ATLAS-Projekt

- Azt nem mondtam, hogy más módja nincs... * Emelte maga elé a kezét védekezően, játékosabban. * 
- Igazából éppen emiatt is jutott eszembe... Sok munkám lesz, így javarészt kettesben tudtok lenni egy garantáltan biztonságos helyen. Éjszakára haza fogok menni, viszont nem csak a te kanapéd nagyon kényelmes, az ágyon pedig elfértek mind a ketten. Nagyjából ezek az érvek mellette. Ellene... Mogorva a biztonsági őr, de ő csak a bejáratnál van lent... Már tegnap gondoltam rá, hogy felajánlom, csak... * Halkan felsóhajtott. * Csak túlgondoltam az egészet és odajutottam, hogy alszom rá egyet, mielőtt belefogok. 

- Legalább feldobja a helyet és eszedbe juttatja, amikor éppen elgondolkozol... 

- Essünk túl rajta. * Amikor elérték a liftet, a legfelső szint gombját nyomta meg. Azon a szinten volt Ironside irodája egy saját kis lobbival, ahonnan a tetőtérben elhelyezett tárgyalótermek is nyíltak. 
Az előtérben lévő széles asztal mögött már ott ült a főnök titkárnője, aki a korai óra ellenére is friss volt. *
- Jó reggelt, Ms. Mueller. * Köszönt elsőként Mike, jóval kimértebben, mint ahogyan a recepcióst vagy éppen Geenáékat üdvözölte. *
- Jó reggelt, Dr. Lewis, Mr. Bennett. Mr. Ironside már bent van az irodájában, ha őt keresik... Fél 9-től tárgyalása van, addig viszont nem időzített semmit, úgyhogy valószínűleg tudja fogadni magukat. 
- Köszönjük. * A széles ajtó felé indult, először kopogott, csak utána nyitott be. *

* Denzel Ironside az asztalának támaszkodott, úgy olvasgatta a friss híreket, amiket a lapok leközöltek. Az érkezők felé pillantott, elmosolyodott és széles karmozdulattal üdvözölte őket. Általában jókedélyűnek és barátságosnak mutatkozott, érthető volt, amiért a sajtó charme-os és megnyerő embernek tartotta. *
- Geena, Mike, korán jöttek... Történt valami talán?

- Chh.... túl csontos vagyok...emlékszel? *kérdezett vissza hasonló játékossággal.*
- Ha valóban úgy gondolod, elfogadom. Azt hiszem nem sok hely van ami biztonságosabb lehet, mint a biztonsági főnök otthona. Csak.... nem szerettem volna, hogy zavarjunk. Ez új dolog és.... lehet hirtelen sok lenne neked is.
* kezdte finoman gesztikulálva, ám végül befogta s bólintott.*
- Megint túl bonyolítom... jó...akkor elfogadom.

- Ms. Mueller. *Köszönt a nőnek illendően. Most, hogy felértek a legfelsőbb szintre, ő is felvette a megszokott rimusát a munkának, a viselkedés formát ami megköveteltek tőle, s önmagától is. Követte Mikeot, bent pedig megengedett egy mosolyt a fönökük felé.*
- Tegnap, történt valami. *pillantott Mikera, majd vissza. Próbálta a legfontosabbakat tömőríteni.*
- Tegnap Amanda Lewis felkeresett a lakásomon éa megfenyegetett, hogy ha nem adom át az egyik projektet akkor más módszerrel szerzi meg. A lányom is belekerült, a cégről nem beszélve. Úgy véljük, hogy a radikálisok egy csoportjához tartozhat..... tegnap Mike meg is sérült emiatt.

