Az igazság ára (Nyitott) [18+]

-Ha túszt kellesz kihoznunk akkor inkább én vigasztalom. *Mondom felkuncogva.* -Bár nem szeretem ha velem szemben alkalmazzák, de igen is vannak akikkel kell, de én se mindig a finomkodásomról vagyok híres. *Mondom és egyet kell értsek a motorral kapcsolatban.*

-Akkor ha itt végeztünk meg is nézhetjük, ha gondolod. *mondom mosolyogva.* -Amit odalent a hangárban láttál amin dolgoztam az az én motorom amin tegnap is ültél. Egyedi festéseket is szoktam rájuk csinálni. *Mondom miközben próbálok még egy két lövést bevinni, bár nem igazán sikerül. Mikor oda lép mellém és elkéri a fegyvert oda adom neki készségesen. Figyelem és elmosolyodva kicsit grimaszolok.*

-Nos igen nekem még van mit tanulnom. Mikor ide kerültem kezdtem el tanulgatni lőni... kapásból az első órán majdnem eltörtem a kulcs csontom. Azóta James csak ilyen párnással enged lőni. *Mondom a fegyverre bökve majd mikor vissza kapom és elmondja az okítást hálásan nézek rá.*

-Áhh akkor ezért nem volt az igazi! *Mondom a megállapítást, mert ezt a kedves Jamesünk elfelejtette meg említeni.*

-Ezt James elfelejtette mondani. Igazán köszönöm az információkat. *Mondom elmosolyodva és biccentve felé majd felvéve nézek a távcsőbe és kezdem el beállítani azt a halottak alapján.*

-Ethan... kötünk egy alkut? *kérdem de nem nézek rá, mert állítom a távcsövet.* -Te megtanítasz ezzel a puskával bánni minden téren én pedig mutatok egy két fortélyt a motor szerelésben, amit esetleg te nem tudsz. Nos hogy hangzik? *Kérdem mosolyogva és sikerül beállítani és a végén nézek Ethanra. Igazán jól érzem magam a társaságában *

Kiskapukat keresni szinte felér a csalással... azt hiszem, ennyit arról a maradéktalanul teljesítésről. * Mondja kuncogva. * Arra számítottam, hogy megkérdezed, ki ártatlan, de úgy tűnik, mellé fogtam. Még sosem fordult elő olyan veled, hogy a célpontodon kívül más is áldozatul esett? Olyan, akit nem terveztél... * Ahogy Yoit hallgatja, úgy fest, hogy veszített egy keveset a lendületéből, amit valószínűleg a székes borulás okozott. *

Belegondoltál abba, hogy mi van akkor, ha valójában nincs igazság? Mindannyian a saját illúzióinkat kergetjük, éppen ezért térnek el annyira a nézeteink. Van egy minimális magja, néhány tény, amiket az elménk egészít ki számunkra kedvezőre... Persze ez csak teória, de játsszunk el a gondolattal. Azt az igazságot, amit annyira keresünk, sosem fogjuk megtalálni, mert az egész ott van bennünk, és tudatalatt ismerjük az összes változófaktort és momentumot. Azzal, hogy fel akarjuk fedni mások előtt, csak azok az emberek, akiknek hasonló a gondolatszövedéke, a többire próbálják ráhúzni az elméjük egy részét. * Itt sötétebben elmosolyodik. * A kormánynak is van egy igazsága a vírussal kapcsolatban, amelyről kevesen tudnak... * Nyitva hagyja a gondolatot. *

* A megállapításon halkan nevet. * Kiismertem valamennyire... jobban, mint gondolod, és fele annyira, mint amennyire Dave vagy James hiszik. Tudok róla néhány dolgot és nem igazán tetszenek. Aki egyszer áruló és törvényszegő lett, újból azzá válik. Ha az érdekei azt kívánják, gondolkozás nélkül elhagy majd minket... Nevezheted ezt is általános bizalmatlanságnak. Pusztán arra akarom felhívni a figyelmeteket, hogy megalapozatlanul sok bizalmat fektettek egy jött-mentbe.

Nincs arra garanciád, hogy egyszerűen megadom magam... Megvannak a módszereim a túlélésre, másként nem jutottam volna el idáig és nem kockáztatok semmit sem egy egyszerű hóbort miatt. Nem várom el tőled, hogy ezt megértsd. * Újból magához veszi a könyvét, alaposan átnézi a borítást, esetleges sérülések után kutat rajta. * Ha legközelebb nekem esel, előtte figyelmeztess... Egyrészt tönkretehettél volna egy értékes kötetet, másrészt bevertem a könyököm, ami roppant kellemetlen...

Hmm, nem számítottam ilyen nyereségekre, de elfogadom őket. * A beteg ágya felé pillant, majd újból felkel a székről. * Kellemetlen. Pedig kezdtem belelendülni...



Az égiek mentsék meg azt a szerencsétlent, akit nekünk kell kihozni valahonnan... Néhány éve pár terrorista befészkelte magát egy vidéki sportcsarnokba... Kihoztuk a túszokat, én voltam az egyetlen, aki megsérült. Az egyik kölyök teljes erőből bokánrúgott a vöröskereszt sátrában. * Mondja elmosolyodva. * Nem voltam szimpatikus, maradjunk ennyiben. James úgy nevetett, hogy majdnem beesett az asztal alá. Ha annyit mondasz neki, hogy kicsi Benny, akkor elkezdi a sztorit. Minden alkalommal máshogy meséli, érdemes közben a mimikáját figyelni.

Ha már ottvagyunk a hangárban, akkor párat megnézek közelebbről is. Korábban csak nagyjából láttam őket, amíg elszívtam a cigit. Elismerésem annak, aki szépen tud rajzolni... valamikor kölyökkoromban leragadtam a pálcikaembernél, azóta pedig már azt is elfelejtettem. Egyetlen sikeres rajzom volt, amit a tanár meg is tapsolt... Üresen adtam be a lapot. Megkérdezték tőlem, hogy mit ábrázol, hát, elmondtam. Indiánokat és telepeseket. A telepesek ellopták az indiánok lovait, azonnal elnyargaltak, az indiánok üldözik őket, de gyalog kell menniük és még nem értek oda.

* A fegyverre érkező megjegyzésre csak bólint. * Jó választás volt, ez a típus alig rúg vissza, mert a szerkezetéből kiindulva így alakították ki. Kisebb a tár, viszont az egyik legprecízebb puska. Női fegyvernek is csúfolják, mert a széria többi gyártmányához képest könnyű. Ne okold érte James-t... Mind a ketten sokat magyaráztunk már újoncoknak, mind a ketten más tippeket adunk, néha egymás ellen beszélünk... és van, amit kifelejtünk. Ha valamit nem tudsz vagy nem értesz, akkor kérdezz...

* Az alku említésére felvonja a szemöldökét, mert először ötlete sincs, hogy a lány mit akar ebből kihozni. Amikor meghallja, felnevet rajta. * Megdumáltál, szerintem nem volt nehéz dolgod vele.

*Mosolyogva hallgatom Ethat és a régi dolgokat. A túszmentős emléken csak kicsit kuncogok fel.*

-Igen elégé vicces lehetett ahogy bokán rúg téged egy kisgyerek. *Mondom és érdeklődve nézek rá, majd mikor a motorok jönnek újra szóba a távcsőbe nézve próbálom ki így beállítva. Igen már sokkal jobb és ez a lövésemen is meglátszik. Egyből fejbe és elég gyorsan. Épp hogy felbukkant. Miután lőttem leállítom a táblákat és kivéve a tárat belőle teszem le magam mellé. Mikor elmondja a rajzos élményeit és hogy, hogyan magyarázta ki az üres lapot nem bírom és hangosan felnevetek.*

-De legalább meg tudtad magyarázni!*Mondom már kuncogva.* -Bocsi csak elképzeltelek ahogy egy üres lapot fogva a kezedben magyarázol. Én szeretek festeni, és rajzolni, míg otthon voltam a motorokra készítettem egyedi festéseket és tetováló szalonba vittem be ilyen tetoválás mintákat. Volt, hogy a tetováló csajszi nem tudott megrajzolni egy kliense elképzelését én meg egy óra alatt megcsináltam nekik. A tetoválás, hogy azt készítsek sose vonzott. Inkább a motorokat tetoválom ecsettel és festék fújóval. De menjünk is. Igazából csak ki akartam próbálni, milyen is a kicsike ha már meg jött. *Mondom és felemelve indulok el vissza felé.*

-Nem neheztelek Jamesre. Eszem ágában sem volt, persze mind a ketten más a stílusotok és igen tetszik ez a fegyver, bár én nem értek annyira hozzá mint te. Nekem a lőfegyvereknél meg áll ott a tudományom, hogy ez a távcső, abba kell bele néznem és céloznom... akkor a ravasz a puska tus, agy és hogy hol kell betárazni. Ennyi az összes tudásom a fegyverekről. Na meg hogy hogyan célozzak. James próbálta magyarázni meg mutatni a fegyverek közti különbségeket... de a külső és az hogy könnyebb vagy nehezebb na még ez megy... szóval hasonló mint a te rajz tudásod. *Mondom felkuncogva amikor beérünk oda nyújtom Grentnek a puskát.*

-Köszi Grent majd jövök még lőni, de szerintem csak holnap. *Mondom kedvesen és intve neki megyek ki folytatva az utat a hangár felé.*

-Amúgy nem volt nehéz meggyőzni, de egy ilyen ajánlatot nem is lehet vissza utasítani, hisz ha a motorod bedöglik, és én nem vagyok ott... akkor könnyebben meg tudod javítani magadnak ha többet értesz hozzá mint az alap. De van akinek érzéke van a motor szereléshez, van aki kényszerből, de tudja és van aki totálisan analfabéta hozzá. Volt már olyan gyerek aki fullra semmit nem tudott csinálni, de ő motor szerelő akart lenni. Ez még a szakközépbe történt... a tanár megkért, hogy korrepetáljam a srácot... na azt hiszed ment? Az a srác tényleg sík hülye volt a motorikához... Az első hét után odamentem a tanárhoz hogy sajnálom de nem tudok rajta segíteni. El is tanácsolták... *Mondom mély levegőt véve.*

- Na de elmondásod szerint te szeretsz motorokat bütykölni és tudsz is valamennyire. Ez remek hír, így velednem lesz olyan gond, hogy nem megy bele a fejedbe. *Mondom kicsit felkuncogva.*

