Az igazság ára (Nyitott) [18+]

Gondolod? Engem sosem zavart ez...
*Nézet még végig magán, hiszen tényleg így volt. Sosem vette zokon ha férfinak nézték.*
Tudod.... engem sosem zavart ha annak néznek. Az ő bajuk.....
*Majd amint felajánlotta a lány a segítségét, egy parányi zavart lehetett látni az arcán.*
Én szeretem a ruháimat! Nincs mit mutatnom!
*Végül, inkább megrázta a fejét, s siettette a lépteit, de még vissza pillantott.*
Azért..kedves vagy....
*Motyogta, de aztán gyorsan el is ment. Nem szokott ennyit beszélni, valószínűleg csak azért nyílt meg egy kicsit is a lánynak mert az rávezette a könyvekről erre....vagy mert kicsit hasonlított jellemben az anyukájára. Nem sok minden maradt meg belőle....de pár érzés..és emlék igen. Komorabban lépkedett, látszódott ,hogy a megszokott nyugodtság,most kicsit elhagyta. Egyre gyorsabban ment, verte ki a fejéből ezt az érzelmet. Majd megtorpant....ő képes ilyen érzésre? Ez merőben új dolog volt neki.*

*Aztán hangokra lett figyelmes. Észrevette ,hogy az étkezőből jönnek ezért benézett még oda. Éppen látta a harc végét, majd ahogyan a doki felbukkan. Összevonta a szemöldökét a pasas láttán. Amint James elvezette Ethant biccentett volna, de a többiek ,mivel alacsony, már elé álltak s eltakarták. Így ez nem történt meg. Megvakarta a fejét s éppen fordult volna ,hogy kimenjen, amikor valaki felszólt.... lebukott.*
- Áhh Yoi! Te is láttad??!
Nem.
*Pillantott arra komolyan.*

*Nézek Yoi után érdeklődve kijelentéseire.*
-Nincs mit mutatnia? *Kérdem magamtól majd felállva lerakva ecsetem és festékemet sietek utána.* -Erről magamnak is meg kell győződnöm. Sietősen megyek Yoi után és az étkezőnél látom meg. Nem foglalkozva a tömeggel lépek csendben Yoi mögé és megölelem hátulról.*

-Jaj Yoi!! Bocsi véletlen megcsúsztam ahogy sietve jöttem. *Mondom és szorosan húzom ruháját a derekához, de még nem látszik semmi majd felemelve a kezem fogom meg a melleit amik közepes méretűek. Mosolyogva engedem el.*

-Még hogy nincs mit mutatnod! *mondom mosolyogva csípőmmel övét meglökve miközben mellé lépek.*

-Gyere nézzünk csak meg pár ruhát, hidd el jó lesz^^ *Mondom mosolyogva közvetlenül és vidáman. A többiek meg teljesen ledöbbentek a jeleneten. Megfogva a csuklóját Yoinak húzom a szobám felé, hogy egy két trikómat felpróbáltassak vele.*

/A jelenet: /

Egyben hagyom-e? * A Doktor őszintén felnevet rajta. * Már darabokban van... Inkább kérdezd azt, hogy összerakom-e... Hmmm, a válaszom pedig: talán. Ma jó hangulatban vagyok... ha a kedvemre tesz, van rá esély. * Itt Dave-re pillant, szélesen rámosolyog. * Kár, hogy sosem volt az esetem. * Megkerüli Ethant, alaposan végigméri. * Úgy mondod, mintha szörnyű dolgokat művelnék a betegeimmel... Ezek messze vannak a szörnyűtől, csak ellátom őket. * A harcra érkező magyarázaton csak felkuncog, de látszik a tekintetén az egyetértés. * Idővel magam tettem volna meg, de így... így sokkal izgalmasabb. * Dave barátai tétovázva ugyan, de megemelik a vezetőjüket. * Mire vártok még? Kérvényt nyújtsak be? * Kérdez rá rideg tónusban. *

* Pillanatokkal később újból James és Ethan kötik le a figyelmét, ő sokkal érdekesebbek, mint a sérült. * Új főnökhöz képest elég csendes vagy, de van benned kurázsi... Nem teljesen tartozol az ideáljaim közé, viszont megteszi. Menjetek nyugodtan, még úgyis találkozunk párszor. Kénytelenek leszünk együtt dolgozni... * Mondja a végét csendesebben, valahogy kéjes felhanggal. * Ami a sebedet illeti, nyald meg, és hamar beforr...

* Ethan felvont szemöldökkel hallgatja az orvos belépését és monológjait. Kimért biccentéssel köszön neki, és nyugtázza a bemutatkozását, a mondandója többi része pedig annyira nem foglalkoztatja, hogy különösebb megjegyzést tegyen rá. * Ami a vezetői szerepet illeti... még meglátjuk. Egyelőre az volt a legfontosabb, hogy a kölyök ne ölessen meg mindenkit...
Ez tetszik... tudod, a hozzád hasonló csendes fickókra sokan buknak... Csak ne lenne az a sebhely az álladon, rontja az összképet. Legyen, vidd tőlem olyan messzire, amennyire csak tudod és tömd tele a fejét pletykákkal. * Mondja James-nek eltúlzott drámaisággal. * Én mindenképpen jól fogok szórakozni.
Jó munkát... * Mondja neki köszönésként, majd James-szel együtt indul el kifelé a teremből. *

* Amikor beérnek a szobába, és meghallja a magyarázatot, kurtán felnevet. * Érdekes figura... szerintem nem százas... Olyan stílusa, mintha egy sorozatgyilkos lépett volna ki egy krimiből. * Halkan felsóhajt. * Kösz, de ehhez nem éppen célszerű a gratuláció... Inkább "őszinte részvétem". Az a kölyök még elég sok gondot fog okozni, amint felépült, remélem tudsz róla... Egy csinos ápolónőt én is elfogadnék, jobban járnék vele, mint a Doktorral vagy veled... Hé... ne mondd, hogy tényleg be akarod kötni ezt a karcolást. Ha nem piszkáljuk, pár nap alatt beforr. Nem mély, épp csak súroltak a késsel...

Vidám napoknak nézünk elébe... Kik a banda főbb tagjai jelenleg? Rólad tudok...

*Már éppen fordulna meg ,hogy inkább elmenjen innen mielőtt a doki észrevenné amikor érzi ,hogy valaki nekimegy, mivel két idegen kéz fogja közre a testét. Ledöbben s úgy néz maga elé. Miért nem vette észre ? Túlságosan elfoglalta magát...ez tűrhetetlen..figyelmetlen volt! Aztán felismeri a hang tulajdonosát s sóhajt. Érzi ,hogy a ruhája kicsit feszesebb lesz, de még mindig nem mutat semmit. Nem érti ennek a lényegét.*
Ha megcsúsztál volna...akkor hallottam volna ennek a hangját...és a lendületet éreztem volna.
*Tekintek rá komoran. Maszkomból rendesen kihallatszanak a szavak, sosem volt gond ezzel.....aztán...érzem ,hogy valami feljebb tapogat. Mivel nem vagyok idióta, rögtön leesik ,hogy mit is csinál a lány. Értetlenül nézem, mert azt viszont nem értem ,hogy ezzel mi a célja.*
Mi a frászt ..... ?
*Kezdem ,de fél szemmel is észreveszem a jó pár döbbent szemet az étkezdében akik miatt nem folytatom. Elkomorodom, s ridegen tekintek rájuk.*

- YOI!!!!
Van valami gond?
*A hangja most olyan rideg és fenyegető volt, hogy a srác azonnal behúzta fülét ,farkát és csak megrázta a fejét. a tömegek közül akik mit sem tudtak erről, ő volt most a legszemfülesebb.*
- Nincs... *nyikkant fel.*

*Amint elmentek páran összesúgtak.*
- Mi volt ez?
- Nem tudom...de...láttad ,hogy volt ott valamilyen dudor...?
- Úgy érted... Yoi nő?
- Kízárt!
*Rázták meg egyszerre a fejüket ,majd hirtelen ketten egymásra néztek.*
- Transzfesztita???!!

