Golden Ship (Nyitott)

* Ahogy Shu odalép hozzá, elfogadja tőle a listát. Enyhén ráncolja a szemöldökét, miközben a listát nézi át, majd bólint. * Már akkor is lelkesnek tűnt, amikor segített összeszedni a plakátokat... Kedves tőle, hogy próbál segíteni. A legtöbb ember túlságosan rohan ahhoz, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, éppen ezért még figyelemre méltóbb. * Leteszi a papírt. * Reménykedjünk benne, hogy minden rendben megy majd...

Inkább várj még vele. A szünetet kiveheted, de Taitáért záróra előtt menj, mert a teaházba nem hozhatod be. Se a hátsóbejáraton, se az elsőn, addig pedig kegyetlenség lenne kint megkötni... Még van körül-belül két óránk addig. Erről jut eszembe, ne felejtsétek el, hogy holnap később nyitunk, és estig nyitva vagyunk.

* A kérdésre az újonctól elmosolyodik, majd nemet int a fejével. * Nem egészen, csak hasonló... Ha bevitted a tálcát, gyere vissza. Te is a csapathoz tartozol, így ez neked is fontos lehet. Nem volt róla szó még korábban...

* Csak akkor folytatja, amikor Ryu is csatlakozott hozzájuk. * Most kevesebb a vendég, így gyorsan megejthetjük a formaságokat. Szeretném bemutatni az új munkatársatokat, Amano Ryoutarou-t... Ők pedig Akatsuki Michiru és Akatsuki Shuichi. * Mutatja be egymásnak a feleket. *

Ami a korábbi megbeszélést illeti, záróra után úgy terveztük, hogy segítünk az egyik vendégünknek megkeresni az elveszett kutyáját. Számíthatok rá, hogy még egy fő csatlakozik hozzánk?

Én ? *Lepödik kicsit meg, ahogyan végig néz rajtuk ,majd elgondolkodik hosszan, s aztán bólint. Eszébe sem jutott eddig elfáradni... habár kezdett éhes lenni.* Hát.... lehet eszek valamit.... Tényleg, ígérve lett nekem valami édesség, igényt tarthatok rá ?
*Mosolyodott el hosszan ,majd még rájuk pillantott. Csendben hallgatta ahogyan megbeszélik s elrendezik a dolgokat. Inkább nem szólt közbe, remélte ,hogy Kou-chan kutyusa meglesz.*

*zavartan pillantott a testvérére, s aprót sóhajtott.*
Lehet ,hogy nem az, de ... akkor is a kollégánk lesz.... szóval... *nézett rá.* Lehetséges ,hogy még több férfi pincér lesz később...mindenkit így fogadsz? Mellesleg... nem akarom védeni... *fonta karba a kezeit.* engem is megsértett..... *Pillantott azzal fel a főnökére. Még akkor sem nézett át a két férfiról el, amikor megjelent a harmadik.*
- Hy, ismételten.

- Keresés ? *vonta fel a szemöldökét ,majd elvigyorodott szélesen s a csípőjére emelte a kezeit mialatt a testvérpáron nézet szét.* - Üdv mindenkinek, remélem sok jót tehetünk majd a vendégekért együtt.
- Hai, hai!
- Szóval egy kutyát keresünk. *Vakarta meg a tarkóját.* Ezek amolyan túlórák ? Persze... végülis maradhatok segíteni. Ezért is jöttem be ma.... félig. *vigyorodott el a végére.*
*Michiru közben a bátyjára nézett. Megértette ,hogy akar lenni Kou-chanel, de az meglepte ,hogy a másikkal hagyta volna egy csapatban. Fél szemmel Ryu-ra tekintett, aki ,mint aki megértette ezt elvigyorodott felé, s újra a szoknyára mutatott észrevétlenül, mire a lány amikor nem figyelt a másik két férfi, hirtelen lépet erősen rá Ryu lábára. Az halkan nyekkent, ekkor lett Michiru arcán egy halvány elégedett mosoly.*
Úgy van Reiji-san... napok óta nem pihent. Majd megoldjuk mi, elvégre holnap hosszabb napunk lesz, jó lenne ha nem betegedne le a főnök.
*Kedvesen elmosolyodott, mire zavartan vigyorodott el az újonc is.*
- Pontosan....

Úgy értettem, hogy zárás előtt valamelyikőtök kap bónusz 20 percet... Nem várom el senkitől sem, hogy végigdolgozza az egész napot szünet nélkül. A reggeli bőven nem elég egy teljes munkanapra, ráadásul folyamatosan mozogtok. Ha valakit így akarnék terhelni, akkor sem egy hölgy lenne. Sosem tartottam magam zsarnoknak, de ezek után át kell gondolnom pár dolgot. * Közli egy enyhe grimasszal. *

A csapatfelosztást addig meglátjuk... De valóban az a legjobb, ha te mész Taitával és vele. * Lemondóan felsóhajt. * Nem érdekel, ha nem szimpatikus, legalábbis egészen addig, amíg nem befolyásolja, hogyan bántok a vendégekkel. Ha bármi konfliktus lenne köztetek, ne a teaházon belül rendezzétek és nem akarok tudni róla. * Mondja a tőle megszokott komoly, nyugodt hangnemben. * Továbbra sem szándékozom az üzletet rivalizálásra és gyűlölködésre építeni... Erről ne felejtkezzetek meg.

