Golden Ship (Nyitott)

*Meghajolt ahogyan elment, egy-egy vendég. Sikeresen nézett azok után akiknek sikerült egy kis kellemességet csempésznie a napjukba s megoldaniuk egy picike vitát. Kihúzta magát s ekkor vette észre ,hogy a kisasszony jobb színben van, habár még láthatóan zavart egy kicsit. Aprót sóhajtott.*
Ha valaki ennyire letámadna hirtelen ,én is zavarban lennék....
*Ezután ismételten feltekintett ,mert egy kéz szállt a magasba s újabb rendelés következett. Nagyobb mosollyal indult oda.*
Miben segíthetek~

*Kicsit fészkelődik, de csak a saját kényelmének oka folytán. Rábólintott a férfi szavaira, egy kicsit figyelte mialatt beszélt ,majd ismételten előre, a lapnak szentelte figyelmét.*
Igen ez így van, de láthatólag a főnök tudja ezt, és ha a főnök tudja akkor az alkalmazottai is. Sok helyen nem mennek el a részletekig, pedig sokszor azon áll vagy bukik valami. Kellemes észrevenni ,hogy itt nem ugyan az a helyzet.


*Mosolyodik el egy kicsit. Miután átnézte rábólintott.*
Értem az ötletnek a sémáját, és eleget teszek a követelményeknek. Legalábbis úgy gondolom, ha bármi ellenvetése lenne Tanaka-san, akkor előtte szóljon. De meglátja, leszek annyira jó, mint bármelyik másik munkása. Az emberi lélek és pszichológia éppen annyira érdekes, mint kifürkészhető, ha jó helyen tapogatózunk. Meg persze, az sem egy utolsó szempont, hogy általában hamar mások kedvence leszek~
Azt ,hogy ezt megérdemlem e ? Majd kiderül, de nem szoktak bennem csalódni.
*Nevetett fel, még egyszer átfutotta a szerződést. Erről nem szól az ügynökének, addig is jobb. Majd ha úgy látja jónak felhozza a dolgot. Rábólintott ,majd elvette a közeli kék golyóstollat és aláírta gyöngy betükkel a szerződést. Férfi létére szépen írt, vissza tolta a másik orra alá.*
Álljak be azonnal? Úgy láttam elkélhet a segítségem.


Igen, leginkább a konyhában érzem jól magam jó sok kellékkel és mindenféle csodával.
*Elgondolkodott azon amit Reiji mondott ,majd rábólintott.*
Nem tart semmi vissza a pincérkedéstől sem, ugyan akkor ha tényleg a süteményeken újítunk állok rendelkezésére. Szabadidőmben szeretek a konyhában lenni.
Ennyi lenne végül? Megvagyunk?

* Nemet int a fejével. * Nem történt semmi... 


Én... örülnék neki... de nemsokára indulnom kell. * Mondja csendesen. A tea nevét hallva felkapja a fejét, majd kedvesen elmosolyodik. * Illik hozzá ez a név. * Behunyja a szemét, hagyja, hogy az ital illata még egyszer átjárja, miközben aprót kortyol. * Érzek még valamit a rózsa mellett... talán... eper. * Kinyitja a szemét és a férfire pillant. * Gyengéd és édes az íze... de a zöldtea miatt enyhén kesernyés is.


* A kérdés hallatára lesüti a szemét, újból eszébe jut, hogy a barátja odakint kószál. * Mert ő egy családtag... és még sosem volt ennyi ideig egyedül. Félek, hogy valami baja eshet... * Nem kerüli el a figyelmét Shu őszintesége. Hezitálni kezd; szeretne vele beszélgetni... de nem tudja, hogy mit kellene mondania, egyáltalán mit mondhatna... *


* A tekintete az órájára siklik, riadtan szemléli az időt. * Ah, el fogok késni! * Két nagyobb kortyban issza meg a teát. * Szeretnék fizetni... és hálás vagyok, amiért segítenek megkeresni Saikát... azt hiszem, később találkozunk. * A dolgozatok pillanatok alatt húzza be a táskájába. *


Attól, hogy a főnök tisztában van ezekkel, az alkalmazott nem feltétlenül fogja használni a gyakorlatban is. Ön előtt volt itt két jelentkező próbanapon, nem véletlen, hogy nem kapták meg a pozíciót. * Végigméri a férfit. * Látok önben egyfajta túlzott magabiztosságot, de emellett ott vannak a lehetőségek, illetve a vágya, hogy emberek között legyen. Természetesen azt is észrevettem, hogy a válaszának egy részét hallhatta pusztán, de megelőlegezem önnek a bizalmamat. 

