Sable kincsei (Serahime, Armblast) [+18 / nyomokban yaoit tartalmazhat]

Nagyon csendes? Ezt kötve hiszem... de felesleges ragoznunk, holnap mindenképpen kiderül, nem igaz? * Kérdez vissza, a tekintetében egy sunyi szikra villan. A hírekre nem tesz megjegyzést, nem akarja elmondani, hogy mit adott tovább, túl sok dicséret lenne a fiatal táncosnak. Éppen elég, hogy hagyta ennyire elragadtatni magát.*

* Elengedi a füle mellett a kommentárt, a válaszok helyett először csak alaposan végigméri. * Igen, az a fekete hajú lány... Hmm, te is eleget tudsz az energiabombákról, szóval... * Nyitva hagyja a mondatot. * Döntsd el, hogy akarsz-e jönni és indulj. Lassan késésben leszek, és nem szívesen várakoztatok meg egy hercegnőt...

/ Ez most csak ilyen rövidke, bocsi   /

*Észreveszi a másik szemeiben azt ,hogy tervezz valamit. De ő sem hagyhatja magát! Így csak bólint,  még ha fél is egy pillanatra az elkövetkezendő naptól.*
De.... majd kiderül holnap.
*Nem válaszol neki, s ebből pontosan tudja ,hogy igaza volt. Kicsit több figyelmet kapott, s ezt nagyon is élvezte. Mindig is élvezte ,ha figyeltek rá. A célja pedig a tánccal nem csak a saját szórakoztatása , hanem másoké is volt, így ez még jobb volt.*

* Zavart vigyor volt a másik megjegyzésére a válasz, főleg amint észrevette ,hogy az jobban megnézte. Keresztbe fonta a karját ,majd halk sóhajjal követte nagy léptekkel.*
Jól van, jól van! Ha már ennyire kéred akkor megyek én is.
*Engedett meg egy kis vigyort mialatt követni kezdte. Hosszú gondolatokkal a fejében, majd csak egy sóhajjal.*
Ugye most nem fog a nyakamba ugrani? Fogalmam sincs ,hogyan keverhetett össze veled....
*Motyogta ahogyan haladtak. ...Mellesleg..nagy ez a kert? Ha a másik oldalán van?


*A lány izgatottan sétált fel s alá. Már várta pár perce a testvérét, de tudta ,hogyha az azt mondta ,hogy itt lesz, akkor így is lesz. Valószínűleg csak elhúzódott valamilyen dolga. A délután rendesen tanult...még ha nem is mindenbe adta bele a 100%-ot ,de Inayatnak tett ígérete miatt nem volt rossz. A  megterített asztalra pillantott. Rengeteg finomság volt rajta. Megkordult a gyomra.*
- Siess Ina..ina...

(( Ugyan semmi >w<))

Őszintén szólva... nekem sincs. Ha számításba veszem, hogy homályosan lát szemüveg nélkül, még úgy is sok az eltérés. A magasság, az alkat, a hajszín, a bőröd is világosabb... Valószínűleg csak azon az útvonalon mentél, amelyiken én szoktam és inkább rám számított. Érezd megtiszteltetésnek, hogy megölelt... Nem mindenki dicsekedhet ezzel. * Az ajkait szélesebb mosolyra húzza. * Igen, hatalmas a kert... lehet, hogy órákig fogunk bolyongani, mert néha magam is eltévedek benne... * A tekintetében egy szikra villan, előszeretettel húzza Vélát. Pontosan ismeri a kertet, és a másik vége talán ha 10 percnyi lassú sétára van. Nem hagyhatott volna ki egy ilyen lehetőséget. *

* Ahogy haladnak előre, már messziről látja a húgát és a terítéket. Int neki köszönésként. Inayat vonásairól most tükröződik, hogy tényleg jó kedve lett, habár sok mindent kapott, amin elgondolkozhat, és amin el kellene mélyebben gondolkodnia. * Úgy látszik, ma mindenki korábban ér be, mint ahogyan gondolom... Remélem nem vársz régóta. Ha nem bánod, akkor ma Véla is velünk vacsorázik. Fellép majd az ünnepségen, akkor láthatod táncolni... átment a vizsgán. * Most már nevén nevezi az alkalmat, nem akarta ennyire élesen beállítani a táncos előtt. *

Azt csiripelték a madarak, hogy ma ügyes voltál az óráidon...

Nem ? Pedig nagyon úgy tűnt ,hogy közvetlen lány. Azok meg szeretek ölelni másokat.
*Elmosolyodva lépkedett a másik mellett, végül egy kissé gunyorossá vált a mosolya.*
Egy pillanatra azt hittem ,hogy azt mondod, azért érezzem megtiszteltetésnek ,mert veled cserélt össze.....
*Aztán hirtelen tűnt el a mosoly az arcáról s döbbenten nézett a másikra. Rákapta a fejét hitetlenkedve.*
Ugye nem? Ezek után nem biztos ,hogy akarok órákat bolyongani! Inayat, mond ,hogy tudod merre kell menni!
*Nyávogott egy kicsit.*
Komolyan...mi lesz ha eltévedünk? ÉHEN FOGOK HALNI!...... Te..ugye nem vagy kannibál?

*Egyszer csak észreveszi a lányt, a terítéket s rájön ,hogy a másik csak hülyére vette. Ő pedig simán belesétált ebbe a kis csapdába. Zavart vigyorral rángatózott a szemöldöke egy kicsit ,majd sóhajjal morogva ment tovább mellette. De csak halkan durcáskodott.*
Ezért még .....fuuuhhh...mit fogsz kapni...
*Ám ahogyan közel értek igyekezett egy kis mosolyt előcsalni ,melyből egy féloldalas lett.*
- Végre, már nem tudtam merre lehetsz!
*Nézett a lányka a bátyjára, azzal átpillantott lepetten a srácra, s látva annak mosolyát halkan nevetett.*
- Úgy látom jól sikerült a tánc....ahh..hol hallottad ezt ?
*Húzta el a száját ,majd sóhajtva bólintott.*
- Direkt azért voltam jó ,hogy ma este együtt együnk! De...rendben....végül is vicces lesz ha Véla is csatlakozik.
*Kapta el a srác karját egy mosollyal ,mire az lepetten nézett hol Inayatra, hol annak húgára ,majd amint leesett neki amit a trónörökös mondott rápillantott.*
Vizsga? Te most komolyan vizsgáztattál?
- Átment ? Gratulálok! Nem könnyű elnyerni ilyen téren Ina-Ina dicséretét....ne máár...komolyan addig kell várnom? Nem igazságos....
*Sóhajtott ,majd az asztalra nézett.*
- Hozatni kell még egy terítéket akkor.

