Sable kincsei (Serahime, Armblast) [+18 / nyomokban yaoit tartalmazhat]

Pátyolgasson, mint régen...? * Tette fel kissé bizonytalanabbul a kérdést, majd amikor megvilágosodott a választ illetően, behunyta a szemét és köhintett. * Ha Soraya a nyakamra járni, még akkor is talán jobb lenne a helyzet, mint téged a családomba fogadni ennyire egyszerűen. A végén elfelejtenéd, ki a főnök... * Csak a vicc kedvéért jegyezte meg az utóbbit, habár igyekezett komolyságot erőltetni a tekintetébe. Azzal, hogy a könnyedség látszatát keltette, próbálta eloszlatni vagy inkább enyhíteni a jelenlegi helyzetet körülölelő kételyeket. * Illedelmes, mi? Erre nem mernék mérget venni...

Tény, hogy ezek a dolgok képesek az embereket kifordítani magukból, de nem zár ki néhány józan gondolatot és ebben bízom. * Féloldalasan elmosolyodott. * Erre nem kell figyelmeztetned... még előtted is megfontolom, mit mondok ki és mit hallgatok el inkább... * Aprót biccentett. * Többnyire. Hallgassátok ki a banditákat, minden apró információ fontos lehet, addig némi szerencsére bízzuk magunkat.

Nyisd. Nem vagyok ajtónálló, hogy a kilincsre tapadva várjam a fejleményeket... Miattad, mi? Én lennék a legmeglepettebb.

Kisasszony, ne forgassa fel a palotát teljesen, ha kérhetem. * Jelentette még ki a szolgáló. * És ne áldozza fel a móka kedvéért teljesen a fiatalurat. * Habár nem tudta sikerül-e, de próbálta enyhíteni Véla helyzetét burkoltan, inkább csak tanács formájában, mert tisztában volt vele, nem parancsolhat a rangban felette állóknak. * Sok sikert... * Búcsúzott tőlük, ahogyan ő is tovább ment a folyosón, már így is késésben volt. *

/ Ez most csak ilyen rövidke, mindjárt megyek aludni. /

Látom még emlékszel.
*Nevetett fel a másik köhintésén. Ő akkor is agyon jót mulatott az egészen, s ez most sem változott.*
Ugyan....nem kell ennyit dicsérni..tisztában vagyok az érdemeimmel.* vigyorgott tovább a másik szavaira.*

Ez azért fájt.
*Sóhajtott, habár itt még volt egy kis mosoly. Csak utána bólintott komolyabban.*
Meglesz, ezt már most csomagolom neked. Az információkat, meg majd eljuttatom neked.... vagy elhozom. Attól függ, melyik lesz az adott pillanatban a helyes.

Ne legyél féltékeny..nem áll neked jól.
*Mondta mialatt felállt, hogy kinézzen, ám amikor kinyitotta az ajtót, Hazim állt a másik oldalon.*
Ohh...a jó öreg Hazim...csak nem te csacsogtál az imént?
*Vigyorodott el.*

- Igyekszem...igyekszem!
*Nevetett még Janan, intve vissza az idősebb szolgálónak, azzal tovább futott, hogy beérje Vélát.*
- Milyen ígéretről beszéltél?
Nem fontos....hol va az őr ?
- Hm....hm.... ott!
*Mutatott hirtelen előre, s halkan kuncogott fel.*
- Épp egyedül van...biztos nemsokára váltás lesz..most kellene cselekedned!
Tudom...tudom....bár még mindig nem tetszik ez....
*Emelte pillantását a lányra, azzal megpöckölte annak homlokát.*
Sokkal tatozol nekem....
- Meg is parancsolhatnám, ha nem tennéd! *tette csípőre a kezeit Janan, mire Véla arca kissé elkékült. Legalábbis ő így érezte.*
Túlságosan hasonlítasz egyes dolgokban a bátyádra....*morogta, majd halkan sóhajtott.* Maradj itt.
*Azzal kilépett onnan, s még megigazgatta a "haját", végül a megszokott kecsességgel indult tovább a folyosón. Habár nem látszott kívülről, de sokkal jobban izgult, mint máskor.*
Kegytelen hercegnők....
*Motyogta maga elé, végül elmosolyodott.*

/Nem baj az remélem jót aludtál~/

Túl élénken... * Közölte elsötétülő pillantással, mert ez a dolog olyasmi volt, amit nem felejthet el könnyedén. * Dícsérjen téged a hóhér, éppen arról beszéltem, hogy hiba lenne akár egy fél bókot is elejtenem, mert túlságosan magadra veszed. Ezzel szemben a fegyelmezés vagy a hasznos tanácsok legapróbb morzsái is leperegnek rólad nyomtalanul...

* Aprót, de határozottan bólintott. * Ugyanez vonatkozik rám is. Ha olyasmit tudok meg, amit csak személyesen adhatok át, akkor küldetek érted, egyéb esetben pedig találok egy megfelelő embert küldöncnek.
* Pusztán a pillantásával követte, ahogy Alleyoh az ajtóhoz ment és kinyitotta. Enyhén felvonta a szemöldökét Hazim láttán, nem számított rá... és valószínűleg a szolgáló sem arra, hogy valaki odabentről vele szemben fog állni. *

* Hazim megköszörülte a torkát, hogy elsöpörje a meglepettségét és ismét pókerarcot ölthessen, ahogyan szokott. * Nem egészen... Janan kisasszony társalgott, de már tovább indult. Elnézést, ha megzavartuk önöket... * Ehhez meghajolt, hogy elnézést kérhessen a rangban felette állóktól. *
Gyere be... Jól sejtem, hogy a csomag miatt vagy itt?
Igen, Őfelsége. Ahogyan kérte, meghoztam. * Amint a vörös hajú férfi félreállt az útból, belépett és becsukta maga után az ajtót.*
Mutasd.
Azonnal. * Kiemelte a dobozból a finom csomagolást, majd kioldotta rajta a vékony selyemszalagot. Óvatosan emelte meg a kendőt, amin a csengők vidám hangon szólaltak meg a mozdulat miatt. * A varrónők először aggódtak, hogy nem tudják kijavítani a szakadást, így rá kellett varrniuk még egy díszt, amivel elrejthették a hibás részt. * Itt a gondosan és ízlésesen elhelyezett mintára mutatott, amit úgy festett, utólag hímeztek a kendő mindkét oldalába, hogy ne legyen feltűnő a javítás helye. *
Szép munka, ha nem szeretnél mást, akkor mehetsz... * Mondta a trónörökös, mire Hazim bólintott és visszacsomagolta a papírba a kendőt, a dobozba szándékosan nem tette vissza Véla miatt. Először gondolkozott rajta, hogy elmondja Inayatnak, amit az előbb látott, de inkább meggondolta magát. *
Ha bármire szükség van, nem leszek messze. * Mondta, majd távozott is. *

Csak nekem tűnik úgy, hogy sántikál valamiben...? * Mormolta a kérdést Inayat, miután ismét kettesben maradt Alleyoh-val. Végül megrázta a fejét és elhessegette a gondolatot. * Van még valami, amit meg akartál beszélni?

- Kegyetlen vagy és nagy szájú, még mindig.
*Vigyorodott kissé el, vissza pillantva a másik szavaira.*  Ugyan akkor be kell vallanom, hogy talán, egy leheletnyit, lehet benne igazság. Egy picikét.
*Adta ugyan úgy tovább a másik alá a lovat.* De ezért vagyok tökéletes, a nőknek. *Kacsintott felé, habár szándékosan nem mondta ki Inayat húga nevét.*

*Érdeklődve figyelte, ahogyan az idős szolgáló bejött, majd letette a dobozt. Követte őt vissza az asztalig, s ott annak lapjának támaszkodva nézte, ahogyan a finom csomagolásból előbukkan a textilia. Egy ideig nézte, kissé lepetten, végül az öreg reakciói kötötték le a figyelmét, egészen addig, míg ki nem ment.*
- Hogy Janan van ekkora hanggal? .... Mondjuk lehetséges....
- Mégis kinek adod ezt? Nagyon szép, ha engem kérdezel...melyik ágyasodnak akarsz a kegyeibe kerülni ma?
*Vigyorgott továbbra is.*

- Ugyan...tipikusan azokat a jegyeket és reakciókat mutatta amiket mi szoktunk, ha valamiben sántikálunk. *nevetett fel.* csak tőle ezt ritka és meglepő látni. Szerinted a húgod csinált valamit és nem mondja el...vagy olyat látott amit nem akar az orrodra kötni...esetleg más? *Széles vigyorral hajolt a másik felé.*
- Én kíváncsi lettem.

