Uta no Prince-sama (Nyitott)

Ha így gondolod, akkor kénytelenek leszünk a legjobb formánkat hozni, hogy véletlenül se érjen csalódás. * Címezi a lánynak, de a srác lelkesedése is hamar szemet szúr neki. * Akkor azt hiszem, a verseny téma lesz a nyerő... Milyen témára gondoltál a szöveggel kapcsolatban? Lenne rá ötletem... Két férfi küzd egy hölgy figyelméért és kegyeiért, mit szólsz hozzá? Természetesen ezzel még ráérünk, de nem árt ha az alapokat tisztázzuk.

* Az igazgatóra gondolva lopva körülnéz, biztos, ami biztos. * Nem tudom... és talán sosem fogjuk megtudni, de én a helyedben nem emlegetném sokat. Tanultam a reggeliből...

Hmm, a recepciós azt mondta, hogy van kint egy piano... Megnézzük? * Teszi fel a kérdést, ahogy felkel az asztaltól és odanyújtja a kezét a lánynak, hogy felsegítse. *

A szövegen még nem gondolkodtam...de jó benne vagyok! Bár meg kell mondanom...nekem általában az a nehezebb része.....
*Gondolkodott el, de végül ismételten egy mosollyal bólintott. Felpattant és kezet nyújtott a másik srácnak ,hogy ezt megbeszélték. És pecsételjék akkor meg a végét is!*

Ahh igen.. Néha nagyon félelmetes ,hogy csak úgy megjelenik a semmiből! Attrakciókkal.... komolyan..időnként kirázz a hideg ,mintha érezném magamon a tekintetét!
* Ezt el is játsza. Összehúzza magát s átöleli magát.*
- Ahh... Hai!

Hm... igen..igen..talán ha Nanami leüt pár hangot máris eszünkbe jut valami! Vagy...hm...
- Jó lenne! Persze...ha csak nem gond.
* Pillantott Jingujira egy kedves mosollyal s most először odaadta a kezét, s elfogadta a segítségét míg felállt. Eztán rájuk pillantott, végül elindult mellette. Ootoya hirtelen nézte őket ,majd indult meg utánuk. Igyekezett nem lemaradni, szeretett volna Nanami mellett lenni. Amint végre sikerült elfoglalni a lány mellett a másik helyet, egy belső érzésből támadt egy ötlete...vagy nem teljesen ötlet...csupán egy dallam részlet amely megfogant az elméjében, míg ez az érzés átjárta. Nem akarta csak mellette hagyni. Ahogyan haladtak hirtelen szólt nekik ,majd elkezdte dudolni.*

Érdekes lesz... * Mondja derűsen, ahogy kezet fog Ootoyával. A rövid kijelentése valóban igaz, tényleg érdekesnek találja a feladatot, főleg a versennyel egybekötve. Egy személyesebb tét, már csak erre lenne szükség, de Nanamit megkíméli ettől. Olyan lenne, mint beszennyezni azt a gyönyörű, szívből szóló zenét, és ezzel ő is tisztában van. Talán el is pusztítaná vele azt az ártatlan szikrát, ami először is magával ragadta... *

És ha az attrakció nem lenne elég, mindig pontosan tudja, hogy miről volt szó korábban. Nem csak véletlenszerűen közbe szól, hanem tisztában van a helyzetekkel. Nem tudom, melyik a jobb... ha végig hallgatózik, vagy ha gondolatokat olvas. * Halkan felsóhajt. *

* Amikor Haruka elfogadja a kezét, finom mozdulattal segíti fel a székről. * Biztos vagyok benne... Nehéz lenne amellett a mosoly mellett elmenni, amivel játszik... * Felvonja a szemöldökét, némi meglepetéssel hallgatja a dúdolást. Elmosolyodva bólint, ezzel is az elismerését adva. * Nem rossz... sőt... * Elgondolkozik rajta, ez kiül a vonásaira is. *

- Időnként...ez nagyon félelmetes.... és zavarba hozó...
*Motyogta csendesen ,míg a vörös hajú fiú mindkettejük szavaira hosszan bólogatott.*
Szerintem a rosszabb akkor is a gondolat olvasás lenne! A másik csak ijesztő...

