Atlas-projekt

* Michael kora reggel ébredt fel az ébresztőórája ütemes csörgésére. Kinyúlt a takarója alól, fémes koppanás jelezte, hogy megtalálta a keresett felületet és a zaj is abbamaradt. Könnyebben ment volna az ébredés, ha előző este nincs fent olyan sokáig és osztja ki a parancsokat az éjszakás biztonságiaknak a központban, de ezen már nem tudott változtatni. Nagyot ásított, miközben felült, majd hátrasimította az arcába lógó tincseket. * Jó reggelt, Mr. Benett. * Köszöntötte a lakása központi rendszere. * Egy új rendszerüzenete érkezett, a feladó a főbérlő. * Mike kikászálódott az ágyból csak azért, hogy néhány méterrel odébb az asztalához üljön és bekapcsolja a számítógépét. Ránézett az érkezett e-mailre, csak a szokásos karbantartásokról tudatta őt. *
* Minden reggele így indult, vagy legalábbis hasonlóan nehezen; sosem volt a korán kelés híve. Az órára pillantott, még maradt néhány perce indulás előtt. A maradék időt arra használta fel, hogy felöltözzön és megreggelizzen: mivel a főzés távol áll tőle, így csak egy tál müzli mellett döntött. Már evés közben tudta, hogy valami gond van: a látása többször eltorzult, utána pedig fürkészhette a felvillanó "reboot" feliratot a kép sarkában. Elégedetlenül felmorrant miatta, ez csak egyet jelenthet... Újabb látogatás a technológiai osztályon, vagy valamelyik laborban, hogy aztán egy nagyon vidám kolléga valamilyen eszközzel bökdösse meg a fejét... *
* Lemondóan felsóhajtott már a puszta gondolattól. A mosatlan tálat csak a mosogatógépbe dobta, majd a kijárat felé indult és felkapta a kabátját. Készen állt a következő napra. *

* Kilépve az ajtón, a lifthez indul és megnyomja a hívógombot. Türelmesen figyeli, ahogy a számok felvillannak. Amikor végül a hatos jelenik meg a kijelzőn, felnyílik az ajtó. A földszint a célja, ahol gyorsan köszön a lézengő szomszédoknak és személyzetnek. Egyenesen a ReWell központja felé veszi az irányt, még így is fél órával korábban be fog érni... ez talán elég a személyes ügyeit intézni, mielőtt szolgálatba lép. *
* Ismerős terepen halad végig, szinte mindennap megteszi ezt a sétát a szabadnapjait leszámítva. A recepciónál már messziről integet neki a pult mögött ülő fiatal lány. Lelkes újonc, annyit meg kell hagyni neki. Egy kimért biccentéssel köszön vissza, utána pedig elindul, hogy keressen valakit a problémái megoldására. A kép újból villan előtte, így kis híján nekisétál az egyik oszlopnak, ezzel magára vonva pár kíváncsiskodó szempárt. *

*Ma korábban jött be ,mint szokott. Reggel már eltervezte ,hogy milyen aktákat szeretne átnézni, amihez persze egy nem túl rég bekövetkezett változás, illetve a fentről jövő nyomás is volt az oka. A kis Aida-t felöltöztette ,majd elvitte az iskolába, csak után jött a munkahelyére. S habár sajnálta kislányát ,hogy egyedül van még a teremben, de tudta ,hogy ez nem olyan ritka, és ezért a kislány egyáltalán nem haragszik.
Egyedül amúgy is nehezebb.....
Már egy 10 perce csak ül az iratai felett és a ceruzát forgatja. Hosszan töpreng a dolgokon, de valahogyan mintha most nem jutna egyről a kettőre. Így kis sóhajjal teszi le az íróeszközt s nyúl a bögréje felé, ám amint az ajkához emeli rájön ,hogy üres. Kedvtelenül rázza picit meg mintha azonnal újra teremne benne az ital. Lassan felállt ,majd betolta maga mögött a széket s úgy indult ki a kantin felé.*

*Vissza fele halad amikor éppen kilépve a folyosóra ,hallja meg a csattanás szerűséget. Kijjebb lépked az előcsarnok felé ahol a recepció is van, s látja meg a férfit. Nem kellet találgatnia arról ,hogy mi történhetett. Kis mosollyal pillantott a férfi felé.*
- Szerencsés reggele van Mr. Benett, éppen bent vagyok, éppen esedékes az ,hogy ellátogasson felénk.
* Intett felé ,mire úgy tűnt az emberek megértve vagy sem, de issza fordultak a dolgukhoz. Ezután kicsit megigazgatta a hajának egy-egy tincsét s vissza indult a saját kis királyságába.*

* Az ébresztője csengése zavarta fel álmából, ami most a lehető leginkább egy visitó kis hangnak fogott fel. Első reakcióként a fejére rántotta a takarót. Számára a nap legnehezebb része mindig az ébredés és a felkelés. A zavaró hang miatt kilesett a takaró alól. Egy kis ideig nézte az óráját és vacilált, hogy egyáltalán kimásszon a jó melegból. Halkan sóhajtott fel és végül rávette magát. Kitornászta magát az ágy szélére és lenyomta az zajkeltőt. Pár perc leforgása alatt összekészült. Rendbe szedte öltözéskét és kúsza haját is rendbe tette. Nyugodtan fogyasztotta el a reggeliét, nem vitte túlzásba, csak egy kiflit és némi kis joghurt italt vett magához miközben a kis noteszét elemezte. Elhúzta a száját, mivel kiszúrta hogy ideje a rendszeres heti kontroljának. Nem örült neki, a laborok nem tartoztak épp a kedvenc helyei közé*

* Nyugodtan és kimérten lépkedett a folyóson. Az egész napja a rendelkezésére állt, hogy elmenjen a laborokba, de a kis vacilálás után oda jutott, hogy jobban jár, ha minél hamarabb túl esik rajta. Nem szerette az ilyesmit halasztani, mivel nem akart semmi komplikációt. Lassan a recepcióhoz ért. Pillantását a lányra vonta, aki nagy buzgon integett. Ekkor hallotta meg a kisebb csattanást és egyből a hang forrása irányába kapta fejét. Kiszúrta a férfit, akit fel is ismert igaz, még nem gyakran találkozott vagy beszélt vele, de tisztában volt hogy a parancsnoki posztot tölti be. Ezzel együtt az érkező hölgy sem volt idegen számára, mivel volt mikor ő végezte el a kontrolt. Egy picit nézte őke, majd megindult a laborok irányába.*
-Jó reggelt* biccentett a férfi felé ahogy tovább haladt mellette*

* A kézfejét érinti az orrához, majd szipog egyet a baleset apró lezárásaként. Az orra alatt mintha egy csendes szitkot mormolna, de meghallja az ismerős hangot. Egyenesen a kutató felé pillant, addigra a keretprogram is újraindul. Geena arcát fürkészve a "Frank Briscott" felirat jön vele szembe: a bajszos éjszakaisé, akit csak pár év választ el a nyugdíjtól. Ennyiből leszűri a következtetést, hogy a két retina-beültetés között megint nem jó a szinkronizáció... konkrétan azóta vannak vele kisebb-nagyobb problémái, amióta az egyik küldetés alatt fejbe vágták egy megtermett antik vázával. *

Ha annyira szerencsés lenne, akkor nem egy bajszos mumusként azonosítanám... * Válaszolja egy féloldalas mosollyal az arcán. * Kétlem, hogy csak a borotválkozás lenne a különbség.  * Amikor a fehér hajú nő ellép mellette, egy kimért biccentés kíséretében köszön. * Jó reggelt... * Őszintén elátkozza a hibát, mert nem csak szimplán a keresztnevét felejtette el, hanem Denzel Ironside-ként azonosítja a rendszer, aki nem más, mint a ReWell igazgatója.*

* Megrázza a fejét, vár addig, amíg az újabb hullámok el nem tűnnek, majd ő is elindul a laborok felé. A liftnél éri be a nőt, hagyja elsőként belépni, majd követi. * A technológiai osztályra indult, Ms. Wolgen? * Teszi fel a kérdést valamivel barátságosabb vonásokkal. * Sikerült berendezkednie?

