Reboot in Exteria (Nyitott) [16+]

Ha a céhemet hoztad volna fel, vérig sértődöm... Nem, nem szabadultál volna meg tőlem az út hátralevő részében, csak extra nyűgösen morogtam volna. Azt pedig senki sem akarjaaaaaa... * Mondja dallamosan a végét. * Sokkal könnyebb egyébként elérni azt a vörös indikátort, mint azt normál helyzetben gondolnád. * Nem szívta mellre, éppen ellenkezőleg. Könnyeden beszél róla, szinte már provokálón. A helyzet nem éppen újdonság neki, legalábbis ami a lovag megjegyzéseit illeti, és egyáltalán nem zavarja. *

* Régen volt már olyan alkalom, hogy megsértődjön vagy magára vegyen bármilyen csipkelődő megjegyzést is. Ha meg is jegyzi őket, nem foglalkozik velük különösebben, ez a karaktere lényege... a játéka lényege. Jesternek nevetnie kell, mert nélküle eggyel kevesebb mosolyforrás lenne abban a világban, ahol már két éve tanyáznak akaratuk ellenére zárva. Hiába érdekes ez a világ, egy idő után börtönné válik. *

* Jester felpillant a nála magasabb és idősebb lovagra. * Adok valamit, amin elgondolkozhatsz. Ki a nagyobb hős? Aki csillogó páncélban szörnyeket mészárol százával vagy az az egyszerű személy, aki feledtetni akarja a rosszat? * Játékosan jobbra-balra ingatja a mutató ujját, közben felkuncog. * Nem kell megadnod a választ, csak gondolkozz rajta...

Hmm, miért választhattad... Vonzanak a batár nagy kardok, a fényes páncélok, a pajzsok; titkon izomagyú vagy... meg hát a csajok is jobban tapadnak az izmos, nagydarab fazonokhoz, mint a nyurga kis gyíkokhoz...

* Naimeihez fordulva megvakarja a feje búbját. * Hát őőőő... azzal még nem jutottam semmire, de ezekszerint egy időpont van benne. * Elvigyorodik. * Máris könnyebb azért, ezer hála érte. * Hirtelen pillant a lovagra. * Mármint mivel? Hogy zaklatom Naimeit, elvállalok kétes eredetű melót is vaaaaagy veletek caplatok?

- Igazából nyugodt és türelmes ember vagyok..szerintem ha morogsz is elviselem. De ami van az úgy van. Nincs mit mondanom a céhedről mást. Mint mondtam, leginkább az alapjaink másak.
*Lassan rápillantott egy kicsit, majd az indikátorára.*
- Azért lehet türtőztetni magad... tudod, narancssárga már nekem is volt..sőt Naimei-nek is. De pirosig sosem akartunk eljutni. ez mind..csak döntések és választások kérdése.. Jester.
Nehezen hinnéd el, de amikor Naimeiel találkoztam, bizony neki is narancssárga volt az indikátora, sőt, ha ott nem állítom le, hasonló cipőben lenne ,mint most te.

*Csendben haladnak egy ideig tovább. Úgy tűnik Jester elgondolkodott valamin, így kivételesen egy kis csend honolt a társaságra. Azt is csak a húsosabb férfi szaggatott légzése, és a lovag páncéljának halk csörtetése zavarja meg. Naimei csendben sétált, szintén gondolkodva, előre nézve ,majd a földre. Kicsit fáradtnak érezte magát.. hajnal óta mentek.*

- A hősiesség sok mindenben merül ki, de nem elég egy jó dolog, ha mellette több rosszat is elkövetsz. Csak..gondolkozz rajta.
* Úgy tűnt Edgar, habár nem túl bizalmas a potyautassal ,mégis élvezettel beszél, vagy tesz hasonlót ,mint Jester. Naimei lassan pillantott fel rájuk, még messze vannak...... egy erdő van a közelben mondjuk. Úgy érezte egy lassabban fogja fel a dolgokat.*

- Gyíkok...érdekes megközelítés...és bevallom ez is benne van.
*Vigyorodott el szélesen, ahogyan belegondolt. Tény ,hogy ez is elég kecsegtető volt számára az elején...de nem teljesen ez volt az indok.*
- De túlságosan rámész a külsőségekre. Egyéb értékek is léteznek még egy olyan világban ,mint ez.
- Nem fognátok már be ? Halál idegesítő!
*Kiáltott fel a disznó orra ,mialatt szaggatottan vette a levegőt. Komoran pillantott hátra, mire Edgar csak lökött egy kisebbet rajta.*
- Inkább értékeld ,hogy nem adlak át neki.

