Sable kincsei (Serahime, Armblast) [+18 / nyomokban yaoit tartalmazhat]

Egyszerű... nem olyan egyszerű. * Jelenti ki, miközben végigméri a táncost. * Néha kifejezetten nehéz rajtad eligazodni, és az előbb is te bonyolítottad túl a helyzetet, így végképp kizárja a tényt, hogy annyira egyszerű lennél. * Iszik egy kortyot a megtöltött serlegéből, csak utána kérdez vissza az elhangzottakra. * Miért, ennyire szörnyű a társaságom, hogy nem bírod ki néhány órán át? Ahhoz képest nagyon kitartó voltál a nap folyamán. * Habár sejti, hogy Véla a "kis" baleset miatt szeretné mellőzni a társaságot éjszakára, attól függetlenül az ő számára nem volt annyira tragikus... mert... csak egy baleset, amit úgy követett el, hogy nem volt ébren teljesen. Bárki más lett volna mellette, ugyanúgy átöleli talán... talán.*

* Csendben hallgatja, amit a társasága a családról mesél. Kíváncsian figyel, mert érdekli, pontosan honnan cseppent a fiatal férfi ebbe a helyzetbe. Nem feltétlenül tűnik úgy, de igyekszik minden szót megjegyezni belőle, fontosnak tartja. Szereti megismerni azokat, akik körülötte vannak, legalábbis a többséget csak szeretné, de tartja magát a rang miatt adott szakadékhoz. A hárem tagjaival más a helyzet... Hazimot pedig már hosszú ideje ismeri, így elég részletet húzott ki belőle apránként. * Amíg utaztál, nem hiányoztak? Az ének és a tánc a szabadságod... ezt meg tudom érteni. Olyasmi, amiben kimutathatod mások felé az érzelmeidet, az örömödet és a bánatodat egyaránt, és ezt nem feltétlenül veszi benne észre mindenki. Habár könnyen válhat egyoldalúbbá, tényleg megvan a maga varázsa és... nem tudnám letagadni sem, hogy élvezed. Amikor a kertben táncoltál nekem, lenyűgöztél, a tánc és a dallam is magával ragadó volt, de legalább annyira a tűz is a szemedben.

* A falu említésére elmosolyodik, azok a tájak jelennek meg előtt közelebbről, mint amiket távolról nézett a palota ablakaiból. Tudja, hogy Véla messzebbről jött, mint amerre elláthat a felső tornyokból, mégis... olyasminek képzeli a vidéket az elmondottak alapján. * Nocsak... nem gondoltam, hogy egy kis helyen is ilyen sok alkalom van az ünneplésre. Miért tartottátok? Gondolom aratók, az előírt ünnepek... és emellett? Születésnapok talán? * A nap említésénél felnevet. * Lehet, hogy tetszett neki, ahogyan éltek és ezért pillantott olyan jó kedvvel rátok. Szóval édesanyád énekelt... tőle örökölhetted a tehetségedet, neked is jó a hangod, habár mindig van mit csiszolni. * A végét csak azért teszi hozzá, mert egyszerűen bókot közölni nem az ő stílusa. Mindig kell hogy legyen valami buktató abban, ha túl sok jót mond. * Szóval téged kényeztettek el legjobban, így legalább van mihez viszonyítanom.

Ha olyasmi lenne, amit megbánhatok, nem említettem volna. * Pár másodpercig az ajtót fürkészi, majd előbb bekap egy falatot a vacsorából, utána folytatja. * Kevés őr mondhatja el, hogy a trónörökös vacsorájából kapott volna. Nem mondom, hogy nem érdemelték meg, jó szolgálatot teljesítenek, amikor éppen nem lazsálnak. * A szultánra érkező kérdés miatt először enyhén elhúzza a száját. * Igen, nagyon elfoglalt, főleg az utóbbi időben... Egy ideje ritkán hagyja el a szobáját és nem fogad látogatókat éppen emiatt. Attól függ, mit tekintesz soknak. Én vagyok a legidősebb és az egyetlen fiú. A legkisebb húgom hat évvel fiatalabb nálam, vele találkoztál már. Rajta kívül még öt van... közülük kettő háremhölgyektől, a többiek a szultán feleségeitől.

Valóban? Észre sem vettem....nem mintha te olyan egyszerű lennél. De..akkor ez nem is baj, nem? *Vigyorodott el kissé zavartan mialatt megvakarta a tarkóját. A kérdésre kissé felhúzza az orrát. Gondolkodik, hogy mit vágjon rá, de végül csak kissé elpillant. Van oka rá, hogy miért nem szereti ezt....Sosem szeretett idegenekkel egy helyen feküdni...bár a zavaró inkább az volt, ha megérintették...akár egy öleléssel is. Ezek a dolgok sokszor..kettősségben vannak jelen. Lassan sandított felé.*
Dehogynem... főleg mert kijelentetted, hogy a te társaságodat nem cserélhetem le senkiére! Nem lehet kifogásom...így el kell viselnem és, meg is kell szoknom.
*Próbált kicsikarni magából egy kis vigyort.*
De a pár óra és az éjszaka egészen más intervallum!

*Bőszen bólintott a másik szavaira, szinte el is felejtette ami előtte volt.* Dehogynem....de tudod, nem tudtam hol a helyem. A vándorlás alatt megtaláltam mit kell csinálnom, mit szeretek csinálni. A legtöbb testvéremnek már családja volt, mégsem maradhattam egyik nyakán sem!
*Jelentette ki, azzal hosszan hallgatta amit a másik mondott. Elmosolyodott felé, megértve azt amit Inayat bogozott ki az egészből, habár Véla nem szokott ilyen mélyre ásni.*
Erről van szó! Hogy lehet egyoldalú, hogy ha olyan pillantásokat s tapsokat kapok, mint ami a tied is volt? Én szeretem ha figyelnek rám! S ehhez, ez a legtökéletesebb módszer...ha azt tehetem amit szeretek, és mást is elvarázsolhatom egy kis időre vele! Ezért akartam neked megmutatni a tájakat...amiket nem láthatsz...egy kicsit, távolabbra vinni, egy kicsit...más helyre, hogy élvezhesd, hogy mosolyogj!
*A szemei felcsillantak, boldogan, szinte szenvedélyesen ahogyan beszélt, majd példákat hozott fel. Kissé közelebb hajolt a trónörököshöz, át az asztal fölött, ösztönösen jelezve, hogy a példa maga Inayat volt. Megígérte Hazimnak ,hogy figyel...erre a néha önző barátra...és ezt megakarta tartani!*

*Az, ahogyan Inayat beszélt a faluról, érdeklődött, kellemes volt a szívének és lelkének. Nem tudta megmagyarázni, de nem beszélt vissza, egyszerűen, beleélve mesélt, válaszolt s végig nagy mosoly hevert az arcán, mialatt az egész szinte csillogott a boldogságtól. Főleg a zöld szemei.* Azok is, főleg az aratós ünnepségek! De havonta tartottak mindig egy kis összejövetelt, tudod...hogy a fiatalok ismerkedhessenek  a szülők felügyelete mellett...meg..voltak akkor is kisebb ünnepségek amikor a kereskedők jöttek máshonnan... Igazából..ne nagy ünnepséget képzelj el....néhányan hoztak ételt...volt egy kis zene..és általában a szabadban voltunk. *Bólintott* Igen...a nap bizonyára ezért szeretett minket ennyire! Igen...sok mindent örököltem tőle. Ezért, ilyen szinten rengeteget foglalkozott velem...habár...nem mindig voltam jó tanuló.
*Nevetett fel saját magán mialatt mutatóujjával a szeme alatt kapart picit zavartan. A bókra rápillantott, majd enyhén felvonta a szemöldökét.*
Mondod te.....persze ,hogy van hova fejlődnöm! De nem vagyok legalul és ez a fontos!...Tényleg...te tudsz énekelni? *nyelte le a falatott.*

*Hosszan figyelte a másik mimikáit. Látta, hogy az rosszul esett neki. Összevonta a szemöldökét.* De...nem gondolod, hogy pihennie is kellene egy kicsit ? Egy...icike...picikét?
Uhh mennyi lány tesó...nem fura egy kicsit ? Bár én mondom...mi? *nevetett fel ,azzal zavartan akadt meg ahogyan belegondolt, majd az ujjaival számolt valamit.*
Hány..feleség is van? ....... Nálatok...nincs olyan, hogy egy valakit szeretsz ?
*Vonta fel a szemöldökét.*
Én..nem tudnék úgy valakivel lenni, hogy tudom más van nála elől mindig...ez-..önzőség...
*motyogta félre pillantva..habár..ezt pontosan nem tudhatta.*
Neked is jó sok asszonyod lesz majd.....bár már gyűjtőd őket a hárembe.
*Gunyorosan elvigyorodott.*

Attól függ miről és kiről van szó. Néha kötelességem bonyolultan a dolgokhoz állni, különben túl könnyedén átlátnák az elejétől a végéig. Nem feltétlenül előnyös, ha minden az elején kiderül... vannak ilyen helyzetek. * Kérdőn felvonja a szemöldökét. * Nem teljesen őszinte a mosolyod... talán valami gond van? * Felnevet, majd nemet int a fejével, ezzel adva meg a lehetőséget a táncos számára, hogy kikerülhesse a válaszadást. * Az éjszaka is csak néhány óra, aminek a többségét ráadásul végigalszod, így még társalognod sem kell vagy éppen bárminek megfelelni. Egyébként... sok olyannal találkoztál, aki arról dicsekedett, hogy a palota valamely magasabb rangú lakójával osztozkodott egy ágyon? Nyilván nem... inkább becsüld meg a lehetőséget.

Ha nem indultál volna a faluból, talán ott ragadsz az életed hátralevő részére a földeken dolgozni... és közben azon merengeni, mennyi mindent láthattál volna, mennyi élményt szalasztottál el. Talán néha nem egyszerű előrelépni, de... sose bánd meg a döntéseidet. Minden alkalommal gazdagodsz valamivel. Még biztosan visszatérsz majd hozzájuk és elmesélhetsz mindent, amin keresztül mentél... Van egy helyed, ahol várnak rád, bármerre is kallódj el, és ez szerintem jó.
* Ahogyan Véla a táncról és a tájakról beszél, érti a példáját, és talán irigyli is ezekért a dolgokért őt. Miközben közelebb hajol hozzá, a szemébe néz, a tekintete akaratlanul is elidőzik a gyönyörű, zöld szempáron... Mire észbe kap, hogy tényleg ezen gondolkozik, hátradől, hogy távolabb legyen tőle és oldalra pillant. * Tényleg tehetséges vagy... ennyi az egész. Csak beismertem, semmi több annál... * Mormolja halkabban, kerülve a szemkontaktust. *

* Csak akkor néz már ismét rá, amikor visszatérnek a másik témához. * A szülők felügyelete mellett... tehát bizonyos dolgokban a falvak sem különbek a palotánál. Nálatok is a szülők választják ki, kihez házasodtok, vagy abba több beleszólásotok van, mint a régi időkben?
Tehát... inkább olyasmit képzeljek el, mint amikor egy nagyobb család vacsorázik? Igaz, annál több emberrel és nagyobb térrel is, de nagy vonalakban az elmondásod alapján inkább ahhoz tudná hasonlítani. Nem nehéz elképzelnem, hogy néha rossz tanuló voltál. Túl izgága vagy ahhoz, hogy hosszabb ideig csendben ülj egy helyen vagy fegyelmezetten kövesd egy tanár utasításait. Nagyon kitartóak lehettek a szüleid veled...