*A srác nem hagyta abba a dúdolást, de az elismerés elő csal belőle ismételten a megszokott mosolyból egy nagyobbat. Nézi őket ,majd a lányra pillant, aki úgy tűnik szintén őszinte elismeréssel bólint felé. Mintha máris lenne egy alap. Észreveszi Nanami szemeiben a kis csillogást amikor a zenéről van szó, így most örült ennek szintén. Renre pillant ezután ,hiszen látta a gondolkodást az arcán. Érdeklődve nézi.
Ezalatt az idő alatt eljutottak oda, ahol a piano állt. Nanami nyugodtan és csendesen ült le. Reflexszerűen leütött pár hangot, hogy jól van e hangolva...bár az még nem mindig ment neki, de szerencsére nem volt gond vele. Úgy tűnt karba tartották ezt a finom hangszert.*
Min gondolkozol ?
*Pillant rá a másikra akin még mindig ugyan azt látta, így egy pillanatra a kíváncsisága győzött és még a dúdolást is abba hagyta. Hamarosan csak arra figyelt fel ,hogy amit az imént eldúdolt, most a zongora finom ,majd ütemesebb nyelvén köszöntött vissza rá. Még úgy tűnt a lány időnként picit hibázott, de amint megtalálta az adott hangot kijavította. Ootoya szemei energiával teltek meg.*
Ez volt az!
- Hai !
*Nézett rájuk kedves nagy mosollyal.*

* A dallam jár a fejében, és habár nem ezek a ritmusok a kedvencei, tetszik neki. A kérdés hallatán csak felemeli a kezén, ezzel jelezve, hogy várjon egy kicsit. Haruka játszani kezd, mire Ren határozottan bólint. * Ez lesz az... Megpróbálnád a kedvemért a másik szólamot két hanggal lejjebb játszani? * Kérdez rá, miközben neki támaszkodik a falnak a zongora mellett. * A dallamon gondolkoztam, és egy szövegrészleten. Akkor ugrott be, amikor elkezdtél dúdolni... Csak pár sor.

* Amint a lány ismét játszani kezdi a dallamot, megvárja az első néhány ütemet, utána csatlakozik hozzá. Halkan énekel, egy lágyabb tónusban, hogy illeszkedjen vele a lány játékához. *
Hunyd be a szemed, és emlékezz a rég elfeledett dalra; amely a szerelemről énekelt, amelyet még mindig neked suttogok. Ott rejlik a kéklő égen, csak nyújtsd ki érte a kezed; reach up! Ne feledd, én itt vagyok neked; ha rólad van szó, nem veszíthetek... * A végére csak dúdol egy kicsit, mert ennyi volt az eszébe jutott szöveg részlet. *

* Érzi, hogy néhány helyen nem volt tökéletesen összhangban a dal ritmikájával, ott majd módosítani kell a szöveget, de legalább nagyjából sikerült előadnia azt, amire gondolt. * Még pontosítani kell, de ez ugrott be hirtelen... * Adja meg hozzá a magyarázatot. *

*A srác érdeklődve figyeli a fejleményeket, majd bólint Ren felé mikor az azt kéri ,hogy várjon egy kicsit. Ezután várt és nem szólt, csak a lányra emelte pillantását ,mikor az bólintott a kérésre és a másik szólamot elkezdte két hanggal lejjebb játszani. Az őszhatásra csak figyelt egy kicsit, végül elvigyorodott. Pedig ez még tényleg csak egy kis darabka volt.*
De jó..jó...

*Nanami úgy játszik ahogyan kérték, mégis érezni abban, ahogyan leüti most finoman a billentyűket ,hogy érzéssel és élettel csinálja még ezt is. Amikor a dallamhoz párosul a szöveg s azzal együtt az ének is mely most lágyan illeszkedik elmosolyodik s ezzel a mosollyal tekint a srácra. Pontosan viszi a dallamot, majd nem sokkal később ,mikor elhalt az ének ő is abba hagyta.*
- Nagyon szép! És..hihetetlen..hogy ép hogy elkezdtük, máris volt ötletetek!
Egyetértek Nanamival, tetszett a szöveg rész. Ha így haladunk akkor simán befejezzük!
*Azzal leült az egyik oda húzott székre s úgy kezdett el gondolkodni a folytatáson. Mint dallamban ,mint akár a szövegben. A lány mosollyal nézett rájuk, izgatott volt ,hogy dolgozhatott és valami új születhetett éppen meg.*
- Hát..ha szeretnéd megtartani azt a szövegben...akkor talán belevihetünk egy kis részt a dallamba... így..
*Azzal azt a részletet kezdte el éppen játszani, magával az újdonság hatásával is.*
- Nem?
*Pillantott fel utána azonnal, mert nem tudta mennyire csinált butaságot.*
- Azon meg...ahogyan folytassuk.... azt hiszem...ezután előre kell egy kisebb instrumental rész... ami talán egyezhetne hangzásilag a refrénhez...a későbbiekben...

