Sigil Szeme (Nyitott)

~ Glasshaventől délre, Blackspring határához közel egy lepukkant kocsmában ~

* A levegőben olcsó pia szaga terjengett kedélyes derűvel. Bekígyózott a bent ülő emberek orrába, alaposan beitta magát a falakba is. A teremben homályosan lehetett látni a dohányfüsttől, amely sűrű ködbe burkolta az asztalokat. A hangos beszélgetés és nótázás most elmaradt, a helyét feszült csend vette át. A vendégek egy asztal körül tömörültek, a két, egymással szemben ülő férfit figyelték. *

* A fekete hajú, szakállás alak hatalmas söröskorsót tart a kezében, egyenesen az ellenfele szemébe néz. Megemeli a korsót, nagy kortyokban húzza le a tartalmát, majd hangosan böfög egyet. Lecsapja az ívóedényt az asztal kopott lapjára. A tömeg felzúg, ki éljenez, ki fújog attól függően, hogy melyik félre fogadott. Most a másik alak következik egy szintén nagy korsóval, talán a felét húzza le, amikor kiesik a kezéből az ital, és hanyatt borul a székkel. *
Ééééés megint én nyertem! Zsinórban a huszadik! Na jó, ide a részem, sóher banda! * Közli nagyhanggal és elvigyorodva, mire rengeteg érme landol előtte. A pénzt egy tarsolyba süllyeszti, majd megpróbál felkelni az asztaltól. A kardjára támaszkodik először, mert hirtelen elveszti az egyensúlyát. * Azt a rohadt... Milyen sörötök van?
Na, a nagy Aedan kijött a nyerőszériából?
Csak nem kellett volna alapozni... Még így is józanabb vagyok nálad, öcsém!

* Megrázza a fejét, hogy tisztán lásson, és düledezve indul az ajtó felé. Amint kiért két marcona alak lép mellé. *
Végre megvan ez a mitugrász...
A főnök mán keresett, kölök...
Milyen főnök?
Hoztunk neked valamit.
Pedig nincs is születésnapom... * Mielőtt bármit léphetne, az egyik alak ökle már felé száguld. Ez pont elég ok neki a lehető leggyorsabb józanodásra, kitér az ütés elől. Gyors lépéssel terem a támadója háta mögött, a tarkójára mért ütéssel küldi a földre. Megropogtatja a kezét, csak utána pillant a másikra. *
Ki küldött titeket?
Te! Te megölted Jaspert!
Dehogy öltem, csak horpaszt... nézz már rá.
Ezért megfizetsz! Megölted a legjobb barátomat!
Mondom, hogy él... * De a másik tag máris nekiront. Hasonlóan könnyű dolga van vele, mint a Jasper nevűvel, így egyesen a haverja mellé fekteti a sárba. * Miért választják mindig a nehezebb utat...? * Teszi fel a kérdést csak magának. Átkezdi kikutatni az eszméletlen alakok zsebeit, de nem talál benne semmi nyomot. Ekkor érkezik a szikra: már látta őket. Néhány hete elcsípett egy tolvajt. Vele voltak. A második szikra ezután lobban be... Valakivel találkoznia kellene, talán valamikor most... és valószínűleg a közelben. Megdörzsöli a szakállát, a miérteken gondolkozik. A láp felől egy nyakig sáros eb kezd el rohanni felé, majd odaérve jól nevelten leül az egyik támadóra. * Látom te is jól szórakoztál...

*Unalmas nap áll mögöttem. Egész nap apám és anyám kellett kísérgetnem a hülye megbeszélések miatt. Elkezdték szervezni a bátyám esküvőjét a másik tünde vezető lányával, csak azt nem értem nekem miért kellett eljönnöm. Szerencsére Hópihe itt van, így este könnyedén ki szököm felfedezni a környéket. Lovaglás alkalmával tovább haladok a sziget középső részén elterülő kisebb terület felé., az az észak-nyugat felé.

Magabiztosan lovagolok hátamon íjammal és tegezzel, melybe nyilaim tartom. Biztosan lovagolok és kristályaim ezúttal sem maradnak otthon. A hold fényében igazán élvezetesnek érzem a kicsit csípősebb levegőben való lovaglást. Ahogy egyre jobban közeledek a határ felé hangokat hallok, melyek felé elindulva kíváncsian fürkészem az eseményeket.

Mikor látom, hogy a másik alak is rá akar rontani a férfira már előkapva íjam feszítem és be is mértem a célt, mikor már el is intézte a férfi. Leengedve az íjam lassan a kutya is megérkezik és az egyik földön fekvőre ül. Felkuncogok a jelenetre, amire a kutya fel is figyel és kíváncsian kezd el figyelni felém és felállva a földet szagolva közeledik felénk.

Lovam megnyugtatva fordulok meg és indulnék el, mikor felénk rohan és Hópihe elé állva akadályozza meg "szökésünk". Hangosan ugartva jelez gazdájának, hogy talált valamit.*

*Magában morgott egy kicsit mialatt halad nagy léptekkel a füves úton. Utálta ,hogy pont neki kellet most a férfit megkeresnie, mert az nem jelent meg a kijelölt időben a kijelölt helyen. Szokásosan!
Pufogott egy kicsit, bár inkább csak amiatt ,hogy a férfi miatt ismételte egy lebujba kellet mennie. Utálta ha hányás volt minden fele ,mert az emlékeztette azokra az időkre ,mikor még ő takarította az egész rendben.*
Undorító.....
*Bár ezen kívül más baja már nem volt. Egészen hozzá szokott ,hogy a férfi után kell időnként mennie, és valahonnan össze szednie... lebujokból, kocsmákból, vagy egyéb férfi kedvelt helyekről. Mellesleg, ezek időnként még neki is jól jöttek, főleg fizetség szempontjából.
Hamarosan meglátta a kocsmát és ,hogy a férfi ismételten szórakozik ahelyett ,hogy a dolgát tenné. Megtorpant mikor már mögötte ért el, s hirtelen rúgta hátba erősen, mialatt kiabálni kezdett vele határozottan, szinte férfias hangsúllyal.*

MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS ÉLETET SZÓRAKOZOL ITT?
*Rivallt rá, s újra előre nyomta annak hátát a lábával. Hangja most már csendesebb volt, de még mindig komoly egy kis éllel.*
Már rég a megbeszélt helyen kellet volna lenned, megint én tartsam helyetted a hátam? Hidd el, sokba fog neked ez még kerülni! Hohó~
*Észrevette a férfi tarsolyánál billenő pénzes zsákot.*
Már meg is vaaan~
*Nagy mosollyal, egy vidámabb fény csillant a szemeiben, majd akaratlanul is véget ért ez a pillanat ahogyan felpillantott a kutyára aki ugatni kezdett majd elfutott. Komoran pillantott a lovas felé. Előre bökött mialatt ismét lökött a férfin egyet.*
Ismered? Nagyon néz.

* Klaaaaaaaaaaaangg... visszhangzik a páncél, ahogy a határozott rúgás eltalálja. Aedan a lendület miatt előrelép, nem is hallotta, hogy valaki mögé osont. Az volna a csoda, ha meghallja: egyrészt, mert a nő tökéletesen hangtalanul mozog a szokásához híven, másrészt túlságosan lekötötte az az ipari mennyiségű sör, amit korábban elfogyasztott. Nem az enyhe részegség, vagy a mennyiség zavarta, hanem az előtörni készülő böffentés a sok hab után. Az utóbbi elmarad, ugyanis a rúgás megtette a hatását ezen a téren. * Szórakozik a hóhér, éppen keményen dooooool---- * Itt elveszti az egyensúlyát, amit egy nagy lendítéssel nyer vissza. * gozom. Ne lökdöss már, mert eskü, beköplek Gatronál, hogy megint te horpasztgatod be a páncélomat. A múltkor is fél napot kínlódott vele az öreg, miután megölelgetett az a gólem. Őszintén? Nem élveztem... * A kutya ekkor kezd a lovas után trappolni, majd megállítja a furcsa idegent. *

* A férfi oldalra biccenti a fejét, majd először kinyújtja a kezét Hya felé. * Először a tarsolyom, utána a részletek. * Mondja elvigyorodva. Megigazítja a kardot a hátán, csak utána indul el a lovas felé. * Nem ismerem, de már egy ideje figyel. Azt hittem, ide fog jönni, de egye fene, odamegyek én... * Ásít egyet. * Bocs, kicsit elpilledtem bent... * Ahogy elindul, a páncélja ritmikusan megcsörren a lépéseire. *

Szerintem nem lesz szükség arra az íjra... Miattam ne emeld fel. * Int a társnak, hogy kövesse, ahogy egész közel megy a roppant szemrevaló öltözéket viselő nőhöz. * Mindig így jársz lovagolni vagy ezt csak külön az én tiszteletemre? * Finoman meghajol. * Ne haragudj, ritka az ehhez hasonló látvány errefelé, főként ebben az órában, mert elég veszélyes egy hölgyre nézve. * Lassú lépésekkel (rúgás távon kívül) körbejárja a lovat. * Tökéletes... Hya, ma van a szerencsenapunk! * Visszafordul a másik nőhöz. * Mágus vagy, igaz? Pont egy mágusra van szükségünk. Sigil Szeméről már hallottál? Ha érdekel a poszt, látogass el Glasshavenbe holnap déltájban, és keresd Aedan Couslandet... Szóljon a rend mellett, hogy van néhány jófej tag, akad csótánymentes szoba, finom falatok... és kalandok, főleg kalandok... a többit inkább felejtsd el.

