Golden Ship (Nyitott)

-Egyáltalán nem sértett meg Kou, nem vagyok én az a sértődős típus. *Mondom kedvesen majd miközben ülünk és beszélgetünk érdeklődve figyelem reakcióit, cselekedeteit. Úgy csüngök szavain, mint szőllő szem a fürtön.*


- Hát nem volt kellemes, de túl éltem. Annak viszont nagyon örülök, hogy neked nincs olyan kollégád, mint amilyen nekem volt egy két gyakorlat alkalmával. *Jegyzem meg mosolyogva és szavaira kedves, meleg mosoly árad szét arcomon.*


- Meg fogjuk találni Saikat és örülök, hogy így érzi, hogy szerencsés. Ha pedig a baleset nem lett volna a papírokkal akkor szóban próbáltam volna meg megtudakolni tőled, mi is a baj. Miért lógatja egy ilyen szépség az orrát már kora reggel. *Mondom ki az igazat és finoman az asztalon át nyúlva kedvesen fogom meg a kezét, majd meg hallom húgom hangját és felnézve látom meg. A főnökre pillantok bólintva.*


- Gyere menjünk oda az első asztalhoz és beszéljük meg a többiekkel is, hogy melyik csapat merre keresse. *Mondom kedvesen és felállva veszem fel a táskáját.*


- Megengeded, hogy vigyem helyetted? Bár most nem érzem olyan nehéznek, mint reggel volt. *Jegyzem meg kedvesen és mosolyom nem szűnik. Finoman felsegítve és betolva mögötte a széket indulok meg Kouval az első asztalhoz. Lerakom oda a két lapot. Az egyiken a térkép van a másikon a menhelyek és a telefon számok, amit a színésznp hívott fel nekünk.*


-Kou bemutatom neked Michiru és az én kutyámat az Alaskai Huskyt Taitat. *Mutatom be neki a kutyánkat és oda lépve simogatom meg a fejét.*


- Nagyon okos és értelmes kutyus. Köszönöm húgi, hogy haza ugrottál érte. *Mondom és arcára adok egy puszit köszönet képp, majd Koura nézek, majd a főnökre és Ryoura.*


- Én mindenképp Kou-channal tartok az utcákon. Michiru szeretnél velünk jönni? *Kérdem érdeklődve.*

*Az utcára nyíló ablak előtt egy estélyi ruhába felöltözött hölgy siet el és a bejárati ajtónál áll meg.*

*Elszöktem az estélyről, mert zavar és érdekel, hogy mi a helyzet a hölggyel aki a kutyáját keresi és segíteni szeretnék neki. A Golden Ship teaházhoz megyek az estélyi ruhámban és persze a magassarkú körömlakk cipőben. Az ajtóhoz sietek és ott nézek be. Még világos van, így bekopogok és csak az után lépek be.*


- Szép estét, elnézést a kései zavarásért. Remélem még nem késtem el. Szeretnék segíteni én is. *Mondom mosolyogva kedves hangon és kicsit közelebb lépkedek a kis csoporthoz, amiről úgy gondolom azért álldogál ott, hogy a kiskutya keresésére indulnak.*

* Michiru bólint a főnöke felé, majd beljebb megy egy kicsit a kutyussal. Int a nő felé egy kedves mosollyal s vár. Tudja ,hogy most fognak mindent megbeszélni, éppen ezért kíváncsi. Szeretne segíteni...és egy kis időt, ha már így alakul Taita-val is lenni.*

*Ryu karba font a a kezeit mialatt elgondolkodik .*
- az a baj ,hogy így lehetetlen kideríteni amit akartok...és még ha jó szándék is áll..honnan tudod mikor teszel jót vele ?
*Pillant a főnőkére egy kicsit, végül amint a vöröske visszatér egy mosollyal int.*
- Nini... micsoda szépséget hoztál ?

*Vigyorodik el hosszan az állat felé, végül még Reiji felé pillant.*
- Átöltözhetek előtte? Vagy egy kicsit igazítok csak magamon....
*Azzal intett még egy kicsit a férfinak s végül utána elment az öltözőbe.
Csak akkor tért vissza ,mikor már a színésznő is belépet. Meglepődött az új arcon ,majd elmosolyodott.
Ebben a pillanatban áldotta azt ,hogy nem szokott elmenni a mangakák és kiadók partijára ,mert akkor biztosan találkoztak volna már...hiszen néha színészek, szinkronszínészeket is elszoktak oda hívni. Megigazgatta a ruháját ,majd elindult ,hogy csatlakozzon a csoporthoz.*
- Nos..akkor ki kivel megy?

*Michiru hosszan nézet szét velük ,majd elgondolkodott. Már éppen válaszolt volna a testvére kérdésére mikor a színésznő befutott. Hosszan pillantott rá, megrázta a fejét.*
- Még nem tudtunk elindulni....
*Végignézte hosszan. Látta ,mennyire ki volt öltözve s ebből azt is sejtette ,hogy honnan jöhetett és azt is nagyon jól tudta ,hogy emiatt nagyon sokan nézhették és nézik majd valószínűleg az utcán. Már éppen megszólalt volna ,hogy köszöntse vagy emiatt mondjon valamit amikor Ryu mellé lépett és levette a lezser pulcsi féleségét. Ráterítette a nő vállaira. Michiru hosszan nézett új társukra.*
- Ha velünk szeretne jönni akkor ezt kérem fogadja el. Hűvös lesz lassan kint, és így magának sem lesz kellemetlen, mert nehezebben ismerik fel a ruhája és megjelenése miatt....természetesen ha nem bánja.
*Michiru megsimogatta Taita fejét s fülét ,majd Reiji felé pillantott.*

* Kou kissé megkönnyebbül, amikor meghallja, hogy nem sértette meg a pincért. Ha logikusan végiggondolja, talán nem is mondott olyat, ami tényleg bántó lett volna... de jobb biztosra menni. Nem akar kellemetlenséget okozni senkinek, ráadásul segítenek neki... * Igazán kedves... * Mondja ki, mert tényleg így gondolja. *


* Amikor megérkezik a pincérnő a kutyával, félénken int neki köszönésként. Az invitálásra felkel a székről és az asztal felé megy, amit a főnök jelölt ki nekik. Már éppen kapna a papírjai után, de Shu megelőzi. * Köszönöm... Elbírom én, de ha ragaszkodik hozzá, akkor... * Mondja csendesen, hagyja, hogy a férfi vigye a csomagját. *


* A bemutatásra elmosolyodik, majd leguggol a kutya elé. A mozdulata könnyed, nőies. Nagyon aranyosnak tartja az ebet, ez tükröződik a vonásairól is. * Szia Taita... * Köszön neki. Odanyújtja a kezét, hogy az állat megszaglászhassa, majd megsimogatja a buksiját. Ekkor lép be az ajtón a színésznő, így gyorsan talpra áll és mélyen meghajol felé. * Nagyon szépen köszönöm, amit értem tett. Sokat segített... * Felegyenesedik és közelebb megy az asztalhoz. *


Bejelöltem azokat az útvonalakat, amerre sétálni szoktam vele... A rózsaszínnel vannak húzva azok, ahol gyakran megyünk, narancssárgával pedig a ritkábbak. * Mutatja a térképet, csak akkor kapja fel a fejét, amikor Shu ajánlkozik, hogy vele tart. *


* Reiji felvonja a szemöldökét, elmosolyodik. * Nincsenek lehetetlenek... Őszintén szólva, a jó és az ártalmas között nagyon vékony a határ. Néha az utóbbira van szükség ahhoz, hogy elérd az előbbit. Belátni, hogy valami nem stimmel az életedben, fájdalmas... de ahhoz, hogy tudj változtatni, szükséges. Ha Kou-chant figyeled, megkapod ezt a választ... Magányos, nincsenek barátai. Bármennyire is állítja egy ember, hogy nincs szüksége barátokra, kapcsolatokra, téved. Nem sok esélyünk van, de akad, hogy jobbá tegyük a napjait. Ennyi az egész. 