- Csak a kezedre értettem... * Toldotta még finoman hozzá. A többire már nem válaszolt, úgy gondolta, még bőven lesz idejük megbeszélni ezt, ha végeztek a beszámolóval Ironside irodájában. * 


* Denzel összeszűkítette a szemét, nem tetszett neki az, ahogyan a két alkalmazottja belekezdett. Eleve az a tény rosszat sejtetett, hogy mind a ketten ott voltak, holott ritkán jelentkeztek nála egyszerre. * 
- Az egyik projektünket? Melyiket? Mivel mind a ketten itt vannak, érthetem úgy, hogy nem történt komolyabb baleset? * Kezdte, de ekkora ért Geena a sérüléshez, ami miatt a főnök tekintete Mike-ot mérte végig. * 
- Egy nem licenszelt, valószínűleg prototípusok közé sorolható sokkoló volt nála. Illegális gyártmány, mert jóval meghaladja azokat az értékeket, amelyek súlyos károsodást okozhatnak organikus szervezetekben. * Szólt közbe ő is. * Az, hogy a személyes hátteret vonják bele, elkeseredett lépés. Biztosra akarnak menni. Ahogyan Dr. Lewis mondta, jó eséllyel tartozik valamelyik radikális csoporthoz, a módszer nagy hasonlóságot mutat a Pro-humán aktivistákkal, de ez még nem megerősített.
- Van bármilyen használható nyomunk? 
- A csapat még tegnap átvizsgálta az érintett területeket ujjlenyomatok és DNS minták után, Amanda Lewis képe pedig szerepel a biztonsági kamerák felvételei között. Átfutott egy rendőrségi keresésen is a nyomonkövethetőség miatt, de szemelől tévesztették, miután menekülőre fogta. Mivel a kinézete kis híján azonos Dr. Lewis-szal, ez a jövőben sok problémát jelenthet... 
- A hangodból ítélve, már van ötleted a megoldásra, legalábbis az épületen belül.
- Pontosan.

- Remélem, önnek nem esett baja, Dr. Lewis... és a lányának sem. Gondolom nem kíván visszamenni azonnal a szállására, van hol maradniuk?

*A megjegyzésre már nem válaszolt, de egy apró sejtelmes mosollyal viszonozta.*

- XRoz 02-es projekt. Amit a kutatási eredmények miatt végül elvetettünk. Nem tudom, hogy egy külsös személy honnan tudhatott róla, sem azt, hogy miből gondolta, hogy a projekt jelenleg is aktív. Viszont láthatóan nem fognak addig visszavonulni, míg ellenünk nem használhatják.
*Mikor Mike átvette a szót, Denzelről átpillantott a férfira. Lépniük kellett az úgyben mert még mindig akadtak kérdések, amik megannyi veszélyforrást jelenthettek.*

- Köszönöm az aggodalmát. Szerencsére megúsztúk sérülés nélkül Mr. Bennettnek köszönhetően. *bólintott a fönökük felé.*
- Sikerült találni biztonságos helyet átmenetileg.... viszont ha lehetne, a következő pár napban inkább otthonról dolgoznék.

- XRoz 02... Egy név, amit elég régen hallottam már... * Denzel megérintette az állát, a másik karjával pedig megtámasztotta a könyökét. Gondolkozott a hallottakon. * Azt a projektet elvetettük, éppen a sebezhetősége miatt. Habár a kilökődésgátlók még mindig szükségesek, jelenleg az a legjobb megoldás, amíg nem találunk rá valami hatásosabbra. Az a projekt olyan irányba terelte volna a céget, amely inkább félelmetessé teszk minket. Túl sok ember életét befolyásolhatta volna olyan irányba, amely csak ártalmas az egyénre és a társadalomra is. Nem tudom, miféle őrület vezethette idáig... A legjobb tudásom szerint nem történt változtatás az anyagában, amióta lezárta, Dr. Lewis és nem is vette át utána senki. Titkosított anyagok, és csak engedélyekkel tekinthetőek meg... * Ismét a parancsnokra nézett, Mike-nak nem kellett gondolkoznia azon, mire vár választ a főnök a részéről. *

- Még nem tudjuk, honnan szerzett tudomást a projektről... A jelek arra mutatnak, hogy valaki bentről szivárogtatott ki információkat.
- Szomorú, hogy valaki idáig jutott... de bizonyára találunk majd megoldást a problémára... 

