Az igazság ára (Nyitott) [18+]

Minden gondolatom egy hatalmas rémálom része, amelyik nem akar véget érni. Az alattomos fekete karmaival belekapaszkodik az elmémbe, és nem hagy szabadulni... Mi van ha? Ez a kérdés a legnyugtalanítóbb az egészben. Mi van akkor, ha én is olyan szörny leszek? Mi van, ha nem tudnak az emberek erről az egészről, de egyszer utoléri őket? Mi van... Mi van akkor, ha még nincs késő? Egy hatalmas játszma az egész, ahol a fekete gyalog egyedül küzd az egész sereggel... Mégis meg kell tennem mindent, amit csak tudok. Nem vagyok egyedül, mindössze meg kell találnom azokat, akik hajlandóak elismerni az igazságot. A vége... talán háború, talán lázadás, talán anarchia, de bármi is legyen, jobb, mint tesztalannyá válni néhány fehérköpenyes listáján.

* Ethan lekapcsolta a fortyogó kávéfőzőt, és egy csészébe töltötte a fekete nedűt. Nem volt ideje belekortyolni, a kis lakást hangos csattanás rázta meg. A bejárati ajtó hangos döndüléssel adta meg magát és landolt a kövön. Az üveg cserepei szétrepültek az előszobában. A férfi a konyha falához lapult, egy kést fogott a kezébe és várt; hallotta, ahogy óvatos léptekkel masíroznak befelé. * Egy... kettő... * Elégedetlenül elfintorodott. * Legalább öten vannak az ajtónál, és ki tudja, hányan állnak kint. Hamar megtaláltak, túl hamar... * Körülnézett, pillanatok alatt mérlegelte a helyzetet és döntött, elrúgta magát a faltól, egyenesen az ablakhoz sietett. Gyorsan nyitotta ki, hogy kimászhasson rajta, de az üldözői is épp úgy nyilvánvalónak tartották az ötletét, ahogyan ő is. Nem mondtak semmit, nem kérdeztek, azonnal tüzet nyitottak. A férfinek sikerült kilendülnie a tűzlétrára, pár pillanatig meghúzta magát a fal fedezékében, majd mászni kezdett lefelé. *

* Minden holmiját bent hagyta, még cipőt húzni sem volt ideje. A lövések nem követték a sikátorba, az utána küldött csapat tagjai nem kockáztathatták meg a civileket, legalábbis még nem. Apróság ugyan, de előny volt a számára. Minden erejét összeszedve futni kezdett a sötétben, de nem az utcákat vette célba. A közeli kocsma hátsóbejáratán rohant be, ott átvágott a meglepett vendéket között, majd egy újabb kisutcára jutott ki. Tudta, hogy már a nyomában vannak... Az újabb út csapdának bizonyult: a végénél egy járőr kocsi lassított, a másik vége felől pedig a támadóit várta. *

Hé, főnök! * Szólt oda egy csövesnek. * Ha bebújsz abba a kukába, adok 100 dollárt... Nem kamu. * Előhúzta a zsebéből a tárcáját, és odanyújtotta a pénzt. A választ nem várhatta meg, hallotta a közeledő lépteket a kanyaron túlról. Berúgott egy közeli ajtót, a hátát neki vetve várt a koromsötét helyiségben. Nyikorgott a szemeteskuka fedele, a hajléktalan eleget tett a kérésnek. Feszülten várt... Pillanatokkal később elkezdődött kint a kiáltozás, ahogy a csalit előrángatták és faggatni kezdték róla. Az öreg egészen könnyen lerázta őket, erre talán nem is számított... *

* A lakásába már nem mehetett vissza, az utca veszélyessé vált a számára... egyetlen út maradt: előre. *

* Még aznap éjjel betört a raktárba, ahol egy konténert bérelt magának és összeszedte a vész esetére előkészített holmikat. Egy fekete hátizsákban néhány váltásruha várt rá, előkotorta egy régi bakancsát is, valamint egy pisztolyt rejtett el a nadrágja derekában. Úgy vágott neki a hirtelen útnak, hogy tudta, ez lesz élete legnehezebb küldetése. *

* A második nap éjjelére több kilométert tett meg stoppolással, egy forgalmasabb városba ért. Szállást keresett, olyan helyet, ahol nem kérdeznek tőle semmit, ha fizet. Meg is találta a megfelelőt, a város szélén, raktárépületekkel körülvéve... Szinte alig ült le az ágyára, amikor kintről hallotta a szirénákat. Máris a nyomában lihegtek... Valaki felismerhette. Talán már körözik is... Mivel nem pakolta szét a holmijait, nem telt sok időbe újra nekivágnia a menekülésnek: a bejáratnál ki tudott surranni, de hamar követni kezdték. Az utakat lezárták előtte, egyetlen lehetősége maradt, méghozzá a raktár épület... Eddig ő volt a vadász, most űzött vad lett belőle, aki a kezükre játszik. Nem boldogította a gondolat, egyáltalán nem. Nem tudta, hogy az épületben mi vár rá, előhúzta a pisztolyát, és úgy haladt tovább.*

*A raktár belsőbb részéből hangok szűrődnek fel.*

-Te vad barom! A nyakunkra hoztad a rendőrséget?! Így hogy a jó életbe hozzam ki onnan a bátyám ha folyton mennünk kell?! *Mondja egy érdes férfi hang. Körülbelül 25 körüli lehet.*

-Nem én voltam! Biztos, hogy minket keresnek?! Nem azt a tagot aki miatt mi is ide jöttünk? *Hallatszik a válasz egy sokkal fiatalabb hangtól.*

-Fiúk fejezzétek be! *Kiáltok oda a srácoknak és felfigyelek a raktárban lévő zajokra és kíváncsian lépkedek kicsit azok irányába. Nem tetszik nekem a srácokra pillantok.*

-Pakoljatok össze... lépnünk kel innen! A hátsó kijárat megfelelő lesz... van idebent valaki. *Mondom határozottan, bár nem én vagyok a főnök most az egyszer hallgatnak rám. A motorokat gyors ellenőrzöm és egyszerre felbőg legalább 20 motor azzal a srácok ki is hajtanak a motorokkal. A cuccokat magukkal viszik. Én még ott maradok és figyelem a raktár árnyékos részeit. Valamiért úgy érzem, ha engem találnak itt egyedül akkor nem fognak gyanút. Még csak most vettek be a bandába és inkább csak háttér munkákat végzek. Bár most váltottak bázist, de tudom, hogy úgyis meg találnak. Fegyvert még nem kaptam a kezembe, ami talán nem is baj. Lassan lépdelek a hangok irányába. Nem hiszem, hogy rendőr lenne az, mert azok nem ilyen óvatosan lépnek. Már nagyon közel vagyok a forráshoz és a falhoz simulva hallgatózom. Ott van a sarok mögött a folyosón valószínű. Nem merek kilépni. Akár ki lehet az. Csendben lapulok meg a folyosó végénél a fal sarka mellett.*

