Az igazság ára (Nyitott) [18+]

* Néhány óra alatt nagyjából bejárja a helyet, és a termek többségét memorizálja is a logikus felépítés miatt. Séta közben a kezeit hanyagul zsebre vágja, komótos tempóban battyog. Az idő arra használja fel, hogy rendezze a gondolatait, és tisztábban átláthassa a helyzetet. A pisztolya most is nála van, bár a ruhái takarják a becses darabot; nem szívesen viseli könnyen látható helyen. *

* Körül-belül 4 óra táján téved az ebédlő felé, érzi a finom illatokat a levegőben. Tervezi, hogy hamarosan meglátogatja a konyhát, mert a vacsorát is kihagyta. Elis sétál el mellette, halványan elmosolyodik a jelenségre. * 'Napot. * Köszön vissza neki. Amikor néhány perccel később megtalálja az étkezde bejáratát, ott pillantja meg a barátját is. Sietősebbre veszi a lépteit, úgy közelíti meg. * Reggel, hol van már a reggel? Ejnye, nézzenek oda, micsoda táskák vannak a szemed alatt... Aki éjjel legény, nappal is legyen az. * Szórakozik vele, holott tudja, ő is legalább annyira nyúzott, sőt... *

* A tagbaszakadt alak mellett még belát a terembe, tökéletes szögből nézheti végig a szendvicses akciót. * Gondolom ismered a tagot a maszkban... Egy kicsit flúgosnak tűnik, de profi... * James szemébe néz. * Tudom, hogy válaszra vársz tőlem... Maradok. Adok egy esélyt ennek az egésznek, de ha úgy látom, hogy feleslegesen vinnénk vásárra a bőrünket, visszavonulót fújok. Nem fogok feleslegesen kockáztatni. * Kihúzza a kezeit a zsebeiből. * Körülnéztem egy kicsit, tetszik, amit láttam. Később beszélek Dave-vel is, de ahhoz előbb meg kell találnom a lelkibékét. Azt hittem, hogy ha ma felkelek, nem akarom feltenni a fogasra, tévedtem... Felelőtlen. Jó, nem fogok duzzogni neked... Emlékszel a bázison arra a takonypócra, akit az ingénél fogva tényleg felemeltem, és csak egy jó óra múlva találtad meg, miközben picsogott? Na, nem akarom megismételni...

Az elégedett fejedből ítélve, már reggeliztél...

-Bagoly mondja verébnek hogy nagy fejű. *Vég vissza barátjának a táskás szemek megjegyzésére vigyorogva. Észre veszi a bent zajló eseményeket és kicsit morgósabban szól oda a dobáló srácnak.*

-Jó lesz ha le állítod magad öcsi! Ha nem akarod hogy én állítsalak le. *Mondja morgósabban. Sose szerette ha piszkálják Yoit, majd vissza fordul Ethanhoz.*

-Igen már reggeliztem épp dohányozni készülök és próbáltam Elist rávenni jöjjön velem, de makacs. Pedig igaz milyen jó a kávé mellé a cigi? *Kérdi elvigyorodva. Fehér fogai kivillannak sötét ajkai közül.*

-Elhiszem... de én nem dohányzom és nem is szándékszom elkezdeni. Neked se kellene, ha sokáig köztünk akarsz lenni. Ilyen nagy darab embernek amúgy is gond lesz a szívével idővel de te még rá is tetézel. *Mondta és a srácokra nézett keresztbe fonja a karjait.*

-Igen tudom hogy Yoinak jók a reflexei... de szerintem nem ezzel kellene szórakoznod, hanem edzened... Mi haszna van egy olyan idétlen embernek mint te ha még 5 kilót is nehezen emel fel. Nem azokat kellene piszkálni, aki tud is valamit. *Mély levegőt véve veszi fel kávéját és kortyol bele. Még köntösben és zilált hajjal is kellemes látványt nyújt. Lehunyva szemeit issza meg a kávéját. Oda sétálva Jameshez teszi a vállára a kezét, bár jelentősen fel kell nyúlnia hozzá apró termete miatt.*

-Megyek felöltözök.. a hangárban megtaláltok. *Mondja komolyan és vékony testével könnyedén kisiklik az ajtón mellette. Ethanra néz.*

-Igaz is Ethan... az én motoromat te sose fogod vezetni és ne is álmodj róla, hogy én mögötted ülve fogok motorozni. *Mondom komolyan egy mosolyt elengedve és elindulok vissza a szobám felé könnyed léptekkel.*

-Eskü ha fiatalabb lennék én úgy... de úgy meglovagoltatnám. *Vigyorogva nézi az elhaladó Elist és karba fonja a kezeit.*

-Azok a formás fenekek és hosszú lábak. Hmmm...*Kalandozik el egy pillanatra majd megköszörülve torkát néz vissza barátjára.*

-Nos végy magadhoz egy adag kaját és ha gondolod gyere a dohányzóba. Gondolom már végig jártad a komplexumot, így tudod merre van. *Mondta nyugodt hangon és megveregeti Ethan vállát.* Yoi pedig már képzett, és tény hogy profi, majd megnézed az edzésen a srácokat. Az apja jó barátom volt. Nem egy beszédes kölyök, de tény hogy profi. Elégé fordulékony és apró termete miatt nagyon jól is tud osonni. Egy csendes gyilkos, bár én nem örültem neki, hogy az előző vezér egér csak a piszkos munkát bízta rá... Na de ez is változni fog remélhetőleg. Jah és ha nem akarsz még Dave-el találkozni akkor lehet nem kellene bemenned az étkezőbe, mert ott van bent... és örülök, hogy nem akarod, hogy megismétlődjön az az eset amit említettél. Szegény nagyszájú srác lelki világa össze tört akkor, bár lehet Davere rá is férne egy megruházás. Én sose tudtam magam rá venni akármennyire is ügyesen fel tudja húzni az embert.

- Jó..jó..csak gondoltam tartok egy kis bemutatót! *Mondta James szavaira kicsit meghúzva magát, majd Elis szavaira felmordult.* Igenis többet tudok emelni! És egyre jobban! Jó lenne, ha a magad dolgával törődnél te is inkább, nem vagy olyan régóta itt ,hogy .....
*Kezdte ,majd hirtelen nem fejezte be. Érezte ,hogy az ölében landolt az összenyomott szendvics, amelynek egyes részei most a nadrágra folyt, illetve azzal ítódott át.* - A pi****!
*Azzal felpattant és kikerülve a többieket rohant ki, majdnem fellökve Ethant is. A haverjai összenéztek ,majd felnevettek, szinte sírva törölték a szemeiket.*
- A fagyi vissza nyalt!
- Ki gondolta volna ,hogy az extra csili szósz rossz ötlet volt!
*Hahotáztak. Yoi közben csak lassan és céltudatosan törölte meg a kezeit a szalvétával. Nem állt messze tőlük, így hallotta ,mind Elis ,mind James szavait. Azt is ami róla volt közölve. Mégsem szólt semmit, még csak fel sem pillantott. Miután végzett megnézte a kezeit, világos bőre most tiszta volt, így kidobta a szalvétát s mialatt megtett egy fél lépést, már vissza is kapcsolta a maszkot.*

* Az " Egy csendes gyilkos" kifejezésnél már ott is volt mögötte nesztelenül és a hátába fúrta egy pillanatra a könyökét, gyors mozdulattal.*
De nem vagy fiatalabb és nem is leszel. Jobb lenne ha leszállnál a földre.
*Lépett hozzájuk rendesen, s világos kék szemeivel rápillantott a négerre ,majd az idegenre hosszan. Azokból nem lehetett semmit kiolvasni, hűvösen mérte fel mindkettőt. Ezután nem szólt, hagyta ,hogy James befejezze a mondandóját. A beült kis csendre mégis vissza pillantott a konyhára. Megnézte Dave-t és a többieket.*
A legjobb módszer átnézni rajtuk...vagy úgy eltaposni őket ,hogy utána békén hagyjanak....elméletben természetesen.
*Az ijesztő inkább az volt benne, hogy mialatt mondta, akkor sem ütközött ki semmiféle erős érzelem a hangjából. Még mindig nyugodt volt.*

Ha nem tetszik a dizájn, ne nálam panaszold be... * Felnevetve vállon veregeti James-t. * Látom, te vagy a banda pótapukája, és talán a két lábon járó lelkiismerete is... Tudod, a világnak talán több olyan emberre lenne szüksége, mint amilyen te vagy. * Ásít egy nagyot. * Kávé és cigi... megyek. Még mindig csak ezzel indul a motor, azon lepődtem meg, hogy simán visszataláltam ide... viszont maradj itt a seggeden, te vagy az alibim. Még öt percet kibírsz...

