Living Hell (Nyitott) [+18]

*A beszámolót végig hallgatta, de csak elhúzta a száját rajta. Úgy érezte ,tudott volna mondani rá valamit, de mégsem tette, s valószínűleg a srác ezért járt még jól. A dicséretnél azonban ő is hátrapillantott s megnézte a kis társaságot, az alvó kislányt és a másik kettőt. Egy kis ideig csak nézte őket a kék szemeivel, majd akkor kapta el, amint a fiú nagyobb zajt csapott. Hangja rideggé vált.*
Ha lehet akkor maradj csendben, különben nagyobb az esélye ,hogy megtalálnak minket. Gondolom ezt te sem akarod. De hidd el, nyugodtan kiengedlek...ha nem leszel csendben tekintettel a többiekre.
*Ezután jött a koki, ami jobban megtette a hatását. Vissza pillantott és figyelte rezzenéstelenül a kinti részt. Amikor James vissza kuporodott oda, ahol előzőleg ő volt, halkan szólt hozzá.*
Feszült vagy...ez érthető, de figyelj oda. Ők csak civilek...ez a koki meg erősebb lett egy kicsit. A kölyök nem egy izomember.... nem biztos ,hogy sok ilyet kibírna tőled. Keresd meg a fegyelmezés más módját.

*Arra ,hogy nincsenek sérülések megnyugodva bólintott. Ismételten a kinti részleget figyelte, de ez megnyugvással töltötte el. Akkor csendes lesz az éjszakájuk. Így a gyerekekkel csak ez lett volna nehéz. A reggel haladtával valószínűleg lassan majd a csoport többi tagja is megérkezik... ha kiszámolja.. durván délben maximum.... addig viszont nagyon kell vigyázni.
A Doki és a srác hangját nem hallja egy ideig, s úgy tűnt a szuszogás az Elistől és a kislánytól jön. Jó.. legalább ők pihennek. A másik kettő meg valószínűleg éppen vizsgálatot tart. James itt ül tőle nem messze, de látja rajta ,még így a gyér fénynél is ,hogy fáradt és feszült. Nagy teher nyomja most a vállát, hiszen a férfi inkább egy medvebőrbe bújtatott mézes mázos szívű bocs, mint valami más.
Akkor figyel csak fel a szemüveges férfi vissza jövetelére ,mikor az csak úgy rákérdezz a vérzésre. Rá ..vagyis inkább a sötétben felé emeli kék szemeit.*
Van egy pár, bár azt ,hogy "női" elégé felületes hozzá tenni.
* Játszott el a szavak értelmével ,majd egy mosollyal fordult ismételten kifele. A humorát amúgy sem érthették sokan. Így inkább válaszolt rendesen is.*
Nem lesz gond az este Doki.

*Mindenki pihent ,csak ő figyelt kifele. Minden neszre felpillantott, mégis olyan csendes volt ,hogy még a légzését is alig lehetett hallani. Időnként azt visszatartva figyelt. Szerencsére nem érezte ,hogy álmos lenne, de az idő lassan telt, főleg a nagy csendben. Legszívesebben ismét elővette volna az egyik kötetét s olvasott volna. De nem tehette meg, és nem is tudott volna a hold világításával. A percek és órák teltek egymást után. Nagy csendben.*


- Azt mondtam lenyűgöző, nem tökéletes. A kettő között igen nagy különbség van. Bár ezt nem mindenki veszi komolyan. Pedig kellene.
*Vigyorodik el, majd még rápillant annak szavainál.*
- Mint mondtam...nem félek.... * bár nem volt túlságosan meggyőző, de igyekezett az lenni.* Lehet ,hogy szerény személyemet nem fenyegetted meg, de valamit, valakit aki igen erős szimbiózisban él velem...na azt igen.

*Ülve nézi ,hogy hat a szer. Amint a kérdés vissza tér szélesen mosolyodott el. Túl sok minden érdekelné, de végül csak kitámasztja az állát s úgy nézi, hosszan.*
- Látom érzed már a szer hatását. Pár óráig hat és utána nem mutatható ki a szervezetből. De ha túl sokat használják, túl gyakori időkben akkor olyan ,mint más kábszer. Tönkreteszi az elmét.
*Itt mutatóujjával megkocogtatja jobb oldalt, a homloka szélét.*
- Kikkel szövetkeztél a kormány ellen? Mennyit sikerült megtudnod? Mit láttál pontosan ? A városban, és a börtőnben szintén.

*Felkuncogok a Doki szavain és mosolyogva nézek rá.*

- Meg ismételhetem, de igen jól hallottad. A legjobb vagy a szakmádban. Mindig így gondoltam, de nem mondtam ki sose. Nem akartam, hogy megrészegülj. *Mondom kedvesen majd mikor már fekszek Liennel elég hamar be szundítok. Még hallom, hogy a Doki elmegy a fiúval és érzem, hogy mellénk fekszik be, de már igazából reagálni nem tudok rá. Hamar mélyebben is elalszom.*

-Kösz Doki, de egyenlőre erre szerintem nincs lehetőség, hogy kezeltessem. *Mondja majd mikor a Doki elengedi vissza megy és végig néz a színes társaságon. Elist veszi jobban szemügyre, így ahogy alszik igen tetszetős neki az amit lát. Ahogy a húgával törődik és vigyázz rá.*

- Ez az Elis igazán szemre való... Hány éves? *Kérdi a Dokira nézve, de látja, hogy az befekszik mellé, és nem is húzza arrébb a pokrócot így nagyot sóhajtva telepedik le a másik külön lévő pokrócra, amit igazból a Dokinak készített ki. Úgy gondolta, majd ő fekszik Elis és a húga mellé, de beelőzték. Hát ez van. Biztos ők együtt vannak. Ezzel a gondolattal alszik el, bár nem éppen jó álmai vannak. Elégé forgolódik és nyugtalan.*

-Tudom, hogy civilek... de a suhanc pedig tini... elégé sok tinédzserrel volt már dolgom ahhoz, hogy tudjam, hogy kell fegyelmezni... de ha nagyon fog pattogni eskü leütöm... és nem volt az olyan nagy mint látszott... azért tudom kontrolálni az erőmet Yoi. *Mondom őszintén és magam elé meredek egy darabig, majd beszundítok. Hosszú idő után már el is bóbiskolok. Halkan szuszogok és még álmomban is ezen jár az agyam, hogy reggel mit hogyan kellene csinálni, hogy jó legyen. talán 3 óra elteltével ébredek fel és állok fel a sarokból. Odalépve Yoihoz halkan simítom meg a hátát. Aggódón pillantok rá.*

- Menj aludj egyet. Át veszem az őrködést. És ez parancs. Pihenned kell. *Mondom határozottan és átveszem a helyét az ablak mellett.*

Egyelőre... de amint kijutottál innen, lesz. Ezt azért nem garantálom, viszont az esélyeid jelenleg nem nulla körüliek. Hé, a csaj tabu, inkább örülj neki, hogy biztonságban tudhatod a seggedet. A húgodra koncentrálj, ne a gyíkodra, különben kivesézlek... szó szerint. * Közli felvont szemöldökkel a sráccal. Nem szimpatikus neki, és kinézetre sem éppen az esete, így egyáltalán nincs oka kedvesnek lenni vele. Tudósnak nézte vagy nem, már nem igazán befolyásolja. *

* A Doktor felnevet Yoi megjegyzésén, bár visszafogja a hangját. * Gondok, mi? Melyikünknek nincs... * Mondja csendesen, majd behunyja a szemét. Sokáig nem alszik el, csak a szemét behunyva pihen. Talán egy óra telik el így, mire mély álomba merül; ha nem ébresztik fel, akkor magától csak hajnalban kel. *

A PharmaLife konkrétan, mint szervezet, vagy csak a szenátor, aki pénzeli? * Teszi fel élesen a kérdést. * Ha nem félsz, akkor ne emlegesd folyton... az ellenkezőjére ébreszt egy elég erőteljes gyanút... * Ha nem lenne lekötözve, már valószínűleg leütötte volna a pasast, de így pusztán annyit tehet, hogy vár egy megfelelő pillanatra, amit az ereibe jutott szérum késleltet. *

Kösz, hogy emlékeztetett, mennyire utálom a magához hasonló fazonokat... * Hallja a kérdéseket, de szinte nem is a fogva tartója hangján, hanem mint egy belső parancs, amit teljesítenie kell. Egy erőteljes ösztön, aminek nem mondhat nemet. Próbál küzdeni ellene, próbál szabadulni a béklyója alól, de képtelen rá. Összeszorítja a szemét, az ajkai viszont nem engedelmeskednek neki. * Kívülállókkal... olyanokkal, akiket már keresnek. Tudok a vírusról, a cégről, a politikusokról és a katonaságról... a betöltött szerepükről. Az utolsó láncszem hiányzik, amit akkor szerezhettem volna meg, amikor elfogtak és idehoztak...

A börtön... káosz. Egy szétmarcangolt fegyőr segített megszökni. Mindenhonnan lövéseket és kiáltásokat hallottam, aztán rám támadtak. Először egy fertőzött bukkant fel, utána pedig a fegyőr, akivel pár perccel azelőtt még beszéltem. Rengetegen voltak, a tető felé kellett mennem. Egészen a leszállópályáig futottam, ahol a tengerbe ugrottam. Talán a parton lehettem, amikor felébredtem... két hangot hallottam, és valahonnan más kiáltásokat, talán egy motorcsónakot is. Többre nem emlékszem.

