Couvre-feu (Serahime, Szethy, OkamiKaito, Armblast) [+16]

* A nap már lenyugodott Queen's Hall horizontján, a sötétség lassan kúszott végig az utcákon. Az őrök végighaladtak a legszűkebb sikátorokon is, miközben meggyújtották a tűzfészkeket és a fáklyákat, hogy még több világosságot és meleget tudhassanak magukénak az utcai gázlámpások hideg fénye mellett. Az ég tiszta volt, és a kora őszi idő ellenére az éjszakák már csípősebbek voltak. *
Takarodó! * Rikoltotta az egyik egyenruhás. * A városvezetés parancsára, sötétedés után a helyszínen kivégzendő az, aki megszegi a kijárási tilalmat és az utcára lép!
Ah, utálom ezt csinálni... Behajtjuk a parasztokat a házaikba és kint fagyoskodunk egész éccaka...
De busásan megfizetnek érte.
Ha nem lenne az arany, már régen hagytam volna az egészet a francba.
Próbálj egy kicsit lelkesedni.
Mostanában nem nagyon megy... lehet az a kórság.
Megkaptuk a mai kávéfejadagot, kizárt, hogy az legyen.

* Shadow a tetőről figyelte a történéseket. Őszintén utálta az őröket, mert a többséget csak az arany és az erőszak hajtotta erre a pályára. Nem válogattak, hogy éppen kit zsaroljanak vagy öljenek meg... Talán ugyanannyi áldozatot szedtek már, mint a Ború. Az elhaladó járőrök csak rövid ideig keltették fel a figyelmét, valami egészen más érdekelte igazán. Szinte látta megcsillanni a gyűrűt az árnyak között, amely eresz alatt várakozott. Sokat érhet... 
Ha valami újat tanult az elmúlt évek során, azok az értékek voltak. * ~Tűzhetsz ki árat tárgyakra, titkokra, hírnévre, életekre... bizalomra. Nos, ha az utóbbira árat kell kérned, sosem lesz a tiéd. ~ * Egy dolgot tudott: ő sosem fizetett semmiért... *

* Hangtalanul ereszkedett le az egyik sikátorba, majd megbújt néhány termetes láda mögött, onnan várta a megfelelő pillanatot. Az őrök elfordultak, így megnyílt előtte a lehetőség. Felkapta a gyűrűt, és mire a járőrök visszapillantottak, ő már a felettük lévő erkélyen volt. Ott nem kerestek senkit. Az egyszerű emberek túlságosan féltek tőlük, hogy akár az ablakon is kilessenek, nem hogy kiálljanak a teraszra.
Alaposan szemügyre vette a fényes ékszert. Aranygyűrű és foglalat, benne fehérarany sáv, amely díszíti, a foglalatban pedig gondosan csiszolt kő... talán ametiszt. Az egyik tarsolyba csúsztatta, majd tovább indult a célja felé. A tetőket használta, hogy feltűnés nélkül érhesse el a fogadót, amely környékét minden őr kerülte. Nem csoda. Évtizedek óta ez a hely volt a város összes bűnözőjének legkedveltebb helye, így a tolvajoké is. A fogadós, Tengerszem Will, afféle kapcsolattartó volt a megbízók és a végrehajtók között. A neve nem okozott akkora rejtélyt, a "Tengerszem" jelzőt két okból kapta: mert a pillantása kék volt, akárcsak a tenger; ráadásul kevés olyan hír látott napvilágot, ami őt ne érte volna el.
Ezen a napon három levél várakozott a pult alatt, három kisebb erszénnyi arannyal, mint előleg. Az egyik Shadow-ra várt, ezért vette az irányt ma erre. A levél írója szépen megformált, cikornyás betűket használt, nyilvánvalóan nem egy nagyravágyó koldus kérte fel a munkára, hanem egy tehetősebb ember. A célpont nem is annyira egyszerű, mint amire számított: a város egyik főnemese, Hensley báró leányának karperece, amit a drága apuka a ma éjjel megrendezett bálon akar átadni... Kockázatos munka, mert az őrök biztosan a szokottnál is jobban figyelnek majd és többen lesznek... ugyanakkor már az előleg is busás. 
Egy apró biccentéssel jelezte a fogadósnak, hogy elfogadta a megbízást, a levelet pedig a kandallóban pattogó tűzbe vetette. Ugyanúgy tűnt el a helyszínről, mint ahogyan érkezett. Hangtalanul és észrevétlenül. *

* Nem volt sok vesztegetnivaló ideje, a bál már bizonyára kezdetét vette. Nem kellett utánajárnia a helyszínnek, pontosan tudta, melyik hatalmas villáról van szó, másrészt a zene és a mulatozó emberek hangja már messziről elárulták. Nem maradt más hátra, mint hogy megfigyeljen, és kiderítse, hol tartják az ékszert.
Egy emeleti ablakon mászott be, odabent már cseppet sem volt olyan könnyű lavíroznia a szobák között mozgó személyzet és őrszemek között. A mulatozók az udvaron és az alsó szinten voltak, mellettük még nehezebb lett volna bejutnia.
Kihasznált minden zugot, amit tudott; az elcsípett beszélgetés foszlányok pedig elárultak a számára néhány fontos tényt. Hamar egyértelművé vált, hogy a karperec csak a családfő szobájában lehet valahol... Talán egy széfben, talán egy csinos csomagban várja, hogy levigyék a bál csúcspontjaként... *

* Hosszan nézett a szemüveg mögül ki az éjszakába. Habár, most a szinte holt csendben nem dalolt, vagy fütyörészett, a szokásos dallam most is állandóan a fülében csengett. Mióta amolyan városi legendát, pletykát alakítottak róla, megszerette az efféle apró jelzéseket. A dallam, pedig mindenképpen hozzá tartozott. Már akkor érezte, amikor egyik nappal, egy szegény kislánytól hallotta ahogyan dudorászik. Akkor a kislány hangja erősen a szívébe véste magát, egy megmagyarázhatatlan erővel, amely azóta is néha magával ragadja.
Egy gúnyos mosollyal nézte, ahogyan az őrök elkezdenek jobban mozogni. Mindenkit küldenek haza...kezdődik megint az éjszakai műszak. Ugyan az, mint minden éjjel. Ki tudja ma éppen hány ártatlant fognak megölni, csak azért, hogy eleget tegyenek a feljebbvalóiknak. Hosszan nézte őket....a legtöbbet könnyen elkaphatná....nem lenne nehéz dolga. De nem szokott ölni, csak ha a munka megköveteli.
Halk sóhajjal állt fel a ház tetején. Megigazgatta a szemüvegét, meg a fél arcát rejtő maszkot, végül úgy ment tovább nesztelenül az éjszakában.*

*A fogadóhoz ma éjjel sokkal könnyebben eljutott, mint eddig bármikor. Mivel arcának egyetlen pontos részét nem láthatta senki, azt sem tűnhetett fel, hogy nem egy komor alak játszadozott , helyette még mindig ugyan az a mosoly ült, a szája szélein lévő kis gödröcskékkel, mint máskor. Másokéhoz képest, járása hangtalan volt a fapallón, s ahogyan elvárható volt, senki sem látott senkit. Szőkés haját nem rejtette el jelenleg kendő alá, nem volt fontos, így sem ismerhették igazán fel. Átvette a szokásos férfitól a levelet, majd kissé megemelgette az erszényt. Kellemes előleg...érdekes munka. Pontosan átolvasta a levél tartalmát mielőtt összegyűrte volna, majd biccentett, s eltéve az aranyakat, semmisítette meg az információs papírost.*

