Sigil Szeme (Nyitott)

*Látom mi történt Rhorral, de nem félek. Lassan de magabiztosan sétálok oda és mikor kapom a parancsot, hogy háromkortyot igyak így is teszek letéve a kelyhet kezdem érezni a hatását. Először erős hányingerem lesz a vér miatt és egyre jobban szédülök. Először az oltárba kapaszkodom meg és szép lassan rogyok térdre. Küzdök az éles fejfájással, szédüléssel és egyéb erősödő tünetekkel. Nem sokáig tudok küzdeni előre dőlve veszítem el az eszméletemet.*

~Ez lenne a vég? Itt ér véget az életem mint Rhornak? Nem azt nem hagyom.~

*Kívülről csak az látszik, hogy hason fekszem de egyenletesen lélegzem annak ellenére, hogy már halottnak kellene lennem.*

*Aggódva figyelem Rhort és mikor bele kell innia érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. A balsejtelmem beigazolódik. Rhor összeesik és meghal. Behunyva szemem egy könnycsepp gurul végig arcomon, de nem teszek egy lépést sem. Ahogy Orvaul jön legszívesebben megfognám a kezét, hogy ne tudjon oda menni, de innen már nincs vissza út. Csendben gombóccal a torkomban várok a soromra. Látom ami Orvaullal történik és azt is hogy ő a földön fekve is lélegzik. Talán ez kicsit megnyugtat, de én következem. Csendben lépek az oltár elé és mély levegőt véve veszem el a kelyhet. Számhoz emelve iszom meg belőle a három kortyot és visszateszem mielőtt hatna. Aedan szemébe nézek és láthatóan küzdök a fájdalom ellen. Talán 2 perc telik el a megivás és aközött hogy nem bírom tovább és térdre rogyva támaszkodom meg magam előtt. Nem vagyok magamnál szemeim előtt régi emlék képek jelennek meg. Lassan hunyom be a szemem és dőlök előre. Légzésem egyenletes, de én ezt már nem érzékelem.*

~Hol lehetek? Biztos a földön fekszem... de akkor mi ez az üresség amit érzek? Mindenhol csak sötétség...A semmiben lebegek, de akkor miért van ilyen rossz érzésem? Nem értek semmit... Hol vagyok?~ *Teszem fel gondolataimban még a kérdést végül teljesen elvesztem eszméletem.*

~Orvaul és Ileina légzése is egyenletes, de nincsenek maguknál.~

*Komoly tekintettel, csendben hallgatja végig Aedan beszédét. Ez a szokásos, amelyet mindannyian hallottak, akik bekerültek. Nem véletlenül maradtak végül kevesen. Amint Rhor kiesik tőlük, lehajtja a fejét, jelezve ,hogy sajnálta és kíván neki megnyugvást. Igen, pont emiatt vannak ilyen kevesen. Ahogyan az évek teltek egyre jobban "megszokták" ezeket a dolgokat. Az élet és halál közti egyensúly, a feltűnésük nagyrészt csak játékká vált. Bár maga a tét nem. Amint Ileina és Orvaul is előre dőlt, aggodalmasan pillantott rájuk ,majd Aedanra. Lehet, nem bírta annyira tündéket, de azért nem kívánt nekik halált.....
Mielőtt megszólalhatott volna, viszont meghallotta ,hogy lélegeznek. Aprót sóhajtott... ezzel leplezte ,hogy megnyugodott. Csípőjére fonta a kezeit.*
Megmaradnak.....

*Nézte őket ,majd Aedanra pillantott.*
Bevisszük őket? És szólunk az öregnek?

* Aedan némán, komoly tekintettel figyeli, ahogy Orvaul odalép hozzá a kehelyért. Amikor megissza a kortyokat, szinte visszafojtja a lélegzetét, reménykedik benne, hogy nem jutnak többen ugyanarra a sorsra, mint Rhor. Egy hangosabb lélegzetvétel jelzi a részbeni megkönnyebbülését, majd a mágust szólítja az oltárhoz. Az események gyorsan lezajlanak, a királylány is életben marad. *

* Újból elmosolyodva pillant Hyára, kezdi felvenni a könnyedebb tónusát. * Szabadságra kellene mennünk... * Közli, miközben felsóhajt. * Elbírod a csajt? Én felviszem a várba Orvault. Ha nem megy, akkor visszajövök érte, de egy körön nem tudom megoldani... én... rendezem a... kellemetlen részt, az öreget rád bízhatom? Utána pedig behajthatod rajtam a tartozásomat, csak hogy lásd, milyen jófej vagyok... * Megemeli a tünde férfit, viszonylag könnyen tartja. * Szívesebben foglalkoznék inkább a nővel... de mégsem hagyhatom rád a munka nehezét... a végén egészen a szobámig rúgdosnál és gondoskodnál róla, hogy a következő két hétben ne nagyon tudja kényelmesen ücsörögni...

* Felpillant az égre. * Legfeljebb egy-két óra múlva magukhoz térnek majd... Szerinted melyik akar majd elsőnek kicsinálni? * Teszi fel a kérdést a nőnek, miközben elindul befelé. *

Szabadságra ? Nem rossz ötlet... azt hiszem örömmel hazamennék egy kicsit.... bár..az más dolog, hogy nem igen tehetjük meg...
Nem..nem segítek. Nem hiszem ,hogy a kisasszony olyan nehéz lenne...
*Nézte hosszan ,majd elé lépett, s míg gondolkodott azon ,hogyan is fogja meg a férfira pillantott annak szavainál. Elvigyorodott.*
Látom egyre jobban ismersz! Az biztos...és ez még a legkevesebb lenne.. azt hiszem! Fájna a feneked biza!
*Végül leguggolt, s a lány válla alá nyúlt ,majd úgy igyekezett felállítani s a hátára venni.*
Így mégis csak könnyebb....lehet....talán...

*Megforgatta a szemeit egy sóhajjal.*
Azok a kövek.....
Ahh ? Hogy én beszéljek Gatrotval ?
*Kapta fel a fejét ,majd sóhajtott kicsit , sóhajtott. Végül is ha a többit elintézi Aedan....*
Jól van... jól van... Meglesz. Beszélek vele!
*Indultak el velük. Igyekezett nem lemaradni. Nagy levegőt vett.*
Értékelném ha megvárnál! Tudod... nekem rövidebb lábaim vannak!

Kicsinálni? Hm..... Talán Orvaul hamarabb.... úgy vettem észre ,hogy Őkegye igyekszik alkalmazkodni... ami nem egy rossz tulajdonság. De..azért, azt nem mondom ,hogy lehet nem ugrana neked. : D
De megnézném... bármelyik is lenne.