*Látom az eseményeket, és csak jót derülök rajtuk, de mikor a kutya utamat állja nem igazán örülök neki. Nem sokára meg is hallom a férfi hangját közvetlen közelről. Mellőlem. Nem kicsit lepődöm meg szavain.*

-Jó estét uram... az öltözékem klánom és nemzetségem tradicionális ruhája, melyet mai nap folyamán viselnem kellett... leszámítva az ékköveket, így ne bízzék abban, hogy ön miatt jöttem így lovagolni. Pusztán felfedezni kívántam a környéket, mielőtt vissza térünk Merrowholtba. *Mondom kihúzva magam lovamon.*

-És vissza térnék, ha az ön kutyája nem állná utam. *Mondom és a nagy kutyára nézek aki kicsit felmordul. A kaland említésére felcsillannak szemeim és vissza fordulok az idegenre, mikor egy ismerős hang szakít félbe.*

-Ugye nem gondolja kisasszony, hogy elmegy... édesapja nem fogja engedni. *Mondom határozottan, miközben lovammal odalépkedek és lepattanva róla igyekszem oda hozzá és a kutya mellett elhaladva simítom meg lovát és nézek fel Ilenara, majd a férfira.*

- Jobb lenne, ha nem csábítgatná a kisasszonyt uram, mert ő nem fog elmenni. *Mondom határozottan és megfogva a lova kantárját kezdem el enyém mellé vezetni. Mérgesebben pillantok a harcosra.*

- Jobban tenné, ha a saját dolgával törődne és megadná a Mahariel ház utódjának a tiszteletet! *Jelentem ki fogaim közt sziszegve.*

-Orvaul! Te meg mit keresel itt? *Kérdem meglepődve érdeklődve.*

-Ugye nem hitte kisasszony, hogy hagyni fogom egyedül elkóborolni, az éjszaka közepén. Mihelyt nem találtam a szobájában, tudtam hova szökött el. Hópihe nyomati, pedig nem volt nehéz követnem. *Jelentem ki kicsit dorgálóbban, de tisztelet tudón.*

- Tudok magamra vigyázni. *Mondom makacsul keresztbe fonva karjaim és oldalra pillantok.*

Az öreg jól tudja ,hogy miként viselkedsz! Nem hiszem ,hogy hinne neked. Léyegében akkor sem változik semmit a páncélod.*Azzal meg is figyeli azt ott ahol rugdosta.*
Sokkal inkább úgy tűnik ,hogy én hozom most rendbe!

*Csüggedten pillant rá, amit vissza kéri a kis tarsolyt. Szélesen elvigyorodik, egy pillanatra megfordul a fejében ,hogy ne adja vissza ,de aztán egy sóhajjal ezt félre teszi és egy laza mozdulattal hajítja vissza neki.*
Jól van na. Majd legközelebb, amúgy sem volt most olyan nagy súlya! Gondolom valamivel még lógsz az öregnek is.
*Ismét elvigyorodott, végül lehunyja a szemeit s úgy követi határozott léptekkel, karba font kezekkel.*
Persze...persze. Én is elfáradtam volna ha ennyit iszok és utána verekedést szítok.....meglep ,hogy még nem növesztettél sőrhast.... bár, ha jól láttam a minap, akkor egészen megereszkedtél az utóbbi időben.~

*Amint odaér Aedan a nőhöz ,majd Hya is közelebb lép, felvonja egyik szemöldökét. Sőt amint észreveszi ,hogy épp csak pár falatnyi textília ,meg páncél takarja, egy pillanatra hátra lépett és belepirult a dologba. Ám ezt észrevétlenül igyekezett is legyűrni. Halkan köhintett majd kihúzta magát. Aedan megjegyzésére a nő teste felé ismételten egy kisebb rúgás érte ,de most a pasas feneke volt a célpont.*
Jah... sok erre a részeg tapló.
*Motyogta ,mialatt most már pír nélkül jobban megnézte a nőt. Annak viselete lassan leesett neki, legalábbis az ,hogy nem ember volt. Felvonta egyik szemöldökét, amikor arra került szó ,hogy mágus. A férfi picit kigúnyolta. Szinte minden mondata után hozzáfűzött valamit, csak azért is, hogy övé legyen az utolsó szó, és hogy kicsit fárassza most viszont Aedant.*
Micsoda szerencse!~
Couslandet ,mert ő ez a szerencsétlen.
Leginkább jófejek vannak,
20 szobából kettő amiben nincs csótány,
finom ha én főzök,
és pont.

*Látja ,hogy a nő szeme felcsillan a kaland említésénél, amire kicsit érdekesebben pillant rá, de nem lehet megtudni ,hogy ez érdeklődés, vagy ellenszenv. Azután mielőtt bármit mondhatna rá, megjelenik egy náluk még magasabb fekete hajú, sápadtabb férfi s hasonló dolgot művel, amit az imént ő Aedannal. Lassan leereszti a kezeit és felnevet.*
Ha a kisasszonyon múlna akkor már most a karjainkba ugrana. Túlságosan sokat gondol róla.
*Majd megdöntötte a fejét egy kicsit.*
Hercegnő? Akkor bizonyosan rossz helyen tapogatózol Aedan.... nem bírná a csótányokat, vagy a ti bolhás képeteket.
*Pillantott a férfira, bár gondolataiban kicsit ellentmondott magának.*
Aedan is nemesi vér.... én is amolyan hercegnő vagyok. Ez nem kifogás...de ez a nő inkább nebáncsvirág.

Vissza! * Szól a kutyának, aki még vidáman vakkant egyet a lovas felé, majd odacsörtet Aedan mellé legalább olyan halkan, mint amennyire a gazdája osonni tud a harci viseletben. * Hát, reménykedni talán még szabad... * Mondja a nő válaszára, a hanglejtésében nevetve. * Merrowholt... jól éreztem, hogy nem a környéken lakhatsz. * Hallja Hya hangját és megjegyzéseit, amik miatt fokozatosan kezd el tikkelni a bal szeme. Karba teszi végül a kezét, lemondóan felsóhajt, miközben rápillant. *

Miért van olyan érzésem, hogy mérges vagy rám? Nem késtem sokat csak... fél napot? Ne sértegesd a páncélt, saját lelke van! Na, akkor vegyük csak sorjában... Igen, még lógok az öregnek, mert az én avatásom kevésbé ment zökkenőmentesen, mint a tiéd. A verekedést nem én szítottam, ők bosszúállók voltak egy korábbi balhé miatt... éééés, ami a legfontosabb, hogy nem vagyok részeg, csak enyhén ittas. Volt öt percem kijózanodni, mert az a két mamlasz nem szórakozott, amikor ki akartak klopfolni. * A seggberúgásra felvont szemöldökkel néz rá, majd sértetten grimaszol. * Holnap én főzök vacsorát... és enned kell belőle. * Megjátszott gonosz kacajt hallat, de az újabb alak felbukkanására némi komolyságot erőltet a vonásaira. A könyökével oldalba böki Hyát, ezzel jelezve, hogy ezt a csevejt bizony később még folytatják. * Tönkretetted a fílinget, miért kellett elkotyogni a nevem? * Dünnyögi még némi sértettséggel. *

