Reboot in Exteria (Nyitott) [16+]

*Csak egy-egy pillantással méri fel a megdermedt rabot ,majd arra felé pillant. Elkomorodik.*
- Azt hiszem tudom is ,hogy mit akar mondani.


*Nem csodálkozik azon ,hogy Jester teljes nyugalommal fogadja a szörnyet ,sőt még beszél is közben. Viszont az inkább add a fejére gondot, hogy az elvileg hidegvérű gyilkos, most mint egy fázós kiskutya remeg ,és bújt mögéjük. Ez így nem lesz jó....és tudta is. Megemelte a kardját előre s magabiztosan tartotta.*
- Gyere csak.... van jobb dolgom is ,mint hogy veled foglalkozzak.


*Sejtette ,hogy felé fognak támadni, hiszen ő a legmagasabb és legnagyobb darab a helyiségben. Már átgondolta mit is tehetne, és felkészült mindenre amikor a támadás vége előtt eltűnt minden fény, s sötétség borította őket. Ez elégé kényelmetlenül érintette ,mivel ő nem tudott rendesen harcolni így.
Épp csak ellépet, vissza lendítve a kardját, így mind ő megsebesítette ellenfelét, mind az ,az ő karját. Felmordult, de ettől eltekintve csendben maradt. Halkan lépkedett, már amennyire lehet egy lovagi páncélban s csak akkor kapta fel a fejét amikor Jester megszólalt.*
- Mi lenne ha dolgoznál is?

*A lány az oldalához nyúlt a fegyvere miatt, de csak hamar rájött ,hogy nem volt nála. Arra nem volt ideje ,hogy a tárból elő szedje, s fényt sem akart kibocsátani vele, hogy észrevegyék. Így csak jobban megbújt s figyelt. Az alak elég magas volt, ám kecsesebben járt ,mint egy harcos. A kis fény amit magánál tartott valószínűleg egy megbűvölt ásványból jöhetett. Elgondolkodott ,majd amint az lefelé ment, immár ő is követte. Csendben.* 

- Hé, mit csinálnak ? *kérdezte ,majd fütyült egyet ,mire a vérszomjas fenevad felmordult de hátrébb ment.*

* A kicsi, kalapos jövevény leköti a figyelmét, leguggol hozzá és onnan figyeli, hogy mit lép. A lény megigazítja a kalapját, oldalra biccenti a fejét. Amikor elvigyorodik a szájából apró, hegyes fogak sokasága bukkan elő. * Tévedtem... annyira nem cuki, hogy elfogadjam háziállatnak. Na, dolgozom én, nem csak beszélek. Éppen a fáklyát keresem, hogy lássunk is valamit... * Füllenti, mert esze ágában sincs keresni a fáklyát. Nem igazán érdekli, hogy a lovag megsérülhet, neki az lenne a legideálisabb, ha megszabadulna tőle. A lánnyal a véleménye szerint sokkal könnyebb lenne egyezkedni a célpontját illetően. *

* Közelebb lép a kicsihez, az egy halk, nyüszítő hangot hallat. * Azt hiszem, rájöttem... a nagydarab ezt a kicsit védi itt a lábam mellett. Ha ellépnék mellőle, akkor lehet nem támadna téged olyan erővel... * Fejti ki tömören a véleményét egy egészen könnyed tónusban. *

* Amikor a lépcső felől egy alak érkezik, a fény miatt kénytelen először összeszűkíteni a szemét. Abban a pillanatban elteszi a rejtett tokba a tőrt és reméli, hogy nem látták a lent lévők. * Csak egyetlen diszkrét kérdés. Hogyan sikerült beidomítanod azt az izét? Még le sem értünk, de már morgott... Egyébként szállást kerestünk éjszakára, van még szabad szoba? * Kérdez rá elvigyorodva. *

- Igen, sejtem mennyire dolgozol!
*Morogta ahogyan folyamatosan védte ki a nagydarab "szörny" támadásait. A malacpofa közben a sarokba bújt s szinte már maga alá pisilt a félelemtől. Egyre furább helyzet.... gondolta a lovag halk morgással s ismételten vissza lökte a bestiát.*
- Igen? Akkor menj el onnan, rendben ?! És mondjuk akkor több esélyem lesz nekem is....

*Megtorpant amint a nő lefutott. Az kitárta a kezeit ,mire az állat vissza vonulót fújt, a kis szerzett meg ami a srác lábánál volt vissza futott a nagyhoz. A nő halk sóhajjal nézett a vendégeire.*
- Nem szeretik a betolakodókat....nagyon veszélyes a környék mostanság.
- Ezek be vannak tanítva! ? Olyanok mint valami vadállatok!
*Kiáltott fel a malac amire a nagydarab felmordult mintha értette volna. A nő erre elhúzta a száját s csípőjére emelte a kezeit.*
- Van üres szobám, ha most azonnal felmentek!

