Határvonal (Nyitott)

Sütis lány? Hát.... *gondolkodott el a mai napon, bár nem tudta pontosan megmagyarázni azt, hogy a Kami miért éppen ezt a nevet adta neki. Zavart mosollyal pillantott a papra.*
Tudom..hogy elég soványnak tűnök....igazából..magam sem tudom. Talán..mert amikor..először találkoztunk rendesen.... éppen egy oni házába próbáltam bemenni ?!
*Zavartan nevetett fel a saját butaságán...habár...ha választania kellene, akkor sem döntene másképp. Segítenie kellet a lányokon.*
Azokat a lányokat....az oni megbüntette.....nem hagyhattam ott őket.... akkor...segített Kazu.
*magyarázta meg.*

*Érdeklődve, nagy, borostyán szemeivel nézte a férfit ahogyan magyarázott. Habár látta, hogy az kissé zavarba jött, ő csak elmosolyodott szélesen ezen a dolgon. Rábólintott.*
Értem! Szóval...a nők akkor sokkal....zavartabbak..befolyásolhatóak..igaz?
*Mosolyodott el azon, hogy ért valamit. Az onmyouji ajánlatára felcsillanó szemmel bólintott.*
Köszönöm széépen! Igyekszem ,majd addig is jó tanuló lenni!
*Karolta át a karját egy pillanatra ,majd elengedte előre pillantva. ....Most jobb kedve lett. Ma..nagyon félt...nagyon sokszor...most..mégis látott egy kis fényt az alagút végén.*

Hai! Nem messze innen.
*Pillantott kissé szét, majd észrevette az ódon épület tetejét, ami pár utcával arrébb volt. Arra mutatott.* Pontosan...ott.
Iie! Nem szoktam általában bolygatni senkit...Azok a lányok nem tudom mit gondoltak...csak...nem akartam, hogy bajuk essen.
*Sóhajtott halvány mosollyal, ahogyan előre pillantott. Csak be akart illeszkedni...de úgy tűnt rossz társaságot talált meg. A hegy említésére kissé felvonta a fejét, bár innen úgysem láthatta volna.*

Akkor pontosan annyi az előnye, amennyi a hátránya is. Egy ilyen dolog mellet, úgy tűnik még azt is pontosan kellene vezetni.
*Zavartan vakarta meg egy kicsit a fejét, rövid fekete tincsei alatt, majd nagyobb, értelmes borostyán szemeit a pap kérdésére ,felé emelte.*
Pontosan...úgy látom, mint téged. Az előző Kamit.... Kazut is így látom....először, összekevertem egy normális sráccal...később jöttem rá...hogy másról van szó. A régi városban ahol éltem, minden megszoktam...de itt még minden furcsa. Mindennap, úgy érzem, mintha vihar előtti csend telepedne rá erre a helyre.
*Pillantott zavartan a kezeire.*

Fiú? *Kapta fel a fejét lepetten ,majd elmosolyodott.* Azt mondod van még valaki, aki olyan mint én? *Mutatott magára boldogan, nagyobb mosollyal. A kérdésre megrázta a fejét.* Nincs sok...talán 2.... nem tudom pontosan, de nem olyan nagy ez a város, hogy több legyen.
*Azzal a ruháján lévő címert kissé feljebb emelte.*
Ilyen volt? Hogy néz ki? Talán ismerem!

*Hosszú perceket töltöttel a háztól nem messze lévő, még is jól elrejtett kis kertben. Ez volt az egyetlen hely az egész városban, ahol a kedve és a hangulata percek alatt jobbá, vált arról nem is beszélve hogy képes volt visszanyerni nyugalmát. Halkan sóhajtva járta körbe az egész helyet és elvégezte az ottani kisebb nagyobb teendőket. Sok mindenre ugyan nem volt szükség, hisz folyamatos gondozás alatt van a kert, így hamar készen is lett velük. 
A kert közepén álló épülethez lépdelt és az előtt foglalt helyet. Borostyán szemeivel pásztázta végig a helyet. Elégedett szolid mosoly kúszott az arcára. Most is... és életében is büszke volt erre a helyre mivel annak szépsége felért a városban lévő összes kertjével. Halkan sóhajtva dölt el egy kicsit és lehunyva szemeit élvezte a lágy szellő simogatását és a körülötte lévő virágok illatát. 
Mire feleszmélt látta hogy lejjebb ment a nap is. Nem tudta hogy mennyi időt töltött el pontosan pihenéssel, de nem is igazán érdekelte. Nagy nyújtózást követően tápászkodott fel és indult meg vissza a kis háza irányába*