* Nanami lelkesedése könnyedén magával rántja a két fiút is, legalábbis Ren érzi, hogy ő is kezd egyre inkább égni a feladat iránt. Ahogy a lány játszik, ahogy mosolyog... minden munkát megér. Valahogy ez a rajongása a zene iránt mindenkit befolyásol a környezetében, szinte átragad rájuk és magával viszi őket, mint valami kellemes fuvallat. * Még csak az első napnál tartunk, de ahhoz képest tényleg jól haladunk... Elég sok energiát igényel majd, és gyakorlást... viszont biztosan készen leszünk, ha ilyen ütemben folytatjuk. Örülök, hogy tetszik, Bárányka... * Fordul a lányhoz. * Megvan a megfelelő ihletforrásunk hozzá. * Közli sejtelmes mosollyal. *

Hmm? * Elhallgat és az megváltoztatott dallamra figyel, a végére bólint. * Szerintem jó így... legalábbis nekem tetszik, és ehhez könnyebb a szöveget is igazítani. * Amíg Haruka a folytatást magyarázza, őt figyeli, közben apróbbakat biccent. Szemmel láthatóan az ihlet őt is megszállta, talán még jobban, mint a két énekest. *

*Ootoya élvezettel gondol az előttük álló munkába, habár ez talán azért is van ,mert jól tele ette magát még a délelőtt folyamán és nem üres gyomorral kellet. A lány szavaira érezte a zsigereiben ,hogy végre dolgozhatnak együtt ismételten, és alkothatnak olyat ami másoknak is fontos lehet. Szavaira bólintott, ahogyan Ren is, de neki a mosoly nem tűnt el. Néha belepillantott a kottába, amit a lány lassan, és sokszor inkább gondolkodón de lejegyzetelt. Úgy tűnt ez még lassabban megy neki. Itt-ott belekérdezett, de csak ,hogy jobban megértse. A lány kedves mosollyal kezdte elmondani...ha éppen tudta, bár volt amikor nagyon is zavarba jött egy -egy válasznál, vagy magyarázatnál.*

Ha gondoljátok ,holnap hozom a gitáromat! Hátha úgy is tudunk valamit hozzá tenni!
- Hai...biztosan érdekes lenne.
*Kedvesen nézett rájuk, ezután kicsit a fiúkat ráhagyta ,és elkezdte az eddig megcsináltakat lejegyezni. Ootoya elkezdett töprengeni a dalszövegen még.
Úgy tűnt a kellemes idő, a környezet éppen elég volt ahhoz, hogy együtt müködve dolgozhassanak. Az idő gyorsan telt, s csak arra észlelt fel a srác, hogy a nap lassan megy le.*
Ahhhh... máris ennyi idő eltelt ? De...a negyedével megvagyunk a dalban..igaz Nanami!
- Hai! És a szöveg is szépen illeszkedik.
*Mondta kedvesen ,majd messzebbre pillantott. Hosszan nézte, ahogyan a nap megy le. Gyönyörű volt. A két fiúra pillantott aggodalmasan.*
- Ahm...remélem nem volt más dolgotok... nem szerettem volna az egész délutánt lefoglalni!
Én csak ééhes vagyok....vajon a vacsora már lement már?

* Az Ootoyával ellentétes oldalon áll oda Haruka mellé, figyeli az alakuló jegyzeteket és a dallamot. Néhány pontnál halkabban dúdol vele, tetszik neki, ahogy a lány dolgozik. Legbelül már többször elgondolkozott azon, hogy miért nem az S osztályba került, mert tehetséges, és lelkes. A hallottak alapján hamar megtanulta azt az anyagot, ami másoknak hosszú évekbe telik, és rengeteg gyakorlást igényel... tehát nem mindennapi. Nem csak a személyes bája és bűvereje, hanem még valami. A magyarázatokba azokon a pontokon szól csak bele, ahol Nanami egy kicsit elakad, inkább hallgatja, ha csak teheti. *

