Reboot in Exteria (Nyitott) [16+]

Remek... akkor alig várom....
*A másik nem fogta a vételt, neki meg teljesen felesleges volt ezt tovább fokoznia. Nem lett volna értelme úgy játszani, egy apró kis gúnyt adni a szavaiba a másik felé, hogy az nem érti meg. *

Értem.... akkor nem volt egy szürke életed. Az mindenképpen jó. Jobb ,mint mindennap ugyan azt csinálni, és végül mégsem éred el amit akarsz.
*Vont lassan vállat. *
Hm... akkor azt hiszem ez mindkettőnk kultúrájában hasonló. Az apám amúgy nem ázsiai, ismerek azért olyan dolgokat is amiket ti...egyszerűen csak nehéz a kettőt bizonyos mértékben, bizonyos helyzetekben kerülni.
*Nem szokott az apjáról beszélni.... Mielőtt ide került két éve, megharagudott rá, összeveszett vele. De... ez a harag már nagyon régen szertefoszlott.... sokkal inkább hiányzott neki. Nem úgy, mint régen...amikor tudta ,hogy állandóan elment, de néha láthatta.... hiszen most sosem tudta, láthatja e vajon többet.*

Ohh persze... macsó...
*Nézett félig felvont szemöldökkel végig a másikon.*
Úgy érted.... lelkileg? Hát..nem csodálom. Még szerencse hogy ennyivel megúszta...ha értesz.
*Nézte, azzal megrázta a fejét... eszébe jutott... hogy talán csak ő olyan begyepesedett... emiatt aztán inkább nem folytatta.*

*Csendben várt valamilyen reakcióra az idegentől, ám érdeklődve nézett arra, amint pont az jött szóba, ami igenis foglalkoztatta.*
Pontosan! Megtudod mondani merre ment, s volt e vele valaki?

Valamiért nem érzem az igazi lelkesedést a hangodból... * Állapítja meg, de ennyiben hagyja, nem akarja piszkálni a potenciális áldozatot, akit még tovább bombázhat a megjegyzéseivel. Majd néz nagyot, ha tényleg megcsinálja! *

Nem szoktam unatkozni... Ha unatkozom, akkor lekötöm valamivel magamat. * Megvonja a vállát. * Egyébként engem érdekel az a keleti világ. Eszméletlen jó cuccaitok vannak, meg a zenék... pár ételt is kóstoltam, azok úgy ízlettek. Egyszer majd szeretnék kiutazni... * Azon kapja magát, hogy önkéntelenül is mesél magáról, arról az énjéről, amelyik már két éve a gép előtt ücsörög és játszik. Furcsa. Legtöbbször Jesterként mutatkozott itt, és az ő karakteréhez híven beszélt, viszont a dolgokra, amelyeket Naimei mond, nem feltétlenül tud enélkül válaszolni. * Ejnye... még a végén síróbohócot csinálsz belőlem. Megyek majd mindenfelé utánad és a válladon fogok picsogni.

* Felnevet. * Nem, nem lelki pofonokat kapott. Egyébként ő a szájkaratés típus, szeret vagánynak látszik. Az egyik csaj... * Itt elkapja a röhögés az emlékre. * Az egyik csaj viszont nem szájkaratés volt, hanem valódi.

* Mindezt a szövegelést az idegen végighallgatja, a tekintetére talán némi zavar ül ki az egyébként kiolvashatatlan vonások közé. * Normál esetben azt hinném, hogy még alszom, és mindkettőtöket ideképzellek. * Enged meg magának egy kurta megjegyzést. A kérdés miatt egyenesen Naimeire néz, rövid ideig az arcát fürkészi. Az újabb csend után bólint. * Figyellek titeket egy ideje... Nem rég haladt el itt, magával vitte azt a bűnözőt... az utóbbi jól ismeri az utat. Furcsa csapattársakat választatok magatok mellé.

* A tekintetét a tanya felé fordítja, ahol a tolvajok gyülekeznek általában. * Talán az lehetett a céljuk.

Kár , pedig megvan benne.
*Enged meg egy parányi vigyort a másik felé, habár sejti ,hogy ezzel ugyan úgy nem tudta meggyőzni a másikat. Nem lett elég meggyőző.*

*Egy pillanatra meglepődik, s azzal a tekintettel nézi a másikat hosszan. Most nem a szokásos Jester volt, hanem egy kicsit más. Erre amint rájött, miként is lett az egész, előre fordított arccal halványan elmosolyodott. Edgarnak nem lehet igaza ebben. Ő biztosan nem volt benne a támadásokban. Kellemetlen elveszíteni egy alakuló barátságot így.*
Hát..majd ha hazajutunk, akkor megmutatok egy két dolgot. Úgyis külföldre megyek tanulni, majd az egyik szünetben eljössz és elviszlek egy koncertre.... ha jól viselkedsz.
*Sóhajtott megforgatva a szemeit.*
Csak azt ne kérlek.... túl látványos lennél...