Ha hazamennék és a Valahmir Goddard megtudná, hogy én vagyok, abban a pillanatban kiakasztana szellőzni egy kecses bitófa főágára. Előtte megpróbálná belőlem kiszedni, hogy hol tartottuk a kincseket, amiket soha az életben nem fog megtalálni... A nyakamat tenném rá. Ha ebből a helyzetből háború lesz... akkor viszont nekem kell őket vissza szerezni. Kellemes kis séta lesz. Majd berúgom a várkaput és: Hello, hello... megjöttem. Tessék értem rajongani. Hello, hello... * Mondja kissé elmélyített hangon, játszadozva. *

Ejnye, tényleg ennyire félted tőlem a csajt? * Felnevet rajta. * Persze, hogy ismerlek... Körül-belül egy napja díszeleg egy lenyomat a páncélomon, hála neked. Tudod... én valójában érző lélek vagyok és folyton megbántasz! * Mondja drámaian. *

Hmm? Mi van azokkal a kövekkel? Szerintem egész praktikusak... Mármint láttam harcolni, valami mágus cuccok rajta azok az izék... Á, sosem fogok rájönni, hogy mit miért csinálnak. * Megvonja a vállát. * Tényleg csak én nem értem a varázslókat, meg hókuszpókuszt? * Hyára pillant. * Félsz tőle, hogy az öreg a körmödre csap? Retteghetsz is... nagyon keményen büntet engem is, ha bénázok... * Feszíti szándékosan a húrt. Tudja, hogy Rehmus Gatro ilyenkor egészen elpuhul. Hyával mindig finomabban bánt, mint vele, ami végül is egyáltalán nem meglepő... viszont ha egyetlen tanítványának is szüksége van rá, akkor nem fog hezitálni. Az öreg pontosan tisztában van vele, hogy min mennek keresztül egy ilyen beavatásnál, mert ő maga is sokszor csinálta már, amióta megkapta a titkokat Sigiltől. *

* Észre sem vette, hogy kicsit gyorsabban ment, így lassítva várja be a nőt. * Azokkal a hosszú combokkal rövidebb a lábad, mi? Peeeeersze, én pedig kecske vagyok. * Pillant rá vigyorogva. * Hmm, emlékszel arra az üvegre, amit a törpéknél kaptunk? Valamilyen likőr. Ha végeztünk, akkor gyere az ebédlőbe, megbontom csak neked, csak most... Beülünk, és megvárjuk, hogy melyik akar előbb kicsinálni... * Amikor elérik a céljukat, kinyitja Ileina szobájának ajtaját, hogy Hya könnyebben bevihesse, majd tovább megy Orvauléhoz. Ledobja a tünde férfit az ágyra, nem finomkodik vele, de tudja, hogy ennyiből úgysem szerez sérülést. *

* Még a folyosón találkozik a nővel, így int neki. * Akkor nemsokára találkozunk... * Miután elváltak, visszamegy az udvarra. Az egyik tag segítségével gondosan bebugyolálják a testeket, hogy ne essen bajuk, majd szekérre rakják őket. A szekér még azon az éjjelen elindul, hogy visszajuttassa a két pórul járt jelentkezőt a családjaiknak. A komorabb feladatok után, Aedan visszamegy a szobájába, hogy megszabaduljon a páncéltól, ugyanazt az inget veszi fel, ami reggel is rajta volt. A szobája polcáról leemeli a jól megtermett, öblös üveget, úgy tér vissza az ebédlőbe az elválásuktól körül-belül másfél órával. Elsőként ér oda, lehuppan a megszokott helyére, miközben négy poharat húz oda. Számít a két újonc feltűnésére is Hyán kívül. *

Jó..jó.. de valljuk be, mindkettőnk kapcsolata egészen más az otthonunkkal. Én szeretem azt a helyet ahonnan el kellet jönnöm... te neked meg a visszatérésed... igen csak komplikált lenne, ahogyan te is mondtad.
Ahh.. kincsek? Igen igen... azokról azt hiszem még én is hallottam. Elég sokan pletykálnak róla otthon. Főleg ,mert fáj a foguk rá. De... pont ezért pletyka... mert senki nem tudja van e egyáltalán.. vagy merre van.
Most ,hogy így mondod... viszont egészen kellemes gondolat az , hogy létezik.... Ám akkor ez azt jelenti ,hogy mégsem vagy annyira garasos ,mint mutatod magad.
*Nevetett egy kicsit ,majd legyintett.*
Habár lényegtelen. Itt a rendben nem mennél vele semmire.... És akármennyire is csábító, egy bajtársat nem lopnék meg. Maximum csak viccelődöm.
Folyton megbántalak ? Azt hittem élvezed.... kár ,hogy azt nem veszed észre amit érted teszek meg!
*Vigyorodott el szélesen.*

Praktikusak? Biztosan... csak nyomják a hátamat meg az oldalamat.... nagy darabok...
*Motyogta de cipelte tovább a nőt.*
Hm? Hogy én ? Semennyire nem értem őket! Bizonyosan tudom én is ,hogy sok mindenre jó ez a sok hókuszpókusz, de én magam..... jobban szeretem azt amit szemmel láthatóan, logikusan tudok elérni.
*Mozgatta meg a karjait ,ám a következő pillanatban jobban is figyelt ,mivel majdnem elejtette a nőt, aztán amint az öreg jött szóba, s Aedan elkezdte ijesztgetni, érezte ,hogy a férfi lassan éri el a kívánt hatást. Ajkaiba harapott.*
Maradj inkább csendben!
*Motyogta csendben.*

HAHAHA! Naagyon vicces! * Vigyorodott el cinikusan ,majd hirtelen kapott észbe, s egy pillanatra lepillantott a lábaira ,majd szinte megújult erővel ,gyorsabban követte.*
Mégis honnan veszed ?
*Sietve érte be, ám mire odaért egy sóhajjal feladta. Sőt, a likőrre felcsillantak a szemei.*
Az az ital mennyei! És a törpök vendégszeretete ilyen szempontból kifogásolhatatlan! Nagyon jól éreztem magam akkor ott!
Jó..ez jó ötlet!

*Miután bevitte Ileinát ,majd letette ,még betakarta s úgy ment csak ki. Halkan húzta be maga után az ajtót, nagyon óvatos és gyengéd volt ahhoz képest, hogy elvileg nem volt jobban a nővel. Még intett Aedannak aki lassan eltűnt a folyosón és elindult az öreg felé. Ott az ajtó előtt inába szállt a bátorsága, majd két kőr után mégis bement. Meghajolt. Máskor nem szokott tartai az öregtől....sőt...a portékáival még a mai napig szeretett játszani.*
Hozom.. a jelentéseket.
*Azzal leült az invitálás után ,majd elmondott mindent.
Egy órával később szabadult, s igen hamar rájött ,hogy nem kellet volna ennyire tartania ettől a dolgotól. nem volt semmi félelmetes az öregben.
Miután szabadult, elment átöltözni, és kicsit megtisztította a véres felsőjét ,majd most a fűzőt felvéve a másik, sokkal könnyedebb ingre indult ki, tetszett neki, vagy sem . Amint odaért intett a férfinak. Látva a poharakat elmosolyodott ,majd leült a társaságába.*
Látom várjuk majd őket is.

*Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de míg nem voltam magamnál képek villantak be Oldrowan hegyvidékéről és egy furcsa fekete csuklyás alakról. Mikor magamhoz térek szinte felriadok és szívemhez kapva zihálok és kapkodom a levegőt. Lassan térek teljesen magamhoz és kikelve az ágyból először a szobába kezdek el járkálni és gondolkodom a dolgokon, majd kirontva megyek a várban. Elégé paprikás hangulatban vagyok és az étkezőbe is szinte berontok . Nem figyelek Hyara Aedanhoz lépek és megragadva ingét húzom magamhoz közel. Szemeibe nézek megvillanó szemekkel.*

-Mi lett Ileinaval?! *Teszem fel a kérdést és egyszerre vagyok mérges és aggódó is.*

*Érzem ahogy cipelnek, de még se tudok megmozdulni. Érzem hogy az ágyba kerülök és utána csak képeket látok egy furcsa tigrisről, aki átkozottaknak parancsol és Oldrowan hegy lábánál elterülő erdőkbe parancsolja őket. Ezek a képek nem tartanak sokáig és erőteljes fejfájással ébredek fel. Lassan ülök fel és fejem fogva masszírozom meg homlokom*

