Sable kincsei (Serahime, Armblast) [+18 / nyomokban yaoit tartalmazhat]

*Nyugodtan és mélyen aludt. Nem kelt fel arra, ahogyan átcipelték az ágyba, sem bármi másra. Az érintések annyiban maradtak csak meg benne, hogy kellemes meleg érzés járta ott át, ahol éppen a másik fogta. Az álmai valahogyan megváltoztak....Az egész este....nagyon csendesen, s szokatlanul kellemesen telt.*

*Reggel mosollyal motyogta pár finom édesség nevét ,mialatt egyik oldaláról, a másikra fordult, s csak nem sokkal később egy nagyobb zajra riadt fel. Az ismerős hangra, szinte kipattantak a szemei, s amint a trappolást is egyre közelebb hallotta, első ötlete lévén, félálomba magára húzta teljesen a takarót. Az finoman simított végig a bőrén.*
~ Könyörgöm...add, hogy ne vegyen észre...add ,hogy ne vegyen észre...~
*Motyogta folyamatosan ,mint valami imádságot.*

- INAYAT! Beszélnünk kell, most!
*Kiáltott a férfi mély orgánumban, ahogyan széttárta az ajtókat. Vörös haja most össze volt fogva kicsit, láthatóan komoly dologról akart beszélni.*
- Meghívhatnál mellette egy reggelire is..ha már ennyire süteted a hasad.... a nap már fent jár magason!
*Kivételesen ő kelt korán, hogy idejében eljusson barátjához. Fontos dologról kellet beszélniük és ez nem várathatott...nem mellesleg... volt is szó róla ,hogy jön. Amint észrevette a kupacot az ágyban arra indult meg, de rögtön utána meg is torpant, kissé felvont szemöldökkel ,mert a kanapé felé bámult.*

*A korai órákban a lány, testvére ötlete alapján játszotta ki az őröket s elbújt a bokrok között, hogy valóban láthassa, ki is az,a ki a kertet ápolja. Habár meg volt a véleménye... a bátyja annyira a fülébe ültette a bogarat, hogy nem tudott ez ellen tenni. Megigazgatta a szemüvegét, amit a korai kelés miatt, éppen csak felkapott.*

* Az éjszakája nyugodtan telt, csak egyszer ébredt fel, de nagyon hamar visszaaludt. Az álmai kellemesek voltak, erről árulkodott az a mosoly is, ami az arcán honolt... legalábbis addig, amíg reggel az ismerős hang szerte nem oszlatta a jó hangulatra okot adó képeket. Először álmosan hunyorogni kezdett, csak lassan körvonalazódott előtte, hogy Alleyoh éppen mire készül. * Mi az, félsz, hogy így kiabálsz...? * Kérdezte még álomittas hangon, majd hatalmasat ásított, nem is fárasztotta magát azzal, hogy a kezét a szája elé emelje. *

* Erőt vett magán és felült a kanapén, amit nyújtózkodás kísért. Nem zavartatta magát különösebben, végül is nem nagykövetről volt szó, hanem egy gyerekkori ismerőséről. * Ne kiabálj, fáj a fejem... hosszú estém volt. Én a helyedben nem tennéééém~... * A végét dallamosabb hangon tette hozzá, ahogy a férfi közeledett az ágy felé. * Nem illik a hölgyekről lerángatni a takarót... * Alig tudta végigmondani, ásított még egyet, utána viszont felkelt a kanapéról. Megmozgatta a nyakát, ami nagyot roppant miatta. * Gyere... hagyd pihenni, valószínűleg ma is hosszú napja lesz.

* Komolyabb pillantással nézett a barátjára. * Hivatalos vagy személyes? Találkozzunk a dolgozószobám melletti étkezőben úgy... negyed óra múlva, addig felöltözöm és megmosakszom. Ha már ilyen udvariasan kértél, a reggelire is a vendégem lehetsz bár félő, hogy így visszaélsz minden vendégszeretetemmel. * Szúrta oda a csípősebb megjegyzést bosszúból azért, mert nem úgy ébredt, ahogyan szeretett volna és amilyen koronázást érdemelet volna az álom... Álom. Úgy fagyott meg, mintha szögbe lépett volna, még az arca is elsápadt kissé most, hogy tudatosult benne minden. * Legyen húsz perc... Nyomás, ne rontsd itt nekem a levegőt...

* A kert a korai órában nem volt annyira csendes, mint napközben szokott lenni. A járdán halk léptek koppantak, ahogyan a kertész a növények között haladt. Már csak a rózsákat és a jázmin bokrokat kellett megmetszenie, a mai napon nagyon korán kelt, hogy még idejében végezzen és ne okozzon kárt a ténykedésével a virágoknak.
Az öreg, aki hosszú éveken át a gondját viselte a helynek, nem olyan régen nyugdíjba vonult, a helyét az unokája vette át. A fiú nem lehetett több 19-nél, átlagos testalkatúnak volt mondható. A félhosszú haját félig a füle mögé tűrte, ezüstösen csillant meg a reggeli fényben. A bőre fehér volt, jóval fehérebb, mint a palotában megforduló személyek bármelyikének, a szeme pedig halványkék színben tündökölt. A nadrágja térdein kisebb koszos foltok éktelenkedtek a munka miatt, mint ahogyan a homlokán is volt egy kisebb folt, mert a kézfejével törölte meg.
Ahogyan haladt előre, látszott rajta, hogy pontosan tudja, mit merre talál. Nagyon is élvezte a munkáját, le sem tagadhatta volna. Halkan egy dallamot dúdolgatott, időközönként pedig átváltott fütyörészésre. *

- Dehogy félek, csak gondoltam ideje egy kicsit nadrágba szedni téged! Eddig aludni, mégis mennyire hosszú volt az az éjszaka?
*Sejtelmesen vigyorodott el, s csak arra torpant meg igazán, amikor a másik figyelmeztette. Egy pillanatig vissza pillantott az ágyra, majd lemondóan sóhajtott fel, de széles, kissé hetyke vigyora megmaradt az arcán. Megfordult, derékra font karokkal.*
- Mivan....nem tudtál teljesíteni ,hogy a kanapén kötöttél ki? Ennyi idősen ilyen gondokkal...sajnállak..komolyan.
*Az orgánuma most átváltott, s mély nevetéssé fajult. Úgy tűnt ő nagyon jól szórakozik, még ha más nem is. S az ,hogy figyelemmel legyen a "hölgyre" ? Hát...már úgyis biztos fent van. *
- Hosszú napja.... azok után ,hogy nem tudtad elvégezni férfi teendőidet...nem is csoda.
*Követte barátját, még mindig kissé gúnyoros mosollyal, úgyan akkor nagyon is éreztette, hogy csak félig gondolta komolyan.....fééélig...Talán.*

- Hivatalos...természetesen.
*Komolyodott kissé ő is el, hiszen ebben a témában azért nem kívánt viccelődni, bár emelett, csak hamar megengedett magának megint egy mosolyt, s szórakozottan nevetett fel.*- Hát mire valók a régi barátok ha nem erre ? Mellesleg...az itteni szakácsné főztje mennyei....*csettintett a végére, azzal indult el az ajtó felé.* - Kegyetlen vagy velem..mint mindig. *Nevetett ismételten fel, majd észrevette a kissé elfehéredő arcot amire csak felnevetett,....lényegében valószínűleg tényleg nem teljesített elégé jól a barátja.*
- Hé.. Inayat...melyik az ? *kacsintott kissé levéve a hangját még az ajtó előtt.* - A vörös? Szőke...esetleg barna? *csücsörítve érdeklődött majd látva a másik reakcióját, nevetve ment ki, ugyan olyan hangosan, ahogyan jött. Elment oda, ahová mennie kellet, hogy megvárja a férfit.*

*Véla nem mert mozdulni, míg a vörös bent volt. Nem akart megaláztatást...amit amúgy is félre értett volna a nagy mamlasz! Emellett pedig...még maga sem tudta ,hogy mondjuk hogy került a puha takaró alá...hogy...ténylegesen egyedül volt e..vagy sem. A beszélgetést végig hallgatta, majd amint az ajtó becsukódott, kikukkantott a takaró alól. A selyem nagyon kellemes volt, de most inkább elengedte. Felült s zavartan pillantott a trónörökösre.*
Ahh elaludtam! Bocs! *Jött ki azonnal a száján, s mivel a férfi szemmel láthatóan nem nézett ki egészségesen éppen...nyomban magára vette, hogy valószínűleg még mindig haragszik rá. Zavartan húzta el a száját.*
Szerinted most kirohanhatok ?...vagy várjam meg míg elmész?
*Nem merte megkérdezni ,hogy hogy aludt...vagy hogy haragszik e rá még... Most ebben a pillanatban nem.*

*A lány lepetten figyelte meg, amint a számára ismeretlen kertész előkerült, dolgozott. Nem így képzelte el az egészet...és éppen ezért nem tudta hova tenni a dolgot. A bátjya szavai viszhangoztak a fejében...s mégsem tudott elmenni. Látva azt, aki ennyire szerette a kertet, így gondozta....de nem csak ez volt az oka. Még sosem látott ezelőtt ennyire világos bőrű, hajú...szép szemű egyént.... Még a palotában a nemesek között sem volt olyan aki ennyire kirítt volna a többiek közül...és ez...megállásra késztette. Zavartan guggolt még jobban le, de tekintette folyamatosan vissza tért a kertészre, mialatt hallgatta. Halvány mosollyal, csendben várt...s csak amikor elhalt a dallam vagy a fütyszó, kapta fel hirtelen a fejét ijedten, nehogy eltűnjön a másik...hiszen megakarta köszönni neki...!*
Várj!
*Ugrott fel hirtelen valamelyik bokor mögül mialatt ijedten nézett az alakra. tudta...nincs sok ideje.*

Inkább örülnél neki, hogy kivételesen tovább aludtam... * A kérdés miatt összeszűkítette a szemét, komolyan megfordult a fejében, hogy lekönyökli a régi ismerőst. * Csak sok volt egy kicsit bor, az a szerencse, hogy nagyon részletesen emlékszem minden pillanatra belőle. * Felnevetett, ebben már egészen jól színészkedett. Jobbnak látta így kitérni a tényleges helyzet alól, mint őszintén elmondani mindent a nagyszájú férfinek, aki minden pillanatot megragadna belőle, hogy húzhassa. * Ha csak fele annyira teljesítenél jól, mint én, akkor nem a megjegyzéseiddel próbálnál kompenzálni... * Vágott vissza könnyed tónusban. Már megtanulta, hogyan pergetheti le az ilyesmiket magáról, legalábbis igyekezett nem alul maradni egy-egy szócsatában. * Süt rólad a féltékenység, de... így jár az, akinek hajnalban kell kelnie, hogy ideérhessen engem bosszantani.

