Living Hell (Nyitott) [+18]

-Elis jobban tudna fedezni a távcsöves puskával. *Mondom őszintén a Dokira nézve.* -De az események fényében én maradok neked, de oda lentrő foglak fedezni, ha a kislány elengedi Elis idefentről, mert a szekrényt nem igazán fogod tudni eltolni, amit az ajtó elé csúsztattam... *Mondom komolyan és a dokival elindulunk lefelé, ám a lépcsőn már ott ül Elis.*

-Elis... elaludt a kislány? *Kérdem érdeklődőn bár meglátom a nyilván valót. Leugorva azt a pár lépcső fokot megyek oda az asztalhoz és kabátom összehajtva teszem oda párnának.*

-Fektesd le és a tetőn lenne rád szükségünk. A doki ki megy mintát gyűjteni. Csak mozgás képtelenné tettem, de még "él" az a bestia odakint. *mondom komolyan és a szekrényhez lépek utána és Yoi mellé.*

- Te is ki akarsz jönni? Inkább a tetőre menj te is... Kell a biztos hátvéd a Dokinak és nekem is. *Mondom komolyan ránézve.*

*Yoira nézek és utána ismét Lienre.*

-Jó szakember és ezt nem vitatom, és kell az érdeklődés, de ennyire boldognak még se kellene lennie, inkább csak ez van amit nem értek és zavar benne. *Mondom ki őszintén és én is felfigyelek a lövésre, majd az eltorlaszolt ajtóra nézek.*

-Nos azt Yoi aligha fogod tudni elmozdítani. Jamesnek is nagy erőfeszítésbe tellett... tömör vas... *Mondom miközben megjelenik James és elmondja a parancsokat és az asztalra teszi a kabátját. Fel állva óvatosan fektetem le Lient, aki még kapaszkodik, de lassan elengedi a nyakam. Saját bőrkabátommal takarom be és nézek Jamesre.*

- Oké fedezlek titeket, de akkor a motoromból a cuccaim hozzátok be. *Mondom őszintén és sietősen elindulok felfelé a torony tetejére lekapva hátamról a távcsöves mester puskát és odafentről bele nézve nézem meg a környéket.*

Nekem mindegy, hogy ki fedez... csak nem akarok munka közben állandóan körbenézni, mert akkor sosem végzek. * Halkan felsóhajt. A tartása és a pillantása most sürgetőbb, minden figyelmét leköti a fertőzött, a vírus, és a lehetőség, hogy minden további nélkül kibelezheti. * A saját vérük nem hiszem, hogy vonzaná őket... Inkább az a suhanc. Őt el kell minél hamarabb távolítanunk a közelből, mert jelenleg egy svédasztal mellett ücsörgünk, remélem tudsz róla. * Mondja James-nek, miközben a nyomában baktat lefelé a lépcsőn. *

* Az alvó kislányt csak egyetlen pillantásra méltatja, mielőtt félreállna a csapattól. A zsebéből egy pár vékony, szinte áttetsző gumikesztyű kerül elő. Felhajtja a felsője ujjait, utána felveszi a kesztyűt is, mert nem akarja puszta kézzel érinteni a fertőzött testet. * Szükségem lesz egy késre... a szike önmagában nem lesz elég. Barbár módszer, de egy barlangban a legjobb tudós sem tehetne mást. * Közli némi elégedetlenséggel. *

* Egyre inkább látszik rajta, hogy türelmetlen. Ott akar lenni. Mindenképpen ott akar lenni. Hamar. * Ha lehet, akkor egyikőtök se jöjjön hozzám túl közel... Ahol dolgoznak, hullik a forgács. Ha a fertőzött vér a szemetekbe jut, vagy bármilyen úton-módon lenyelitek, ti lesztek a következők, akiket felvágok. * Közli mindezt kuncogva. *


* Még hallja, amit a nő mondd neki, de egyszerűen nem tud reagálni. Néhány pillanattal később valami ránehezedik... puha, meleg és tudat alatt talán némi biztonságot ad: egy takaró. Hiába akar ébren maradni, elnyomja az álom. Ha nem ébreszti fel senki sem, akkor sokáig pihen. Órákon át nincsenek álmai, csak mélyen alszik, még arra sem kelne fel, hogy ha körülötte mindenki sikítozna. *

* Mielőtt ismét megébredne, egy álmot kezd látni. Nehezen tudja behatárolni a helyet, de mégis ismerős neki. Olyan, mint egy labor... Üvegcserepek ropognak a talpa alatt, valamit keres. Nincs egyedül, egy könnyed léptű személy fut mellette, de nem néz hátra rá. Megbízik benne. Befordul az egyik kanyarnál, ismerős alakot lát magának háttal. A szőke nő lassan fordul meg, az egykor finom vonásokat eltorzította a fertőzés... a zombi egyenesen felé veti magát. * Elis! * Kiáltja el magát álmában, és a valóságban is egyaránt. *

* Hangosan zihálva és köhögve ébred fel, kénytelen felhúzni a lábait, hogy csillapítsa az ingereket. A füle szinte sípol a hirtelen megemelkedett vérnyomása miatt, és valószínűleg közrejátszik a korábbi "húsdaráló" is, amint keresztül ment. Amikor kellőképpen megnyugodott, és félresöpört az álom utolsó morzsáját is, ülésbe tornássza magát. Nem tudja, hogy mennyi ideig aludt, az is csak lassan tisztázódik előtte, hogy pontosan hol van. *

Nem is kell mindent értenünk. Valaki egyszer azt mondta nekem, az illuzió időnként édes menedéket nyújt. A Doki sem olyan.... mint azt elsőre hinnéd.
*Mondta nyugodtabban, de nem tekintett a lányra. A játékuk miatt, talán ilyen szempontból jobban ismerte a férfit, mint Elis. Sőt... biztosan. ettől függetlenül, még midig úgy érezte ,hogy nem tudta pontosan mit miért csinál ,néha az említett. Vissza vette a bőrkesztyűt, majd megtorpant s még nézte a vas szekrényt.*
Ahh..tudom... látszólag sem bírnám megmozdítani. De valamiért úgy érzem, hamarosan úgyis itt lesznek...
*Aztán már hallotta ,hogy tényleg jöttek le a lépcsőn.*
Mondtam.....

Úgy gondoltam kinézek, de ha te mész, s így vettem ki a szavaidból, akkor rám nincs szükség, jobb ha fentről figyelek rátok én is.
* Jegyezte meg, végül még rájuk pillantott. Csak ezután pillantott el a Dokira aki már az ajtónál volt. Egy hirtelen és nagyon gyors mozdulattal kapta elő a kését a lábára illesztett tartóból ,majd átadta neki.*
Csak óvatosan vele, és kérem vissza.
*Azzal amint átvette kicsit megveregette a vállát, szinte észrevétlenül, ahogyan a lépcső felé haladt. Nem mondott semmi mást, de azért ezzel és a parányi érintéssel jelezte ,hogy azért nem akarja ,hogy baja legyen a férfinak. A játékuk még amúgy sem ért véget.*

*Még a kislányra pillantott a lépcsőnél ,majd felment Elis után. Fent elővette a fegyverét és kibiztosította. Ezután ment a korláthoz ,majd helyezte kényelembe magát s beállt. Megemelte a fegyvert, hosszan nézte a mutálódott dög "tetemét". Csendesen gondolkodott, parányit elkomorodott. Mivel a két férfi még nem lépett ki, fél szemmel barátnőjére pillantott. Igen... ezt mondhatta rá...habár sokkal közelebb nem engedte magához. Csak egy kicsit....de már azt megengedte egyszer ,hogy ráadjon valami más ruhát. Figyelte az arcát, a mimikáit. Szinte elemezte ,hogy vajon mire gondolhat, majd ismét előre pillantott. Lentről kicsit lehetett hallani, ahogyan a vas szekrény megmozdul. Hangja nem árulkodott semmilyen érzelemről.*
Gondolom, amint megtaláljuk Ethant, megpróbálod neki elmondani amit érzel.

-Igen Yoi én kimegyek. *Mondom határozottan és a Dokira nézek.*

-Tudom hogy a srác fogja ide csalogatni őket, szóval aréb húzod a fertőzöttet én pedig arrébb viszem a tetemét és valószínű, hogy ledobom a vízbe... Oda talán nem követik a szagot... *mondom őszintén és a lányokra nézek.*

- Jó Elis behozom... *mondom és mikor a lányok felmennek óvatosan tolom arrébb a fém szekrényt. de nem igazán sikerül hang nélkül. Annyira tolom csak el, hogy én kiférjek az ajtón, mert akkor a Doki is kifér. Előre menve nézek körbe és látom a fertőzöttet. Közben a kislány fel ébred és felküldöm a toronyba Elishez.*

- Na gyerünk doki... Had tegyem én is a dolgom. *Mondom és körbenézve megyek a motorhoz és míg arrább húzza kiveszem a cuccokat és bedobom az ajtón a pakkokat.*

*Odafent nézek körbe fürkészőn és a másik magas ponton lévő épületet figyelem. Kutató szemmel nézem a környéket a puskám távcsövével a környéket amit be lehet látni, és próbálom kiszűrni a járkálókat és az esetleges embereket. Nem akarok túlélőt megölni. Arcom komoly és nem árul most el különösebb érzelmet. Mikor a fémes csikorgást meghallom lenézek és a közvetlen környezetet fürkészem. Hallom Yoi hangját és kérdését.*

- Nem fogom neki elmondani... sem az idő, sem a helyszín nem alkalmas rá. *mondom őszintén.* Csak egy plusz teher lennék neki és csak hátráltatná ez az információ... most a húga megtalálása neki a legfontosabb amit meg is értek. *mondom őszintén és úgy fürkészem a környezetet, mikor hallon Lien hangját és hogy James felküldi hozzám, és engedelmeskedve rohan fel és öleli át lábamat.*

-Elis! *Mondja kicsit pityergős hangon.*

-Lien maradj itt mellettem, de kérlek csendben. Most ez nagyon fontos ahhoz, hogy megvédhesselek. *Mondom őszintén és így is tesz.*

* Elfogadja a kést a nőtől, majd határozottan bólint. * Nem állt szándékomban megtartani... ez a darab valahogy nem passzol hozzám, a finomabb eszközökhöz vagyok szokva. * Az érintésre elmosolyodik, majd bólint egyet. Megforgatja a pengét a kezében, alaposan szemügyre veszi, végül a markolatnál fogva megszorítja. Csinálta már korábban... boncolt fel fertőzöttet, de az első ilyen alkalom olyan mélyen a tudatába ivódott, hogy nem tudja félretolni a gondolatot. Van benne valami fájdalmas, valami bizsergető és egyben élvezetes is. *