* Nemet intett a fejével, majd egy hangosabb sóhaj hagyta el az ajkait. * Valószínűleg valami kötheti ide, általában az onik a városoktól kissé távolabb élnek. Tudod... Kereshetnél magadnak pár szelídebb osztálytársat is, akikkel lóghatsz. Az, hogy téged baj ér túl kockázatos, az átlag emberek általában megússzák.

Őőő Igen... Nagyon pontosan érdemes. Értem, tehát akkor teljesen kibontakozott már most. Tudod, ez érdekes. Alap esetben a legtöbb kenki képességgel rendelkező omnyouji kevésbé látja a másik oldal lényeit. Elmosódottnak, vagy torznak... Igen, olyan, mint te. egy youkaial barátkozik.. azt hiszem... Moinak nevezte. Átlagos kölyök, talán kissé soványka. Igen. Ez volt az a címer, szerintem legalább is. Annyira nem néztem meg jól. Veled egykorú lehet, szóval lehet, hogy párszor találkozol, vagy találkoztál vele.

Értem...akkor...majd figyelek erre.
*Bólintott, azzal kissé előre nézett.*
Az a ház...amiben él. .... Külsőre nem mondanám nagyon...másnak de....az embernek furcsa érzése van ott. Mintha.... történt volna valami  ott...bár..most ,hogy mondod. Valószínűleg történt is...ezért van ott az oni...igaz?

Anyukám...hamar meghalt..nagyon, akkor kezdődött az egész. Az első ilyen élményem ő volt. Habár igazából ezt nem fogtam fel...3-4 éves koromig természetesen. De..utána már nem volt fura, hogy másokat is láttam. Csak..néha ijesztő.
*Sandított rá.* Várj! Nagyon szeretem kiskorom óta  Kyudo útját....most a suliban is beléptem a klubba, szerinted, azt használhatom védelemre?
*Azzal elkezdte mutogatni a dolgokat, mintha egy nagy íjat hátrahúzni, mialatt beállt a hasonló, tradicionális pózba. Mindig is imádta, s könnyebben is ment neki, mint a társainak. Széles mosollyal zárta a mondatot.* Talán előző életemben is már elindultam a Kyudo útján!
*Azzal hirtelen pillantott vissza a papra, s követte ismételten, immáron normálisan. Bólintott, habár elgondolkodott a hallottakon.*
Eddig.... még nem tudtam nagyon barátkozni...főleg nem fiúkkal. De..holnap, jobban figyelek, hátha megismerem őt, vagy a youkait!

*A kis kerti munkának köszönhetően elfeledkezett a napi dolgokról. Sokkal nyugodtabban ment vissza a kis házába. Halkan sóhajtva pillantott vissza a bokrok irányába, amik elrejtették a kertet. Halványan elmosolyodott, majd a kis lépcsőn ment vissza a házhoz. Amint odaért az is szemügyre vette. A mai nap folyamán nem egyszer jutott eszébe, amit elkövetett, de ettől függetlenül még mindig szeretett ott lakni. Hosszan nézte a házát és megingatva fejét ugrott fel annak tetejére. Nyugodtan lépdelt ki annak a legelejére és onnan nézett végig a városon. Sokak számára békésnek és nyugodt kis helynek tűnhet.. legalább is az emberek számára, de jelen pillanatban még őt is elfogta ez az érzés.
Leült a háztető szélére és onnan hosszan pásztázott végig az előtte elterülő utcákon. Egyszer csak kiszúrt az útca végén lévő lányt és a mellette lévő csuhást. Elkomorodott egy pillanatra majd felhúzta egyik térdét és arra fektetve rá kezét figyelte őket.*

Erre a kérdésre még az sem biztos, hogy az oni tud válaszolni. Nem csak emberekből válnak szörnyekké, van, amelyik szörnynek születik. Könnyű felismerni, nem győzik hangoztatni a nemes vérüket. Legalább is a legtöbb.

