ATLAS-Projekt

- Valami... valami köze volt az egyik recepciós lányhoz, meg hogy el akarja hívni vacsorázni... de itt elvesztettem az érdeklődés legapróbb szikráját is, úgyhogy inkább... aknakeresőztem. * A végét egy elfojtott nevetéssel tette hozzá. * Néha jól jönnek ezek a lassú napok. Erről jut eszembe... valamikor a héten elkezdjük átvizsgálni a teljes biztonsági-rendszert, és mivel a laborok környéke a legmagasabb prioritás, azt személyesen fogom. Tömören szólva: vendégmunkás leszek a részlegeden pár óráig, próbálok majd nem zavarni túl sokat a szokásos napi teendőkben. 

- Ironside egy konferencián vett részt, sajtótájékoztató kivetítőkön keresztül, javarészt. Még este meglátjuk az újságokban, nyilván. Hmm? Boríték? Már az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára. Titkos hódoló? Most már tényleg kíváncsi vagyok rá, majd meséld el, ha nem túl privát... 

- Geena, a tegnapival kapcsolatban... Azt hiszem jobb lenne, ha megbeszélnénk a dolgokat. Mármint amit Aida felvetett...

- Ohh...így már mindent értek. *kuncogott fel.* Aknakereső? Az a jó régi játék ami még a régi gépeknek az oprendszerébe lett alkotva, mint belsős játék? Azt hittem egy ideje elhanyagolták azokat a játékokat.
- Csak nyugodtan. Ha olyan munkám van, akkor lehet észre sem foglak venni. Előre is bocsánat. *mosolyodott el.* Ha nagyon bele vagyok merülve a gondolataimba, akkor csak magam előtt annyit látok, hogy ne menjek neki semminek és senkinek.
- De ha bármi gond adódna szólj kérlek. A magam részéről, én is felelek a laborokért. 

- Nyílván. Ahh, így nem nyugodtam meg. Holnap még lehet az lesz az első dolga, hogy valamit írni fog rá. Igen, egy boriték és nekem is ez volt a legelső gondolatom!
*Nevetett fel, de a titkos hodoló részen csak legyintett.* 
- Amennyit itt bent vagyok, ennek látom a legkevesebb esélyét, de kíváncsi lettem. Főleg mert nem volt rajta semmi. Se név, se más.... aki írta ami benne van, tudta, hogy hol keressen.
- Nem hiszem, hogy túl privát lehetne, szóval természetesen.

- Ohhh....jó, hogy szóba hoztad. Meg szerettelek volna keresni miatta. *állt meg a keze az ételben. Halkan felsóhajtott.* Sajnálom a tegnapit. Aida néha nagyon makacs és nem veszi észre, hogy a lendületessége esetleg kellemetlen lehet. Kedvel, érzi, hogy jó ember vagy és ezért erőlteti a dolgot...valószínüleg azért is, mert én sem vagyok eleget vele...ah, nem ide szerettem volna kitérni. *emelte kék szemeit Mikera.*
- Egy szó, mint száz. Nagyon szépen köszönöm azt, hogy kedves voltál vele, de nem szeretném ha azt éreznéd, hogy az erőszakossága miatt...."kell moziznod" velünk. Tudom, hogy szereted csendesen eltölteni a szabadidődet....Aida minden, csak nem....csendes.
*Zavartan nevette.*

- Már egy jó ideje nem folytatták, de... megtaláltam a programozása alapjait egy ilyesmikkel foglalkozó honlapon és... pár üres órámban újraírtam. Egyszerű logikai játék, meg némi szerencse is, viszont ha csak múlatni akarja az ember az időt, arra tökéletes. 
- Az a cél, hogy ne igazán vegyetek észre, szóval... nem fogok megharagudni miatta. Ismerős érzés, egyébként. Jó arra koncentrálni, amit éppen csinálsz, úgy kevesebb a hiba lehetőség, több az ötlet... És természetesen szólni fogok, ha valamiért szükségességét érzem.