*Azzal már csak azt vette észre ,hogy a lány rángatni kezdte. Egy ideig még elhúzta a száját s arra gondolt ,hogyha egy kicsit megütné akkor elengedné.... aztán eszébe jutott ,hogy James figyelmeztette nem bánthatja.... elkomorodott.*
Én szeretem a ruháimat!
*Jelenti ki ismételten határozottan.*

-Jó nem kötöm be, és igazad van volt már ennél nagyobb sérülésed is. *Mondom elgondolkodva és leülök mellé az ágyra úgy gondolkodom el.*

-Mivel egy vezető van, aki úgy mond össze tartja ezt az egészet, persze segítséggel, így inkább a fő embereknek mondható Elis, csak ő van itt motor szerelő és azért tegyük hozzá az a legfőbb szállítási és közlekedési eszközünk. akkor ugyebár, a zsenikénk akinek ma be is akarlak mutatni, a srác aki a fegyvereket tartja számon és rendben őt is még be kell mutatnom neked... Akkor ugye Yoi, a doki őket már ismered... *Gondolkodom tovább.* Igazából ennyi. Rájuk hallgatnak is a többiek, meg igazából tényleg inkább olyanok vannak itt akik a kormánynak dolgoztak valamilyen úton módon, és mindenkinél vannak rész információk. A zseni az Yoi édesapjának a tanítványa volt, így ő sokat tud a számítógépes biztonsági rendszerükről. Az építész aki a labor tervezte. Bár ő is elégé vissza húzódó. De a többiek pedig régi FBI ügynökök, katonák. Szóval lesz bőven választék abbó hogy kit viszel magaddal. *Mondom ki őszintén a dolgokat és térdemre rakom bokám és úgy fogom meg.*

*Kopogás zavar meg az elmélkedésemből és az ajtóra nézve szólok ki.*

-Gyere... *Az ajtó nyílik és izgatott hangon hadarva jön be a mi kis zsenikénk.*

- Fúúúúú James! Erről lemaradni! Akkora nagy jelenet volt az étkező előtt! Ezt kár volt kihagynod! Elis simán lecsöcsörészte Yoit! XD *Kezdi el lelkesen és izgatottan mesélni a dolgot, és csak ezután veszi észre Ethant.*

-Ohh bocsi azt hittem csak te vagy itt. A nevem Berenior a fő számítógép guru! *Mutatkozott be vigyorogva.*

-Jól elkented a száját a nagyszájúnak és örülök, hogy végre megtette valaki! *A srác egy nagyon vékony fehér bőrű nyeszlett alak szemüveggel. Nem egy szív tipró, de nem is egy Don Huan.*

*A szobámba húzom és mosolyogva lépek a szekrényemhez.*

-Ugyan már Yoi! Ne légy ennyire savanyú! Nem kell az én ruháim hordani, csak nézzük meg hogy állna. Hidd el ha egy kicsit jobban adsz magadra nem fognak fiúnak nézni. Van is olyanom ami még a maszkodhoz is illik. Nem mutatnak sokat csak sejtetnek. Nincs szégyellni valód. Nagyon jó alakod van. És miért mondtad hogy nincs mit mutatnod? Pont tökéletes nagyságúak az alkatodhoz! *Mondom lelkesen miközben keresem a ruhákat a szekrénybe.*

-Nem kell elfogadnod a ruhákat, csak próbáld fel kérlek! *Mondom és kipakolok pár garnitúra ruhát az ágyra,hogy fel tudja venni ami neki tetszik.

*Amint végre megszabadult már fordult is ,hogy kimenjen a szobából, de végül megtorpant. Lekötötte a figyelme annak berendezése. Szavaira lassan emelte rá ismét a szemeit.*
- Engem..nem érdekel ,hogy nőnek vagy férfinak néznek. Ha a munkám jól végzem a többi lényegtelen.
* Mondta a maszk mögül ki. Igazából nagyon is jól tudta ,hogy mije van...és mije nincs......Nem véletlenül nézhették eddig férfinak időnként.
Karba fonta a kezeit s úgy nézte ahogyan a ruhákat válogatja.*
- Minek próbáljam fel?
*Kérdezte vissza ,majd felvonta a szemöldökét a lány kérésére. Elfordult...lehet ez valami fiatalos szokás... Sóhajtott egy picit, majd jól szemügyre vette a ruhákat ,de nem ért hozzájuk. Felvonta a szemöldökét gyanakvóan.*
- Miért?

* Elővesz a zsebéből egy egyszerű zsebkendőt, hogy letörölje a seb környékéről a vért, mielőtt rászáradna. * Jah, volt pár... * Hosszasan hallgat, végül komor ábrázattal szólal meg. * Ugye tudod, hogy ez így nem fog működni? Katona vagyok, nem pedig feltétlenül vezető... Betölthetem a posztot, viszont tőlem nem várhatnak bátorítást vagy édes szavakat, az nem én asztalom. Nem hiszem, hogy tudnék ezeknek az embereknek reményt adni, inkább elveszem tőlük, és szembeállítom őket a nyers valósággal, ezt te is tudod. Stratégiailag nem lesz gond... Emlékszel rá, hogy milyen voltam régen, és azóta sem változtam sokat. Nem rajongok az álmodozásért, és nem tudom elképzelni azt sem, hogy mint dicső lovagok szépen lebuktatjuk a fejeseket. Vannak terveim... sokat fogunk veszíteni, elkeseredni és kétségbeesni, a végén pedig talán... Tényleg csak talán, elérünk annyit, hogy az emberek bizalma meginogjon és elkezdjenek kérdezni. Az egészből könnyen lehet akár polgárháború is... Akkor pont azok a civilek halnak majd meg, akiket meg akarunk védeni... A legjobb esetben is csak annyit remélhetünk, hogy a mostani kormány helyére másik kerül, és azok bezáratják a halálgyárat.

Gondoltam rá, hogy besétálunk, és felgyújtjuk az egészet, de az nem megoldás... Úgy könnyedén kiszabadulhatnak onnan akár a kísérleti alanyok, akár a fertőzések... belülről kell leállítani és semlegesíteni mindent. Ha lenne hozzá elég emberünk és ismeret anyagunk, még talán erre is lenne esély, viszont a jelenlegi álláspontok szerint nincs. Fél év... körül-belül ennyi időnk lesz egy végleges tervet kialakítani és mozgásba hozni. Hosszú időnek hangzik, de valójában szoros határidő...

* Amíg a főbb emberekről hallgatja James-t, apróbbakat bólint. * Nem kell bemutatnod egyiknek sem, elég ha elárulod, hol vannak. Megkeresem őket és beszélek velük, itt főként a fegyveresre gondolok és a zsenire... * Itt hallatszik a kopogás és lép be a nyurga kölyök. Ethan végigméri, bár nem feltűnően és az az érzése támad, hogy épp ő az, akit utolsónak említett. A gyanúja hamar beigazolódik, halványan elmosolyodik. * Ethan Grey, részemről a szerencse... Amíg helyre jön az arca, lesz egy kis ideje lehiggadni... * Most ér el igazán a tudatáig a belépő része: Elis és Yoi... Tehát Yoi nő. Ez azért megspórolt neki pár furcsa kérdést. *

*Kérdésére teljesen ledöbbenve nézek Yoira.*

-Hogy hogy minek? Mellesleg igenis érdekelhetne, hogy férfinak vagy nőnek néznek... Nem hiszem, hogy túlzottan örülsz annak hogy srácnak néznek... Mondjuk igaz... ha fiúnak néznek nem akarnak, majd tőled semmit. Elhiszem, hogy te jelenleg így érzed magad jól, de így csak önpusztítást végzel anélkül, hogy te azt észre vennéd. Az ember társas lény. Nem hiába keresi mindenki a párját, társát. Ha pedig folyton elbújsz és folytatod a strucc politikát amit most is csinálsz, sose fogod megtalálni a társad. *Mondom el őszintén a véleményem a dologról. Komolyan nézek a szemeibe.*

-De persze ha te nem akarod kihúzni a fejed a homokból akkor sajnos nem tudok mit tenni... előbb utóbb majd elfogy a levegőd és magad húzod ki. *Mondom és elkezdem össze szedni a blúzokat.*

- Ha úgy érzed meguntad a homokot és elfogyott a levegőd én itt leszek. *Mondom miközben elkezdek vissza pakolni. Nem olyan csúnya ruhákat raktam ki és nem az a totálba mindent megmutatósak, hanem szolidabbak de még sem zsák.*

-Nos a felgyújtás nem jó, pont azok miatt amiket mondtál. Rész információink vannak a helyről. Majd egyszer össze hozzuk azt a pár főt aki igazán komolyan benne volt ebbe a dologba a kormány részéről és utólag megbánták amivel hozzájárultak, de szerintem már nem ma este. *Mondom őszintén majd mikor a zseni meséli a történteket pislogva nézek rá.*

-Az az ostoba lány! Megmondtam hogy finoman csalogassa elő Yoit a csigaházából. *Mondom kissé bosszúsan és elhúzva a szám rázom meg fejem.*

-Mindegy... most már nagyon mindegy. Szóval Ethan ő a mi zsenink. Az igazi nevét nem bírom megjegyezni ezért csak zseninek hívom, ahogy sokan itt a bázisunkon. *Mondom kicsit terelvén gondolataim.*

-Jah mindenki csak így hív, szóval te is nevezz úgy nyugodtan.**Vigyorog mint a tejbe tök. Néha úgy képen törölném ilyenkor.*

- Dave elégé fafejű ez tény, de már előkészítettem innen távolról azt a bázist amiről ő nem tud, szóval ha kilép emiatt, akkor szépen fogjuk magunkat és az éj leple alatt átvonulunk oda ezt a helyet pedig meg semmisítjük. Nem akarom, hogy elárulja a helyünk és mind itt leljük a halálunkat. Jelenleg ezt is kinézem belőle. Szóval James lehet össze kellene szednie mindenkinek a holmiját.