* Félreáll az ajtóból, hagyja, hogy James irányítson és megtisztítsa előtte az utat. A néger férfi nyomában surran ki a szabad ég alá, könnyedén kifér a résen. Néhány másodpercet vár, amíg mindenki ellenőrzi a terepet, majd egyenesen a fertőzötthöz lép. A lábával löki le a suhanc holttestéről, a ruhájánál fogva arrébb húzza. A vadász nem tud mozogni, pusztán hörögve tátog. Amikor elég messzire ért vele Jamestől, hogy ne zavarja, letérdel mellé. Alaposan végignéz a testen, majd megtámasztja az állát, hogy a fejet is végigmérhesse. A mosolya eszelőssé torzul, ahogy megemeli a kést, széles vágást ejt a mellkason, egészen a köldökig felnyitja a testet. Amint ezzel végzett, maga mellé teszi Yoi kését, helyette a saját szikéjét veszi elő, hogy pontosítsa a vágást, és egyesével nézhesse át a szerveket.*

* A külvilág megszűnik a számára, nem foglalkozik az erős bomlás szaggal, a fertőzött állatias, őrjöngő hörgésével. Egyedül a feladata köti le, gyorsan és precízen dolgozik. A négy üvegcsét tölt meg a friss mintákkal: kettőt a belső szervek maradékaiból, kettőt pedig az alvadásnak indult vérből. Amint ezzel végzett, némi undorral nézi a már némán tátogó szájat. Magához veszi a kést, két kézbe fogja, majd teljes erőből belevágja a fertőzött homlokából. Újból kiemeli a tőrt, és lesújt vele, ezt legalább négyszer még megismétli. *

* Megtántorodva lép el a testtől, hátat fordít neki és tovább lép egy szó nélkül az épület felé. Nem lép be azonnal, először a bejárat melletti csapnál áll meg, leöblíti a kezeit, a kést, valamint a mintatartóit is, mielőtt visszatérne a világítótoronyba. Nem szól senkihez, nem is keresi a társaságot. Yoi tulajdonát csak leteszi az asztalra, majd bekuporodik a lépcső melletti sötétebb zugba és sírni kezd. *

*Alaposan, precízen és komolyan végezte a dolgát. Elis válaszára nem tekintett rá, de halvány mosolyt engedett. Csak nem sokkal később pillantott rá, miután végig hallgatta.*
Nem féltelek akkor már annyira. Eddig tartottam attól ,hogy nem látod be ezt. De...úgy tűnik te is változtál valamennyit ebben a fél évben.
*Mondta csendesen. Figyelte ahogyan lent James pakolgat és azt is ,ahogyan a Doki ügyködik. Közben a környezettet is figyelte kicsit később, nem akart a közelben ő sem semmilyen zombit. Amint Lien feljött hagyta ,hogy Elis elintézze, nem fordult felé, még csak meg sem szólalt. Jamest nézte most, hogyan oldja meg a dolgokat, de úgy tűnt sima a terep.*

A szél alább hagyott... ez számunkra kedvező, a vér szagot nem viszi olyan gyorsan tovább.
*Húzta össze a szemeit.*
Habár, jobb lenne, ha egy kicsit arrébb lehetne vinni.......
*Motyogta elgondolkodva s elkezdte a terepet ismételten átnézni. Ekkor vette észre ,hogy a Doki már vissza fele jön. Még jobban összehúzta a szemeit. Vissza vonta a fegyverét.*
Szólok Jamesnek a tetem miatt.... inkább húzzuk arrébb, figyelj addig jó?
*Pillantott rá ,majd megfordult s leindult. Csak egy pillanatra kapta el élénk kék szemeivel a kislány pillantását, végül tovább ment.*

*Amint leért már indult volna, de megpillantotta az asztalon lévő kést. Odalépkedett ,megnézte ,majd eltette. A sírást halkan hallotta, és bár nem tudta hova tenni, de nem pillantott a férfira. Nem tudta mennyire érintené kellemetlenül ha már az elején szóvá teszi. Várt egy kicsit. Az ajtóra pillantott, a tetemet akarta elhúzni kicsit még, bár látta hogy James már bepakolt pár cuccot. Végül kicsit sóhajtott ,majd megfordult és a lépcsőhöz ment ,majd leült. Nem szólt semmit ,csak figyelte a zokogó férfit. Összevonta kék szemeit, hiszen nem teljesen értette ezt. Nem tudta ,hogyan kell vigasztalni...eddig sem tudta. Sem Elist, sem Lient nem tudta megvigasztalni...és most sem tudta ,hogy mit mondjon..... az ilyen érzelmi dolgokban... be kellet látnia ,időnként elégé analfabéta. Ettől most zavarba is jött..... nem kellemes beismerni a saját gyengeségeit. Parányit megemelte a kezét, majd a másik fejére tette, majd kicsit, gyengén megcsapkodta, mintha így látta volna ezt a dolgot. Bár ,ültek....még így is komikusnak tűnt az egész.*
Fel a fejjel, ha meglátnak így a többiek, hova lesz a tekintélyed? Egy férfi aki így zokog....
*Kezdte ,bár látta ,hogy ezzel nem segített semmit... talán rosszul kezdte. Megvakarta a saját tarkóját ,majd jobb kezén elkezdte a hosszabb felső ujjat felhúzni, egészen a válláig. Odanyújtotta a másik orra elé a karját, aminek a könyökénél volt valamilyen kis régen beforrt sérülés.*
Jól gondolom, hogy már voltál itt korábban, te is?
*"Húzta el az mézes madzagot előtte".*


*Pár óra telt el. Mivel semmilyen mozgást nem hallott a szoba felől, ezért nem is nagyon foglakozott vele. A nő szavai alapján úgyis aludt. Elővette a régi iratokat és jelentéseket, főleg a mutálódott egyedről. Már régen foglalkozott ezzel leginkább. Hosszan tanulmányozta, időnként félre tette és megdörzsölte a szemeit ,majd vissza igazgatta a szemüveget és folytatta. Gondolkodott a dolgok miatt. Egyre többet.
Aztán felállt, betolta maga után a széket és kiment. Legyezgetett a papírokkal.*
- Merre vannak a KR0-21134-as iratok folytatásai?
- Ahm...nem tudom uram ,hogy itt vannak e....
- Azonnal nézzen utána!
- Igenis!
*A nő elvonult, a férfi meg megdörzsölte az állát. Végül megfordult és elindult a férfi szobája felé. Ez a név... tudta ,hogy valahonnan még ismerős! Ezen a dolgon dolgoztak asszisztensek és fiatalabb segítők is. Kinyitotta az ajtót ,majd bement. Észrevette ,hogy a férfi épp csak most ébredt fel.*
- Jól aludt ? Kevesen élvezik a vendégszeretetemet így! * vigyorodott el.*

*Mikor a Doki a járkálóval lesz elfoglalva Dereket a szikla felé viszem és egy növény mentes sziklára rakom, majd tovább pakolok befelé mikor végzek akkor látom, hogy a doki végzett. A fertőzöttre nézek és mély levegőt véve egy ronggyal megfogva vonszolom oda a fiú testéhez és nemes egyszerűséggel felgyújtom a két holtestet. Felnézek Elisre és miután meggyújtottam a rongyot is a tűzre dobva megyek be a világító toronyba és vissza tolom a szekrényt az ajtó elé. Yoira és a Dokira nézek és mély levegőt véve nem foglalkozom velük és a cuccokat kezdem el szét pakolni és a lépcső felé indulok. Yoi mellett megállva nem nézek rájuk.*

- Bocsánat a bűzért... *mondom és azzal tovább indulok felfelé. Mondanék a Dokinak pár biztató szót, de valahogy most ez nekem se megy, és nem is biztos, hogy örülne neki. Felmegyek Elishez és Lienhez.*

-Yoi... míg el nem tünt én magam se voltam benne biztos, de nem is szándékoztam neki elmondani, még ha ez számotokra nyilván való is... neki nem kell annak lennie és te se mondj neki semmit. *Mondom őszintén és szemem sarkából sandítok rá.*

-Nekem az az első hogy őt és a túlélőket innen kimentsük... én sajnos csak háttérből tudok figyelni... de meg teszek minden tőlem telhetőt...*Mondom és figyeltem a pakolást és a környéket, nem jöttek járkálók. Felvéve a látcsövet egy mozgásra néztem meg alaposabban, de csak a szél volt.*

- Menj én figyelek. *Mondom és a kislány fejét megsimítva láttam, hogy mit csinál James. ~Na igen ez a legjobb megoldás.~ Gondolom magamban és nagyot sóhajtva Lienre nézek.*

-Ne félj. *Mondom és megsimogatom a fejét miközben már derekam öleli. James be jön és hallom a fémes csikorgást és így már a másik épületre tudok koncentrálni. A látcsőbe belenézve kezdem el kicsit jobban szemügyre venni.*

* A Doktor felhúzza a lábait, átöleli a térdét és ráhajtja a karjaira a fejét. A sírása a fájdalmas zokogásból szipogásba megy át, ahogy csillapodnak a gondolatait is. Érzi, hogy Yoi ott van mellette, de nem pillant rá egészen addig a pillanatig, amíg hozzá nem ér. A tekintete először dühtől izzik fel, de utána a következő pillanatban megnyugszik és egészen őszintén pillant a nőre. A szemei egy fajta megtörtséget tükröznek, míg az ajkai mosolyra húzódnak. * A tekintélyem? A nem létezőre gondolsz? Nem tartozom közétek, ezt te tudod a legjobban... * Amíg James elhalad, csak dacosan nemet int a fejével, ezzel jelezve, hogy nem igazán zavarja semmilyen szag. *

* A heget pillanatok alatt kiszúrja, összeszűkíti a szemét, majd először csak halkan kezd nevetni, de ez rövidesen hangos kacajba csap át. Mintha egy teljesen más személy nézne a kék szempárba; egyedül a nedves arc árulkodik a korábbi kitöréséről. * Jártam-e itt? Itt laktam éveken keresztül... A földi paradicsom, nem gondolod?

* Leveszi a kesztyűit és félredobja őket a sarokba, hogy senkinek se kelljen hozzájuk nyúlnia. * Tekinthetem úgy, hogy ez egy vallomás? Gondolom neked is ismerős a környék, és ebből az apróságból ítélve, nem éppen kellemes dolgok kötnek ide. Javíts ki nyugodtan, ha tévedek. Nem haragszom meg érte, ha elmeséld, hogyan kerültél ide és miért... * Észreveszi, hogy a kés már ismét a jogos tulajdonosánál van. * Ne nyúlj a szemedhez egy darabig... Csak vízzel mostam meg, nem steril...