* Nemet int a fejével. * Kifejezetten rossz az énekhangom... Habár érzem, mi lenne a tiszta dallam, nem tudom visszaadni, így inkább nem erőltetem. A tánchoz sem értek. Ha látok valamit pontosan tudom róla, mennyire tetszik vagy mennyire amatőr, esetleg gyakorlott a művész, de ennyiben kimerül az érdeklődésem.

Az ő dolga, hogy mikor pihen és mikor nem... Nem feladatom vagy jogosultságom ezt felülbírálni. * Talán kissé ingerültebben válaszol, amit rögtön korrigál is egy halvány mosollyal. * Nem furcsa, mert így nőttem fel. Egyedül azt fájlalom, hogy nem lehetnek társaim az edzésben vagy a pihenésben olyan módon, mint egy fiútestvér.
* A válaszon el kell gondolkoznia egy kicsit, ezt sosem tartotta igazán számon. * Összesen hat felesége volt. Az elsőtől nem született gyermeke, de elárulta a szultánt, és kiűzték a palotából. A második felesége volt az anyám, aki meghalt. A többiek itt élnek szultán személyes palotaszárnyában a hárem mellett. Nem sokszor találkoztam velük...

* A feltételezésen csak nemet int a fejével. * Lehet, hogy vannak néhányan a háremben, de egyiküket sem akarom a feleségemnek. Ágyas legfeljebb, de van akit nem kényszerítenék rá. Jóval kisebb háremem van, mint a szultánnak, nem véletlenül. Az idő, amit velük töltök az esetek felében nem szex, csak egyszerűen társaságra vágyom. Az előző lehetőséget sem tagadom, mert ostoba lennék visszautasítani vonzó hölgyek társaságát...
Ha majd kénytelen leszek valamikor megházasodni, akkor olyasvalakit akarok magam mellé, akiben vagy teljes mértékben megbízhatok, vagy távol tudom tartani. Valószínűleg egy arisztokrata család féltett lánya lesz, aki a bólogatáson kívül semmihez sem ért.

Éééértem..... *Vonta fel kicsit a szemöldökét a másik válaszára. Habár értette, mert valamilyen szinten szerette ő is használni az ilyeneket, általában az őszinteségben hitt.... Mondjuk az is igaz volt, hogy alapjáraton nem szeretett konfliktusba keveredni. Inayat azonban.... már az első pillanattól kezdve ezt lerombolta benne. Nem akart másnak mutatkozni, nem akart engedelmeskedni neki, ha csak ő maga úgy nem gondolja....
A kérdésre felkapta a pillantását a másik felé. Visszhangzott a fejében a trónörökös hangja. "Valami baj van?" Hirtelen megrázta a fejét, azzal ismételten elvigyorodott. A keserédes választól, amit talán amúgy sem adott volna meg a másiknak, végül a terelés segített. Rábólintott annak szavaira, de azért még nem egyezett meg velük teljesen a véleménye.*
Becsüljem meg? *Döbbent kicsit meg, azzal zavartan vigyorodott el.* Igen.....és mennyien dicsekedhetnek ilyennel, ha az érintett dologban mindkét személy férfi? Nem hiszem, hogy sokan... vagy nálatok ez divat ? Mert vannak messzi országok ahol igen.
*A mondat végét hirtelen harapta el, majd inkább érdeklődve nézett körbe a szobában ,mint semmit sem mondott volna..... mert így akaratlanul is visszatért az előző témához.*

Nem sokszor kerülhettél hasonló helyzetbe...de...valamennyire igazad van...ez tény.
*Vakarta meg egy picit a tarkóját ,mialatt zavarta vigyorodott el.* Nem bántam meg, most sem és akkor sem. Akkor sem amikor úgy tűnt nem lesz jobb....és akkor sem, amikor a zötyögő kocsiban ébredtem idefele jövet. Nem...tudtam volna úgy ott élni, mint a családom.
Ahh mi ez a szöveg! Úgy csinálsz ,mintha mindent ki kényszerítenék belőled, vagy tovább kellene hangsúlyoznod a dolgokat!
*Nevetett fel a másikat nézve, meg-megpróbálva azt, hogy elérje a szemkontaktust.*
Mi a baj? Nem érzed jól magad?

Hát nem...tudod...az emberek sok helyen ugyan olyanok. Lényegtelen, hogy milyen rangjuk vagy mennyi pénzük van. A jellemük sokszor nem különb. Mindenhol vannak normális, kedves, furcsa, bóhém, gerinctelen emberek....ezeket sehonnan nem kerülheted el. Nem mondhatod ,hogy csak itt vannak..vagy csak ott.
* Pillantott rá értelmesen, azzal bólintott.*
Átlagban még mindig kiválasztják a házastársakat....de vannak bizonyos engedmények, vagy alkalmak amikor a saját döntést a két fél teheti meg. Tudod..ez sok mindentől függ. Még vidéken is élnek azok a íratlan szabályok, hogy a kissé tehetősebbek, nem igazán akarnak a kicsit szegényebbel vegyülni....lényegtelen, hogy talán annak leánya vagy fia értelmesebb e vagy sem. Nálunk...emiatt elég korán eljegyeztetik a fiatalok.
*Kezét állához emelte, ahogyan erre gondolt. Kissé felemelte a fejét.*
A testvéreim...legtöbbje azonban szerencsésnek volt mondható. Mind vagy szerették már előtte a párjukat, vagy később, lassan ,de megszerették egymást. Persze...nem mindig van ez így....
~ És én? Én hogy jártam....?~
Hasonlóan...bár akkor hangos családot képzelj el.
*Nevetett egy kicsit, majd sértett vigyorral nézett a másikra hosszan.*
Milyen galád feltételezés! De igen....náluk...jobb szülőket sosem kívánhattam volna. Habár a legkisebb gyermek átka, hogy lényegesen kevesebb időt kap a szülei életéből, mivel azok hamarabb megöregszenek.

Azért...majd szeretném egyszer meghallgatni. Majd addig nyaggatlak! *vigyorodott el határozottan, azzal megdöntötte a fejét. Lassan végzet a vacsorájával.* De nézd a másik oldalát...én nem tudok harcolni sem vívni...de te nagyon ügyes vagy benne! Tehetséges!

*Érezte, hogy talán kellemetlen területre lépett, mert Inayat változtatott a hanghordozásán. Így kissé lepetten pillantott rá, hosszan nézve, bár az utána lévő mosoly nem nyugtatta meg. Talán....tényleg most túllépte a határt, ami köztük amúgy is fen állt. Amiről néha elfelejtkezik.* Csak....úgy értettem..hogyha az ember túl sokat dolgozik...s nem pihen, hamarabb lehet kicsit..beteg. Ahogyan..a palotában hallottam rengetegen szeretik a szultánt... egy ilyen jó embert betegen látni, nem lenne....szerencsés.
*Kissé csendesebben, felhúzott orral válaszolta, mialatt turkálta a szinte teljesen üres tányért. Nem akart beleavatkozni, csak lezárta a dolgot a saját véleményével.*
~ Meg persze.... a húgodnak és neked sem lenne jó.~
Uhh....* lepetten hallgatta a másikat, mialatt az kiszámolta a dolgokat.*

Meglepő.....* Kétkedve nézte egy ideig a trónörököst ,majd kissé elvigyorodott annak szavain.* Vajon őszinte vagy...vagy vannak kis csúnya titkaid, ezekben a dolgokban?
*Húzta egy kicsit  a másikat, ebben a dologban, hátha az előző témákat terelheti, vagy felejtetheti. Halkan felnevetett a végén, de az meg is csömörlött, amint az utolsó mondatott meghallotta. Felvonta a szemöldökét.*
.... Ezt várják tőled....de...te ezt el tudnád viselni?
*Nézett rá hosszan...lepetten, nagy zöld szemeivel.*

* Véla hamar megtalálja, hogyan vágjon vissza Inayat megjegyzésére, emiatt a trónörökös köhint egyet, utána pedig felnevet. * Nem, nem divat... és szerencsére az én szokásaim sem között szerepel, hogy... "romantikus" viszonyt ápoljak a saját nememmel. * Adja meg a választ, majd felsóhajt. * A múltkor még csak magamnál sem voltam, amikor megöleltelek... de úgy látom, előszeretettel gondolsz vissza rá, ha ennyit emlegeted és gondolkozol a hátterén. * A megjegyzést kénytelen volt közbeszúrni, szinte kötelességének érzi. * Annyira azért nem volt megrázó, hogy ezen a témán lovagolj...

Igaz... nem sokszor voltam hasonló helyzetben, de hallok egyet s mást. Néha nem kell belekerülnöd az események sűrűjébe ahhoz, hogy legyen egy világképed, amit arra is tudj vonatkoztatni. * Elmosolyodik. * Tovább kell hangsúlyoznom a dolgokat, mint általában, mert veled megéri megértetni őket... még ha néha kicsit lassú is vagy. * Kinyújtja a kezét és homlokon pöcköli a táncost, majd elégedetten húzza ki magát. * Nincs semmi bajom, nem tudom, honnan jönnek az ilyen ötleteid.

Gerinctelen... abból talán túl sok jutott azokra a környékekre, amelyek gazdagabbak. A nagyja talán a palota köré telepszik, mert minden fontos kérdés megvitatásánál előbújnak az odvaikból, hogy rontsák a levegőt és megpróbáljanak mindent ellehetetleníteni. Minél több hatalom vagy arany forog kockán, az emberek gerince úgy zsugorodik a terhe alatt, és végül nem marad belőle semmi. Sokan villás nyelvet is növesztenek mellé. * Közli egy félmosollyal az arcán. * Egyébként a rang és a pénz meghatározó lehet a jellemben... talán ritka az, ha nem így van. Ha semmit sem befolyásol... És ez alatt nem azt akarom cáfolni, hogy az erélyes koldus létezik. Sokkal inkább azt, hogy ha annak az erélyes koldusnak adsz egy szekérnyi kincset, mihez kezd vele. Eleinte ad a barátainak is, szép házat vesz, ruhát, finom ételeket eszik, esetleg szolgákat fogad... aztán fontolgatni kezdi. Ha túl sokat ad az ismerőseinek, a barátainak, akkor neki mi marad...? Ha elfogy, újból ülhet az utcán és alamizsnáért kezd könyörögni. Ez a félelem vezet fukarsághoz, amely rengeteg ember elméjét szennyezi és megbéklyózza őket. * Újabbat kortyol a kupájából. * Azt hiszem, elkanyarodtam az eredeti témánktól... tekintsd semmisnek. Fele ennyire sem látom negatívan a dolgokat, mint amennyire annak tűnhet.