Remélem, hogy olyan jól boldogul majd, mint ahogyan elképzeli. A pincéri munkával kapcsolatban még van néhány apró részlet, amit érdemes ismernie előre. Amikor valakit kiszolgálni, ügyeljen a tálcára, mert a kilötyögtetett italok alatti foltos csészealj, illetve az átázott szalvéta mellőz minden eleganciát. Ha felszolgál, akkor viselnie kell az egyenruha részeként szolgáló kesztyűket, hogy a sötét porcelánok ne legyen ujjlenyomatosak, mielőtt az asztalokra kerülnek. Mindig jegyezze meg, hogy egy adott asztalnál melyik ital kihez tartozik. Ha ehhez szüksége van noteszre, akkor természetesen megengedett, mert kevésbé zavarba ejtő leírni, mint utólag kérdezgetni a vendégeket. Ezek főként praktikai szempontok... * Tudja, hogy jóval szigorúbban hangzik talán, mint amilyen valójában, de legalább ezzel kapcsolatban Amano-san csak kellemesen csalódhat. *

Ennyi lenne. * Az aláírt szerződést átveszi, majd az asztaltól felkelve lefénymásolja, majd egy irattartóba teszi a másolatot és átadja. * Az eredeti példányt én őrzöm meg, a másolat az öné. Amikor legközelebb jön, hozza magával az orvosi papírokat, amiket korábban az interjúnál kértem, csatolnom kell a szerződéshez... előírás.

Ha szeretne most kezdeni, akkor természetesen van rá lehetősége. Teljes egyenruhát nem tudok adni, de ideiglenesen egy felsőt biztosíthatok. Önnek is könnyebb, ha az alapokat most megismeri és nem kell később esetleg nagyobb forgalom mellett ezzel foglalkoznia.

Természetesen mindent értek amit mond nekem. vagy legalábbis igyekszem olyan jó munkása lenni ,mint amit elvár. Azt hiszem ,viszont ha így szórta az előttem lévőket, mégis csak tudhatok valamit.
*Nevetett kicsit azzal biccentett.*
Úgy lesz, a következő nap akkor majd elhozom az egészségügyi papírokat. Már össze gyűjtöttem őket, csak most éppen nem hoztam el. Ez az egy kiment a fejemből.


*Felállt s hosszan pillantott a férfira, elgondolkodott ,majd elmosolyodott.*
Elfogadnám. Kipróbálom magam ha már itt vagyok, így is lehet szükség lesz rám. Ha nem akkor legalább látom ,hogy dolgoznak még itt.
*Mondja s ezt így is gondolja, hiszen azért jó ha megfigyelheti, legalább az alapokat.*
Gondolom akkor holnap reggel korábban be kell jönnöm ,hogy megmutassák a teák alapját..igaz?
És be kellene tanulnom az itallapot is?


*Azzal követte a férfit ,míg nem kapja meg az egyenruha felső részét.*

*Michiru ismételten meghajolt amint kiment egy újabb vendégkör s ekkor pillantott fel a már hátrébb lévő bátyjára. Amint szabad lett, vissza sétált bátyjához.*
Sikerült ?
*Kérdezte nyugodtan, csendesen ,mert azért kíváncsi volt arra ,hogy a hölgy végül megnyílt e, majd picit sóhajtott.*
A főnök bent van az új kollégánkkal.... mit ne mondjak...érdekes....

* Meglepődik a kedves gesztuson. * Iie... nem szeretnék visszaélni a vendégszeretetükkel... * De a pincér már mellészegődik és az ajtó felé kíséri. * Köszönöm... * Határozottan, elmosolyodva bólint. * Nem fogom elfelejteni. * Az ajtóban a köszönést egy mély meghajlással viszonozza. * Jó munkát és legyen szép napja. * Köszön el, majd újból az órájára pillant. Az arca enyhén elfehéredik, majd a metró irányába kezd kocogni. *

Legyen szerencsénk. * Mondja Reiji egy bátorítóbb mosoly kíséretében, habár erre nem lenne szükség. * Ma még nem volt fontos, ez igazán csak onnantól számít, hogy teljes munkaidőben dolgozni fog. * Elindul kifelé az irodából, hogy az öltözőbe menjen be. Ott kiveszi az egyik szekrényből a tartalék felsőt, amit vész esetére tart bent: könnyen előfordulhat, hogy valamelyikükre ráfröccsen a tea vagy koszos lesz a ruhadarab, akkor pedig mindenképpen szükség van a váltásra. *

* Átadja a ruhadarabot. * Ezt vegye fel, utána körbevezetem mindenek előtt. Nem szükséges korábban bejönnie, az első napokban ön nem készíthet teát, pusztán felveszi a rendeléseket, kiviszi, emellett pedig figyeli az elkészítés menetét a többiektől. Ha az időm engedi, akkor én magyarázok, ellenkező esetekben a testvéreket tanácsos figyelnie. Hogy őszinte legyek az itallappal kapcsolatban, egy-két nap alatt megtanulni komoly feladat lenne és feleslegesen kimerítő. Bizonyos szinten ajánlott ismernie a neveket, néhány esetben az összetevőket, hogy hitelesen tudjon ajánlani egy vendégnek, de a hozzávalókat az elkészítés közben lehet puskázni, ha nem lassítja túlságosan.

* Kilép az ajtón, megvárja, amíg a férfi felveszi az egyenruha részét. * Az irodát és az öltözőt már ismeri... Az öltözőben tárolhat munkaidő alatt minden személyes holmit, illetve a ruhát, amiben érkezik. Az egyenruhája holnap reggel érkezik meg... hagyhatja bent, illetve haza is viheti, ahogy önnek kényelmesebb, viszont úgy tárolja, hogy ne gyűrődjön. Nem sérülékeny anyag, de nem elpusztíthatatlan.