Azt hiszem, a gitár mellé még jól jöhet egy fúvós is. * Toldja hozzá. Tetszik neki, hogy ilyen gyorsan haladnak: nincsenek híján az ihletnek, legalábbis ebben a kezdeti stádiumban semmiképp sem. Az indítás jó, hasonlóan jó folytatást ígér. Év elején nem gondolta volna, hogy élvezni fogja az alkotásnak ezt a fajta örömét, vagy képes lesz a végeredményt félreállítani csak a folyamat kedvéért. Amikor a lány jegyzetelni kezd, inkább Ittoki mellé társul, hogy együtt dolgozhassanak a dalszövegen. Az idő múlása eltörpül a munka hevében, és ez úgy tűnik, nem csak az ő személye esetében valósul meg. *
Tényleg későre jár... Ideje lenne visszaindulni az iskolához, még a végén elveszettnek nyilvánítanak minket. Nem szeretném, ha ilyesmi miatt bármilyen gondod lenne, Bárányka. * A lemenni készülő napra, és a vöröslő pírban úszó égre pillant. * Nem volt semmilyen programom... és ha lett volna, ezért a délutánért szívesen lemondanám.

A vacsora már lehet lement... viszont a repetából még talán jut, ha sietünk. Esetleg egy habcsók, hogy megédesítse az estét...

*Ootoya bólint még Ren felé, amikor az felajánlja a szolgálatait a fúvós hangszerrel.*
Miért ne....elégé érdekesnek hangzik!
*Vigyorodik el s már időnként elképzelni, mennyire érdekes dalt készíthetnek! Persze utána vissza pillant ,ahogyan figyeli ,hogy a lány dolgozik, majd ő kezd el agyalni Rennel a dalszövegen.
Mialatt írják, az ő része és szavai egyre jobban tükrözik azt, amit éppen érez. Hálát, boldogságot....szeretettet. Igen jobban nem is tudná kifejezni. Akkor találta meg azt a dalt, ami a szívében volt, mikor a lánnyal dolgozhatott először együtt. Azóta is próbálkozott, de nem mindig sikerült neki ismételten elérnie azt az érzést, amit akkor. Most, azzal az érzéssel ,hogy nem egyedül kellet ezzel megbirkóznia, kicsit erősítette azt ,hogy ismét eljusson arra a pontra.*

Ahh...csak nem lesz gond! Nem szokták kulcsra zárni az ajtókat!
*Szélesen vigyorog, mialatt kihúzza magát. Megmozgatja a végtagjait ,majd az arca kicsit sóvárgó lesz ,mialatt kezét a hasára csapja. Az hangosan felmordult.*
ÁÁÁáááhhh... nagyon éhes vagyok... Nekem mindegy ,hogy mi...csak hadd egyek valamit!!!
*Sóhajtott ,azzal tett pár lépést, s vissza fordult feléjük.*
Nah... jöttök?
*Haruka kedvesen elmosolyodott Ren felé, majd Ootoya felé is, s kicsit megdöntötte a fejét. Végül vissza pillantott a másikra.*
- Ne hiszem ,hogy lenne Jinguji-san. De köszönöm szépen.
*Mosolyodott el kedvesen ,majd összepakolt lassan és kilépett a székből.*
- Megyünk Ittoki-kun!...
*Szólt utána, majd megtorpant pár lépést téve mialatt hosszan nézte az eget.*
- Gyönyörű......

* Ő is kezd éhes lenni, de inkább nem teszi szóvá. A hangos gyomorkorgást hallva, felvonja a szemöldökét és már éppen készülne kommentálni, amikor az övé is társul a kuruttyoló koncerthez. Oldalra pillant, mintha úgy tenne, hogy nem hallott semmit, de végül felnevet. * Azt hiszem, egyetértek.

* Előre engedi a lányt, csak utána lép ki a kis épületből. Még visszanéz, hogy nem hagynak-e el semmit, illetve minden rendben van-e, végül becsukja az ajtót. Látja Haruka elbűvölt tekintetét, ez mosolyt csal az arcára. * Valóban gyönyörű... * Magához veszi a holmijait, hanyagul a vállára csapja őket. * Azt hiszem, még lesz néhány alkalmunk végignézni. Legközelebb kereshetnénk egy olyan helyet, ahonnan jobban rálátunk.

Sokszor csak a festményeken pompázik ennyi színben... * Előreindul, hogy aztán a kapu mellett megálljon és kinyissa. Félreáll az útból, előre akarja majd engedni a lányt. * Azt javaslom, hogy a kulcs legyen a Báránykánknál... Nála lesz leginkább biztonságban.