* A válasz miatt határozottan bólintott. * Akkor megpróbálok sietni... Persze, hogy kegyetlen vagyok veled, ha mindent megteszel érte. Örülj neki, hogy még szabadon járhatsz-kelhetsz a palotában! Ha így folytatod, egy seregnyi gerdedám rohan majd a nyomodban, hogy odapirítson abban a pillanatban, amint rosszban sántikálsz.
* A kérdésre felkapta a fejét, majd ráncolni kezdte a szemöldökét és ökölbe szorította a jobbját. * Most kezdj szaladni... olyan gyorsan, hogy ne érjelek utol, mert ha elkaplak, véged...

* Az ajtó rövidesen csukódott, így leengedte a kezét és lemondóan felsóhajtott. * Erre még a holtak is felkeltek volna... Hmm? * Véla felé pillantott, és habár a szín nem tért vissza teljesen az arcára, azért halványan elmosolyodott felé. Végül is... a fiatal férfi nem tehetett semmiről. * Miért kérsz bocsánatot azért, mert elaludtál? Ha lehet, akkor legközelebb ne a padlót válaszd, nem egyszerű úgy pakolászni téged, hogy közben ne ébredj fel. Kétszer is elkezdtél cappogni, azt hittem sikeresen felráztalak... * Megrázta a fejét, csak utána folytatta. *
Hogy aludtál? Kipihented magad? Még nem láttalak korábban ilyen fáradtnak... * Nem a kanapéra ült le, hanem az ágyhoz lépett és annak a szélére huppant le, arra az oldalra, ami még most is gondosan bevetve várakozott a gazdájára. * Ha nagyon futni akarsz, akkor nem tartalak vissza... de akár maradhatsz is. Nem véletlenül küldtem messzebb Alleyoh-t...

* A kertész már lassan végzett az utolsó rózsa megmetszésével is. Ahogy megemelte a kezét és ismét megtörölte a homlokát, sikeresen még inkább elmaszatolta a foltot rajta, de nem igazán érdekelte. Úgyis meg kell mosakodnia, ha végzett mindennel, addig pedig teljesen mindegy volt a számára. A metszés után már csak a szerszámokat is eszközöket kellett a helyére tennie, utána pedig nyomtalanul akart eltűnni a hely közeléből, ahogyan mindennap tette, amióta átvette a nagyapja helyét. Ritka volt, hogy bárkivel is találkozzon ebben a korai órában.
Talán éppen az utóbbi miatt ijedt meg annyira, amikor meghallotta a hangot. Megrezzent a kiáltás miatt, majd hangosabban fújta ki a levegőt és kissé meggörnyedt. Ez csak rövid ideig tartott. Amikor az érzés csillapodott, felegyenesedett, a lányt látva pedig mélyen meghajolt. Az öltözékéből ítélve biztosan nem a szolgálók közé tartozott, ezért minden tiszteletet meg kellett adnia neki. * Elnézést... csak... ritkán találkozom ilyenkor bárkivel is. * Ismét meghajolt, majd zavartan elmosolyodott. * Nem akartam megzavarni... * Hiába próbált erősen koncentrálni arra, amit tanítottak neki, mégsem tudott teljesen betartani mindent. Kénytelen volt engedni az erős késztetésnek és a tömör mondandóját egy kérdéssel egészítette ki. * Mit csinált abban a bokorban...?
* A szűkszavúsága nem csak azért volt, mert alapjáraton kissé csendesebb személy, hanem mert sokszor zavarban érezte magát az emberek között. Kicsinek is visszahúzódó volt, ez pedig a későbbiekben sem változott. Amennyire nem értett a társalgáshoz, annyira jeleskedett a szakmájában: a növényeket igazi profiként gondozta. *

A barátok örülnek..a legjobbak felkeltenek..ismered ezeket a szokásokat. *Nevetve, hagosan tárta szét kezeit. Nem zavartatta magát, nagyon is otthon érezte magát s ez minden mozdulatából látszódott. Valószínűleg gyerekkora óta, megszokta, hogy a palotában szokott járkálni. Hogy annak lakói megszokták e ezt...az mindenkinek a saját döntése volt.*
- Ohohohoho...mégis magadnál vagy valamennyire, ha ennyire csípősen akarsz vissza vágni. *Nevetett továbbra is, mintha kivételesen lepergett volna róla minden szava a másiknak.*
- Nekem szükségtelen kompenzálnom...ami velem született adottság, azt nehéz lenne elrontani. Ezt garantálhatom. *Kissé felvont a szemöldökét, mindenképpen határozott volt, s érezhetően elhitt mindent amit mondott.*
- Féltékeny a nagybátyád arra a csinos kis pofidra. *Nevetett tovább.* Na látod ez igaz...inkább értékelnéd a fáradozásaimat!

- Ugyan... a gardedámok imádnak. Amint meglátnak, mind vissza megy a szobájába, hogy szebb ruhában jelenjen meg előttem. Persze..ez nem csak ezekkel a hölgyekkel van így. Hogy vagy a jelöltekkel a húgicáidnak ? Vagy megvárjátok az ünnepséget vele?
*Tudta hogy kényes téma, s még kényesebb Inayatnak a húgai említése ilyen formában, de Alleyoh ezt megszokta és szerette pedzegetni  határokat.*
- Huhuhu..ne mond ,hogy végül fekete volt?
*Kérdezett még vissza s örömteljesen távozott, azzal ,hogy sikerült a másikat kihoznia a sodrából.*

A holtak? Erre minden más is... *sóhajtott, azzal figyelte, ahogyan a férfi közelebb jön, majd leült nem messze tőle. Rápillantott, kissé értetlenül, majd végül mégis érdeklődve.*
Szóval...nem haragszol rám? Azt hittem igen.....
*Motyogta kicsit megvakarva a tarkóját, a saját butasága miatt..vagyis annak tűnt a dolog, így a végére már kicsit fel is nevetett a dolgon. Hát mégsem! Legalább ennyivel kevesebb!*
Ühm... *bólintott bőszen.* Jól aludtam és mééélyen! Azt hiszem elfáradtam...meg lehet bort ittam...*Gondolt vissza az estére, a végén lévő apró kivétellel...egészen jó volt...sőt.*
Nem emlékszem mit álmodtam....de jó volt....ezért, nagyon nyugodtan aludtam.
*Vigyorodott ismételten el, s megdöntötte a fejét.*
Szóval...megfürödhetek.....úgy hogy nem jön vissza ?
*Vonta fel a szemöldökét....elgondolkodva a dolgon.* De éhes is leszek...meg aztán... dolgoznom is kellene a tekercseken.....vagyis..az ötleten...

*Észrevette ,hogy megijesztette a srácot, így kicsit zavartan kuncogott fel ,majd azonnal váltott ez, amint az meghajolt.*
- Jaj..nem kell..nem kell!
*Nézte hosszan a maszatos arcot  hosszan. Észrevette, hogy a kertész jóval zárkózottabb ,mint ő maga...bár ez talán annak volt tudható, hogy ő a szultán egyik lánya volt. Hogy ezt szerette e? Nem tudta volna elmondani...nem mindent szeretett...sőt.
A kérdésen meglepődött először, majd zavartan nevetett kicsit fel ,mialatt füle mögé tűrte fekete haját.*
Téged néztelek! Vagyis...jaajj..ne érts félre.*Nevetett halkabban.* Szerettem volna látni, hogy ki az aki ennyire szépen gondozza a kertet. A bátyámmal nagyon szeretjük minden virágát és apró részét. Szerettem volna megköszönni, hogy ilyen jó munkát végzel....és megkérni ,hogy ezt így folytasd...olyan szeretettel amint az imént láttam!
*Cserfes és lendületes mosollyal nevetett, majd egy pillanatra lehunyt szemekkel nyújtotta kezét a másiknak. Csak utána igazgatta meg szabad kezével az okuláréját.*
- A nevem Janan, mi a te neved?

* Alleyoh-nak már nem válaszolt, még úgy is bőven akad majd ideje megtorolni rajta mindent, amikor később beszélnek... ráadásul azt is el akarta kerülni, hogy felfedezze Vélát a takaró alatt, ez volt a fő indoka. Ahhoz még túl fáradtnak érezte magát, hogy mindezt kimagyarázhassa, kellett pár perc a felfrissülésre így nemes egyszerűséggel minden kapóra jött. Szerencsére a vörös hajú férfi nem kérdezett vissza és nem akadékoskodott. *

* Amikor Véla kérdését meghallotta, nemet intett a fejével. Tény, hogy érzékenyen érintette az a bizonyos megjegyzés, de... most valahogy a legkisebb gondja is nagyobbnak tűnt ennél. * Kellene? Ha nagyon szeretnéd, akkor kereshetek okot, amiért dühös lehetek, de akkor várnod kell hozzá még egy kicsit. * Felnevetett rajta, majd felé nyúlt és beleborzolt a hajába. * Úgy látszik, jobban kellene figyelnem rád, mert a végén rászoksz mellettem a borozásra. Állítólag naponta néhány korty egészséges belőle, vacsora mellé szoktam általában inni. A szolgálók ebből indulhattak ki, amikor neked is azt töltöttek. Nem tudnék mit kezdeni egy ittasan tántorgó táncossal...