- Ez... érdekes. Valaki a belsősök közül tehette le, mert idegennek nem adtunk ki belépési engedélyt ma és nem rögzítettek senkit, aki belógott volna akárcsak a recepción is túl.

* Ő is leengedte a kezét, főleg, amikor a magyarázkodást hallgatta. * 
- Tanulhatnánk tőle. Mi, a két felnőtt, itt ülünk a teraszon és zavartan magyarázkodunk egymásnak. Aida kinevetne minket. * Nemet intett a fejével. * Egyetlen pillanatig se sajnáld, nem éreztem nyűgnek, vagy fárasztónak, jó volt együtt látni titeket és... egy kicsit ott lenni. És most nagyon furán hangzok... Ez egyre rosszabb. * Felnevetett csendesen magukon. * 
- Nem azért vagyok vele kedves, mert kötelező lenne, vagy kizsarolná, hanem tényleg aranyos. Talpraesett és kifejezetten cserfes, igazából nagyon hasonlítotok egymásra. Azért adtam bizonytalan választ neki, mert... * Vett egy mélyebb levegőt. * Nem akarok tolakodó lenni, vagy túl rámenős, esetleg ajtóstul berombolni az életetekbe... Csak... nem akarok zavarni vagy hasonlók, de... néha összefuthatnánk. Egyáltalán nincs ellenemre. Szóval ha te is benne vagy... akkor tudok szakítani időt.

- Ez tény. Olyan...mint a szintén régi tetris. Azt is nagyon szerettem. Igazából ezek örökzöldek, még ha a legtöbb mai fiatal már nem is érti őket.
*Mosolygott szélesen.*
- Akkor majd így nem tekintek rád.Igen....igaából pontosan ezért szeretek belemerülni a dolgokba. Egyszerüen csak.... könnyebb mindent itt tartanom. *mutatott a halántékánál a fejére.* Mint bármikor máskor.

- Akkor viszont nincs mitől tartanom, nem igaz? *biccentett mialatt a férfira pillantott. Látta, hogy elgondolkodik.* Csak egy levél, mi baj származhatna belőle?

- Valószínüleg. *biccentett lepillantva az ételre.* Gyerekként minden sokkal egyszerübb. Minden terhet a felnöttek visznek, szóval.... bár talán néha tényleg túl nagy a nyomás a társadalom részéről.
- Nem dehogy! Na jó egy kicsit. *halkan nevetett vele.* de tudom mire gondolsz, éppen ezért nem értem félre. Mike, te vagy az egyetlen akinek hagyom, hogy a lányom ismerje a munkahelyemről. Megbízom benned.
- Ez vicces, mert mindenki ezt mondja, én viszont látom benne az apját. *nevetett fel. Elgondolkodott a hallottakon. Bólintott.*
- Nem vagy tolakodó és nekem sincs ellenemre.  Mellesleg.... *nevette el a dolgot a végére.* Ha most nemet mondanék egy örökkévalóságig utálna érte a saját lányom.

- Azzal nem játszottam még, de ismerem az elvet... Mondjuk, amennyit játszom, nagyon sok minden esett ki. Valahogy sosem fogott meg igazán, kölyöknek sem. 

- Hmm? Oh... nem akartam úgy tűnni... Csak szakmai ártalom? Fejben még félig dolgozom. * Tényleg megvoltak a kételyei a rejtélyes levéllel kapcsolatban, de mindennel így volt, ami az épületen belül történt. Néha a gondolatai között kinevette saját magát, mert úgy viselkedett, mint aki paranoiás, de... ugyanakkor ezt követelte meg tőle a pozíciója egy egészséges mértékben. * 

- Vagy csak túl bonyolítjuk... Köszönöm a bizalmat, megtisztelő... * Elmosolyodott halványan. * Ezért is adtam kicsit kitérő válaszokat, hogy tudj nemet mondani, ha úgy gondolod. Ilyesmire nem számítottam, ha tudom, akkor előbb kérdezlek téged... De felesleges ragozni, akkor eldöntetett. Visszatérve arra, amit mondtál... Többféle csend van, és ez is az, a maga módján... 
- Mikor akarjátok megejteni?