*Felnevet amint hallja ,hogy nem ő az egyetlen s úgy tűnik a nevetésük belevonja a lány kuncogását is. Nagyon is kellemes a pillanat. A "kert" végéhez lép, de vissza fordul mielőtt kimehetne. Ren ekkor nyitja ki előtte a kaput. Nem lép át ő sem, arrébb megy inkább ,hogy a lány kimehessen először. Még megnézi a cuccait, hogy biztosan nem hagyott el valamit, de végül követi Nanamit kifele. Ő is feltekint az égre bólint. Szépnek találta, de most nem jegyezte meg külön, csak nagy mosollyal konstatálta. Tovább indult.*
Akkor... hány napunk is van pontosan? Csütörtökig dolgozhatunk?
- Hai... ha jól emlékszem, ez állt a listán.
És holnapra kell eldönteni ,miben dolgozunk még?
- Hai.
Ahh... akkor hosszú napunk lesz!
- Ahm..Ano... azt hiszem. És...biztosan szép lenne Jinguji-san! Ha, láthatnánk egy olyan helyről. De így is köszönöm,hogy ilyen helyen dolgozhatunk, és innen is valóan csodálatosan néz ki.
*Pillantott hátra a srácra a lány egy kedves mosollyal nagy szemeivel.*
- De igazán köszönöm.
Remek!
*Átvette hirtelen a kulcsot Rentől ,majd Nanami kezébe nyomta, rázárva a lány ujjait a tárgyra ,mire az halványan elpirult s csak nézet.*
Itt lesz a legjobb helyen a kulcs! Nanami.... nem érzed jól magad ? Olyan kis pirosas vagy.... * kérdezte értetlen csüggedtséggel mire a lány megrázta a fejét. Ezután vette csak észre a kezüket, amire hirtelen vonta el.*
Ahhh sajnálom! Nem vettem észre!
- Iie...

*A vissza fele úton, már ezek miatt is valamivel csendesebben mentek. Habár Nanami körbe pillantott ,majd fel az égre mosollyal. Szerette nézni a csillagokat. Félre pillantott, nem messze lehetett látni a tavat. Ott találkozott Ichinose-sannal valamikor..... ezekre eszébe jutott ,az aznap, s remélte ,hogy jól van a srác. Észre sem vette ,hogy pillantása a helyről lassan Renre tévedt ,majd amikor igen ,csak pislogott párat. Hirtelen macska hang ütötte meg a fülét, amire foghatta ,hogy elvonta a fejét. Meglepődött.*
- Kuupuru..?!

* Amikor mind a ketten kiléptek a kapun, gondosan visszazárja maguk után, a kulcsot pedig a kezébe veszi. Csendben hallgatja a társalgást, a határidőket nem jegyezte meg olyan pontosan, mert azok eddig sem érdekelték túlságosan. A választott feladaton kezd gondolkozni, nem sok minden van, amibe szívesen jelentkezne önként. Egy gondolat üt szöget a fejében, méghozzá egy korábban hallott beszélgetés foszlánya. Elmosolyodik, ez jelzi a döntésének a megszületését: a díszítő csapat. *
Hmm? Igazán nincs mit köszönnöd...Ha rólad van szó, akkor teljesen természetes. * Épp készülne átadni a kulcsot, amikor Ittoki leszereli a merénylet előtt, és ő követ el hasonlót. Meglepetten pillant a srácra, majd kissé apatikusan oldalra, mivel megelőzték. *

* Már feljöttek az első csillagok, mire elérik a tó környékét. Ren kezdi érezni, hogy a levegő egy kicsit hűvösebb, így előveszi a táskájából a pulóverét és Nanami vállára teríti. Elkapja a lány tekintetét, ezt sikerként könyveli el. * Nem szeretném, hogy megfázz... * Folytatná még, de a lány hirtelen reakciója miatt először csak oldalra biccenti a fejét. * Kuupuru? * Kérdez vissza. A második nyávogást már ő is hallja. * A Báránykánknak cicája van? * Kérdez rá, amit egy halk nevetés kísér. *

*Tokiya éppen a tónál ücsörgött kicsit mérgelődött...így is elég dolga van és még az igazgató és be tesz neki. Bőven elég neki ez az egész cécót végig játszani és reméli senki nem jön rá az egész titokra.. Pont balra nézve látja a többieket habár a többiek csak 3 személyből áll ,de kicsit úgy tesz mint ha nem venné észre őket. A mai napja is elégé zsúfolt volt és nagyon fáradt na meg az se túl jó ,hogy nem evett éppen túl sok mindent ,csak folyamatosan kávékat ívott.*