-Igen és köszönöm, hogy előre gondolkodtál. *Mondom a zsenire nézve. Igen nem hiába ő a zseni.*

*Sóhajtott egy pillanatra a ruhák felé fordult ,hogy megnézze ,majd meghallotta a kérdésére kapott választ. Felvonta a szemöldökét s úgy nézett rá. Tekintette újra hűvössé vált, s úgy nézte, mint egy idegent.*
Úgy beszélsz mintha nagyon ismernél Elis, de csak megsúgom neked, csak kis ideje vagy itt, én viszont már több mint tíz éve.
Nem tartozom senkinek magyarázattal, és nincs szükségem másnak a segítségére, amíg jól végzem a dolgom.
*Igazgatta meg büszkén a ruháját, majd megfordult s úgy indult meg a kijárat felé. Nem sokkal később már kint is volt, s úgy indult meg a folyosón. Tisztította az elméjét, igazából nagyrészt lepergett ez róla, hiszen már sokszor megkapta ezt. Lassan vette elő ismételten a könyvét s kezdett el bele lapozni. Habár nem figyelt fel rá, de érezte magán mások tekintetett, Elis kis akciójának köszönhetően. Kicsit sóhajtott csak.*
Kellemetlen....

Mára ennyi izgalom pont elég volt nekik... Először meg akarok ismerkedni az itteniekkel egy kicsit, majd utána térünk át a tényleges részletekre. Addig túl részletesen tervezgetni nem lenne éppen zseniális húzás. Elég ha a vázlatok megvannak... * Felvonja a szemöldökét. * Jah, finoman... gondolom asszociált az érzékenyre róla, és keresett kapásból két olyan pontot is... * Jegyzi meg félvállról. * James, szoktasd magad hozzá, hogy melletted még mindig hangosan gondolkozom...

Ha zseninek szólítalak, akkor a végén túlságosan elbízod magad. * Viccelődik a sráccal. * Berenior, igaz? Lehet mégis maradok a Zseninél. Egy lépéssel előre jársz, ez tetszik... Nem ismerem annyira Dave-et, mint ti... de a hozzá hasonló mitugrászok általában szokás szerint véres bosszút fogadnak, mintha egy séma alapján dolgoznának. Arra nem vennék mérget, hogy mindenki ellen fordul, de én mindenképpen a célpontja leszek, amit megpróbál kiejteni az első adandó alkalommal... Még szórakozásnak is jó. Ha Dave megmozdul, akkor mi is lépünk, addig viszont felesleges. A szemmel tartása sem lesz nehéz egy ideig, amíg a Doktor mellett van a gyengélkedőn, utána viszont szükség lesz egy megbízható emberre, vagy egy jó megfigyelőre a kamerák mögött... * Megmozgatja a kezét, hogy meggyőződjön afelől, már nem fog vérezni a sebe. Az összegyűrt zsebkendőt kidobja a szemetesbe. *

__________________________________________

* Eközben Dave barátai óvatosan megemelik a földről a pórul járt, eszméletlen főnököt és elindulnak vele a gyengélkedő felé. A Doktor is indulna utánuk, amikor megpillantja a széken Ethan félretett holmijait. Bár nem tudja biztosra, sejti, hogy hozzá tartozik. Megemeli a kabátot, érzi a belerejtett fegyvert, ami széles mosolyt csal az arcára. Nem hagyja ott a talált holmit, bölcsebbnek tartja, ha magával viszi a saját részlegébe, és később visszaszolgáltatja a tulajnak, mielőtt valaki más gyűjti be. *

* Út közben halkan fütyörészik, egy kissé komorabb dallamot dúdolgat, ami már reggel óta a fejében jár. A gyengélkedő nyitott ajtaján belépve, megigazítja a szemüvegét. * Lássuk csak, mit hozott a macska... Mi az, mit ácsorogtok ott? Nyomás kifelé, nem akarom, hogy láb alatt legyetek. Vagy ennyire féltitek tőlem? Helyes... * Közli nevetve. A srácok nem tehetnek mást, távoznak, az ajtó rögtön záródik mögöttük. Az orvos lassan odasétál a páciense mellé, finoman megtámasztja a fejét és alaposan szemügyre veszi a sérülést. * Kár, hogy sosem voltál az esetem... ezután sem leszel... * Tudja, hogy az ájult úgysem hallja. *

* Egy szikével lassan levágja a gombokat az ingéről, hogy szabaddá tegye a mellkasát, a mozdulatot szabad kezének finom mozdulata követi. Néhány ütésfolton kívül más sérülést nem lát rajta, inkább a fejsérülése okozta a reakciókat. Ellátja a sebet, majd az ütésre egy borogatókötést rögzít. A hiányzó foggal nem tehet semmit, de nem is igazán érdekli. Amint végzett vele, visszamegy az ágyak mögött meghúzódó üvegfalú irodájába, ahol leülve olvasni kezd, fél szemmel pedig a betegét figyeli inkább. *

*Hamarosan elér arra a helyre ahová igyekezett. Nem gondolta ,hogy már most ide be kellene jönnie, de végül így alakult. Pedig általában nagyon is szívesen elkerülte ezt a helyet, vagy akkor tévedt erre amikor tulajdonosa már, vagy éppen, nem tartózkodott bent. Nesztelenül lépett be az ajtón, majd csukta vissza. Tekintette rávetődött az önjelölt vezetőre, akit a mai nap elégé kicsúfolt maga a sors. Yoi egyetértett,vagy nem, az lényegtelen volt. A munkáját mindig elvégezte, bármilyen örült is legyen.*

*Tekintete tovább csúszott egészen a kis üvegfalú irodáig, melynek másik oldalán árnyékokból és halvány színfoltokból vette ki éppen merre van akit kereset. A könyvet amely eddig kezében pihent, fél kézzel csukta össze. Úgy lépkedett tovább.*
Érdekes volt, visszahoztam.
* Tette le a könyvet az asztalra a férfi keze mellé, majd kihúzta magát. Nyugodtan emelte rá pillantását, mivel habár szerette elkerülni, sosem félt tőle. Ilyen érzések nem kerítették hatalmába, nem úgy ,mint másokat. Ridegen nézte a dokit.*
Felesleges volt elhoznod a gyengélkedőre. Nem szerzett súlyos sérülést, ez látható volt már ott is. Te is jól láttad.
* Jelentette ki, majd megigazította a most már üres zsebét.*
Bár ha úgy vesszük lényegtelen ,hogy mit csinálsz, míg az a banda érdekét szolgálja.