*A kuncogásra elkomorodik egy pillanatra, habár nem tűnik ki idegesség a hangjából, az szinte belemar a másikba.*
Miért érzem úgy ,hogy gúnyolódsz rajtam?
Nem.... elég precíz vagyok arra, hogy ne legyen felesleges áldozatom.
*Összehúzta szemeit, ismételten áttette a súlyát a másik lábára, hogy valami mozgást is csináljon, és ne csak álljon ,mint egy gép. Nem...még sosem ölt meg ártatlant, vagy lett a küldetésének áldozata. Egyetlen egy küldetésen történt ez majdnem meg, de végül ott a saját bőrén tanulta meg, hogy jobban készülnie kell az ilyenekre. Megvédte az ártatlant, ám cserébe mégis ő sérült meg. Maradandóan.
Fejét felkapta, szemei hűvösen csillantak meg.*

A túl nagy intelligenciának is megvan a hátránya.
*Fordult felé határozottan és komolyan. Habár jóval alacsonyabb volt nála, ebben a pillanatban inkább úgy tűnt valamiben felette áll.*
Az egész lehet helytálló és helytelen is. Ha a tudomány vagy a pszichológia oldaláról nézzük, akkor megvan az esélye rá ,hogy ez így is van a valóságban. Csak hogy ezekben az emberek nem tudnak élni. Túl hamar kipusztulna a faj. Ezért szükséges mindenben egy általánosság, és a vele járó egyensúly. Ha nem is a legjobb, de irányítja az utat az életben. Ez alapján választjuk ki a jót, a rosszat és minden mást. Ha a kísérletek egy jobb érdekért is készülnek, az eljárások elítélendőek...nem mellesleg nagyon kockázatosak. Ha meg hozzá a mai terror hálózatokat nézzük.... valljuk be az elkövetkezendő háborúk nem a fegyvereken fognak alapulni.
*A sötét mosolyra felvonja egyik szemöldökét.*
Gondolom te tudsz róla.... illetve azok akik ott dolgoznak...vagy dolgoztak.

Úgy mondod ezt az elítélendő beszédet, mintha te jobb lennél. Talán ő már tettlegességig fajult, míg te csak a szavaiddal, de ha már az érdek részét nézzük, egyik sem sokkal jobb. Talán csak egy kicsivel vagy beljebb. Persze...csak ha a feltételezéseket vesszük bele.
Majd figyelek a többiekre, hogy ne menjenek ebbe túlságosan bele. A bizalom nem egy pillanat alatt épül fel..és van akivel mindegy mennyi időt töltesz el...soha nem lesz elégé erős.

*Szavaira elhúzza a száját. Megint érzi elégé, hogy a pasas lenézi, habár nem kelt benne erősebb érzelmeket, hiszen ezzel már elég sokszor találkozott, de azért zavarja. A beszélgetésük alatt ,végig figyelte a Dokit. Annak mozdulatait és szavait, amik időnként, teljesen ellentétesek voltak. Mások ilyenek miatt is akasztották rá az "örült" jelzőt, de Yoi tudta ,hogy ez nem az. Ez a játék része, melyben magából is többet mutatott meg. A kérdés csupán az ,hogy direkt...vagy véletlenül. Amikor a könyvhöz ér a férfi keze ,szeme egy pillanatra megrebben. De már megnézte előzőleg ő is...nem lett baja.*
Ha szólnék, akkor elrontanám a meglepetés okozta reakciót. Nem hiszem ,hogy sokan láttak eddig úgy ,mint az imént én.....
És ez fordítva is igaz.
A könyököd nem érdekel...a könyv sokkal inkább. Ha annak baja lett volna, inkább aggasztana ,mint bármelyik csontod.

Nem nyereségek.... csupán a te szavaiddal élve "édesgetés". Inkább hozok neked engedéllyel pár dolgot ,minthogy eláruld a bandát...... *Itt elgondolkodik egy pillanatra. A férfi által mondott édesgetés elég messze áll tőle. Ahhoz jobb lenne, ha egy kurtizánt hozna neki...ami viszont szintén tilos, és nem is szívesen cipelné ide. Eszébe jutott ismét az, amikor össze akarták hozni egy férfival, aki végül elsírta magát. Máig nem érti ,hogy mi baja volt, de az biztos ,hogy nem felejti el, pedig csak magát adta.
Lépked az ajtó felé, de még megáll a beteg ágyánál. Érzéketlenül bámul bele Dave szemeibe, amelyek lassan nyitódnak fel.*
Adsz be neki altatót, vagy elengeded?

Látod, ez egy nagyon jó kérdés... * Színpadiasan megérinti az állát, mintha erőteljesen gondolkozna a válaszol, de szinte azonnal folytatja a mondandóját. * Nem gúnyolódom, hanem érdeklődöm. Bevallom, elég sokszor gúnyolódom, szeretem nézni, ahogy a "lövések" célt találnak, az áldozatom pedig átadja magát a feszültségnek, amit javarészt a saját elméje generált. Érdekes, hogy az emberek úgy értik a mondandódat, ahogy akarják... Hagyj nekik egy apró lehetőséget, hogy félreérthessenek és megteszik, ahogy korábban én is rosszul értelmeztem a megjegyzésedet... Azaz tegyük fel, hogy rosszul értelmeztem, és nem valóban azt a jelentést tartottad szem előtt, amire én is számítottam. * Elégedetten szemléli az apró változásokat a lányon, végülis elérte a célját. Yoi a szokottnál több reakciót mutat, tehát bizonyos pontokon érzékenyen érintették a felhozott témák. Ha pontosan tudná, a gondolatai melyik része volt a legerőteljesebb hatással rá, bármikor felhasználatná... de így... maradnak feltételezések. *

Csodás, csodás! * Megtapsolja a vendégét. * Iyen komplex véleménnyel már régen találkoztam! Hmm, talán majd legközelebb elárulom neked az igazságnak azt a részét, amelyik én ismerem. Ne felejts el mályvacukrot hozni, én elkészítem a kakaót, hogy kicsit otthonosabban érezzük magunkat. * Mondja nevetve. * Terroristák... Ha a vírus náluk lenne, azonnal a világ császáraivá válnának, egyik nemzet sem merné megkockáztatni, hogy az embereit egy kicsit... megtornásztassák. * Megmozgatja a nyakát, mire halkan felszisszen. * Hmm, meghúztam a nyakamat is... ezért majd mindenképpen kárpótolnod kell. Mondták már korábban, hogy kegyetlen vagy? Ha belerokkanok a kis magánakcióidba, akkor nem tudom megtartani az egyezségünk rám eső részét... Azt a könyvet elrejtettem, és nem hagytam semmilyen nyomot a hollétéről.

* Érdeklődően nézi Yoit, végül csak hangosan kifújja a levegőt. A válaszát egy szórakozott legyintés kíséri. * Néhány aprósággal nem tudsz megvenni... amit szeretnék, azt nem fogod megkapni egyik piacon sem, mert nem éppen tárgyi dolog. Van egy ötletem. Ha kitalálod a legnagyobb vágyamat is, kicsit növelem a téteket. Bármelyik könyvemet elviheted és megtarthatod... Kecsegtető? * A vendége után halad az ágyak felé, amikor megáll Dave előtt, újból végigméri. * Már értem... ma tényleg nem vagyok formában, hogy ennyi ideig tartott rájönnöm a megoldásra. Korábban elárultak téged, ezért vagy ilyen kényes a témában... * Elégedett mosolyra húzza a száját, amellyel ebben a megvilágításban kissé talán kígyószerű kinézetet nyer. * Dave az én problémám, még elég sok elintéznivalóm van vele... ez csak kettőnkre tartozik, úgyhogy a részletekről nem számolok be. * Leül a betegágy szélére, ragadozó pillantással nézi az egykori vezetőt. Lassan végigsimít a kezén, kihasználja, hogy az még nem tud tiltakozni, és egy bőr pánttal rögzíti az ágyhoz. Ugyanígy jár el a másik oldalon, majd a lábaival is. *

Kellemetlen lenne, ha üvöltözve rohangálna... vagy összetörne valamit. * Bár valószínűleg nem csak erről van szó. *


Hja... Néha jó visszagondolni ezekre a dolgokra. Amióta belekeveredtem ebbe az egészbe, kicsit olyanok, mintha egy filmen láttam volna őket, vagy álmodtam volna. Szinte nem is a valóság részei... * Mondja kiméretebben. A lövésre elismerően bólint, látva az eredményességét. * Szép... Mondjuk más dolog egy éles helyzetben használni a fegyvert és célpontokra lövöldözni egy teremben. Az első éles helyzetben az sem meglepő, ha valaki elejti a fegyvert és sikítva menekül, de hozzá lehet szokni mindenhez. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bármi is történik, ne pánikolj. Mindenki volt kezdő... Senki sem úgy születik, hogy tud futni...

Meg, kétségtelen. * Érdeklődve hallgatja Elis-t; eleinte csendesebbnek tűnt neki a nő, most viszont áradnak belőle a szavak. Az sosem zavarta, ha valaki beszélt mellette, főleg ha olyan témák kerültek elő, amik őt is érdekelték. Elis nem azért beszél, hogy húzza az időt vagy körítsen, a szavai őszinték. * Tetováló szalonok... ellég sok mindenben benne voltál. Hogy kerültél ide? Egy klassz közegből jöttél, és ahogy hallgatlak, elég jól bejöttek neked a dolgok... Nem kényszer a válasz, nem foglak érte kínvallatni, csak kíváncsi vagyok. Sőt, nem nyilazlak le a gangon sem érte...

Tudod, örülj neki, hogy nem értesz hozzájuk. A munkám miatt ismerem őket annyira, és nem raktáros voltam. * A végét halvány mosollyal toldja hozzá. * A fegyverekhez általában nagyobb felelősség is párosul, amit sokan nem hajlandóak megérteni. Az átlagember hozzáállása a katonasághoz annyiban kimerül, hogy jó fizetés, korai nyugdíj... de arról megfelejtkeznek, hogy amíg ők otthon ücsörögnek, mi meghalunk értük. Fegyvert fogni és meghúzni a ravaszt egyszerű, legalábbis első ránézésre. Te már biztosan érzed a valódi különséget. Régen egy kiképző tisztem mondott valamit, amit sokáig nem is értettem meg teljesen... Az igazán bátor nem azt tudja, mikor oltson ki egy életet, hanem hogy mikor hagyja meg... Ezen majd gondolkozz el.