*Halkan felnevetett ahogyan elképzelte a dolgokat.*
Azt..azért  én is megnéztem volna... nálunk azért ez ritka...vagy..ritkább.

*Naimei elkomorodott. Egy ideje ? Nem vette észre, ami elégé bajos főleg mert ő szokta észlelni a dolgokat.... Úgy tűnt tegnap annyira kiütötte magát, hogy még ezt sem vette észre. Magát kezdte egy kis ideig ostorozni.... nem tudta elhinni ,hogy ez történt!
Végül ismételten felpillantott.*
Hogy haladtak? Volt...valami érdekes...amire felfigyeltél?
*Kérdezte komolyan. Tudnia kellet valamit... tudnia kellet, hogy Edgar akkor most elárulta e a céhet...elárulta e őt..vagy sem. A falu felé vonta a fejét.*
Azt hiszem tényleg el kell oda mennünk Jester...

Vigyázz, mert a szavadon foglak! * Felcsillannak a szemei, a koncert nagyon jól hangzik és a kis kóricálás is. Szinte megfelejtkezik arról, hogy éppen ő a síróbohóc. * Imádom a koncerteket, azokon is ott voltam, amiket itt bent rendeztek... legalábbis páron. Nem olyan, mint kint, de ha ló nincs... jó a szamár is.

* Amikor az alak beszél, komolyabb pillantással figyeli. Este látott egy elsuhanó árnyat még azelőtt, hogy bement volna a romos kis épületbe... akkor ő lehetett az. Biztosan nem az ő céhükben van... Fejvadász? Nem. Akkor már lecsapott volna, mert jó pillanatokat voltak eddig. Miért figyeli őket? Egyáltalán ki küldte? Egyik kérdést sem teszi fel, hiába fúrja az oldalát a kíváncsiság.
Szokásával ellentétben most csendben marad, hagyja Naimeit beszélni és inkább csak megfigyelő szerepét tölti be még egy kicsit. *

* Az alak egy kimért mozdulattal elsimít az arcából egy tincset, amely eddig zavarta. Érdeklődve méretegi a duót, aki előtt végül felfedte magát... talán nem is volt annyira nagy hiba megjelennie mellettük. Valami nagyobb lehet a háttérben, mint egy elkóborolt ismerős. * Érdekes? Attól függ, mit nevezel annak. Már az is érdekesnek tűnt, ahogyan elváltak tőletek. * A kijelentései után finoman nemet int a fejével, ezzel jelezve, hogy nem talált semmit sem olyan különlegesnek. *
Talán a Bádogember felevett valami furcsát... * Motyog közben Jester. * Gyerünk. * Villantja meg a mosolyát, ahogy előre indul, de visszapillant az idegenre. * Ha már megmutattad magad, akár velünk is jöhetnél...
Köszönöm, inkább nem. A fák tetején nincsenek aknák... * És ezt követően pár szökkenésből a Naimei és Jester feletti ágon köt ki. *
Ez... nem is olyan rossz ötlet...

- Én állom a szavam Jester.
*Pillantott egy kicsit felé ,majd tovább ment. Ez így volt. a Szavát mindig állta.A másik hirtelen váltott, s ha lehet mondani, még energikusabb lett ,mint volt. Csak nézte. A koncertekre megrázta a fejét lemondóan.*
- Én sajnos egyiken sem tudtam ott lenni. Más dolgom volt.

* Az idegen szavaiból kiveszi ,hogy az nem látott érdekeset.. viszont a kérdése után megértette, hogy mindannyian másként gondolkodnak ezen. Jester szavaira megrázta a fejét. Nem.. Edgar biztosan nem lett rosszul, és nem evett össze semmi mást. Együtt ettek, együtt ittak... szinte mindig együtt voltak az előző napon... kivéve amikor ő nem volt magánál... ám akkor, ahogyan a többieket hallotta, nem úgy tűnt ki, mint akik nagyon isznak, esznek.*
- Valóban.....
*Nézte hosszan a fákat ,majd előre. Rá kellet jönnie, hogy azok sűrűn beterítetté az utat, így könnyedén lehet, egyikről a másikra ugrani, még olyannak is aki nem specializálódott erre. S itt Jesterre pillantott, mert valóban, nem tudta ,hogy az ő akrobatikája...egyáltalán van e. *
- Tudsz jönni ?
*Kérdezte végül meg az átmeneti társát.*
- Vagy maradjunk itt lent?

Én is... néha. * Vágja rá azonnal. * Azért többnyire szoktam, a rendkívüli eseteket meg nem számítom bele, például ha egy csomó fánk vár gazdátlanul és megígértem, hogy nem nyúlom le, vaaaagy egy szőrös lábú troll akar bemászni az ablakon...