- A lényeg, hogy mindenki jól van... Természetesen lehet, Dr. Lewis. Maradjon, ameddig szükségesnek véli, az első a dolgozók jólléte. * Mondta mindezt egy mosollyal az arcán, amit Mike egyenesen tenyérbemászónak tartott. * 

- Pontosan. Legalábbis eddig én is így tudtam. Nagyon kevesen férhetnek hozzá az anyaghoz, pontosan a titkosítása véget, de Amanda Lewis úgy beszélt róla, mint egy aktív projektről. *Komolyan beszélt, kissé aggodalmasan.*
- Szerencsére a legtöbb információ róla, a lényeges feljegyzések csak itt vannak meg. *mutatott a sajázg fejére, jelezvén, hogy a legtöbb kísérletet részletesen pont a veszélyessége miatt nem írt le, esetleg csak említett.* Ám még így is aggodalomra ad okot, hogy mint tudja Mr. Ironside, a projekt alatt készült egy nagyon kezdetleges prototípus. Ha nagyon kell nekik......

*" Találunk majd megoldást a problémára." .... Morganat valamiért kirázta a hideg a kijelentésre, holott maga a mondott nem tűnt ebben a helyzetben különlegesnek.*

- Köszönöm uram. *hajtotta le a fejét egy pillanatra. Alázatosan köszönöm. Régi gesztus volt, de Geena még mindig használta időnként. Most leginkább amiatt, hogy valóban a lányával lehessen, ugyanakkor a széles mosoly kétes üzenetet jelezhetett a számára. Tartotta magát.*

// Az előzőben egy mondatot elfelejtettem színezni, bocsiiiii... Így is szeretsz? //

- A projektet nem folytattuk, miután megbeszéltük a... * Közölte Ironside, láthatólag nem tetszett neki mindaz, ami Morgana felhozott. * buktatóit. Rossz vágányon indultunk el vele, a megoldást nem abban a formában kell keresnünk, mert ha csak egyetlen gyengébb pont is van benne, az egy világméretű katasztrófához vezethet, tekintve az utóbbi időszak fellendüléseit. Az emberek egyre inkább hajlanak az új evolúciós lépcső felé, akár tetszik ez a szélsőségeseknek, akár nem. * Magyarázta. * 
- A létező feljegyzések és a prototípus az épületben vannak, ha jól gondolom. A tárló körül mindenképpen érdemes lenne megerősíteni a védelmet, akár odáig is elmennék, hogy őröket helyezünk ki mellé a védelmi rendszer mellé... Ami pedig Dr. Lewis-t illeti, javaslom, hogy amíg az ügy nem oldódik meg, nyílt területeken kísérje testőrség.

* Ironside az elsőre bólintott, a másodikra viszont megállt egy pillanatra. * 
- Ha valóban valaki belülről szivárogtat információkat, akkor egy kihelyezett testőr is lehet veszélyforrás. Ráadásul, ha sérülést tudott okozni neked, akkor egy kevésbé felszerelt ember még arra sem lenne elég, hogy megtántorítsa őket. 
- Értem, mire akar kilyukadni... 
- És meg tudod oldani?
- A legjobb tudásom szerint.
- Ha bármi problémába ütköztök, azonnal értesítsetek. Teljesen szabad kezet kaptok, bízom bennetek és ismerlek annyira, hogy tudjam, jó munkát végeztek. A sajtó felé a lehető legkevesebb tudódjon ki, ami pedig a mi Dr. Lewis-unk és a másik közötti hasonlóságot illeti... Ráállítom a médiarészlegünket, hogy minél kisebb hírverést kapjon esetleg egy-egy kihágás. 


- Ugyan, a család a legfontosabb... és most ott van a helyed. * Mosolyodott el Ironside. * 
- Mike, remélem nem felejtetted el azt sem, amiről a legutóbb beszéltünk... 
- Nem, gondolkoztam rajta, egyelőre minimális mértékben élek a lehetőséggel... 


* Denzel Ironside ellépett az asztalától, az órára pillantott. * 
- Ezt a megbeszélést egy másik alkalommal folytatjuk, hamarosan kezdődik egy tárgyalás, amin ott lesz pár neves firkász...  

- Ebben teljesen egyetértek. *Bólintott rá Morgana. Örült annak, hogy úgy tűnt nem folytatták a projektet, legalábbis nem hivatalosan megkerült kérésre. Ha Ironside is veszélyesnek gondolta, akkor bárki is próbálkozott hozzáférni, a kutatói részlegen kellett lennie....vagy...bárkik. A gondolat, hogy lehet többen vannak aggodalmat okoztak a nőnek. Ismerte az embereit és eddig....megbízott bennük.
Mike ötleteire kissé felvonta a szemöldökét....*
- Azt hiszem a többesszám kicsit sok.....az már nagyon feltünő lenne.