Elis, szerintem nem kell féltened... A srác elpusztíthatatlan, tapasztalatból tudom. Nem gondoltam volna, hogy megjegyzed, de le a kalappal. Soha ne mondd, hogy soha... Ki tudja, mit hoz a holnap. * Az általános komolysága valamelyest megtörik, James közelében kicsivel könnyedebb, mint egyébként. A régi ismerősre biztos pontként tekint, mert mindig is megbízott benne. Az eltűnése és a hosszabb kihagyás sem inogtatja meg ebben... Hisz benne, és bár sokáig elmenne érte, nem hallgatna rá teljesen vakon. *

* A nő megjelenése és szembetűnő vonásai nem kerülik el a figyelmét, a távozása után a szeme sarkából sandít a barátra. * Ő az a típus, akinek a nálunk kissé finomabb fazonok jönnek be... Nem a baltaarc, inkább a szépfiú... Mind a ketten lecsúsztunk erről a szerepről, van egy sanda gyanúm. * Amíg James Yoiról beszél, nem feltűnően, de figyeli a mozdulatait. * Megnézem edzés közben, de már ebből is látszik, hogy használható. Ha csendesebb melóról lenne szó, én is őt választanám mondjuk veled vagy Elis-szel szemben még így ismeretlenül is. Finom a mozgása, könnyen el tud vegyülni és meghúzhatja magát... * Ahogy a chilis srác kis híján feldönti, rosszallóan utána néz, de nem tesz megjegyzést. *

Na most megyek be a kávéért, várj meg... Ha Dave vagánykodik, akkor te vagy a kibúvóm, mert vársz. Ha feléd nézek, topogj egy kicsit. Nem akarom az ürgét az első napomon megfejelni... * Amikor visszapillant az asztalok felé, már nem látja ott Yoit. Szinte árnyékként bukkan elő mellettük, a mustrát pedig rezzenéstelen vonásokkal tűri. Elismerően biccent neki, James sem könnyű préda, de komoly erőfeszítés nélkül ki tudta cselezni. * Szép. Szóval Yoi, igaz? Egy idő után hiába nézel át rajtuk, bosszantóvá válnak... volt párszor "szerencsém" hasonlókhoz... Ethan Grey. Mutatkozik be neki. * Egy pillanat és jövök... * Nem tud tovább ellenállni a koffein csábításának, gyors léptekkel vág át az asztalok között. Visszafelé már egy kisebb műanyagpohárban kávé van nála, míg a másik kezében egy szendvicset tart. *

-Yoi a könyököd! *Szólal meg amint a könyököt hátában érzi és Yoira lenézve vigyorodik el. Ethanra pillant.*
-Látod? Erről beszéltem... pedig az én fülem elégé éles és én nem hallom meg a lépteit... akkor szerinted? Profi! Nem hiába anyja nevelése. *Mondta mosolyogva és finomabban simította meg az arcát Yoi megjegyzésén ismét szélesen vigyorodott el.*

-Drága kicsi Yoim az álmodozást legalább hagyd meg egy ilyen vén csatalónak mint én jó? Köszönöööm! *Mondja és Ethanra néz vissza.*

- Yoi ő a egyik legjobb barátom és felettesem volt a tengerészgyalogságnál. Ő sokat tud nekünk segíteni, de ennyi elég is róla, majd kicsit jobban meg ismered majd. Remélhetőleg sokáig lesz a köreinkben. A kis ficsúrok szavait meg majd le töri az élet. Én nekem nincs hozzá kedvem... Amúgy igen Ethan én még mindig amolyan apuka szerepet töltök be a csoportokba. Mindenkit ismerek, mindenkiről tudok mindent és mindenki nekem mondja el gondját búját baját. De még mindig legszívesebben a te két lábon járó lelki ismereted van. *Mondja széles vigyorral és Yoira pillant.*

-Amúgy kicsit vissza térve Elisre... a kis csajnak nem a szép fiúk jönnek be. Őszinte leszek kicsit kételkedek abban is hogy a pasik jönnek be neki. 2 hete itt van és ha a 2 hétben minden srác nem próbálkozott be nála akkor egy se... Se a szép fiúk se a rossz fiúk, semelyiknek nem adta be a derekát pedig igen csak kelleti magát. Vagy alapból árad belőle a túlfűtött erotika.*felemelve két oldalra a kezeit von vállat.* -Őszinte leszek nem tudom milyen a zsánere, de én csak ábrándozok sose gondolom ezeket komolyan, bár te ezt tudod nagyon jól... *Ekkor arébb lép az ajtóból, hogy végre szabad utat engedjen barátjának és könnyedén ki jön onnan Dave észre se veszi a be meg ki jövő Ethant aminek most kivételesen örülök. Mikor oda ér hozzánk Elis is újra megjelenik mögöttem. Hangjára oda fordulok bár cipője kopogását már hallottam.*

*Vissza érve a szobámba veszem le magamról a köntöst és szekrényhez lépve veszek ki egy trikót és egy farmer nadrágot. Boka cipőmbe bújva fejezem be az öltözést. A hajamat megfésülve fogom össze, mivel nincs most szerelendő motor így most kicsit dolgozom sajátom festésén. Hamar össze cuccolom dolgaimat és a folyosóra lépve indulok el a hangár felé. Az étkező felé kell haladnom. Még mindig ott találom Jamest és Ethant bár az utóbb említett kávéval és szendviccsel a kezében jön kifelé az étkezőből.*

-Mi az James még mindig nem jutottál el a dohányzóba? *Kérdem elmosolyodva majd Yoira nézek kedvesen.*

-Ma minden nő a hátam mögé settenkedik? Ej ti csalfa lányok. *Vigyorodik el szélesen, bár Yoi is tudja, hogy csak viccel.*

*James viccére a vállába ütök ami inkább nekem fáj megrázva a kezem.* -Aucs... mi van benned acél? *Kérdem mert valahogy teljesen olyan érzés volt a karjába ütni, mint ha kőbe ütöttem volna. Oké hogy erős és izmos de ennyire?*

- Hehe! Megérdemled *Széles vigyora nem múlik el. Ő mindig képes vigyorogni, kicsit olyan mint ha folyton bolond gombát enne.*

- Most mentek a dohányzóba? Mert ha igen mehetünk együtt... végül is a dohányzótok a hangár... *Mondom mély levegőt véve.* - Még szerencse, hogy nincs akkora nagy benzin gőz bent hogy felrobbanjunk... na meg azért a lég kondi is kiszellőztetett már. *Mondom elgondolkodva, majd előre indulok.*

-Te is jösz velünk Yoi? *Kérdi közvetlenül James.* -Örülnénk a társaságodnak! Én biztos és szerintem Ethan is! Nyugi ők jó fejek! *Mondja vállára rakva kezét, és finoman kezdi el magukkal vezetni Yoit a hangár felé.*

Az olyan vén csatalót nem olyan nehéz megközelíteni.
*Majd egy pillanatra felvonta a szemöldökét amint az megsimitotta az arcát. Nem sok embert engedett maga közelébe innen a bandából, s bár James az egyikek között volt, mintha a nagybátyja vagy bátyja lenne, de ettől függetlenül az ilyen érintéseket nem tudta hova tenni. Nem reagálta le különösebben, csak felvonta a szemöldökét s úgy nézett rá.*
Az álmodozás nem visz előrébb.
*Jelenti nyugodtan ki, csakhogy kicsit megtörje a férfit. Az bármikor próbálkozott, csak egy-két alkalommal ért el nála valami mást. Azonban nem tett hozzá többet, tudta ,hogy elég volt.*

* Bólint arra ,hogy értette ,amint az idegent bemutatták neki, a bemutatkozásnál, úgy vélik illik, ha ő is elmondja a nevét.*
Shintachi Izayoi... de a Yoi rövidebb.

