Az igazság ára (Nyitott) [18+]

* Ethan sokáig ébren van azon az estén. Minden részletet megtervez a holnapi küldetésével kapcsolatban, minden egyes pontot és lehetőséget igyekszik számba venni menekülőutakkal és biztos pontokkal együtt. Mielőtt lefeküdne aludni, még kiszalad vacsorázni, utána pedig behajítja a fekete hátizsákba a fontos kellékeket: a pisztolya, hozzá két teli tár lőszer, a telefon, aminek a számát megadta a Zseninek, és még néhány apróságot. *

* Másnap reggel viszonylag korán ébred, letusol, majd felöltözik: a fekete farmerhez egy katonai zöld ujjatlant visel, a nyakába egy fehér törülközőt vesz, mert a hajából még csöpög a víz. Így megy ki az ebédlőbe, hogy egyen néhány falatot reggelire, valamint egy nagyobb adag kávét is szerez magának. Csak azután veszi észre Elis-t, hogy már leült, így csak int neki köszönésként. Nem akar átkiabálni a terem felén, elégnek ítéli meg a diszkrétebb üdvözlést is. *

* Lassan emeli magához a kávéját, kortyol belőle: a koffein egy kicsit kitisztítja a gondolatait. Már csak egy szál cigaretta, amit evés után elszív és mehet is a dolgára. *

* Habár délután még aludt, egészen hamar sikerült neki az estére is átérnie. Reggel nem tudta pontosan mikor kelt, amikor az órára pillantott ,még homályosan álltak meg ,szinte lehetetlen pózban a világító vonalak rajta, később ,pedig már nem igazán izgatta ,hogy újra és újra ránézzen. Megfürdött, átöltözött a szokásos ruhák egyikébe ,majd leült és ismételten a könyvbe temetkezett ,habár még járt az agya a tegnapin. Aztán hirtelen bevillant ,mi volt a baki!
Pupillái a felismerésre egy pillanatra kitágultak ,majd a jó kezébe rejtette arcát egy kis időre. Fogta a fejét ,hogy ilyen apróságon ,hogyan csúszhatott meg. Túlságosan megszokta ,már ,hogy mindenre figyelt......
Ez a felismerés úgy jó érzéssel töltötte el. Hiszen.... legalább tudja ezt és nem kel ezen filóznia.*

*A reggeli kurzusok már javában tartottak amikor elindult a szobájából. Keze még be volt kötve , de felsője alatt nem igazán lehetett látni, csupán az ujjaknál... azokat viszont nem nagyon mutogatta. Mivel már olyan tájt járt az idő, úgy gondolta ,jobb ha túl van a Dokin. A tömegben amúgy sem szeretett lenni, megvárta amíg majd lemennek, s csak a végén ül be a konyhás nénihez egy kis forró kakaóval és valami reggelivel.
Előtte még tett egy kitérőt. A kamerákat ő is vissza szolgáltatta a zsenihez, aki akkor kívánt éppen reggelizni menni, de Yoi pár szigorú pillantással vissza tartotta ,majd a kezébe nyomta a szerkezeteket mindenféle kommentár nélkül. Csak ezután ment el rendesen a Doki felé.*

*Kopogott az ajtón, s várt a válaszig, csak azután ment be lassan, nem arra pillantva, csendben.*
Már nincs elég korán... igaz?

*A sok ember között látom meg Ethant és hogy int. Én is vissza intek neki majd befejezve a reggelit kávéval megyek a műhelyembe, hogy neki lássak a motorok szerelésének. Egy ajtó nyílik ki a hangárba a műhelyből, hogy be tudjam tolni a motorokat. A hangárba kimegyek és akkor látom Jamest cigizni. Intek neki és az első szerelendő motort megragadva tolom be a műhelybe és látok neki a napi munkának.*

* A hangárban mikor meg jelenik Elis viszonozom köszönését és tovább folytatom cigim elszívását miközben kávém szürcsölöm. Mély levegőt véve ülök le a lépcsőre ahol eddig álltam.*

* Miután befejezte a reggelijét, még visszatér a szobájába a táskájáért, és hogy letegye a törülközőt. Minden megvan az induláshoz... Nem marad más hátra, mint hogy tényleg maga mögött hagyja az épületet és a bandát egy időre, minél előrébb járnak, annál gyorsabban véget vethetnek ennek az egésznek és az emberek is visszatérhetnek a maguk megszokott életében... Ha vissza tudnak egyáltalán. Ismeri ezt az érzést... sokszor volt külföldön és csatákban, amikor utána hazaért néhány hét pihenőre minden más volt. Harcolt és küzdött, itt pedig a béke... a csend... az éles váltást nem mindig egyszerű elfogadni, ez oda és vissza is igaz. *

* Ilyen szellemben lép be a hangárba, ahol meglepetésére a nagydarab négert is találja. Odalép hozzá, odanyújtja a kezét, hogy kezet fogjon vele. * Átmentél korai madárba? Ilyenkor itt kukorékolni... Mennyi ideje ücsörögsz a lépcsőn? * Teszi fel neki a kérdést egy félmosollyal az arcán. *


* A Doktor viszonylag korán ébredt fel. A tegnap esti partnere addigra már kiosont a szobából, ahonnan korábban leszerelték a kamerákat. Visszagondol a pillanatra, amikor letette a készülékeket Berenior asztalára és közölte vele: Ha ennyire kíváncsi vagy, gyere és csatlakozz". Nem várta meg a választ, de a srác pillantása pillanatok alatt jó kedvre derítette.