Az nem jó.... de úgy tűnt ,hogy megbízik benned...vagy legalábbis igyekszik ,szóval kérlek segíts neki.
*Nézett rá kedvesen most, abban a kis szünetben amiben most lehettek. Aztán ismételten előre pillantott.*
Ha Taita eltűnne... nem tudom mi lenne velem....de bizonyos vagyok abban amit te is mondasz...másról is van szó. S érthetően te közelebb tudsz hozzá kerülni, ezért kérlek erre.

*Egy pillanatra zavartan pillant rá, mivel úgy tűnt a testvére is hallotta a dolgokat ,majd félre pillant lebiggyesztett ajkakkal.*
Ne beszélj a fenekemről...nincs azzal semmi gond...
*Igazgatta meg magán a szoknyát akaratlanul is. Majd csak előre nézett míg hallgatta Shut. Utána pillantott rá.*
Tudod... ha a főnök felveszi akkor nem lehet rossz ember...bárhogyan is viselkedjen..mellesleg... én sem fogom magam hagyni, csak azért nem tettem semmit ,mert vendégeink vannak...és mert Reiji-san is itt volt.
*Fonta karba a kezeit egy sóhajjal.*
Ne menj neki lehetőleg...most elsődleges feladatunk van.
*Figyelmeztette s épp fél szemmel látta ,hogy Reiji az új alkalmazottat kíséri az öltözőbe.*
Nee....
*Suttogta, végül majdnem orra bukott amikor testvére figyelmeztette ,hogy nincs szünetük. Csak azért nem lett így ,mert az átölelve megtartotta. Zavartan pillantott rá.*
Tudom, Tudom, úgy lesz.....
*Motyogta ,majd bólintott felé egy kis mosollyal.*

Megyek.....
*Pufogta kicsit, azzal el is indult a következő vendégekhez.*


*Bőszen hallgatja, s bólogat rá míg a férfi magyarázz.*
Értem...hát ez merőben megkönnyíti az első napjaimat.
*Böki ki az első gondolatát, legalábbis azzal szemben ,hogy nem kell korábban bejárnia emiatt. Így jobban el tudja majd osztani az idejét is a másik munkájával kapcsolatban. Kimerítő lesz... de mindent meg kell tennie az inspirációért. Megvakarta a tarkóját ,mialatt beért, körbe nézett ,majd öltözni kezdett. Nem kellet túl sok mindent levennie, és úgy tűnt ,mintha ráöntötték volna a felsőt. Még megigazgatta a csuklójánál az inget, begombolta s úgy ment ki.*


Nem lesz gond, nem hiszem ,hogy ellopnák... gondolom azért itt ilyen sincs. Meg hamar meg szoktam szokni a dolgokat..
*Nézett körül. Megigazgatta egy-két fekete tincsét ,majd úgy nézte meg, hogy a két testvér felosztotta a vendégsereget és ,hogyan dolgoznak. Habár szemein nem látszott semmilyen érdeklődés, amúgy nagyon is alaposan megnézte minden mozdulatukat vagy reakciójukat.*
Mennyi szokott lenni az arány?
*Kérdezte hirtelen Reijit.*

Ellopni semmiképpen sem fogják. Rajtam kívül a Shu és Michiru jöhet be ide, ők pedig teljes mértékig becsületesek. A teaház hátsó kijárata mindig zárva van, ott szoktuk átvenni a beszállítóktól az alapanyagokat, de utána rögtön visszazárjuk. Itt szemben a konyha van, a konyhából nyílik a raktár, de ezt majd egy rendelés elkészítésénél mutatom be részletesebben.

* Magyarázza, majd az új alkalmazottal elindul kifelé a fő rész felé. Látja, hogy Shu és Michiru szorgalmasan dolgoznak, ez némi elégedettségre ad neki okot. * Az arány? Ha a vendégek egymás közötti felosztásáról van szó, akkor változó. Általában mindenkinek ugyanannyi feladat jut. Ha éppen nincs kint vendégnél, akkor hátul dolgozik a konyhában, mosogat, előkészíti a rendeléseket és így tovább. Több a női vendég, a modern teaházak világa őket jobban vonzza köszönhetően a népszerű ezoterikus nézeteknek... 

Amikor egy vendéggel beszél, a legfontosabb, hogy rövid idő alatt megtalálja vele a közös hangsúlyt... Ezt legtöbbször udvariassággal és kedvességgel teheti meg, de majd kitapasztalja. Az itallapok mindig a pénztáros pult alatt vagy a pulton vannak, onnan tudja elvenni őket. Ha bejön valaki, akkor az első, hogy odasiet hozzá. Nem szabad időt adni a kétségbeesésre, hogy nem találja a helyét vagy nem tudja mit tegyen. Először köszönti, utána pedig egy asztalhoz kíséri. Ha ez megtörtént, visszamegy az itallapért és átadja. Amíg a rendelésre vár, nem feltétlenül kell felette állnia, mert ez zavaró, de rövid időn belül térjen vissza az asztalhoz, hogy felvehesse a rendelést.