* Ethan hallja, hogy nyílik az ajtó, így egyenesen felé pillant. A vonásai láttatni engedik, hogy nem örül a férfi jelenlétének, de ez ellen nem tehet semmit. * Ha ilyen a vendégszeretete, akkor kíváncsi lennék, hogyan fogadja az ellenségeit... * Itt behunyja egy hosszabb pillanatra a szemét. * Tehát vannak még túlélők a sziget másik felében... ha így kezdtük volna a társalgást, jóval eredményesebb lett volna. Önnek több alapanyaga marad, nekem pedig több erőm válaszolni. Már nem vagyok annyira félelmetes, hogy nincs lekötve a kezem? * Megemeli a kezeit, és megmozgatja a csuklóját, ezzel figyelmeztetve az orvost, hogy teljesen szabad. *

*Bólint Elis szavaira, bár ezt kérnie sem kellet volna tőle.*
Nincs közöm hozzá, így egyértelmű ,hogy nem mondom el neki. Ez csak rátok tartozik, de majd ha megtaláljuk, akkor igyekezz kicsit meggondoltabban viselkedni vele szemben. Nem hülye...le fog esni neki. Ez csupán tanács.
*Emelte rá kék szemeit, ahogyan elvonta a fejét a kinti részről.*
Ez a dolgunk. Sokszor..a háttér munkásnak, felelősségteljesebb munkája van ,mint annak aki elől van. Az ,hogy itt vagy...már megtisztelő Jamestől...bizalom jele. Ezt sose felejtsd el.
*Bólintott ,majd ment.*
---------------


*Csak nézi kék szemeivel, kutatóan ,mégsem túlságosan kellemetlenül. Látja a változásokat, a hirtelen haragot ,majd megtörtséget is. Egyikre sem rezzen meg, vagy rebben meg a tekintette, az határozottan csak figyel. Már sokszor látta,hogy változik egyik pillanatról a másikra át egy kicsit, de talán ennyire megtörtnek és őszintének még nem látta a tekintetét az elmúlt fél év alatt. Ezek újabb kérdéseket vetnek fel benne, melyekre jelenleg még nem tudja a választ. A mosolyára pillant, majd vissza rá. Kezd nyugodtabb lenni, mert úgy tűnik, mégsem csinált nagy marhaságot. Hangja is erről tanúskodik.*
Csak mert a viták fent állnak, nem azt jelenti, hogy nincs helyed köztünk. Ha nem tartoznál közénk.... nem lennél most itt, és nem dolgoztál volna velünk fél évig, amellett ,hogy általában bizalmatlanság és kétely ért. Az álcánk mindkettőnknek jó....de talán csak kellemes illúzió az ,hogy mindketten önállóak vagyunk.
*Vont vállat, majd amint James közeledett feléjük ,csak megrázta a fejét szavaira. A lényeg ,hogy sikerült elintézni a dolgokat. Amint felért, folytatta.*
Persze.... amit akkor mondtam még mindig áll.
*Sandított vissza rá, az egyik legemlékezetesebb dologra célozva, amikor "rátámadott".*

*Nem változik meg a viselkedése a nevetés hallatán. Valamivel jobb állapot ez, és megszokottabb a Doktortól ,mint az előző. Vagy...legalábbis ezt már jobban ismeri. Bár valami még nem illik ehhez a képhez. Fekete bőrkesztyűjével letörölte összevont szemöldökkel a lassan rászáradó könnyeket annak arcáról ,majd ismét az eszelős szempárra pillantott. Így már ismerősebb volt neki is. De még mindig nem tartott tőlük. Szavaira enyhén bólintott.*
Attól függ melyik részére gondolunk....nem gondolod?
*Kérdezett vissza.*

*Megrázza a fejét. A mézes madzag bejött. Sokat segített most neki, pont emiatt sóhajtott egy kicsit. Lassan húzta vissza a karjára a felsőt.*
Nincs ok arra ,hogy kijavítsalak. Ez így helyt álló következtetés.
*Bólintott is hozzá ,majd szavaira ezután egy kicsit elmosolyodott. Féloldalasan.*
Azt hiszem akkor a játékunkba túl sok segítség lenne.... és én lennék hátrányban. Ez nem helytálló...se nem fer. Mesélek, amint te is. Így egyenlők az esélyeink.
*Mondta ,majd ismételten megrázta a fejét.*
Nem szándékozok.....


- Ohh... az ellenségeim el sem jutna idáig.
*Mosolygott kedélyesen majd helyet foglalt. A szavaira bólintott ,majd ölébe tette kezeit.*
- Ha azzal kezdem, akkor nem lennék most itt. Mindennek meg van a maga ideje.
- Nem..nem igazán. Maria mondta ,hogy elégé gyenge még, ami a sérülései, és kalandos utazása miatt is lehetséges. Mellesleg, ha én meghalok, akkor nem tudja meg ,hol van a húga.
*Tért a lényegre, s vigyora gúnyosabbá vállt. Meglengetett egy aktát, majd az ágyra dobta ,pont Ethan mellé. Abban jegyzetek voltak, és képek a húgáról.*
- Tudtam ,hogy valahonnan ismerős még a neve....és nem csak a kormány keresett bűnözőinek listájáról. Gondolom, ő jobban érdekli mint más... nem igaz? Akkor legyünk egymással ferek... Mr. Grey.

*Magukra hagyom őket, mert nem igazán tudom, miként is "vigasztalhatnám" meg a Dokit. Nem jó nekem se így látni őt, mert a csapat része és a természete kisebb nagyobb hibái ellenére és egészen megkedveltem. Bízom benne ezért is hoztam magunkkal és nem csak a fertőzöttek miatt. Elis mögé lépve nézek le a kislányra aki csak öleli Elis derekát és arcát igyekszik takarni. Megenyhülve sóhajtok és leguggolva vonom le Elisről a szorítást, mert látom elégé figyel valamit.*

- Éhes vagy prücsök? *Kérdem kedves mosollyal a kislány szemébe nézve és megcirógatom az arcát. Az égés bűze a tenger felé száll, így nagyjából elkerül minket. A java részét a tenger felé viszi a szél.*

-Nem... majd... majd... talán később... *Mondja szipogva és ölembe véve áll fel James a hegyomlásnyi néger fickó és a kicsi törékeny karok most az ő nyakát ölelik át és vállára helyezi kicsi fejét. Picit ringatva néz Elisre.*

*Az épületet fürkészem és látom, hogy ott bizony mozgás van, és a mozgolódó alakok kezében puska. Azok bizony túlélők. Nem kis megkönnyebbüléssel veszem, hogy vannak ott túlélők és tovább fürkészem egy bizonyoz arc után az ablakokat. Érzem ahogy Lien elenged és tudom, hogy James van itt mellettem, de még egyenlőre alaposan át akarom nézni az épület felénk eső részét, bár nem igazán járok sikerrel. Őt nem látom meg, de valami azt súgja, hogy ott lesz a túlélők között.*

-Abban az épületben. A másik magaslaton túlélők vannak. *Mondom határozottan és Jamesre pillantok leeresztve a távcsövem.*

- Viszont a járkálók a kis város részben vannak... a nagy épület felé haladnak, de nem gyorsan, viszont ha eléri őket, nem biztos, hogy túl fogják élni a támadásuk... valamit elszúrhattak, vagy csak most arra mennek, ezt nem tudom... de talán ha ketté szakadnánk és az egyik csapat elcsalná a járkálókat, addig a másik könnyedén be tudna jutni. A rádió kapcsolatnak köszönhetően pedig tudnánk kommunikálni. *Mondom őszintén Jamesre nézve aki láthatóan elgondolkodik.*

-Az jó hír hogy a másik helyen vannak túlélők, viszont a járkálók jelen helyzete és iránya nem kecsegtető... a szét válás pedig kivitelezhetetlen. Nem vagyunk annyian. Hiába tudsz lőni, de csak távolról. Nem tudjuk őket valahogy figyelmeztetni a közeledőkre? *Kérdem érdeklődőn.*

-Nem tudom James... éppen egy figyelmeztető lövést leadhatok nekik, de csak annyit érnénk el, hogy ellenségekként tekintenének ránk... Talán ha gyalog szerrel mennék és ki tudnám kerülni a járkálókat bejuthatok, de... *Mondom elgondolkodva és a terepet figyelem.*

- Ennek vajmi kevés esélyét látom, hogy bárki is eljusson gyalog szerrel anélkül, hogy észre vennék... Főleg, hogy azok a dögök mutálódtak... *Mondom elhúzva a szám.*

-Te semmi kép nem tudnál oda jutni hang és észrevétel nélkül, de Yoi igen...*Mondom amire érzem, hogy a kislány jobban megszorítja a nyakam.*

- Viszont senkit nem küldök a biztos halálba és őt sem fogom küldeni. Vagy együtt vagy sehogy. Gondolkozz, hogy miként tudnánk kapcsolatba lépni velük. *Mondom határozottan és az épületre nézve.*
____________________________________
A gyógyító központban (vagy ahogy Ethan és a másik Doki van)

*A tetőn lévő őrszem a tűzre és a sűrű füstre lesz figyelmes, és a világító torony felé emeli távcsövét. Látja ahogy Elis az épületet vizslatja, majd a négerhez beszél. Ajkai mozgását figyeli és próbálja a legkisebb szavakat is leolvasni róla. Amint van egy kis szünet alaposabban megvizsgálja őket, majd az említett rész felé néz és egy darabig csak figyeli a járkálókat. Igen igaza van a nőnek ide tartanak. Habozás nélkül állít be egy másik tagot a helyére és rohan le Ethan szobájához és bekopogva habozás nélkül nyit be. Mikor meg látja a keresett személyt el kezdi.*

- Doktor! A világító toronynál tüzet gyújtottak... A világító torony tetején egy szőke hajú nőt látok egy mester pisztollyal, egy hegyomlásnyi négert, és egy kislányt. A kislány nagy valószínűséggel helybéli! A járkálók viszont a városban vannak és vélhetően erre felé tartanak. *Hadarja egy szusszanatra komolyan nézve a dokira. Nem érdekli ezzel mennyi mindent árult el Ethannak, jelenleg ezek az infók fontosabbak mint a "védelem"

Nem lennék itt most? Szerintem téves... Ha a helyet nem árasztották volna el a fertőzöttek és csak egy egyszerű szöktetésre vállalkoztok, akkor is megvan az esélye a sérülésnek... Jelenleg pedig én tudom őket a legeredményesebben és gyorsabban ellátni az ilyen körülmények mellett is. Nem azért vagyok itt, mert élveznék bármiféle bizalmat is, hanem mert nem volt más. * Megvonja a vállát. * Nem kergetek hiú reményeket, bizonyos szinten szükségem van rátok... viszont nektek rám jobban. * Megigazítja a szemüvegét. * Még mindig nem találtál rá igazi okot... pedig majd megöl a kíváncsiság, hogy mikor és hogyan próbálod meg.