*A lány meg hallotta a beszélgetést ,ezért gyors tempóban indult fel. Furcsa egy helyzetben találta magukat.*

Így is van bőven elég esélyed... azaz lenne, ha nem lenne ilyen alacsony a plafon. De! Ettől függetlenül magad mellett még üthetsz, nem vagyok olyan közel, szóval tiéd a terep... * Mondja, miközben alaposan végigméri a helyzetet. Ha a lovag oldalt lendítené a kardot, akkor sem találná el, legfeljebb csak a malacpofát, de az nem számít... Attól még ugyanúgy megkapná a jutalmat a haláláért, éppen csak egy bizonyítékot kell róla vinnie. *

* Követi a pillantásával, ahogy a kisebb lény is elkucorodik a vackába, majd újból a "gazdájukra" tekint. * Betolakodók? Itt laksz? Vagy ők laknak itt...? Úgy tudtam, hogy ezt a helyet mindenki széles ívben kerüli. * Közli egy élesebb pillantással. Lehet, hogy ő is csak a vérdíjért van itt, ami még rosszabb esélyeket teremt. Akkor már 4-en érintettek a témában... A lovag és Naimei egy oldalon játszanak, legalábbis valószínűleg, de az ismeretlen nem... Ennyit már ő sem tudna kijátszani, még a kettő is necces. Ráadásul szimpatikus neki a fehérkeresztes nő, felmerül benne, hogy talán mégsem tőle kellene elcsakliznia a prédát. * 

Hallottátok a házigazdát... skera felfelé! * Katonás lépésekkel indul el a lépcső felé, nem mulaszt el "véletlenül" rálépni a fogoly kezére, aki erre visítani kezd. * Fent hagytuk a társunkat, aki egy kicsit kiütötte magát... vele nem találkoztál? * Teszi fel a kérdést, ahogy eléri a nőt. *

*Edgar eltette a kardját mialatt várta a fejleményeket. Ezt nem várta, így újra kellet kalkulálnia a dolgokat amiket már előzőleg eltervezett. Kicsit most komorabban, szokásával ellentétben, indult meg a nő után. Hiszen, már így is nagyon sokat kockáztatott. Csendben hagyta ,hogy Jester kicsit kínozza a malacot. A lényeg ,csak hogy eljuttassa az adott helyre, a másikat meg a másikra.*
- Akkor a szállást örömmel vennénk ma estére.

- Normális vagy ? Komolyan.... szörnyűek vagytok, így a halál is jobb lenne! Ezt majd elmondom a bíroságnak!
*Morogta a disznó, mialatt felfelé haladt s a kezét sajnáltatta. Nem nagyon foglalkozott maga körül mással, csak saját magával. Így amint felértek, leült s úgy nézett körbe, ám mielőtt bármit is mondhatott volna egy hatalmas csapást érzet a fején.*
- A jó büdős életett!

*A lány becsukta mögöttük az ajtót ,amint felétek ,majd felsóhajtott. Hosszan nézett végig a bagázson.*
- Inkább nem kérdezek semmit...
*Motyogta, s Jester kérdéseire vonta fel a szemöldökét.*
- Mostanában sok gyilkosság történik..a játékosok egymást ölik. Ezért élek egyedül itt.
*Mondta ,majd megnézte a malacpofát hosszan.*
- Nem *rázta meg a fejét, azzal a csattanásra felpillantott.* Vagyis eddig nem.

*A keresztes lány sóhajtva tette le a farönköt amivel megütötte a malacot ,majd a többieket nézte hosszan. Elkomorodott kicsit, nem értette a dolgokat.*
- Mi folyik itt?

Bíróság? Tulajdonképpen miért is? Mert egy vörös indikátoros rálépett a ragacsos mancsodra? Inkább azon kellene csodálkoznom, hogy nem maradt a cipőm talpán és vontatlak magam után a fél terepen. Bár... akkor egyszerűbb dolgom lenne, könnyebben lehetnénk egy kicsit kettesben. Nem fog fájni... annyira. Csak egy kicsit meghalsz, ennek lehetnek apróbb mellékhatásai. Mondjuk... nincs több finom falat, viszont fürdened sem kell újra. * Magyarázza neki. Amikor felérnek, kipillant az ablakon. Mintha látott volna valakit... ebben nem is kételkedik, biztos benne, hogy a céhéből már valaki utána jött és kíváncsian figyeli, miért nem ért még vissza, miért van még életben a célpontjuk. *

* Érdeklődve figyeli, ahogy a dorong a malacpofa fején landol, majd felnevet rajta. * Díjnyertes ütés, én sem tehettem volna szebben. * Meglepi a válasz, hogy a szörnyekkel kommunikáló nő tényleg itt lakik kint. * Nem gondolkoztál még rajta, hogy kicsit kipofozd a helyet? Beázik... rohad... poros... Igazából totál lakatlannak tűnik. Pontosan hol is alszol? * Záporoznak belőle tovább a kérdések. * 

* Örül neki, amikor elér a tudatáig, hogy Naimei magához tért. Aggódott érte, annyira hirtelen dőlt ki, mint aki megivott vagy megevett valami mérget, vagy altatót... * Jó reggelt, Csipkerózsika! * Köszön rá vigyorogva. * Valld be, hogy hiányoztam már! Össze voltam zárva eddig két nagydarab, izmos pasassal... az egyik még büdös is. Megváltáááás! * És azzal lendülettel megöleli a lányt. * Hát... lemaradtál egy-két dologról. Bejöttünk ide, mert mellékesen besötétedett kint és nem akartuk megkockáztatni az erdőt úgy, hogy végigcipelünk... Szóval beugrottunk ide, és mint kiderült, nem is annyira lakatlan, mint amennyire annak gondolják. * Itt a házigazdára sandít, közben elengedi Naimeit. * Cirka ennyi... Lent van valami cukiság, de egyedül inkább ne nézd meg.

Ettél valami furcsát? A fánkokban nem volt semmi, mielőtt meggyanúsítanál... Sétáltunk az erdő felé, és elhasaltál.