* Aprót bólintott. * Hivatalos ügyben jött, úgyhogy ez nem csak néhány percig fog tartani... Bőven lesz időd megfürdeni, akár még pihenhetsz is egy keveset.
* Még egy rövid ideig Vélát nézte, utána felkelt az ágyról és a fürdő felé indult. * A reggelid is kérheted ide, az én meghívásomra maradtál itt, szóval nem zavar. A tekercsekkel lehet várnod kell majd, üzenek időben ezzel kapcsolatban... * Mondta még, majd belépett az ajtón. Hideg vízzel mosta meg az arcát, a nyakát és a mellkasát, hogy felfrissüljön és megszabaduljon az álom ködétől. Ez több-kevesebb sikerrel teljesült is, legalább annyit elért, hogy megnyugodjon. Miután végzett, megtörülközött majd visszatért a szobába, hogy felöltözhessen; tekintettel a vendégre, a paraván mögött tette ezt. *

* A heves tiltakozást hallva, a kertész felegyenesedett, érdeklődve figyelte a lányt. Annyira nem volt biztos a tudásában, hogy azt állíthassa, a szultán egyik lányát látja, de valahogyan érezte. Végül is más nem jöhet a kertbe... persze ez nem jelenti azt, hogy a lány nem csak beszökött, mert az egyik bokorban bujkált egészen idáig... és ki tudja mióta.
A meglepettség ült akkor is a vonásain, amikor a magyarázatot hallotta, majd zavartan, de elmosolyodott. A bók jól esett neki, tényleg szívvel, lélekkel viselte gondját a kertnek, akkor érezte magát boldognak és szabadnak, ha ezzel foglalkozhatott. * Örülök, hogy ennyire tetszik önnek, igyekszem megtenni mindent, ami tőlem telik. Ezek a növények nagyon jól érzik itt magukat, talán éppen azért, mert kedvüket lelik bennük. Furcsán hangozhat, de ők is érezik az ilyesmit... * A végét csendesebben tette hozzá, mert általában a többség az ilyen megjegyzéseket kételkedő pillantásokkal jutalmazta. *
Ashraf. * Mutatkozott be röviden. * Örülök, hogy megismerhettem...

Nem, dehogy! Csak.... azt hittem....
*Sóhajtott fel, de ezzel együtt meg is nyugodott végre. Bár...nem tudta pontosan, jelenleg miért érdekelte ennyire, s miért nem inkább civódott egy kicsit, ahogyan szokott a férfival.... talán még fáradt volt ahhoz az egészhez. A mai nap...úgyis lesz még jó pár alkalom ehhez. Valószínűleg ,mint mindig. A hajához kapta a kezét, miután a férfi beleborzolt, s nagy zöld szemeit, most ráemelte lepetten, majd zavart vigyorral.*
Nincs mancs! Így is kócos!
Pfff.... megmondtam ,hogy ilyennel nem lesz gondod velem! Nincs gondom nekem se ezekkel, csak nem szoktam meg biztosan.
*Vonta fel a fejét,kissé el is fordítva, be nem ismerve, hogy nem bírja az italt. Lényegében, úgy tűnt tegnap nem ivott sokat, mégis mélyen bealudt.*
Még ha ittas is lennék... akkor is tökéletesen táncolnék!

*Felvonta a szemöldökét, mialatt észrevette, hogy a férfi egy kicsit őt nézi. Követte a tekintetével, mivel nem értette pontosan, hogy ez most miért is van. Halk sóhajjal bólintott ,majd kissé elvigyorodott.*
Akkor...ma kaphatok lehet egy szabadnapot ?
*Nevetett* Lehet majd átolvasom amit eddig írtam...vagy meglátogatom Janant ahogyan ígértem....
*Akaratlanul is eszébe jutott az elszakadt kendő, amire félre pillantott s keresni kezdte.*
Nem tudod merre lett ? Elviszem Hazimnak reggeli után......
*Kezdte keresgélni, miután kikászálódott az ágyból ügyetlenül. Négykézláb keresgélt tovább. Amint a másik kijött, felnézett. A parafán mögött öltözött, de inkább elkapta a fejét. Nem szokta nézni ha más öltözik...mondjuk, őt általában nem zavarja...de az illem..azért illem...*

*Nézte a fiú parányi mosolyát, hallgatta a szavait. Annyira más volt, mint azok akikkel a palota környékén eddig találkozott..... és nem csak a külseje miatt. Ezt egyre jobban érezte Janan is. Kissé megdöntötte a fejét, parányi mosollyal, mialatt figyelte. Hallgatta a szavait, s rájuk bólintott.*
Nem..... nem hangzik! Elvégre...ők is élőlények, pont, mint mi!
Szóóóval Ashraf! *Vonta vissza kezét ,majd nevetve tette a kezeit a csipőjére s kissé előre dőlt.* Ne magázz kérlek...valószínűleg idősebb vagy nálam!
*Kissé hátra pillantott fél szemmel, de még nem látta az őröket közeledni.*
Ashraf.... mesélsz majd még nekem a virágokról?
*Pillantott hirtelen vissza a fiúra kedvesen, kérlelően.* Kérlek...

Miért ekkora tabu a hajad, hmm? Nem először teszem ezt, már a puszta a puszta kíváncsiság miatt is kénytelen vagyok összekócolni téged. * Miután felvette az aznapra szánt ruháit, kilépett a paraván mögül , úgy figyelte Vélát. * A szomszédos helyiségben tettem le, Hazim valószínűleg még az este elvitte... Ha tudni akarod, hogy áll a javítása, akkor őt kérdezd meg... nem fogok utánajárkálni. * Dehogynem, de ezt nem akarta kimondani. Még reggeli előtt meg akarta keresni a tanácsadóját, hogy beszéljen vele pár szót, mert az talán helyrerázhatná. Az álmát vagy a tegnap történteket valahogy kihagyja a meséből, csak... nagyon távolról összefoglalja majd kételyeit arról, hogy talán nincs minden rendben.
Amint jobban belegondolt, félretette az ötletet. Mégsem hangzott annyira jónak... Hazim kérdezné a részleteket, miért mond ilyesmiket... akkor pedig fény derülhetne a valóságra. Veszélyes. Túl veszélyes. *

Szóval... nincs mancs, mi? * Kérdezett rá, ahogy odalépett a fiatal férfihez. Nevetve kapta el, hogy jókora barackot nyomjon a fejére, most már csak azért is! *
Ha mára tervezitek a lányos napot, akkor menj... majd valamikor délután talán benézek hozzátok, ezt pedig tedd el útravalóként. * Közölte szélesen elmosolyodva. Igen, csak álom volt az egész, ez pedig a valóság. Nem szabadna ilyen ostobaságokkal törődnie, bárkivel előfordulhat. *

* Ashraf elmosolyodott, ha a lány is osztotta a nézeteit, akkor talán rosszul ítélte meg így az elején. Határozottan bólintott. * Igen-igen. Ha szeretettel és gondoskodással bánnak velük, akkor sokkal több és szebb virágot hoznak... Meghálálják a törődést. Talán azt is tudhatják, ha valaki rossz szándékkal közelít feléjük...
* Aprót bólintott. * Akkor... tegezhetlek is akár... * Amikor a lány hátrapillantott, ő is követte a tekintetét. * Vársz valakit... vagy éppen elszeretnéd kerülni? * Kérdezett rá kíváncsian. *
Szívesen mesélej róluk, ha érdekelnek... Mit szeretnél tudni és melyikről? Egyetlen tő kivételével az összeset ismerem, amely a kertben van... Azt az egyet ha jól hallottam, akkor a szultán második felesége ültette még... Sosem láttam virágozni, a levelei pedig egyetlen másikhoz sem hasonlíthatóak. Ő egyfajta rejtély a számomra még. Úgy fest, hogy tetszik neki a helye és mégis...

Nem tudom...ez..olyan..babusgatós mozdulat....ha ezt csinálod, olyan, mintha törődnél velem.... megint más ha a bátyáim közül valamelyik...vagy Hazim csinálná.... és megint más, ha te.
* Hosszan nézte amint kijött, majd kicsit elvigyorodott. *
Pff... nem is vártam volna el, elvégre az enyém! Elég ha csak meg lesz szépen csinálva...ahogyan megígérted! *Csücsörített kicsit bóhéman, majd elnevette az egészet. Láthatóan jobb kedve volt,mint az este. Már....belenyugodott abba, hogy a kendő balesetet szenvedett, de hamarosan rendben lesz.*

Pontosan! nincs! *Kezdte ám ekkor csak egy halk sikolyt engedett meg, amint megkapta a fejére a férfitól a barackot. Felhúzta az orrát utána.* Ez fájt! Meglátjuk legközelebb sikerülni fog e! Vigyázz nehogy vissza adjam, míg alszol! *zsörtölődött egy kicsit....és lassan pont ugyan úgy volt minden, mint előtte.*
Nem tudom mikor akarják...de ha ma ráérek..lehet jobb lesz túllesni rajta. *Sóhajtott azzal kissé elvigyorodott.* Inayat egy csajos napon nem vagy szívesen látott~
*Állt fel, megigazgatva a ruháját, a haját.*
Inkább menj, különben a vörös vissza téved véletlenül ide!
*Hessegette.*

Lehetséges... sajnos ennyire még nem merülhettem el a növényekbe. Mindig van valami ami miatt mást kell csinálnom. *Húzta kicsit el a száját, ahogyan a közeli növényekre pillantott. Eszébe jutott a tegnap esti séta a testvérével.... és a régi szép idők. Amikor még a család legtöbb tagja együtt volt...amikor maga a szultán is .....a családjával volt.*
Megköszönném!
*Kapta vissza a fejét mosollyal ,majd a kérdésre zavartan vakarta meg a tarkóját s utána összetett kezekkel a háta mögött, illeget-billeget a sarkán.*
Hát tudod....nem szeretném ha az örök meglátnának. Nem miattad...ne értsd félre....csak...akkor azonnal elküldenének ide...vagy oda...s pl nem csinálhatnék olyat, mint most. Nem beszélhetnék veled.
Igazából...bármit..és bármelyikről...bár van kedvencem. Mint mondjuk a világos, sárgás virágú a kút felé. Este a legszebb a virága....* Amint a történetet hallotta kissé elpillantott.* Arról...igazán a bátyám tudna mesélni.....Különleges növény..pont ahogyan mondtad.....de, bizonyosan meghálálja majd..ha ugyan ennyire figyelsz te is rá.
*Pillantott rá*

És ha azt mondanám, hogy egyszerűen csak kihasználom, hogy puha a hajad? * Kezdte húzni egy kicsit Vélát. * Hmm, mégsem ittál olyan sokat, ha ennyire jól emlékszel arra, amit ígértem... vagy annyira erősnek tűnt az a pár szó, hogy még az alkohol ködén át is bevésődött? * Halkan felsóhajtott ezek után. * Ha megígértem, akkor úgy is lesz. Nem szoktam megszegni a szavamat, ez vonatkozik a kellemes és kevésbé kellemes fogadalmaimra is, erre készülj fel.