* Csípőre teszi az egyik kezét. * Hogy én ne tudnék? Arra be kell fizetned! Viszont ha odafent megyünk, akkor nincs kockázat, nincs meg az izgalom, a kellő adrenalin löket... és nem maradsz olyan szorosan mellettem, hogy elkerüld a csapdákat. * Fejti ki, habár igazából csak azért nem választotta még a fákat, mert nemes egyszerűséggel eszébe sem jutott. Követve az idegen mintáját, ő is felmászik az ágakra. Nincs ideje Naimei után fordulni, a megfigyelőjük odanyújtja neki a kezét, hogy udvariasan segítse a hölgyet. *

Ha már így összefutottunk, legalább a nevedet elmondhatnád... * Mondja kissé szemrehányóan neki. Az idegen teljesen figyelmen kívül hagyja Jestert, ahogyan eddig is javarészt ignorálta a felszólítását leszámítva. * Ha kiértünk innen, esküszöm, megcsaplak... * Morogja a bohóc. *
Megyek előre és mutatom a legrövidebb utat. Sokszor járok itt. * Közli azután, hogy mind a hárman az ágakon ácsorognak. *

*Zavart mosollyal rázza meg a fejét a válaszra.*
- Most komolyan egy trollból indulsz ki?
*Igazából választ nem várt a feltett kérdésre.. inkább csak kibukott belőle. Bár mindkét példa elhanyagolhatónak tűnt... főleg bizonyos helyzetekben, azért az igazság mondása jelenleg ténylegesen fontos volt.....*

- Nem gond, szívesen lemondok róluk, biztos vagyok benne, hogy a faluban úgyis lesz elég adrenalin löket.
*Pillantott vissza rá, s csak felvonta a szemöldökét.*
- Azért olyan szorosan nem mentem utánad... Rendben van, akkor ezzel megbeszéltük. Fent megyünk.
~ Kényelmesebb is azért...~
- Köszönöm.
*Fogadja el az idegen segítő kezét, azzal felmászik. Nem mintha nem tudott volna egyedül a képességeinek hála, de illendően elfogadta a segítséget. Ő nem erőltet semmit, mint eddigi, bohókás partnere, így csak kicsit pillant a felemás hajú srácra, amikor az morogni kezd. Végül mégsem említi meg, hanem előre pillant. Bólint.*
- Rendben. Köszönjük szépen.
*Követte, s nemes egyszerűséggel oldotta meg, vékony, hajlékony alkatával az akadályokat.* - Ha már egy ideje követtél minket, akkor azt jelenti,hogy tudod is, kik vagyunk. Igaz?

Egyszer tényleg megpróbált bemászni egy az ablakon! Harcos volt és Igornak hívták... Na, még egy akkora trollt, mint a pasas, még sosem láttam. Azzal kezdte, hogy szerinte nem jó a tűzfalam, mert könnyen bejutott a Windows-ba... Kockahumor, bosszúból leperzseltem a szemöldökét egy gyertyával. * Az ilyen pillanatokban kérdőjelezhető meg, hogy vajon álmában is beszél-e, vagy egyáltalán kifogy-e valamikor a közlendőkből, de úgy fest: a megjegyzésekből és sztorikból akár egy óceán medrét is fel lehetne tölteni. *

Hááát, azért csak nem fognak minket végigkergetni a falun... * Dehogynem, ha rossz arcot kérdeznek esetleg. * Mellesleg úgy tűnik, hogy Tarzan többet van itt, úgyhogy ismeri már a járást.
Nem vagyok Tarzan. * Szól közbe az említett. *

* A szigorú tekintet ismét Naimeire szegeződik, majd előre tekint és elrugaszkodik. * Nem kell megköszönnöd. * Habár komplex képe van arról, miért nem, ezt inkább megtartja magának. Sosem volt bőbeszédű és a változtatás ennyi idő után kellemetlen és szükségtelen is lenne. Az egész személyét egyfajta nyugodt hidegség lengi körül. A tartása egyenesen, a mozdulatai kimértek és precízek még így a magasban ugrálva is. * Azért kezdtelek követni titeket, mert tudom, kik vagytok... Ez a küldetésem. * Ennyit jogukban áll tudni, végtére is ők a küldetésének a tárgyai, illetve a teljes csapat lett volna. A lovag és a fogoly keresztülhúzták a számításait. *

Sejtettem, hogy erre is tudsz valamit mondani....
*Egészen kezdte megszokni, hogy a srác sokat beszél...vagy állandóan beszél. Időnként Jester azt is elérte, hogy ő maga is többet beszéljen, még akkor is ha szavainak nem adózott annyira.  Vagy nem minden esetben. A kockahumort nem teljesen értette... vagyis értette, csak nem találta viccesnek, ő a valóságban sem merült el ennyire abban a világban.*