*A malacpofa felhorkant, de leginkább félre nézett. A kezét, az arcát, már mindenét fájlalta és még benne volt a fenyegetés is. Át kellet gondolnia (mert azért tudott gondolkodni) hogy éppen mit csináljon. Vagy ez  bohóc fogja kinyírni, vagy a kis fruska tömlöcbe veri...na ebből tudja melyik a jobb, hiszen a játék "végén" úgyis kiszabadul amíg él..... de ha a lovagot nézte, sehogy sem értette annak a dolgait. Ismerős volt neki, már az elejétől fogva, de nem tudta megmondani honnan. Morogva az orra alatt ,fonta karba a kezeit .*

*Edgar arcán átfut egy érdekes reakció ,majd ismételten kedvesebb vonásokat vesz fel. Feltehetőleg a társa miatt. Közelebb sétál hozzá ,majd megsimogatja a fejét, azzal kis sóhajjal áll arrébb ,mikor Jester szinte a lánynak rohan. Inkább szétteszi kezeit, majd félre lép. A nőre pillant.*
- A kérdést én sem tehettem volna fel szebben. Ha ennyire tart a vörös indikátorosoktól, miért nem megy egy városba. Azok törvényei szerint nem lehet benne ölni. A játék nem engedi.
- Ez nem teljesen igaz. A városon belül is lehet ölni, ha kétoldalú csata kezdeményezés jön létre, és egy elkábított ellenféllel nem nehéz létrehozni ezt a csatát. A város sem biztonságos már, az emberek találékonyak.
*Edgar egy picit elkomorodott. A nő okos..... nyájas mosolyt engedett meg.*
- A kis szörnyei....
- Segítettem nekik és ők is segítenek nekem. Alapjáraton nem harcos, hanem idomító vagyok.


*Azzal a nő átpillantott Jesterre.*
- Amíg azt hiszik ,hogy lakatlan nem kutakodnak nagyon. Nekem megfelel. Itt nincs tél....nincs gond.

*Naimei értetlenül nézte a beszélgetéseket. Úgy tűnik sok mindenből kimaradt. Edgar kedvességére elmosolyodott, majd megköszönte, míg aztán Jester ölelése meglepte. Szavai meg még inkább. Zavarta pillantott rá.*
Elájultam ?
- Biztosan a fáradtságtól dőltél ki. Mondtam ,hogy egyél mielőtt elindultunk.
*Neimei rásandított a lovagra ,majd legyintett. Vissza pillantott Jesterre enyhe mosollyal.*
Bocs.... nem volt szándékos, de örülök ,hogy nem ugrottatok egymásnak....
*Azzal átpillantott a nőre.*
Köszönjük a segítségét. Nem maradunk tovább reggelnél.
- Ugyan, semmiség. Megcsinálom a szobát..... *a lépcsőn vissza pillantott.* a férfiak együtt aludhatnak, a lány velem fog. Nincs több szobám. *azzal fel ment.*

* Jester észreveszi a gyors változást a lovag vonásain, érdeklődve kezdi figyelni. * Te is felettél valami furcsát? Szerintem váltsatok fogadót, mert ennek nem lesz így jó vége... Vagy az is lehet, hogy valaki rontást küldött rátok és a hátatokon szellemek ülnek... * Kezd filozofálni, majd megvakarja az állát. * Nem, nem hiszem, hogy ilyesmi lehetséges lenne a játékban, de a szerintem az elképzelés egészen szép. 

Szóval idomár vagy...ez azért elég sok mindent megmagyaráz, gondolhattam volna rá hamarabb is. Úúúú... taníthatnál nekem néhány fogást, mert valamiért a patkányok mindig meg akarnak harapni, amikor egy terembe kerülünk. Vagy szeretik a csengők hangját? De most komolyan...

Hát... szerintem ha valaki rád akar támadni, akkor itt is ugyanannyi eséllyel talál meg. Mellesleg, ha bármi bajod van, nem tudsz segítségért kiáltani. Akad még pár játékos a városokban, akik békések, de azért szeretik megvédeni a gyengébbeket. * Megvonja a vállát. * Valami rossz fát tettél a tűzre, hogy így elvonulsz, vagy tényleg ennyire tartasz a "buggyantabbjától" ?

* Lassan elengedi Naimeit, de nem megy el mellőle. * Ha szétcincáljuk egymást, akkor szembe kellett volna nézni a haragoddal, amint felébredsz... nem érte meg a kockázatot. Öhm... egyébként hogy érzed magad? Fejed nem fáj? * Kérdezi érdeklődve. * Nem tudom, hogy mekkorát eshettél, de abból ítélve, hogy elnyúltál, elég nagyot... 

* Felkapja a fejét arra, amit a házigazda mond. * MI?! Ne máááár... én nem akarok a két ronda fószerrel együtt aludni. Hadd menjek veletek, légysziii... * Próbál puncsolni, de nem reménykedik a sikerben. *

*Edgar és  Naimei egyszerre néztek Jesterre, méghozzá ugyan olyan, kissé kiábrándult arccal.*
- Szellemek itt nem léteznek.
*Mondták egyszerre ,majd a férfi kicsit felsóhajtott s meglegyintette a kezét a srác felé.*
- Ugyan dehogy...csak megéreztem a rabunknak a szagát. Van egy érdekes bukéja...
*Majd felkapta a fejét azon amit a nő mondott.*
- Teljesen egyetértek jelenleg Jesterrel, nem szándékozom ezek között aludni.