* Miután megnyomta a kívánt szint gombját, becsukódik az ajtó és halkan felzúgnak a motorok. *

- Igazán ? Akkor azt hiszem , azt is meg kell majd néznünk Mr. Benett.
*Azzal egy kicsit felnevetett megrázva a fejét, majd tovább indult ,még intve a férfinak. Vicces dolog volt, vagy legalábbis most, kicsit fáradtan annak érezte. Hamar visszaért a helyére, letette a bögréjét az asztalra s a külső szobába indult át, hiszen tudta hamarosan a parancsnok úgy is megérkezik, hiszen láthatóan több gond van ,mint amire gondolt először. Ahogyan előkészíti a terepet ,kicsit áldja ,hogy még nem futkározik senki a közelében s nem is zavarják ezáltal. Nem mindig könnyű az asszisztensek mellett dolgozni. Azoknak kutató tekintete, vagy még fiatalabb ,néhol kicsit túl önteltségük zavaróan hatott egy-egy munkára.
Ahogyan tovább haladt észrevette ,hogy valamit beírt a naptárjába, így közelebb lépdelt ,hogy megnézze. Ajkait elhagyta egy halk "ohh"
 ,majd elmosolyodott.*
- Úgy tűnik ma érdekes napom lesz.
*Jegyezte meg ,hiszen látta be írva a másik nő kontrollját. Itt egy pillanatra el is gondolkodott. Mióta Wolgen felkelt még jobban megnőttek a feladatai és annak elvárásai. Bár ez érthető volt, hiszen rengeteg pénzt áldoztak a nőbe, aki úgy tűnik most a katonai részlegük része. Azonban volt valami ami nagyon nem tetszett neki, még ha nem is emelt még szót neki, vagy nem vette nagyon mélyen sértésnek. Az, hogy a vezetőség néha úgy viselkedett ezekkel az emberekkel szemben ,mintha a saját tulajdonuk lennének......a gyógyszer miatt , pedig ez így is tűnt. Halk sóhajjal lépett át kecsesen a terem egyik szegletéből a másikba ,hogy széthúzza a függönyöket. Nézte a kinti tájat, a be szűrődő napfényt. Elmosolyodott. Gyönyörű volt a kilátás.
Csak ara fordult mikor meghallotta ,hogy a lift közeledik.*
- Lassan jönnek.....
*Indult vissza fele*

* A lift ajtaját nézte miközben várt hogy az ő szintjére érjen. egy kicsit elgondolkodott. Tekinteté a férfire emelte mikor ő is odaért. Biccentet felé, amolyan köszönésként és elsőként lépett be. A kérdés hallatán rubin vörös pillantását a mellete lévőre vonta.*
- Pontosan oda tartok. Hiába nem szeretek ide járkálni, de ajnos muszáj a rendszeres vizsgálat, ha nem szeretnék bajt és hogy bármi akadályozzon a munkában * tekintetét a számlapra vonta és a kis jelzést figyelte, hogy melyik szinten is járnak*
- Berendezkedni természetesen sikerült, de a környezetet még szoknom kell. Jobb lesz minél hamarabb megjegyeznem, hogy mi merre van, mert múltkor is sikerült eltévednem * hangja barátságosan és nyugodtan csendült fel. Arcára egy halvány mosoly kúszott. Akkor ott nem tartotta viccesnek, de így visszaemlékezve és átgondolva nagyon is az volt.*
- Jól sejtem hogy valami gond van a látásával és ezért igyekszik a technogiai osztályra?...Csak mert elég feltünő volt az oszloppal való kis összetűzése *Érdeklödött kedvesen, miközben ismét a kijelzőre tekintett. tudatosul benne, hogy pár perc múlva már a megfelelő osztályon lesznek. *

Az ellenőrzések sosem igazán kellemesek... Volt már részem néhányban. * Amikor az eltévedés történetét hallja, a tekintetébe is mosoly költözik. * Láttam, amikor a kamerák felvételeit néztük át egy eset után... Nem mindig jön be, de van egy hasznos trükk a főcsarnokban. Ha kijut a középső galériákra, akkor onnan könnyű belátni a terepet. A belső folyosókon mindig a dupla üvegajtókon kell átmenni, az egyenesen odavisz. Egy külső irodától körül-belül öt vagy hat ilyen elválasztó van, és nem a legrövidebb út, de hatásos. Nem csak ezek az útvonalak üvegesek... viszont legalább egy kiindulási pontot adnak.

* A megállapításra aprót bólint. * Reggel óta nem stimmel valami... Még az előtt le akarom tudni az ellenőrzést, hogy megkezdődne a műszakom. Gondolkoztam fedősztorin az oszlophoz, de nem éppen korrekt, ha megmagyarázom: túl gyorsan jött velem szemben és nem volt időm félreugrani az útjából... Körül-belül fél óra múlva már a főnök is tudni fog róla... az ehhez hasonló sztorik nagyon gyorsan terjednek bent.

* Amikor megérkeznek a szintre, halk sípolás hallatszik, majd kinyílik az ajtó. Hagyja előremenni a nőt, majd a nyomában ő is a folyosóra lép. Itt főként a világos színek uralkodnak, így kissé feltűnőbbnek érzi magukat a sötét öltözékekben és "apróbb" toldásokkal. *

Ha kellőképp felkészültnek érzi magát a munkára, akkor kora délután várom az irodámban egy eligazításra. Ki kell mennünk helyszínre, de erről majd később. A harmadik emeleten az az iroda, amelyik benyúlik a galéria fölé... * Már messziről kiszúrja "Franket", majd a képet egy újabb torzulás takarja el elől. Megrázza a fejét, ez valamelyest segít neki, így legalább már az útvonalat látja. * Elnézést... * Közli tömören, mert tudja, hogy valószínűleg furán viselkedik. *

*Amikor megérkeznek rájuk pillant ,majd egyik kezét a csípőjére fonja míg másikat csak maga mellett hagyja. Elmosolyodik feléjük s bólint.*
- A kisasszonyt már vártam, de nem zavar ,hogy eljött parancsnok. Akkor ,ki lesz az első?
*Indult vissza az asztala mögé ,mialatt fél kézzel beállította a széket amibe majd leülhet a másik. Az íróasztala mögül elővett pár kisebb készüléket, amivel lassan hozzá láthat a munkájának. A fiókból még kivett egy aktát. mint meglátta a nő nevét rajta, egy pillanatra elkomorodott ,majd mosollyal húzta ki magát.*
- Rendben.... én készen állok.
*A mappát kinyitja s megnézi a nő adatait. Természetesen mind nála ,mind a parancsnoknál szigorúan követi a karbantartási napokat. Így jobban tudhatja ,hogy van e változás a szervezetükben.*
- És, hogy érzik magukat ma reggel?