*Yoi szavaira mély levegőt véve pakolom vissza ruháimat a szekrényre és hagyom, hogy elmenjen. Nem tudom mit tehetnék még, de talán jobb ha most kicsit hagyom, hogy érlelgesse magában a dolgokat. Majd egyszer kétszer még csipkelődőm vele a strucc politika miatt, vagy ha legközelebb találkozunk ajánlok neki egy alkut.*

-Igen ez jó lesz... alku... én felhagyok a könyvekkel szemben a strucc politikával ő pedig az élettel szemben. Lehet, hogy ő régebb óta van itt, de akkor sem folytathatja ezt tovább... *Mondom magamnak és elpakolva a ruhát megyek ki szobámból.*

-Nos igen ez pont így van. Mára pont elég volt nekik, de így már csak a fegyver szakértőnket kell megismerned egyenlőre, aztán majd a többieket. Bár őszinte leszek lehet jó lenne össze hozni mára egy kisebb bulit. Ott mindenkit meg ismerhetsz és kicsit ki is kapcsolódsz. Az egész épület hang szigetelt. *Mondom kicsit elgondolkodva.*

-Igen egy jó party már igen csak elkélne nekünk. Nekünk is jár a kikapcsolódás és azok az orgiák a szinglik között hmmm... Ha csak rágondolok össze fut a nyál a számban.**Na igen az orgia. Az az amiből én mindig kimaradok, mert hiába ez a sok jó csaj én nekem nem az egy éjszakás kalandokra fáj a fogam, még ha ezt hangoztatom is. Na de sebaj Ethan levezetheti ott a feszültségét.*

-Nos igen... de az orgiába az vesz részt aki akar... én mindig ki maradok belőle, valahogy mindig a pasik vannak többségben, ami a dokinak nem gond... szerintem elég erőteljesen biszexuális. *Mondom ki a véleményem amikor kopogás zavarja meg fárfias beszélgetésünk.*

-Szabad... Na vajon ki toppan még be kicsiny szobámba...*Mondom elgondolkodva mikor Elis nyit be.*

-Áhhh Elis gyere bentebb amúgy is beszélni akartam veled. Szóval mesélj csak mi volt ez az egész Yoival? *Kezdeném a leszúrást, de a zsenikénk rám pillant kicsit szigorúbban.*

-Sziasztok. *Köszönöm ahogy belépek és körbe pillantok, majd James kérdésére figyelek fel.*

-Nos azt mondta nekem, hogy nincs mit megmutatnia. Elő jött a csajos téma és abba a zsák ruhába alig lehet bármit is kivenni az alakjából én meg kíváncsi voltam, így hát átöleltem és megfogtam. Nem panaszkodhat, csak még puhítani kell. *Mondom lehunyva a szemem és kicsit dacosabban fordítom el a fejem.*

-Mit kértem Elis?! Azt hogy finoman húzd ki a csigaházból! *Mondom mégis a megrovást itt mindenki előtt.*

-Őt már nem lehet finoman kihúzni ebből... csak kirángatni. Rám bíztad, mert megbíztál bennem akkor tedd továbbra is ezt. Volt már dolgom hasonló csajokkal és ata boldog kapcsolatban élnek. *Mondom és Ethanra nézek, de a zsenike szólal meg.*

-De neked még sincs párod. Érdekes! Talán a homokozóban keresed a boldogságot?*Kérdi tőlem csipkelődőn amire sokat sejtető mosollyal nézek rá.*

-Nem nem a homokozóban keresem a boldogságot, de veled akkor se járnék, ha az utolsó férfi lennél a bolygón! *Mondom neki a kontrát amire csak feldühödik.*

-Én se járnék veled tudd meg! Akkor sem ha piros hó esik és te vagy az utolsó nő! Most már értem miért nincs párod! Túlságosan is felvágták a nyelved! *Mondja nekem a válaszát ami nem igazán hat meg.*

-A társam az úgy fogadjon el ahogy vagyok. Felvágott nyelvel. *Mondom magam biztosan, mert engem az se érdekel, ha nekem nem lesz soha párom az életben. Nekem ott vannak a motorok, bár kicsit belegondolva akkor én se vagyok jobb Yoinál. Bár én megmerem mutatni magam.*

-Na elég volt a vitából fiatalok. Berenior neked nincs dolgod? *Kérdem kicsit fogaim között sziszegve amire csak bólint és elköszönve megy ki a szobámból a dolgára. Ismét Elisre nézek.*

-Azért kicsit kedvesebb is lehetnél az "udvarlóiddal" *Mondom komolyan nézve szemeibe, de ő csak megrándítja a vállát.*

-Minek legyek kedvesebb... Mondom aki meg akar szerezni az fogadjon el így ahogy vagyok... Nos valami fejlemény van? Nem szóltak neked, hogy van-e szerelendő motor?

-Nem nincs szóval ma inkább pihenj...*Mondom majd Ethanra nézek.* -Bocsi a közjátékért... erre fel kell készülnöd ez elégé gyakori nálunk. Ez van akkor ha nem katonák vesznek körül. *jelentem ki barátomra nézve.*

* A Doktor a könyv felett is látja, hogy valaki közeledik felé. Nem adja különösebb jelét az észrevételnek, mindössze szélesen elmosolyodik. Amikor Yoi odaér hozzá, megigazítja a könyvjelzőt és fél kézzel becsukja az olvasmányt. Egyenesen a vendégére pillant, a jókedve szinte kicsattanóvá válik. * Yoi... nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meglátogatsz. Elég nagy feltűnést keltett a kis jelenetetek, szívesen maradtam volna tovább is, de szólított... a kötelesség. * A végére halkan felnevet. Kinyújtja a kezét a könyvért, visszahúzza magához, majd felkel és a helyére teszi a hátsó falon meghúzódó polcra. Nem sok minden van kint rajta, a holmijai többségét nem pakolta ki és nem is tervezi. * Várj csak... Akad itt szerintem még a számodra érdekes... * Egy vaskosabb kötetet emel le, leteszi az asztalra, a hosszú ujjaival fordítja a vendége felé és tolja oda elé. * Egy kicsit szárazabb, de mindenképpen érdekes... néhány elég népszerű elméletet taglal az energiák mozgásáról és arról, hogyan befolyásolnak minket...

* A megállapításra hangosan felnevet, majd megigazítja a szemüvegét. * És még azt hittem, hogy senkinek sem fog feltűnni... Igazad van, tényleg nem volt szükség rá. A saját érdekeimet szolgálom, a banda csak mellékes... * Dave felé pillantva megvillan a tekintete. * Tudod, már nincs okom tovább hallgatni Dave-et, végre elkezdhetek vele komolyabban is társalogni. Kiesett a pikszisből, ebben az állapotban nem veszem hasznát... Lehet, hogy valami jót is tesz majd a többiekért. Hmm? Csak nem aggódsz miatta? * Széttárja a karjait. * Felesleges! Csak egy kicsit játszadozunk, amiért ilyen használhatatlan volt... Még a saját ígéreteit sem tudja teljesíteni. Szerinted mit kellene vele tennem? * Miközben kérdez, megnyalja az ajkait. *

És te? Követni fogod azt az új vezéregeret? Nem sokkal lesz jobb ennél, James már most pórázon rángatja... * Hangosan felsóhajt. * De amíg engem nem zavarnak, azt csinálnak, amit akarnak... * Megkerüli az asztalt, hogy közelebb legyen Yoihoz, úgy folytatja. * Te sokkal érdekesebb vagy... Netán még mindig a történteken gondolkozol? * Lassan lép előre, így kerül a vendége háta mögé. * Felesleges tagadnod, hogy élvezted, amikor Elis megérintett... * Közli nevetve. *


* Ethan szinte rezzenéstelen vonásokkal hallgatja a párbeszédet a zseni és James között. * Bulik, orgiák... olyan információkkal gazdagodtam, amivel lehet nem kellett volna... * Hátrasimítja a haját. * Mind a kettőből kimaradok, nem az én stílusom. Megmaradtam a jó öreg taktikánál, a kocsmázósnál... * A Doki említésére csak megrázza a fejét. * Abból ítélve, ahogy végigmért, felőlem buzi is lehet... Nem igazán foglalkoztat, hogy kivel hentereg, ha bepróbálkozik, maximum lekoppintom...

* Amikor Elis belép, megszakad a számára kissé kellemetlenné váló téma. Nem mintha nem játszott volna hasonló gondolatokkal, de ahhoz túlságosan is szereti birtokolni a partnerét, hogy hasonlóba belemenjen. Inkább nem szól közbe, nem látja értelmét annak, hogy bármilyen megjegyzést is tegyen. Egy biccentéssel köszön a távozó srácnak, majd felkel az ágy széléről. * Akkor is ez van, ha katonákkal vagy körülvéve... téged is nyomtak fejbe fasírttal az ebédlőben... * Húzza féloldalas mosolyra a száját. * Egyébként van igazság abban, amit mondasz, Elis... csak azt hagyod ki belőle, hogy ha lesz valaki, akinek tetszeni akarsz, annak a kedvéért hajlandó leszel kompromisszumokra... * Nyújtózik egyet. * Viszont hagylak titeket, még elég sok lemaradást kell behoznom...