*Amíg a két férfi beszélgetett, kissé felvont szemöldökkel méregette őket. Sejtette, hogy mit jelentett a ki nem mondott tény, de..... Hirtelen kapta vissza a fejét a főnökük felé.*
- Köszönöm Mr. Ironside és....sajnálom, hogy belekeverték az ikernővéremet ebbe a cég felé. Igyekszem mindent megtenni a magam részéről, hogy a ReWell ne keveredjen ebbe bele jobban.

*Mikor a beszélgetést befejeződött, még elköszöntt a férfitól, majd csak miútán a lifthez elértek szólalt újra meg a nő. Nem akarta felhozni a témát a titkárnő előtt.
Megnyomta a lefelé vezető gombot.*
- Mit kell megoldanod?
*Kérdezte, de nem nézett rá. A másik beszélgetést.....nem hozta szóba. Csupán megrázta a fejét a gondolatra.*
- Az irodámban leszünk, ha végzel és haza tudsz minket ....vagyis, hozzád tudsz minket vinni, írj rám....

* Geena megállapítására Mike nemet intett a fejével. *
- Két főre gondoltam. Egy túl kevés, és hosszabb távon megterhelő, nyomasztó. A lezárt rakterek nagyon kihalt területeknek számítanak olyan szempontból, hogy leginkább csak gépek dolgoznak bent, nem pedig emberek. A bejárat mellé mindenképpen jó lenne ellenőrzésnek. Vannak olyan embereim, akikről biztosan tudom, sosem csepegtetnének információkat illetékteleneknek. 

- Dr. Lewis, ez gyakorlatilag bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Más módokon, de biztosan találnának olyan személyt vagy részletet, amely befolyásoló tényezővé válhatna.... Ugyanakkor díjazom az igyekezetét. A kutatásaid nagyon sokat jelentenek, és részemről a megtiszteltetés, hogy a ReWell adhat otthont nekik.
* Válaszolta még búcsúzóul, majd csak intett a távozóknak. *

* Mike csendben maradt, amíg el nem érték a liftet, a kérdés miatt a nőre pillantott. *
- Hmm? * Kapta fel a fejét, halványan elmosolyodott. * 
- Megkaptál engem, mint testőrt, ha menni szeretnétek valahova... Értem, miért döntött így. De éppen ezért szeretnék egy apró szívességet kérni tőled. A következő... két napban, durván, ne sokat mozduljatok ki. Annyi idő kelleni fog, amíg el tudom indítani a fejlesztéseket és átbeszélem az egészet az IT-sekkel, mert nekik is oroszlánrészük van benne... Ezt ne úgy értsd, hogy szobafogság, vagy hasonló, csak ne hosszabb idő legyen. Ne haragudj... 

- Egy... bő fél óra és lemegyek hozzátok, addig elrendezek pár dolgot. * Az irodája szintjén szállt ki a liftből, egy mosollyal köszönt el a rövid időre Geenától. *

- Akkor jól sejtettem csak... *kezdte de a férfi folytatta azt, amit ő akart mondani. Rábólintott, a legkevesebb gondot kívánta okozni neki.*
- Nem probléma és nem haragszom. Tudom, hogy sok munkád lesz, szóval ha szobafogság is, 2-3 napra kibírjuk úgy hiszem. Aida ellesz, vagy pedig lefoglalom addig. Csak mutasd meg mihez nyúlhatok, és mihez nem....

- Addig akkor én is elrendezem a dolgaim bár... nem tudom pontosan, hogy kire mit hagyhatnék.... *viszonozta a mosolyt, intett még mellé. Mikor visszaért a színtjére s az irodájába a kislány ott várta, ahol hagyta. Ha körbe is nézett, akkor elég okos volt ahhoz, hogy ne hagyjon nyomokot. A gondolatra pedig az anyja csak elmosolyodott. Megnézte mit rajzolt .*
- Nagyon ügyes vagy! Kicsim, pár napig Mikenál fogunk lakni....mit gondolsz?
- Akkor kinézhetem a helyet ahová rajzolok neki?
- Persze. *mosolygott az anyja* Otthon most nem biztonságos, a Mama fönőke meg úgy gondolta, Mike a legerősebb aki vigyázhat ránk.
- Mert tényleg Mike a legerősebb. *vigyorgott a kislány. Morgana megsimogatta az arcát, majd  leguggolt mellé.*
- Fél óra múlva indulunk. Rajzolsz a maminak addig valamit?
- Persze!