- Nem is gond. Te vagy a biztonsági főnök.... csak megemlítettem mielőtt belemerülsz. *Mosollyal pillantott az ételre. Annak ellenére amit tegnap beszéltek, nem gondolta, hogy valaki ennyire nyílvánosan ellene lépne fel. A sunyi mozdulatok, lépésekre felvolt annyira készülve, hogy ne érhessék. Tisztán dolgozott és azon a pár titkon kivül amit Mikeal osztott meg, vagy ami éppen a férfit érintette, nem volt más amit rajta kérhettek volna. Azokat viszont sehol nem említette. A legbiztonságosabb helyen maradtak meg, a fejében.*

- Vagy csak az.....hm... nem, én sem számítottam rá.
- Hm.... igazad lehet. *evett pár falatott. Amint lenyelte folytatta.* - talán emiatt érzem kevésbé nyomasztónak a napot.
*Felkapta a fejét, elgondolkodott.*
- Igazából nem tudom. Nagyrészt ugyan úgy dolgozunk. Ha mondasz egy napot, amikor Ironside nem rendelt el valamit neked, akkor úgy időzítem a benti munkámat én is.

- Néha kell az óvatosság... * Közölte kis sóhajjal. * Meg... tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki hagyna levelet ilyen módon. Stílusos, mondhatni... Bár kevésbé személytelen, mint egy titkosított üzenet... 

- Aida nagyon okos kislány, sokkal többet lát a dolgokból, mint azt elsőre tippelné az ember... és nem éppen félénk. Általában tartanak tőlem a gyerekek, amíg nem kezdünk el beszélni, de ha jól emlékszem, akkor ő kapásból odarohant hozzám, amikor először találkoztam vele. Megölelt és kilopta a csokit a kabátom zsebéből, mert félig kilógott... A legjobb bemutatkozás, amiben valaha részem volt. 
- Huhh... * Elgondolkozott, addig evett pár falatot. * Ma még találkozóm van a tegnapi munka miatt este, a holnap délután szabad, pénteken itt maradok bent, mert akkor kezdjük a rendszervizsgálatot, szombat délelőtt alszom, de utána stimmel, a vasárnap teljesen szabad... Nagyjából így néz ki most a hetem.

- Ha ennyire érdekel és van időd, akkor gyere velem. Pár akta között van az asztalomon. Ha nem túl személyes, első kézből olvashatod. *Halkan kuncogott miatta.* Gyermekies ha engem kérdezel, de valahol nagyon.... imponáló. Annyira régen elszoktunk az ilyen eszközöktől.

- A legjobb ? ...Én azt hittem ott kapok azonnal szívinfarktust... *enyhén elvigyorodott.* Jólnevelt...de néha látszik, hogy mennyire fiatal még. Persze, nem kérhetek tőle mást. Gyerek, és annak is kell lennie.....hm...talán meglátta benned azt amit az anyja is. *nevette el a végét.*
- A vasárnap nekünk is jó. Holnap nem én megyek érte, mert sokáig bent kell maradnom..... vigyünk valamilyen süteményt? Hogy állsz velük? *A konyhai tudása nem éppen a legjobb volt, de a lánya miatt megtette volna a legjobbakat.*

- Ne mondd, hogy te nem vagy kíváncsi rá... Mondjuk ha eddig kibírtad... Inkább maradok annál a verziónál, amit te mesélsz el. Még annyira nem sietek, de ebéd után várok egy hívást és megígértem Ironside-nak, hogy felmegyek hozzá egy rövid megbeszélésre.

- Pár pillanatig azt hittem, hogy tényleg szívrohamot kaptál helyben, még el is sápadtál. Gyerek, az a dolga, hogy lendületes legyen és játsszon. Akkor lenne okod kétségbeesni, ha másként viselkedne. Valahogy nem tudnék ilyesmi miatt megharagudni... még akkor sem, ha valami olyasmit kérdez, amire nem könnyű választ adni. Inkább kérdezzen... * Mosolyodott el miatta. * 
- Kimenjek majd elétek? Nem vagyok nagy süteményes, de gondolod a kishölgy igen... és abból ítélve, hogy az anyukája a múltkor milyen boldogan bontotta a szerencsesütit az ebéd mellett, ő is. Valami egyszerűbb ebédet összedobok majd, és... pattogatott kukorica? A mozidélután mellé dukál.