Hát nem... Bár ne lenne szükség rá, sokkal egyszerűbb lenne minden * nyugodtan nézett maga elé, de ahogy hallotta szavait lassan vonta rá vöröses szemeit*
Igazán?.. Remek... akkor a kollégáknak sikerült bemutatkoznom, mint az újonc kóválygó * szája szélére egy halvány mosoly kúszott, nem volt feltűnő, de szolidabbá tette lágy vonásait. * Köszönöm a tanácsot,  meg is fogadom, nem lenne túl jó ha mindenhonnan elkésnék

*Egy aprót bólintott* Teljesen érthető. Nehezen tudná úgy végezni a dolgát, ha egyszer nem lát rendesen. * elgondolkodott egy kicsit* Ez nem hangzik épp a leghihetőbb fedősztorinak... esetleg azzal többre megy, ha azt mondja, hogy látott egy repedést az oszlopon és ebből arra gyanakodott hogy lehet történt valami az épület szerkezetével, mert általában akkor a tartó oszlopok sérülnek. Emiatt ment oda, közelebbről megvizsgálni, de akkor látta hogy nincs ott semmi, és minden bizonnyal csak egy fényjáték volt vagy egy optikai csalódás... én legalább is valami hasonlót mondanék 

* A sípolást hallva az ajtóra vonta pillantását és amin kinyílt ki is lépett. Nem szeretett annyira ezen a részen mászkálni. Túlzottan is kívülállónak érezte magát kinézete miatt, és erre még az is rátett, hogy néha úgy érezte mint ha folyamatosan néznék emiatt*

Értem. Mindenképpen ott leszek, már amúgy is kezdett idegesíteni, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Ha véletlenül késnék, előre elnézést érte, de akkor eltévedtem. *Látta a nőt, de hirtelen torpant meg és a férfire nézett mikor az megrázta a fejét.*...Semmi gond, érthető... Jöjjön segítek, nehogy ezúttal a falnak menjen neki * mosolyodott el miközben mellé lépett és vezette. * A parancsnok az első. .... *A nő kérdését hallva rávonta pillantását* Személy szerint én jól vagyok...  nem vettem észre semmi "rendelleneset" ha erre gondol

Aki az első napjain nem téved el, annak egy nagyon komoly navigációs chipje lehet... * Nem szépíteni akarja a helyzetet, pusztán ismeri a helyet, minden egyes zegzugát, és tisztában vele, mennyire kusza lehet egy idegen számára. * Néhány héten belül megszokja az elrendezést.

* A fedősztorit csendben hallgatja végig; egy kurta, de kedélyes nevetést hallat miatta. * Így is megkaptam már, hogy mindenbe beleütöm az orromat, főleg ezután. Túl sok a szemtanú rá, hogy letagadjam, viszont a tippet köszönöm. Ha fél órával később történik, valószínűleg valami hasonlót válaszolok... de meg kell húzni egy határt a munka és a civil élet között. Apróbb balesetek mindig történhetnek.

* Amikor a fehér hajú nő felajánlja a segítséget, megemeli a kezét, így utasítva vissza. * Köszönöm, boldogulok... Nem, ez nem a kemény fiús "mindent megoldok" hozzáállás. * Teszi hozzá azonnal. A műtétek után sokáig járni sem tudott egyedül, akkor éppen elég segítséget kapott ahhoz, hogy megtegyen mindent a boldogulásáért. Egyfajta büszkeséggel tölti el, ha van elég ereje ahhoz, hogy úrrá legyen a saját testén, még ha ilyen esetekben messze is van a tökéletestől. * Menjen nyugodtan... az enyém valószínűleg hosszabb lesz. * Szögezi le. A folyosón marad, leveszi a kabátját, ezzel felkészülve a rövidesen elkövetkezendő vizsgálatra. A ruhadarabot a fogasra akasztja, míg ő maga az egyik széken foglal helyet. *

Nem szükséges a "Rendellenes" szót használnunk, hiszen valamilyen értelemben ez normális. Nem? Mellesleg, úgy viselkedtek mintha még sosem kerültetek a kezeim alá. Bár tény, a legtöbb korrekciós vizsgálatot nem én végzem. De most pont bent vagyok.
*Tette szét kezeit kedvesen ,azzal egy pillanatra csak csüggedten várta ,hogy akkor jelenleg melyikükkel is kezdhet. Az egyik polchoz lépett, onnan egy dobozból vett egy pár fehér kesztyűt, amit lassan fel is húzott a kezeire. A mozgása kecses volt, de minden más mozdulata precíz. Tudta ,hogy mit kell és mit fog tenni.*
Ha bármi van szóljatok nyugodtan mert akkor jobb diagnózist tudok felállítani. Ez magunkközt marad és teljesen felelsleges emiatt aggódni.
*A férfi lassan kimegy a folyosóra, így megvárja míg a bent maradt személy leül s utána megdőnti az ülést, azzal mellé lépve.*
Milyen a közérzeted az ébredés óta? Nem érzékelsz semmi olyat ami zavaró lehet?
*Teljesen normális hangnemben beszél vele. Nyugodtan, megválogatott szavakkal, pont mint bárki mással.*

*Hallgatja ahogyan a másik mesél, már ha enged a közeledésének s ténylegesen mond valamit. Átgondola a dolgokat ,mialatt a kezét nézi hosszan meg. Precízen és finoman dolgozik, nem szeretne a másiknak fájdalmat okozni. Érdeklődve figyeli milyen hatással vannak a szerkezetek egymásra ,majd mintha mi sem történt volna, végez a kar vizsgálatával. Kicsit arréb lép, a fiókból elő szed két fehér korongot ,amit utána a nő hallántékához helyez két oldalra.*
Megnézem, hogy minden rendben van e a chip rezgésseivel.
* Magyarázta ,hogy éppen mit csinál. Úgy 3-4 percig nézte, majd sóhajtott s egy kedves, immár nyugodtabb mosollyal vette le a korongokat a nőről.*
Minden rendben. Teljesen egészséges vagy. A gyógyszert azért szed be, mindjárt oda is adom az ampullát míg lejegyzem magamnak a dolgokat.
*Azzal a fali polcból kivette s így is tett. Az asztal szélére tette ,míg ő valamit leírt a nő anyagába. Nem nézett fel, úgy beszélt.*
A következő vizsgálat mondjuk, 3 hét múlva ?
Ha nem lesz más, amit szeretnél szólj kérlek a parancsnoknak is.