Az teljesen magától értetődő, hogy megtiszteltetésnek veheted... Felesleges lenne külön kiemelnem. * Mondja elégedetten elmosolyodva. Magában jót derül Véla reakcióján, nehezen fogja vissza a kissé kárörvendő nevetését. * Nem tudom... még sosem ettem embert, nem jelenthetem ki, hogy nem szeretem ilyen formában... * Kommentálja a helyzetet. Kíváncsi rá, hogy a fiatal férfi mikor lát át a kétségbeesés fátylán és szúrja ki a hozzájuk közel lévő terítéket. *

* A várt hatás nem marad el, a zavar és a harag keverékének ezt a fajta megnyilvánulását roppant szórakoztatónak tartja. * Tévedtem... lehet mégsem tévedünk el. * Mondja ki felnevetve, mert ezen már nem tudja visszafogni magát. Még a könnye is kicsordul, amit utána diszkréten letöröl. *

Ne haragudj, legközelebb igyekszem korábban érkezni... * Ritkán szokott bocsánatot kérni, legfeljebb csak hölgyek társaságában. A húgai például ilyen kivételes bánásmódban részesülnek, előttük igazi úriember. * Igen, nagyon jól... Mondom, a kis madarak csiripelték nekem... Bár elég kappan hangjuk volt... és szakállat növesztettek. * Utal itt a valódi informátorára: Hazimra. A férfi gyakran beszél minden oktatóval, mert rá osztotta ki ezt a feladatot, így nem csak a háremhölgyekről hall visszajelzéseket. *

Természetesen. * Válaszolja Vélának. * Mire számítottál? Hogy minden előzetes teszt nélkül rád bízom a főműsort? Túl fontos ünnepség ahhoz, hogy kockáztassak bármit is... A palota nem engedheti meg magának az apróbb botlásokat sem. * Csak int a szolgáknak, akik tőlük nem messze várakoznak, hogy hozzanak még egy terítéket. *

Ennyire szeretnéd megnézni? * A fekete hajú lány kéréseire nehezen mond nemet, főként ha ilyen szépen néz. * Van egy ötletem... Nem kapsz egy teljes műsort, mert akkor odalenne a meglepetés... Véla, lepd meg valamivel a kis hölgyet, de röviden és ne vidd túlzásba. * Adja utasításba. * Amíg nem ér ide a terítéked, addig úgysem vacsorázunk...

Akkor most közlöm ,hogy még csak meg sem kóstolhatsz! Világos ? Nekem minden részem nagyon fontos, és nem szeretném,hogy harapdáljanak...vagy ilyesmi...
*Jelentette ki határozottan a férfi felé ,majd meglepődött mert habár még nem látta a terítéket, de megérezte annak íncsiklandozó illatát. Szinte érezte ahogyan a szájában összefolyik a nyál.....
A másik felnevetett erre pedig ismételten felhúzza az orrát! Hát direkt csinálta, megint direkt csinálta!
Morgott magában egy kicsit s egy pillanatra elfelejtette ,hogy valaki más is van itt, így oldalba lökte erősebben a trónörököst. A szolgák egy pillanatra megrezzentek, mintha Véla helyett is megijedtek volna. Habár maga a fekete hajú szépség is megilletődött ,de ő csak felnevetett az egészen.*
- Ne hagyd magad Ina-ina!

- Ohh értem! Akkor már tudom ki volt ez a kappan hangú madárka!
*nevetett fel csípőre tett kezekkel s csak úgy figyelte ,ahogyan a bátyja kedvesen bánik vele ,majd elnézést kért. Meghatódott azonnal s levonta kezeit. Bólintott.*
- Vigyázz a szavadon foglak fogni!
*Kacsintott. Véla ,csak nézte hosszan a többieket ,majd inkább csak megtorpant s körbe nézett mintha ott sem lett volna.*

Apróbb hibákat ? Szerinted vétek én hibát ha ilyen nagy feladatott kapok! ? Komolyan..én MŰVÉSZEMBER... ELŐADÓ vagyok...nem vétek hibákat!
*Tette maga elé a kezét mialatt határozottan kikérte magának a véleményét és ezt ki is jelentette. Az egészen a lány csak nevetett, tetszett neki ez az egész helyzet s mialatt a bátyja intett a szolgálóknak csak felkapta a fejét az ajánlaton.*
- Igen? Remek! Remek....lássuk!
*Gyorsan helyet foglalt illedelmesen ,de  közben érdeklődve járt a lába s figyelte a másikat.
Véla közben zavartan nézte őket ,majd halkan sóhajtott s után hátrébb állt, csak azért is. Arcán látszott ,hogy morog egy kicsit, majd megfordult és meghajolt a lány előtt. Az tapsolt egyet ,majd várt, Véla előhúzta az egyik kendőjét ,majd egy kisebb táncba kezdett. Nem csinált bonyolult mozdulatokat, de azok kecsesek, finomak és precízek voltak.*
- Waaahhh....mintha egy nő csinálná....nekem nem mozog így a csípőm...
*Motyogta a bátyja mellett.*

* Arra nem számít, hogy lekönyöklik, így az ő vonásaira is kiül a meglepetés. Hamar visszaveszi a megszokott ábrázatát, majd válaszul vállba bokszolja a fiatal férfit. Felnevet rajta, majd a húgára pillant. * Nem hagyom magam, ne aggódj. Hát mi lenne így a tekintélyemmel? * A pillantása elárulja, hogy ez jelenleg cseppet sem érdekli, csak szimplán jól szórakozik a társaságban. *

A szavamon foghatsz, nem a levegőbe beszélek, Hercegnőm. * Miközben ezt mondja, finoman meghajol, játszik a testvérével. *

Hmm? Ne fújd fel ennyire. Nem ismerem annyira a stílusodat, hogy biztosra tudjak mindent... Miért, ha odaállnék eléd és azt mondanám, kardforgató bajnok voltam, elhinnéd? Előbb bizonyítanom kellene, természetesen ha eltekintesz tőle, hogy én vagyok a trónörökös. * A kijelentése nyomán orron pöcköli Vélát, de nem erősen. * Egyébként mindenki hibázik és mindenki hazudik, ezt sose felejtsd el. A kérdés az, hogy mikor és mekkorát...