Menj, de ne húzd sokáig az időt. *Adja ki neki, ahogy ő is az asztalhoz lép. * Nagyon sokat segített azzal, hogy bejelölt mindent, kisasszony. * Válaszolja neki. *

* Amikor belép a színésznő, felé pillant, a halvány mosoly nem tűnik el az arcáról. * Nem lesz gond belőle, hogy itt van velünk? Ne értsen félre, örülök neki, hogy eljött, pusztán amiatt aggódom gondja származhat belőle. Még nem kezdtük el a keresést, most akartunk indulni. 

Ha mindenki elkészült, akkor megbeszélhetjük a részleteket. A gyakran látogatott útvonalak közel vannak egymáshoz és nem hosszú távok. Azokat érdemes gyalog bejárni. Szerintem valószínűbb, hogy azon a környéken lehet a kutya, így jobb, ha Kou-san megy arrafelé, Shu már vállalkozott, hogy a társaságában marad. Még két menhely maradt, amelyekkel Hitusi-san nem tudott beszélni korábban, oda kimegyek kocsival. Az utóbbiért hálásak vagyunk önnek, kisasszony. * Mondja egy finom, elegáns biccentéssel neki. * Miután átnéztem a menhelyeket, elindulok ezen a külső peremen. * Mutatja a térképen. * Amíg Kou-sanék ellenőrzik a belvárost, addig még a ritkábban látogatott utcákat is átnézhetjük párhuzamosan... Tehát 3 csapatra lesz szükség. Kou-san és Shu az egyik csapat, Hitusi-san ha önnek megfelel, akkor tarthatna Amano-sannal, illetve Michiru mehetsz a többiekkel vagy jöhetsz velem, ha gondolod.

*Michiru hosszan elgondolkodik azon amit a többiek mondanak. Észrevette ,hogy a bátyja félti, de nem gondolta ,hogy ennek most lenne alapja, vagy, hogy jelenleg ez fontosabb lenne ,mint az ,hogy meg legyen Saika. Már éppen bólintott volna rá a főnöke szavaira ,hogy vele tart amikor a színésznő elmondta ,hogy az ő részéről ez ,hogy lenne inkább jobb. Ha belegondolt ebbe igazat kellett adnia ,de csak ezért nem akart a 3 csapatból alább hagyni, hiszen most a legfontosabb Saika. Kihúzta magát ,majd mielőtt Ryu megszólalhatott volna, ő kapta el a téma fonalát.*
- Rendben... akkor ezeknek a tényeknek fényében, majd én megyek most Ryu-val. Megnézzük a ritkábban látogatott utcákat.
- Én sem mondhattam volna szebben. *Lepődött meg a srác ,majd mégis elvigyorodott felvont szemöldökkel. Hát legyen..... Ki Ő ,hogy ellenkezzen egy ilyen kijelentésnek? Amint észrevette ,hogy nézett Shu a húgára felé pillantott.*
- Ugyan..nem eszem meg a húgod, nincs mitől tartanod. Úgy kapod vissza, ahogyan elviszem...ígérem!
*A lány csak felsóhajtott erre ,majd a nőre pillantott megértően.*
- Minden rendben lesz...
*Azzal még megsimogatta Taita buksiját. Halkan motyogott neki valamit, a fülénél s állánál simogatta újra meg újra ,mire elérte, hogy az átmenjen Shu lábához. Ekkor adta át a pórázt.*
- Ha egy kicsit puncsolnál neki, akkor nem lenne ezzel gond.

*A srác körbe nézett a kisebb csoportokon ,majd biccentett a színésznő felé.*
- Reméltem is ,hogy nem a személyemmel van gond...így ez egyszer átengedem helyemet a főnöknek.
*Vigyorodott el ,majd megdöntötte a fejét.*
- És mikor lesz a találkozó ? Gondolom itt a kávézó előtt leszünk majd..igaz ?

* Reiji figyeli a megbeszélést, sok gondolat megfogalmazódik benne, de végül nem ad hangot csak egy apró töredéknek. * Két menhely van még... Ezt körül-belül 20 perc alatt megjárjuk, ha számolok a forgalommal a központban. Utána hazaviszem, kisasszony, mert ugyanúgy kint leszünk az utcán, mint a másik csapat. Így két csapatban indulunk el. Amano-san, te mész Kou-sannal és Shuval, Michiru pedig velem. * Határoz végül. Az újoncnak jobb, ha a vendéget követi, akivel éppen foglalkoznak, mert talán jobb belátást nyer a munkába. Nem gondolta volna, hogy éppen ilyen helyzet lesz az ismerkedő napján, de végülis kapóra jöhet a mély víz. Ami Shut illeti... legalább kénytelenek lesznek együtt működni, hogy ne rontsák tovább a megszeppent nő helyzetét. *

* Minél gyorsabban el akarta dönteni a csapatokat, mert ha túl sokáig passzolgatják a labdát, akkor Kou valószínűleg kellemetlenebbnek érzi a helyzetet, mintha le akarnák rázni. Ezt semmiképp nem engedhetik meg maguknak. * Ha nincs több kérdés, akkor indulhatunk is akár. Egy kis türelmet kérek addig, amíg visszamegyek a kocsiért, negyed óra múlva indulunk a menhelyekre. A telefonszámomat tudjátok, ha megtaláljátok Saikát, hívjatok fel. Egyéb esetben másfél óra múlva találkozunk itt és megbeszéljük a továbbiakat. * A hanglejtéséből érezhető, hogy az utóbbi lehetőségre egyáltalán nem számít. Bízik benne, hogy megtalálják a kutyát, ezzel is igyekszik lelket önteni a csendes lányba. *

* Kou észrevétlenül tördeli a kezét, nem akar beleszólni a megbeszélésbe. Amikor a főnök határoz, kissé kérdőn pillant Shura, aki korábban már vállalkozott csapattársként. *

- Hát ahogyan látom a változásokat, most le kell ,hogy mondjak a társaságodról. Pedig bizonyosan nagyon élveztem volna. Hát akkor majd legközelebb.
*Hajolt kicsit meg, de éppen csak annyira,hogy a lány kezét elkapja s apró puszit nyomjon rá a poén kedvéért. Az meglepődött ,majd elhúzta a száját s felvonta az orrát.*
- Pff... húzz már el...
*Amano felnevetett s még a színésznő felé pillantott, szintén meghajolt.*
- Akkor legközelebb kisasszony...a kézcsókot kihagyom, mert nem szeretném önt zavaró helyzetbe hozni.
*Azzal biccentett Reiji felé s a másik kettő után futott. Amint utolérte őket, nyugodtan ment, de felmérve a helyzetet kicsit inkább lemaradt, éppen csak pár lépéssel. Ám az is bőven elég volt ,hogy Shu rendesen a nő rendelkezésére állhasson. Szerette a poénokat, de nem fogja elvenni a másik kuncsaftját... maximum ha a helyzet úgy alakul, kavar..kever. Ahogyan szokás.*

*Michiru, amint a másik elhúzott felsóhajtott. Megrázta a fejét s azzal együtt a kezét is ,mintha csak a csókot, vagy a férfi nyálát akarná lerázni.*
- Remélem nem nyírják ki egymást....
*Motyogta maga elé, azzal bólintott a művésznő felé.*
- Ühm... szerintem is induljunk..azzal hamarabb meglesz Saika!
*Nagy mosolyt vont arcára, mialatt megigazgatta a szemüvegét. Úgy indult meg de még vissza pillantott a nőre.*
- Ugyan...ne gondolja ,hogy bármi gondot okozott volna. Nagyon nagy dolog, hogy úgy vélte segíteni szeretne Kou-channek. Ez mindenképp dicséretre méltó, az, hogy ön kicsoda, arról nem tehet senki. Nem okoz gondot kisasszony, csak önnek szeretnénk jót.
*Kedvesen válaszolt. Már eléggé megfigyelte a nőt, hogy rájöjjön, valami bizonyosan nagyon zavarja... épp úgy ,mint a legtöbb vendégüket. Habár nem dolgozott itt még olyan rég óta... arra rájött, hogy a vendégeik vagy azért térnek vissza, mert a gondjuk megoldodott s örömmel mesélik el, mint a barátoknak.. vagy azért ,mert titkon, talán még saját maguk sem tudják, de segítséget várnak. A színésznő sem lehet kivétel.
Reiji felé pillantott kis mosollyal ,majd tovább indult ki, az autóhoz.*
- Melyik is az?

