Sable kincsei (Serahime, Armblast) [+18 / nyomokban yaoit tartalmazhat]

Őszinte választ szeretnél, vagy bosszantót? * Kérdezte, majd felnevetett. * Őszintét kapsz. Nem csak a kezedet, de ez maradjon a mi kis titkunk.
* Most rajta volt a sor, hogy tartson egy kis hatásszünetet. Először hangosabban kifújta a levegőt, ez inkább lemondó sóhajnak hatott, majd szemtelen mosolyra húzta az ajkait. Megcsipkedte Véla arcát, azért arról gondoskodott, hogy a táncos valamelyest érezhesse is. * Attól függ... ha annak tartod magad, akkor nem tagadom... Egyéb esetben, azt hiszem, tudod a válaszomat.

Nem vagyok finnyás, csak megválogatom, mit eszek meg... * Dehogynem az. Válogatós és enyhén kötekedő is, ami sosem jó, ha párosul... főleg nem ételek terén. * Ha bosszant, akkor szólok, addig meg felesleges. Elkezd kísérletezni vele, és annál többször kell kikerülnöm az ételek között. * Az ilyesmikben ütközött ki leginkább a származása és az életmódja. Habár sok mindent szem előtt tartott, a magánéletében sokszor volt önző, és nem mindig foglalkozott azzal, megbánt-e vele valakit. Ez alól Véla lassan, de biztosan kivétellé nőtte ki magát. Maga sem tudta volna meghatározni az időpontot, mikor kezdődött, de ténylegesen figyelni kezdett rá. Nem akarta bántani. *
Nem volt szándékos? Talán elhiszem... talán nem. Mondjuk az is lehet, hogy kezdő varázsló vagy, és éppen ezért a saját hatalmad alá kerültél, miközben engem babonáztál meg... Így még érdekesebb.

* Elkomorodott a pillantása; arra kényszerült, hogy átgondolja a dolgokat, amelyek az utóbbi napban történtek. Fürkészte a táncos vonásait, megemelte a kezét, lassan, gyengéden simított végig az arcán. *
Csak reggel látjuk meg, hogy álom volt-e vagy az igazság... Egészen addig mehetünk tovább a boldog tudattal, hogy jelenleg ez a mi valóságunk.
Nem várom az ébredést, mert talán szembe kell néznem valamivel, amiről azt álmodtam, teljesül.

* Felült és nyújtózott egyet a feje felett. Amikor ismét megszólalt, már jóval könnyedebb tónusban beszélt. *
Annyit emlegettük az álmokat, hogy fáradtnak érzem magam... Holnap hosszú napunk lesz, gyere.

Őszintét... majd bosszantasz eleget máskor. *Motyogta karba font kezekkel ám a szája szegletében megbúvó apró mosoly miatt látható volt, hogy nem gondolja teljesen komolyan a dolgot.*
Uhhh... * vigyorodott el. Nem tudta tovább tartani az előbbi mimikáit.* Legyen akkor a mi kis titkunk. ~
* Az arcához kapott a trónörökös megcsipkedte az arcát. Meglepődött majd gyerekesen nyújtót nyelvet felé.*

Az ugyan az.... *Vonta fel a szemöldökét, majd megforgatta a szemeit apró mosollyal. Felnevetett.* Csak nem tartasz tőle egy kicsit? Nagy asszonyság ez tény, de hiába kiabál, a szíve arany. *nevetett tovább.* 
Nagyon kreatív elméd van... mondták már?
* nevetett majd teli szájas mosollyal figyelte a férfit. Ha valakinek a hatalma alá került, az sokkal inkább Inayat volt. Ezt azonban nem szándékozott jobban még az orrára kötni. Megpöckölte a másik orrhegyét.*

*Csal az érintésre pillantott lassan rá a férfira aki mellette volt. Figyelte a komor vonásokat. Már éppen ráakart kérdezni, mikor Inayat megszólalt. Nem tudta pontosan Véla, hogy pontosan hogyan vegye a trónörökös gondosan megválogatott szavait. Kissé közelebb kúszott, azzal apró csókkal illette a másikat amíg az nem figyelt. Amikor rádöbbent , hogy pontosan mit tett zavartan vörösödött el.*
De talán mégsem...

Én is fáradt vagyok... * motyogta majd vissza dőlt de immáron hassal, így is elrejtve lefelé a fejét.* Túlságosan jól laktam....
Miindjárt... *nyögte, majd szenvedősen állt fel. Követte a másikat.* Aludjunk.... *Ásitotta.*