*Érzi magán a pulóvert ,ami miatt kicsit meglepődik, de csak kedvesen elmosolyodott felé, s bólintott picit.*
- Arigatou!
*Ezután csak a macskára pillant , így Jinguji-san szavait már nem is fogta fel túlságosan. Amint a macskát jobban meglátja hirtelen indul meg arra. Lábai kicsit sietősebekké vállnak.*
- Kuupuru! Merre voltál ?
*Aztán a macska hirtelen tovább ment, ami miatt hirtelen zavartabban lépkedett tovább. A fűben kicsit megcsúszott, a sötétben elvesztette a fekete macskának a nyomát. Eltűnt a szemei elől. Szívéhez emelte aggodalmasan a kezét. Picit lihegett.*
- Kuupuru....
* Aztán lepetten tekintett előre, amint feljebb pillantott, s így észrevette a másik srácot. Meglepődött.*
- Ichinose-san!
*Rikkantott kicsit lepetten. Meghajolt kicsit ,majd zavartan nézte. Látta rajta ,hogy fáradt, nagyon is ,pont úgy mint az ebédnél.*
- Ano.. Ichinose-san.... nem kellene pihenned ?
*Kérdezte ,majd hirtelen vissza kapta a fejét.*
- Ahm.... Jinguji-san és Ittoki-kun is itt van!

* Teljesen elgondolkodik, így nem figyel fel arra ami lejátszódik Ren és Nanami között. Csak arra figyel fel ő is amikor másodjára meghallja a macska hangot, majd látja ,hogy a lány futni kezd. Pislog párat utána pillantva mialatt Ren mellé lép.*
- Úgy tűnik van neki...... Ano.. mondtál neki valami sértőt ?
*Pillantott rá ,majd amint a lány egyre messzebb kerül tölük, hirtelen kapja fel ismét a fejét.*
- Ahh.. Nanami!! Nanami várj!!
* Indul meg ő is gyorsabban a lány után. Fél úton még vissza pillant Renre.*
- Nem jössz?

* Meglepetésként éri, ahogy a lány szaladni kezd a macska után. Nem igazán marad ideje visszatartani, vagy bármit is lépni, így csak kissé tétován pillant az irányába. * Iie... nem mondtam semmi olyasmit... Azt hiszem, a macska után indult... * Ittoki szinte azonnal a lány után iramodik, mire ő is csak bólint. Sietősebbre veszi a lépteit, úgy indul el a többiek nyomában. Már majdnem beérték Nanamit, amikor lassít a léptein és enyhén összeszűkíti a szemét; megpillantja Tokiyát. * Ichi... elég rossz bőrben van. Nem gondoltam volna, hogy idekint lesz... * Mondja Ittokinak. *

* Nem kell egyetlen kérdést sem feltennie, hallja ahogy a lány kíváncsisága és aggodalma pillanatok alatt utat tör magának. *

*Beletúr kékes fekete hajába majd a fába kapaszkodva áll fel s kicsit megrázza fejét.*
-Nanami..minden rendben...csak levegőzök...
*A többiekre rá tekint s sóhajt majd azért int nekik és Nanamira tekint.*
-És ti mit kerestek itt ilyen későn?
*Kicsit erőt vesz magán és kihúzza magát.*
- Ti nem bandába szoktatok mászkálni? Ja és én is csatlakozom a csapathoz

- A... Ahm.
*Bólintott a lány a válaszra, de még mindig kicsit aggodalmasan nézte. Amint hallotta maga mögött a lépteket kicsit hátra pillantott, majd végül ismételten előre ,amint a srác folytatta. Egy picit pislogott ,majd picit kedvesebben elmosolyodott.*
- Most végeztünk! Eddig gyakoroltunk és elment az idő....... *Majd zavartan pillantott rá.* .... csatlakozni?