Ugyan....semmi.. most már mindegy...
*Sóhajtotta, majd lassan megfogta a fejét, és csendben rogyott le a fűbe.
A lovag az égre pillantott. Látta ,hogy az erdő fele ,amerre mennek már sötétedik az ég. Egy pillanatra elkomorodott. Nem szerette az esőt, számára ,mindig kellemetlen emlékeket hozott a felszínre.*
- Mindhárom akár. *Pillantott rá Jesterre.* Nekem van egy verzióm. 1. Azért lógsz Naimei-en ,mert izgat kicsit téged a dolog, hogy egy merőben, a te ismeretségi körödön kívüli személlyel találkozz, kiismerd ,vagy éppen nyaggasd. Úgy gondolod amíg nem mondja nem baj..ha mondja is, talán átgondolod ,hogy békén hagyod. De nem valószínű.
2. Túl izgalmas, egyrészt piszkos dolog amit nem csinálhatnál a valóságban, másrészről mindig sokat fizet.
3. Ezt már elárultad....
Szóval...mennyire volt igaz az első kettő feltevésem?

*Még mentek egy kicsit mire, a fogoly hasa megkordult. Felmordult, Edgar lassan pillantott Jesterre, majd megtorpant.*
- Naimei.. mi lenne ha ennénk egy kicsit..... ha jól emlékszem kihagytad, kellene már neked i....
*Nézett hátra majd összevonta a szemöldökét. Nem látta a lányt.*
- Naimei!

Hé, csak hülyéskedek... Azt mondasz a céhemről, amit akarsz. Én kifejezetten elégedett vagyok, az pedig nem igazán zavar, hogy mások mit gondolnak. Ha mások véleményére hallgatnék, akkor nem lenne vörös és fekete hajam... vagy nem lenne piercingem... Várjunk csak, piercingem tényleg nincs, de nem a többiek miatt. Zárva volt az üzlet, utána pedig ittragadtam... Neeeee... ott porosodik az asztalomon! * Fakad ki drámaian. *

Hasonló cipőben? Vigyorogva élvezné az életet még ilyen körülmények között is? Sanyarú sors, szerencse, hogy megakadályoztad. Egyébként szerintem az indikátor nem jelent semmit. Találkoztam már akkora seggfejjel zöld indikátorosok között, hogy kis híján felrobbantottam...

Túlságosan a külsőségekre megyek... na lássuk csak. A lelked az utolsó szikráig nemes, és úgy ragyog, mint a páncélod a napfényben. Emellett lassú vagy és nem tudsz úszni, mert lehúz a páncéééél. Szeretsz másoknak segíteni és meg akarod őket menteni? Inkább ne soroljuk tovább, mert ez egyre giccsesebben hangzik. Na, pont ezért maradok inkább a külsőségek mellett. * Oldalra biccenti a fejét, ahogy a rab kifakad. * Nem díjazza, pedig annyi minden tanulhatna a mesterektől... * Majd észbe is kap. * Bakker... megdicsértelek, ez így nagyon nem jó... két fültanú is van rá...

Háááát... annyira nem talált egyik sem. Azért lógok Naimei-en, mert szimpatikus. Így, csak ilyen szimplán... Egyébként pedig a valóságban sem sokban különbözöm a játéktól... Szóóóóval... a páncél mellé nem járnak nyomozói képességek. * Nevet fel rajta. *

* Amikor tudatosul benne is, hogy a lányt valahol elveszítették, megtorpan. * Te... szerintem ezt elszúrtuk... * Kihúzza magát, hogy körülnézhessen, de nem látja Naimeit. Elégedetlenül felszisszen. * Hozd azt a szerencsétlent, én előremegyek megkeresni... * Hadarja, majd szinte azonnal futásnak is ered a visszafelé úton. *

- Ebben igazad lehet. Nem tűnsz olyannak akit ennyire megviselne mások szavai.... legalábbis, biztos ,hogy a valóságban is így nézel ki.... de engedj meg egy kérdést. Ott is bohócnak öltözöl, vagy ez csak a játék miatt van?
*A piercing említésénél kicsit felvonja a szemöldökét amíg a másik rájön ,hogy két éve várja az a kis fém darab ,hogy a helyére tegyék. Elvigyorodott.*
- A szüleiddel élsz, igaz? Lehet ,hogy már kidobták. Nem hiszem ,hogy két éve nem léptek volna a szobádba.
Hát figyelj... ha kijutsz majd veszel ujjat. Vagy megcsínáltatod itt.. .. ékszeres van, bizonyosan értenek hozzá. Bizonyos szörnyeknek vagy állatoknak is szokták a fülét lyukasztani. Az elv hasonló.