Ébredés után letusol, utána kimegy az ebédlőbe reggeliért és egy bögre kakaóért, ezekkel tér vissza a laborhoz. Még reggelizik, amikor meghallja a kopogást. * Bújj be! * Szól ki, majd amikor meglátja Yoit, felcsillan a szeme. * Most már kellemes a reggel... * Felkuncog. * Már nincs korán... épp ellenkezőleg, tökéletes az időzítésed. * Belekortyol a kakaóba, majd a habot lenyalja az ajkairól. * Egy tízes skálán mennyire fáj? Ne finomíts rajta, orvosi szempontból kérdezem...

*Amint belépet észrevette ,hogy a férfi jókedvű, még akkor ,mielőtt kimondhatta volna. Habár, maga a kijelentése szükségtelen volt ,hiszen így is -úgy is láthatta rajta. Sejtette ,hogy a tegnapi nap után, az éjszakát valahogyan megünnepelte, azok után ,meg amit időnként hallott itt-ott ,vagy sejtett, kicsit be is villant az elméjébe ,hogy mi lehetett ilyen nagy élménnyel még rá. Óvatosan , mialatt belépett, körbe pillantott, szinte észrevétlenül. A kamerákat itt is leszerelték.... habár ez nem volt meglepő. Mondjuk, a labort nem teljesen érthette, de talán a Doki így biztonságban érezte magát.*
Gondolom te is jártál Bereniornál. A rossz szokása megmaradt.....
*Azzal pillantott rá. A kakaó, illetve annak maradéka láttán, egy pillanatra érezte ,hogy valami kordulna.. ha engedné.
Az asszonyság kakaójából ő is nagyon szeretett inni..... Bár mindig félre tett neki , szóval attól nem félt ,hogy nem fog kapni... csak most szembesült a teljes képpel, s egy pillanatra megkívánta... most... és nem később. A kérdésre rápillantott, mintha csak elűzte volna az előbbi érzést a fejéből.*

5. Időnként fáj, máskor olyan mintha nem is lenne semmi bajom.
Nem finomkodom....
*Húzta el egy picit a száját ,majd kényelmesen beljebb lépkedett és leült. Előre nyújtotta a kezét. Látszott ,hogy hamar meg szeretett volna szabadulni ettől a kis balesettől. Közben kék szemeivel körbe pillantott. Látta ,hogy már egészen belakta a férfi a labort..... a könyveket figyelte a polcon, de nem látott újat köztük.*

Jártam nála... és valahogy nem volt vevő az ajánlatomra. * Felkuncog. * Érdemes lett volna egy fotót készíteni az arcáról, emlékezetes marad az a grimasz. * Leteszi a bögréjét és felkel a székéből, hogy közelebb menjen a nőhöz. Megfogja a karját, a könyöke alatt támasztja meg, úgy vizsgálja át. Finoman mozdítja az ízületeknél, nem akar a szükségesnél több kellemetlenséget okozni. Nincs olyan hangulatban, hogy bárkit is szadizzon, legalábbis még nincs. *

Hmm, jobb, mint tegnap volt, de nem tökéletes. Vállig mindenképpen látni akarom. * Elengedi Yoi kezét, az egyik üveges szekrényhez lép, és kötszert vesz elő belőle, valamint egy sötétbarna üvegcsét, amiben folyadék van. * Egy borogatókötést teszek rá... Fura szaga lesz, de hamar elillan és mellesleg egész könnyen szokható is. Valószínűleg nem gyulladt be, ez azért megkönnyíti a helyzetet.

* Amikor Yoi eleget a tesz a kérésének, mellé guggol és gyors, de precíz mozdulatokkal távolítja el a korábbi kötést. * Szép... egész sokat javult tegnap óta. * Állapítja meg. * 4-5 nap, amíg normális lesz... Körül-belül egy hét, mire teljesen meggyógyulsz, legalábbis ha ilyen ütemben javul.


Kösz, most nem gyújtok rá... majd odakint, eltettem egy dobozzal és ha ügyes voltam, akkor az öngyújtóm is nálam van. * Felvonja a szemöldökét. * Igen, apu, mindent összepakoltam és megcsináltam a házi feladatomat is. * Felnevet rajta. * Nyugi, hamarosan úgyis találkozunk.

Nem akarok motort vinni, mert amennyi előnye van, legalább annyi hátránya is. Gyorsabban menekülök vele, ha gáz van, de könnyebben észreveszik. Mellesleg a kisasszony kimiskárol, ha megkarcolom a fényezést. * Utal itt viccelődve Elis-re. * Aztán csak ügyesen ezen a végen is... Ha bármi van, akkor Berenior tudja a számomat.

Nem is tudom miért....
*jegyzi meg a férfi szavaira, hogy nem voltak vevő az ajánlatéra ,de nem mond többet hozzá. Nem szükséges ,hogy többet hozzá fűzzön, ennyi éppen elegendő volt.*

*Figyelte ahogyan megvizsgálta a kezét. Arcán nem nagyon tűnt ki ,hogy bármi is kényelmetlen lett volna, úgy tűnt egészen hozzá szokott a vele járó érzésekhez, fájdalmakhoz. Amint kérte ,hogy vállig mutassa, bólintott egy kicsit ,majd amint elfordult, levette a mellény féleséget, és az alól a fekete felsőt is. Csak egy trikó maradt rajta, úgy nyújtotta vissza.*
Nem baj.... hasznossal járó apró kellemetlenség. Hamar meglehet szokni...
*Nézte csendesen a karját. Halvány mosoly húzódott meg arcán.*
Azért ezt ne szokd meg. Nem szoktam sűrűn hibázni.