Láttam már pár karót nyelt alakot, de te, barátom, a legtöbbön túl teszel. * Közli oldalra biccentett fejjel. * Nem csábítgatok én senkit, csak a kötelességemet teljesítem, miszerint tettem neki egy ajánlatot. Hogy mihez kezd vele, már nem én dolgom. Úgy beszélsz velem, mint egy haramiával, holott... * Itt elgondolkozik egy pillanatra. * Na jó, ez jogos. Tényleg haramiának nézhetünk ki. * A jelenet, ahogy a férfi a nőt dorgálja, megmosolyogtatja. * Azt hiszem, itt végeztünk, indulhatunk tovább... * Jelenti ki hirtelen, elfordul a két tündétől és elindul visszafelé a kutyával az oldalán. * Annyira nem tapogatózom rossz helyen, majd meglátod... * Közli elvigyorodva Hyával. *

*A nő is oda érkezik hozzánk csak nézek rájuk érdeklődve. Igazán viccesek, de valahogy Orvaul mellett nem tudok nevetni rajtuk. Amint rám tesz megjegyzést nem kicsit bosszant a dolog. Lepattanok a lovamról és a nőre nézek. *

-Talán valami problémája van velem? *Kérdem szinte pattogósan amire Orvaul fogja meg a kezem.*

-Kisasszony kérem, ez nem illik egy hercegnőhöz! *Szól rám én pedig felé fordulva rántom ki a kezem övéből.*

-Teszek én arra, hogy mit illik és mit nem! Sérteget! Nem vagyok gyáva! *Mondom határozottan amire Orvaul csak meg rázza a fejét.*

-De hisztis annál inkább...*Mondom rásandítva.* -Édes apja nem fog örülni, ha beállsz oda. *Mondom teljes őszinteséggel.*

-Tudtommal minden nemesi családból hívtak már be embereket, akik tehetségesebbek. *Mondom keresztbe fonva karjaimat és az elfelé menőkre nézek.* -Még nem tudom mi lesz, mindenesetre, ha behívót kapok apám se vitatkozhat. *Mondom határozottan kezükbe adva a kiskaput, és Orvaulra nézek. Nem hiszem, hogy túlzottan tudna ellenkezni.*

-Sejtettem, hogy ez lesz... Ilena kisasszony! Elhiszem, hogy kalandra vágyik, de a "lovagok" élete nem csak kalandból áll. Veszély és halál is párosul hozzájuk...*Mondom felvilágosítás kép, de láthatóan ez csak még jobban felcsigázza.*

- Orvaul... veszély és a kaland mindig együtt jár ahogy a halál is... és nem mellesleg kiszabadulnék apám börtönéből és tanulhatnék más mesterektől is új mágiákat! Te is fejleszthetnéd az íjász tudásod... *Mondom, mert valahogy érzem nélküle nem engedne el apám.*

-Ez akkor se helyes kisasszony... *Mondom akadékoskodva és a másik kettőre nézek.*

-Nos igen lehet karót nyelt vagyok, de a kisasszony védelme, testi épsége van az én kezemben... majd idővel megtalálják a hozzá illő férjet és nemzetségén belül a népért megházasodik.

-UNCSI! *Mondom keresztbe fonva a karjaim.* -Addig mondod, hogy most megszököm. *Mondom és meg is fogom lovamat és utánuk sietek.* -Várjatok meg! -Kiáltok utánuk és Orvaul alig bír utánam kapni, nem is sikerül neki. Lovára felpattanva üget utánam és megfogva Hópelyhet próbál meg állítani, kevés sikerrel.*

Mérges ? Fogalmam sincs miről beszélsz....
*Vigyorodott el kicsit ,mialatt ő is karba fonta a kezeit és hallgatta a magyarázatokat. Szavaira bőszen bólogatott.*
Fél napot, pontosan....az is idő volt, amíg megtaláltalak. Időnként teljesen elfelejted ,hogy csapatban dolgozunk....
*Vonta fel egyik szemöldökét ,majd csak a kezével kacsaszájat csinált s azt nyitogatta-zárta mialatt Aedan beszélt. Úgy tűnt direkt próbára teszi a türelmét. Amint azonban a következő nap ételére terelődött a téma ,hirtelen mimikát változtatott és a gonosz kacaj mellé most rémület ült ki az arcára.*
NEM! AZT NEM ENGEDEM! Még Balthazar is rühelli a főztödet! Sokkal jobb ha én főzök rád! * majd elgondolkodott ezen a kijelentésen....s leengedett vállakkal morogva tette hozzá.* De a nadrágjaidat nem fogom kimosni megint......
*A bökést értette, s felvonta egy pillanatra a fejét halvány mosollyal, jelezve ,hogy készen áll a csatára.*

*Még egy pillanatig nézte a vitázókat. Amint a nő kérdését felé intézte, halálos nyugalommal torpant meg s válla fölött nézett vissza rá. Felvonta a két szemöldökét, de nem tűnt úgy ,mint aki túlságosan magára vette a szavakat.*
Én csak őszinte voltam, ha ez Őkegyének probléma, igazán sajnálom.
*Azzal színpadiasan pukedlizett ,majd futva követte a férfit. Hallgatta annak szavait. Sóhajtott kicsit s most komolyabb lett.*
Meglehet.... bár ha most akarják majd besorolni, akkor tényleg le kell mondania a csillogásról. Szó szerint.... azt is biztosra veszem ,hogy nem lesz egyszerű beleszoknia a tréningekbe....meg a próbákra.
*Végül rápillantott nyugodtan a férfira. Elmosolyodott, de komolysága megmaradt.*
Miért érzem azt ,hogy már előre eltervezted ,hogy te leszel a felügyelője? Ennyire szorít a nadrág?
*Pillantott le ,megnézte.*
Hm... pedig normálisan mostam.
* Igyekezett nem nevetni ,majd lassan megfordult amint meghallotta a ló patájának a zaját. *
Ahh.. jönnek is. Túl könnyen ment.

Akkor... ellátogat hozzánk Őkegye?

* Hallja a vitát a két tünde között, de nem szól közbe. Úgy dönt, hogy ezt egymás között kell lerendezniük, különben a várt hatás elmarad. Látta a csillogást a nő szemében, és legyen hercegnő, akkor is hasznát vehetik. Amikor új tagokat toboroz, mindig a megérzéseire hallgat. Ha a királylány képes lesz alkalmazkodni a kicsit zordabb körülményekhez, nos, akkor végképp nyert az ügyük. *

Óóó, dehogy felejtem el... csak ignorálom. * Elvigyorodik. * A legjobb bulikból rángatnál el, például mint most. Ha korábban megtalálsz, akkor nem éppen most szállítanám le az utolsó aranyakat is az öregnek. Lassan öt éve nyögöm... * Már épp kezdene bepöccenni a nő játéka miatt, de a főzés-téma azonnal betalál. Diadalittasan kihúzza magát, ez az elégedettség kiül a vonásaira is. * Még szerencse, hogy ilyen könnyen lehet veled tárgyalni. Hmm? Szóval önként és dalolva főzöl rám? Szavadon foglak majd, akárhányszor csak panaszkodsz. * A nadrágok említésére már emeli a kezét, de végül inkább meneszti a gondolatot, egy másikat told a helyébe. * De a zoknimat és az ingemet megvarrod? Neked sem lenne jó, ha megfáznék kint a terepen... Egyébként is, neked sokkal jobb a kézügyességed ilyen téren, mint az enyém... Meg hát mégiscsak te vagy a nő. Ti ösztönösen értetek az ilyesmikhez...

Te is tudod, hogy nagy szükségünk van néhány mágusra, és őket a legnehezebb rábeszélni, mert... mert a legtöbb szimplán antiszociális lesz, ha velem találkozik. * Felsóhajt. * Ha túléli az első próbát és a beavatást, onnantól kezdve beleszokik majd a többibe. Végülis a vándorlás és a meló sem annyira borzalmas, ezt te sem tagadhatod. A kártyázás a tábortűz mellett... amikor elnyerted még a nagylábujjamat is... vagy az a vadkan, amit a múltkor kergettünk... Az élet apró örömei. A nagyobb örömöket sem nehéz megtalálni, ha elég jó helyen keresed és hagyják... * Itt rásandít a szeme sarkából. * Mellékesen jegyzem meg, hogy a csapos csaj eszméletlen jól nézett ki. Telt keblek és nem sok mindent rejteget... Kár, hogy sietnem kellett.