* Halványan elmosolyodva pillant Michirura. * Habár a kóstolás, amit említettem, nem most lesz... inkább csak egy távoli jövőkép, egy muffinra a vendégem vagy. Hoztam be málnát és ribizlit, ki akarok próbálni egy új ízesítést. Nemsokára lesz egy kis időm és elkészítem. 

* Miután az újonc visszatért közéjük, újból magyarázatba kezd. * Lehet, hogy átcsúszik túlórába... a megbeszéltek szerint a munkaidő nem nyitástól zárásig tart, hanem zárás után egy órával. Reggel én szoktam nyitni, tehát ott nincs szükség számotokra plusz órára. Ha nem sikerül munkaidőn belül a hölgy kutyájának a nyomára bukkanni, akkor természetesen fizetett túlóráról van szó. 

* Ahogy elmosolyodik, a tekintetébe rövid ideig hála vegyül, de ez nem sokáig észlelhető. * Köszönöm, de ha szükségem van pihenőre, arról tudni fogtok.

Mielőtt elindulnánk majd, megkérdezzük a kisasszonyt, hogy merrefelé sétált a legtöbbet a kutyájával... az innen közeli helyeket Shu nézi át, mi hárman megnézzük a menhelyeket, a maradék kettőt, utána pedig átfésüljük a sétálókörnyéket... Kérdés? Ha nincs akkor vissza a munkához... Néhány törzsvendégünk hamarosan érkezik, mert ilyenkor szoktak végezni a munkahelyükön.

*Bőszen bólogat a bátyja szavaira.*
Sosem okolnánk emiatt a főnököt. Illetve, azt hiszem ez eszünkbe sem jutott. De majd akkor zárásnál eldöntjük ki megy Taitaért.

*Sóhajtott ahogyan hallgatta őket.* Shu..megbeszéltük ,hogy nem figyelsz rá..... Természetesen nem akarunk gondot, s nem is hiszem ,hogy lesz.
*Bólintott ismételten, határozottan jelezve ,hogy így is gondolja. Habár az biztos ,hogy nem lesz az új jövevény a szíve csücske, de az biztos ,hogy nem sodorná bajba sem a bátyját, sem Reiji-sant, sem a teaházat.*
A vendégek a legfontosabbak..ez így is volt, és így is fog maradni. Igaz Shu ?
*Pillantott végül rá.*

Ahh jól hangzik! Édesség ~ Bár...az mellékes, hogy én leszek a kísérleti alany... igaz?
*Mosolyodott el ,majd egy sóhajjal fonta karba a kezeit , mialatt Shu vállának döntötte a fejét.*
Nem baj! Megéri! Reiji-san finomságai mindig isteniek.

*Ryu hosszan néz végig a társaságon, egy időre szinte észrevétlenül néz farkasszemet a lánnyal, amire meg is kapja a vigaszdíját. Nem mintha nagyra értékelné, csupán nem mutatja ki a fájdalmát a másik két alak előtt. Bólint s halkan felsóhajt. Szemöldökét felvonta, úgy tűnt egy pillanatra ezen a dolgon elgondolkodott. Hiszen a másik munkája kárára nem mehet semmi.*
- Remek..nem lesz gond. A beosztásaink hogy lesznek ezentúl ?
Máris erről kérdezősködsz?
- Szeretek mindennel tisztábban állni. *azzal elvigyorodott.* akarod ,hogy bevarrjam a szoknyád egy részét ? Megigazgatom ingyen.
*Michiru csendben maradt s mielőtt Shu bármit tehetett volna a gyomrába könyökölt bátyjának ,hogy figyelmeztesse. Maradjon nyugton.*

- A felosztást majd megbeszélhetjük ha a kisasszony valóban ideért már. Addig még sok minden változhat így felesleges lenne. *Azzal bólintott Reiji felé ,de még elvigyorodott Shuichira, mintha riválisok lennének.*
- Ennyire nem mered a közelembe hagyni a kisasszonyt, vagy a húgod ?
*Michiru Reiji-sanra pillantott egy kicsit ,majd bólintott és megragadva Shu karját hátra vonta a konyhába.*
Elmosogatok, addig nézd át gyorsan mi van elől, mindjárt itt vannak tényleg!