*A diagnózisra bólintott, majd még a karjára pillantott.*
Az jó. Ez jó hír. Akkor nem lesz később sem gond ebből. Igaz?
*Amint lehetett, kicsit megmozgatta, majd nézte hosszan. Végül a férfira pillantott.*

Őszintén szólva, én sem... Pedig roppant nagylelkű és lelkes felajánlás volt a részemről. Egyesek nem tudják értékelni az ilyen apró gesztusokat. * A hangjából érezhető, hogy ezzel csak viccelődik, túl jó a hangulata... azaz pillanatnyilag. * Lehet, hogy nem hibázol sűrűn, de ezeket az alkalmakat feltétlenül ki kell használni... Erősen javasolt, hogy sűrűbben jelenj meg nálam miatta. * A nő szemébe pillant. * Akkor tegyük egy kicsit kellemesebbé a helyzetet... Melyik a kedvenc süteményed?

* Nemet int a fejével. * Ha azalatt az idő alatt, amíg gyógyul, nem erőlteted túl vagy szerzel rá újabb sérülést, nem marad nyoma... * Amíg beszél a keze sem tétlenkedik, és elkezdi elkészíteni az újabb kötést. Mielőtt felhelyezné, egy géz lappal megtisztítja a sérült rész környékét. * Ez holnapig kitart... vagy reggel vagy kora délután gyere vissza és kapsz helyette egy másikat. Igaz is... James-szel mikor akartok indulni bóklászni?


Mikor nem voltam óvatos, hmm? * Kérdez vissza, de választ inkább nem vár rá. * Azért nem kockáztatnám meg nála sem, hogy kihúzzam a gyufát. Jah, feltűnt, hogy szereti őket... * Elfogadja az öngyújtót és a zsebébe csúsztatja. * Visszahozom, de addig ne rúgasd szét a seggedet a kabalád nélkül.

* Miután elköszönt a barátjától, hangosan kifújja a levegőt és elindul kifelé a hangárból. Odakint gyorsan tér le a fontosabb útvonalról, hogy ne hívja fel a helyre a figyelmet. Az út egy részét gyalog teszi meg, majd metróra szállva jut el a város széléig, onnan pedig a bérelt raktára a cél. Óvatosan közelíti meg a helyet, de nem figyelik... még nem jöttek rá. A konténerben veszi át a ruháit, egy fekete öltönyt és egy fehér inget kap magára, a korábbi holmijait pedig hanyagul összehajtva a táskájába dobja. A pisztolyát az öltöny belső zsebében rejti el, így indul útnak hogy találkozzon a nővel. *

Hát nem.... de, nem mindenki gondolkodik ugyan úgy az ilyen apró gesztusokról sem. Nem igaz ?
*Engedett meg egy halovány mosolyt, mialatt szabad kezével kicsit megsimította a saját állát a maszknál. Csak nemrég vette fel, de most kellemes érzéssel járt a művelet. Úgy érezte ,mint régen, az első időkben ,mikor hordania kellet. A viccelődést persze értette, ezért engedett meg a maga oldaláról is egy könnyedebb tónust. Kicsit...de mégis mást.*
Erősen javasolt ? Jövők ha kell.... ha nem akkor nem. Ha a társaságomra vágysz azt mond ki és ne kertelj.
*Vonta fel egyik szemöldökét, bár szavait, legalábbis a végét nem gondolta komolyan. Ha beszélgetésre "vágyott" valamelyikük, mindig úgy hozta a "sors" ,hogy összefussanak, akár akarták, akár nem. Amint a szemébe pillantott a másik nem vonta el a sajátját. Teljes nyugalommal, taán kevéske közönnyel válaszolt a gesztusra. Nem mindig tudta mire vélni ezt a szokást az emberek között. Benne az élt leginkább ,hogy két dolgot akarhattak. Vagy éreztetni ,hogy ki a főnök, vagy matatni a másik fejében. A sütemény kérdés kicsit meglepte, de ezt csupán a szemében megvillanó parányi fény jelezte. Nem ezt várta.*
Sütemény ? Mi ebben az átverés ?
*Kérdezte csendesen, kicsit bizalmatlanul ,aztán megenyhült, de nem vonta el a tekintetét.*
Szeretem a csokis Anko-s sütiket.... vagy az amerikai csokis teás kekszeket...esetleg a túrós süteményeket...mazsola nélkül... vagy a krémeseket.
*Sorolta, észre sem véve ezt.*

Jó hallani.
*Bólintott s most azt figyelte ahogyan a férfi dolgozik. Nem is akart újabb sérülést beszerezni! Még ez is fúrta az oldalát. Szavaira bólintott.*
Itt leszek...
Nem tudom pontosan.
Úgy volt ,hogy tegnap megyünk, de persze nem így jött össze. Szerintem , reggeli után megkeresem és kimegyünk. Jobb ha időben elkezdjük a dolgokat. Miért ?