* Amikor Yoi az arcát érinti, meglepődik. Ez az őszinte meglepettség pillanatok alatt eluralkodik a tekintetén, ami rövid idő alatt inkább zavarba csap át. * Erre... nincs szükség. * Azért a vonásaira kiül a valódi gondolata is: Köszönöm. *

* Beharapja az ajkait, elkezdi fontolgatni a lehetőségeket. Itt áll előtte a nagy lehetőség, de az árnak kevésbé örül érte... Latolgatnia kell néhány másodpercig a kimeneteleket, de végül bólint. * Megkaptam, amit akartam, úgyhogy nagylelkű hangulatban vagyok. Alkudozzunk... Elmondod nekem, hogy mi köt ehhez a szigethez, részletesen, cserébe pedig válaszolok egy kérdésedre szerény személyemmel * Itt a nyomaték kedvéért a szívére teszi a kezét. * kapcsolatban, hasonlóan alaposan...

* Felfelé pillant a lépcsősoron. * Csak előtte még egy kérdés... Lien jól van, ugye?


* Felvonja a szemöldökét, a pillantása rövidesen visszaveszi a korábbi kimért tartását. * A fair játék ott ért véget, hogy az előbb megfenyegetett... de tehetünk egy próbát. * Odahúzza magához az aktát, nem olvassa el, pusztán csak belelapoz, hogy lássa: nem csupán blöffről van szó. * Maga nélkül is megtalálnám, de tegyük fel, hogy megkönnyíthetjük egymás dolgát. Mi az ajánlata? * Kérdez rá kicsit élesebb tónusban, figyeli az orvos minden egyes reakcióját. *

* Az ajtóban hirtelen jelenik meg egy újabb alak. Ennek normál esetben nem tulajdonítana nagy jelentőséget, de meghallja az ismeretlen túlélők leírását. Minden erejét össze kell szednie, hogy ne mutasson ki semmit se... A leírások túlságosan ráillenek James-re és Elis-re... egyedül a kislány nem illik a képbe, de ő könnyedén magyarázható. Érzi, hogy újból felgyorsul a szívverése, túl sok olyan személy van a szigeten, aki fontos neki. A testvére, a barátai... és a nő, akihez talán komolyabb szálak is fűzik egyszerű vonzalomnál. *

~ Eközben a sziget egy másik pontján ~

Ez a második napunk itt... A hely könnyen védhető, a tartalékaink még sokáig kitartanak... * A diktafont szorongató, vörös hajú nő felsóhajt, és szórakozottan az orrában lévő, egy darab apró kőből álló piercinget kezdi piszkálni. * Még mindig olyan ez az egész, mint egy rémálom... Várom, hogy vége legyen, de ez még sokáig eltarthat. A telefonok süketek, a tv-ben és a rádióban nincsen adás... nincs térerő sem, az internet már napok óta nem működik. Elzártak minket a külvilágtól, nem várunk odakintről semmilyen segítséget. Ha lesz lehetőségünk rá, megpróbálunk kitörni a kikötő felé, de egyelőre túl sok fertőzött bolyong az utcákon.

Holnap estére ideér hozzánk a vihar is... Nem tehetünk mást, mint hogy reménykedünk és kitartunk, ameddig tudunk... * Itt tart egy hosszabb szünetet. * Ha tudom, hogy ez lesz, nem vállalkozom erre a munkára. Szeretnék legalább egyszer találkozni még Ethannel, látni akarom a kaján vigyorát, miközben közli, hogy "bezzeg én megmondtam"... Hiányoztok. Megpróbálom újból a rádiót... talán valaki meghall.

* A szobába egy másik nő nyit be. * Alexia! Az egész sziget zeng a lövésektől, nem lehetnek messze...
Már nem először halljuk...
Szerinted értünk küldtek valakit?
Nem hiszem... inkább csak a többieket halljuk. * A kezébe veszi a rádiót, és újból adásba adja a már sokszor elismételt szövegét. * A nevem Alexia Grey. A település déli részén vagyok egy csapat túlélővel; a hotel második emeletén barikádoztuk el magunkat. Ha hall valaki, kérem válaszoljon... Tudunk adni szállást és élelmet. Korábban a világótoronyhoz közeli benzinkútnál voltunk, de a helyet elárasztották a fertőzöttek. Az a környék nem biztonságos... Ismétlem, a nevem Alexia Grey, a hotel második emeletén vagyunk. Körülöttünk sok a... zombi, de tudjuk tartani a helyet.

A következtetésed logikus, de téves. *Nézi hosszan ,majd karba fonja a kezeit s úgy folytatja ezt a tevékenységet.*
Bár minden jel arról árulkodik ,hogy ez így van, ha jobban ismered a körülötted lévőket, arra is rájöhettél volna, hogy kicsit változott a helyzet az elmúlt félév alatt. Ezzel persze nem azt mondom ,hogy szállj el magadtól.. csupán azt ,hogy James nem hozna el, ha egy kicsit sem bízna benned, lényegtelen számára ,hogy mennyire vagy itt szükséges, vagy nem. Természetesen, ezt nem kell komolyan figyelembe venned, csak felnyitottam rá a szemed, ha már így alakult.
*Vonta meg a vállait ,mialatt lehunyta a szemeit egy pillanatra s csak azután került a férfi ismételte a kék pillantások kereszttűzébe, amikor az ismételten megszólalt.*
Egyszerűen nem volt okom rá. Nem fogok keresni kifogásokat, csak azért ,hogy megtehessem.

De van.
*Nézte még mindig összevont szemöldökkel, inkább arra koncentrált ,hogy megtegye amit csinált, így csak később esett le neki ,hogy a férfi ,hogyan reagált erre az egészre. Egy pillanatra értetlenül pillantott rá, majd halványan elmosolyodott. Megrázta kicsit a fejét. Nem szólt ő sem semmit. Csupán pár mozdulat volt minden amivel válaszolt.*

*Türelmesen vár arra ,hogy a férfi eldöntse magában ,megéri e neki ez az egész. Ez a felajánlás mondjuk az ő részéről is meggondolatlanság volt... legalábbis most ,hogy rendesen tudott rajta merengeni. Nem szeretett erről beszélni, és nem is volt biztos minden emlékben ami az utóbbi időben visszatért hozzá. Az alkura felkapta a fejét s elgondolkodva nézte. Aztán parányit bólintott. Talán így nagyobb lépés lesz a játékukban. A kérdésre arcának komolysága megenyhül. Bólint ismételten.*
Jól van... fáradt, fél, és nem mer messzebb menni Elistől ami teljesen érthető. De jól van. Azt hiszem ...... nem....biztosan tudom ...* pillantott maga elé* hogy most szüksége van arra ,hogy mellette legyenek.

Szóval..a kérdésed az ,hogy mi köt engem ide?
*Kérdezett vissza ,majd felpillantott a lépcső felé. Habár James tudott valamennyit, de Elis nem...ahogyan a többiek sem és nem is akarta ezt. Ő is csak nemrég tudta meg....újra. Nem volt szükség arra ,hogy ezeket az emlékeket más is kisajátítsa.*
Ahhoz ,hogy értsd mi közöm van a szigethez.... tudnom kell ,hogy hallottad e már ezt a nevet: Conrad Buck ?


- Megtalálná ? Nem hiszem ,a sziget elég nagy ahhoz ,hogy sérülten, fáradtan és fegyver nélkül mászkáljon, míg kint minden magára vadászik.... szó szerint, minden.
*Itt mosolygó szemei egy pillanatra elsötétültek ,majd elvigyorodott hosszan az alkura. Hátradőlt kicsit, lábát keresztezte a másikon és karba fonta a kezeit.*
- Segítek megtalálnia a húgát, ha kijuttat innen élve. Természetesen, ehhez adok információkat az ellenségről...olyanokat amiket eddig nem kaphatott meg. Ám..... annak elkerülése véget, hogy becsapjon, teszek egy csapdát is.

*Csak arra kapta fel a fejét sóhajtva, amikor berontottak. Unottan hallgatta a férfit, nem igazán izgatta a hallottak. sóhajtott annak izgatottságán. Leintette.*
- Ebben az időtájban a holtak mindig erre sétálnak. Ha mégis túl gyorsan jönnének, akkor csak a b tervet kell bevetnünk és hátulról figyelnünk ,hogyan alakul minden. Nem kell így megijedni! Napok óta így csináljuk.
*Nézi hosszan a férfit, ám aztán elgondolkozik szaftosabb szavain. Állát dörzsölgeti.*
- Hm... sejtettem ,hogy jöttek ide. Akkor a motorcsónakok is itt vannak!
*Végül észrevette ,hogy a férfi is megváltozott aki eddig vele szemben volt. Széltében elvigyorodott erre. Úgy tűnik érte jöttek..... remek.*
- Mi lenne... ha tartanánk egy kis bemutatott a vendégeinknek ? Azt mondod tűzet gyújtottak ? Remek.... akkor meg is van oldva minden. Oda fognak menni a "gyermekek" szépen lassan. Nincs mitől tartani.
*Állt fel lassan.*

*A nő próbálgatta egy férfival rendbe hozni a rádiót. Kávét vitt ismételten a másiknak, majd fáradtan rogyott le a székre ,mialatt az dolgozott a műszeren.*
- Nem fog működni ?
- De fog.....
- Ezt mondod már két napja...
- Lehet ,de... *kezdte ám ekkor egy hang foszlányt kaptak el, amire mindketten felpattantak kipattanó szemekkel.*
- Megint, megint! Állítsd vissza!
- Jó..jó..nem olyan könnyű! *forgatta meg ismételten ,egy hosszat, végül csak-csak sikerült. A beszámoló végét kapták el. Egymásra néztek.*

-Gondolkodom, de nem hiszem, hogy van...*Mondom de hirtelen hallgatok el és éles sípilással csatlakozik be a rádióba a Zsenikénk.*

-Srácok rádió jeleket fogtam a szigetről. Úgy gondolom Ethan húga lehet... *Mondja teljesen komolyan.* -Felvettem az üzenetüket. *folytatja és lejátssza nekünk a hangfelvételt. Mind a 4-en halljuk amit mond.*

*Mikor végig hallgatjuk Jamesel egymásra nézünk.*

- Nem Ethan lesz az első. *Mondom határozottan.*

-A hotelból kell kihozni a túlélőket és köztük Alexiát. *Mondom határozottan és lebaktatok az emeletről egyenesen Yoihoz, és a dokihoz.*

- Remélem kellő kép kipihentétek magatokat, mert most szépen mindenki ide jön, és taktikai megbeszélést tartunk. Minden véleményre nyitott vagyok. A rádió adást mindenki hallotta és ki fogjuk őket hozni onnan! *Mondom határozottan és az asztalt középre húzva terítem ki a térképet és a földön található kavicsokkal kezdek el taktikai ábrákat felállítani.*