*Janan kissé hátrébb állt meg, elbújva az egyik kiálló falrész mögé. Hosszan nézte ahogyan a másik előre haladt. Nagyon is kíváncsi volt, de nem akarta lebuktatni magukat. A legjobb ötlet volt viszont ez....és még mindig büszke volt emiatt magára. Így ebben a pillanatban, nem is gondolt arra, hogy vajon Véla ,hogy gondolja ezt a saját oldaláról. Még mindig benne volt a büszkeség amiatt is, ahogyan sikerült lánnyá alakítani erre a napra a táncost.*

*Véla a legszebb, s mégis legsejtelmesebb mosolyát vette elő. Talán a legjobbat az eddigi alakításai közül, habár ez annak lehetett köszönhető, hogy mélyen, magában nagyon is izgult. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy megtorpant és vissza fordul, majd elmegy, vállalva a büntetést amit Janan kiszabhat. Meg is torpant, ám mire megfordulhatott volna, már a katona szólította meg.*
- Segíthetek valamiben?
*Véla zöld szemei döbbentek rezzentek egyet ,majd a nagy szemekkel pillantott vissza, kedvesebben. A másik normálisnak tűnt, fiatal volt, talán pár évvel idősebb nála, de a hangja megmutatta  ,hogy egy nyugodt természet lakozott benne. Emiatt kissé kellemetlenül kezdte magát érezni..... becsapni valakit ennyire... maximum csak ha fizettek neki érte.
Kedves mosollyal rázta meg a fejét.*
Azt hittem eltévedtem...de most ,mintha már tudnám hová kell mennem.
- Még nem láttam erre fele...a palotához tartozik ?
Ühm....ugyan akkor..eddig még a belső falakon kijjebb nem is nagyon juthattam.
*A tipikus szem-felpillantás trükköt alkalmazva, észrevette, hogy a másik kissé zavarba jött. Véla nem értette a hercegnő szavait, mikor láthatóan a férfi nem úgy reagálta a dolgokra, amitől féltek volna. Így ő is nyugodtabb szívvel folytatta. Nem fog hibát találni.*
- Merre tart, vagy kit keres?

Inkább csak őszinte, amennyire éppen szükséges. * Itt felvonta a szemöldökét. * Tökéletes a nőknek... * Ismételte Alleyoh után, leginkább a saját meggyőzése érdekében, sikertelenül. * Azoknak, akik nem ismernek igazán, vagy talán épp csak az orruk elé néznek. Egyetlen határozott alak szükségeltetik melléjük, hogy alaposabban átlássák a helyzetet. Te nem így látod?

Janan most csendes volt. Azért állítod az ellenkezőjét, mert még sosem hallottad igazán kiabálni. * A kendő miatt lemondóan felsóhajtott. * Ha az ágyasom lenne, nem feltétlenül pazarolnám arra az időt, hogy ilyen ajándékokkal lepjem meg, főleg nem személyesen. * Válaszolta ráncolva a szemöldökét és behunyva a szemét. Pontosan tudta: a helyzet félreérthető és ha valaki tényleg rosszul értelmezi, az a vörös hajú férfi lesz. * Tartoztam, legyen elég ennyi, így törlesztem... Ha egy ágyast akarnék elkényeztetni, inkább virágot küldetnék neki, vagy valami ruhát...

* Elgondolkozott a dolgon, majd finoman az asztalra csapott mindkét kezével, miközben felkelt. * Nem tudom, te hogy vagy vele... de szerintem mindenképpen érdemel egy kis figyelmet. Túl gyanús. * Itt elmosolyodott, a kis rejtélyt úgy fogadta el, mint valami kihívást. * A korábbiból ítélve Jananék jobbra haladtak... Hazim balra, abból ítélve, ahogyan kifordult innen. Talán az előbbit érdemesebb lenne megpróbálni... * Ez az egész emlékeztette arra, ahogyan régen koslattak a szultán után, vagy a főtanácsost követték és igyekeztek elbújni a nagyobb vázák mögé. Játék volt az egész, ami nem kopott ki azóta sem a jelleméből. * Ajánlom, hogy ne a szultánt próbálja meg zargatni... * Mondta ki, bár cseppet sem ez volt a motivációja. *

Most mondjam azt, hogy valóban szereted mindig elrontani a pillanatott? *Nevetett fel a vörös hajú férfi ,mialatt kissé megrázta a fejét.* Nem, úgy vélem ahogyan mondtam. Rám van szükségük...a másik érdekes ízlésű hölgyeknek meg rád. Aki ezen kivül esik...nagyrészt nem mondható érdemi hölgynek.
Úgy mondtad, mintha az értelmesebbek nem is néznének rám!

Lehetséges. Mindig okod volt rá, hogy elég közel ne lehessek a húgaidhoz. Habár Janant féltened sem kellene. Túlságosan szertelen és fiatal hozzám. Már csak miattad is úgy látom, mint egy kislányt...vagy húgot.
*Elvigyorodott a másik szavaira.*
Mindig mindent túlkomplikálsz. Nem lenne egyszerűbb egyenesen csinálni a dolgokat, mint mindenki más. A megadott férfi praktikákkal?
*Érdeklődve támasztotta ki az állát.*
Szóval...ha nem ágyas, akkor micsoda?

Csak arra vágytam ,hogy megadd a jelet és mehessünk! Mint régen, mikor gyerekek voltunk. Imádom ezt...főleg ha nem gyilkosok után kell mászkálni.
*Széles vigyorral ecsetelte a dolgokat, azzal felállt, követve a másik példáját.*
Ugyan....csak tudja a húgod ,hogy már nem kisgyerek és nem zavarhatja a szultánt akármikor.
 *Óvatosan kiment vele. Nem kellet sokat menni, hogy kitűnjön Janan alakja, aki szintén elbújt. Felvonta egyik szemöldökét, s suttogva beszélt a barátjának.*
Tudod...ez egyre gyanúsabb...ki után koslat a húgod?

*Janan csendben, kíváncsian figyelte a rejtekhelyéről az eseményeket.*

*Amint Véla rájött, hogy nem fog hibát találni a katonában, legalábbis olyan részen, amire a fiatal hercegnők kíváncsiak lennének, elengedte magát. Mosollyal folytatta, valamivel nyugodtabban. Nem fogják felismerni, s ő neki sem kell sokáig itt lennie így. Eljátszhatta a szerepet, amit most Janan alkotott neki.*
- Az egyik hercegnőt kerestem..... azt mondták, hogy neki kellene megmutatnom valamit, a közeledő ünnepség miatt.
- Melyiket ?
- A nevére pontosan nem emlékszem...de aránylag magas, szép alakja van, hosszú sötétes barna hajjal és szinte fekete szemekkel, amik mégis mintha állandóan mosolyognának. Ugyan akkor...maga a kisasszonyon ritkán látni erősebb érzelmet..... *gondolkodott el,hogy jól mondta e....de igen. Neki ez volt az első gondolata Inayat egyik húgáról, amikor nemrég találkozott vele. Mialatt Véla elgondolkodott, lassan észrevette ,hogy a katona nagyon is jól tudja kiről van szó, mert egy pillanatra zavarba jött ,majd ezt tetézte egy kis mosollal.*
- Hasna' .....
- Igen ő! - nézett hirtelen zöld szemeivel a katonára egy mosollyal, mire az elpillantott. Véla ebből már rájött, hogy a férfi már régóta figyelemmel követte a nőt. Nah..akkor a hercegnők megnyugodhatnak! Már éppen arra gondolt, hogy elköszön és akkor el is mehet, mert mindent megtett, de ekkor egy ismerős katona lépett a másik mellé.
- Leváltalak.
- Köszönöm...már éhes voltam..... * Azzal vissza fordult még Vélához* Remélem még találkozunk. Pontosan most nem tudom merre van Hasna', de a kollega mindjárt kissegít ebben. *Azzal meghajolt és elment. Véla zavartan pillantott fel a férfira, mivel felismerte ,hogy ez a férfi ugyan az volt, aki nézte, mikor elment megnézni Inayat edzését. Akinél...viccelődtek...úgy ahogy. Félt, hogy maga a katona is fel fogja ismerni. Az megráncolta a homlokát.*
- Azt hiszem találkoztunk már valahol.
- Eh ?!

Hát... akit elbűvölnek az érzéketlen bókjaid és a kérkedő megjegyzéseid, az tényleg nem az értelmesebbje... * Mondta, de közben rádöbbent, hogy a húga ellen beszélt, ami nem éppen előnyös. * Ami a húgomat illeti, neki még nagyon sokat kell tanulnia arról, hogy mikor vehet komolyan egy udvarlót. * Toldotta meg rögtön. Most, hogy belegondolt... talán tényleg nem lett volna annyira rossz, ha a testvére és Alleyoh esetleg összekerülnének. Jó a családja, és a személyével sincs gond. A köztük folyó csipkelődést mindig is barátinak, szinte testvérinek tartotta, mint sem komolynak. Talán csak egy-két olyan alkalmat tudott felidézni, amikor nem játékból szidta, hanem úgy is gondolta a helyzet hevében. *

Engedjem a farkast a juhok közé? Nem őrültem meg, drága barátom... * Felnevetett rajta, amit rövidesen egy lemondó sóhaj kísért. * Ezt most inkább nem vitatom, de ne képzelj túl sokat bele. A fantáziálásodat hagyd meg máskorra, mert azt hiszem, a képzeleted túlságosan elrugaszkodna a valóságtól... Sőt. Inkább leszögezem: Nem. Nősülök.