*Rábólintott a szavaira. Nem gondolta át őket ,mivel úgy vélte, ha játszott is a férfi egy kicsit azáltal ,hogy ,hogyan fejezze ki magát, de igazat mondott. Bár azért végig futott az agyán az a gondolat, hogy akkor mostanság ezért találkozhattak véletlenül... össze a folyosón olyan gyakran.*
Rendben, akkor ha úgy vélem van mit megbeszélnünk, vagy esetlegesen van idő ,hogy eszmecserében vegyünk részt, meglátogatlak. Esetleg ha valami új kiadást beszereztél. Bár még olvasom, amit nem olyan rég adtál.
Látod.. sokkal jobb ,hogy kimondtad és nem rébuszokban adtad ezt a tudomásomra. Nem mintha nem érteném meg, de szeretem ha őszinték velem szemben.
*Pillantott rá kék szemeivel ,majd elvonta őket nyugodtan. Kicsit mozgatta a kezét, majd a másikat úgy helyezte ,hogy ne zsibbadjon tovább.*

Értem.... *Fürkészte még egy ideig, végül felhagyott a gyanakvással. Az egyetértésre bőszen bólintott ismételten ,csendes nyugalommal.*
Azok, talán ezekben kicsit válogatósabb vagyok, de elég sok mindent szeretek. Nagyon finomak, az ízeket egyszerűen úgy össze lehet rakni, hogy az ember azt kívánja bár többet ehetne. Némelyiknél az ellentétes ízek találkozása adja ezt, másoknál pont a hasonlóság... egyszerűen...
*Nem fejezte be ,mert észrevette ,hogy tanulságosan belemerült. Bár hirtelen hagyta abba, könnyedén leplezte egy lezárással, egy mozdulattal az egészet. Nem evett olyan sokat, még ha sokat is tudott ezekről most hirtelen beszélni. Egyszerűen azokat vette figyelembe ,amit itt a konyhás asszony is csinálni szokott, vagy amelyeket gyerekkora óta nagyon szeretett..... persze.. régebben többet kapott.
Ahogyan ezeken elgondolkodott, rájött, hogy másokkal szemben ritkán bocsátkozik hasonló témákba... a konyhás nénivel lehet az ételről beszélni... ő azt szereti, de Jamesnek nem szokta ecsetelni a süteményeket. Inkább a férfinak mondja ,hogy nem ehet abból sokat! És ezért nyugodt és békés szívvel veszi el tőle.*

Nem tudom pontosan ,hogy mikor érünk vissza... de legkésőbb holnap délelőttre itt vagyunk. Majd úgy intézem el Jamessel. * Miután kész lett, lassan állt fel ,majd öltözött vissza. Megmozgatta kicsit a kezét.*
Aztán délutánra beugrom a "vizsgálatra", mikorra várhatóan lesz egy kis időd.
*Rápillantott miután végzett ezekkel, biccentett.*
Köszönöm.
*Azzal megfordult és elindult mialatt másik kezével integetett, habár tartása egyenes és rendíthetetlen volt.*
Nem terveztem ,hogy csatornákban mászkálnék mostanság...... akkor holnap.

*Azzal kiment ,majd elindult. Először is elment James szobájához, bár hiába kopogott , nem nyitottak ajtót, így tudta ,hogy ott nem lehet. Benézett az ebédlőbe, ahol már szintén nem voltak sokan, de megengedte magának ,hogy a konyhás nénitől elfogadjon egy bögre forró kakaót. Míg megitta leült, s gondolkodott. A kezére persze figyelt.
Miután ezzel is megvolt, megkérdezte merre lehet a férfi. A kapott válaszoktól rájött ,hogy kapott most konkrétan 3 helyszínt, bár ha logikusan átgondolta, akkor abban volt inkább biztos ,hogy Elisnél lesz.
Amint a szerelő műhelyhez ért, sóhajtva lépett be, éppen csak a barna foltott látta még.*
- James, téged kerestelek! Szeretném tudni, hogy akkor kimegyünk e megfigyelni ?
*Kérdezte ,majd felpillantott. Ekkor torpant meg és összehúzta a szemöldökét ,ahogyan meglátta a festményt...... próbált rájönni, mi is ez....vagy mit jelent.*

*James be jött hozzám és elég jól el beszélgettünk. Persze én közben csináltam a motorokat. eleinte a kisebb javításokkal kezdtem amik a visszapillantó tükrök voltak. Hosszan beszélgettünk könnyedén, persze rákérdezett Ethan és az én viszonyomra amire csak könnyedén azt válaszoltam. Baráti, ő segít nekem, én segítek neki. Mondhatni nem is igazából baráti, mint kollegiális. A beszélgetés kezdett tompulni mikor Yoi jött be. Mosolyogva pillantottam rá.*

- Szia Yoi szép jó reggelt. *Mondom kicsi mosollyal, de többet nem mondtam, hisz nem engem keres. Ahogy ki lép James takarásából látom, hogy meglátta a festményt amire én is oda pillantok, de nem kérdez, így nem fűzök hozzá kommentárt. Vissza fordulok a motorokhoz.*

*Mikor az ismerős hangot meghallom hátam mögül felé fordulok és szelíd mosollyal fogadom.*