*Eközben Ryu mosollyal nézett utánuk.*
- Érdekesebb lesz ,mint gondoltam. Ne aggódjon Tanaka-san... tudom hol a határ.
*Meghajolt majd vissza tért a betérő vendégekhez.*

Ne kelljen rátok figyelnem, hogy megtartjátok-e a szünetet... Természetesen az a legjobb dolgozó, aki lelkiismeretesen végigdolgozza a munkaidőt, viszont a szünet a ti érdeketekben van. Ha lebetegedtek senkinek sem lesz jobb. Minimum napi 3 étkezésre szüksége van egy átlagos embernek, de a legideálisabb a napi öt lenne... Fizikai terhelés mellett muszáj enni. * Magyarázza a tőle megszokott szigorú, nyugodt hangnemben. Nem az az elvárása, hogy a dolgozói tönkretegyék magukat. Lehet, hogy nagyobb a forgalmuk, viszont most már ráadásul négyen lesznek bent így, egynek akad annyi ideje, hogy egyen vagy pihenjen pár percet. *

* Diszkréten megköszörüli a torkát. * Ha jól hallottam, akkor Kou a neve... Az ő érdekében próbáld megjegyezni.

Nem egészen kísérleti alany... inkább főkóstoló. * Mondja ki a minősítést, ahogy a lányt hallgatja. * Köszönöm, örülök, hogy ízlenek... 

Ami a beosztást illeti, a hétvégéig nagyobb lesz a forgalmunk, szombatig mindenkire szükség lesz teljes munkaidőben, a továbbiakat pedig szombaton zárásnál megbeszéljük... * Amikor Ryu Shut kérdezi, már készülne közbelépni, de Michiru gyorsabb nála. Egy biccentéssel köszöni meg a lánynak, aki valószínűleg érti majd a gesztust.*

De lehetőleg ne provokáld túl sokat egyiküket sem... Ha én szedlek szét titeket, nem teszitek zsebre. * Közli mosolyogva, de ebben van valami roppant fenyegető is. *

* A beosztottjai mennek a dolgukra, ő pedig elkezdi átnézni az asztalokat, hogy szükség van-e valahol szalvétákra, nem koszosak-e a terítők. Amikor ezzel végzett, fogadja a következő vendégeket, és egy asztalhoz kíséri őket, hogy felvegye a rendelést. *

Ahh... én eszem rendesen! De komolyan! Nem kell ránk figyelnie nagyon főnök!
*Nem pillant hátra a testvérére, úgy tűnik most bele csöppent a " Figyeljünk a húgunkra mert felbukkant a kemény bunkó" időszak. Halkan sóhajtott csak ,de nem tett újabb megjegyzést hozzá. Amint a főnök felhívja testvérének a figyelmét Kou-chan nevére elmosolyodik kicsit.*
Pedig megjegyezhetnéd... úgy tűnik mély benyomást tettél rá...
*Azzal össze is húzza magát s csak akkor pillant ismételten fel, amint a süteményekről van szó. Bólint.*
Örömmel leszek kóstoló!

*Bent halk sóhajjal mosogat el, majd eltörölget . A végén már a kezeit töröli, ám végre csillog minden s vannak eszközök is ha jönnének az új vendégek. Szerencsére akik most jönnek, már mind ismerik őket...vagy legalábbis nagyrészt, éppen ezért nem sietett.*
Nyugi, biztos vagyok benne ,hogy Reiji-san szemmel tartja.

Én sem szívlelem, de egy csoportban vagyunk.
*Sóhajtott, majd azzal kicsit megdöntötte a fejét.*
Igen.... szemét lennél ,úgy hogy kifele!

*Ryu egy pillanatra kizökken a férfi hanghordozása miatt, de elvigyorodik utána ismételten.*
Bent maradok a határon...úram!
*Azzal bólintott ,majd körbe pillantott. Megigazgatta a kesztyűjét s elment újra az érkező vendégekhez, ne álljanak csak úgy ott. Hamarosan észrevette ,hogy főnöke is csatlakozott.*

*Pár perc múltán Michiru lépett ki testvére mögé s nézet szét. Látta a cetliket.*
Máris van ennyi rendelés ? Előkészítem a dolgokat......
*Motyogta csendesen.*
Elbírod itt?

* Miután felvette a rendelést, egyenesen a konyhához megy, hogy elkészíthesse a teákat. Tudja, hogy ha valakinek segítség kell, illetve az újonc és felvesz néhányat, akkor majd szól a többieknek vagy jelentkezik nála. A tőle megszokott precizitással készít el mindent, gondosan tálalja a tálcán, majd ki is viszi őket az asztalokhoz. Nincsenek bent olyan túl sokan, csak a szokásos esti vendégek, újak nem érkeztek. Az alkalmazottak minden bizonnyal ki tudják őket szolgálni, így visszatér a teaház hátsó részébe, hogy elkészíthesse az édességet, amit Michirunak ígért. *