* Bólint. * Tudod... szerintem ez az egyik legnagyobb probléma. Ha a fiatalok szabadon választhatnák ki, kivel fogják leélni az életüket, talán boldogabbak lennének. Apróságnak tűnik, ha egy birodalmat veszünk és mégsem az. Minél jobb az emberek közérzete, annál könnyebben fogadják a nehézségeket, a változásokat...
Itt is szokás... a szultán születésekor már tudták, ki lesz az első felesége. A testvéreimnél és nálam csak azért nem dőlt még el, mert apánk nagyon-nagyon megválogatja, kit von be a rangba és nem talált rá megfelelő jelöltet. Életem egyik szerencséjének tartom az ő balszerencséjét. Valahogy... nem érzek különösebb késztetést arra, hogy olyasvalakihez kössem magam, akit nem ismerek, akit nem szeretek. Kerülgetnem kellene állandóan és az kellemetlen lenne. Sokkal egyszerűbb így. Csak plusz kötelesség és felelősség lenne...

* A nagy család említésére elgondolkozik egy kicsit, próbálja elképzelni az ünnepséget, a mulató embereket, akik jól érezhetik magukat, nem pedig az eleganciával és a saját felsőbbrendűségükkel vannak elfoglalva. * Egyszer... egyszer szívesen megnézném, hogy milyen lehet. Más egy mese, mint a valóság.
Ezt pontosan megértem... Habár a szultán egyébként sem töltött sok időt velünk, mégis... többet kaptam tőle, mint a húgaim, főként a legfiatalabb.

Ha valamivel keményen meg akarlak büntetni, akkor kikötöztetlek egy székhez és énekelni fogok neked. Inkább ne vágyakozz utána annyira. Hmm? Tudom, hogy tehetséges vagyok benne... de... azért köszönöm. * Ritkán szokott megköszönni valamit vagy bocsánatot kérni, Véla mondhatni jó hatással van rá ezek miatt. Amikor az apja ismét előkerül, lemondóan felsóhajt és megrázza a fejét. * Ha megütné vagy megrúgná valamelyik szolgálót, akkor sem mernének róla mást mondani. Ő a szultán. Ezen a helyen olyan tiszteletben tartják, mint egy félistent, ami nem véletlen. Kivívta magának, habár annyira nem hatalmas, mint amennyire annak nézik, mint amennyire ezt éreztetik vele. Maradi gondolkodású és szigorú, a szolgálók felett pedig eltekint. Nem olyan személy, aki előtt hezitálás nélkül leborulnál, miután megismerted a sötétebb oldalát, de mégis megteszed... és nem fogod hangoztatni róla a véleményedet, mert ha ez visszajut a fülébe, akár még árulásnak is tekintheti, amely szigorú büntetést von maga után.
Páraknak szerencse lenne a lebetegedése, páraknak tragédia... attól függ, milyen érdekek fűznek hozzá. * A végére elcsendesedik egy kicsit, ahogy végiggondolja a dolgokat. Talán már nem is tudja pontosan, mit kívánjon az idősödő férfinek... Túl sok időt vesz el tőle az, hogy a közelgő tragédia idejére mindent a kezében tarthasson és ne inogjon meg a palota ereje túlságosan. Végül ezeket a kételyeket hagyja elúszni, nem engedheti még, hogy kiderüljön az egész. Rosszkor lenne... és rosszul jönnének ki belőle. *

* Felvonja a szemöldökét. * Miért ne lennék őszinte? Nem mind az eseteim... * Adja meg a választ félvállról. * Hmm, előszeretettel űzöl sportot belőle, hogy a bonyolultabb gondolataimat próbáld meg kicsalni... * Felnevet rajta. * Ez tetszik. Legyen, elmondom, amit tudni akarsz... Igen, el tudnám viselni, mert ez a része nem kérdés. Vagy ez, vagy mindent átadok a legközelebbi olyan vér szerinti rokonnak, aki joga lenne birtokolni a trónt. Ez a személy a szultán öccse, aki nem a bölcsességéről, a logikus gondolkozásáról és a türelméről híres. Ők lesznek az elsők, akik ezzel fognak támadni, mert túl sokat ismernek a palota jelenlegi helyzetéből... és én is hibáztam. Pár éve túl sok bort ittam, és elmondtam nekik, hogy nem akarok házasodni... Képzelheted, mekkora botrány volt.
Egyébként annyira nem vészes, mint amennyire annak hangzik. A kötelező eseményeken egymás mellé állunk, mosolygunk, integetünk; az átlagos napokon pedig éljük külön az életünket. * Megvonja a vállát, és helyezkedik egy kicsit. Felpillant a plafonra, utána megrázza a fejét. * Ne nézz már rám ilyen szemekkel! * Csattan fel nevetve. Felkapja maga mellől az egyik ülőpárnát, amit eddig nem használtak, és azzal a lendülettel vágja vele fejbe a fiatal férfit. *

*Már igyekezett volna örömmel felsóhajtani, amikor eme cselekedet megakadt a torkán a trónörökös odaszúrt szavai miatt, így kissé vörösen, hirtelen mutatott a férfira felkiáltva.* FOGALMAM SINCS MIRŐL BESZÉLSZ!
*Mivel hamar rájött, hogy talán túl hangos volt, lehunyt szemekkel húzta fel az orrát s a maradékot már csak dörmögte az orra alatt.*
Persze, hogy nem...szörnyű vagy....egyszerűen nem szeretek másokkal aludni és kész....
*Fújta fel az arcát, persze nem emelve zöld szemeit a trónörökös felé.*

*A homlokára kapja a kezeit s ugy néz vissza a férfira.*
Fogalmam sincs, hogy ezt most sértésnek..vagy bóknak vegyem tőled......
*Nézte, s csak a végén engedett meg egy apró vigyort.*

*Hallgatta a másikat, és kissé meglepődött. Tudta, hogy Inayat néhány dolgot másként lát...mert erre Hazim is felhívta a figyelmét, hogy ha eddig nem is vette észre. Hallgatja, majd a kupa felé pillant, s azután a sajátjára. Abban is volt valami.... így lassan ivott bele, de azért igyekezett nem sokat inni, mivel tudta ,hogy nem bírja.*
..... Néha nem értheted meg a többi embert...de néha nem is kell. Elég ha csak hagyod elmenni magad mellett őket. Amikor olyan személlyel találkozol..akivel jó, vogy rossz értelemben...de dolgod van, úgyis megérzed. *vont vállat* Addig meg nem szabad lealacsonyodni....... *kezdte kissé csavargatni az új kendőjét az ujjaival.* Úgy értem...én nekem is sok hibám van...de vannak dolgok amiket sosem tennék meg mással...ezért vagyok néha különb...mint egy gerinctelen...vagy hasonló. * A szüleire gondolt, a tanításaikra. Arra, hogy gyerekként nem értette, miért van ez...vagy az. Azzal inkább csak fujtatott egyet most...hesegette a kellemetlen emlékeket, ismét ivott a kupájából.*

Értem....*megdöntötte a fejét, majd kicsit elmosolyodott a másik felé, végre felemelve zöld szemeit.* Balszerencse és szerencse.... Ha úgy veszed még nem kell házasodnod...de...valószínüleg nem is biztos, hogy azt megkaphatod majd, akit szeretnél. Kétélű fegyver..... ,hogy őszinte legyek...nem irigyellek.
Habár...kerültem már párszor ilyesmi helyzetbe...de szingli vagyok és boldog..szóval okosan kijöttem mindig ezekből. *nevetett fel mialatt tarkójára vonta kezeit. Bármit is ivott, kezdett nyíltabb lenni.*

* Hirtelen egy széles vigyorral pöckölte meg a trónörökös orrát.*
Majd megmutatom! Ha..egy év múlva is akarod...vagy..amikor elengedsz...megmutatom! Bemutatom a családom...persze nem mondjuk el ki vagy...csak egy napra...és akkor láthatod milyen! *Az ötletre megcsillantak a szemei, egyfajta boldogság vetült belé.* Nem viszonozhatom sok mindennel azt amit kapok itt...de ezt megadhatom! Ezt megtudom mutatni neked! Megoldjuk....nem veszi senki észre a hiányod! Majd a vörös nagy darab melák segít nekünk! (Alleyohra gondolt a drága XD)

*Karba fonta a kezeit.* A székhez kötözést azért kihagyhatnánk, ha nem gond! Hidd el...meg tudom állapítani én is..szóval..egy-két versszaktól még nem halok meg, akkor sem ha tnyleg olyan rossz. *Vigyorodott végül csak el, ám a következőnél kissé lepetten ,majd ijedten nézi. Valóban ilyen lenne....?....s az kinek jó? Kinek nem.... Hiszen láthatólag a családja szereti...akkor nem lehet olyan rossz ember. Zavartan vakarta meg a tarkóját.*
Nincsen..csak fekete és fehér...igaz? ....Senki sem...tökéletes...de ő a szultán..ahogyan egyszer te leszel.... még akkor is ha tetteid miatt leszel jó..vagy rossz uralkodó....
*Próbálta helyre rakni magában a dolgokat, így sokszor nézett össze-vissza, de az nem erülte el a figyelmét, hogy Inayat...valahogyan...lehangoltabb volt. Kissé megdöntötte a fejét...úgy emelte rá zöld szemeit csendben. Most nem szólt...csak nézte.*

Mivel te előszeretettel hagyod nyitva a mondataid, vagy rétegeled annyira, hogy ne értsem meg minden helyzetben. *Felvonja egyik szemöldökét, majd csak hallgatja. A végén fújtat egyet.* Elástad magad...de jó mélyre!... Tuti feleséget kellene keresned, ha ez megtörténne...habár..ne legyen így. *Azzal összekulcsolta a kezeit s kicsit előre dőlt.*
Tudod, hogy porozza be a darázs a bimbót..igaz? Akkor gondolom tudod, hogy nem csak az eseményeken kellene együtt lennetek...még a tudatlan is tudja, hogy a családban fontos az öröklődés....ez ne lenne így, egy ilyen magas rangú helyen? *tárta szét a kezeit értetlenül, azzal a következő pillanatban egy heves csókot vált az ülőpárnával, amivel fejen találják.  Azzal a lendülettel vágódik hanyat a padlón s sóhajtva tárja szét kezeit.*
Meghaltam....ez fájt! *mondja sértetten de végül nevetni kezd a másik mellé. Szabadon, jóízűen, jókedvüen.*
Szörnyű, miattad állandóan járatnom kell az agyam! Fárasztó komolynak lenni!
*Nevetett tovább de felemelte az előző párnát s vissza dobta fél kézzel.*

* Véla kifakadása miatt felnevet, végül erőt vesz magán, hogy abbahagyja a kacagást. * Pont erről! * Itt megáll egy pillanatra. * Hmm? Nem szeretsz másokkal aludni? Pedig akinek ennyi testvére van, biztos nem új a dolog... vagy aki a te szakmádban mozog. Akkor kénytelen leszek letenni a társaságodról talán...