Nem mernél a közelembe jönni, amíg alszom, mert a végén meg talállak ölelni. * Vágott vissza azonnal, majd elengedte a fiatal férfit. * Különben is... ha alszom, nem akkora dicsőség megtámadni, mint ébren.
* Szélesebben, kissé kárörvendően mosolyodott el a következőkre. * Tudod... attól, hogy csajos napot tartotok, még éppenséggel akadhat arrafelé dolgom. Természetesen teljesen véletlenül, mik vannak...

Akkor egyezzünk ki abban, hogy ma szabad napod van. Majd holnap folytatod a tekercsek olvasását, este látni szeretnék egy táncot.
Akarom én tudni, hogy miért akarsz ennyire lelkesen kitessékelni a szobámból? * Kérdezett vissza, de a hangja játékosan csengett. * A viccet félretéve, tényleg indulnom kell... még biztosan beszélünk ma. * Köszönt el tőle, majd el is indult kifelé a teremből. Habár kíváncsi volt, vajon Alleyoh meddig ülne türelmesen a teremben, a hivatalos ügy miatt ezt most mégsem játszotta ki. *

* Út közben egy szolgálót küldött Hazimhoz egy üzenettel, hogy Véla kendőjét minél hamarabb javíttassa ki, utána viszont az ő szobájába vigyék egy kisebb csomagban. Egy másikat szolgálót a konyhára szalajtott a reggeli miatt, hogy két személyre tálaljanak és a kisebb étkezőbe hozzák majd. Mire végigmondta az utolsó üzenetet, már terem ajtajában volt. Határozott mozdulattal nyitott be, megengedett magának egy félmosolyt. * Látom, nem is vársz régóta, még nem ér a földig a szakállad...

Mást kell csinálnod? Egyáltalán nincs szabadidőd, amit arra fordíthatsz, amire csak akarsz? * Kérdezett vissza kissé meglepetten, de talán egy parányi szomorúsággal is a szemében. Hallotta már, hogy a palotában élőknek szigorú szabályai vannak, olykor-olykor tapasztalta is, de igazán hosszan senkivel sem beszélgetett. *
Ne aggódj, nem értem félre... így világos... de azért inkább légy óvatos, hogy ne legyen gondod belőle. Sokszor vagyok itt, mindennap kiszedem a gyomokat és az elszáradt virágokat... A növények miatt ezeket a dolgokat csak a korai órákban lehet megcsinálni, de ilyenkor mindig itt találsz.

* Nem kellett gondolkoznia azon, hogy melyikről lehet szó. Elmosolyodott miatta, szeretett azon a részen dolgozni. * A nagyapám Ligetszépének nevezte, más nevét nem ismerem... Nagyon szereti a napos helyeket és jól bírja a hőséget is, de ügyelni kell rá, hogy a töve ne száradjon ki túlságosan. Ha ilyenkor reggel locsolom, akkor a pára még nedvesen tartja egy ideig és a nap sugarai sem égetik meg a levelét. Egész nyáron nyílik, nagyon sok virágot hoz,ha elég fényt kap... Amikor elnyílt az összes virága, a szárát vissza kell vágni, így a következő évben még több friss hajtást és bimbót hoz... * Magyarázta lelkesen és már nem annyira félénken, mint korábban beszélt. Janan közvetlensége is oldotta a helyzetet, ráadásul a megállapítása szerint, aki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet; a lány pedig szemmel láthatóan nagyon is érdeklődött irántuk. *
Ne haragudj... nem akartam rosszat mondani... * Itt tétovázott egy kicsit, mielőtt ő tette volna fel az újabb kérdést. * A bátyád a trónörökös, igaz?

Akkor arra azt mondanám, hogy neked pont ugyan olyan puha. Fogdosd a sajátodét.
*Vigyorodott el kicsit, válaszolva a másiknak, majd sóhajtott. Végül is...ideje lassan elkezdeni rendesen a napot.* Nem ittam sokat! Meg....tényleg fontos nekem az a kendő...is.
*A vigyora nem lankadt, habár egy pillanatra eltűnt zsörtölődve, s úgy vette vissza. Ezek gyakorta szerepeltek Véla arcjátékában. *
Akkor inkább ne ígérj meg olyat, ami kellemetlen.....
*Húzta el kissé a száját.*

Hát...máshogy megoldom...bottal...nyéllel..seprűvel...valamivel csak megpiszkálhatlak messziről is. *Nevetett a másik szavaira azzal sejtelmesen elvigyorodott.*
Ne aggódj, megoldanám a bosszúért~ Lehetséges, de ha alszol, sokkal több esélyem van ellened, mintha ébren lennél.
*Látta a másik kárörvendő vigyorát, amire sértetten nézett rá.*
Persze...teljesen véletlenül. Csak nehogy végül téged is befogjanak ebbe az egészbe. Nem véletlenül szokták oly sokan ilyenkor elkerülni a nőket. Inkább dicsőíts, hogy helyetted is bevállalom, férfi létemre!

Persze, azonnal úram. Akkor még kitalálok valamilyen produkciót estére is, ahogyan óhajtja.
*Forgatta meg a szemeit is, ezzel jelezve, hogy nem teljesen vette komolyan a férfi szavait. Habár, ténylegesen fog gondolkodni rajta, azért nem fog behódolni Inayat minden parancsának...még ha néha fél, akkor sem. A játékos hangnemre elmosolyodott, de nem hagyta abba, továbbra is a kezével mutatta, hogy jobb ha a férfi megy.*
Nincs különösebb oka...csak körbeszimatolok a cuccaid között.
*Vigyorgott cukkolva, majd amint a férfi elment felsóhajtott. Persze...nem fog turkálni. Körbe pillantott,  jobb híján, miután maga után elrendezte az ágyat, elindult ,hogy megfürödjön.*

*Már tűkön ült, s csak azért nem ment jobbára semerre, mert tudta, hogy amint Inayat ide belép, átmenetileg távozik a humor, és nagyon is komoly témát kell boncolgatniuk. Felkapta a fejét a trónörökös bejövetelén.*
- Levezettél még egy menetet...vagy mi? Bocs nem...azért arra kevés voltál. Bár a reggeli sem érkezett meg... kezdesz kicsit lazulni Inayat.
*Nevetett , azzal hátradőlt, jelezvén ,hogy azonban most komoly dolgokról lesz szó.*

- Hát...nem azt mondom ,hogy nincs....csak kevés. A legtöbb napon tanulnunk kell..ami persze hasznos....de néha elég unalmas. *Zavartan elmosolyodott, mialatt kissé még ingott magának.*- Esténként szokott több időnk lenni..legalábbis amíg nincsen takarodó....de nem panaszkodom.
*A srác szavain meglepődött ,majd fellelkesülve dőlt előre az előbbi pozitúrából.* Szabad ? Tényleg? Nem zavarna ? A nővéreim nem mindig jó társaságok....és nem értenék ezt....

*Meglepődött a fiatal férfi tudásán, s azon, mennyire szakszerűen el tudja modani a dolgokat. Janan is tanult volt, de tanulmányainak témái gyakran csak olyan területeket merítettek ki, amit a rangjukban élő hölgyeknek kellet. Olvasmányok, talán történelem, mellette a zene és tánc, a kellemes csevegések....a kézművesség egyes részei....de mindent úgy, ahogyan rangjukban illet. * - Ligetszépe....
*Jegyezte meg csendesen ,majd bólintott. Egy kósza gondolat furakodott el elméjébe...talán..egyszer ő is...gondozhat, csupán egy csemetét..egy kicsit. De csak hamar rá kellet jönnie, hogy nem lehetne......Nem engednék neki.*
Nem..nem mondtál rosszat, igazából! *Rázta meg a fejét kedvesen, majd felpillantott. Csüggedté vált a tekintette, talán kissé félővé.* Igen.... zavar?

És veregessem meg a saját vállamat, ha valami jót csinálok? * Kérdezett vissza. * Inkább festenék úgy, mint egy kutya, amelyik a saját farkát kergeti, mint a trónörökös. * Lemondóan felsóhajtott. Habár menni készült, még válaszolt Vélának. Egyszer már engedte a nap folyamán, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, most viszont nem fogja! Sőt... Alleyoh-n is behozza ezt a lemaradását. *

Majd adok én neked mindjárt olyat egy seprűnyéllel! Egyszer próbáld meg, amit viszonzásul kapnál, nem tennéd zsebre! * Vágott vissza elmosolyodva, így fenyegetőbb pillantást kölcsönözve magának. * Helyettem nem kell bevállalnod, engem csak vásárolni rángatnak el néha, hogy megmutathassák az új ruháikat... nem pedig sminkeket akarnak próbálgatni az arcomon. Hiba lenne elszalasztanom egy ilyen lehetőséget, határozottan látni akarlak benne... Életem végéig hahotázni fogok rajtad, akárhányszor csak eszembe jut majd.