- Ezek mi vagyunk. *Kommentálom.* -Ezek a zombik, ezek a hotelben rekedt túlélők és itt vannak a gyógyító központi túlélők.*Mondom határozottan és szuggerálva a térképet elemzem a helyzetet.*

- Mit tudtál meg ma a járkálókról Doki? *Kérdem ránézve várva az infókat.*

*James után nézek és Lient felkapva rohanok le utána és figyelem amit csinál.* -Jelenleg a járkálók arra tartanak. *Mondom mutatva a gyógyközpontban lévőkre.*
________________________________
Férfi:

-Értem...*Mondom és még bent vagyok elégé elkomorodom.*

- Mégis mit akar itt bemutatózni? Ők is emberek... nem áldozhatja fel őket! Vagy ha megteszi... maga kerül a következők között a hóhér padra! *mondja határozottan, mert ő nem fogja hagyni hogy ez a fazon kénye kedve szerint bármit tehessen itt, mert senki nem nevezte ki főnöknek. Az, hogy ügyesen manipulál egy két embert az egy dolog, de többek azért résen vannak vele kapcsolatban.*

* Ahogy Yoit hallgatja, halkan felsóhajt. * Hmm, ott a pont... de ne szokj hozzá, hogy ennyire könnyedén igazat adok bárkinek is. Tudod, elég nehéz elhinni, főleg a sok sanda pillantás után... * Felnevet. * de még mindig szórakoztatnak a tekintetek. Majdnem annyira lenyűgözőek, mint amikor korábban megfenyegettél. A különbség az, hogy a tiédben volt egy kis extra, egy kellemes, magával ragadó fűszer, amely képes egészen elbódítani... Szeretném újra látni ugyanazt a tekintetedben. El fogom érni... Túlságosan érdekes vagy ahhoz, hogy feladjam.

Az természetes, hogy fél... Ah, talán legbelül még én is félek egy kicsit. Sok minden csábít itt a szigeten, de az konkrétan nem, hogy élve felfaljanak... Valószínűleg ez a gondolat senkinek sem vonzó... mármint hogy őket felfalják; az én eltűnésem más tészta. Tudod, engem nem szívesen látnak ezen a helyen. * Mondja egyfajta megmagyarázhatatlan derűvel. *

Igen, pontosan... és egyetlen részletet se hagyj ki belőle. * A név említésére megáll, a vonásai komorabbak lesznek és ráncolni kezdi a szemöldökét. * Conrad Buck... Conrad... Igen, tudom, kiről van szó. Mondhatjuk úgy, hogy már hallottam párszor... * Tovább folytatná a beszédet, de egy ismerős hang szól közbe a rádión. *

Hmm... érdekes. Tehát bőven akadnak még túlélők a szigeten. Tekintve, hogy elég sok tudós volt a szigeten, nem is annyira meglepő. Legalább félig ismerték a munkájukat. Hála nekem. * A végét egy sötét grimasszal toldja hozzá. *

* Ahogy James leér hozzájuk, ő is az asztalhoz lép a többiekkel együtt. Leveszi a szemüvegét, megtörölgeti a lencsét, közben csak hallgatja a férfit. * Nos, cukorfalat... nekem úgy tűnt az üzenetből, hogy azok a túlélők nem megmentésre várnak, hanem segíteni akarnak a többieknek... Ergó, ha kirángatjuk őket onnan, aláírjuk a halálos ítéletüket. Sokkal több értelme lenne annak, ha fognánk a cókmókunkat és odakecmeregnénk hozzájuk, mert egyikünk sem fogja sokáig bírni élelem és tiszta víz nélkül. Ami a csapból folyik, a helyetekben nem nyalnám meg. A víztározónál dolgoznak emberek, bármelyik fertőzött beleeshetett a tartályba. * Megvonja a vállát. * Ezek a javaslataim, ha máshogy döntetek, kénytelen vagyok veletek menni.

Mit tudtam meg? Nem tudnak különbséget tenni hús és hús között. Nem nevezhetnénk inkább őket máshogy? Már nem csak "járkálnak", hanem vadásznak is. Én maradok a fertőzöttnél, de ez csak szakmai ártalom. * Felnevet. * A kis barátunk, akit korábban felboncoltam megevett egy macskát, emellett pedig voltak a gyomrában emberi maradványok is. A szíve leállt, tehát a vérkeringését a folyamatos mozgása tartotta többé-kevésbé folyamatban. Az agy szöveteit nem tanulmányoztam, de biztos vagyok benne, hogy még frissek, tekintve, hogy mozgott... Egyelőre nem vagyok biztos abban, hogy kommunikálnak egymás között... Az érdekessége, hogy a szeme nem egy sérülés vagy mutáció miatt tűnt el, hanem kikaparta magának... valószínűleg azért, hogy erősítse a hallását. A karmai a csontok meghosszabbodásai, roppant hegyesek, ez teszi a tökéletes ragadozóvá... Jobb, ha figyelünk a hozzá hasonlókra, mert elég kellemetlen meglepetéseket okozhatnak. Ha egy van, akkor kell lenni többnek is... Egyszerűbb lenne, ha kérdeznétek, mert órákon át tudnék beszélni róluk... * Oldalra biccenti a fejét. * De a pillantásotokból ítélve, eléggé unnátok és nem akarom hallgatni a közönségem folyamatos ásítozását.


Ha már úgyis a pokolban vagyunk, jobb tenni is valamit, mint egy helyben ülni és a csodákra várni. Egy olyan városban, ahol még mindig folyik a harc a teremtményeik ellen, nem nehéz fegyvert találni. A sérüléseim lelassítanának, ebben viszont igaza van... Tudom milyen az, ha vadásznak rám és nem lenne éppen újdonság. * Közli kimérten. * Szóval hadd összegezzem: kiviszem a szigetről és elsétál, mint aki jól végezte a dolgát, cserébe, ha úgy tartja a kedve, akkor elárulja, merre van a húgom. Ezzel csak egyetlen bökkenőnk van... Nincs semmi garanciám arra, hogy nem próbál meg átverni. Előbb a húgom, és utána segítek kijutni... Csapdát tervez, de emlékeztetném arra, hogy a csapdája, bármi is legyen, könnyedén vezethet nem kívánt eredményekhez az ön részéről is...

Ha bemutatókra pazarolja az energiát és az időt, akkor nincs miről tárgyalnunk. * Pár pillanatra behunyja a szemét. * Túl vagyok azon a ponton, hogy pusztán irgalmasságból ne húzzam meg a ravaszt, amikor a helyzet éppen úgy hozza. Remélem értjük egymást. * Az idegenre pillant a szeme sarkából, a kiállása és a kijelentései adnak neki egy bizonyos támpontot Elliottal kapcsolatban. *

Én aztán nem fogom megszokni. Csupán közöltem a dolgokat.
*Figyelte, úgy tűnt elégedetten vette tudomásul mégis ,hogy most a nagy és hosszú beszélgetésen kívül is elért valamit. Bár azért sejtette, hogy a doktor alapjáraton tudta már ezt a dolgot, nagyon is, csak amint mondta, könnyebb volt azt elfogadni , hogy ez nem így van. Az embert nem érheti csalódás, ha nem vár semmit.
A következő szavaknál kicsit értetlenül pillantott a férfira. Egy pillanatra elfelejtette azt ,hogy az ilyen dolgokat nem szokta kimutatni. De nem értette őket. Nem igazán dicsérték ,így nem tudta ezt hova tenni, ha egyáltalán ez most valamilyen dicséret lett volna. Szemeiben azért nem tűnt ki most sem túl erős érzelem, inkább megmaradt a szokványos minimalitás.*
"Érdekes" ? Talán.... másképp értjük ennek a jelentését.

Nem..nem vonzó.
De a lényeg ,hogy kipihenje magát egy kicsit.
*Rázta meg a fejét egyetértve ebben. Habár ő tűnt a legnyugodtabbnak a csapatban, azért ő sem szeretett volna valamilyen étel lenni. Bólint ismételten a férfi szavaira. A hangjában lévő derűre hosszan pillant rá kék szemeivel. Elgondolkozik ezen.*

.... Igyekszem ...... de akkor ugyan ezt várom én is el.
*Fonta karba kezeit egy pillanatra ,majd a plafon felé emelte kék tekintetét. Hallgatta ahogyan a férfi elkezdett beszélni. Hallotta a változást a hangjában is, de nem pillantott most rá. Éppen szóra nyitotta az ajkát ,hogy elkezdje, bár a férfi nevére egy pillanatra érezte ,hogy elkomorodik, mikor a rádió adás jelent meg. Felfelé pillant, aztán hallja ,hogy a néger férfi ,majd Elis is jön lefele. Még vissza pillant a Dokira. Éppen elkapja a sötét grimaszt.*
Időnként úgy érzem.... a kutatással kapcsolatban kétes érzéseid vannak. Ám... akkor majd később folytatjuk ezt.
*Nem is tudta pontosan ,hogy most megkönnyebbült e, mert végül mégis csak egy kicsit későbbre terelődött ez az egész.*

*Az asztalnál figyelmesen hallgatja a támpontokat mindkét féltől, mialatt elgondolkodik s szemeivel vízslatja át a térképet. Csendesen , úgy pár perc után szólal csak meg. A térképre mutat.*
Ebben egyet kell értenem a Dokival. Azt mondták van élelem, víz és biztonság, inkább túlélőket keresnek. Így azt is kivehetjük ,hogy arra másmilyen tömegben vannak a zombik.
*Azzal az ujja átvándorolt oda ahol ők voltak.*
Viszont azt is mondta ,hogy itt a benzinkútnál rengetegen vannak. Ami azt jelenti, hogy érthetően a mi környezetünkben elég sokan vannak, lesznek. Mintha lenne valami, ami idevonzaná őket. Legalábbis, úgy vélem.
Ha a Hotelba megyünk, akkor úgy kell tennünk ,hogy ne tudjanak követni, nem kellene gondot okoznunk. Ha oda megyünk, akkor feltöltődhetünk, de úgy vélem a lőszerünk szükséges arra is ,hogyha ide akarnánk menni.
*Mutatott a másik helyre.*
Innen figyeltek minket.....úgy vélem, talán itt még több dolog van, eszköz ami kelhet nekünk, bár, mivel ők nem léptek kapcsolatba senkivel rádión, vagy nem működnek az elektronikus berendezések, vagy nem annyira barátságosak.
*Ezután komolyan felpillantott a többiekre.*
Itt az a kérdés, hogy számunkra jelenleg melyik lépés a legfontosabb. Én amondó vagyok, hogy Lient el kellene vinni a hotelhez. Vagy mindannyian visszük, vagy csak valaki míg a többiek megvárják. Ez attól függ ,hogy melyik helyet választjátok először...majd melyik opciót.