* Valaki van bent rajta kívül... tisztán hallja a távoli hangokat és a motozást. * Csapda... nem... Akkor már lecsaptak volna. Biztosan meghallottak, amikor a törmelékekre léptem. Remek, ezt most elszúrtam... * Pergeti végig. * Akkor utat török... * A motorok egyszerre bődülnek fel, ami megállásra készteti. Némi megnyugvást érez: ha ezek nem a rendőrökkel vannak, akkor egyszerűbb lesz a menekülés, mint gondolta. A fegyvert nem teszi el, a biztonság kedvéért maga előtt tartja. Lassan halad, mindent ellenőriz, hogy ne legyen egy kellemetlen meglepetés áldozata. *

* Az elnyúlt árnyékok pár pillanatig láttatni engednek valakit a sarkon túl, egy alak felé közeledik. A fal mellé lép, a lehető legkisebb zajt csapva halad előre. A pisztolyt előre szegezi, célpont után pásztázza a szakaszt. Talán csak pár méter választhatja el őket... A meglepetés ereje mellett dönt, így kiperdül a takarásból és egyenesen az alak homlokára céloz. * Ne mozdulj. Egyetlen hirtelen mozdulat és elküldelek vakációzni... * Mondja csendesen, de határozott hangon. A dolgok másodpercek alatt történtek, így csak most tudatosul benne, hogy egy nő áll előtte. Összeszűkíti a szemét, ahogy végigméri, majd lassan leengedi a pisztolyt, mert nem tekint rá fenyegetésként. * Akarom tudni, hogy mit keresel éjszaka egyedül egy omladozó raktárban? * Kérdez rá egy fél mosollyal. Kintről erősödik a szirénák hangja, amibe kutyák ugatása vegyül. * Én a helyedben piszok gyorsan lelépnek...

*Mikor elém ugrik egy férfi teljesen ledöbbenve állok és nézek a fegyver csövével szemben.*
-Ne mozdulj. Egyetlen hirtelen mozdulat és elküldelek vakációzni...
*Jön is a fenyegetés a pisztolycsővel együtt. Igyekszem megtartani a hideg vérem, mire leengedi.*

-Azt neked nem kell tudnod... viszont jobb lesz igyekezni. *Mondom mikor meghallom a kutyákat én is, és meg ragadva a karját rohanok a motoromhoz és felpattanva rá veszem fel a bukósisakot.*

-Ülj fel! Ez az egyetlen lehetőséged! *Mondom határozottan, amire látom hogy fel ül én pedig a kéziféket húzva bőgetem fel motorom.*

-Kapaszkodj! *Mondom amit nem tesz meg. Nem kapaszkodik belém. Hát jól van akkor ne kapaszkodj... Hirtelen engedem el a kéziféket és indulok meg aszfaltot csikorgatva nagy sebességgel. Időben érünk ki mert akkor törik be az ajtót. Eltűnünk a szeme elől. Egy pallón hajtok fel és biztosan vezetve megyek át az üres raktárokon benzin füstöt hagyva magam után. Egyik raktárba van egy nagyobb hasadék, de direkt erre készítettünk egy rámpát. Ez az útvonal a legbiztosabb arra hogy ne tudjanak követni. Mikor közeledem a rámpa felé érzem hogy belém karol. Helyes! Nagy sebességre kapcsolva hajtok fel és ugratok át rajta. Sikeres a földre érés ugyan a hátsó kerék kicsit kicsúszik. Lábammal megtámaszkodok és újra egyenesbe hozva haladok tovább.*

* Az ismeretlen nő sokkal talpraesettebb, mint amire először számított. Elhúzza tőle a karját, de vele tart, közben szándékosan fellök néhány raklapot, ezzel gördítve akadályt az üldözők elé. Nem tudja, hogy a rejtélyes segítőnek mik a tervei, de vele több esélye van lelépni, mint egyedül rohanni a kutyák elől. Felpattan mögé a motorra, mindössze egy kurta megjegyzést tesz. * Legközelebb én vezetek. * Halványan elmosolyodik, de ez hamar eltűnik az arcáról. *

* Nem enged a kérésnek, mert úgy ítéli meg, hogy a nőbe kapaszkodnia pont annyit tesz, mintha éppen csápolna menet közben. Indulásnál a motor nagyot ránt, de a férfi nem esik le ennyitől. Hátrapillant, amikor elindulnak, látja az utánuk futó kutyákat is. A gyors sebességgel nem nehéz megszabadulniuk tőlük, a fegyveresek pedig a nyomukba sem érhetnek. Inkább előre kezd figyelni, úgy egyensúlyozik, hogy ne essenek el, viszont a súly miatt könnyebben vehessék az éles kanyarokat. Az ugrató előtt mégis kénytelen átkarolni az ismeretlen motorost, csak így maradhatnak fent mind a ketten nehézségek nélkül. A landolás kevésbé finom, viszont ketten hamar visszanyerik a járgány felett az uralmat. * Húzz rá egy kövéret, és ne a fő úton menj, mert az első kilométerkőnél lemeszelnek... * Kommentál, bár sejti, hogy feleslegesen. *

* A fegyvert ismét a nadrágja derekába tűzi, menet közben nem takarja a kabátja a szél miatt, de mégis jobb, mintha a kezében tartaná. Ismét elengedi a nőt, összeszűkített szemmel fürkészi az utat. Nem kérdez semmit, nem mond semmit, ha nem kérdezik. Már meggyőződött róla, hogy nem a rendőrökkel és a kormány embereivel van, de a válaszokra még várnia kell... *

-Csend! *Szólok rá és tovább megyek a motorral. A mellék utakon megyek le a partra ahol a dagály csap ki mögöttünk a partra a homokban eltüntetve motorom kerekének nyomát. Egy meredek szikla fal felé tartok. Már messzebb vagyunk a raktáraktól és gyorsan hajtok. Mikor odaérünk leállítva a motort állok meg. Nincs itt semmi láthatóan. Leszállva a motorról leveszem a sisakom és a kormányra helyezve nézek rá. Csípőre teszem a kezem.*

-Tudom ki vagy!*Mondom komolyan ránézve.*

-El se hiszem hogy pont ott voltál ás miattad mentünk el, holott pont téged kerestünk! *Mondom zaklatottan.*

-Elis Roten! *Mondom odanyújtva a kezem.*

-Nyugi nem zsaruk vagyunk és nem a kormány emberei! *Mondom határozottan de őszintén. Mielőtt beviszem szeretném ha tudná mi nem bántjuk. A bemutatkozás után a sziklafalra téve kezem nyílik ki egy titkos ajtó és betolva a motorom megyek be.*

-Ez a legbiztonságosabb hely... itt kialudhatod magad. *Mondom ránézve komolyan.* -De siess mert nem tartom nyitva a titkos ajtónk!