*Bólintott, majd meg is rázta a fejét.*
- Hasonló cipőben, de nem vigyorogva. Ha vigyorogna az sokkal inkább az őrülettől lenne ,mint attól ,hogy jól érzi magát.
*Lassan rápillantott, hosszan nézve.*
- Én is így gondolom. Nem bántam meg ,hogy magam mellé vettem annak idején.
*Felnevetett.*
- Az emberek..emberek mindegy hol élünk. Vannak seggfejek... nekem is van olyan felettesem. Ettől függetlenül még ha rettenetes is a jellemük, van amit nem tettek meg Jester. A keresztesek nem fogják teljesen megérteni amit te mondasz, és ti, te sem amit mi. Úgy tűnik ez a játék örök maradandó dolga.


*Felnevetett ahogyan hallgatta. Időnként bólintott.*
- Valóban nem tudok úszni, de nem a páncélom miatt. A többiben nem vagyok biztos, de mondták már ,hogy egyes helyzetekben vajszívű vagyok. Ami meg a hősködést illeti... szinte mindegyik férfi gyermeki kis álma, hogy hős vagy gonosztevő legyen. Itt..ez létrejöhet. Olyan..mint egy játszótér időnként..csak sokkal valóságosabb következményekkel.
*Azzal lökött egyet a foglyon aki felmordult. Arra ,hogy Jester kifakadt a dicséretek miatt, csak nyugodtan és szélesen elvigyorodott.*
- Ezen már nem változtathatsz. Nem vagy te olyan rossz kölyök....


- Nem? Ahhh még jó ,hogy nem abban az iskolában vagy ahol tanársegéd voltam...
*Nevetett.* - Sok bajom lenne veled.... Valóban..nem járnak...de más igen.



*Idegesen nézett előre ,majd bólintott Jester felé. Ismét meglökte a férfit aki ezután vissza fele indult. Az szélesen elvigyorodott.*
- Ezt elszúrtátok... ha követnek engem már nincs meg a kicsike.
*Edgar nem pillantott elsőre a férfira, csak ellentétes reakciót mutatva, sejtelmesen és ijesztően vigyorodott el, azután pillantott rá.*
- Ne a külsőségek felé menj.....
*Vonta lassan ki a kardját amint ketten maradtak.*

*Naimei halkan szuszogott. Nem kelt fel semmire, s alig érzékelte a dolgokat. Csak a nap melegét és az enyhe szellőt. Úgy tűnt kifáradt.... úgy tűnt. Oka lett volna rá. Nem aludt másfél vagy két napja sokat, nem evett még semennyit és kevés vízet is fogyasztott. Csak az útra koncentráltak.... meg lett volna az oka rá.*

Majd egyszer elárulom, hogy ha eléggé összemelegedtünk! Ne aggódj, ez sosem fog előfordulni! * Kiált még vissza a lovagnak, ahogy sietősebbre veszi a lépteit. Habár megjegyezte az elhangzottakat, már nem válaszol rájuk: úgy gondolja, hogy egy későbbi időpontban beszél majd vele... Már ha még beszél. Azt érzi, hogy valami nem stimmel... nem egy Sherlock, de sok fura alakkal hozta már össze a sors, főként tisztviselőként a céhében. *

* Nem kell hunyorognia, viszonylag messziről észreveszi a lányt a magas fű ellenére is. Alszik. Ráncolni kezdi a szemöldökét: Naimei lehet, hogy zárkózott, de annyira nem tartja annak, hogy ne szóljon, ha nem bírja tovább... Plusz egy fontos küldetésen van, legalábbis... annak tűnik az ő részükről is. Lassít a léptein, hátrapillant a lovagra. *

* Valami megvillan a fényben... a kardja? Miért lenne a lovagnál kard...? Hacsak... Beharapja az ajkát, döntenie kell. Vagy a lányhoz megy, hogy ellenőrizze vagy esetleg hagyja futni a csemegét... avagy azt a ládányi aranyat, ami miatt gyakorlatilag felkelt. *

* Leguggol a földre pár pillanat erejéig, a távolból nem láthatják, de egy egyszerűbb csapdát helyez el, ami egy rövid időre megbénítja az ellenfelét, majd tovább halad Naimeihez. Féltérdre ereszkedik mellette, az első, amit ellenőriz, a pulzusa. * Remek, él... * Felegyenesedik, és abban reménykedve, hogy még marad mit mentenie, kiáltozni kezd a lovag felé. *

Hé! Megtaláltam! Szedd a csörgős páncélodat, különben lecsúszol róla! EZT mindenképpen látnod kell, valami állati! Naimei talált egy legendás fegyverdarabot, azért maradt le! Siess, mielőtt én nyúlom le!