* Habár érezte Véla szemtelen játékát, ő szándékosan komolyan válaszolt rá. * Helyes. Olyasmiben gondolkozz, ami elnyeri a tetszésemet. * Hagyta rá, de csak a játék kedvéért valahol. Az ébredés és az álom után kezdett jobb kedvre derülni, talán annak is köszönhető volt mindez, hogy már majdnem teljesen felébredt és a reggeli tompább gondolkozás távolinak tűnt. * Ha a féltve őrzött titkaimat akarod felfedezni, akkor rossz helyen kutakodsz! * Mondta még búcsúzóul. *

* Amikor a másik terembe ért, becsukta maga után az ajtót, úgy telepedett le a megszokott helyére. * Inkább az időm lett volna a kevés rá, egy jó menethez tartozik elő- és utójáték is, amit egy igazi ínyenc nem hagy ki... legalábbis akkor, ha a minőségre is hajt, nem csak a mennyiségre. Egy nőt az előbbi teszi inkább boldoggá és sokkal odaadóbbá. * Válaszolta, majd nemet intett a fejével. * Lazulni? Ennyi pihenés nekem is kijár, nem dolgozhatok minden éjszaka... Ami a reggelit illeti, hallottál már a türelemről? Ahogy elnézlek, nem mostanában találkozhattál vele, elmagyarázzam a lényegét?

Pár perc és hozzák. Ha annyira sürgős ügyben jöttél, akkor talán addig el is kezdhetnéd a bevezetését, csupa fül vagyok.

* A kertész aprót bólintott csak utána szólalat meg. * Értem... A nagyapám többször figyelmeztetett, hogy igyekezzek elkerülni az esti órákat, mert zavarnék... és kellemetlen helyzetbe sodornám a szultán családját, így már tudom miért. Elég sok olyan virág van itt, amely inkább délután vagy az esti órákban bontja ki a szirmait, így tényleg akkor mutatja meg az igazi csodáit a kert is.

* Amikor Janan közelebb hajolt hozzá, egy kicsit zavarba jött ismételten, majd inkább a kézfejével kihúzott egy kósza tincset a szeméből. * Nem... egyáltalán nem zavarna. Ritkán van társaságom és... azt hiszem, nem vagyok a szavak embere... de nem zavar. * Furcsa lenne a számára, ha társasága lenne, ugyanakkor Janan kedvesnek tűnt és a lelkesedése a virágok iránt mindenképpen egy olyan pont volt, amely mellette szólt. Megpróbálhatja! A virágok is biztosan örülnének neki, ha többen ismernék meg őket... *

* Már jóval határozottabban intett nemet a fejével az újabb kérdés miatt. * Nem... csak... azért kérdeztem, mert vele már találkoztam itt kint egy hasonló órában. Ebből gondoltam, hogy ő lehet... Kíváncsiság. * A lány tekintetét figyelve, eszébe jutott valami, amivel talán jobb kedvre deríthetné, de ezt most azonnal nem tudja megvalósítani. Talán holnap hajnalban, amikor jön... így született meg egy elhatározás a részéről. Habár a szobanövényeket nem ő gondozta, biztosan voltak a palotában... ha eggyel több lett volna, talán fel sem tűnt volna a többségnek, már csak egy szép cserepet kellett szereznie. *

*Nevetve nézte a férfit, mialatt az válaszolgatott a mondataira. Változékony volt az egész beszélgetés, de most kivételesen csak néha vette fel sértet álcáját, főleg nevetett. Jó kedéllyel, amit talán még mindig azzal magyarázott, hogy jól aludt... és, hogy Inayat az este kedves volt vele. Másképp, és mégis nagyon kedves. Nem tudta megmagyarázni, és nem is akarta, nem akart ilyenekbe belemenni, és jobban átgondolni. Tökéletes volt minden úgy, ahogyan most.*
Remek lesz. Amikor meglátsz mindig eszedbe fog jutni, és még táncolni sem fogok tudni neked rendesen, mert kinevetsz!
*Ezt valamivel komolyabban mondta, de csak bólintott, míg a férfi el nem ment.*

*Vizet eresztett ,majd beleült s gondolkodott. Pár perc után, eszébe jutott, az érzés amikor a férfi megérintette előzőleg a karját. Zavartan fogta meg most a sahát kezét, majd inkább elmerült a meleg vízben. Ma szabadnapja volt...ki kellet találnia, hogy mit is, s hogy fog csinálni.*

*Alleyoh eligazgatta az asztalon lévő díszt mialatt hallgatta barátját, majd lassan pillantott fel rá.* - Hm.... ez való igaz....főleg, ha egy asszonynak akarsz megfelelni. De mondjuk 5-6-nál? Mindnél követed ugyan ezt? Képes vagy...mindegyiket ugyan úgy szeretni?
*Felnevetett.*
- A nők ravasz bestiák. Érzik, ha nem úgy állsz hozzájuk, mint várják. Akkor is, ha te azt hiszed, minden rendben.
- Nem kell..nem kell! *sóhajtott fel* Tudom a lényegét, csak nem szeretem. Ezért is végzek piszkos munkát neked. *Vigyorodott el egy nagy sóhaj után.*

- Máris. *Komolyodott el, mialatt nézte a díszt, azzal arrébb forgatta s a férfira emelte komolyan a pillantását.* - Fontos dologról van szó, ami jelenleg.....csak téged érint. Nem, hinném,hogy a szultánnak jó lenne, ha tudna róla. *Dőlt lassan hátra.* Emlékszel....hogy legutóbb mikor itt voltam, beszélgettünk a banditákról? Az embereket akiket toboroztunk és küldtél, azokat képeztettem, ahogyan kérted. El is mentem az egyik kocsmába, a városon kívülre a beszélgetésre...amiről szintén beszéltünk.
*Itt kissé körbe pillantott, mintha bárki hallhatná őket. Közelebb hajolt.*
- Mennyire hiszed...hogy biztonságos, ha itt beszélünk?

- Ez azt jelenti...hogy igazán, még sosem láttad az esti órákban? hm? *érdeklődött a lány, majd hosszan elgondolkodott. Egy apróbb ötlet vonult át a fejében, de még nem akarta ráerőltetni ezt a másikra. Viszont..elfelejteni sem kívánta...ezért a fejének egyik zugába zárta.*

*Látta, ahogyan a fiatal férfi óvatos mozdulatot tett, míg ő közel hajolt, s habár eddig ezt nem vette észre, most hirtelen dőlt vissza zavart mosollyal, mialatt megdöntötte a fejét.*
- Elnézést....néha..nem veszem észre ha másokat kényelmetlen helyzetbe hozok.....
És...köszönöm! Akkor el fogok jönni...ha tudok eljövök..ismét..és ismét. És...az sem baj ha nem beszélsz, ha nem szeretnél! Csak...hadd nézzem ahogyan gondozod őket! Kérlek.

- Ő az.... Nagyon jó ember. Néha sok terhet cipel a vállán, azonban. *Nevetett kicsit , mialatt elhessegette a gondolatot a fejéből s vissza pillantott a különleges kertészre. Még mondott volna valamit, de fél füllel hallotta, amint az őrök lassan érkeznek vissza. Hátra pillantott, azzal zavart mosollyal emelte vissza a szemeit.*
- Akkor...holnap! szia!
*Fogta meg egy pillanatra a kertész kezét, megrázva azt, nagy mosollyal, végül elfutott a másik irányba sietve.*

* Először csak nemet intett a fejével, utána szólalt meg, a hangja még mindig nevetős volt. * Ejj, és még te akarod rám bizonygatni, hogy néha gyerekes vagyok? Ha egyszer akarsz csak megkapni valakit, akkor ha nem is élvezi annyira, nincs igazán hatással a jövőre... de, édes, egyetlen barátom. Ha többször akarod, meg kell hozzá találnod a tökéletes megoldást. Majd ha nem lesz jobb dolgom, adok neked néhány hasznos tippet, különben életed végéig asszony nélkül maradsz. Ha szerzel is egyet, több kaparás lesz az arcodon, mint a hátadon, az meg nem nagy dicsőség!
Ugyan, túl dramatizálod. A nők nem arra harapnak, hogy mit mondasz... hanem ahogyan mondod. Kis naív...* Húzta még egy kicsit a barátját a témával, ha már egyszer felröppent. *

* Ahogy a folytatás került szóba, komolyabb tekintettel hallgatta Alleyoh-t, és próbálta kideríteni, mi járhat a fejében. Bízott benne. A rivalizálásuknak nem volt köze ahhoz, ami a komoly ügyeket illette, legalábbis ő mindig is így gondolta. * Egy titok a szultán előtt? Nocsak... érdekesebbnek hangzik, mint sejtettem. * Ráncolni kezdte a szemöldökét, cseppet sem indult jól a dolog... messziről sem... * Természetesen emlékszem rá. Nem arról vagyok híres, hogy a lényeges dolgokat elfeledjem, de... ezt nem most fogom neked bizonygatni.

Megvannak azok az emberek, akikben bízok és akik előtt véletlenül sem ejtek el bizalmas információt. Az ajtó előtt őrök állnak, nem hiszem, hogy odatapadva fülelnének vagy valakit a közelébe engednének. Akár a virágcserepeket is átnézheted, ül-e bennük egy-két kém, de meggyőződésem, hogy nincs. Ha arra akarsz kilyukadni, amire gondolok... * Nyitva hagyta a mondatot, majd felsóhajtott. * Ne kertelj túl sokat, halljuk a lényeget.