Majd egyszer összeülünk és szétszedünk neked egy puskát... Grent nem lesz tőle boldog, de össze is rakjuk helyette. Ha látod, hogyan működik belülről, akkor szükség esetén apróbb javításokat te is tudsz rajta tenni. * Amikor beérnek, csak egy intéssel köszön el a férfitől, majd Elis melett halad a folyosón. * Hát, nem akarom elkiabálni, de szerintem nekem van hozzá egy kis érzékem... Legalábbis még semmit sem tettem tönkre, és ha nem is voltak teljesen tökéletesek a szereléseim, jó ideig húzták. Azt add hozzá, hogy "kontár" vagyok, nem szakképzett.

*Ahogy haladunk a folyosón elgondolkodok szavain és kicsit talán el is szomorodom azon, hogy hogy kerültem ide.*

- A célja egyszerű annak, miért vagyok itt, az hogy hogyan kerültem ide az bonyolultabb. A célja pusztán annyi, hogy a családom a szüleim akarom megvédeni. Az igazság pedig úgy derült ki számomra amit még az ellenségeimnek se kívánok... Motoroztam kikapcsolódás ként a határon, megálltam pihenni egy erdő mellett, ahol két köpenyes beszélgetett cigizés közben a vírusról. Eleinte nem hittem neki haza mentem, de bántott amit hallottam és utána néztem a neten... megtaláltam azt amit te raktál fel, de először azt hittem csak kacsa, de másnap amikor egy ügyfélnek szállítottam le a motorját egy kocsmához a két fehér köpenyes ott volt. Megragadták a karom és a sikátor felé kezdtek vonszolni. Amíg vonszoltak a sikátor felé újra a vírusról beszélgettek, hogy milyen csinos lény lenne belőlem. Ha kiszórakozták magukat visznek kísérleti alanynak. James húzott ki a pácból, de látták az arcom ezért már nem mehettem haza. James ide hozott, szerencsére nem ismertek fel minket a sötétben ezért nem tudják, hogy én itt vagyok... azóta csak ritkán mentem, ki a városba és tartoztam Jamesnek azért amit értem tett, így mikor éjjel kint jártam téged kerestelek. Szóval dió héjban ennyi. Hallottam a laborosok beszélgetését... nem sok volt igazából, és arról beszélgettek, honnan szerezzenek még több kísérleti alanyt, de azt nem mondták, hogy honnan, csak annyit hogy a halálra ítéltekből biztos válogathatnak majd.

*Magam elé nézve fonom össze kezeimet magam előtt és mély levegőt véve sétálok a hangár felé Ethan mellett.*

-A fegyver szét szerelés és össze rakás talán tényleg jó ötlet. Talán jobban meg értem a fegyvereket. *Mondom elterelvén gondolataim.* -Az hogy neked meg szakmai ártalom az egy dolog. Egy volt katonától elvárható, hogy ezeket tudja. Ez olyan mint ahogy nekem a motorok össze szerelési rajza, vagy egy szét szedett motor apró elemekből való össze rakása. Egyszóval szakmai ártalom. Az pedig hogy nem ez a szakmád még nem egyenlő azzal hogy kontár vagy. Ennyi erővel én is kontár vagyok a lövészethez és a fegyverekhez. *Mondom picit elmosolyodva. Beérve a hangárba kapcsolom fel a villanyt és nézek körbe, hogy merre van az a leharcolt Harly, majd mikor meglátom egyenest oda tartok.*

-Itt is van! Sok munka lesz vele, de talán holnaputánra kész is lesz, ha most neki látok, és persze ha segítesz. Remélem tetszik úgy a formája, mert ha nem akkor ezek itt mind javítandó motorok gazda nélkül. *mondom végig mutatva a két 10 motorból álló sort.*

-Addig nem pazarolom rájuk az időm, míg nem lesz gazdájuk. Feleslegesnek tartok olyan motorokkal foglalkozni amelyiket nem dédelgeti senki. Yoinak sincs saját motorja, de ő rendszerint James háta mögött ül és ott utazik. Nem szereti úgy a motorokat de tud motorozni, James őt is megtanította. *Mondom és magam elé nézve gondolkodok el.*

-Válassz nyugodtan.

Helytálló! De ezért is vagyunk emberek, nem tökéletes egy faj....
de gondolom a te szavaiddal élve.. "Annál érdekesebb".
*Észrevette ,hogy ismételten figyeli, és elemezgeti, ezért felveszi a szokásosabb vonásait. Már maga is rájött ,hogy túl sokat beszélt. De ez így szokott lenni, ha olyan témáról van szó, ami leköti...vagy olyan emberrel társalog, akivel lehet is. Igaz, sokan nem is ismerik ezt az oldalát. Amit eddig nem is bánt. Félre pillantott. Hagyta hadd nézze csak, most többet nem fog neki mutatni...semmi újat. Eleget látott már így is.*

Valószínűleg...de az is lehet ,hogy túl sokat várunk el egyes emberektől. A hatalomért ,sok ostobaságokra képesek.
*Már fel sem veszi a férfi tetteit és mondatait. Nem tudja pontosan kivenni ,hogy hallott e benne egy kis gúnyt, bár talán csak a szavai voltak olyan Dokisak. Nyugodtan pillantott rá ,mialatt ismételten karba fonta a kezeit. Nézte ahogyan vizsgálgatja magát.*
Nem tudom ,hogy mondták e már.....akikre rátámadtam, azok utána már senkivel nem beszéltek.
*Jelentette ki tömören és hűvösen ,majd felvonta egyik szemöldökét. Lépet párat.*
Kárpótolni? Azt hittem azt már megbeszéltük, hogy nem tudok ebben neked segíteni. Ugyan! Ha akartam volna úgy támadok ,hogy lebénulj....
Ezt észben tartom.

Kecsegtető, bár nem sokat segített.
*Nézte s vállat vont. Ő felajánlotta a segítségét, ha nem él vele, máskor más nem fogja megtenni. Hosszan nézte az ex főnököt, s csak akkor sandított a Dokira ismételten amikor az közölte vele a teóriáját. Az arca abban a pillanatban olyan ragadozószerű volt, de Yoi csak nézte. Már eldöntötte ,hogy nem ad okot rá ismét ,hogy belelásson.*
Engem még senki nem árult el.
Csak az apámat, de az lényegtelen ebben a helyzetben.
A kötelesség, kötelesség. Ez hagyomány, életstílus. Engem így neveltek. És az élet is.
Tájékozódj többet, hátha megérted.
*Azzal elindult ismételten az ajtó irányába. Még kivette a férfi szavaiból ,hogy mit fog kezdeni vele. Így amint az ajtóhoz ért vissza pillantott. Látott az arcán mást is.*
A szadista, mazoista és a perverzió elemei vegyülnek, most benned fel. Talán kezdem sajnálni Dave-t. Lényegtelen.... amit mondtam már elmondtam. Ha megölőd elővesznek...
*Azzal kilépet az ajtón.*

Tökéletes faj jelenleg nem létezik... Azaz kis híján létezik. Ha a dolgok a maguk medrében haladtak volna korábban, mostanra a földet egy felsőbbrendű faj uralná... a kérdés, hogy mihez kezdene a hatalmával. Az emberek kapzsisága miatt talán háborút indítana és megpróbálna megszerezni mindent. Az emberek természete velük születetten romlott és kifacsarodott. Hiába próbálják meg Istent utánozni, csak beszennyezik a saját természetükkel. * Miközben beszél, szinte eufórikusan áradozik. Az érzelmei pillanatok alatt megváltoznak, ridegebbé válik a tekintete is. * Egyre mélyebbre ássuk magunkat a témák között, ahol szinte annyi a lehetőségünk, hogy még a fejem is belefájdul...

Túl sokat... ebben van igazság. De nem túl nagy elvárás eleve az, hogy ne várjunk el másoktól semmit? * Újból mosolyogni kezd. * Érzed ezt? Az egyik kérdés a másikat szüli, szinte végeláthatatlan örvényt kavarnak... Ha hagyod magad, egyre mélyebbre és mélyebbre rántanak, ahonnan nem olyan könnyű visszatérni ahhoz a ponthoz, amelyről kiindultál. Ha vissza is térsz, már kételyeid vannak vele kapcsolatban, mert a kérdéseket az apró bizonytalanságok és információ hiányok hívják életre. Ah, nézzenek oda... Olyan izgatottan hadarok neked, mintha egy gyerek újságolná el a kalandjait az első iskolai napról...

Nem kísértenek az álmaidban? * Oldalra biccenti a fejét. * Lehet, hogy parancsot kaptál, és a szemedben gonoszok voltak, de mások szemében hősök. Apák, anyák, gyermekek... Mindenkinek van egy olyan helye, ahonnan hiányolják, és ahol a halála hatalmas fájdalmat és űrt kavar... Ne vedd magadra, nem személyes. * Ismétli a már többször elhangzott mondatot szándékosan. * Öltem már többször is, tudom milyen. Egy pillanatnyi elégedettség, a fölény, hogy az életük a kezedben van... Aztán egy cseppnyi üresség, mert a hajsza és a tervezés véget ért. Nem bénítanál le, mert akkor semmi esélyetek sem lenne arra, hogy megválaszoljak néhány fontos kérdést... Ha lebénulok, nem érzem az esetleges kínzásokat sem, tehát még a fájdalommal sem próbálhatsz meg vallatni... Számotokra szomorú, de igaz.

* Csettint a nyelvevével, közben nemet int. * Úgy látom, roppant szimpatikus lehet az a bizonyos intim téma, ha ennyire leragadtál nála. Pedig most még csak nem is kértem tőled ilyesmit... Nem csak a testeddel kárpótolhatsz, tartogatsz valami egészen mást is. Ha túlságosan unatkozol, akkor látogass meg, és kvittek leszünk. Nem szeretek magamban beszélni, mert tudom a válaszokat... ha neked beszélek, minden egészen más fényt kap.