* Csípőre tett kézzel, topogva várja, hogy a lovag közelebb érjen. * Persze, a páncél... Látod? Ezért sokkal jobb a könnyű lovasság. * Mutat vigyorogva a felsőjére. * Egyébként hogy tudott tőled elszabadulni? * Teszi fel oldalra biccentett fejjel a kérdést, enyhén csücsörítve. *

Nem érdekelnek a legendás darabok? Szerencse, csak ugrattalak... reménykedtem, hogy gyorsabban szeded majd a lábadat, mert a végén rám fogod, hogy csúnya dolgokat tettem a kisasszonnyal. * Most nem is foglalkozik a fogollyal, sokkal inkább Naimei és a lovag kötik le a figyelmét. * Szépen kiütötte magát... Nem evett valami furát reggel? * Kérdez rá. *

Hmm, egyébként nem úgy volt, hogy ti nem támadtok rá arra a gyökérre? * Pillant a malacképűre, utána pedig Edgarra. * Csak mert láttam a kardodat... Ne mondd, hogy megszellőztetted, mert röhögőgörccsel nehezen tudnám kísérni a csókát. * Utal itt ezzel arra is, hogy besegít a melóban. * Szerintem kevésbé lesz pipa a csaj, ha te hozod... szóval kísérem a kedves kis barátunkat... Ne aggódj, nem fogom bántani túlságosan. * És már megy is egyenesen a csapda elé, hogy kiszedje belőle a prédáját. *

Szóóóóval... mire is kellett a kard? * Elővesz egy elég strapabíró kötelet, többször körbetekeri vele a foglyot, majd jól meg is húzza. Csak ezután kezd a csapdával bíbelődni. *

* A kezét a megpöckölt orrára teszi és abbahagyja a grimaszolást... legalábbis részben. * Az orrom! A gyönyörű, szép orrom! Szóval azt mondod, hogy ez fura? * Ismétli meg a korábbi grimaszt, majd felnevet rajta. * Na jó, nem mostanában fogom csinálni, csak ha nagyon indokolt.

Hát... Tudod a lovagok lassúak. Simán ki tudnálak játszani, ha akarnám. * Büszkén kihúzza magát, mert valóban úgy gondolja, hogy megteheti. * Na jó, haladjunk... Ismerek a közelben egy védettebb helyet. Egy elhagyatott tanyaház az erdő szélén, tökéletes lesz nekünk. Ha van bent valami szörny, azt kitessékeljük és voila... instant szállás. A városig úgy sem érünk már el sötétedés előtt.

Hmm? Ugyan-ugyan. Csak akkor nyírom ki, ha rám támad, addig eszem ágában sincs. Megígértem Naimeinek, nem hoznám ennyire kellemetlen helyzetbe. Túl lelkes fánkevésben ahhoz, hogy kijátsszam. * Közli az általa racionálisnak vélt érvet. Kiszabadítja a foglyot a csapdából, amit már utána nem is tesz el. Egyszer használatos volt, több időbe telne újból használhatóvá tennie, mint újat készítenie. Valaki megörül majd az alapanyagnak legfeljebb... * 

Szóval? Mit szólsz a házhoz, odavigyelek?

* Jobb híján előszed egy üres fiolát, annak a tükröződésében nézi a grimaszát. Mivel tetszik neki, amit lát, megtoldja még néhány különféle mimikával, nyelvöltéssel és természetesen ezekhez járó hanghatásokkal. * Szerintem jók... azaz inkább hatásosak. * Közli elégedetten, halkan nevetve. * Különleges esetek... Nem tudom. * Megvonja a vállát. * Amikor a helyzet úgy hozza. Mint az előbb.

Nyeh, mindenre van válaszod, mi? * Kérdez rá, miközben fenéken billenti a malacpofát, hogy szaporázza a lépteit. * Megegyeztünk... A tűzhely még nem omlott össze, szóval estére tudunk fűteni kicsit, esetleg főzni valami teát... vagy vacsorát, ha a szakácsnőnk nem ütötte volna ki magát. Pár fánkot szereztem reggel, de az azért kevéske három főnek, vagy négynek, ha hájfejet is be akarjuk kajáltatni. Mondjuk lehet nem ártana... a végén megesz minket.