Naaa... menten belepirulok a zavarba, hát illik egy hölgynek így megbámulni egy férfit? * Megmozgatja a nyakát. * Annyira nem szűk a gatyám, most más motivál... bár tény, hogy nehéz átlépni bizonyos "adottságai" felett. Te is vörösödtél, láttam a fejedet. Mint egy megtermett paradicsom! * Felnevet rajta. Ahogy a lódobogás egyre közelebbről hallatszik, lassít a léptein, végül megáll. * Ez gyors volt. Villámgyors. Reméltem, hogy lesz időm a bevezető szöveg előtt kicsit jobban kijózanodni... húz a fejem, de nem vészesen. * Lassan megfordul, hogy a lovasra pillantson. * Mégis érdekel az ajánlatom? * Kérdez rá jó kedélyűen. * Tisztázzuk előbb, hogy pontosan mire akarsz vállalkozni? Nem mellékesen, megsúghatnád a nevedet, királylány... Mégsem járja, hogy én odaadtam az enyémet, de cserébe nem kapok semmit. Aedan Cousland, szolgálatodra. * Finoman meghajol. * Ő pedig Hyalia Felmarsh. A morcos gardedám is veled tart?

-Ileina Mahariel vagyok. *Mondom leszállva a lovam hátáról és egyenesen nézek szemeibe.*

- Természetesen tudok egy smást így a híresztelésekből, szóval sejtem mire vállalkozom. *Mondom komolyan és határozottan.*

-De még mindig jobb, mint apám "börtönében" ahol nem ér semmi és még a széltől is óvnak. *Mondom majd az utánam jövő Orvaulra pillantok.*

- Jah sajnos jön... mert kötelességének érzi azt, hogy megvédjen... de nem vagyok n olyan ártatlan. Jah jut is eszembe az íjam nem rád hanem a rád támadókra emeltem... nem szeretem, ha mást bántani akarnak... *mondom határozottan.*

-Na meg érdek házasságot se akarok. Fúj... *Rázom meg magam és mély levegőt véve ér oda hozzám Orvaul és a hátamra teríti a köpenyét.*

-Ha már úgy sem fogunk vissza menni, nem akarom, hogy megfázzon. *Mondom és a férfira nézek felvont szemöldökkel.*

-Remélem nem fogja bajba sodorni a hercegnőt...

-Orvaul... felejtsd el, hogy én hercegnő vagyok... vagy itt hagylak és nem jöhetsz velem! *Mondom makacsul be durcázzva és Aedanra nézek, majd a nőre.*

- Örvendek a találkozásnak "tolvaj" hercegnő. *Mondom pici mosollyal. Hangom szelíd és kapkodósabb.*

-Indulhatunk tovább? Amúgy mi lenne ha lóval mennénk tovább? Sokkal gyorsabban átérnénk a határon... és a várba is hamarabb érnénk mint gyalog...

*Nem teszi most szóvá ,hogy végül is ő miatta van ez az egész. Szóval önhibából nyögi azt a sok pénzt, de mivel látja ,hogy így is elégé sikerült felmérgesítenie a férfit ,most inkább nem folytatta, főleg mert a vissza küldött találat pontos volt. Ijedtségét rögtön átveszi valami más. Parányit rángatózni kezd a szemei amint a férfi általánosítja ,mint nőt, végül köhint, karba fonja a kezeit. Nehezére esik nem megütnie.*
Nem vagyok a cseléded, hanem a társad! Az ,hogy igen, segítek neked, nem azt jelenti ,hogy minden ilyen dolgot nekem kellene elvégeznem! Keress magadnak akkor asszonyt!
*Aztán eszébe jutott ,hogy az öreg is kérte vigyázzon rá egy kicsit, így elfordult kelletlenül. Bár szavai jelentése lefordítva az volt: majd add oda a ruhákat.*
Ezért még sok arannyal lógsz nekem!

Tudom, de ettől függetlenül te is tudod, hogy én nem bízom az ilyen hókusz-pókuszokban. Az meg cseppet sem meglepő, hogy azonnal elmenekülnek. Időnként én sem értem miért maradok meg melletted.
*Sóhajt drámaian, végül elmosolyodik a szavaira. Vissza emlékszik ezekre a napokra. Nagyon is élvezte őket, habár abban a pillanatban ,főleg a vadkanosnál ,azt érezte ,hogy legszívesebben megölné a férfit...... az ,hogy őt használta csalinak, nem éppen volt kellemes. Apró nevetett ezen maga elé. Mégis csak feltörtek a viccesebb emlékek. Azért azt mégsem mondta el neki, hogy nem cserélné le ,mint társat senkiért. Majd észrevette ,a tekintetét s a szavaira ismét kicsit sóhajtott, de most komolyabb mosollyal.*
Te nem változol..... komolyan... minél többet hozod fel az ilyen spinéket..kezdem azt hinni, hogy engem akarsz kicsit kigúnyolni..... nem mintha tudnád rajtam mi van.
*Bólintott bőszen előre ,lehunyot szemekkel.*

Ohohó... most pedálozzunk az illemmel...mi? S akkor mi van veled? Neked sem illene, főleg nem egy hercegnőt!
Mellesleg.... tolvaj vagyok.... időnként nem értem miért vársz el tőlem hasonlókat.... amúgy is csak póénkodtam!
*Magyarázta majd megfordult s figyelte őket. Nem szólt most közbe, hagyta ,hogy a férfi elintézze a dolgokat.*
Inkább örülnie kellene Őkegyének ,hogy van aki foglalkozzon önnel.
*Jelentette ki ,majd amikor bemutatták kicsit meghajolt. A neve mindig elárulta, mindenhol. Bár most nem csak ez. Parányit elmosolyodott.*
Ahh... gondolom ahogyan a nevemmel..így ezzel is lebuktam.
*Azzal előveszi az egyik olcsóbb ékszert ami a másik tündén volt s vissza dobta neki.*
Tessék, csak kíváncsi volta észreveszitek e, ha valami eltűnik. Általában ezzel a marhával is eljátszom ezt.
*Mutatott büszkén a mellette álló férfira. Majd csak bólogatott.*
Próbáld meg...de a nyávogást és hisztit kerüld... szinte csak férfiak vannak...nem fogják eltűrni... habár az biztos ,hogy eleinte elégé menő leszel köztük.
*Mutatott közben ennek okára, mely a ruha volt. A ló említésére elvigyorodva tekintett Aedanra.*
Mit gondolsz? ~ Szeretnél hátason lenni ?
*Cukkolta.*

Tényleg megcsinálod? Pedig nem is mondtam komolyan... Említettem már, hogy szeretlek? * Kérdez rá. * Egyébként ha tényleg elkezdenék asszonyt keresni, akkor az lenne a problémád. Kivételesen tényleg teljesen ártatlan vagyok. * Megvonja a vállát, amibe még a páncél is belecsörren. * Miért maradsz mellettem? Lássuk csak... mert imádod a társaságomat, szórakoztató vagyok, gondoskodom arról, hogy ne unatkozz annyit, jó vagyok a vadászatban, lelkesen fogyasztom a kosztodat, itt-ott még előnyös helyzetekbe is viszlek... mindemellett utánozhatatlan a stílusom és kedvelsz. * Vágja rá gondolkozási idő nélkül. * Háhh, nevettél, igazam van!

Csak nem féltékeny vagy? Amúgy... hidd el, elégszer megnéztelek már magamnak. Akárhányszor bókolni próbálok lekoppintasz... ráadásul igazán hordhatnál mélyebben dekoltált ruhákat, akkor nem lépnék meg mellőled olyan könnyen. * Közli sunyi mosollyal, miközben végigsimít a szakállán. *

* Újból alaposan végigméri a tündét, végül bólint. * Örvendek a szerencsének, kisasszony. A híresztelések nem igazán lesznek elegek, ha nem zavar az akcentusom, akkor szolgálok valamivel teljesebb magyarázatokkal is. Oh... * Gondolkozik el az íj említésére és próbálja visszaidézni a helyzetet. * Akkor tekintsd semmisnek a megjegyzésemet. * Nem igazán látta távolról a sötétben, csak amennyit a hold sápadt fénye megvilágított... és amennyit az enyhén forgó világgal éppen látott akkor. * Nem fogom bajba sodorni? * Felvonja a szemöldökét. * Nem tudom garantálni, hogy két nap múlva is életben lesz-e, nem rajtam múlik.

* Felkapja a fejét Hya megjegyzésére. * Mijjaz, hogy a marhával? * A kutyára sandít. * Csípd meg, vagy én harapom el a torkát. * Dünnyögi neki, mire az eb odaugrik Hya elé, hanyatt vágódik és tekergőzni kezd a földön, pocakvakarást követelve magának. * Ezzel nem vagyok kisegítve, öreg... * Felnevet rajta. *

Igaz, ami igaz: több a férfi tag, mint a női és nem véletlenül. Jelenleg a környéken csak kevesen vagyunk... odabent most körül-belül nyolc személy tartózkodik, ha magunkat nem számítom bele. A vár nincs messze, 3-4 óra gyalogút, ennyi kedvéért nem mászok hátasra. Baktathatsz rajta nyugodtan, én kihagyom... Majd út közben mesélek néhány dolgot; addig van esélyetek visszafordulni, amíg el nem érjük Glasshaven kapuját. Onnan kezdve nem távozhattok élve az információkkal, szóval fontoljátok meg a lehetőségeket.