A látogatások nagyrészt örömből indulnak ki, vagy a másik vendégszeretetéből...itt egyik sincs meg. Csupán vissza hoztam valamit.
*Válaszolta nyugodtan s ugyan úgy figyelte, taglalta ,hogy éppen a doki mit csinál. Egy apró mozdulat sem kerülte el a figyelmét. Amint felállt ,majd egy vaskosabb könyvet tolt elé, végül arra emelte inkább a pillantását, s azt kezdte tanulmányozni. Lassan emelte kezeit érte ,majd felemelte s megnézte a könyv gerincét. Végig húzta rajta az ujját, csak ezután fordította úgy ,hogy az előlapot lássa. Nem telt el kis időbe, egy parányi bólintással tette el oda, ahol előzőleg a másik volt.*
Nem volt túl nagy jelenet, semmint a kötelességed feláldozd érte. Igazából az egész lényegtelen volt.
Amúgy... lényegtelen ,hogy száraz vagy nem...tudod jól ,hogy elolvasom.

*Hallgatta ,majd ő is lassan Dave felé pillantott. Mialatt most tüzetesebben átnézte a férfit, a szavak végig kísérték elméjét, majd feldolgozta őket. Mindent értett, a hátsó részeket is, de megvárta míg befejezi. Addig semmiképpen sem szólt bele. Csupán egyszer hunyta le egy pillanatra a szemeit, egy apró sóhajjal.*
Ugyan úgy beszélsz, de szavaidat magad sem hiszed el. Szükséged van a bandára, ezért hajtasz fejet annak akarata előtt. Ha hasznavehetetlen is, mindenki tudja hol van...hogy van, pont ezért nem fogsz vele játszadozni. A múltkori után figyelnek....mondhatni te is pórázon vagy tartva.
*Apró mosolyt engedett meg a férfi felé ahogyan rápillantott s a tekintettük hosszan találkozott. Nem volt kedves, ahogyan szavaiban sem, úgy a mosolyában sem, sokkal inkább őszinte, és kissé gúnyos. Szavainál megrázta a fejét.*
Nem aggódom miatta... mint mondtad ,illetve én is..teljesen felesleges. Amúgy sem ő a vezető már, nem volt elég hasznos. Hogy mit teszel vele.... az a te dolgod.
*Fonta karba a kezeit.*
Én csak megmondtam ,hogy jobb ha vigyázol ezzel. A léted a bandával olyan ,mint egy szimbiózis, egyik sincs meg a másik nélkül. Csak azért vagy még életben ,mert ezt a dolgot észben tartod.

Ethan.... komolyabbnak tűnik mint Dave, az ,hogy James rángatja e vagy sem..majd idővel kiderül. A szálak egyeznek, és amíg ez így van, nincs más dolgom, csak a követése. James úgy tűnik nagy reményeket táplál iránta.
*Amint megkerüli a férfi az asztalt s felé lép, még csak meg sem rebbennek a szemei. Pupillája végig követi, egyetlen egy mozdulatát sem hagyja ki. Szavai úgy tűnik leperegnek róla. Amint háta mögé kerül , még mindig nincs változás a viselkedésében, csupán előre mered ugyan olyan hűvösen és komolyan.*
Nem tagadom..mert nincs mit. Ez az élvezet...nem létezett. Nem élveztem semmit, bár úgy tűnik az ilyen megállapítások alatt is magadból indulsz ki. Ez általában ad egy következtetés, de sokszor nem helytálló. Mint ahogyan most sem. Lehet ,hogy sok ész szorult az beléd és az intelligencia hányadosod mások felett áll, de az is biztos ,hogy a probléma ugyan úgy fent áll az elmédben. Ezen nem lehet segíteni....

*Végig hallgatja és közben figyeli a doki arcának változását. Minden mimikát, ami éppen megfordul azon az arcon. Szavait hosszan hallgatja. Egy kicsit elmélázik, hogy megtalálja a mögöttük ülő dolgot, de végül nem mindenhez tud újabbat kötni, így elveti s még vár vele. A könyves részhez bólint. Így érez ő is, ezért ebben egyet tud érteni vele. Leginkább, mert ebből érzi ki igazán azt, hogy a férfi őszinte most.*
Túl nagy kincs ahhoz, hogy le lehessen tenni. Ha az ember minden tudást megoszthatna ezek által, és lenne ki elolvassa....talán nem lenne ennyi gond a világban. De ez nem így van...talán ez az élet rendje.
Én érteni fogom...és ennyi elég is.
*Vissza emlékezett a könyv gerincére. Már akkor megállapította ,hogy elégé sokszor lehetett tulajdonosa kezében. Lassan emelte kék szemeit a különc férfira.*
Akkor legyen látogatás.... elfogadom a magyarázatot.

Ne vedd sértésnek....nincs okom arra ,hogy magyarázkodjak...de én nem osztok bizalmat könnyen senkinek. Ez nem személyeskedés...vagy valami hasonló.
*Kicsit megmozgatta a fejét ,majd ismételten karba fonta a kezeit s megfordult ,hogy most szembe legyen a dokival és láthassa mit csinál. Maga sem tudta ,hogyan kellene lereagálnia azt amit a férfi mesélt neki. Bár már volt férfival azért ő is, nem tudta mindenben ,hogy mi a szokás, vagy mi az általános, így nem mindenben tudta elválasztani a jót és rosszat.*
Ha élveztétek azzal nincs gond, amúgy sem érdekel engem. Csupán azt mondom ,hogy figyelmetlen voltál. Egyeseknek ez elég indok a bizalmatlankodásra.... a többi csak köríték hozzá.
*Hosszan nézte de a pórázos dologra nem mondott semmit. Valóban. A Doki kevés ideje volt itt...csupán pár hónapja..s ez idő alatt még ő maga sem jött rá ,hogy pontosan milyen szinten áll a férfi. Hogy éppen milyen kapcsolatai vannak....és itt nem a felszínesekre gondolt. Nem véletlenül volt vele szemben, egy kicsit jobban bizalmatlan talán...mégis ha a könyvekről esett szó...vele beszélt eddig a legtöbbet.*

Egyes dolgokban hasonló...másokban nem. Szerencsére.
*Szavai után átpillantott ismételten Dave-re. Ez már sokat elárult. Felvetette magában azokat az információkat amit tudott a férfiról, és amit talán össze fűzhetett a Dokival. De nem mindenhol talált egyezést.*
És te hittél az ígéreteinek? Nem tudom hirtelen elképzelni...miket mondhatott....
*Vallotta be most az egyszer de nem vonta el a tekintetét a férfiról. Hosszan nézte ,mialatt az nem volt magánál.*
Ha áruló lett volna az ígérete által... akkor szabad kezed van...én nem szólok bele abba mit csinálsz. Mindkettőnknek más a szándéka.
*Fordult vissza felé.* De az együtt működés... elkerülhetetlen.
Engem...igazán nem foglalkoztat. Itt vagy, vagy nem. Ez a ti döntéseitek a fejesekkel.
*Nem vallotta be, hogy időnként igenis érdekes az a folyamat amint elemezheti a dokit, vagy a könyvek elkérése. Máskülönben nem szívesen járt erre.*

Majd meglátjuk. Híres katona ? Sok hasonló járt erre...majd meglátjuk.
*Ismételte meg önmagát, majd összehúzta a szemeit ,s azokkal követte a férfi mozdulatait. Amint megragadja a karját és megforgatja, a mozdulat szinte tökéletesnek hat. Bármennyire is érte váratlanul, a legtöbbet hozta ki belőle az egyensúlya és a forgása. Szavaira csak üresen nézi.*
Érzem igen...de ettől függetlenül semmilyen euforikus érzést nem keltett bennem Elis. Mivel a mellem fogta meg egy pillanatra és nem a bimbókat. Talán nem gond, bár úgy tűnik a te megfigyelésed ma nem éppen olyan éles ,mint általában.

* A hirtelen váltást sem reagálja másként. A könyvet már elvette és eltette, de nem mozdult. Csak nézte továbbra is.
Összevonta ismételten a szemöldökét, de úgy folytatta ezt a műveletet. Próbált valamire rájönni.*
Ha nagyon érdekelne az amit gondolsz...akkor azt mondanám, hogy ez elégé sértő megjegyzés volt. Bár maga a gondolat ,hogy valamit hozzám fűztél.... sem más ,mint amit elvárnak tőlem. A dolgom végzem..nem többet, és ezen az ilyen apró sértődékeny emberek sem változtatnak.