* Amikor a folyosón elérték a húgát, összeszűkítette a szemét és csak figyelt a fedezékből. * Hmm, ez jó kérdés... Nézd. Ott, az őröknél... * Nem hallotta a beszélgetést, csak a fiatal hölgy alakját mérhette végig ebből a távból. * Ismerős valahonnan... * Vörös haj, kecses alkat... emlékeztette Vélára, de női ruhákat viselt... *
* Felegyenesedett és határozott léptekkel indult el feléjük, mintha Janant nem is látta volna meg. A feje biccentésével intett Alleyoh-nak, hogy kövesse, ezt közelebbről kellett látniuk. Mikor máskor használná ki a rangját, ha nem egy ilyen helyzetben? Az őr kénytelen lesz elmondani mindent, így fény derülhet arra, mire készült a húga. *

* Rövidesen elérték a történések sűrűjét, ott enyhén felvont szemöldökkel pillantott az őrre. * Megtudhatom, mi folyik itt? Valami gond van talán? * Tette fel a kérdést, a tekintete találkozott az ismerős zöld szempárral... Véla! Hát... a húgai tényleg beöltöztették. Nehezen tudta elfojtani a nevetését. *

*Alleyoh felnevetett a testvére szavaira s habár nem tette hozzá, hogy most szerencséje, hogy ezt a húga nem hallotta, úgy tűnt ezt a barátja is észrevette, mert azonnal kijavította magát.*
- Hagyd csak, ne rontsd tovább a helyzetet.
*Csapkodta meg a trónörökös vállait még meg.*

- Ahh.... jobban ismersz ,mint akarnám...igaz barátom?
*Nevetett kicsit fel a szavain, majd érdeklődve nézte tovább.*
- Nem is jutott eszembe eddig. De most, hogy mondod...megjegyzem.
*Nevetett tovább. Néha szokta piszkálni a másikat ezzel a dologgal, habár ő tudta a legjobban ,hogy Inayatnak semmi ilyen szándéka nem volt. Örömteljesen követte.*

*A nő felé fordult ő is ,majd kissé lepetten vigyorodott el.*
- Ez meg ki lehet? A háremhez tartozik és még nem láttam? Gonosz vagy barátom..nagyon gonosz vagy, ha friss húsról van szó.
*Nézte meg jobban meg a "nő" alakját hátulról.*
- Csinos.
*Motyogta, azzal felkapta a fejét, mikor barátja elindult. Először nem értette, de végül széles vigyorral követte, tiszteletteljesen. Nem nézett Jananra, elégé sejtette úgyis, hogy a fiatal lány, most ijedten húzza majd meg magát.*

*Janan idegessen toporgott miután a testvére és annak barátja elment mellette. Nem tudta mikor kellene közbe lépnie...*

Nem....nem hiszem. Vagy ha mégis, akkor éppen csak a palotán belül láthattuk egymást.
*Válaszolta kedves mosollyal, igyekezve elrejteni az idegességét. Így megemelte egyik kezét, ahol a ruha leomlott s bájosan emelte arcának alsó része elé, így csak megcsillanó zöld szemei volta a központban. Úgy tűnt az őr még egy kis ideig így nézte, majd elmosolyodott parányit, nyugodtabban. Pont jókor, mert ekkor jelent meg a trónörökös, így meghajolt előtte.*
- Úram! A hölgy Hasna' hercegkisasszonyt keresi.
*Véla amint Inayat mellé ért, idegesen kerülte annak pillantását, mert biztos volt abban, hogy felfogja ismerni....és amilyen szörnyű ez a helyzet, hogy a maflák vörös is vele volt. Persze nem kerülte el a figyelmét a trónörökös mimikájának apró barázdái, ami miatt, a idegessége kissé kezdet dühre váltani, főleg mert ő nem árulhatta el magát......*
Azt hiszem meg fogom találni.... köszönöm.
*Hajolt meg kedvesen, azzal ismételten meghajolt a másik kettő előtt s már indult is, hogy legalább őket ne láthassa. Azonban megtorpant ,mert érezte, hogy a haját valaki megfogta.*
- Nem illik ilyen gyorsan elszökni. *kezdte el egy sármos mosollyal a vörös, majd a barátjára pillantott.* Nem ő van megáldva a legjobb erényekkel tán...de gonosz voltál, hogy elrejtetted.
*A táncos elvörösödött. Már csak a szégyenérzet és a méreg keveredése miatt is. És akkor sem bukhatott le! Így be kellet vetnie az utolsó ütőkártyáját. Elengedte az arcát s mindenféle kellemes, szép mimikát felvéve, pillantott a férfiakra ,mialatt Alleyoh kezét, egy óvatos, finom érintés kíséretében távolabb tolta a hajától.*
Ez nem helytálló, mert az urasággal még nem találkozhattam. Én Hasna' hercegkisasszony miatt jöttem. *hajolt meg* Így engedelmükkel....tovább mennék.
*Pillantott fel szép zöld szemeivel, ártatlanságot mutatva.*

* Már nem kommentálta Alleyoh megjegyzéseit, sokkal inkább lekötötte az előttük álló "komoly" feladat. Keresztül húzni Janan terveit mindig is jó mókának tűnt. Megfontolta, hogy mit válaszoljon a kérdésre, szinte minden opcióval diadalmasan jöhet ki a helyzetből, ellentétben az áldozattal. * Ha mindent azonnal elárulnék, akkor hol maradna a meglepetés? * Szélesen mosolygott, ha nem tette volna, akkor hangosan felnevet, azzal pedig elrontott volna mindent. * Ő az újonc... * Mondta és ezzel még csak nem is ferdített a valóságon. Véla tényleg újonc volt, csak nem feltétlen azokkal a feladatokkal látták el, mint általában a kezdőket. * Vigyázz, ha így bámulod, kiesnek a helyéről a szemeid...

* Nem akarta szökni hagyni a táncost, ha már sikerült így elcsípnie. A húgai tényleg beöltöztették és elismeréssel tartozott nekik, mert a fiú tényleg nőnek nézett ki... Egészen csinosnak, bájos arccal és különlegesen gyönyörű pillantással. Egy finom érintéssel szabadította ki Alleyoh karmai közül, majd nemet intett a fejével. * Ejnye... Nem látod, hogy kellemetlen helyzetbe hozod a hölgyet? Túl ártatlan még ahhoz, hogy téged hallgasson. * Tett egy lépést előre, úgy karolta át Véla derekát, maga mellett terelgetve. * A megbeszélés fontosabb részeivel ha jól sejtem, végeztünk... Meghagytam korábban a szolgálóknak, hogy csomagoljanak neked ételt későbbre is, vedd át, amíg én elkísérem a hölgyet Hasna'-hoz.

* Nyugodt léptekkel indult előre, hogy a bajba jutott hölgy könnyedén lépést tarthasson vele. Még a válla felett hátranézett az őrre. * Jó munkát végeztél, marad éber. * Amint kissé távolabb értek a többiektől, megszólította a táncost. * És megtudhatom, hogy kegyed mi okból keresi a húgomat? * Szándékosan tette fel így a kérdést, belement a játékba. *

- Való igaz...de ha nem árulod el a dolgokat, irigylek foglak tartani.
*Nevetett még hozzá, mialatt mentek. Nyugodt léptekkel s csak kellemes vigyorral sandított hátra Jananra aki láthatólag megrezzent a következményektől.*
- Ezt szeretném a legjobban elkerülni...főleg ennyi szemtanú előtt, akik fülest adhatnának a húgodnak.

*Egy pillanatra megilletődött amint Inayat közbe avatkozott ,majd felnevetett s egy vigyorral fonta karba a kezeit.*
- Nem hazudtoltad meg önmagad barátom! Máris ellopod előlem amit kinéztem magamnak! Vigyázzon kisasszony...az a férfi sokkal ravaszabb ,mint aminek én tűnök. *majd nevetett  s sóhajtva nézte ahogy elmegy.*
- Komolyan...kajával szúrja ki a szemem egy nő helyet...micsoda barát az ilyen.
*Morogta ,de nem komolyan, mert egy kis vigyor ott volt, azzal az őrre pillantott.* Tartsd nyitva a szemed, vagy mindenkit így eloloznak előled.
- Igenis!
- Akkor keressük meg a kaját... *de még megtorpant a sejtelmes vigyorral intett Janan felé* Janan!~

*Amint a férfi átkarolta a derekát egy pillanatra megrezzent s ezt észre lehetett venni az arcán is, ugyanakkor igyekezett teljesen vissza fognia magát. Zavartan pillantott előre....ahellyet, hogy dühöngeni kezdett volna. A szavai miatt ette magában a fene s csak fél szemmel nézet hátra a másik kettőre, majd előre pillantott, mialatt haladt a férfi mellett. Nem akart ránézni! Nem akart lebukni, így is nagyon kellemetlen volt ez a helyzet...bár talán elengedi...ezért mentette ki....
Amint elmentek Janan mellet rosszallóan pillantott rá, mire a lány zavartan nevetett fel.*

*A kérdés hallatán lassan ráemelte zöld szemeit. A férfi nem buktatta le...vagy annyira idióta, hogy nem ismeri fel őt. Nehéz volt eldöntenie hirtelen Vélának, így inkább folytatta, hátha hamarabb felszabadul. Sejtelmesen mosolyodott el, zöld szemeit rávonva.*
- Hasna' hercegkisasszony kérését teljesítettem, ezért szeretném neki elmondani azt, amit észleltem. Ugyan akkor hallottam, hogy sok minden érdekli...ezért kéretett ide, csak eltévedtem útközben.
*Vonta maga elé kezeit.*