*Csak hallgatja amint James elkezd beszélni, ábrándozni a lányról. Úgy tűnik ,mintha nem tenne semmilyen különleges melegfelvonulást, de aztán végül karba fonja kezeit. Ekkor bukik ki oldaláról a könyv, ami oda lett téve, az egyik zsebbe.* Vagy csak alapjáraton nem azért jött ide, hogy felszedjen valakit.

*Ethan után pillant ,majd vissza Jamesre. Észreveszi amint Dave és még páran elmennek, de csak fél szemmel figyeli őket. Többet nem ad rájuk. Hamar észreveszi Elist, de nem szól a férfinak. Nem kötelessége. Annak mosolyára csak biccent egyet. A viccen, most az egyszer megengedett egy halovány mosolyt.*
Még mindig jobb, ha férfiakat engednél magad mögé. Bár egyes kultúrákban, a vezetők között, ez nem is olyan meglepő fordulat.
*Aztán csak látja ,hogy Elis emeli a kezét. Szólna ,hogy nem ajánlja, de mégsem teszi meg. Ideje sem lett volna rá, így hagyja ,hogy a saját kárából tanuljon. Amint Ethan visszatér és a társaság el akar indulni a hangár felé, ő úgy gondolja inkább tovább megy, s már jól irányzott mozdulattal nyúlt a könyve felé, amikor érzi ,hogy két nagy, szinte lapát méretű kéz, "lökdösni" kezdi. Komoran pillant a férfira.*
Nem dohányzom....
*Jelenti ki, de annak vigyora miatt inkább sóhajt, s kihúzva magát, tér át a saját lábaira. Úgy megy tovább velük.*

Éles... az biztos. Hamarabb felkeltél az ébresztőmre, mint én... * Mondja, miután már visszaért hozzájuk. * Ennyi elég is róla? Pedig már vártam a regéket a hőstetteimről... Lehet, hogy nem léteznek, de ettől függetlenül kitalálhattál volna valamit, hogy hangzatosabb legyen a belépő. * Egy rövid ideig elmosolyodik. * Ha a kölyköket nem az élet töri le, akkor én... Nem sok minden ragadt rám a seregben... de egész jól megtanultam kezelni az idegesítő tényezőket. * Intézi Yoinak, mint egy tömörített bemutatkozást. * Egyébként szerintem hagyd ábrándozni... Tudod, vén kecske is megnyalná a sót.

Hmm? Mától szólíthatlak papának? * Intézi James-nek. * Vannak dolgok, amik sosem változnak. Számítok rád, remélem tudsz róla... * Egy halk sóhajjal igyekszik félretenni a személyeskedést, majd egy nagyot harap a szendvicsbe. * Bocs, muszáj ennem, mert kilyukad a gyomrom... * Felvonja a szemöldökét. * A csajok máshogy állnak az ilyen dolgokhoz, te is tudod... keresik az igazit. Nem lépnek le csak úgy akárkivel... Yoinál a pont. * Bár nem teszi szóvá, nem tudná eldönteni teljes bizonyossággal, hogy a maszkos alak férfi vagy nő. Van a mozdulataiban valami, ami nőiessé teszi, de a kiállása, a stílusa az ellenkezőjét sugallja. Mellben is elég lapos, a ruhái nem engednek sokat láttatni az alakjából. *

* Elis újból felbukkan a színen, mire odaér hozzájuk, Ethannek pont sikerül lenyelnie a falatot. * Nem jutott el, mert feltartottam csevegni. * Hogy Yoi megjegyzését nyomatékosítsa, egy nagyobb lépésnyit távolodik James-től. * Meg se próbálj a hátam mögé lopózni. * Köti ki a néger férfinek. * Ha annyira csalfa lenne, akkor a hátad mögött jön, de közben nekem suttog...

Jah, oda indultunk... és mehetnénk is lassan, mert teljesen ki fog hűlni a kávém. * Ahogy James Yoi-t hívja, csak bólint rá, ezzel erősítve meg. * Én még nem tudom, hogy dohányzom-e... Ha James adakozik, akkor igen... és én látom a bajszán, hogy adakozni fog. * Miközben a folyosókon haladnak, nagy falatokkal tünteti el a szendvicset, tényleg éhes volt már. Egyedül a kávé marad a kezében, amiből csak kóstolónak aprót kortyol. Általában cukor és tej nélkül issza, most sincs ez másként. * Tökéletes... * Állapítja meg elégedetten. *

-Nem foglak a szemedbe dicsérni, még a végén elszállsz magadtól. *Mondom teli vigyorral miközben már a folyosón haladunk. Jó így ez a kis társaság. Yoit finoman vezetem magam mellett átkarolva gyengéden vállát.*

-Attól hogy nem dohányzol még jöhetsz te is velünk, bár tudom szívesebben olvasol, de néha kicsit beszélgetned is kellene. Ethan! *Pillantok vissza barátomra.* -Nem nem hívhat papinak mert fel mosom veled a padlót. *Hangjában érezhető a visszavágás és a poén egyben.*

-Persze hogy adok cigit... neked is Elis! *Mondom szélesen elvigyorodva és lassan beérünk a hangárba ahol előveszem a doboz cigimet és megkínálom vele a legjobb barátom, majd Elist aki méghúzza a száját, végül kiveszem és a szájába nyomom.*

-Szívod és kész! *Mondom határozottan és egyet én is kiveszek, majd öngyújtóm meggyújtva szívok bele a cigibe tűzbe tartva a végét. Utána oda tartom Ethannak. Elis addigra már kivette a szájából a cigit és Ethan füle mögé helyezte.*

-Nem dohányzom! *Mondom de már a cigi a számban, én viszont hű maradok önmagamhoz és kivéve Ethan füle mögé rakom mire a tűz felém közeledne.*

-Tedd el neked adom az enyémet *Mondom őszintén és Yoira nézek.*

-Mennyire érdekel a festészet? *kérdem elmosolyodva és elindulok a motorom felé.*

-Gyere megmutatom min dolgozom jelenleg. Hagyjuk magukra ezt a bagós társaságot. *Mondom mosolyogva és miközben Ethan és James között elsétálok csípőmmel lököm meg Ethant persze nem feltűnően. Mintha csak a sétálás okozta volna a lökést. A kis szerszámos asztalhoz menve veszem ki a szekrényből ecseteim és festékeimet. Majd egy székre ülök a motorom mellett. Yoira nézek érdeklődőn, hogy akkor jön-e.*

-Nos haver. *Fújom ki a füstöt.* Örülök, hogy a mellett döntöttél, hogy maradsz. *Kezdek bele a beszélgetésbe.*

Érdekes oldalról közelíted meg a sereget. Jó étvágyat.
*Mondta ,majd csendesen hallgatta továbbra is őket. Amint Jamest leszavazták úgymond a női kérdésben bólintott egyet. Aztán csak figyelt csendben.*

*Amint finoman karolva vezette maga mellett, elkomorodott kicsit, s nyugodtan megfogta a férfi kezét s levette magáról. Úgy ment tovább.*
Az olvasás egy olyan cselekvés ami sosem lehet hálátlan. Néha igenis többet ér ,mint az ,hogy pár ,talán értelmes szót váltsak valakivel.
*Nézett maga elé.*
Nem keresnek, én meg már egészen hozzá szoktam a napi rutinomhoz. Felesleges változtatnom.