-Életben vagyok... el se hiszem... el se hiszem hogy megittam...*Mondom elhúzva a szám és lassan felállva meginogva kapaszkodok meg. Érzem, hogy torkom száraz és innom kell, így kilépve szobámból megyek egyenesen az étkezőbe. Erőtlennek érzem magam. Mikor beérek látom Orvault Aedan ingát fogni és mérgesen pillantok rá.*

- Ereszd el... *Mondom ránézve és láthatóan megkönnyebbül, majd elengedi a férfi ingét. Lassan lépkedek oda és egy pohár vizet felvéve gördítem le torkomon, miközben a padra roskadok. Fejem fogva próbálom a hangokat kiszűrni.*

-Ileina! *Szólalok fel és oda sietve guggolok elé és megfogva kezét nézek rá.*

-Fogd be. *Mondom fogaim közt sziszegve.*

* Éppen a dugótól kezdi megszabadítani a palackot, amikor meghallja Hya lépteinek ritmusos koppanásait. A nőre pillant, vigyorogva int neki. * Úgy látom, mintha a fejed még a helyén lenne... és a hajad sem állt be az üvöltés hangerejétől hátralobogóba... * Piszkálódik vele. * Jah, ha jól kalkuláltam, akkor hamarosan ébredeznek... Már tervezem, hogy stílusosan hátrafordulok és közlöm velük: már vártalak titekeeeeet... * Elmélyített, jelentőségteljes hangon mondta volna, de Orvaul berobban a terembe és megemeli az ingénél fogva. * Hmm, sokat szoktál edzeni karra, vagy másban izmosodott ennyire ki a jobbod...? Természetesen az íjászatra gondoltam. Ha nem vigyázol, nagyon hamar féloldalas leszel tőle... főleg, ha sokat csinálod. * A pillantásából látszik, hogy egyáltalán nem ugrott be neki az íjászat, de a nő előtt nem akar máshogy beszólni. Nem igazán esik kétségbe a helyzettől. *

* Pár pillanaton belül a királylány is megérkezik. * Gyorsan elvesztetted az érdeklődést irántam... pedig már kezdtem érezni, hogy a kapcsolatunk milyen mélyen gyümölcsöző lesz. * Megigazítja a felsője nyakát. * Örülök, hogy ilyen hamar talpon vagytok... és üdvözöllek titeket Sigil rendjében. * Ehhez kissé parádésabban meghajol, de a gesztus valahogy szívből jön. Kihúzza a dugót, majd mind a négy pohárba önt az italból. * Hát... egészségetekre. * Elveszi a saját poharát, koccintásra emeli. *

Mellesleg súgom meg, hogy pár korty nektek végképp jót tesz... de nem hallottatok tőlem semmit... * Jegyzi meg bizalmaskodón súgva. *

Nem volt szép beijesztened! Habár... mit is várhattam volna.
*Mondta karba font kezekkel, ám a mosoly ott volt az ajkán, a szájánál, ami sokkal kedvesebbé tette arcát ,még a szavak mellett is. Éppen elkívánta venni a poharát ,amint elégé gyorsan megjelent Orvaul s elkapta Aedan grabancát. Elsőre Hya meglepődött, majd egy apró sóhajjal forgatta meg az üveg poharat, amiben a nedű, meg-megcsillant a fénytől. Inkább arra terelte a figyelmét, nem pedig a tünde férfi hirtelen kitörésére, főleg ,mert tudta, nem árthat Aedannak.*
Nincsen semmi baja, inkább uralkodj az érzéseiden. Társak lettünk, az ilyen viselkedés nem visz előre.

*Aztán felpillantott amikor Ileina megjelent. Hosszan nézte a nőt. Azt mondta neki ,hogy amint átmegy a próbákon, igyekszik vele másként vislekedni és beszélni. És ezt is szeretné... de nem olyan könnye. Beleharapott az ajkaiba mialatt kicsit félre pillantott. nehezére esett rögtön félre tenni azokat a negatív érzéseket, melyek évekig érlelődtek benne. Végül lassan felállt, s bár tudta ,hogy még ő a rangidős a másik kettővel szemben, feléjük nyújtotta ő is a poharát ahogyan Aedan is. Kicsi mosolyt engedett.*
Üdvözöllek titeket Sigil rendjében.

*Teljesen ledöbbenek Ileina szavain és pislogva nézek rá, majd felegyenesedve nézek Aedanra. Kezem ismét ökölbe szorul, de nem tesz semmi egyebet. A meghajásra és a pohár felemelésére gyanakvóan néz végül felveszi a poharat.*

-Megint mit akartok velünk meg itatni? *Kérdi gyanakvóan és Hyara pillant. Kocint vele, majd Aedannal és az italt vizsgálja meg. Neki nem fáj semmije se a feje. Teljesen jól érzi magát. Ileinara néz és leül Hya mellé.*

- Nem tudom te miért vagy rosszul... nekem semmi bajom. *Mondom teljesen őszintén és megszagolva az italt jövök rá, hogy ez egyszerű szesz így felhörpintem rövid időn belül. Aedanra nézek ismét.*

- Azt hittem, hogy ott pusztulok meg... mikor felkeltem először azt hittem hogy meghaltam, de mikor rájöttem hol vagyok már tudtam, hogy nem... de a pokolba vagyok... mi a francárt engedtem, hogy ebbe bele rángass. *Sziszegem fogaim között Ileinanak.*

*Aedanra, majd Hyara pillantok és ismét homlokom dörzsölöm meg.*

-Kérlek... ne zajongjatok... szét szakad a fejem. *Mondom halk szavakkal, és csak csendben követem az eseményeket. Hyara pillantok, majd a pohárra felvéve nézek és Orvaul gyanakvó szavaira csak megrázom a fejem. Koccintok.*

- Köszönöm... *Mondom kurtán és csak a többiek után iszom meg az italt. Felköhögve fogom meg torkom amit éget az erős szesz.*

- Köhmm... ez miért jó nekünk? Ettől csak fejre állok... *Közlöm a tényt, hogy nem bírom a szeszes italokat. Orvaul utolsó mondatára szemeim megvillannak és mérgesebben ütök vállába egy erőset.*

- A fene se kérte hogy gyere! Jöttél magadtól! Nekem is jobb lett volna ha nem kell tovább elviselnem a hisztijeid... és az aggodalmad! *Sziszegem fogaim közt és oldalra nézek ajkamba harapva.*

- Ostoba vagy... *Jegyzem meg röviden tömören ő pedig dörzsöli a karját, mert láthatóan fájt neki.*

- Megérdemelted... ne engem hibáztass a saját döntésedért... én így döntöttem és végig csináltam. Sokak meglepetésére túléltem és megcsináltam, de ez még csak az út eleje... Kérlek bocsássatok meg nekem. *Mondom miközben fel állok és Aedan és Hya felé meghajolok.*

- Köszönöm a fogadtatást, de azt hiszem jobb ha meglátogatom az idős urat, hogy kérjek valamit fejfájásra...