* Amikor megállnak, leszáll a motorról. Ismeri a helyet, már járt itt párszor, ha nem is a közelmúltban. Szállásra vagy rejtekhelyre nem számít, de a pontot korrektnek ítéli meg ahhoz, hogy az útjaik elváljanak. Ahogy a nő megszólal, érdeklődve felvonja a szemöldökét. * Akkor peched van... Melyik verziót ismered? Az elmebeteg drogost, aki összeesküvés elméleteket terjeszt, vagy a katonát, aki nyakig ül a szarban? * Összeszűkíti a szemét, ez az egész egyre furcsábbá válik a számára. *

Rengeteg dolog vár magyarázatra, szóval nem ártana, ha elkezdenél dalolni... Mostanában nem a türelmemről vagyok híres. * Kezet fog vele. * Ethan Grey. * Mutatkozik be, hogy viszonozza a gesztust. * Lógok neked eggyel, a kutyákat nehezebb kijátszani, mint pár fánkon szocializálódott zsarut... Tudod, bárki mondhatja. Nem tollas a hátam, hogy vakon megbízzak benned, de tegyünk egy próbát. * A rejtekhely és az álcázása nem éppen bizalomgerjesztő a számára, de a legrosszabb esetből is lát kiutat ilyen körülmények között. Úgy dönt, hogy kockáztatni fog, mert több esélye akkor sem lenne, ha tovább indul egy másik városba, újabb fedezéket keresve. *

* Belép az ajtón, ami be is csukódik utánuk. Szüksége van néhány másodpercre, amíg a szeme hozzászokik az újabb fényviszonyokhoz. Érzi a levegőben a kipufogók szagát, a korábbi motorosok ide jöhettek a megítélése szerint. Többen vannak... Teljesen nyugodt marad, de felkészül az esetleges harcra is. *

Vagy nagyon bátrak vagytok, vagy baj van a fejetekkel, hogy önként keveredtek bele. Megtaláltatok, de nem garantálok semmit sem...

*Mikor bejön látom az arcán a gyanakvást amit meg is értek. A motorom a helyére tolom és megnézem a többit láthatóan szakértő szemmel. Dave rohan le.*

-Elis te mégis hol a fenében voltál?! *Kiált rám Dave*

-Üdv neked is Dave... *Mondom unottan és fel egyenesedve Ethanra nézek.* -Meg találtam azt aki segíthet kitálalni az igazságot... és segíthet bejutni a laborba. *Mondom Davera nézve, majd újra a férfira pillantok. A motorra ütök.*

-Magatokra hagylak. *Mondom és azzal elindulok befelé. Dave még utánam kiált.*

-Szép munka Elis! *Mondja majd vissza fordul Ethanhoz és a kezét nyújtja.* -A nevem Dave Herington... Kérem nyugodjon meg itt biztonságban van. Mi nem önként keveredtünk bele, hanem mert mindannyiunknak egy szerettén kísérleteznek abban a laborban. Szóval barátok közt vagy. *Mondja határozottan.* -Éhes?

* Csendben figyeli az újonnan felbukkant alakot, a stílusából ítélve valami vezér vagy főnök félének tűnik első pillantásra. Miután kettesben maradtak, és az idegen bemutatkozik, vele is kezet fog. * Ethan Grey. Szerintem félretehetjük a magázódást, ne bonyolítsuk túl a helyzetet. Nem nézel ki többnek nálam, szóval... * Itt megvonja a vállát. * Térjünk inkább a tárgyra... Ez a nagy terv? Bejutni a laborokba a Salamon-szigeteken? * Hidegebb pillantással méri végig Dave-et. * Tényleg köszönöm, hogy segítettetek, viszont ha öngyilkosok akartok lenni, másik túravezetőre lesz szükségetek. Nem akarlak elkeseríteni, de akiket oda bevisznek, már nem jönnek ki élve... Láttam, hogy mit csinál ez a vírus. Ha ott állnál szembe egy szeretteddel, képes lennél a fejére célozni egy pisztollyal és meghúzni a ravaszt? Ez nem játszótér többé... * Pár pillanatra behunyja a szemét, majd valamivel könnyedebb tónust vesz fel. *

Kid van ott? * Teszi fel a kérdést, majd hosszasan hallgat. * Fair leszek veled. Arról ne is álmodj, hogy az egész csapat besétál oda, szétnéztek és elsétáltok, mint aki jól végezte a dolgát. Vannak kapcsolataim, megoldható, hogy rákérdezzek a dolgokra, de... nem foglak hiú reményekkel táplálni. Egyezzünk ki valamiben. Te elregéled, hogy mire készültök pontosan, és mik a céljaitok, én cserébe elmondok mindent, amit tudok... plusz talán segítek nektek.

-A bátyám van ott. *Mondta Dave és mély levegőt vett.* -Ha megfertőződött inkább n végezzek fele, mint más... tudni akarom, hogy mi van vele. Ez csak természetes, de itt mindannyiunknak van ott valakije... ennyi emberre nem tudsz rá kérdezni anélkül hogy a nyomodba ne erednének... és ha ezt a helyet felfedezik neked véged... *Mondja véresen komolyan és kicsit fenyegetőbben villan meg a szeme.*

-Ezekért az emberekért én vagyok a felelős... szóval jobb lesz ha itt ezen a helyen vissza fogod magad és az én szabályaim szerint játszol... akár segítesz akár nem... itt ha betartod a szabályaid megpihenhetsz kicsit. *Mondja komolyan amikor visszajövök. A férfira pillantok keresztbe téve a kezeim.*

-Kész a vacsora... evés közben jobban tudtok beszélgetni. *Végig mérem a férfit és felvonom a szemöldököm, majd megfordulva nézek Davere.* -A szokásos helyedre két személyre van terítve... a többiek már esznek. *Mondom ridegebb hangnemben és ismét eltűnök a folyosón.*