Még a végén azt fogom hinni, hogy féltékeny vagy... Inkább kösse le a figyelmedet a kiszemelted és neki próbálj bizonyítani. Előbb el kell nyerned a kegyeit, csak utána terjesztheted elém a végeredményt. * Jegyezte meg Alleyohnak félig viccelve, ugyanakkor félig komolyan is gondolva. A húga tényleg jó helyen lett volna mellette, de a férfi természetéből indulva, elég... laza házasság lenne a végeredmény, legalábbis Inayat szerint. * Amíg megemészted az ételt, addig lenyugszol... * Válaszolta még a barátnak. *

* Amikor Véla válaszolt a kérdésére, a zöld szempárba nézett. A sejtelmes mosolyra halk nevetéssel válaszolt, de a vonásai még mindig nem árulták el, hogy tényleg játszik-e vagy esetleg bedőlt az álcának. Tudta, hogy kettesben vannak a folyosó ezen részén, ez pedig bővítette a lehetőségei tárházát. Váltott a fogáson annyit, hogy a táncos kénytelen legyen vele szembefordulni, majd apróbb lépésekkel terelte egészen a falig. A másik kezével a feje mellett támaszkodott meg. * Hasna' kémkedne valaki után? Pedig nem erről híres... Azok az édes ajkak inkább elcsivitelhetnék nekem, hogy pontosan mi volt a célod... * A hangja csendesebb, egészen közel hajolt Véla arcához. Az ajkait csak pár centi választotta el az övéitől és... eddig bírta. Elfordította a fejét, jóízűen nevetni kezdett, majd elengedte a fiatal férfit. * De tényleg elárulhatnád, hogy miben sántikáltatok Janannal. Eljöttem mellette a folyosón, egy váza mögött bujkált... Ha előtte nem csaptok akkora hangzavart, akkor megúsztátok volna, így viszont lehetetlen volt kihagyni.

Ha végeztetek a szépítkezéssel, akkor még ebéd előtt meglátogatlak a szobádban...

*A nevetésre kicsit elmosolyodott. Habár nem tudta, hogy a férfi játszik e vagy sem.... s habár, még nem mondhatta a trónörököst olyan barátnak, hiszen még is csak elég sok minden választotta el őket rangban a barátság vonalán, mégis örült annak ,hogy őszintén hallotta jókedvűen nevetni. Emiatt...akaratlanul is ott maradt kis ideig az a kedves mosoly az arcán.*
Ha a kisasszonyhoz elkísér...bőven elég.
*Jegyezte végül meg előre pillantva, ám hirtelen változott  a felállás. Inayat úgy rendezte a dolgokat, hogy vele szembe kerüljön, majd akaratlanul is elbicegjen háttal a falig. Amint érezte, hogy a háta a falat éri megilletődött s úgy nézte zöld szemeivel a férfit, kissé értetlenül. Amint fölé támaszkodott, fogalma sem volt arról hogyan reagálhatná le....vagy...az..hogy valóban ilyen lenne az igazi trónörökös?...*
Úgy tűnik nem ismeri annyira jól a húgait...mint gondolja...
*Jegyezte meg csendesen s megrezzent, szemei elkerekedtek ahogyan a másik egyre közelebb hajolt. Szinte érezte azt a kevés helyet az ajkuk között, érezte a másik forró lehelettét s ez zavarba hozta. Érezte ,hogy az arca elpirult akaratlanul is, majd ijedten zárta össze a szemeit.
Aztán...már csak a nevetést hallotta amire lepetten pillantott rá. A zavart, s a felgyorsult szívverést felváltotta a düh, méreg a másikkal szemben. Felhúzta az orrát.*
Nem hazudtam ha ez érdekel, csak parancsot teljesítettem...*vigyorodott el,bár az inkább vicsornak tűnt,majd míg a másik előtte volt, hirtelen lendületből, bele sem gondolva rúgta tökön.*  Szemétláda! Pff....

Már végeztünk....ha megengeded elmegyek a szobámba...nem leszek éhes, ne keress meg...
*Förmedt rá, azzal tovább indult. Ott akarta hagyni a másikat...mert habár jelenleg még nem fogta fel mit tett...de mélyen kezdte kapiskálni, hogy ebből még baja lesz. X"D*

Ne nézz rám ennyire megszeppent tekintettel... Már akkor felismertelek, amikor az őrrel beszéltél. A szemeid árultak el, felénk ritka a zöld szín; másrészt vendég ritkán kerül úgy a palotába, hogy ne tudnék róla. Kizárásos alapon csak te lehettél, habár elég megtévesztőre sikerült a sminkelés és az öltöztetés, ahogy tapasztalhattad is. * Még folytatta volna, miközben távolabb készült lépni a táncostól, de ekkor megtörtént, amire nem számított. A térd telibe találta. Olyan már előfordult, hogy a saját ügyetlenkedése miatt megütötte magát, de hogy megrúgják? Még egyszer sem. A meglepetés és a fájdalom kettőse miatt úgy dőlt el a folyosó márvány kövezetén, mint egy krumplis zsák. *

* Nem kiáltott vagy kezdett hangosan szitkozódni, hanem halkan nyüszített; a szemei könnybe lábadtak, de tartotta magát. Minden ennél is feltűnőbbtől visszatartotta az a cseppnyi büszkeség, amit még nem morzsoltak el. Összehúzta magát, valahol a gondolatok ködében kezdett imádkozni, hogy ne jöjjön arra senki és ne láthassák meg. Túlságosan megalázó lett volna válaszolni arra, hogy mi történt.
Tompán hallotta a fiatal férfi könnyed lépteit távolodni, esze ágában sem volt marasztalni vagy bosszún törni a fejét... elment tőle a kedve. * Tévedtem. Nem akarlak látni... * Szűrte a fogai között. *

* Abba már az elején sem gondolt bele, hogy kellemetlen helyzetbe hozta Vélát, vagy rosszat tett esetleg vele, sosem volt rákényszerülve ilyesmire. Leginkább a saját sértettsége kötötte le, hiába kezdett enyhülni a bénító érzés. A falnak támaszkodva kelt fel, nagyjából megigazította a ruháit. A viszonylagos jó kedvének, amit a kis meglepetés okozott, hamar vége szakadt. Kihúzta magát, mert tudta, mekkora ereje van a látszatnak és inkább lassan, kimérten, de felemelt fejjel és egyenes háttal vonult vissza a lakosztályába. *

* Amikor Hazim később kereste, csak annyit hagyott meg neki, hogy valakivel küldesse oda a becsomagolt kendőt a táncosnak. *

*Nem foglalkozott a másikkal, a saját sértetsége és megalázotság érzése jóval erősebb volt, hogy abba belegondoljon, jelenleg olyat tett, amiért akár fel is akaszthatták. Ez volt mindig amikor Inayat közelében volt...nem gondolt bele a következményekbe....cselekedett. Amint visszaért a szobába, becsukta maga mögött az ajtót s nekidőlve sóhajtott, fejét annak dőntve. Szerencsére éppen nem voltak a közelben így betudott nőként lépkedni....s habár azt ígérte a hercegnőknek ,hogy mára magán hagyja, jelenleg úgy érezte meg kell szabadulnia ettől a maskarától.*
Nem szeretem az ilyen játékokat....
*Morogta az orra alatt, majd zavartan nézett maga elé, s ujjával megérintette az ajkát. amint felfogta ,hogy a másik ajka majdnem odaért az ővéhez, elvörösödött s hirtelen kapta le a parókát, majd dobta messzire, ugyan azzal a feldühődött lendülettel.*

Szemét...szemét..szemét....
*Morogta továbbra is a vízben, ahogyan fürdőtt csak azért, hogy ezt az egészet lemossa magáról. Tudta, hogy Jananna sok munkája volt vele...de nem bírta tovább. Muszáj volt megtennie.*
Szemsn.sjtrknfr...sdkrkj....
*Hallatszódott valamennyire  víz alól, ami alá éppen merült.*

*Frissen öltözött volt, a haját törölgette a törülközővel, mialatt vissza felé lépkedett a szobájában. Továbbra is mantraként dünyögte a szavakat. S hasonló, kissé sötét aura vette ezért körbe.*
Szemét...szemét...szemét...
*Szemei később megakadtak az asztalon lévő csomagon...... Ajándéknak tűnt....akkor felismerte a csomagot. *
Azt hiszi, hogy ennyitől meg fogok bocsátani? Pfff...önelégűlt tuskó.... *jelentette ki de azért kezdte érdekelni, hogy mi is van abban a csomagban. Körbe pillantott.*
De...az is lehet...hogy Hazimtól van..hiszen ő nála volt...nem..nem....ez ATTÓL van....
Még enni sem mehetek ki....
*Kunkorodott le a szája amint a gyomra hangosan kordult.*

* Inayat meghagyta a szolgálóknak, hogy ne zavarják, csak minden kérdés vagy felesleges körök nélkül hozzák be a szobájába a papírokat a széles íróasztalról. Az ágyán kuporogva kezdett olvasni, nem volt kedve kimenni és valahogy nem volt éppen fickándozós hangulatában sem. *

