Aedannak tett ígéret szerint nem viselkedik úgy ami kifogásolható lenne....igyekezett ezt betartani az elf hercegnőnél is több-kevesebb sikerrel. Most sem volt másképp.*
Nyugodtan akarsz élni....de ha csatlakozol a rendhez, nem fogsz tudni. Biztosan erre vágysz? Az életünk nem csak öröm és móka. A tisztelet, a hagyományaink, az egymásban vetett hitt és a harc másokért foglalkoztat minket...annak ellenére miket mondanak rólunk. Tőlünk is követelnek és elvárnak dolgokat. Addig kell kilépned ameddig ki tudsz, ha nem érzed a szívedet elég erősnek ehhez.
* Kérdezett rá, habár most sokkal nyugodtabbnak, komolyabbnak hangzott, mint ezelőtt. Nem volt benne ellenségeskedés kivételesen.  Az utolsó megjegyzésnél azonban a pillantása sokkal inkább apatikusnak tűnt, úgy pillantott hátra a válla fölött, dölyfösen Aedan felé.*
Miért érzem úgy, hogy meg fogjátok találni a közös hangsúlyt...előre közlöm..nem fizetek nőket nektek...szedjetek rá pénzt magatok.
*Morrant csendesen, azzal felállt és vissza ment a helyére. Elég volt neki a gömbben lévő férfiből. Karba fonta a kezeit.*
Miért ne kaphatnánk össze ha akarunk? Téged páncélban is helyre teszlek..mit ide egy gömb.... De ne aggódj...most nincs kedvem vitázni.

Ha valóban így van.......áhh ha nem érted mennénk, még meg is nézném azt a páncélt. Kérdezgetnék.....Így esélytelen.
*Sóhajtott fel, majd kissé lepetten pillantott vissza a társa kérdésére. Rájött, hogy akaratlanul is többet mondott, így végül beletörődve hunyta le a szemeit, karba fonva a kezeit. Kissé dühösnek tűnt, bár inkább magára volt az.*
Mivel te is elárultál magadról valamit, illik nekem is ezt viszonoznom kivételesen...
*Kezdte egy diplomatikus válasszal. Ezzel nyugtatta leginkább magát.*
Az apám lovag volt Osthavenben........elégé...ismert lovag.
*Amennyire határozottan kezdte, a szavai a végén annyira csendesedtek el. Nagyon homályosan emlékezett már a szülei arcára...a kép az üres házról, az érzések, és élmények ahogyan egy kisgyermek napokig egyedül volt várva a szüleit viszont nagyon erősen éltek benne, ha emlékeznie kellet a régi időkre. Ezért sem szeretett róluk beszélni. Az utálata, gyűlölete a fajokhoz szintén ehhez köthető vissza.... Gyerekesen gyűlölt mindent ami ehhez kötötte, így önmagát és a saját vérét is.
Az eddigi jókedvet megtörte, majd hirtelen állt fel. Megigazította magán a ruháját, azzal egy könnyed mozdulattal fogta meg a lovag korsóját és kiitta belőle azt a kevéske sört ami benne volt.*
Visszaviszem, nehogy ezt is a cechre írják. Aludjatok jól. Reggel korán fogunk kellni.
*Azzal még intett majd vissza ment a fogadóba. Ott leadta a korsót s úgy ment fel a szobába, hogy végre elfeküdhessen és elfelejtse ezt az egészet ismételten.*