*A malacpofa kivételesen nem szólalt fel, csak bőszen bólogatott.*
- Nem érdekel. Ha bent akartok aludni akkor így tudtok! Nem osztozok férfival a szobámon!
*Jelentette ki a derekára emelve kezeit.*
- Ha nem tetszik, akkor kint is aludhattok a ház előtt!  Mellesleg....eddig nem találtak rám....nem szeretem a tömeget és kész.
*Kezdett kissé idegen lenni a vendéglátó, úgy tűnt nem szerette ha firtatják mit, miért csinált.*
- Nem csináltam semmi rosszat. De túl sok embert vesztettem el a csapatomból. Nem akarok sehová társulni.

*Naimei felsóhajt a többiek felé. Úgy tűnt miatta kiesett egy kis idő és nem érnek oda időben.... AMint Jester elengedte lassan pillantott rá. Megérintette a fejét.*
- De...igazából fáj egy kicsit...de nem vészes. * Mosolyodott halványan el egy kicsit ,majd a nőre pillantott.*
- Nem kérjük ,hogy menjen el innen, ha nem akar.
*Majd Vissza pillantott Jesterre.*
- Eddig is aludtál férfiakkal..nem? Nem olyan vészes...kibírod az este...csak pár óra...
*Motyogta, majd Edgar felé.*
- Kérlek...
- Rendben....* azzal a férfi kipillantott az ablakon. Egy kicsit elkomorodott.* Kimegyek...szétnézek a környéken.
*Azzal megérintette a fegyverét s így is tett.*

Nem léteznek? És ha csak nem láttunk még eddig, de valójában közöttünk járnak? Egy Easter Egg, vagy glitch vagy bug... vagy csak valami, amit a programozók benne felejtettek. Nem lehettek biztosak benne, mert nem ti írtátok a rendszert. * Magyarázza egy lendülettel. * Mi van, ha azt is hallják, amiről éppen beszélünk? Tehát tudják, hogy mi tudjuk, hogy itt vannak... * A végére felnevet, ezzel nyomatékosítva, hogy csak hülyéskedik. * 

*Megáll egy pillanatra, Edgarra mered. * Miiiijjaz, hogy ezekkel? Csak nem attól félsz, hogy álmodban megöllek? Abban nincs semmi izgalmas. A legrosszabb esetben összefirkálom az arcodat szénnel... Hmm, van is nálam néhány darab, ha jól emlékszem. * Mondja szélesen vigyorogva. * A páncélodba nem karcolnék, túl hangos, habár a hatás nagy lenne... Egészen addig kellene valami frappáns mintával mászkálnod, amíg be nem érünk egy kovácshoz... 

* Halkan felsóhajt, kénytelen beleegyezni a feltételekbe, ha nem akar lemondani a szállásról. Ráadásul nem csak a szállásról van szó, hanem a prédáról is. * Jó... legyen... de csak mert Naimei kéri... de tényleg csak azért. * Karba teszi a kezét és féloldalasan elfordul a többiektől. * Csak ne ilyen tónusban mondd, hogy aludtam már férfiakkal, mert elsírom magam... 

*Kíváncsian pillant a lovagra. * Én addig vigyázok a többiekre... Hős vagyok. * Közli nevetve. Összeszűkíti a szemét, úgy méregeti az ablakon túli terepet. Amikor elfordul, sóhajt egyet. * Nem szimpi a fickó...

* Odakint az egyik fa tetején valaki ücsörög és a környéket kémleli. Amikor megpillantja a romos épületből kilépő alakot, arrafelé fordul. Összeszűkített szemmel kémleli. Nem mozdul és nem csap zajt, csak némán megfigyel. Már azóta követi őket, hogy elindultak a fogollyal. Ráfogja a lovagra az íját, tökéletes a célpont, de nem lő. Lassan leengedi a fegyvert, megigazítja a kalapját. * 

*Mivel úgy gondolták, akkor hanyagolja a témát, nem tettek hozzá semmi újat a szellemes részhez. Lényegében lehetséges lett volna ,hogy a programozó ilyet csináljon, de ez teljességgel értelmetlen lett volna, azután ,hogy őket ide bezárta. Így sem sokkal könnyebb ...... Bár ha Naimei belegondolt, ez sem sokkal logikusabb. Még mindig nem értette pontosan a férfi okát. Vissza emelte a szemeit Jester felé, s csak újra megrázta a fejét.*

*Edgar elkomorodott a bohóc ötletein, s nemtetszését ki is kívánta nyilvánítani.*
- Nem tudom ,hogy mennyire gondolod komolyan, de ajánlom ,hogy csak egy téves eszmefuttatásról legyen szó. Ha ténylegesen így kellek fel reggel, akkor biztosíthatlak róla ,hogy meg fogod keserülni. Nagyon is. Lényegtelenül ,hogy Naimei itt van ,vagy sem.
*Pillantott el sóhajtva, majd még meglökte egy kicsit a srácot, mialatt azt nézte ,hogy vendéglátójuk az emeletre ment.*
- Ha lehet....tartsd a szemed addig a disznón.