* A kért iratokkal Hazim ért vissza, látva a mogorva tekintetet, ő sem mert rákérdezni arra, hogy mi történt. Már korábban is látta, valami nincs rendjén, de a gyanúja most nyert csak igazi megerősítést. Mivel a trónörökös nem tűrte meg maga mellett a társaságot, így kénytelen volt eljönni tőle.
Arra a következtetésre jutott, hogy nyilván nagyobb részben hiszti, a kiváltó ok már jóval ködösebb volt. Annyiban is hagyta egészen ebédidőig. *

* Hazim a többiekkel együtt ebédelt, de jóval korábban érkezett a konyhához. Először az őrök első csapata érkezett meg, utána a váltás, végül a szabadnaposok; csak utánuk a személyzet többi tagja, a háremhölgyek... Mindenki megfordult ott néhány óra leforgása alatt, kivéve Vélát. Nem volt szüksége komolyabb bölcsességre ahhoz, hogy sejtse, mi történhetett: a táncos és a trónörökös összevesztek valamin. Mivel mind a kettő meggondolatlan bizonyos téren, nyilván a kiegyezés kósza gondolatát is elvetették valahol az elején. *

* Egy tálcán jókora ételadagot vett magához, úgy indult el a már többször látogatott szobához. Először bekopogott, majd a könyökével kinyitotta az ajtót és átlépte a küszöböt. * Meghoztam az ebédet. * Mondta, az ajkai szegletében egy kisebb mosoly bújt meg. Ugyanúgy hozta, mint általában a vacsorát, mintha teljesen természetes lenne, hogy ő viszi személyesen az ételeket. Letette a kellemes illatokat árasztó fogást az asztalra, ekkor tűnt fel neki a csomag, ami még mindig ott volt, ahova a szolgálók letették. * Még bele sem néztél? * Kérdezett rá meglepetten az egyértelműre. *

*Az ágyon fejjel lefelé feküdt a hagyta ,hogy a feje s felső testrésze lelógjon félig. Már mindent kipróbált annak érdekében, hogy ne legyen éhes s a gyomra is abba hagyja a korgást, de bármit is tett, az nem csillapodott. Még most sem. Sóhajtott egyet, lassan feladva.*
Nem értem miért ver engem az isten...
*Dünnyögte, majd lepetten nézett fel nagy zöld szemeivel, a fejjel lefelé belépő ismerős alakra. Habár a férfinak is örült, szemei azonnal az ételt vették célba s szinte vadállat módjára fordult meg az ágyon. Annyira éhes volt, hogy az sem zavarta, ahogyan a lendület miatt túlesett a kényelmetességen, szinte azonnal felpattan. Csupán a nézőnek lehetett vicces.*
Haaaaziiiiim! Megmenteted az életem!
*Rohant oda, azzal az asztalhoz ugrott s hirtelen kezdet enni.*
Te kérsz? *kérdezte döbbenten hirtelen, mert eszébe jutott, hogy faragatlanul kezdett el zabálni. Habár jelenleg is két oldalt tömve volt a szája. Megrágta ,majd lenyelte erősen a falatokat, hogy a kérdésre válaszolni tudjon. A csomagra pillantott, majd inkább megint az ételre, mialatt vállat rántott.*
Nem...tudom, hogy kiküldte ezért nincs kedvem hozzá.
*Dünnyögte, de nagyrészt többet nem árult el. Nem akarta éppenséggel elmesélni a helyzetet a férfinak...ez annál kellemetlenebb.*
Gondolom a trónörökös most jókedvében van! Ha kérné..mond neki, hogy ma nem szándékszom elhagyni a szobám.
*Jelentette ki előre, mielőtt erre terelődne a dolog. Akkor eszébe jutott valami s tele szájjal pillantott a másikra, kissé felvont szemöldökkel.* Úgye nem ő küldött?
*Mutatott a csirkeszárnnyal a férfira.*

*Janan toporgott zavartan a bátyja ajtaja előtt. Megmondták a katonák, hogy senki nem mehetett be, de őt zavarta a dolog. fel alá sétálgatott s reménykedett benne, hogy végre valaki megszánja. Ekkor vittek be még épp egy csomag papírhalmazt, így sietősen lépett be mögöttük.*
IIIINNAAA!

* Hazim letelepedett az asztal mellé, bőven hagyva helyet Vélának is. Nem akart hosszabb ideig maradni, viszont a tény, hogy a fiú nem hagyta maga mögött a szobát hiába volt éhes, kissé aggasztotta. * Jó étvágyat... egyél amennyi jólesik. Még maradt jó néhány adaggal, nem maradtál le semmiről sem. * Nemet intett a fejével. * Köszönöm, már volt időm jól lakni... * Itt tartott némi szünetet, csak utána szólalt meg ismét, hangot adva az értetlenségének. * Ha ennyire éhes voltál, miért nem jöttél ebédelni? Talán bántott valaki?

* A csomag miatt egy nagyon halk, rövid nevetést hallatott, majd megvakarta az állát. * A kendőd van benne... Őfelsége adta oda, hogy javíttassam meg minél hamarabb, utána pedig adjam át neki, de... meggondolta magát. Leszögezte, hogy személyesen akarja odaadni, mert ő szakította el, de... valami miatt tombol, úgyhogy másként döntött. Egy kicsit alakítani kellett rajta, mert az anyagot csak foltozni tudták, végül átfedték egy díszítéssel... jó munkát végeztek az asszonyok a hímzéssel. Egy szó mint száz... nem rejt kígyót a csomag vagy mérget.

Azt hiszem, nem lesz szükség az üzenetre. Ha szabad ilyet mondanom, a szeme sem áll jól, ilyenkor kerüli a társaságot. * Halkan felsóhajtott. * Tehát innen fúj a szél. Gondoltam, hogy összevesztetek valamin. * Itt lassan csóválni kezdte a fejét. * Mint két gyerek... talán sokkal több a hasonlóság köztetek, mint azt először gondolnád. De, hogy ne kerüljem meg a kérdésedet: tényleg csak az ebédet hoztam és meglátogattalak. Már a küszöbről érezni, nincs minden rendben...

* Az ismerős hang szinte belehasított a levegőbe, ami miatt a trónörökös összevonta a szemöldökét. * Janan... * Az őrök kérdőn pillantottak befelé és kezdtek volna mentegetőzni, de Inayat csak bólintott, hogy egyelőre ne cibálják ki a lányt. * Csak akkor, ha sürgős...

Ez bőven elég...csak tényleg úgy éreztem ,hogy éhen halok lassan....ez a keserves gyomorkogás nem igazán akart elmúlni.
*Sóhajtott mialatt tovább evett. Örült annak,hogy volt társasága, legalábbis annak, hogy Hazim az. Ragaszkodott hozzá, de ezt nem tagadta eddig sem.*
Ühm....akkor utólag is jó étvágyat! *vigyorodott el kicsit mosolygósabban a másik felé, azzal evett tovább. A kérdésekre maga elé pillantott, a mosoly lassa halványodott, azzal lenyelte a falatot. Nem mondhatta el, mi történt közte és Inayat között.....sokan félreértenék...és így is pletykálnak már mindenfélét. Kerülnie kellene az ilyeneket. A másikra pillantott kis mosollyal s megrázta a fejét.*
Nem bántott meg senki! *füllentette* Csak, azt mondtam a trónörökösnek, hogy ma nem megyek ki a szobámból ne is várja...szóval...igyekszem betartani a szavam. *Ha egy kicsit is sértet volt, nem hívta a férfit a nevén. * most átgondolva....nem igazán gondoltam át a szavaim súlyát.

*A nevetésre lepetten emelte rá zöld szemeit ,majd elmosolyodott.*
Többet kellene nevetned Hazim. *nézte kedvesen, azzal durcásan pillantott a csomagra.*
Persze ,hogy meg kellet...hiszen ő tette tönkre!
*Dünnyögte de eszébe jutott az éjszaka.... amikor a másik megnyugtatta, hogy meg lesz csinálva...és tényleg itt van..... az ahogyan sírt s a férfi mégis kedves volt vele.....
Véla lassan a mélázásnál azon kapta magát, hogy a kellemes emlékek hatására megint beugrott az a pillanat amikor az ajkuk majdnem összeért s inkább elfordította a fejét.*
Majd kibontom..... de csak a varrónők munkája miatt.
*Tette hozzá...mert azért tényleg kíváncsi volt.*

Ohh szóval megvan sértődve ? *Lepödött meg ,majd zavartan vigyorodott el.* Hát persze...miért is ne lenne..... Kiváltsága....
*Dünnyögte szinte csak magának azzal a férfire pillantott. Inkább evett még egy falatot.*
Lehet... habár.... a rang különbségek miatt, sokszor úgy érzem még barátok sem lehetnénk...nem hogy hasonlítsunk. *Morfondirozott maga elé pillantva.* De... mivel nem érezteti velem ezt....én sem gondolkodom néha, hogy hogyan reagálok...*sóhajtott fel a férfi felé pillantva* De most nem volt igaza....nyögjön csak a súlya alatt!