Először is tisztázzuk az alapokat... Sigil Szeme egyetlen feladat miatt jött létre, méghozzá azért, hogy segítse a kontinensen élő népeket. Űzünk démonokat, vadászunk ragadozókra és szörnyekre, néha mentünk macskákat fákról... de a legfontosabb feladatunk, hogy ha eljön az idő, akkor legyőzzük az elátkozottakat és az őket irányító ősi isteneket. Az utóbbiak közül mindig csak egy aktív... tehát még legalább 12 háború áll előttünk. Az előző 300 évvel ezelőtt volt, az ellenfelünk ennyi ideje építi a seregét... Mi pedig egy maroknyi csapat vagyunk, akiknek össze kell fognia az öt nemzet hadseregeit és az élvonalban fogunk küzdeni.
Az utóbbi időben rengeteg portyázó csapatról számoltak be, viszont jelenleg túl kevés emberünk van ahhoz, hogy mindenhol ott lehessünk, tehát: toborzunk. * Közben int, hogy lassan induljanak, mert hajnal előtt vissza akar érni a várba. * Előre leszögezem: egyszerű civil vagy harcos nem léphet be a várba, legyen bármilyen tehetséges is. Szóval a dadus csak akkor jöhet, ha szintén csatlakozni kíván a rendhez. Későbbi meggondolás vagy kilépés nincs.

-Ha nem lenne ez a tradicionális ruhánk hidd el nem ebben járnék. *Mondom határozottan és nézek rájuk és megsimogatom lovam nyakát.*

- Azért az a 4 óra kutyagolás elég sok, de ha nem akarsz fel ülni fáraszt csak nyugodtan a lábaid, bár igaz így legalább kijózanodsz mire oda érünk. *Mondom kicsit pimaszul és elgondolkodok a férfi nevén.*

- Igen ezeket tudom, és hogy nem lesz leány álom a kiképzés sem, de tanulhatok és nekem ez a fő, hogy nem csak a négy fal között vagyok, ahol semmi bajom nem eshet... utáltam azt az életet, szóval könnyű szívvel hagyom ott...*Mondom ki nyugodt szívvel, majd Orvaulra pillantok.*

- Nos ezt majd ő eldönti, de ha nem csatlakozik nekem csak jó. Nem lesz senki folyton a seggembe azt lesve mikor esik bajom, mikor dörgölheti az orrom alá, hogy én megmondtam. *Mondom elvigyorodva és tovább lépdel Hópehely én pedig finoman és kecsesen ülöm meg hátát. Stabilan ülök rajta.*

*Hallgat és nem szól egy szót se és mikor arra esik szó, hogy neki is be kell lépnie nem igazán tetszik neki az ötlet.*

-Természetesen én is csatlakozni fogok, ha már a kisasszony ennyire makacs... nem fogom hagyni, hogy bármi ostobaságot kövessen el. *mondja határozottan és ő is lován ücsörög, miközben az ugyan olyan tempóban halad. A lányra pillant és vissza veszi ékszerét.*

-Köszönöm, de akkor már a öv csatom díszét és kérném vissza, ha ez csak játék. *Mondja határozottan újra a lány felé nyújtva kezét.* -Nálunk a tolvajlás büntetendő...

- De már rég nem nálunk vagyunk, és te tudod Orvaul mit akarsz, de ne hidd, hogy jó szemmel fogom nézni, hogy babusgatsz... már nem a tünde földön vagyunk, szóval innentől csak hívj Ileinanak. *Adom ki az utasítást amire kelletlenül húzza el száját és bólint felém, hogy megértette.* -Helyes... *Mondom és kicsit előrébb lépkedve veszem el Aedan hajából az egyik hajkarikáját picit meghúzva azt és előre lovagolok.*

- Na de Ileina! *Kiált utána és megrázza a fejét és Aedanra néz.*

- Azt garantálom uram, hogy nem tudja mire vállalkozott azzal, hogy betoborozta...

Mondtam ,hogy megcsinálom! Nem kell ezen lovagolni, mert a végén, tényleg lyukas nadrágban és zokniban fogsz menni mindenhová! Bár sajnos... mivel társak vagyunk, ezzel engem is kellemetlen helyzetbe hozol... azt hiszem nincs más választásom.
*Sóhajtotta ,majd a "szeretlek" szónál, fél szemmel pillantott rá.*
Aham.... mindig amikor valami éppen kell neked.... innen tudom ,hogy csak azért jössz pitizni, mert éppen szükséged van valamire. Kíváncsi lennék... ha nem lennék éppen, akkor mihez kezdenél.... vagy egyáltalán sajnálnád e.
*Nevetett, végül bólintott ,hadd legyen egyszer igaza. Elmosolyodott előre pillantva.*

Féltékeny ? ÉN? * Döbbenten pillantott rá, egy kis túlzással.* Ugyan... miért lennék? Nem kenyerem a rövid kaland, amire általában a hölgyeket berángatod... időnként azzal sem zavartatva magad ,hogy a másik sátorban vannak....
*Zavart vigyorral, talán kicsit idegesebben mondja ezeket ki, hiszen volt már hasonló alkalom. Végül először tényleg lepetten emelte felé a szemeit. Ha bókolt is nem vette észre....vagy pedig rögtön utána jött valami cinikus megjegyzés amiért nem arra gondolt ,majd meg-megrezzenő kézzel néz rá. Igen, kezd ideges lenni.*
A várig foglak rugdosni ezért a kijelentésért.... Jól tudod miért nem hordok hasonló göncöket!

*Hagyta kommunikálni őket, még mindig úgy tűnt ,hogy most mindkét tünde velük tart. Amint Balthazar odaért széles mosollyal hajolt le hozzá és kezdte dögönyözni, simogatni a hasát. Cirógatta.Tényleg boldog mosollyal, nyugodtabban.*
Valamit sokkal jobban tudsz mint a gazdád~ Inkább neked kellene tanítgatnod őt.... igaz Balti?~ Jajj... holnap dupla adag húst kapsz én kis drágám.~
*Végül felállt, kihúzta magát ,s csípőre font kezekkel nézte őket ismét. Úgy sem figyeltek annyira rá. Amint a tünde férfi kérte a maradékot, halkan felnevetett ,majd elővette s azt is átdobta.*
Büntetik?
*Villant meg sötét szeme.*
Igen.... a tündék sok mindent büntetnek, időnként kegyetlenül, mialatt nem értenek semmihez és csak a már ellaposodott és régen csontra rágott törvényeikhez ragaszkodnak.
*Azzal elpillantott ,majd elindult a lovasok után. Elmosolyodott Illeina ténykedésén ,majd fél szemmel figyelte Aedan reakcióját. Úgy sétált nyugodtan, karba font kezekkel. Aprót sóhajtott.*
Azt hiszem....nem lesz egyszerű az elkövetkezendő időszak.

Már hogy ne kellene! Memorizálnom kell minden egyes alkalmat, amikor tudtodon kívül egy kicsit ellágyulsz és még törődsz is velem. Csak élvezem a helyzetet. Ne is próbáld leplezni, tudom, hogy nem csak magad miatt teszed... Érzem a hasamban. * Közli nevetve. * Nem pitizek, teljesen őszinte voltam... Hát tudnék hazudni neked ilyen tekintettel? * Kérdez rá, miközben tényleg próbál ártatlanabb pillantást felvenni. A grimasz valamelyest hasonlít Balthazar falatkakunyizós tekintetéhez. *

Le sem tagadhatnád, hogy féltékeny vagy... csak nem igazán értem, hogy mire. Ahelyett, hogy pirulsz a sátradban és hallgatózol, inkább csatlakozhatnál. * Látja, hogy Hya kezd ideges lenni, így előrébb szökken egy lépést és fütyörészve kezdi nézni az eget. * Ha ilyenkor nem mozdulsz, van rá esély, hogy nem vesz észre... pont, mint a barlangi trollok szürkületkor... * "Súgja" oda a két tündének. *

* Hallja, amit Ilena a ruhával kapcsolatban mond, és bár a látvány mágnesként vonzaná, ellenáll a kísértésnek. * Szerintem nincs vele semmi gond, de komolyan... Már emlékszem, hogy miért szerettem Oldrowanban barangolni. Óóó, nem vagyok annyira részeg, mint amennyire annak gondolsz... * Itt megáll egy pillanatra. * Pontosan mennyi ideje is figyeltél, mielőtt a segédem úgy döntött, hogy szimpatikus vagy neki? Egyébként nem fáraszt a gyaloglás, ehhez kezdheted magad szoktatni. Lóval menni sokszor felelőtlenség, mert csak plusz egy dolog, amire vigyáznod kell és még csak fel sem ülhetsz rá jóformán a terepek miatt.