Csak... egyszer-kétszer. * Válaszolta a kertész. * Nem akarom zavarni senki pihenését sem, mert az mindenkinek kellemetlen lenne... és ez egyfajta tabu, amit a nagyapa kikötött. * Magyarázta az okait. *
* Amikor a lány visszább dőlt, azonnal megrázta a fejét. * Nem történt semmi, de tényleg! * Nem sokszor beszélt a királyi család tagjaival, nem hogy még elnézést is kérjenek tőle. Ez a helyzet merőben újnak számított neki és mind emellett kissé furcsának. Pozitív élményként érte, még a kezdeti pánik ellenére is. Janan lendülete kezdett átragadni rá is, észre sem vette, mennyit beszélt mellette. Általában pár szónál többet nehezen húztak ki belőle, ha nem a virágokról volt szó, most viszont nem volt kellemetlen a számára a társalgás. *
Ha... következőnek találkozunk, akkor mutatok neked valamit... * Mosolyodott el. *

* A hirtelen köszönés miatt pár másodpercig nem reagált, így már csak a hercegnő hátától tudott elköszönni. * Szép napot! Szia! * Integetett még neki. Miután egyedül maradt, kifújta magát és elkezdte gyorsan összeszedni a szerszámokat, amiket széthagyott, majd a helyére pakolt mindent. Mára véget ért a munkája, amely a holnapi nap folyamán újra kezdetét veszi. *

- Nincs szükségem a tanácsodra, bőven van nekem is annyi, amennyi csak szükséges. Hidd el, ha már asszonyt akartam volna, bőven akadtak volna rá jelentkezők. De ha mégis ennyire lenézel, akkor majd keresek egyet a te húgaid közül. Ahha...látom a szemedben ,hogy így már nem tetszik..mi?
*Nevetett fel, azzal hátradőlt kissé.*
- Nagyon is tudom mit beszélek...s hogyan szerezzem meg azt aki nekem kell. Egyszerűen..minek harcoljak olyan keményen azért...aki nem kell nekem igazán? Ha?
*Vigyorodott el. *
- Az úgy nem móka. Túl könnyű...


-  A lényeg, a lényeg, hogy elmentem oda ahogyan kérted.
*Hosszan figyelte, s rábólintott, amint a másik úgy vélte, hogy beszélhet. Nem beszélt volna csak úgy erről...bárhol, bárki előtt. Mert, nagyon is érintette a családot, a szultánt...a barátját. Felvonta a fejét úgy nézte.*
- Sokan nagyon a szájukra vették, hogy a szultán mostanában sehol nem jelenik meg, és ezt egy kis gyengeségnek veszik. Több kerületi, területi úr úgy véli.... hogy a uralkodó család stabilitása erősen megingott és ezt...csak le akarják jobban rombolni. Csapdákra készülnek.. politikailag és katonailag is.... nem tudom pontosan kik álltak össze velük...de itt bent is van emberük. Ebben biztos vagyok. Inayat...mint barátod mondom...hogy nagyon figyelj.
*Hajolt kissé közelebb, komolyan.*
- A csapdák...nem ostoba embertől vannak. Nem tudom ki a fő mufti...sem ki pénzelii őket...de a banditákat is ők bérelték fel. A legtöbbet....
A katonáim és azok akiket te küldték, elég sokat elfogtak...de nem mindet. Mintha állandó pótlás lenne...ami alapjáraton kellemetlen...és rossz előjel.

*Janan még bólintott a kertész felé, azzal intett s sietve rohant tovább. Már éppen kiért a kert másik végében ,mikor egy pillanatra megtorpant. A nővéreit látta, akik nagy örömmel siettek egymáshoz. Értetlenül pillantott arra ,majd széles vigyorral ment oda a hírekért.*

*Mire kiért, már egy kis reggeli fogadta. Értetlenül nézett... de végül csak elmosolyodott rajta, ha neki készítették ,ha nem..bizony meg fogja enni. Megigazgatta magán a vissza vett ruhát, majd leült ,hogy egyen. Utána átöltözik...megkeresi Hazimot..majd...
Gondolatait hirtelen hagyta félbe, ahogyan az étkezést is ,mert valaki kicsapta az ajtót.* 
- Hát itt vagy! Már kerestelek!
Janan....
- Ma nincs dolgunk, lesérült az egyik tanár...ráérsz ma!?
Ahh...Inayat szabadnapot adott és....
*Kezdte de a lány elkapta a karját.*
- remek..akkor menjünk!
Várj...várj...éhes vagyook!

Amíg ilyen a felfogásod, rá se nézz a húgaimra... Kivéve, ha szeretnéd, hogy fenéken billentselek, de erről majd máskor tárgyalunk.

* Miközben Alleyoh-t hallgatta, behunyta a szemét egy hosszabb pillanatra. Amikor ismét felnézett, a férfi már befejezte a mondandóját. * Számítottam rá, hogy a szultán visszavonulása a tekintetek elől nagy port fog kavarni, de még néhány napot saccoltam hozzá, amíg ténylegesen elkezdenek zúgolódni. Még mindig elég sok az elintéznivaló, mielőtt léphetünk bármit is érdemben... addig ki kell találnom valamit, ami a területek kormányzóinak figyelmét... * Mondta mindezt úgy, mintha hangosan gondolkozott volna. * Sejtettem, hogy a banditák nem csak egyszerűen a keveredtek a vidékre, éppen ezért küldtelek oda téged... Ha Hazim kóborol arra, az túl feltűnő, mert a rangosabbak ismerik a kapcsolatát a palotával, te viszont más státuszba tartozol...

A politikai részben több ponton meg tudnak fogni... a katonaiban kevésbé. Amint ezt belátják, megpróbálják eltenni láb alól a zavaró elemeket, a célpont nyilván első sorban a szultán, utána pedig én leszek a jelenlegi állás szerint. Nem vagyok paranoiás, mielőtt erre kérdeznél rá. Egyszerűen csak kinézem belőlük...
Az egész kiöltőjére van jó néhány tippem... de egyelőre egyiket sem akarom megvádolni vele, még kellenek a bizonyítékok. Alleyoh, légy óvatos. Ha nem tetszik nekik, amit csinálsz, könnyen válhatsz célponttá és... ezzel nem tudnék elszámolni apádnak.
A legtisztább lenne, ha a kapitány menne oda információt gyűjteni a foglyoktól, de nem kockáztatom meg, hogy védtelenül hagyjam a palotát... Feltűnés nélkül próbálj meg pár morzsát előhalászni, a többit meglátjuk onnantól...

Egyébként nem kizárt, hogy innen is benne lenne valaki, mert a pénz nagyon jó motiváció lehet...

- Még néhány napot..... Pont ebből van a gond Inayat. Nincs több nap. Hacsak nem találod ki, hogyan tereld el a figyelmüket, vagy lassítsd le a folyamatott.... akkor nincs sok időnk. Ezért is jöttem olyan gyorsan, amilyen gyorsan tudtam....
- Össze kell dugnunk a fejünket.... ma mindenképp. Én onnantól folytatom.


- Nem paranoia.... Abból amit láttam...hallottam, már én is el tudom ezt képzelni. Előtte is tudtam ,hogy vannak sekélyesebb alakok...de nem hittem ,hogy ennyi, vagy ,hogy ilyen mélyre képesek elsüppedni a mocsokban, csak ,hogy nekik jobb legyen.
*Kissé összehúzta a szemeit.*
- Nem...a katonaság maradjon mindenképp itt. Az újoncok egyik felét, a napokban szintén a palotába küldöm, hogy a te, és a kapitány keze alatt tovább végezzék a dolguk. Van akiket oda sorakoztatok be hozzánk, ha neked megfelel....és szerintem, majd a sajátjaimból küldök valakit...a hírek miatt.
*Sóhajtva dőlt kissé hátra.*
- Nem vagyok ostoba. Nem kell féltened, megoldom, és eljuttatom hozzád az információkat.


- Akkor viszont..meg kellene tudni, hogy ki az. Ez...előny is lehet számunkra....

*Amint Janan az örök láttán végig rángatta Vélát a folyosókon, hamarosan behúzta a hercegnők lakrészébe, ott pedig az egyik nővére szobájába. Pár hercegnő felnevetett, pár félreült, míg Janan elmondta a dolgokat. Végül kissé nevetve Pillantott Vélára aki abban a pillanatban úgy érezte....ebből gond lesz.*

Nem lesz egyszerű... de találok rá megoldást. * Jelentette ki határozottan, de mellette beleharapott az ajkába. Sok-sok megoldást végigpergetett a fejében, viszont mindegyikhez szükség volt arra, hogy elmondja az igazat a barátjának a céljairól és a jelenlegi helyzetről. * Alleyoh... benned megbízhatok és szeretném, ha ez továbbra sem változna. Nem vagy tisztában mindennel, és ezekbe hajlandó vagyok beavatni téged, viszont csak egyetlen feltétellel. Amit most fogsz hallani, nem mondhatod el senkinek. Ha a dolgok a terveim szerint alakulnak, talán nem akasztom a nyakadba ennek a ténynek a súlyát, így azonban nincs más választásom. * Kezdett bele. A pillantása felelősségteljes és komoly volt, most nem játszott vagy viccelődött, mint korábban. Szükség volt rá a stratégia miatt. * A szultán okkal nem mutatkozik az emberek előtt. Haldoklik. Engem sem ismer fel sokszor, napról napra halványodik az elméje... legfeljebb egy-két hét van hátra a haláláig. Minden készen áll arra, hogy az első adandó alkalommal átvegyem a helyét hivatalosan is. Erre a lapra játszottam eddig, kellett az időhúzás, hogy elkezdjek építkezni...

Most már értesz mindent, igaz? Egyszerűen nem fér bele, hogy akár egy aprót is hibázzunk, mert túl sok szem szegeződik ránk a szultán távolléte miatt.

Az újoncok maradjanak ott, elég őr van a palotában és a városban, hogy rendet tartsanak és figyeljenek. A banditák miatt szükség van egy kisebb haderőre a ritkábban lakott területeken. Ha kevesebben vannak ott, akkor azok a területek elbuknak és ez nem a palotának fog fájni, hanem az egyszerű embereknek, akiknek semmi köze a hatalmi viszályokhoz. Kinevezek néhány megbízható futárt, akik feltűnés nélkül tudják eljuttatni az üzeneteket majd, ha tovább bonyolódna ez az egész.
Bárki is szervezkedik a háttérben, annyira nem vakmerő, hogy nyíltan megtámadjon minket és fegyveres harcba taszítsa a küzdelmet. Azzal éppen az ellenkezőjét érné el, mint amit akar, mert megzavarná vele a nép életét. A legalsó réteg szerencsére csökkent, az a maroknyi ember állna mellé legfeljebb...