* Érdeklődve várja a lépéseket. Nem veszi észre magán, de a vonásaira lelkesedés ül ki, újból és újból látni akarja a táncot. Ütemesen tapsol néhányat, a táncos mozgásához igazodva. * Te inkább énekes alkat vagy, mint táncos... De úgy látom, hogy tetszik neked is. * Elhallgat, megtiszteli a csenddel az előadót. Elismeri a játékát, éppen ezért is követi ennyire éberen a lépéseit. *

* A vállba bokszolásnál egy hangtalan sikoly hagyja el ajkait. Nem hallani semmit, de az ábrázata ezért kárpótol mindenkit. Fájt neki, és meg is lepte, de szerencsére hamar össze szedte magát ,hogy a trónörökös ezt ne láthassa. Annak húga meg csak nevetett az eseményen. Úgy tűnt tetszik neki ez a gondtalan részlet.*
- Nem sok, valóban.
- Miért, van neki?
*Kérdezte meg csendesen utólagosan. Nagyon jól tudta ,hogy van, egyszerűen csak muszáj volt hozzáfűznie.*


- Hát ím legyen így!
*Bólintott a meghajlásra, felvont fejjel, játékosan a fekete hajú fiatal lány.*
-Bízom benned.

*Megfogja az orrát de nem mond semmit, csak rápillant a másikra keményen. Aztán persze átgondolja amit mond s habár igazat kell neki adnia, már csak azért sem fogja elismerni ,hogy most ő "hibázott".*
- Pfff...
*Fordult el egy pillanatra, míg nem észrevette a lányka kék szemeit. Zavartan pislogott ahogyan az nézte s inkább a másik irányba pillantott nagyon gyorsan.*
- Vagy miért ?
*Tette hozzá a bátyja szavaihoz.*
- Az sem mindegy ,hogy miért hazudott és milyen következményekkel jár. Igaz Ina-ina? Mellesleg tényleg jól vív, szóval ne kezdj ki vele ilyen téren.
*Nevetett a végén ,mire a másik kicsit elfehéredett egy vigyorral.*

*Bólintott a bátyja felé s fél szemmel rápillantott. Látja ,hogy az mennyire élvezi s habár ő is, bátyját ritkán látta ilyennek. A vívás alatt igen, ha éppen nem koncentrált, de más munkájával szemben ritkán látta ennyire....jókedvűen. Mosollyal pillantott előre. Ismételten bólintott.*
- Igaz...én jobban szeretek dalolni ,mit a pacsirta...de igen, valóban nagyon tehetséges Véla, akkor is ha nem lány. Ez csak meglepetést ad hozzá.
*A végén tapsolt ,majd felnevetett s belekarolt a srácba kivételesen.*
- Most! Igaz Ina-ina?

*A tapsra elkezd úgy lépkedni ,majd egy kis vigyorral meggyorsítja azt, hátha a másik is megpróbál gyorsabban tapsolni míg össze nem keveredik. Utána hirtelen lassított, ám a kecses mozgása megmaradt. A végén pedig meghajolt majd széles vigyorral nézett rájuk.*
- Most már ehetünk?
*Majd amint belekaroltak lepetten nézett a lányra. *

* Véla halkan tett megjegyzése felkelti a figyelmét, még ha az egyik felét nem is hallja. Épp csak annyi marad meg a fülében, hogy "van neki?". Felvonja a szemöldökét, de nem kommentál, végülis szekálta már eleget ahhoz, hogy jogosnak vélje a revánsot. Hogy bosszút tervez-e érte? Természetesen, de ez már egy teljesen más téma. *

Igaz... a miért egy fontos kérdés, de filozófiát ma ne vitassunk. Inkább keressünk egy könnyedebb témát. * Amikor a táncos elsápad, vállon veregeti. * Fehérnek tűnsz... Egészségesebben kellene étkezned. * Ragadja meg az alkalmat egy újabb megjegyzésre. *

Lehet, hogy meglepő... de sokkal jobb a mozgása, mint a nők többségének, és erre most ne tekints tőlem sértésként. * Magyarázza a húgának. Ahogy a tánc üteme gyorsul, hamar követi a ritmust a tapsával. A vége felé érzi, hogy ki fog csúszni az ütemből, így abbahagyja. Elmosolyodik, aprót biccent Véla felé így jelezve, hogy elégedett azzal, amit láthatott. Míg a rövidke előadás tartott, addig a szolgák meghozták a plusz terítéket az asztalhoz és ízlésesen elrendezték. *

Részemről ehetünk... Túl jó az illata, mindjárt korogni fog a gyomrom. * Jelenti ki, miközben a másik oldalról kapja el Vélát és az asztalhoz tessékeli a húgával együtt. A főn foglal helyet, majd a többiekre nem várva szed egy tetemes adagot a tányérjára. Mielőtt enni kezdene, azért némi türelmet erőltet magára az illem kedvéért. Mégiscsak a testvéréről szó többek között. *

- Persze...csak hozzá tettem ,ha már felhoztad.
*Mosolyodott el a lány majd rájuk pillantott.*
- Hát...ez nem csak rajtam áll, hanem rajtatok is, nem? Azt eszem amit kapok, lényegében.
*S azzal leseperte a válláról a másik kezét. Ezzel is próbálva vissza hozni a rendes bőrszínét.*

*Megrázta egy kis mosollyal a fejét.*
- Nem..nem gondolom ,hogy sértés lenne, mert a saját szememmel látom.
*Nevetett kicsit.*
- Ohh..hogy a nővéreim mennyire kiakadnának ezen! Öröm lenne látni az arcukat.
*Azzal bátyjára nézett s kisebbre vette a mosolyát.*
- Persze illedelmesen viselkedem. Ez csak egy idea.