* Felsóhajt. * Nem lesz leányálom... de előbb el kell jutnod odáig. Nem garantálom, hogy el fogsz, mert nem rajtam múlik... Sokkal inkább rajtad. A saját erődön és akaratodon. Ha nem vagy elég elszánt, ne kezdj bele és ez vonatkozik a vidámfiúra is. * Már épp megjegyzést tenne, hogy megpróbálja menteni a helyzetet a tolvajlás témánál, de ekkor éri az orvtámadás. Elkerekedik a szeme a meglepetéstől, majd a fonat végéhez kap... na, ha nem kezdene el azonnal kibomlani. Felvonja a szemöldökét, majd apatikusan pillant maga elé, ahogy komótos tempóban battyog a királylány után. * Én a helyedben nem tettem volna... Nem tudod, hogy mikor volt mosva utoljára. * Közli dallamos hangon. *

* Visszapillant Orvaulra * De, van pár sejtésem.

*Hya Tündékről szóló mondatát már nem hallom és Aedanra nézek vissza és a hajcsatját kezdem el tanulmányozni.*

-Nos az állapotát nézve jó régen lehetett az a hajmosás, de talán az a másik se kellene a hajadba és egy kicsit megnyírnánk itt ott, még talán helyes is lennél. *Mondom pimaszul és kinyújtva a nyelvem.*

-Viszont ha vissza akarod kapni akkor bizony utol kell hogy érj. *Mondom mosolyogva és körülötte kezdek el lovammal ügetni, de olyan távolságba, hogy egy könnyen ne kaphassa el a hajba valóját.*

-Én tudom, hogy eljutok odáig... volt 100 évem tanulni a mágiát és íjászatot... nem vagyok olyan gyenge mint azt hinnéd. *mondom magabiztosan és Hyara pillantok, majd mikor mellette haladok el lekapom fejéről a szemüvegét és új szerzeményemmel lovagolok arrébb.*

- Ez sem kell oda:P

*Elveszem az övcsatom díszét és vissza helyezve szállok le a lovamról és a lányra nézek, majd mikor Ileina mellettünk üget el rá sandítok, majd vissza Aedanra.*

- Nem nem tudod... *mondom határozottan.* -Ez vajmi kevés ahhoz amire képes! *Mondom majd vissza pillantok Hyara.*

- Kisasszony esetleg nem fáradt és inkább ülne fel a lovam hátára? *Kérdem ránézve komolyan és kezem nyújtom felé, hogy illendően bemutatkozhassak. Kezet csókolva neki egyenesedek fel.*

- Orvaulnak hívnak. Család nevem régóta nincs. Igazán örvendek a találkozásnak kisasszony. *Mondom határozottan és tisztelet tudóan, majd felegyenesedve látom ahogy Ileina eltulajdonítja a szemüveget is.*

- Ileina elég legyen már a gyermeteg játékból! Ennél te sokkal komolyabb tudsz lenni... *mondom dorgálóan ránézve.*

-Igen tudok, de nem akarok. *Mondom Orvaulra nézve és felé is kinyújtom a nyelvem és vissza dobom Hyanak a szemüvegét. -Ünnep rontó!

Ugyan...csupán nem hagyhatom ,hogy megmérgezd magad és engem. Mellesleg, te fogod a vadat, én inkább elkészíteni szeretem az ételt. * Mondta ki az igazat majd felnevetett a kutyus típusú szemrebbenésre.*
Pont ezzel az ábrázattal tudsz a legjobban hazudni...bár ez erős..maradjunk annyiban ,hogy "füllenteni ", de csak a szemeid miatt.

Micsoda ? Én nem hallgatózom, máskor akkor vigyél inkább egy némát a sátradba!Úgy veszem észre ,hogy hamarosan tényleg nem csak fenyegetés lesz ez, hanem tényleg megteszem rugdosást!
*Morgott egy parányit a férfi felé pillantva, és már majdnem el is találta annak páncélját, de végül épp kikerülte.*

*Ezután csak sétált mialatt Ileina éppenséggel szórakozott, Aedan meg úgy tűnt elvan a dologgal, habár próbál magyarázni, de nem úgy tűnt mintha figyeltek volna rá. Fél szemmel sandít a tünde férfira aki most leszállt a lóváról. Nyugodtan lépked el mellette, felvont fejjel.*
Nem szükséges, hozzá vagyok szokva a gyalogláshoz. Mint látja, ezzel a fickóval a "hátamon" ,nem lehet mást tenni.
*Majd mégis megtorpan ,hiszen azért nem bunkó. Elfogadja a bemutatkozást. A kézcsókra felvonja egyik szemöldökét. Azért tudja mi illő, hiszen az öreg beleverte a fejébe.*
Hyalia Felmarsh, örvendek.
*Ezután kapott hirtelen a fejéhez, mivel a szemüveg eltűnt onnan. Szinte felkiáltott ahogyan felkapta a fejét.*
Tolvajt meglopni nem éppen szerencsés ötlet! Még nem vagy tag de máris ....
*Kezdte ,de végül vissza kapta a szemüveget. Gyorsan megnézte, hogy nem lett e baja, hiszen ez régi ajándék, amolyan öröksége volt még a szüleitől. Felpillantott feléjük, majd egyet sóhajtva tette vissza a fejére és elment a női lovas mellett. El tudott bőven csenni onnan dolgokat, de most inkább nem tette. Nem volt kedve hozzá.*
Majd meglátjuk ,hogy mennyire erős. Itt nem számít az a 100 év.

Hajvágás? És ne fogjam össze...? Na neeeem... úgy néznék ki vele, mint egy pásztorkutya... vagy rosszabb, mint az a selyemfiú a lovon. * Kezd el viccelődni. Biztos benne, hogy a tünde férfi hallotta eddig minden megjegyzését, de azok szinte leperegnek róla. *

* Egy darabig a tekintetével követi a körülötte keringő lovast, majd megrázza a fejét. * Nem szédülsz még? Mer' én igen... * A végét dünnyögve teszi hozzá. Bosszantja, hogy a csat a hercegnőnél van, de ez nem elég motiváció neki a futáshoz. * Tudod mit? Ha ennyire tetszik, akkor tartsd meg... Nekem van másik! * Karba teszi a kezét, a mosolya árulja el, hogy egész jól szórakozik a kialakult helyzeten. Először csak a szeme sarkából veszi észre, hogy Orvaul leszállt a lóról, majd tökéletes szemszögből nézheti végig a kézcsókot. Oldalra biccenti a fejét, fennhangon szól oda a Hyának. *

Megjegyeztem ám... Bezzeg amikor én próbáltam meg ugyanezt az első találkozásunkkor... Most összetörted a szívem. * Közli vele drámaian. Helyette inkább Ileinához fordul, mégiscsak érdekesebb látvány nyújt, mint a számára unszimpatikus tündeférfi. * Pár száz év nem számít... ez egy kicsit máshogy dől majd el, de erről nem fogok beszélni... Ami titok, az titok... * A kutya, aki idáig Hya mellett csörtetett még egy kis ráadásban reménykedve, most előrébb caplat a gazdája mellé. Éber tekintettel figyeli a lovast is; ha a patás nem lenne ott, valószínűleg már nála próbálkozna. * Figyellek, te áruló... * Mondja a kutyának, válaszul egy nyüsszentést kap. Megpaskolja a fejét, ezzel rögtön vissza is állította a saját oldalára. *

-Örvendek a találkozásnak, bár csak jobb körülmények között találkoztunk volna. *Mondja teljesen őszintén és Ileinara pillant, majd vissza a lányra.*

- Hya... érdekes, de igazán szép ás különleges név. *mondja határozottan és elengedve a kezét Aedanra néz.*

- Ileina add már vissza az ittas kétes alaknak a csatját, és a hajvágást inkább mellőzd, mert nem nézne
ki jobban. A puli kutya stílus jobban illik hozzá. *Mondja kicsit csípősebb nyelvel és a lovának kantárát megfogva vezeti tovább és Hya mellett sétál.*

- Nos igen, bár a lovakat a zord terep előtt ott lehet hagyni és hűséges társak. Bár Hópehely elégé makacs és rakoncátlan, mint a gazdája, de talán pont ezért engedi, hogy ő lovagoljon rajta. *Mondja elvigyorordva és tovább sétált.*

-A próbák nem csak az erőt, hanem az ügyességet, a reakció időt és minden fontos képességet felmér és tesztel. Aki túl éli, az bekerült az avatásra...*Mondom határozottan és Aedanra nézek.*

-Nem könnyű de hatásos.