-Nos... ezt a helyet nem találják meg... teljesen biztonságos és nem az a rendszer ami ellen munkálkodunk... ezt a bandánk zsenije fejlesztette ki. *Mondom és előremenve mutatom neki az utat.*

-Elégé nagy a létszámunk... mindenkinek saját szobája van. Körülbelül 40 főnek nyújt otthon ez a hullámok verte szikla. Az egész építmény a föld alatt van. Egyedül csak egy szél malom van fent ami ellátja az épületet árammal, de szállít a városba is, így nem veszik észre azt, hogy mi is azt használjuk. Lényegében ennyi a bandáról... Ez a mi főhadiszállásunk. Védjük és óvjuk az idegenek elől. De te bajba vagy, ha nem is segítesz legalább pihend ki magad. *Mondja teljesen higgadtan, majd bevezeti egy szobába ahol meg van terítve egy könnyű vacsorára. Görög saláta van egy tálban és több grillezett hús egy tálcán és két főre megterítve.*

-Hmmm Elis finom Görög salátája. Nagyon jó! *Csapja össze tenyereit és az asztalhoz ülve kínálja a hellyel vendégjét.* -Gyere foglalj helyet és szedjél.

Egyszerűbb kimondani, mint megtenni... ezt ne felejtsd el. Ha megpróbálnál megölni engem, nem lenne időd meghúzni a ravaszt sem. Essünk túl a fenyegetéseken, mert most inkább csak hátráltatnak. Értem az álláspontodat, csak azt nem, mit akarsz vele elérni. * Ahogy Elis visszatér, pillanatok alatt kivívja magának a figyelmét. Rengeteg kérdése van, amikre nem reméli az egyenes választ... de talán a nő megadná őket. Félreteszi a gondolatait, újból Dave-re pillant. * Mik azok a híres szabályok?

A zsenitek valószínűleg elég sok Batmant nézett... Egyébként stílusos és praktikus, de napfény nélkül az emberek se perc alatt begolyóznak idelent. Nagylelkű az ajánlatod, viszont nem erről van szó. Pontosan tisztában vagy vele, hogy nem bízom bennetek, így ha időt és teret adsz bizonyos kereteken belül, akkor valószínűleg máshogy állok majd a dolgokhoz. Roppant egyszerű, ám annál hatásosabb lépés. Korábban azt mondtam, hogy ez nem a játszótér... viszont játszhatunk is. Szorít az idő, csak jól kell gazdálkodnunk vele.

* Követi a férfit, majd helyet foglal a megterített asztal mellett. * Kösz, de nem vagyok éhes. Ne zavartasd magad attól, hogy itt ülök... * Leveszi a hátizsákját, a lába mellett a széknek támasztja. Kényelmesen a támlának dől, a kezeit karba teszi. * Hogyan akarsz bejutni a laborba?

*Dave szed magának a salátából és a húsból is és enni kezd. Morfondírozik a kérdésein, hogyan is válaszolhatna.*

-Nos, ami azt illeti a szabályok a következők... Ha ide jössz előbb le kell ráznod magadról az üldözőket. Csak és kizárólag a zseni engedélyével használhatod a gépet és az internetet. Ha bárkinek is elárulod ennek a helynek a létét magadra hagyunk és éld túl. Együttes erővel sokkal nagyobb esélyekkel indulsz a csatában, mint egyedül. Ezt szerintem te is tudod. Még egy ilyen csapatot nem fogsz találni. Majd vacsora után körbe vezetlek. A szobákon álcázott ablakok vannak, így fény jön be, de kívülről ezt nem látják. A zsenink fejlesztése. *mondja elvigyorodva.*

-Ami pedig a laborba való bejutásunkat illeti azt még nem árulom el... még dolgozunk azon, hogyan is tehetnénk ezt meg. *Mondja határozottan.* Egyenlőre az információ gyűjtésnél járunk. Hosszabb folyamat ez mint te azt hinnéd. Mi csak fél információkat tudunk, nem az összeset. A nulláról kellett kezdeni. Hamarabb felállt a banda, mint sem erről tudomást szerezzünk. A banda vezér előttem a bátyám volt, csak őt elfogta a rendőrség és a laborba vitték. A bandánk sokkal több emberből állt. Elis ugyan nem rég keveredett hozzánk, de a kora ne tévesszen meg. Jó szakember ezért is került be. Ha bántani mered kezed töröm. *Mondja határozottan miközben eszik egy egy falatot, de teli szájjal sose beszél.*

-Az edző termünk nyugodtan használd és kapsz saját szobát. A bizalom hiánya pedig egyenlőre kölcsönös. Annak ellenére hogy segítettünk, nem bízunk benned... *Jelenti ki és ez arcán is látszódik, hogy komolyan gondolja a dolgokat. Kopogás töri meg a csendet.*

-Gyere! *Szól ki és ismét Elis lép be.*

-Mi az már megint? *Förmed a lányra aki csak felvonja a szemöldökét.*

- Dave... jobb lenne ha nem pöffeszkednél különben itt hagylak. *Mondom határozottan.* -Attól, hogy nő vagyok nem viselkedhetsz velem így! *Mondom határozottan és keresztbe fonom karjaim. Ethanra pillantok.*

-Ha befejeztétek a beszélgetést megmutatom a szobád... a lányok már előkészítették. Gondolom fáradt vagy. *A férfire nézek és Dave feje egyre vörösebb. Látom féltékenységét, amiért most Davonra figyelek és nem rá. Helyes... bár én tőle semmit nem akarok.*

-Majd én megmutatom neki a szobáját! *Csattan hangja ami hűen tükrözi a féltékenységét.*

-Azt hittem az alfának ez túl nagy feladat. *Mondom piszkálódva és felkuncogok rajta.* -Tudod Dave... jól áll a vörös... *megrázom reakcióján a fejem mert csak még jobban vörös színt öltött az arca. Ismét Ethanra pillantok.* -Akkor mi lesz? Maradsz még a pöffeszkedő vörös "alfa" mellett értelmetlen beszélgetést folytatva, vagy inkább lepihennél? *Kérdem érdeklődőn. Piszkálódásom célba talál. Remegő szemöldökkel hunyja be a szemét.*

-Elis... hogy te ezért mit fogsz kapni. *Sziszegi fogai között amire csak magamban nevetek, de nem pillantok rá. A férfit figyelem, mit tesz.*

Hamarosan az ország egyik legkeresettebb bűnözője leszek... Dezertőr, hazaáruló, gyilkos és tolvaj... mást nem hiszem, hogy a nyakamba tudnának varrni. Biztos, hogy a legjobb ötlet volt idehoznod? * Csak legyint. * Kipihenem magam és eltűnök. Ismerem az üldözőimet, mert nekik dolgoztam, idővel meg fogják találni ezt a helyet, bármennyire is el van rejtve. Nagykutyákkal állsz szemben, akik tudta nélkül még böfögni sem tudnak az emberek.