- Szia Yoi. Hogy van a karod? Gondolom már voltál a Dokinál. Ha minden rendben vele persze kimehetünk kicsit körül nézni, de nem akarom, hogy túl erőltesd a karodat. *Mondom ránézve őszintén.*

Nem szoktam bánni, és elég nehezen lehet igazán megsérteni is. Nem vagyok tökéletes, éppen ezért tisztában vagyok azzal is ,hogy van amit feltudnám ellenem használni, vagy éppen szavaiddal egy kicsit piszkálni.
*Döntötte meg egy picit a fejét mialatt csípőre vonta a kezét. Úgy nézte.*
De nem hiszem, hogy jelenleg értelme lenne ennek. *Megrázta a fejét. Biztos volt abban amit mondott.* Nem.. nem hiszem ,hogy megbánnám. Szeretem ha nyílt lapokkal játszanak.
*Azzal elgondolkodott azon amit mondott. Be kellet vallania ,hogy tényleg így szokott ez menni. Éppen ezért most nézte meg a férfit, tetőtől talpig, majd ,egy parányi érdektelenséggel vont vállat, habár beszélt, nem mutatott sokkal több érzelmet ,mint máskor.*
Azokon van mit végigmérni, talán egy csipetnyi több érdekességet tartogatnak elsőre. Téged eleget látlak.... nincs értelme, hogy rögtön nézzelek, ha szóba elegyedünk, ez amúgy is elkerülhetetlen, és egy-két nap alatt nem hiszem ,hogy túl sok változáson mennél keresztül.

*Az ajtóban még int ismételten, de már nem mond semmit.*


Jó reggelt.
*Pillant Elis hangja felé ,majd a négerre emeli kékes szemeit. Hosszan nézi, kérdésénél egy pillanatra elgondolkodik.*
Nem nagyon érzem ,hogy fájna.... *Erre meg is mozgatta.* A Doki azt mondta mehetek ,csak ne érje nagyon víz és ne erőltessem meg. Szokásos.
*Fejtette ki ,majd ,ha akart, ha nem most rábólintott a férfi intő szavaira. Ő sem akarta ,hogy maradandó sérülése legyen, hiszen akkor nem biztos ,hogy 100%-osan el tudná látni a helyét a csapatban.*
Rendben.. akkor majd lassan menjünk.... *Pillantott egy órára.*
Ha jól tudom ,nem sokára elmegy valamerre, ahogyan mindennap. Ezt az időt ki tudjuk használni ,hogy belopózzunk hozzá. Ilyenkor az őrők figyelme gyengül.
*Elvonta a tekintetét a festményről, mert nem teljesen jött át a dolog ,s átpillantott a szőke nőre. Nézte, még a fejében volt az előző napok eseménye. Egy kicsit összevonta a szemeit, gondolkodott.*
Rendben vagy?
*Kérdezte nyugodtabban és csendesen ,majd végül átpillantott a négerre.* Akkor...te vezetsz.

Rendben... örülök, hogy nem fáj és nincs komoly baj, de tényleg ne erőltesd túl és én vezetek. Te navigálsz. A szokásos felállás. *Mondja határozottan és Elisre pillant.*


- Akkor mi megyünk is. Ahm igaz is a festményed a falon... remélem át kened, mert elégé bizarr. *Mondja mellékesen és mosolyogva. Yoi vállára teszi a kezét.*


- A hangárban találkozunk kincsem. *Mondja olyan hangnemmel mint régen, amikor hozzá került fiatalon. Egy meleg bensőséges mosolyt engedett meg felé, majd kiment a műhelyből, hogy össze készüljön.*

*Elis továbbra is a motorokat bütykölte és a kérdésre amit Yoi tett fel felegyenesedve nézett rá.*

- Igen jól vagyok. *Mondja és egy halovány mosolyt enged meg.* 

- A szokásos. Még vár rám jó pár motor a mai napon, hogy megszereljem... Dave elég alaposan össze törte a tükröket. Örülök, hogy nem esett komoly bajod. *Mondja teljesen nyugodt közvetlen hangon és a karjára mutatott közben.*

- Vigyázz magadra és arra a nagy melákra rendben? *Kérdi kedvesen és tudja miért szólította James Kincsemnek Yoit, hisz ő akárhogyan is nem mutatja Yoit a lányának tekinti.*

- Gond mentes felderítést. *Mondja majd int a távozó Yoinak.*

*Csendesen hallgatta végig ahogyan beszélgetek. A férfi szavaira fellpillantott ,s megengedett egy kisebb mosoly, habár ez a maszktól nem volt szembetűnő.
Felé fordult, végig nézte ahogyan kiment. Hosszan elgondolkodott. Csak nézte, s a gondolatok kavarogtak az elméjében.
Csak a lány szavaira pillantott vissza. Hosszan nézte, komolysága megenyhűlt ahogyan a nőt nézte.
Habár az elmúlt napokban volt egy kis incidensűk, akkor sem tudott mély haraggal gondolni rá.
Na nem mintha közelebb engedte volna magához, csupán úgy volt vele  ,hogy felesleges
ezzel így foglalkoznia. Amugy sem szokott apróságokon fennakadni. Sokkal inkább
túl lép az ilyeneken. Most is, ahogyan a nőt nézte, azon töprengett vajon mit akar tőle......
Aztán rájött. Semmi. Világos, élénk szemeiben valami csillant, végül enyhén tekintett rá.
Nem volt már benne az a szigorság , habár azért ,nem volt még túl kőzvetlen sem.*
Nem les baja...... ezt megígérhetem.
*Azzall csak nézte. Ismét bólintott.*
Nem lesz baj..... Jó munkát....
*Azzal tovább ment, majd csak az ajtónál intett, felemelve a kezét. Habár már nem fordult vissxa.*
Az a kép....... bár szép, de nem értem.