* Amano kisebb jelenete miatt felvonja a szemöldökét. Már elhatározta korábban, hogy csak akkor fog közbeavatkozni, amikor feltétlenül muszáj. Felnőtt emberek, meg tudják egymás közt oldani kulturált módon az apróbb nézeteltéréseket. Jó oka volt rá, hogy az újoncot a másik csapattal küldje. Ez az ok egészen egyszerű: Ryunak látnia kell egy ilyet is, hogy még inkább tisztában legyen a feladattal. Szerencsésnek tartja, amiért éppen akadt egy nagyobb lehetőség, habár az első munkanapján talán kissé erős... Mély víz. A mély vízben tanul meg az ember a legkönnyebben úszni. *

* Amikor a színésznőt hallja, kedvesen elmosolyodik felé és finoman meghajol. * Ne érezze magát emiatt kellemetlenül, kisasszony. A hozzáállása nagyon sokat jelent, és mindannyian hálásak vagyunk önnek azért, amit eddig tett. Hogy velük akar tartani, szintén egy olyan lépés, amit nem mindenki tenne meg... * Mondja lágyabb tónusban, ahogyan a legtöbbször a vendégekkel szokott beszélni. A tekintete és a tartása elárulja, hogy nem színjáték, hanem valóban így gondolja és érzi. *

* Teljesen felegyenesedik, úgy pillant a kifelé igyekvő pincérnőre. * A mélygarázsnál álltam meg tegnap, mert túl nagy volt a forgalom és inkább egyszerűsítettem. Emiatt kértem legfeljebb negyed órára a türelmeteket. Azonnal indulok, sietek vissza. * Előző este túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy a volán mögé üljön, így hagyta a kocsit a garázsban éjszakára. Reggel metróval és egy rövidebb sétával hidalta át a távot azzal a szándékkal, hogy este már a megszokott módon tér haza. Megelőz Michirut, egy finom biccentéssel köszön el a rövid időre a két hölgytől. *

* Körül-belül tíz perc alatt ér vissza, a főbejárat előtt áll meg és kiszáll, hogy a hölgyeket besegíthesse. * Ha készen álltok, akkor indulhatunk. * Megáll az ajtóban és kinyitva tartja Michiru és a színésznő előtt. *

/ Abszolút szerényen erre a kocsira gondoltam: http://stwot.motortrend.com/files/2012/10/2013-Lexus-LS-front-motion-view.jpg /

* Kou hamarosan megerősítést nyer, hogy valóban Shuval és Ryuval tarthat. Finoman magához öleli a megmaradt hirdetéseket, úgy indul el a két férfi után. Egyedül talán már nem is merne ilyen időtájt kint sétálni, így viszont kellemesen megnyugszik. Aggódik a kutyus miatt, áradásul a hirtelen rájuk telepedett csend feszélyezi kissé. * Anou... Elnézést, hogy ennyi problémát okozok mindkettőtöknek... * Szólal meg csendes hangon. *

* Amikor elérik a kereszteződést, lassít valamelyest a léptein. * Itt balra... mindig erre szoktunk sétálni, utána pedig keresztül a parkon... Saika... remélem, nem esett bajod. * Suttogja aggódva. Már megállapította korábban, de mostanra lett teljesen biztos benne, hogy a két pincér nem igazán jön ki jól egymással. * Összevesztetek valamin? * Teszi fel a kérdést. Rájön, hogy ki is mondta, így a szája elé kapja a kezét, figyelemelterelésként, a menet elején haladó Taitára mosolyog. * Nagyon okos és szép kutyus... Milyen idős?

*Kou mellett sétálok és mosolyogva nézek rá kedvesen, bár az hogy Ryuu tart velünk nem igazán tetszik, de ez van. Így lettünk beosztva. Mikor Kou megszólal és bocsánatot kér megdöbbenve nézek rá pislogva.*

- Kou-chan egyáltalán nem okoz problémát. Mi ajánlottuk fel a segítségünket és mi vagyunk azok akik segíteni akarnak. *Mondom ki őszintén határozottan és jó kedvel. A karomat nyújtom oda a hölgynek.*

- Hölgyem? *Kérdem széles mosollyal, majd mikor megjegyzi, hogy nem igazán jövök ki Ryuuval akaratlanul is felkuncogok.*

- Ryuu még új és az igazság az, hogy van min dolgoznunk és összecsiszolódnunk. Nem igaz Ryuu? *Kérdezek hátra a srácra nézve, majd újra Kou-chanra*

-Köszönöm szépen. Olyan két éves körül van ha jól emlékszem. *Mondom kedvesen és Taitara nézek aki előttem sétál és szaglászik. Kicsit elgondolkodom miközben sétálunk, majd újra Kou-chanra nézek.*

- És megkérhetlek rá, hogy mesélj nekem kicsit magadról? Milyenek a hátköznapjaid? Biztos van udvarlód. Egy ilyen szép lánynak mint te. *Mondom kedvesen mosolyogva és igyekszem kihúzni a csigaházból.*

Enelin:
-Viszont látásra Amano. *Mondom kedvesen és utolsó megjegyzésére halkan kuncogom fel és legyintek mintha csak egy színdarabban lennék.*

- Engem az ilyenekkel nem lehet zavarba hozni. Vigyázzon magára Amano-san. *Mondom állandó mosollyal, nyugalommal az arcomon. Nézek utána és mikor kiér meghallok egy mondatot ami viszont "megrémít"*

-Kinyírják egymást? *Kérdezek vissza meglepődötten Michirura nézve, majd a főnökre.*

- Mármint úgy értik a fiúk nem jönnek ki jól? *Érdeklődöm és hol egyikükre, majd másikukra nézek miközben zajlik a beszélgetés és bólintok minden mondatra.*

- Jaj csak menjen nyugodtan a kocsiért. *Mosolyodom el őszintén kedvesen, a dicséretükre behunyva szemem rázom meg a fejem.*

- Ez a legkisebb amit tehettem egy hölgyért aki elvesztette a barátját. *Mondom őszintén kedvesen mosolyogva, majd Reiji után nézek és megigazítom magamon a felsőt amit kaptam. Ezt vissza kellesz hoznom az úriembernek. Lassan Michirura nézek.*

- Valami baj van a két férfi között? *Kérdezem érdeklődve kedvesen, mégis igyekszem nem tolakodó lenni.*

- Talán, ha jobban megismernék egymást nem lenne közöttük konfliktus. *Mondom ki gondolatomat és alsó ajakamba harapok elgondolkodva.*

- Eszembe jutott valami, de ezt majd a Reiji-samanak elmondom a kocsiba. *Teszem még hozzá és az emlegetett személy nemsokára meg is érkezik. Mosolyogva ülök be a hátsó ülésre és kötöm be magamat. Kicsit elgondolkodva nézek a visszapillantóba Reijire mikor már ő is beszáll.*

- Reiji-sama akaratlanul is hallottam, hogy van némi probléma a csapaton belül... esetleg ha gondolja segíthetnék benne. Egy kis közös program a munkán túl lehet összehozná kicsit jobban a csapatot, és önnek is jó kikapcsolódási lehetőség lenne. *Kezdek bele a kicsiny ötletem felvezetésébe.*

- Arra gondoltam, hogy esetleg a jövőhét hétvégén lévő egyik színházi előadásra adnék önöknek 4 jegyet. Mondjuk egy olyanra amin én is szerepelek. *Mondom kedvesen és igyekszem nem tolakodó lenni.*

- Rendre kapom az előadásokra a jegyeket, és mindig másnak ajándékozom oda, a jövőhévégit önöknek adnám ha elfogadják és lehetne egy ilyen kis csapat szórakozás, ami összehozhatja újra egységbe a dolgokat...