* Naimei halvány mosollyal fogadja a srác reakcióját. Sejti ,hogy most is csak hülyéskedik, de mintha kezdené megszokni ezeket a megnyilvánulásokat. Halk sóhajjal kíséri ahogyan eltűnik a nő az emelten ,majd azt is ,hogy Edgar kimegy. A rabjukra pillant s felvonja a fejét. Vele szemben azonban semmivel nem változott meg a véleménye. Csak halk sóhajjal pillantott vissza ezután Jesterre.*
- Ne nyavalyogj! Úgy csinálsz ,mintha ez nem lenne igaz....
*Azzal Edgar után nézett s úgy vissza rá.*
- Miért mondod ezt? Régóta ismerem..és elhiheted ,hogy nincs semmi baj vele. Inkább...menjünk pihenni...

*Edgar kint nézelődött de semmit nem vett észre a másikból.*

Nem nyavalygok, csak kényszeredetten pontosítok, mert tényleg siralmas így hallani... túl... kétértelmű. * Mondja ki végül. * Én nem ismerem, de egyszerűen van benne valami, ami miatt nem igazán érzem magam biztonságban mellette... Ami egyébként érdekes, mert ugyanezt a céhem tagjaira mondhatnám, de velük kevésbé van ott a fenyegetés. Házi nyúlra nem lövünk. * Mondja nevetve. *

Rendben... pihenjünk. Maradok a fogollyal, itt lent... Egyedül... a hidegben... magányosan... * Mondja drámaian, de nem tudja sokáig tartani a "síróbohóc" ábrázatát. * Jó éjt! * Köszön el a lányoktól. Lekuporodik egy kevésbé poros, szárazabb ponton, távolabb a malacpofától, de még annyira közel, hogy szemmel tudja tartani. * Nem olvasok esti mesét senkinek sem... * Dünnyögi inkább csak magának. Behunyja a szemét, de nem alszik, csak pihen. Idegenek közelében sosem alszik, pláne nem a prédája mellett. Itt lenne a tökéletes alkalom, megölhetné és leléphetne a bizonyítékkal, de... nem teszi. *

* A fán kuporgó íjász macskaügyességgel ugrik tovább egy másik ágra, aztán egy újabbra és egy újabbra. A levelek halkan susognak a mozdulatai miatt, de a lépései olyan könnyedek, mintha csak egy éjszakai állat osonna. Valószínűleg nem a rejtőzködés mestere, pusztán az ügyességét és az éjszaka sötétjét használja ki. Vagy eltűnt a színről, vagy meghúzódott valahol, mindenesetre alaposan felmérte a terepet. *

*Karba fonja a kezeit mialatt elgondolkodik.*
- Természetes ,hogy nem szimpatikus neked egy lovag ,hiszen elviekben olyan ember akinek téged is el kellene kapnia. A "bajtársaiddal" ezzel szemben nincs ilyen érzésed...mert elviekben egy üzletben utaztok...vagy legalábbis hasonló.
*Mondta ki, majd megenyhült kicsit. Legalábbis ez tűnt ki habár csak a feje fájdult meg egy kicsit.*
- Rendben akkor legközelebb nem fogok így fogalmazni....jó? Csakis úgy ,hogy jól gyere belőle ki.

*Csak megrázza a fejét a srác drámai előadásán s még int neki. Ezután felmegy. Fent volt egy szoba, két ággyal. A lentihez képest sokkal jobban nézett ki a fenti rész. Halvány mosollyal nézett körbe de közben igyekezett mindenre figyelni, ám ez még nehéz volt, mert fájt kicsit a feje. Amint utolérte a nőt intett neki.*
- Segítsek valamiben?
- Nem tudsz, mindjárt kész vagyok. Lentre visszel az utazótársaidnak pokrócot? Oda kikészítettem őket.
- Persze....nem szeretném ,hogy megfázzanak azért...
*Sóhajtott ,majd átvette őket. A nőre emelte vissza még a tekintetét. Senkivel nem szokott bizalmaskodni és ez a növel sem volt másként. Ám jelen esetben mindketten tartották a két lépés távolságot. Vissza ment, majd átadta a takarót Jesternek.*
- Tessék..hogy ne fázz meg.... * azzal átlépett a másik oldalra és mialatt lenyitotta a menüjét elővett valamit amivel a disznót le tudta kötözni. Az felhorkantott , de úgy tűnt elaludt ,szóval nem figyelt túlságosan rá. Kihúzta magát.*
- Most már tényleg jóéjt.


*Amint elég messzire került a háztól lassan ért a kardjának végéhez, majd körbe tekintett. Egyre jobban kezdte érezni ,hogy valaki van itt. Nem pillantott fel a fákhoz, csak megszólalt.*
- Örülnék ha végre lejönnél. Ha így csinálsz akkor hamarosan a klántársad is észre fog venni.
* Pillantott végül arra komoran.*

Nem azért, mert lovag... a személyisége. Az egyáltalán nem szokott zavarni, ha valaki vadászik rám. * Mondja a végére felnevetve. * Neeem... Egyszerűen csak bosszant... nem, idegesít. Gyász, tudod, olyan mint amikor a macska szőrét visszafelé borzolod. * Találja meg rá a legjobb hasonlatot. * A bajtársaimtól tudom, mit várjak... Ha préda van, akkor engem is meg fognak támadni, főleg ha nincs más kiút... viszont őt nem tudom. Te korrektebb vagy, nagyjából sejtem, mire számíthatok. * Válaszolja még. *

* Amikor pár perccel később meghallja a lépések alatt roppanni a lépcsőt, egyenesen arrafelé néz. Látja, hogy Naimei jön vissza, a kezében a pokrócokkal. Elfogadja tőle a takarót, a vállára kanyarítja. * Hé... Köszi. De tényleg. * Mondja elmosolyodva. * Neked is jó éjt, vigyázz, hogy meg ne csípjen az éjjeli bogár, szerintem sok van belőlük.