*Fél füllel hallgatta őket. Mindenre figyelt, habár ez nem látszott tőle. Amint odaértek csak nézte ahogyan James erőszakolja a cigit a nőre. Karba fonta kezeit. Örült annak ,hogy vele ezt nem próbálta meg, nem is lett volna eredménye.
A kérdésénél kicsit rápillantok a lányra, de még ez az oldott hangulat sem segít az ő viselkedésén.
Megnézem őket..... de nem mindegyik foglal le.
*Köti az orrára ,majd figyeli ahogyan elmegy. Néz a két férfira, úgy veszi ki ,hogy szívesen beszélnének kettesben, így ezért követi a lányt, azonban egy pillanatra lehunyja a szemét s még oda mond valamit nekik.*
Úgy vélem a kecske elfelejtheti a sót.
*Végül ment tovább, majd amint elérte a lányt csak nézte.*
Te csinálod a motorokat..... hallottam ,hogy dicsérni szokták.
*Hosszan nézte meg a lányt. Összevonta a szemeit. Fiatal volt, és volt munkája, valószínűleg családja is. Így nem értette miért jött ide.*

Kösz. * Intézi Yoinak. * A fél életemet ott töltöttem, az utóbbi években pedig gyakrabban hallottam a srácok bugyuta vicceit, mint a saját családomat. A seregnek nem csak azt az arcát láttam, amit a külsősök: néhány szalutáló egyenruhás, aki parancsra lő... hanem ott ültem velük esténként a kantinban és viccelődtünk, ismertem a történeteiket. Én voltam értük a felelős, de ugyanakkor egy csapat voltunk... Aki nem tudott együttműködni a többiekkel, és felrúgott minden szabályt csak azért, hogy vagánynak tűnjön, helyre kellett rakni. Az elején véresen komolyan álltam hozzá, aztán kaptam egy lelkiismeretet, aki már az első sanda pillantásomra is brummogni kezdett... Valószínűleg emiatt tűnhet érdekesnek a nézőpontom.

Felmosod velem a padlót? Legalább tiszta lenne! Vigyázz, mert a végén elzavarlak krumplit pucolni... Te is ültél ott pár estét a konyhában, ha jól emlékszem. * Amikor elérik a célt, és James megkínálja, elfogadja a cigit. A szállal együtt kihúzza az öngyújtót is a csomagból, azonnal rá is gyújt, majd visszanyújtja a tulajdonosának. Épp az elsőt szívja a szálba, amikor a Elis egy másikkal látja el. * Kösz, majd a nevedben tüntetem el. * Ahogy Elis elhalad előtte, és a csípője a testének ütközik, pár másodpercre rápillant. Nem szentel neki feltűnően nagy figyelmet. *

* Miután a páros eltávolodott tőlük, pár kortyból megissza a kávét, az üres poharat pedig a szemétbe dobja. * Hallod, kecske... le lettél szavazva. * Bólint. * Kösz... de nem azért maradok, mert jótékony hangulatban kaptál el. Egyelőre így látom a legjobb lehetőségeket... Ha különválunk, rövidesen úgyis találkoztam volna a csapattal, csak akkor már egymást gáncsoltuk volna egy neccesebb helyzetben. A céljaink hasonlóak, az ellenségem ellensége pedig a barátom...

-Nos igen az ellenséged ellensége... ez a csapat az igazságot akarja nyilvánosságra hozni és megakadályozni azt hogy az a vírus kiszabaduljon... szerintem te is ezt akarod, szóval nem hasonlóak, hanem szerintem megegyenek... az hogy Dave nem éppen így vélekedik az egy dolog... az csak az ő néző pontja, de őt megruházod és nem lesz vele gond... és igen sokat pucoltam krumplit. *Vigyorodok el miközben szívom a cigit és nagyot sóhajtva nézek a lányok után.*

-Nos igen én már csak vén kecskének vagyok elkönyvelve, de a vén kecskék rendelkeznek a legnagyobb tapasztalattal. *Vigyorom nem fagy le és csak felnevetek ezekre. Ethanra nézek és nagyot nyújtózkodva ásítok.*

-Természetesen mindenben számíthatsz rám ezt te is tudod. Hogy tetszik amúgy a komplexum. Elégé sok minden van benne mi? *Kérdem érdeklődve és Elisre nézek.*

*Yoira pillantva mosolyodok el kedvesen.*

-Gondolom mint töprengesz, bár csak tippem van. Mit keresek itt ha van munkám. *Mondom ki amit gondolok és a festésre nézve gondolkodok el a dolgon.*

-Nos ha érdekel elmondhatom... Féltem a családom... ha az a vírus elszabadul... nem tudom a családomat megvédeni tőle. A szüleim is áldozattá válnának, és ezt meg akarom akadályozni. *Mondom ki komolyan a dolgot.* Ahhoz viszont az igazságnak ki kell derülnie és meg kell akadályozni a vírus elszabadulását. Sokan azt hiszik, hogy a barátom akarom kiszabadítani. Ezt csak Dave miatt találtam ki, de tudom, hogy te úgy se mondod el senkinek. *Mondom és szemeibe nézek eltöprengve, majd vissza a motorra és festeni kezdek. Hamar bele mélyülök és ajkamba harapva koncentrálok rá a dologra. Csak csendben vagyunk egymás mellett.*

*Komolyan nézi még mindig a fiatal lány ügyködését. Szemei nem árulnak el semmit arról ,hogy vajon mit gondol, vagy hogyan vélekedik a dologról mikor elkezd neki mesélni, majd rápillant. Semmit nem tud kivenni a világos kék szemekből. Hanghordozása is ugyan olyan ,mint általában. Így állapítja meg a dolgokat. Bólint.*
Túl nyíltan beszélsz, ez másoknál elég felelőtlen dolog lenne....bár úgy vélem okkal előttem fedtem fel a dolgokat. Mivel igen...én úgysem adom tovább.
*Nézte ,majd a motorra tekintett át s azt kezdte figyelni. Nem szeretett vezetni, se autót, se motort, bár az utóbbit tudta ,mivel James neki is kötelezőnek tette ki annak idején. Nézte a formákat és a motívumokat.*

Ahogyan használod a színeket az figyelem felkeltő.
*Jegyezte meg.*
Úgy látom szereted ezt a formavilágot...szinte mindegyik motoron ez található, más körítéssel.

/Bocsi srácok, hogy felborítom a sorrendet, de Elisel szerintem nyugodtan írhatok, most két külön helyen vagyunk./

-Az az igazság, hogy én mindig nyílt vagyok. Ha valamit nem mondok el azt okkal teszem. *Mondom miközben folytatom a festegetést. Ma szeretném befejezni a motorom csinosítását bár most egy régi munkám festem át.* -Nem tudok magamba zárkózni teljesen. Nem vagyok egy bőbeszédű az igaz, de azért nem mindenkinek mondtam el a teljes igazat arról, miért is vagyok itt. *Megtörölve homlokom össze kenem arcom a festékkel ami nem zavar. Kedves mosollyal pillantok fel Yoira.*

-Szeretek alkotni, bár azt sose vettem észre hogy egy sémára készülnének a műveim. Ha nincs valakinek különleges óhaja sóhaja akkor igen lehet, hogy hasonlóak a műveim, de ha nem motort szerelek akkor dekorálom őket. Szeretem a motorokat és élvezem a rajtuk való száguldást is. Élvezem ahogy hajamba kap a szél és olyankor szabadnak érzem magam. *Szavaim végig nyíltak és lágyak. A festés közben mindig könnyebben beszélek, mint máskor. Ismét a festésbe merülök és ismét elmerengve össze maszatolom magam a festékkel. Nem zavar van hogy csupa olajosan megyek be a szobámba. Az sem szokott érdekelni.*

-A festés és az olvasás majdnem ugyan olyan hobbi és időtöltés. Én is szoktam olvasni, legalábbis régebben sokat olvastam. Nekem mi a kedvenc műfajod? Én szeretem a fantasy regényeket, ahol nem a valóságban vannak. Jobb szeretem azokat a könyveket, amik nem a "valóságban" játszódnak. Lehet strucc politikának hangzik, de elég a valóságot megélni, nem hogy olvassak is róla. Épp elég valóságot csempésznek a fantasy dolgokba, mivel azokat is meríteni kell valahonnan. *Igyekszem beszélgetni, bár elégé satnyának érzem a téma választásaimat. James felvilágosított hogy Yoi szintén lány, így szeretném kicsit közelebbről megismerni.*

*Körbe néz a hangár mialatt a csend van. Időnként ő is járt erre, bár az ő területe merőbe messzebb van innen. Most azonban mindent feltérképezhet. A kis nyílásokon át, a figyelő kameráig a sarokban amely el van rejtve, hogy ne vegyék észre. Utóbbihoz megenged egy halovány mosolyt, hogy ez a régi trükk még mindig sok helyen beválik. Valószínűleg Elis nem tud róla, de felesleges is. Nem őt figyelik meg, ez csak szerves része a védelemnek. Bár az ahogyan az örök időnként figyelnek....kifogásolható.
A lány ismét beszélni kezd, így szemeit lassan húzza vissza, de közben már akkor elkezd válaszolni, mikor még nem tartottak szemkontaktust.*
Mint mondtam....az lett volna meggondolatlanság. Az emberek nagy része mind véd valamit, a kérdés inkább az ,hogy ez a dolog ,mennyire tiszta...vagy sem. Bár erről is inkább csak az általános elfogadottság dönt.