- Sok sikert majd hozzá. Akkor majd utána kereslek. *mosolygott. Kék szemeit lassan emelte ismételten a férfi kezére. Akaratlanul is elgondolkodott azon, vajon mi tehette Mikeot különlegessé. Miért nem hatottak rá a mellékhatások... hogy tudta kikerülni a függőséget.....
Mikor észbekapott, inkább bekapott pár falatot.*
- Ha túl személyes is üzenek, csak nem mondom el mi van benne.

- Persze! *bólintott egyetértően.* Nagyon...meglepődtem.... Ezt azért ne mond el neki, mert akkor folyamatosan kérdezni fog.
- Ha gondolod....igazából már odatalálok, ha arról van szó. *a megállapításra halkan felnevetett.* Kíváncsi voltam nagyon milyen szerencsét ad nekem az a süti....na meg persze finom is volt. A szülök gyakran lemondanak dolgokról...főleg ha két hatalmas szempár figyeli minden mozdulatodat. *nevette el.* Tökéletes....de tényleg, miben segíthetek Mike?

* Látta, hogy Geena elkalandozott, de nem tette szóvá... Előfordult. Csak egy rövid ebédszünetet tartottak, mind a ketten részben a feladataikra koncentráltak, legalábbis ennek tudta be a dolgot. * 
- Rendben... amint szabadulok, ránézek az üzenetekre. 

- Persze-persze... * Legyintett szórakozottan. * Nem fogom külön szóvá tenni, már rájött magától is... 
- Ahogy könnyebb neked... Ha bármi van, szólj nyugodtan. * Bólintott, a mosoly nem tűnt el a pillantásából. * Úgy érzem, tényleg kelleni fog a sütemény vagy valamilyen édesség. Bevállaljátok? Ahhoz tényleg nincs semmi érzékem. Egyszer próbáltam meg muffint... Először és utoljára nyilván. Hmm? Boldogulok, köszönöm. Ha valami kellemetlen vagy fáradság, akkor te leszel az első, aki tudni fog róla. 

* Ahogy lassan elfogyott az adagja, megtörölte az ajkait a szalvétában, majd töltöt maguknak egy-egy pohár vizet. *

- Rendben. Akkor még azt előtte eldöntöm és majd megüzenem neked. Hm...persze! Azt hiszem.... ideje lenne tartanom egy anyával-sütünk-sütit-végre napot..... Megbeszéltük. Bevallom és a konyha területén nem vagyok túlzottan....elkényeztetve. A sütikkel még kijövök és még ha nem is néz ki úgy, mint a könyvekben, de finomak.
- Rendben, köszönöm.

*Jól érezte magát s ez kiült a vonásaira is. Nyugodtabb volt, az arca kisimúlt. A gondolatai nem távolodtak el folyton a munkája felé. Élvezte a rövid szünetet, az ebédet amit lassan végül be is fejezett. Megköszönte a vizet, belekortyolt.*
- Többször kellene ilyet tartanunk....de valahogy, mindig könnyen elfeledkezem ezekről.
*Nevette. Mikor végzet az órájára pillantott, majd lassan vissza egy féloldalas mosollyal.*
- Túl gyorsan eltelt. A jelentésemet láttad, ha Ironside kérdezősködne....jobb ha tudod mi volt benne.