-A fejfájás az alkoholtól hamarabb elmúlik, mint azoktól a gyógynövényektől. *Közlöm mire szemmel láthatóan Ileina elgondolkodik és vissza leül.*

-Igazatok van talán... de ha utánam kellesz takarítani nem az én hibám-.-

* Felnevet Hyán. * Kihagyhatatlan lehetőség volt... mellesleg te is ugyanezt tetted volna a helyemben, a nyakamat tenném rá. * Megjátszott meghatódottsággal néz a nőre. * Már másodszor kelsz a védelmemre, ez már jelent valamit. Tudtam, hogy szereeeeetsz! * Mielőtt a társa bármit is léphetne, elkapja és megöleli. Felnevet, amikor elengedi, szemmel láthatóan jó kedve van. *

Mit, mit... Törpe pálinkát. Ha értenek valamihez ösztönösen, az az alkohol. * Megvonja a vállát. * Na... minden vita érvénytelen. Kétszer vagy talán háromszor kérdeztelek meg titeket az idefelé vezető úton, hogy komolyan gondoljátok-e. A válasz elég határozott igen volt, utólag nem rinyálni. * Ő is meghúzza az italt, mindig is kellemesnek találta ezt a keveréket. * Azért jó nektek, mert a pia nemes egyszerűséggel elnyomja a főzetnek a mellékhatásait, amit cirka két órája ittatok meg. Egyetlen pohárköszöntőnyi adagtól még senki sem rúgott be...

* Halkan felsóhajt. * Minden kajálásnál és megbeszélésnél felpattanós- elrohanós dolgot fogunk játszani? Izgis lesz... * Motyogja, miközben megvakarja az állát. * Nem úgy volt, hogy nekem a legrosszabb a modorom a társaságban? * Felnevet. * Nehogy mellre szívjátok... Orvaul fura lenne mély dekoltázzsal, a hölgyeknek pedig pont tökéletes a méret.

Egyébként kezdhettek megbékélni a gondolattal, hogy holnap vagy holnap után együtt megyünk az első éles küldetésetekre. * Nyújtózik egyet. * Vár ránk néhány feladat Alderedge-ben, visszafelé pedig át kell vágnunk Oldrowanon a hegy lábánál, északi oldalról.

Micsoda ?
*Emelte fel a hangját tettet felhanggal.*
Hogy én szeretlek? Persze, csak annyira, mint ember a büdös zokniját.....
*Kezdte, parányi megbúvó cinikussággal a hangjában ,bár egy fél vigyort megengedett, így a férfi tudhatta ,hogy nem teljesen gondolja komolyan. Bár... kinek mi. Biztos vannak akik szeretik a büdös zoknikat is. Az ölelés azonban váratlanul érte. Hirtelen kipattantak a szemei, de karjait már nem tudta mozgatni.*
Ni..ni... Megbontottad már nélkülem az italt?

* Bár nem szeretett inni, vagy nem sokat, a törpök nedűjét mindig is szerette. Olyan finoman, és érzékenyen válogatták össze a dolgokat, hogy a végén valami fantasztikust kaphattak. Ezt pedig még Hya sem hagyta ki. Könnyedén hörpintette fel, s csak egy aprót húzta meg a száját a végén az utóíztől. Amint Orvaul hisztizni kezdett, sóhajtott egy kicsit. Már megmozgatta az egyik lábát, jelezvén ,hogy annak hamarosan célpontja lesz ha a tünde nem csendesedik, s ezt őszintén jelezte neki is. De végül ráhagyta Aedanra.*
Mi nekünk sem volt jobb. De ti döntöttetek így... inkább örüljetek ,hogy túléltétek.
*Majd a nőre emelte át a tekintetét. Érdeklődve nézte, ahogyan elmenne, mert a fejét fájlalja, majd mégis marad. A vén motoros társa szavaira csak kicsit intett, megjegyezvén néma beszéddel ,hogy majd elmúlik ez.*

*Az poharat kicsit forgatta a kezében, mialatt a nedűt nézte.*
Azok a küldetések érdekesek lesznek. Nem mindig találkozunk ilyenekkel ,mint ezelőtt. Mindenféle dolgunk van általában.

-Igen igazad van Aedan... Többször rákérdeztél, de ha tudtam volna, hogy meg akarsz minket ölni akkor több mint valószínű nem megyek bele a dologba... *Mondja miközben helyet foglal és lehúzza a pohár Törpe pálinkát. Nem rezdül arc izma se az alkohol erősségén. Jelenleg még nem érzi. Lerakja a poharat és Hyara pillant, majd vissza Aedanra.*

-Ha a jelöltek tudnák, mik a próbák senki nem jelentkezne... *Jegyzi meg hűvösen Orvaulra nézve.*

-Re... rendben. *Mondja kicsit bizonytalanul és felveszi az asztalról a pohár alkoholos italt. Mély levegőt véve emeli a szájához és behunyva a szemét húzza le. Ahogy ez megtörténik arcán erős fintor jelenik meg és az asztalra lerakva a poharat támaszkodik meg kezével, míg szája elé emeli a másikat. Köhögni kezd.*

- Azt a... *Köhögéstől nem tudja kimondani amit gondol, így inkább leül Hya mellé és próbál kicsit jobban lenni. Számára ez túl erős. Hiába ízletes az alkohol maró hatása elvesz minden kellemeset belőle. Nincs hozzá szokva egyáltalán. Sokára marad csak abba a köhögése és a szemeiből is kicsordultak a könnyek.*

-Én... elnézést...*megtörli arcát a könnyeitől.* -Én nem bírom az alkoholt... *Vonja le a következtetést és mély levegőt véve próbál megnyugodni. A térdeire támaszkodik és előre hajtva fejét próbál kicsit pihenni. Behunyja a szemét és meditálni próbál.*

-Ebben lehet igazság... *Mondja Ileinara nézve, majd vissza a két másik félre. Lassan tisztul előtte a kép. Mély levegőt véve forgatja meg a poharat az asztalon.*

- Nos a küldetés érdekesen hangzik, de majd idővel beavattok minket abba amibe szükséges. Még nincs okotok teljesen megbízni bennünk, hogy most rögtön elmondjátok, vagy talán még ti magatok se tudjátok pontosan mi is a feladat. Mivel én főként íjász lennék, így a felderítés, vagy a távolsági harc jobban fekszik nekem, de a közel harcot sem vetem meg, vagy nézem le azokat akik közel harcban jeleskednek... mindenesetre egy dolgot leszögeznék... Nem fogom innentől hagyni, hogy bármelyik társam meghaljon. *Szavai kemények, őszinték és elszántak. Láthatóan a csendes elvesztése mély nyomott hagyott benne.*

*Végig hallotta amit Orvaul mondott, de szemmel láthatóan nem reagált semmire. Kezét megmozdítva hasára teszi azt és arcát már előre borult haja takarja. Továbbra is behunyt szemmel ücsörög az asztal mellett. Próbálja magában tartani a dolgokat amit elfogyasztott, de jelenleg igen csak ki kívánkozik belőle minden. Így meditálás közben hirtelen a semmi közepén van. A távolba keselyűk és más dögevő madarak köröznek a levegőben. A háta mögül egy hárpia hangját fedezi fel. Megfordulva egy sakál fejű hárpia ront neki, amire hirtelen nyit ja ki a szemét és pattan fel az asztaltól. Szájára téve kezét rohan ki az étkezőből. Odakint az első bokor alá hajol és jön ki belőle minden. Nagyon rosszul van.*

*Értetlenül néz Ileina után pislogva.*

- Ennek meg mi baja?