-Na igen az ominózus fasírtos eset... Akkor is próbáltak felhúzni, csak nem sikerült nekik... *Mondom mély levegőt véve és ásítva nyújtózok én is egyet.*

-Elis ha már nincs semmi dolgod elkísérheted Ethant ne tévedjen el. *Mondom határozottan és felállva kezdek el kicsit rendet rakni az író asztalomon.*

-Ethan... még egyszer örülök, hogy épségben látlak. *Mondom kicsit megenyhülve.*

-Nos ha nincs szerelendő motor, akkor lehet inkább festek. *Gondolkodom el majd Ethanra nézek a szavainál.*

-Igen valószínű igazad van, de még nem volt olyan férfi akit én akartam volna felszedni... ha volt is akkor sem tudtam igazán mit kezdeni a helyzettel. Lehet hogy sokat láttam, hogy másik mit csinálnak, hogy csinálnak, de nem tudtam sose pasizni... nem az én asztalom a kezdeményezés... *Mondom ki őszintén ebben a témában a gondolataim, viszont meglepő módon vagyok vele őszinte ebben a témában. Kicsit zavarba is jövök, majd jön James kérése, hogy kísérjem el*

- Na de... *Nézek Jamesre.*

-Nincs na de elkíséred és kész! Büntetés, mert kértelek valamire és nem tetted meg! *Mondom erélyesebben amire láthatóan kicsit mérges lesz.*

-Jó... *Mondom keresztbe fonva karjaim melleim alatt és úgy megyek ki a szobájából.*

-A bulin persze kocsmázós rész is lesz. Azért majd néz le. Aludni úgy se fogsz tudni, akik pedig orgiázni akarnak azok lemennek egy nagyobb szobába. Mindig így volt. *Mondom majd felpillantok Ethanra.* -Jó pótlást főnök. *Mosolyodok el, majd a papírok rendezgetésébe mélyedek.*

*Amikor Ethan kiér még mindig duzzogósabb vagyok, mint szoktam.*

-Hova szeretnél menni? *Kérdem érdeklődőn.* -A fegyver raktárba? A fegyver szakértőnk ott szokott lenni. Gondolom vele még nem találkoztál. *Gondolkodom el a dolgokon.*

* A Doktor tudja, hogy Yoi a legapróbb rezdüléseit is kielemzi; éppen ez teszi a beszélgetést pezsdítővé és érdekessé. Kevés olyan személy van a bandában, akit érdemesnek talál arra, hogy komolyabban társalogjon vele, és a lány egyike azoknak. * Nem lenne ennyi gond a világban... vagy inkább dupla annyit szülne. Ha mindenki tudna mindenről, akkor egymás ellen használnák fel, nem pedig egymásért. A legfejlettebb eszközök és a legnagyobb profik mind a katonaságnak dolgoznak és a találmányokat harcra használják fel... Elég idealistának kell lenned ahhoz, hogy egy szebb jövőben bízz. Magyarázat... nem magyarázat volt, hanem egyszerű figyelemfelhívás a gondolatod hamisságára... Az indoklást te tetted hozzá... itt. * Mutat a fejére. *

Ne vegyem sértésnek, nem személyes... Tudod, hányszor hallottam már ezeket? Ha ennyire le kell szögezned, akkor valószínűleg akad benne bőven személyes is. * Felnevet. * De nem baj! Sőt... remek szórakozás! Szeretem látni, ahogy próbáltok megfejteni, mint egy rejtvényt... Kifejezetten mulatságosak vagytok, viszont valami azt súgja, neked sem idegen a helyzet. Lehet, hogy mégiscsak akad bennünk egy-két közös vonás... * Elégedetten, kissé vágyakozva sóhajt fel, de a tartása arra utal, hogy csak játszik. *

Nem sok mindent követelek meg magamnak... de hajlandó volt elnézni néhány apróság felett. Ha az új főnökötök nem lesz hasonlóan készséges, nos... akkor rövid távon könnyes búcsút kell majd vennünk. Lehet, hogy Dave áruló volt, lehet, hogy nem... az én szememben mindenképpen az, mert nem tudja tartani magát a kis egyezségünkhöz, ebből kifolyólag hasznavehetetlen a számomra. Egészen odáig elment, hogy talán befolyásoljon is... Milyen kár érte. * Egyáltalán nem sajnálja, sőt... *

Hmmm... előfordulhat, hogy rosszul láttam. Nem volt időm veletek foglalkozni, éppen más kötötte le a figyelmemet... * Válaszolja végül könnyedén. A pillanatnyi haragja ugyanolyan gyorsan múlik el, mint amilyen gyorsan keletkezett. Szinte meg is felejtkezik róla, hogy pár másodperccel ezelőtt még el akarta zavarni a csendes vendéget. * Sértő megjegyzés... Mit vártál? Ha a kígyót a saját fészkében fenyegeted, akkor támadni fog. Jelenleg az én körletemben tartózkodsz és őrültnek nevezel... vagy éppen apró személyiségnek titulálsz. DE NEM VAGYOK AZ! * Kiáltja el magát. * Értékesebb vagyok, mint bármelyik ostoba katona, aki nem tud mást, csak fegyverrel hadonászik!


Az elején az a pár takonypóc leblokkolt... nem számítottam rá, hogy bármelyikük megmozdul majd. Még így is vészesen könnyen ment. Csak a szájuk nagy, de nem mennek semmire éles helyzetben. * Az ajtó felé indul, de közben hallgatja Elis megjegyzését. * Nem a csajok dolga kezdeményezni, ez csak egy újonnan bejött baromság, amit a cingár hülyegyerekek találnak ki, mert gyávák odamenni... * Megvonja a vállát. Nem ellenkezik azzal, hogy a nő legyen a kísérője, legalábbis James előtt nem mond rá semmit. *

Alábecsülöd a képességeimet... * Mondja félmosollyal a barátjának. * De majd meglátom és kösz. * Int neki csak utána lép ki a folyosóra. Az ajtó előtt bevárja Elis-t, megvárja, amíg becsukódik mögöttük az ajtó. * Jah, a fegyverraktár a cél... Ha nem akarsz jönni, akkor nem kell, odatalálok magamtól is. Azért nem mondtam korábban, mert a mozgó lelkiismeretemnek bőven lett volna ellenvetése... Annyira nincs rossz hangulatom, hogy büntetés kategóriába kelljen sorolni a társaságomat, de ez már csak puszta részlet kérdése.

Nem tudok róla ,hogy idealista lennék. Ha az lennék, valószínüleg nem ezen a helyen tengetném a napjaimat. De mivel nem is tudok mást elképzelni, ez maradt. Úgy látom ahogyan van az életett.... nem történt annyi jó az életemben ,hogy mást gondoljak.
*Mondta ki hüvösen ,majd lehunyta szemeit egy bólintással. Végülis ezt meghagyta neki, ha így volt, így volt. Ő csak mondta amit gondolt és amit jónak látott. Már ez is több volt ,mint amit szokott. Néhány másodperce vette ézsre ,hogy a Doki rájött arra ,hogy figyeli. Halvány, fél mosolyt engedett meg magának erre a megállapításra. Úgy tűnt mégsem olyan figyelmetlen ma. Végül utolsó szavaira nem mond semmit. Értelemtlennek gondolja ,hogy valamin össze vítázzon vele, amiről mindketten máskép gondolkodnak. Mondjuk, lényegében, ha nem tiporja alá az önérzetétt, lényegtelen mit mond neki... iletve időnként még az sem fontos. Ez főleg attól függ ,hogy az adott személy rangban felette, vagy alatta van.*

Valószínüleg sokszor. *Figyelte hosszan, világos kék szemeivel, majd kicsit megigazgatta a maszkját s elvonta inkább a tekintetétt. Nem adott számára több figyelmet, de azért nem viselkedett udvariatlanul sem.*
Mint mondtam, ne vedd magadra. Én mindenkit elemzek, de talán van bennünk közös....

*Összevonja a szemöldökét s úgy nézi egy ideig. Nem tetszik neki a hozzá állása a dolgokhoz, hiszen mégis csak itt van, s ennek oka lehet. Amúgy sem mehetne csak úgy el. Túl sokat tud ahhoz. EGészen merész lehetett...ha ezt mégis így gondolta. Felvonta a fejét s határozott fénnyel nézett rá komoran.*
Rövid távon..hosszú távon. Miből gondolod, hogy elmehetsz egyáltalán ? Mint az itteniek mind, te is túl sokat tudsz.... ha nem az itteniek , akkor a kormány fog kivégeztetni.
Ebből lehetne mondani ,hogy az itteniek sem jobbak....de ha célravezető... vagy ha a fönök parancsolja.