- Én közepesen? Körül-belül. Az édességekhez semmi érzékem sincs, de a főételeknél kárpótolták a hiányt. Jó, azért ne gondolj nagy fogásra, valahogy a töltött pulykába nem kezdenék bele, de... egyszerűbbeket egész jól el tudok készíteni. A szükség nagyúr, kénytelen voltam, mert az instant leves nem mindig megoldás. Az akadémián még bejött, de elég hamar ráuntam... 
- Biztosan örülni fog neki... És ki fog tanítani kit? * Kérdezett rá kissé szemtelenül, de viccelődve. * 

- És ha nem felejtjük el, akkor sem érünk rá mindig, de... megpróbálhatunk rá időt szakítani gyakrabban. Majd többször zavarlak meg. * Ő is az órájára pillantott, majd felkelt az asztaltól, automatikus nyúlt a megürült edényekért. * 
- Túl gyorsan. És persze... Köszönöm. Még beszélünk. * Búcsúzott tőle. *

- Akkor még mindig jobb vagy nálam. Nagy úr a szükség, de nem mindig elég. *nevette zavartan.* Gyerekem van. Sok mindent kellene jól főznöm, de egy-két év és azt hiszem sokkal jobban fog főzni majd, mint jómagam.
*A szemtelen kérdésre apró mosollyal csípett a férfi arcába. Ott még érezhette.*
- Ebben még én vezetek.

- És fordítva is. Csak találunk időnként rá alkalmat. Pihentebbnek érzem az elmém, hogy őszinte legyek, egy ilyen ebéd és társaság után.
*Az edényekre pillantott.*
- Ne segítsek? A kantinból vannak?
- Még beszélünk. *engedett meg egy mosolyt a férfinak, azzal intett s távozott.*

*Jó hangulatban tért vissza a laborba. Kisegítette a kollégákat s csak egy másfél óra múltán tért vissza az irodájába, hogy befejezze a tengernyi papírmunkát. Mikor az akták közül mosollyal előkotorta a borítékot, még izgatottan nyitotta ki, de a pár sor amit tartalmazott megdöbbentették. Értetlenül olvasta el újra és újra a groteszk verset.*
"Tikotá és Tikoté jó testvérek voltak, 
Tikotá és Tikoté nem szólnak, mert holtak. 
Tikotá és Tikoté szerette egymást nagyon, 
Tikotá és Tikoté mégis egymást veri agyon."

- Biztos kell egy-két év? * Szemtelenkedett tovább, legalábbis addig, amíg Geena az arcába nem csípett. * Au-au... Még... au... * Felnevetett az egész helyzeten, jóízűen. Nem túl gyakran oldódott fel ennyire, főleg nem a balesete óta, de ez a pár perc nagyon kellemesen érintette és kirángatta a mindennapokból. * 

- Talán még elbírok ennyit, de köszönöm... Onnan, de arrafelé megyek alapból, szóval útbaesik. * Miután elköszöntek, megregulázta a vonásait, úgy tért vissza az épületbe. Leadta az üres edényeket, beszélt pár szót az egyik kollégával, aki még javában a desszertjét babrálta. 
Először az irodájába ment, utána fel Ironside-hoz. A beszélgetésük nem tartott sokáig, épp csak az alapokat és a rendezvények listáját beszélték át, ahol a ReWell valamilyen formában képviseltette magát. Ezzel a listával térhetett vissza az irodájába, hogy elkezdje megtervezni a szolgálatot és kijelölje rá az embereit. *

* Bő fél óra múlva tette félre annyira az egészet, hogy ránézzen az üzenetekre. *

*Elmosolyodott a helyzeten, a férfi reakcióján. Valójában még sosem látta ennyire emberinek a férfit mióta ismerte. Ezek az apróságok pedig megnyugtatták.*

"Azt hiszem valaki groteszk viccet űz velem....." *Azzal átküldte az üzenetben a vers részletett.*
"Egy ódon groteszk gyermek vers. Talán egy filmben vagy irodalomban használták fel még...isten tudja mennyire régen...... nem értem ki akar megviccelni..... mert ha kandi kamera, akkor jól szórakozhatott....."