Hmmm Értem, halottakkal kezdődött. Az ijesztő része szerencsére nekem sosem volt meg. Én születésem óta láttam őket és így a mindennapjaim része volt. Mint egy szék, vagy egy kutya az utcán. A Kyudo... Hasznosítható, az íjászat hasznos időtöltés. Egyenlőre még próbáld a saját energiáidat a testen belül irányítani, az sem lesz könnyű. Tárgyakba, például imapapírba áthelyezni már nehezebb. Az íjad saját? Régi darab? Tartsd a magad közelébe, mert a mindennapi tárgyak maguktól átveszik mindazt, ami te vagy.

Még nem barátkoztál? Érdekes, pedig én pont az ellenkezőjét hittem, mármint, hogy hamar barátkozol.

Igazából...ahogyan most vissza gondolok a mai napra.... semmi hasonlót nem hallottam..bár az is igaz..., hogy többször talán erősebb volt az ijedelem..mint az, hogy figyeljek.

Akkor...kiskorod óta tudtad, hogy ők..mások? Mármint...egy gyermeknek..nem az nehéz, hogy megkülönböztesse őket a valóstól? Mert... nem mind olyan, akiről lerí, hogy holt.
*Mosolya nem tűnt el, de csekélyebbé vállt, hiszen igazat kellet adnia.... elégé messze állt még mindentől, hogy így előre tervezhessen.*
Nagyon régi.... a családomon keresztül öröklődött generációk óta. Bár...a nagymamám ha jól emlékszem, már egy kicsit rendbe hozta, de igyekezett megtartani a régi finomításokat.
De az enyém, nagyon régóta.

Igyekszem...de néha nehéz, ha nem tudod pontosan, hogy ki micsoda....
Mint mondtam... ma a kamira is azt hittem egy pillanatra..hogy egy átlagos fiú.
*Zavartan mosolyodott el. Majd nevetett kicsit.*

* Kazumasa nem sokáig állt a hokorája mellett és rázogatta az üveget a csilingelő érmékkel. Szinte belepirult a gondolatba, hogy tényleg járnak majd az ő kis szentélyéhez! Apróság, de máris egy lépéssel közelebb járt a céljához! Ráadásul külön bóknak tekintette a Mandarin viselkedését, a tiszteletet, ahogyan viselkedett. Habár kissé maradinak tartotta, azért mindenképpen kellemes volt és emlékeztette valahol távolról a régi időkre... Amikor dúskált a kívánságokban, és hosszú sorokban vonultak az emberek a szentélyéhez. Persze csinos papnőből nem jutott olyan sok... a mai lányok határozottan jobban mutatnak azokban a tiszteletbeli rangokban. *

* Amikor kigyönyörködte magát, elindult. A lámpák tetején, a fák sűrű ágainak takarásában haladt, A Sütislányt és a Mandarinfejet követte, kíváncsi volt a beszélgetésükre. Az egész egy filmre emlékeztette, amit egy kirakat előtt állva nézett meg nem rég, nagyon fülbemászó zenéi voltak...
Örökségek... a szellemek látása... hát nem mindennapi témák a fiatalok körében... de végül is érthető volt. Amikor a lány az "átlagos fiú" részhez ért, nem tudta visszafogni a nevetését és kacagni kezdett. Ezután leugrott hozzájuk, éppen a hátuk mögött landolt egy puha, hangtalan lépéssel annak ellenére, hogy több méter magasról rugaszkodott el. Megperdült és feléjük fordult, így hátulról akaszkodott egyszerre mind a kettő nyakában. * Ez kérlek a tökéletes és lenyűgöző stílusom miatt volt! Háhááá... * Villantott meg egy nagyobb mosolyt. * A marketing része. Sokkal közvetlenebbnek éreztek egy hozzátok hasonló ruhájút, mint egy állig felfegyverkezett valakit. Igazam van vagy igazam van?