*Kellet neki a munka, és a vele járó fizetség is, így komolyan figyelte, hogyan juthatna a legközelebb az adott célig. A férfit ismervén, nem volt nehéz kitalálnia merre lehet az az ékszer. Már csak azt kellet kitalálnia, mikor is csenje el. Az őrséget figyelte. Tudta, hogy most sokkal csendesebben kell majd haladnia ,mint általában..... A vetélytársat(kat) nem is láthatta, mert az ellentétes irányból jutott be az egyik, nyitott ablakon. Az egyik maga oszlop mögött bújt meg, míg megfigyelte, hogy a melyik hely lehet a következő, ahová elrejtőzhet, míg tovább nem megy. Egy kört várt csendesen, ami alatt már ki tudta dolgozni, hogy az örök milyen időközönként járnak ezen a részlegen. Azt még nem tudta pontosan, hogy hol van a tulajdonos irodája....de azt igen, merre lehet.
Amint az őr megváltoztatta a helyét, csendesen kerülte ki, majd kissé behajlított lábakkal, csendesen haladt tovább, mindenre figyelve.*

* Kellemes lágy szellő fújt és söpört végig az egyre inkább kihalt és elnéptelenedett városon. Ahogy ment le a nap a katonák beterelgették az embereket a házakba. Már csak a patkányok, a katonák és a tolvajok maradtak a színen, no meg a bálozók, akik hangos zenével és kacajjal ünnepelték a vagyonukat. A táncest meghívottak részére szólt illetve nemes és szép hölgyeknek természetesen egy inas sem mondott nemet, csak a férfiaktól kértek meghívójukat.

Épp ezt a kivételezést használta ki Nathan és karcsú alakját... A legyezőjét maga előtt tartva bal kezében az estélyijét fogta és haladt előre a tömegben. Még a nagy ajándékozás pillanata előtt el akart menekülni. Hosszú, vörös haja hátul félig volt cifra, loknis kontynak felfogva, míg az alja leengedve lógott nagy fürtökben.

Az arcán enyhe smink a látható részekre. Mivel nem ez az első alkalom, hogy nőnek öltözött, ezért már egész profi volt benne. Kevés ékszert viselt, viszont egy igen feltűnő darabot is, ami egy díszes ékkövekkel kirakott karkötő volt.


Egy szelíd mosollyal az arcán ment át a tömegen, miután lejött az emeletről, majd eltűnt a női mosdóban. Feltűnés nélkül, miközben a többi lány a tánctéren mulatozott nyitotta ki az ajtót, majd a szoknyája alól, a lábszárára erősített tokból elővéve a fegyverét tüzelt a másik tetőre. Az eszköz kattant egyet, majd már csak a megfeszülő zsineg hangja hallatszott és a rugóé, ahogy visszarántja és őt ki az épületből a tetőre. A szomszédos tetőről elmosolyodva pillantott vissza az épületre, majd a három egymás melletti szobára. A középső volt az, ahonnan a karperecet a széfből elemelte és a két szélsőben egy-egy árnyékot látott lavírozni. Széles, elégedett vigyor az arcán, majd leguggolt és a pisztolynak kioldotta kampóját, nem szerette elhagyni. Csendben, mosolyogva figyelt, a tulaj szobájából könnyen észrevehető a helyzete. *

* Nem sokáig kellett keresnie, merre lehet a családfő szobája... nem volt nehéz kikövetkeztetnie az őrök jelenlétéből. Egy egyszerű szoba előtt, amelyben nincs semmi érdekes, miért álltak volna ketten? Éles pillantással fürkészte a lehetőségeket, ahogy az ablaknak kialakított zugban húzódott meg. A függöny takarta mindkét oldalról, a fedezék mindenképpen jó választásnak bizonyult. Meg kellett állnia, legalábbis addig, amíg kitalálta, mihez kezdjen a bejutása érdekében.
A megoldás hamar megszületett, elővette az egyik tőrt, azzal feszítette le a függönyről a széles, fém karikát, amely tartott a gondosan eligazgatott formában. A kezébe fogta az új szerzeményét, kihajolt egy kicsit a takarásból és eldobta a folyosón. A gyűrű hangos csattanással landolt a pepita mintás márvány padlón, az őrök felkapták a fejüket. *

Ki van ott? * Kérdezgették felváltva, ahogyan mind a ketten elindultak a zajforrás felé. Shadow ezt a pillanatot használta ki. Kilépett a folyosóra, a lépései minden zaját tompította a puha, vörös szőnyeg. Szaporázta a lépteit, majd az őrök mögé érve, nagyobb lendülettel vágta tarkón az egyiket, aki felnyögött és előreborult. A másik kiáltani akart, de nem maradt ideje, mert egy ököl találta gyomron, amitől elsötétült előtte a kép.

Félrehúzta a két alélt testet az útból, csak utána fordíthatta a figyelmét a kincset rejtő ajtónak. Először a kulcslyukon lesett be, nem látott semmi fenyegetőt a kis résen át, így lenyomta a kilincset. A zár halkan kattant, az ajtó elfordult a zsanérjain és egy gazdagon berendezett terembe vezette a hívatlan vendéget.
Odabent átnézte az összes fiókot és szekrényt, de nem talált semmit, ami árulkodott volna a karperecről. Ellenőrizte az egyetlen, könnyen hozzáférhető festményt is; az ilyenek mögé sokszor rejtenek széfeket vagy kapcsolókat, de semmit sem talált.

A teremből kivezető másik ajtóra pillantott. Talán a dolgozószoba... Követve az előbbi rutint, először benézett, csak utána tárta ki az ajtót. Valóban a dolgozószobát láthatta maga előtt. Ez lényegesen kisebb volt a hálónál, mégis sokkal érdekesebb. Óvatosan lépdelt előrébb, a kintről beszűrődő fény tökéletesen megvilágította a falon félig nyitva lévő trezort. Felnyitotta, egy ékszeres dobozt látott benne, ami tökéletesen megfelelt volna egy karperecnek... de a vizsgálódása itt félbe is szakadt. Hallotta, hogy a terem másik ajtaja nyílni kezd, így takarásba húzódott és felkészült rá, hogy leüssön még egy őrt. Nem elég, hogy rászedték, még ilyen helyzetbe is került... Se gond. Mire ezek magukhoz térnek, már régen távol lesz. *

* Habár csak a másodpercek töredéke telt el, észrevett még valamit... az asztalon lévő bekeretezett kép üvegéből az utca csillogott vissza. A tetőn állt valaki, méghozzá egy nő. Nem tudta, mit kereshet ott, de a zsigereiben érezte a megoldást. A karperec... Válaszút elé érkezett. Vagy megvárja az "őrt" vagy a nő után iramodik. Az utóbbi mellett döntött, az arcát takaró kendő miatt úgy sem ismerhetik fel... meg aztán ha valaki látja is a vonásait, nem fogják tudni, hol keressék.
Olyan lendülettel tépte fel az ablakot, hogy a keret is beleremegett, majd fellépett a párkányra. Leemelte a hátáról az íjat, egy nyilat vett elő hozzá és célzott. A nyíl hegyes feje a szemközti épület homlokzatából kiálló díszbe fúródott, a kötél pedig kibomlott, megnyitva a tolvaj előtt az utat. Úgy vélte, elég stabli felületet talált, így elrugaszkodott és megkapaszkodott.
Ekkor nyílt ki a szoba ajtaja, de meglepetésére nem egy egyenruhás alak volt ott, hanem egy tolvaj. Mindössze egyetlen, hideg pillantásra méltatta, miközben feljebb húzta magát és átugrott a közeli épület tetejére. A tekintete ismét a nőt kereste... valahol a közelben kellett lennie. *