Hmm, az ember szeretheti a büdös zokniját... Lehet éppen a kedvenc zoknid, legfeljebb kimosod. * Mondja nevetve. * Csak nem szabadulni akarsz? Egye fene... * Elengedi a nőt, de nem tágít el mellőle. Tudja, hogy őt is megviselte a beavatás, éppen ezért igyekszik őt is jobb kedvre deríteni. * Hááát, az úgy volt... de gondoltam rád közben, ha ez számít valamit... Egyébként a múltkor megittad az utolsó kortyokat abból a borból, amit kaptam... Szóval ez volt a revans, amiről nem feltétlenül kellett volna tudnod. De ettől függetlenül ugyanúgy szeretsz, nem? * Próbál rá ártatlanabbul pislogni, ami nem igazán jön össze. *

* Kissé sunyin mosolyodik el. * A magad nevében beszélj, Hya... én nem emlékszem túl sok mindenre az enyémből. * A tekintete egy rövid időre komorabbá válik, ami úgy fest, mintha csak a gyertya fickándozó fénye játszana vele játékot. Valójában elég jól emlékszik a beavatásra, az útra, és mindenre, ami előtte történt... csak könnyebb ezt állítania, mert nem kell kellemetlen magyarázatokba bonyolódnia és sokkal viccesebb, könnyedebb a történet is. *

Hmm? Mondtam, hogy nem garantálok semmit... azt sem, hogy megéritek a holnapot. * Megvonja a vállát. * Így jár az, akit túlságosan leköt a pörölés és nem figyel arra, amit mondok. Egyébként mire számítotok? Az ellenségetek majd odasétál támadás előtt, kezet fog veletek, és elmagyarázzák, hogy: * Itt elmélyíti a hangját. * Figyejjé mán tesó... ott arról a fáról fogunk támadni, két íjász ül rajta. A többiek a bokorban lapítanak, és várják, hogy belelépjetek a medvecsapdákba, amiket ide és ide rejtettünk el az avarba. * Visszavált normál tónusba. * Szoktasd magad a meglepetésekhez. Ha tudod, mire készülj, máshogy döntesz, máshogy lépsz... nekünk pedig azt kell látni, mit alakítasz egy éles helyzetben.

* Ahogy Ileina mégiscsak kiviharzik, enyhén oldalra biccenti a fejét. * Lehet, hogy duplán melléfogtam... viszont túlélték a beavatást... * Morfondírozik félhangosan, nem zavarja, hogy Orvaul is hallja. * Előzzük meg a további drámát, és térjünk nyugovóra. Holnap valószínűleg korán kelünk, ne érjen meglepetésként a hajnali ébresztő. * Az üveget a nyakánál fogja meg, majd felkel az asztaltól. Hyára pillant, széles mosollyal. * Hölgyem, velem tart?

Számit...számit...?! Ha hagytál nekem akkor nincs gond. A lényegesebb része inkább ez.
HÉ! Még mindig ezen rágódsz? Olyan ritkán iszom, legalább akkor hagyhatnád ,hogy egy-két kortyot magamévá tegyek!
*Vigyorodott el szélesen s hátba verte amint végre elengedte.* Tényleg nem szoktam inni! Nem szeretem a részeges dolgokat, vagy élményeket. Tudod jól!
Szeretni ?
*Nézte, félig felvont szemöldökkel, amint a férfi próbálta előadni a legártatlanabb vonását. Sikertelenül.*
Hát... ha ilyen fejet vágsz... akkor nem.


Akkor... helyesbítek. Az én részemről beszéltem.
*Vonta meg kicsit a vállát. Nem szívesen gondolt vissza rá, habár akkoriban nem terített ennek ekkora hangot. Új volt, nem ismert senkit... egy élet sem számított neki túlságosan. Persze ez idővel megváltozott. Az itteniek a második családja lett. Főleg az öreg és Aedan. Ismételten kortyolt egyet a poharából.*

*Hallgatja ahogyan beszélgetnek, bár ez leginkább a két férfi között bonyolódik le. Hya a gondolataival társalog, időnként megjegyzést fűz egy-egy mondathoz, míg Ileina láthatóan mással van elfoglalva.
Aedan szavaira bólint, megforgatja a poharat a kezében. A finom nedű megcsillan a kis fényben.*
Pontosan.... amint kiálltátok a próbát, ti nektek is kezetekben lesz egy amolyan iránytű. Természetesen, ahogyan azt is meg kell tanulni kezelni, ezt is gyakorolnotok kell. A legtöbbször pontos, de időnként megviccelhet titeket.
*Kortyol bele az italba egy keveset, végül picit félre tette. Felpillantott sötét szemeivel Orvaul szavaira. Halvány mosolyt engedett meg.*
Mi is igyekszünk erre menni, de lehetőleg legyen így! Mostantól ha tetszik ,ha nem egy csapat vagyunk. Meg kell tanulnunk egymásra számítani, egymás mellett élni és harcolni.
*Itt mindannyiukra rápillantott, majd vállat vont.*
Persze... Aedan vagy az öreg jobban el tudja mondani ,hogy éppen ki melyik részen lenne jobb. Én gyors vagyok, könnyed. *kacsintott.* Ügyesen csenek el dolgokat az ellenféltől.

*Hosszan nézett Ileina után, letette az asztalra az üres poharat.*
Azt hiszem megártott neki a kis ital... bár úgy vettem észre ,hogy alapból nincs túl jól. Talán a "varászlóhoz" ment.... vagy csak pihenni.
*Túrt bele sötét hajába, s most az egyszer kibontotta. Megigazgatta sötét fürtjeit.*
Lehet...de túlélték, így lehetséges ,hogy nem. Adjunk nekik egy esélyt....
*A következő szavakra bólintott, felállt és kihúzta magát.*
Valószínűleg vissza fog térni ő is a helyére, szóval nem hiszem ,hogy aggódnunk kellene. Itt senki nem fogja bántani. Azt viszont szintén remélem ,hogy fel tudtok korán kelni. Ha Aedan azt mondja ,hogy így lesz... akkor sajnos az így lesz. Bár örülnék ha időnként ebben viccelne....
*Sóhajtott, végül észrevette a társa széles mosolyát.*
Cöh....
*Rázta meg a fejét ,mintha azt mondaná ,hogy javíthatatlan.* A lakóhelyig vezető úton ? Persze.
*Vigyorodott el ,azzal elment mellette s kicsente a kezéből az üveget. Csak az ajtóban pillantott vissza egy mosollyal, megemelte az italt.* Ezt keresed?

*A bokor tövébe guggolok és próbálok kicsit helyre jönni, de nem igazán sikerül. Arcom bizonyára teljesen lesápadt és nem tudom mit kezdhetnék magammal. Hallom odabentről a dolgokat, hogy korán fogunk kellni és már mennek aludni. Talán nekem is kellene, viszont nem bírok a háninger még mindig rajtam van és egy újabb adag jön ki. Nem is ettem ennyit, és mégis... mi lett volna ha reggel eszem normálisan. Akkor tuti nem szabadulnék innen este.*

- Dráma... persze... nem akarok drámázni és nem azért jöttem ki... csak nem akartam nyakon hányni őket... *Jegyzem meg félhangosan lassan beszélve és igyekszem mély levegőket venni, hogy helyre jöjjek. Az idős úr lép mellém és finoman átkarolva állít fel.*

-Jól van, nyugi nincs semmi baj. Én is hasonló kép néztem ki annak idején a beavatásomon. Gyere tudom mi hoz helyre. *Mondja kedves mély hangján és lassan kíséri be kertjénél lévő szobájába és ott leültetve ad neki egy főzetet ami borzalmas ízű, de mégis elmulasztja a hányingerét.*

/Nem játszom ennél többet magammal:D /

-Nos igen... ideje aludni, bár nem tudom mennyire leszek képes. *Jegyzem meg miközben én is fel állok.*

-Ileina pedig azt tesz amit szeretne... világosan tudtomra adta, hogy nem örül az itt létemnek, szóval nem fogom pátyolgatni. Már ő is Sigil rend tagja... nem egy hercegnő. *Jelentem ki őszintén és a szobám felé indulok.*

-Köszönöm az italt Aedan, és holnap kora reggel találkozunk. Kellemes estét nektek.*Mondom őszintén rájuk nézve majd intve nekik és a szobámba tartok. Hamar oda érek és bemenve dőlök vissza le az ágyba. Elgondolkodom az eseményeken és teljesen át értékelem a történteket.*

A legtöbbször szoktam hagyni neked is... nem mellesleg úgysem tudok becsempészni semmi finomat anélkül, hogy ne szúrnád ki... Még önzőzni sem lehet, túl éber vagy. * Felnevet rajta. * Elég, ha szimplán visítasz, hogy kérsz belőle és megkapod... de az utolsó korty juszt is az enyém.