Én? Ártani? Ennek? Neeeem, soha. Egy kicsit kinyírnám, de hát az gyors és fájdalommentes. * Bájos mosoly, amely szinte tényleg elhiteti a közönséggel, hogy ártatlan. *

* Az erdő szélén elkanyarodik, néhány métert haladnak előre, amíg két megtermett bokorhoz nem érnek. A bokrok némi fantáziával rásegítve két hatalmas vadkant formáznak, legalábbis Jester szemében. Áthalad a két bokor között, azzal nem számol, hogy a malacképű, illetve a lovag valószínűleg megszenvednek a termetük miatt az útvonallal. Innen már látszik a romos, régen elhagyatott kis tanyaház. *

Tanár... tanár?! TANÁÁÁR?! Jesszuska... * Majd eszébe jut valami, és felpillant a lovagra. * Remélem, hogy azért intőt nem kapok, mert rossz kisfiú voltam.

Hát, ha megpróbál megenni, akkor sem jár jól... Bosszúból megakadna néhány csontom a torkán. Méltó revans lenne, feltéve, ha egyáltalán a közelembe tudna férkőzni. Ekkora termettel nem lehet a lopakodás mestere. Reng a föld a lábai alatt. Mondd, hogy én pányvázhatom ki... Légysziiii... * Kérlelgeti, habár egyértelműen csak szórakozik, most az esetek 75 százalékában. *

Tch... a Grand Hotel nem olyan nagy szám, már jártam ott... a hallban... egyszer. Na jó, ez nem volt nagy. * Előremegy a ház ajtajáig, majd lenyomja a kilincset. A berezelt malac már nem is tartja olyan nagy prioritásnak a szökést, inkább félig Jester mögé bújik. Az ajtó hangosan nyikorogva tárul fel, az arcukba hideg, dohos levegő csapódik odabentről. *

* Habár teljesen sötét van, mintha a kintről beszűrődő fényben egy szempár villanna meg a terem túlsó végében. * Egész lakályos... * Közli némi elismeréssel hangjában, úgy fest, a baljós jelek nem igazán hatják meg. *

- Nem hiszem ,hogy olyan helyen lennénk, ahol simán intőt osztogathatnék.... amúgy sem teljesen olyan korúakat tanítok..mint mondjuk te.
*Vigyorodott kicsit el ,majd előre pillantott hosszan. Látta már a kitűzött célt.*


*Felvonta a szemöldökét s hagyta ,hogy a srác végig mondja a dolgokat. A malacpofa elhűlt a szavak hallatán de úgy tűnt nagyobb ellenállást nem tanúsít, talán amiatt is amiket mondtak. Edgar csak előre pillantott enyhe sóhajjal.*
- Már megmondtam, ha bánthatod azt én is parancsba kapom. Legyél inkább nyugton addig..... nem akarsz bajba kerülni Naimei-nél...nem ? *vigyorodott enyhén el s erre rákapta pillantását a karjában pihenő lányra.*


- Nocsak.. mik ki nem derülnek rólad időközben. Grand Hotel, mi? Mit kerestél te annak a halljában?
*Pillantott rá. Amint Jester előrébb lépett a házhoz, Edgar inkább pár lépéssel lemaradt, már csak azért is ,hogy hátvéd legyen. Meg a lánnyal a kezében ,nem biztos ,hogy olyan biztos harcos lett volna most elől, ha tényleg van valami bent a kunyhóban.
A malac pofa szinte felnyikkant ahogyan észrevette a villanó szemeket. Nem távozott el Jester mögül, sőt, ha lehetett volna ,még inkább hátrébb csoszogott volna, de ott már Edgar ijesztő szemeivel találkozott volna. Így maradt a helyén, meg-meg rezzenve.*
- Van bent valami! *szólalt fel ismételten, úgy nézett ki messzebbről ,mintha bármelyik pillanatban behugyozna. Edgar elhúzta a száját.*
- Most nem tűnsz amolyan félelmetes gyilkosnak.

Kicsiket? Akkor még elvetemültebb vagy... Mondjuk... az elején lettem volna az osztályodban, legalább fél évre jelent egy csomó lógást a helyettesítés miatt. * Elgondolkozik. * Te, micsoda mázli, hogy nem vagyok koleszes... azok a gyíkok már tutira összefirkáltak volna.