Tudom....tudom.
*Pillant James-re amikor az még a tinédzser fiúról beszél ,majd hátrasandít amint a kölyök Elisről kezd beszélni. Ridegen, már éppen mondana valamit, de a Doki beelőzi, így nem tesz hozzá semmit.
A nevetésre, a halvány mosoly megmaradt. *
Melyikünknek nincs.....
*Ezután hagyja őket pihenni, hiszen mindenki elcsendesedett. Az figyelmét a feladatára koncentrálja egész éjszaka. Csak időnként gondolkodik el azon ,hogy reggel hogyan tovább. Ez leginkább két dologtól függ. Attól ,hogy a többiek mikor érnek ide, és hogy reggelre megjelennek e a zombik. Zombik , sosem gondolta ,hogy egyszer így ,az életben fogja használni ezt a kifejezést. A horror filmekben látott szörnyűségek életre keltek, és sokan még csak nem is tudnak erről. Ahogyan az órák teltek, egyszer-egyszer megdörzsölte a homlokát egy kicsit. Bentről hűvösebb szellő fújt be.*

*Nem tudja pontosan hány óra telt el, de arra rezzent meg, hogy a férfi megérintette a vállát. Látta ,hogy aggodalmasan pillant rá, de csak vissza fordult.*
Hagyd csak... nem vagyok fáradt. Még tudom csinálni...
*Kezdte de a parancs szó hallatán elhúzta kicsit a száját, s úgy pillantott a férfira, aki ezt most láthatta is, arcának feszületéből. Arrébb lépdelt egy kicsit ,majd leült és a falnak döntötte a hátát. A plafont kezdte el tanulmányozni mialatt beszélt.*
Ugye tudod ,hogy ha a srácok nem érnek ide délig, és felbukkannak a dögök, akkor nem lesz sok választási lehetőségünk?
*Kérdezte komolyan, mégis csendesen, aztán lehunyta a szemeit pihenni, de nem aludt mélyen. Ismételten az aznapi "álom" ismétlődött meg, csak most egy picivel több.*
- Iza !

* A nyájas hang úgy beleivódott emlékezetébe ,hogy hirtelen pattantak ki a szemei és dőlt előre. Megdörzsölte a szemeit hosszan, majd körbe tekintett. Kezdett világosodni, így felállt lassan. A többiek még úgy tűnt aludtak. Enyhén pillantott rájuk.... ha nem is mutatta,.... nem akarta ,hogy bajuk legyen. Nem szabadott volna itt lenniük.... Aztán James-re pillantott hosszan. Vissza pillantott mellé.*
Van valami?
*Kérdezte de ekkor éles hangok csapták meg a fülét. Lövések dördültek kintről ,majd egy kiáltás, aztán csak a mellék hangok. Feszültebben vonta össze szemeit.*
Francba! Felkeltem őket.... James....csendesen és óvatosan próbálj kinézni....ha nem vesznek észre nincs gond, de ha körbevesznek nem maradhatunk.

* Nesztelenül ,mégis egy pillanat alatt ott termet hátul. Finoman ébresztette fel először Elist.*
Kelj fel.... csendben. Lehet mennünk kell.
* Azzal a Dokival is ugyan így tett. A most nagyon nyugodt férfi keltegette pár ugyan olyan érintéssel ,mint előbb a lányt.*
Doki... kelj fel. Szedd össze magad.
*Végül a kölyökhöz ment ,akit megnézett ,majd inkább meglökdöste. Hangja kicsit keményebb volt.*
Kelj fel, de ne ijessz a húgodra.

*A férfi arcán még mindig hosszú vigyor ült, de azért lehetett az apró rángásból látni, hogy igenis idegesíti a férfi beszéde. Nem szerette ha így ellent mondanak neki. Kérdésére széltében vigyorodott el.*
- Az egyik is.... és a másik is.
- Ohh... hát még van kedved kötekedni ? Arcátlan egy hapek vagy..az biztos.
*Vonta össze szemeit, mialatt megigazgatta a szemüvegét, majd hirtelen vigyorodott el ismét.*

* Az állát piszkálta hosszan s hümmögőt mialatt feldolgozta a kapott információkat.*
- Értem...értem. Nagyon érdekes.
* Mondta azzal végül ismételten elmosolyodott s megállt a mozdulatban.*
- Motorcsónak ? Akkor az valószínűleg ott is van. Tökéletes menekülési útvonal, ha úgy adódna. Viszont azzal valakinek jönnie is kell. Én nem várok senkit...talán az ön barátai azok. Nagyon mókás helyzet lesz.
*Állt fel, de még így sem volt túl magas a másikhoz képest. Háta mögött fogta össze kezeit.*
- Eddig is tudtam ,hogy sokat tud......de rájöttem most ,hogy mennyire sokat. Igen az utolsó láncszem...hát.. azt már nem fogja meg találni, ha innen ki is jut. El lett intézve.
- Hagyom ,hogy egy kicsit pihenjen... utána kell néznem valaminek.

-Eddig semmi nem volt. *Mondom határozottan és a lövésekre és kinti hangokra én is felfigyelek. Óvatosan próbálok kinézni. Át megyek az ablak másik oldalára de innen semmit nem lehet látni. Majd feltűnik két alak és csak két járkáló ám valószínű, hogy a lövésekre többen fognak jönni nemsokára.*

-Még nem vettek észre legyetek csendben a víz felé fogok kimenni innen. Ti a motoroon az ajtón és gyorsan hajtsatok el innen. *Mondom Yoinak halkan miközben ébresztgeti a többieket.*

-A csónakokat el kell rejteni ugyanis az az egyetlen menekülési utunk lesz a szigetről. Yoi te a Dokit és a gyerekeket viszed el innen Elissel én meg elrejtem a csónakokat. A benzin kúthoz menjetek amilyen gyorsan csak tudtok. Még jó hogy halkított Elis a motorok hangján. Tankoljatok a motorokba én is oda fogok menni amint meg van a motor csónakok elrejtése. *Mondom határozottan és két fegyvert teszek el magamnak a plusz 1 zsákból amit én eddig cipeltem és két tárat.*

-A lőszerrel óvatosan bánjatok. Nincs sok nálunk. *Mondom és mielőtt bármit is mondhatna vagy ellen vetést tehetne a banda már ki is mászok óvatosan az ablakon. A két alak már el is tűnt innen és szerencsénkre a járkálók se közelednek. Eloldom a két motorcsónakot a ház mellől és a kötelekkel kezdem el őket magam után húzni. Szerencsére gyorsan haladok a vízben könnyű még őket húzni. Szemmel keresek egy megfelelő rejtek helyet nekik és afelé indulok el. Nem tudom mennyire lesznek szem előtt, de csak ha az egyik is megmarad már jó. Az egyik sziklához kötöm az egyiket és szürke ponyvával takarom le, hogy sziklának tűnjön és a másikhoz a másikat és ugyan így járok el.

A fahíd ellipszisnél a tőlünk távolabb lévő íven viszont már látom a járkálókat. Igyekszem vissza érni a csapathoz.*

~Eközben a kunyhóban~

*A lövésekre nyitom ki a szemem és utána nem sokkal Yoi is ébreszt, de már ébren vagyok. Nagyon finoman kezdem el ébresztgetni Lient.*

-Ébresztő. Lien. *Mondom de a kislány is nyitja már a szemét és nagyot ásítva nyitja ki újra. Pislogva néz szét és ül fel, ahogy én is vele.*

-Máris reggel van? *Kérdi érdeklődőn és körbe nézve nem látja a nagydarab négert, de ekkor pillantja meg haját borzoló bátyát. Fel áll és nézi a srácot.*

-Merre voltál?*Kérdi duzzogón és Elisre pillant. Nem éppen jó testvéri viszonyban vannak a bátyjával.*

- Mit keres itt? *Kérdi szinte követelőzőn.*

*Nem kicsit lepődöm meg Lien reakcióján. Azt hittem majd örülni fog, hogy a bátyja legalább életben van.*

-Szemmel látható, hogy nem igazán szívleled a bátyád. *mondom pislogva és fel guggolva hajtom gyors össze a pokrócokat és nyomom a zsákomba bele őket. Yoira pillantok fel.*

-Yoi veled mehet Derek? Én meg viszem a Dokit és Lient. *Érdeklődöm ehhez a fel álláshoz ő mit szól, mert ez lenne a legjobb. Én biztosan hajtok, bár jobb lenne ha lőni is tudnék, de mindent nem lehet. A Dokira pillantok.*

- Tudsz motort vezetni vagy lőni? *Kérdem érdeklődőn, mert valamelyiket be kell vállalnia.*

*A kemény ébresztésre azonnal ki pattannak a szemei és felülve dörgöli meg a haját és érkeznek a megjegyzései húgától.*

- Én is örülök, hogy látlak Lien...*Mondja kicsit megvillanó szemekkel és nagyobbat ásít. A "megmentőire" néz fel.*

-Mi történt?

* A Doktor álmában már szinte kajánul vigyorog, valami nagyon kellemesben lehet része... legalábbis neki mindenképpen kellemes. Az édes pillanatokból Yoi hangja rántja vissza, szinte jeges késként hatol az elméjébe. A szemei hirtelen pattannak ki, de először alig lát valamit a félhomály és a szemüvege hiánya miatt. * Mi történt? * Teszi fel a kérdést, bár sejti a helyzet valódi mivoltát. A szemüvegéért nyúl, azonnal felveszi, és felül a rögtönzött ágyban a többiekre pillant. Hallja a távolban a hangokat, a kiáltásokat, majd utána már csak azt az éhes, erőteljes nyöszörgést, ami egy kísérteties dallá olvad össze a fertőzöttek előadásában. A közelben vannak... * Legalább hajnalig pihenhettünk...

Ez a felállás jobban tetszik... Gyere, kicsim. * Nyújtja oda a kezét a kislánynak. * El kell innen mennünk, hogy találjunk egy biztonságosabb helyet. Ne félj, vigyázok rád. * Mondja neki gyengédebben, és miközben beszél le is guggol hozzá, hogy a szemébe nézhessen. * Ültél már motoron?