* Yoi utolsó megjegyzéseire megáll a mozdulatban és lassan rápillant. * Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy Dave nem az esetem. Akkor sem nyúlnék hozzá, ha ő lenne az utolsó létező ember... Hiába takarnám le közben a fejét, a teste sem az igazi. Ha "partnerre" van szükségem, olyasvalakit keresek, aki nem csak kielégít, hanem gyönyörködtet is. Felesleges sajnálnod, saját maga alatt vágta a fát... Nem fogom megölni, nem ér annyit... de elérem, hogy a haláláért imádkozzon minden egyes éjszaka... * Közli sötét vigyorral. Miután a lány távozott, minden figyelmét a volt vezetőnek szentelheti... *



* A két köpenyesen elgondolkozik, de hamar megtalálja a magyarázatot. * A 47-es főút közelében, igaz? A főmuftiknak van ott egy luxuskéglijük... Azok a hatalmas paloták, ahova a fejesek a szeretőikkel bújnak el a féltékeny asszony elől egy-egy éjszakára. Valószínűleg ott lehettek és ha kimentek az út közelébe, akkor várhattak valakit. * Bólint. * A cikkemmel kapcsolatban szerencséd volt... csak néhány óráig maradt fent, utána nyom nélkül töröltek vele kapcsolatban mindent... * Egy hosszabb pillanatra behunyja a szemét. * Tényleg elég kemény beugró volt, nem hiszem, hogy bárki is irigyelne érte. Nézd a pozitív oldalát, legalább engem megtaláltatok... Nem tudom, hogy ez mennyit ér, de hamarosan kiderül. Ami a kísérleti alanyokat illeti, sosem találtam meg pontosan, hogy hányan lehetnek és honnan szerezték őket... Abban biztos vagyok, hogy a börtöntöltelékek közül lehet bent pár, mert azokat többnyire nem keresik... és talán a katonaságtól is lopkodtak, de akkoriban még nem figyeltem ilyesmire, mert sosem gondoltam volna. Igaz, naivság, de ennyi még belém is szorult...

Igazából csak egy éredekesség, de még hasznodra válhat. Egy sok részből álló, 3D-s puzzle, ha úgy tetszik... Kisebb, mint egy motor, de ugyanúgy nyakig olajos lehetsz közben. Ritka, hogy egy csaj ne finnyáskodjon pár ilyen apróság miatt. A sáros bakancs sem kerget ki a világból? Mondjuk egy fehér padlón...

* Amikor odaérnek a motorokhoz, lassan végigsétál mellettük és végignézi őket. A sor végéről visszafordul a legelőször nézett szimpatikus darabhoz, közelebb hajol hozzá, hogy jobban szemügyre vehesse. * Tökéletes lesz. Most akarsz kezdeni? James valami bulit akar összedobni, azt hittem, hogy te is mész... Ha itt nekiállunk babrálni, akkor valószínűleg lecsúszol róla. Egyébként jah, szeretnék segíteni, végülis az enyém lesz a kicsike...

Ezzel csak egyetérteni tudok, addig felesleges túl sok energiát beléjük fektetni, amíg nincsenek használatban... Jó, persze, egy idő után nagyon lepukkannak, egy szinten tartás nem árt nekik, de az álláshoz nem kell üzemképesnek lenniük feltétlenül. Hmm, egyre inkább be kell látnom, hogy rengeteg érdekes figura van nálatok... Egy élet sem lenne elég kiismerni mindenkit. * Mondja elmosolyodva. *

-Igen a 47-es főút mellett voltam akkor. *Mondom bólintva és meghallgatom a magyarázatot.*

-Igazából lényegtelen miért voltak ott... a lényeg hogy belekeveredtem és elvittek volna kísérleti alanynak ha James nem segít... szerencsére hamar oda ért, bár pont ő volt akinek szállítottam akkor. Nem tudtam még akkor semmit a dolgokról de már egy ideje hozzám hordta a problémás motorokat. Csak akkor még pénzel fizetett, nem szállással és kajával, na meg biztonsággal... mindegy lényeg hogy itt vagyok és megtaláltalak. *Mondom határozottan.*

- Nos igen lehet be fog jönni a puska összeszerelés is, és engem az olaj cseppet sem zavar... szerintem még mindig festékes lehet a homlokom. *Mondom kicsit megdörzsölve azt.* -Nos a buli viszont nem érdekel. Ezelőtt se jártam el, csak motorozni meg egy két sört iszogatni a motoros ismerősökkel, de ennyi. Én neki látok a motor szét kapásának és át vizsgálásának már most, ha gondolod maradsz ha fáradt vagy, vagy épp menni akarsz menj nyugodtan. Én hozok le 4 üveg sört és 3 üveg bort el leszek én itt. *Mondom mosolyogva és felnevetek.*

-Tudok én rosszabbat mint a sáros bakancs a fehér padlón. Mégpedig az olajos cipő a fehér padlón! *Nevetek fel és a motorra nézek.* -Már előre látom mennyire szép lesz ez a moci ha helyre pofozzuk. Fekete csillogó színnel az eredeti krómos részeket újra előhozni. Hmm csodás! Jó ízlésed van! *Mondom őszintén és a saját motoromra mutatok ami mellett még ott a festék.*

-A motorom láttad már sőt ültél is rajta, de nézd meg most nyugodtan közelebbről. Ott van mellette a festékeim. A picsába! *Kapok a fejemhez és oda sietek.* -Úgy hagytam mindent csapot papot a festék meg beleszárad az ecsetembe! Hogy az a... *Kezdenék káromkodni, de csak oda sietve kapom fel és még időben teszem bele a hígítóba az ecsetemet mert nem teljesen száradt bele a festék. Szerencsére a tubusokat azért lezártam.*

-Idióta picsa vagy Elis! *Mondom magam szidva feledékenységem miatt.* -Nem hiszem el, hogy így itt hagytam...*Mély levegőt véve nézek Ethanra.* -Igen az ilyen kitörések nálam gyakorik... magamat hamarabb szidom mint másokat. *Mondom elhúzva a szám.* -Na de nézz szét a motorok közt ha szeretnél addig hozok sört meg bort magamnak. Te is kérsz? Na meg egy doboz cigit is hozok ha gondolod. Úgy is a raktárba megyek ahol tartjuk.

*Végig kell hallgatnia az áradozást. Vagyis... nem kell, de végig hallgatja már csak azért is, mert a férfi olyan euforikusan adja elő az egészet, egy pillanatig szinte áhítattal ,hogy Yoi akaratlanul is felfigyel erre. Észrevette ,hogy vannak dolgok, amiknél Doki így reagál. Figyelte, igazából az ezután bekövetkező hirtelen változás sem lepte meg. Inkább figyelte, ahogyan ,mint egy "örült" ugrál a témák között és változik a hangulata. Legalább ő is jegyzetelhet kicsit arra a lapra. Mégis, kicsit ez a dolog emlékeztette valamire.*
Ez jelenti azt ,hogy tudunk értelmesen beszélni, hogy tovább menjünk....s a végén, hiába beszéltünk órákat, akkor sem találunk megoldást, vagy pontos egyezést.

*A megállapításra most bólintott.*
Pontos megfogalmazás. A legtöbb pszichológiai, vagy filozófiai szakkönyv tele van hasonló kérdésekkel amikre ha meg is adják a választ ,a következő sorban már egy új jön elő hozzá. Sokan ezért adják fel hamar a hasonló könyvek olvasását..az emésztés nem mindig közkedvelt, és időnként azzal a fájdalommal jár, amit az imént te is mondtál.
*Behunyja a szemét. Karjai még midig maga előtt, vannak össze fonódva, egy enyhe mosolyt enged meg.*
Nem könnyű, de lehetséges.

Nem.
*Jelenti ki tömören, s kinyitja újra a szemeit ,hogy annak középpontjában most ismételten a férfi áll. Szavaira még el gondolkodnia sem kell, mivel nem érzett így. Az álmai, ha lennének sem lenne ilyen sötét...de fényes sem. Talán ezért nem is álmodik...vagy inkább, nem emlékszik rá. Megrázza a fejét kicsit, a friss információkra egy pillanatra érdeklődve emeli meg a fejét.*
Öltél.... vannak még meglepetések......
Úgy tűnik ezt is más oldalról közelítjük meg. Nincs lelkiismeretem, bizonyosan van olyan oldaluk, ami ártatlanná teszi őket, de azt nem én figyelem. A célpontok amiket kapok, mindig olyan háttérrel rendelkeznek amik miatt célpontok lettek.

*Amint ehhez értek vissza, egy apró mosolyt engedett meg, mialatt kicsit felvonta a szemöldökét.*
Szimpatikus? Nem vettem észre, inkább csak fárasztó. Nem kértél, utaltál.....de lehet az előző fél órában elbeszéltünk egymás mellett akkor.
* Szavainál bólintott egyet.*
Ez még egészen elfogadható.
*Következő szavainál még bólintott, és ráhagyta. Ha azt mondta nem öli meg, akkor biztosan nem is fogja. Ezek után viszont nem szólhatott bele a dolgukba, még ha úgy is gondolta, hogy helytelen.*

*A folyosón sétált s azon gondolkodott, amit beszélt a Dokival. Ismételten egy kicsit más nézetpontokat hallott, amiket mindig megemésztett, s habár általában nem változtak ezáltal a gondolatai, vagy tettei, mégis tudott egy kicsivel többet. Igen..ez a tudásszomj, valószínűleg apja örökségeként jelent meg benne, talán ezért nem is mindig szerette. A férfit idegennek érezte, mégis fájdalom költözött belé mikor a halálhírét kapták.
Ahogyan sétált ezekre a gondolatokra ismételten megigazgatta kicsit a maszkját. Azt nem fogadta el a Doki szavai között, hogy azért tűnik érzéketlennek ,mert nem akar gyengének tűnni. Ha így is volt, ő nem ezt érezte. Csupán feleslegesnek tartotta a túlzott érzelem kifejezést, hiszen sosem kellet neki. Ahol született, alapjáraton megtartoztatják magukat az emberek ebben a dologban, anyja halála után meg nem ragaszkodott olyan mélyen senkihez, hogy ez változzon. Idegennek között nem fog máson lenni. Logikus következtetések magával szemben, amiket inkább el tudott fogadni, mint azt a kifejezést, hogy "gyengeség".
Ettől függetlenül sajnálatára nem volt robot...vagy gép. Nem volt teljesen érzéketlen, s ez most is megmutatkozott, amikor "rátámadt"... megijesztette a felörültet.Időnként úgy érezte ez a dolog teher volt számára. Könnyebb lenne a világ, ha nem kellene ezeket sem éreznie....de a világ sosem kegyes vagy könnyű. Feladni meg felesleges.
Lehunyta a szemeit mialatt lépkedett, arcára parányi komolyság férkőzött, és a szokásos üres tekintett ,amit már úgy megszokhattak az itteniek.
Egy kis idő múltán a folyosón elért az ebédlő felé. Meghallotta ,hogy készülődnek a "bulira".*

* Miután a Doktor kettesben maradt a volt főnökkel, minden figyelmét neki szenteli. Ráfordítja a zárban a kulcsot, hogy véletlenül se zavarhassák meg őket, így kezd el vele társalogni. A beszélgetésük nem tart tovább fél óránál, a végére Dave egy altatónak köszönhetően mély álomba merül. * Legközelebb ne bosszants fel... * Mondja neki megvetően, miközben a fehér köpeny mandzsettáját szennyező vörös foltokat figyeli. Újból kinyitja az ajtót, majd visszamegy az irodájába: a polcon lévő könyveket figyeli. A mosolya egészen kiszélesedik, visszagondol a Yoival folytatott beszélgetésre és a játékukra is. A zsigereiben érzi, hogy szomjazza a válaszokat, ilyen jól már régen szórakozott. Az érme két oldalú: a lány megfigyelései alapján ő is következtethet majd a maszk mögött megbúvó személyre. Ez sokkal lenyűgözőbb formája az ismerkedésnek a számára, mint egyszerűen hobbikról bájcsevegni kényelmes kanapékon kuporogva.