Ahogy gondolja * Még vetett egy pillantást a férfira, majd bement és egyenesen a székhez ment.*
- Attól függ, hogy milyen értelemben... Hát őszintén szólva, ha már választhatnék, inkább maga vizsgáljon, mint sem az a mogorva férfi. * kényelmesen helyezkedett el a székben. Vörös szemeivel követte a nő mozgását. Szeretett mindig tisztában lenni a dolgokkal, így örömmel fogadta, mikor mondta hogy épp mit csinál, főleg ebben a közvetlen stílusban* 
- Az ébredés után nagyon sokáig elég fáradékony voltam, legszívesebben átaludtam volna az egész napot, de ez szerencsére elmúlt és teljesen jól érzem magam. * elgondolkodott a kérdés hallatán és megingatta a fejét* 
- Nem ... nem igazán... vagy... még is... egyetlen egy dolog zavar, mégpedig az, hogy ha a közelben egy magasabb frekvenciájú hangot hallok a fejem szinte szét akar hasadni, nem kellemes... de viszont nem gyakori * hosszan figyelte, hogy mit is csinál. A korongos vizsgálatért nem volt oda, bizsergett tőle az egész halántéka, de csendben tűrte. Amint végezte a bólintott szavait hallgatva miközben felkelt a székből. Nyugodtsággal töltötte el a tudta, hogy nincs semmi gond. Az asztalhoz lépdelt és magához vette az ampullát. Hosszan nézte és egy kicsit elgondolkodott. A kérdést hallva vonta vissza tekintetét a másikra és bólintott*
- nekem tökéletesen megfelel... köszönöm....akkor 3 hét múlva... * indult meg kifelé. Amint kilépett a férfire vonta pillantását* 
- Ezennel átadom a terepet uram * nézte nyugodtan miközben arcán egy szolid mosoly ült*

Ha kártyázni jönnék és nem felülvizsgálatra, akkor egy fokkal vidámabb lennék... * Jegyzi meg. * Sokadik kör, de nehéz hozzászokni, természetesen nem a személyeddel van problémám. * Teszi hozzá, mert nem akarja, hogy a kutató akár véletlenül is félreértse. A mondandója talán kissé nyersebben hangzott, viszont még ilyen távlatban sem sikerült legyűrnie minden ellenérzését a testébe épített szerkezetekkel kapcsolatban. *

* Türelmesen várakozik kint, a bent folyó beszélgetésből nem hall semmit sem a zárt ajtók mögött. Egy időre behunyja a szemét, amikor kinyitja, a kép viszonylag tiszta, csak a modul újraindulásának a nyomait véli felfedezni. Inkább nem törődik vele, csak bosszantaná. Előveszi a telefonját, hogy addig is elkezdhesse az éjszakai adatok letöltését az irodai gépére. A folyamat körül-belül a felénél tart, amikor nyílik a terem ajtaja, és a nő lép ki rajta. * Hamar végzett... * Felkel az ülőhelyéről, hogy leváltsa odabent. * Még nem volt alkalmam felajánlani, de tegezzen nyugodtan, megkönnyíti a dolgunkat.

* Megfogja a kilincset, hogy ne csukódjon be az ajtó, majd be is lép a vizsgálóba. Egyenesen Geenára néz, miközben bezár maga után már megszokott mozdulattal. * Csak a retinachipet nézed át, vagy kellenek a gerinc csatlakozók is? Mielőtt kisgatyára vetkőztetnél: a lábam jól szuperál, inkább kihagynám, hogy egyesével nézd át azokat a pontokat, de itt te vagy a főnök...

*Halkan felnevetett  amikor a mogorva férfi került szóba.*
Az a mogorva férfi egy nagyon jó kollégám. Lehet nem látszik de érti a dolgát. Persze, ha kényelmesebb neked ,hogy én nézlek meg akkor tehetünk róla ,hogy ezentúl is így legyen. Nekem nem erőltetés, majd mindig csinálok időt rá ha szeretnéd.
*Elgondolkodik azon amit a nő mesél de végül arra a következtetésre jut ,hogy lényegében ez természetes a hibernálás után, főleg ,ha olyan sokáig aludt valaki ,mint ő. A zajok miatt viszont felpillant rá.
Amikor ellép ezt a pár szót is kijegyzeteli ,hogy ne felejtse el, így csak fél szemmel pillant a másikra.*
Utána nézek ezeknek. Rendben? Utána nézek, hátha tudok valamit rá, hogy ez ne legyen még azokban a ritka alkalmakban sem gond. Gondolj bele....ha egy küldetés közben lenne ,sokkal bajosabb végkifejletek hozhatna.


*Amint kimet ,majd a férfi megérkezett intett neki egy kis mosollyal. Megkereste a parancsnok jóval vaskosabb kartonját s kinyitotta, úgy nézve meg az utolsó feljegyzéseket.*
Csak a retina chipet? Akkor ugye nem jelentkeztek a karodban lévő zavarok a múltkori óta ?
*Kérdez vissza ,majd elmosolyodik s halkan felnevet a férfi szavain de közben csak rázza a fejét.*
Mike, férjnél voltam, méghozzá katona volt a férjem, ha akarnál se tudnál újat mutatni. 
Gyere ülj le.
*Mutat rá a székre ,azzal mellé áll amint kényelembe helyezkedett s elkezdi átnézi a retinát ,majd finom bontásokkal a chiphez ér. Óvatosan és finoman dolgozik.*
Még mindig lenyügőz ,hogy mennyire el tudjuk rejteni az ilyen technológiai elváltozásokat. Mellesleg, semmi gond nincs nálad sem ezzel az egésszel. Ideje megbarátkoznod vele, nem lettél vele más.
*Hosszan nézi a chipet, majd kiveszi és egy kis hordozóban mindent átálít rajta ,hogy újra jó legyen. Úgy teszi vissza, majd mindent vissza zár. A végénél megcsipí a férfi hátát a gerinc vonalán.*
Biztos ,hogy nincs gond? nem akarok gondot. Kérsz te is ampullát?
*Szintén újra jegyzetel.*

* Az ajtóban állva még hallotta nő szavait és bólintott rá*
- Hát az biztos hogy nem lenne épp a legszerencsésebb egy eshetőség, főleg nem bevetés közben nem kéne, szóval hálás lennék érte, ha lenne rá valami megoldás * Kint elmosolyodott a férfi szavain, miközben rávonta tekintetét * Szerencsére nincs gondom, így nem tartanak az ellenőrzések sok ideig... Jól van, és köszönöm a lehetőséget, de ez esetben vissza felé is áll a dolog. Nyugodtan tegezzen, amúgy sem vagyok oda érte ha valaki a vezeték nevemen hív 

* Ellépet az ajtóból és kicsit arrébb sétált. Tekintetével követte, ahogy a férfi bement a helységbe. Pillantása egy kicsit elidőzött az ajtót miközben elgondolkodott a bent hallottakon. Lassan húzta át pillantását a kezében lévő ampullára. Kissé nehezére eset megemészteni, hogy akarata ellenére eddigi élete a semmibe veszett és a mai napra félig robottá vált. Arról nem is beszélve, hogy mostantól úgymond az élete leginkább a gyógyszerektől függ. Gyakran elgondolkodott rajta, hogy valóban jó-e ez az egész felhajtás és még az is megfordult a fejében, hogy lemond az egészről, de mindig lebeszélte magát róla. Megrázta a fejét, hogy elhessegesse gondolatait. Az ampullát egyenlőre elrakta, majd megindult visszafelé a világos folyósokon*

Igen, minden oké... azt hiszem, már azt is megszoktam, hogy nem az én kezem... Úgy értem nem az eredeti. Nem érzem azt a fantom-zsibbadtságot a kézfejemben. * Megemeli az említett végtagot és megmozgatja az ujjait. * Ezt most én csinálom, szóval szerintem jól állunk... * Először elmosolyodik, majd felnevet a megjegyzésen. * Nem "vénségemre" leszek szégyellős, csak még a mutogatós bácsi szerepe messze áll tőlem. Hmm, erre lett volna egy jó szövegem, de csak akkor lenne érvényes, ha nem te raksz össze... Viccet félretéve: per pillanat a gerinccsatlakozó a legrosszabb rémálmom. Egy tompa szúrás, utána pedig fél napig serceg a fülem... plusz vizsgálat közben nem tudom eldönteni, hogy fáj-e vagy inkább csiklandoz.