* Lemondóan felsóhajt. * A saját helyzetedet nehezíted, Dave. Nálam van minden olyan információ, amire szükségetek lehet, odaadhatom őket nektek... de egészen addig nem fogom megtenni, amíg nem kapok egyenes válaszokat a kérdéseimre. Sok minden szerepel a terveim között, de az nem, hogy tucatjával ölessek meg civileket... Tehát az igazi főnököt bekalitkázták, te pedig mész a fejed után. Ennél rosszabb felállással ritkán találkozom. A csaj miatt akkor kellett volna aggódnod, amikor egyedül hagytátok a raktárban. Nem sok híja volt, hogy lelőjem...

* Amikor Elis belép a terembe, elhallgat, és csak megfigyeli a jelenetet. Dave vörösödő feje és a féltékenységi jelenet akaratlanul is mosolyt csal az arcára, nehezen fogja vissza magát. Megfogalmazódik benne néhány epésebb megjegyzés, amik egyre inkább kikívánkoznak belőle. Végül az összeset szinte csak a hanglejtésébe tömöríti. * Másodszor húzol ki a leghülyébb helyzetek egyikéből, kezdem azt hinni, hogy tényleg az adósod maradok. * Felkel az asztaltól és a fél vállára veszi a csomagját. *

Majd beszélünk, ha hajlandó leszel rá... nem látom értelmét, hogy tovább raboljuk egymás idejét. Amíg megkerülöd a válaszokat, ne számíts információkra és segítségre tőlem. Legfeljebb felvilágosítalak a Föld légköri adatairól vagy a sereg rendszeréről, hogy kvittek legyünk hasznosságban. * Közli a férfivel és a nőt előre engedve lép ki a helyiségből. *

Ha nem ti lennétek a házigazdák, a srácot már belecsavartam volna a betonba, mint egy cigi csikket... * Sandít a nőre a szeme sarkából. * Érdekes bagázs vagytok, annyi szent. Vidám lenne végigaludni egy éjszakát, de az körül-belül annyit érne, mintha a saját halálos ítéletemet írnám alá... A barátok között rész nem teljesen stimmelt, csak hogy tisztázzuk.

*Mikor fel áll és kimegyünk csak jót nevetek azon amit mond.*

-Nyugodtan összecsomagolhattad volna... talán akkor észhez tér és nem csak az önös bosszú vágya és makacssága járna a fejében. *Mondom megkomolyodva és megrázom a fejem.*

-Nagyon össze kellene szednie magát ha komolyan gondolja, mert már a srácok se igazán hiszik, hogy alkalmas a vezetésükre... amiben én már biztos vagyok. Nem vezetőnek való, mert csak a saját feje után megy...*Ahogy haladunk a folyosókon többen is kedvesen mosolyogva fogadják és intenek felé, de mennek a dolgokra.*

-Amint látod itt mindenki bizalmát élvezed kivéve Dave-ét... szóval nem kell tartanod attól, hogy bárki is rád támad, de ha szeretnéd ott maradhatok melletted, míg kipihened magad. *Szavaim teljesen őszinték és lassan oda érünk a szobához. Benyitva megyek előre, hogy mutassam neki.*

-Ez lesz a szobád. Az az ajtó a fürdő ami hozzá tartozik. Az ablakot nyugodtan kinyithatod, mert nem látszódik kintről. A hajnali sós levegő igazán frissítő. Lassan hajnalodik, de neked pedig ideje pihenned. Nyugi nem fog senki rád törni, és amint a folyosón is láthattad mindenki szívesen lát... Dave-el meg ne foglalkozz. Pöffeszkedő alak és azt hiszi itt minden lány az ő háremébe tartozik... szóval ne vedd fel a szavait... a banda nem is ismerte el teljes jogú vezetőnek még, csak egyenlőre nincs aki át vegye a vezetést... de majd átgondolod a dolgokat. Dave pedig azért ad kerülő választ, mert még maga se tudja, mikén akarja kiszabadítani a bátyát... azt hiszi az információk elegendők lennének a kiterveléséhez. *Mondom el világosan a dolgokat és egy törölközőt rakok ki az íróasztalra ami bent van. A szoba felszerelése igen szegényes. Egy francia ágy egy íróasztal és igazából csak ennyi van benne. Na meg egy szekrény ahova a ruhákat lehet pakolni.*

-Nos... hogy szeretnél pihenni Ethan? Maradjak itt vagy inkább egyedül maradsz és magadra zárod az ajtót.

Akkor legközelebb nem mulasztom el, ha felbosszant... * Jegyzi meg egy félmosollyal. A folyosón haladva egy-egy kurta biccentéssel köszön, távolabbról pedig mintha egy ismerős hangot hallana. Betudja a tér játékának, biztosan csak a visszhang torzította el ennyire a beszéd valódi színét. * Nem nagy stratéga... Az alkudozás nem éppen a kenyere. * Itt tart egy kisebb szünetet, mielőtt folytatná. *

Díjazom ezt a bizalmat, de alaptalan. Hallottatok rólam a hírekről, jobb esetben olvastátok azt a pár posztomat a neten, de bárki lehetek... Akár egy szociopata is, aki éppen elérte a célját és potenciális áldozatokra talált. Nincs üldözési mániám, ne érts félre... Csak azt akarom mondani, nem vagytok elég óvatosak. Legyen bármennyire is jól elrejtve a hely, felesleges kockázatokat vállaltok. Dave... körül-belül annyi lehet, mint én, talán 5-6 évvel fiatalabb, viszont nagyon kölyök még. Hamar kicsinálnák éles helyzetben... nem fizikailag, mentálisan.

* Elis után lép be a szobába, egy elismerő füttyentéssel fejti ki a véleményét a helyiséggel kapcsolatban. * Őszintén? Egy vaságyra számítottam a sarokban. * Nemet int a fejével. * Nem veszem fel a megjegyzéseit, ismertem nála keményebb kötésű alakokat is. Nem Disneylandből jövök...