- Igyekszem gyorsan végezni vele, minden téren előnyös lenne. Igazából... nincs tabu, érezzétek nyugodtan otthon magatokat. Nem rejtegetek piszkos kis titkokat az ágy alatt... * Válaszolta még. *

* Amikor különváltak, sietősebbre fogta a lépteit, a mosoly lassan eltűnt az arcáról. Magára öltötte a szokásos komolyságát, amivel a munkához állt. Fél órájába telt körül-belül, amíg mindent megtett, amit feltétlenül szükségesnek érzett, majd elküldött egy rövid üzenetet Geenának. *
" Mindjárt ott vagyok." 

* Bezárt maga után, pár perccel az üzenet elküldése után ment le a nő irodájához.
Az ajtóban megállt, először kopogott, csak utána nyitott be csendesen. *

*Míg a kislány rajzolt, Geena valóban összeírta ,hogy milyen feladatot kire hagy és azt is, hogy bizonyos időközönként jelentést kell neki tenni a kísérletekről. Még így sem szerette volna, ha bármi balul üt ki, legalábbis ami a saját részlegét érintette. Mikor fel-fel pillantott a kislányra aki közben elfoglalta magát az anyja színes tolaival. A rajzolást is csak akkor kellett abba hagynia, mikor az üzenet megérkezett, hogy Mike az iroda felé tart.
Egy fekete A4-es tartóba pakolták a rajzokat, hogy ne sérüljenek,s mellé pár olyan anyagot is, amit a nő magával mert vinni, hogy átnézze őket. Emellett a belső hálózaton kikérte magának még azokat a korai fejlesztéses jegyzeteket is, amikből késöbb Mikeot foltozták össze. Nem felejtette el a feladatát.*

*Az ajtó nyításra mindketten oda fordultak. A kislány boldogan futott, már egy ideje nem az asztal mögött ült, hanem az anyja igazgatta meg a ruházatát. Geena felkapta a fekete tartót, majd a táskáját s elindult hozzájuk.*
- Rajzoltam neked szépeket!
*Ölelte meg a férfit ahol érte a kislány. Aztán elengedte s az anyjára pillantott aki megemelte a tartót.*
- Majd megmutatjuk neked. Sikerült mindent elintézni?

* Barátságosabban pillantott először a kislányra, majd az anyukájára, nem csukta be teljesen maga után az ajtót. * 
- Alig várom, hogy megnézhessem őket... Nem unatkoztál nagyon? Jó sokáig tartott, amíg megbeszéltünk mindent a főnökkel... * Az ölelés miatt egy pillanatra megilletődött, talán enyhén zavarba is jött miatta, így csak egy rövid szünet után viszonozta azt. *
- Persze, minden rendben van. Majd délután visszajövök, addig távolról tudok egyeztetni még... Nem fognak túlságosan unatkozni nélkülem, azért arról gondoskodtam... * Jegyezte meg az ajkai szegletében megbúvó mosollyal. Néhány beosztottja, akik már régebb óta voltak a részlegnél, az ilyen esetek alkalmával a poén kedvéért lázadozott, beszóltak neki, de éppen ők voltak azok, akikben tényleg megbízott. Túl őszinték voltak, és ragaszkodtak ahhoz a családiasabb légkörhöz, ami a vállalatnál kialakult. Habár megjegyzéseket tettek, pontosan követték a parancsokat, kevés olyan helyzet volt, amikor valamikor megkérdőjelezték a döntést. *

- Nektek sikerült mindent befejezni?