Értékesebb.... érdekes kifejezés. A hasonlításod helytálló. A legtöbb katona pótolható, míg te nem. De ettől függetlenül a "sértésem" is helytálló. Az örültet csak egy hajszál választja el a zsenitől, így lehetségesek átmenetek. Ha ezt a dolgot te sértésnek veszed, akkor ez az oldal erősebb az irányodban. Amit mondtam, az több féleképpen értelmezhető. Nem szoktam ismételni magam, és nem szoktam megdíícsérni mást.
*Végzet a maszkjának megigazgatásával, majd ismételten ráemelte hüvös tekintetétt.*
Belőlem semmit nem fogsz megtudni.

-Én nem tartom ezt a dolgot büntetésnek. Ha az lenne már ide se hoztalak volna, bár tény először mikor a fegyver csövével néztem szemben nem kicsit lepődtem meg. Viszont felismertelek egyből, és tudtam, hogy bármi legyen az ára nekem ide kell hoznom téged. Ha fegyver raktárba végeztünk lemehetnénk a hangárba és kiválaszthatnád a motort aminek még nincs gazdája, és ha kell megjavítom neked. Vannak még olyan motorjaink, amik azért nem lettek megjavítva, mert nincs gazdájuk. *Állapítom meg miközben elindulunk a fegyver raktárak felé.*

- Mennyire szeretsz motorozni? *Kérdem kicsit elmerengve.*

- Én nagyon szeretem a motorokat, különben nem lettem volna motor szerelő. Apám is az volt ő eredetileg fiút akart, de örült nekem is. Nem lehetett még egy gyerekük, de anyám mindig is azt mondta, hogy a véremben van a motor szerelés és talán ez az egyetlen dolog amit tőle örököltem. Mármint apámtól. Nem igazán örültek, neki amúgy, hogy motor szerelő lettem. A bandáról meg nem is tudnak. Az igazságra is csak véletlen bukkantam rá. Egyből eljöttem otthonról, mert nem akartam őket bajba sodorni. Nem szóltam nekik... ugyan ezen ok miatt. Jó lenne megakadályozni ezt az egészet, de ez csak egy hiú remény... a kormány túl óvatos, és nem fogják abba hagyni a kísérleteket... Előbb utóbb el fog szabadulni ez az egész... *Merengek el kicsit és talán most először érzek szomorúságot amiért elszöktem otthonról. Azóta eltűnt személyként vagyok nyilván tartva, ezt Jamestől tudom.*

- Bocsánat... megint sokat fecsegek... *Mondom magam elé nézve és tovább haladunk a folyosón a raktár felé. Óvatosan pillantok fel Ethanra és nézem meg most már kicsit jobban, de ez is csak pár percig tart. Ahogy oda érünk kopogás nélkül nyitok be.*

- Grent! Itt vagy? *Kérdem amire szinte sietősen lépked elő fegyver szakértőnk és lép oda hozzánk.*

-Áhh Elis! Örvendek és az új vezérünknek is. *Mondja széles vigyorral arcán.*

- Mi szél hozott erre? Ahh milyen bunkó is vagyok a nevem Grent Stempfort. A fegyver szakértő és a fegyver raktáros. *Nyújtja a kezét Ethannak egy kéz fogásra.*

- Ethant kísértem el, de ha már itt vagyunk akkor meg jött a kicsike akit James rendelt nekem? Szeretném kipróbálni. *Mondom elmosolyodva, bár nem szeretem a fegyvereket, de a mester puskák igen megtetszettek.*

-Meeeg! És persze ki próbálhatod. Te Ethan? Akarsz lőni egy kicsit? *Kérdi érdeklődőn és a sorok között bemenve hoz elő egy csoda szép mester puskát és adja oda nekem.*

- Vigyázz vele Elis automata, így többet tudsz vele egymás után lőni, anélkül, hogy fel kellene nézned a távcsőből tölteni. Szóval okosan használd. A lövész pályát tudod merre van. *Mondja nekem amire bólintok, de még meg várom Ethant.*

-Köszönöm Grent! *mondom szélesen elmosolyodva.*

A legnagyobb bizonyítéka talán pont ez a hely... Mindannyian azok vagyunk, a kérdés csak az, hogy mennyire. Mindenki valamilyen céllal van itt, és elég sokan hangoztatják, hogy az emberek majd megtudják az igazságot, és sokkal jobb lesz ez a világ... * Felnevet. * Az idealizmus egy csodálatos példája! Te talán máshogy gondolod? Tartsuk meg magunknak az igazságot és használjuk a javunkra? Nem hiszem, hogy minden teljesen mindegy lenne addig a pontig, amíg valaki a parancsaival lát el téged... * Végül csak halkan felsóhajt, és visszaül az asztala mögé. Keresztbe teszi a lábait, az asztalra tett könyvéért nyúl, de egyelőre még nem nyitja ki. *

Pontosan... sokszor. Nagyon sokszor, hogy precízebbek legyünk a mennyiség megjelölésével. Sokkal egyszerűbb lenne, ha nyílt lapokkal játszana az egész társaság, mert akkor nem egymás gondolatainak kitalálására szúrnánk el az időt, hanem érdemlegesen haladhatnánk is. * Yoira pillant, közben elégedetten mosolyog. * Elemezz nyugodtan... a megfigyeléseidet pedig gyűjtsd össze egy jegyzetfüzetbe és később mutasd meg nekem. Perzsel a kíváncsiság, hogy vajon miket láthatsz bennem. Cserébe... Hmm... Kölcsönadom neked azt a könyvet, amit másnak nem mutattam meg előtte. Megfelelő cserének hangzik? * Kérdezi felvont szemöldökkel. *

Yoi, Yoi... * Oldalra biccenti a fejét és megigazítja a szemüvegét, csak úgy kezd bele a válaszba. * Ha megpróbálok elmenni innen, talán utánam jöttök, hogy megöljetek? Akkor nem sokban különböztök a kormány ügynökeitől. Mindkettő halállal fenyeget, ha lelépsz és elég jók a kapcsolatai. A két rossz között melyiket kellene inkább választanom? Lógjak néhány megkeseredett kölyökkel, akik meg akarják váltani a világot, vagy dolgozzak olyannak, aki hatalmas összegeket ajánl fel nekem, biztosít minden szükséges felszerelést és elemet, amire szükségem van... A mérleg nagyon a másik oldal felé billen. Talán előnyösebb lenne a részetekről, ha a maradásra próbálnátok rávenni... Engem nem lehet fenyegetni, viszont ideédesgetni annál egyszerűbb. Akár te magad is könnyen megoldhatnád... * A szemérmetlen végigmérésből pontosan ki lehet venni, hogy mire is gondol. *

Legközelebb próbálj meg egyértelműbb lenni... Az őrült jelzőnek is több jelentése van, hajlamos vagyok a kedvezőtlenebbre tekinteni a tapasztalataim miatt. Felesleges ostobának nézned... * A hátát a szék támlájának veti, kinyitja a könyvét és az oldalt kezdi fürkészni. * " Az emberi elme könnyedén válik nyitott könyvvé, ha a megfelelő energiát fektetjük a megfigyelésébe." Ezt a gondolatot egy kutató a századfordulón írta le, mégis roppant találó. Belőled nem tudok meg semmit. Akarod hallani? * Felnevet. * Szereted a könyveket és szeretsz olvasni is, ebből kifolyólag az átlagnál műveltebb vagy. Azokon a könyveken is átrágod magad, amiket én adtam, tehát valamilyen szinten tanulni is szeretsz, legalábbis lekötni az újdonságok. Félsz kimutatni az érzéseidet, mert azok könnyen válhatnak gyengeponttá, és felhasználhatóak lesznek ellened... talán a saját bőrödön tapasztaltad régebben. Szó nélkül teljesíted a parancsaidat és olyan precízen dolgozol, mint egy gép... épp csak a motivációdat nem ismerem mögötte. Bosszú talán... Elég népszerű mostanában.

Ha zavarba jössz, vagy túl sok érzelmet fejeznél ki, illetve többet beszélsz, utána elkezdesz babrálni a maszkoddal, szinte önkéntelenül is. Távolságtartó vagy, ugyanakkor érdekelnek a körülötted lévő emberek személyiségei, szokásai és gondolatai... Tovább is szeretnéd folytatni ezt a játékot? Kifejezetten élvezem.