Egyébként... ti mindig ilyen sokáig bóklásztok az utcákon vagy néha normál időben mentek aludni?

*Hosszan nézte ahogy a csuhás együtt sétálgat a lánnyal. Látható volt hogy most jóval nyugodtabb a légkör. Elég érdekesen alakultak az események. Nem volt egy szokványos nap a mai. Már csak a lányok is kicsit feldobták a napját, de reggel azért arra nem számított, hogy belebotlik egy lányba akinek ráadásul kenki képessége is van. Ráadásul a nem messze tanyázó kissé idegesítő kami segíti ki a helyzetből. Arról nem is beszélve hogy a nap közepe felé még az onmyouji is felbukkant. Halkan sóhajtott fel ahogy figyelte őket. Ahhoz messze voltak hogy hallja miről beszélgetnek, de a kis csacsogásuk nem is igazán érdekelte. Az is épp elég volt számára, hogy premier plánban látott mindent.
Amint hirtelenjében a kami is csatlakozott a kis társasághoz megforgatta a szemeit. Ugyan nem volt vele különösebb baja hisz sok összetűzésbe nem keveredett Kazumasaval, csak néha túlbuzgónak találta már. Zsebre vágott kezekkel tápászkodott fel a tetőn miközben ugyan úgy zavartalanul figyelte őket mint eddig.*

Nem, ami azt illeti én őket ugyan olyannak láttam, mint minden mást. Amikor egész fiatal voltam, kisebb, mint te most, akkor sokszor neveztek hazugnak miatta. Egy ostoba kölyöknek, akinek képzelt barátai vannak és feltűnési viszketegsége van. Egy idő után jöttem rá, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a youkait az embertől. Ma már ez ösztönösen megy. Nem kell bennük az ellenséget keresni, bár van amelyik bánt. Ne értsd félre. Ők is a valóság, csak más a valóság, amit te látsz és más, amit ők. Hogy is mondjam.. Vannak.. Ott vannak azok a gyerekek, akik autistának születnek. A világképük nekik is más, másképp látnak egy leírt kódot, van olyan, aki a világ minden nyelvén tud olvasni és folyékonyan beszélni, de nem tudja kifejezni azt, hogy éhes, nem tudja kimondani, hogy fáj a hasa. Mi is hasonlóképpen működünk, Én például a tisztánlátásért elvesztettem a képességem a számokhoz. Sosem voltam jó matematikából, még a boltban is könnyű átverni. Az onmjou tábláról nem is beszélve. Alap esetben egy onmjouji egy speciális táblával jósol. Nekem ehhez semmi tehetségem, viszont ind a tízezer mantrát ismerem és könnyen irányítom a belső energiámat.
Vigyázz rá, még fontos lehet. Nem gond, ha ápolod, vagy javíttatod, azzal csak hozzáadsz... * Ahogy Kazu a nyakában köt ki meglepődik, de elmosolyodik. A Kami hamar utánuk ment, ami jó hír, ezek szerint nem zárkózott el a lehetőség elől és nem közömbös neki a gyerek. * Állig fegyverzett? Valahogy nem tudom elképzelni, ha megbocsájtja az őszinteségemet. * Egy zavaros izzadságcseppet eresztett meg a homloka szélén, ahogy körbepillantott. * Beszélgettünk és... Én... csak... Fogalmam sincs, hogy hol vagyok... * Teszi hozzá halkan az igazságot. * Bár neki már ágyban lenne a helye... * Pillant a fiatalra. * Lassan fél nyolc lehet.