Na várj, segítek eldönteni... Mivel általában nem magyarázok, és csak egyszer mondok el valamit... Ha bóknak nem is nevezném, inkább némi engedménynek a részemről. * Bóknak szánta, de ezt akkor sem közölné, ha kényszerítenék rá. Lehet, hogy sok mindent tanult, de egyiknek sem volt köze ahhoz, hogyan fejezze ki az érzéseit vagy az érzéseit mások felé. Talán legbelül ezeket a dolgokat gyengeségként érzékeli, éppen ezért igyekszik leplezni még a szikrájukat is. *

Ha a megérzéseimre hagyatkoznék, az arisztokraták többsége még a palota közelébe sem jöhetne, nem hogy beengedjem őket ide. Természetesen értem, mire gondolsz ettől függetlenül... de ugyanakkor az is lehet, egyszerűen csak nem figyelsz eléggé és engeded eltávolodni a fontos embereket, nem? Viszont ha eltávolodhatnak, akkor valójában nem voltak annyira fontosak, mint annak gondoltuk először... Trükkös. * Végigméri Vélát. * Mi van akkor, ha az ő szemükben te tűnsz gerinctelennek? Mert a kedvességedet vagy mosolyodat álságosnak találják, egy játéknak, amivel másokat tévesztesz meg... vagy egy keserű pillanatban magadat. Csak arra akarok kilyukadni, hogy az emberek megítélése nehéz dolog. Ami az egyik szemében erény, a másikéban rossz tulajdonság vagy egy kellemetlen szokás, amit nem ért.

Ha én leszek a szultán, akkor elvárás lesz... addig még van időm kitalálni, hogyan kerüljem meg ezt a lépést. Biztosan kell lennie egy kiskapunak, ami csak arra vár, hogy valaki megbolygassa... Nem kell emlékeztetned rá, hogy nem lehet bárki az enyém, tisztában vagyok vele. Azaz... megparancsolhatom, de akkor nem azért szerzem meg, mert ő is így akarná... ehhez nem lenne gyomrom. Sok mindent megtehetek, de ezeket egyszerűen nem akarom... * Megvonja a vállát, majd elengedi a témát. *

* Elmosolyodik, miközben Vélát hallgatja. Szeretné látni a falut, ott lenni a lakók között, megismerni a helyeket... * A vörös? A vörös az elsők között lenne, aki beárul... de talán egyszer eljutok oda, akkor pedig elvárom, hogy te vezess körbe személyesen. Vigyázz, mert nagyon könnyen megjegyzem az ilyen ajánlatokat... Túl jó hozzájuk a memóriám.

Csak azért mondod, mert még nem hallottad. * Látja a táncos reakcióját, ami miatt halkan felsóhajt. * Neki is vannak jó tulajdonságai és rosszak is... De a köztudat csak a jókat őrzi, így rosszul ítélik meg. Ugyanígy lesz velem is, és ez bosszant... Az emberek fele nem fogja tudni még a nevemet sem, de dicsőit, mert ezt tanulta az évek alatt. Lehetek jó vagy rossz uralkodó, ugyanazt fogom kapni, csak éppen mást hagyok magam után, ha lejár az időm valamikor sokára... Tegyük fel, hogy hallassz két emberről. Az egyikről azt hallod, hogy kedves a körülötte lévőkkel és engedékeny; a másik gondoskodik az árvákról és havonta nagyobb összeget adományoz a templomoknak. Csak ennyit hallasz róluk, nem tudsz róluk ennél többet, mert sosem ismerted egyiket sem. Melyiket választanád meg a szultánnak?

Járasd is az agyad, különben a végén még elsatnyul! * Amikor a fiatal férfi nevetni kezd, ő is felnevet. Amikor a párna visszarepül, hezitálás nélkül megy bele a játékba, pillanatok alatt sokkal felszabadultabbnak tűnik. Visszahajít a párnát, próbál úgy célozni, hogy Véla ne tudjon könnyen kitérni előle. * Akkor ne játszd a komolyat! * Nevet fel rajta. * Abból akad bőven a palotában, sokkal több is, mint kellene!

A szakmámban? Mégis mire célzol ezzel?
*Puffasztotta fel egy pillanatraaz arcát, s most valóban úgy nézett ki, mint valami hörcsög. Karba fonta a kezeit puffogva.* Az én munkám a szórakoztatás, ami a táncon, éneken és a beszélgetésben ki is merül. Persze, nálad vannak sokkal analfabétább emberek is, akik ezt nem értik meg elsőre.

Ez bók akkor. *Vigyorodott el ismételten s ez valamivel pótolta, az előzőeket, amit talán sérelemnek vélhetett.* Megint csak csűrőd-forgatod a szavakat....

Érdekes az amit most mondasz.... de ha így gondolkodunk, akkor igazából sohasem tudhatod, hogy kihez ,hogyan viszonyulj.... és megint mindent túlságosan szürkének festesz. Így.... még ha a legokosabb is, de lehetetlen élni.
*Húzta el kicsit a száját, de érzékelte,hogy a másik nézi.* Nah... akkor mond el te...de őszintén, eddig mit gondolsz rólam? Te gondolom, nem úgy nézel rám, mint aki csak játszik..nemde?

Ha lenne, akkor már megbolygatták volna..... de azért szorítok majd....méééélyen... hogy ha ez előfordul, mégis megoldhasd a dolgot. Bár szerintem, akkor én már nem leszek itt.
*Vont vállat egy kicsit.*
Téves...hiába parancsolod meg... hiszen, ha rangban nem lehet melleted, akkor nem is lesz. A döntéseidet valószínüleg figyelik.... nem biztos ,hogy jó szemmel néznének rád.  Sok mindent megtehesz.... és közben mégsem teheted meg őket. Persze...a te megfogalmazásodban inkább nálad a gyeplő, így neked is jobban tetszik.* Szemezett pár maréknyi maradékkal, de végül nem nyúlt hozzájuk. Az italt is kicsit inkább félre tolta.*
Utálom a politikát.....

Beárulna? Pfff...milyen barát az ilyen? Azért mondtam ,hogy megjegyezd! *Bólintott végül, kissé elmosolyodott.* Ha eljutsz oda, a saját terveid alatt....vélhetőleg előzőleg egyeztess velem, hogy ott is legyek. Elfoglalt ember vagyok~
*Jelentette ki, kissé önelégül mosollyal.*

Valószínű, igen. *Bólint beleegyezően a dologba.* De szeretném. Másnem, maradunk annál, hogy majd én dalolok továbbra is. Így elkerülhetjük az elsőfokú sérüléseket is .
*Széles, kissé csipős vigyorral nézett a másikra, kivételesen szemtelenül. A kérdésre elhúzza a száját, s a nem tetszését nem is leplezi. Nem szereti a politikát s az ezzel járó dolgokat. Nem szeret ilyeneken gondolkodni...nem mert buta lenne....egyszerűen, nem szereti magát hasonló helyzetbe hozni, vagy végül felsülni.*
Az utóbbit. Az előbbinél dícséretes, ha kedves a körülötte levőkkel, de ha túl engedékeny az árthat a birodalomnak...nem? Az utóbbinál talán többet nem tudunk, de azzal ,hogy a gyerekekre figyel, és a vallásra, láthatólag utóbbi fontos neki. A vallás, habár kétélű dolog, mindig ad az adott embernek egy kis támaszt és....*gondolkodott el ,majd csetintett úgy fejezte be.* büszkeséget, tartást? Ahh...milyen okos vagyok....
*A végét már magának suttogta.*

*A párna csak azért kerüli el, mert éppen elfordul onnan s párat gurul az előző helyéről. Ismételten felnevetett a másik vissza támadásán.*
Hát mi mást tegyek ha ilyen témát hozol fel? Bohóc nem leszek!
*nevetett tovább ,azzal, még sietve kapta el inkább a párnát ismételten s felállt. Fenyegetve, mégis egy vigyorral csapkodta a párnát egyik kezének.*
És a trónörökös most vissza kap minden gonoszságot! Remélem legalább annyira jól fut, mnt harcol! *Játszott...ez egyértelmű volt.*

* Véla magyarázatára úgy tesz, mint aki nem érti, honnan jöhetett ez, majd megvilágosodva összecsapja a kezeit. * Oh, hogy te arra gondolsz! Nekem nem a csábítás része járt a fejemben, hanem az utazás egy nagyobb csapattal. A városok vagy falvak bizonyos tájakon több napi útra vannak egymástól, így éjjel a tábor tűnik a legmegfelelőbb megoldásnak a szállásra... Mindenkinek jutott egy külön sátor? * Kérdez vissza, közben elmosolyodik. Kivételesen tényleg ezt forgatta a fejében. Hogy nem fogalmazott egyértelműen és Véla félreértette? Köze sincs a dologhoz... legalábbis ha kérdeznék. *

Annak tekinted, aminek szeretnéd... megadom a választás jogát rá... * Hagyja a férfire. Tényleg bókolt... azaz bókolni akart neki, hogy ne érezze magát annyira elveszettnek a társaságában, vagy éppen kellemetlenül az élcelődése miatt. *

Csak a filozófiai részét pedzegetem a dolgoknak. Ha hiszed, ha nem, amikor meghallgatásra jönnek a követek, kifejezetten jól szórakozom. Attól függetlenül, hogy most kiemeltem a rossz vonásaikat, vannak hasznosak és jók is. Más kérdés, hogy egyikükben sem bízom. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van... végül is nincsenek csak jók vagy csak rosszak. A legnagyobb hősnek is van legalább egy olyan titka, félelme, vagy vágya, amit nem mondana el szívesen, mert akkor már elvesztené a ragyogását... és a megvetett bűnöző is hordoz magában kedvességet, még ha nem is arról lett híres.
Mit gondolok rólad...? Nocsak... erre a kérdésre nem számítottam. * Fürkésző pillantással méri végig Vélát, mielőtt megadná a választ a kérdésére. * Azt gondolom, hogy a korod ellenére kölyök vagy még, nem a rosszabbik értelemben. Lendületes vagy, tele ötletekkel, álmokkal... tehetséggel... néha talán túl könnyen magadra veszed a dolgokat. Tömören összefoglalva, színes egyéniség vagy, akinek a társaságát nem szívesen utasítanám vissza.
Ha talán játszol is... nem annyira meggyőzően, hogy ne lássak át rajta. Szeretnél hazamenni, vissza a barátaidhoz és honvágyad van. Elvették tőled a szabadságodat... ugyanakkor kezdesz megtalálni egyfajta érdekességet a palotában. Próbálod a legjobbat kihozni abból, amibe kerültél, csak időnként eszedbe jutnak a dolgok, amik régebben voltak, amiket odakint láttál. Már nem tűnsz annyira elesettnek, mint amikor először beszéltünk... Ne hagyd, hogy ez a hely megtörjön téged... * A végét egy barátságosabb mosollyal mondja, valamivel gyengédebb tónusban, de rövidesen visszavált a megszokottra. * Erre a válaszra számítottál?