- Nem!....vagyis kicsit....de sok szépet rajzoltam. Meg nézelődtem....persze ültemből.
*Válaszolta százgarasos mosollyal. Az anyja ebből biztos volt abban, hogy nem végig ült abban a székben. Nem túl feltünően pillantott vissza még egy utolsó ellenőrzésre. Minden a helyén volt....*
- Hasonlóan. Kiosztottam azokat a feladatokat, amik nem szeretném, hogy kárba vesszenek. Habár itt nem lehetek, de igyekszem távolról felügyelni a müveletet.
*Mosolyodott el. Nem hagyott teljesen magára mindent a részlegén. Meglengedte a fekete tartót ismételten.*
- Minden ami kell itt van és a fejemben. Szerencsére nagyon sürgős projektunk nincs, legalábbis olyan, amihez feltétlenül kellenék. A részlegem elbírkózik majd vele.
*Megfogta a kislány kezét, úgy indultak ki, majd bezárta maga mögött az irodáját. *
- A kártyám azt mondtad, hogy felfüggeszted egy időre, jobb akkor ha addig míg nem jövök s lesz új neked adom, igaz? 
*Adta át, majd elindult a gyermekkel. Aida ismételten nézelődni kezdett.*
- Visszajössz ma még igaz?

* A nagy mosoly több volt, mint gyanús, legalábbis ami az ücsörgést illette. Geenára pillantott, a nő alaposan végigmérte a terepet... ez pedig megerősítés volt arra, amire ő is gondolt. * 
- Akkor indulhatunk is, akár... Nem megyünk messzire, de most kocsival indulunk a csomagokat miatt. 
- Ami a részlegedet illeti, van távoli hozzáférésed is, onnan azért tudod ellenőrizni a fontosabb dolgoakt szükség esetén. Jó, hogy mondod... Kérem a kártyát, az mostantól az enyém... Cserébe kapsz egy ilyet. * Nyújtott át neki egy másikat. Ezen nem szerepelt a szokványos fotó, név és adatok, egyszerű fekete volt, a cég aranyozott logójával a közepén. * A magasabb szintű belépésnél kérni fog egy retina szkennelést, tekints rá úgy, mint szükséges rossz...

* A kérdésre bólintott. *
- Igen... Most hazamegyek veletek, ott leszek egy kicsit, utána jövök vissza dolgozni.

*Átvette az egyszerű kártyát ami nagyrészt a vendégkártyákhoz hasonlított. Halvány mosollyal sóhajtott.*
- Hát ezt is elértem. Még úgy sem  volt ilyenem.... Nem gond. Tudom, hogy ez mi miatt van.
*Aida egy ideig nézett a kártyára, majd elpillantott. Nem értette, ezért nem foglalkozott vele többet. Meglátott valamit, ezért hirtelen engedte el az anyja kezét és elkapva a mellettük menő férfiát próbált előre lódulni.*
- Mike, Mike mutasd meg!
- Aida.... *motyogta az anyja.* Nincs most erre időnk...

- Nem gond.....öhm.... nem vagyok valami jó főzésben szóval..... *kereste a szavakat.* De sütit csinálunk ha gondolod estére..... ha van minden hozzá....

- Ne nézz rá ilyen tragikusan... majd kapsz rá egy dombornyomást, arra nem volt most idő. Szerintem elegánsabb, mint a fényképes. Egyébként sem jár mindenkinek olyan. * Hagyta, hogy Geena az ujjai között lássa a saját kártyáját, amivel az utat nyitotta maguk előtt. Hasonló volt a nőéhez, mindössze annyi különbség akadt, hogy az övén rajta volna a név és az azonosítószám a cégen belül. * 
* Amikor Aida elkapta a kezét, először a lányra pillantott, majd arra, amerre húzni próbálta. *
- Mit láttál? * Kérdezte, próbálva követni a kíváncsi szempár útját. * Ha nincs túl messze, akkor megnézzük, utána pedig indulunk tovább... Annyira nem vagyunk időhöz kötve, vagy igen? * Kérdezte az utóbbit Geenától. * 

- Arra gondoltam, hogy vacsorára rendelhetnénk valamit... Útba esik az egyik étterem hazafelé. Hirtelen nem tudom, hogy mik vannak... Nem üres a hűtő, az biztos, de...