* Helyet foglal a széken és a hátát a támlának veti. Megtámasztja a fejét, nem először van része hasonlóban. A sok vizsgálat alatt egyet már megtanult: nem mozog és nem grimaszol, többnyire. Próbál mozdulatlan maradni, és ha nem is ugrik meg, azért felszisszen. * A megbarátkozás dolog egész jól megy... * Vesz egy mélyebb levegőt. * Felesleges kertelni, úgyis ismered a sztorit. Már dilibogyók nélkül is tünetmentes vagyok, körül-belül öt és fél hónapja hagytam el őket, de nem szoktam reklámozni. Ez a megoldás még mindig jobb, mint ha életem végéig zöldség lesz belőlem, pardon a kifejezésért. * Amikor Geena kiveszi a chipet, újból felszisszen és elhúzza a száját. * Következőnek szólhatnál, hogy ilyen merényletre készülsz... * A kép elsötétül előtte, majd lassan visszatér a saját látása. *

Te... én korábban is ilyen rosszul láttam? * Pislog pár laposabbat, de a kép nem akar tisztulni előtte. * Na jó, komolyan megszerettem azt a chipet. Egyébként nagyon praktikus tud lenni, ha olyan a névmemóriád, mint az enyém. * Miután visszakerült az alkatrész a helyére, összeszorítja a szemét, majd megmasszírozza finoman az orrnyergét. * Ne bökdöss, éppen a mimóza korszakomat élem... * Mormolja. *

Ha valami gond van, akkor mindenképpen jelentkezek... ez nem egy nátha, ami átmegy rajtam, tisztában vagyok vele. Az ampullát kihagyom, még a múltkoriak is megvannak, nem volt rá szükségem... Mielőtt elfelejtem... délután megyek ki helyszínre, Ms. Wolgent akarom magammal vinni, viszont mindenképpen szükség van még egy emberre. Kora délután akarok elmondani minden részletet, mert elég hosszadalmas lenne külön-külön előadni a művészetemet... El tudnál velünk jönni? Szükség lesz valakire, aki otthon van a technológiai mélyebb vonalaiban. Nem tart sokáig, másfél-két óra legfeljebb tokkal vonóval...

*Elmosolyodik kicsit*Bólintott még Trish felé s egy kis mosollyal nézte ahogyan kiment. Belegondolva nem lehetett könnyű ebbe az új helyzetbe beleszoknia, mégis, az eredményei egyre jobbak és jobbak voltak, hétről hétre, így remélte ,hogy ténylegesen ő sem érzi rosszul magát. A többit majd megoldja később. Még át kell gondolnia bizonyos dolgokat.*
* Közvetlenül fogadta a póén másik felét s csak mosolygott rajta. Elég ideje volt a férfi "orvosa" ,hogy tudja mennyire veheti komolyan vagy sem. Szavainál érdeklődve emeli rá a fejét. Legalább megtudott valami újdonságot is.*
Máskor is mondhattad volna ezt....de nem. Ma kihagyom szerintem , úgy veszem észre ,hogy semmi ok nem vezet rá,hogy ennyire átnézzelek.

*Nyugodtan dolgozik s csak időnként emeli világos szemeit a férfira, alapjáraton inkább nem arra figyel.*
Az a fontos,  igen..igen. Nem kell mesélned, lényegében a történeted nyitót könyv nekem.
*Azzal tovább ment hátra szerzeményével. Mosollyal dolgozott tovább rajta.*
Honnan tudhatnám Mike ? A mi "kapcsolatunk" onnan indult ,hogy megláttalak a műtőasztalon. De legalább ezt is tudtuk. Megúsztad a szemüveget ezzel az egésszel.
*Engedett meg egy kis mosolyt ,mialatt futtatta a frissítést és kijavította  a hibákat.*
Ohh igen..praktikus, ha éppen nem egy bajszos férfival keversz össze valakit.
*Miútán vissza helyezte a chippet ,ténylegesen megcsípte a nagydarab alak karját.*
Tessék...csak hogy egáva legyünk.

*Levette a kesztyűt a kezeiről ,majd félre tette az asztalra s annak dőlve nézett a férfira hosszan. Elgondolkodott ,majd rábólintott.*
Rendben. Addig Aida marad a szakkörön, vagy felhívok valakit hogy hozza el.
Mégis mikorra gondolad a tájékoztatást?

* Mozgása kecses, nőies és ezzel egy időben határozott is volt. Hosszú fehér haja könnyeden libbent utána, ahogy a "menet szél" belekapott. Ahogy lassan telt az idő, egyre több ember tűnt fel és jött vele szembe a folyóson. Ahogy elment mellettük köszönésként csak bólintott feléjük, de azért érezte magán némelyik pillantását. Nem foglalkozott velük, inkább gondolataiba mélyedve lépdelt tovább. Ha valamin nagyon filozott, mindig mérlegelte magában a dolgokat és az alapján döntött. Ugyan azon az úton ment vissza, mint amin jöttek, így hamarosan a lifthez ért. Megnyomta a hívó gombot. Halkan sóhajtott fel, majd amint kinyílt az ajtó, belépett a liftbe. Némán bólintott a bent várakozóknak, majd benyomta a kívánt szint gombját. *

*Amint megálltak és kiszállt a recepció előtt sétált el. Egy futó pillantást vetett a környezetre és az ott lévőkre. Néha megállt egy-egy makettnél, amit jobban megnézett, de a plakátokon tovább időzött el tekintete. Akaratlanul is elemezni kezdte amit látott rajtuk. Amolyan régi szakmai ártalomként maradt meg nála. Halványan mosoly kúszott fel szája szélére miközben egyik kezét derekára tette*

Bal lábbal keltem fel... lehet, hogy most is csak azért mondtam el, mert éppen nyűgös vagyok. * Habár csak viccnek szánja, a kiállásán azért érezhető, hogy tényleg nincs a legjobb passzban. * Egyébként szerintem természetes a dolog, a többi ellenőrzőpontnak is megvannak a hasonló mizériái... Ugyanolyanok, mint a test részei. Például ha az orvos benéz a torkodba és lenyomja a nyelvedet, akkor öklendezel... Jó, nem a legelegánsabb példát választottam, de a lényeg benne van.

Meg... ezek szerint meg. * Enyhén összeszűkíti a szemét, ahogy próbál egy távolabbi pontra fókuszálni, és elolvasni az egyik falra akasztott táblát. A javítás után már ismét tökéletes a látásra, és amikor a nőre pillant, már a megfelelő profil jön be az archoz. * Csak a nevetek hasonlított túlságosan, semmi más... Gondolom a torzulás miatt nem futott rendesen a felismerő modul sem...