Nemsokára ismét nyílik a gyengélkedő ajtaja, az egyik fiatalabb srác lép be rajta. Szemmel láthatóan zavarban van, de egyenesen a szemüveges doktor felé veszi az irányt. A férfi szélesen rámosolyog az újabb vendégre, a vállainál átkarolva invitálja beljebb... *


* Aprót bólint. * Szerencséd volt James-szel. Azok az alakok nem arról híresek, hogy túl sokat törődnének az emberekkel. Láttam már fertőzött nőket és gyerekeket is, nekik ezek nem jelentenek semmit. Örülök neki, hogy megúsztad, még ha giccsesen is hangzik... Egy élettel kevesebb veszett el, és ez nagy szó.

* A nő homlokára pillantva felnevet. * Itt oldalt van egy foltod, de alig látszik. * Mutatja meg a saját homlokán a pontot. * A fegyverolaj szaga kicsit erősebb, mint a motorolajé, mert másak az adalékok. Szerintem jó illata van, de például a húgomat ki lehet vele kergetni a világból is. Legfeljebb majd erőteljesen szellőztetünk, vagy felveszel egy maszkot, hogy ne érezd annyira. * Csak legyint. * Maradok, nem azért kérdeztem, mert annyira le akarok lépni.

* Az olajos cipő említésére összeszűkíti a szemét, de csak játszik. * Hmmm... helyes válasz. Egyébként elnézve a festéseket, hasonló az ízlésünk. A dekorfestést ritkán szoktam szeretni kocsikon vagy motorokon, de itt a többség tetszik. * Elis-re pillant. * Két sört és egy doboz cigit lepasszolhatsz. Már gondolkoztam rajta, hogy rá kellene gyújtani... Tahó módon nem megyek veled cipekedni, addig szétnézek.

-A szagokkal sose volt gondom Ethan, de majd meg látjuk. *Mondom mosolyogva és az ajtóban álva bólintok a rendelésen.*

-Nem vagy bunkó. Lehet, hogy nő vagyok, de mégis csak motor szerelő és egy motorba nem egy két kilós alkatrészek vannak. Szóval ez a pár üveg sör és doboz cigi nem fog megártani. *Mondom majd azzal el is megyek a raktárba, ami nincs onnan messze. Elveszek egy rekesz sört és teszek bele egy két üveg bort, majd elveszek két doboz erős és két doboz gyenge cigit meg két öngyújtót. Amikor alkoholt iszom én is rá szoktam gyújtani. az apró dolgokat bőrkabátom zsebébe rakom bele és felírom, hogy mit vittem el, majd felkapva a rekeszt megyek vissza a hangárba. A szerelő sarokba viszem a dolgokat és kivéve egy üveg sört dobom oda Ethannak.*

- Kapd el! *Szólok neki a dobás előtt és sikeresen el is kapja. Egy másikat is kikapok és az egyik csavarkulcsommal nyitom ki magamnak. A 4 doboz cigit a pultra rakom le és az egyik dobozt elvéve bontom kis és veszek számba egy szálat. Könnyedén rá gyújtok.*

-Mielőtt meg szólalnál, alkohol mellett szoktam csak rágyújtani egyébként nem! *Emelem ki a dolgokat és nézek Ethanra.*

-Két fajtát hoztam egy erőset és egy gyengébbet, majd eldöntöd melyiket akarod. Ha szerelek és alkoholt is iszom elégé sokat képes vagyok elszívni, de most ehhez van kedvem. *Mondom és a motorra nézek amit szerelni fogunk. Gondolkodom, hogy a múltkor mikor megnéztem mi lehetett a baja.*

- Ha jól emlékszem a motornak a gyertyájával, az önindítóval és a fékkel volt a baja... de már régen néztem rá. A srácok elégé le tudják harcolni a motorokat, így folyamatosan azokat kell javítanom... volt, hogy teljesen ki volt lyuggatva a motor... csoda hogy nem robbant fel alatta úgy hozta vissza... *Mondom miközben bele szívok a cigibe. Kifújva a füstöt iszok bele a sörbe.*

-Az egyedi festéseket én szeretem, de csak azt amit én csinálok. Nem bíznám másra ezt a dolgot. *Mondom elmosolyodva és újra bele szívok a cigibe. Egy kiürült fém edényt húzok oda és abba hamuzok.*

Bocccs, még régimódi vagyok. Nem egy lovag, de attól függetlenül nem mindig szoktam hagyni a csajokat cipekedni, ha egyszer ott vagyok. Majd legközelebb behajthatod rajtam... * Ahogy Elis elindul kifelé, Ethan körbejárja a motorokat. Egy-egy tetszetősebb darabnál többet időzik, utoljára hagyja a nő személyes kedvencét. Talán amellett tölti a legtöbb időt, érdekli a rajta lévő minta, a vonalvezetésben rejlő egyéniség... és mellékesen tetszik neki. A közeledő léptekre figyel fel, megemeli a kezét és könnyedén elkapja a felé repülő üveget. A kupakot az övcsatjával veszi le róla, majd nagyot kortyol belőle. *

Jó választás. * Elmosolyodik. * Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó. Nézzük a pozitív oldalát, legalább nem fog zavarni, ha rágyújtok a közeledben. Egyébként erősebbeket szoktam szívni... Nem mindig van időm kimenni, amikor szeretnék, szóval ki kell tartania egy darabig. Most már nincs ilyen, de a berögződés megmaradt. * Megbontja az egyik dobozt, majd elveszi a pultról az öngyújtót és rágyújt. A sört leteszi, ahhoz később tér vissza. *

Ahol dolgoznak, hullik a forgács... Talán egy fokkal jobb a kilyuggatott motor, mint a kilyuggatott srác. Valószínűleg nem lehetett sok a tankjában, azért úszta meg anélkül, hogy rakétává válik... * Megvonja a vállát. * Az önindítóval lehet lesokkolni. Anno... naaaagyon anno volt egy motorom, havonta javítottam vagy jártam vele szerelőhöz, két év után többet költöttem rá, mint kajára... Felhúzott és eladtam, az árából vettem meg az első kocsimat...

*Yoi észrevette ,hogy páran rápillantottak, talán azon gondolkoztak ,hogy invitálják a lassan készülődő buliba, vagy még a délutáni esett járt a fejükben. Még azt is megmerte kockáztatni ezek után, hogy bevonják, megpróbálják leitatni ,hogy ténylegesen rájöjjenek a dologra..... hülyeség...
Sóhajtott, hiszen ő tudta ,hogy ennek lenne a legkevesebb esélye. Sosem inna velük úgy. A maszkot meg nem veszi le tömeg előtt. Nem.... nem is volt kedve bulizni...nem szeretett. Ahogyan így tömegben lenni sem. A vége mindig csak az orgia a szabadok között.... azt meg szívesen kihagyta. Még 10 éve egyszer majdnem belerángatták ebbe, akkor is jött rá valójában, 16 évesként ,hogy mit is jelent az ilyen "buli". Azóta ha lehetett inkább kikerülte. Amúgy is...ha muszáj volt elmennie James miatt, megült valahol és figyelte az embereket...ezután állandóan savanyúnak állították be.
Nem ért rá erre.*

*Amint meglátta ,hogy közelíteni akarnak felé, úgy tűnik döntöttek, akkor elővette a könyvet amit most újonnan kapott és tovább indult a folyosón abba temetkezve. Inkább vissza megy a szobájába olvasni...vagy.... Eszébe jutott ,hogy azt ondta Elisnek vissza megy. Igaz azután a lány utána jött és megpróbálta ráerőltetni a ruháit....
Sóhajtott ,majd felvonta a szemöldökét. Ráébredt arra ,hogy megint túl sokat gondolkozik az embereken....rossz hatással volt rá az ilyen tudományos beszélgetés. Inkább tovább ment a folyosón, majd viszi valamerre a lába.*

-Direkt hoztam mind a kettőt Ethan, hogy választani tudsz. *Mondom elmosolyodva és bele bele kortyolok a sörbe, miközben szívom a cigit. Felfelé fújva a füstöt nézek a motorra, majd a pultra teszem a sört és a motorhoz lépkedek közel.*

-Nos igen a kilyuggatott motort meg lehet javítani de a gyereket már nem lehet össze rakni. Ebben igazad van. *Mondom bólintva.*

- Nos akkor vagy a szerelőd nem volt jó, vagy direkt rejtett el benne hibákat, hogy vissza vidd hozzá és minél több pénzt akaszthasson le rólad... nem feltétlen a motor volt a hibás. *mondom ki őszintén a dolgokat.*

-Sajnos sok motor szerelő azt csinálja,hogy direkt elrejt valami apró hibát ami csak egy hét két hét múlva fog jelentkezni, hogy vissza vigyék hozzá a motort... ezzel biztosítva, hogy mindig legyen motor amin dolgozniuk kell. Na én ezt sose csináltam... utálom az ilyen szerelőket... én ha nem motort szereltem csináltam megrendelésre az egyedi festést. Most is így vagyok itt... ha nem kell javítani akkor festek... a legtöbb időm ide lent a hangárban töltöm, bár igaza lehet Yoinak pont ezért nem közelednek felém. De nem érdekel... ha valaki akar valamit itt biztos megtalál. *Mondom és leguggolok a motor mellé és megnézem tüzetesen, hogy milyen csavarok kellenek majd, amivel szét szedjem. Mikor ezzel kész vagyok fel állva a pulthoz lépek és amibe eddig hamuztam abba nyomom el a csikket. A sört felvéve iszok bele és a szerszámos dobozom oda véve térdelek le mellé és kezdem el szét kapni.*