*Csak bólint a főnöke szavaira amit a színésznő felé tett. Így igaz!... ezt mondta ő is, de gyakorta sokkal szerencsésebb ,hogy az ellenkező nem mondja ki az adott vendégnek. Emiatt általában Shunak nagyobb szerencséje van, mert a vendégek háromnegyede nő.... de van amikor ő maga is tud dolgozni, illetve volt már ,hogy betévedtek hozzá is. Ez örömmel töltötte el. Segíteni akart, amivel feledheti a saját sérelmeit. Neki annak idején nem volt ki segítsen.*

-15 perc....vettem!
*Nézett a férfi után ,majd a nőre emelte ismételten szemeit hosszan. A kérdésre meglepődik egy kicsit, s az ajkaiba harap. Bizonyosan ő mondta ki hangosan az előzőeket! Megrázta a fejét.*
- Nem olyan nagy dolog...de... még nem ismerik egymást. Amano-sannak ez az első munkanapja...és talán a bátyám egy potenciális riválist lát benne... mellesleg.. Amano-san is elég furán mutatkozott be. De ez elfog múlni.
*Vagyis remélte...sőt hitt ebben. Nem szabadott így maradnia ennek az egésznek.*
- Valóban?
*Emelte fel szemöldökét lepetten ,majd bólintott... hát jó.*

*Amint a férfi vissza jött a járművel csak hosszan nézte...döbbenten. S ez több ideig maradhatott így mert már magának volt zavaró. Hirtelen pillantott félre. Eddig még csak a városban látott ilyen autókat... na nem mintha alapjáraton nagy autó imádó lett volna..inkább csak ülni szeretett benne, azon kívül megmaradt a biciklinél. Bólintott, majd a meghagyott helyre ült. Elgondolkodott.
Hamarosan ki is derült az ötlet, amit felhozott előzőleg a színésznő. Eltöprengett , hogy ez vajon hogy segíthet...bár talán mégis volt benne valami... persze a kávézót nem lehet bezárni...így csak estére lenne jó. Ám szavainak nem adott hangot. Ez most a másik kettőre tartozott... ő csak néző lehetett...*

*Ryu hosszan nézte a másikat ,majd egy picit meglepődött Kou szavain, végül halkan nevetett, de nem bántóan.*
- Ebben sajnos igazat kell adnom az előttem szólónak. Még csak ma kezdtem, bizonyára kell egy kis idő, amíg jól kijövünk, de most nem is ez a fontos, hanem Saika.
*Pillantott rá kedvesen ,majd fel a másik férfira. Nem akarta ,hogy azért a nő kellemetlenül érezze magát, mert akkor elbukott volna a mély vízben...hiszen ez mindenképp az volt....
Meg aztán... kellemes volt ellesni dolgokat a vöröstől is.*
- Azt hiszem Shu-sannak nem tetszett, hogy kedves voltam a húgával.
*Már ha azt annak lehetett mondani... tette hozzá fejben.*
- Persze ez érthető..a testvéri szeretett nagyon erős.
*Bólintott *


*Amint a kutya felé terelődik a dolog megrázza fejét. Állatokkal szemben egyebet nem tud mondani, mellesleg ezt a nagy kutyát nem is ismeri, ezért csak megtartja a szokásos mosolyt.*

* Egy halvány mosollyal köszöni meg a gesztust, de nem fogadja el. Túlságosan zavarba ejtő lenne a számára és messze nem illene a jelleméhez sem, hogy egy szinte teljesen idegen férfibe karolva sétáljon a városban. Óvatosan kis távolságot tart a két pincértől még az irántuk érzett hálával együtt is. * Így már értem, legalábbis nagyjából. * Kedvesen mosolyog Ryura. * Azt hiszem, mind a kettőnknek nagyon új ez a helyzet. Nem olyan túl régen költöztem ide és... nehezen ismerem ki magam ennyi újdonság között. Egy kisvárosban éltem... hozzá képest Tokió hatalmas. Folytonos a hangzavar, az utcák mindig tele vannak... Hasonló az érzés egy új munkahellyel is. * A hangja végig csendes, majd amikor észbe kap, hogy milyen sokat fecsegett, megrázza a fejét. * Elnézést, túl sokat fecsegek...

* Amikor a férfi megemlíti, hogy kedves volt Shu húgával, Kou-chan elpirul és lesüti a szemeit. Nem reagál semmit a kijelentésre, mert a korábbi kézcsókkal összevetve az ő nézetei szerint nagyon is félreérhető. A felé intézett kérdésre felkapja a fejét. * Hmm? Magamról? * Itt tétovázni kezd, főleg az udvarlókkal kapcsolatos részen. Végül úgy dönt, hogy mivel ezek az emberek miatta maradtak a munkában és csak jönnek vele, hogy segítsenek neki, válasznia kell. * Anou... mit szeretnétek tudni? Udvarlóm nincs, de... köszönöm a bókot, nagyon kedves tőled. Az én társaságom nem túl érdekes. * Mondja ugyanolyan mosollyal. *

* Ahogy felnéz, észreveszi Taitán, hogy valamit néz. Az egyik bokor mellett egy ismerős alakot lát, a kutyát. * Saika! * Kiált felm a szemében boldogság csillan. A közelben akkor dudál egy autó, mert az előtte lévőben a sofőr elmélázott a lámpánál. A kutya erre megriad, futásnak ered azonnal. * Saika! * Kiált utána még egyszer, majd szaladni kezd, kiejti a kezéből még a papírokat is.*



* Mivel a színésznő elsőként indul el, így neki a hátsó ajtót nyitja ki és besegíti az autóba. Miután Enelin elhelyezkedett, Michirut az anyósüléshez tessékeli hasonlóan finoman, mint a másik hölgyet. Ő utolsónak száll be, becsatolja az övet, majd indít. * Kérem, lekötelez, de csak egy egyszerű teaház tulajdonosa vagyok. * Mondja a jelzőre. Először szétnéz, csak utána fordulnak ki az útra, majd a beépített GPS-ben elindítja az útvonal tervezést. Úgy állította be, hogy elkerüljék a legforgalmasabb pontokat, és lehetőleg ne kerüljenek dugóba. *

Köszönöm az aggodalmát, de emiatt ne törje magát. A beilleszkedés mindenki számára egy olyan fázis, ami nem feltétlenül megy gördülékenyen. Egy nap alapján nem lehet ítélni a jövőről, nemde? Ezek a dolgok segítenek nekünk is abban, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket megfelelően. * A tükörből egy pillantást vet a nőre, utána pedig Michirura, amíg várakoznak, hogy az előttük lévő elinduljon a pirosnál. Amikor újra haladnak, az utat figyeli. Látszik rajta, hogy gyakorlott sofőr, a magabiztossága, ami sokakat megnyugtat, most is ugyanúgy ott van körülötte. *

Kedves öntől, kisasszony... Lehetséges, hogy én vagyok a főnök, de a dolgozók szabadidejéről nem én határozok. Ha kötelezővé tennék egy ilyet, veszítene a fényéből, egy színdarabot pedig kár lenne megfosztani a pompájától. Szívesen elfogadom a meghívását, a többiek pedig nyilatkozzanak a saját nevükben. Elnézést, ha a türelmével játszom, nem áll szándékomban. * Egy pillanatra sem felejti el az úriember modorát. *