*Amint megpillantja a szobatársát megdöbben ,majd széles mosollyal tekintett rá. Kicsit kitárta kezeit, mintha így akarta volna üdvözölni, majd észrevette ahogyan közelebb értek azt, ami eddig elkerülte a figyelmét. Aggodalmasan tekintett előre. Mintha a szívére vette volna.*
De.... de nagyon. Biztos megint túlhajszolta magát... mostanában ezt szokta csinálni... pedig ma beszéltem vele erről....Nanamin is látszott ,hogy aggódik....
*Sóhajtott kicsit ,majd lépkedett Rennel tovább. Úgy véli ,most valamivel kellemesebb hangulatban volt Tokiya, így elmosolyodott valamennyire. Bólintott. *
Pontosan! Most végeztünk, eddig gyakoroltunk, nagyon jó volt!
*Széles vigyorral tekintett rájuk, lassan a lány mellé ért, úgy tekintett rá.*
Ahm ,bandában ?! De...de..csak Nanami meglátott egy macskát.......ezért maradtunk le.. igaz Ren? * Pillantott rá ,majd a következő hírre vissza kapta a fejét. Megdöbbent ,majd ez a döbbenet széles vigyorrá alakult.*
Úgy...úgy érted???

* Bólint Ittoki megjegyzésére. * Ami Nanamit illeti... miután visszakísértük, szeretnék veled beszélni néhány dologgal kapcsolatban, természetesen a mai napról is. * Mivel a többiek már javarészt megadták helyette a választ, így először csak bólint, utána kezd bele a saját részébe. * Valóban gyakoroltunk... nem terveztünk ilyen hosszúra, de így alakult a helyzet. A többiek valószínűleg a saját feladatukkal foglalkoznak, így ránk maradt a kiváltság, hogy kisajátíthassuk a Báránykát egy délutánra. * Mondja egy széles mosolyra húzva az ajkait, ezzel nyomatékosítva: valóban nagyon jó délutánt tudhat maga mögött. *

Hmm? Csatlakozol hozzánk? Úgy tudtam, hogy két idol lehet egy csapatban... * Egy pillanatra ráncolja a szemöldökét, mert a válasz szinte magától értetődővé válik. Csak egy valaki oszthatta be külön Ichit: az igazgató. *

*Rájuk tekint majd karba teszi kezét és felsóhajt*
- Én is így tudtam ..de az igazgató rendelte így s mivel ide járok és tanuló vagyok én is a szabályokat be kell tartanom..ahogy mindenkinek...
*Renre tekint s kicsit szúrósan tekint rá*
-Persze arról én nem tehetek pont hozzátok osztott be de hát nincs mit tenni..a feladatunkat tudjuk és ez a lényeg..
*Megvonja vállát.*
- A többi meg nem izgat túlságosan..
*Észbe kap ,hogy Nanami valami macskáról magyarázott neki s kérdően tekint rá*
- Milyen macska? Én nem láttam..talán a te cicád Nanami?

*Nanami csak bólintott a többiek szavaira is. Kedvesen elmosolyodott ahogyan hallgatta őket.*
- Hai....
*Az igazgató döntésére meglepődött, de végül is ,csak elmosolyodott hosszan erre.*
- Akkor Ichinose-san is dolgozni fog velünk ? Hai!
*Amikor mind a cica felől érdeklődnek kicsit megszeppen. Most jutott ismételten eszébe s gyorsan pillantott körbe.*
- Ahh... Kuppuru.... nem..nem pontosan az enyém... Itt volt a birtokon...csak, velem szokott lenni... egy kis ideje nem láttam ,ezért lepődtem meg.

* Észreveszi ,hogy Ren kéri valamire. Rábólint mialatt nézi. Nem pontosan érti miről van szó, de azért így tesz. Nagy mosollyal néz Tokiyara. Felemeli a két kezét.*
Akkor majd csatlakozol hozzánk holnaptól! Majd elmondjuk meddig jutottunk! Biztosan tetszeni fog neked! De...lassan menjünk mert....
*Kezdi el s ekkor hirtelen kordul meg a gyomra. Szenvedő arcot vág.*
Ahhh... éhes vagyok....

* Behunyja a szemét, úgy sóhajt fel lemondóan. * Nem szívesen osztozkodom a Báránykán... de ha valóban úgy történt, ahogy mondod, nem sokat tehetek ellene. * Végigméri Tokiyát, semmi sem utal arra, hogy ne az igazat mondaná. Néha szeretne az igazgató fejébe látni, mert ezek a tervek elég kaotikusnak tűnnek a számára. Az egyetlen előnyük talán az, hogy végre együtt dolgozhat Nanamival. Erre vágyott, amióta a lány megkereste az összetépett dalát, amióta újra reményt adott neki és felidézte benne az éneklés iránti valódi érzelmeit. *

Akkor holnap délután a gyakorláson mindenképpen találkozunk, a többit megbeszéljük ott. Túl szép az este ahhoz, hogy ilyesmivel húzzuk az időt... * Ekkor említi Ittoki újból a vacsorát, mint egy vezényszóra. A fiú helyett Harukára pillant, mosolyogva néz a szemébe. * Vacsora után segíthetek megkeresni a cicát... Most viszont menjünk be, my lady.