* Egészen belemerül a munkába, összekeveri a tésztát, majd egy kisebb formába önti, így összesen hat darab készül belőle. Miután a keverék megsült, hagyja hűlni egy kicsit, közben pedig a díszítéshez tervezetten málnás habot készíti el. Egy habzsákból nyomja a tetejére, végül gyümölcsdarabokkal és apró méretű színes cukorgyöngyökkel díszíti. Egy tányérra helyezi őket. Bukóra nyitja a konyha ablakát, hogy a sütemény friss illata kiszellőzzön és ne keveredjen túlságosan a teákkal, így ez nem lehet zavaró a vendégek számára sem. *

* A tányért az asztal közepére helyezi, hogy az alkalmazottak nyugodtan vehessenek belőle. Kíváncsi a reakciókra, mert itt-ott alakított a recepten, ráadásul ilyen töltelékkel még nem készített édességet. Amint ezzel megvan, elmosogatja őket, mielőtt esetleg rájuk száradna a tészta maradéka. *

Valószínűleg csak azért mert ez az első...délutánja.....
Rendben... akkor megnézem bent a dolgokat. *Pár cetlivel a kezében indult el ,majd még vissza pillantott.*
Ha Ryu felbukkanna , küld be a többivel.

*Mialatt hátul a bevitt cetliket nézte át s kezdte el a rendeléseket csinálni, érezte és fél szemmel látta is ,hogyan ügyködik a főnöke. Habár sok ideje nem volt arra nézni, érezte az illatokat.... szerette azokat a teákat amelyek éppen készítette.*

*Ryu megállt a vöröske előtt ,majd csak nézett rá. Végül hátra pillantott. Szerencsére nem voltak túl sokan, viszont sokan kezdtek jönni fizetni.*
- Jó..jó, beviszem őket.
*Pillantott most normálisan a másikra, sőt úgy is viselkedett vele...egy ideig. Aztán elvigyorodott szélesen s intett neki.*
- Ryu vagyok... látom tényleg gondod van a nevekkel... szegény Kou-chan~
*Azzal megfogta a maradékot s bement.*


*Látta ,hogy bent a férfi is dolgozik, de most csak pár pillantás vetett a teákra amik lassan ki is mentek. A lány mellé lépett s átadta egy sóhajjal a cetliket, az meg, most kivételesen nyugodtan kezdett el neki magyarázni, majd mutatni a dolgokat. Mivel, jól akart dolgozni most figyelt, s emiatt gyorsan is haladtak. Amint Michiru kész lett egy rendeléssel, Ryu vitte is ki, aztán vissza jött, nézte a következőt s ez többször ismétlődött meg. Időközben megérezték azt az árulkodó illatot is ,mely jelezte ,hogy most Reiji-sa alkot. Egyszerre néztek oda. Michiru mert imádta az édeset, Ryu mert szeretett cukrászkodni. Ám nem zavarták meg.
Amint végeztek a cetlikkel, mind kettő kiment. Michiru segített a testvérének, míg Ryu pincérkedett. *

*A lány éppen egy tea miatt ment vissza amikor meglátta a kirakott süteményeket.*
Ahhhh~

* A szeme sarkából elcsípi Michiru reakcióját az édesség láttán, ami megmosolyogtatja. * Még meleg, de már készen van... * Mondja ki, ezzel is szabad utat engedve a lánynak az édességek között. * Melyik teát kérik? Most van időm, megcsinálom. Hamarosan záróra, lazíthatsz egy kicsit... és beszéld meg Shuval, hogy melyikőtök megy Taitáért... Ha minden igaz, akkor a kisasszony hamarosan megérkezik. * Magyarázza, miközben már a pult előtt áll, hogy előkészítse az alapanyagokat. *

* Ilyenkor úgy fest, mintha sose fogyna ki az energiából, még a nap végén sem. Habár érzi a lábában, hogy kezd fáradni, ennek nem mutatja sok jelét, mert még mindig van háta egy rész a munkából. Nem. Nem a munkából, hanem a kötelességéből, amit akkor vállalt, amikor megnyitotta az üzletet. *

Ami a süteményt illeti, kíváncsi vagyok a véleményedre... Nyugodtan ízlelgesd, ráérünk vele, de mindenképpen érdekel. * Az órára pillant, nyugtázza, hogy már nincs sok hátra a záróráig. *

* Mivel most ketten vannak a konyhában, így a mondandóját megtoldja még egy kevéssel. * Szépen magyaráztál korábban az újoncnak. Habár a modorán van mit csiszolni, látok a számára jövőt ilyen téren. Természetesen nincs okotok a rivalizálásra, mert semmilyen téren nem jelent "fenyegetést"... Előre is köszönöm a türelmedet vele.