*A következő folyosó már üres volt. Túlságosan is üres s csendes, ez pedig felkeltette Freyr figyelmét. Ugyan akkor....tudta, hogy nem csapda. Az előző örök miatt is, hiszen volt ideje megfigyelni a viselkedésüket. Ismerte az embereknek azokat a viselkedés formáit, amit egy-egy csapda miatti izgalom okozott. Ezek csak emberek voltak.....
Hirtelen fordult be. Az egyik szobából zajt hallott, ezért siettette a lépteit. Elkomorodott egy pillanatra, mert valahogyan kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Amint bentről egy nagyobb zajt hallott, abban a pillanatban lépett be a szobába. Az intuíció megint sikeres volt..... pillantása egy kis időre találkozott a rivális taggal, aki aztán el is tűnt. Nem foglalkozott azzal, hogy körbe nézzen a szobában. Ha a másik itt volt, már bizonyára hűlt helye van annak, amit ő keresne. Ugyan azzal a gyorsasággal termet az ablaknál, majd figyelte a kötelet. Egy kis vigyort engedett meg, mialatt megcsóválta a fejét, azzal ugyan azt használta, mint a másik, hogy átjusson a tetőre.*

*Megkapaszkodott, egyensúlyba hozta magát, mialatt egy egyszerű mozdulattal igazított egyet a szemüvegén. A magasban érezte a szelet, és az éjszakai hűvös levegőt. Habár élvezte, most valami sokkal jobban lekötötte a figyelmét. A versenyszellem egyre erősebben kezdett a felszínre törni, főleg, amikor észrevette a fehérnépet, aki szintén a tetőn volt....habár már kicsit távolabb. Huntertől senki nem veheti el a szajrét! *
Ez vicces lesz.
*Állapította meg, azzal észrevette a másikat. Úgy tűnt most egy embert üldöznek mindketten. Így sokkal érdekesebb az egész. Hirtelen, a maszk mögött egy széles vigyorral iramodott neki. Könnyen futott a tetőn, pontosan érezve, hogy hova lépjen a cserepeknél, majd ugrott egyet. A levegőben, még lenyomta a másik tolvaj fejét, azzal előtte pár méterre érkezett meg a talpára. Éppen csak egy kicsit guggolt le az ugrás miatt. Vissza pillantott az idegenre, habár nem lehetett az arcát látni, sejthető volt,hogy éppen egy kis versenyre invitálja, ám a választ nem várta meg, mert tovább lódult, gyorsan haladva, hogy utolérje, az éppen megpillantott vöröses tincsek gazdáját.*

* A tetőről figyelte az épületben zajló jeleneteket, majd kuncogni kezdett. A két hoppon maradt látványa elégedettséggel töltötte el. Már épp elnevette volna magát, amikor az ablak kitárult és a két idegen felé indult. Sejtette már, hogy mi volt a céljuk, viszont, mivel a karperecet ő is mindennél jobban szerette volna, azért finoman pukedlizett, majd fogva a szoknyáját, hogy ne essen hasra szaladni kezdett, ahogy a lába bírta. 
Szinte egy saját háttérzenét talált ki magának a futás közben. Amikor nem sokkal később a tüdeje megadta magát és megállt egy pillanatra hátrapillantott. * Fene.. Nem lesz ennek jó vége... * Mondta, majd újra futni kezdett, halkan, amennyire lehetett, hogy ne csapjon zajt. A báli ruha alatt volt egy testhez álló bőr nadrág és egy fekete ing... 

Viszont... Ez a gyönyörű zöld selyemruha... Az egyik kedvence, és olyan ritkák azok az alkalmak, amikor felveheti. A puszta gondolat, hogy meg kellene szabadulnia tőle szinte könnyeket csalt a ruhával megegyező színű szemébe. Amikor sikerült annyi előnyt szereznie, hogy szem elől tévesszék egy pillanatra előhúzta  a fegyverét, majd maga elé lőtt vele és elrugaszkodott. 

A zsineg visszarántotta, így egy szép ívet leírva annak a háromszintesnek a második emeleti erkélyén landolt, amin a másik két tolvaj is haladt. A harmadik szint erkélyének a takarásában az épület oldalán elkezdett visszafele futni, hogy a két férfi elveszítse a nyomát. *

* Nem eredt azonnal futásnak, hanem pár lépéssel a tető széle mellett állt meg és várt. Mihánt az ismeretlen tolvaj felért, megragadta a kötelet és egy határozott rántással szerezte vissza a kicsorbult heggyel együtt. Nem várt választ vagy üdvözlést. Éppen csak annyit tett, amelyet egy "kolléga" érdemelt: hiába vetélytársak, egy ostoba, balul sikerült akció miatt nem lökte volna oda az őröknek. Tolvaj becsület. Csak ezzel tudta leírni a gesztust. Ha következőnek ugyanígy kerül az útjába, akkor már valószínűleg másként reagál majd. *

* Futni kezdett, miközben a kötél utolsó néhány centijét felcsavarta. Már megvolt a célpontja. A zöld ruha kellemes, selymes derengéssel sejlett fel az utcai lámpák távoli fénye miatt. Látott már női tolvajokat... de ilyen merészet keveset. Estélyi ruhában, a tartásából ítélve pedig ráadásul magassarkú cipőben futott a viseltes cserepeken. Még neki is ügyelnie kellett a lépéseire, hogy ne csússzon meg, ez nem volt olyan egyszerű, mint aminek távolról tűnt. Egyedül ez lassította le. Hallotta, ahogy a másik tolvaj is ott van a közelében, a szél süvítése nem nyomott el minden zajt. *

* Az érintés, amivel a kis mitugrász lenyomta, meglepetésként érte. Sok mindenre számított, de ez kimaradt a hosszú-hosszú listából. Egy pillanatra megállt, gyilkos pillantást lövellt felé, majd újból neki lendült. A fehérnép gyorsan haladt, de szerencséjükre kezdett kifulladni. Talán lezárulhat ez az ostoba üldözés... *

* Habár a célpont eltűnt a szeme elől, halk csattanást és súrlódó hangot hallott. Koncentrálnia kellett, hogy be tudja határolni... Lentről! Ahogy hirtelen lefékezett, megcsúszott a talpa alatt az egyik cserép, ami hangos koppanások kíséretében pattogott végig a többin, hogy aztán megkongassa az ereszt. Shadow elégedetlenül csettintett a nyelvével. Nem várt semmilyen jelre, vagy a másikra, egyszerűen csak a tető széle felé araszolt ismét. Ott leguggolt, úgy figyelt... Valóban alattuk kellett lennie a lánynak a karpereccel. Könnyed mozdulattal csúszott le, a harmadik emelet erkélyén eredt futásnak, a prédájának körül-belül alatta kellett lennie. Nem foglalkozott semmiféle ostoba játékkal, vagy versennyel. Egyedül csak a cél érdekelte. *