*Csak bólint Haruka-ra majd ő is végig méri Rent amilyen nagy képűen beszél ,de még mindig nem érti a macskás dolgot és az igazgató észjárását. Csak még több gondot add neki mint kellene.*

- Ezen túl veletek dolgozom..

*Kicsit húzza a száját nem nagyon szeret másokkal együtt működni na meg a Hayato-s dolog se könnyíti meg ezt az egészet. Valahogy majd megoldja ezt biztosra gondolja ,de álcázni kell a fáradtságát. Hátat fordít nekik majd int s csak ennyit mond.*

- Akkor majd Ittoki ne ébressz fel...

*Csak néznek utána ,majd a vörös hajú srác egy pillanatra elképed. Elég hangos a reakciója.*
Eeeeeeeh! Na de... nem jössz velünk ?
*Kérdezi ,de tudja ,hogy erre már úgy sem fordul meg a szobatársa. Lemondó sóhajjal, csüggedten biggyeszti meg egy pillanatra az ajkait mialatt utána néz.*
Sosem fogom megérteni.... azt hiszem....
*Azzal elindul a többiek után. Kezét a tarkójára emeli, úgy halad, s mélyen elgondolkodik a saját dolgain. Habár ez sok időbe kerül ,mert úgy érzi az éhségtől az agya nem fog semmit. Többször felsóhajt, míg el nem érnek a kapuig. ott felcsillannak a szemei.*
Már közel vagyunk!!

- Ahh... Hai!
*Néz ichinose-san után a lány ,majd elgondolkodik egy kicsit. Ittoki-kun kifejezésére parányit felkuncog ,mialatt halad velük, majd Renre pillant hosszan. Az ajánlatán hálásan pillant rá.*
- Hai! Arigatou Jinguji-san..... Igaz... Kupuuru mindig megy minden fele.... nem szeretnélek feltartani, biztosan elfáradtál te is. De...nagyon szépen köszönöm az ajánlatod.
*Amint elértek a bejárathoz ,majd bementek még körbe pillantott a most már kihalt folyosón. Elfordultak az ebédlő felé, habár ő nem érezte annyira éhesnek magát, ment velük.*
- Akkor.. holnap majd ugyan ekkor találkozunk, Jinguji-san? Mert úgye Ittoki-kunnal ,egész nap tudok erről beszélni.

* A beszélgetés Tokiyával rövidre sikerül... de valahogy nem is számított másra. A srácot nem arról ismerte meg, hogy túl sokan beszélne, vagy felesleges szócséplésbe bocsátkozna. * Teljesen talán egyszer... részben viszont annyira nem nehéz. * Még pár másodpercig figyeli a távozó osztálytársa hátát, majd inkább a lánynak és Ittokinak szenteli a figyelmét. Főleg az előbbinek. * Ha problémát jelentene, akkor nem ajánlottam volna fel... Kőszívű lennék, ha nem sietnék egy bajba jutott hölgy segítségére... * Az iskola bejárati ajtaját megfogja, úgy engedi előre Nanamit. *

* A kérdésre egy pillanatra elgondolkozik, de végül bólint. * Holnap is körül-belül úgy végzek, mint ma... ha nektek megfelel az időpont, akkor találkozhatunk ugyanekkor. Ittoki, majd kérdezd meg róla Ichit is... Ha valóban a csapat tagja lett erre a feladatra, mindenképpen be kell avatnunk a részletekbe, különben hátrányt jelentene...

* A folyosón csak egy-két diák lézeng már ebben a késői órában, de szerencsére az ebédlő még nyitva van. Egy kisebb társaság az egyik sarokasztalnál ül, jegyzeteket néznek át, valószínűleg ők is a feladatokon dolgoztak idáig. * Úgy tűnik, hogy még nem késtünk el... * És valóban: habár a pultban már a megszokottnál valamivel kevesebb az étel, még mindig friss és a étvágygerjesztő. A levegőben érezhető a finom fogások enyhe, csalogató illata, amitől bárkinek összefutna a nyál a szájában. *