* Amikor megnyitotta a listát, Geena üzenete már ott várakozott a tetején. Az első szavakat látta előnézetben, ami miatt már ráncolta a szemöldökét, de szinte rögtön megnyitotta. *
" Groteszk...? Az nem kifejezés. Szerencsére javarészt kiveszett a köztudatból, mint gyermekvers. Valamikor tegnap délután és ma reggel között került oda, igaz? Ha ráérsz, gyere fel. Beosztást írok, de közben átnézhetjük a biztonsági kamerák felvételeit. "

"Megyek".
*Csak ennyit írt. Bezárta az irodáját és egy negyed órán belül kopogott a férfi irodáján. Egyrészt azért, mert elpakolt, másrészt mert kellett ennyi idő, míg a hatalmas épületben odaért. Mikor beléphetett, becsukta maga után az ajtót, ellenőrizte, hogy nincs e más is bent.*
- Az, hogy eltünt a köztudatból nagyon is helyes! De....fogalmam sincs, miért üzne valaki velem ilyen.....poént ? *tette fel a végén a kérdést talán önmagának.*
- Tudós vagyok, de nem pszihológus. Nem akarok többet belemagyarázni, mint amennyi benne van. Ám nem értem.
*Mikor a férfihoz ért átadta neki a boritékot s az A5-ös méretű papirost aminek a közepén volt pár sorban a mondókából kivett részlet.*
- Még csak nem is a teljes.... sajnálom Mike, nem akartalak ezzel zavarni, de...még mindig alig hiszem el. *rázta meg a fejét.*

* Mike irodája a bejárati csarnok felső emeletén volt, maga a helyiség nagyja kilógott a középen lévő üres térbe. Két oldalt kívülről sötétített üveg borította, amin viszont bentről kiláthatott a lenti térre, az érkezőkre és a recepcióra. A két üvegezett panel között szélesebb tömöre rész volt, általában ennek háttal ült az asztalánál. Az asztal az iroda bejáratával szemben volt, és habár vékony lapok alkották, a sötét színei miatt mégis robosztus szerkezetűnek tűnt. Egy szék volt előtte, a másik pedig a túlsó oldalán, azon foglalt helyet a helyiség tulajdonosa a gépe előtt. 
Az asztalon három monitor volt, a plafonról pedig egy nagyobb, holografikus kijelző lógott be, amin át lehetett látni, ha a helyzet azt kívánta meg éppen. A belső falak és az üveg  egy része előtt kisebb szekrények álltak, a fiókok közül nem volt az összes betolva a helyére, itt-ott akták lógtak ki belőlük. Habár Mike szerette a rendet, már-már kínosan, az irodájában nem mindig volt ideje és energiája ezzel foglalkozni, ez pedig hasonló apróságokban mutatkozott meg. 
Az asztalán is állt egy nagyobb köteg, néhány könyv, pár jegyzet és papír szanaszét... 
A teret kevés elem díszítette, pár szobanövény, néhány kisebb led, amelyek kölcsönöztek némi eleganciát neki... minden mást a kilátásra bíztak.
A bejárattól balra volt bent egy kisebb, letisztult, modern formákkal büszkélkedő kanapé is, amin két ember férhetett el kényelmesen, ezt főként Ironside miatt tartotta ott. *
- Gyere be! * Szólt ki a kopogásra, mert tudta, hogy Geena az. * 
- Már csak másik ezer maradt, amivel lehet ijesztgetni a kölyköket... * Sóhajtott fel halkan, ahogy kihajolt a monitor mögül, majd arrébb csúszott a székével, hogy láthassa a vendégét kényelmesen. * 
- Vagy egy poén, amivel a frászt akarták rád hozni, vagy... Emlékeztető? Bár mire... Furcsán hangzik az egész. * Átvette a lapot, nem félt tőle, hogy esetleg tönkretenne valamilyen ujjlenyomatot vagy nyomot. *
- Egyáltalán nem zavarsz vele... Ezek... apróságok, de azért jobb tisztázni. Gurulj ide a másik székkel, tiéd az asztal jobb fele és a kivetítő, fél szemmel a tiéd vagyok...