*A gyilkos pillantást mókásnak vélte, de nem hagyott időt a másiknak arra ,hogy megelőzze, mert azonnal tovább rohant ,hogy a nőt utolérje. Meglepte a dolog, bár munka alatt azért nem szokott ilyenekkel foglalkozni. Habár, a nő valószínűleg nagyon is értette a dolgát, a ruha, s annak színe nem tudta mindig elrejteni. A háttérből meghallotta,hogy pár cserép az eresz felé csapódik. Mire vissza kapta a fejét, a vörösség eltűnt a szeme elől. Elégedetlenül morrant fel maga elé, mivel nem látta, hogy merre mehetett, s nem is telt el annyi idő, hogy előre, nagyon messzire vándorolhasson. A zajra, amit valamelyik vetélytársa okozott pár fény nyaláb a tető felé kezdett el fordulni. Hunter, ezt megelőzvén kezdett rohanni vissza fele, ahogyan csak bírta. Szinte érezte ,hova kell lépnie ,hogy ne ismétlődjön meg az, ami az imént. Habár, elég gyors volt, főleg inkább amiatt sprintelt, mer a mögötte lévő fény egyre nagyobb tempóban kezdte követni. Elégedetlen, zavart mosoly ült arcának szélén, mert most már egyik ellenfelét sem látta....őt pedig nem szokták lekőrözni!
Abban a pillanatban, egy apró, mégis ismerős zaj csapta meg a fülét, amiből következtetni tudott. Ahogyan megvilágosodott, hogy ezek alatta vannak valamerre, hirtelen egy nagyobbat dobbantott ,mire ismételten pár cserép az eresz felé kezdett zuhanni. Persze, emiatt a fény még szorosabban kívánta követni, így változtatnia kellet a terven.*

*Az utolsó centik előtt kapta elő jobb kezével a bal combja felől a különleges kialakítású csákányát, majd ugyan azzal a lendülettel ugrott ki oldalra. A fény tovább ment, mialatt a csákány vége megakadt az ereszben s egy szép ívben, szinte beugrott az alatta lévő emeltre a férfi. Az esés lényegében nem okozott volna számára semmilyen gondot, ha nem akadt volna valamivel össze, így érezve azt az idegen jelenséget, szinte vele együtt még fordult, gurult egy-két métert ,mire megálltak. Halkan nyögött épphogy, mire érezte, hogy valami a szájába, és az orránál lógna....talán haj?..bármi is ...nagyon csikizzi az orrát.
Amint a szemüvegen át kifele pillantott észrevette, hogy az akibe szó szerint bele gabalyodott az a fehérnép volt akit láttak.*
Húúúú de lapos....
*Nyögte ki ami először eszébe jutott, mialatt a szeme megakadt a karkőtön.*

* Futás innen... futás innen... futás innen... futás innen... futás innen... futás innen... futás innen... Miért nem a csatos telitalpas bőrcipőmet vettem fel? Annak kicsit kisebb a sarka, a 7 centi től sok... futás innen... futás innen... futás innen... Már szinte sírva ismételgette, mint valami mantrát magában, ahogy haladt az épületnél, majd a feje fölött hallotta a cserepek kongását és oldalra pillantott. Ez volt a hibája, nem számolt a kisasztallal, amiben majdnem pofára esett menekülés közben. * A könyököm... * Morogta, majd ahogy a feje felett a harmadikon hallotta a szapora lépteket újból felkelt és futni kezdett... Ekkor újabb hang, valaki szintén a harmadikra érkezett. Valószínűleg a tolvaj, akit a másik szobában látott. Nem sokkal előrébb volt, a felette szaladó férfi nyilván tisztán láthatta. *

* Az a vörös hajú és zöld hálóruhát viselő nő, akit Hunter sikeresen letarolt először sikítani akart, de meggondolta magát a mondat hallatán. Felfújta magát, mint egy pulyjka, majd egy csattanós pofont kevert le a tolvajnak. A mérge ettől nem szállt el, így ott csapkodta a férfit, ahol érte. * Adok én neked laposat te bestia! Nesze nesze! Lapos mi? * Mondta az alapból is hisztis természetű nő, aki csak azért ment az erkélyre, hogy a macskáját megkeresse, a kezén a macskája díszes nyakörvével... / Muhaha, így jár, aki elvéti az emeletet /

* Nathan egy pillanatra megállt, ahogy hallgatta a nőt, majd hallhatóan felnevetve indult tovább és kezdte el szedni a lábait. Sajnos ő sem számíthatott mindenre, így amikor az erkélyajtót kinyitották előtte felkenődött rá. Az orrát fogva könnyes szemekkel guggolt le, az ajtón egy erős fizikumú, láthatóan jómódű férfi lépett ki. Felpillantva a férfire egyből kattogni kezdett az agya, hogy hogy vághatná ki magát. Szerencséjére, az először üvölteni készülő, férfi maga adta számára a megoldást. *
MÉGIS MIT KE... Hölgyem jól van? Megsérült? * Kérdezte. *
Kérem.. Kérem segítsen, idáig menekültem a férjem elől, aki meg akar ölni. Kérem... ne hagyja neki.. Meg... meg is ütött... * Mondja sírós hangon. *
Jöjjön be... Erősek az ajtók, ide nem tud bejutni. Szólunk az őrségnek, hogy kísérjék önt haza.
De... a kijárási tilalom, nem fognak bántani?
Ne aggódjon miatta... A bátyám az őrség vezetője így némiképp hallgatnak a kéréseimre... * Húzza ki magát a férfi. * De jöjjön, jöjjön... * Invitálja Nath-et befele mosolyogva. *
Köszönöm... * Nath felkel, majd a férfi után indul, egy zsebkendőt tesz az arca elé, a szemeiből a könnyeket csak úgy tesz, mintha kitörölné, nehogy észrevegye a férfi, hogy nem is sír. A férfi bezárta az ajtót, majd még mielőtt az őrség felé indult volna egy pohár vizet töltött a nőnek. *
Nem értem mi történt vele... Sosem volt ilyen, mindig csendesebb típus volt... Mostanában főleg, mintha... mintha... Jajjj, csak az én szeretett férjem ne kapja el a kórt...* Zokogva borult a zsebkendőjébe, előtte a míves, csábító karperecet a ruhája hosszú újja alá rejtette. *
Óóóóóó... Ne aggódjon. Biztosan... biztosan minden rendben lesz. * Odaadta a vizet,  Nath viszont nem ivott belőle, csak letette az asztalra. * Menjünk az őrséghez...
Gondolja? Lehet, csak tényleg ideges lett? Olyan apróság volt... lényegtelen eset... Re... rendben... * Újra a zsebkendőbe temetkezett, de követte a férfit. ~Rossebb... Így elég nehéz lesz feltűnés nélkül megszökni. Az a kettő is követni fog, le merném fogadni... Chhh.... Gondolkodj Nath, gondolkodj...~ *

* Hangos koppanás egy emelettel alatta és sikítás valahol mögötte... Lassított a léptein és az erkély egy sötét szegletében megállva nézett vissza. Nem lehetett ugyanaz a személy, mint akit üldöztek. Enyhén felvonta a szemöldökét, ahogyan szinte egyenesen a korábban látott tolvaj szemébe nézett. A pillantása tükrözte a gondolatait: Amatőrök. Nem várta meg, hogy a maszkos alakot mennyire kaparja össze a feldühödött asszony, akinek volt elég bátorsága a kijárási tilalom ellenére a teraszára lépni. Ennél sokkal fontosabb és értékesebb volt a karperec.
A korlátról lendült előre a szomszédos erkélyre, őszintén utálta ezt a kialakítást. Míg lentebb egyben folytatóhatott, odafent szaggatottá tették az épületelemet. Talán távolról praktikus. Ha az őrök üldöznek valakit, az rendszerint nem a legmagasabb szinten közlekedik, hanem odalent és könnyen bekeríthetik... Feljebb pedig kevés az, aki olyan magasságban ugrana. *