*Hallgatta ahogyan a Doki elmondta mire jött rá, majd bólintót James felé.*
Ez azért arra elég ,hogy tudjuk mire figyeljünk.
*Majd még Elisre pillantott, ahogyan hallotta ,hogy merre mennek a zombik. Vissza pillantott a térképre elégé komoran.*
Van valami ott.... vagy valaki....

- Nem bízunk egymásban és nem hiszem ,hogy ez változni fog bármit is. És ugye, a bizalom nélkül nincsen együttműködés...de most mégis ezt kérem. Rendben... segítek megtalálni a húgát, ha valamilyen módon a szavát adja ,hogy kivisz innen.
*Széles vigyorral figyelte a férfit ,majd felkapta a fejét a másik szavaira. Szemei még mindig mosolyogtak, de hangja éléből ki vehető volt a fenyegetés.*
- Hóhér padra ? Meglep ,hogy még van mersze fenyegetőzni itt nekem. Nagyon jól tudom hol alszik mostanság, mit csinált eddig, és ,hogy verte a feleségét is. Egy agresszív férfi, aki a kisebbségi komplexusát ,szegény asszonyon élte ki, nem csoda ,hogy az később elvetette a gyerekét, majd megcsalta a férjét.
*Nézte még mindig vigyorogva ,majd kitárta a kezeit.*
- A bemutatót nem én találtam ki...az megy magától. Mióta azok a sült bolondok elszúrtak valamit a laborban, már nem irányítok én semmit. Ez csupán...amolyan megjegyzés volt..szakmai ártalom.~
* Éppenséggel folytatta volna még, ám ekkor ismét kinyílt az ajtó és a nő jelent meg ott.*
- Doktor úr.....befogtunk egy rádió adást.... a túlélőktől.

-Hmm... igazatok van. *Gondolkodom el a térképet figyelve és egy újabb kupac kavicsot teszek a benzinkúthoz.*

- Viszont akkor a motorokat nem vihetjük magunkkal... hiába vannak letompítva hangilag... még így is hangos az új fenevadaknak... Jó legyenek fertőzöttek, de amúgy is fogyóban van a benzin, viszont kérdés, hogy mennyire gyorsak ezek az ugrabugráló dögök, hogy futva eltudunk-e menekülni előlük. A lőszerrel igen csak spórolni kellene. *Mondom majd a kislányra nézek.*

- Lien biztosnága az első, ha ott megtudják védeni jobb lesz neki ott, de előtte lépjünk velük kapcsolatba. *Mondom határozottan és a fülemre téve a kezem lépkedek odébb, hogy Lien ne nagyon hallja amit mondani fogok és a fülemre a téve a kezem beszélek a Zsenivel.*

-Zseni... közvetlen kapcsolatot létre tudsz hozni a rádióadás forrásával? *Kérdem meg tőle.*

*Fel néz Elisre és szorosan átölelve derekát bújik oda hozzá.*

- Én veletek akarok maradni. *Mondja kicsit szipogva.*

*Hallom Lien hangját és érzem, hogy szorosabban ölel. Leszedve magamról kezeit guggolok le elé és mélyen szemébe nézve mondom neki.*

-Lien! Ha ott nagyobb biztonságban vagy, akkor ott kell maradnod. El fogunk oda vinni, és biztos lesz ott is olyan aki vigyáz rád. Sőt! Ebben biztos vagyok, de nekem feladatom van ami nagyon veszélyes. Meg kell találnom egy személyt. *Mondom őszintén szemeibe nézve és azt a részt, hogy az a személy számomra nagyon fontos, direkt hagyom ki.*

-De én veled akarok maradni. *Mondja akadékoskodva.*

-Lien kérlek értsd meg... nagyon veszélyes és nem akarlak bajba sodorni, és nem akarom, hogy bajod legyen, ezért lesz ott neked mindenképp jobb.

-És akkor rád ki fog vigyázni? Nem akarom, hogy bajod legyen, vagy te is olyan legyél.

-Nem leszek olyan! Higgy nekem! Vigyázok magamra helyetted is rendben? *Kérdem mosolyogva és megsimítva az arcát látom, hogy bólint beleegyezés kép, de nem igazán örül a dolognak.*

-Igen James. *Mondja határozottan és elkezdi csinálni a hálózatot.* -Most már fogsz tudni velük beszélni, de csak a te adódat állítottam át. Maradj közel a többiekhez, hogy tudjatok beszélni.* Mondja határozottan és komolyan.*

-Köszi Zseni! *Mondom és utána a többiekre nézek.*

- Alexia! Alexia Hallasz? Itt James North! Alexia Grey hallasz? *Kérdezem és remélem ott ül a rádió előtt és tudunk beszélni.*

* A személyes témára már nem válaszol, úgysem hagyja Yoit meglógni a válaszaival... éppen csak egy alkalmasabb időpontra van hozzá szükség. *

* Elgondolkozik újból a rádióadáson, végül lassan elkezd sétálni az asztal mellett. * Azt mondta, hogy korábban a benzinkútnál voltak... Ha ott elkaptak párat közülük a fertőzöttek, akkor valószínűleg a vér miatt mennek... Korábban elég sűrű füstöt láttunk, az is lehet, hogy égett ott valami, könnyedén vonzhatja őket. Pontosan nem tudom, hogy mik csábítják őket, csak megközelítő információim vannak... Más dolog laborkörülmények között vizsgálni őket. Annyit figyelek meg, amennyit csak tudok, de ez egy kicsit időigényes munka még akkor is, ha éppenséggel nincs belőle... * Amikor megáll, halkan felsóhajt. *

Azokat kétlem, hogy le tudnánk előzni futásban... Yoi valószínűleg, te... talán, mert elég mozgékony vagy az alkatodhoz képest... viszont nekünk többieknek nem sok lehetősége maradt. Mondtam korábban, hogy teljesen vakok... Ha halljuk őket és szinte hangtalanul tudunk mozogni, akkor egyszerűen átsétálhatunk közöttük. Persze... ezt az elméletet még tesztelni kell éles helyzetben is. * Mondja kuncogva. *

* Ahogy a kislány és Elis beszélgetnek, félig elfordul. Nem akar ránézni, mert nem szívesen válna meg a gyerektől, de azt is tudja, hogy nem vihetik magukkal végig a szigeten. Csak kockáztatnák, hogy ő is... A gondolatra elfanyalodik a pillantása és olyan erővel harap az alsó ajkába, hogy néhány ponton kiserken belőle a vér. Hogy elterelje a figyelmét, inkább a térképet kezdi nézegetni, közben hallgatja a beszélgetést a rádión. *


Hiába nem szimpatikus, még nem adott okot arra, hogy egyszerűen lerázzam. * Ahogy az orvos a másik férfihoz beszél, sok mindent elárul mindkettejükről, illetve arról, hogy Elliot hogyan viszonyul a többiekhez. Ezt a kis incidenst alapul veszi a következtetései egy részéhez. * Szóval... a laborban történt egy baleset és amiatt lepték el a szigetet a... fertőzöttek? * Kérdez rá, bár a választ már sejti. *

* Amint meghallja a hírt a túlélőkről, egy kérdés önkéntelenül bukik ki belőle. * Rögzítette az adást?


* Alexia lassan, de úgy döntött, hogy békén hagyja a rádiót és majd holnap újból próbálkozik vele... feltéve, ha a vihar nem rongálja meg túlságosan a hálózatot. Feláll a székéből és indul kifelé, ám meghallja a recsegést, amit egy ismerős hang nyom el. Szinte odaugorva kapja fel a készüléket. * James? James, te vagy az?! Te jó ég... ezt el sem hiszem. Én... nem tudom, hogy örüljek-e. Ha hallasz, akkor valahol a szigeten kell lenned vagy a közelében... Jól vagy? Mindenki jól van? Hogy kerülsz ide? * Záporoznak belőle a kérdések. Amióta a hotelben vannak, először hall bármit is külsősöktől, ez részben örömmel tölti el. *
Kathlyn! Szólj a többieknek, hogy vannak még túlélők! * Kiált hátra egy nőnek, aki szintén elmosolyodik és izgatottan rohan ki a helyiségből. *

James....kérdezd meg ,hogy ők jól vannak e.
*Nem pillantott rá, csak a térképet fürkészte még mindig, de tudta ,hogy a rádiós vonal másik végén, nem hallhatták azt amire kíváncsi volt. Sejtette ,hogy nincsenek a szigeten ,így pedig nem is lehet bajuk.*
És azt is ,hogy sikerült e a tisztítás?
*Kérdéseket tett fel, kommunikált. Többet ,mint szokott, de csak azért mert az idő megkövetelte. Nem mondta ki ,hogy kérlek, de a néger férfi tudhatta ,hogy ezek amiket mondott felé, most inkább kérés, mintsem parancs...azt nem is adhatott volna.*

*Bólintott James szavaira. Végül is jelen pillanatban, ez a legfontosabb. Mondhatni. Amikor a mutálódott típusról kezdenek el beszélni figyel, majd elgondolkodik. Igen...talán elég gyors lenne, de ez nem biztos.... ami meg a másikat illeti.....*
Az éles teszteléssel annyi csupán a probléma, hogy egy pillanat alatt, egy másodperc alatt elronthatsz valamit. Főleg ezeknél...ha olyan pontos a hallásuk, akkor nehéz lesz teljesen úgy mozogni mindannyiunknak ,hogy ne figyeljenek fel.
*Tekint itt például Jamesre, aki alapjáraton nagy darab s ezzel együtt nem is csendes ,még ha az is akar lenni. *

A megközelítő információk is fontosak.... a tűz, a füst a vér.... ha ez mind vonzza őket, akkor......
*Eszébe jutott valami ezért hirtelen pillantott rá a néger férfira. Hangja komoly volt.*
Mit csináltál a srác testével végül?