Tudom-tudom... Párszor már reménykedtem benne, hogy elcsíplek legalább egy kicsit pityókásan, hogy az orrod alá dörgölhessem később... de tényleg jó kislány vagy. * Féloldalasan lebiggyeszti az ajkát. * Naaa, egy kicsit sem? Tudsz ellenállni ennek a szempárnak? * Megvakarja a tarkóját. * Költői kérdés, inkább ne válaszolj rá. Túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy kegyetlen dominaként hozzám vágd az igazságot.

* Hya megjegyzésére bólint. * Pontosan, a kisasszony jól mondja... Nagyon könnyen átverhetnek a saját érzékeitek. Egy idő után elég pontosak lesznek a megérzések, viszont addig lesz pár meglepetés. Fürödtem már úgy, hogy két állig felfegyverzett újonc törte rám az ajtót, és ellenséget keresett. Nem tudom, hogy melyikünk arcán ült nagyobb meglepetés, az enyémen vagy az övékén... Éppen papírcsónakokat úsztattam, miközben egy dézsában ücsörögtem...

Én nem mondom ugyanazt... tőlem túl nyálasan hangzana és rontaná az összképet. * Felnevet. * De igaz, ami igaz. Bármennyire is furcsán hangzik, mi nem vagyunk emberek, ti nem vagytok tündék. Sigil Rendjének tagjai vagyunk, nem tartozunk sehova, nem uralkodik felettünk senki. A saját szabályaink szerint élünk, de erről majd máskor mesélek nektek... vagy ráveszem Hyát, mert túl száraz anyag és unalmas is. Ha közben a melleit nézed, az feldobhatja a sztorit. * Arrébb szökken, mielőtt a nő telibe rúghatná a megjegyzéséért. *

Attól semmiképp sem lesz jobban, ha a nyakára járunk. Próbáltam vele beszélgetni reggel, de le lettem koppintva... Nem fogok utána szaladgálni, ha társalogni akar vagy barátkozni, akkor majd lép az érdekében. Egyikünk sem foghatja a kezét élete végéig... Meg kell tanulnia a saját lábán állni. Jelenleg idegenek vagyunk nektek, akikkel a saját döntésetek miatt zártak össze, de idővel talán a családotok lehetünk... nem feltétlenül a nagy gonosz ellenségek, akik törpepálinkával terrorizálnak. * Ahogy Orvaul elhalad mellette, hátba veregeti. *

Belerázódtok... mindannyian belerázódtunk és egy óvatlan pillanatban azon kapod majd magad, hogy még tetszik is, amibe belekeveredtél. * Egy intéssel köszön neki, majd meglepetten Hyára pillant. *
Hozod vissza! Bár... * Itt elgondolkozik egy pillanatra. * Maradjon nálad, majd valamelyik nap megisszuk a maradékot. * Megropogtatja a nyakát, ahogy elindul a folyosón. * Ha holnap indulunk, akkor bekopogok hozzád még időben... ha nem, nos, akkor piszok nagy mázlink van, és aludhatunk délig.

Hahahaha~ Ebben igazad van! Túl jól látok!
*Nevetett fel, mialatt két ujjával a saját szemére ,majd a férfira mutatott ,hogy jelezvén, hogy látja, és látni is fogja ,bármit is akar majd csinálni. Végül kicsit felvonta a fejét, elhúzva, lehunyt szemmel.*
Ugyan már, én nem fogok visítozni érte! Még a végén azt hiszik ,hogy iszákos egy némber vagyok!
Azt majd meglátjuk!

A jó kislány ebben az értelemben elégé.... összetett fogalom, úgy vélem. *Pillantott rá, félig felvont szemöldökkel
, hiszen őket "tolvajokat" elégé ritkán hívják így. Mondjuk... mint s Sigil rend tagját... még igazából tolvajnak sem hívhatják. A költői kérdésre más nyitotta ajkait ,hogy válaszoljon ám a férfi megelőzte. Elvigyorodott széltében.*
Úgy tűnik már ismersz valamennyire ~

*Amint Aedan mesélt felnevetett akaratlanul is. Még egy pillanatra a hasát is megfogta. Úgy pillantott Orvaulra.* Látnod kellet volna akkoriban! Bármerre mentem ,mindenhol erről pletykáltak! Én szivesen megnéztem volna mindhármuk arcát!

*Bőszen bólogat, csípőre tett kézzel mialatt Aedan magyaráz , majd éppen felfogta a dolgot s hirtelen hagyta félbe a mozdulatot ,majd felvillanó szemekkel pillantott a férfira. Az épp időben szökkent el, mert a rúgása elégé élesen követte annak előző mozdulatát. Épp csak kikerülte. Előző kellemes hangulata , csillogó tekintette, most dühtől égett. Kihúzta magát, kicsit felemelte a lábát, mintha arra készülne ,hogy újra támadásba lendüljön. Leesett neki a dolog!*
Aedan! Te ezt mondtad eddig minden tagunknak ???!! Túlságosan figyelmesek voltak a beszédemnél!
EZÉRT MOST ELKAPLAK!!!
*Kergette meg a teremben, vagy legalábbis próbálta.*

*Hirtelen torpan meg amint a tünde férfi is távozik. Bólint felé.*
Kellemes estét.
*Mondja majd szusszan egyet s nyújtózkodik egy kicsit, bár pillantása a másik felé még mindig égető.*

Vissza ?! Jobb helyen van itt!
*Rázta meg a palackot ,majd biccentett mialatt elindult mellette. Szavaira egy pillanatra elgondolkodott.*
Az csodás lenne.. ha egyszer lehetne... de inkább nem élem bele magam.
*Vont vállat. Amikor már csak ketten maradtak, komolyabban pillantott maga elé.*
Aedan.... minden rendben lesz, szerinted?