- Elegánsabb, de mégsem az enyém. Nos...mindegy is. *Vont vállat apró mosollyal, mialatt eltette a kártyát. A kislány után nézett, majd megrázta a fejét Mike felé.*
- Annyira nem....csak amennyire ráérsz.
*Aida tovább húzta a férfit nagy mosollyal. Az egyik projekt plakátja volt kiakasztva amit nem olyan rég kezdtek a médiában is hiresztelni.*
- Hasonló, mint a tied....bár a tied szebb. *nézett nagy szemekkel rá.* Mert a mama csinálta...igaz? Biztos sok szeretettel csinálta!

- Nekem megfelel. *tárta szét kezeit boldogan.* Mint mondtam....nem vagyok valami jó benne....  lepj meg minket. Nagyrészt már tudod, hogy mit szeretünk.
- Mit mutatott Aida? *kérdezte ahogyan haladtak tovább a főkapuhoz.*

* Aida nem csak húzta magával egy kis idő után, hanem Mike megfogta a kezét, úgy ment vele. Megálltak a plakát előtt, így megemelte a kislányt, hogy jobban láthassa a képet, ami annyire lekötötte. * 
- Hasonló, de az enyém sötétebb színű, és nem ugyanabból az anyagból készült. És igen... azért szebb, mert az anyukád csinálta. * Megfogalmazódott benne, hogy a kettőt össze sem lehetne hasonlítani, mert amíg a plakáton lévőt nagyközönségnek szánták, addig az övé jóval erősebb volt és nagyobb teherbírású. Ezeket olyan információknak ítélte, amik még nem érdekesek és nem szükségesek egy gyereknek. * Nagyon szép dolgokat tervez és sok mindenkinek segít. 

* Amikor visszaindultak Geenához, letette a lányt, de nem engedte el a kezét. * 
- Arra gondoltam, hogy megnézzük az online menüt és mindenki választ valamit... de lehet akár meglepetés is. 
- A plakátot néztük, megállapítottuk, hogy az enyém szebb... * Utalt itt a karjára. *

- A Mama sokat dolgozik....de ha sok mindenkinek segít akkor boldog vagyok és megértem. *Motyogta a plakátot nézve, azzal átpillantott a férfira.*
- Te is ezért vagy kedves a mamával? Mert segitett neked?

*Mikor visszaértek Aida nyugodtan sétált Mike mellett a kezét fogva. Érdeklődve nézelődött. Morgana elmosolyodott.*
- Nekem az is jó. Majd kitaláljuk ... ha végeztél azért írj rám.
- Ohh......hízik a májam. *nevette el magát.*

- Sokat... de te vagy neki a legfontosabb. Szeret rólad mesélni, olyankor mindig csillog a szeme. * Magyarázta a kislánynak. * 
- Hmm? Nem. Hálás vagyok neki, amiért segített nekem, és ezt szeretném viszonozni valahogyan, de... nem ezért vagyok vele, veletek kedves. Azért vagyok ilyen, mert szeretlek titeket. * Mosolyodott el felé. * 

- Persze, mindenképpen... Te is nyugodtan írj, ha bármi van... Nem találsz valamit, vagy csak... Tényleg, bármi. 
- Hízhat is. * A parkolóban segített  beszállni a kislánynak az autóba, utána Geenának nyitotta ki az ajtót, végül ő ült be. Út közben most csendesebb volt, javarészt azért, mert tényleg figyelt az erősebb forgalomban. 
Hamar elértek a maga épülethez, előtte állt meg az ottlakóknak kialakított parkoló részen. * 

- A csomagokat majd viszem én, most már nem kihívás...

- Akkor jó. *mosolyodott el ismételten a plakátot vizslatva szürke szemeivel.*
- Nem? *kérdezte csüggedten de ahogy Mike befejezte az arca felderült és a szeme csillogni kezdet. Vékony karjával egy pillanatra átölelte Mike nyakát.*
- Én is téged! És biztos a mama is. Azt hiszi nem látom, de gyakran mosolyog ha veled beszél.