- Nagyon furcsán. *helyeselt a nő. Körbenézett, látta, hogy a férfinak mennyi munkája volt, így kissé kényelmetlenül pillantott vissza rá. Ismerős helyzetben találta magát.* - Nem tartalak fel sokáig.
*Mellé tolta a szét, majd leült rá. A már beállított kamerának állását látta, amely pont arra a folyosóra nézett, amelyen az ő irodája is volt. A felvételen megjelent időpont pedig onnan indult el, mikor elhagyta tegnap késő délután azt. Halk sóhajjal figyelte. Zavarta a dolog? Persze..... kivételesen örült annak, hogy minden titkát a fejében tartotta.A kutatási jegyzeteken kivül.*
*Kék szemeivel hosszan figyelte a 4x gyorsításban menő felvételt. Az éjszaka üres volt, a kora reggeli órákban, mikor csak kevesen jártak be észrevett egy alakot. Ugyan olgyan testfelépítése volt, mint ő neki, ám csuklyát viselt, így az arcát nehezen lehetett volna kivenni. Elkomorodott.....*
- Azt mondtad senki nem jött be hivatlan a reggeli órákban...sem a délelőtt. Ezekre a folyosókra megfelelő engedély nélkül nem is.....
*Kezdte de nem fejezte be, mert mikor az alak megfordult egyenesen a kamerába nézett. A saját vonásai köszöntek vissza rá. Döbbenten suttogot, kissé hitetlenkedve.*
- Az nem én vagyok.... *kezdte majd Mike felé fordult. Éppen csak reménykedni tudott abban,hogy a férfi hisz majd neki.* - Mike, az nem én vagyok!

- Ha zavarnál, akkkor mondtam volna, hogy inkább később fogjunk neki ilyesminek... Érezd otthon magad, az a billentyűzet a vezérlő. * Húzta kijjebb az asztal lapjába betolt felületet. *
* Amíg Morgana a felvételt nézte, addig ő a saját munkájával foglalkozott, időnként pedig a kijelzőre pillantott, amin a kamera által rögzített képeket nézték át. Érzékelte, hogy a kép lassult, éppen ezért állt meg a gépelésben, és nézett ő is fel a felvételre. * 
- Jelezte volna a rendszer... Minden azonosítónak stimmelnie kellett, a belépő kártya, az arcfelismerés... * Kezdte, ekkor nézett az idegen egyenesen "rájuk". * Négyszeres nagyítás, képkocka kimerevítése 14 másodpercnél. * Adta az utasítás a rendszernek, aminek szinte azonnal foganatja is lett. *
- Geena... * Kezdte, de próbálta végiggondolni, amit mond. Nem akart következtetést levonni, vagy tovább rontani a helyzeten. * Ugyanúgy néz ki, mint te. * Köszönjük, nyilvánvaló kapitány. * Biztosan? Ne érts félre, nem kérdőjelezlek meg, de... Otthon voltál? Látott valaki ezzel egyidőben valahol?

- Ha én lettem volna akkor nem hozakodom elő neked ezzel, nem ? Ugyan Mike, ha a figyelmedre vágynék, sokkal egyszerübben útat is választhatnék!! *szólalt fel zaklatottan, majd inkább megrázta a fejét és lehunyt szemmel dörzsölte meg a halántékát. Próbált megnyugodni, próbálta átgondolni a helyzetet. A mai technológia azzal nem ért fel, hogy ennyire lemásoljanak valakit... ennyire nem. A kérdésre megrázta a fejét.*
- Csak Aida, éppen az iskola felé tartottunk, de siettem ezért nem mentem be vele...... szóval senki.
*A lánya nem számított valóságos bizonyitéknak. A lánya. Döbbentet nézett maga elé, azzal felpattant a gurulós székről nem figyelve a környezetére.*
- Ezt... ezt majd megbeszéljük....köszönöm a segítséged.
*Kapta vissza a papírost az asztalról s azzal a lendülettel amivel érkezett, távozott is. Mike nem hitt neki, vagy legalábbis nem teljesen. Ez még ha rosszul is esett neki, logikusnak gondolta. Senki nem hinne egy ilyenben ha a saját szemével látja az ellenkezőt. Még maga Geena sem. Most viszont minnél gyorsabban vissza akart jutni az irodájába, hogy felhívja a lánya iskoláját. Rossz érzés kerítette hatalába....
A szövegre pillantott ismételten.*