*Véla úgy érzi ,mint valami dísz baba, amikor az egyik testvér csimpaszkodik belé, míg a másik is elkapja s lökdösi az asztal felé. Ott lassan kihúzza karját a lány kezei közül ,majd meghajol s átmegy a másik oldalra. Úgy tűnik viszont ,hogy azt ez az egész szórakoztatja ,ám leül a bátyja mellé illedelmesen, s ő is szedni kezd.
Véla csak utolsónak szedett, addig csak ácsingózott a falatok után. A végén nagy lendülettel kezdte el s a tányérját púposra pakolta.*
- Hát akkor jó étvágyat!
- Jó étvágyat, Ina-ina~ Lesz valami dolgod még ma ?

Ha a többiek hallanák, mi? Lehet, hogy egyszer előadom nekik eme teóriámat, de csak mert legalább annyira kíváncsi vagyok az arcokra, mint te... * A táncosra pillant, néhány másodperc erejéig a vonásait fürkészi. * Véla, ne zavartasd magad... egyikünk sem úgy áll most előtted, mint az uralkodói ház tagjai. Csak vacsorázunk, ennyi az egész... * Nem gyakran mondja ezt, most viszont megengedi magának, mert azt szeretné, ha a fiúnak is kellemes emlék maradjon a rövid idő is. *

* Miután mindannyian szedtek, már emeli is a villáját. * Jó étvágyat mindenkinek! * Mondja, majd be is kapja az első falatot. Épp csak annyira fogja vissza magát, hogy ne botránkoztassa meg a testvérét túlságosan. Majdnem minden fogást ilyen lendülettel eszik meg, mert egyszerűen így esik jól neki és vagy sietnie kell, vagy éppen valami olyasmi van az asztalon, ami nagyon is a fogára való. Mivel sosem volt igazán válogatós, így nem nehéz a kedvében járni. *

* Egy nagyobb falatot hangos nyeléssel gyűr le, mielőtt válaszolna. * Nem terveztem már mára semmit. Miért kérded? Majd holnap lesz több dolgom, most... lazítok. * Igen, ez a legjobb szó rá, hogy nem a szultán elé terjesztett javaslatokat böngészi és próbálja előrevetíteni egy hosszabb időszakra. Habár gondolatban többször visszatér mindenre, aminek még jönnie kell, de többségében azért a pihenésre összpontosít. Szüksége lesz a kis feltöltődésre. *

- Rendben...de ha előadod, akkor kérlek hadd legyek ott én is! *Azzal csak bólintott a bátyja szavaira s nem zavartatva magát szedett ő is. Habár az ő adagja lényegesen sokkal kevesebb volt ,mint a másik kettőé. Nyugodtan evett és nagyon szépen. Minden mozdulatán is látszott, hogy bármennyire is hebrencs, a vonásai a mozgásai arisztokratikusak.*
*Véla halványan elmosolyodik a szavaikra majd bólint. Végül is emiatt hálásnak kellene lennie, csak ne érezné néha magán a tekinteteket. Na nem mintha nem szeretné, de tudja ,hogy ez most másmilyen. Ám bármikor pillant fel, az őrök csak előre pillantanak. Inkább az ételbe folytja a bánatát.
- Mond, nem félsz attól ha ennyit eszel ,hogy elhízol? Mert azt megszoktam ,hogy Ina ennyit eszik, de te....
- Igazából lemozgóm.
*Vigyorodott el a táncos ,majd zöld szemeit a lányra emelte.*
- Meg...minden aktív mozgáshoz kell energia.. a bátyád is biztos azért eszik annyit ,mert vív!
*Bólintott ,mire a lányka elmosolyodott.*
- Meg fogod nézni valamikor?
*Vél megrágta az ételt s úgy pillantott a trónörökösre.*
- Talán.

- Értem, akkor jó. Nem szeretném ,hogy túlhajszold magad! Ha bármi kell ,majd úgyis szólsz...igaz? Vagy Hazimnak is.
*Azzal elgondolkodott*
- ahh.. Ina-ina! Van kedved holnap megint sétálni a kertben ? Egy kicsit, ha lesz egy kis időd ? Adnék valamit megint amit a szultánnak elvihetnél ha majd találkozol vele.
*Elgondolkodott Véla a dolgokon de nem szólt. Csak figyelt.*

Megegyeztünk... Van egy olyan érzésem, ha megtiltanám, akkor is találnál rá módot. * Amíg a húga és Véla beszélnek, csendben marad. Pusztán azért hallgat, mert kíváncsi hogyan alakul a beszélgetés, de az étel mennyiségére érkező megjegyzést nem hagyhatja kommentár nélkül. * Vagy azért eszik annyit, mert éhes...

Talán, mi? * A húgára pillant. * Véla azt akarta mondani, hogy megnéz, de nem volt biztos benne, hogy ennyire egyszerűen híresztelheti-e. Ne aggódj, egyikünk sem hajtja túl magát. És ha mégis úgy lenne, itt vagy te, vigyázol ránk... * Mondja elmosolyodva és egy puszit ad a testvére feje búbjára. * ~ Sose nőj fel... és sose csalódj. Kár, hogy ettől nem tudlak megvédeni... ~ * Adja hozzá gondolatban. *

Este felé sétálhatunk... Nem tudom még, mikor végzek, de legfeljebb tartok egy szünetet. Mit szeretnél odaadni a szultánnak? Erről jut eszembe... Véla, őfelsége ott lesz majd az ünnepségen, amelyiken táncolni fogsz, ahogyan a birodalom legrangosabb emberi is. Olyan műsorban gondolkozz, ami... nem túl személyre szabott. Megpróbálhatnád esetleg vegyíteni a területek hagyományait vegyíteni és részekre osztva megjeleníteni, de majd kitalálod a megoldást...