* Elisre pillant. * Még nem vezettem, és nem is akarom vezetni. A lövéssel jobban boldogulok, de ne várd el, hogy tökéletes legyen a célzásom... A célpontjaim eddig mozdulatlanok voltak. * Mondja egy sötétebb szikrával a szemében, amit valószínűleg csak a nő érzékel igazán. * Gyerünk, mielőtt meggondolom magam...

Nem kötekszem, egyszerű tényeket közlök... Ha egy szócsata lenne minden álmom, akkor kétségkívül más tónust használnék. * Válaszolja a korábbi kérdésre már a szer hatása alatt. Talán ezt a részét még élvezi is, tényleg így gondolja, viszont a kábítás miatti erőltetett őszinteség ki is mondatja vele. *

Nem tudom, hogy ki érkezett a motorcsónakkal. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy valóban hallottam, sokkal jobban lekötött a fuldoklás. Ezért dolgoztam idáig, hogy mindent kiderítsek, és ki is fogok. * Az ehhez kapcsolódó erősebb indulat úgy fest, hogy képes áttörni a drog okozta károkon, ez a mondata kevésbé hat tompának. Szeretne megszabadulni ebből a furcsa űrből... *

Nehezen mehetnék el innen, tekintve, hogy ide vagyok kötözve... * Közli a férfivel. *

*Komolyan pillantott James felé, nem volt idő semmilyen más dologra. Sem érzelemre ,sem haszontalan gondolatokra.*
Hai!
*Bólintott a főnök felé. Ha sokan vannak ,hiába maradnának itt csendben...túl sokan vannak a házban, lehet megtalálnák..akkor viszont e menekülés lenne nehéz a gyerekekkel. Most kell elmenniük ,míg nincsenek sokan.
Ezek jártak a fejében mialatt még hátra pillantott. Látta ,hogyha nehezen is, de mindenki felkelt. Elis kérdésére és szavaira rásandított felvont szemöldökkel a kölyökre.*
Rendben van. Hé Derek! Gyere ide.
*Szólt neki, de azért nem túl hangosan.*

*Ezután megvárta míg a többiek elkészülnek. Azt a kis időt arra használta ki ,hogy körbe nézett ,mennyire vannak a közelben ,hogy mikor nem figyelnek, hogy tudjanak menni. Amint úgy tűnt tiszta a levegő intett a többieknek. A motorokat kitolták. Hallotta ,hogy a Doki mit mondott a célzásról ,így inkább a szőke lányra pillantott.*
Menjetek elől, majd én fedezlek titeket.

Derek...igaz? Szállj fel. Tudsz motort vezetni vagy azt is nekem kell? Fegyvert nem adok a kezedbe, de ha lövésre kerülne sor, hajolj el. Én mindig pontosan célzok.
*Jelentette ki mialatt még vissza pillantott, majd felszállt a motorra. Azért kicsit aggódott a pót papa miatt. Majd várt fiúra. Messzebbről már látta ,hogyan közelednek a hullák. Szerencsére lassúak voltak, ez nem volt akadály..inkább az ,hogy rengeteg volt belőlük...elől csak pár-pár...de utána...*


*Bólintott a férfi szavaira s még megfontolta a már eldöntött válaszokat. Hangjában felmerült gondolatai egy része, még ha ki sem mondta azokat.*
- Azt hiszem ettől függetlenül jobb ha utána nézzünk. Ha esély kell, akkor ez az egyik, és az embereknek mutatni kell valamit, ami lehet az esély egy darabkája is.
*Majd felvonta a szemöldökét s úgy pillantott hosszan a férfira.*
- Nem mellesleg, jobb ha utána nézünk, mielőtt váratlan dolgok érnek.

*Egy pillanatra megijedt s hátra tántorodott, amint a férfi úgy tűnt kitörni készül a szer hatás alól. Meglepte, de nagyon is tetszett utólagosan ez neki. Így sok mindent kibírhat még. Az ijedelem után felvette a szokásos mosolyát, majd megigazgatta zöld nyakkendőjét.*
- Hát , én csak őszinte voltam önnel. Menni fog e vagy sem, azt az idő és a körülmények eldöntik. Higgye el, jobb ,hogy itt van...élvezze ki.
* Azzal megfordult, de még eszébe jutott valami.*
- Mi a kis bandája neve? Merre lehet őket találni és... mennyit tudnak a vírusról?
*A válasz után gúnyos mosoly tűnik elő, végül az ajtóra kapja a tekintetét. Az egyik volt kollega lépett be láthatóan feszülten. Megtámaszkodott az ajtókeretben...sietett.*
- Úgy tűnik ,hogy Alfonst elkapták uram! Lövéseket hallottunk, de aránytalanul sokat és össze vissza. Viszont van itt valami más is.... kérem jöjjön azonnal!
- Ohh... máris.
*Azzal még hátra pillantott Ethanra.*
- Pihenjen még egy kicsit Grey.

*Lien a Dokira pillant amikor az hozzá beszél és most nem fél inkább mérges, hogy miért az öntelt bátyja maradt életben és miért nem a szülei.*

-Nem még nem ültem motoron. *Mondja határozottan és Elisre pillant.* -Te motorozol? *Kérdi kíváncsian és mikor a lövés is szóba jön teljesen fellelkesül.* -És még lőni is tudsz! De szuper! Igazán vagány vagy! *Mondja lelkesen Elisre nézve, majd vissza a Dokira és kedvesen elmosolyodva biccenti oldalra a fejét.*

- Te is vagány vagy! Majd megtanítasz lőni? *Kérdi érdeklődve a Dokira nézve. és Megfogja a kezét.*

*A kislány láthatóan most nem fél, lehet miattunk és a Doki miatt szavaira bólintok.* -Nem gond Doki ha nem pontos, csak lassítsa le őket. Lien előttem fog ülni a motoron jó Doki? *Kérdem miközben felpattanok és a zsákot a motorom csomagtartójába tuszakolom be, mert most csak a helyet foglalja az ülésen. Szerencsére két zsák be is fér oda. Segítek kitolni a motort Yoinak és felülve rá ültetem magam elé Lient. Nem indítom még be és Yoira pillantok.*

- Várj egy kicsit jön James. *mondom a víz felé bökve ujjammal és tényleg nem volt már messze. A járkálók meg még csak most érték el azt a kis szigetet amire először kikötöttünk.*

*Látom, ahogy ki jönnek a motorokkal a fa hídszerűségre és igyekszem minél hamarabb oda érni. A csónakok két külön helyen vannak és szürke ponyva miatt szikláknak látszódnak, bár csak a hullámok miatt tűnhetnek fel, hogy csónakok. Látoma ahogy Elis felém bök, így még sietősebbre veszem lépteimet. Mikor oda érek felmászok a fa tákolmányra és a motoromhoz lépek.*

-Meg jöttem. Huh... nem vagyok már olyan fiatal. *Mondom kapkodva a levegőt és felpattanok a motorra és Yoira nézek.* -Én vezetek... ez a suhanc csak ne vezesse az én motorom. *mondom sziszegőn és a srácra nézek.* -Pattanj és induljunk mert nemsokára itt vannak. *Mondom határozottan és a srác így is tesz, majd Yoi is felpattan mögém.*

-Elis indulj! *Mondom mikor már a Doki is felült.*

*Míg Jame ide ért oda adtam a kis pisztolyom a Dokinak és ő is felült mellém és mikor James mondta hogy induljak, beindítva a motort indulok meg a fa tákolmányon. Lient magam előtt ölelem át ahogy fogom a kormányt. Nem hagyom, hogy baja legyen. A fa hídon a kereszteződésnél épp, hogy ki tudunk menni, mert a járkálók már csak pár lépésnyire vannak. A parton is elkezdtek megjelenni, aminek nem igazán örülök, de még se engedhetem el a kormányt. James mögöttem jön szorosan és ő is látja. Neki könnyebb a nagy teste miatt elengednie a fél kormányt így leszedi Yoival együtt a parton lévő járkálókat.* Leérve a fahídról a homokon kicsit nehezebb hajtani és a vége kicsit meg is csúszik, de hamar egyenesbe hozva hajtok fel az útra.*

- Bocsi Doki... nem akartalak megrémiszteni. *Mondom határozottan és őszintén.* -Minden rendben Lien ne nézz árjuk. *Mondom határozottan és a kislány mellkasomba fúrja arcát, hogy ne lássa a lényeket Érzem, hogy kezdeti bátorsága és lelkesedése félelembe ment át és remeg. Felém fordul és úgy kapaszkodik belém, mint a Koala kölyök édesanyjába. Nem bánom, mert így legalább tudom, hogy itt van és az útra figyelhetek.*

-Félek! *Mondja ki végül kissé sírósabb hangon.*

-Nem kell félni itt vagyunk Lien! *mondom határozottan és hátra nézek.*

*Most jelenleg nem akadékoskodik és nem hisztizik vagy duzzog. Sodródik az árral és felül James mögé és azt teszi amit mondanak.*

Vagány? Hmm, lehet benne valami, de szerintem te sokkal inkább az vagy. * Rákacsint a kislányra. * Majd egyszer megtaníthatunk, de csak akkor, ha legalább 18 leszel... * Elisre pillant. * Megteszem, ami tőlem telik... Szerintem ne fecsegéssel szúrjuk el az időt, mert hamar ideérnek a zajra.