* Amikor elérte ennek az erkélynek is a szélét, fellépett a kortlára, onnan figyelte az eseményeket. Összeszűkítette a szemeit. Ha így folytatódik, a kis tolvaj még megússza, aki éppen az ő megbízására pályázott. Az ajtó vaskos és nehéz volt... a ház szinte erődítmény a rácsokkal az ablakokon, de az erődítmények éppen azért készültek, mert valami értékes volt odabent. Talán sokkal busásabb vagyonnal térhet majd vissza innen... *

* Egy hurkot kötött a korábban használt kötélre, amit beakasztott a gondosan megmívelt korlátba, úgy ereszkedett le hangtalanul az alattuk lévő szintre. Magához rántotta a kötelét, ismét összetekerte és az ajtóhoz osont. Meghajolt annyira, hogy az ablakból ne láthassák, majd az ajtó előtt állt meg. A felsője ujjaiból két kisebb ákulcsot vett elő, azzal kezdett dolgozni. Halk kattanás jelezte, amikor megvolt az első pont, majd egy újabb a másodikat. A szerszámok elhelyezkedéséből már az elején tudta, hogy a zárakkal negyed annyit sem törődtek, mint a robusztus nyílászárók felépítésével. Hamarosan megadta magát a zár, így eltette a két hű segítőjét. Lenyomta a kilincset, szinte nesztelenül jutott be az épületbe. Hallotta, ahogyan a férfi beszél a harmadik tolvajjal, cseppet sem tetszett neki a helyzet. *

* Csak egy utat látott ki az egészből. Mögéjük osont, halkan leemelte a rövid gumibotot az oldaláról, és a férfi tarkójára sújtott. A nő ebből először mindössze annyit láthatott, hogy a megmentőjék felakadnak a szemei és szaggatott nyögés zárta le a mondandóját. Mielőtt az alélt test a földrezuhant volna, erős kéz ragadta meg az "ártatlan" hölgy csuklóját. Nem engedte menekülni tovább. Szigorú tekintettel nézett rá egy ideig, utána végül halkan megtörte a csendet. * Add át a karperecet. * A másodpercek töredékéig az ajtó felé nézett, valószínűleg a vele rohanó tag is itt lesz pillanatokon belül. *

/ Ahahahahahaha X"D ez hatalmas.... Pedig már elképzeltük, ahogyan szegény Nathot elkapják X"D/

*Hunter csak hamar felismerte, hogy ez bizony nem az az ékszer amit ő kereset, bár nem volt olcsó, ebben biztos volt, nem emberi kézre illeszkedett. Halk sóhajjal pillantott vissza, ám ekkor jött az első pofon, amit még megannyi követett. Meglepődött az elsőtől, habár szerencsére nem fájt neki annyira a védőszerelése miatt, de mindenképpen hirtelen jött a dolog. A hisztis nőszemély, nem az volt akit keresett, és még esti verést is rajta próbáltak. Az egyik ütés alatt, hirtelen kapta el a nő kezét, majd lendületből kissé kicsavarta és felé kerekedett. Egy pillanatig nézte, majd hirtelen lejjebb húzta a maszkját s megcsókolta a fiatal nőt. Kihasználva a meglepő tettét pattant fel, az erkély szélére menve, s mialatt vissza húzta a maszkját meghajolt. *
Sajnálom de az estére már foglalt vagyok, de a hiszti ellen keressen fel valakit aki kissé megmozgatja.
* Azzal, mielőtt a nő újra dühbe jöhetett volna, újra magához vette a csákányát s ismételten szintet változtatott, habár most jobban figyelt arra, hogy hova esik. Talpra érkezve tette el a csákányát, majd egy pillanatig fülelve lépett tovább halkan. Innen hallotta a zajokat.... emelet sietni akart. Az előző hisztérika, ugyanis biztosan hívja az őrséget. Nincs sok ideje.*
~ Erős volt...ahhoz képest milyen lapos.....~
*Simította meg fél kézzel a mellkasát.*

Mindjárt itt lesz az őrség, szóval...örülnék ha végre megkaphatnám a karperecet. 
*Lépett be, pár nagyobb levegőt véve, azzal kissé megdöntötte a fejét, úgy nézte a másik kettőt. Karba fonta kezeit.* Nem illik belekontárkodni más munkájába.
*Fél szemmel a földön heverő alakot nézte, s halkan füttyentett csak.*

* Az arcára őszinte meglepetés költözött, amikor a hős megmentőse szemei fennakadtak és aléltan rogyott össze mellette. Már épp megszólalt volna, hogy mi a fene folyik itt, amikor hátrapillantva megpillantotta a tolvajt, aki elől sikeresen elcsente a karperecet. Morgott egyet, amikor a kéz a csuklójára tapadt, majd felnyögve próbálta kihúzni a férfi kezéből. * Eressz már el... * Szólt rá normális hangon, majd az ajtóban megjelent a maszkos figura is. * Nem illik belekontárkodni más munkájába. Chhh... Ezt én is mondhatnám. A megbízás az enyém, ha ezzel valami gondotok van, akkor ajánlom menjetek kocsmázni egyet, nekem regger pontban 6:25-kor dolgom van. És.. Még be kell púdereznem az orromat is. * Teszi hozzá elmosolyodva. Alaposan végigméri a két férfit a fejük tetejétől a lábuk ujjáig. A testi adottságaikból egyértelmű, hogy nagyobb állóképességgel rendelkeznek, viszont, ha rövid távra kerülne a sor... A szoknyája alól előhúzta a karpereces kezét és megemelve a földhöz vágott két füstbombát. A csuklóját szorító kar felé rúgozz, hogy a tűsarok eltalálja a férfit és megszökhessen a füstben. *

* Egyetlen szúrós pillantása figyelte, ahogyan a felbukkan az újabb alak. A számításai nem csaltak, hamar ideért. A kijelentése már annál inkább bosszantotta, amit a lefogott kölyök csak fokozott. Behunyta a szemét, mintha halkan felsóhajtott volna. * Ti beszéltek. Ez az én munkám. Nem tudom, mi a célotok ezzel a kis játékkal, de ideje magatokhoz térnetek. * Közölte tömören, így is sokat mondott a két fiatalabbnak. Egyetlen fél mondat ragadt meg a tudatában: "be kell púdereznem az orromat is". Ez önmagában elég oknak tűnt volna rá, hogy kicsavarja a kölyök kezét, de visszafogta magát.
A korábbi zaj miatt az őrök rövidesen itt lehetnek... akkor pedig kicsinyes viták ide vagy oda, komolyabb bajban lehetnek. A következőket nem előzhette meg. A füstbombák a földön landoltak, sűrű ködbe burkolták a helyet. Érezte a rúgást a kezén, de nem amiatt engedte el a foglyát. Köhögött párat, igyekezett nem sokat nyelni a füstből. Hunyorogni kezdett, hogy tisztuljon valamelyest a kép. * Nem mennék lefelé a helyedben. * Mondta, mert odalentről már hallotta az őröket. * Tele van velük az utca. * Lassan haladt az ajtó felé, hogy ne botoljon meg semmiben, majd kinyitotta azt résnyire, hogy a huzat megkeverhesse bent a levegőt. *
Később ráérünk vitatkozni, szedjétek a lábatokat. * Nem igazán érdekelte, hogy a másik kettő követi-e. Adott nekik egy lehetőséget, ami tőle ritka, hogy élnek-e vele, már nem az ő gondja. Még bőven lenne ideje megtalálni a szemtelen fiatalt a karpereccel, még ha most el is iszkolna... *