*Janan hátra pillantott morcosan az örökre ,majd beljebb futott,egészen a másik elé.* Ina-ina!!
*Nézte hosszan, kissé ijedten.*
- Azt hiszem baj van! Alleyoh zaklatott a kérdéseivel ő róla...és....hazudtam ,hogy békén hagyjon! De nem is ez a baj!...Hanem amit mondtam! Találj ki valamit.... Én megparancsolnám Vélána ,hogy legyen tovább lány....hiszen te is tudtad igaz?... de félek nagyon megharagudnaaaa...
- ha nem segítesz...neked is bajod lesz belőle. *tette hozzá még egy kis vigyorral.*

Köszönöm. * Mondta, majd figyelmesen hallgatta Vélát. A történet még zavarosabbá vált egy pillanatra, főleg a tónus miatt, ahogyan a táncos beszélt. Volt benne egy enyhe él... de azon kapta magát, hogy talán csak beképzeli az egészet. * Szóval... megegyeztetek, hogy visszavonultak a szobáitoknak és akkor sem jöttök ki, amikor már a gyomrotok is hangosan korog...? * Vonta le a következtetést, enyhén felvonva a szemöldökét. Nem értette... és ezt most tagadni sem tudta volna igazán, hiába árultak el keveset a vonásai. *
Nevetek én éppen eleget... Csak nem olyan hangosan és feltűnően, mint a kisasszony. Délelőtt is zengett tőle a palota. * Gondolt itt Jananra. * Hmm? Csak a varrónők miatt? Meg mertem volna esküdni rá, hogy tetszett neked ez a darab, ezért is siettünk a javítással... * Ismét végigsimította a szakállát, nála ez jelentette, hogy gondolkozik vagy nagyon erősen koncentrál valamire. Éppen így volt: próbált rájönni, mi történhetett, ami miatt Véla és Inayat is furcsán viselkedik. *

Ahogy észrevettem, a te társaságodban nem foglalkozik a rangjával vagy a kötelezettségeivel... Néha még én sem tudom, mit forgat a fejében; jelen esetben mik a céljai veled. Talán tényleg csak egy kívülálló társaságára vágyott... Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha az emberek nyíltan beszélnének egymással. * Jegyezte meg a gondolatát, amit napról napra fontosabbnak tartott mióta a palotában élt. * Figyeld meg, itt a többség ritkán mondja el, mire is gondolt pontosan, vagy mire vágyik igazán. Hosszú ideje lakom itt, de... még emlékszem a kinti világra, hogy milyen volt. Ne keveredj bele annyira a rangba és a hatalomba, hogy vigyáznod kelljen, mit mondasz. * Ahogy ezeket közölte, kezdett valamit kapiskálni. Inayat egyszerre talált magának egy menekülő utat, kikapcsolódást, mellette pedig védeni próbálja a fiút, akit már valamivel kevesebb, mint egy év köt a falak közé. Talán éppen attól a zárkózottságtól és kalitkától akarja megmenteni, amit Hazim is lát... *
Tényleg sokkal egyszerűbb lenne, ha az emberek nyíltak lennének... * Motyogta ismét a korábbi gondolatát. *

Szóval mégiscsak összevesztetek valami ostobaságon... Majd ha elszáll a harag a makacs fejekből, minden megy tovább a régi kerékvágásban. * Jegyezte meg felderülő tekintettel.*

* Inayat már éppen kérdezni akarja, hogy kiről van szó, amikor megkapja a választ. * Felismertem, amikor megálltam mellette. Találjak ki valamit? Nem ér annyit, hogy erőltessem magam akár egy percig is miatta. * Válaszolta nem kevés ingerültséggel a hangjában, majd hosszabb ideig hallgatott. * Van éppen elég bajom belőle már így is... Ha Alleyoh faggatni próbál, akkor maradj titokzatos. Elég csak annyit mondanod, hogy újonc, nem beszélgettetek vele sokat... Az, hogy a többieket ismeritek, csak a saját makacsságotoknak köszönhető, egyébként nem lenne fontos beszélnetek... sőt. Sokan nem néznek rá jó szemmel. Mondd, hogy zárkózott és csendesebb típus, a többit majd elintézem én. Valahogy leszerelem... mire következőnek faggatózni kezd, addigra kitalálom. Megfelel?

Igazából...csak én mondtam ezt...ő nem válaszolt rá....
~ Nem is tudott volna...~
*Tette hozzá gondolatban majd tovább folytatta a dolgokat. Janan említésére meglepödött ,majd halkan sóhajtott fel. Ha neki nem lett volna a terve, akkor nem mennek ennyire messzire el. Habár Véla elfogadta...így ha akart is...nem tudott a hebrencs hercegnőre haragudni. Mostmár. Halványan elmosolyodott.*
Janan nagyon kedves...de néha nagyon hasonlít a bátyjára. *emelte a férfira a szemeit.* Példának okáért...imád parancsolgatni.
*Bólogatott bőszen.* Bele sem gondolva, hogy az a másiknak milyen.
Tetszett...de te is mondtad,hogy ez már nem ugyan az.
*Hálásnak kellet volna lennie, s habár volt is...nem bírta kimutatni jelen pillanatban. Hiszen akkor az emlékek mégjobban megrohamoznák, s most ezt próbálta a legjobban elkerülni. Ha a férfira gondolt....kavarogtak benne az érzések. Egyik pillanatban hálás volt neki, másikban megfolytotta volna egy kanál vízben....*

*Ahogyan Hazim megjegyezte a gondolatmenetét Véla szemei hirtelen kerekedtek el maga elé meredve. Az idősebb férfi szavai súlyosan érték el a tudatát.
" Néha még én sem tudom, mit forgat a fejében; jelen esetben mik a céljai veled. Talán tényleg csak egy kívülálló társaságára vágyott"
Valamiért ezek a szavak nagyon fájtak neki, így amennyire éhes volt eddig, úgy tűnt el az étvágya a következő pillanatban. Letette a villát, a kést, majd arrébb tolta az ételt.*
Köszönöm...elég volt.
*Mondta még mindig maga elé. Az emlékek és az előző szavak, annyira eltompították a tudatát ,hogy nem is hallotta a férfi többi szavát. A kellemes, kellemetlen emlékek felváltották egymást, végül az utóbbi maradt, hozzá csatolva pár szavat, amit régebben mondtak neki. Időként lidércnyomásként előbukkant, s ebben a nyomasztó érzelmi káoszban, végképp sikerült utat törnie magának.*
~ Barátság? Ugyan Véla.... Te csak egy játék vagy...mégpedig az én legtehetségesebb játékom, szóval legyél jó, fogadj szót és dolgozz keményebben. Nem kell utána félned, ezek az emberek rangosabbak. Az ő szemükben ugyan az vagy, mint az enyémben. Egy játékszer.~
*Észre sem vette, hogy arcán csurognak le a könnyek mialatt hosszan a falat nézte. Mintha nem is érzékelte volna az idősebb férfit.*
~Ő neki is csak...~

*Az ijedt, izgatott mosolya hirtelen tűnt el s vette át helyét a döbbenet amikor a testvérét hallgatta. Annyira más volt.... s habár érezte a hangján hogy mérges , a szavak amiket használt zavarták. Összevonta a szemöldökét.*
- Én...én azt hittem...
*Kezdte el de nem fejezte be, végig hallgatta a férfit s rádöbbent, hogy az a baráti kép, ami a fejében volt, ahogy ő elbeszélgetett a háremtagokkal, ahogyan előzőleg hárman együtt vacsoráztak....darabokra hullott. Csendesen s kissé komoran nézte a testvérét..... *
Meg persze...elnézést a zavarásért.
*Motyogta,majd megfordult. Ahogyan a férfit látta, abban a pillanatban, hőn szeretett bátyja ugyan olyan volt, mint mindenki más a palotában. Amint kiért az örökre pillantott, majd tovább ment a nővéreihez.*

* Hazim hosszasan hallgatott, végül elengedett egy sóhajt. * Tőlünk jóval keletebbre van egy nagyon érdekes ország. Nagyon ritkán találkozunk a követeikkel, mert zárkózottak, és különlegesek a szokásaik, de velük akarunk szövetséget kötni. Egyszer volt egy nagyobb diplomáciai vita, amelynek a végén egy csomagot kaptunk. A ládában egy porcelán edény volt, arany szálak futnak végig rajta... Ha a trónterem felé jársz, nézd meg, egy vitrinben van.
Amikor következőnek eljöttek a követek, megkérdeztem az egyik szolgálótól a jelentését... A szultánt vagy a herceget nem zaklathattam a kérdéseimmel, pedig hamarabb jutottam volna a célhoz, mert ismerték. Először is tudnod kell, hogy az országukban nagyon sok olyan mester él, aki kíválóan bánik a legfinomabb porcelánnal is. Olyannyira értenek a szakmájukhoz, hogy életük végéig elfogadják, ha megpattan a máz vagy megreped a kerámia, akkor kicserélik és másikat adnak helyette. Ez persze nem az edények legnagyobb ellensége, hanem a tomboló feleségek, akik tányérokat törnek, vagy a szerencsétlen véletlenek. Ha az edény összetörik, megjavítják. Gondosan összeszednek minden egyes darabot, amelyeket aztán arannyal illesztenek össze. Komoly jelentése van. Ha valami összetört, korábban meggyötörték, később még szebbé válhat...