* A nő mögött ül fel a motorra, nem fogadja el tőle a pisztolyt. * Kösz, van sajátom, nem ékeskedek idegen tollakkal. * Kipattintja a tokból a pisztolyát, kibiztosítja. Hosszú ideje nem lőtt már vele, ideje megmozgatnia "vén" csontjait. A szabad kezével megkapaszkodik, szinte bilincsként fogja az egyetlen lehetséges stabil ponton. * Csak finoman a motorral, mert pisztoly van a kezemben... * Közli sötét grimasszal. *

* Ahogy elindulnak, már a járgány hangjától is kirázza a hideg. * Csak legyünk túl rajta... * Beharapja az ajkát. Igyekszik az utat fürkészni és nem a sebességgel törődni, és próbálja a közelben lévő fertőzötteket leszedni. Kettőt sikeresen fejbe lő, a többinek a mellkasát találja el. A golyó becsapódása pusztán arra elég, hogy hátrébb tántorítsa őket.

Odakint jobb esélyeim lennének... * Talán legbelül kezdi úgy érezni, hogy a kényszeredett közölhetnék és ez a nyílt őszinteség nem is olyan kellemetlen. Sőt. * Nincs bandám. Egyedül küzdök, pusztán az érdekeink közösek egy bizonyos mértékig... Nincs nevük, mert így a hozzád hasonló férgek nem találják meg őket könnyedén. Név nélkül könnyebb elvegyülni, mert nehezebb találni egy emlékezetesebb vonást, mint egy különleges szólítást. Nem tudom, most merre lehetnek... talán a városban, talán itt... talán már egy másik kontinensen járnak... Nem látok a fejükbe, főként nem úgy, ha egy ágyhoz kötözve fekszem kimerülten és annak a szernek a hatása alatt. * Itt tart egy kis szünetet, amíg megköszörüli a torkát. *

Éppen eleget tudnak a dolgokról... legalább annyit, amennyit én is. A közölt információk és a megjegyzettek nem feltétlenül egyeznek a civilek esetében. * A legelső gondolatait mondja ki, nem küzd tovább a drogok hatásával. Hallja a riadt beszámolót, érdekesnek találja a helyzetet. * Nem megyek sehova... * Behunyja a szemét, hallgatja a léptek távolodását. *

* Nehezére esik mozogni, de megpróbálja kihasználni a helyzetet. A bal kezét mozgatni kezdi, igyekszik lazítani a kötést, hogy ki tudja szabadítani legalább az egyik, kezét... *

*Bólint Elis szavaira és vissza pillant. Mellőzte a hirtelen lendületet a fejével, mely inkább kifejezhette volna ,hogy biztosra akart menni azzal ,hogy tényleg jön e a férfi. Végül megnyugodva bólintott arra ,hogy tényleg így van. Talán mintha kicsit örült is volna. Amint az odaért bólintott szavaira.*
Így sokkal jobb.
*Ült fel Derek mögé, majd kibiztosította a fegyvert. Amint elindultak, egyik kezével megkapaszkodott a fiatal fiú derekában ,míg a másikkal tartotta a fegyvert. Még előre pillantott egy kicsit a többiekre, hogy minden rendben van e, majd hátra fordult fél oldalasan s egyenesen tartotta a fegyvert. Hangja rideg zuhanyként érhette Dereket.*
Maradj a fenekeden és nem lesz semmi gond. Hallgass az öregre.
*Azzal mintha meg akarta volna pecsételni a szavait, egy lövéssel fejbe találta az egyik hullát. Nem lőtt feleslegesen, csak azokra amelyek már veszélyt jelentettek rájuk, legfőképpen azért ,mert fogytán voltak a lőszernek és a srácok sem értek még ide. Eszébe jutottak egy pillanatra és, habár nem volt mély kapcsolata velük, azért remélte ,hogy nem esett bajuk. Mindegyiknek volt egy álma.... ami bár csak álom volt, de életben tartotta őket. Ismételten lőtt.
Úgy tűnt a sebesség nem zavarta, lövései precízek voltak és mindig a fejet találták el. Persze ,ehhez az is közre játszott ,hogy már elégé ismerte James vezetési stílusát, s tudta mikor mire számíthat. Így kalkulált.*

*Bár jó párat megöltek, fogyásukat időnként a gyorsaság okozta csak, bár a motor hangjára a közelben lévők közül ,mindig jött legalább egy. Egy jó ideig úgy tűnt ,nem igazán akarnak elfogyni. Elkomorodott, egyik kezével jobban fogta Derek derekát ,mialatt vissza fordult és töltött. Fél szemmel nézett csak hátra, vagy oldalra, de szerencsére most nem voltak közelben.... illetve.
Szemei megrebbentek, ahogyan maga előtt tartotta a fegyvert, s annak csövéből még szállingózott a fűst. Egy pillanatra megijedt.....régen érzet már ilyet.*
Honnan ...jött.... nem lehet olyan gyors ,mint a....
*Ahogyan szemeivel pásztázni kezdte a környezettet, hogy rájöjjön ennek okára, észrevett valami apró fényt. Szemei felvillantak a felismerésnél.*
Figyelnek minket!
James! Jobb lenne eltűnni a nyílt terepről! Ha jól látom arra nincs semmi, forduljunk le! Minnél feljebb kerülünk annál kevesebben lesznek, úgy tűnik most valami lent vonja el a figyelmüket!

*Hallgatta, egy pillanatra arcán a mosoly lefagyott , s felvont szemöldökkel nevetett párat. Nagyon kevesen tudtak így játszani a szavakkal azután is ,hogy az általa kifejlesztett, elég erős igazság szérum a vérükben keringet.*
Figyelemre méltó!
*Gondolta azzal, még hosszan nézte az új információk közlésénél. Ez azért nem tetszett neki. Nem tudott meg többet... csupán pár bolondról....*
- Remek!

* Azzal kiment s követte a nőt. Hamarosan kipillantottak az épületből. Pár fegyveres volt még elől, akik most jelezték ,hogy tiszta minden. A férfi elkérte a távcsövet s ráközelített a hangok felé. Látta ,hogy mi zajlik ott.*
- Örültek. Hamarosan ennyivel több fenevad fog szaladgálni... viszont, valamivel ide kellet jönniük.
*Azzal a másik őrre pillantott, aki hirtelen bólintott a szavaira.*
- Igen uram! Ha gondolja máris utána nézünk!
- Nem...majd később. A reggeli hullám a legerősebb a megfigyeléseim szerint. * Emelte vissza a szemeihez a távcsövet.* Kicsit később lankad arra a terepre a figyelmük és tovább mennek. Jelenleg ott időznek a legtöbbet ahol a legtöbb húst szerezték meg...ez meg a sziget alsó fele volt.
*Elmosolyodott*
- Hihetetlen...lassan...de egyes egyedek kiemelkednek...mintha tanulnának.
- Akkor haladtunk a fejlesztésekkel uram!
- Nem...nem. Az intelligenciájuk nem növekedett... még mindig csökevényes agy sejtjeik vannak..vagy annyi sem. A halál után ,mintha leállt volna az a rész. Hát igen...az agy még mindig feltárulatlan rész az emberek számára.... Nem, ez csupán ösztön. Igen...ez jobb szó rá. Nem is igazán tanulnak...csupán egyeseknél erősebb az ösztön, ami érdekes dolgokra hajtja őket.... képzeljék el úgy ,mintha egy ősemberről beszélnénk. Utánoz, ől az életben maradásért.... bár..ebben a kérdésben nagyon is ironikus ez a dolog. Mivel ők nem foglalkoznak az élettel...nem élnek, nem gondolkodnak.
- Bizonyosan jó ez a filozófia uram.... de mi legyen a behatolókkal ?
- Hagyjátok még őket. Nem jöttek elég közel, az is valószínű ,hogy hamarosan végük.
*Azzal hátra sandított.* De... azért küldjetek két őrt a vendégünk "szobája" elé.

-A lehető legóvatosabb vagyok Doki. *Mondom határozottan és az utat fürkészve vezetek biztosan. A megbeszélt benzinkút felé tartok. Lien erősen kapaszkodik belém és mellkasomba fúrja arcát. Talán zavarnia kellene, hogy mellemre fekteti fejét, de még sem zavar. A kislány közelsége, csak még elszántabbá tesz, hogy kivigyem innen és közben Ethant is megtaláljam. Nem tudom merre lehet. Yoi szavaira a kis rádiómba hallom, és nem sokkal rá érkezik is az utasítás, hogy a világító torony felé menjünk. Arra fordulva fürkészem a tájat. Arra tényleg nincsenek járkálók. Érdekes...*

- Doki azért a pisztollyal csak óvatosan, ha eltalálsz akkor lesz mit gyógyítanod. *Mondom sokat sejtetően és biztosan, közepes tempóval haladok, nem akarom a Dokit megrémiszteni, épp elég volt Yoi leckéztetése.*

*Az útra koncentrálva hajtok Elis mögött biztosan. Egy egy kanyart én élesebben veszek be és elégé bátran vezetek, mivel tudom Yoi így is tud célozni és pontosan lőni. Nem hazudtolja meg önmagát. Mikor felhívja a figyelmem, hogy figyelnek csak szét nézve én is észre veszem. A kisvároskába biztos, hogy vannak zombik, így helyesebbnek látom a világító torony felé menni. Onnan mi is kifürkészhetjük a többi helyszínt.*

- A világító torony felé fordulj Elis, majd le jövünk tankolni. *Mondom ki a parancsot és ő úgy is tesz, ahogy mondtam. Láthatóan eltűnnek hirtelen a járkálók előlünk, és követni se tudnak a sebességünk miatt.
- Remek, itt nincsenek, reméljük a toronyba se lesznek. Csak ne jegyezzék meg merre is mentünk azok akik a parton voltak. *Mondom őszintén és egy kisebb völgyben haladva érünk fel a világító toronyhoz. Derek a hátam mögött ülve kapaszkodik és furcsa mód alig szólal meg.*