*Nem.sokkal késöbb, miután megigazgatta a maszkját, s még magához vette amire szüksége lehet.
Csak ezután kereste meg a négert. Megtorpant az ajtóban, nézte, majd úgy ment be.*
Megjöttem....remélem tudod tartani a tempót. Ha jók az értesüléseim, akkor nincs ma otthon a kiszemelt személy, szóval sokkal könnyebben bejuthatunk. Legalább annyira könnyelmű ,hogy a saját védelmére több őrt állít mint az otthonáéra.

*Mosolyogva pillant Yoira.*
- Tudom, de azért én még aggódhatok a társaimért nem? *Kérdi mosolyogva.*

- Köszönöm meg lesz. Nektek pedig jó felderítést és sikeres küldetést kívánok, de az információért azért ne vidd vásárra a bőröd rendben? *Kérdi és azzal int utána. Jelzését úgy vette, hogy ő is egyet ért vele és mikor bezárult a műhely ajtaja vissza fordult a motorok felé. Hosszan szerelgette. Ő most nem tud mit tenni, csak hogy jól karbantartja a motorokat és a lehető legjobb állapotban tartsa. Kicserélte a törött tükröket utána pedig Ethan motorjának látott neki, hogy minél hamarabb használhassa. Bár tudja Ethan szeretné ha együtt szerelnék meg, de jelenleg olyan dolgot csinál meg rajta amit csak egyedül tud. A vázat alapozza le és festi le, hogy majd ha már vissza kerülhet a burkolat ne a festék száradására keljen várniuk.*

*Yoi hangjára oda fordul és kedvesen elmosolyodik.*


- Remek. Akkor az én motorommal megyünk. Mellesleg inkább nekem kellene aggódnom, hogy tudom-e tartani a tempót, hisz én jóval idősebb vagyok mint te Yoi. Na meg sokkal lassabb is. Szóval hoztam egy mester puskát, hogy esetleg fedezzelek. Mi a terved? *Kérdi érdeklődőn.*


- Be mész a házba és szétnézel, hát ha találsz adatokat, vagy papírokat? Mondjuk a legésszerűbb, ha a számítógépébe próbálsz meg bejutni, de ahhoz meg a zsenikének segítsége kellesz, szóval voltam nála és adott kommunikátorokat. *Mondja kedvesen mély öblös hangján és a lány adóvevőjét ami alig észre vehető a fülbe helyezve nyújtja neki oda.*


- Parancsolj ez a tiéd. Belinior innen fog nekünk segíteni. Az adóvevőbe szerelt hely felismerő chipet is és így tudja merre vagyunk. Nyomon tudja követni pontosan merre járunk és segíteni tud neked a házban való tájékozódásban. Én pedig majd a közelből fedezek kívülről. Gondolom te is így tervezted. Végtére is te sokkal fürgébb és hajlékonyabb vagy nálam. De légy nagyon óvatos majd odabent... *Mondja teljesen normális hanggal bár az utolsó mondatába némi aggodalom is felismerhető.*


*A beszélgetésüknek pont az említett vet véget és oda lép hozzájuk.*


- Elnézést kérek, hogy megzavarlak titeket, de itt van még pár dolog. Ha ezt elrejted a házában akkor nyomon tudjuk követni a beszélgetéseit és bizonyítékokat gyűjthetünk. Majd rádión elmondom mit hova tegyél. *Mondja Yoihoz fordulva és oda ad a kezébe egy levél pici apró gombokat amik szinte alig észre vehetőek.* -Ezek mikro kamerák. Ezt egyszerűen úgy tudod felrakni, hogy az ujjad hegyével megérinted a tetejét és úgy fogod meg, majd a falra vagy bármilyen tárgyra könnyedén rá tudod tapasztani. Arra vigyázz, hogy a tapadós feléhez ne érj hozzá mert akkor nem jön le az ujjadról egy hamar. *Mondja el intelmeit.* -Ebből adok oda neked vagy 20-at. Ezt bárhova felrakhatod. És van ez! *Mondja és közben felmutatja Yoinak a poloskát. Ezt a dolgozó szobájába érdemes berakni, de ebből is adok 5-öt. Ez a poloska köz ismert nevén, de ez a legújabb. Pontosabban még forgalomban sincs mert én csináltam. Bele olvad a környezetébe így nem veszik észre. *Mondja és végül oda adja Yoinak a kezébe.* -Óvatosan bánj velük ezek a poloskák is öntapadósak akár a kamerák mellé is helyezheted. Sok sikert! *Mondja és azzal távozik is, hisz még mindig rengeteg dolga van a bázissal kapcsolatban.*


-Akkor mehetünk igaz? *Kérdi végül James Yoira nézve.* -A többit meg tudjuk beszélni a kommunikátoron na meg a ház előtt.