* Ez a helyzet eszébe juttatja, amikor a testvéreket oktatta ugyanígy nem régiben... ahhoz képest nagyon hamar belerázódtak, ebben hisz most is. * Szeretné a következő vendégnél megpróbálni egyedül, vagy egyelőre megfigyel? Mindenki máshogy tanul. * Hagyja meg a lehetőséget. *

tudom....  csak ha lehetsèges, ne beszéljünk a fenekemről.....
*  zavarton elmosolyodik mialatt félre néz. senk8vel nem kiván erről beszèlni... még a bátyjával sem.*

* rendesen dolgozott s csak ritkán nézett az időre is. szerette a munkáját, ezèrt tudta csak elengedni igazán magát. Èppen indult, hogy elkészitse az egyik rendelést, amikor észrevette, hogy reiji- san éppen kihozta az ujjoncot, immár felöltözve. Épp csak egy pillanatig nézett räjuk, inkább hátra vonult a konyhába, hogy elkészitse a rendeléseket.* 

* amano bolintott a férfi tanácsaira s mindet meg is jegyezte. ugy vélte nem lesz ezzel gond, de jobb lettt volna kamatoztatni, kipróbálni ujdonsűlt tippeket.bolintott s megigazgatta a kezèn lèvő kesztyűt, mig egy mosolyt engedett meg a kollegina felè. fél szemmel  azt is eszrevette, hogy a másik vörös sem szivleli jobban már most.* 
- érdekes lesz....
* motyogta maga elé, majd magabiztos mosollyal pillantott friss fönökére.* 
nem lesz gond....... inkäbb kipròbálnám magam. uram.

* azzal amint tiszta lett félig a terep, máris nekirugaszkodott s sűrű ,kőnnyed lépésekkel közeledett sejtelmes magabiztonsággal az èppen bejövő vendég felé. amint odaèrt, mintha megváltozott volna, sokkal kedvesebb ès előzèkenyebb lett. meghajolt előtte, sőtét szemeivel  árnyaltan pillantott a hölgyekre.* 
- märis a helyükre kisérem a kisasszonyokat.kérem kövessenek...
* hangja kedves volt, ugy tett mindent ahogyan reij mondta neki.*

Ha lesz egy kis szünetünk, akkor bemutatom a többieknek... Remélhetőleg zökkenő mentesen megy majd a beilleszkedése... * Habár a jelenlegi helyzetből ítélve nem éppen tűnik annak. Főleg az indító megjegyzések miatt. *

* Rövid időn belül megérkezik a következő vendég, akin az "újonc" kamatoztathatja a képességeit. Reiji lemarad néhány lépést, de olyan távolságon belül van, hogy ha szükség van rá, akkor azonnal segíthessen. Figyeli Ryoutarout, a változást rajta és a kedvességet, amivel a vendéget üdvözli. Ez mindenképpen megnyugvást jelent a számára, így szinte csak nyerhet a személyével. *

*Ebéd szünetemben vissza megyek abba a kedves teázóba, hogy megtudjam, sikerült-e a hölgyet megnyugtatni. Az ajtó előtt magam előtt engedek be egy másik hölgyet és csak utána lépek be. 


-Köszönöm kisasszony. *Mondja kedves hangon és körbe néz. Az én arcomon általános kedves mosoly jelenik meg.*


- Igazán nincs mit.


*Mikor belépek gyors körbe pillantok, de már nem látom ott. Nagyot sóhajtok, mikor egy idegen férfi hang üdvözöl. Felé fordulok gyorsan ahogy a hölgy is. Hajam a lendülettől meglebbenve csapódik hátam mögött és érdeklődve nézek az új arcra. Látom az egyenruhát, így biztos vagyok benne, hogy egy másik pincér.*


- Üdvözlöm uram és köszönöm, de mi nem együtt vagyunk. *Mondja a hölgy amire kedvesen bólintok.*


- Igen mi külön jöttünk, de kérem kísérje nyugodtan asztalhoz ezt a kedves fiatal hölgyet. *mondom finoman megfogva a hölgy vállát kedves mosollyal és hamar elengedem. A hölgy felnéz rám és elkerekedett csillogó szemekkel néz rám.*


- Ma... ma... maga Hitusi Evangeline! *Fakad ki én pedig elmosolyodva nézek a hölgyre meghajolva előtte.*


- Igen én volnék. Viszont... *Kérném meg éppen, hogy ne kezeljen úgy mint egy sztárt de egyből fellelkesülve rám nézve kutakodik a táskájába.*


- Kérem! Kérem Evangeline kisasszony! Adna nekem egy autó grammot? *Kérdi teljesen lelkesen, az én mosolyom meg nem lankad és csak bízom benne, hogy ez a hely nem lesz olyan mint a többi, bár reggel nem kaptam külön figyelmet, sőt. A láthatóan bajban lévő hölgy nagyobb figyelmet kapott.* -Jaj annyira hihetetlen hogy önnel találkoztam! *Mondja majdhogy nem sipítozva amire halkan észrevétlenül sóhajtok lemondóan magamba, de mosolyom és kedvességem megmarad az álarc "tökéletes" Mikor ide adja az egyik előadás szórólapját, amin meglepő mód az én fotóm van és a tollat elveszem.*