* Ahogyan jött, szinte árnyékként lépett ki ismét az erkélyre, majd leemelte az íját a tartóból és egy újabb nyilat célzott meg egy kiálló részre. A fém hegy mélyen a felületbe fúródott, így megnyitva nekik az utat a közeli sikátorba, ahol az erkélyek teteje járdaként olvadt össze az utca felett. Elsőként érkezett rá egy puha lépéssel, visszafordult egy árnyékban meghúzódva és várt. Odalent az őrök egyre gyorsabban mozogtak, lármáztak, ahogyan utasításokat vakkantottak egymásnak a kint kószálókról.
Habár nem sok időt töltött a szobában, még most is érezte, ahogyan a füst marja a torkát. Legszívesebben engedett volna a teste követelésének és hangos köhögésbe kezd, de igyekezett visszafogni magát. A füstölőket kedvelte és gyakran égetett, viszont a minden más füst az ellensége volt. *

*A másik kettő reakciójából nagyon is látja, hogy nem éppen hívatott vendég, de nem is készült annak. Ezelőtt azonban még nem volt egy munka miatt ekkora keveredés...és ez kicsit meglepte. Sőt, amikor a másik kettő is határozottan állította ,hogy ez az ő munkájuk..... egy pillanatra értetlenül pislogott a szemüveg mögött, majd leesett neki a dolog. AZ ALÁVALÓ!
Mire felkapta a fejét, a füst már ellepet mindent, de szerencsére ő látott, és szagolt is mindent ugyanúgy. Nem véletlenül gondolta, hogy ezek a dolgok praktikusak. És nem csak akkor, amikor éppen dögszag ,meg ürülék szag mellett kellet elmennie egy-egy pénzes küldetés miatt. Figyelte a kis árnyakat, így végre elkaphatta, most valóban a kis vörös tolvaj csuklóját, ha az kiindult volna, mielőtt az kiért volna.*

Ohh...jönnek ezek minden honnan. Nemrég találkoztam egy hisztérikával..már biztos ő is értesítette őket, nem beszélve arról amit ti csináltatok itt..vagy ahogyan te lezúdítottál pár  cserepet a tetőről. *Kis vigyorral mondta mialatt figyelte ,ahogyan az "idősebb" alak vissza fele indult.* Nem azért megyek ,mert bármi féle dolgom lenne veletek...de..szerintem mindhármunkat jól átverték... vagy talán nem furcsa ez nektek? Gondolom ti is kaptatok előleget a feladatért...mint én.
*Tárta szét kezeit, de a másikat nem igazán engedte maga mellől.*

*Amint a másik átment hosszan nézte.*
Ez a pasas mindig megsegít minket.... *azzal kicsit előre lendítette a női ruhást.*
Vigyelek a karjaimban, vagy elindulsz végre ? Nem sürgetnélek, de lassan érzem a fenekem környékén a lőport.. és az nem túl kellemes......ha érted mire célzok.

* Már nem volt túl sok ideje töprengeni az elhangzottak az ő kedélyállapotát is felborzolták. Itt valami nagyon csúnya átverésről volt szó és ez bosszantotta. Nem véletlen volt, hogy tengerszem kezében összpontosultak a megbízások, hanem azért, mert ő volt az, aki minden tolvajt ismert, mindenkinek a hozzá illő munkát tudta adni.Ha valakinek ige, akkor neki mindenképpen észre kellett volna vennie a turpisságot, így vagy nagy ívben tojt rá, vagy nem érdekelte. Bármelyik is legyen a helyzet Nathant ez nagyon dühítette. *

* Egy elégedett mosollyal konstalálta, hogy megszabadult az egyik őt fogvatartó kéztől, majd egy lemondó sóhajjal vette tudomásul, hogy egy újabb kéz erős ujjai cssvarodtak csuklójára. * Hé... Engedj már el.. * Morogta, majd az ablakra pillantott. A következő pillanatban perdült egyet, így meglepetten nézett táncpartnerére. * Dehogynem furcsa! És rohadtul idegesít... Engedd már el a kezem... Mindjárt tíz centi tűsarok lesz abban a bájos fenekedben, ha nem engedsz el... * Mondta, majd tiltakozásképpen leült a földre. * Ha egy szálhúzódás is lesz a kedvenc ruhámon addig verlek, amíg nem veszel nekem egy újat... * Mondta morogva. Ha a férfi a karkötő elvételével próbálkozna, akkor lefejeli, vagy gyomorszájba rúgja. *

* Amíg odakint várakozott a két általa amatőrnek titulált tolvaj miatt, addig lejjebb engedte a maszkot az arcán és próbált nagyokat kortyolni a hűvös, esti levegőből. Meg akart szabadulni a füsttől, amely még mindig csípte a szemét és marta a torkát. Nem kellett neki sok idő így. Visszahúzta a maszkot, és tovább várt... a két kölyök túl sokáig van bent, így az őrök is közelebb kerültek hozzájuk. Nem elég, hogy a segítésre vetemedett, még meg is váratják... *

* Kezdett egyre türelmetlenebbé válni. Ha a kötelet a helyén hagyja, akkor a nyomára bukkanhatnak az őrök... de ha az a kettő még odabent pepecsel...
Hangosabban fújta ki a levegőt. Úgy döntött, hogy még vár egy keveset, ha már idáig elment. Tudni akarta, miért kerültek mindannyian ugyanabba a megbízásba, ha esetleg valóban igaz lenne ez a feltételezés. Valaminek kell lennie a háttérben, amit ő bizony megtalál majd. *

Bájos? Úgy gondolod, tudtam én, hogy az!
*Nevetett fel a nő forrófejűségén, azzal a következő pillanatban, pár széles vigyor kiséretében, fél kézzel, kapta szinte a hóna alá. Persze, azért jobban tartotta, bár a fehérnép így is, elég könnyűnek bizonyult.*
Majd meglátjuk, jelen pillanatban nem úgy néz ki, hogy nagyon tudsz ellenem tenni bármit is.
*Villogtatta meg a vigyorát, persze abban a pillanatban nem jutott eszébe ,hogy ez a maszktól amúgy sem látszik. Hátra kapta a fejét az örök lépéseinek zajára, azzal előre pillantott, és még egyet dobott, kissé a karjában lévőn, hogy biztosabban fogja.*
Induluuuunk!

*Azzal az egyik arra kialakítótt csákányával ment át a másik tetőrészre a vendégével együtt. Amint odaértek, párat lépet előre, épp ,hogy nem esett el a plusz tömeg miatt. Nem kalkulálta bele. Az idősebbre pillantott.*
Ha nem fuladtál meg..akkor nem mehetnénk? Vagy az örök vagy ez a nőszemély akar agyon verni s jelenleg nem tudom melyik lenne a jobb.

* Nem sok ideje maradt a tiltakozásra, ugyan is maszkos bajtevője egyszerűen felkapta. A szemei elkerekedtek, az arcára egy bamba kifejezés ült. Az addig rendben van, hogy az ő szerén, ámde roppant vonzó és kellemes személye elég... könnyed, mondhatni girnyó, de a rajta lévő ruha... Bah, nah arról inkább ne beszéljünk, vastag selyem felső réteg az aljától a tetejéig kézzel, sűrű mintával hímzett, a fűző eredeti halcsont fémszállal megerősítve a szoknya alatt pedig 4 réteg alsószoknya található. Igen, ez az egyik kedvenc ruhája, alapból is szerette az estélyiket, hát még ha flancosabbak voltak. A gondolatra, hogy igen, egy ilyen szép ruha kerülj vékonyka testére szinte el is mosolyodott... Volna, ha nem tartották volna épp karban... Természetesen a szó nem erotikus értelmében, amit Nathan eléggé bánt. Kicsit talán túl sokat gondolt erre mostanában. 