* Lemondóan sóhajt, majd megkocogtatja a lovag páncélját. * Nyugi van, nem piszkálom... csak terrorizálom, nehogy túl jól érezze már magát. Egyébként Naimei jól kiütötte magát, ha ilyen zajongásra sem kelt fel... * Állapítja meg kissé elgondolkozva. *

Szórólapoztam... A birminghamiben... Nem ezt a választ vártad, mi? Diákmunka volt, hogy meg tudja venni az új gépemet még tavaly nyáron.

* Jester megrázza a karját, hogy megszabaduljon a malacpofától. * Fúúúújj, ne bújj hozzám! * Mormolja. Beljebb lép az épületbe, támadásra készen fordul enyhén oldalra. A következő pillanatban egy tőr repül el tőle, mire a falról egy nagy pók esik le. * Szerintem még tartogat meglepetéseket a ház ezen kívül is... Inkább nézzetek a lábatok elé... * Figyelmezteti a kis csapatot, de valahogy nem hangzik tőle elég komolynak a tény közlés. *

Hmm, még szellemek is lehetnek az alagsorban... * Álmodozik csillogó tekintettel. *

Őszintén? Nem hiszem... mármint, a kicsik is tudnak legalább annyi csínyt elkövetni, mint a nagyobb korosztály... Plusz! A kicsik előbb csúfolnak ki, hogy büdös vagy. * Mondja nevetve. *

Azért szerintem vigyázz rá, ne nagyon zötyköld... Szerinted felébredne, ha énekelnénk neki valamit? * Kérdezi és szinte egészen komolynak hat az ajánlata. * Ahogy belép az épületbe, az egykor vakolt mennyezetről lehullott törmelékek megcsikordulnak a talpa alatt. Előrelép, hogy kihúzza a tőrét a döglött pókból, majd beletörli a pengét a malacpofa ruhájába. *

Jah, az a gép... és egész jól szuperál, mit ne mondjak. * Öröm az üremben * Takarítani? Hát... seprőt nem hoztam, de a könnyeinkkel felmoshatunk, ha ragaszkodsz hozzá. * Alaposan körülnéz, felvesz a földről egy botdarabot, ami egykor asztalláb lehetett. Belekap vele a pókhálóba, majd a fehér fonalat gyorsan feltekeri. * Na, fáklyánk már van, csak meg kellene gyújtani. Nincs nálam tűzkő, egyéb ötlet?

Hmm, mintha úgy hallottam volna, hogy a szellemek félnek a fénytől... * Adja meg a kellő inspirációt a gyors megoldásra. *

Szóval szoktál büdösen menni tanítani... legalábbis ezt is tudom. * Mondja nevetve. * Na jó, nem szekállak. Biztos érdekes lehet tanárnak lenni, de én tuti, hogy két napig sem bírnám... Nem vagyok jó a magyarázásban, legalábbis abban a komoly megkelltanulnimerthanemjujjmilesz típusúban.

Hát, arról lecsúsztál. Eltölthetsz vele és velem egy felejthetetlen éjszakát. Nem értem mi a problémád, legalább annyira nyerőnek hangzik, mint egy fűtött szobában egy pihe puha ágyon horpasztani. Bár... most hogy jobban megnézlek ebben a romantikus félhomályban, nem vagy éppen a zsánerem. * Viccelődik vele, mert túl nagy volt a kísértés, hogy megtegye. *

* Először a fogolyra pillant, utána a lovagra. * Rád vár a nemes feladat, hogy kiszedd a kovát a farzsebéből, én biztos, hogy nem fogok hozzá nyúlni. Egy: ki tudja, mikor mosdott ez utoljára; kettő: nincs garancia arra, hogy nem csinálta össze magát félelmében; három: én ezzel a kézzel még enni akarok ma; négy: alapjáraton érdekes szagokat áraszt a csávó...