Egy nagyobb mérföldkő lenne az alapítási ünnep a későbbiekben... Nem csak a palota fog ünnepelni, hanem a környező falvak és városok embereit is megpróbáljuk majd bevonni úgy, hogy érdemes legyen részt venniük. Ezt akkor még ma hírbe adom, holnap reggel eljuttatom a vezetőknek és a fontosabb közösségi személyeknek, talán leköti őket valamelyest.

* Először nemet intett a fejével, utána válaszolt. * Még nem hiszem. A palotán belül is kevesen tudják, akik pedig tisztában vannak vele, nem adnák tovább az életük árán sem. Inkább azt látják, hogy a szultán visszavonult, nem mutatkozik sehol sem, és csak a hivatalos levelekre és kérvényekre érkezik válasz tőle. A magánügyeiben nem vehetem át a helyét, mert ennyi év után sem tudom, hogyan válaszolt a barátainak, nagyon hamar rájönnének a cserére. Felesleges vergődés lenne a részemről, ezért nem is foglalkozom vele. Egyfajta türelemjáték az egész, ha belegondolsz. Amíg nincs semmire biztosítékuk, nem tudnak érdemben fellépni ellenünk... ahogyan mi sem tudunk erőteljes lépést tenni egészen addig, amíg nem tisztázódott a helyzet, ami jelen esetben a szultán halálát jelentené. A jelenlegi szabályok és okiratok alapján nem válthatjuk le, legyen bármilyen is az állapota, úgyhogy ez az egyetlen út. Szervezhetnék katonai puccsot ellene, nevetve megcsinálhatnánk, mert nem kellene csatáznunk sem, mert egy ideje én látom el az összes feladatát, de... nem lenne jó kezdet. A fiú, amelyik a saját apja ellen fordul a hatalomért senki számára sem ébreszt bizalmat... Legfeljebb azokban, akik a háttérben szervezkednek, talán megpróbálnának a saját bábjukként használni.

Mielőtt teljesen szívtelennek titulálnál, ez természetesen csak a politikai része, amihez a legnagyobb hiba lenne a saját hátteremet társítani. Egyébként ha valamelyik gondolatommal nem értesz egyet, nyugodtan cáfolj rá. Néha több szem többet lát...

A legrosszabb eshetőségre is megpróbálom biztosítani a húgaim sorsát... Nem akarom, hogy bajuk essen, mert egyikük sem érdemelné meg, hogy egy politikai vita miatt bánjanak velük úgy, ahogy egy hölggyel nem illik. Ártatlanok, akik rosszkor vannak rossz helyen, a születésükről nem tehetnek. Ebből kifolyólag kötelességem megvédeni őket a képességeimhez mérten a legjobban.

Nem akarok senkit sem megvádolni látatlanban... de jó eséllyel a szultán testvére van a háttérben, akit kizártak a palotai örökségéből a tettei miatt. Kis híján kirobbantott egy háborút annak idején, ami miatt az apja csak egy kisebb provinciát bízott rá annak ellenére, hogy volt az első szülött... Ez annak idején nagy port kavart, a szultán sokszor említette negatív példaként. Párszor találkoztam vele, nem olyan személy, akinek a társaságában szívesen tölt sok időt az ember.

* Bólint. * Egy ideig. Az ünnepség keretében egy vetélkedőt akarok, amely megmozgatja az egész birodalmat. Minden területről két négy-öt főből álló csapat indulhat majd, és különböző versenyszámokon kell részt venniük, természetesen az elsőknek jutalom jár, amit még nem találtam ki teljesen. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, a területek vezetői kihagyhatatlan elemek és érezhetik, mennyire fontos szerepet töltenek be. A főversenyre érkezők előzőleg egy kisebb rostán esnek át, ezt nekik kell lebonyolítani, így a szervezéssel lesznek elfoglalva egy időre. A győzedelmeskedő csapat tagjai nem csak maguknak, hanem az adott megyének is előnyöket szereznek majd, így mindkét oldalnak lesz egy tét, amiért érdemes belemenniük.
A csapatokon kívül szintén versenyezhet például a birodalom legjobb étele címért valaki... Ez egyrészt sokakat vonzana a városba, amely meglendítené ideiglenesen a kereskedők forgalmát, másrészt a megyék közötti kulturális eltéréseket is átlátjuk, illetve átlátják ők maguk is.

*Kissé felvonta a szemöldökét, mialatt hallgatta. Mivel ismerte a férfit, nagyon is jól tudta, hogy habár ilyen messzire nem menne el, az eshetőség felvetése mégis kissé furának tűnt a másik szájából, még úgyis, hogy csak a lehetőségeket vázolta fel, amikből persze, valószínűleg nem is kívánta ezt használni. Kissé kitámasztotta a fejét. Valamilyen szinten már megnyugodott, a komolysága azonban megmaradt az adott helyzetre való tekintettel.*
Talán erre mondják, hogy a türelem rózsát terem? ..... Nem tudom melyik helyzet a jobb... várni az apád haláláig..ebben a tudatban, vagy... kezelni a helyzetet..tudván, hogy szinte lehetetlen.

Ismersz, nem? Elmondom ha nem értek egyet. Nagyrészt inkább híve vagyok a nyílt harcoknak, mint a politikai hidegháborúnak...de ezt most nem én nekem kell vívnom. Viszont melletted vagyok ha kell...emellett nagyon kényes téma a dolog. Nem olyan egyszerű, hogy rögtön megmondhatnám mit találok helyesnek.

*Bólintott a szavaira.* Hogy akarod ezt elérni? Max egy hónap...igaz? Ennyi időt tudunk talán nyerni..hogy akarod biztosítani az életüket?

ohohoho... *egy pillanatra felnevetett, megtörve az addigi hangulatot.* Ismerem azt a vén gazembert! Vagyis...láttam már párszor régebben mikor kisebb voltam. Nem éppen egy olyan személy aki mellet sokáig megmaradnak az alattvalók..akik mellette vannak is inkább csak félnek tőle. *elgondolkodott.* Az, hogy ő legyen...lehetséges. Indoka lenne rá...de nagyon rég láttam már..főleg errefelé. Viszont amit ő tett...olya történet ami híressé és hírhedté tette. Minden család elmondja intő célzattal az utódoknak.

Így már jobban értem....*Bólintott azzal még szólni akart volna de hirtelen felpillantott az ajtó felé, mert hangosabb zajok szűrődtek be a folyosóról.*
... Melyik húgod gyilkolja a másikat? *Pillantott lassan vissza rá.*

Nem!
- Kéérlek.... nézd meg mit csinálsz, még tudnánk változtatni és...
Kinevetettek a nővéreid így is! Úgy csináltok mintha egy baba lennék...megsértitek az önbizalmam. *Morogta az orra alatt, mialatt trappolt a folyosón, hosszú, vöröses ruhában, amely kiadta, még férfiként is kecses alakját, s ezzel megzavarhatta az összhatással a környezetét.*
- De láthatod ,hogy jó lett! Tetszel másoknak!
Pont ez a baj Janan! Szeretem ha szeretnek...de most nem érzem magamnak..magam...és mégis fütyülnek utánam, meg... .*kezdte, de érezte az egyik tekintetét magán ezért gorombán arra pillantott.* Nem tanítottak meg rá,hogy ne nézz másokat ?
*Hirtelen Janan karon ragadta Vélát, majd magához húzta, úgy suttogott neki.*
- Fogd fel úgy, mintha egy színdarabban lennél..és éppen szerepet játszanál!
Az amit kértetek tőlem...akkor is sok... mégis hogy tehetném meg??... Nem mellesleg a bátyád is ki fog röhögni....már most idegesít.
-Kééérlek!

A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket... * Jelentette ki végül, és halkan felsóhajtott mellé. * Mindegyikre van jó és rossz megoldás is, habár néha a kettőt épp csak árnyalatok választják el egymástól. Meglátjuk, hogy a miénk melyik lesz... A lényeg, hogy nem adjuk könnyen magunkat. Távolról szemlélve az uralkodónak nincs más dolga, mint hogy egész nap egy kanapén lebzsel és szőlőszemeket eszik, amiket a csinos hölgyek adnak a szájába... a trónra vágyók szeretnek ebben a hitben élni és a negatív példák alapján az öreg pont ezt akarja teljesíteni. Ha esetleg nem is győzünk, nehezítsük meg a dolgát annyira, amennyire csak lehet.

Az maradjon az én titkom, hogy mik a terveim a húgaimat illetően. Nem teljesen időfüggvénye ez a része, de még vannak olyan részletei, amelyek nem teljesen működő képesek. Erről majd akkor beszélünk, ha minden megvan hozzá és még továbbra is érdekel a téma. Egyébként... az egyikük kifejezetten érdeklődik utánad. * Ejtette el az utóbbit úgy, mintha teljesen véletlenül szólta volna el magát, de valójában nem ez volt a helyzet. Átgondolta a tényeket és bizonyos szemszögből Alleyoh tényleg jó választásnak bizonyult volna Soraya mellé. Nem akart ennél jobban közbe szólni, szerette volna, ha maguk között intézik el a dolgot, ő mindössze egy utat adott. *

Félnek tőle, az nem kifejezés... Csak azért nem mennek el mellőle, mert kiírtaná a családjukat árulás miatt. Persze, ezt csak pletykaszinten hallottam. * A kintről beszűrődő hangok miatt felvonta a szemöldökét, majd az ajtó felé pillantott. * Nem biztos, hogy tudni akarom a választ...