Te leszel az első, akit meghívok az esküvőmre... majd együtt nevetünk a helyzeten, amibe keveredtem. * Halkan felsóhajt. * Ha elvenni nem is tudnám azt, akire szemet vetek, attól még itt tarthatnám és azt tehetek vele, amit akarok... Arra nem tekinthetnek ferde szemmel, mert egyszerűen nincs benne olyasmi, ami befolyásolná a hatalmat, vagy bevonna egy olyan családot, amelynek nincs köze hozzá.
* Felnevet a táncoson. * Akkor már ketten vagyunk így ezzel... az egyetlen probléma vele, hogy sokszor hiányzik belőle a logika, pedig arra építve minden hatékonyabban működhetne, kezdve egy megbeszéléssel.

Milyen barát? Lássuk csak... gyerekkori. Barát és egyben rivális, minden lépés lehet egy kisebb csata kezdete, amely egy időre elűzi az unalmat a falak közül. Szóval ennyire elfoglalt vagy? Akkor nem felejtek el majd időpontot kérni tőled, ha az utazgatásra vetemedek. * Az énekléssel kapcsolatos dolgokat elengedi a füle mellett, sokkal inkább kíváncsi arra, hogy milyen választ kap a kérdésére. *
Látod? Ez a probléma. Mindenki csak alapot lát, amit meg akarnak mutatni nekik. Az első jelölt, aki engedékeny, nem olyan jó a látszat kialakításában, viszont ettől még lehet jó stratéga hasznos ötletekkel és módszerekkel, tiszta látással... A második könnyebben tudja irányítani az embereket, ugyanakkor talán jobban megvan a hajlama rá, hogy visszaéljen a hatalmával, akár olyan módon is, amelyet sokan elítélnének, ha megtudnák... Ennyire törékeny az egyensúly egy jó és egy rossz uralkodó között. Bármit felboríthatja, akár még az is, mikor ébredsz fel, vagy milyen ételt fogyasztottál.
Egyébként a megállapításod jó volt, mert abban a részében is bőven van igazság...

* A fenyegetés miatt felkel a helyéről. * Futni? Neeem-nem. csak a gyávák menekülnek el a harcból, lássuk mihez kezdesz. * Mosolyog és nevet, a tekintetére kiül, hogy jól szórakozik. Megveti a lábát, de a tartása fele annyira sem kimért vagy egyenes, mint az edzésen, ebből is látszik, hogy ugyanúgy játszik, mint a kihívója. * Csak rá ne fázz! Nagy lesz az a falat!

*Habár a másik teljes ártatlanságba burkolózott, Véla nagyon is sejtette, hogy a férfi nem olyan tudatlan vagy éppen ártatlan ebben a dologban, mint mutatta magát. Az, hogy hülyének nézték, pedig egyáltalán nem csillapította a bosszúságát, ami már ezelőtt kiült az arcára.*
Persze..... miért is gondoltál volna másra....* Mormolta az orra alatt csendesen, mialatt  arca szinte felvöröslött attól ,hogy nem tudta pontosan, hogyan tudná ezt vissza adni a fiatal férfinak, végül megrázta a fejét, mire barna fürtjei szállingózni kezdtek arra a pillanatnyi időre.*
Kisebb "csoportokban" aludtunk, én egy jó barátommal aludtam ,míg ő ki nem lépett, mivel megházasodott a későbbiekben. De az ő jelenléte nem zavart este, ha mellettem volt.
*Pillantott fel, felhúzza az orrát. Áhim, nem csak azért volt kivétel, mert nagyon jó barátja volt, hanem mert mindig vigyázott rá. Amikor a vezető eleinte rájött, hogy mellék keresettet kaphatott volna ő miatta, Áhim ment és hozta el, akkor is ha utána mindketten kikaptak. Ezt addig folytatták, míg végül a férfi abba hagyta ezeket a külön utakat, és hagyta Vélát. Ezzel az egésszel azonban Véla mély bizalma vetült a férfiba.
A gondolatra amit végig pörgetett halványan elmosolyodott, így az orrát is leengedte. Vajon hogy vannak a feleségével ? Már kicsi is van azt tudja...mennyi idős lehet most ? 3 éves talán? *

Ezért mondtam ,hogy semmi sem fekete vagy fehér. Csak van amikor túl sok a szürke sok-sok árnyalata és már magad sem tudod mit gondolj.
*Vont vállat mialatt hallgatta. Persze igazat adott a férfinak, de nem akart mindig úgy tűnni ,mintha éppen hajbókolna. Jelenleg messze állt ez tőle.
Amint a másik vissza kérdez, elvigyorodik. Zöld szemei kissé felcsillannak, mialatt érdeklődve figyel, jobban. Most még a másik fürkésző pillantása sem zavarja. Az első szavaknál elhúzza kissé a száját, de nem ítél előre, így tovább hallgatja. Elvégre, ő kérte, hogy a másik elmondta a saját véleményét. Szavaira végül elvigyorodott, szélesen ahogyan hallgatta. Talán a másik bele látott, de emiatt nem érezte most rosszul magát....valamiért nem zavarta. A mondatok alatt, mintha maga Inayat is változott volna, bár lehet ,hogy ezt csak Véla látta. Az utolsó szavak sokkal kedvesebbek voltak, mint ahogyan a trónörökös eddig beszélt vele. Zöld szemei egy pillanatra megrezzentek, s úgy érezte egy másodpercre mintha kihagyott volna a szíve is.Inkább elpillantott de a vigyorát vissza vette.*
Hát..... okosabb vagy, mint gondoltam.....
*Nevetett fel egy kicsit.*

Nevetünk...és sírunk ha engem kérdezel. Már ha...úgy alakulna.
.... Azt teheted vele....amit akarsz.... ....csak engem zavar ez a megfogalmazás ?
*Húzta el egy picit a száját.*
Hát akkor meg minek? Komolyan....tudom,hogy ez is sokszor csak a hatalom miatt van...de....ez annyira gáz....

Úgy érzem nálatok elégé más az elképzelés a barátságról..... bár...nem szólok bele. A vörös engem nem túlzottan bír...bár azt hiszem, ez a jelenlegi helyzetben viszonzott. Még nem bocsátottam meg neki azokat, amiket mondott. *Bólintott rá határozottan, hogy ezt megerősítse.*
Ahh.....sosem lehet tudni.
*Tovább hallgatta, majd kissé megdöntötte a fejét. Habár pontosan értette a lényegét, nem bírta ki, hogy ne tegyen hozzá valamit, ami talán nem olyan komoly, mint maga a beszélgetés témája.*
Akkor viszont a te döntéseid között is nagyon apró határ lesz.  Vigyázz vele nagyon.
*Vigyorodott kicsit el.*

Nagyobb, mint gondolnád!
*Nevetett ő is a másikkal. Ahogyan az feláll vele szembe, egy pillanatra megütközik az egészben, de végül felnevetve rántja magához még jobban a párnát, majd lódul a másik felé. Attól nem félt, hogy nem tudja kikerülni, elég kecses és hajlékony, Inayathoz képest. Bár lehet a másik viszont kikapja a párnát s vissza üt.... két oldalú a kard.
Nevetve guggolt előtte le egy pillanatra majd azzal a lendülettel csapott felé.*

* Halkan felsóhajtott, miközben a fiatal férfit figyelte. * Tényleg nem az volt az elsődleges gondolatom... ha tetszik, ha nem. A táncosok között nem ritka másféle szolgáltatás sem, legalábbis azokat figyelembe véve, akik a palotában felléptek eddig... de kivételesen nem bosszantani akartalak, úgyhogy félretettem ezt a részét. Valaki társaságában az ágyba feküdni vagy eltölteni mellette egy éjszakát nem feltétlenül a szexről szól... * Ahogyan a zavartól elvörösödött arcot mérte végig, egy gondolat fogalmazódott meg benne: Véla aranyos, amikor így néz. Aranyos? Nem értette az óvatlanul megjelenő gondolatot, amit azonnal félre is söpört, mintha sosem létezett volna. *
Szóval ő nem zavart... Azért mert jobban ismerted? Közelebb állt hozzád? * Kérdezett rá, mert érdekesnek találta a táncos eme vonását. Végül is csak egyszerűen alvásról volt szó, nem pedig arról, hogy meg kellene ölelnie, vagy közel kellene hozzá helyezkednie. *

* Felvonta a szemöldökét. * Okosabb, mint gondoltad? Ha annyira ostoba lennék, akkor könnyedén tudnál válaszolni minden megjegyzésemre... * Felnevetett rajta. * És te mit gondolsz, hmm? * Ha nem Véla ülne ott vele, akkor ezt a kérdést nem tette volna fel. Habár komolyabb indokokkal nem tudta volna alátámasztani, miért, de tudni akarta a választ. Érdekelte, mit gondol róla a táncos és... talán legbelül remélte, hogy a parancson kívül más miatt is a társasága. *

Valószínűleg igen, legalábbis kettőnk közül. Az emberek nem szeretik magukat gyengének érezni vagy hallgatni más könnyed megjegyzéseit, akinek hatalom van a kezében. Erre is használhatnám mindazt, amit kaptam... de ahogy mondtam, nincsenek ilyen szándékaim, mert unalmas lenne. Szívesebben veszem, ha meg kell küzdenem a dolgokért, nem csak egyszerűen az ölembe hullanak... Úgy talán nem is igazi értékek.

* Felnevetett ismét, főként amiatt, ahogyan Véla a vörös hajú férfiról vélekedett. * Ez őt valószínűleg nem érdekelné... És mivel nyerhetné el a bocsánatodat, hmm?
Igen, az én döntéseim is nagyon kényesek lesznek... valami olyan rendelettel fogom kezdeni az uralkodásomat, ami csak rád vonatkozik, hogy eldönthesd, melyik kategóriába tartozom.

* Amikor a fiatal férfi támadásba lendült, hagyta, hogy eltalálja. Csak utána lépet egy apró hátrébb, majd a lábával dobta fel a földről a saját párnáját és azzal sújtott le rá. Nem olyan erővel lódított, hogy kilökje az egyensúlyából, vagy kellemetlenséget okozzon, egyszerűen csak játszott. Az ütést egy újabb és egy újabb követte, majd oldalra lépett, hogy kitérjen egy esetleges merénylet elől. * Én a helyedben kijönnék az asztal mellől, kár lenne, ha beesnél a köretek közé...

Lehet, hogy nem ritka....de nem mindenki olyan. És...szomorú, ha úgy vélik, bárkit megkaphatnak...csak mert több aranyuk van...
*Zavartan figyelte a férfit, és a vörössége sem hagyott alább. Ez valahogyan nem akart olyan gyorsan eltűnni. Habár a szavaira igazat adott.... mégsem szerette csak úgy. A testvérei mások voltak...és..igazából...ez csak pár éve van így. Mióta kötelezni akarták..csak azóta.
A kérdésnél felpillantott lepetten ,majd zöld szemei sokkal kedvesebbek. Gyengéd fény csillant meg, mialatt mosollyal kezdett beszélni, habár akaratlanul, de nem pillantott a trónörökösre, habár arca színe nem változott még vissza.*
Áhim... nem csak nagyon közel állt hozzám. Megvédett, és ha kellet velem együtt bűnhődött, csak azért, hogy ne érjenek hozzám.