Normál esetben azt gondolnám, hogy tökéletesen összejátszol vele, és piszok jó színészek vagytok... A jó zsaru, rossz zsaru felállás... de itt egy kicsit több van ennél. Őszinte vagy, ez jó pont. Már korábban terveztem, hogy veled fogok beszélgetni, mert amíg kerülgetjük a forró kását, nem jutunk semmire. Egyenes leszek veled is, ahogy Dave-vel is voltam... Tehát nincs terv, de oda akartok csörtetni. A küszöböt sem tudjátok így átlépni, plusz azoknak a laboroknak van egy kis buktatója... Ott tárolják a kísérleti vírust ahogy az alanyokat is. Ha betörtök oda, akkor a biztonsági rendszert kell először hatástalanítani... viszont hatalmas a veszélye annak, hogy az egész kicsúszik az irányítás alól és mészárszék lesz a helyből. A nyitott ajtókon bármi és bárki kisétálhat utána... Gondolom érted, mire célzok. Nem olyan egyszerűen működnek a dolgok, ahogy képzelitek...

A logikus nem az lenne, hogy holttestekért mentek, hanem hogy megakadályozzátok a további hasonló eseteket. Kegyetlenül hangzik, ez tény, viszont az elveszett embereket onnan már nem lehet visszahozni. Tudom és kész. A húgom a PharmaLife-nak dolgozik, elég biztos forrás... A gyár védelmi rendszere valószínűleg hatékonyabb, mint az elnöki palotának...

* A feltűnőséggel nem foglalkozva végigméri Elis-t. * Hát... fából lennék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék egy dögös csaj társaságának... de most inkább leteszek róla. * Röviden felnevet. * Inkább egyedül maradnék, de kösz.

-Én ezt tudom nagyon jól, és ezért nem tetszik hogy Dave a "vezető". A terv mindenképp szükséges, bár én csak egy motor szerelő vagyok... ami pedig téged illet, bocsi de biztos forrásból tudjuk, ki és milyen vagy... nem a hírekből és innen onnan... nem. *Mondom elmosolyodva és az ajtóhoz lépve nyitom ki és a folyosóra lépek. Intek majd vissza be nézek rá.*

-Jól van... akkor egyedül hagyunk, de előtte valakit szeretnék ha megismernél. *Mondom maga biztosan és ahogy belépek mögöttem egy tőlem fejjel magasabb néger fickó lép be. Ethen volt bajtársa és jó barátja.*

-Azt hiszem nem kell bemutatnom. *Mondom oldalra biccentve a fejem.* -Szóval ezért bízunk benned és tudjuk mire és hogyan vagy képes...*Mondom kicsit terpeszbe rakva lábaim és keresztbe font kezekkel.*

-Szevasz Ethan. Bíztam benne, hogy Elis megtalál és ide tud hozni. Annak ellenére, hogy motor szerelő ügyes kis csaj. *Mondja James a két ajtós szekrény mögöttem és hatalmas kezét a vállamra helyezi, amire felnézek rá hátra elmosolyodva.*

-Nos azt hiszem én itt végeztem... *Mondom miközben leveszem magamról a súlyos kezet és az ajtóhoz lépve nézek vissza Ethanra.* -Jah és kösz a bókot, de nem vagy az esetem. *Jegyzem meg és azzal becsukva az ajtót hagyom magukra. Biztos sok a megbeszélni valójuk.*

- Rég láttalak Ethan... és örülök, hogy épségben vagy! *mondja mély dörmögős hangján. A hatalmas férfi, aki inkább egy nagy ölelgetni való maci, mint vezető egyéniség.*

Biztos forrás? Tudni akarom egyáltalán, honnan ismertek? * Teszi fel a kérdést, miközben enyhén oldalra biccenti a fejét. Az új tag bemutatására szinte elakad a szava. Először nem tudja eldönteni, hogy szellemet lát-e, hallucinál a kimerültségtől, vagy a valóság vesz ismét egy kifacsart fordulatot. Rövid idő alatt be kell látnia, hogy tényleg ott áll a régi ismerőse, a korábban hallott hang pedig nem a képzelete volt. * Hé! A kezed leveszed a csajról, mert összeroppan a lapát markod alatt... Mázli, hogy nem egy elfuserált pornó forgatókönyvéből cseppentél ide... * Jegyzi meg féloldalas mosolyra húzva a száját. * Tényleg nem kell bemutatnod, túl jól ismerem...

Ugyan, nem bók volt, hanem tényközlés... még később beszélünk... * Köszön el a kalauzától és talán a legmegbízhatóbbnak titulált tagtól ennél a furcsa szervezetnél. * Egy ajtóval kevesebb voltál, amikor legutóbb láttalak. * Barátilag kezet ráz vele. * Nem gondoltam volna rá, hogy itt fogunk találkozni... Kicsit viharos utunk volt, de tényleg megtalált... bár nem hiszem, hogy így tervezte. Gyakorlatilag egymásba rohantunk a város északi szélén... * Elkomorodnak a vonásai. * Mikor és hogyan kerültél ide? A baleseted után... azt akarták bemagyarázni, hogy meghaltál, de... nem akartam igazán elhinni. Túl sokszor hangoztattad, hogy elpusztíthatatlan vagy... és tessék. Ezek szerint te is tudsz arról, hogy mit tervez a kormány...

Sosem voltam olyan a békés megoldásokban, mint te... * Leül az ágyra és keresztbe teszi a lábait, valamint átfogja a bokáját, hogy kényelmesebb legyen a póz. * Tudod, én tényleg elhittem, hogy így van jól, azt csináljuk, amit kell... de Dél-Amerika... elég sok horrorfilmet láttam már, viszont ez még azokat is túlszárnyalta. Volt egy kisebb falu, szerintem sosem lehettek ott lázadók és terroristák. Rajtuk tesztelték nyílt terepen először a vírust... Körbekerítették egy kordonnal, és azt a parancsot kaptuk, hogy lőjünk le mindenkit. Férfiak, nők, idősek, gyerekek... Rákérdeztem a nagykutyáknál, hogy mi ez az egész, de csak azt kaptam válaszul, hogy tudjam a helyem, a hadnagyi rang nem visz sehova... Azok az emberek ott álltak a kerítés mellett, kapaszkodtak bele és állatok módjára hörögtek. Nem engedtem, hogy tüzet nyissanak rájuk, megpróbáltam meggyőzni a lakosokat, hogy álljanak hátrébb, de nem reagáltak semmit. Csak akkor fogtam fel igazán, hogy hogy néznek ki... A ruhájuk csupa vér volt, a legtöbbjük tele volt olyan sérülésekkel, amiket nem élhettek túl... Mégis ott álltak a szemem előtt. Az egyik kisebb kunyhóból egy nő bújt elő, segítségért kiáltott, de a többiek lerohanták és széttépték...