* A csípés miatt először felvonja a szemöldökét, majd megrázza a fejét. * Vigyázz, mert bosszút kíván... * Fenyegetőzik, habár alig érzett belőle valamit. Vannak érzékelők a karjain, de jóval gyengébbek, mint a bőrön, ráadásul megcsípni sem lehet úgy, mint egy valódit. Sokszor látja a művégtagok által keltett ellenérzéseket az embereken, viszont Geena egyszer sem húzta el a száját emiatt, sőt... Nyilván nem véletlenül van a kutatócsoport élén, de Mike véleménye szerint más összeszerelni vagy tesztelni ezeket és felírni az eredményeket, mint egy élő személyen látni. Ezt a fajta nyitottságot irigyli tőle... talán ez a legmegfelelőbb szó rá. Amíg nem történt vele a baleset, csak azért nem lépett fel a projekt ellen, mert a cégnél dolgozott, egyedül a munka tartotta vissza, most viszont fordult a kocka. Tudja, hogy nagyon sokat jelenthetnek ezek a dolgok egy ember életében, mert visszaadhatják neki a lehetőségeket, főleg ha még önként is vállalja a beavatkozást. A gondolataiból az rázza vissza, ahogy a kutató leveszi a kesztyűit. *

* A vizsgálat végeztével felkel a székből, megmozgatja a nyakát, mert kezdett elgémberedni abban a pózban. * Mire Aida végez, addigra megleszünk mi is... Az Orient épülete mellett van a cél, közel az iskolához. Autóval akartam menni, szóval elhozhatjuk őt is, ha neked megfelel... A megbeszélést az ebédszünet utánra gondoltam, amikor visszaérsz. Majd gyere fel az irodámhoz... * Mondja, közben már a kilincsre teszi a kezét jelezve az indulását. *

*Halvány mosollyal figyeli majd rábólint.*
És milyen igazad van! De amíg nem érzed jobban, addig nem szükséges ,hogy mindig ezzel zaklassalak. És akkor persze nem is fog fájni neked.
*Mosolyodik el egy kicsit ,majd még rápillant.*
Valószínűnek tartom, de attól függetlenül most jobb. Sok esetben nem lenne kézenfekvő ha hagynám ezt neked. Nem csak magam miatt.... ha engem egy vén bajszos férfinek látsz akkor ez a magad ízlése.
*Mosolyodott el ,azzal tovább lépdelt s ráhagyta a poén súlyát a másikra.*

Nem félek tőled...még mindig szükséges a jelenlétem ,hogy rendben legyetek.
*Engedett meg egy kis nevetést ,majd mialatt félre tette a dolgokat s pakolgatott, elgondolkodott. Valami eszébe jutott s úgy tűnt ez egy kis időre jobban elvonta a figyelmét ,mint kívánta volna. Szemei egy kicsit szomorúbbá váltak,azzal félre tolta a jegyzet füzetet s vissza fordult egy nyugodtabb mosollyal.*
Rendben...az jól hangzik. Akkor majd elmegyek utána érte, és Mike..köszönöm a segítséget.
*Int felé ,majd még sóhajjal mosolyodik el.*
Menjél vagy a csapatod itt hagy ,mielőtt elkezdenétek a mai munkát. És kérlek figyelj Trish-re... még nem sok idő telt el az ébredése óta, nem tudom mikor ,hogy működik a rendszere a karjának. Igyekeztem megújítani, de még tudnom kell mít bír el a szervezete.

* Hosszan pásztázta az előtte lévő plakátot, majd a pár méterrel arrébb levőhöz lépdel és, mint az előzőt az is elemezni kezdte. Vörös szemeit egyikről a másikra vonta. Halvány mosolya nem tűnt el arcáról, sőt egy kissé feltűnőbbe vált, ahogy elkezdte összehasonlítani a kettőt. Könnyedén megállapította, hogy a szakemberek melyikre fordítottak több időt és annak kidolgozására.*

* Pár perc múlva pásztázott végig ismételten a környezetét. Sok ember tartózkodott a recepciónál. Ahogy nézte őket kissé elgondolkodott, hogy vajon ki milyen céllal jött ide, de hamar elhessegette gondolatait, hisz nincs hozzá köze. Nyugodt léptekkel indult meg a kantin felé. Ezúttal nem foglalkozott a körülötte lévő emberekkel, de attól még figyelte környezetét. Amint beért végig nézett az ételeken de egyik sem fogta meg igazán, arról nem is beszélve hogy még korainak tartotta volna az evést ezért is kért magnak egy kávét. Tudta hogy fog tenni neki, mivel még nem érezte magát a legéberebbnek. Kecses léptekkel indult meg kifelé kezében a kávéval. Érzete magán mások pillantását és azt is hogy követik őt a kíváncsi vagy épp megvető tekintetek. Nem akart ilyesmivel foglalkozni, hisz most nem lehetne itt ha szerkezetei nem mentették volna meg életét. Halkan sóhajtva sétált ki és indult meg a biztonsági részleg irányába*

Annyira azért nem vészes, mint amilyennek leírom... csak furcsa. Valahogy nehéz hozzászokni, hogy valaki "bennem" turkáljon. * Jegyzi meg, de közben rájön, hogy ezt nem feltétlenül így kellett volna megfogalmazni és megköszörüli a torkát. * Mondom, nem annak láttalak, csak a neved... De tényleg. Valahogy a bajszos fószerek nem éppen a zsánereim, a részletekbe most nem megyek bele. * Magas labda, kénytelen volt leütni. Habár nem mondta ki, ez a fajta játékos civódás mindig jobb kedvre derítette. *

Nem-e? Pedig lehet, hogy jobban járnál. * Viccelődik vele. * Hmm? Inkább én köszönöm. * Itt tart egy kis szünetet, majd hozzátesz még valamit. * Majd szeretnék veled beszélni néhány dologról... most mennem kell, mert tényleg állcsúcson csapnak, amiért kések, de majd találunk egy időpontot... 

* Bólint. * Ne aggódj, figyelek rá... Az újrakezdés sosem egyszerű, mert ez nem folytatás, hanem tényleg újrakezdés. Sok időt hagyott ki, ráadásul nem annyira ösztönös a kiegészítések használata sem. Megkérdeztem, hogy felkészült-e, csak utána osztottam be mára... Nem egy nehéz feladat lesz, jó esetben akció mentes, csak észen kell lenni kicsit.

* Ránéz a falon lévő órára, majd elégedetlen morranást hallat. * Tényleg elkések... Jó munkát addig is! * Köszön el, majd kilép a folyosóra. Menet közben kapja magára a kabátját, a lépteit sietősebbre fogja. A biztonsági őrök már felsorakoztak az eligazításra nem messze a lifttől, amivel a parancsnok is érkezik. Gyorsan osztja ki az utasításokat, és mennek is a dolgukra. Az elhárító csapatot nem hívta be külön, egyelőre nincs kilátásban olyan munka, ami mindenkit igénybe venne. Egyelőre... ez könnyen változhat, de néhány percen belül mindenki beér riasztás esetén. *

* Mire eléri az irodáját, már csak egy fő marad, a fehér hajú nő. * Trish, igaz? * Kérdez rá az udvariasság kedvéért, habár már látja a teljes nevet és a főbb profil adatokat. * Hogy tetszik a hely? * Mivel már szolgálatban van, jóval határozottabb és tekintélyt parancsolóbb a kiállása. A vonásai is komolyabbak, valahogy üzletiesebbnek tűnik, mint a liftben ácsorogva. *