-Nekem ugyan nem kell a csatod. *Mondom és vissza dobom neki, mert láthatóan mindenki ünnep rontó most, így inkább előre lovagolok messzebb tőlük, de a vár felé megyek. Túlzottan nem érdekel az, hogyan próbál rám ijeszteni. Nem fogom hagyni, és nem is akarom ezeket meg hallgatni. Amúgy se árul el róla semmit, akkor meg minek próbál rám ijeszteni? Nem értem a logikáját. Vágtatok és élvezem, hogy a szél arcomba csap és hogy hajam a hátam csapkodja, majd lassan megállva nézek vissza a kis csapatra és én is le szállok lovamról és hosszan nézek rájuk, miközben bevárom őket.*

*A tünde férfi beszélgetését nem igazán biztatja ,hiszen nem is válaszol a legtöbbre. Nincs nagyobb dolga ,hogy beszéljen vele, bár az nem zavarja ,hogy férfi. Sok pasas barátja és ismerőse van. Inkább maga a fajtája...főleg ,hogy amolyan törvény szereti mitugrász. A jobb körülményekre sem pillant rá, csak elhúzza a száját. Amikor a neve került szóba, akkor engedi csak egy pillantásra , de azt sem sokáig.*
Hyalia.... tünde név, mégpedig a keleti tartományból. Tény ,hogy jobban hangzik ,mint az Orvaul.
*Mondta azzal tovább ment. Arra elmosolyodott ,hogy úgy tűnt mégsem fogja a pasas magát hagyni Aedannal szemben. Az ilyen kis szóváltások időnként nagyon szórakoztatók tudtak lenni. Aedan "sértett" szavaira felkapta a fejét.*

Megjegyezted ? Nade Aedan! Részeg voltál és összenyaltad a kézfejem... mégis mit vártál ? Amugy is... azóta az öreg engem is kezelésbe vett nem csak téged.... most már tudom ,hogy illik elfogadnom. Annyival jobb ,hogy nem csak azért néznek meg mert mindenem kilátszik!
*Zsörtölődött és még kicsit játszott és cirógatta Balthazart ,majd miután folytatta az útját ,hagyta hogy az előre fusson. Kellemes tempóban sétált tovább.*

*A tünde férfi szavaira kicsit bólintott, habár vonásai nem voltak szigorúak ,most csendes mosollyal sétált csak. Bár ezek is csak szokásai voltak, mintsem a hirtelen jött vendégek iránti öröme.*
Pontosan... valami ilyesmi, de majd a napok alatt sok minden kiderül.
*Mondta végül még a kutyát nézte hosszan. Aztán fütyült neki, mire az felkapta a fejét.*
Gyere ide drágám..hagyd ott azt a melákot.. majd később vissza mész hozzá~

* Féloldalasan grimaszolni kezd, miközben hátrapillant. * Ittas? Lehet... De hogy kétes? Na neeeem. Most őszintén, drága barátom... Amióta először megláttál, folyamatosan osztasz, de tulajdonképpen miért is? Ha attól tartasz, hogy ellopom tőled szíved hölgyét, az nem az én döntésem lesz. Azt hittem, hogy ti bíztok a legjobban a természet kifürkészhetetlen útjaiban és a sorsban... Csak a végzet lehet, ami miatt találkoztam a királylánnyal. * Lemondóan felsóhajt és pár pillanatra behunyja a szemét. * Lehet, hogy a szemedben jobban hasonlítok egy kutyára, de még mindig jobb ez a kép, mint a lelkes talpnyaló figurája... vagy inkább gyerekcsősz? Ahhoz egy kicsit idős már a kisasszony... * Vág vissza neki. *

Pedig szívesen neked adtam volna! De tényleg! Szuvenír a szívem szottyának... * Mondja nyájasan, szándékosan feszítve egy kicsit a húrt. Elkapja a csatot, de nem áll meg csak azért, hogy visszafűzze a hajába. Ahhoz a kesztyűit is le kellene vennie, nem akar időt pazarolni rá. Figyeli, ahogy a nő előrelovagol, elismerően bólint. * Energetikus... pont ez kell nekünk.

Azért nyaltam meg a kezed, mert fogalmad sem volt róla, hogy mire készülök, és gyomorba térdeltél! Tény, hogy akkor tényleg részeg voltam, de nem volt semmi hátsó szándékom... Látod? Még ittasan is kifogástalan a modorom, persze ha talpra tudok állni... Engem nem kellett kezelésbe venni, eleve ilyen vagyok.

Próbák, erő, ügyesség, mi...? * Teszi fel szinte csak magának a kérdést, ahogy a pillantás kissé fanyarabbá válik. Nem válaszol rá, tudja, hogy a külsősök szemlélete teljesen más az övékétől. Nem zavarja, hogy a kutya meglép mellőle, ahhoz túlságosan is elgondolkozott. *

* Körül-belül három és fél óra sétálás után érik el a várat. Habár Glasshaven már jóformán csak egy rom, még most is büszkén meredeznek a fehér tornyok az ég felé. A legmagasabb torony áll az épület központjában, a tövéből alig látszik valami az idős, magas fáktól. A bejáratot hatalmas szobrok díszítik két oldalról, az egyikük maga Sigil Thrandel, aki szigorú szemével nézi a vendégeket, míg a másik egy törékeny alkatú, karcsú nőt ábrázol, kedves mosollyal az arcán. A várat egy mély szakadék választja el a vidéktől, amit a sebesen száguldó folyó vájt ki az évek alatt. A híd végében magas, ódon kapu található, amely előtt Aedan lelassítja a lépteit. A pillantása most egészen józan, és hiányzik belőle az a játékos szikra, ami egész úton kísérte. * Még egyszer megkérdezlek titeket, utoljára. Vállaljátok, hogy beléptek Sigil rendjébe és a célunknak szentelitek mindeneteket? Ha átlépitek a küszöböt, nem térhettek vissza a korábbi életetekbe, ez lesz az egyetlen hazátok. Odabentről már nem fordulhattok vissza, mert aki megteszi meghal... * Nem várja meg a választ, hanem nekifeszül a kapu egyik felének, és kinyitja annyira, hogy könnyedén beléphessenek rajta mindannyian. *

/ Pár illusztráció a helyről: http://download.gamezone.com/assets/old/screenshots/ostagardlc.jpg http://gfx.gexe.pl/gallery/412/03752.jpg /

-Nos inkább vagyok karót nyelt gyerek csősz, mint zord képű alak akit még a kutyája is elkerül. A kisasszony sorsa viszont nem az, hogy a te karjaidban találja meg a boldogságot...*Mondom rásandítva és mellettük sétálok. Mikor elgondolkodik újra az ellovagoló kisasszonyra pillant, majd a mellette haladó Hyaliara.*

- Igen tünde név, de illik is hozzád. Kérlek bocsásd meg nekem, de láthatóan félvér vagy, ami engem cseppet sem zavar, de mégis kicsit elgondolkodtató, mégis miért vagy ennyire ellenséges saját fajtád bélivel, míg a másikkal pedig kedves és közvetlen. Jó tudom törtvényeink elégé kötöttek és szigorúak a tolvaj királyságéhoz képest, de ennek is meg van az oka, de nem lehetne a politikát félre söpörni? Az sose ment nekem. *Mondom határozottan és előre pillantva nyújtom oda a kezem.*

-Kérem a fülbevalóm. *Mondom elmosolyodva tartva a kezem, hogy bele rakhassa abba.*

- Nyugi engem ez cseppet sem zavar igazából, csak aggódom Ileinaért... korántsem tudja szerintem mire vállalkozik, bár tény... ha haza megyünk és ti külditek a behívót neki akkor már nem önszántából jönne, viszont apja megnyugodna... szóval majd írnom kelessz egy levelet. *Gondolkodom el elhúzva szám.*

*Mire újra utolérnek már teljesen lehiggadtam és nyugodtan komolyan nézek hármójukra, majd csendben teszem meg a maradék távot. Nem sokat megyünk már és feleslegesnek érzem lovamra vissza szállni. Mikor elérjük a hidat és onnan az ódon kaput komoly és méltóság teljesen emelem fel a fejem és vizsgálom meg azt. ~A nagyapám is itt lehet... ~ Gondolkodom el a dolgon és Aedan szavaira ránézek.*