*Ryu egy fél mosollyal csinálja a további dolgát. Hamarosan nem lesz sok dolga, mert új vendég nem nagyon jön, csak a régiek fizetnek, vagy még néha rendelnek. Olyankor oda megy és átveszi a rendelést, ugyan olyan figyelmesen ,mint ahogyan kell. Természetesen egy kicsit már fárad ebbe a nyájasságba, de ezt még nem mutatja ki. Majd ha bezártak megenged egy hatalmas ásítást.....
Fél szemmel pillant a vörös srácra. Elmosolyodik azon, milyen könnyen az őrületbe lehet kergetni. Elgondolkodik az új történetének karakter tervein... mintha valami hasonlót tervezett volna...*
- Segítsek valami ? Vagy a húgod megy a kutyusért ?


Három rózsakert szimfóniát és egy Tarry Lapsang Souchongt kértek. *Pillantott a cetlikből fel a férfira s hagyta,hogy átvegye. Hosszan nézte ahogyan készítette ,mert mindig tudott valamit ellesni a főnök munkájából. Csak ezután osont lassan el ,s felemelte egy kisebb süteményt. Megfújta ,majd megkóstolta. Már nem volt annyira meleg, sőt.....
Az ízek nagyon érdekesen álltak össze, de nagyon finom volt.*
Hmm...
*Ízlelgette ,majd lepetten tekintett fel. Bár csak azután válaszolt ,hogy lenyelte.*
Shu meg én is bízunk Reiji-san döntésében, így, habár talán még nehezebb, de igyekszünk jól kijönni vele... mellesleg....ez csak az első délutánja volt. *Kóstolta ismételten meg. Nagyon finomnak találta.*
Biztos vagyok benne ,hogy Shu is megnyugszik akkor. Én meg megtanulom kezelni a helyzetet.
*Mosolyodott el.*
Nagyon kellemes ez az új párosítás Reiji-san. Nem túl édes, de közben omlósabb.
*Forgatta meg a kezében a sütemény utolsó darabját ,majd azt a keveset is megette. Csak utána pillantott ismételten rá.*
De...majd megbeszélem Shuval is a dolgot.

A rózsakert szimfónia ma elég népszerű... A legutóbbi alkalommal inkább a citrusos, fűszeres ízek mentek. Klisé az időjárásra fogni, de úgy gondolom, hogy közrejátszhat. Más a hangulata az embereknek, ha éppen borongós az idő vagy süt a nap, esetleg melegebb... * Elkezdi elkészíteni a teákat. Először a három rózsással foglalkozik, mert ugyanazokat az alapanyagokat használja, utána pedig a másik fajtával. Gyorsan dolgozik, precíz mozdulatokkal. Habár nem használ mérleget, csak egy kanalat, szinte pontosan ugyanannyi kerül az egyes elemekből az italokhoz. Mire mindent kiadagol, már forr a víz, így el is készíti a forrázatot. Amíg néhány percig ázni hagyja a teafüveket, hogy az ital tökéletesen átvegye az ízüket, addig elkészíti a másik rendelést. *

* A cetlik alapján veszi elő a tálcákat, hogy megfelelően oszthassa ki a rendelést, így a pincéreknek már csak ki kell vinni. *

Ha ez a csípkelődés köztetek túllőne a gyerekes vitatkozáson, szóljatok. Nem akarok egyelőre beleszólni, de akkor kénytelen leszek. Érettebben gondolkozol, mint Shu, ezért bízom rád ennek a megítélését. *

Örülök, hogy tetszik... Holnap kínálótálakat fogok készíteni belőle, és ki kell őket helyezni az asztalokra. Nem igényelnek különösebb odafigyelést, csak néha utánuk kell tölteni, illetve elrendezni őket.

* Mire befejezi a mondandóját, elkészülnek a teák is. *

*Ryu bólint a vörös hajú srác felé. Úgy tűnt most nem vette fel annyira a dolgot. De nem is gond..jobb ha kicsit hagyja megnyugodni, és majd később figyeli még az egyéb reakcióit. Amint megkérte álljon be bólintott. Úgysem volt most nagyon dolga. Meg hát...tudott ő azért rendes is lenni... ohh... most kicsit dicsőítette saját magát.*
- Menj csak...majd beállok én.

Igen..valószínűleg ez az oka. Én is megválogatom ,hogy éppen sósat vagy édeset eszem..esetleg másmilyent, ha változik az időjárás. Talán pont így van ez a teáknál is.
*A lány elmosolyodik. A süti tényleg nagyon ízlett neki és örült ,hogy hamarosan ebből többet is lehet majd kapni . Aprót sóhajtott Reiji-san szavaira s már válaszolt volna amikor lepetten hallotta meg a testvérét. Gyorsan kapta a fejét Shu felé ,majd összevonta a szemöldökét.*
Shu...
*Kezdte de a fiú csak elmondta mit akart ,majd kivitte a rendelést. Halk sóhajjal nézett utána. Nem akarta megbántani a bátyját .....ha..még időnként fájt is neki a múlt, vagy haragudott rá...nagyon szerette.*

Shuichi néha forrófejű...de ez azt hiszem valamilyen szinten családi vonás... *vigyorodott kicsit el a férfi felé, s a következő mozdulatával megigazgatta a szemüvegét.*
De...láthatta a főnök ,hogy elég érett ,hogy ne menjen Ryu-nak. Eddig sem tette....