*Hosszan hallgatta a papot, mert végre több mindent tudott ilyen kis idő alatt mondani a férfi, mint eddigi élete alatt bárki. Bőszen bólogatott a szavakra, s amint a férfi kitért arra, hogy a jó dolog rosszal is jár együtt, elkezdett gondolkodni saját magán.*
Mantra? Úristen...akkor...valamilyen élő imakönyv vagy? OAO
Akkor....lehetséges... hogy én emiatt vagyok ennyire ügyetlen? Úgy értem....szinte mindenben elesek, még akkor is ha figyelek! Úgy tűnik nem jó a koordinációm ezekre elégé....de nem is tudom.
*Kezdte s már megcsúszott volna, de Kazu érkezése ebből kihúzta. Meglepődött a kami miatt, bár szavaira zavartan vigyorodott el.*
Hát...tény ,hogy talán akkor nem hívunk rendőrt, ha normálisabban nézel ki....


Hát...én... *Kezdte ahogyan hirtelen döbbenten nézet szét, majd eszébe jutott a szavaik miatt, hogy valószínűleg nagyon aggódnak miatta otthon. Főleg amiatt ahogyan elrohant. Kissé elfehéredett.*
Jaj ne..jaj ne! Nagyon le fognak szidni!
*Indult meg ,majd még megtorpant.*
 Onmjouji-san! Jöjjön...segítek estére szállást találni felénk! Aztán holnap meg tudja keresni napfényben a szentélyt...vagy amit keres!
Kazu...te meddig jössz?

* Miután elengedte őket, a kami megemelte az állát és karba tette a kezét, hogy fenséges pózba vágja magát. * Csak hogy tudd, fiam, az istenségek többsége ragaszkodik a régi öltözékeihez és ha még legendás fegyverei is vannak, úgy festenek mint egy cosplay verseny győztesei. De attól, hogy bizonyos közegekben menő, nincs benne semmi praktika. Ha a Sütislány nem is, de te biztosan éreztél vastag hacukák alatt beizzadt szagot. * Egy pillanattal később csücsöríteni kezdett, majd lábujjhegyre állt és megcsipkedte az onmyouji arcát. * Egyem a szívit, még mindig magáz... * Szórakozott vele, mert egy ilyen lehetőség szinte lehetetlennek tűnt kihagyni. Túlságosan kínálkozott hozzá minden egyes pillanat. Nem csak, hogy olyanokat talált, akik még látják is, de viccesek is voltak. Főnyeremény! *

* A lányhoz fordult, felnevetett rajta. * Meg akarom nézni annak a rendőrnek az arcát, aki kihívnak hozzám! 99% eséllyel érkezne olyan, aki nem lát... Kár, hogy sokszor azokat a dolgokat sem veszik észre, amiket az orruk előtt lebegtetek el, pedig poén lenne. Csináltam pár zászlót a múlt héten, de... nem a legfényesebb ötleteim egyike volt a héten.
Hmm? Le fognak szidni? Ejnye, szóval rossz kislány vagy, aki éjszaka kiszökik otthonról és idegen Mandarinokkal rója a várost, miközben mind a ketten egy olyan alakhoz beszéltek, akit rajtatok kívül nem látnak?
Meddig megyek? * Elgondolkozott, majd megvonta a vállát. * Ameddig kedvem van. * Válaszolta hanyagul. *

*Hosszan figyelte a másik három kis csevegését. Már most látszott rajtuk, hogy a rövid idő ellenére máris sikerült megtalálni a közös hangot, bár ezen nem igazán volt mit csodálkoznia. Ugyan nem hallott mindent, de néhány szót ki tudott venni a beszélgetésből. Halkan sóhajtva vonta el róluk tekintetét és az égre vonta. A nap már lassan a horizont alá bukott így egyre sötétebb lett. Még egy futó pillantást vetett a kis csapatra. Volt egy olyan sejtése hogy még lesz dolga velük... és nem is egyszer. Zsebre vágta kezeit, majd hátat fordítva nekik ment be a házba.*