Ha ebből indulunk ki, akkor inkább azt mondanám, hogy mindketten ismertek vagytok itt.
*nézett rájuk, azzal figyelte a másik kettőt.*

* Jesterre pillantott felvont szemöldökkel a másik válasza után, majd nyugodt mozdulatokkal követte. Az egyenruhája nem volt nehéz, s direkt úgy volt kialakítva ,hogy az akrobatikus mozdulatai pontosak legyenek s könnyű legye őket véghez vinni. A következő ágra ugrott, ami meglengett ,majd kihúzta lassan magát. Felpillantott a férfi szavaira..... küldetés...
Szótlanul pillantott át bohóc társára, hátha ő tud valamit erről.*

Nem én lennék, ha hallgatnék... * Vigyorodik el a bohóc, ahogyan könnyedén ugrik egyik ágról a másikra, majd nyújtózik egy nagyot. * Csak nem mindegy, hogy miről ismernek. Engem például az elbűvölő modoromról, a vicceimről, a remek stílusomról és a kellemes természetemről... Nevesincskirályfit viszont biztosan nem a mosolyáról. Tulajdonképpen miért is durcázol ennyire? Még egyszer nem mosolyodtál el. Tudod, lehetnél kedvesebb is...
Nem durcázom. Jelenleg teljesen elégedett vagyok.
Aha, szóval te így vigyorogsz. Kösz, erre az életben nem jöttem volna rá... * Jester lemondóan felsóhajt. * Ez nem ér, Naimei, veled sokkal beszédesebb, te akár még értelmes infót is ki tudnál belőle szedni... * Kezd duzzogni. *

* Látja a lány pillantását, válaszul először csak megvonja a vállát, utána pedig nemet int a fejével. Fogalma sincs, hogy az idegen milyen küldetésről beszél, vagy ki akarhatta, hogy kövessék őket. Ráadásul nem is a malacot, hanem az egész csapatot. A megfigyelő pedig vagy fajankó és lemaradt a konzervről és a fogolyról, vagy valamiért fontosabbnak találta kettejüket. De miért? Nem csináltak semmit azonkívül, hogy beszélgetnek, mióta elindultak.
Az egyik ágon megállva ismét megvakarja a feje búbját, utána egy activity mozdulatsorba kezd. Egészem bravúrosan mutogatja el, hogy lövése sincs a csendes fickó személyét illetően. Talán ha a lány kérdezné, akkor kinyögne valami használhatót. *

A folytonos szófosásodról, arról ,hogy szereted kínozni a városi öröket....
*tette még hozzá a srác felsorolásához, egy kis mosollyal. Meg persze a szerénység.... és még sok minden más, amit azért még ő sem mondott. Mindent egybevetve... Jester akár milyen is volt, nem volt rossz ember... Erre rákellet jönnie.  Hallgatja a beszélgetést...vagyis..leginkább csak a bohóc szavait, mialatt próbál a másikkal egyfajta kommunikációt létrehozni.*
Miért én? Miről beszélsz?
*Pillantott rá értetlenül amint duzzogni kezdet a másik. Halk sóhajjal rázta meg a fejét, ahogyan haladtak.*
Ha úgy tennéd fel a kérdést, bizonyosan neked is válaszolna.

*Nem tudja hányadik ágon ugrik tova. Látja,hogy a másik sem pontosan érti azt amiről az idegen társuk kezdet beszélni. Megemlíteni. Habár Naimei már az első mozdulatokból felfogta Jester mondanivalóját, úgy tűnt a másik végig szerette vinni a mutogatós játékot, mert csak nem hagyta abba. Pár pislogással, egy kis ideig csak nézte, majd előre fordult ismételten.*
Legalább, azt megkérdezhetem, hogy, hogyan nevezhetünk? Így elkerülhetnénk, hogy Jester mindenféle idétlen becenevet aggasson rád, mellesleg, magam is szeretném tudni, hogyan szóljak hozzád, még ha álnév is.
*Ismét ugrott.*

Valójában szadista vagyok... Nem is! Megvan! Gonosz tetteimmel akarom meghódítani a világot! * Ördögi kacaj hallat * Először a két ór, utána a fogadó és a boltok... aztán az egész várost rettegésben tartom majd, de mivel annyira sátáni és ravasz vagyok, nem elégszem meg egyetlen várossal! * Már majdnem fenyegetően hangzik, ha nem éppen Jester mondaná. * Aki pedig ellenáll, annak ellopom a fél pár zoknijait, a kulcsait és eldugítom a slozija lefolyóját. Veletek kell kezdenem, mert túl sokat hallottatok a briliáns tervemről, nem engedhetem, hogy az egész kitudódjon. Fájó, de... fél pár zokniban is szeretni foglak titeket.
Miért te? Mert rád figyel... amíg én beszélek, addig is téged leskel, hmpf. Pedig vagyok olyan szép. * Elneveti magát. *
* Az idegen felvonja a szemöldökét. * Habár a hölgy szimpatikusabb, nem emiatt engedem el a fülem mellett a megjegyzéseidet. Bosszantó vagy és modortalan.
Szíven szúrtál... * Szánja a rejtélyes alaknak, majd csücsörítve Naimei felé fordul. * Naaaa, most mi a gond a becenevekkel? Nagyon-nagyon kreatív tudok lenni, ha hagytok kibontakozni.
* A férfi pár pillanatig méregeti őket, majd végül megszólal. * Nincs nevem. Szólíthattok, ahogyan szeretnétek vagy ahogyan mások teszik: Fünf.
És még engem neveznek kettyósnak... * Motyogja közbe Jester a háttérből. *