*AB korán kelt, korábban mint ahogy a kollegái beérkeztek munkába. De most nem a tettvágy hajtotta, hanem az, hogy még időben elrendezze a saját dolgait. Az, hogy leégett pár napja a lakása meglehetősen hazavágta a napi rutinját.  Ha nem akart szenes és a tűzoltók miatt sáros falak közt lenni egy használhatatlan lakásban, akkor kénytelen volt beérni ezzel. Végülis nem is olyan rossz ez. Azonnal beér a munkahelyre, hiszen itt lakik és ráadásul a rezsit sem neki kell fizetnie. Egykedvűen megfésülködött és fogat mosott, majd visszatette a poharat és a kefét a sterilizátorba. Majd a DKI2-es géphez ment. Ezzel szokták letisztítani a művégtagokat a beültetések előtt. Szuper gép, de egy hátránya azért van. Egy mosás 6 óra benne mire végigmegy az összes munkafolyamaton. Kinyitotta és kivette belőle a farmerját, pólóját, egy pár zoknit és az alsóját. Lehet nem arra tervezték az eszközt hogy a ruháját mossa vele de kétségtelenül alkalmas volt rá. Elvigyorodott hogy neki van a világon a legdrágább mosógépe, majd becsukta a  „diki” ajtaját. Senkinek nem fog feltűnni hogy mi történt.*
 
*A múlt évszázadból származó egyik kedvenc klasszikusát dudorászva sétált át a szerverszobába teregetni. A terem megfelelő szellőzéssel bírt és talán havi egyszer jelentek meg csak az IT-sek hogy megnézzék minden rendben van e. Becsukta maga után az ajtót és még mindig a „We will rock you”-t dudorászva felterítette a farmerját a hatalmas szellőzőcső elé. A nadrág lobogni kezdett a szélben. AB a zsebébe nyúlt csipeszért de.. óóó.. nem az.. a másik zsebe. A másikba is belenyúlt és meg is találta.*
<FLAPP>*hallatszott valami hang*
 
*Elégedetten nyúlt a csipesszel a nadrág felé hogy az elsődleges szerverhez vezető fő tápkábelre erősítse de a nadrágja már nem volt ott.*
 
-Hogy az a! *AB összevont szemöldökkel hajolt a felben lévő szellőzőnyílás kerek szája elé. Odabenn az első ventilátor mögött de a második előtt látta a kedvenc ruhadarabját megakadva a szélcsatorna fordulatában.*
-Huhhh… *nyugodott meg hogy még nem ment messzire majd egyszerűen lekapcsolta a szellőzést. a szerverteremben azonnal emelkedni kezdett a hőmérséklet. 5 perc múlva leállnak a cég rendszerei. Ennyi idő bőven elég lesz hogy kihozza a cuccát. *
*Oldalra tolta az első ventillátort majd bekúszott a csőbe. A szerelővilágítás vékony ledsora halványan megvilágította a szűk járatot amiben a fiú kúszott. Hamarosan el is érte a farmert és elkezdett visszatolatni. Ez már lassabban ment így hátrafelé a szűk csőben.. sokkal lassabban.*
<RIASZTÁS – A szerverszoba szellőzőjébe illetéktelen behatolás történt. RIASZTÁS! – A B2-es önvédelmi mechanizmus elindult. a legközelebbi járőrt kérjük menjen a helyszínre > - érkezett egy jelzés a cég biztonsági embereinek chip-jébe.
*Hátrafelé haladva fira dologba akadt a lába. Ez meg mi lehet? Próbálta a cipője talpával kitapogatni meg hátrapillantani nem volt hely.   Most komolyan visszatolódott az első ventilátor???  Befele nem látszott, hogy volna mechanizmusa.   Pöttyet kezdett pánikba esni aztán igyekezett logikusan végiggondolni.  Ha valahogyan a cipője orrával bele tudna akaszkodni akkor talán vissza el tudná tolni….. mennyi ideje is van még? 3 perc? De nem érezte a talpával a  ventillátort.. ez a valami mögötte teljesen masszívnak tűnt*
 
-Azt a rohadt! *káromkodott egyet és leesett neki hogy biztosan van  itt is valami biztonsági rendszer ami távol tartja a terroristákat. De pont belülről? Na oké… Mély levegőt vett és ismét előrekúszott kicsit, hátha talál egy vezérlőpanelt, elvégre a szerelők is csak dolgoznak valamivel.. Módszeresen kopogtatta a járat oldalát tetejét és alját. Az egyik helyen tompán puffant kongás helyett. *
 
-Megvagy *örült meg neki és leemelte a fedelet. A mögötte látható kristáy-elektronikai rendszer széles mosolyt csalt az arcára és munkához látott. Kijelző nélkül persze nehéz. De a nyáklap szerint a hatos járatban van és ha sikerül áthelyeznie a megfelelő kristályokat akkor kinyithatja maga mögött az ajtót.*
 
<RIASZTÁS – A szerverszoba szellőzőjében  az illetéktelen behatoló belépett a rendszerbe. RIASZTÁS! – A B1-es önvédelmi mechanizmus elindult. A legközelebbi biztonsági csapat menjen a helyszínre > - érkezett egy jelzés a cég biztonsági embereinek chip-jébe.

*A férfi szavaira egy pillanatra megtorpan abban amit éppen csinált s nézett maga elé. Nem nevetett fel, hiszen, habár sokkal nyitottabb volt másoknál, akik itt dolgoztak, ennyire mégsem mutatta magát jó kedélyűnek akivel bármit lehet. Az is igaz ,hogy maga Mike ugyan olyan "vezetői" pozícióban volt ,mint ő maga, szóval nem kellett volna ezeken gondolkodnia.  Karba font kezekkel pillantott vissza a férfira.*
Azt hiszem eddig ez a mondatod volt a legfurább amit valaha is hallottam tőled, na nem mintha nem érteném, vagy értékelném ,de tudod mindent el kell kezdened előbb-utóbb.
*Azzal nyitva hagyta még a mondatott. Ha már a másik valamit "elrontott", nem hagyhatta ki. Úgy tűnt azonban ,hogy a másikban vissza jött a magas labda ezért megdöntötte a fejét.*
Köszönöm, ezzel megnyugtattál ,hogy a katona férfiakban ritkábban van benne a másik oldal finom vonzása, ami érthető lehetne az edzet és együtt lakott évek alatt.

Mindenkinek így köszönöd meg a segítséget? Mert elég híres lehetsz akkor ....
*Mosolyodott el, tovább folytatva a viccet, majd kicsit komolyabban pillantott rá, a következő mondatok miatt. Hosszan nézte ,s azzal együtt rábólintott.*
Rendben van.... Persze, szép lenne ha nem tudnánk össze egyeztetni.
*Azzal bólintott még hozzá s intet a távozó férfinak.*
Köszönöm. Tudom, de a cég igyekszik ezt is figyelembe venni.
*Legalábbis remélte.*
Jobb lesz ha szeded a lábad! Én szóltam előre, nem biztos ,hogy leigazolom neked azt a pár percet.