- Nocsak a járkálók elvitték a suhancunk nyelvét. *Mondom csípősen vigyorogva.*

-Minek beszéljek? Elég ha most rájuk figyeltek. *Mondja kissé sértődötten és továbbra is kapaszkodik. Mikor a motorok megállnak a világító torony mellett hirtelen ugrik le a motorról és térdre rogyva látványosan csókolja meg a földet.*

- Hál istennek túl éltük! *Kommentálja cselekedetét.*

*Leállítva motorom engedem el a kormányt és a kicsi Lient ölelem át. Megsimítva a fejét nézek hátra a dokira.*

-Átadhatom? *Kérdem hallkan, de a kislány nem akar elereszteni. Valamiért hozzám kezdett el nagyon húzni és ragaszkodni.*

-Hova akarsz menni? *Kérdi félelemtől ittas hangon és könnyes szemekkel néz fel rám.*

- Ne hagyj itt kérlek! *Mondja sírdogálós hangon.*

-Csak James bácsival megnézzük a tornyot, hogy biztonságos-e itt leszek meglásd nemsokára addig itt van a Doki ő vigyázz rád. *Mondom nyugtatólag, de a kislány láthatóan nem akar elengedni.*

-Hagyd Elis megyünk Yoival. *Modom kicsit megenyhülve, bár még a bázison meg lett beszélve, hogy a felderítéseket Elis és én végezzük Yoi pedig őrködik, hisz ő gyorsabban tud lőni, ha kintről jönnének járkálók.

-Rendben. *Szólok oda a nnagydarab négernek bólintva és ismét a Dokira nézek. A motoron ülve maradok és az utat figyelem ami mögöttünk van. Elővéve kis pisztolyom én is figyelem. Derek ekkor jön oda hozzánk.*

-Igazán jól áll neked a fegyver és a kislány. Na meg a motor is. Igazán csini vagy. *Mondja elvigyorodva.*

*Hirtelen kapom Derek felé a fejem és furcsán nézek rá. Ez most bók akart lenni? Ez engem fel akar szedni itt ilyen helyen? Ráadásul mennyi is 17? Na meg még az kellene nekem.*

- Kösz... de jobb lenne, ha nem a csajozáson járna most az eszed. *Mondom megrovóan és vissza fordulok az út felé és azt fürkészem.*

-Miért vagy ilyen rideg velem? *Kérdi miközben húgára pillant. Megsimogatná a fejét, de az csak ellöki. Részben azért is akarta, mert az közel van valamihez jelen pillanatban.*

- Van barátom, szóval hagyj lógva. *Mondom neki, de nem pillantok rá. Igaz nem is az igazat mondtam, de talán ez részben igaz is.*

Ez az ok inkább mellette szól... legalább végre nem a barbár munkát bíznátok rám, és én sem unatkoznék... * Jegyzi meg, de a motoron valahogy kevésbé hat fenyegetőnek, mint normál esetben. Hallja, hogy a terv változik, de nem szól bele, ebbe felesleges. A világítótorony könnyebben védhető, nem lehet annyira rossz döntés... kivéve, ha menekülniük kell, mert onnan csak egyetlen kijárat van. Várja a pillanatot, amikor végre ismét leszállhat a két kerekűről, ezt az érzést egy nagyobb nyújtózással pecsételi le. *

Ha nem is jegyezték meg az irányunkat, a motorok és a lövések hangjai messziről vonzani fogják őket. Mintha egy hatalmas: "erre jártam" transzparenst lobogtattunk volna végig. * A tokba csúsztatja a fegyvert, majd felsóhajt. * Ha nem, hát nem. Majd lekötöm magam valami mással... * Megigazítja a szemüvegét, nem fog erősködni a témában. *

* A tinédzser srác udvarlása és hirtelen rajongása Elis-felé konkrétan nem érdekli, így egykedvű pillantással kezd körbenézni a terepen. Ismeri ezt a helyet, járt itt jó néhányszor, most viszont minden más... Nem a táj változott meg, hanem ő maga. Az épület bejárata felé megy, ott megropogtatja a nyakát. * Veletek megyek... Nem szándékozom itt ácsorogni és hírekre várni. * Nem kérdés, kijelentés: ő már eldöntötte. *


* Ethan hiába próbálja szabadítani a csuklóját, ehhez még túl gyenge és a szer hatása is elég erőteljes a szervezetében. Amikor pár pillanatig tisztábbnak érezte az elméjét, az a harag miatt történt, ami a hatalmába kerítette. Próbálja visszaidézni azt az erőteljes mozzanatot, de hiába. A fejében kavargó hatalmas káosz sokkal erősebb ennél. *

* Egy idő után behunyja a szemét, próbálja kifújni magát, hogy később majd ismét megpróbálkozzon a szabadulással. Az már tiszta a számára, hogy itt nem maradhat... *

*Miután megálltak a motorral, nyugodtan szállt le a tinédzser srác után. Ő most nem sietett, elvégre ahogyan hátra pillantott láthatta ,hogy tiszta a terep. Nem jöttek utánuk. Akkor mégis csak jó ötlet volt ,hogy feljebb jöttek. Átmenetileg is..... lassan pillantott vissza a világító toronyra... hossza nézte, s habár nem volt túl kellemes érzése azzal kapcsolatban, nem szólt. Megvan a maga előnye...de egy igen nagy hátránya is. Találgatta magában milyen magas lehet, végül csak a többiek szavaira pillantott fel. Nem állt messze tőlük, de nem is olyan közel.
Hallgatta, ahogyan diskurálnak ,majd Lien ragaszkodása folytán, ő rá kerül a sor, s a terv megváltozik. Végül is olyan nagy gond nem történt. Bólintva indult meg az épület felé, mialatt elővette a fegyverét s megnézte azt. Nem ragadta be... szerencsére azóta ,hogy emiatt járt Grentnél, a folyamatos "randiknak" köszönhetően, nem történt többször probléma. Kicsit mégis elkomorodott. Az a valami ami megjelent....
Végig azon gondolkodott, hogy lehetett ott. A gyorsaság kilőve.... talán csak nem figyelt egy pillanatra.*
Az lehetetlen.....
*Fél füllel hallotta ,amint Derek elkezd udvarolni Elisnek, de még csak pillantásra sem méltatta az egészet. Tudta ,hogy a srác nagyon nagyot fog esni, ha ezt így folytatja, de egy kis tanulság neki sem árt. Pár pofon...esetleg több. Bár egy ilyen kölyökkel talán a lelki terror jobban hatna. Mialatt ezeken gondolkodott, halványan elmosolyodott, mivel rájött, elég kegyetlenül viselkedik most. Megrázta a fejét a saját gondolatain. Ez nem tartozik rá...és nem csinálhat ilyet, nem is akarna. Ilyen szempontból lényegtelen ez az egész.*

*Ezután a tokba tette vissza a fegyverét és felpillantott. Éppen oda lépett hozzá James és a Doki is. Éppen arra gondolt ,hogy megjegyzi ,hogy a férfi maradjon csak kint, mikor közölte ,hogy jön. Aprót vállat vont, szinte észre sem lehetett venni, majd rápillantott Jamesre.*
Hadd jöjjön. Több szem többet lát, neki négy is van.
*Ismét megengedett a maszk alatt egy kisebb vigyort, majd belőkte az épület ajtaját és óvatosan belesett.*

-Jól van Doki gyere, de maradj lehetőleg hátul, mert nem akarjuk, hogy bajod legyen. *Mondom határozottan és lassan kinyitva az ajtót indulok meg befelé a világító toronyba és elemlámpával világítok mindenhová. Elsődlegesen is a kapcsolót keresem, hogy fény legyen itt is. Mikor megtalálom fel kapcsolva nézek újra szét. A lépcső felé pillantok. Óvatosan haladok előre, fegyveremet előre tartva.*

*Figyelem ahogy be mennek és egyedül maradok a kislánnyal és a suhanccal. Végig pásztázom a környéket, és járkáló után kutatok tekintetemmel. Lien szorosan csimpaszkodik belém és esélyem nincs motoról felállva, miközben a suhanc mellettem áll és ő is figyeli a környéket. Minden egyes bokor rezdülésre ő is megugrik, és jól láthatóan fél mindentől ami körül veszi. Megrázva a fejem nézek a kislányra és megsimogatom a hátát.*

-Nincs semmi baj Lien. *Mondom halkan suttogva és az ajtóra nézek várakozón, ahol eltűntek a többiek, Majd a másik magaslaton lévő épület felé nézek és a távcsőbe nézve igyekszem kicsit vizsgálódni a környéken.*

Legalább nem azt mondtad, hogy néggyel sem látok... * Előveszi a pisztolyát a tokból, ellenőrzi a tárat. Még maradt benne négy töltény, ezt éppen elégnek ítéli meg ahhoz, hogy bemehessen a többiekkel. Végülis nem az ő az élharcos. James nyomában marad, a lehető legóvatosabban lépked a hatalmas termetű néger mögött. Figyel a legapróbb reccsenésekre is. Hazudnia kellene, ha azt állítaná, hogy nem borsózik a háta ettől a helyzettől vagy helytől. Megigazítja a szemüvegét, csak utána próbál kilesni a férfi mellett. * Látsz valamit? * Kérdez rá suttogva. A poros korlát mellett beleér a keze egy pókhálóba, amit igyekszik lerázni magáról. * Egyre jobban utálom ezt a helyet...