Ahogy ezek a villám gondolatok átsuhantak az elméjén újból tudatosult benne a helyzete. Fogoly, kellemes karok közt, de fogoly. Nem tud ellene tenni semmit? Ugyan már, az ellenfele nem ismeri az emberi test hajlékonyságát. A csípőjét oldalra csavarva megemelte a lábát ésssss nem tudta befejezni a mozdulatot, mert már a levegőben volt. * Te szerencsétlen, figyelj már rá, hogy hova lépsz, össze fogod koszolni a ruhám... * Mondja durcás képpel és sértődötten, majd ahogy befejezte a férfi a beszédet befejezte ő is a korábbi mozdulatot és erősen derékba térdelte ellenfelét, remélve azt, hogy az ideggóc találattól összeesik, vagy elereszti. * Mi az, hogy nőszemély? Férfi vagyok...

* A lámpák gyér fénye elérte a tetőket is, habár nem fedte fel az ott álló férfit a lent futó őrök előtt. Látta, ahogy végül megérkezett a páros, így eldobott egy csorba tőrt, hogy levágja vele a rögzítés alatti a kötelet, így zárva el az utat. Hogy innen merre mehetnének, nem tudta... túl sok volt a lehetőség, de egyik sem kedvezett éppen egy vitának tolvajok között vagy rosszabb esetben küzdelemnek. * Azokkal a satnya karokkal nem kell tartanod tőle,e hogy agyonüt. * Közölte, miközben végigmérte mindkettejüket. *

* A következő eseményeknek csak megfigyelője volt, csak a végén mozdult meg. Enyhén felvonta a szemöldökét, miközben közelebb lépett hozzájuk. Egy határozott mozdulattal fogta meg a "hölgy" állát és odavonta magához. A szemébe nézett, a vonásait fürkészte, majd az alakját. * Nőnek is satnya lennél... férfinek pedig még inkább. * Jegyezte meg ugyanolyan változatlan tónusban, mint eddig beszélt. * Ismerek egy helyet, ott eldönthetjük a továbbiakat... feltéve ha befejeztétek ezt az ostoba játszadozást, a többit ott. * Elengedte a fiút, majd a másikra pillantott. A szigora nem csillapodott, úgy közölte ezeket a dolgokat, mintha parancsok lennének. Ha nem is feltétlenül áll felettük a hierarchiában, akkor is egy szinten kell lenniük talán... csak talán. *

* Eközben a korábban letepert nő, a valódi, útba igazított egy csapatnyi őrt, és tovább küldte őket a szomszédos épülethez. Lent az ajtó hangos dörrenéssel tárul fel, mert valószínűleg betörték. * Túl sok időt vesztegettek. * Előreindult, olyan tempót tartott, amit a fiatalabbak is valószínűleg tudnak követni. A tetők sokáig elvezették őket, végül egy eresz mentén csúszott le, odalent pedig az egyik kivilágítatlan sikátort célozta meg. *

Össze koszolni? Ha legalább nem ennyire kigiccselt ruhában jöttél volna, akkor nem kellene ettől tartani. Mellesleg nem tudom, ki ült le sértetten az erkélyen ebben a ruhában a mocsokba. Szóval...én nem tehetek arról ha a ruhád koszos lesz.
*Sóhajtott, de a mosollya nem hagyta el. Bár ez inkább csak a hanghordozásából volt hallható. A hirtelen jött támadás meglepte, ezért el is engedte a másikat, habár azt is hirtelen, így ha nem volt elég ügyes, bizonyosan eshetett..vagy legalábbis fenékre ülhetett. Az oldalát fogta egy kis nyögéssel tarkítva, de össze azért nem esett. Ám amennyire hirtelen jött ez, ugyan azzal a ledülettel, a szabad kezével most szinte a nyakánál fogva kapta el a másikat, persze nem bántotta, bár már nem volt olyan nagy figyelemmel a ruha felé, mint előtte. Aztán..... a férfi szavai szöget ütöttek a fejében. S a döbbenet olyan nagy volt, hogy szinte elfeledkezett a fájdalomról is. Ez ki is ütközött, mert hirtelen tapizta le a "melleit".*
Szóval ezért....voltál eddig is ilyen...lapos.......jól van elhiszem.... lejjebb nem tapogatok, ha nem gond.
*Gyömszködte kicsit meg azt a részt, majd hirtelen fordult a másikhoz, amint az komolyabban megszólalt. *
Igazad lehet..... ha nem támad hirtelen...akkor nem kell félnem, most már az sem zavarna ,hogy nő..mert...nem az....

*A lealacsonyító hozzászólás után, kissé mulatva a dolgokon pillantott a nőies férfi felé, ám amint ő lett a célpontja a szövegelésnek a másik felől, próbált komolyan arcot vágni. Habár hallotta a készülődést maguk alatt, mögött, kivételesen szórakoztatta a helyzet....valamilyen szinten. Persze a karkőtőről a tekintetét nem vonta el....csak észrevétlen pillantásokkal figyelte annak helyzetét.*
Én is ezt mondtam előzőleg....de akkor mutasd az utat!
*Tárta szét a kezeit, azzal elindult a másik után, persze, ismételten magáévá tette az ex-nő karját.*
Csak a biztonság kedvéért.~

* Jól tartotta a tempót a másikkal szemben, és valószínüleg, akaratlanul is, de úgyan így kellet tartania a tempót a "foglyának" is.*
Ha ott vagyunk elengledlek...ok? Csak..most még inkább szeretném ha nem szöknél meg a kis csecse-becsével.

*Mikor felvette a munkát nem gondolta hogy ennyire zavaros lesz a dolog. Korábban érkezett, mint ahogy azt szerette volna, de talán még ez volt a szerencséje, mivel így volt ideje bőven megfigyelni a területet. Volt egy olyan érzése, hogy még várnia kell, amit jól is tett mivel egy kis idő után a tetőről kiszúrta egy alakot mászkálni. Igen csak gyanússá vált számára, igy inkább meglapult és várt egy kicsit. Szemmel tartotta az eseményeket, de nem avatkozott bele. 

Állandóan úgy helyezkedett, hogy mindent lásson. Elég érdekesen alakultak a dolgok, mivel egyszer csak arra lett figyelmes hogy valaki menekülőre fogta a dolgot, de fura mód nem ugyan azt látta mint akit az elején. Rá pár percre tűnt fel és eredt a másik nyomába, aki egy hölgyemény lehetett, legalább is a ruhájából ítélve. Hosszan nézett utánuk, bár pillantását kénytelen volt visszakapni az ablak irányába, mivel megjelent még egy idegen alak, aki ugyan úgy a többiek után eredt.*

*A nagy zajból amit a katonák csaptak az épületben és annak környékén nem volt nehéz kikövetkeztetni hogy az előző 3 alak elemelte a karkötőt. Egy picit várt még, hogy azok távolabb érjenek majd utánuk eredt. Nem szokott felesleges bonyodalmakba keveredni, de ez az eset igen csak felkeltette a kíváncsiságát. A háttérből nézte végig ahogy egymást üldözik és próbálják elkapni az elől loholó hölgyet. A kis incidensen ami az egyik tolvajt érte még ő is elmosolyodott. Lehet hogy a sötétség jó barátjuk szokott lenni, de vannak esetek mikor meglepetéssel szolgál és más bukkan fel, vagy találnak meg benn mint akire számítanak.*

*Távolról nézte végig az egész üldözést és a foglyul ejtést is. A katonák igen csak mozgolódtak, ami már számára sem volt épp a legbiztonságosabb. Nem kéne hogy véletlenül őt buktassák le, így inkább tovább állt, de ugyan úgy szemmel tartotta a másik 3-mat mint ahogy eddig. Amikor megálltak kicsit közelebb is lopózott, hogy hallja miről van szó. Hát ha megtud valami hasznos információt, de persze arra ügyelt hogy ne szúrják ki. Csendben fülelte végig az egészet, bár sokat nem tudott meg a helyzettel kapcsolatosan. Elgondolkodott egy kicsit. Zavarta a dolog, hogy 3 másik tolvajt is ráállították arra az ügyre amire őt is. Ki akarta deríteni hogy mi ez az egész, így csendesen indult meg utánuk*

Össze... Tudod azt a teraszt minden bizonnyal naponta mossák fel, míg a tetőt csak az eső áztatja.