Én nem szeretek motorozni.
*Látja ,hogy összemaszatolja magát, ezért tesz egy lépést hátra, mielőtt ő az lehetne. A ruhájára nem kényes, de az oldalán lévő zsebben van benne a könyve is, azt meg nem akarja tönkre tenni. Nem kerül túl messzire, úgy figyeli ismételten, bár azért megigazítja a ruháját kicsit.*
A szabadság csak egy illúzió, de attól függetlenül lehet kellemes.

Majdnem... legalábbis hobbi szinten lehetne mondani ugyanannak. Mindkettő lefoglalja az elmét.
*Állapítja meg, habár ebbe azelőtt nem gondolt bele. Emberi kapcsolatok híján, leginkább csak a saját kis szegletében járt, ismert dolgokat. Illetve ami a "munkához" fontos volt. James próbálkozott már sok mindennek nála, hogy egy kicsit kicsalogassa a komfort zónájából, próbálta idegenek előtt beszéltetni, próbálta fiúztatni, társadalmi munkát rásózni, de a vége nagyrészt mindig az lett, hogy, még Yoi se tudja hogyan, de az egész össze omlott. Az elsőnél olyan sértést vágott az említett személyhez ,hogy az szinte neki ment. A másodiknál a srác sírva futott el, még azóta sem derült ki konkrétan miért, az utolsónál, meg csak állt ,szinte érzéketlenül szembesülve azzal ,hogy mialatt kiszolgálta kávéval az illetőt, annak szinte egész tartalma ,a másikra került. Jó forró volt. Ezért egy idő után James, inkább csak saját maga próbált hatással lenni rá....bár ezt Yoi nem mindig értékelte úgy ahogyan elvárták tőle.*
~ Könyvek ~
*Egy pillanatra apró fény csillant a szemekben, amely előzőekkel ellentétben ,sokkal finomabbá tette arcának vonásait. Időnként szemein is kivehető volt, hogyha éppen mosolyog. Hanghordozása is kicsit életetelibb lett.*
Mindent elolvasok. Történelmi, dokumentum könyveket... regényeket és szépirodalmat.... időnként fizikát is, a matematikát kerülöm csak úgy igazán. A Fantasy regényekben nagyon sok a kreativitás, és elégé járatnia kell az írónak az agyát arra ,hogy olyan világot alakítson ki, amellyel az olvasó együtt tud élni. Érdekes és nehéz feladat.
De vannak amelyek túl szárazzak, nehéz megtalálni a tökéletes egyensúlyt.
A strucc politika nem túl jó, de igen csak közkedvelt a mai emberek között, olyasmi ,mint valami ragályos betegség.

* Nem szeret bájcsevegni, így James mondandójából precízen kiszűri a lényeget. Ezek a pillanatok a régi időkre emlékeztetik, amik valahogy hiányoznak neki még ilyen távlatból is. Tudja, hogy amit tettek, nem feltétlenül volt rossz... az sem, amikor megölték azokat a fertőzötteket. Megakadályozták, hogy tovább szenvedjenek és a testüket is méltó módon elhamvaszthatják, visszanyerve az emberi méltóságukat... Méltóság. Talán ebből vetkőznek ki legkönnyebben az emberek, ha szorul a hurok.
A gondolatai csak annyiban változtatják meg a vonásait, hogy a pillantása némileg szigorúbbá válik. A komplexumról érkező kérdésre először szív a cigiből, majd kifújja a füstöt. * Érdekes a felépítése, de logikus. Emlékeztet a North Folki bázisra... Elég jól felszerelt a körülményekhez képest, de huzamosabb ideig nem tudnék itt élni. Lehet, hogy aranyból van, viszont ugyanúgy ketrec. Nem sokban különbözik a börtönöktől, ha ilyen szemszögből közelíted meg... Folyamatos a megfigyelés, az őrség, vannak lezárt terepek... A saját biztonságuk érdekében fontos, tehát elengedhetetlen. * Újabbat szív, a füstöt kis karikákként fújja ki. *

Dave... Róla regélj nekem egy kicsit. Mióta játszik főnökösdit? Mennyi követője van, és hány őre? Mielőtt túlkombinálod, nem fogom bántani, legalábbis nem súlyosan. Ami talán a legfontosabb, mennyire változott meg a bátyja eltűnése óta? Ezeket a lehető legpontosabban kell tudnom ahhoz, hogy tudjak vele beszélni. Ha nem tudom elintézni egyszerű meggyőzéssel, akkor belehajszolom egy fogadásba, ott majd eldől a sorsunk. * Kihúzza a füle mögül a szálat, és a kabátja csikkzsebébe csúsztatja, esze ágában sincs visszaadni James-nek. *

*Mosolyogva veszem észre, hogy az olvasással kapcsolatos téma jó ötlet volt, mert így kicsit beszélget.*

-Na igen nem könnyű a fantasy könyveket megírni, és tényleg nem mind jó, de azért van ami tényleg beindítja a fantáziát és szeretem az olyan könyveket. A beszélő írást nagyon szeretem. Mikor elképzelsz egy tájat az írások alapján. Az olyanokat nagyon szeretem megfesteni. *Mondom teljesen őszintén és mosolyogva folytatom a festegetést.*

-Melyik a kedvenc Fantasy könyved? Kérdezném a többi műfajt is, de azokban nem vagyok otthon, így talán ez a téma marad beszélgetésnek kettőnk között. *Pillantok fel rá majd vissza az alkotásra.*

-Na még a művészeti könyveket szeretem bújni, de ugye abba a legtöbb rész kép. *Kuncogok fel halkan.*

-Dave... nos eredetileg egy jószívű srác volt, de nem régóta kezdte a főnökösödést... úgy 3 hete. Egy hónapja sincs az biztos. Követője pedig nem igazán van. Csak az a nagy szájú bagázs akit az étkezőben láttál. Az az 5 gyerek. *Mondom elgondolkodva.* Szóval nem sokan... mindenki nyaggat hogy nekem kellene a főnöknek és a vezéregérnek lennem, de tudod, hogy én nem vagyok olyan. Nem megy nekem a parancsolgatás... inkább rád hagynám. A bátya eltűnése után viszont már nem gondolkodik épp ésszel, szóval a meggyőzés lehet nem fog menni. Marad a verés és a fogadás. Nem fogja egykönnyen átadni bátya "örökségét" *Az öröksége szót láthatóan idéző jelbe rakom, és beleszívok a cigibe.*

-Ez a kis hely tényleg kicsit olyan mint a kalitka, de általában 2- 3 hetet vagyunk itt utána pedig megyünk a másikra. Az sokkal szabadabb, mint ez, de igen jól fel vagyunk szerelkezve. Mindenféle tagunk van. Vannak építészek, kőművesek, ácsok... szóval mindenre van legalább egy ember. Mintha egy kis belső társadalmunk lenne, de egymás között persze nem fizetünk. De nagyon sok a konfliktus és a probléma is, nem csak a jók, szóval azért lenne mit csiszolni rajta, de azért... a bajban igazán összetartóak. Mint egy nagyon nagy család... Dave viszont most kiesett ebből a családból. Sokan nem értenek vele egyet, mint mondtam. Testőre? Ugyan itt nincs olyan... senkinek nincs testőre, még neki se. *Gondolkodom, hogy vajon mindent sikerült össze szednem róla amire szüksége lehet. Elgondolkodva nézek a hangár plafonjára miközben szívom a cigit és lassan végezve vele gyújtok is a következőre.*

Ha az elbeszélést szereted, akkor leginkább Tolkientől, a Gyűrűk ura az amit érdemes olvasnod. Van ,hogy több oldalon át csak a tájról ír. Sokaknak bizonyos idő után inkább fárasztó..vagy untató, de alapjáraton nagyon szép.
De igen, ő például nagyon jó író, és a története is találékony. De fantasyben szeretem a modern írókat is.... így nem mondhatom azt pontosan ,hogy lenne kedvencem. Amit itt elérek, azt elolvasom.
*Hosszan néz csendesen, majd végül ismét halvány mosollyal tiszteli meg.*

Igen..bár sokban nagyon érdekesen fejtik ki a különböző kontrasztokat, átmeneteket vagy előtérbe hozzák a perspektívát.
*Pillantott a motorra, mivel azt festette a lány.*
Neked mi a kedvenced?