* Jester a lépcsők felé pillant, amik lefelé vezetnek az alsóbb szintre. A korlátot már évek óta rágja a szú és a korhadás sem kímélte. A lépcső fokok siralmas állapotban vannak, de egy-két ember súlyát talán kibírják. Vastag porréteg borítja, talán vastagabb, mint a ház többi részét. Ha néha betévedt ide pár játékos, azok sem kívánkoztak lemenni. * Két pinceszint van... Szóval nem hiszem, hogy túl nagy lenne a lenti rész... Fent csak ez a három-négy helyiség, amit innen is látsz... gondolom én. * Megvonja a vállát. *

* Ebben a pillanatban lentről egy furcsa, elnyújtott hörgés hallatszik. *

Már kezdtem aggódni, hogy nem fogod eléggé díjazni a társaságot. Egyébként... legalább nekem őszinte a mosolyom. * Közli nevetve. A nevetés abban a pillanatban abbamarad, hogy a lovag felé nyújtja a követ, amit a fogoly zsebéből vett ki. Fintorogva nézegeti, majd először megböki a mutatóujjával, utána átveszi. * Még meleg... És... enyhén seggszagú. * Kommentálja, ahogy eltartja magától. * Ha pattintok vele, akkor a füstje fing?

* Meggyújtja a fáklyát, majd óvatosan meglengeti. * Na, egész pofás... Jah, elég lenne nekünk ez a szinte, de! Édes, drága barátaim. Az a valami, ami ilyen szép hangon danol odalent, akkor fog felcsoszogni, amikor mi éppen horpasztunk. Nem akarok reggel úgy ébredni, hogy hiányzik néhány lábujjam... vagy szétszórtabb vagyok a szokottnál is, és a fejem az egyik irányba gurul, a törzsem a másikba... Bár akkor nem biztos, hogy eleve felébrednék. A lényeg: ti ketten, mint bátor önkéntesek, lejöttök velem és véditek a hátsómat, amíg kipucolom a kócerájt.

* Elindul a lépcső felé, közben a szellemírtók zenéjét dúdolgatja. Ekkora hallja meg Naimei nyöszörgését, és a lányra pillant. * Nézzed már, Csipkerózsika felébred. Lehet, hogy csak a csókomra vár... Habár nem vagyok herceg, de az ő hercege még lehetek. * Viccelődik velük. Érdeklődve méregeti a lányt, mert bár nem mondta ki, aggódik érte valamelyest. *

Ha Naimei magához tér, tudjátok mit jelent? Van szakácsuuuunk... ~ * Súgja énekelve. *

*Halkan nevetett fel, majd végül körbe pillantott.*
- Hát meglehet....azért próbálkozz csak. *Pillantott ismételten le, majd halkan sóhajtott*
- Sajnos ebben igazad van.... jobb ha elintézzük.... 
*Nézett át a malacpofára aki nem mert közelebb menni. A lovag lassan letette a lányt, megigazgatta a haját. Nézte ahogyan halkan nyöszörgött ,majd felállt s kihúzta magát.*
- Menjünk.
*Lép egy párat ,majd hosszan pillant a srácra.*
- Hát azért nem mondanám ,hogy a hercege lehetsz.... vigyázz a köztetek lévő szakadék pont oly nagy ,mint a legtöbb mesében.
*S ezzel jelezte ,hogy azért figyeli is ezentúl a srácot.*
- Majd..majd én vigyázok rá...
*Azzal Edgar nyakon csapta a malacpofát.* 
- Ha vele nem hagyom itt, akkor veled sem fogom..... Indulj meg. Takarítsuk ki ezt a helyet...

*Naimei kicsit mocorgott amint hallotta ,hogy a lépcső nyikorog. Nem tudta hova mennek, vagy miért. Lassan pillantott fel, de csak a plafont látta..... kicsit szédült. Gyengén tette kezét a homlokára.*
- Mi történhetett ?
* Motyogta amikor hirtelen nagy zajt hallott ,s döbbenten ült fel.*

* A lovag hosszan nézett előre.*
- Nagyon sötét van lent....figyeljetek oda.

Naaaa... és mi van, ha mégis lehetek a hercege? Végtére is, jóképű vagyok, karizmatikus, vicces és... néha egész előzékeny. Adok a kajámból is, ha nagyon muszáj. * Sorolja az erényeit. * Egyébként a szakadék nem jelent semmit... csak elég kreatívnak kell lenni hozzá, hogy átjuss a túloldalra. * Kiölti a nyelvét a lovagra, majd felnevet, ebből válik egyértelművé, hogy csak játszik. *

Mi? Na nehogy már a turcsi orrú kis barátunk maradjon itt a szakácsunkkal. Ha magamhoz térek, és egy ilyen ronda pofát látok elsőként, inkább visszaájulok. Habár ha elájulok, akkor bármit tehet velem, az pedig még rosszabb... Nem, elvonulnék a sarokba és a trauma miatt egész éjjel zokognék. Odavonzanám a környék összes sikító szellemét.