*Miután egyedül maradt, vissza tudott lépkedni az asztalához ,s a jegyzeteket ismételten átolvasta, de most az előzőekkel együtt. Szerencsére, ahogyan összevetette őket ,nem tűnt ki semmilyen nagy eltérés, éppen ezért mondhatta azt ,hogy jelenleg a fejlesztések jó irányba haladnak.*
Na, ennek valószínűleg AB is örülni fog.
*Jegyezte meg magának s ekkor egy pillanatra maga elé nézett. Tényleg! Furcsállta ,hogy a fiatal asszisztense még nem érkezett meg s dolgozott. Becsukta az aktákat, amiket azzal a könnyed mozdulattal a fiókába csúsztatott s a következő mozdulatokkal ,már fel is állt. A másik irányba ment, a fehér ajtókhoz és ablakokhoz ahol átláthatott a másik terembe ,ahol sokszor dolgoztak a gépeken. De senkit nem látott. Manapság egyre sűrűbben jönnek egy időben, de még kezdés előtt szerencsére. Egy halvány mosollyal sóhajtott s vonta meg a vállát a dologra. Talán a srác végre kipiheni magát és nem fog úgy kinézni mint egy glamour zombi. Csak mert időnként, amikor túlzottan belemerült a munkába olyanná vált. Zombivá.
Éppen vissza ment az előzőleg használt műszerekhez amiket, elkezdett letisztítani egy fertőtlenítő kendővel ,amikor eszébe jutott ez a dolog. Geena pontosan emlékezett az első napra amikor bemutatták neki egyik új munkatársát. A fiatal srácról már hallott, annak előző felettesétől , főleg azt,hogy mennyire érdekese oszlott el benne a tehetség, az intelligencia és maga a rosszaság is. Halkan nevetett maga elé pillantva ahogyan letette a letisztított szerszámot ,majd felkapta fejét a riasztásra amely a számára félretett kis chip miatt szólalt meg. Igaz, habár ez javából nem rá tartozott, örült annak ,ha tudta ,hogy mi történik a részlegén belül....vagy kívül.*

<RIASZTÁS – A szerverszoba szellőzőjébe illetéktelen behatolás történt. RIASZTÁS! – A B2-es önvédelmi mechanizmus elindult. a legközelebbi járőrt kérjük menjen a helyszínre >
*Megtorpant s az első belső érzése miatt csak elhűlten pillantott maga elé. Nagy sóhajjal tett le mindent a kezéből. Tudós volt, jobban szerette ezeket az "érzéseket " is inkább, első logikus következtetésnek mondani.*
Add ,hogy ne ő legyen.....
<RIASZTÁS – A szerverszoba szellőzőjében  az illetéktelen behatoló belépett a rendszerbe. RIASZTÁS! – A B1-es önvédelmi mechanizmus elindult. A legközelebbi biztonsági csapat menjen a helyszínre >
Biztosan ő az....
*Sóhajtott megmasszírozva a halántékát ,majd leült a gyorsan felnyitott laptopja elé s elkezdett valamit gépírással bevinni. Amint belépet a rendszerbe, hamar kivette ,hogy a másik min ügyködik, habár azt nem tudta hogy került oda. Egy pillanatig azon gondolkodott ,hogy megpróbálja felülírni AB parancsát és vissza zárja, míg meg nem találják.... elvégre megérdemelné, de aztán győzött az enyhe szíve az emberei felé és egy másik gombnyomással a szerverszoba ajtaját zárta csak le...úgy 3-4 perc erejéig ,ennyi előnyt add a srácnak Mike csapata miatt.*
Meg sem érdemli...na nem mintha sokat érne mondjuk Trish képességei ellen...
Mit fogok még ezért kapni...és ő!
*Motyogta, úgy érezte előre is elfáradt a leszidás miatt, hiszen az ő embere tette ezt.*

* Követlenül a parancsnok irodája előtt állt meg. Pillantásával többször is körbenézet. Kissé furcsállta, hogy egyedül ácsorog ott, pedig eligazítás lesz. Halkan sóhajtott fel. Remélte nem azért nincs itt más, mert hogy sikerült lekésnie. . A falhoz lépett és annak dőlt neki. Míg egyedül volt kissé elgondolkodott és a járókelőket figyelte. Néha akaratlanul is meghallotta a beszélgetéseket, már akikét párban mászkáltak. A témákon halványan mosolyodott el Egyszer egyszer beleivott a kávéjába is, mialatt tekintetével követte őket.*

* Az egyik ilyen kis "akciónál" szúrta ki a közeledő parancsnokot. Sebtiben megitta a pohár maradék tartalmát, ami nem volt épp a legjobb ötlet, mivel még volt annyira forró, hogy sikeresen el égette vele a nyelvét. Halkan szisszent fel, de utána inkább próbált nem foglalkozni vele. Egyből ellépet a faltól és kihúzta magát, mire a parancsnoka odaért.*

* Kiállása határozott volt, amivel együtt vörös tekintete ridegebben csillant fel. Amint megállt vele szemben feltűnt számára a változás, hogy jóval komolyabb volt mint az előbbi találkozásnál, de ez teljesen érthető volt már csak a férfi beosztását figyelembe véve. A kérdés hallatán határozottan bólintott*... a hely?...tetszik... Hasonlít a régi cégemre, csak jóval nagyobb. Lassan sikerült megszoknom és már kezdek eligazodni a szinteken, hogy mi hol található. * Hangja komolyabb hangszínben csendült fel* No és ha szabad érdeklődnöm, akkor mi lesz a feladat, amit nemrégiben említett? * Érdeklődött, de ezzel egy időben hallotta meg a rendszer jelzését* 

<RIASZTÁS – A szerverszoba szellőzőjébe illetéktelen behatolás történt. RIASZTÁS! – A B2-es önvédelmi mechanizmus elindult. a legközelebbi járőrt kérjük menjen a helyszínre >
* Felkapta fejét és egy kissé elkomolyodva vonta rá lassan vörös szemeit a férfira és úgy fürkészte.* Engedelmével parancsnok,  megyek és utána nézek a történteknek. * Bólintott irányába, majd határozott léptekkel indult meg a szerverszoba irányába. Szerencséjére egyszer már járt annak a környékén, így tudta hogy hol van a helység. Ezúttal nem tartott az eltévedés veszélyétől. 
<RIASZTÁS – A szerverszoba szellőzőjében  az illetéktelen behatoló belépett a rendszerbe. RIASZTÁS! – A B1-es önvédelmi mechanizmus elindult. A legközelebbi biztonsági csapat menjen a helyszínre > 
Francba...* Mordult fel magában, ahogy jött az újabb figyelmeztetés. Futásnak eredt, hogy minél hamarabb odaérjen. Sorra egymás után kerülte ki az útjában lévő embereket. Egy pillanatra torpant meg az egyik elágazásnál, de szerencséjére kiszúrta a szerverszoba ajtaját. Határozottan lépdelt közelebb és ugyan azzal a lendülettel akart bemenni, de megdöbbenésére fenn akadt az ajtón, mivel az zárva volt. Többször is próbálta kinyitni, de hiába. Fél lépéssel hátrált és alaposabban megnézte. Nem tudta, hogy mi történt és hogy vajon kipróbál betörni a rendszerbe, de úgy vélte, hogy az nagyobb gond lesz, ha nem tesz semmit. Körbenézett, majd visszalépett az ajtóhoz , miközben karján maga elé emelte, ami pillanatok alatt alakul át egy nagy pengévé. Testével takarta, hogy valójában mit is csinál ha véletlenül valaki arra járna ne vegye észre. A pengét becsúsztatta a tok és az ajtó közé, közvetlenül a zár fölé, majd határozottan rántotta meg lefelé. Halk kattanást lehetett hallani. Halvány mosoly kúszott szája szélére. A pengét kihúzta, ami ugyan annyi idő alatt alakult vissza. *

*Kezét a kilincsre tette és határozottan nyitott be a helységbe. A riasztás a szellőzőre vonatkozott körbe pásztázta a szobát. Hamar feltünt neki a falban lévő szellőző nyílás. Közelebb lépdelt és megállt előtte. Ahogy benézett kiszúrta a 2 ventillátor közé ragadt személyt és öltözékéből az is feltűnt neki, hogy valószínűleg nem behatoló* Maga meg mi a jó életet művel odabenn, mert hogy nem karbantartó arra mérget veszek...