Akkor kezdő... Ha hajlandó lenne a kompromisszumokra és a megoldásokra, akkor egyszerű lenne a dolgunk... de már megszoktam, hogy szinte sosem az. Szóval öt kölyök, a főkolompossal együtt hat... Nem hiszem, hogy komoly gondot okoznának, ha kicsit túl lövök a célon, és nekem ugranak, de meglátjuk. Hányan mászkálnak itt bent lőfegyverrel a zsebükben? Ne azt mondd, akinek van, hanem aki mindig magánál tartja... Nem akarok golyót a fejembe, elég sok a tervem hozzá... * A csikket elnyomja, és kidobja a szemét, utána rágyújt a másik szálra. *

Örökség, mi? Gondolom a bátyja jobban teljesített, tekintve azt, hogy álltok most... Nem örülök túlságosan ennek a helyzetnek. * Miközben beszél, többször szünetet tart, hogy beleszívjon a cigibe. * Szóval van több ehhez hasonló rejtekhely is... ez azért felemelő. * Nemet int a fejével. * Nem a zárt helyre értettem... Ha az itt lévő emberek tudják az igazságot a kormány üzleteivel kapcsolatban, akkor nem mehetnek haza. A felszínen nagyon hamar előkerítenék őket... Hozzám sem éppen könnyű út vezette őket. Nem otthonról töltöttem fel a netre az anyagokat, nem otthon állítottam össze. A város nyilvános helyei közül ötben dolgoztam teljesen névtelenül... mégis megtaláltak. Amint rájöttek, hogy én voltam, elkezdték feldobni a nevemet is, de a folyamatot tudod. Nem arról van szó, hogy az emberek itt akarnak maradni, hanem itt kell maradniuk, ha élni akarnak... Talán éppen ez teszi őket családdá. A rokonaidat nem választod meg... * Elnyomja a csikket, amint kivégezte a cigijét. *

Kösz az infókat... hamarosan meglátogatom a kisfőnököt... de nem szeretném, hogy bárki is velem jöjjön. Akkor sokkal fenyegetőbb a megjelenés és kevesebb az esély a tárgyalásra... ami így is necces. Mielőtt elfelejtem... Említetted a feketepiacos dolgot. A pénzeket ki szokta kezelni? Gondolom a fontos cuccok beszerzésére is megvan a helyetek, mert nehezen sétálhattok be egy közértbe vagy a sarki zöldségeshez...

-A gyűrűk ura pont az egyik kedvencem Tolkientől. *Mondom elmosolyodva és látom, hogy a motort nézi. Kifejtette, hogy nem szereti a motorokat, így nem térek át rá, bár tény arról többet tudok beszélgetni.*

-A színes képei nagyon tetszenek és elégé sok illusztrációt csináltam. Persze csak magam szórakoztatására. A mitikus lények közül viszont az én kedvenceim a vámpírok. Nem tudom miért de egyszerűen magával ragadnak... De gondolom ezt azért észre vetted. *Micsit jobban felegyenesedek és szemeimmel megkeresem a nemrégiben készített motort ami pont egy Gyűrűk ura fannak készült.*

-Nézd csak ott azt a motort. *Hívom fel a figyelmét és mutatom is.* -Ott balra a második... Na az teljes mértékben Tolkien Gyűrűk ura című trilógiája ihlette. A srác akinek készítettem nagy gyűrűk ura fan. Tudom nem szereted a motorokat, de az alkotást meg lehet nézni rajta. *Mondom kozvetlenül mosolyogva és vissza mélyedek a festésbe.*

-Nem akarlak ám feltartani, ha gondolod nyugodtan olvass, vagy el is mehetsz, én nem kényszerítelek, hogy itt maradj. *Mondom azt figyelve amit csinálok.*

-A beszerzős én vagyok. *Mondom teljesen komolyan.* Szóval ha valami kell csak szólj... a szállító viszont Yoi... Igazán nincs mit, de a fegyvereket mindenki a fegyver raktárban tartja, nem igazán szoktunk magunknál hordani. *Mondom miközben én is el nyomom a cigimet és Ethan után nézek, majd a csajokra. Hagyom inkább őket beszélgetni és a szobámba megyek ledőlni pihenni. Nem sok erőm van most edzeni, vagy edzetni.*

*Bólintott felé a szavaira. Igen, már figyelte, bár nem kalkulálta be pontosan. Nem mindig figyelt erre fel, csak ha úgy gondolta nagyon fontos lehetett. S bár nem tartotta végig a fejében, azért az elméje elraktározta.*
Igen...értem....

*Majd megnézte jobban a motort. Hosszan nézte, s bólintott rá.*
Szép, látszik ,hogy szereted csinálni. A motívumok szerepeltek a könyvben is...külön kérés volt, vagy te választottad?
*Figyelte még jobban ,majd kicsit közelebb lépdelt s úgy nézte meg kék szemeivel. Leguggolt hozzá. Úgy, fél szemmel vette észre a két férfit. Nem hallotta miről beszéltek, így vissza tekintett a lány szavaira.*
Sok mindent tudok egyszerre csinálni.
*Húzta ki magát.*
De nem zavarlak a munkában.

* Bár még szívesen beszélne James-szel, a férfi úgy dönt, hogy inkább visszavonul, így ő is követi a példáját. Mielőtt elindulna, Elis és Yoi felé pillant, int nekik köszönésként és elindul visszafelé a folyosón. Nincs túl sok kedve az elkövetkezendő beszélgetéshez Dave-vel, de nincs mit tennie, át kell esnie rajta. Elgondolkozik azon, hogy tulajdonképpen miért is teszi ezt, miért avatkozik bele ezeknek az embereknek a magánügyeibe, de a válasz ott hever előtte... Mert nem akar több áldozatot, nem akarja megadni az üldözőinek azt az örömet, hogy eltegyenek láb alól mindenkit, aki tudja az igazságot.