* Még egy utolsó pillantást vet a lányra, majd elindul lefelé a többiekkel. Kitartja maga elé a fáklyát, azzal világítja be a teret. Épp csak annyi ideje van, hogy félreálljon, mert a fogoly megbotlik valamiben és legurul a lépcsőn, az aljában nagyot nyekken. * Hé, nem is olyan meredek, nem ment lejjebb a HP-ja. * Mormolja, miközben érdeklődve méregeti. A távoli sarokban, ahol a legsűrűbb a sötétség, megmozdul valami... *

- És minden esetre nagyon is szerény a magad nevében. Én csak kijelentettem ,hogy ne dédelgess remény vesztett álmokat, mert teljesen felesleges.
*Parányi vigyort engedett meg a maga személyisége folytán. Viselkedése a délelőtt óta folyamatosan változott a másikkal szemben. Hol nyugodtabb, hol öszintébb, máskor humorosabb, mégis, nagy arányban megmaradt a távolság tartással, amellyel most is valamennyire kezelte. Nyugodtabban ment, habár már ő is tudta ,hogy van lent valami. Amint a nagy darab rab legurult, nyugodtan pillantott utána. Nem tett megjegyzést ,mint a másik, habár azt sem bánta volna jelen pillanatban ,ha kicsit lemegy annak a HP-ja. Igazából, ma megpróbált egy kis hasznot előhúzni a pasasból.....de nem sikerült elégé. *
- Hasznavehetetlen.... *morogta ahogyan utána nézett ,majd lejjebb lépett. - Csoda, hogy egyáltalán valakit megtudott ölni.... kezdek kételkedni.


- Nem hiszem ,hogy a mi szakácsunk ezt tenné. Nem olyan védtelen, hamarabb fájna ennek az alaknak. Bár tény...azt se nézném meg szívesen ,hogy te a sarokban sírsz. Valahogyan, kicsit ellentétes lenne nekem.


*Amint leért kicsit rálépett a disznóra, hogy lássa tényleg nincs baja. Annak farát rugdosta kicsit ,majd felpillantott, éppen amikor megmozdult valami.*
- Igazad volt... *nyúlt a kardjához*

*A fejét fogta még egy kicsit ,majd halk sóhajjal nézett szét. Hallotta az apróbb neszeket lentről, de nem igazán érezte annak rendjét ,hogy lemenjen most oda. Tisztában volt jelen esetben a képességei határaival. Éppen csak vissza kapta a fejét, s egy hirtelen gyors mozdulattal termett e szoba sötétebb sarkában. Az ajtónál egy halvány fénnyel közeledett valaki.*

Szerény? Igen, szerény, csak kifelejtettem a listából... A szerénység a legnagyobb erényem. * Húzza ki magát nevetve. Elindul lefelé a fogolyhoz, habár nem követi a példáját és gurul, hanem könnyed, játékos léptekkel szökken oda. Kíváncsian hajol ki a lovag mögül és figyeli, ahogy megrugdossa kicsit. * Nyöszörög, szerintem minden oké... Te, mintha mondani akarna valamit... * Fürkészi a malacpofa vonásait, aki halálra vált pillantással mered a sötétség felé. *

* Jester jóízűen felnevet, ahogy a bent lévő valami felhördül, és hallhatóan szimatolni kezd. * Na ugye, hogy igazam van! * Önelégülten karba teszi a kezét. * Amondó vagyok, hogy rúgjuk szét a seggét a lehető leggyorsabban, aztán menjünk fel és kajáljunk. Lassan hangosabban korog a gyomrom, mint hogy ez a valami morog... * Nem igazán zavartatja magát, elég biztos a képességeiben. *

* A sötétben megbúvó lény lassan előre lép, a lábán lévő hosszú karmok ritmusosan koppannak a korhadt padlón. A szemei vörösen villannak meg, előreveti magát a lovaghoz. A mozdulat alatt Jester félreugrik az útból, a kisebb szél miatt kialszik a fáklyája. Ez neki inkább csak előnyös, mert így könnyedén használhatja a tőreit, a többiek pedig nem látják. Legalábbis... abból ítélve, ahogy kapaszkodnak a fáklyákba, nem látnak a sötétben, mint ő. Míg a nagydarab bestia a lovagot célozza, addig az egyik kisebb résből egy másik lény bújik elő. Egészen kicsit, nagy fekete szemei vannak, és gombakalapot visel. Körül-belül a bohóc térdéig ér. * De cuki... * Bukik ki belőle a megállapítás. Azt, hogy odafent lépked valaki, nem is hallja. *