- Nem fogok meghátrálni és nem fogok apám nevére szégyent hozni. *Mondom határozottan és lovamra nézve simítom meg nyakát és vezetem be a romos várba. Kutató szemekkel vizsgálom át az épületet belülről és jelenleg a belső udvaron vagyok, ahol gyakorlatozni szoktak talán.*

*A kisasszony mellé sétálok és most sokkal komolyabb és most látom meg szemeiben azt, hogy érzi a felelősséget ami a vállát nyomja innentől. Itt nem csak az ő de a családja becsülete is benne van. Aedanra nézek és odalépve hozzá nézek a szemeibe.*

- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni... komoly szándék nélkül... letépem a tökeidet! *Mondom határozottan, majd azzal belépek én is a kapun és a kisasszony mellé állva fogom meg vállát.*

- Innen már nincs vissza út. *Suttogom neki.*

-Tudom... és nem is akarok vissza fordulni. *mondom határozottan Orvaulra pillantva és szemeibe nézve.*

16 éves voltam, és egy részeg hapek közeledett felém...tudod meg kellet védenem magam. Mellékesen akkor már bocsánatot kértem, nem tudom miért hozod időnként még mindig fel ezt.
*Sóhajtott kicsit ahogyan előre pillantott Aedanra ,majd haladt tovább. Kezei karba voltak fonva, amikor a tünde szólalt meg mellőle, parányit felé emelte pillantását . Összevonta a szemöldökét, komoran pillantott rá. Azért az ,hogy előre sértegette a barátját ,már nem szórakoztatta. Átlépte a határt.*
Aedan csak felajánlott egy utat amit Őkegyessége vagy elfogad ,vagy nem. Ez nem azt jelenti ,hogy a karjaiba akarja ,hogy omoljon, vagy éppenséggel a boldogságára van szüksége! Gondolkozz már! Persze ,hogy megnézi, hiszen férfi! Az ilyen ruhák miatt, minden férfi megnézi, még a ti fajtátokból is, maximum igyekeznek nem mutatni! Piszkáljátok egymást, legyen így, de azért tartsátok meg a határokat!

* Parányit feszülten ment tovább ,majd a szavaira rákapta a fejét. Megtorpant ,majd megbökte a férfi mellkasát mialatt határozottan, és dühösen nézett annak szemeibe.*
Itt nem arról van szó, hogy tolvaj királyság vagy nem! Fogalmad sincs nekünk milyen törvényeink vannak!
Azok az emberek akik között éltem, élek, sokkal többre méltók ! Mellesleg, régebb óta ismerem ezt a marhát ,mint téged. Érthető ,ha inkább ő vele vagyok közvetlen és nem veled.
*Mondta ,majd felsóhajtott és vissza adta az utolsó ékszert is. Elpillantott.*
Többet nem vettem el. Mellesleg, ha kerülöd a politikát, akkor én is félre fogom tenni!

A levelet majd megírhatod bent. Az öreg, biztosan segít benne.... bár, amint beértünk a külvilággal megszakad a legtöbb kapcsolatotok. Egy levél még oké...de sok választásotok nem marad. Nincs meghátrálás. Nincs kilépés. A rendtől csak a halál választhat el. Pont olyan... mint egy házasság.
*Nézte, most már nyugodtabban. Haladtak s egy idő után észrevette a várt messzebbről. Látta ,hogy a lány már várja őket, leszállt a lórol. Halványan elmosolyodott, de komolysága megmaradt. Végül észrevette,hogy Aedan is megkomolyodott.*
Végre....

*A kapunál végig hallgatja a szokásos beszédet és figyelmeztetést. Annak idején ő neki is elmondták és azóta vagy ezerszer hallhatta.... annyiszor nem..de azért sokszor. Miután a tünde lány belépet, ő is elindult, de ekkor Orvaul ismételten kötekedni kezdett Aedannal. A férfira pillantott ,hogy az ,hogy rendezi ezt le, végül mielőtt a tünde férfi bemehetett volna ,hirtelen rúgta fenékbe elég erősen ,hogy előre essen. Most nem mond semmit, hiszen ezt már megbeszélték. Csak nyugodtan bement mellette és úgy tett ,mint aki ártatlan. Végül bent megtorpant és hosszan nézett szét . Végre hazaért! Szemeiben öröm került, mosollyal nézett szét. Aztán amint egy-egy alak megjelent, szélesebb vigyorral intett nekik, majd közelebb ment. Valamelyikkel lepacsizott, a másik elkapta és a fejét dörzsölte meg ,mire Hya szinte erőszakosan, mégis nevetve próbált szabadulni.*
Hol az öreg?
*Akkor a férfi oldalra mutatott.*

Most te hoztad fel, nem is én... Egyébként visszagondolva... Akkor nem részeg voltam, hanem kegyetlenül másnapos. Előtte éjszaka valamit ünnepeltünk... de fogalmam sincs, hogy mit. Bent volt az egész társaság a nagyteremben, az asztal körül ültek... Le akarták itatni Gatrot, és egy egész medencére való sört cipeltek be. Amikor hajnaltájt bementem, mindenki kidőlt, de az öreg ott ült az asztalnál és még mindig ivott. Majdnem megdöglöttem a röhögéstől, aztán behúzott a csőbe és csatlakoztam hozzá... Utána nap találkoztunk veled. Előtte egy órával még nem tudtam megmondani a nevemet, szóval hatalmas előrelépés volt, hidd el. * Itt büszkén kihúzza magát. *

A kutyám nem is kerül el... csak most éppen Hyának hízeleg, mert húst ígért neki. Tudod, eddig csak pedzegettem a gondolatot, hogy féltékeny vagy, de most már biztos lehetek benne. * Elvigyorodik. * Még a végén belekeveredek valami nagy szerelmi kavalkádban, pedig éppen elég a dráma így is az életemben... * Jegyzi meg, mert egy ilyen hozzászólást nem engedhet el egyszerűen a füle mellett. * Jól hallom, Hya? Te tényleg kiálltál mellettem? Hmm, így kénytelen leszek kedveskedni neked, rontani fogja a rólam kialakult képet.

* Felvonja a szemöldökét. * Behívót? Nem egészen így működik a dolog. Az írásos részével csak akkor dolgozunk, ha a jelentkező megfelelő, ő is jönni akar, viszont a politikai ügyek megakadályoznák. Egy apró trükk, a királyok régi egyezménye... Nem idézgetünk csak úgy ide mindenkit, akihez éppen kedvünk szottyan.

* Glasshaven kapujában állva megvárja a válaszokat. Ezt az elhatározást már jóval komolyabbnak tartja, mint a korábbi kalandvágyat. Egyfajta biztosítéknak veszi, hogy nem kell majd végeznie a két tündével, mert nem próbálnak meg kihátrálni az egyezség alól. Félreáll az útból, hagyja az újoncait belépni a várudvarba, hogy körülnézhessenek a hosszan elnyúló terepen. Amikor Orvaul odalép hozzá és megszólal, nem tudja tovább tartani a komoly és felelősségteljes ábrázatot. Hangosan felnevet, még a könnye is kicsordul bele. * Ez jó, ezt még egyszer süsd el.

* Az utolsónak belépő Hyához fordul, féloldalasan mosolyog rá. * Látod? Minden egészen jól ment. Bekíséred őket a szállásokhoz? Kell lennie két szebb szobának a földszinten, a bal szárnyban, az első folyosó végén... Egy éjszakára jó lesz nekik, a többit majd az öreg eldönti... Nekem még akad pár elintéznivalóm. Holnap reggel hétkor ébresztőt fújunk az újoncoknak, elkezdjük a beavatásukat... Annak a másik kettőnek is szólunk és két csapatban fogunk menni velük. A felosztást még megálmodom, de az egyik bagázs a tiéd lesz, husi...

* Az integető üdvözlősereg köti le a figyelmét, így már csak azt látja, hogy Orvaul előre bukik. * Nem kell hajbókolnod, nem a császár áll előtted, csak én. * Válaszol neki pimasz vigyorral. Balthazar felkapja a fejét, az egyik nyitott folyosón az öreg ácsorog. A kutya elkezd felé rohanni, majd a nyomában Aedan is elindul. * Üdv Glasshavenben és jó bulizást! Engem szólít a kötelesség. * Közli dallamosan és el is indul befelé az idős harcost kísérve. Rehmus Gatro még az új jövevényekre néz szigorú vonásaival, majd a tekintetében mosoly csillan és bólint nekik. *