*Ru kint felpillantott miután az egyik vendéget kisegítette. Látta ,hogy Shunak rossz kedve van.*
- Érdekes..
*Suttogta.*

*Tette csípőre a kezét amint a bátjya vissza jött és eljátszotta a hattyú halálát. Elhúzta egy pillanatra a száját s végig gondolta a dolgokat. Ha most nem megy oda hozzá vidámabban, akkor Shunak rossz kedve lesz... ezt nem akarta... Halkan sóhajtott ,majd kacsintott a főnök felé s amint Shu végzett hirtelen nekiiramodott ,majd ráugrott egy mosollyal a hátára a testvérének és belecsimpaszkodott a nyakába, amit át is karolt.*
Te nagy majom! Nehogy besértődj nekem! Elég komoly tudsz lenni...egyszerűen Reiji-san úgy értette ,hogy engem jobban védelmeznél ezért figyeljek!
*A kedves ölelés után rácsapott egy kokit a fejére.*
Természetesen ,majd én elmegyek Taita-ért! Neked meg kell várnod Kou-chan.

* Amikor Shu beropog, Reiji még csak felé sem pillant. Nem igazán zavarja az alkalmazottja hirtelen haragja és a durcázása, bármikor elmondja ugyanúgy a szemébe is, ha kérdezik. * Pontosan erről beszéltem. * Jelenti ki, habár a srác valószínűleg nem hallja, mert olyan sebességgel viharzik ki. * Lehetséges, hogy eddig... de csak néhány órája vannak "összezárva", ez messze nem egy teljes műszak volt.

* A kacsintásra halványan elmosolyodik, majd biccent. Csendben figyeli a testvéreket, majd lerendezik. * Ha eldöntöttétek, akkor indulás. * Mondja, miközben visszaveszi a kesztyűit és megigazítja őket. Nem folyik bele jobban a társalgásba, kimegy inkább ellenőrizni az újoncot. Nem akarja abba a kellemetlen helyzetbe hozni, hogy esetleg egyedül marad és segítségre szorulna. Pontosan tisztában van vele, hogy mennyire bonyolult újonnan belekezdeni valamibe. A kezdetben egyedül volt az üzletben... és néha bizony komoly gondot jelentett neki a pénztárgép kezelése vagy éppen mindenkit időben kiszolgálni. *

* Nem messze a kasszától áll meg, nem az alkalmazottat figyeli, hanem ahogy az utolsó vendég is távozik. * Azt hiszem, kicsit intenzív lett a betanításod. Mindemellett nagyon jól teljesítettél. Őszintén szólva meglep, hogy ennyire gyorsan tudod kezelni a helyzetet, de ez egy nagyon kellemes meglepetés. A legtöbb kezdő nehezebben boldogul. Holnap délben nyitunk, tehát fél 12-re gyere be és ennek értelmében később is zárunk: pontban este nyolckor. Utána a rendrakás és takarítás fél óra alatt megvan. * Magyarázza neki a fontos tudnivalókat. *

* Zárás után néhány perccel a korábban bent járt nő alakja bontakozik ki az ajtóban. Halkan, félénken nyit be, egy finom meghajlással üdvözli a bent lévőket. * Köszönöm, hogy segítenek nekem... nagyon sokat jelent. * Szólal meg Kou. * Délután még kerestem... de nem találtam semmit. * Mondja halkan, szomorkásabb tónusban. *

Örülök, hogy visszajött. * Köszönti Reiji is *

- Jól van...de akkor viselkedj úgy is!
*Sóhajtva csimpaszkodik bele még egyszer ,majd tovább áll.  Az öltözőben gyorsan öltözött át, majd amint a kulcsokat megkapja , int és kiviharzik. Ekkor lép be a hölgy aki felé biccent ,majd int a főnök és a srác felé is. Nem akarja feltartani őket, így sietve megy ki. Pontosan tudja, már megszokásból is, hogy melyik úton menjen, melyik a legrövidebb. Már előre örül annak ,hogy Taitat kihozhatja sétálni, és azért magában reméli ,hogy a fiatal hölgy is vissza kapja a kedvencét.
Mialatt haladt a forgalmas úton ismételten elgondolkodott, s csak éppen meglóbálta a táskáját. Ma túl kedves és közvetlen volt a bátyjával. Talán..kezd megint lépni felé jobban...vagy csak Ryu hozta ezt ki azzal ahogyan bánt Shuval. Maga sem tudta. Azt sem tudta pontosan ,hogy ennyi év után miért haragszik még a saját bátyjára....talán már nem is haragudott, csak még megmaradtak benne a nyomok....de rosszat semmikép nem akart neki.
Felsóhajtott ,majd zöldre váltott a lámpa. Átment az útesten ,hamarosan elért a házhoz.*