* Eközben odakint, a világítótorony előtt... *

* A fák és bokrok reccsenése természetes: gyenge szellő rezgeti a lomokat és a földre hullott elszáradt leveleket. Ezen kívül nem hallatszik más jele életnek, nem zümmögnek a bogarak, nem rikoltoznak a madarak. A távolból néha egy-két elhaló kutyanyüszítést hoz a szél, de ezen kívül semmi egyebet. A hosszú csendet hamarosan egy furcsa hang töri meg. Olyan, mintha magasról érkezne, valahonnan a lombok közül. Talán leginkább morgásra emlékeztet, mintha egy nagyon rekedtes hangú ember köszörülné a torkát, de vegyül bele valami állatias, valami egészen idegen is. A hang hamar elhal, ismét csend lesz... *

* Amikor a morranás ismét felhangzik, hangosan reccsen egy ág. Egy ember méretű teremtmény rugaszkodik el róla, a lendületével maga alá temeti a riadt tinédzsert. Az egykor emberi lény mostanra egészen eltorzult, csak a biztonsági őrök ruhája bizonyítja, hogy valaha normális volt. Az arcvonásai felismerhetetlenségig roncsolódtak, a bőr széles csíkokban elkezdett róla lefesleni. A szemek helyét csak egy véres, feketén tátongó üreg jelezi. A teste egészen megnyúlt, így a mozgása gyors és könnyed, elég intelligensnek tűnik ahhoz, hogy szinte hangtalanul tudja becserkészni az áldozatát. A kezei végén a csontok megnyúltak, átszakították a bőrt, és hosszú, éles karmokká váltak, amellyel most a fiú torka felé kap.
A fertőzött férfi ruháját vérnyomok tarkítják, egész testében a bomlás bűzét árasztja magából, amihez a pézsma jellegzetes elegye is társul. Most, hogy a prédája köti le a figyelmét, kiáltozása és morgása szinte folyamatossá válik. Éhes, meg akarja kaparintani az élőt magának... *

*Nyugodtan ,de figyelmesen követi, minden apró neszre fülelve. A Doki után lépked, mivel az láthatóan "tapadt" most James-re aki elől haladt. A fegyvert kibiztosítva tartotta a kezében mialatt óvatosan lépkedett. Sötét volt, a lámpa is csak apró részeket tudott megmutatni nekik.*
Nagyon csendes.... úgy tűnik ide eddig nem jutottak el....sehol nem látok vért, mint a többi helynél.
*Mondta csendesen végül megtorpant egy pillanatra s összeszűkített szemekkel fülelt. Ekkor kapcsolódott fel a villany, James tovább ment,de ő nem. Csak állt.*
Hallottátok ?
*Kérdezte csendesen ,de komolyan. Furcsa hang volt... nem olyan ,mint amivel eddig találkoztak. Gondolataiba kezdett tolakodott valami, amit nem igazán akart elfogadni. A Doki felé sandított egy kicsit, de végül nem kérdezett. Újra feléjük indult s csak akkor torpant meg ismét ,amikor erős puffanást hallott ,majd az előző hangokat nagyon is közelről.*
Büdös élet...
*Fordult vissza az ajtó felé, előre tartva a fegyvert s úgy, gyorsított léptekkel indulva vissza.*


*A férfi hosszan elgondolkodva ült le a foteljába, amint vissza ért a dolgozó szobához. Itt többen is szoktak lenni, de most csak egyedül lehetett. A szél messzire hozta a hangokat, s az előzőt felismerte. Az egyik tesztalany.... akinél sikerült mást elérniük.*
Hát kiszabadult.... érdekes játék elé nézünk.
*Pillantott előre ,majd vissza a szoba felé, amiben a férfi volt. Egyenlőre jobbnak látta ott hagyni.*
*A nő csendesen lépett be a szobába ,majd a kikötözött férfira pillantott. Megigazgatta a szemüvegét, barna hosszú haja, hátul össze volt fonva. Úgy lépett közelebb.*
- Maga is a börtönszigetről jött ?
*Tekintett rá ,majd megnézte jobban. Elővette a kötszeres és fertőtlenítő dobozt.*
- Van sérülése ?

*A furcsa hangokra odakint én is felfigyelek, bár nem igazán foglalkozom vele eleinte, majd mikor Yoi elindul visszafelé én is megiramodom. Elis egyedül maradt a két túlélővel. Aggódva indulok meg.*

*Hallom a hangokat és lassan kezdem el a hang irányát beazonosítani, ezért leeresztve a távcsöves puskám nézek körbe. Nem igazán sikerült megnéznem magamnak a másik magaslati épületet,mert jött is a támadás egy ugrás mellettem és teljesen megrémülve kapom fel Lient és ugrok le a motorról. Kis pisztolyom felkapva lövöm a suhancot fejbe, hogy ne szenvedjen annyit és a kiáltozása abba is marad. A járkáló felénk fordul én pedig rémülten rohanok be a világító toronyba, remélve, hogy ott jobb a helyzet. Mikor berohanok magam után csapom be az ajtót és megrémülve fogva a kislányt dőlök az ajtónak.*

-Ez.. Ez... ez a fáról ugrott rá a fiúra! *Mondom reszketegen és Lien szorosan bújik hozzám nyakamba fúrva arcát nem kicsit pityeregve. Rázza a vállát a félelem okozta sírás.*

*Odasietek Elishez és mélye nézek a szemeibe és az ajtót én is megfogom. A járkáló eddigre már el kezdte azt dörömbölni, majd abba hagyva elült a zaj odakint.*

* A Doktor is hallja a hangot, de először nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Amikor Yoi visszafelé kezd futni, azonnal megperdül a tengelye körül, majd kérdőn pillant James-re, hogy mit tegyenek. Az események a következő pillanatokban szinte robbanásszerűen történnek. Elis berohan a toronyba, az ajtó hangos döndüléssel csapódik utána, majd az éles karmok a fém ajtóba vágnak, fülsiketítő csikorgással töltve meg a teret. A kaparászás nem tart sokáig, az erősen mutálódott fertőzött visszatér a korábbi áldozatához, hogy lakmározzon belőle. *

* A roppant érdeklődővé vált férfi előre lendül, a pisztolyt visszacsúsztatja a tokba. Először nem a nővel vagy a gyerekkel kezd foglalkozni, hanem a hangokkal. * Ezt látnom kell... * Mondja halkan, szinte suttogva, de a tekintete egészen izgatottá válik. Lien hüppögése zökkenti ki, mire kedvesebb pillantással a gyerekre pillant. * Ejjj... Tudom, hogy félelmetes, de nem lesz semmi bajod... * Próbálja kicsit vigasztalni. A tekintete többször az ajtóra téved, Elis elmondása alapján nem csak egy egyszerű fertőzöttről van szó... tehát Pandora kezdi fokozni a hatását. * Úgy látszik, itt ragadtunk egy darabig... * Állapítja meg az egyértelműt. *

* Ethannek hunyorognia kell, hogy teljesen kitisztuljon a látása, amikor az idegen megáll mellette. Ellentétben a férfivel, a nő nem fenyegető és egészen más a stílusa is, ahogy megszólítja. Még érzi a szer tompa hatását, de talán nem annyira erőteljesen, mint korábban. * Igen... pontosabban úsztam. A tenger sodort a partra, csak szerencsém volt... * Ráncolni kezdi a szemöldökét. * Is? Van még itt rajtam kívül más is onnan?

Nincs komolyabb sérülésem, legalábbis azt hiszem... Eloldozna? Nem teszek semmit, csak az oldalamra akarok fordulni, mert nem kapok levegőt... * Vesz egy mélyebb levegőt. * Elmondaná, hogy pontosan hol vagyok? Egy... Alexia Grey nevű nőt keresek... esetleg nem hallott róla? Abban nem reménykedek, hogy ennél több választ kaphatok... de kérem. Az utóbbi nagyon fontos lenne nekem...

*Épp nyitja az ajtót ,mikor abban a pillanatban Elis a kislánnyal be is fut rajta. Értetlenül nézi ,de rögtön szemeivel megvizslatva, lett e bajuk. Nyugodtabban pillant az ajtó felé, amint rájött ,hogy nem sérültek meg. A fiúra nem kérdez rá, teljesen felesleges lenne. Ha nincs itt, akkor Elisnek nem volt más választása. Éppen lépne még jobban a hangok felé az ajtóhoz ,legalább ,hogy tartsa kicsit de a néger pasas megelőzi és oda lép helyette is. Arrébb ,megy, majd a szőke hajú nő másik oldalára lép.*
Nincs baj ,igaz?
*Kérdez azért rá, bár tudja ,hogy mi a válasz. Végül kék szemeit a síró kislányra emeli, habár fülével még mindig az idegesítő hang irányába tekint. Elkomorodik a Doki szavaira. Számukra ez korántsem jó hír!
Ám nem mond semmit. Lényegében már volt ötletes arra, ami a motoron történt vele. Lehetséges ,hogy ez a valami hajította arra azt a dögöt.... vagy valami hasonló.
A fegyverét nem tette el, végig a kezében tartotta ,hogyha bármi is történne, de hamarosan véget ért a dübörgés.*
Úgy....

*Azzal vissza pillant a lépcső felé ,majd a fegyverét előre tartva indul vissza, most lényegébe kicsit gyorsabban. Ne feledkezzenek meg a fenti részről. Nyugodtan sétál, hidegvérrel a fegyvert biztosan tartva. Úgy méri fel a lépcsőt s azután lévő területet. Amint felért, felsóhajtott. Nem volt itt semmi. Sőt...igaza volt. Nem voltak még bent a hullák. Se rendetlenség, sem vérnyom nem volt sehol. Lepillantott a lépcsőnél, leguggolva.*
Tiszta a terep! De az ajtót el kellene torlaszolni.
*Mondta azzal kihúzta magát és vissza lépett a kinti részre. Hosszan nézte a környéket. Innen, csendesen mindent beláthattak. Alig észrevehetően mozgott, majd észrevette ,hogy a srácot marcangolja az a valami. Elkomorodott hosszan, de nem vette le róla a pillantását.*
Azt ígérted..... nem lesz ebből baj.....