Csendben halad a folyosón, a vonásai teljes komolyságot tükröznek. Az ebédlő ajtajából hallja, hogy a csapat még ott hangoskodik, így odalép hozzájuk. Szó nélkül foglal helyet a jelenlegi vezetővel szemben, hideg pillantását egyenesen rá szegezi. * Talán folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk...
Nem úgy volt, hogy ma elmész?
Így terveztem... de bizonyos körülmények megváltoztak. Ragaszkodsz a díszkísérethez közben?
Nincs mit titkolnom előttük, szóval nem értem, miért lenne gond, ha maradnak...
Akkor legyen így. Van egy ajánlatom a számodra... Lépj vissza a vezetői posztról csendben, felesleges dráma nélkül. * Tér egyenesen a tárgyra. Dave hirtelen nem jut szóhoz, először azt hiszi, hogy rosszul hall. A hosszú hallgatás után végül felnevet, a körülötte ülő srácok is követik a példáját. A hangoskodásra az ebédlőben tartózkodó többi ember is felkapja a fejét. *
Nem lett kicsit nagy az arcod? Arról ne is álmodj, hogy visszalépjek! A bátyám rám hagyta ezt a posztot, és nem ok nélkül! Nem ismered ezeket az embereket, fogalmad sincs róla, hogy min mentek keresztül, és te akarsz a főnök lenni? Azt hittem, hogy te okos vagy...
Még mindig okosabb, mint te... * Dünnyögi. * Azt mondod, ismered ezeket az emberek, akkor azt is tudod, hogy elég sokan nem értenek egyet veled.
Ki hangoztatott ilyen hülyeségeket?
Az legyen az én titkom. Biztos, hogy a legjobb ötlet feláldozni őket? Biztos, hogy a halálukat kívánod? Nem magas ár azért, hogy visszaszerezz egy holttestet?
Nincs semmi garancia arra, hogy a bátyám halott, ezt jól vésd az eszedbe! Nem tudsz semmit... * Szűri a fogai között, az emberei nem szólnak bele. *
Mindenki, akit bevisznek, kap egy adagot a vírusból... mászkáló halottá változtatják, ez alól senki sem kivétel. Megismétlem. Lépj vissza, mert nem tudsz racionálisan gondolkozni.
Lesheted. Ettől még eltekinthetek, és meg is teszem, ha most szeded a cuccaidat és lelépsz.
Tudod, hogy nem fogom megtenni... Neked kell kidobnod, ha ennyire ragaszkodsz hozzá.
Komolyan ezt akarod? Megöleted magad? Legyen, állok elébe!
Tegyük érdekesebbé... Ha veszítek és túlélem, akkor fogom a holmimat és itt sem vagyok. Nem beszélek senkinek sem a helyről, boldogulok, ahogy tudok... De ha nyerek, behúzod a nyakad és kussolsz. Még mindig akkora a szád?
Engem sosem tudsz legyőzni! Attól, hogy nagy a pofád, még nem vagy a világ királya! * Olyan lendülettel kel fel az asztaltól, hogy ellöki a székét. Az ülőalkalmatosság hangos csattanással vágódik el a padlón, az éles hang még visszhangzik a falakról a nagy csendben. * Itt és most!
Erre vártam... csak nehogy megbánd. * Ethan elmosolyodik, a mosolyában van valami kísérteties, kissé ragadozószerű. Leveszi a kabátját, úgy teszi félre, hogy a pisztolyt is takarja. A sötétzöld trikója kiemeli az izmait; a fehér bőrét több helyen halvány hegek borítják a korábbi csaták és harcok billogjaiként. Bár Dave sem éppen gyenge fizikumú, jóval kisebb és szinte gyereknek hat mellette. Nem hátrál meg, átlépve az asztal mellett, egyenesen Ethannel szemben áll meg. *
Mire vársz még? * Teszi fel a kérdést a fekete hajú férfi. *

* Ugyanaz az érzés keríti a hatalmába, amit a csatatéren érzett: a pillanat heve, amikor az élete akár egyetlen mozdulaton is múlhat. Szörnyeteg. Talán így neveznék az átlagemberek, ha tudnák, mi játszódik le benne, de másról van szó... Ezt az érzést csak azok ismerik, akik már megjárták a csatákat, akik érzik az életük valódi súlyát. Az erő, amely az izmaiban feszül, meghatározza a lépéseit. A nyers vadság az, ami a győzelemhez vezeti egy ilyen küzdelemben... A gátlások leküzdése. Akik túlélik ezeket az eseteket nem mások, mint a hősök, akiket annyian dicsőítenek ismeretlenül... ha ismernék a valóságot, minden átértékelődne. *

* Néhány másodpercig csak nézik egymást, végül Dave egy dühös kiáltással felé lendül. Felemeli az öklét, ütni készül. A mozgása a vártnál sokkal gyorsabb, a testalkata miatt egészen fürgén mozog. Ethan szinte látja maga előtt az ellenfele következő lépéseit is, magabiztosan elmosolyodik. Elhajol az ütés elől, majd kitér a következők elől is. Míg az ellenfele dühös és véresen komolyan veszi, ő könnyedebbnek látszik, szinte csak játszik vele. Dave újabb és újabb ütést indít felé, dühösen kiáltva. A vonásai eltorzulnak a haragjától, amit a férfi viselkedése csak még tovább fokoz. Nem akar veszíteni, nem veszíthet, mert akkor örökre megszégyenülne az emberei előtt és nem mehetne a bátyjáért...*

* Amikor Ethan megelégeli a férfi fékevesztett csapkodását, egyik kezével elkapja az öklét és szoros bilincsként tartja. Csavar egyet a karján, a földre küldi. * Nem volt még elég? * Teszi fel neki a kérdést. *
Rohadj meg! * Dave könnyedén felpattan a földről, habár még fájlalja a karját. *

* A teremben tartózkodó emberek köréjük gyűlnek, hangosan kiáltozva kezdenek szurkolni a feleknek. *

- Akié a motor csak annyit mondott, hogy a Gyűrűk Urából legyen. Semmi konkrétumot nem mondott, így teljesen szabad kezet kaptam. Az egészet én magam választottam és még írtam is rá mordori és tünde nyelven is. Meg kell hagynom nem egyszerű írás jelek, de jó volt dolgozni rajta. A "megrendelőnek" is nagyon tetszett. *Mondom kedvesen és egyenesen Yoira nézek.*

-Ugyan engem cseppet se zavarsz. Ha szeretnél maradni akkor húzz ide egy széket és itt is olvashatsz. Én örülök a társaságnak, még ha az csendes is, legalább nem lennék egyedül mint általában. Ide csak dohányozni jönnek le a többiek, vagy ha épp motorozni mennek ki, de nem sokan jönnek ide beszélgetni, de ugye ez köszönhető annak, hogy új vagyok, de ha a fecsegésem zavar csak szólj nyugodtan. *Mondom türelmesen és kedvesen, majd újra a motorom festésén kezdek el dolgozni, közben fel fel pillantok rá, hogy hogy dönt.*

*A szobám nincs messze az ebédlőtől, így hallom, hogy szurkolnak egyiknek másiknak. Mély levegőt véve megyek ki, mert én is kíváncsi vagyok ennek a végére. Bár tudom Ethannak fél fogára nem elég a kis srác. Mikor belépek a szurkoló tömeg szinte azonnal elhallgat ahogy meglátnak, és mint a rossz gyerekek árulkodni kezdenek, de én most leintem őket.*

-Had intézzék el egymás között. *Hagyom ennyiben a dolgot és egy széket kihúzva ülök le nem olyan messze tőlük, ahonnan tökéletesen látom így is a dolgokat, főleg., hogy nagyobb lett a kör kitágulva a harctér.*

-James! Jó hogy jöttél! Képzeld milyen hazugságot mondott ez az alak! Hogy sokan nem értenek velem egyet! *Mondja dühödt mérges hangon miközben felém fordul panaszos hangon.*

-Mivel ez így is van... nem vetted észre, nem furcsállod, hogy Ethannak szurkolnak többen, míg neked csak az az 5 srác akikkel lógni szoktál? *Kérdem érdeklődőn nyugodt hangon.* -De most nem én vagyok az ellenfeled, és én a helyedben nem venném félvárról Ethant...

*Teljesen ledöbben és körbenéz az embereken akik ide gyűltek.* -Ezt... ezt nekem eddig miért nem mondták? Bár nem is érdekel én vagyok a vezér! *Jelenti ki dühösen és dacosan amire megrázom a fejem.*

-Még mindig ostoba vagy... de még mindig nem ide kellene figyelned. *Jegyzem meg és Ethanra nézek, hogy ne kímélje a srácot.*

Valószínűsítem ,hogy azért sem jönnek sokan fecsegni ,mert dolgozol. Kevesen tudnak egyszerre több mindenre figyelni, főleg ha elégé precíz munkát akarnak. Ezt te sem tagadhatod, mert leginkább akkor tévedsz a festésnél a kényesebb részekre, motívumokra, amikor éppen nem beszélünk, vagy csend van.
Hiszen természetes emberi ösztön ,hogy a másik szemébe néz a kommunikáció alatt..ha csak kevés ideig is. Keresik egymással való kontaktust, hogy tudják a másik hogyan reagál bizonyos szavakra.
Az emberi elme ,néha igen csak érdekfeszítő.