* Ahogy közelednek a menhely felé, lassít, majd befordul az épület előtti kicsi parkolóba. * Hölgyeim, szeretnének bejönni, vagy kint maradnak? * Kérdez rá elmosolyodva, ahogy leállítja a motort. *

Shu:
*Hosszan nézek Koura és hallgatom figyelmesen amit Kou mesél és mikor mondja, hogy új a városban és Ryoohoz beszél hagyom én pedig figyelek és leszűröm a dolgokat. Talán jobb lenne ezt most Ryuura bízni, hiszen ők éreznek "hasonlóképp". Csendben sétálok már amennyire megtehetem Ryuu megjegyzése koránt se tetszett de most nem a vendég előtt fogok balhét csinálni.*

- Teljesen meg értem amit érez Kou-chan. Amikor felkerültem én is ide Tokyoba eléggé fura volt, bár nekem is meg van a magam oka miért jöttem el. *Jegyzem meg és legyintek.* -De most nem is én vagyok a fontos hanem, hogy megtaláljuk Saikat. *Mondom ki őszintén. ~És hogy tudjak neked segíteni.~ teszem hozzá gondolatban, majd mesél kicsit magáról amit figyelmesen hallgatok, bár úgy érzem mint ha nem jó a faggatózásom. Mikor Taita meg áll és figyel én is követem a tekintetét. Nemsokára Kou-chan fel is kiált, de egy idióta sofőr megijeszti a kutyust és Kou utána fut ami megérthető. Ryuura nézek.*

- Siess utána én felhívom a főnököt és Michirut, hogy ne menjenek a menhelyre. Össze szedem a holmijait vigyázz rá! *Adom ki neki az utasítást és Taita is futna utána, de nem engedem. Félek, hogy a kiskutyát bántaná, bár nem verekedős de a vadász ösztön akkor is bent van. Nehéz vissza tartanom.*

- Menj Ryuu! *Szólalok rá erélyesebben és előkapom a telefonomat és hívom is a főnököt a mobilján.*


Enelin:
*Hallgatom a válaszát és bólintok. Igazat kell adjak és én bolond nem is tudom mit gondoltam, hogy beleavatkozok ilyenekbe. Elmosolyodom kedvesen.*

-Elnézést kérek, amiért így letámadtam és bele ütöm az orrom mindenbe. *Mondom kicsit zavartan és kínosabb mosollyal vakarom meg halántékomat. Mozdulataimban látszódik a színpadiasság, bár tényleg szégyenlem most magam.*

- A jegyeket minden esetre szívesen önöknek ajándékozom, és majd legfeljebb aki el szeretne jönni az eljön. *Jegyzem meg és hátra dőlve nézek ki a kocsi ablakán. A nyugodt és gond mentes vezetése igazán kellemes. Általános mosoly van az arcomon, de egy idő után akaratlanul is elengedem a maszkomat a beállt csendben és nyugalomban. Mosoly nélkül szinte üveges tekintettel nézek ki az ablakon. Hirtelen rázódom vissza mikor lassít és Reiji-san felteszi a kérdést. Mosolyogva fordítom felé a fejem.*

- Szerintem én bemegyek és utána inkább hívok egy taxit és haza megyek. Elnézést kérek a kellemetlenkedésemért. *Mondom kedvesen lágy hangon.*

*Ryu lassan pillant át a vöröskére ,majd ismételten a nőre, ahogyan az végre kicsit mesélni kezd. Már látja, abból is ahogyan a másik ránéz, hogy ő neki kell beszélnie. Jelenleg neki kell előre lépnie. Illedelmesen végig hallgatja Kou-t, majd bólint finoma vonásokkal s megenged egy kis mosolyt, ápolt arcán.*
- Nem fecseg sokat, és kérem ne is gondoljon erre. Teljesen érthető. A távolabbi kisvárosokban, falvakban lévő élet átlagban sokkal nyugodtabb és csendesebb.. ahhoz képest tényleg sokkalta zajosabb, és ijesztőbb is.
*Azzal a nőre pillantott egy kis mosollyal.*
- De kell egy kis izgalom az életbe, így meg kell ismernünk új dolgokat is. Ehhez pedig az emberek is hozzá tartoznak. Éppen ezért ne legyen bátortalan Kou-chan. Maga fantasztikus ember, így fontos, hogy jól érezze magát másokkal is.
*Mosolygott a nő felé szélesen ,majd hirtelen húzta arra Shout.*
- Látja ezt a mamlaszt? Most még nem fogadott el, de egy hetet adok és már hiányoznék neki ha nem látna! Jófiú, csak aggodalmas. *csapkodta a vöröske vállát.* Mint láthatja, szívén viseli Saika és a maga gondját is.


*Észreveszi a kutyát, majd a dudálást is. Arra nem reagál időben amikor a nő elfut, de egy pillanatra értetlenül bámul a férfira, aki őt küldi maga helyett.*
- Ez most komoly?
*Sóhajtott ,majd intett.*
- Hai, hai! Vigyázok rá!
*Azzal futni kezdet a nő után, habár még maga sem tudta pontosan ,hogy miért ő. Sokkal izgalmasabb lett volna a történet ,ha a főhős menti meg a hősnőt. Így nem olyan csillagos az egész....
Átfutott pár növényzeten, amikor utolérte a nőt. Elkapta a csuklóját, de nem állt meg, úgy futott tovább. Nem szeretett futni...*
- Maradjon mögöttem ,mindjárt utolérjük!

*A szerénykedés nem jutott el tudatáig... sokkal inkább lekötötte maga a jármű. Nem a mérete miatt...vagy a kinézete.. Alapjáraton Michiru sosem foglalkozott többet az autókkal ,minthogy ki-be szálljon bennük. De ezt mégis megérintette mialatt Reiji kinyitotta az ajtót . Megrezzent.*
- Félelmetes...
*Persze nem lehetett tudni, hogy ezt a döbbenet hevében mondta, vagy valóban félelmetesnek titulálta.*

*A válaszra a főnökre pillant egy kicsit, végül egy kis mosollyal emeli a fejét hátra a színésznő felé.*
- Én szívesen elmegyek s biztosra mondhatom ,hogy a bátyám is így vélekedhet erről.
*Bólintott ,majd megvárta míg odaérnek. Csendben volt, a többi igazán nem rá tartozott. Ott körbe nézett, majd a másik kettőre pillantott.*
- Én megkérdezek egy-két járókelőt itt amíg bementek.. jó?
*Pillantott a főnökére.*
- Nem megyek el..csak akik erre járnak.

* A fiatal nő furcsának érzi a helyzetet. Nem tudja, mit tett rosszul, mit mondhatott, amivel ezt okozta... Csak kedves akart lenni a másik pincérrel is, hogy reagált arra, amit mondott... Nem érti, miért probléma, hiszen hárman indultak el, de a feszültséget szinte harapni lehet közöttük. Lopva hátranéz, talán inkább vissza kellene fordulniuk, hogy ne terhelje őket. Ebből az rázza vissza, amikor Shu is közbe szól. * Én... szívesen meghallgatnám, hogyan kerültél Tokióba... * Nem akar tolakodó lenni, így félénken mondja. A választ rövidesen megkapja, így lepillant. * Igen... elnézést.