*A nő nem tekintett ezután a férfira, de egy halvány mosolyt megengedett felé. Ebből is lehetett látni ,hogy nem volt olyan kegyetlen fajta. Szépen lassan kezdte ellátni a férfi sérülését, horzsolásait, precízen és pontosan*
- Igen. Volt egy őr aki szintén kikötött nálunk... egyesek szerint ő miatta tört ki ez az őrület...de ,hogy őszinte legyen én már ebben sem vagyok biztos..... de ki fogunk jutni! A Doktor is megmondta! Amúgy ne haragudjon rá...nem olyan rossz ember, csak sok pénzt áldozott ennek a kutatásnak..és láthatta ,hogy most kész káosz lett.
*Lassan pillantott rá a kérdésnél. Látszott ,hogy elgondolkodik a dolgon.*
- Nem tudom...csak akkor ha megígéri ,hogy nem csinál butaságot s nem megy el. Azzal a mi életünket is veszélybe sodorná! Itt fontos ,hogy figyeljünk egymásra. És gyorsan el kell látnom a sérüléseit...mielőtt AZOK megérzik.
*Aztán csendben dolgozott. A következő kérdésnél azonban a kezei megremegtek s döbbenten ,kikerekedett szemekkel pillantott rá vissza.*
- Mit akar tőle?

*A Doki kíváncsisága nem éppen lep meg és Lient ölelem magamhoz, ahogy James tartja az ajtót felnézek rá, majd oldalra Yoira.*

- Nem nincs bajunk... de Dereket elkapta... szó szerint a fáról ugrott rá... vadászott...*Mondom el a látottakat és a dokira nézek.*

-Ha Lien lenyugodott és elaludt elmondok mindet, de az ajtó maradjon csukva kérlek. *Nézek komolyan a Dokira és utána Yoira ahogy befejezi a terep szemlét és odakint megy ki. Lient próbálom nyugtatgatni aki csak síér a rémülettől. A Doki szavai se tudták most megnyugtatni. Ellépek az ajtótól és sétálgatva igyekszem megnyugtatni a kislányt.*

-Doki... ha látni akarod akkor menj fel a toronyba... fentről láthatod... *Mondom őszintén ránézve és egyedül maradtam az ajtónál és egy fadeszkát rántok elé ideiglenes torlaszként, majd mikor észreveszek egy fém szekrényt ami nehéznek mutatkozik odamegyek és útjából elpakolva kezdem el az ajtó elé tolni. Igen nem csak látszólag hanem gyakorlatilag is nehéz. Alig bírom egyedül oda tolni, de tudom, hogy mindenkinek dolga van így megoldom egyedül. Nehezen sikerül eltorlaszolnom az ajtót, bár a kint maradt motorok elégé zavarnak.*

*Miután végeztem az ajtó eltorlaszolásával felrohanok a lépcsőkön és lenézve látom a mutálódott lényt. Kibiztosítva fegyveremet egyenesen tarkójára célzok.*

* Csak a szeme sarkából figyeli, ahogy Yoi ellenőrzi a terepet. Amikor meghallja, hogy a felsőbb szinteken minden rendben van, és James is adja alá a lovat, felegyenesedik. Futni kezd a hosszasan felfelé kanyargó csigalépcső felé, kettesével szedi a fokokat, miközben rohan. Nincs hozzászokva az efféle mozgáshoz, mire eléri a felsőbb szintet, ahonnan kellően ráláthat a fertőzöttre, már igencsak liheg. Neki támaszkodik a falnak, úgy fürkészi a pillantásával a lakmározó élőholtat. Percek telnek el így, szinte a lélegzetét is visszafojtja. *

* Már csak arra lesz figyelmes, hogy a néger fegyvere kattan. Kinyújtja a kezét, finom mozdulattal nyomja lejjebb a csövet. * Várj még. * Felsóhajt, a hangja vágyakozást tükröz, szeretné biztonságos körülmények között tanulmányozni az egyedet, de erre nincs lehetősége. Mivel nincs más a közelében, akinek áradozhatna és elemezhetne, így James lesz a potenciális áldozat ehhez. * Nézd meg egy kicsit jobban... A lábai nem egészen úgy állnak, mint az emberéi... Enyhén oldalra fordulnak és kicsavarodtak, mert a csontok és az ízületek átalakultak. A karjai is megnyúltak, de azoknak az állás nem változott annyit. Az ujjain karmok nőttek, és nagy valószínűséggel nem lát... inkább csak hall. Az előbb rám nézett, pedig csak hangosabban szuszogtam, szóval nagyon éles a hallása. A csontszerkezete alapján egy elég erőteljes mutációt látunk... * Jamesre pillant, majd elengedi a fegyvert. * Nem látom az izmait, mert a ruhái takarják... de ha egy fa tetejéről vetődött a srácra, akkor megkockáztatom, hogy helyből akár 5-6 métert is képes ugrani, ha nem többet. A tökéletes vadász... Lődd le, ha akarod. A fejére célozz. Vagy az agyat kell összeroncsolni vagy meg kell szakítani a gerinccsatornákat és nyugton marad.

Hallod a hangját? Teljesen úgy morog, mint egy ragadozó... talán valami macska- vagy kutyaféle. Lehetséges, hogy többen is vannak a közelben és egymással is tudnak kommunikálni, de ez csak puszta feltételezés. Amikor a Pandorán dolgoztam, már képes volt ehhez hasonló átalakításokra, de... ennyire élesen még nem láttam. Más dolog egy steril szobában néhány átváltozott patkányt figyeli és más dolog látni embereken... Embereken a mutációkat nem teszteltem, mert nem volt rá elég helyünk és lehetőségünk. * Megvonja a vállát. *


* Érzi, hogy a fertőtlenítő csípi a sebeit, de ennek nem mutatja jelét. Már túl jól ismeri az érzést, visszafogja a legapróbb szisszenést is. Nehezére esik nyitva tartani a szemeit, így behunyja a őket. * A fegyház pillanatok alatt pokollá vált... Egy őr azt mondta, hogy behoztak egy férfit, aki beteg volt. Amikor azt hitték, meghalt, kinyitották a celláját és megtámadta őket, utána pedig néhány óra alatt a többség élőhalottá vált... Én már csak azután tértem magamhoz, hogy szinte egyedül voltam a cellablokkban. * Óvatosan mozdítva a fejét, nemet int. *

A doktorukkal valószínűleg nem leszek jóban. Nem a modora miatt, hanem sok mindenben másak a nézeteink, amik nem férnek meg egymás mellett. * Résnyire nyitja a szemét, halványan elmosolyodik. * Nem tudom, hogy ön mit lát pontosan, de... megkönnyítem a helyzetét. Talán egy vagy két napja vittek be a fegyházba, ahol azonnal leütöttek és legalább egy éjszakáig nem voltam magamnál. Amikor magamhoz tértem, a fertőzöttek elől menekültem, aztán beugrottam a vízbe. Kis híján megfulladtam, de a víz kisodort a partra, ahonnan az embereik idehoztak... Néhány perccel ezelőtt valamiféle drogot kaptam... Egyedül talán az ajtóig sem jutnék el. Felesleges ígérnem, hogy nem teszek semmit... képtelen lennék bármit is tenni. * Válaszol neki csendes hangon. *

Nem fogok senkit sem veszélybe sodorni... Lehet, hogy börtönruha van rajtam, de ettől függetlenül megvan a józan eszem. * Érzi, hogy a kérdései miatt valami megváltozik, ezt annak könyveli el, hogy a nő valószínűleg már hallotta a nevet. * Meg kell őt találnom... Nagyon fontos személy a számomra... A húgom.

*Csendben figyeli, ahogyan a Doki szinte lélekszakadva rohan fel oda, ahol pontosan ő áll. Kicsit lép csak arrébb, bár úgy tűnt ,hogy a férfi annyira elragadtatta magát az új lényen ,hogy észre sem vette őt. Arra pillantott ismételten ő is. Hosszan nézte, s bár nem szólalt fel James miatt, aki szintén megjelent, csak hallgatta a Doki magyarázatát ,mialatt a "ragadozón" tartotta a szemeit. Elkomorodott kicsit a hallott szavakon.*
Nagyon sokat fejlődtek vele.....
Bár el se kezdték volna.....
*Motyogta majd elpillantott s most megfordulva nézte az eget. Ráhagyta a két férfira ,hogy elintézzék. James amúgy is jól célzott. Biztos volt abban ,hogyha valamit becéloz, azt elfogja találni.*

*Doki szavaira vissza sandított. Kicsit elhúzta a száját, végül ellökte magát a korláttól és lepillantott a lépcsőn. Látta ,hogy Elis próbálja megnyugtatni a kislányt.*
Mindjárt jövök.
*Azzal lement lassan ,majd oda sétált hozzájuk. Most először ment a kislány közelébe. Kék szemeivel hosszan nézte meg. Egyik kezéről levette a kesztyűt ,majd megsimította a kislány haját, mialatt nézte. Nem szólalt semmit, de az érintése most nyugtató volt. Tartotta a szemkontaktust a kislánnyal ,majd vissza pillantott a szőke nőre.*
Mindjárt elalszik.... rendben vagy?
*Kérdezte ismételten, de most nem a fizikai sérülésekre gondolt.*


*Ellátta a sérüléseit ,majd csendesen hallgatta. Szavaira bőszen bólintott. Értette és elraktározta a kapott szavakat. Amint sóhajtott a férfi történetén, elpakolt, majd elkezdte kioldozni a végtagjait.*
Csoda ,hogy túlélte... igazából... kicsit hihetetlen is.
Lehetséges... nem vagyunk egyformák, de most össze kell fognunk.
*Elmosolyodott kedvesen ,majd amint végzet ,felállt s a másik asztalhoz vitte vissza a ládát. Lezárta, úgy lépkedett vissza.*

A....a..húga?
*Zavartan pillantott félre ,majd vissza. Arcán aggodalom tükröződött.*
Tudja, jól ismertem őt. Szomszédok voltunk és egy csoportban dolgoztunk! Elégé aggódom érte..... amikor a baleset történt...éppen nem voltam a helyemen, egy üzenetet, jelentést kézbesítettem.
Valószínűleg még él...sőt biztos vagyok benne! De a másik csoporttal van....akikkel pár napja megszakadt a kapcsolatunk. Ők a sziget másik részén tudtak elbújni.... még lehet ,hogy vannak így kisebb helyeken túlélők...igyekszünk őket megtalálni. De ez nagyon nehéz.
A Doktor ezért is figyeli sokat a.... a... zombikat.... elemzi azt..hogy miként, mikor, merre mennek.