- Az önindító nélkül is beindítható, de azért jó ha működik... Addig őgy se fogom kiadni a kezeim közül, míg meg nem javítom... csak az általam elfogadott motorokat adom oda a tulajának vissza... Ami nekem ó az másoknak már tökéletes... de én még akkor is tudok rajta mit javítani... akár festés akár valami más... de ez vagyok én egy maximalista dög. *Mondom elvigyorodva Ethanra nézve.* -Nos a gyertya cserét rád bízom. *Mondom ki határozottan és én a motort kezdem el teljesen át vizsgálni és letakarítani.*

-A kocsik viszont nemigazán kötnek le, de persze valamilyen szinten azok javítása is megy... azt az egy szem kocsinkat ami van azt is én szoktam át nézegetni, de őszinte leszek, ha annak valami igen komoly baja lesz sajnálom, de nem fogok tudni rajta segíteni... *Mondom ki őszintén a dolgokat és ismét a sörömbe iszok.*

~Pár órával és üveg sörrel később~

*A motort már teljesen szét kaptuk és hosszan általános dolgokról, főként a motorokról beszélgettünk kedélyesen, miközben ittuk a sört és cigiztünk is. Igazán jól érzem magam Ethan társaságában. Örülök, hogy végre van valaki akivel együtt szerelhetem a motort. Kicsit olyan érzés most ez nekem, mintha az apámmal szerelném a motort. Minimum 5 üveg sört meg ittam plusz egy üveg bort. Az első doboz utolsó szál vigijére gyújtok rá és már elégé becsíptem ahoz, hogy fesztelenül kérdezzek rá dolgokra.*

-Na és neked volt már nővel dolgod? *Kérdem mosolyogva.*

-Nekem még nem volt pasival dolgom. *Kuncogok fel.* Még mindig tartogatom az igazinak, bár most hogy itt van ez a szar helyzet, lehet szűzen fogok elpatkolni... ha azok egyszer kiszabadulnak itt vége a világnak... a madarak olyan sity sutty elterjesztik a vírust a földön hogy azt öröm lesz nézni... *Mondom mosolyogva, pedig semmi vidító dolog nincs a mondataimba.*

-Te Ethan. *Nézek rá kicsit komolyabban.* -Ha ezek elszabadulnak, és megfertőződöm, és nem tudnék magammal végezni... ölj meg... jó? *Kérdem és csak felnevetek a dolgon. A motorra nézek és csak nevetni tudok most mindenen.*

-Bassza meg Ethan én berúgtam. *Mondom megfogva a fejem és eltakarom az arcom, miközben vissza fogom a nevetést.*

Nem hiszem, hogy a szerelő... Egy ismerősnél voltam, csere alkatrészekre költöttem sokat. A végére már majdnem egy komplett másik motort össze tudtunk volna rakni. Annak a dögnek lelke volt, én mondom. Ezt akkor érzed igazán át, amikor öten szerelitek, nem találtok rajta sehol sem hibát, még egy meglazul kábelt sem az elektronikában, vagy egy eltömődött hengerfejet... Akkor indult, amikor ő akart és addig ment, amíg kedve volt. * Hanyagul nekitámaszkodik a pultnak, nem akar Elis felett állni, amíg nincs rá szükség a motor mellett. *

Jah, ismerek pár olyan szerelőt... az egyikük egy vérbeli paraszt, a többi olyan átlagos arc. Nincs velük komolyabb gond, csak éppen a szerelési stílusuk nem nyerő. "Kész lesz, főnök, holnapra megleszünk!" Aztán mész a kész járgányért és közölnek egy horribilis összeget, mert igaz, a kipufogódobnak nem volt baja, de volt raktáron, úgyhogy lecserélte...

Mázli, hogy nem vagy annyira elégedetlen típus, mert akkor rengeteg motorod lenne... * Elnyomja a csikket, még egy nagyot kortyol az italából, majd odamegy a nőhöz. * Máris...

Ha a kocsival gáz van, akkor szólj... Ketten majd kiügyeskedünk valamit. Egyikünk sem nulláról indul a témában, még valami jó is kisülhet belőle.

* A szereléssel egész gyorsan haladnak, az idő múlását nem is igazán érzékeli, mert jó a társasága. Régen beszélt ennyit, mint amennyit a nap folyamán Elis-szel. Szomjan sem maradt munka közben, három üveg sört ivott meg ennyi idő alatt. A nőügyeire érkező kérdést először felvont szemöldökkel fogadja, majd elmosolyodik és válaszol. * Hát... volt pár. Az első barátnőmmel suhanc koromban találkoztam először, az volt a hobbink, hogy egymást cikizzük... Aztán egy kicsit több lett belőle és a suli után összejöttünk. Négy évig voltam vele együtt, de neki nem jött be, hogy sokszor vagyok távol otthonról és nem akart telefonos kapcsolatot. Kaptam tőle egy levelet, amiben közölte, hogy van másik barátja, és küldjem vissza neki a képet, amit nekem adott... Összeszedtem a laktanyából vagy 10-15 csaj képét, az összeset elküldtem neki azzal a szöveggel, hogy válassza ki a sajátját. Azóta hallottam félfüllel, hogy a srác megcsalta és otthagyta két gyerekkel, de ott vége szakadt mindennek...
Utána volt pár egyéjszakásom... Nem vagyok az a bulizós típus, szóval kis pályán játszom. * Meglepődik Elis kijelentésén. * Komolyan? Hát... van egyfajta kisugárzásod, a nyakamat rátettem volna, hogy voltál már pár pasassal. Mindig vannak meglepetések... * Felegyenesedik és megtörli a kezét egy rongyba. *

Hé... Szerintem a lövöldözős témát menesszük. Mielőtt harcba mész, nem a temetésedet beszéled meg, hanem a bulit, amit utána csaptok. * Nevetve nézi a nőt, majd bólint. * Te bizony be... Gyere, visszakísérlek a szobádba, a melót még folytathatjuk máskor is.


* A Doki az új "áldozatát" nem sokkal a buli kezdete előtt engedi el. Egy darabig kíséri a folyosón, az egyik kanyarnál állnak meg, ahol nem engedi tovább menni. *
Ne felejtsd el, hogy mit ígértél... Vigyázz, mert kamatostul fogom rajtad behajtani, azt pedig te kevésbé élveznéd...
Értettem és... persze. Holnap utánra minden meglesz. * Hadarja szinte egy levegővel. *
Másokat ne vonj be feleslegesen, ez csak kettőnkre tartozik... * A hangja itt halkabb, de dallamos. *
Én... mennem kell... * A srác futásnak ered, csak homályosan látja, hogy valaki jön vele szemben. A vállával nekiütközik a könyvet tartó Yoinak. * Bocsánat! * Szól oda neki és tovább is sprintel. *

* A Doktor hallja a történteket, előtör belőle a nevetés. * Micsoda véletlenek... Nem reméltem volna, hogy itt is összefutunk. * Előlép a takarásból és oldalra biccentett fejjel nézi a lányt. * Csak nem a buliba mész? Nagyon arrafelé visznek a lábaid... * Felkuncog. * Hogy tetszik a könyv?

*Úgy gondolta vissza megy szobájába, vagy kicsit távolabb a kedvenc helyére s ott ül, olvas majd. Minél távolabb a bulitól. De a könyv s annak elégé filozofikus és tudományos tartalma lekötötte, annyira ,hogy nem figyelte azt sem merre ment. Csak lépett előre mindig. Mivel 14 éve élt itt, sosem ütközött neki semminek, még így is tudta ,hol mire kell figyelnie. Szinte vak is lehetett volna akkor sem lett volna itt gondja. Azt sem tudja mennyi idő telt el. Lassan olvasott, kivételesen ,mert olyan szavak és értelmek kaptak lángra az elméjében, amiknek ülepednie kellet a sok új információra. Csak akkor pillantott hirtelen fel, hüvősen, a könyvre vigyázva ,mikor a fiatal srác nekiment a vállának. Érezte ,hogy a lendület egy kicsit megtántorítja ,majd hátrébb lép egyet benne. Nézett utána összevont szemöldökkel. Valami nem stimmelt vele.....túlságosan feszült volt és.... ideges.... aztán meghallotta az ismerős hangot. A férfi nem láthatta ,de egy pillanatra meglepődött, végül amint vissza fordult ismételten nyugodt kifejezéssel az arcán.*
Én sem.... azt hiszem ez már most túl kényelmes.
A buliba?
*Kérdez kicsit vissza s most fél szemmel megnézi merre is van. Upsz...tett egy nagy kört. Megrázta a fejét vissza pillantva a nála magasabb férfira.*
Nem szándékozom részt venni rajta.
Nagyon érdekesnek találom. Elégé elgondolkodtató és emészteni is meg kell, de érdekes felállásban mond el új dolgokat..amiket vagy használunk vagy nem.
*Nézte a könyvet, majd a könyvjelzőt megigazgatta s csak ezután csukta össze. Úgy emelte vissza pillantását rá.*
Mivel ijesztetted meg a fiút?

*Mikor elmeséli az első nőjét és ahogy szakított vele hangosan felnevetek.*

-Jogos megérdemelte! Miért nem képes a seggén maradni mind addig míg van barátja... ha már nem akarja akkor sem így kell szakítani a másik féllel. *Mondom kissé ittas állapotban és felhúzva a térdeim támaszkodom meg rajta.*

- Szóval úgy gondoltad voltam már pasival? Ez hízelgő... *Mondom elmosolyodva a motorra meredve.*

-Csak a gond abban merül ki hogy nem voltam... azt se tudom milyen lehet... én pedig nem mindig tudok fényesen nézni a jövőre. Az hogy most így elszomorodtam bocsánat, csak a pia... ami*oldalra nézek az üvegekre és gyors számolok.* -Basszus Ethan én többet ittam mint te? *Kérdem ránézve rosszallón.*

- Mégis miért én ittam a többet? Jó itatta magát a sör... viszont erről Jamesnek egy szót se... *Mondom felemelve az ujjam és mélyen nézek a szemébe.* -Te vagy a 2 személy aki így lát engem. *Mondom határozottan és megiszom az üvegben lévő maradék sört és felnyúlok a másik doboz cigiért a pultra.*

-Jó majd vissza megyek... előtte még el szívok egy szál cigit... de hogy én milyen beteg leszek holnap.. jaj.. *mondom elgondolkodva és rá is gyújtok a cigire miközben felállok és a motorra nézek.*

- Ha most folytatnám csak elrontanám... amúgy is van még idő megcsinálni... azért szépen haladtunk... bár nem hiszem, hogy ma még csinálni fogom. Ha esetleg te érzel rá késztetést le jössz és használd nyugodtan a szerszámaim... itt vannak sose zárom el, mert nincs aki használja. *Mondom ahhoz képest elégé össze szedetten hogy illuminált állapotban vagyok. Újra beleszívok a cigibe majd lassan teljesen elszívva nyomom el a hamusba és felállva indulok meg a szobám felé.*

-Jobb ha én most megyek és ledőlök még mielőtt bármi olyat tennék amit józan állapotomban nem tennék meg. *Mondom határozottan és egy nagyon kicsit, de megszédülök és Ethanba kapaszkodom bele kapásból az első lépésnél.*

-Francba... *Mondom és benne kapaszkodva szabad kezemmel takarom el az arcom.* -Ez annyira ciki és szar helyzet...*Mondom magam elé.* -Szépen bemutatkoztam mondhatom...