* Ryu megközelítése a nagyvárosokról egy apró beismerésre készteti. * Hai... tényleg elég ijesztő. Túl nagy és zajos és... rengeteg ember van. Néha... néha azt sem tudom, merre kapjam a fejem. * Meglepetten pillant fel a férfire a következő szavai hallatán. A bátorítás hatására elgondolkozik... Végül is igaza van. Rengeteg az új dolog, az ismeretlen... *

* A lelki szemei előtt megjelenik az általános kép az iskolából. Az ottani barátai talán nem is igazi barátok voltak: mindig ő vette az uzsonnát, odaadta a jegyzeteit, a háziját... cserébe pedig velük lógott. Elbújt az ő ragyogásukban. Amikor elvégezték az iskolát, másfelé vitte őket az útjuk, így került Kou egyedül a nagyvárosba. A munka miatt kénytelen volt elköltözni a szüleitől. Az egyetlen, ami még a régi nyugalomhoz és a megszokott rendhez kötötte, Saika... viszont a kutya elkóborolt. Ezzel együtt megszűnt minden ismerős, biztos pont is. Ahhoz, hogy belevágjon valami újba, túlságosan félt a visszautasítástól, attól, hogy nem elég vagány. Mindig is csendes volt, a csendessége pedig az ellenségévé vált. Fantasztikus ember... mindannyian azok vagyunk... csak nem merjük megmutatni. Meg kell próbálnia nyitni mások felé... *

* A pillanaton, amikor a Ryu odahúzza magához a vörös hajú pincért, még az aggodalma ellenére is halkan nevetni kezd. * Köszönöm...

* Futás közben a korábbi derűnek már nem sok nyoma marad. A gondolatai között kénytelen belátni, hogy igenis a sarkára kellene állnia... különben teljesen egyedül marad. Nem... már egyedül van. Saika nélkül nincs senkije sem... A szemében könnyek gyűlnek, ahogy még nagyobb erőt vesz magán a futáshoz. Nem szokott edzeni, a vékony, törékeny alkata miatt egyáltalán nem haladt olyan gyorsan, ahogy szerette volna. *

* A pincér hirtelen kapja el a csuklóját, nedvesen csillogó tekintetével ránéz. Nem... nincs teljesen egyedül. Ezek az emberek miatta vannak itt, neki akarnak segíteni. Nem pénz vagy dicsőség mozgatja őket, egyszerűen csak jót akarnak... *

* Határozottabban bólint, így már nem érzi annyira nehéznek a futást. * Saika! * Kiált a kutya után. Az eb eléri az egyik kereszteződést, ahol szerencsére megtorpan. Ez a megálló éppen elég ahhoz, hogy utolérhessék. A gazdája hangját hallva visszafordul, csaholni kezd a nő láttán. Kou-chan térdre borul mellette, magához öleli és halkan pityeregni kezd, egyrészt a boldogságtól, másrészt a felismerések tömkelegétől, amit a teaház dolgozóinak, legfőképpen a két férfinek köszönhet. * Olyan buta vagyok... * Rengeteg lehetőséget kapott már a környezetétől, akik készek lettek volna befogadni... de ő nem volt elég nyitott. Nem mert feléjük közeledni. *


Inkább én tartozok egy bocsánattal... Nem sértésnek szántam a korábbit, pusztán csak így látom a dolgot. * Mondja, miközben hátrapillant a tükörben. * Mindenképpen köszönöm a lehetőséget. * Amikor a színésznő a korábban megbeszéltek ellenére mégis máshogy dönt, aprót bólint. * Ahogyan gondolja, kisasszony, de amint már mondtam, nem okoz kellemetlenséget.

* Michiru arcán még mindig látja azt a meglepetést, illetve egy bizonyos fajta megszeppenést, amit korábban is. A pincérnőre néz, a tekintete leginkább kíváncsiságot mutat. * Minden rendben? * Közben kicsatolja az övet. * Jó, annyival is előrébb leszünk... Amennyiben szerencsénk van, akkor bent vagy a környékbeliek tudnak nekünk valami biztosat mondani... Habár az igazi szerencse az lenne, ha a másik csapat találná meg. * A végére halványan elmosolyodik, tényleg reménykedik benne, hogy meglesz a kutya. Éppen szállna ki a kocsiból, amikor megcsörren a telefonja. Szinte azonnal a készülék után kap, a kijelző Shu neve villan fel. * A másik csapat... kellett emlegetnünk őket. * Kihangosítja a készüléket, mert nagy valószínűséggel a kereséssel kapcsolatos lesz. * Hogy álltok? * Teszi fel a kérdést, mint egy üdvözlést. *

Shu:

-Komoly! Neked hosszabbak a lábaid! *Mondom Ryuura nézve és a telefon felvételére várok miközben én is utánuk igyekszem annyira amennyire tudok, persze Taita húzna, de nem akarom, hogy esetleg a kiskutyát elkapja, bár nem olyan Taita, de fő az óvatosság. Arról nem volt szó, hogy egy duda megrémiti Saikat.*

*Miközben Haladok már fel is veszi a főnök a telefont és egyből kérdéssel nyit.*

- Meg van Saika. Kou-chan és Ryu utána szaladtak, de én nem mertem futni Taitaval a kiskutya után. Ki tudja mit csinálna a szegény kicsivel ha brele éli magát az üldözésbe. *Adok hangot a főnöknek az előzetes aggodalmamnak.*

- Utánuk igyekszem, de ne keressétek menhelyen. Itt vagyunk a 134. utcában. *Mondom el a helyzetünket és hallható is a telefonba ahogy lihegek.*

Enelin:

*Mosolyogva nézek Renjire. ~Igazából én magam se értem miért vagyok itt... miért akarok ennyire közöttük lenni. Hisz ők se mások mint a többiek.~ Fut végig a gondolat az agyamon, és a pincérnőre nézek egy általános kedves mosollyal. Lassan kicsatolom az övem és kiszállnák mikor hallom csörög a mobil, így megállok a mozdulatban és csendben várom a fejleményeket. A pincérnőre nézek kedves mosollyal és finoman érintem meg a vállát.*

- Nem zavarlak titeket tovább ahogy hallom, meglett a kiskutya, szóval én fogok egy taxit és haza megyek. Kellemes estét nektek. Holnap beviszem a jegyeket. *Suttogom neki, majd intek Renjinek is kedvesen és kiszállok a kocsiból szinte már menekülve. Elindulok ki a menhely parkolójából, miközben a telefonom halászom elő.*

*Nem volt ideje ara ,hogy megbizonyosodjon arról amit Shu mondott. Valóban ,hosszabb e a lába ? Inkább csak futott. Utol kellet őket érnie....még ha ezt nem is tervezte be.*


*Látta a nő pillantását, amely a könnyeivel küzdött. Ryunak nem voltak állatai, az anyja régebben sosem engedte, aztán már nem is akart nagyon. Más kötötte le a figyelmét, ugyan akkor, még ha nem is teljesen tudta elsőre megérteni a nő érzéseit, ezt nem mutatta ki, sokkal inkább megjegyezte azt a szívbe markoló pillantást, kifejezést, ami Kou-chanek a szívéből jött.*


*Amint meglett a kutya, elengedte a nőt. A térdére támaszkodva dobta szinte ki a tüdejét, de igyekezett vissza venni ennek hangjából, hogy a másik kettő ismételten örülhessen magának. Ezért még fizetni fog a vöröske.... A nőre pillantott, habár még mindig szakadozva beszélt.*
- Látja kisasszony, meg lett Saika és baja sincs. Bizonyosan a többiek is nagyon boldogok emiatt.
*Bólintott, egy kedves mosollyal, amivel próbálta a nőt megnyugtatni immáron. Csak akkor nézett rá egy kicsit értetlenül ,mikor annak hangját hallotta.*
- Buta? Dehogy! Mindenki így aggódott volna....és látja, a legjobb helyre jött!

- Ehh ?
*Rezzent meg Michiru, azzal abban a pillanatban megrázta a fejét.*
- Nem..dehogyis. Csak meglepődtem.
*Vont félig vállat, azzal már hagynia akarta rájuk a dolgokat, mikor megszólalt a telefon s abban a saját bátyja hangja. Széles mosollyal konstatálta ,hogy meg lett a keresett kutya. Kou-chan bizonyosan nagyon örül! Aztán, abban a pillanatban, elhúzta a száját s szinte sértetten beszélt a telefonhoz.*
- Saika jó kutya! Nem tenne semmi butaságot!