*A lány csak felnevetett mialatt megrázta kicsit a fejét. Tovább evett lassan s szépen. Véla elmosolyodott ahogyan őket nézte, míg végül elégé nosztalgikus érzések szállták meg. Észre sem vette ,hogy maga elé pillant, kellemes mosollyal s egyre lassabban eszik. A testvérei jutotta eszébe, a bátyjai és nővérei. Az utolsó napok amikor a család teljesen együtt volt. Már jó pár éve eljött otthonról, és eddig sosem volt honvágya. Ezelőtt nem....eddig a percig. *
- Lehetséges! De nem meglepő, az itteni ételek mindig isteniek!

- Remek, akkor majd kíváncsian várom a véleményed Véla, a bátyámról!
*Nevetett fel a lányka a puszi után,majd lassan észrevette ,hogy a táncos furán kezd viselkedni a bátyjára pillantott. Megdöntötte a fejét.*
- Vigyázok, vigyázok.... Véla, van valami baj?

*A táncos hirtelen kapta fel a fejét, majd megrázta. Letette a kanalat.*
- Nem vagyok éhes mégsem.
*Mosolyodott el, majd sóhajtva bólintott. Elgondolkodott.*
- Persze, ezzel nem lesz gond, megmondtam ,hogy megoldom! Előadó művész vagyok!
*Fonta karba a kezeit.*

*A lány a bátyjára pillantott ,majd végül csak elmosolyodott.*
- Bizonyára így lesz, nem eszünk még valamit Ina-ina?
Tényleg ? Remek lenne! Egy kis séta mindig kikapcsolódást okoz! Hogy mit ?.... majd csinálok neki valamit a kézműves óránkon...azt szeretném.
*Pirult el egy picikét mosollyal.*

*Talán észre sem venné, hogy valami megváltozott, mert annyira belemerült a falatozásba. Amikor a húga rápillant, megáll a falat a szájában, kérdőn néz vissza rá, majd a táncosra emeli a tekintetét. Így már neki is feltűnik, hogy nincs minden rendben. Megrágja az ételt, majd le is nyeli, csak utána szólal meg ismét. * Nem vagy éhes? Néhány perccel ezelőtt még attól tartottál, hogy éhen fogsz pusztulni, ha nem érsz el idáig... * Halkan felsóhajt. * Mit forgatsz a fejedben ennyire, hmm?

* Amíg a válaszra vár, és amíg hallgatja, addig tovább falatozik, mert az ő lendülete mit sem csökkent. Ebben az iramban hamar elfogy a tányérjáról minden, amit kiszedett, pedig elég nagy adagot választott. Nem zavartatja magát, egyáltalán nincs miért. A szolgálók látják, a húga és Véla... nem olyan személyek, akik előtt annyira ügyelnie kellene bármire is. Ha ezt az apja tudná, nyilván tombolna... már ha éppen lenne ereje rá. *

Nem eszünk még valamiiit? Én tele vagyok, de csipegess nyugodtan. Hozassak gyümölcsöt? * Elmosolyodik. * Annak biztosan örülni fog... Természetesen majd átadom neki. Megleshetem előtte én is vagy titkos?

- Igazából semmit... Mondom...csak rájöttem,hogy mégsem vagyok annyira éhes.
*Enged meg egy kis vigyort, majd azért mégis beletúrt még az ételbe. Beszélni fog lehet Hazimmal... bár nem... nem szeretné ma már zavarni. Amúgy is megígérte ,hogy figyelni fog Inayatra. Hogy tehetné meg, ha magára sem tud figyelni. Vett egy mély levegőt, majd hirtelen inkább ismételten enni kezdett. *

- Hát azt sejtettem! Úgy faltál mintha nem ennél!
*Nevetett ,majd rábólintott.*
- De..egy kis gyümölcs jólesne. Én nem tudok annyit enni ,mint ti. És szerintem nem is illene.
*Bólintott ,azzal ő is rápillantott a szolgálókra.*
- Egy kis gyümölcsöt kérhetnénk ?
*Felnevet a bátyja szavain.*
- Persze ,hogy meglesheted, hiszen te viszed be! De ne várj hatalmas dolgot! Csak egy zsebkendőt hímzek neki meg.... a családunk jelképével..és a nevének kezdőbetűjével. De majd neked is csinálok, ha megérdemled!
*nevetett fel.*

*Érdeklődve nézte őket ,majd lassan megette amit kiszedett. Azért nem hagyta ott! Sosem hagyott ott ételt..meg.. igaz az étvágya elment...de a gyomra korgott csendesen..... Amint az utolsó falatott is megette, már hozták a gyümölcsöt. Azzal szemezett.*

* A húga kérése után a szolgákra pillant, és egy alig észrevehető biccentéssel jelzi nekik, hogy mehetnek a gyümölcsért. * Azonnal, kisasszony. * Mondja az egyik, majd mélyen meghajol és sietve el is indul vissza az ételért. *

Biztosan tetszeni fog neki. Csinálsz nekem is? Hé! Mi az, hogy csak akkor ha megérdemlem?! * Csattan fel a kérdés, de felnevet mellé. * Azt hiszem, túl engedékeny vagyok veled és Vélával is, mert rövidesen a fejemre nő a társaság... Egyébként tudnál annyit enni, csak akkor kicsit más alkatod lenne. Kecses lennél tőle, mint egy bálna... * Alig fejezi be a mondatot, a korábban kiment szolgáló egy hatalmas kosár gyümölccsel tér vissza. A kosáron ízlésesen elrendezték az ételt és kisebb toronyba halmozták középen. Volt rajta ananász, banán, narancs, alma, kövér szőlőfürtök, és még sok más, ami a megbújt a többi között. Az édes illat körbelengi az aszalt. *

Egészségükre... * Mondja a szolgáló, majd finoman meghajol és visszalép a többiek közé. Óvatosan tekintgetnek az asztal felé, próbálják nem lebuktatni magukat. Nagyon is kíváncsiak az új jövevényre, aki ott ücsöröghet a trónörökös mellett és ráadásul még olyan bátran is viselkedik vele. Azt hallották róla, hogy a hárem tagja... de biztosan valami nemesnek kell lennie, vagy magas rangúnak. Talán egy másik országból származó királyfi... vagy hasonló. *