* Már nincsenek messze az első épületektől, a bohóc azokat kezdi nézegetni. * Hát... itt azért nem lesz túl nehéz a nyomukra akadni. Nem illenek a környezetbe, nagyon nem.
Annál az épületnél láttam őket utoljára. * Mutat az egyik rozoga viskóra. *

*Jester szavait hallva, hitetlenül pillant hátra a srácra. Bármennyire is  próbálja, nem tudja komolyan venni annak szavait, még ha fenyegetőek sem, főleg nem a zoknis részlet után. Komolyan pillant rá.*
- Az egyik legfontosabb szabály, hogy soha ne fedd fel ördögi terveidet...nem mellesleg. Mi van akkor ha valamelyikünk éppen nem is visel zoknit? Hm?
*Habár tudja, hogy a kevés esélye annak, mégis megpróbálja egy kicsit megakasztani a másikat a szavak áradásában. Hallgatja...de nem ad különösebb reakciót a szavaira. Előre pillantott a névtelen társukra, majd egy halk sóhajt hallat.*
- Tudod Jester, én a helyedben akkor kezdenék félni, ha jobban nézne, mint kellene....
*Elmosolyodik amint végül a másik is megszólal. A modortalannál aprót bólint halvány mosollyal.*
- Ez azért igaz.

- Kreatív.... ilyen kreatív pillanataidban jött a Tarzan is? Abban nem kételkedem ,hogy kreatív vagy...de nem a nevek terén, ha engem kérdezel Jester.
- Fünf...
*Bólint s mivel éppen a közelében van a bohóc, annak megjegyzésére egy apró taslit vág annak tarkójára, mialatt megrázza a fejét rápillantva. Nem szól, de eleget mond a tekintete.*

*Leguggol, úgy nézi az épületeket, majd a rozoga viskót, amelyre a tekintetét irányították. A nyomasztó érzés újra előre tört...s most már nem igazán tud tőle szabadulni..... Lassan húzta ki magát.*
- Akkor óvatosan körbe kellene néznünk....
*Majd átpillant Jesterre.*
- Mivel te itt elégé beillesz, jó lenne, ha szereznél pár hátsó információt.
*Megnyitja fél kézzel a menüjét, majd elkezdte nézni, hogy a régebbi viseletei közül éppen van e nála valami ami most jól jöhet. Persze nem előttük fogja átvenni, vagy a fegyverét kicserélni, de jobb ha tudja.*
- Valamiért úgy hiszem, hogy sem Edgar sem a foglyunk nem fog nekünk igazat mondani.

Miért ne fedjem fel? Azt sosem tudhatod, mikor fogom teljesíteni, csak azt, hogy mi lesz! Tehát: már előre tudsz rettegni tőle, mikor fognak bekövetkezni a borzalmak. Minden este görcsösen ellenőrzöd majd a zoknikat, hogy mindegyiknek van-e párja, egészen addig, amíg bele nem fásulsz, aztán pampampaaaaaaaaaaaaaaaammmm... bekövetkezik, amitől rettegtél. A zoknik szanaszét hevernek majd, és elkezded keresni a párjukat, végül megállapítod, hogy csak egynek hiányzik... mégis ott lesz a tudat, hogy valaki a cuccaid között matatott. Mire következőnek észbe kapsz, lassan tűnnek el nyom nélkül... Utoljára csak egy levelet találsz majd, amit valaki újságokból kivágott betűkből és szavakból rakott össze, ebben kér váltságdíjat a túszokért, különben kihúz mindennap belőlük egy-egy szálat a minta közepéről. * Itt sátáni kacajt hallat, mire a névtelen idegen felvonja a szemöldökét. *
Túl sok tévét néztél...
Cssss, rontod a hangulatot. * Itt sejtelmesen suttogva folytatja. * Ha pedig nincs nálatok zokni, akkor kulcs vagy fehérnemű biztosan akad... vagy hajcsat, nadrágszíj... ami éppen fontos. Állj. Modortalaaan? Éééén?! Tudok úriember is lenni, ha akarok...
De szemmel láthatóan nem akarsz. * Közli vele szigorúan a férfi. *