- Kinek adhatom? *Kérdem a hölgyre nézve.*


- Jukino Amano Jukino. *Mondja a nevét és megírom neki, majd vissza nyújtom neki mosolyogva.*


- Parancsoljon. Igazán szép neve van kisasszony. *Mondom és újra körbe pillantok, majd a pincér férfira.* -Elnézést kérek a közjátékét. *Mondom halkan és ellépve a hölgy mellől keresek valakit, aki reggel is itt volt.*

-Köszönöm! Rendkívül hálás vagyok önnek ezért kisasszony. *Mondja és utánam lép.*

*Amano egy pillanatra csak nézte a két hölgyet, s azon agyalt ,hogy rögtön beletenyerelt egy ilyen helyzetbe... hát igen, nem is ő lenne. Majd csak nézte, ahogyan a hölgy a másiktól kér autó grammot. Ezt még hagyta, hiszen nem rondíthat csak úgy a közepébe, ám amint a híresség elindult s a másik utána ment volna, össze pillantott a főnökkel s egy kedves mosollyal érintette meg a vendég karját, majd terelte el a figyelmét nyájasan, mégsem a képébe mászva, hanem finoman.*
Kérem engedje meg ,hogy kényelembe részesíthessem, bizonyosan megtalálja majd a kedvencét az italaink között.~


*Azzal elindult vele egy ,a színésznőtől távolabbi helyhez ,hogy elvághassa a kezdeti hír áradatot. Ez is egy olyan indok volt, amiért álnéven dolgozott. Nem szívesen csinált volna ilyeneket minden nap, minden percében, így is sokszor vette észre ,hogy nézik, habár teljesen más miatt.
mint az asztalhoz kísérte meghajolt.*
Kérem engedje meg, hogy elhozzam az itallapot.

*Éppen kilépet a konyhából amikor észrevette a kisebb felfordulást. Felismerte a színésznőt reggelről. Egy pillanatig hosszan nézte, habár teljesen másképp, mint ahogyan mások. Michiru nem tartotta őt különbnek, csak egy művésznek, egy nagyon jó művésznek aki tett valamit az életében...de ettől függetlenül ember.
Egy halk sóhaj után magára vette a mosolyát s, amint fürge léptekkel átadta az italokat, egy kedves mosollyal termett a nő mellet.*
A szokásos asztala kisasszony ?
*Érdeklődött a reggeli asztal miatt.*
Éppenséggel szabad~

* A főnök csendben figyeli a jelenetet, úgy dönt, hogy bármennyire is a nehezére esik, de megvárja a végeredményt. Amikor az alkalmazottja felé pillant, egy bólintással erősíti meg, hogy jól cselekszik. Szerencsére nem kell közbelépnie, Michiru máris átveszi az irányítást és a színésznőt készül egy asztalhoz kísérni. *

Üdvözlöm önöket a Golden Shipben. * Köszönti a vendégeket, miközben az egyiket Ryu kíséri, a másikat pedig Michiru. Eközben ketten, akik távozni készülnek, a kasszához lépnek, hogy fizessenek, így őket szolgálja ki. Amíg a vendég kiválasztja az italt, addig bőven lesz ideje itt lenni. A pult mögé lépve leveszi a kesztyűit, hogy ne koszolja őket össze a pénzzel. Ellenőrzi az asztal vezetett rendelését, az alapján számol össze gyorsan. *

* Az egyik nő elmosolyodik, ahogy Reijire pillant. *
Szerencsére ez a hely nem változik...
Örülök, hogy visszajöttél... Legközelebb majd én szolgállak ki, a szavamon foghatsz.
Az alkalmazottaid is nagyon kedvesek, vigyázz, mert a végén lemaradsz.
A vevőnek mindig igaza van... akkor ideje lenne belehúznom. * Vált velük pár szót. A nő, akivel beszélt, a teaház legelső vendége volt és már Reiji egy kedves barátja a férjével együtt. *

* Miután elköszöntek, ellép a kasszától, megmossa a kezét és csak utána veszi vissza a kesztyűket. Kilép a viszonylagos takarásból, hogy megfigyelhesse az újoncát. *

- Ugyan. A kisasszony megérdemli ugyan azt ,mint bárki más. Most ön van itt a központban.
*Mosolyodott el ahogyan oda kísérte ,majd meghajolt és elment az itallapért, ahogyan azt még a főnök mondta neki.
Azt vissza vitte s arrébb menve várta meg míg kért. Elgondolkodott, s ez szórakozottan ült ki az arcára. Nem is volt olyan nehéz... állapította meg, persze, nagyon jól tudja ,hogy ez sokat változik, ha mondjuk többen is vannak. Szerencsére azonban időnként megtévedt hasonló közegekben.... vagy csak ismerte, így ezt ki tudta most játszani. Amint vissza ment, s felvette a hölgy rendelését, finoman érintette meg kézfejér ,majd egy apró puszit lehelt oda.*
- Az egyik legjobb választás, hölgyem. Máris hozom.