*Ryu intett az utolsó vendégnek ,majd egy kisebb vigyorral pillantott a főnökre. Pisztolyt formált jobb kezéből s elfújta annak a végét, jellegzetesen lezárva a mai munka napot.*
- Csak a végére jöttem ki, Shu csinálta.
*Vont vállat. Milyen nemesi gesztus, átadni a másiknak a dicséretet! Igen..igen, ezt is beleveszi a történetébe. Az újba...mert ahhoz is gyűjt információkat. Azt már eldöntötte ,hogy Shu belekerül a szereplőgárdába....csak lehet lányként...mégse  ismerje meg saját magát!*
- Vááágom....akkor igyekszem ma kipihenni magam. Csak jól kell kinéznem holnap is.
*Sóhajtott Reiji felé mélyen ,majd figyelte,ahogyan a vöröske elviharzik. Lebiggyesztette az ajkát.*
- Itt hagyott...micsoda dolog! *sóhajtott ,majd nevetve dőlt a pultra s úgy pillantott ismételen a vörös szankció fiú párjára aki a hölgy elé sietett. *
- óóóhh...szóval ő a kutyusos hölgy...
*Suttogta Reiji felé*

* Kou halványan elmosolyodik, amikor az alkalmazottak üdvözlik. Furcsa a számára, de ebben a teaházban nem úgy érzi, hogy csak a pénze miatt kedvesek vele, sokkal inkább a személyt látják. A gondolat miatt halványan elpirul, és kellemes érzéssel tölti el, amely ugyan nem tudja kompenzálni a kedvence elvesztését, de mégis ad egy kis örömöt a bajban. * Tényleg nagyon hálás vagyok önöknek mindenért... Igen, emlékszem a kisasszonyra. * Finoman nemet int a fejével. * Köszönöm, nem kérek... nem szeretnék visszaélni a vendégszeretetükkel, így is záróra után segítenek nekem. * Két kezében fogja a táskáját, ami most valamivel már könnyebb. * Nem tudom, hogy segít-e valamennyit... de bejelöltem egy térképen, hogy merrefelé jártam sokat Saikával. * Óvatosan nekitámasztja a táskáját a legközelebbi asztalnak, kicsatolja, majd előveszi belőle a lapot, amit le is tesz. Az oldalon a város térképe van, legalábbis a belvárosi rész, ahol kihúzóval rajzolta végig az általuk látogatott utcákat. * Ah, majdnem elfelejtettem. Elhoztam az egyik játékát, hátha segít... * A táskájához kap, elő is vesz belőle egy gumicsontot, amit az eb már enyhén megrágott, viszont ettől függetlenül is tiszta. *

* Reiji Ryura pillant, aprót bólint neki. * Igen, ő az a hölgy, a neve Kou. A kisasszony Shu vendége, és ha nem kér mást, akkor ez így is marad. A kutyája elvesztése egyértelműen nem az egyetlen problémája, de ennek a kiderítése a kollégára vár. * Utal ezzel a vörös hajú srácra. Fojtott hangon beszél, hogy ne zavarja meg őket, illetve a nő ne hallja a magyarázatokat, amiket az újoncnak ad. * A munkánk nagy része nem arról szól, hogy rendeléseket teljesítünk, hanem hogyan szolgáljuk fel. A kötelességünk törődni a vendégekkel. Ehhez bizonyos szinten megfigyelésre van szükséged, ez a következő lépcső a gyakorlásban a számodra. Nézd meg a hölgyet alaposan, de ne vegye észre, hogy végigméred. Nem arra vagyunk kíváncsiak, amik egyértelműek: tehát ne azzal törődj, hogy milyen színű a haja, a szeme vagy a ruhája... Hanem mire utalnak ezek a dolgok.
Például a ruhája: nőies darab, mégis visszafogott, tehát egy zárkózottabb személyről van szó. A színei világosak, de nem feltűnőek, inkább pasztell árnyalatúak. Nem depressziós, vagy különösebben magába forduló, egyszerűen csak nehezebben boldogul a nyitásra az emberek felé. Folytasd. 

