Sigil Szeme (Nyitott)

* Már nem válaszolt az elhangzottakra, mert látta, hogy Hya mennyire kimerült az egészben... amit nem is csodált. Komoly sérülést szerzett, az egyetlen szerencséjük a tartalékba magukkal hozott főzet, és éppen a vérükben rejlő átok volt. *

* Leguggolt a patak partján, először nagy kortyokban ivott és mosta meg az arcát, utána a tömlőket kezdte megtölteni. A hűs víz felfrissítette, jól esett neki a sok rohanás és a harc után. Ecrah is csendben volt a gömbjében, valószínűleg őt is megmozgatták alaposan a vallatás alatt. Valamiért kezdte úgy érezni, hogy ez egyikük számára sem lesz éppen szerencse nap... *

Még ne ficánkolj nagyon, mert könnyen kinyílhat a seb... * Szólalt meg, amikor meghallotta az ismerős hangot. * Persze, hogy nem keltettelek fel... Ha alszol, olyan békésnek és ártatlannak tűnsz, pont mint a mesebeli királylányok... * Szélesen elmosolyodott felé. * Egész jó színben vagy már... Most nem mocsári hulla, hanem... szimplán hulla, ez előrelépés. * Odahajolt hozzá, megcsípkedte az arcát, majd nevetve engedte el. * Tudod, ne ficánkolj... * Figyelmeztette újra. * 
A mágusunk sem jelentkezett... Igazából már kezdtem iszonyatosan unatkozni. A kereskedő sem éppen beszédes fajta. * Bökött az állával a lovak mellett álló páros felé. *

Nem kell figyelmeztetned rá..... *sóhajtott megsimítva az oldalát. Zavarta a szerinte apró sérülés, főleg mert nem akarta hátráltatni sem Aedant, sem pedig a küldetésüket.* A királylánytól messze vagyok, de azt hiszem értem a hasonlatott. Nem zaklatlak elégé, nem igaz?
*A mocsári hulla miatt már felszólalt volna, mikor a csipkedés elérte. Elhúzta a száját, s látszott minden megfeszített izmán, hogy mennyire erősen érzi a késztetést, hogy a férfinak vissza adja a csipkelődéseket.*
Uhh Aedan...csak gyógyuljak fel....
*Fenyegette meg, megemelve a mutatóujját is.*

*Az árus felé pillantott, halkan sóhajtott fel.* Csodálod? Azok  után, amilyen vérszomjas nőnek beállítottál...szerintem már megbánta, hogy üzletet kötött velünk. Attól félhet, hogy egy rossz szó és elharapom a torkát...... Ecrah meg.... *elkomorodott.* Gondolod, hogy egyre kevesebb az időnk addig míg tartják? Vagy egymással is legalább annyira barbárok képesek lenni, mint másokkal?

Nenene... Gondold végig, milyen egy alvó hercegnő a mesében. Bájos, békés, csendesen szendereg... Nem pedig horkol, nyáladzik, ereget, olyan gurgulákat enged szabadjára, amelyeket egy troll is megirigyelne... Látod? Mondom én, királylány. * Válaszolta nevetve rajta. * Ha azt mondták volna, egyetlen rúgással be tudsz horpasztani egy mestermunka páncélt... nem hittem volna el. 
Mire felgyógyulsz, addigra remélhetőleg elfelejted, legalábbis ezt a részét... * Vigyorgott tovább. * 

Ehh, már az elején is mogorva volt, igazából nem kapta fel a fejét arra sem, hogy fenyegettem veled... * Megvonta a vállát. * Szerintem jobban aggódik a banditái miatt, és az, hogy az egyikünk eleve sérülten érkezett, kevés lett a megnyugtatásához, de... mind a ketten tudjuk, hogy ha lesz is bandita, csak pár félcédulás, a java már felmondott délebbre... * A végét halkabban, hamiskás mosollyal tette hozzá. Egy kicsit bánta a tettét, hogy nem mondta el a teljes igazságot a kereskedőnek, de... szükségük volt a szekérre és másként kevesen vállalták volna az ő szállításukat. * 