Hogy én mit ? *csücsörített egy kicsit ,majd elvigyorodott szélesen, mialatt hosszan nézett a férfira. Felmérte, újra, és újra, mintha ez sokat adott volna a lantban.....de azért nem teljesen így volt. *
Okos vagy, és igyekszel mindent több oldalról megvizsgálni. Néha...úgy érzed magad ,mint egy madár akit ketrecbe zártak. *nevetett kicsit* A pillantásod elárulja, hogy világot néznél, hogy sokkal több mindent átélnél szívesen ,mint amennyit megtehetsz. A rangod.....áldás és átok is..amivel tisztában vagy... így mindkét részét próbálod kihasználni. Nem mutatod...de sokkal több mindent veszel a vállaidra, mint kellene. Szeretsz csipkelődni....de azt is élvezed ha megdicsérnek....csak az zavar ,ha ez nem őszinte..hanem csak szokás. *megdöntötte kicsit a fejét, mialatt zöld szemeivel fürkészte.* Sokkal többet foglalkozol másokkal, mint mutatod....ezért nagyon érdekes... személyiség vagy...ellentmondásokkal. Szeretek veled beszélgetni...mert intelligens vagy....és eléred ,hogy azt érezzem, mintha néha egy kanál vízben meg tudnálak fojtani. Habár be vagy zárva, amíg itt vagyok szeretnék abban segíteni, hogy szabadabb lehess.

Fogalmam sincs...ilyeneken nem gondolkodtam. Amúgy sem kellene bocsánatot kérnie...nem is ereszkedne le hozzám. Csak viselkedjen normálisan....ennyi bőven elég.
Ehhh..... csak nem megint valami teszt?

*Habár több ütést kikerült kecsesen, jó pár el is találta s csak a szerencsén múlt,hogy nem zuhant az asztalhoz, amire végül maga Inayat is figyelmeztette. Felhúzott orral nézett rá ,majd kilépet, s messzebb is távolodott az asztaltól a biztonság kedvéért. Nevetve nézett rá utána, sőt sejtelmes mosoly jelent meg az arcán, mielőtt újra támadásba lendült volna!* Fiigyelj!

Néha pár csilingelő arany nagyon érdekesen hat az emberekre. * Engedte el könnyedén a gondolatot, amely igazából nem boldogította. Talán másként vélekedett volna a pénzről, ha nem ilyen körülmények között él és nevelkedik, de úgy gondolta, ez már sosem derülhet ki igazán a számára. * Szóval Áhimnak hívják... legalább bemutattad az értékes "idegent". Szóval... olyasmi lehetett a számodra, mint egy testvér, vagy igazi bajtárs... Meglátogatod majd, ha letelt az időd a palotában vagy már túl messzire kerültetek egymástól? * Kérdezett rá, csak utólag gondolt bele, hogy ezek a dolgok talán elszomoríthatták Vélát... de... valamiért érdekelte. Szerette volna, ha az az idő, amit itt tölthet, nem csak keserűségről szólna a számára, hanem jól érzi magát. Ezzel is magyarázta, hogy olyan sokszor látni akarta. *

* Enyhén oldalra biccentette a fejét, miközben a leírást hallgatta. Meglepte, hogy Véla ilyen jól belelát a dolgokba és elismeréssel tartozott neki. * Ha túl sokat dicsérnélek, az egód mindkettőnket kiszorítana ebből a teremből... Talán néhány dologban igazad van, jó megfigyelő vagy... vagy túl sokat pletykálsz Hazimmal. * Felnevetett rajta. * Túl könnyen magadra veszel minden megjegyzést, ez olyasmi, amit nem lehet mellőzni vagy éppen kihagyni a lehetőségek közül. Kifejezetten szórakoztató, amikor felpuffasztod az arcodat, mint egy hörcsög. * Halkan felsóhajtott, majd rávette magát, hogy az élénk, zöld szempárba nézzen. * Megjegyeztem, amit mondtál nekem... Egyszer meg fogom nézni a faludat és tényleg elvárom, hogy körbevezess. Látni akarom azok után, hogy ilyen lelkesen beszéltél róla...

Nem teszt... komolyan mondtam. Kifejezetten neked fogok készíteni egy rendeletet, addig még kitalálom, hogy mit... Sok idő kell ahhoz, hogy kellően precízen alkossak meg valami fontosat... és ez mindenképpen annak számít.

* Vélának nem kellett figyelmeztetnie, figyelt anélkül is... csak talán nem eléggé. Kitért az újabb ütés elől, de a mozdulat miatt a keze beleakadt a kendőbe, amit a táncos viselt. A lendület mindkettejüket tovább vitte, így egy koppanás kíséretében landoltak a padlón. Inayatnak még a pillanat közben arra maradt ideje, hogy forduljon, így a hátára esett, Véla pedig nagy valószínűséggel rajta landolt.
Habár esés közben behunyta a szemét, most ismét kinyitotta, nem tűnt bosszúsnak. Felnevetett magukon, mást nem is igazán tehetett volna. * Nem szakadt el a kendő? * Tette fel az első kérdést, miközben kissé megemelkedett és megérintette Véla karját. * Elmondhatod, hogy komoly harcban estél el...

Attól függ milyen emberekre. Persze.... én is szegényként éltem világ életemben...ezért...valamilyen szinten megértem...és mégsem. Mert... a tartása az embernek, nem mindent enged meg....vagy csak a példa.
*Vont egy kicsit vállat. Talán másképp gondolkodna, ha  a szülei nem dolgoztak volna annyit, tisztességesen, hogy legyen pénzük. Még gondolkodott kicsit a dolgokon. A kérdésre egy pillanatra nézett maga elé....végül mosolya parányit lejjebb ment, bár pillantása nem nagyon változott. Még ha kicsit el is szomorodott, benne volt ugyan az a pillantásában, mint azelőtt.* Tudod....lehet meglátogatom. Azután, hogy itt letelt az időm. De előtte mindenképp írok neki. *Mosolyodott kicsit el.* Nem szeretném megzavarni a családját.

Ahh.... *Nézte ,de inkább úgy volt vele, hogy nem kőt bele a trónörökösbe. Inkább úgy vette ,mint egy bókot, ezzel a gondolattal kicsit elmosolyodott. Hosszan nézte, végre a másik rá is pillantott, mire ő is felnevetett a másik mellé.* Nem tehetek róla...ez megszokás...
Hát....akkor mindenképp körbevezetlek... persze..inkognitóban. Úgy tudod a legjobban élvezni. De mindenképpen megcsináljuk majd....

Nem tudom.... hogy most emiatt féljek....vagy örüljek előre is....
*Zavart vigyort engedett kissé meg.*

*Döbbenten vette észre, hogy nem éppen úgy alakult a dolog, mint várta. Egy kis reccsenés kíséretében, a lendület magával vitte, s hamarosan csak érezte, hogy a gravitáció hatására egyre közelebb került a padlóhoz. Apró kiáltással került le, végül mégsem fájt neki egyáltalán. Amint felhúzta kicsit az orrát, meg a zöld szemeit lassan kinyitotta, észrevette, hogy maga a trónörökös volt ott, a szemei egy pillanatra ijedté váltak, s ez csak akkor változott, amint Inayat felnevetett. A nevetése más volt...valahogy sokkal szabadabb, amire az arca nyugodtabb lett, majd elmosolyodott. Hosszan nézte zöld szemeivel, s csak arra kapta el a pillantását, amint megérintette a karját. Egy pillanatra megijedt, mert az érintése meleg volt, ám ezt elsőre nem fogta fel, mert azonmód a kendője miatt kezdett aggódni. Hirtelen fordult kicsit hátra, bár nem mozdult le a trónörökösről, így még mindig úgya úgy voltak szinte. Amint látta, hogy az új ajándéka, az a finom anyag elszakadt s kicsit elfoszlott, szinte könnybe lábadt a szeme.*
Deeeee........
*Húzta fel az orrát, s biggyesztette ajkát.*

* Ha valamit mondania kellett volna a szituációról, az biztosan a számára legalapvetőbb tény lett volna vele kapcsolatban: még sosem került ezelőtt ilyen helyzetbe. Ezt magának is köszönhette... Legbelül nem bánta, de ugyanakkor nagyon sutának érezte magát, és enyhén zavarba jött, ami rá nem volt éppen jellemző. Ezen cseppet sem segített, ahogyan Véla nem kelt fel, hanem ott maradt vele és a kendője miatt könnyes szemekkel szemlélgette a kárt. Egy pillanatig úgy érezte, a szíve a torkában dobog. Már nem először érzett így a táncos mellett, és ez kissé kétségbeejtő volt a számára. Miért hoz ki belőle ilyen furcsaságokat? Miért jó érzés, ha ilyen közel van hozzá? Hiszen... férfi. Miért akarja egyre többször látni a mosolyát, vagy a nevetését? Miért látja vonzónak? Miért képes megbabonázni az a zöld szempár? Miért szeretné megérinteni a puhának tűnő ajkakat? *

* A gondolataitól egy apró fejrázással szabadult meg. * Ne aggódj miatta... Add oda Hazimnak, majd ő megjavíttatja, észre sem fogod venni a szakadás nyomát... Na... Nehogy pityeregj, ez nem a világ vége... * Teljesen felült, de közben átölelte a táncost, hogy megtarthassa az egyensúlyát és ne landoljon a padlón. * Nem ütötted meg magad? Nem tudnék veled mit kezdeni, ha bevered a fejedet és még kergébb leszel... * Mondta ki, de nem tudott teljesen parancsolni magának. Hiába akarta csípősebben közölni a megjegyzését, ez nem teljesen sikerült, talán éppen a sok-sok kétely miatt, ami megfogalmazódott benne. Azt már észre sem vette, hogy még mindig nem engedte el a fiatal férfit és ugyanúgy tartotta. *

Az ijedelem nagyobb, mint a baj... * Mondta ki végül, közben halkan felsóhajtott. *

*A kendő sorsa teljesen lekötötte a figyelmét, így amolyan csip-csup dolgokkal nem tudott foglalkozni, hogy éppen hol volt, miért volt, és ,hogy talán ez a másik személynek nem is olyan kényelmes, mint jelenleg neki. Maga az érintés is, habár még mindig valamilyen szinte piszkálta, kellemesen a bőrét, nem volt annyira feltűnő a "fájdalom" miatt, amit érzett a szeretett kiegészítő miatt.*
Jó....jó..lehet....de ma kaptam. Ajándékba.....tudod....s olyan szép volt.....
*Motyogta, fel-felhúzva az orrát, hogy ne sírja el magát. A váltás hirtelen érte, így, mielőtt eldőlhetett volna megkapaszkodott a másikban, s csak ezután esett le neki, hogy a trónörökös is fogja, valószínűleg ugyan az okból. Az ölelés miatt, aminél jelenleg a saját kezei is akaratlanul is rásegítettek, ahogyan Inayatban kapaszkodott, már viszont az elméje is felfogta, hogy valami más....van itt. Az érzés, hogy a másik ilyen közel volt hozzá...kellemes volt és ez egy pillanatra zavarba hozta, mert nem igazán értette ennek különösebben az okát. Szavaira szinte sértetten akart felpillantani, de mire Inayat a végére ért, már Véla sem érezte azt ugyan olyannak, mint máskor. Zöld szemeivel hosszan nézte a másikat, szemei sarkában pedig a könny ült meg.*

Kíváncsi lennék, hogy ha egy számodra fontos dolog menne kárba...is ezt mondanád.
*Motyogta a másik sóhajtása alatt. Érezte ,hogy a szívverése felgyorsult egy kicsit, de azt még mindig igyekezett csak a "sokk"nak betudni, a baleset okán. Kicsit megsimogatta a tartó kezeket.* Hm....erősebb vagy, mint gondoltam....