*Mikor a Doki lentebb nyomja a pisztolyom érdeklődve nézek a dokira felvont szemöldökkel. Meghallgatom és szavainál a dögre nézek.*

-Szóval ha a tarkójára célzok akkor csak mozgás képtelenné teszem és tudsz belőle mintát venni, az ellenszerhez. Jól sejtem? *Kérdem és mikor elengedi a fegyverem ismét a tarkójára célozva lövöm le, amire csak egy rövid nyüsszenést hallat és elfekszik a halott tini felett. Mély levegőt véve vizsgálom meg jobban a holtestet.*

-Derek már nem kel fel... Elis fejbe lőtte... megadta a kegyelem döfést... túl kegyes vagy Elis. *Mondja fogai között sziszegve, mert valamiért most sokkal inkább előbújt belőle a kegyetlen katona, mint a gondoskodó apa. Ott maradt és körbenézve látta meg a magasabb pontot. Észrevette, hogy Yoi ott hagyja őket, de nem túlzottan foglalkozott vele. A lányok nyugtassák meg a kicsit. Ez a dolguk a nőknek. A helyzet túlságosan is komorrá tette.*

*Mikor Yoi oda lép hozzánk meg állok és már elégé fáradt vagyok a cipelésétől, de nem mutatom ki. Yoira pillantok egy erőltetett mosollyal.*

- A helyzethez képest jól. *Mondom ki őszintén és a kislányra nézve homlokára adok puszit ahogy elalszik, igaz a sírástól alszik el újra.* -Szegénykém... elvesztette a szüleit és a bátyát is... Nem tudtam volna megmenteni... kénytelen voltam fejbe lőni, hogy ne szenvedjen és váljon ő is ilyen szörnyé... ez borzalmas mivé fejlődtek ezek az élőhalottak... egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki ettől még izgatott is lesz és örül neki. *Mondom ki halkan a véleményem a Dokira utalva a mondataimmal, és megrázom a fejem. A kislánnyal leülök a lépcsőre, mert már teljesen elfáradtam a cipelése és tartásától.*

- Találjuk meg Ethant vigyük ki innen a túlélőket és húzzunk innen a picsába! *Mondom mérgesen és alig tudom elhinni, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk.*

- Elismerésem Yoi, hogy még mindig nyugodt tudsz maradni...*Mondom szemeibe nézve.*

* A Doki csak akkor eszmél rá, hogy Yoi mellettük van, amikor a nő megszólal. Megrökönyödve pillant felé, majd halkan felsóhajt. * Tudod... egy pillanatra megállt bennem az ütő. Remek, legalább nem kell kétszer elmondanom ugyanazt... Ezek az információk neked is fontosak lehetnek, legalábbis szerintem nagyon is azok. Tudjuk, hogy már nem csak egyszerűen menekülünk, hanem prédák vagyunk. * Szélesen elmosolyodik. * Az őz is könnyebben inal el, ha tudja, hogy a közelében vadász van.

* James kérdésére bólint. * Pontosan... Ha egy "élő" szervezetből veszek mintát, akkor az sokkal hasznosabb, mint egy régebbi. Mind a kettőt le akarom majd tesztelni, látni akarom a különbségeket. Amíg itt rostokolunk, elkezdem, de az eredményeket csak később fogom tudni kielemezni... mindenképpen szükségünk lesz hozzá egy mikroszkópra, de abból itt aligha találunk... Vagy az orvosi részlegen lehetnek, a laborban biztosan van néhány... de talán egy kémiaszertári is megteszi. A félkész minták az oltóanyaghoz itt vannak... * Megütögeti a mellényét, amelynek a belsejében sorakoznak a számára értékes ampullák. * Idő kérdése és legalább mi immunisak leszünk... Ez persze nem véd a sérülések ellen, de legalább nem kelünk fel, ha meghalunk és egy-két karmolás nem végez velünk... * Amikor a lövés eldördül, behunyja a szemét. A hangos fémes dörrenés egyszerre felkavaró és megnyugtató a számára. *

Ki kell mennem oda... Ha akarod, megyek egyedül, de védd a hátamat, amíg kimetszek egy darabot abból a fertőzöttből. Még valószínűleg él, csak lebénult... Pont tökéletes alany. A börtönben elszalasztottam párat, ezt nem fogom. A legjobb lenne felboncolni a helyszínen, de meglátjuk, hogy milyen a mozgás a közelben... Behozni ide nem akarom, elég, ha odakint bűzlik minden...


Csoda... a csodákban már nem bízom. Azért ugrottam, mert bármi jobb annál, mint agyatlan szörnyeteggé válni. Úgy látszik, hogy ma szerencsés napom van... a helyzethez mérten.* Amíg a nő eloldozza, csendben van, csak a művelet befejeztével szólal meg. * Meg fogom emelni a kezemet, meg akarom mozgatni a csuklómat, utána pedig az oldalamra fordulok. * Közli előre, hogy mit szándékozik tenni, mert nem akar ráijeszteni a tudósra. A mozdulatai lassúak, erőtlenek. Valószínűleg akkor sem tudna ütni, vagy hirtelenebb lépést tenni, ha akarna: igazat mondott korábban. *

* Nehézkesen átküzdi magát az oldalára, ahol hangosan zihálva kezd levegő után kapkodni. Így elég nagyokat tud kortyolni az oxigénből, csillapodik a hányingere is. * Értem... és köszönöm. * Megjegyzi, hogy a nő is szintén a Pharmának dolgozott, ahogyan az orvos is. Szívesen megkérdezné, hogy ő mit gondol a helyzetről, de ellenáll a kísértésnek. Túl fáradt hozzá, hogy tovább folytassa a társalgást, minimum néhány perc pihenőre szüksége van egy újabb hozzászólás előtt. *

*Csendben , megértést tanúsítva hallgatta ,majd figyelte ahogyan leül a lépcsőre a gyermekkel. Szavaira bólintott.*
Ha szerencséje van akkor később ez csak egy rossz álom marad neki. A többi meg majd ki alakul.
Ami a Dokit illeti... reggel még dicsérted, most ezzel ellentétesen beszélsz. Ez persze részben érthető, hiszen amit láttál ,valószínüleg elégé zaklatottá tett. Ezzel nem védem, én is inkább úgy vélem ,hogy szörnyetegek ezek a valamik, de mindennek van egy másik oldala is, amit mi teljesen nem érthetünk.
*Fonta karba a kezeit. Talán ezeket magának is mondta, hogy az apja emlékét most ne csúfítsa be annyira. Bár ahogyan mondta, ő sem tartotta ezeket érdekesebbnek, sokkal inkább hibának.*
És teljesen logikus ,hogy az érdeklődés minimálisan szükséges. Hiszen ,hogy életben maradjunk, tudnunk kell kik az ellenfeleink. Ebben pedig leginkább a Doki tud segíteni.

Legyen úgy.... így lenne a legjobb. * Elismerő szavaira hosszan nézte kék szemeivel ,majd halvány mosolyt engedett meg. Nekidőlt a falnak.*
Ha én nem maradnék nyugodt...akkor ki maradna ?
*Tette fel a roppant egyszerű, és logikus kérdést.*
Ez az én reszortom. Így sem művelem már annyira jól ,mint mondjuk fél éve...
*Motyogta a végét maga elé, a nőre pillantva.*
Mikor akarod majd elmondani Ethannak ? Számodra... most az elsődleges Lien védelme.
*A fegyver dörrenésére felpillant ,majd vissza.*
Úgy tűnik lelőtték...de a vér ide vonzhatja a többit. Jobb lenne arrébb vinni.
*Azzal lassan ,de határozottan indult az ajtó felé, ami még el volt torlaszolva.*


*A nő figyelte a férfi mozdulatait ,majd bólintott rájuk. Csak hallgatta ,de látszódott, azon is ahogyan a szemüvegét megigazgatta ,hogy ő még hinni akar. Hinni ,hogy haza juthat. Nem volt számára meglepő, hogy a férfi nem tudott olyan hirtelen mozogni, és fájt neki. A története alapján, tényleg csoda volt ,hogy túlélte. Elmosolyodott kicsit.*
Akkor hagyom pihenni egy picit.

*Állt fel , bólintott ismételten.*
Nincs mit köszönnie. Segítünk egymásnak, ahogyan tudunk. Ha megtudok valami hírt róla, szólni fogok.
*Azzal kicsit megdöntötte a fejét. Amint látta ,hogy lehunyta a szemeit, oda ment, betakarta a plédbe, majd kiment a szobából. Kintről hangok szűrődtek be, majd a nő lépte fokozatosan halt el. Hamarosan azonban egy nehezebb lépés állt meg az ajtónál, s azt bezárta.*