Elég magas ár egy egyszerű tapasztalatért. Mindenkit felszólítottak, hogy ha csak egy szót is szólunk, hazaárulásnak számít. Valaki odafent nagyon sokat fizethetett nekik. Kivettem egy hosszabb szabadságot, azzal töltöttem az időt, hogy megpróbáltam felgöngyölíteni a szálakat... Az utolsó elem még hiányzik. Annak a politikusnak a neve, aki az egészet pénzeli és vezeti. Tippem van, de egy megérzés ide kevés. Elkezdtem kiszivárogtatni a belsős dolgokat ezzel kapcsolatban, hamar megtaláltak, ahogy számítottam, de úgy látom, valamire elég volt. Az utóbbi egy hónapban szinte csak futottam... aztán tegnap előtt éjjel egy egész csapat jött a lakásomhoz. Már komolyan veszik, hogy el kell tenniük láb alól... Alig sikerült kijönnöm onnan, gyakorlatilag szitává lőtték az egész kócerájt. Ez a város volt a következő állomásom, a Jack's Innben szálltam meg, viszont kis híján velem együtt érkeztek... ez után találkoztam Elis-szel.

Jah, elég talpraesett csaj, és jól vezet. Az a típus, akinek nem fogok elsütni egyetlen szőke nős viccet sem, mert kitépné érte a vesémet, de ezt inkább nem firtatnám. Hmm, azt azért nem gondoltam volna, hogy ő foglalkozik az összessel. Egyébként sokféle alakra számítottam egy motoros bandában, de hozzá hasonlóra kevésbé... Túl... csajos. Mármint tudod, azok a sztereotípiák, hogy az összes motoros fekete rúzsos, szegecselt bőrkabátos domina. * Felnevet, majd hangosan kifújja a levegőt. * Jah, ha az a baltaarc lett volna ott, vagy leütöm, vagy lelövöm, a mozdulataitól függ... Most éppen azon agyalok, hogy visszafordulok és földbe döngölöm, mert felhúzott... Dave ki fogja nyírtani az egész bagázst, inkább tartsd rajta a szemed. Nagyjából tudom, hogy min megy keresztül... Egyszer mutattam képet a húgomról, gondolom emlékszel rá, mert a dekoltázsa nagyon is érdekelt... még mindig a cégnél dolgozik a főlaborban... Egy időzített bombán ücsörög úgy, hogy piszkálja a kábeleket a detonátorhoz.

Mi a véleményem róla? Még próbálok levegőhöz jutni. Annyi érv szól emellett a hely mellett, mint ellene... át kell gondolnom mindenképpen. Lehet, hogy van jó pár tagbaszakadt keménylegény, de többnyire civilek. Ráadásul akad néhány sakkosnak tűnő pacák is: sötét paraszt kategória. * Elégedetlenül felszisszen. * Én meg kihagytam a vacsorát a biztonság kedvéért. Na, majd legközelebb pótlom... * Itt kissé felderül az arca, mert őszintén örül a régi barátnak, ha a körülményeknek nem is. *

Annál egy kicsit bonyolultabb lesz a helyzet... Nem igazán tekintek emberként azokra, akik lent dolgoznak a titkosított szinteken, de mégsem ölhetjük meg őket. Ha megtennék, egy szinten lennénk velük, azt pedig inkább elkerülném. Felemelő lenne olyan vádakért közellenségnek lenni, amit elkövettem, plusz kellemes változás lenne... ettől függetlenül viszont nem ragaszkodom hozzá. Hadnagy a jó öreg... * Itt elharapja a mondatot. * Az. Bocs, kicsaptak. Értem, hogy mire akarsz kilyukadni, de ezt majd meglátjuk... Egyelőre nem ismerem a helyet, az embereket, kicsi eséllyel küldhetném jobban, mint Dave. Ha ragaszkodsz hozzá, maradok és kicsit feltérképezem a lehetőségeket, viszont nem ígérek semmit.

Tegyük fel, hogy maradok, átveszem az egészet és tényleg meglátogatjuk a labort a szigeten... Oda csak profikkal indulok el, a zöldfülűek, bármennyire is lelkesek, csak hátráltatnak. Megpróbálok mélyebbre ásni, ha lesz egy pontosabb képünk, akkor azt is megmondom, mire kell rámenni az edzések és kiképzések során... és b*ssza meg, megint úgy beszélek, mint az eligazításokon. Rossz hatással vagy rám. * A tekintetén nem látszik, hogy ezt bánná. *

Hé, nehogy elkezdj rajta rágódni, mert megfejellek... vagy nem, mert nem akarok agyrázkódást. Azt tetted, amit tenned kellett... jókor, jó helyen. Fontos lépés volt, és ez volt a legtisztább módszer. * Összeszűkíti a szemét. * Azt a zsenit már annyit emlegettétek, hogy egyre kíváncsibb vagyok. Ismerhetem valahonnan?

* A beszámolót a nőről némán hallgatja. Egy idegennek úgy festhet, hogy oda sem figyel, de a barátja már jobban ismerheti ennél. Nagyon is érdekli a téma, mert Elis felkeltette a figyelmét a stílusával, a lendületével, és lehetséges, értékes csapattársként tartja számon. * Ahhhaaa... * Mondja tompán, elgondolkozva. * Azt azért nem mondtam, hogy finomkodni fogok vele, már párszor beszóltam neki, mióta találkoztunk. Lepereg róla. * Vállat von. * Ha annyira ért a motorokhoz, akkor precíz... távcsövest adj a kezébe, a hozzáhasonlókból lesznek a legjobb lövészek. Persze, jobb távol tartani a harcoktól, de ez még előnyére válhat... talán élvezné is. A menekülés tetszett neki, még ha tagadja is, láttam a szemében.

A fekete piacnak nem örülök túlzottan... de sok mindent átértékeltem már, ez sem lesz gáz. Jobb, mintha bankot rabolnánk. * Az utóbbit nem komolyan teszi hozzá. *

Hol marad a hapták, meg a tisztelgés? * Kérdez rá visszagondolva a régi időkre. * Tudod... én is örülök neki, bár jobban díjaztam volna egy hétvégi kártyapartin néhány üveg sör és pár szivar mellett. * Nyújtózik egyet és megropogtatja a nyakát. * Kimondtad a varázsszót... Konkrétan menet közben is tudnék lassan aludni... Azt hiszem, még lesz időnk beszélni is behozni a kis lemaradást.