Ecrah... még nem halott, ebben biztosak lehetünk. Azért vallatták és vallatják, hogy felfedje, hogyan csinálta az egészet... de nem tudja elmondani, mert részben egy vele született erőről van szó, amit véletlenül fedezett fel... részben pedig nehéz úgy beszélni bármiről is, ha közben attól tart mindenki, hogy a hangoddal megölöd őket, szóval... patt helyzet. Először arra gondoltam, hogy végignézünk egy ilyet, az összes rémült sikítással, akárhányszor magyarázkodni próbál a nyomorult, de... megsajnáltam. Bemegyünk és kihozzuk, ha kell akkor hivatkozunk a Rendre és az egyezségelre.
Rövidesen kivégeznék... mert nem tudnak meg tőle újat, viszont veszélyesnek tartják. Ha belegondolsz, akkor logikus... Többször próbált megszökni, nem örül a Körnek, szembe megy a főmágussal és egy nagyon ritka erőnek vagy varázslatnak a birtokában van... mellette pedig nagyszájú is.

Túl kedvesek és bájosak a szavaid. Mit forgtatsz a fejedben? Vagy csak ennyire unatkoztál, míg aludtam? Remélem örült históriákat nem találtál ki menetközben.
*A fenyegetése alábbhagyott, egy sóhaj után engedett meg egy  büszke vigyort.*
Ugyan, nem véletlenül hozott el engem Gatro,  mellesleg nem vagyok feledékeny. Ahhoz, hogy ebből kikászálódj....hm... a jóérzésemre kell hatnod. Nem lesz könnyű.

*Megvonta a vállát. A füllentés miatt nem érzett megbánást. Egyrészt Aedan beszélt a kereskedővel, másrészt, szükségük volt a segítségre az utazáshoz. Más nem vitte el volna őket.* Nem ismer téged még, sem, hogy néha azt sem szabad elhinni, amit kérdezel.
Fifti-fifti. Ha mégis lesz pár félcédulás, még így is jól jár velünk. *sandított a kereskedő felé.* Mit ehhez pár idegeskedő óra?

Őszinte legyek? Nem kedvelem a mágusokat, de mindezek felhozatala mellett én is tartanék tőle. A félelem az ismeretlentől, gyakrabban nagyobb úr, mint bármi más. Ősztönszerűen védjük magunkat. Még...azt sem értem, hogy Gatro miért akarja, hogy kihozzuk..vagy, hogy a vámpírunkkal kapcsolatban mit tudhat Ecrah, de meg kell tennünk. Nem fogják kiadni... *rázta meg a fejét.* Szerintem kezdhetünk is az egyességgel.

Unatkoztam... egy kicsit... Tudod, nagyon hosszú az út, nincs pia, nincs kártya, nincs itt Balthazar... te meg kidőltél. Mégis mit kéne csinálnom? számolgassam, hány fa mellett haladunk el? Hmm? Oh... * Szélesen elmosolyodott, közben megdörzsölte a szakállát, nem kevés sejtelmességet adva ezzel a mondanivalójának. * 
Sosem találnék csak úgy ki őrült mesét, valami alapjának mindig kell lennie, különben unalmas lenne. 
A midre? * Újból felnevetett rajta. * Na jó, lásd, kivel van dolgod, nem bosszantalak tovább. Süteményt nem ígérhetek, mert azt már kaptál... vállmasszázs? Talp? Hát? Mást is vállalok, de még a végén pironkodnál itt nekem... 