*A nőre kapta a pillantását, hosszan nézte, egy kicsit értetlenül. Hagyta ,hogy elmenjen ,több okból is. Az egyik, hogy nem akart hangoskodni, míg telefonon beszéltek, se erőszakosnak tűnni, a másik pedig, hogy most Kou-chanre kellet összpontosítaniuk. Hosszan figyelte mégis ahogyan a nő elment... figyelte annak apró mégis árulkodó mozdulatait, mialatt távolodott. Csak akkor tekintett vissza a férfira, amikor letette a telefont.*
- Tudom, hogy most Kou-chanre kell figyelnünk...de egy ideje... úgy érzem..nem, úgy vélem, hogy maga a színésznő is gondokkal küzd. Nem lesz elég egy kis süti ide.

* Kou halkan pihegve szedi a levegőt, ahogyan még mindig öleli magához az elveszett kedvencét. Az arca teljesen kipirult a futástól, a benne kavargó érzésektől és meghatottságtól, de igyekszik tartani magát. Felpillant a pincérre, a kutyát tartva felegyenesedik. Habár a termetéhez képest jó súlyban van az eb, mégis megtartja, nem akarja megkockáztatni, hogy esetleg ismét elszaladjon. Ebben a pózban hajol meg mélyen. * Köszönöm, hogy segítettetek. Nagyon hálás vagyok mindenért... és... azért, mert mutattatok nekem valami fontosat.

* Kicsit hezitál, hogy megtoldja-e még ezt, de végül belekezd. * Én... sosem mertem megszólítani az osztálytársaimat... a kollégáimat. Saika az egyetlen barátom, amióta ebbe a városba költöztem. Amikor elveszett, nem tudtam, mihez kezdjek... Talán a legnagyobb szerencsém az volt, hogy beléptem a teaházba. Ez az első alkalom, hogy ennyien próbáltak nekem segíteni és ilyen közvetlenül viselkedtek velem már az elején. Azt hiszem, túl sok mindent hagytam ki, mert nem mertem felnézni az orrom elől... Örülök, hogy találkoztunk! * Itt ismét mélyen meghajol, a szeme nedvesen csillog a boldogság miatt összegyűlt könnyektől. Vesz egy mély levegőt, sosem gondolta volna, hogy ilyen nyíltan fog beszélni magáról, ráadásul egy szinte teljesen idegenekből álló társaság előtt.*


* Reiji egy finom biccentéssel köszön el a nőtől. Ha nem, hát nem; a tukmálással úgysem menne semmire. Pár pillanatig figyeli, ahogyan távozik, közben még válaszol a telefonra. * Rendben, mindjárt oda megyünk mi is. Ha esetleg nem találkoznék már a kishölggyel, köszönjétek meg neki, amiért a vendégünk volt. * Miután letette a telefont, visszaül a kocsiba, Michiru mellé, bólint. * Jól gondolod... Kou egyszerűen csak túlságosan félénk, de... itt egészen más a probléma. Reménykedjünk benne, hogy visszatér még, nem rohanhatunk utána... * Amíg beszél, a tekintete komoly, most nincs ott az arcán az a lelkes mosoly, amivel a vendégekhez beszél. Ez pusztán a gondolatainak tudható be, mert újból és újból végigpergeti a történteket. *

* Becsatolja az övét. * Legalább kirándultunk egyet... Ideje visszaindulnunk a többiekhez, nemde? * Kérdez rá, miközben már indít is. *

Shu:
- Tudom, hogy jó kislány Taita Michiru, de na… mindegy a lényeg meg van. *Mondom a telefonba felsóhajtva és közben nagy léptekkel sietek a többiek után. Beérve még mondom a telefonba a pontos helyet, ahol vagyunk és a főnök szavaira bólintok.* - Rendben főnök úgy lesz. *Teszem hozzá, majd lerakva a telefont fejezem be a pár métert és látom Taita mennyire is figyeli a Saikat. Jelzek neki, hogy üljön le, és szerencsére engedelmeskedik.*

- Jó kutya. *mondom neki megsimítva a buksiját, majd Kou-chanra nézek elmosolyodva. Hallottam már egy kis részét a beszélgetésüknek és bólintok Ryuu szavaira.*

- Igen csak egyet tudok érteni kedves kollégámmal. Saika itt van épp és egészséges és mindenki ugyan ennyire aggódott volna a kutyájáért. *Mondom én is megerősítve kollégámat. Egy kedves mosollyal nézek a hölgyre és én is meghajolok Ryuuval együtt.*

- A mi örömünk, hogy segíthettünk, és köszönjük, hogy vendégünk volt a teaházban. *Mondom kedvesen, majd hallgatom azt amit mond. Igen eléggé zárkózott hölgy ez nem tagadás, de jó, hogy sikerült belátnia a hibáját. Bólintok szavaira*

- Miénk a szerencse és az öröm, hogy megismerhettünk téged Kou-chan és teljes szívünkből köszönjük, hogy így gondolod. Szívesen látunk bármikor a teaházban. *Mondom szemeibe nézve kedvesen és megsimogatom az ölében tartott Saikat, amire Taita féltékenyen feláll és orrával böki meg a lábamat. Lenézek rá széles vigyorral és megsimogatom a fejét.*

- Jól van na, ne féltékenykedj Taita. *Mondom és lassan felnézek újra Koura, majd Ryuura. Elgondolkodom, hogy merre tovább.* -Reiji-sama és Michiru nem sokára ide érnek a kocsival. Szeretné őket megvárni? *Kérdem érdeklődve kedvesen Koura nézve.*

*Csendesen és illedelmesen hallgatta végig a nő szavait. Ahogyan eddig elnézte...ez mindenképpen nagy lépés előre! Így nem is állhatott az útjába, hogy a jellemfejlődése tovább haladon, jobb legyen. Persze, még ha nem is mutatta ki, kissé meglepte... hogy a teaház...ennyire megtudta segíteni azokat akiknek szükségük volt rá.....meglepte. Egy pillanatra úgy érezte, nem bánta meg, hogy belépet dolgozni.
Persze..azért arra is kíváncsi volt..hogy ez a véletlen műve...vagy tényleg ennyire tudják...mit kell..mikor tenni?*


*Mosollyal pillantott a nőre, de azért hagyta Shut érvényesülni, ami azért nehezen ment a kis féltékeny kutyával. Meghajolt.*
- Nekünk öröm, hogy megismerhettünk Kou-chan. Bármikor szívesen látunk.
*Majd a kutyára pillantott kedvesen, s csak utána pillantott a vörösre.*
- Ohh..máris jönnek? Az remek!

- Tudom.....
*Motyogta maga elé Michiru mialatt elgondolkodott. Fél szemmel emelte csak szemeit a férfira, s látta meg az arcán azt, amit eddig nem igazán mutatott ki. Ő is ugyan úgy elgondolkodott a dolgokon....... A vendégek előtt sosem mutatta meg a másik arcát...még előttük is ritkábban, de most ő láthatta...... Egy pillanatra olyan volt az egész...mintha!
Mindenki rejt titkokat.... s erre maga elé pillantott..... mindenki.*
- De...de... Remélem Kou-chan még ott lesz s el tudok tőle köszönni.... Abban is bízom, hogy a későbbiekben sokszor látjuk még! Persze...nem problémákkal.
*Tette hozzá gyors vigyorral, azzal elgondolkodott.*

* A fiatal nő arcán egy kedves, szelíd mosoly jelenik meg, közben határozottan bólint. * Mindenképpen szeretnék még visszamenni, hogy megfelelően köszönetet tudja mondani... * Óvatosan az órájára pillant, mert nem akar tiszteletlen lenni, viszont az idő láttán elkerekedik a szeme. * Milyen későre jár... pedig nem tűnt ennyinek. Anou... * Próbálja megtalálni a szavakat, nem akarja, hogy esetleg a gondolatai furcsán hassanak a két férfi számára vagy megbántsa őket. * Indulnom kellene haza, mert szeretném Saikát megfürdetni és megetetni, reggel pedig korán kell kelnem. * Szeretné megköszönni a többieknek is, ugyanakkor ki tudja, mikor érnek oda. Még dugóba is keveredhetnek, az pedig sokáig is eltarthat. *

* Mélyen meghajol, hogy bocsánatot kérjen. * Elnézést, de tényleg muszáj mennem. Még egyszer köszönöm és mindig hálás leszek azért, ami történt. * Ezzel köszön el a két pincértől, majd magához veszi a holmijait, amiből előveszi a pórázt és a kedvence nyakörvére csatolja. Miután elindul haza, még mosolyogva pillant hátra és köszön el integetve tőlük. Hosszú nap volt ez a számára... hosszú és tanúságos. *


Kíváncsi vagyok, milyen csontvázakat rejteget a szekrényében... * Mondja ki végül egy lágyabb tónusban, csendes hangon. * Elsőre azt mondanám, hogy csak a hírnév átka. Amikor mindenki felismeri az arcod és nem téged lát, hanem a szerepeidet, a csillogást, az estélyeket... de valami azt súgja, hogy ez csak töredéke a problémának.