Szerintem ugyanez a helyzet az emberekkel is. Minden mélypont után csak szebb lehet a jövő. Egy vita vagy egy veszekedés szorosabbra fűzhet egy barátságot, ugyanúgy, ahogy az arany a porcelánt. Nem lesz ugyanolyan, mint régen volt... de lehet belőle valami még ékesebb.

* Elővesz egy tiszta zsebkendőt a ruhájából, amit odanyújt Vélának. * Ne sírj... Nem tudom, mit mondhatott neked, de sose feledd, hogy egészen kicsi kora óta egy csökönyös szamár. Nem méri fel, mit okozhat azzal, ha nyersebben viselkedik... * Itt idegesen az ajtó felé sandított. * Ilyenkor remélem őszintén, hogy senki sem hallgat. * A fiú vállára tette a kezét. * Meg fogja magát gondolni, az ünnepség után elenged majd... Addig ki fogod bírni, talán nem olyan szörnyű ez a hely. * Próbálta vigasztalni, amennyire csak tudta anélkül, hogy ismerné az igazi hátteret. *

* Nem válaszolt Janannak, csak akkor tett fel egyetlen kérdést, amikor már egyedül maradt a szobában. * Mit hittél...? * Egy rövid ideig csak nézte a papírokat, majd egy széles mozdulattal söpörte őket félre, beterítve vele a finom szőnyegekkel borított padlót. * Így még dolgozni sem lehet... * Morogta. A papírok suhogását kint a két őr is meghallotta, az egyik már nyomta volna le a kilincset, de ezt a "veszélyt" a trónörökös is észlelte. * Eszedbe se jusson. * Szólt ki azonnal. *

* Amiatt, hogy Vélával játszott, nem volt bűntudata... végül is nem először tette ezt, nem először húzta így vagy viccelődött vele, csak az távol állt az eddigi tapasztalataitól, hogy ezért bárki is bosszút álljon. Nem, ez sokkal több volt, mint bosszú, mert íratlan törvénynek tekintette, hogy férfi sosem rúg tökön férfit. A büszkesége nem engedte bocsánatot kérni, így inkább duzzogott tovább. Azzal is tisztában volt, hogy a húgával is rosszul bánt... Őt talán könnyebben kiengesztelheti majd... valamikor. Ha mindenki lenyugodott. *

* Erőt vett magán; tompán még mindig érezte a rúgást, de éppen csak. Annyira nem volt erős, hogy hosszabb ideig fetrengjen miatta. Elkezdte összeszedni a papírokat, amiket széttúrt: ráhagyhatta volna a szolgákra vagy Hazimra, de ezt ő akarta csinálni. Gondosan kezdett mindent összegyűjteni, hogy a dokumentumok ismét teljesek legyenek, így volt alkalma közben veszíteni is a dühéből. Ahogy a haragja lassan elszállt, eszébe jutott a pillanat, amikor Vélát ölelte magához, a bűntudat, amit a kendő miatt érzett... aztán pedig a pillanat, amikor egészen közel volt az ajkaihoz. A kezét a szájára tapasztotta, úgy állt meg a termetes szoba közepén. Egy rövid ideig azt gondolta, hogy meg kellett volna tennie. Érezte a fiatal férfi lélegzetét, az ajkai forróságát is... Itt szakította félbe a gondolatmenetét. Sietve folytatta, amit elkezdett, nem akarta tovább pedzegetni a témát. *

*Hallgatta Hazim magyarázatátt, de nem tudta hova tenni még. Az emlékek miatt, s a kellemetlen felismerés miatt, amit jelenleg úgy tűnt elhitettet magával, sokkal rosszabb volt, sokkal több az önsajnálattal együtt. Kissé összevonta a szemöldökét, úgy pillantott végre rá a férfira. Csupán egy apró kérdést tudott kisajtólni magából.*
Mi barátok vagyunk?

*Amint észrevette, hogy az arca a sós cseppektől nedves, már emelte a kezét, hogy letörölje, de a férfi zsepije hamarabb odaért. Halkan nyögött egy köszönömöt mialatt elvette, majd megtörülte az arcát. Nem volt a mozdulata kecses, sem nemesi. Sokkal inkább a faragatlan és kapkodó. Mintha csak meg akart volna septiben szabadulni azoktól. Hálás volt Hazimnak a nyugtató szavak miatt, emiatt amint Inayatról magyarázott kicsit fel is nevetett a zsepkendő mögül, de a seb, amit elhitetett magával nem tudott meggyógyulni.*
Igazad van....ha most rendesen dolgozom, akkor hazamehetek!
*Döbbent ismételten rá a dolgokra, majd még letörölte az arcát ismételten.*
És ha hazamentem.... megpróbálok valami olyan munkát találni amihez értek...és segíteni otthon.
*Jelentette ki, parányit határozottabban. Ez az apró jővőkép segítette meg jelenleg. Nem támaszkodhatott itt senkire...sem egy  olyan álomképre, hogy barátai vannak itt. Utána jobban fájna neki.*

Köszönöm, hogy itt voltál. Nem akarlak feltartani....
*Pillantott rá egy kicsit mosollyal.  A kendőt nem adta vissza.* Ha kimostam...vissza adom.
*magyarázta gyorsan ,majd felállt lassan s a szoba távolabbi csücskébe ment, hogy megkeresse a jegyzeteit. Ha dolgozik, van indoka miért nem megy sehova. Mentsége arra, hogy egyedül legyen, és reménye, hogy haza mehet. Nem tudja mi fogja otthon várni, sem azt mihez kezd majd. A táncból nem fog megélni, mert akkor csak ugyan ezek a dolgok ismétlődnének. Felállt a papírhalmazzal ,majd a másikra pillantott.*
Már elkezdtem dolgozni az ünnepi műsoron. Ma pedig tudtam beszélni a hercegnőkkel is.
*Terelte a témát Inayatról. Szándékosan. Meg akart nyugodni.*

*Az ágyában feküdt s lebiggyesztve ajkait nézte a plafont. Nem értette a bátyját...sem azt vajon mi mérgesíthette fel ennyire.*
- "Nem ér annyit, hogy erőltessem magam akár egy percig is miatta" ....
*Utánozta gúnyolódva a saját bátyját s annak mimikáit.*
- Hogy mondhatott ilyet ? Azt hittem, hogy barátok vagyunk!
*Ült hirtelen fel ahogyan a felismerés belehatolt. Ha Inayat valóban ezt gondolja, azt nem szabad Vélának megtudnia! De nem csak ez.... ha  a bátyja valóban ezt gondolta....*
- Akkor nem mondhatom el neki mi volt reggel a kertben...
*Sóhajtott, ahogyan maga elé pillantott. Abban a pillanatban eldöntötte, hogy nem érdekli most mit mond a bátyja, ő ebben nem ért egyet! Óvatosabb lesz....de nem fogja mostantól kihagyni a reggeli kert látogatásokat.*

* A kérdés miatt enyhén oldalra biccentette a fejét. * Annak tartasz? * Válaszolt a kérdésre egy kérdéssel. * Talán még barátságnak nem nevezném, mert ahhoz nem ismerlek eléggé, de mindenképpen aféle tart, ahogyan látom. * Fejtette ki a véleményét ezzel kapcsolatban. Hiába ismerte csak rövid ideje a fiút, fontos személlyé vált a szemében, akivel szívesen múlatta az idejét, ezért is látogatta többször, mint általában a többieket. *

* Finoman nemet intett a fejével, mielőtt ismét megszólalt volna. * Ejnye... azért ne temetkezz túlságosan a munkába. Ne felejts el pihenni, szórakozni, mert azzal rosszabbat teszel. Már elkezdted? Gyorsan haladsz. Remélem, majd néhány apróságot elárulsz belőle... * Szándékosan nem kezdte ismét feszegetni a témát, tudni akarta mi történt, de a fiatal férfinek túl kellemetlennek tűnt. * Egyáltalán nem tartasz fel... viszont nem szívesen élek vissza a vendégszeretettel. * Megtámaszkodott az asztalon, úgy kelt fel. Habár nem volt még kifejezetten öreg, azért már érezte, hogy az ízületei nem a régiek. Néha ilyen apróságokban megmutatkozott: Hazim ha teheti, inkább kerüli a túl sok futást és felesleges köröket. *
Akkor a zsebkendő még marad... Csak akkor foglalkozz vele, ha lesz rá időd, annyira nem nélkülözhetetlen és... Véla. Ebédelj meg rendesen.