* Kíváncsi rá, hogy az újonc pontosan mire jut a helyzettel. Amíg Michiru visszaér a kutyával, van idejük. A megbeszélés úgyis csak akkor veheti igazán a kezdetét, amikor mindenki ott van. *

*A kulcs megcsörren a zárban mialatt benyit, rögtön körbe pillant és feloltja a lámpát is. Mosollyal néz szét, de nem vetkőzik le. *
- Taita!
*Szólal meg kicsit hangosabban. Imádja ezt a kutyát és ezt sosem titkolta. Régebben mikor ide került sokkal közelebb érezte magához ,mint a saját tulajdon bátyját. Persze ezt azért sosem mondta el Shunak. Hamarosan halkabb ,majd egyre hangosabb hangokat hallott, ahogyan annak tappancsai a követ ,majd a parkettát érték.*
- Gyere drágám! Megyünk sétálni!
*Kacsintott felé, mire az majdnem feldöntötte, így halkan nevetett fel. Megsimogatta a buksiját, azzal levette a fogasról a pórázt s rácsatolta a kutyus nyakörvére.*
- Sietnünk kell... meg kell találnunk egy szép kutyust. Remélem bízhatok benned.
* A másik csak kicsit ugatott, mintha megértette volna. Azzal kiment és bezárta az ajtót. Úgy indult vissza fele.*

- Értettem a célzást, nem kontárkodom bele.
*Nevetett kicsit fel, ahogyan figyelte ,hogy a vöröske mit kezd a hölggyel. Nyugodtan hallgatja a férfit, rábólint, pontosan azért, mert nagyon is értette amiről szó volt. Úgy vélte nem fog nehezére esni a dolog, hiszen munkája miatt  elégé szükségessé vált ,hogy figyeljen az ilyen apróságokra. Azonban amikor Reiji átadta a feladatott egy pillanatra megtorpant a gondolatban.*
- Khm....
*Nézte meg jobban.*
- Hát....ha jobban megnézem, a tartásából és abból ahogyan mozog szintén kivehető ,hogy zárkózottabb természet, de ...*kezdte s kissé megdöntötte a fejét.* az is látszik, hogy nem csak zárkózott, hanem a kutyája nélkül magányos is...valószínűleg nincs sok barátja,mert nem értik meg ,hogy milyen....
*Halványan elmosolyodik.*
- Talán jobb is ha Shu beszélget vele.

*Nem sokkal késöbb a lány benyitott ,de nem ment be a kutyával.*
- Meghoztam Taita-t~

* Kou az érintés miatt zavarba jön és lepillant a padlóra. Amikor ismét Shura pillant, halványan mosolyog és bólint. * Nem akartam megsérteni, ha így történt, akkor elnézést... * Mondja majd nagyon finoman meghajol. Elfogadja a felkínált helyet, leül a székre, miközben a táskáját a földre teszi maga mellé és a szék lábának támasztja. * Köszönöm... de tényleg nem kérek. 


* Aprót bólint* Köszönöm, igyekeztem... Szeretném, ha megtalálnánk, mert nagyon fontos nekem, ráadásul... nem szeretném rabolni senkinek sem az idejét. Meg akarom könnyíteni a munkát, amennyire csak tudom. Azt hiszem... egyedül kevés vagyok hozzá, nem tudnék mindent átfésülni... Azt hiszem, igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztunk és a balesetért is, amikor leejtettem a plakátokat. * A végére kissé megkönnyebbülten mosolyodik el, a hangja halkan nevet helyette. * 


Köszönöm, jól telt... * Kissé elszomorodik a pillantása, amikor Shut hallgatja. * Nehéz időszak lehetett, gondolom. * Megrázza a fejét. * Szerencsére nincsen... Úgy valószínűleg senki sem lenne kedve dolgozni... * Gondolja végig a dolgot. * 


* Reiji figyelmesen hallgatja az újoncot, közben aprót bólint. * Pontosan... Az a kutya valószínűleg az egyetlen barátja. Azzal, hogy segítünk a keresésben, valamivel közelebb hozzuk hozzá az embereket és talán nyitottabbá válik, ha kellemes tapasztalatokat szerez. Lehet, hogy idegenek vagyunk a számára, de ettől függetlenül mellette állunk... A cél roppant egyszerű: bebizonyítani, hogy nem minden embertől kell tartania... Természetesen csalódni fog még bőven, viszont talán egy kicsit ki tudjuk zökkenteni. Amíg nincs rákényszerülve mások társaságára, mindig magányos lesz...

Valószínűleg a munkahelyén sem beszél a kollégáival... Biztos vagyok benne, hogy mindegyiknek tudja a nevét, a szokásait, de sosem szól bele a társalgásba, csak némán megfigyel. Shu jelenleg azért a legmegfelelőbb a feladatra, mert ő és a testvére is közvetlenebbek a vendégekkel. Michiru nőként máshogy közelítené meg... Ezt a falat nem elég átmászni, ezen rést kell ütni. * Halványan elmosolyodik a végére. * A kérdés pusztán az, hogy mi okozta ezt... Talán gyerekkori emlék, de ilyen távlatból egy pult mögött állva mi nem deríthetjük ki...

* Amikor nyílik az ajtó és megjelenik a vörös hajú pincérnő, kimérten int neki. * Bejöhetsz az első asztalig a kutyával, ott megbeszéljük a teendőket és indulhatunk.