*Amíg láthatták komolyan s nyugodtan ment, ahogyan háttal volt mindenkinek, szórakozott mosoly ült ki az arcára. Amint hátra ért rápillantott Reiji-sanra.*
- Mondja ,hogy nem rossz.
*Vigyorgott ,azzal belibbent szinte a konyhába.*
- Egy Narancsos Marcipán teát kérnék. *Dőlt neki nyugodtan a pultnak s nézte a vörös hajú srácot.*

*Michiru megértően pillant rá, de végül kedvesen elmosolyodik.*
Ha kívánja be tudom csomagoltatni a rendelését. Természetesen, nem kívánom ,hogy úgy tegyen ahogyan nem szeretne, csupán remélem nem gondol másként ránk, mint bárki más. Elnézését kell kérnem az előző miatt.
*Bólintott ,majd megállt kicsit hátrébb vele, mialatt beszéltek. A kérdésen meglepődött, majd halvány mosollyal rázta meg a fejét.*
Azt hiszem valamennyire igen, bár természetes ,hogy ilyenkor ez nem 100%-kos. Délután, este fele együtt keressük Saikát a kutyust, azt hiszem ,akkor lesz igazán nyugodt.
~ Illetve..utána ,ha tudunk neki még segíteni.~
Nagyon szépen köszönjük a felajánlását, ez nemesi gesztus.
*Pillantott a többi vendégre, habár a szavai, hangneme nem változott. Nem volt túl nyájas, sem ,hogy elrémítse a nőt.*
Természetesen, nem azért, ami, vagy aki maga. Hanem, alapjáraton, mint embertől.

* Amikor Shu odalép hozzá, rápillant és bólint. * Meglepő, hogy reggel nem figyeltek fel rá ennyien... Ha azt akarjuk, hogy a következő látogatása alatt kellemesen érezze magát, ki kell találnunk egy stratégiát. Rendben, csak ügyesen. Valóban ügyesen lépett közbe, de ez még önmagában nem bizonyít mindent... Valószínűleg megvannak az adottságai, hogy itt dolgozhasson. * Mondja a fiúnak. * Ti is hasonlóan szépen indítottatok, csak a helyzet volt hozzá egyszerűbb.

* Nem kerüli el a figyelmét Ryoutarou mosolya, amit egy elégedettebb biccentéssel viszonoz. * Nem volt rossz, de ne bízd el magad. Gyere, elkészítjük a teát, nem lenne illendő sokáig váratni a hölgyet egy ilyen felajánlás után. * Shu után indulnak el a konyhához. Úgy áll meg a pultoknál, hogy ne zavarja meg a vörös hajú srácot a munkában. * A legfontosabb, hogy először is ellenőrizd, mire lesz szükséged egy-egy adott italhoz. Narancsos marcipánt kértek... Ezen a listán megtalálod. * Mutat a falon függő listára. * Természetes, hogy időközönként szükség van a puskára. Ehhez a teához háromféle fekete teára lesz szükség, a szárított narancsra és a mandulára. A teákat a tartókban találod végig a pult mentén, típus és név szerint vannak rendezve, mindig a helyére kerüljön vissza az adott doboz. * Leveszi a kesztyűjét és elkezdi előkészíteni az italt. * Amíg a víz forr, mindig készítsd elő a mennyiséget mindenből, amire szükséged van... a mennyiség szintén ott van a puskán. Sose hagyd szemmértékre, mert akkor egészen más lesz az íze... 

Amint a víz felforrt, azonnal forrázd le a keveréket. Érdemes a gőz alatt állni hagynod egy rövid ideig, így sokkal erőteljesebb lesz az aromája, jobban átveszi a teák és az egyéb hozzávalók zamatát. A csészéket az ital típusához és a színéhez választjuk ki. Nincsenek külön szabályok, csak ötletek. A tálalás sok mindent jelképezhet, de ezt valószínűleg már ismered a cukrászat kapcsán. A narancsos marcipánhoz általában a fehér csészét szoktam választani a narancssárga díszítéssel, mert illik az ital színéhez és kiemeli. Amíg a forrázatra vársz, addig érdemes előkészítened a tálcát. A szalvétát mindig pontosan hajtsd meg, ezután kerül rá a csészealj, a cukor, a citromlétartó, kiskanál, ehhez a típushoz pedig a csésze peremére díszítésként narancs karikát szoktunk vágni. Miután a csésze is a helyén van, még egy teakekszet szoktunk mellétenni. Mivel mandulás, ezért mandulás kekszet értelemszerűen, de illik hozzá a narancsos vagy a citromos is.

* Mire befejezi a magyarázást, a tálca már elegánsan elrendezve megtelik az apróságokkal. * Ha több rendelésed van egyszerre, akkor se hagyd, hogy bármelyik elhűljön. Még gőzölögve kell az asztalra kerülnie, inkább fordulj többször...