Elmondtál mindent amit én elmondhattam volna. Nem hiszem ,hogy meg kellene ismételni.
*Pillantott rá komolyan, majd egy enyhe mosollyal, habár ez csak szemeinél volt látható. Ám azt is hamar vissza változtatta, megigazgatta a kezén a kesztyűt ,mialatt a másiknak a kötést. Lassan pillantott vissza a férfira.*
Igen, pontosan ezt terveztem... ezért is lenne jó, ha figyelnél. Egy picikét lassabb leszek, de nem lesz gond. Csak védd a hátam.
Nem lesz gond James.... nem szokott gond lenni.

*A következő hangra a férfira nézett. Majd inkább a kütyükre amiket éppen a kezébe nyomott. Meghallgatta az instrukciókat, bólintott, majd úgy tette el őket ,hogy ne legyen gond belőlük. Majd figyel ezekre.....*
Nem ostoba személy... csak nem mindig figyel...de nem lesz gond. Úgyis utánanézek ,hogy mit ,hogy, hova  rakjak.
*Nézte ahogyan elmegy, majd csak arra pillantott vissza ,hogy a férfi a motorhoz lépett. Bólintott, mögé lépett ,majd ráült a motorra. Megkapaszkodott a négerben.*
Majd mondom merre menj...de előtte két utcával leállunk, és a vele szemben lévő épületre könnyen feltudsz menni. szerencsére az mindig nyitva van.

-Akkor induljunk! *Mondja és felpattanva a motorra várja meg míg Yoi is felül és csak azután megy ki a hangárból és Yoi utasításai szerint indul meg a város felé. Biztosan vezet és gond nélkül érkeznek meg a megbeszélt helyre. Begurulva a 10 emeletes épület parkolójába zárja le a motort és néz Yoira.*


- Nagyon óvatos légy kincsem. *Mondja szokásos hangnemben és homlokára adva egy puszit öleli magához szorosan.*


- Úgy nem szeretem, hogy ezt csinálod. *Suttogja és lessen engedi el. Néha nagyon is rátörnek az apai érzések Yoi iránt, majd mélyen a szemeibe néz ahogy elengedi.* 


- Induljunk nincs sok időnk. *Mondja és azzal elindul a lift felé, hogy felmenjen a tetőre ahol fedezni fogja a bejutást és az ajtót. Mikor fel ér a legfelső emeletre a sport táskát vállára dobva megy a tetőre kivezető utolsó lépcső sorhoz és könnyedén kaptat fel és megy ki a tetőre, ahol senki nincs. Kulcsra zárja a vasajtót melyen kijutott a tetőre, még véletlenül se jöjjenek ki utána, majd a sport táskát ledobva kezdi el összeszerelni a mester puskáját, mely átalakítva lett az ő vaskos nagy kezéhez. Könnyedén szereli össze és nézi így szabad szemmel a háza. Most száll kocsiba a tag. Remek időben érkeztek. Yoit kezdte el kutatni szemeivel, de még nem látta, majd mikor kész lett a puska össze szerelésében, melyre még hangtompítót is felhelyezett kitámasztva rakta a párkányra és a távcsőbe nézve kezdte el pásztázni a hatalmas kertet, hogy minden tiszta legyen. Fülére téve az adóvevőt szólt bele.*


- Én kész vagyok. Merre vagy árny? *Kérdezte már a bevetéseken használt nevével.*


~Ha nekem kinyíratod magad... én eskü szét rúgom a hátsód miután feltámasztottalak.~


~*o*~

*Miután Elis végzet a motorok rendbe rakásával mármint az össze tört tükrök kicserélésével mély levegőt véve törölte meg homlokát, majd a csapnál mosta meg a kezét. Itt az ideje bocsánatot kérnie a Dokitól. Lassan kiment komfort zónájából és a labor felé indult. Nem tudta jó ötlet-e zavarnia a Dokit, de tartozik egy bocsánat kéréssel.

Lassan ér el a laborba és bekopogva lassan lépett be.*

- Bocsánat a zavarásért Doki. Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a megbeszélésen történtekért. Nem téged kellett volna bántanom saját sérelmeim miatt... Nem akartalak letámadni, de még fel kell dolgoznom a történteket, és sajnos nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném. *Mondja ki egybe mielőtt a Doki megszólalhatna.*

- Igazad volt amiért le korholtál és tényleg őszintén sajnálom... *Mondja és lehajtva fejét indul el az ajtó felé vissza. Kezét a kilincsre helyezi.*

- Nem akarlak tovább zavarni.

*Csendben mentek, és csak a környezetet figyelte. Minden apró neszt észrevett és meghallott. Amint odaértek nyugodtan szállt le csak a férfi után. Amint az elkapta, szinte ideje sem volt védekezni, nem mintha kisebb és törékenyebb alkatával tudott volna. A mamlasz most elkapta. Kicsit meglepte a puszi .... már nem mintha régebben időnként nem jött volna ez rá a férfira, de egy jó ideje nem volt erre példa.
Kicsit összehúzza a szemeit ,mialatt ránéz. Kék szemei, szinte fénylenek sötét tincsei közül. Amikor elengedi, nem mond semmit az előzőekre, csak megigazgatta a kesztyűjét.*
Ez a munkám része... te képeztél ki. Az egyik legjobbtól tanultam.
*Mikor végzet a mondat és mozdulat végén rápillantott. Biccentett ,majd elváltak az útjaik.*