Hát, ha engem kérdezel, a Tarzan még mindig jobban hangzik... * Ekkor találja tarkón a tasli, mire odaszorítja a kezét és megjátszottan könnyes szemekkel néz Naimei-re. Halkan egy szívszorító dallamot dúdol, de szemmel láthatóan egyik útitársát sem hatja meg. * Na jó, feladom. * Mormolja, némi komolyságot erőltetve magára. *

* Ahogy a düledező építményt nézi, halkan felsóhajt. * Bezony... essünk túl rajta, mert vacsira vissza akarok érni a városba és be akarom zsebelni az aranyamat ifjonc Röfipof kadétért. Hmm, bemegyek a fogadóba, lebratyizok a régi haverokkal, addig a kinti dolgokat rátok bízom. Indulásra készen állok, kapitány! * Kihúzza magát és tiszteleg, de közben már hátradől és ugyanolyan vigyázzállásban zuhan le az ágról. Félúton megperdül a levegőben, guggolásban landol az alattuk lévő ösvényen. Gyorsan mozog az árnyékok között, rövidesen eltűnik a szemek elől. *

Elismerésem. * Szólal meg Fünf. * Már régen megkötöztem volna és otthagyom a puszta közepén. Nehéz követni. * A lányról ismét az épület felé pillant. * Még egy rövid ideig maradok, amíg lent körülnézel.


~ Eközben az elhagyatottnak tűnő épületben, amit Naimei-ék fürkésznek ~

Rob, szerinted mennyi idő, amíg ideérnek? Az ötöske már elég régen üzent, hogy végre elindultak erre... * Szólal meg Daryl, ahogy a terem közepén guggol és egy kicsi bottal a porba rajzolgat. * Nem tetszik ez a hely... Ráadásul az a vérdíjas pasas és a lovag is eltűnt a színről. Nem találtuk meg a nyomaikat, szóval bárhol lehetnek... Szerinted... szerinted a csapattársai tudnak valamit róla? * Kérdez rá érdeklődve, majd felegyenesedik és nagyot nyújtózik. *
* Mielőtt ismét megszólalhatna, hatalmasat ásít, szinte a könnye is kicsordul tőle. * Este csinálsz forrócsokit? Még maradt nálam hozzá csoki, szerintem tej is... cukor... vanília... * Elmosolyodva néz a testvérére. * Nézd! Szerinted hogy mutat ez a ruha? * Kérdezi a porba mutatva, egyenesen a korábbi rajzaira, amin egy elég díszes ruhaköltemény tetszeleg. * Nem tudom, kire méretezzem... * A mosolyából ítélve már igenis tudja, ki lesz az áldozata és az éppen ott áll mellette. *

* A hátát a falnak vetve támaszkodik, a jobb lábát felhúzva támasztja meg, míg a kezét a mellkasa előtt összefonva lehunyva a szemét vár. Az egyik szemét kinyitva pillant a sajtkukacseggű öccsére, majd alig halhatóan felsóhajt. * Felnőhetnél már, nem kell duzzogni csak azért, mert unatkozol. Ráadásként a kedvenc szokásodnak élsz. Már megint olyasmiket kérdezel, amikre tudod, hogy nem ismerem a választ. Hidd el, feleannyi kedvem sincs itt lenni, mint amennyire látszik. * Unott, apatikus pillantás. * Csinálok, majd még kerül bele egy leheletnyi szerecsendió, karamellízállt cukor és egy-egy csepp rum is, csak annyi, hogy ne lehessen felismerni, de változzon az összkép.  * Ellöki magát a faltól, majd leguggol a kép mellé és oldalra biccentett fejjel méri végig. * Szép... Szép csicsás. * Az öccsére pillant, majd elmosolyodik és homlokon pöccinti a mutatóujjával. * Sajnálom Sasuke... majd legközelebb...

*Végig hallgatja a srácot, majd hirtelen pillant vissza rá. Habár arcán nem látszik semmilyen ingerült mimika, szemeiből kivehető, hogy halálos fenyegetésként szánja a dolgot. Hangja pedig ehhez mérten elmélyedik.*
- Ha hozzá mersz érni a fehérneműimhez.... nem éred meg a reggelt.