*Szavai komolyak voltak és annyiról árulkodott amennyiről akart. Jelen pillanatban ahogyan áttévedt egy kicsit más irányba, jobban érezhető volt lényében az apja vére, hatása. A tudós férfi is szeretett így beszélni, hasonlókat mondani, mialatt magyarázott vagy kutatott, bár igaz, hogy több beleéléssel, s egy kis pajkos mosollyal, amely hiányzott lányából. Leginkább a régi vezetőkkel, illetve Jamesel. Elis nem is ismerhette a férfit... habár maga Yoi se ismerte igazán.
Rápillantott a székre, de nem érezte szükségét ,hogy itt üljön le. A lány szavaira válaszolt inkább ismételten, habár még mindig a szék volt tekintette központjában.*
A megállapításod helytelen. Nem azért nem jönnek ide mert új vagy. Lényegében a banda háromnegyede férfi, ennek bizonyos százaléka nős, akik szintén itt tartózkodnak. A többi, akár fiatal, akár öreg igen csak tud a létezésedről. Ahogyan ők mondják friss hús érkezett. És ez nem elhanyagolható a párbeszédeikben, amiknek az is okot ad, hogy érthető és egészen látható okokból, téged nem néznek férfinak.

*Célzott itt a lány igen csak szemre való megjelenésére, és a kecske szavaival élve a belőle áradó "erotikának". Yoi nem teljesen értette ezeket, de nem volt tudatlan, és figyelt mindig a körülötte élőkre, így sokszor többet tudott másokról, mint azok maguk...vagy mint akarták volna.
Megigazgatta a ruháját, a bejárat felé pillantott.*
Azt hiszem megkérdezem ,hogy lesz e ma dolog, ha nem, akkor ha gondolod csatlakozom. De csak ma....így is töbet beszéltem ,mint szoktam.....
*Érintette meg a homlokát mialatt felvonta szemöldökét.*
Ez nem mindig kellemes.
*Állapította meg, majd intett és az ajtó felé ment. Nem nézett vissza, csak kérdezett még az ajtóban.*
Kérsz valamit?

* Ethan csak arra figyel fel, hogy hirtelen teljes csend övezi őket. Egy gyors lépéssel félreáll, Dave-et tovább viszi a lendület cél hiányában és hatalmasat esik. A fekete hajú férfi tekintete pillanatok alatt megtalálja a csend kiváltóját a nagydarab néger formájában. Inkább újból az ellenfelére szegezi a tekintetét, hogy ne adjon neki egy leheletnyi előnyt sem. Kezdi megelégelni Dave makacsságát, úgy dönt, hamarosan rövidre zárja majd a küzdelmet. Nem szól oda a barátjának, még bőven lesz idejük csevegni. *

Te vagy a vezér? Ha így folytatod, nem sokáig. * Közli az önjelölttel, akinek elvörösödik a feje méregtől. *
Leszarom, hogy mit gondolsz! Most csöppentél ide, és nagymenőnek tartod magad?! * Ethan unott pillantással válaszol. Amikor a srác újból nekiugrik, kigáncsolja és a másodperc töredéke alatt fölé térdel. Az egyik kezével szorosan tartja a ruháját, míg a másikkal behúz neki egy hatalmasat. Valami halkan koppan a földön, miközben Dave szájából vékony patakban vér kezd folyni... Egy foggal kevesebb. Egy újabb ütés érkezik szinte ugyanarra a pontra, bár valamivel gyengébb, mint a másik volt. Mielőtt túlságosan belelendülne a kölyök laposra verésében, elengedi és felegyenesedik. *

Úgy látszik, győztem.
Még... nem. Még nem végeztünk.
Ne akarj meghalni ilyen egyszerűen... * A tömegből Dave egyik követője rohan elő, a kezében egy kést tart. A győztes félnek éppen csak annyi ideje marad, hogy félig elhajoljon, a penge így is vágást ejt a karján. Felvonja a szemöldökét újabb ellenfele láttán, gyors mozdulattal csavarja ki a kezéből a fegyvert . * Fekszik... * Löki egyenesen Dave-re. *
Akar még valaki nekem esni? * Teszi fel a kérdést, ahogy végignéz a tömegen; a válasz csend. * Jó, én is így gondoltam... * Ellenőrzi a vágást, semmi komoly, csak egy keskeny felszíni seb. *

* A terem legsötétebb sarkában egy férfi álldogál egyedül. Majdnem egy fejjel lehet alacsonyabb Ethannél, hosszú fekete haját a tarkójánál fogta össze lófarokba. Megigazítja a szemüvegét, a lencsék a gyér fényben is megvillannak. Lassan tapsolni kezd, közben előlép az árnyékból. * Bravo, bravo... remek előadás volt. * Mondja vontatottan, de a hangja szinte nevet. Több tekintet is felé szegeződik, a jelenlévők azonnal utat nyitnak neki. *

* A banda egyik orvosa közeledik, aki nem éppen a józan eszéről vagy a szerénységéről híres. A legtöbben megszállottnak, őrültnek tartják, mert képes mindent tudományos szempontból megközelíteni, és imád kísérletezni a betegein, arról nem is beszélve, hogy emellé erőszakos és perverz személyiség párosul. Nem szívesen választják őt a sérültek, mert nőknek és férfiaknak is egyaránt tesz megjegyzéseket, amit a legtöbben tolakodónak vagy gusztustalannak ítélnek meg. * Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű meglepetés vár, ha elhagyom a laboromat... * Eléri a küzdőteret, átlép Dave felett. * A híres Ethan Grey... Ritka, hogy ennyire népszerű vendégünk van, vagy inkább főnökünk? Szólíts Doktornak, ahogy a többiek... * Mutatkozik be neki tömören, majd Dave haverjaira pillant. * Vigyétek be a fasírtarcú barátotokat a gyengélkedőbe... Mindjárt megyek én is. Nocsak, James... nem hittem volna, hogy egyszerűen rábólintasz egy verekedésre... Talán rossz hatással van rád valaki.

-Ha esetleg egy kicsit változtatnál az öltözékeden, téged se néznének fiúnak. *Mondom őszintén a véleményemet.*

-Ha szeretnéd, hogy ne nézzenek fiúnak én segíthetek kicsit, de kérlek ne vedd tolakodásnak. Én így is elfogadlak, és csak örülök, hogy beszélgettél velem. *Mondom miközben rápillantok mosolyogva. *

-Ha nem szeretnél vissza jönni nem fontos. *Mondom őszintén* -De én örülnék a társaságodnak, és ha nem érezted jól magad a beszélgetésünk közben akkor elnézést kérek tőled Yoi. Én nem szeretnélek megbántani, vagy megsérteni, csak gondoltam mint lányok kicsit beszélgethetnénk többet. *Mondom és nézem ahogy elindul kifelé és az ajtóból még vissza kérdez. *

-Nem köszönöm. Nem kérek semmit. *Mondom megrázva a fejem és vissza mélyedek a festésbe.*

-Üdv Doki... remélem azért egyben hagyod Davet...*Mondom a dokira nézve és lassan felállva megyek oda Ethanhoz.*

-Nézd Doki ő nem az akin kísérletezhetsz... mármint Ethan... és a bunyót azért hagytam "jóvá" mert egy vezető váltás kétféle kép történhetett volna jelen helyzetünkben. Dave lemond és átadja a vezetést másnak, vagy verekedés harc által... nos a vezető váltás mindenképp szükséges volt ezt te is tudod... és itt senki másnak nem volt annyi vér a pucájába hogy Dave ellen menjen, még ha nem is értett vele egyet. Nos ami pedig engem illet, én nem vagyok vezető típus... Velem szintén nem járt volna jól a banda. *Mondom ki őszintén a gondolataimat és Ethan vállára helyezem lapát kezeim.*

-Ő itt... viszont igen... ő tudom hogy jó vezető lesz... és ha megengeded Doki... ellátom a barátom karját. *Mondom mély robusztus hangon és Ethant vállánál fogva vezetem ki az étkezőből be a szobámba. Mikor beérünk elengedem a vállát és a szekrényemhez lépve veszem ki a kötszeres csomagom.*

-Nos Ethan gratulálok, bár nem kételkedtem benned... viszont ha teheted ahhoz a Dokihoz akit ma megismertél ne menj, ha beteg vagy... Előszeretettel kísérletezik a betegein, és valószínűsítem biszexuális lehet... nem felejti el sose megjegyezni mekkora nagy és szexi izmaim vannak. *Mondom egy kicsit undorodva.*

-Valahogy jobb szeretném ha egy csinos ápolónő mondaná ezeket nekem mint ő...