Naaa... annyit nem szoktam torzítani a valóságon, ki kérem magamnak.
Legalább nem álmosodik el hamar, az igaz... * A kereskedő felé pillantott, végül megvonta a vállát és inkább leül a víz partjára. * 

Azt mondják, nagyobb seregek gyűltek össze és több a portyázó... Fel kell készülnünk és jelenleg a Rendnek nem nagyon vannak mágusai... és nézzünk szembe a ténnyel, szükség lesz párra, ha egészben ki akarunk onnan jönni. Ecrah tud valamit, ami régi... naaaagyon régi és legalább annyira erős is, szóval ha sikerül az oldalunkra állítani ténylegesen, akkor mindenki jól jár. Ő megússza a börtön, a Kört vagy a kivégzést, mi meg szereztünk egy bajkeverőt, szürreálisan nagy erővel és kevés felelősségérzettel. Főnyeremény.
Ami a vámpírt illeti... még egyszerűbb. Minden varázslat hagy valamilyen lenyomatot a környezetében, amit egy egyszerű ember nem fog érzékelni... ellenben egy mágus... Láthat olyasmiket, amiket mi nem. Mellesleg... amilyen messzire megyünk, sehogy sem érnénk vissza a határidőre, szóval kell valaki, aki elő tud bűvölni nekünk egy utazókört... 
Először megpróbálunk velük szót érteni, és ha nem megy, na akkor lobogtatjuk a pergamenjeinket, mint az igazi világvéget kiáltozó prédikátorok a városok utcáin.

Tudod a fa számolás nem is olyan rossz ötlet..... Hiányzik Balthazar... .*sóhajtott egy kicsit csüggedten. Azzal a jósszággal, mindig nagyon barátságosan bánt. Nagyon szerette. A széles mosolyra pillantott vissza, felvonta a szemöldökét. Nem tetszett neki ami mögötte bújkálhatott.* Min töröd a pofás kis fejed?
Ho ho ho, ne menj túl messzire. Mellesleg ezt már megbeszéltük Aedan. Nem pironkodnék, és hiába történne meg, egyrészt csak a te egód nővekedne még egy számmal a temérdek mellé, másrészt, nem tudsz nekem olyat nyújtani, amiért félredobnék mindent. *színészi sóhajjal tárta szét a kezeit, mintha már menthetetlen lenne a férfi.* Tudod...ha nem a kor teszi, akkor a sok pia...... de nem szégyen nagyfiú.

Ohh...., hogy is volt azzal a nővel  két hónapja? Hány sárkány vérét ontottad az ottani történet szerint? Szomorú, hogy ennyire hiszékeny....igaz, legalább nem volt akkora, mint a szörös törpnő még jóval előtte. Mondjuk az érdekelne ott ki irányítana... *vigyorodott enyhén el. Nem ült le mellé. Állva nézett arra amerre a férfi.*

*Az információkra komolyan merengett el a tájat kémlelve. Gatro megpróbálta felkészíteni őket de..... nem volt könnyű, ezt valahol mindanyian érezték, még ha csak kevesen is mondták ki. Szükségük volt Ecrahra...és....még sokakra. Nagyon nagy sükségük lett volna a pótlásra, de a csatlakozást kevesen élték túl. Viszont jóval több életet kellett volna megmenteniük......
Hya emiatt volt úgy, hogy igyekszik félretenni a rossz érzéseit. Mindanyiuknak össze kellett fogniuk.*
A nemesek között is probléma van az embereknél. Az elfek elzárkoznak Merrowholtban, talán még mindig nem válaszoltak Gatro levelére. Sok dolga van, néha sajnálom az öreget. *megsimította az oldalán lévő kötést.*
Ha visszaértünk Glasshavenbe, felkeresem majd Blackspring Zsivány királyát. *lassan emelte sötétes szemeit a férfira aki mellette ült.* A zsiványok nem csak árukkal kereskednek, hanem infomációkkal is. Lehet tud, és segít is nekünk. Ügyesen képzett kis tolvaj voltam a városában, ennyivel jön nekem. *a vége csak félig volt igaz. Rokoni kapcsolata a Bandita királlyal titok volt és csak Gatro tudott róla, meg a nagybátyának a legszemélyesebb emberei.*