*Sokáig az idős tündénél van, és mindamellett, hogy próbál helyre jönni gyomor ügyileg próbál arra is rájönni ki lehet. Mikor mellette van az az érzés fogja el mindig, hogy ismernie kellene. Fel kellene ismernie, de nem tudja. Később viszont vissza botorkál az étkezőbe. Látja a többiek már nincsenek ott, így a szobájába megy vissza és ledől, hogy pihenjen. Még mindig szédül, de legalább hányingere nincs. Viszont a biztonság kedvéért oda készített maga mellé egy vödröt amit a fürdőben talált, hogy ne legyen gond, ha este felébred és hánynia kell. Könnyedén alszik el.*

*Bólint Aedan szavaira és intve neki megy vissza a hálójába. Könnyedén megy be és az ágyra ülve töpreng el a történteken és a látottakon. Nem tudja hova rakni. Ám mivel tudja másnap korán kelnek, így ledől az ágyba és könnyedén alszik el. Minden átmenet nélkül.*

/Haladjatok tovább nyugodtan én már csak reggel fogok becsatlakozni/

Hát, a némberrel nem tévednek... az iszákossal talán. * Feszíti tovább a húrt, de csak azért, hogy kicsit bosszanthassa a nőt. Amíg Hya vele morog, addig nem foglalkozik a veszteségekkel. * Talán cáfolni akarod? Nekem bármikor bebizonyíthatod, hogy nem vagy annyira jól nevelt... Még azt sem mondhatod, hogy nem vagyok elég nyitott... * Rákacsint, de nem tudja sokáig tartani a látszatot, miszerint komolyak lennének a szándékai. *

Az hagyján, hogy arról beszéltek napokig... az a két szerencsétlen utána egy hónapig nem mert a szemembe nézni. Nem biztos, hogy egy gigabuborékot fújni az arcukba a legjobb válasz volt a részemről, de szerintem elég hatásos. * Közli magabiztos pillantással, miközben megvakarja a szakállát. *

* A magabiztossága abban a pillanatban foszlik el, ahogy Hya kergetni kezdi. * Kegyelem! MELLesleg úgysem bántanál egy röpke megjegyzésért! Egyébként nem mindegyiknek mondtam ezt, csak úgy... a felének! A nőket nem érdekli a dekoltázsod, legalábbis a többséget nem! * Magyarázza kétségbeesetten. Csak akkor lassít a léptein, amikor már meggyőződött róla, hogy nem lesz merénylet áldozata. * Huhh, egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy be akarsz darálni... Az a szikrázó tekintet elég félelmetes, tesztelted már másokon is, vagy csak rajtam kamatoztatod?

Naaa, azért volt már rá alkalom, hogy sokáig aludhattunk... volna, ha nem lenne berögződés a korai ébredés. * Látja a komolyságot a nő pillantásában, amire a mosolyával válaszol. Hya vállára teszi a kezét, csak utána szólal meg. * Fel a fejjel... Bárcsak azt mondhatnám, hogy minden rendben lesz... de én sem tudom a választ. Talán csak rajtunk múlik, nem? Felesleges lenne azon törnünk magunkat, hogy mit hoz majd a jövő, amikor van egy jelenünk... egy elég érdekes jelenünk, amiről kár lenne lemaradni. Szerintem csak fele annyira gáz a helyzet, mint amilyennek kinéz... Ráadásul te csak ne aggonizálj itt nekem. Ha felbukkanna egy ősi isteni, akkor úgyis én viszem el a balhét, végülis... rangidős lennék vagy mi fene. * Bátorítóan néz a társa szemébe. *

Már akartam mondani... ha szeretnél hazalátogatni, akkor bármikor megteheted, csak szólj előtte. Tudok kimenőt adni, ha nem is sokáig... de talán több, mint a semmi. * Rákacsint. *

* Amíg nem fogalmazódott meg elméjében ,hogy ez az egész a férfi ugratása, addig igenis, érezte azt a késztetést, hogy párszor jól megrugdossa, vagy helyben hagyja, csak ahogyan az elégtételnél szokás. S úgy tűnt azzal ,hogy rákacsintott, ezzel elérte a célját. A nő szeme egy pillanatra fenn akadt, majd jobb szeme rángatózni kezdett mialatt rákezdett.*
Adok én neked mindjárt olyan nyitottságot, hogy kettéreped a se.......
*és nem fejezte be, mert még akkor ott volt a társaságuk egyik fele. Köhintett, és kihúzta magát, hiszen ekkor már jól tudta ,hogy direkt idegesítette. Beállt, csípőre tett kézzel, s csípős nyelvel folytatta.*
Bocs, de én a férfiakat szeretem ,nem a nőket, és ez jelenleg nem vet rád jó fényt. Mi lenne ha kicsit többet edzenél... lóg a cicid. Lassan az enyémnél is nagyobb lesz.


*Mialatt még Aedan beszélt Orvaulnak, amíg a férfi nem látta, a lány mutató ujjával jelezte a fejénél, hogy társának valami nincs rendben odabent, s hogy emiatt ne aggódjon a tünde férfi. Persze, amint Aedan oda nézhetett volna Hya-ra, az már elpillantott ,mint egy angyal.*


Kegyelem ?! Nem ismerem ezt a szót, ebben a helyzetben! *Ugrálta könnyed mozdulattal át a padokat, és néha fellépet a fa asztalokra is. Nem volt nehéz dolga, hiszen a férfi vértben, lassabb volt. Mégis, pár perc után lassított ,majd le is állt. Élvezettel nézte, ahogyan az liheg egy kicsit. Igen.. már ez elégtétel volt számára ,hogy kicsit meg tudta futtatni. A körmeit piszkálta, s úgy, könnyed lépésekkel lépett le az asztal tetejéről.*
Nem sokan érdemesek arra ,hogy ennyi energiámat pazaroljam rájuk....


Még szerencse ,hogy nem látod a jövőt.
*Hosszan néz a férfira ,majd sóhajt egy kicsit. Végül csak egyet bólint.* Jahm... lehet igazad van....
*Motyogja félre húzott szájjal. Látszott ,hogy még átrágja a gondolatot ,mielőtt teljesen igazat ad társának. Csak azután pillant rá, egyik szemöldökét felhúzva. Szavaival, a teljes bizalmat (? XD) adja meg neki.*
Remélem nem akarsz öngyilkos lenni.
*Nézte komolyan egy kis ideig ,majd elvigyorodott, miután elégé elhitette a szavait a pasassal. Utána pöckölt annak komolysága folytán a homlokára.*
Viselkedj rangidős! Rajtad az öreg szeme!
*Lépett előre párat.*
Te vezeted a csapatott, de a csapat érted is van. * Vissza pillantott rá.*


Ez nagyon is vonzó ajánlat! Szeretném majd megnézni a bajtársaim! *Bólintott ,szinte nosztalgiával telve. Ez a pár mondat, vagy engedély elég volt ahhoz, hogy nosztalgikus, békés mosoly jelenleg meg az arcán.*
De majd csak ha szabad időm engedi ...* sóhajtott.* Most még itt van dolgom. Amúgy is.... nélkülem magatehetetlen vagy.

Pedig reménykedtem benne, hogy előnyömre rovod majd fel a nyitottságot... * Enyhén oldalra biccentett fejjel figyeli a reakciót. * Te... szerintem ne sokszor grimaszolj így, mert a végén úgy marad az arcod. A halántékodon kidagadó ér elég brutális látványt kölcsönöz... nem is tudom, hogy mire emlékeztet... Így kicsit olyan a fejed, mint egy... Inkább nem mondom, mert a végén tényleg megteszed, amit ígérgetsz. * Nevet fel rajta. * He? Edzek többet? * Lepillant a mellkasára, a kezével kezdi méregetni a melleit. * Hmm, nincs is megereszkedve... viszont ha összemérhetném a tiéddel, akkor lenne hasonlítási alapom. * Közli szemtelen, pimasz vigyorral az arcán. * Tőlem nem tudja meg senki, hallgatok, mint a sííír... Azt sem árulom el, ha az én mellemről kiderül, hogy nagyobb a tiédnél... Legalább adhatsz nekem tippeket fehérneműk terén. Bár... nem biztos, hogy egyezik az ízlésünk, még egy ok a mintavételre.