* Egy kisebb csepp jelenik meg a homloka szélén a megjegyzésre. * Hát... Nevezhetjük gy is... Az ügyetlenség lehetséges, de, lehet, hogy ez csak a szórakozottságodból fakad, vagy örökölted a szüleidtől. nem kell kimondottan keresni az ellentétes pontot, de jó, ha felismered és tanulással, gyakorlással egyensúlyozod. * Válaszolt még a lánynak. *
Köszönöm a segítséget, de inkább te juss előbb haza. Én elboldogulok egyedül is, már hozzászoktam. Amúgy is akartam egy nagyot sétálni, mert szeretek menni. * Mondja miközben maga elé emeli szinte védekezően a kezeit. * Menj csak nyugodtan. Köszönöm a beszélgetést és elnézést, hogy ha kellemetlenséget okoztam. * Mondta a két kezét összeérintve és finoman meghajolva. *

Ahh...értem...értem...
*Csalódottan pillantott kissé maga elé. Mert remélte, mégis tudja valamivel magyarázni azt a sok balsszerencsét, ami körülötte, illetve vele szokott lenni.  Kissé elmosolyodva bólintott többet Kazu szavaira.*
Igaz....lehet inkább mi kerülnénk bajba...és nem te. Ezért mondtam...hogy néha nehéz megkülönböztetni egy istent/démont/holtat az emberektől.

Nem...nem erről van szó! Mellesleg... nappal futottam még el otthonról... bár már biztosan aggódnak. Úgyan.... Onmjouji-san..
*Sóhajtott kicsit ,mialatt kezdte érezni, hogy emiatt is főhet a feje. Bólintott a másik kettő felé, szaporán, azzal még kihúzta magát intve ,majd úgy rohant haza felé.*
Jóéjt Onmjouji-san! Jóéjt Kazu! Holnap!

*Amint hazaért a szülei már várták. Halk sóhajjal, s zavart mosollyal hallgatta végig apja aggodalmas szavait, majd a büntetést amit ezért kapott. Amint a szobájába került, halk sóhajjal csúkta be az ablakot, majd eldőlt az ágyon sóhajtva.*
Hosszú nap volt ma... egy kami...egy Onmjouji-san...és egy...több oni is.... fárasztó ez a város...

A világotok egyik legnagyobb poénja a fényképezőgép és a videókamera... azaz a végeredmény, amit rögzítenek vele. Ha jókor vagyunk jó helyen, akkor pont látszódunk és a tekintetek miatta megfizethetetlenek. Volt egy nő, aki el is ájult miatta, pedig csak beálltam mögéjük és integettem. Ezek miatt csúcs, hogy aki lát, az sem tudja megkülönböztetni könnyen, mi az ő "valósága" és mi a teljes. * Halkan felnevetett hozzá, a pusztán emlék is mosolygásra késztette. Gyakran csinálta azt, hogy beugrott fotókba, vagy integetett a felvételek hátterében, ha éppen arra járt, ez mindig jó szórakozásnak bizonyult. *

* Amikor a Sütislány futásnak eredt, intett neki. * Ki ne törd a nyakad hazáig! * Köszönt el tőle, majd a férfire pillantott. * Még nekem is dolgom van... ne nagyon tévedj el, Mandarin, mert a csajszi nem lesz itt útjelzőnek. Jóccakát! * Búcsúzott tőle is, majd ő is elindult. Egy ideig még bóklászott a városban, majd a közeli nagyobb szentélyhez ment, hogy annak az egyik padján feküdjön le és aludjon néhány órát. *

* Másnap reggel nagyot ásítva ébredt, még megmosakodott a szenteltvízben, mielőtt visszaindult volna a saját hokorájához. *

* érdekes és hosszú nap állt mögöttük, de volt mikor ennél fáradtabbnak érezte magát, ennek ellenére jobbnak látta eltenni magát holnapra.*

* Másnap mondhatni a napkeltével együtt ébredt felé. Mai napig megtartotta a véleményét, hogy a reggeli a legfontosabb, és szerette ezt nyugodtan és hosszan elhúzni. Pár óra alatt több áldozatot is sikerült kerítenie magának. Ugyan nem lakott olyan jó, mint a tegnapi kis "balesetnél" de legalább nem volt éhes.*