* Már épp újból kezdené a beszédet, amikor az idősebbnek tűnő férfi odalép hozzá és állon ragadja. * Hé.. ha le akarsz smárolni, akkor felejtsd el... szájszagod van... * Morogja halkan, mivel elégedetlen a jelenlegi helyzetével. * Satnya? Kikérem magamnak tökéletes az alakom. Számomra pont megfelelő! * Mondja morogva, majd elakad egy pillanatra a szava, ahogy a vigyorgó letaperolja a mellkasát. * Mi a... * A halántékán megjelenik egy ér, majd felsóhajt. Ő is megtapogatta bosszúból a férfit, de ő lejjebb. * Igen, nekem a mellkasom lapos, neked meg a nadrágod, ahogy érzem. Meg is van, te valójában lány vagy! * Mondja kihúzva magát szinte a megállapításért, majd ahogy elrabolják a kezét és elindulnak meglepődik. * Hé.. Odafigyeljé he... Mit akarsz, hogy orra bukjak?

* Kérdezi, majd direkt lassítja a kis csapatot. Keresi a menekülési útvonalat, közben feljebb csúsztatja a kezén a karperecet, amit nem tudnak levenni a csuklójáról, hiszen egybe van az egész és ha ökölbe szorítja a kezét, akkor azt onnan csak fűrésszel veszik el. * Hé.. Ereszd el a karom... Megyek veletek, csak engedj már el... Ha nem engedsz el, akkor sikítok. * Mondja, majd felveszi a korábbi tempóját, látszik, hogy az iramot könnyen tartja, a 8 cenis sarokkal is hangtalanok a léptei. *

* Gyermeteg játszadozásnak tartotta mindazt, amit a két fiatalabb tolvaj csinált... A vörös hajú tényleg elég nőiesen festett, de talán nem ez volt a legjobb pillanat megvitatni a hovatartozását. Ha nő, ha férfi, őt nem érdekelte. Ugyanúgy fog bánni vele, amennyiben rosszul dönt vagy menekülni próbál az értékes zsákmánnyal. A menekülő útjuk során csak egy-egy védettebb ponton lassított, hogy a páros tudja követni. A beszélgetés csak felesleges szószaporításnak tűnt, legalábbis addig, amíg nem az üzletet beszélik meg, így kimaradt belőle. Még azt sem méltatta különösebb megjegyzésre, amiket a nőnek öltözött egyén szájszagot említett. Ha lenne is, akkor sem érezhette volna a maszkon keresztül... nem mellesleg ő csak a kellemes, enyhén fűszeres ízt érezte még a teából, amit indulás előtt készített. *

* Amikor elérte a sikátort, megállt. A tekintete a közeli házakat pásztázta, az egyik tetőn mintha valakit vagy valamit látott volna elsuhanni. * Nincs sok időnk, de ez a hely megfelel addig. * Jelentette ki, majd végignézett a díszes társaságon. * Nem azt akarom megvitatni, kit illet a jutalom a zsákmány miatt. Inkább az érdekel, ki akar bolondot csinálni a tolvajokból... Érdemes lenne utána járni. * Mondta, közben lehúzta a kendőt a nyakába, hogy ne rejtse el tovább az arcát. * Nagy eséllyel csapda, amelyet az őrök állítottak...

*Míg nem vele voltak elfoglalva felpillantott a másik tetőre. Nem volt benne biztos abban, hogy látott ott valamit, de inkább felkészült az adott dologra is. Előre pillantott, és az ahogyan az ex-nő hirtelen vissza tapogatta meglepte, így csak nézett a szemüveg mögött egy kis ideig, végül csak egy parányi vigyort engedett meg, de a lepettségen kívül, nem zökkentette i a dolog a nyugalmából.*
Hohó! Túlságosan sietsz...most munka van, ha gondolod utána megmutatom.
*Húzta a másikat, végül inkább tovább indult, mert habár szeretett szórakozni, ténylegese a munka volt az első. Amellett, meg persze ,hogy a másik nem érzet semmit...bizonyosan nem hallott a tökéletes védelemről...főleg ha női ruhákban szokott járkálni...hát igen..így nem meglepő.*

Elengedlek, csak mozogj, és ne tűnj el...tudod..tolvaj becsület..betyár becsület... *vonta fel szemöldökét, azzal elengedte a vöröske csuklóját s úgy követte az elől induló tagot. Amint megálltak, kihúzta magát s megropogtatta kicsit a tagjait. Végig nézett a társaságon, s csak azután, hogy az öreg levette a maszkját, tolta fel ő is a szemüveget kékes szemeiről, s húzta le a maszkot egy széles vigyorral.*
Nem szeretem ha hülyének néznek.
*Vonta fel a fejét egy kicsit, így habár sármos vigyora még megvolt, határozottabban pillantott a többiekre.*
Mindhárman kaptunk előleget, ha jól sejtem. S ha ez így van, akkor nem csak az őrök vannak benne. Tőlünk is valaki nyakig benne van, s egy rangosabb nemes is lehet, ki közben pénzeli az adott terveket.
*Nézett az idősebb tolvajra, majd azzal át a vörösre. Csak fél szemmel vette észre, éppen merre is vannak, ezért elvigyorodott, mialatt lefelé mutatott.*
Egy italt ? Azt hiszem jobban meg kell ezt beszélnünk.
*Indult egy kicsit meg.*
Mellesleg kis róka....jól futsz abban a csukában.

*Nyugodtan követte őket. Már megszokta hogy mások után kell "nyomoznia" így nem esett nehezére. A tetőkön haladt csak pár házzal lemaradva. Amint elérték a sikátort közelebb lopózott. Rá akart jönni hogy még is mi volt ez az egész nem régiben. Némán hallgatta azok szavait, miközben kicsit alaposabban meg is vizsgálta őket. Úgy már nem volt nehéz miután sorra vették le a maszkokat amik az arcukat takarták. Személyesen nem ismerte őket, de a fogadóban már többször is kiszúrta őket mikor jöttek felvenni a megbízásokat... persze külön külön...*

 *Figyelte ahogy azok beszélgettek. Szavaikat hallva, nem csapatmunkáról volt szó.... amik szerintem egyszerre állították rá mind a 4-jüket ugyan arra az ügyre. Még ha valamelyik nemes is áll a dolog mögött... akkor is... leginkább az érdekelte hogy mért pont őket választották ki a munka elvégzésére... számára nagyon csapda gyanús szaga volt ennek az egésznek.... Arról nem is beszélve hogy ezek szerint nagy valószínűséggel drága Will barátjuknak is benne kellett lennie, hisz rajta keresztül futnak át a megbízások.* 

*Gondolataiból a másik szavai rázták fel plusz még az is ahogy megindult. Kíváncsian nézet rájuk ahogy lassan nézett végig rajtuk, majd egy kicsit arrébb ment, hogy jobban lássa őket és ha kell akkor követni is tudja a kis társaságot*