* Észre sem veszi, hogy miközben magyaráz, gondolkozás nélkül tegezni kezdte az alkalmazottját. A vonásai tükrözik a lelkességét, és a beleélését. Szívesen foglalkozik ezzel, örömét leli abban, ahogy elkészítheti az italokat. *

- Oooké.. csak azt hittem most te vagy a soros.
*Azzal a főnökre pillant aki lassan beérte majd elkezdi magyarázni ,hogy mit hogyan, mikor kell csinálni. Felvonja a szemöldökét a hosszú magyarázatra s igyekszik mindent pontosan megjegyezni. Halkan sóhajt fel egyszer, de nem kezd külön írásba, már amúgy is késő lenne, de az nem kerüli el a figyelmét, hogy a pasas nagy élvezettel csinálja, sőt bele is temetkezik a dologba. Azt is észrevette előzőleg, hogy a vöröske is három teát csinált egyszerre. Kezdi kapizsgálni ,hogy nem lesz olyan egyszerű, mint eddig gondolta, de pont emiatt lesz izgalmas.
Egy pillanatra felvonja a szemöldökét a tegezésre, majd hosszan elmosolyodik rajta.Mókás egy alak.*
- Nem lesz gond....
*Nézett a különböző csészékre és kistányérokra ,majd a puskára a teákhoz. Azt biztos használni fogja! Ezt már eldöntötte....szüksége lesz rá az első időkben... hiszen ő sem tökéletes. Hazugság...én az vagyok!
Szinte saját gondolataira s elmosolyodik.*
- Éértem. Akkor így lesz...látom nagyon szereti a munkáját. De át ez a jó..nem? Sokszor szokott pincérkedni is..főnök?


*Egy pillanatra meglepődik a nővel szemben ,majd elmosolyodik zavartan.*
Ne értsen félre, nem azért kérek elnézést.... de ez ön számára sem lehet kellemes attól függetlenül mennyire szokta meg. Én így gondolom... Jó lenne, ha tudnék annyiban segíteni önnek ,hogy legalább pár kellemes perce legyen itt. Hiszen ezt szeretnénk mindenkinek itt a Golden Shipben.
*Komolyan nézi, hosszan hallgatja ,majd kedvesebben mosolyodik el.*

Ohh... köszönöm!
*Lepődik meg a papírnál ,majd hosszabban mosolyodik el s csak nézi. Átnézi fél pillantással a címeket és számokat, végül vissza pillant.*
Biztos vagyok benne ,hogy a kisasszony is nagyon hálás lesz a segítségéért. Én is az vagyok, köszönöm ,hogy egy keveset fáradozott az ügy érdekében. Látszik ,hogy mennyire jó ember.
*Zavartan vakarja meg a tarkóját, mert őszintén így gondolja most ebben a pillanatban, mégsem akarja ,hogy félre értse. Csak utána kapja fel a fejét. Bőszen bólint ,majd kicsit meghajol.*
Holnap reggel örömmel várom.

*Néz utána ahogyan elköszönt ,majd zavartan elsiet. Halványan elmosolyodik ahogyan néz utána ,majd parányit sóhajt. Felpillant a testvérére , biccent felé. Csak akkor megy arrébb, mikor úgy tűnik nincs új vendég ,illetve sehova nem kell mennie s Shu is odaér.*
Azt mondta ,majd holnap reggel bejön ,hogy ne okozzon nekünk sem gondot, és átadta ezt.
*Mutatta meg a testvérének.*
Utána kérdezősködött Saikának, sajnos még nincs hír, de ez is több ,mint a semmi. És kedves tőle...de..
*Itt kicsit komolyabban pillantott a testvérére.*
Azt hiszem.... vele is kellene később beszélgetnünk majd....biztos vagyok benne ,hogy valamit nagyon magába folyt...talán.. pont amiatt ,hogy színésznő. Nem minden sztár tudja egyformán kezelni ezt a dolgot.
*Néz rá kedvesen ,majd pacsit adott a bátyjának.*
De most az első Saika és a kisasszony~

* Miután Shu kiment a konyhából, az új alkalmazott felé fordul. * Shu valószínűleg amiatt ilyen, amit korábban a húgának mondott megjegyzésként... * Felpillant a plafonra... talán mégsem lesz annyira egyszerű, mint azt már gondolatban elképzelte. Semmi esetre sem hagyhatja, hogy ez befolyásolja a dolgozókat, mert akkor az meglátszik a munkájukon... a utóbbi pedig kellemetlen helyzetbe hozná a vendégeket... az pedig... *

Tényleg szeretem csinálni... Van egy fajta szépsége a teakészítésnek is. Nem különbözik sokban a cukrászattól, ami eredetileg is a szakmám. Az ízek harmóniája és a szépség. * Mondja halványan elmosolyodva. * Igen, elég sokszor, amikor csak az időm engedi. Én tartom a kapcsolatot a beszállítókkal és készítem el az ételeket, illetve fogadom a telefonokat is... 

* Átadja a tálcát. * Viheti a vendégnek. Nemsokára én is kimegyek, csak még el kell intéznem egy telefont. Addig ha érkezik rendelés, inkább írja fel és segítek elkészíteni.

* Amikor a pincér elindult kifelé, ő visszamegy az irodába és felhívja a beszállítót, akit már korábban is tervezett. A reggeli történések elterelték róla a figyelmét, viszont most már foglalkozhat vele. Nem beszél sokat, mindössze 10-15 percet. Mihánt végzett, átmegy a teaház főrészéhez, hogy lássa, hogy haladnak az alkalmazottai. *

- Testvéri összetartás...mi? *elvigyorodott.* Remélem majd később még ezt megbeszéljük, és nem fog sokáig orrolni rám. A kisasszony sem úgy tűnt ,hogy nagyon haragudna.
*nevetett kicsit, de szorgalmasan figyelte a férfi mozdulatait. szavaira bólintott ,majd amikor megkapta a tálcát ,hosszan megnézte.*
- Értem... akkor elégé elfoglalt...de legalább azt teheti amit akar. *Sandított rá amikor a cukrászatról esett szó. Nem is rossz... ő csak tanulgatta de nem az a szakmája. Biccentett.*
- Akkor később!