Meg, csessze meg... Persze, szar várni a másikra, de én is ugyanúgy ücsörögtem bent az ablak előtt és vártam, hogy hazamehessek, ugyanúgy lógtam a telefonon minden alkalommal, amikor csak tudtam. Igazából már hidegen hagy a dolog, ami történt, megtörtént... Ha képes volt emiatt félrelépni, akkor nem illettünk össze, legalább nem vesztegettünk több időt arra, hogy megpróbálunk menteni egy régen elszáradt virágot. Eleinte nagyon magam előtt voltam, akkor kezdtek rettegni a beosztottaim... Mindenbe belekötöttem. * Emlékszik vissza rá. *

Őszintén? Abból gondoltam, hogy elég karakán csaj vagy, ráadásul ahogy reggel végigsétáltál a folyosón, nem éppen egy "szende szűzre" vallt. * Rápillant. * Szerintem felesleges aggódnod ilyesmi miatt. Majd jön az a bizonyos igazi, és... talán a jövő sem annyira gáz, mint aminek először fest. A vírus és a kormány nem jelent sokkal nagyobb veszélyt, mint egy atomerőmű. Nem látunk a jövőbe, és egy kicsit mindig szabad reménykedni.

Jah, többet... majd egyszer beülünk egy ivóversenyre és leteszteljük, hogy ki bír többet meginni, de ma nem voltam abban a hangulatban. Hmm? Szóval ne köpjelek be az ügyeletes apukának? Egye fene, velem lehet egyezkedni. Ki volt a másik? Persze csak ha nem gáz a kérdés. * Még ő is elszív egy utolsó szálat, egészen addig csendben van, amíg el nem nyomta a csikket. * Hopp, csak óvatosan. * Elkapja Elis-t, csak akkor érzi igazán törékenynek, amikor a karjaiban tartja. *

* Fogást vált rajta, hogy a nő a vállába tudjon kapaszkodni. * Na, gyere... visszakísérlek... és lehetőleg ne botorkálj később. Majd nem hagyom, hogy olyat csinálj, amit megbánnál... * Közli egy félmosollyal. *


Pedig szívesen megnéztelek volna, ahogy te leszel a parkett ördöge... vagy éppen a legnagyobb matracakrobata. A mozgásod megvan hozzá. * Mondja kuncogva. *

Ugye? Az egyik kedvenc könyvem, pontosan a stílusa és a tartalma miatt. Az egyik leglogikusabbnak felépített könyvnek tartom, mert kirakóként építi egybe az elemeket... Elgondolkodtató és tanúságos, de ezt majd meglátod, ha elérsz a végére. * Abba az irányba pillant, amerre a fiú szaladt. *

Ne foglalkozz vele, csak egy önkéntes... * Az "önkéntes" szót kiemeli, valami megmagyarázhatatlan élt kap. * Valószínűleg mulatni indult, de nem kérdeztem erről. Csak beszélgettem vele egy keveset, valószínűleg bizonyos részletek esetleg felkavarhatták, ahogyan korábban téged is. Nem felejtettem el, és nem fogom egy hamar. Egy tökéletes bizonyíték arra, hogy valóban érzel a maszkod mögött... Nem az a maszk. * Utal itt a tárgyra. * Hanem a másik... Bár enélkül is szívesen látnálak. Egyszer megmutathatnád... lehet, hogy tehetek érted valamit... Pontosan miért is viseled folyton? Mármint a tárgyira értem, nem a mentálisra.

Úgy vélem várhatsz egy jó ideig arra ha látni akarod.
* Tette karba a kezeit ,miután óvatosan tette el a könyvet. Nagyon vigyázott rá, még úgy is ,hogy ezt nem vette észre. Mégis a mozdulataiból ki lehetett venni, hogy mennyire óvatos. Vett egy mély levegőt.*
Nem hiszem ,hogy abba a közegbe tartoznék, de meglep ,hogy te még nem mentél közéjük. A híresztelések szerint általában a fő kolomposa vagy ezeknek a mulatságoknak.

Már most is az.... pedig még nem tartok a közepénél sem. Azt hiszem jó ideig lefog kötni. Mostanában amúgy is sok a szabadidőm... azok a kis küldetések amiket kapok....nem tartanak túl sok ideig.
*Végül követi a szemeivel annak pillantását. A fiú már eltűnt a látómezőből.*

*Az önkéntes szónál elkomorodott egy picit. Kiérezte azt a furcsaságot a férfi hanglejtéséből ami ezt a szót átitatta. A gond csak az volt ,hogy nem tudta pontosan hova rakni. Vissza fordult felé, határozottan. Neki is eszébe jutott a felhozott pillanat, amikor jobban elengedte magát ,mint szokta. Erre önkéntelenül a maszkjának széléhez ért, ám amint ezt észrevette ,már el is vette a kezét. Vissza emelte rá most fagyos pillantását, amihez jelenleg tökéletesen társult kék szeme.*
Nem vagyok gép, ahogyan te is már kijelentetted.... így sajnos elkerülhetetlen ,hogy legyenek bennem érzések.
Miért ?
*Kérdezett vissza s eddig hűvös szemeiből egy pillanatra eltűnt az a kevéske fény is ami benne volt. *
Semmi közöd hozzá. Másnak sem mondtam el, nemhogy neked. Ha mégis érdekel, akkor nyomozgass egy kicsit.
Nem lehet segíteni rajta....de nem is akarom.... nem kell ,hogy bárki is lásson enélkül....főleg nem ő!

-Persze nagyon szar érzés akkor ott abban a helyzetben, de ha túl esel a lelki részén visza emlékezni már sokkal viccesebb mint benne lenni. *jegyzem meg őszintén.*

-Nos nekem ez az alap jellemem és igazából szégyenlős sem vagyok. *Mondom elgondolkodva, de nem szakadok ki karjaiból most kicsit jól esik ott pihenni, majd a vállát megfogom Hallgatom azt amit mond és próbálok gondolkodni azokon a mit válaszolhatnék. Mikor rákérdez arra ki volt az aki még így látott csak felnevetek.*

- Akár hiszed akár nem a tulajdon apám... motort szereltünk együtt... már a szakmát megszereztem és mi rendszerint a garázsba tartottuk a sört... Na apám hozott magának és nekem is. *Kezdek bele a régi történetbe miközben vállát fogva kezd el a szobám felé vezetni.*

-Apám adta a kezembe az első sört és az első szál cigit... azt mondta ünnepeljük meg a sikeres vizsgám és az első hivatalos közös szerelésünkre. Hát ittunk.. szereltük a motort elbeszélgettünk el sörözgettünk, de egy óra se kellett akkor nekem olyan szinten berúgtam... *Mondom elkerekedett szemekkel.* -Még apám is mondta, hogy csoda hogy nem látogatott meg engem Vuk... Apám régi motoros ként meg ivott 5 sört és semmi baja nem volt én akkor 3-tól fejre álltam. Na jó ne szó szerint vedd... Szóval röviden a kérdésedre a válasz a másik férfi aki így látott az apám. *Kuncogom el a végét és sétálok mellette viszonylagosan egyenesen ahogy vállát fogom.*

-Te igazán kedves vagy. *mondom mosolyogva felnézve rá és nem bírom ki hogy ne kuncogjak.* - De ez egyben egy elég lovagias gesztus is... simán kihasználhatnád a helyzetet. *Állapítom meg és szerencsére a java ember a bulin van, így nem látják ahogy részegen sétálok végig Ethannal a folyosón.*

- Az ivó verseny nem igazán jó ötlet... én nem bírnám sokáig... szóval tudom, hogy én veszítenék. *mondom elnevetve magam.* -Tudod, hogy merre van a szobám? *Kérdem felnézve rá.*

Utólag sem veszem annyira poénra, inkább csak olyan semleges maradt. Az első héten megtoroltam az egészet a srácokon, végül minden ment tovább a megszokott kerékvágásba. Korrigálok, az lemaradt, hogy "Bocs, nem megyek be veletek a városban ciccegni a csajoknak, mert foglalt vagyok."

Egyébként sokaknak bejön, ha bevállalós vagy...

* Csendben hallgatja Elis-t, ahogy az apjáról és az emlékeiről mesél; elmosolyodik rajta, el tudja képzelni a helyzetet, és a nőt, ahogy ünnepeltek. * Hmmm... az első piálásom. Néhány haverral kocsmáztunk, de nem sok mindenre emlékszem belőle. Csak utólag mesélték, hogy az utcán belekapaszkodtam egy lámpaoszlopba és nem engedtem magamat hazacipeltetni, mondván lenyakaznak. Nem tudom, hogy végül hogy kerültem haza és mikor, de a szüleim kiakadtak. Anyám mindig nagyon vallásos volt, és elég szigorú... Apám azon akadt ki, hogy milyen kevés a padlóra küldött. Yep, ez az én családom. Sok mindent megmagyaráz, azt hiszem. * A végét nevetve teszi hozzá. *

Kedves? Nem, nem igazán... Csak... Említettem, hogy van egy húgom. Ha ő ugyanígy járt volna, mint te, és részegen lefekszik valakivel, amire nem biztos, hogy emlékezne, hát, rohadtul pipa lennék és így vagy úgy, de előkeríteném a csávót. Az elsőre egész életedben emlékezni fogsz, nem feltétlenül kellene rossz emléknek lennie, pláne úgy, ha utólag derül ki... ennyire nem csesznék ki senkivel sem, főként nem olyannal, aki még szimpatikus is. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, mert jól nézel ki... de meghagyom a dicsőséget annak a bizonyos igazinak.