Hmm? Szerintem még ügyesebb is lesz... ehhez finom kezek kellenek, nem szeneslapátok. Rád a jobbomon van szükség, ebből nem sokat engedek. * Már éppen szólna James-nek, de elkésett vele, így csak felhördül, amikor a nevetését fogja vissza. * Ki ne javíttasd, inkább szignózd, hogy az ott a te orrod helye. Csak nehogy megorrolj rám egy ilyenért... Azért a helyén marad, abból ítélve, hogy nem színezted meg a stukkót... a kár jelentéseket később kérem az asztalomra.

Kösz, rám fér a pihenés... Te is aludj jól. * Miután a hatalmas méretekkel megáldott ismerőse kilépett az ajtón, belülről zárja be. A kulcsot szándékosan a zárban hagyja, bár a korábbi gyanúi egyre gyorsabban oszlanak el. A gondolatait igyekszik félretenni, nem akar a történteken rágódni, amíg nem léphet előre velük. *

* Körülnéz a szobában, csak utána megy a fürdőbe. A zuhany alatt állva ellazul, így már sokkal jobb állapotban dől le az ágyra. Derékig betakarózik, nincs szüksége több percnél az elalvásra. Szinte mozdulatlanul pihen, bár időközönként megébred: olyankor ellenőrzi a terepet, és a párnája alatt megbújtatott pisztolyt is. Bő 10 óra múlva kel fel, jóval kipihentebben, mint ahogyan megérkezett. Hogy hamarabb magához térjen, hideg vízzel mossa meg az arcát, utána felöltözik és megfésülködik. *

* Maga mögött hagyja a szobát, de nem akarja megkeresni azonnal sem Elis-t, sem pedig James-t, inkább egyedül indul egy kisebb felfedezőútra a rejtekhelyen. *

*Miután elköszöntem Ethantól a hangárba mentem Elissel beszélni, aki épp motort javított. Nem sokáig beszélgetünk mert inkább én is elmegyek aludni. Kb 8 órát alszom és kipihenten megyek le az étkezébe és veszem magamhoz a reggelit. Dave is ott van aki láthatóan pukkadozik.*

-Mégis mi történt Dave? *Kérdem érdekelődve.*

-Semmi...*Mondja duzzogón és inkább rá hagyom. Neki kezdek a reggelimnek ami már ki lett adagolva. Az asztalhoz ülve jó kedélyjel töltöm el ezt az időt.*

Már a nap az égen volt mikor befejeztem a motor megjavítását és álmosan nyújtózkodva mentem a szobámba ásítva. Mikor beértem lezuhanyozva bújtam az ágyba. Körülbelül délután 4 lehet mikor felébredek és kómásan kócosan megyek ki a szobámból köntösben. Kávé kell nekem a felébredéshez. Elmegyek Ethan mellett.*

-Jó délután...*Mondom álmosan kócos hajjal nagyot ásítva. Köntösöm csak combközépig ér de nem viselek alatta semmit szokás szerint csak egy bugyit. Leérve a konyhába Jamesel találom szembe magam aki jó ízűen eszik. úgy vélem ő is most reggelizik.*

-Jó délutánt neked is James. *Mondom miközben kitöltöm a kávémat. Belerakva a cukrot és tejet kavargatom el.*

-Neked is Elis. *Mondom mosolyogva a kis csajra és egy cigit húzok elő.*

-Ugye nem itt akarsz rágyújtani... legalább menj a dohányzó helységbe...*Mondom megrovóan amire csak felemeli a kezét*

-Jogos! *Mondom megadóan és elmosolyodva állok fel.* -De jöhetnél te is velem. *Mondom ránézve és nyújtok neki egy szálat.*

-Nem dohányzom. *Mondom ránézve komolyan.*

- Kávé mellé a legjobb. *Jegyzem meg és kimenve a folyosóra látom meg Ethant.* -Hely! Ethan! Jó reggelt! *Kiáltok utána.*

*A folyosón haladt, mialatt egy könyvet bújt. Kívülről fújta az irányt, így nem is kellet belőle felpillantania. Elég régóta élt már itt ahhoz , hogy tudja mi merre van. Nyugodtan sétált, kihúzott háttal. Világos, szinte rikító kék szemei csak úgy falták a betűket. Aztán megtorpant, az ebédlő mellett volt. Bepillantott ,majd besétált, visszatérve a könyvhöz.*
- Hl YOI! Éhes vagy már?
*Nevettek fel páran, majd az étel repült felé. Ő hirtelen emelte meg kezét, így elkapva a nekiszánt szendvicset. Nagyon gyors volt, alig lehetett látni amint érte nyúl. A srác aki az imént "rátámadt" most társaira pillantott.*
- Láttátok! Megmondtam! Nagyon jó reflexszer van ennek a pasasnak, kár ,hogy nem lehet vele diskurálni! Olyan ,mint valami szellem...látod, és mégsem tudsz róla semmit! Még Dave se mond más róla.
*Abban a pillanatban az nem figyelt elégé, és a szendvics visszatért gazdájához. Telibe találta arcon, a ketchup pedig végig fojt a frissen borotvált képén. Csak nézett, míg a társai kinevették.*

*Közben ő már a konyhás hölgynél volt, egy tálcát húzott maga elé. Könyvét már letette az asztalra, ahová ülni szokott. Más úgysem megy oda. Egészen megszokta az évek alatt,hogy egyedül étkezik.*
- A szokásost Yoi?
Kérem, Mrs. Hutch..... hogy tetszik lenni?
*A nő elmosolyodott ,majd bólintott. Kiadta az ételt.*
- Jól..jól...csak bárcsak kapnék több információt a fiamról.
Higgye el..biztosan fog!
*Azzal elvette a tálcát ,majd elfoglalta a helyét. Kipattintotta a maszkot, mire a másik asztalnál a tagok hirtelen nagy érdeklődéssel kezdtek felé nézni, és ő szépen lassan féloldalasan kibontotta a szíjat amely tartotta. Alatta pedig egy anyagból készül, fekete maszk volt, a száj résznél kis kivágással. Ő nem zavartatta magát, ismét a könyvbe temetkezett, de a másik asztalnál, hirtelen csaptak annak lapjára.*

*Csak akkor pillantott fel mikor megérkezett James, majd az új lány is. Fél szemmel nézte őket, nem túlságosan ,majd visszatért a könyvhöz. Ezután nem sokkal végzet és lassan felállt. Ekkor ismételten meghallotta a másik hangját a terem másik végéből. Ismételten elkap, egy hirtelen mozdulattal egy másik szendvicset. Azt azonban már össze is roppantja. Lassan indult meg az asztal felé.*
- Nézd, Nézd Elis! Láttad ezt???
Nem hiszem, hogy az agykapacitásod többre is képes lenne, de jó lenne ha a magad dolgával foglalkoznál.