*Végig figyelte, ahogyan a férfi beszállt az autóba, majd elment. Figyelte ahogyan az őr vissza megy, a nagy vaskapú meg vissza záródik.*
Ch... nem elég gyors...., az őr meg figyelmetlen....
*Azzal körbe pillantott. Látta ,hogy a már megfigyelt terepen a kamera most merre áll, csak ezután lépett ki a takarásból és a falhoz ment, egy hátsóbb részéhez.*

*Az árny névre elmosolyodott. Hirtelen akaszkodott fel a fal tetejére ,majd pár könnyebb mozdulattal és lendülettel már a tetején is guggolt. Annak kivételesen örült ,hogy itt nem volt szögesdrót. A férfi felé pillantott az épület tetejére. Egy kis ideig nézte, majd a megcsillanó fény miatt észrevette. Intett neki, azzal a rádiót igazgatta meg a fülében.*
Itt vagyok, most fogok bemenni. Onnantól nem nagyon fogsz látni, de kapcsolatban maradunk.
*Azzal még intett ,majd leugrott csendesen a belső részre.*

*A Doki felé fordul ismét és mélyen nézett a szemeibe. Szavai őszinték voltak.*

- Nem küldött senki, én magam jöttem bocsánatot kérni. Én borultam ki, és nem a te hibád volt, mégis rajtad csattant az ostor. *Mondja teljesen nyugodtan és mélyen néz a szemeibe. Csuklóját elrejti ahol egy kis kék zöld folt van. Igazából nem lényeges a felszíni sérülés. Az ilyenekhez már hozzászokott. Elengedve a kilincset fordul vissza felé. Keresztbe font karokkal.*

- Érdekes volt számodra a reakcióm? Momentán abba a terembe nem volt más aki a víruson dolgozott volna, vagy részt vett a létrejöttében, viszont te csak kíváncsiságodnak és a megbízóidnak tettél eleget. Nem hiszem, hogy túlzottan örömöd lelted volna abban, hogy teljes embereket tegyél vele ily módon tönkre, még ha most mást is mutatsz. Nem tudok sokat a múltadról, és te se az enyémről... ez szerintem jó darabig így is marad. *Mondja, de nem ül le.* 

- És pusztán csak azért akartam ilyen röviden lezárni a dolgot, mert nem akarlak zavarni a munkádban. Rám is vár még jó pár motor. *Hosszan hallgat és csak a dokit figyeli, főleg ahogy a megöléséről esett szó, amin elmosolyodott. Behunyva szemét döntötte előre fejét.*

- Megölni, amint ide beteszem a lábam? Észre se vetted, hogy be jöttem, csak akkor mikor megszólaltam, és még fel is sikkantottál. Minek ölnél meg. Mi előnyöd származna belőle?  Logikus vagy és nem pszichopata sorozatgyilkos. Inkább használnál fel kísérleti alanynak, mint csak úgy haszon nélkül megölnél. Attól pedig nem tartok, hogy kísérleti alanykánt végezném most... így a legelején, hiszen még csak az elején vagy és jobb kísérleti alanyod is van mint én. *Mondja teljesen komolyan szemeibe nézve.*

*Továbbra is figyelt és látta Yoit ahogy beugrott a kerítésen túlra.*


- Óvatosan kis csaj. Én itt vagyok és fedezlek. *Mondja komolyan és tartotta a pozícióját.*


- Vigyázz kelet felől egy őr közeledik a bejárathoz. *Szól az adóvevőbe, mert ugyan közvetlen a kő kerítés mögé nem lát, de azon túl a házhoz igen. Látta előbukkanni Yoit.*


- Tartsd a helyed árny. *Szólal meg ismét.* -Most! Most mehetsz. *Szólal meg így segítve a bejutását az épületbe. Ahogy ez megtörténik tovább pásztázza a kertet, hogy a kijutást is ugyan így segíthesse Yoi számára.*

Nem lesz gond.
*Suttogta , majd folytatta az útját. Amint James figyelmeztette ,szinte meglapult. Nem lehetett észrevenni. Teljesen el tudott most vegyülni a környezetében s mivel már előre felmérte a terepet, azzal sem volt gond ,hogy ezt kihasználja. A maga előnyére kovácsolta az egészet.
Amint a levegő elég tiszta lett, bejutott a házba. Tudta ,hogy a néger figyelni fog kint, és bármi fog történni, azonnal szól neki. Így inkább csak arra koncentrált, ami az ő dolga volt.
Halkan, szinte nesztelenül lépkedett. Lassan, egymás után, mégis figyelt minden apró neszre...vagy kamerára.
Egyiknek sem került a közelébe.*

*Sikeresen kerülte ki az öröket, egyikkel sem találkozott. Nem is kívánt, elég volt a múltkori találkozó. Még most is viseli annak a nyomát. Hirtelen lépteket hallott, mégpedig sietősebbeket, így gyorsan belépet az egyik szobába. Nem volt ideje pontosan körbe nézni, de az üresen állt. Az ajtó mögé állt, hogyha be akarna az illető nézni. Hangokat hallott, beszélgettek a szoba előtt.*
- Ha ez a férfi megint egy kis gondot talál mi repülünk!
- Mondom ,hogy nem hallottam semmit.... nem tudom mitől akadtál ki. Tiszta dilinyós vagy....
- Lehet... vagy csak fáradt... azért még benézünk a kamera terembe ?
- Persze... de az iroda tabu.
- Vágom...vágom... nem is mernék ide benézni....