Nem... csak a hálókörletet tudom... szóval reménykedem benne, hogy szólsz, mielőtt rossz irányba viszlek.


Hidd el, roppant türelmes tudok lenni, ha a helyzet éppen úgy hozza. * Látja, hogy Yoi milyen óvatosan bánik a szeretett könyvvel, és ez a kedvére van. Talált valaki a motorosok között, aki ennyire megbecsüli a tudás ezen forrásait. Nem csak a személyisége érdekes, hanem a viselkedése is... A Doktor számára pedig ez egyet jelent a potenciális beszélgetőpartner fogalmával: ha akarja a másik, ha nem. Egy idő után úgyis megunják a hallgatást és kénytelenek válaszolni, legalábbis az ő nézetei szerint. *

Hmm? Akkor rosszul hallottad a híreszteléseket. A bulik nem érdekelnek, a privát részleg alatta vagy utána már sokkal inkább. Az előbbi egy kellemetlen kényszerhelyzet lenne, viszont az utóbbi inkább szórakozás, csak a megfelelő partnerek kellenek hozzá.

Miért? Miért mit? Miért akarlak látni? Olyan vagy, mint egy ajándék: nem a csomagolásra vagyok kíváncsi, hanem ami alatta van... és persze az is érdekel, hogyan került oda. Egy roppant időigényes és fontos feladat elé állítottál... Ki fogom deríteni előbb vagy utóbb. Ehhez viszont nincs annyi türelmem, úgyhogy magadra vess, ha túl sokáig kell várakoznom és elkeseredett megoldást választok. * Felnevet rajta. * Viszont már értem, hogy James miért töltött annyi időt veled, nem alaptalanul... * Elgondolkozik egy pillanatra, nyomatékként beleharap az alsó ajkába. * Nem szabadna ennyit fecsegnem, mert megkönnyítem a dolgodat... ugyanakkor megvan a fűszere. Te hogy látod?

*Hallgatom amit mond és az ex témát, most már inkább hanyagolom, viszont amit az ő első berúgásáról mesél azon fel kell, hogy nevessek akaratlanul is.*

- Na igen engem a tulajdon apám itatott le... Anyám nekem is kiakadt, hogy micsoda dolog, hogy egy nő iszik... apám persze megvédett mégis csak ő adta nekem. *Mondom kuncogva és ahogy haladunk a hálószobák felé elhaladunk a buli mellett ami az étkezőben van.*

- Ez itt az étkező akkor ezen a folyosón megyünk a végéig és az utolsó ajtó jobbra... a tiéd mellett vagy szemben... valahogy úgy van a szobád neked is... de azt tudom hogy a folyosó végén jobbra az az enyém. *Mondom kicsit bódultan majd ismét Ethanra nézek fel.*

- Én valahogy mindig emlékszem mi történt, csak ha iszom és lerészegedem jobban meg ered a nyelvem... ha nem lennék az akkor valószínű nem a szexről beszélgetnénk és az első alkalomról, meg az ex nődről hanem kitalálnék valami nagyon hülye témát... De ha már itt tartunk... Neked milyen típusú csajok jönnek be? Lehet tudnék ajánlani egy kettőt akivel levezetheted a férfiúi vágyad... Mert szerintem igenis vágysz már egy kis kiadós hancúrozásra. *Mondom ki nyíltan bár ez is az alkoholnak köszönhető.*

-Bocsi ha túl őszinte vagy tolakodó vagyok. *Mondom kicsit észbe kapva és lassan haladunk a folyosón, de annál biztosabban.* -Ha valami olyat kérdeznék amire nem szívesen válaszolsz akkor nem kell, de holnap tuti biztos vagyok, hogy nem merek majd a szemed elé kerülni. *Nevetek fel a dolgon.*

Akkor a türelmedre hagyom...hátha mégsem olyan erős.
*Jegyzi meg, azzal remélte ez a téma itt ér véget. Korai öröm volt ,mert hamarosan jött a válasz az ő iménti szavaira.*
Talán, viszont úgy vettem ki a többiek részéről ,hogy az előtte lévő kellemetlen helyzet is kell, hogy megpecsételhesd vele az utána lévőt. Különben hol találnád meg a partnert hozzá?
Aztán vagy sikerül vagy nem...bár ha már itt tartunk ,álljunk is meg.
*Kicsit megmozgatta magát álltában ,úgy érezte a gerincét kicsit meg kellene ropogtatnia. Erre a témára nem volt nagyon hajlama sem kedve beszélni a Dokival, hiszen ,mivel ő nem járt ezekre a bulikra, Jamestől illetve másoktól akarva- akaratlanul is hallott mindenféle fecsegést. Ahol, általában ez a férfi vitte a prímet. Így nem kételkedett abban ,hogy valamely szinten nagyon is része már az ilyen össze jöveteleknek..még ha csak a végének is, vagy a privát résznek. De ő nem volt, és jelenlegi információk pont elegendőek voltak számára ahhoz, hogy felállítson valamit.*

Ajándék? Azt csak a jó gyerekek kapnak.
*Felvonja a szemöldökét a hasonlításra, de nem eresztette ki kezeit egymásból. Még mindig karba fonva állt. Időnként úgy érezte ,ha nem lenne jó fizikuma, akkor nem bírná az ilyen hosszú állásokat és korlátozott számú mozgásokat amiket a Dokival való beszélgetés alatt egyenletesen tart.*
Azt mondtad elég türelmed van..aztán most ,hogy mégsem, egy-két dologban magad ellen beszélsz, de érdekes hallani ahogyan összecsapnak ezek a fejed fölött. Megkeseredett ? Nem tudom elképzelni, mit tudnál tenni. Nem vagyok olyan ,mint akár Dave...nem véletlenül nem próbálkozik levenni senki a maszkomat. Még James sem nyúl hozzá.
*A nevetésre vesz egy mély levegőt ,majd a következő szavakra már nem reagál jobban le ,csak hosszan nézi. Hosszan és elemzően.*
James előnye egyik gyenge pontja is. Erről szólt minden, ugyan úgy bánt velem ,mint mással.
Két élű penge... így látom. Bármennyire nem akarom, úgy tűnik ahogyan én ki tudok venni dolgokat a szavaidból és viselkedésedből, te ugyan ezt meg tudod tenni velem kapcsolatban. Nem tetszik, de a játékban mint mondtam részt veszek...így igyekszem elfogadni.

Szerintem nincs vele semmi gáz... Jó, persze, más felfogásom van, mint az aggódó szülőknek. * Enyhén megrázza a fejét. * Nem segítettél ki túlzottan, majd szólj, ha felismered az ajtódat. A sajátomat megtalálom, ez tény, plusz az ebédlőt is... * Ahogy elhaladnak a terem mellett, hallja a kiszűrődő mulatozás hangjait és a zenét. * Nem buliztunk, de egy részeg csajt támogatok... sosem hiszik el, hogy motort javítottunk idáig.

Mázlista... vagy csak nem ittál még eleget. Volt már pár filmszakadásom... leteszteltem, hogy ha másnaposságra iszol, akkor elmúlik a fejfájásod, de... * itt sejtelmesen kicsit lejjebb halkítja a hangját. * Ne higgy nekik.

Nem úgy volt, hogy nem vagy éppen szégyellős? Kevés olyan téma van, amire azt mondom, hogy nem fogok róla beszélni... de azt majd időben észreveszed, hidd el. Komolyan tudni akarod a választ? Legyen... de a kerítőnői szerepet inkább hagyd. Lehet, hogy vágyom bizonyos dolgokra, viszont nem ezért vagyok itt. * Egy kicsit elgondolkozik. * Két gyengém van, a telt ajkak és a hosszú combok... és ezzel gyakorlatilag rámutattam a város cicababáinak 70%-ára. Már kinőttem abból a korszakból, amikor elég egy dögös csaj és boldog a világ, egy kicsit többet szeretnék annál. Az egyéjszakások nem vonzanak különösebben, inkább egy társat szeretnék... Mondjuk cseszhetem, ha kormányügynökök kergetnek, szóval édes mindegy... A lényeg, hogy egy nagyobb dekoltázs vagy egy formás alak nem vesz le a lábamról, miközben a hölgyemény nem tud két értelmes mondatot kinyögni. Az az üres vihorászás pedig végképp kiábrándító... De ha már témánál vagyunk... van zsánered?

Holnap majd letagadok mindent, csak álmodtad, hogy ilyen témáról beszéltünk...


Nincs szükségem a felesleges időhúzásokra és kertelésre... Ha valakit meg akarok hívni egy italra, megteszem... ha táncolni akarok vele, szintén megoldom. A buli túl zsúfolt, és különben sincs kedvem úgy társalogni, hogy túlüvöltsem a zenét. Ezt meghagyom azoknak, akik mindenképpen edzeni akarják a torkukat későbbre... valami más használatra. Könnyedén találok partnert, még csak megerőltetnem sem kell magamat... * Érzi, hogy Yoi kerülni akarja a témát, és nem szívesen beszél róla, ez akaratlanul is kezdi szórakoztatni. * Hmm, szóval titkon szerény vagy, de nem hibáztatlak érte. Nem mindenki kellőképpen nyitott az új tapasztalatokra.

Ha csak a jó gyerekek kapnának, akkor senki sem kapna többé... De ha már itt tartunk, miért, én nem voltam elég jó? Dave életben van, ahogyan a többi idegesítő mitugrász is, szerintem ez elég dicséretes tőlem. Felesleges azzal jönnöd, hogy ellenkező esetben következményei lennének, mert azok nem érdekelnek. Hidegen hagynak a szabályaitok, a sajátjaim szerint játszok. * Kihúzza magát és megemeli az állát, ezzel nyomatékosítva. *

Nem beszélek magam ellen... csak nem mindenhez van olyan határtalan türelmem. Ha mindent kivételesnek tekintenék, akkor azt tennétek szóvá. * Közvetlenül Yoi előtt áll meg, és odahajol a füléhez. * Addig örülj, amíg ilyen ártatlanul nincs ötleted a módszereimre... * A hangja vészt jósló és rideg; de amikor eltávolodik a lánytól, újból mosolyog. Könnyed lépésekkel indul tovább a folyosón. * Ha nagyon könnyűvé teszem a feladatodat, akkor nem lesz fair a végeredmény sem... Most viszont mennem kell, nem szívesen kések a hét egyik legjobb programjáról... Pááá! * A végét szinte énekelve teszi hozzá, közben hátra sem pillantva egy intéssel köszön el. *