* Figyelte Vélát, halványan elmosolyodott miatta, majd ingatni kezdte a fejét. * Ha meg lehet javítani, akkor valószínűleg ugyanezt mondanám... Legfeljebb nagyobb lendületet vennék abban, hogy ügyetlennek nevezzelek, de... ezt most én rontottam el. Ha legközelebb párnával akarunk egymás ellen merényletet, akkor előtte szépen megszabadulsz a slafrangoktól, hogy ez ne ismétlődjön meg. Különben is... nem a tárgy a fontos, hanem a lelkület, amivel kaptad és akitől kaptad, vagy az emlék... * Válaszolta dünnyögősebb hangon. Az egyik kezével elengedte őt, hogy a köntöse ujjával megtörölje az arcát, mielőtt ténylegesen útnak indulnának azok a fájdalmas könnyek. * Egy-két nap múlva visszakapod a kendődet... annyi időre csak tudod nélkülözni... * Amikor Véla felnézett rá, kénytelen volt egyenesen a szemébe nézni. *

* Fürkészte a pillantását, most nem nézett másfelé, mert... szüksége volt egy bizonyítékra. Abban bízott, hogy ha a vonásait figyeli, akkor elfelejti mindazt, ami megfordult a fejében... így tudatosul majd benne, hogy valóban egy férfit tart a karjaiban még akkor is, ha könnyűnek érzi és kifejezetten kecses alkatúnak. Megköszörülte a torkát, összeszedte az évek alatt elraktározott szavak egyikét, amit nem mondott ki túl sokszor, majd engedte a felszínre törni. * Sajnálom... Tényleg kerestetek valakit, aki majd megjavítja neked... csak... ne sírj.

* Amikor a simítást megérezte a kezén, észbe kapott. * Vagy csak te vagy túl könnyű... Kiheverted az esést? * Az utóbbi kérdés már valamivel élesebb volt, kezdett közelíteni a megszokott tónusa felé. Hiába mérte végig újból és újból a fiatal férfit, a furcsa érzések nem akartak elmúlni, és valahol mélyen ez kezdte bosszantani... ugyanakkor kíváncsivá is vált. Igaz lenne mindaz, amivel az első találkozásukkor játszott? Akkor eddig miért nem érzett hasonlót...? Hülyeség!
Igyekezett ismét félresöpörni a megannyi kérdést. *

Saflangok? Pfff.... jobban kellene értékelned, hiszen a ruhák nagyját tőletek kapom....
*Dünnyögte, azzal felpillantott lepetten amint megérezte a ruha anyagának, finom, gyengéd érintését az arcán, a szemeinél. Hosszan nézte a másikat zöld szemeivel..... az egész, ami most történt számára.... egyrészt lehetett volna teljesen hétköznapi is, hisze sok testvére volt, sok mindent megélt....és mégis...valamiért...teljesen...más volt. Zavartan elmosolyodott, majd egyik szabad kezével, ő is áttörölte az arcát. Bólintott.*
Ühm....addig, használok másikat..az nem gond. Csak...nem szeretném megsérteni azokat akiktől kaptam.....hogy nem figyeltem rá.

*Amint úgy érezte, hogy talán vissza tudja tartani a könnyeket, vagy elfojtani azokat, meghallotta Inayat szavait. Alapjáraton is, most láthatta, hogy őszinte...hogy hogyan beszélt vele, mert nem fordult el tőle...és közben még olyan dolgot is mondott ami...teljesen meglepte! Döbbenetet hozva rá...és közben...mégis valamiért nagyon is boldoggá tette. Ha ezt mondta....akkor tényleg megfogja javíttatni. Most már azért küzdött, hogy a boldogságtól ne sírjon, s így hirtelen harapott ajkaiba, míg szemei egyre jobban csillogtak a fel nem törő örömkönnyek miatt.*

*Szipogott még egy kicsit, s bólintott.* Szerencsére nem estem nagyot. *Paskolta meg a másik vállát, egy vigyorral. Jobb kedve lett, azért amiket a trónörökös mondott...hogy meg lesz javítva... valamiért máris szebben látta azt a világot, amelyet az elmúlt pár percben, sötét, borongós felhők öleltek körbe. Vissza pillantott rá....a varázs... vagy nem tudta ,hogy nevezze nem múlt el...sőt... most, hogy a lelke megnyugodott...kezdte észrevenni ,hogy valami nincs rendjén.....nem...így, szinte átölelve egymást kellene lenniük...s ez, illetve a meleg érintés amit érzet zavarba is hozta, ám csak egy kissé zaklatott vigyorba torkollott. Ismét, gyengéden csapkodta meg a férfi karját.*
Jól van...most már minden rendben...látom elfáradtál...talán jobb ha majd megyek....még a végén azt hiszik ,hogy azért estünk mert letámadtalak! Habár...tény ,hogy nagyot estem. Még így is....

Ha én adtam volna, akkor is annak nevezném... Miért, te minek hívod őket, azon kívül természetesen, hogy kendő... * Aprót bólintott, majd folytatta. * Kivételesen megengedem, hogy rám fogd, ha bárki kérdezné. Véletlenül elszakadt, ennyi... Ha emiatt valaki megharagszik rád, akkor nem szívből adta az ajándékot, hanem csak próbára akart tenni téged. * Vágta rá azonnal. Hibásnak érezte magát, de hogy még erre emlékeztessék is! Vannak dolgok, amikhez sosem szokna hozzá... * Túlságosan vigyázni akartál rá... minél jobban próbálsz őrizni valamit, annál nagyobb eséllyel esik bántódása...

* Felvonta a szemöldökét. * Mondtam valami furcsát...? Miért nézel így rám? Majd akkor ujjongj annyira, ha visszakaptad jobb állapotban. * Magyarázta, miközben Véla tekintete arra sarkallta, hogy tényleg kerestetnie kell egy olyan mestert, aki nem csak kontár munkát végezhet a becses ruhadarabon. Nem látta különösebben értékesnek vagy lenyűgöző darabnak, ugyanakkor a táncost valami fűzte hozzá... ha tényleg ez kell a boldogságához, akkor megkapja. *

Egyelőre az is elég, ha engedsz felkelni és nem kell ledobnom téged... * Felnevetett Vélán. * Akkor sem tudnál feldönteni, ha nagyon akarnád... nem tűnne reális magyarázatnak, főként nem az őrök szemében vagy a szolgálókéban * Miután meggyőződött róla, hogy a fiatal férfi nem landol a padlón, elengedte, majd ő is talpra állt. Megigazította a ruháit, a tekitntete az ablakra szegeződött és a kinti sűrű sötétséget pásztázta. * Későre jár... Korábban csak bosszantani akartalak vele, de... maradj itt éjszakára, a reggelit is elfogyaszthatod itt. * A korábbi felszabadult nevetés után, most ismét feszültebbé váltak a vonásai. Tényleg nem így tervezte, de túlságosan elszaladt az idő... igazából észre sem vette a múlását. *

* Az előbb történtek miatt most fele annyira sem tűnt jó ötletnek a dolog, de... a kényszer nagy úr. *

Kendő...sál,stóla... *Kezdte el mondani, ami hirtelen eszébe jutott. Bár általában ritkán ad ezeknek külön megnevezést. Inayat ajánlatára ugyan úgy őt nézte....hosszan, végül csak kicsit rázta meg a fejét.* Hm.... Nem akarom rád fogni. *Mozgatta még kicsit meg az orrát. Igazat adott a másiknak....de számára ezek akkor is mindig nagyon fontosak voltak. Emlékek, ajándékok..egyszerűen....imádta őket. Mindenkinek voltak heppjei....Vélának ez volt.* Majd..megoldom......értem... *motyogta még vissza pillantva a férfira.*

Biztos úgy lesz! *Engedett meg egy boldogabb mosolyt végül, elfojtva a szipogás maradványait. Az ahogyan az egész következett.... sok mindent próbált feltárni előtte....pedig nem is kereste eddig.*

Ehh?! Ezt úgy mondod ,mintha én tartanálak téged! * Szavai emlékeztették arra a helyzetre, amire éppen csak most jött rá, maga Véla is, s habár talán kissé ügyetlenül, de zavarával küszködve ugrott, állt fel a másikról. Arrébb lépkedett, úgy hallgatta a nevetést. Karba fonta a kezeit, mintha sértésnek vette volna, pedig esze ágában sem volt. Ezt mutatta a mosoly, ami úgy másfél perc után már megjelent az arcán.
Megigazította kicsit a ruháját, habár egészen más típusúakat hordott, mint a trónörökös. Csak azután pillantott fel, szembe találva magát az ablakkal, s annak sötét világával. Szavaira lepetten pillantott rá.... itt kellene maradnia.... igaza lehetett... hiszen valóban nagyon későre járhatott, bár maga Véla nem tudta ,hogy szaladhatott volna el az idő ennyire.... Jó társaságban telik az idő.... mondják...és ebben lehetett igazság. Mert Véla..élvezte az Inayattal való beszélgetést...habár... jelenleg nem emiatt volt zavarban. Zavarta a tudat, amit közölt Inayattal is...amelé pedig jött az, hogy nem tudta pontosan megmondani, miért jön zavarba most a másik miatt..... Habár csak a kinti tájat nézték... Véla érezte a változást...s ez nem segítette a zavarát. Végül kinyitotta a száját ,hogy beszéljen....de elmaradt...ezt eljátszotta még kétszer, mire beleegyezően, lemondóan sóhajtott fel. Nem tudott olyan indokot, amivel ezt az egészet teljesen kikerülhette volna.*

Ugyan úgy, mint múltkor?
*Kérdezte kissé motyogva.*

Hivatalos engedélyt kapsz rá és nem kapsz alkalmon? Ilyet sem láttam még... mondjuk hasonlót sem mostanában ajánlottam fel. * Halkan felsóhajtott. * Megoldod? Legyen... de utána ne panaszkodj, hogy nem sikerült... bár ebben nem nagyon van olyan pont, amely különösebb magyarázatokat vagy utánajárást igényelne.