*Amint Elis és a kislány beszélget, lassan feléjük emeli kék szemeit. Hosszan nézi őket, nem zavartatva magát. Régi érzések foszlányai jutnak eszébe, melyeket el is igyekszik vetni ,pont olyan gyorsan ,amilyen gyorsan jöttek. Egy pillanatra behunyta a szemét ,majd odalépett Elis mellé s leguggolt. Arcára volt írva ahogyan a kislányra nézett ,hogy nem pontosan tudta mit akar tenni...vagy mit tegyen egyáltalán.*
Ha nem engeded el most Elist, ő nem tud megvédeni téged. Ha nem tud megvédeni téged, akkor elkaphatják őt is és téged is. Mindkettő felesleges és szomorú áldozat lenne. Tudom ,hogy félsz....nem csak tőlük, hanem attól is ,hogy egyedül maradtál, de pont ezért kell most bátran viselkedned. Mert minél bátrabban viselkedsz, annál több embert védhetsz meg. Nem kell harcolnod azért, hogy megvédj valakit......mindenkinek külön dolga van, de úgy tudod őket megvédeni, ha élsz tovább, és engedelmesen segítesz. Ott biztonságban leszel, vigyáznak rád.
Wakarimasu ?
De ha ennyire félsz...akkor majd én vigyázok rá.....pont ahogyan arra az alakra is ott ni.
*Mutatott Elisre, majd később a Dokira. Húzta ki magát s pont ekkor lehetett hallani ahogyan James elkezdett beszélgetni a nővel. Arra pillantott.*


- Baleset ?
*Tekint vissza Ethanre ,mivel úgy tűnt szavaival elérte amit akart a másik férfinál. Az némaságba vonult. Mosolygós szemei még nem tűntek el, csak nézte hosszan a férfit ,majd vállat vont.*
- Ki tudja ? Habár a manipulálás egy részét én alakítottam a kormányban....ki tudja ,hogy engem nem e vezettek félre ? Igazából nem is ez a fontos...erre majd később rájövök.
- Látom próbál elemezgetni... megteheti...amint látja a legtöbbeknek itt vannak sötét titkai...pont ,mint magának vagy a barátainak.
*A férfira pillantott vissza aki az imént néma lett. Hangja most parancsoló volt. Ellentmondást nem tűrően.*
- Menjen azonnal! Nézzen utána ,hogy a fertőzöttek merre haladnak tovább! A jelentést várom!
*Megvárta míg kimegy, csak ezután pillantott a nőre. Megigazgatta a szemüvegét.*
- Valóban ? Ez remek! Nagyon is! Úgy tűnik nem minden segédem és asszisztensem veszett oda. A jelentések és a következő kísérletek miatt ez nagyon is fontos momentum!
*A férfi kérdésére rápillant, felvonja a szemöldökét. Észreveszi ,hogy a nő is ránéz, mintha várná a választ ,arra ,hogy elmondhatja e. A férfi széles vigyorral bólint egy aprót.*
- Csak tessék!
- Ahm...de csak a végét. Sajnos a rádiónk nem mükődik rendesen és már lement az adás mire fel tudtuk volna venni. De a nő hangja ismerős volt....

-Hallak Yoi! Nyugi a srácok már itt vannak velem, mivel látták, hogy a part tele van a fertőzöttekkel, így vissza jöttek, bár aggódtunk értetek még se akarunk a rádióval zavarni titeket, hogy bajba sodorjunk. Szóval nyugi. A tisztogatás jól ment és sikerült minden fertőzöttet elintézniük és nincs bajuk. *Mondta a rádióba Yoinak, mivel Jamest külön hosszra rakta.*

-James most nem hall titeket, ő másik hosszon van, így valamelyikőtök mindig maradjon mellette. Azon a rádión tudtok a hotelben lévőkkel beszélni. *Mondja őszintén.*

*Lien Yoira néz és kicsit szipog, de bólint ránézve is, majd mielőtt felállhatna nyakába borul és megleli, majd lassan elengedi és hagyja felállni őket.*

*Yoira nézek, majd Jamesre a vezeték név szöget üt a fejemben. Grey... ő Ethan huga lesz akit keres. Nagyot sóhajtva nézek újra Yoira.*

- Elégette őket, mert veszélyes lett volna a tengerbe dobni. *Mondom őszintén James helyett válaszolva.*

-Alexia! De jó hallani a hangod, viszont nincs idő a fecsegésre! Igen a szigeten vagyok a világító toronyba. Mi a helyzet nálatok. Mindent mondj el, de valószínű most nekünk innen menni kell de minél gyorsabban. Van egy helyi kislány velünk. Nem vagyok egyedül és Ethan is itt van, bár... ő még Asroc fegyháznál elszakadt tőlünk. Téged keres szóval örülök hogy épségben vagy. Fontos lenne, hogy mindent elmondj amit tudsz! *mondom sürgetően és a cuccokat kezdem el összepakolni és Yoira és Elisre nézek.*

- Ha a füst vonzza őket akkor viszont menjünk... kénytelenek leszünk motorral menni. Nézek a csapatra, de minden szavam hallja Alexia.*

- Nézd Alexia! Rajtam kívül 3 társam van még itt velem plusz egy kislány. Szóval részletes beszámoló kell arról, hogy mennyi fertőzött van felétek.

Az elemzés talán túl szakszerűen hangzik... csak véleményt formálok magával kapcsolatban. Nem a sötét titkok érdekelnek vagy a nagy múlt... pusztán a jelen. Ahhoz, hogy valamilyen szinten esetleg össze tudjunk dolgozni, vagy hogy meg tudjam tartani az egyezségünk rám eső részét, ha csak csekély mértékben is, de ismernem kell magát. * Közli teljesen tárgyilagos hangnemben. * Ön is ugyanezt teszi velem... Keresi a határaimat és a gyenge pontjaimat, amik közül párat valószínűleg már el is árultam magának.

* Ismerős hangú nő... tehát valamelyik tudós vagy a gyár egyik dolgozója... esetleg szigetlakó. Könnyedén lehet az a csapat, akik leszakadtak innen... Ez csak egy dolgot jelenthet: a húga is ott lehet velük... vagy talán James és Elis próbált üzenni, és pusztán csak ismerősen csengett a hang... Túl sok a feltételezése és az olyan pont, ahol szinte csak vak reményekbe tud kapaszkodni. * Azt tudjuk, hogy pontosan merre vannak vagy honnan jött az adás?


* Alexia hangosan felsóhajt a válaszra. * Ha itt lennél, gyomorba könyökölnélek... Nem fecsegek, csak tudni akarom, hogy mi a fene történt veletek! Ethanről hallottam... mármint, hogy bevitték az Ashcroftba, de azóta semmit sem tudok róla. * Tart egy kis szünetet, majd folytatja. * Megvagyunk, még kitartunk egy ideig... talán egy hétig. Van bőven élelmünk és innivalónk, fegyverből is akad pár, mert út közben gyűjtögettünk, ahol csak tudtunk. Az egész csapat velem együtt 14 személy... Vannak köztünk nők, gyerekek és férfiak is. Pár rendőr, ők tartják a barikádokat, a többiek pedig innen-onnan. * Hallja, amit James mond, így rögtön közbe szól. *

A füst annyira nem vonzza őket... inkább a mozgás és a hangok. Ha tehetitek, akkor halkan végezzetek velük vagy kerüljétek ki őket. A füst... csak jelez nekik, mintha egy lámpát kattogtatnál a sötétben. Valószínűleg azért mennek rá, mert mozog... és ahol mozgás van, ott táplálék is. Az utakon nem tudom mi a helyzet, de a medencék felől rengetegen jönnek felénk. Pontosabban csak... lézengenek és várnak. Akárhányszor lövünk, többen is bebotladoznak az épületbe. A második emelet teljesen a miénk a főépületben... Szólok a srácoknak, hogy számítsanak rátok és figyeljenek. Francba... tényleg nem tudom, hogyan juthattok át azon a hordán... talán hátulról próbáljátok meg... Vagy tereljétek el a figyelmüket. Láttam néhány autót parkolni nem messze, ha valamelyiket meglövitek, van esély arra, hogy bekapcsol a riasztója... Amíg arra figyelnek, talán van esélyetek...

Csak... ne nyírassátok ki magatokat, vagy esküszöm, még én is megverlek! * A végét félig viccesen, félig elkeseredetten teszi hozzá. *

Ahm..... akkor jó. De ha lehet ne is gyertek a szigetre. Ha úgy adódna és valamire szükségünk lenne ,majd értesítünk titeket és maximum egy találkát lebeszéltek Jamesel.
*Beszélt a zsenikével ,hiszen a néger férfi most mással volt így elfoglalva.*
A lényeg ,hogy ne keltsetek nagy feltűnést, bár amíg nem jöttök ide, nem hiszem ,hogy gond lenne. Az otthoniakkal kapcsolatban..... ne adjatok ki semmilyen információt. Épp elég öröm nekik ,hogy most nem terelődik rájuk a kormány tekintette. Hadd élvezzék ki.

*Amikor Lien megölelte egy pillanatra teljesen ledermedt s csak térdelt előre nézve. Nem tudta mit csináljon, a kislányra pillantott.*
Ahm.... Yokatta.

Igen...viszont a fűst....
*Kezdte ám ekkor Alexia mindent elmondott helyette is. Sőt még több információt adott, aminek azért valamennyire örült. Azzal vissza pillantott a másik két felnőttre. Nézte egy kis ideig hűvös szemeivel őket ,majd ismételten felment a lépcsőn s a korlátnak dőlve nézet szét. Elkomorodott. Vissza lépett a lépcső tetejéhez ,majd leguggolt ,hogy lássa őket.*
Van egy kis gond.....sietnünk kellene.



- Furfangos....nagyon is!
*Nevetett fel s hagyta, hadd érdeklődjön , ő csak figyelt.
A nő megrázta a fejét.*
- Sajnos nem.... a legtöbb elektronikai berendezésünk nem működik, mintha árnyékolva lennének. Örülünk ,hogy be tudtuk indítani a rádiót. De úgy vélem a sziget belsőbb részéről jöhetett. Ám az a tudat ,hogy vannak még túlélők...mégis csak örömmel tölt el. Nem igaz Doktor?
- Igen...igen. Akkor ott lesz a jelentés másik fele, nem igaz?
- Nem hiszem ,hogy arra figyeltek volna...úram....
- Biztos nem maradt felvétel a beszélgetésről?
- Talán...a végéből....jöjjenek!