*A tőle jól megszokott módon zsebre vágott kezekkel, nyugodtan lépdelt a tetőkön. Néha meg is állt és körbe nézett. Az egyik tetőről kiszúrta a kamit, ahogy a kis hokora felé igyekszik. *

* Amikor a fiatal lány elszakad, azaz elszalad a Kamira pillant. Az elköszönésre ismét meghajol, ezzel fejezve ki a tiszteletét az istenség előtt. * További nyugodalmas éjszakát. * Mondja elmosolyodva, majd ő is útnak indul. Nem kell sokat botorkálnia ahhoz, hogy megtalálja a célját, így szerencséjére éjszakára nem maradt vacsora és fedél nélkül. Halkan sóhajtva foglalta el a szállását, majd lehunyva a szemét próbált kapcsolatot teremteni a shikigamikkal. Miután ez sikerült és megbeszélte velük a helyzetet hajtotta álomra kopasz fejét. *

* Egy másik személy számára is jól telt az éjszaka. Rinnek igaza volt a környékbeli youkaiok a szokásukhoz híven egy sakéforrásnál mulatoztak, amihez be tudott csatlakozni. A vicc kedvéért megtartotta az emberi külsőt, a többiek nem kis meglepetésére. Először rá akartak támadni, hogy felfalják, mert nem ismerték fel, de amikor az egyik tengunak egy lágy suhintással eltörte az állkapcsát valahogy megváltozott erről a véleményük.
Másnap hajnalban indult csak el onnan egy akkora sakésüveggel, ami felért a derekáig. Út közben az üveg tartalmának nagy részét elkortyolgatta, úgy ért matt részegen a hokorához. Mosolyogva ült le mellé, majd nekidőlt. A lábait felhúzta és az üveget szorongatva aludt el halkan szuszogva. Az üveg aljában még jó három ujjnyi saké maradt, ami ütemesen lötyögött, ahogy Rin légzése mozgatta az üveget. *

*Fáradtan vonaglott kissé billegve a járdán az iskola felé.  Szinte a semmibe révedt a tekintette mialatt haladt. Fáradt is volt, mert megint nem tudott nagyon aludni,de mellette most még izomláza is volt a sok futkosástól előző nap. Fáradtan túrt rövid fekete tincseibe.*
Ma el kellene mennem Kazu szentélyéhez….meg, meg kellene keresnem az Omyoujit…és…
*Ekkor pillantott lepetten maga elé, mert eszébe jutott, amit a pap mondott.*
Van rajtam kívül még valaki a suliban!
*Mosolyodott el vidámabban s abban a pillanatban mintha az élet is visszatért volna belé.*
Meg kell keresnem…de hogy… *igyekezett az iskola felé, elvegyülve a diákok között.*

* Nagyokat nyújtózott menet közben, amit könnyes ásítások kísértek. Egy ilyen alatt vette észre, hogy figyelik... nem is akárki. Vigyorogva intett, hangosan kurjantott oda. * Hello, szomszéééééd! * Tudta, hogy nem kellene bosszantania az onit, aki simán legyalulhatná, de végül is... nem bosszantásnak szánta a lendületes köszönést. A mosoly úgy fagyott az arcára, mintha valaki hátba vágta volna, megpillantotta a másik onit is, aki a úgy horkolt, hogy a kicsiny hokora tetején rezgett még a moha is... Arról nem beszélve, hogy a puszta szag miatt még a muslincák is lerészegedtek. *

Gyere át, van szaké! Vagy berúgunk az aromától... * Az utóbbit csak motyogta maga elé. Mégiscsak szakéról volt szó, a naaagy és erős onik csak a körítés voltak hozzá, ami nem igazán számított. Viszont ha ilyen közel vannak hozzá, akkor nem is lesz majd olyan egyszerű haladnia a napi tervei szerint. Habár még jobban belegondolva... Rin feje mellett talán ágyúk is döröghetnének... *