* Elindult kifelé, az ajtóban lassított egy kicsit, de végül nem kérdezett vissza. Azt akarta tudni, tényleg üzenjen-e valamit a trónörökösnek, de inkább kihagyta a lépést. Rövidesen már ismét a folyosókat rótta, haladt tovább a napi teendőivel. *

* Az iratok rövidesen visszakerültek a rendezett stócokba, de így sem tudta rávenni magát, hogy folytassa az átolvasásukat. Egyszerűen nem tudott koncentrálni. Maga mögött hagyta a szobát, hogy elmerüljön egy kellemes fürdőben, amibe néhány csepp illóolajat csepegtetett. Ez segített neki ellazulni, egy kicsit a helyére tenni a fejében káoszként örvénylő gondolatokat. Miután végzett, megtörülközött és átfésülte a fekete tincseket, csak után öltözött fel. A választása egy világos színű nadrágra esett, a tetejére pedig az egyik kedvenc köntösét vette. *

* Már pontosan tudta, mit kell tennie. Maga mögött hagyta a kényelmes menedéket nyújtó lakosztályt és a húga szobája felé haladt. Halkan, de határozottan kopogott, a válaszra nem várva nyitott be. * Janan... * Szólította meg a húgát, a vonásai már távolról sem voltak olyan feszültek, mint korábban. Becsukta maga mögött az ajtót, úgy haladt az ágya felé, majd leült a szélére. Vett egy mélyebb levegőt, mielőtt megszólalt volna. * Sajnálom az előbbit... Dühös voltam és ideges, nem gondoltam át, mit mondok. Ha találkozom Alleyoh-val, megpróbálom valahogy leszerelni, nem akarom, hogy téged vagy Vélát... hogy titeket zaklasson. * Nem nézett a lányra, az még neki is túl zavarba ejtő lett volna. Janan azon kevesek egyike volt, akiktől bocsánatot kér, ha valamit rosszul csinált. *

Ha... nem lenne fontos ez a dolog, akkor eleve nem egyeztem volna bele abba, hogy segítek... csak... kissé nyersre sikeredett a válasz, tudom. * Lemondóan felsóhajtott. * Miket kérdezett és miket válaszoltál neki? Legalább hasonlítson távolról a történetünk... * Itt halvány, cinkos mosolyra húzta az ajkait. *

Azt hiszem. *Válaszolta ,majd végig hallgatva a választ rájött, hogy természetesen ez így logikus. Ahogy Véla jelenleg belegondolt az egészbe, mióta az egyetlen barátja a csoportból kiházasodott, nem volt senki olyan, akit valóban annak mondhatott. Persze, mivel mindig is emberekkel volt körülvéve, és mert szeretett a közelükben lenni, a többi nem volt fontos. Megszokta s a saját álomvilágát kialakítva úgy érezte, mindenki az. Még ha le is rombolták neki, újra és újra felépítette. Egészen addig, amíg el nem cserélték. Most, nagyrészt egyedül sokkal nehezebb volt ezzel szembenéznie.*
Értem....
*Engedett meg a végén egy kis mosolyt.*

Majd vigyázok.....tudod,hogy időnként elég lusta vagyok..szóval a pihenéssel nem lesz gond.
*Szólalt fel mosollyal a másik felé. Sejtette, hogy a mimikái nem olyanok mint máskor, sőt, valamennyire furcsák talán, de ennyi tellet tőle. Lassan haladt vissza ,majd helyet csinálva az asztalon tette le őket. Az egyiket megmutatta még a férfinak.*
Nincs sok hátra az ünnepségik, és még be is kell tanítanom a hölgyeket...szóval olyan sok időm nincs..haladnom kell.
*Magyarázta. Ha mást nem is, ezt komolyan vette. Ezt már láthatták tőle, mikor Inayatnál dolgozott. A táncot és művészetett mindig is komolyan vette, a pénzt persze ettől függetlenül soha nem vetette meg, amikor szereznie is kellet.*
Azt terveztem...hogy különféle színekkel és trükkökkel hatunk a nézőkre.... mialatt egy kis humorral fűszerezem a történelmet. De a legfontosabb...hogy azt szeretném  megmutatni...ami a nézőknek fontos...talán nem mindig a nemességre fogok hagyatkozni..hiszen az itteni polgárék és lakosok úgy tűnt a dokumentációk szerint, hogy nagyon is fontos szerepet játszanak a mai állás szerint.
*Vissza emelte nagy zöld szemeit.*
Bármikor jöhetsz amikor szeretnél, nem élsz vissza vele.
*Azzal még a tekintetével követte a férfit ahogyan kiindult. Amint megfordult s még szólt neki, elmosolyodott kicsit boldogabban bólintva. Csak miútán bezárult mögötte az ajtó tűnt el a mosoly s sóhajtott fel. Félre tolta a maradék ételel telerakott tányért s a jegyzetei fölé görnyedt.*

*A kopogásra nem figyelt, majd amint a testvére hangját hallotta, a másik oldalára fordult s felpufasztott arccal nézett el. Karba fonta a kezeit mialatt feküdt. Nem szólt semmit, s jelenleg nem is akarta eleinte tudni, hogy a bátyja miért kereste fel. Meg volt sértődve rá...bár inkább annak szavai bántották s az, hogy úgy érezte, már vele sem beszélhet úgy, mint máskor. Pedig nyílt titok volt, hogy az apjuk után, a bátyját szerette a legjobban.*

*Ahogyan hallgatta maga elé pillantott, de nem engedett a mimikákból. Csak néha, settenkedve emelte szemeit a másik felé. Látta, hogy nem néz rá, ebből tudta, hogy zavarban van, de mégis csak őszinte vele. Lassan ült fel, rá nézve hosszan. Összevonta a szemöldökét.*
- Tudod....az a szerencséd, hogy amit mondtál, csak én hallottam!
*Jelentette ki szigorúan, őszintén a bátyja felé.*
- Nagyon csúnya dolgokat mondtál! S habár valóban sokan így tesznek....én csalódtam volna, ha te is erre állsz állt. Azt is tudom, hogy nem szabadna összebarátkoznom velük, de van akiket kedvellek. Ha azt mondod, hogy ezt nem szabad, akkor MOST jegyezd meg, hogy nem érdekel!
*Vonta fel az orrát felé.*

*A cinkos mosolynál nem tudta tovább tartani testvére felé a morcos marcona arcot. Széles vigyorral fordult meg vele szemben s nézett rá. Sejtette, hogy ebből jó móka lesz.*
- Először is, megkérdezte ki ő, mi a szerepe itt, mióta van itt....majd ,hogy...
*Kezdte majd kérdések és válaszok tömkelegét sorolta el a bátyjának, amik lényege főleg az volt, hogy az érdeklődés valóban komolynak tűnt és közben mégis csak egy kis szórakozásnak. Így a végén karba fonta kezeit.*
- Biztos vagyok benne, hogy a húgunk érdekli.....itt csak hajt valamire...ami elvileg még nem a tied. Viszont....bele kellet egyeznem ,hogy páran, köztük Véla is elmenjen meglátogatni valamit, amit nemrég építettek...persze veled..... *zavartan sóhajtott fel. Majd büszkén nevetett fel.*
- Ugye, hogy szép volt Véla? Az én munkám!!

Aki ismer, tudja mit gondolok... aki pedig nem, és úgy ítélkezik felettem, megérdemli magának. Ezért nem aggódom amiatt, hogy ki mit hallott. * Vágott vissza. A szavaiban volt igazság, de most csak azért fogalmazta meg így a véleményét, hogy bosszantsa egy kicsit a lányt, amire a hanglejtéséből valószínűleg ő is rájött. * Az a helyzet, hogy én sem tudnék elmenni mellettük, mint sokan teszik... vagy mint a szultán. Sok időbe telt, amíg Hazimot is elkezdte látni... Még kicsi voltam és nem értettem, ezért újra és újra megkérdeztem, de nekem sem válaszolt. Nem szeretném, ha ezek a dolgok megismétlődnének. Hiába más a rangjuk, de ugyanúgy emberek. Ha megvágják magukat véreznek; ha rosszat tesznek velük, szomorúak lesznek; ha öröm éri őket, mosolyognak... Nem gondolom, hogy máshogy kellene bánnunk velük. A mi rangunk csak annyit jelent, hogy sokkal nagyobb a felelősségünk, mit egy egyszerű virágárusnak.

A régi királyok mind istenségként tiszteltették magukat, mert ha valakitől meg akartak szabadulni, az illető meghalt napokon belül vagy egy sötét tömlöcben végezte. Talán ezen a ponton szállt a fejükbe a dicsőség. * Beleborzolt a lány hajába, majd úgy fordult, hogy meg tudja ölelni. * Na... ne morogj, éppen elég, ha az egyikünknek rossz hangulata van.

* Figyelmesen hallgatta, hogy a régi barát mi iránt érdeklődött annyira, a végén enyhén elhúzta a száját. * Nem lesz ez így jó... Később is keresni fogja a szépséget, és nehéz lesz kimagyarázni. Azt semmiképp sem mondhatjuk el, hogy valójában Véla volt. Lehet érdemes lenne rábeszélnünk egy találkozásra még, egyszerűen kosarat adna neki és minden menne tovább a régi kerékvágásba, de ezt vele is meg kell majd tárgyalni. Én azt mondtam, hogy az ifjú hölgy a hárem új tagja... tehát már az enyém bizonyos szinten... * Megvakarta a tarkóját. * Meglátjuk. Előbb úgyis nekem kell elmondania a terveit... Ha téged faggatna, küldd hozzám valahogy.

* Elmosolyodott, majd felnevetett. * Egy rövid időre még engem is átvertetek, tényleg nagyon jól sikerült... Habár ahogy észrevettem, ő nem díjazta ugyanakkor lelkesedéssel az egészet...