* Érzi, hogy mintha mögötte a nő mutogatna valamit, de mire rápillant, Hya már mosolyog... túl ártatlan a tekintete. Összeszűkíti a szemét. * Figyellek... és ezért még bosszút állok. * A vonásairól tükröződik, hogy ezt inkább csak mondta, nincs konkrét ötlete rá... még. Ráadásul valamilyen szinten az előző megjegyzés után ez inkább csak egál, mint olyasmi, ami feltétlen visszavágót követelne magának. *

* A futás után enyhén meggörnyed, igyekszik nagyokat kortyolni a levegőből. * Huhh... mindig elfelejtem, hogy gyorsan futsz... Miért nem szerencse? Szerintem simán jól járna vele mindenki... úgy értem mindenki, aki eleget tud puncsolni, hogy eláruljam neki. * Viccelődik vele. * Öngyilkos? Neeeeem, azt meghagyom azoknak, unják az életüket... én egész jól megvagyok vele. * Nyújtózik egy nagyobbat. * És ezt pont akkor közlöd velem, amikor arra gondoltam, hogy visszamegyek a szobámba, és ejtőzök egy kicsit... Gyász, most az jár majd a fejemben, hogy Gatro figyel, bármit is csinálok. Egyébként nem terveztem, hogy csak úgy szétrúgatnám a seggemet... épp elég, hogy te rugdosol.

Mijjaz, hogy magatehetetlen vagyok?! * Karba teszi a kezét. * Azért annyira nem... Csak kicsit több lenne a szakadt ingem. * Neveti el a végét. *Nem tudom, te hogy vagy vele... de lassan le kellene dőlnünk... Ha csak nem akarod rajtam behajtani azt a masszázst, ami korábban ígértem.

*Nagyon...nagyon...túlságosan kellet magát türtőztetnie ,hogy tényleg ne menjen el tettlegességig, mialatt a férfit hallgatta. Gondolkodott azon ,hogy mivel vágjon vissza, és tudott is volna mit mondani, de azt is sejtette ,hogy Aedan azonnal vissza passzolja a labdát, és kiforgatja a szavait. Köhintett, majd lepillantott a saját melleire, mialatt a férfi az övét méregette. Összeütögette a kezét, ezzel is csillapította magát, végül kikerülte a férfit s az oldaláról ismételten elcsente a zsákocskát.*
Máris jobb kedvem van...~
*Összeszűkített szemekkel pillantott rá.*
Nem hiszem ,hogy egyezne az ízlésünk, de ebből itt beszerzek párat magamnak és neked is~
*Lengette meg az érméket.* Jut eszembe.. oda adtad már az öregnek amivel lógsz?

*Nem veszi komolyan a férfi fenyegetőzését. Mosollyal folytatja.*

Hát az biztos ,hogy én nem tudnék neked elégé puncsolni... Nem egyezik az elveimmel.
*Vont vállat ,mialatt a férfit nézte még. Felnevetett.*
Pedig időnként én is úgy érzem mindent tud... féélelmetes. Bár... azért időnként ki lehet cselezni.
*A végét már Aedan mellett ,suttogva a fülébe tette meg. Nem kockáztatott ,hogy túl hangos legyen, sőt a férfi most egy kacsintást is kapott erre a mondatra. Végül nyújtózkodva, az üveggel a kezében ment tovább.*

Igaz..igaz.. szeretnék pihenni ameddig lehetséges. Egy kicsit. A többit majd megbeszéljük holnap.. mit szólsz?
*Rápillantott még, elmosolyodott.*
Nem felejtettem el! De nem most kérem a teljesítését! Majd holnap.. ha elfáradok, biztos jól fog esni.
*Mosolygott ,majd tovább ment.*
Hm.. milyen masszir ? Hát ? Láb esetleg nyak?
*Ezután intett ,majd elindult a szobája felé. ott átöltözött, egy kis, már kihűlt vízben megmosta magát ,csak ezután feküdt le.*

* Már éppen kérdezne, rá, mitől lett hirtelen ilyen töretlen a hangulat, amikor Hya megcsörgeti a tarsolyt. Aedan az oldalához kap, és érzi, hogy nem érzi ott az érméket. A tekintete először meglepett, csak utána válik kissé talán bosszankodóbbá, de a játékossága nem tűnik el. * Naaa... nem ér kirabolni! Megmondalak az öregnek! * Fenyegetőzik nevetve. * Jah, egyébként megadtam neki a tartozásom... de véletlenül lekönyököltem egy vázáját és kezdhetem elölről... * Lemondóan felsóhajt. * Mintha páncélban olyan könnyű lenne megfordulni abban a kicsi sutban... persze... * Dünnyögi egykedvűen. *

Pedig egyszer igazán kipróbálhatnád... nem hallanád tőlem sokáig, csak olyan fél évig. * Felnevet. * Már aki ki tudja cselezni... * Mormolja a választ. * Egyszer kártyában akartam átverni, de a második körnél rájött...

Rendben, akkor majd holnap... * Már épp szólna a pia miatt, de hagyja, hogy a nő elvigye. Hallja a kérdést, elmosolyodik rajta, azonban a választ nem adja meg. Helyette egyenesen a szobája felé megy, ahol egy gyors mosakodás után ledől az ágyába. Az ablaka nyitva van, és csak derékig takarózott be, de így sem fázik. Még egy bő másfél óráig a plafont nézi, csak utána nyomja el az álom. Másnap reggel, a szokásához híven korán ébred fel. Fontolgatja, hogy visszafeküdjön, de helyette egy kellemetlen nyögés kíséretében kitakarózik és a szekrényéhez lép, hogy felöltözzön. *

* Egy egyszerű, fekete nadrágot kotor elő magának, valamint hozzá az első inget veszi fel, ami éppen a keze ügyébe kerül. Csak ezután mossa meg az arcát a lavórban, majd kitámolyog a szobájából és hatalmas ásítások kíséretében cammog le a várudvarra. Az ajtóban kis híján átesik a kutyán, aki bosszúból a csizmás láb után kap. Nem harapja meg, de nem is ereszti, így araszol vele morogva egészen az egyik kidőlt oszlopig, ahol Aedan lehuppan. Összeszűkített szemmel nézi az eget, reménykedik benne, hogy nem kapja el őket az eső. *

*Először csak halkan hümmögni kezd, majd énekelni a kellemes, érces hangján. *
Messze volt, s régen már,
Fent a hold járt,
Ezüstös fény ragyogott, állt a bál,
Táncolt az árny,
Táncolt a pár,
Díszes keringőt jár fiú és lány.


Letűnt kor, mely messze vár,
s talán soha nem tér vissza már.
Elvitte a csata,
Eltűnt a báj.
Mi egykor varázslat volt,
most puszta táj.


Hó hullott fentről,
Eltemette a fagy,
mely egykor dicső, most puszta rom,
Az árva egyedül bolyong,
A trónját más bitorolja,
A királyság csendes,
Csak ezt a dalt dúdolja...

*Reggel ébred fel kipihentebben. Felülve lassan néz körbe a szobába és mély levegőt véve megy el zuhanyozni és öltözik fel utána. A kristályokat is a helyére rakja, majd úgy néz a tükörbe. Haját most kivételesen össze fogja, majd kimenve a szobából indul meg az étkező felé, de egy dal eltereli a figyelmét, így annak irányába indul. Lassan ahogy közeledik meglátja Aedant ahogy ül és énekel. Nem akarja megzavarni, így csak azután szólal meg, hogy befejezte.*

- Kiről szól ez a dal? *Kérdezi meg kicsit bizonytalanul halkan. Közelebb lépve telepedik le mellé a földre térdelve és lábaira ülve.*

- Bocsánat ha meg zavartalak. *Mondja a férfira nézve. Hosszan fürkészi az arcát érdeklődve. Mély levegőt véve lassan hajtja előre a fejét és a földet nézi maga előtt.*

- Ha szeretnéd elmegyek. *Suttogja bizonytalanul.*