*Kint egyenesen a hölgyhöz sétált, már ugyan olyan nyájasan és sármosan ,mint ezelőtt. Átadta neki a rendelést s meghajolt.*
- Amit a kisasszony kért. ~


- Igen, nagyon sokat. Már én is átnéztem.
*Michiru sóhajtott ahogyan hallgatta a bátyját.*
Tudod, ez a legnagyobb baj veletek időnként. Hogy nem láttok a színfalak mögé. Még jó, hogy itt vagyok.
*Húzta kicsit el a száját ,mialatt karba fonta a kezeit. De nem volt túl hangos. nem akart feltűnő lenni. Nézte ahogyan az új srác kiszolgálja a nőt. Figyelte minden mozdulatát hátha közbe kellene avatkozni*

*Felvonja a szemöldökét s sértetten pillant a testvérére.*
- Miért akarsz egy férfit állandóan rám tukmálni? Csak a baj van veletek!
*Majd egy kis sóhajjal elmosolyodott a fejét megingatva.*
- Hagyd már....*bökött előre.* Nem fog nekem tudni ártani...mellesleg.. ha Reiji-san kedveli ,annak oka lehet.
*Nézett rá ,majd egy mosollyal ölelte meg, hogy oldja annak feszültségét.*
- Nyughass!

* Ahogy megáll a pult mögött a történteken kezd gondolkozni... Mint egy hatalmas kirakós. Aztán eszébe jut, amit az újonc mondott: tényleg azt teheti, amit szeret. Amit már régóta akart. Vajon Takashi mit szólna hozzá? Megbocsátana neki? Gyűlölné érte? Félresöpri ezeket a gondolatokat és halványan elmosolyodik saját magán. *

* Amikor újabb vendégek igyekeznek fizetni a kasszához, kedvesen mosolyogva adja ki a számlát. Rövid beszélgetést kezdeményez velük, és illendően elköszön. Nem a nyereség érdekli, mert ha nem lenne munkája, akkor is könnyedén megélhetne... ezek a pillanatok késztetik rá, hogy többet vállaljon. Egy kicsit fáradtnak érzi magát, mert nyitás óta mindennap bent volt reggeltől estig. A teaház mellett nem sok mindenre maradt ideje. Tudja, hogy ezt nem csinálhatja sokáig, és idővel majd szüksége lesz egy pihenőnapra, de addig még el akarja érni, hogy minden rendben legyen. Minden és mindenki a helyén... *

* Az órára pillant, már nincs túl sok idő hátra a zárásig. Ez egyet jelent azzal, hogy a kutyás lány hamarosan visszatér majd és még egy ember ajkaira mosolyt csalhatnak. Ha csak eggyel több, már az is sokat jelent. Nincsenek kételyei azzal kapcsolatban, hogy a fiatal tanárnő vissza fog jönni. Tudja. Érzi a zsigereiben, hogy így lesz. Annak a lánynak szüksége van a társaságra és biztos benne, hogy itt megkaphatja. Nem keltették benne azt az érzést, hogy a pénzéért megvásárolta magának a figyelmüket. Egészen másról van szó. *

* Átnézi a pult alatt a vendégek számát: ha az új emberek rendeléseit mínusznak  veszi, még úgy is nyereséggel dolgoztak. *

* Fél szemmel figyeli a pincéreket, mind a hárman jól végzik a dolgukat. Az újban sem csalódott eddig, első próbára is kifejezetten ügyesnek találja. *

- Kedves egészségére kisasszony~
*Nézett rá kedvesen ,majd bólintott a kérdésre.*
- Csupán ma kezdtem, azt hiszem mondhatom ,hogy friss hús vagyok erre felé.
*Azzal még egyszer meghajolt.*
- Szint úgy kisasszony, örömömre szolgálna, ha láthatnám még itt önt.
*Azzal elment még egy köszönés után, s még körbe pillantott. Lassan a vendégek ,mind köszöntek el, vagy elmentek a kasszához, hogy fizessenek.*

*Amint végzet mindennel, lassan ő is sétált a kassza felé. Elmosolyodott, s csak Taita neve ütötte meg a fülét. Inkább nem szólt ,hogy a 20 perces szünet már megkezdődött valamikor, nem akarta bajba keverni a testvérét, meg amúgy is elég kevesen vannak most.*
Addig majd tartjuk a frontot!
*Mosolyodott el kedvesen, végül felpillantott.*
- Gyűlés van? ~
*Érkezett oda Ryu egy mosollyal s hosszan nézett a testvérekre, azzal kacsintott s átvéve Michirutól az üres tálcát vitte be a konyhába. Michiru gyorsan tekintett a bátyjára s aprót megrázta a fejét.*
Szóval Taita-ért mész?