- Nem arra akartam utalni, hogy bárkinek is imponálni szeretnél egy ilyen megoldással, pláne nem egyszerű figyelemfelkeltés... Egy tinédzser is jobb megoldást választana, te sokkal logikusabban gondolkozol ennél. * Felelte szigorúan, és komoran, ha a beosztottaival beszél így, valószínűleg meghúzzák magukat. A viselkedése nem a kutató ellen szólt, maga a helyzet keltett benne sok kétséget. *
- Kísérteties a hasonlóság. Álcázó berendezések nem jutnak át a biztonsági protokoll miatt, ezt tudom. Én írtam és teszteltem. Ha valaki elér odáig, vagy tökéletesített egy teljesen új módot... Vagy már régen nem a miénk az épület belső rendszere, és mindezt úgy, hogy senki sem vette észre... További lehetőség, hogy ugyanúgy néz ki, mint te... Illetve téged manipuláltak, az utóbbi okozhat emlékhiányt. Mindegyik eshetőség egyformán félelmetes... * A tekintetével követte a nő mozdulatát. *
- Geena! * Szólt utána, de teljesen feleslegesen. * Teljes elemzést, vesd össze Dr. Morgana Lewis rögzített profiljával. Liam, Bayhardt, irány a kutatórészleg, teljes felszerelés, vizsgáljátok át a B45-ös folyosót, minden lenyomatot és DNS-t vizsgáljatok át. Dr. Lewis irodája a cél. Indulás. * Adta ki az utasításokat, miközben elindult a nő után. A liftnél érte be úgy, hogy el kellett kapnia az ajtót. *
- Ne gondold, hogy bárhova is elengedlek egyedül... * Mondta csendesen, érezhető volt a hangján, hogy aggódik. *

*A szigorú választ szinte megsem hallotta, annyira gondolkozott a dolgon. Kiborította. Kutató volt, de ez a valami aggasztotta. Megrázta a fejét végül.*
- Nem....ha nem lenne mienk az épület, azt valaki kiszúrta volna. Nem olyan könnyű átjátszani a védelmi falakat....te tudod a legjobban....
- Én...nem hiszem....

*Megrezzent amikor a férfi elkapta a liftet s az nem tudott bezáródni. Egy pillanatra ijedten nézett rá, majd össze vonta a szemöldökét.*
- Nem hagyom el az épületet Mike.... tudom, hogy mükődik ez. Ám fel kell hívnom az iskolát....tudnom kell, hogy a lányom rendben van e.
*Nézett rá komolyan, majd a végére kérlelően. Csendesen tette hozzá.*
- Kérlek.

* Látta a riadalmat... értette. Ahogyan azt is sejtette, hogy Aida miatt indult el a nő. *
- Geena... ne butáskodj. Nem attól tartok, hogy megpróbálsz kimenni innen... * Belépett a liftbe, hagyta bezáródni az ajtót. * Csak nem akarom, hogy ezek után egyedül maradj. Ennyi a történet. És... ennek... nincs köze a munkámhoz. * Tette hozzá a végét csendesebben, inkább kerülve a szemkontaktust. *
- Ha egy kicsit megnyugodtál és vége az óráknak, akkor együtt elmegyünk érte és hazaviszlek. * Még nem érték el a szintet, amikor a csuklóján hordott készülék halkan pittyent. Rápillantott a halvány sárgás kijelzőre. * A rendszer befejezte a képek vizsgálatát... Nem teljesen azonos, viszont nincs semmilyen digitális lenyomata, tehát ember. Hozzád hasonló vonásokkal... és valószínűleg az azonosítód másolatával. Holnap kapsz egy ideigleneset, a régit pedig letiltom még ma. A két legjobb helyszínelőnk átvizsgálja a folyosót és az irodád környékét, most éppen lázadozva pakolnak, mert rejtvényt akartak fejteni délután. * A végét talán némi derűvel tette hozzá, mert tudta, hogy a csapata, legalábbis azok, akik az épületen belül voltak, unatkoztak az utóbbi időben... * 

- Minden rendben lesz...