Hmm, finomnak néz ki... Ennek lehet, hogy én sem mondok nemet. * Egy narancsot vesz el magának, amit el is kezd kibontani. A héj egy darabját szándékosan meglebegteti Véla orra előtt, hogy őt is csábítsa az aromás illattal a nassolásra. *

- Úgy ahogyan mondtam! Ha megérdemled...de jelenleg jó irányba haladsz Ina-ina... csak ne változz meg.
*Nevetett kicsit. Habár fiatal volt, napról-napra egyre szebb lett, akár csak a nővérei. Ő mégis kitűnt kicsit, s ez a belső jellemvonásból kiinduló szépség még igencsak naiv szívvel párosult. A bátyán nevetett, annak szavain.*
- Ugyan.....nagyon is unatkoznál nélkülünk! Igaz Véla ?
*Kérdezte a fiúra pillantva, az hirtelen felpillantott ,majd halkan elnevette magát.*
Ki tudja.
- Ahh..legalább te állj mellém! Ne félj tőle, nem fog harapni! Az nem a te reszortod.
Én bíza nem félek tőle!
*Emelte fel fejét, zöld pillantását most a srác. Azokban a szemekben érdekes, határozott fény csillant. Dehogynem... félhetett... mégsem tudott. És a büszkesége sem engedte.*

- Milyen csodás! Egy mondatba burkolt bók és gúny. Látod Véla, így figyelj a bátyámra! Sosem tudhatod éppen melyiket gondolja komolyan!
*Figyelmeztette a lány nagy mosollyal a másikat, azzal vállat vont és a szőlő fürtökből csent szemeket. Mind édes volt és lédús. Szinte szétroppant a szájában.*
- Ühm..ez nagyon finom! *azzal lecsent még pár szemet. Az elsőt a bátyja felé tartotta.*
- Mond ,hogy áááá~
*Majd amint megette (ha megette) Véla felé fordult s ugyan ezt tette nevetve, azonban a táncos most kivételesen tanácstalanul nézett rá. Habár mindig közvetlen volt, ez így mindenki előtt még őt is zavarba hozta.... amúgy is... a lány bátyja itt van vele szemben... ijesztő....*
- Gyerünk már..ne legyél gyáva kukac!
Nem vagyok gyáva...
*Dünnyögte ,azzal kinyitotta a száját, Szétroppant a lédús szem.. szemei felcsillantak..isteni volt valóban!
A narancs illatra csak még jobban megjött a kedve a gyümölcshöz...hiszen ritkán tudott eddig enni..most meg terülj-terülj asztalkám termett előtte. Viszont zavart vigyorral nézett a trónörökös ténykedésére...kegyetlen... kegyetlen és profi játékos....
Mialatt a lány ismételten a bátyja felé fordult Véla észrevette fél szemmel,hogy őt nézik... szinte tolakodóan kíváncsian.... Direkt igyekezett nem tekinteni rájuk..így is sejtette ,hogy mit gondolhatnak.*

Szóval jó irányba haladok... Nincs is szükségem lelkiismeretre, ha itt vagy nekem te. * Figyeli Vélát, talán élesebben is, mint azt a pillantásából sejteni lehet. Kíváncsi rá, mit válaszol majd erre a táncos, és nem is csalódik benne. * Nem fog harapni? Miért, haraptam én már meg valaha valakit...? Hazimon kívül. * Teszi hozzá a végét gyorsan, mert itt eszébe jut az ominózus eset, amikor a tanácsos még kisebb korában aludni parancsolta és egészen odáig elment, hogy el is cipeli az ágyig... azaz elment volna, ha az első adandó alkalommal Inayat nem harapja meg. *

Egyébként a bálnák állítólag tényleg kecsesen úsznak annak ellenére is, hogy olyan nagyok... na jó, nem ragozom. * Amikor a húga felé nyújtja a szőlőszemet, behunyja a szemét. * Ááá... * Nyitja ki a száját és elfogadja tőle a mézédes falatot. * Hmm, ez tényleg finom. * Mondja még tele szájjal. *

* Közben szétszedi a narancsot gerezdekre, kettőt letesz a testvére elé, kettőt viszont Vélának ad. * Ne kéresd magad, inkább élvezd ki a helyzetet és élj vissza a vendégszeretettel. * A szeme sarkából hátrapillant a szolgálók felé, sejti, mi lehet a zavar oka. * Elmehettek, nem lesz szükségünk már semmire. * Adja meg az engedélyt nekik a távozásra. Velük szigorúbb hangon beszél, mint a táncossal, ott van a tónusában részben a rangbeli különbség is. Becsüli a szolgálóit, de tart némi távolságot a közelükben, nem úgy mint Hazimmal, a hárem tagjaival vagy a húgaival... vagy a bosszantó, vörös hajú sráccal. *

* A szolgálók meghajolnak, nem kérdeznek vissza, hanem szinte azonnal eltávolodnak tőlük. A kert bejáratánál maradnak ketten, hogy ha mégis szükség lenne valamire, akkor gyorsan léphessenek. *

*A lány csak nevetett testvére szavaira ,de most nem tett többet hozzá. Örült annak, hogy vele  volt, s ez a kis idő, amikor nem kellet több személlyel osztoznia a másik figyelmén, örömmel töltötte el. Minden testvére közül, ő állt hozzá a legközelebb, s ő volt az egyetlen aki vissza tudta tartani a lány csacskaságait. Éppen ezért támogatta a bátyját. Az ahogyan Vélával viselkedtek pedig ösztönözte arra ,hogy ne viselkedjen sokkal másképp a táncossal. Nyugodtan ette a szőlő szemeket, mialatt hol egyikre, hol a másikra pillantott.*


*Megrázta kicsit a fejét, mialatt az állát felvonta.*
- Inkább maradj csendben....jobb ha ezt nem ragozzuk.
*Fél szemmel figyelte ahogyan a szolgálók elmennek ,majd mosollyal folytatta az evést. Halk sóhajjal nézett fel az égre ,mialatt beleszagolt az illatos levegőbe.*
- Imádom a virágok illatát.