* Véla megjegyzése miatt egy pillanatra átsuhant a gondolatai között, hogy le kellett volna dobnia, akkor magát is megkímélte volna a kellemetlen kérdésektől. Viszont... már nem változtathatott rajta, végül is jól alakult, mondhatni...
Hogy ezek után mellette aludjon egyáltalán nem tűnt a legjobb ötletnek, viszont hibázott. Nem tudta melyik a rosszabb: már másodszor beismerni, hogy rosszul lépett a nap folyamán vagy ahelyett, hogy inkább elengedné az egészet és kitisztítaná a fejét, tovább rontja a helyzetet. *

Nem egészen úgy, mint a múltkor... Most megjegyzem, ki mellett alszom el. * A helyére löki nagyjából a párnákat, hogy legalább az ne vethessen fel kéretlen kérdéseket a szolgálók részéről. * Ha jól laktál, akkor gyere... Tényleg fáradt vagyok és ahogyan elnézlek téged, te sem vagy éppen a legfrissebb. * Közölte vele, majd elindult az ajtó felé, ami a saját lakosztályához vezetett. A helyiség, amit étkezésre használt, nem volt a közvetlen része, talán afféle előszobája volt a hatalmas hálónak, amelyhez egy szintén hasonló pompában tündöklő fürdő és egy pihenő helyiség tartozott. Talán egy család is elélhetett volna benne, viszont Inayatnak egészen fiatal kora óta ez volt a menedéke. *

* Most nem kérdezte meg Vélától, hogy akar-e fürdeni... amikor korábban a karjaiban tartotta, érezte a kellemes illatot a bőréről. Az utóbbi miatt lassított a léptein, egy rövid időre megállt, utána pedig szó nélkül lépett be az ajtón. Nem csukta be, szándékosan nyitva hagyta a táncosnak, hogy követhesse. Megvolt az oka annak, hogy társaságra volt szüksége esténként, de ezt egyedül Hazim tudta. Habár talán elmondta volna, ha kérdezik, de... sosem kérdezték róla. Ma este úgy tervezte, hogy az egyik háremhölgye mellett lesz, de így utólag, ha rá gondolt, nem vágyott annyira az ő társaságára. *

Azzal, hogyha elmondanám...jobb lenne ? Nem hiszem. Csak azt mondanál, hogy rád fogtam vagy a könnyebb utat keresem vele. A végkimenetel nem változik...sokszor meg nem fontos nekik, hogy hogy is történt...akkor meg miért rángassalak bele? Nekem fontosak...de másoknak nem olyan nagy dolog ez.
*Pillantott részvétet nyilvánítva a ruhadarabra.*

* Nem figyelte amint Inayat aránylag rendet tesz maguk után, sokkal inkább a fejét fordította egyik, majd a másik oldalra, hogy egyáltalán kitalálja, hogy bújjon ki ebből. Nem akart itt maradni....ami, igazából nem a férfi miatt volt...egyszerűen csak..... Viszont az örök ilyenkor is kint álltak...ha most lelép, csak több kérdést vett fel, az amúgy is kényes pletyka miatt, amit végül Hazim mondott neki. Hirtelen érintette meg kezeivel az arcát s hangtalan sikolyt engedett meg maga elé, míg nem láthatta senki. Miért keveredik ilyen helyzetbe? A vacsi, a beszélgetés a játék! Mind jó volt...hát miért nem mehet aludni a saját helyére ?*
Tudod mit! Inkább legyen az ,hogy....
*Kezdte el sietve a másik után, viszont arra nem figyelt ,hogy Inayat egy kis időre megtorpant, így a hátának ment s szinte vissza pattant onnan. Kissé elvesztve az egyensúlyát, próbált két lábon megállni, majd az arcát fogva figyelte, amint a férfi tovább indult. Zavart vigyorral nézte meg a lakosztályt, amit ezelőtt csak egyszer látott.*


Tudod mit, én most inkább mégis mennék...mit szólsz?! Nagy fiú vagy, bizonyosan el tudsz aludni egyedül is, és csak nem bántanak ha halkan vissza ballagok a helyemre!
*Zavart nevetéssel fordult meg, kissé gyáván indulva meg, hátha sikerül neki a dolog. Lényegében sejtette, hogy nem mehet sehova, mégis, az apró pánik, amit az jelentett, hogy valaki mellett aludjon legalább annyira erős volt, hogy megpróbálja ezt az egészet.*

Nem úgy értettem, hogy körbeszaladsz a palotában és mindenkinek elmondod... csak ha kérdezi valaki. * Halkan felsóhajtott, miközben Vélára pillantott. * Ha nem a te hibádból esett baja, akkor ostobaság lenne miatta éppen rád haragudni... mellesleg engedély nélkül senki sem merne azzal burkolózni, hogy rám fogja. * Megvonta a vállát. * A te dolgod, csak adtam egy lehetőséget... Ha nem élsz vele, már nem az én gondom.

* Ahogyan Vélát hallgatta, nem fordult vissza felé, csendben várta ki a végét, és még utána is hallgatott. * Ha ennyire nehéz elviselni a társaságot, akkor menj. A kendőt hagyd itt. * Mondta végül. Nem várta meg, pontosabban látszólag nem figyelte, hogy a férfi mit lép. Odalépett az ágyához, hogy magához vegye róla a gondosan kiterített, puha anyagból készült nadrágot, amit alvásra használt. A fürdő felé indult, úgy érezte, most mindenképpen jól esne neki egy kis víz, hogy felfrissítse.
Ostobának érezte magát, mert így viselkedett... de ezek miatt a kételyek miatt tudta elengedni végül Vélát. Igen, jobb is lesz így! Kitisztulnak a gondolatai és mehet minden tovább a megszokott kerékvágásban! *

* Hamar megmosakodott, a törülközővel nem szárítkozott meg teljesen, úgy vette magára a tiszta ruhát. csak pár perc telt el, de úgy sejtette, hogy a táncos már nem lesz a szobájában, így tért vissza oda. *

*A válaszra hirtelen torpant meg döbbenten maga elé. Nem csak maga a válasz, hanem a trónörökös hanghordozása is meglepte. Kissé hátrasandított, mialatt az elment a fürdőbe. Hirtelen jött ez a változás....s ezt mindenképpen annak tudta be, hogy megbántotta.....*
Pfff...nem az én dolgom.
*Indult tovább halk morgással, de mielőtt elérte volna az ajtót megint megtorpant. Nem szeretett volna hálátlannak tűnni....s emellett nem Inayat társaságával volt gondja....
"Ha ennyire nehéz elviselni a társaságot, akkor menj".... visszhangoztak a szavak a fejében, míg végül egy nagy sóhajjal trappolt vissza. Nem feküdt be az ágyba, a fal tövébe ült le, nem messze a pihenő alkalmatosságtól, úgy nézte a fürdő részt. Némaságba burkolózott, de harcolt magában mindennel, éppen ezért ha valaki most látta volna, valószínűleg elmebetegként szállíttatták volna el. Nem szeretett volna maradni, nem szerette ha irányítják...s közben mégsem akarta ennyire megsérteni azt, aki azért jó volt vele, s akit úgy érzet kezdett a barátjának fogadni. Megfogadta magának is ,hogy figyel rá....s ezt mondta Hazimnak is... szép lenne mindent így meghálálni....
Felpuffasztott arccal pöckölgette maga előtt az apró porszemeket, majd felhúzta a lábait fáradtan s átkarolta őket. *
Nem igaz....hogy nem értette meg.....

* Halk szuszogás törte meg a csendet a szobában. Véla ugyan ott, ahol leült, volt. Lábait magához vonva tartotta, de kezeivel már nem ölelte. Azok a tetején helyezkedtek el, mintha párnák lennének, a feje, pedig a kezein pihent. Barna tincsei a világos arcába hullottak, szanaszét, éppen ahogyan a gravitáció engedte, mialatt ajkai kicsit eltávolodtak egymástól. A száján vett levegőt, emiatt szuszogott, még ha nem is hangosan.
Valószínűleg ténylegesen kifáradt...vagy csak a kis ital álmosította el így a végére, hogy pár perc alatt elmerült a békés álmaiban. S ezek a kellemes, békés pillanatok az arcán is tükröződtek.*

* Habár nem gyújtotta meg a lámpásokat a teremben, a kintről beszűrődő fényben jól látta, hogy Véla ott gubbaszt a földön. A halk szuszogása miatt halkan felsóhajtott, majd csendes léptekkel indult el felé. Leguggolt mellette, úgy fürkészte a vonásait. Tetszett neki, amit látott, halkan suttogva szólalt meg, inkább csak magának. * Buta vagy... menned kellett volna, amikor el tudtalak engedni... * Nem akarta hagyni, hogy a fiatal férfi a padlón aludjon, ráadásul ebbe a kicsit kényelmetlennek tűnő pozícióban.
Az egyik kezét a háta mögé csúsztatta, míg a másikkal a lábai alatt támasztotta meg. Ahogy megemelte, ugyanolyan könnyűnek érezte, mint amikor az esés után felült vele. Az ágy felé vitte, igyekezett úgy mozdulni, hogy véletlenül se ébreszthesse fel. Elfektette a puha párnák között, majd betakarta a vékony selyem takaróval. Ismét a vonásaira pillantott, azon kapta magát, hogy közelebb hajolt hozzá, ezért gyorsabb lépéssel távolodott el tőle és lépett messzebb az ágytól. Nem csapott zajt. Ha a táncos felébred, akkor talán egy nagyon kellemetlen beszélgetés vette volna kezdetét. Hálát adott, amiért annyit gyakorolta ezt a műveletet régebben a húgain. Az... már más kérdés volt, hogy nem egészen úgy tekintett rá...
Ez a gondolat szülte az elméjében a megoldást mindenre. Véla volt az egyetlen, aki nem a trónörökösként kezelte, hanem egyszerűen csak Inayatként, akinek ő is gondolta magát. Hamar kezdett szimpátiát érezni iránta és bízni is benne, ez zavarhatta meg!

Megjegyezte, amit korábban hallott tőle, hogy kellemetlen a számára valaki mellett aludni, így nem akarta ennek kitenni az ébredéskor. Az ágytól nem messze lévő kanapéhoz lépett, majd kényelmesen elnyúlt rajta és a díszpárnákat a feje alá húzta. Mivel az éjszaka meleg volt, így nem hiányzott a számára a vékony takaró sem. Behunyta a szemét. A tudat, hogy nincs egyedül a szobában, kezdte megnyugtatni, és a háttérbe szorult az a megjegyzés is, amit kapott... Már nagyfiú... Egyszer veszekedett Hazimmal, akkor hallotta ezt. Hetekig nem volt hajlandó szóba állni a hű szolgálójával... talán tényleg komolyodott, mert most nem érezte akkora szálkának a dolgot.

A belső monológ, amit szüntelenül folytatott, lelassult, hogy aztán rövidesen a pihentető sötétség vehesse át a helyét. *