* Bólint. * Tényleg jó lenne még találkozni vele. Az a típus, aki egész éjjel forgolódik, mert nem köszönte meg nekünk. Örülnék neki, ha többször a vendégünk lenne, úgy láthatnánk, hogy minden rendben van. * Visszafelé már gyorsabban tudnak haladni, mert kisebb a forgalom, így néhány perc alatt megérkeznek a teaház környékére. A park oldalán kialakított parkolóban áll meg, miután kiszálltak a kocsiból, bezárja az ajtókat. * Keressük meg a többieket, nem lehetnek messze Shu elmondása szerint...

Shu:

*Hallgatom a hölgy Kou-chan szavait és mély levegőt véve mosolyodom el Taita fejét simogatva. Mikor meghajol én is meghajolok.*

- Természetesen megértjük és átadjuk.Ne szabadkozzon Kou-chan. Szeretettel várjuk a teaházban bármikot, mikor kedve van csak jöjjön be. *Mondom kedves lágy mégis férfias hangon és némikép segítek neki felcsatolni a pórázt, majd csak állok és nézem a távolodó alakját. Mikor már alig látjuk Ryuval ránézek.*

- Nah jó volt futás? *Kérdem elvigyorodva és megfordulva indulok el vissza a teaházhoz. Az Taita persze végig szaglászik.*

*Bólintott a nő szavaira, majd csak figyelte ahogyan elment. Az egész...így ért véget? Nem..persze értette végig, s tudta, hogy vélhetőleg Kou-chan rengeteget tanult ebből..vagy legalábbis elindult azon az úton, hogy változzon magáért. De...mint a legtöbb író/rajzoló, maga Ryu is kicsit többet várt el. Az élet azonban nem mindig dráma. Vagy legalábbis nem mindig olyan formában. Felvonta egyik szemöldökét mialatt kissé elvigyorodott.*


- Élvezted mi, hogy nem neked kellet caplatnod! De meg fogsz lepődni, azon kívül, hogy megizzadtam és ki kell mosnom a ruháimat, nem volt vészes.
*Vont vállat. Már csak azért sem mondja el...hogy valamilyen szinten, még ha igyekszik is közvetett maradni, megérintette a nő esete a szívét. Utána fütyült*
- Hahó, nem várjuk meg a többieket ? Vagy ezt is rám sózod ? Hah...mindig kihúzod magad a munka alól?
*Vigyorodott el sejtelmesen.*

*Hogy oldja az egészet helyzetet, amit a főnöke lány hangja  s kissé merengő viselkedése add, elvigyorodik.*
Mindeni magából indul ki...uram.
*A végét viccesen közölte, persze ennél főleg a csontvázas esetre gondolt. A többinél egy sóhajjal pillantott felfelé,  kocsi felső részére.*
Vissza fog jönni...akkor meg..úgyis kiderül majd.

*Megropogtatja kicsit a hátát miután kiszállt a kocsiból, majd a szemüvegét igazítja meg. Hosszan nézi, ahogyan a fény előbukkan a fák ágai között.*
Akkor mire várunk? A jól megérdemelt pihenés, csak utána jöhet!
*Indult meg, de pár méter után megállt, s bevárta a férfit. Vissza pillantott rá.*
Nehogy lemaradj Reiji-san! Mi lenne velünk nélküled ? Meg a süteményeid nélkül.
*Vigyorral indult tovább*

* Először enyhén felvonja a szemöldökét, majd halkan felnevet. * Igaz... nekem is lóg pár odabent, de mellettem szóljon, hogy legalább néha leporolom őket. * A folytatásnál biccent. * Reménykedjünk benne. * Zsebre vágja a kocsi kulcsait, majd elindul Michiru után. Nem siet, talán szerencséje, hogy a pincérnő bevárja, mert már igencsak lemaradt mögötte. * Valószínűleg édességelvonási tüneteitek lennének. Már gondolkoztam egyébként egy új fogáson, habár elég kényes lenne... pezsgőkrémre gondoltam, ha ehhez egy kakaós vagy enyhén karamellás tésztát társítunk, akkor szerintem finom lenne a végeredmény. Az egyetlen hátránya, hogy nagy mennyiségben elég sok időt igényel, tehát a főbb időszakokban nem feltétlenül megoldható az elkészítése. Talán megrendelésre, asztalfoglalás mellé vagy különleges alkalmakkor. Még megálmodom. Bízom benne, hogy a főkóstolóim között leszel.

* Ahogyan haladnak a parkban, megpillant egy ismerős alakot, tőle nem messze pedig a másikat, aki éppen a teaház felé igyekszik. Kimérten int nekik, majd közelebb érve megszólal. * Szép munka volt mindkettőtöktől. Körül-belül egy órával maratunk tovább, ezt bármikor beválthatjátok, habár örülnék neki, ha nem a legnagyobb forgalom mellett kerítenétek rá sort. Mindenki meg tudja oldani a hazajutást?

-Egy kutyával mindig nehezebb futni, de megállni még nehezebb főleg Taitaval. Ha bele lendül akkor még fut vagy két kört magával rántva. *Adok rá némiképp magyarázatot és felsóhajtva állok meg.* -De várjuk meg akkor őket itt. *Mondom és egyik kezem vágom zsebre mikor meg is jönnek. Elvigyorodva nézek a főnökre és a húgomra.*

- Szép jó estét főnök! Nos én nem szándékoztam beváltani semmikor sem. Sétáltam egy jót és igazából felsültem... Ryuu jobban szót értett vele és jobban tudott neki segíteni is. *Mondom ki őszintén így ránézek az újoncra egy elismerő mosollyal.* -Szép volt. Üdv a csapatban. *Teszem hozzá neki és kezemet nyújtom kivéve a zsebemből, majd mikor megfogja erősen rázom meg, majd elengedve nézek ismét a főnökre és Michirura.*

- Ha a húgocskám lába nem macskásodott el a kocsiban való ücsörgéstől, vagy épp lustult el akkor megtudjuk mi oldani. Taitaval amúgy is csak sétálni tudnánk. *Mondom ki őszintén.* -Ahm Kou-chan köszön szépen mindent és felismerte hogy nyitnia kell az emberek felé, szóval bízom benne, hogy most már nem lesz magányos. Köszöni szépen nektek is a segítséget és nagyon örül, hogy megismerhetett minket. *Adom át az üzenetet amit meg bírtam belőle jegyezni. Sajna agyam most szitaként működik, és csak részletek maradnak meg a fejemben. Valami azt súgja lesz még ebből bajom.*

- Ahm főnök majd ha már az új fiú teljesen betanult mindenbe, akkor kivehetek egy hét szabadságot? *Kérdem érdeklődve, ugyanis lehet elkéne mennem kivizsgáltatni magam, bár ezt nem igazán akarom mondani senkinek. Főleg a memória zavaromat nem. Az kellene még hogy emiatt elveszítsem az állásom.*