*Véla lassan emelte fel a tekintetét a másikra ,mialatt az kiküldte a szolgálókat. Halványan elmosolyodott, azzal elvett még pár gerezdet.*
Nagyon finom...... importáljátok vagy valahol itt terem ?
*Pillant lassan át a másik kettőre, azzal ismételten elvesz egyet s kicsit ízlelgeti.*
Hm...hm...
*Valahogyan kezdi jobban érezni magát ,hogy nem nézik állandóan. Tudja ,hogy mit gondolhatnak..vagyis sejtheti s időnként Hazim is rávezeti... ezt jól tudja, de.. most a másik kettőnek a társasága nagyon is jól esik neki. A honvágy lassan kezdett halványodni..ha nem is sokáig..de jelenleg igen.*
Holnap is ehetek ilyet ?
*Boncolgatott egy másik narancs darabot, úgy tűnt egészen elvarázsolta.*

- Vééééla!
*Rivallt fel a lány, azzal hirtelen lökte hátra nevetve ,mire az majdnem ledőlt a székről.*
- Elbambultál?
Nem...
*Döbbent meg a másik azzal, még szerencsére fel tudott pillantani.*
Csak meglepődtem....
- Szóval.. Inayatal beszélgettünk. Most,hogy táncolni fogsz, szólj nekem is nyugodtan ,hogyha valami kellék kell. Segítek a beszerzésben... a nevelőkkel, a lányokkal a hárem tagokkal is tudok beszélni. Sőt... ha Ina-ina megengedi akkor bemutatlak majd nekik, hogy viszonyulsz a lányos beszélgetésekhez ?
*Döntötte meg aranyosan a fejét.*
Ehh?
*Nézett rá nagy szemekkel a srác. Elsőre nem tudta,hogy örüljön vagy sem. Azzal furán összevonta a szemöldökét.*
Hogy érted,hogy "lányos beszélgetésekhez "?
*Fél szemmel kérlelően pillantott Inayatra is.*

* Miután megette a narancsot, amit kiszemelt magának, ő is a szőlőből kezd csemegézgetni. * Itt terem... mármint nem a palotában, hanem az egyik szomszédos település határában. Állítólag nagyon szép vidék... egy egész domb, amit hosszú sorokban borítanak be a szőlőtőkék. * Bólint. * Igen, ehetsz még, csak szólnod kell, ha éppen nem látod az asztalon... de azt hiszem, már mondtam korábban, vagy ha én nem is, akkor Hazim... * Megvonja a vállát, nem akar tovább filozofálni rajta. *

* Amikor a húga visszarántja a táncost a beszélgetésbe, felnevet rajta. * Ne nézz így rám... hmm, nem tudom, melyik lenne megalapozottabb döntés. Biztosan jót nevetnék rajtad, főleg ha még ki is sminkelnek... Egyszer volt "szerencsém" a lányos beszélgetésekhez. 10 percig bírtam, ha gondolod tégy egy próbát. Lehetséges, hogy tudnak olyasmit mondani, ami téged is érdekel. Nagyon szeretik a szép ruhákat, a kendőket, a sminkelést, és tökéletesen osztályozzák a környék összes férfiét... Nem tudom, melyik lenne igazán érdekes a számodra.

* Felnevet, hogy a kis piszkálódás után végül kimentse a fiút. * Nem, nem hiszem, hogy Vélát túlságosan vonzaná a lányok beszélgetése...

- Mi is gyakran esszük. Pont ezért. A szomszédos úr, aki termeszti jó barátja a palotának élelmezési beszerzőinek. Mindig kapunk valami újdonságot, valami finomat.
*Mosolyog a lány hosszan azzal még nézi őket egy kicsit. Felnevet azon amit Inayat kezd el magyarázni a másiknak, bár mintha a szemeiben fény csillanna. Kicsit közelebb húzódik a táncoshoz, jobban megnézi. Még a szemüvegét is megigazgatja.*
- Hát...tök jó lenne....Tényleg! Kérlek, kérlek hadd varázsoljalak lánnyá csak pár óra kedvéért!
*A srác egy pillanatra meghökkent s ahogyan megértette ,hogy körülbelül mire utalt Inayat ugyan azzal a hévvel pillantott vissza a lányra.*
- Ezt most komolyan gondoltad ? Kiröhögnek!
- Kéérlek Véla! Csak én leszek ott! Ha jól sikerül akkor mindenkit meglepünk vele..jó? Kérlek!
*Könyörgött szinte a srácnak aki emiatt is picit zavartan érezte magát, hiszen ő csak egy táncos volt. na e MILYEN táncos! Nagyon jó...de mégsem volt hasonló a rangjuk azért. Inayat felé sandított ismételten, hátha megmenti majd, ám ekkor a lány szinte kitakarta a bátyját ,mintha sejtette volna ,hogy milyen segítségek próbál kérni a táncos. A lány csak nem hagyta abba, s már kezdte egészen jól érezni a sok bók és kérlelés miatt magát, így halkan sóhajtott.*
- rendben rendben...de..csak páran láthatnak..nem fogok magamból bohócot csinálni!
*Tette meg a kikötést amire a lány szélesen elvigyorodott ,majd a bátyjára nézett nevetve.*
- Látod Ina-ina..van akit mégis érdekelnek a lányos esték!

- Hát..a kendőket szeretem....
*Motyogta a srác mire még a lány kacsintott.*
- Azért az sem mellékes ,hogy sok szép lány mellett lehetsz egy kicsit! Ina-ina csak azért nem értékeli mert ő bármikor megteheti ezt. De most lassan vissza kell mennem...
*Húzta el a száját kicsit csalódottan, amikor felpillantott. Lassan esteledett...sőt...*
- Mennem kell ,mert rám fognak szólni...
*Pillantott testvérére ,majd mindkettő srácnak adott egy kis puszit s nagy nevetéssel, elcsent még egy almát s elrohant.*

*Véla nézett a lány után hosszan ,majd vissza annak bátyára.*
- Engem belehúztak a ..... gödörbe..igaz?