* A lovag kijelentését hosszú csend követi. Végül a rejtőzködő valaki halk sóhajt hallat és leugrik a földre. Az ágak halkan reccsennek a lábai alatt. Leveszi a kalapját, úgy pillant az idegenre. A bujkáló egy húszas évei közepén járó férfi, még az éjszakai halvány fényben is látszik, hogy a bőre sötétebb. A hosszú sötétbarna haja és a belefűzött gyöngyök a népe viseletét képezik, valószínűleg indián ősökkel büszkélkedhet a valóságban. Az íja ott van a hátán, a tegezben még jó pár nyíl várakozik, hogy célpontot találjon. *


Nem a klántársam. * Jelenti ki tömören. A tónusa hidegebb, nyugalmat sugároz még annak ellenére is, hogy lebukott. A tekintete türelemről és egyfajta ridegségről árulkodik. * De ettől függetlenül biztosan tud a jelenlétemről. Mikor vettél észre?

*Értetlenül nézett egy ideig a srácra ,mivel nem tudta teljesen megérteni mit gondol ezalatt. Hiszen ő régóta ismerte a lovagot és sosem ismerte fel ezt az oldalát. Tény.... már abban sem volt teljesen biztos, hogy találkozásuk akkor milyen is volt.
Halvány mosollyal nézte ,majd megrázta a fejét.*
- Rémeket látsz! lassan egy éve ismerem már és sosem láttam olyannak amilyennek te leírod. Hidd el, nem fog bántani ha erről van szó.

*Elmosolyodik a másik szavain ,majd bólint.*
- Aludj jól, vigyázz a foglyunkra.
- Pfff... nem félek ezektől a bogaraktól!
*Rázta meg a fejét. Habár az még egy kicsit fájt, úgy tűnt kellemesen érezte magát. Elpillantott, kinézett hosszan de mivel nem látta a lovagot biccentett, intett még a bohócnak ,majd felment. Fent amikor körbenézett, halknak kellett lennie, mert a másik már aludt.
Lassan elfoglalta ő is az ajándékba kapott helyet.*


*Edgar hosszan és figyelmesen nézte meg a másikat. Nem pont az a személy akire gondolt, ebből akkor is rájött ,amint a másik beszélt. Figyelte annak vonásait s azt milyen nyugalommal beszél és csinálja a dolgait.*
- Ha nem hát nem.... igen..ebben valahogyan én sem kételkedem. Akármennyire is fura fazon...az esze a helyén van...ahogyan az észlelése is.

*Sétálgatott nyugodtan , körbe a másikat ,mialatt elgondolkodott azon amit látott és amivel találkozott.*
- Épp ezért nem akarom túl sokáig  egyedül hagyni a foglyunkkal.
- Mikor ? Mikor....
*Gondolkodott el ,majd megállt. Arcán lévő komolyság egy kisebb vigyorba ment át. Megdöntötte a fejét picit.*
- Miután kiléptem, nem sokkal később.

Rémeket? Nem... az per pillanat nincs a szobában, ellenben a disznóval. Most legalább horkol és nem visít, ezt nevezem fél sikernek. Remélem neked van igazad... habár akkor sem szimpi. * Motyogja, miközben karba teszi a kezét, de a mosolya nem tűnik el. *

* Halkan felnevet Naimeien, majd igazít kicsit a pokrócán. * Örülj neki, hogy nem látod, amit én... * Mondja még búcsúzóul. *


* Nem mozdul, csak a tekintetével követi egy ideig a lovagot, amikor az körüljárja. * Értem. Jó megfigyelő vagy, nem gyakran vesznek észre... legalábbis nem a lovagok. * Közli a maga csendes, kimért stílusában. * Jobb, ha rajta tartod a szemed a foglyon. Veszélyesebb, mint amilyennek gondoljátok. Felelőtlenség egyedül hagyni vele a többieket, amíg alszanak.


* A figyelmeztetéshez nem fűz hozzá többet, nem akarja tovább ragozni. Ez a szigorú pillantásból is látszik. Sosem szeretett hosszú, kiadós magyarázatokat adni, mindig is a tömörség híve volt. Általában szószátyár játékosokkal dolgozott együtt, akik helyette is beszéltek. * 

*A rab hangosan horkolt fel, egyre többet és többet, mialatt húsos felsőteste magasan emelkedett, majd csökkent. Úgy tűnt elaludt.*

*Edgar megtorpant ,majd a másikat nézte hosszan, azzal szemben megállva. Sejtette ,hogy ilyemsi van a háttérben, legalábbis tudta ,hogy a rab nem csak ennyi. Nem véletlenül ölt annyit. Felvonta a fejét ,majd halvány mosollyal fogta kardjának végét, de nem vonta ki.*
- Azért jöttél, mint jótét lélek ,hogy ezt közöld velünk?

*Sejtette ,hogy azzal ,hogy ő ilyen és olyan, elégé fel tudta kelteni a bizalmatlanságot az olyan személyekkel szemben, mint ez is, és mint a benti bohócuk. Ez nem volt meglepő. A "rosszak" sunyik, a sunyi emberek meg hamarabb észreveszik az ilyesmit.*
- Amint elárultad szándékod csatlakozom én is a bentiekhez...márcsak a rabunk miatt is.