* Eközben Hazim éppen a folyosón haladt végig, a kezében egy kisebb csomagot tartott, amit papírral kötöttek át, hogy véletlenül se sérülhessen meg a tartalma. Egyenesen arrafelé tartott, ahol a trónörökös és Alleyoh voltak, korábban a szolgálóktól hallotta a hirtelen látogatás hírét. Nem szívesen zavarta volna meg őket... de Inayat korábban azt üzente neki, hogy amint megvan a dolog, amit kért, azonnal vigye el neki. Ehhez tartotta magát, és ez volt az ok, amiért elindult a palota ezen része felé.
Már nem volt messze az ajtótól, amikor meglátta a szultán legfiatalabb lányát, mellette pedig a vörös ruhás teremtést. Ráncolni kezdte a szemöldökét, majd tétován megérintette az állát. A felismerés olyan erővel sújtott le rá, hogy kis híján tátva maradt a szája. Épp csak az akadályozta meg ebben, hogy az utolsó pillanatban nagyjából önfegyelmet erőltetett magára.* Véla...? * Tette fel a kérdést, majd megköszörülte a torkát. * Miért van egy olyan érzésem, hogy a kisasszony keze van a dologban? * Megengedett magának egy kissé hamiskásabb mosolyt. *

*kissé kitámasztotta a fejét mialatt hallgatta a másikat. Nem kellet jobban elgondolkodnia a dolgokon, mert ebben egyet értett a másikkal, még akkor is, ha ő , alapjáraton nem szeretett ennyit töprengeni ezeken. A végén kissé elvigyorodott elégedetten.*
- Bízd csak rám! Majd kicsit feltartoztatom az öreget ha kell.

- A testvéreidről van szó, ezért segítek ha kell a segítségem. Valamilyen szinten persze ,hogy érdekel. A legtöbbet pólyás kora óta ismerem. *vigyorodott kissé el ,mialatt ezt kifejtette, majd felvonta egyik szemöldökét a másik felé, amint az kiejtette a száján az adott dolgot. A vigyora azonban ugyan úgy az arcán maradt, láthatóan nem lepte meg annyira a dolog.*
- Soraya nagyon szép, és valamilyen szinten különleges.. *azzal felnevetett* Csak nem mégis rokonná akarsz fogadni ? Jól meggondoltad?

- Pletyka vagy sem. Igaz. *sóhajtott a könnyebb téma után ismételten.* Az apámtól hallottam, hogy ezek nem csak pletykák, hanem a legtöbb keményen igaz. Viszont ha ez így van...akkor sok öreg átállhat mellé, hogy védjék a családjaikat...ez pedig nem kedvezne neked Inayat.
*Az ajtót nézte hosszan, zavart mosollyal.*
- Majd ha sikoltoznak akkor úgyis megtudjuk. Nem kellene amúgy ma tanulniuk? *Pillantott vissza.* Bár mintha azt hallottam volna fél füllel, hogy a tanár valamiért "nem ér rá".

Janan....
*kezdte volna, de a lány kérlelően nézett rá*
- Kérlek...csak tedd meg. Úgysem fognak felismerni, s utána nem is kell hordanod ezt a szerelést. Csak....láthatod ,hogy az egyik nővérem kíváncsi...
Ha kíváncsi is...nem hiszem ,hogy egy katonával megengednék, hogy együtt legyen, mégha a próbám jól is végződne.... Mellesleg a bátyád...
*Suttogott elhúzva a száját.*
- Nem fogja megtudni... Kérlek Véla...
*A hirtelen ismerős hangra mindketten megrezzentek, meghúzva magukat ,majd megfordultak, teljesen szembe az érkezővel. Véla rámeresztette zöld szemeit, majd zavartan pillantott el, s úgy tovább a lányra.*
- Igen...ez félig az én művem..de mindegyik nővérem benne volt! *Nézett hirtelen Hazimra, azzal a mutatóujját az ajka elé tette.*
- De kérlek ne áruld el, hogy ő az.... meg szeretnénk valakit viccelni.
..... *Véla csak sóhajjal nézett Jananra, majd vissza Hazimra. Ekkor vette észre a dobozt s érdeklődve pillantott fel.* Mi az?

Elég baj az nekem, hogy ennyire ismered őket... * Lemondóan felsóhajtott Alleyoh miatt, majd elégedetlenül húzta el a száját. * Ne tetézd, mert nagyon hamar meggondolhatom magam. Sőt... talán célszerűbb lenne már most eltiltanom titeket egymástól, mert a végén kamatoztatod rajta a nézeteidet és nem lesz éppen jó helye a közeledben.
Egyébként nem arról van szó, hogy rokonná akarlak-e fogadni vagy sem... Egyszerűen csak úgy hallottam, hogy túl sokat áradozik rólad. Ha nem lépnék semmit, a végén tényleg szívtelennek titulálnak.

Sok pletykának van alapja, de legalább ugyanannyinak nincs. Az öregek gondban lennének, ha válaszút elé állítanák őket. Ő nem arról híres, hogy túl jók a taktikái és a módszerei, a palota továbbra is erősebb nála. Ha elbukik, akkor a vétség felségárulás, ez komoly szankciókat von maga után. Tehát: vagy fenyegetik a vezetői pozícióban lévő személyeket és a családjaikat, vagy akár a halálbüntetés lehetőségének súlyával követik. Nem lennék a helyükben. Aki elég bölcs, tudni fogja, kihez kell fordulnia, mielőtt elmérgesedne a helyzet. Menedéket tudunk adni nekik.

* Az ajtó felé pillantott, azon gondolkozott, hogy kinéz a folyosóra, de még türtőztette magát. * Néha kijár egy kis pihenés, ugyanakkor... * Inkább nyitva hagyta a mondatot, ráncolni kezdte a szemöldökét, miközben fülelt. Kíváncsi volt, mi válthatta ki a korábban hangzavart. *


* Hazim még egyszer végigmérte a párost, majd finoman nemet intett a fejével. Elengedett egy halk sóhajt, erre nem volt eléggé felkészülve. * Nem tudom, hogy megszidjam vagy gratuláljak... * Ejtett el egy tömör megjegyzést, de közben megtartotta a szokásos modorát és kissé részvétteljes pillantást lövellt a lánynak öltöztetett Véla felé. * Legyen, nem árulom el... Megtudhatom, hogy kinek szánja ezt a kis... meglepetést?
* A kérdés miatt elmosolyodik, majd Vélára néz. * Egy apróság, amit Őfelsége kért. Meghagyta, hogy ő legyen az első, aki láthatja, éppen ezért akartam odaadni neki...

Ch.... na persze. Pár éve nem ezt mondtad. Még mindig elintézhetem hogy egy régi jó közös ismerősünkkel találkozhass. Hadd pátyolgasson megint, mint régen.
*Nevetett kicsit, mert eszébe jutott, hogy pontosan előzőleg, ugyan úgy szóba kerültek a családok s akkor az ő része volt elővéve...meg az erőszakosabb nő. Amikor a barátja az eltiltásról szólt, csak elmosolyodott rajta, szórakozottan, láthatóan nem hitte túlságosan el a fenyegetést amivel a barátja próbálkozott.*
Szerintem Soraya túlságosan a nyakadra járna.... biztosan ezt akarod ?
Amúgy sem értem miért félted tőlem őket ? *Tárta szét a kezeit.* Mivel a barátom vagy, nagyon is illedelmes vagyok velük...ha nem tudnád.

Csak jusson eszükbe. A félelem néha elégé elvakítja az elmét.... illetve a pénz, hatalom. Attól függ, mennyire hűségesek ezek a bölcsek. Sosem tudhatod éppen ki az, aki igazán melletted áll.....* Gondolkodott el, ahogyan az apjára gondolt. Már volt régebben egy kisebb hasonló incidensük...persze megint más ha ezt a nemzettel, vagy csak egy rangosabb családdal teszik. Karba fonta a kezeit.*
Szóval...akkor várunk?

*Figyelte Inayatot ahogyan ő is az ajtóra pillantott. Hosszan nézte....... *
Ha te nem nyitod... én fogom. Lehet miattam hallgatóznak.....
*Sámosan és önelégülten mosolyodott el.*
Nem lenne meglepő.

- A gratulációt örömmel fogadom~
*Janan széles mosollyal nézett a férfira, mialatt szórakozottan lehunyta a szemeit egy pillanatra. Amikor kiderült ,hogy ez titok maradt összecsapta a kezeit.*- Köszönjük!
- Titok.... vagyis....* Nézett Vélára, majd vissza az öregre kissé lehalkítva a hangját.* - Az egyik katonát vicceljük meg, mert múltkor nagyon nézte Vélát! Bántóan!
*Majd a csomagra pillantott* Nini...ajándék?....

*Fogadta a férfi részvétteljes pillantását, habár nagyon jól tudta, hogy ő maga is benne volt ebben az átváltoztatós dologban. Ezzel...kevesebb gondja volt, még ha nem is vallotta teljesen be, ami inkább zavarta, hogy ebbe a "viccbe", őt is belecsalták ártatatlanul és erre nem készült fel. Játszott már el nőt a színészet miatt...előadásban...táncban...de arról mindig tudott...ez megint más. Amint fél füllel meghallotta, hogy Janan mit füllentett , felkapta a fejét.*
Janan!
* Habár a lány ezt csak kitalálta....tényleg volt valaki aki nézte hosszan, amikor Inayat edzésén volt.... még viccelődött is a trónörökössel emiatt.... ha valóban az a katona lesz.....
Kissé érezte, hogy zavartan pislogott maga elé. Miért ilyen vele az élet ?
Janan és Hazim szavaira, sóhajtott,majd karba fonta a kezeit, mialatt megrázta a fejét.*
Nem ajándék..ígéret!
*Azzal elindult, igyekezvén hamar kikerülni Hazim szemszögéből, habár tudta, hogy a férfi nem fogja ezt később neki emlegetni.*
Gyere Janan...legyünk túl rajta.
- Máris! Szia Hazim~