* Inayat egy pillanatra megáll a rágcsálásban, amikor a testvére kérlelni kezdi a táncost. Apróbbat köhint, majd felkönyököl és csak figyel, kíváncsi a végeredményre. Látni akarja, mire jutnak azok ketten, főként egy ilyen témában. Ha Vélát tényleg elkapják a húgai... nos, ez egy remek alkalom lenne a "véletlen" felbukkanására a környéken, és természetesen okot adna az év legnagyobb hahotájára is. A lelki szemei előtt már is bukkan a fiatal férfi képe, ahogyan rózsaszín rúzzsal csücsörít, alig tudja visszafogni a kárörvendő mosolyát a képzeletének szüleményére. Szándékosan nem szól közbe, most nem akar villámhárító lenni... főként nem akkor, amikor a legjobban szórakozik. *

* Látja, hogy Véla megpróbál ránézni, de úgy tesz, mintha nem vette volna észre. Enyhén lejjebb hajol, rendkívül érdekesnek talál hirtelen egy újabb szőlőszemet, amit először feldob a levegőbe, utána pedig elkapja. Végül a válasz úgy súlyt le a fiatal férfire, mint a hóhér bárdja... a fülében talán ott szól a vészjósló dallam, amellyel a történetek félelmetes részeit festik alá... *

Naaa, ezzel a szöveggel nem reklámozunk semmit... főleg nem a többieket. Egyébként igenis értékelem a szép hölgyek társaságát, de nem feltétlenül a testvéreimét. * Utal itt burkoltan egy másik elfoglaltságra, amit előszeretettel űz. A lány még van annyira ártatlan, hogy ne értse meg azonnal az arcpirító kommentárt. * Menj nyugodtan, pihend ki magad és meg ne halljam, hogy lógni akarsz az óráidról... * Köszön el tőle mosolyogva. *

* Miután kettesben maradt Vélával, rövid csend telepszik a kettejükre. A némaságot a kétségbeesett kérdés töri meg, mire a trónörökös egyenesen a táncosra néz. * Igen... nem is akármilyen mélybe. Tele van... iszappal és még lötyögtetik is, úgyhogy végy egy nagy levegőt, mielőtt elmerülsz benne. * Felnevet. * Annyira nem kell tőle tartanod... lehetne sokkal rosszabb is... Például, ha vásárolni hívnak a palotába érkező kereskedők közé... Szerencsére nem túl gyakori.

*Véla sehogy sem éri el a trónörököst, hogy azt cinkostársnak segítségül hívja ebben a dologban. Amikor mégis úgy tűnik ,hogy rápillanthat, az éppen egy szőlő szemet vizslat oly komolyan, mintha több karátos kincs lenne. Akaratlanul is felbukkan a vészjelző a fejében, ami figyelmezteti, hogy a másik talán nem is kívánkozik nagyon a segítségére lenni. Csak akkor kapja vissza a tekintetét, amikor a lány ismételten közé furakszik.*

- Ohh mondod úgy ,mintha olyan sokat találkoznál velünk!... Én csak kivétel vagyok.
*Súgja a végét még oda Vélának mielőtt menne. Nevetve távozik, frissen...éppen ahogyan jött. Véla maga meglepődött azon, hogy a lány nem értette az arcpirító szavakat. Ő persze igen, így felvont szemöldökkel emelte egy kis vigyorral az arcát a férfi felé.*
Élvezed, mi? Sejtem mennyire tudod értékelni....
*Evett meg inkább egy szőlőszemet, azzal még elpillantott. A szellő még mindig csak kellemesen fújt. Nem volt annál erősebb.*

*Az ijedelem egy kis időre kiül az arcára ahogyan hallgatja Inayatot. Az szabályosan meg tudja csavarni a szavakat legalább annyira, hogy az ő fejében villogjon valami vész jelzés.... de már nem tud hátrálni. Talán majd ha elbújik és megüzeni Hazimmal ,hogy nem lesz ott.... talán...
Felkapja a fejét a vásárra.*
Ohh!.. Bizonyosan nem nagyobb ,mint amikben voltam...
*Megdönti kicsit a fejét, ahogyan ismételten elfogyaszt egy kis gyümölcsöt.*
Tudod... azt hiszem a vásár valamivel kellemesebb, mint az a gondolat ,hogy... kifestenek ,mint egy nőt...
*Sóhajtott azzal inkább próbálta elterelni a figyelmét..habár tudta ,hogy ez nehéz lesz. Az elkövetkezendő napok valamelyikében számíthat erre a támadásra. Holnap viszont vívást fog nézi...már most izgul...Lassan emeli a másikra a szemeit, kissé feszélyezetten, ahogyan eszébe jut a vívás...bár ő maga ezt a pillantást nem veszi észre...nem is tudná miért olyan amilyen.*

Mennyire tudom értékelni? Ez a helyzettől függ... általában elég jól, legalábbis eddig nem volt panasz a "kritikámra". * Csavarja meg a szavakat szándékosan, szinte már a szokásához híven. A beszélgető partnereim éppen ezért zavarodnak össze egy idő után: a hasonló finomkodásból és ködösítésből nem mindig egyszerű kivenni a tényleges mondanivalóját... vagy egy egyszerűen közölt tény is okozhat fejtörést, mert épp az ellenkezőjére számítanak tőle. *

Nem tudom, mekkora vásárokon lehettél... Az itteniről úgy tudom, nagyon kicsi ahhoz képest, mint amekkora piac szokott lenni a városban. Talán hét kereskedő szokott itt lenni, aki minden portékáját szőnyegekre teríti az előcsarnokban. * Habár nem szívesen ismerné el, de ebben veszített. Nem látott és tehetett meg annyi mindent, mint amit Véla. Ráadásul a kereskedőkkel kapcsolatban kénytelen volt elismerni azt is, hogy nem nézhette meg a hétköznapokat alkotó hatalmas forgatagot. *

Hmm? Nehogy azt hidd. Nagyon fárasztóak tudnak lenni, amikor egyik ruhától a másikig rángatnak, aztán neked szegezik a kérdést, hogy jól állna-e... ennél rosszabb már csak a "kövérnek látszom ebben a ruhában?". Figyeld meg, nem tudsz rá helyes választ adni. * Megissza a maradék italát, majd a formás serleget leteszi az asztalra. * Lassan ideje nyugovóra térni, holnap mozgalmas nap lesz... * Nyújtózik egyet, végül felkel a helyéről. *