* Jester lassan elbóbiskol, habár a hortyogás és szuszogás zavarja. Nem alszik mélyen, a neszezésre szinte rögtön kinyitja a szemét, hogy körülnézzen a szobában. Azt nem is sejti, hogy odakint mi történhet, de egy dologban biztos... Mennyivel egyszerűbb dolga lenne, ha kihasználná az alkalmat és egyszerűen megszabadulna a foglyuktól! Megfog egy törmelékdarabot, egy kisebbet, amivel fejbe vágja a hortyogó pasast. Az még egyszer felhorkan, utána valamivel csendesebben alszik. *

* Nem kerüli el a figyelmét, ahogyan a lovag mozdítja a kezét. A súlyát úgy helyezi, hogy könnyedén félre tudjon ugrani egy támadás elől. Az indikátora zöld, még nem ölt játékost, legalábbis nem szándékosan. Az egyedüli alkalom önvédelem volt... és ha úgy hozza a helyzet, akkor nem adja fel könnyedén. * Szemmel kell tartanom. Ennyi az egész. Az pusztán a véletlen műve, hogy egy ilyen terebélyes csapat vegyült köré... * Ezzel elárulja azt is, hogy már egy ideje a nyomukban van, és pontosan tudja, hányan vannak, kicsodák. *


A feladatom végigkísérni, ahogyan eljut a celláig. Nem több, nem kevesebb. * Enyhén összeszűkíti a szemét, ahogy a hold gyér fényében végigméri a páncélt viselő férfit. *

*Naimei kivételesen mélyen aludt. Habár a fél napot ájultan töltötte, most mégis még gyengének érezte magát. Az ,meg ,hogy a házigazdájuk úgymond megvédte őket, vagy legalábbis azt mondta őt megvédi, egy minimális biztonságot nyújtott afelé ,hogy aludhasson. Nem sejtette mi folyik körülötte.*

*A rab halkan szuszogott már csak néha, de nem volt az mindig egyenletes. Mintha az este elhozott volna valamit a számára.*


*Nem akar rátámadni, de mindenre felkészül. Már egy percre arra gondolt ,hogy nem csak Jester után, hanem ő utána küldték. Nyomozgatni akarnak utána? Végül elvetette ,mert pontosan tudta, bármelyik alak is tette volna ezt, nem hagyná így, hanem kérdezne vagy tenné a dolgát. Látván ,hogy a másik nem akar támadni ha nem muszáj, kihúzta magát s felé emelte a fejét. Eltette a kardját, előre adva a bizalmat.*
- Legyen.


- Hagyom ahogyan követsz miket odáig. Engem túlzottan nem fog zavarni...ha még vendégek jönnek ,meg mindig jó egy külsős szem.
*Fordított neki hátat,majd indult a ház felé.*
- Gondolom inkognitóban akarsz maradni...akkor használd a fákat. Kényelmesebbek mint gondolnád.

Megtalálom a módját annak, hogy többnyire észrevétlen maradjak... * Jegyzi meg. Sokszor osont már, és megtartja a kellő távolságot a csapattól, főleg mert túl sok a gyanús elem benne. Amikor a lovag elindul befelé, apró biccentéssel köszön el tőle. Visszamászik az egyik öregebb fára, a felső ágak egyikén bújik meg. Nem alszik mélyen, mert tart valamennyire az erdőben lakó lényektől. A hajnal első sugaraival ébred, az eszköztárában lévő szendvicset fogyasztja el reggeliként még indulás előtt. *

* Jester még hallja, ahogyan a lovag visszatér az épületbe, de nem szól hozzá. Hajnaltájt alszik el mélyebben, éjszaka mindig szívesebben volt ébren. Megszokta a délig alvást, így valószínűleg a különös csapat valamely tagjának kell majd felkeltenie az indulás előtt. A feje oldalra biccent, a szája szegletéből egy nyálpatak indult útnak valamikor korábban. Halkan hortyog, egészen ártatlannak fest ilyen távlatokból. *

*Bólintott a hívatlan vendégük felé ,majd bement a házba. Nem messze a másik kettőtől foglalt helyet a falnál leülve. Kardját maga mellé helyezte ,mialatt fejét előre a térdeire tette. Úgy aludt el, de nem túl mélyen. Végig járt az agya még álmában is. Z új vendég sok kérdést hagyott hátra, s ami őt leginkább foglalkoztatta ,hogy ki küldte ? és mennyit látott az utukból?
Reggel korán felkelt. A másik mellett maradt, majd néha kicsit meglökdöste lábbal a rabjukat ,hogy az lassan fellökte. Csak fél szemmel nézte Jestert majd elhúzta a száját csendesen ahogyan annak folyt a nyála.*
- Fúj....

*Reggel akkor ébredt mikor a másik nő mellette. Az elkészült, megmosta az előző napi vízben az arcát. Úgy tűnt nem siet sehova. Naimei azonban felöltözött s még rápillantott. *
- Köszönjük a vendéglátást!
- Csak menjetek és ne beszéljetek rólam senkinek.
*Legyintett a nő. Naimei nem tudta eldönteni ,hogy mégis milyen az igazából. Amint elkészült lassan indult le, most még nem fogta össze hosszú sötét haját. A többieket nézte. *
- Indulhatunk lassan? Ha minden igaz pár órán belül a városban lehetünk.
*Úgy érezte ,hogy a tegnapi rosszullét teljesen eltűnt. Lassan rápillantott Jesterre, s habár Edgar kiment már a rabbal, ő csak elmosolyodott ,majd leguggolt a bohóc elé. Nézte egy kicsit ,majd megforgatta a szemeit s kihúzta a kezét.*
- Jó reggelt!