*A dallam alatt nem pillant rá, mert akkor nagyon jól tudja, hogy a másik csak újra kezdi a dolgokat, amit, ebben a pillanatban kissé hanyagolni kellene. Éppen ezért nem teszi, csak tovább megy.*

*Hosszan nézte, ahogyan Jester elment, majd hamarosan eltűnt a szeme elől. Elmosolyodott egy kicsit, csak azután húzta ki magát. Nem pillantott most Fünf felé, csak eltette a fegyverét, s valami kisebbet vett elő, elrejtve. Lilás árnyalatú haján megcsillant a fák ágai alatt beszűrődő napfény.*
Nem olyan nehéz esett, mint tűnik. Sőt.... hamar meg lehet kedvelni, nagy szíve van, egy bohóc képébe rejtve.
*Pillantott rá Fünfre egy kis mosollyal.*
Hidd el..ha már én ezt mondom...akkor van benne valami.
*Azzal bólintott*
Rendben, lent találkozunk.
*Azzal átugrott a következő fa ágára, s onnan lelógott ,majd leugrott talpra. Szerencsére elég jó volt akrobatikából, ezért nem volt nehéz az ilyesfajta mozdulat.*

*Csendesen, szinte észrevétlenül haladt. Igyekezett kikerülni mindent, ahol felfigyelhetnének rá. Szerencsére azért valamennyire konyított a lopakodáshoz, (2 szint), ezért igyekezett még jobban. Amint az épülethez ért, kissé nekifeszült, azzal nézet szét. Valamiért rossz érzés lett úrrá rajta. Az észlelése elég jó.....mégis, nem igazán érzékelt senkit a környéken. Lehetetlen...hogy ne legyen itt senki ilyen időben...hacsak.
Hirtelen kapta fel a fejét.*

Az én gondom nem a helyszínnel van, hanem a környezetemmel. Fázol? Nincs is hideg.. Kaját pedig hoznod kellett volna magaddal. Még van egy mézes szelet nálam, ha nagyon szépen kéred, akkor esetleg odaadhatom. Így is kísértesz, akkor se lenne ellene semmilyen kifogásom sem, mint ahogyan most sincs... * Felvonja az egyik szemöldökét, majd a rajzra pillant. Minden fodrot tüntess el... és legyenek rajta keresztpántok a vállrészen.*
* Az ajtó felé pillant, az egyik chakramot kipattintja a tartójából és a csípője mellett, rejtve fogja, hogy használhassa, ha kell. * A biztonság kedvéért várjunk, amíg beérnek. Ha muszáj, akkor jobb szeretek előnyös helyzetből támadni...

*Egy pillanatra átgondolja, hogy talán mégsem volt jó ötlet elküldeni Jestert, majd végül mégis kihúzza inkább magát. Előtte is elvolt, sokszor játszik akár egy single játékos..... olyan könnyen nem csaphatják be. Kezében egy kis fény kíséretében váltott alakot az egyik kardjává a kisebb fegyvere, most nem volt ideje a menüben keresgélnie, hogy cserélgessen. Abban biztos volt, hogy az ajtó nem magától nyílt ki. Valaki...vagy valakik ott vártak......talán pont rá. Ha így van, akkor viszont egy lépéssel előtte jártak, hátra sandított feszélyezetten... Fünf eltűnt...ami szintén nem adott jó fényt az egésznek. Lassan rá kellet jönnie, hogy az elmúlt napok miatt, túlságosan elengedte magát. Nem szabad megbíznia senkiben.
Összevont szemöldökkel pillantott előre, ahogyan vissza gondolt az egészre.... valami van a háttérben, s nagyon zavarta, hogy nem tudja mi az.*

*A fegyverét maga mellet fogva lépdelt közelebb, halkan, lassan. Minden mozdulatát elkezdte figyelembe venni, lévén, nincsen páncélja vagy pajzsa amivel védekezhetne. Aztán, mielőtt az ajtóhoz ért volna, halvány mosollyal rázta meg a fejét. Fegyverét a tokba téve, mászott fel csendesen, akrobatikus mozdulatokkal a rozoga viskó tetejére ,majd leguggolt, mialatt egy robbanó főzetett vett elő. Nem túl messzire dobta az ajtótól, elég nagy zajt csapva ahhoz, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. Észlelt, figyelt, várt.*

Igen... Például a társasággal? * Mondja elmosolyodva, majd megpörgeti az ujjai közt a pengét és elteszi. * Miért lennék fenyegető? * Kérdezi, majd próbál úgy tenni, mint aki képes egy ártatlan pillantásra. 
Ahogy az öccse a zaj hatására a bejáratot választja és elindul kifele összevonja a szemöldökét és egy másik út mellett dönt. Közvetlenül a robbanás előtt az egyik gerenda, mintha nyikordult volna. Gyors szökkenéssel a hátsó ablaknál távozik, majd a házra pillant felfele. A vájogból és kőből épült ház strapabíró annyira, hogy hangtalanul fel tudjon mászni a tetejére. Amíg a testvére a csörtető magatartással elvonja a kíváncsi figyelmet feljut a tetőn lévő személyhez. Mögé, majd rézsutosan mellé lép és megkocogtatja a vállát. * Ha nyulat akarsz fogni, akkor kisebb zajjal kellene, így mélyebben beássa magát és nem bújik elő.