* Lassan beért a céljába, és mielőtt még bármelyik szimpatikus ismerőse felfigyelhetett volna az ügyködésére, már cselekedett is. A feladat lezárásaként a ruhája zsebébe süllyesztett egy kicsi üvegfiolát, amit egy dugóval zárt le. *


* Seiki reggel szokás szerint nem az ébresztőre kelt fel, hanem arra, ahogyan Moi kúszik oda hozzá és az arcára ugrik a könyvespolc tetejéről. * Ohayo... * Mormolta még álmosan, miközben leemelte az ayakashit és a két tenyere közé fogta. * Ideje készülni. Ma óvatosabbnak kell lennünk, mint tegnap, nehogy megint nyakoncsípjen minket az a kopasz öreg... Még a szeme sem áll jól. Moi-chan... csak akkor bújhatsz elő a táskámból, ha biztonságos helyen vagyunk... Mondjuk a suliban, vagy a teremben... az udvaron előbb körülnézünk, az utcán pedig nagyon kell vigyázni.
Moi-moi... * Érkezett a válasz, amelyhez elszánt pillantás és határozott bólintások csatlakoztak. *
Helyes... és még meg kell adnunk a tartozásunkat is a teáért, amire berángatott minket... * Nagy lendületet véve ült fel, a kis barátot a párnára tette, úgy ment készülődni. *

* A reggelijét már út közben fogyasztotta, úgy igyekezett az iskola felé. *

* körbe nézett még a tetőn állva, halkan kuncogott mikor kiszúrta a másik onit a hokoránál. megingatta a fejét. borostyán szemeit a kamira vonta mikor az oda köszönt neki.*.. inkább figyelj a kis tákolmányodra mert a muslincák fogják ellepni * szolt vissza neki... * hosszan nézte mert vicces volt az arckifejezése amit mutatott miután meglátta a másikat.. elgondolkodott egy kissé. nem igazán szokott egy helyen lenni a kamival, de ez nem volt épp egy szokásos látvány, hogy egy másik oni lerészegedve igyon egy hokora mellett. megingatta a fejét*

* már kajált úgy hogy egy határozott lépéssel vett lendületet és egy ugrással pár méterrel mellette ért földet. kihúzta magát és zsebre vágott kezekkel lépdelt közelebb* 
- nem semmi szag... így még az a pár ember is el fog menni tőled, akik eddig ide tévedtek...

* Rin jóízűen hortyogott a hokora mellett, a figyelmét viszont nem kerülte el az oni érkezése. Ahogy nem sokkal mellette állt meg kinyitotta a szemét és hideg pillantását a másik szemeibe fúrta. Már egyáltalán nem tűnt részegnek, inkább egy prédára éhes vadásznak, aki az oniban találta meg következő áldozatát. A pillantása most a kamira vándorolt, majd lehunyta a szemét és szélesen elvigyorodott. * Ohayoooooo... Olyan szépet álmodtam. Mohával kibélelt fészekben voltam, körülöttem már hófehérre pucolt csontok. A gyermekkoromra emlékeztetett... Az a sok szép emlék... * Mondja széles vigyorral, majd az üveget a maradékkal a kami felé dobja. * Hoztam sakét... Háéééé... Valaki beleivott, amíg aludtam, amikor elhoztam több volt az üvegben... * A másik onira emelte a tekintetét. * Te voltál?

*Ahogyan haladt még mindig törte a fejét. Fogalma sem volt, hogy egy ekkora iskolában hogyan találja meg a másikat. Hiszen nem sok mindent mondott az idős pap.*
Hasonlít rám....
*Nézet szét motyogva ,majd megvakarta a tarkóját egy pillanatra.Megtorpant a suli előtt,a diákok pedig nagyrészt elkezdték kikerülni.* 
~ Vajon.... az olyanok, mint mi, megérzik egymást, ha túl közel vannak?~

*Töprengett továbbra is, végül kis mosollyal hunyta le a szemeit. Élvezte ahogyan hallja a madarak hangját, a diákok sürgését forgását. A városi zajokat....érzi a szelet.... imádta ezeket a mindennapokhoz tartozó apróságokat.*