* Amikor Naimei kihúzza a támaszkodó kezét, a feje koccan a falon, az ütéstől azonnal kinyílik a szeme. * Ébren vagyok... * Mormolja álomittas hangon és nagyot ásít utána. Ekkor érzi meg, hogy az arca csupa "víz". Előhúz egy zsebkendőt a zsebéből, letörli vele a mély álom nyomait. Nyújtózik egy nagyot, beleroppan a háta is, amit sikeresen elfeküdt a földön. * Jó reggelt... Mindig ilyen korán keltek? Hol marad a szieszta délig? Vagy a rákészülés a reggelire? *Körülnéz, most már valamivel éberebben. *

Az addig oké, hogy nincs ágyba reggeli, szeretetcsomag vagy tudomisén... de hol van a rab, meg az enyhén csörgős barátunk? * Felkel, majd kirázza a pokrócot és összehajtja. A takaró tetejére egy kis ajándékot helyez a házigazdának: az eszköztárából még egy adag megmaradt fánkot vesz elő. * Gondoltam, biztos kajás lesz... * Teszi hozzá magyarázatként és megvonja a vállát. *

Jobban vagy már? Nem annyira sápadt az arcod... * Állapítja meg oldalra biccentett fejjel. Még csak most ébredt fel, de a szerepe által megkövetelt lendület már ott van a hangjában. Megemeli a kezét, a feje búbján égnek álló tincset gondosan lesimítja. *

- Szeretnénk időben elérni a következő várost és végre a helyére rakni a rabot. Majd utána reggelizhetünk.
*Nézte hosszan ,majd megrázta a fejét.*
- Nem hiszem ,hogy jobb ha sokáig maradunk egy helyen, és mint láthattad nem szereti a vendéglátónk sem ha vendége akad. Nem szeretném ,hogy rajtunk kívül hívatlan látogatója legyen....

- Már kimentek, ránk várnak, és én kaptam meg azt a feladatott ,hogy felkeltselek.
*Nézett rá. Most valamivel kedvesebb volt vele ,mint az első pillanatokban. Talán azért is ,mert ebben a pillanatban így érezte. Aztán kicsit sóhajtott. Mégsem engedte el annyira magát. Hosszan nézi a fánkot, majd amint a másik nem figyel egy kis mosolyt megenged emiatt neki.*
- Biztosan örülni fog neki.

- Igen...sokkal. Nem tudom mi volt tegnap. Lehet tényleg, az ,hogy alig aludtam a reggeli támadás miatt....
*Azzal egy pillanatra elhallgatott, mert rájött ,hogy előző nap nem ezt mondta a másiknak. Vagy legalábbis nem mondta ki nagyon ,hogy őt támadták meg. Írt a levegőbe ,majd megjelent a menüje és utána az eszköztára is. Olvasgatta a dolgait, elcsendesedve ,azzal megnézte az utolsó üzenetet és eltüntette az egészet. A másikra pillantott.*
- Menjünk...

Nem gondoltad még meg magad a rabbal kapcsolatban? Én tartom magam az ajánlathoz. Valami bizonyíték, hogy rács mögé került és nem szabadul többet. Egyébként... eszembe jutott valami. A gép az elménkre kapcsolódik, nem? Namármost... ha az illető meghal, akkor lehet, hogy tényleg kiég valami a búrájában... de! Mi van akkor, ha mondjuk lecsapunk egy kisujjat? Nem az eredeti testéről vágjuk le... Szóval valószínűleg nem lenne semmi baja, ha lecsípem azt a kis darabot. * Magyarázza egy kissé sötétebb villanással a szemében. *

* Hirtelen vált át a korábbi könnyedségre, ahogy elnagyolt, szinte táncoló léptekkel indul kifelé. * Menjünk, mielőtt még túlságosan hiányozni kezdünk a kedvenc sertésünknek... A sertésnek sértés, azt mondják... ... ... koca? * Kérdez rá nevetve. *

Hmm? Reggeli támadás? * Megtorpan és oldalra biccenti a fejét. * Erről úgy mellékesen mesélhetnél...

- Nem , nem gondoltam meg magam Jester..
*Fonta karba a kezeit ezzel is jelezve ,hogy teljesen elhatározta magát abban ebben a dologban. Jobban hitt ebben az igazságban s ezért nem fog a fiú miatt lemondani. Amúgy sem ismerte rég óta! Na, nem mintha nem nevetette volna meg, sokkal többet az elmúlt pár napban ,mint előtte bárki más.*
- Lehetséges, de nem kockáztatok. Hiszek abban ,hogy méltó büntetést fognak rá mérni a tetteiért. Megérdemelné Jester..nagyon is. ....
*Pillantott rá egy kicsit elgondolkodva.*
- De ez a különbség közte ,és köztem. Én nem fogom bepiszkítani magam a mocskos vérével ha nem szükséges.
*Azzal elindult s az ajtóban várta meg a másikat.*

- öhm....* megilletődött s fékeznie kellet magát ,hogy nevessen fel a poénon.*
- Fogalmam sincs...szerintem kérdezd meg tőle...

*Amint rájött ,hogy elszólta magát, már felesleges lett volna a homlokára csapnia ,így csak felé emelte tekintetét.*
- Nem véltem szükségesnek ,hogy megemlítsem. Minél kevesebben tudunk róla, annál jobb. Nem így véled?