*A lehető legnagyobb csendben van, mégis érzi, ahogyan lüktet a saját szíve odabent. Kissé feszélyezetten vonja fel a szemöldökét. Miért ennyire frusztrált? Eddig nem volt gondja ezekkel...sőt még az imént sem. Sokszor játszott úgy, mint egy single játékos. Akkor most mégis miért?
Hirtelen húzta lejjebb a fejét, összeszűkített szemekkel amint mozgást észlelt lentről. Nem akart támadni, semmiképp nem akart támadni, amíg nem tudta mivel is áll szembe.*

- Ya~hooooo!

*Egy pillanatra értetlenül húzza össze szemeit, s kissé hitetlenkedve nézi, a talán vele egy idős srácot, ahogyan az tök nyugodtan járkál elől. Még mindig nem tetszett neki a dolog, de nem akart hamarkodottan cselekedni, így nem is támadott.*
~ Ha már ide kellet jönnöm...talán tud valamit Edgarról...~


*Hirtelen döbbenten pillantott maga elé, amint megkocogtatták a vállát, s egy hangott hallott, rögtön maga mellől! Reflexszerűen lökte el magát oldalra, majd ugyan azzal a lendülettel, szaltó szerűen, háttal ugrott le az épületről, hogy az idegen s ő közte biztonságos távolság legyen. A mozdulat alatt meglátta a hozzá képest óriást, az egész kissé olyan volt, mintha lelassult volna az idő, hogy jobban szemügyre vehesse az ellenfeleit. Szemei megrebbentek, úgy érkezett le, szinte egy macska kecsességével a lábaira, mialatt hosszú, lilás haja a hátának csapódott azután, hogy az ugrás alatt lengett egy kissé. Szerencsére, közben a másik már előre ment, így egyedül volt ott a közvetlen közelében a háznak. Felvonta a fejét konokul, karba fonta kezeit.*
Sokkal inkább úgy láttam, hogy mindkettő előbújt!
*Emelte meg a hangját határozottan, habár fegyvert még nem vont elő. Amíg nem kellet...addig nem vette elő. Szigorú szemekkel nézte a párost..... úgy tűnt csak ketten voltak. Soha nem látta őket.....ezelőtt.*
Nincs kedvem játszadozni!

* Megenged magának egy laza, féloldalas mosolyt, majd a frufrujába túr. * Ha nyúl lennék elbújtam volna, de én vadász vagyok, nem űzött vad. * Csípőre teszi a kezeit, majd előrelépve csúszik le a tetőn, a talajon guggolásba érkezik és feláll. Az öccsére pillant és felsóhajt. * Már miért lett volna nálam, amikor az előbb pirítottál rám, hogy rakjam el a kést, mert túl fenyegető vagyok vele. Hát tehetek én róla, hogy így is? Még csak nem is voltam hűvös, a legbarátságosabb hangom használtam. Állj... Ki ne mond, nem szabsz rám barátságosabb ruhát... * Ahogy az öccse beszédét hallgatja elmosolyodik, majd kuncogni kezd. * Neked minden ötleted nyakatekert... * Ahogy az öccse rápillant,egy nagyon-nagyon szúrós pillantást és egy diszkrét torokköszörülést zsebelhet be magának. * Hmm? Te mióta mérsz így végig lányokat?

*Hosszan nézi mindkettőt. Habár, először ellenségesnek vélte a dolgokat, és ezt egy csapdának, lassan rá kellet jönnie, mialatt hallgatta a fiút, hogy ez nem teljesen így van. Kihúzta magát nyugodtabban, s letett arról is ,hogy a fegyverét elővegye. Halk sóhajjal igazította meg egyik sötét lilás tincsét.*
Jester éppen körbenéz, mivel azt hittük ,hogy sokkal inkább ellenséges környezet vár minket. Valószínűleg azonban hamarosan vissza ér. De...ha ti ismeritek, akkor vagy ténylegesen több információtok van rólunk, vagy hallottatok róla.
~ Ami nem lepne meg....szerintem mindenki hallott róla... már csak azért is mert sokakat idegesíthet.~

*A testvérpár viselkedése lenyugtatja. Már nem akar mindenáron valami rosszat keresni. Lassan pillant körbe, jobban megnézi a környezettet, persze közben ugyan úgy hallgatja őket. Szóval...ők is  Edgarékat keresi..... Lassan emelte vissza sötét pillantását.*
Sajnos nem tudom merre lehetnek... Még arra is rá kell jönnöm, hogy miért mentek el. Viszont, ha jól értem ki a szavaidból...akkor...szövetséget próbálsz ajánlani?

*Már éppen felszólalt volna, amikor egy pillanatra megakadt az idősebb srác szavain s így nézett rá a másikra. Összevonta a szemöldökét, s maga előtt jelzésszerűen tette össze a kezeit.*