- Meglesz. *Mosolyodott még el a nő a férfi kijelentésére. Már eldöntötte, hogy ha nem szükséges nem fogja zavarni a következő pár napban, de ettől függetlenül néha beszélhetnek..... pihentetően. Az úton csendben volt, fejben számolt és jegyzetelt pár dolgot. Még legalább 2x ellenőrizte, hogy mindent befejezett vagy kiosztott e.*

- Akkor én viszem a hölgyet. *nyújtotta kezét a kislánynak, aki élt vele s kis ujjait a nőére kulcsolta. Mikor bementek Aida az anyja mögé bújt a mogorva portás láttán, Morgana pedig enyhe mosollyal nyugtatta meg, hogy nincs baj. Előre engedte Mikeot a csomagokkal.*

* A nap folyamán nem először ölelték meg... Furcsa volt a számára az érzés, kissé talán távoli, de mindenképpen kellemes. *
- Tényleg? Hmmm... nem, nem tudsz füllenteni, látom a bajszodon. * Szűkítette össze játékosan a szemét. * 

* Kivette a két csomagot a kocsi hátuljából, könnyedén elbírta, főleg így, hogy mind a két karját nyugodtan használhatta. A bejárat felé ment a többiekkel együtt, kimért biccentéssel köszönt a biztonságiőrnak. Már eldöntötte, hogy kifelé menet beszélni fog vele, főleg a kislány miatt. Normális ember megérti... és viszonylag normálisnak ismerte meg a mogorva vonású pasast. *

* A táskákat egyedül a lakása bejárata előtt tette le, amíg kinyitotta az ajtót és előreengedte a vendégeit. A kellemes hang üdvözölte őket, a hatalmas ablakokon lévő panelek kinyíltak, beengedve a fényt az épületbe. *
- Nem számítottam rá, hogy vendégeim lesznek... szóval... elnézést, ha valahol rendetlenség van... * A hálóban tette le a táskákat, nem messze a szekrénytől. A saját holmijait benne kisebb helyre húzta össze. *
- Érezzétek otthon magatokat, és nyugodtan pakoljatok ki, ha úgy gondoljátok, hely bőven van.

*Aida felnevetett a fejét rázva, majd csücsőrítve bólintot.*
- Nem...nem szoktam füllenteni.


*Aida az anyja takarásában ment el a mogorva férfi mellett. Nem mert még ránézni, az anyja azonban jól szórakozott a helyzeten s csak egy megértő pillantást vetett a portásra, majd Mikera is.*

*A lakás még mindig lenyügőzte. Teljesen más volt, mint a sajátja, de megvolt a maga varázsa. A lánya pedig csillogó szemekkel engedte az anyját s futott körbe, hogy mindent végig mérjen. Közben Geena követte a férfit a hálóba. Körbenézett, kissé felvonta szemöldökét mosollyal.*
- Milyen rendetlenségről beszélsz? Nagyobb a rend, mint nálam.
*Nevetett fel, mert az egyetlen apróság amit talált az a lepedő szélének gyürődése volt. Azt is csak akkor vette igazán észre, ha nagyon erősen szugerálta. A férfi felé pillantott, a pillantása nevetett.*
- Igyekszem nem rendetlenséget csinálni, míg oda vagy.....és Mike... *fordult felé.* Tényleg köszönöm a segítséged....nem tudom... mit mondhatnék. Hálás vagyok nagyon.

* Morgana felé fordult, ahogy a nő követte, kissé zavartan túrt a hajába a kérdés miatt. * 
- Tegnap reggel voltam itt utoljára és... nem pakoltam el úgy, ahogy szoktam... * Kezdte, de végül elhallgatott. * Afféle szokás, azt hiszem, szeretek rendet tartani magam körül. * Nemet intett a fejével, csendesen nevetve. * 
- Ne foglalkozz vele... de tényleg. A lényeg, hogy kényelmesen legyetek és tudjatok pihenni... 

- Inkább ne mondj semmit, csak használd ki a lehetőséget... Nem olyan, mintha otthon lennétek, mert neked is és neki is viszonylag idegen a hely, de... Próbáljuk kihozni belőle a legjobbat, nem igaz? Örülök, ha legalább egy kicsit tudok segíteni.

* Visszalépett a szekrényhez, váltásruhát vett ki magának belől. *
- Amíg szétnéztek, addig befoglalom a fürdőt egy időre... * Megdörzsölte az állát. * Úgy érzem, elég halaszthatatlan... Tegnap kimaradt a technikai nehézségek miatt, és hiába vagyok a jó oldalán, akkor is szúr.