-Ez remek Alexia! Maradjunk rádió kapcsolatban végig rendben? Fontos tudnom minden egyes apró részletről. *Mondom határozottan és Yoira pillantok bólintva.*

-Igen mennünk kell. A motorok még szabadon vannak? *Kérdem ránézve és felkapva a hátizsákokat nézek az eltorlaszolsz ajtóra.*

- A benzinkútnál nagyon sokan vannak igaz? Amúgy vannak még túl élők a Hoteltől nem messze lévő emelkedőn, de talán jobb lenne itt tartani ezeket a dögöket... vajon a robbanás mennyire csalná ide a szigeten lévőket? Mert mondjuk ezt a világító tornyot szépen fel lehetne robbantani, ha már távol vagyunk és az elégé nagy robajjal lenne ahhoz, hogy az utakról is ide csalja a dögöket, de akkor nagyon okosan kell csinálnunk. *Mondom elgondolkodva és a Dokira és Yoira pillantok.*

- Zsenikém tudom, hogy hallasz! A Dokit kérlek kapcsold át hozzánk. Ők mégis csak jobban tudnak komunikálni a fertőzöttekről, és jobban tudják kielemezni a viselkedésüket, mint én... *Mondom és ekkor hallom is egyből a Zsenikénk hangját.*

-Rendben James! *Mondja és a Doki rádióját is becsatlakoztatta a beszélgetésbe.*

-Yoi szívem szerelme nagyon vigyázz magadra. Mi itt maradunk nem megyünk a szigetre max a közelébe megyünk a komppal, hogy a túlélőket el tudjuk szállítani ide. *Mondja határozottan, de ezt majd ti eldöntitek, hogy hova is menjünk értük.*

-Igaz is... a világító torony robbantását és robaját inkább az evakuálási akció során kellene alkalmazni figyelem elterelésnek. Köszi Berinior nem hiába te vagy az ész...*Mondom határozottan és Yoira nézek fel aki sürget minket.*

-Elis kapd fel a kislányt és csak a legszükségesebbeket hozd, kés fegyver és Doki! Kapd csak el ott azt a vasat! Jó lesz azzal lefejezni a dögöket a motorozás közben. *Mondom határozottan és egy hosszú fém csőre mutatok aminek a vége úgy tört el, hogy éles penge szerű lett a vége.*

*Figyelem James szavait és a térképet figyelem, majd mikor megkapjuk a jelet az indulásra leveszem az asztalról és össze tekerve dugom a hátizsákomba.*

-Kész van James bent van a Doki is. *Mondja bele James fülébe. A Zseni mind két frekvenciára rá van állva, így hall mindent, csak nem mindegy melyik mikrofonba beszél.*

-Kösz! Alexia! A vonalba került a mi kis privát Dokink, aki sokat dolgozott a Pandora víruson. Mondd el neki amit nekem is. *Mondom és a szekrényhez lépve nézek a többiekre.*

-Indulhatunk minden meg van?

Egy kis gond? * Teszi fel a Doki a kérdést, miközben ő is feljebb megy a lépcsőn, hogy az egyik alsóbb ablakon abba az irányba nézhessen, amerre Yoi is figyelt fentről. Elégedetlenül ciccen fel, nem tetszik neki a látvány. * Errefelé tartanak, jobb lesz, ha szedjük a lábunkat... feltéve, ha nem akarunk itt maradni a toronyban... remélem nem akarunk, mert ahhoz nincs elég vizünk, hogy mindannyian ihassunk eleget...

* Hallja lentről James hangját, majd a rádió is átáll egy halk reccsenés kíséretében a másik sávra. * Remélem, hogy egy nyelven beszélünk, mert nincs kedvem elölről kezdeni minden magyarázatot...
Attól függ, hogy te milyen nyelvet beszélsz... * Mondja a nő lemondóan felsóhajtva. * Szóval dolgoztál a víruson?
Igen, és valószínűleg még mindig az én kutatási anyagomból éltek... Nem, ezért nincs harag, csak ne merészelj velem lekezelően viselkedni...
Nem is állt szándékomban... * Az valóban igaz, hogy egy bizonyos kutató adatait szinte bibliaként tekintik, főleg a fertőzés részletes bemutatásával kapcsolatban... *

Szóval azt mondjátok, hogy a hoteltől nem messze vannak a többiek... Arrafelé az orvosi épületek vannak, logikus helynek tűnik... Ha el tudtok idáig jutni, akkor együtt kitaláljuk a következőket, de vigyázzatok a seggetekre. Ami a robbantást illeti... valószínűleg odavonzaná őket, de nem ennyire egyszerű a helyzet. Fel tudunk menni innen a hotel tetejére, viszonylag tiszta a terep odáig. Onnan be lehet látni a szigetet... Ha a horda és a robbantás pontja közé kerültök, akkor máris csapdában vagytok... Hiába a figyelemelterelés, közöttük elsétálni szerintem lehetetlen. Nem tudom megígérni, hogy fentről mindent belátunk... a fák miatt sok szakasz nem könnyen kivehető még távcsővel sem...

* A Doktor ehhez nem fűz hozzá semmit, nem látja értelmét. Felvont szemöldökkel néz James-re, majd a vascsőre. * Komolyan azt akarod, hogy menet közben egy csővel hadonásszak? Érdekes a gusztusod... * Közli fanyar pillantással, ahogy a fémdarabért nyúl. * Elhozhatom, de nem veszem hasznát. Menet közben annyit érnék el vele, hogy leesek... Egyébként nem úgy volt, hogy gyalog megyünk, mert nincs elég benzin és túl hangosak azok a dögök?


Ha meghallgatjuk, talán többet megtudunk... és mielőtt megpróbálna erről "lebeszélni", emlékeztetem az egyezségre, amit az előbb kötöttünk. Minden apróság számíthat, és akár a maga élete is múlhat rajta... * Emeli ki szándékosan a végét. Belekapaszkodik az ágyba, úgy áll lassan talpra. Úgy érzi magát, mint akit alaposan megvertek, ráadásul nem éppen stabil, de egy egyszerű, rövid sétához még van elég ereje. Ha valamit megtanult korábban az az, hogyan ignorálja a sérüléseit, ha komoly dologról van szó. *

Szóval egy jelentést keres... mit tartalmaz és miért annyira fontos? * Teszi fel közben az újabb kérdését. *

Van lőszerünk, de nem túl sok. Robbanó anyagunk ,meg nincsen jelenleg. Ott maradt a fiúknál, amikor szétváltunk a börtönnél. A motorok benzinje meg nem okozna nagy robbanást...legalábbis nem akkorát.
*Pillantott a könnyed táskára amit eddig is cipelt, ezután kezdett lemászni ,persze megvárta ,míg a Doki előtte lemászik a lépcsőről. Miután ő neki is sikerült vissza pillantott a néger férfira, karba fonva a kezeit.*
Emellett ha a robbanás csalja őket... akkor az utólagos terveddel értenék egyet, de jelenleg ezt az egészet elvethetjük, a megfelelő eszközök hiánya okán.

* A "Szívem szerelme" kifejezésre felvonja egyik szemöldökét, majd belepöccint a saját fülesébe, így az adás másik végén egy hangos zavart lehetett hallani, ami ha éppen hallgatta a Zsenike ,akkor nem volt túl kellemes a fülének.
Utána csak csendben figyel és vár. Látja ,hogy Elis sem csinál másként, a Doki és James meg el tudnak most beszélgetni a nővel is. Amint kijön a parancs előrébb lép, bár a kérdést előtte feltették, így csak a néger ,nagy férfira pillant hosszan. Várja ,hogy végül mi is lesz. A vas szekrényhez lép, majd megcsapja az oldalát.*
Bárhogyan is indulunk el... előtte elhúznád nekünk?

- Nem csak a vírussal kísérleteztünk. Az egyik mutálódott rész pedig nagyon is érdekes... ám sajnos a jelentések és kutatási feljegyzések fele, méghozzá fontosabb része nem itt van.
- Mert akkor történt ez a "baleset" úram....
*Látja ,hogy a férfi még nincsen a legjobb állapotban, de ne nyújt segítő kezet. Valószínűleg nem is fogadná el, ő pedig biztosan nem menne ebbe bele. Jobban szeret magára gondolni ,mint másokra, éppen ezért megtartja ezt a közkedvelt sorrendet maga körül. Én, én ,én. Amint a nő megtartja az ajtót, ő ,a háta mögött összekulcsolt kezekkel lép ki ,majd megy tovább a folyosón, míg a nő megvárja még Ethant is ,s csak ő utána csukja vissza az ajtót. Még rápillant a férfira megértően ,majd felajánlaná segítségét ,mikor megérzi magán a Doktornak a tekintetét. Az bár mosolygósnak tűnt, a nő ijedten indult inkább előre.*
- Mutassa az útat.
- Igenis!
*Úgy 5 percig mentek a folyosón ,míg elértek pár szobával arrébb. Ott benyitott, miután kopogott párat. Bent a férfi hirtelen pattant fel s biccentett a "fönöknek" ,majd felvont szemmel kísérte végig ahogyan a vendégük is megérkezik, majd leül.*
- A felvétel...
- Ahh.. igen..igen.. * Fordult vissza az alacsony és sovány férfi a szerkezethez ,majd elkezdte vissza tekerni.* Sajnos nem tudtunk túl sokat felvenni...de amit igen, az jó hírekkel szolgálhat.
*A nő erre bólintott, de a Doki, csak leintette őket.*
- Inkább játsszák le.
- Máris!
*Azzal a felvétel, amit Alexia mondott, annak a végét, az utolsó 2-3 mondatott lehetett, néha megreccsenve, zajosan, de mégis érthetően hallani. A Doktor az állát piszkálta ,mialatt elgondolkodott.*
- Túlélték....

-Francba... hozhattunk volna pár dinamitot... *Mondom elhúzva a szám majd Yoira és a Dokira nézek.* -Mennyire vannak messze? *Kérdem miközben elkezdem eltolni a szekrényt.*

- Jah gyalog mentünk volna, ha el lehetne rohanni előlük... de mivel vázoltad, hogy esélyünk nincs így marad a motor! *Mondom határozottan és mivel a Dokinak igaza van így én veszem át a csövet.*

-Add ide! Majd elvisszük. Akkor Alexia azt mondod , hogy menjünk a gyógyépületekhez vagy mikhez? Jó akkor menjünk oda... Ha nem nálatok van Ethan akkor szerintem ott lehet... a vízbe ugrott és itt sodródhatott partra. Láttuk a fegyházi zubbonyt amit úgy vélünk ő viselt. Elis! Kapd fel Lient és induljunk. *Mondom határozottan és annyira tolom el a szekrényt amin kiférünk és én megyek előre a csövet magam előtt tartva. Ahogy kilépek minden fele figyelek ágakra az útra, szerencsére nincsenek még a közelbe. Kintebb lépve megyek a motorhoz, és reménykedek benne, hogy nem lesz meglepetés. A csomagtartót felnyitva dobom be a cuccot gyors és zárom vissza.*

-Doki te velem jössz!

*Én is ki megyek Liennel az ölemben a motoromhoz és a kislányt felültetve nézek szét, majd Jamesre.*

-Nem a Doki velem jön... Yoival nem fog menni, és ti más csatornán vagytok, mint mi! *Mondom határozottan és Yoira pillantok, mert látom, hogy ebben egyet értek.*

-Azt hiszem ezt megbeszéltük! *Mondom felpattanva a motorra és látom, hogy egyre jobban közelednek.*

-Ne lőjünk, míg messzebb vannak. Spóroljunk a lőszerrel. *Mondom amire James is bólint.*

-Yoi vedd elő a hangtompítós pisztolyod... Azzal te irthatsz, de nekünk nincs olyan. *Mondom és én is fel ülök a motorra.*

-Induljunk!