Nem tudom, hogy ott és akkor melyikünk lepődhetett meg jobban... Nem arra számítottam, hogy egy nő áll majd velem szemben. Rendőrt vagy csövest saccoltam a helyzetből ítélve, illetve néhány bedrogozott suhancot. * Bólint. * Részemről oké, majd utána meglátogatom a Dokit... Azt az egy beszélgetést szeretném még bőven halogatni, a hallottak alapján nem fogok vele túl jól kijönni. Ami a motorokat illeti, elvagyok velük... jobban vonzanak a terepjárók. Régebben rajongtam értük, mindig akartam egy harleyt, de máshogy hozta a helyzet... Ha ragaszkodsz hozzá, akkor megköszönöm a javítást, viszont bütykölni én is szeretek... Aféle hobbi.

* Végighallgatja Elis-t, szándékosan nem szól közbe. Ismeri ezt a helyzetet, mert az ő családja szintén veszélyben van. Őszintén reméli, hogy az idős szüleit békén hagyják a kormány emberei, a húga pedig... rossz helyen van, de nem sétálhat be érte, mint diákkorukban, hogy fogja és hazarángassa. Honvágy... ez az, ami leginkább jellemzi a nő pillantását, és megérti. Sosem volt jó vigasztalásban, vagy abban, hogy másokba reményt öntsön, de próbálja hozni a legjobb formáját, mert legalább ennyivel tartozik a segítségéért. * Idővel megoldódik a helyzet... és talán részben rajtunk is múlik, hogyan. Apró pontok vagyunk valami hatalmassal szemben, de valakinek el kell kezdenie... Most olyasmit kellene mondanom, hogy ne aggódj, nem lesz semmi baj, ugye? * Hangosan kifújja a levegőt. * Nem megy... Nem ígérek semmit.

Hmm? Egyáltalán nem zavar, beszélj nyugodtan. * Amikor elérik a fegyverraktárat, előre engedi Elis-t. * Hello... * Köszön a férfinek, majd kezet fog vele. * Ethan Grey. * Mutatkozik be már sokadszorra. Amíg Grent átadja a fegyvert a nőnek, addig ő körülnéz a teremben, néhány fegyvert közelebbről is szemügyre vesz. * Szép gyűjtemény... arról remélem tudsz, hogy az az AK az első elsütésnél be fog ragadni... * Jegyzi meg mellékesen. * Kösz, nem fegyverért jöttem, csak bemutatkozni. Valamikor a közeljövőben tervezek egy kisebb taktikai megbeszélést és jó lenne, ha ott lennél... Holnap vagy holnap után... a pontos idő még eldől, de mindenképpen szólok majd előtte. * A nőre pillant. * Ez rád is vonatkozik... Lehet, hogy Dave elnézett feletted, viszont elég nagy szereped van az egészben. Azzal mindenki jól jár, ha kellőképpen tisztában vagytok a dolgokkal...

* Kíváncsi rá, hogy Elis mit alakít a fegyverrel, így már eldöntötte, hogy mindenképpen vele tart majd a lövészpályára.*

- Én magatokra is hagylak titeket, megyek kipróbálom a kicsikét. *mondom határozottan és el is indulok a lövész pályára ami a fegyver raktárból nyílik. Nem veszem fel a fülvédőt hisz nyílt terepen se lesz rá alkalmam. Felveszem a bele illő golyókat és a kezdő pontba állva üzemelem be a gyakorló pályát. Előttem mozgó táblák kezdenek megjelenni és eltűnni, amolyan céllövölde szerűen, mert még a Zsenink dolgozik egy jobbon, ami már számítógép vezérelt jobban. A fegyverbe pakolom a lőszert ahogy kell és vállamra helyezve nézek bele a távcsőbe. Igen tökéletes a távcsöve és jó fegyver. Kézre áll és elégé könnyű is, hogy tartani tudjam. A vállamnál pedig párnázott, hogy ne törje el a vissza lökése a kulcs csontom. Remek, pont jó lesz ez nekem.*

*Lövök egy párat és lassan Ethan is meg érkezik. Kicsit leengedve a puskát válaszolok neki azokra a dolgokra, amit még a fegyver raktárba érésünk előtt mondott.*

-A doki különc, de nincs vele olyan nagy probléma. Ha a perverz beszólásait levesszük akkor normálisnak is mondható. Jó orvos és érti a dolgát, szóval én csípem. Nem olyan rossz mint ahogy beállítják. *Mondom őszintén ránézve.*

-A vigasztalás próbálkozást pedig köszönöm. Az igazság az, hogy nem sűrűn fordul elő ez. Pontosabban ez volt az első alkalom, de azért köszönöm. Nincs szükség a biztató felesleges remény keltő szavakra. Az amit mondtál igaz és pont elegendő. Nem szeretem a felesleges kerteléseket és kegyes hazugságokat. Az igazság kegyetlen, ahogy a világ is... *Mondom picit elmosolyodva és újra az egyik épp meg jelenő figurára célzok és lövök hirtelen. Nyakon sikerül eltalálnom.*

- Francba... fejre akart menni... *Mondom elhúzva a szám.* -Elkapkodtam... sajna sietősen még nem sikerül jól a célzás... *állapítom meg.*

-A járműre vissza térve, én csak motorral szolgálhatok sajnos, de talán egy Harly épp van aminek nincs gazdája. Szép darab de elég alaposan helyre kell pofozni, mind szerkezetileg és festésileg is. Egyikkel sincs gond, viszont ha szeretnéd te is megjavíthatod. Viszont szívesen segítenék benne. *mondom halovány mosollyal arcomon.*

-Persze csak ha nem veszed tolakodásnak, azt hogy besegítek. Kikapcsolódásnak tökéletes a motor szerelés egy hozzád hasonlónak, nekem viszont ez a hobbym és munkám is. Az hogy számítasz rám és fontosnak találsz annak igazán örülök, és jól esik. Nem szeretek fecsegni feleslegesen. *Újra vállamhoz emelem a mester puskát és most jobban rákoncentrálva lövök. Most sikerül is pont a homlokát eltalálni a bábúnak.*

- Gondolkodtál már, hogy milyen színű motort akarsz? Mert ha még nem akkor válassz bármiet, akár még terep mintásra is lefestem neked.

Sokan csak beszélnek és reménykednek. Ami egyáltalán nem jó, de az rosszabb, ha valaki nem tesz semmit.
*Követi a tekintetével amíg a férfi leül. Felvonja kicsit a fejét s ismételten maga előtt fonja össze karjait.*
Az a dolgom, hogy a kijelölt személy parancsait teljesítsem. Ilyenkor, mindegy az, hogy én mit tartok fontosnak, hiszen nekem nem az a dolgom, hogy megkérdőjelezzem őt.
Ha az igazság kiderül, a kormány rákeni egy cégre, majd egy újabbal folytatja. Ha elkezdték...nincs megállás. Különben nem tennék ilyen régóta, változatos neveken ugyan azt. Ettől függetlenül... a kérdés inkább az... ki a patkány? Aki a világra..vagy aki magára gondol?
*Húzta össze szemeit komoran. Kezdett valamit kiérezni annak szavaiból, ami nem tetszett neki. Nagyon nem.*

Az ember ebben a fázisban bizalmatlan. Ami nem meglepő, tekintve ,hogy ki hogyan jutott el idáig. Amellett..meg félnek az ismeretlentől, ami lehetsz te...lehetek én..vagy más. A lényegen nem változtat.
*Az ajánlaton hosszan pillant rá, végül kicsit mozog álltában ,mert már elzsibbadt az egyik lába. A súlyt a másikra helyezi. Úgy tűnik érdekli a dolog.*
Mi benne a csapda?

Nem biztos ,hogy megölnének, ez az adott vezetőtől függ.
*Tekintetében, mintha hirtelen valami lángolna fel, s azzal a lendülettel termett könnyedén a Doki székénél, majd a következő pillanatban az hátra esett, a benne lévő férfival együtt. Yoi fölötte görnyedt s egy apró kést tartott annak a nyakához. Szemeiben most először lehetett erős érzelmet látni. Mintha kék tűz égett volna benne. Az idegesség ,csak szemeiben tűnt fel, arca komor maradt, majd míg beszélt, mégis feltűnt egy vigyor rajta, legalábbis ebből lehetett következtetni azáltal ,hogy az arc párnák kicsit megemelkedtek.*
Nem érdekel, hogy meg akarnak e ölni vagy sem....ha elárulsz minket, végzek veled.
*Nézte hosszan a szemeit, majd a sajátjában amilyen hirtelen megjelent ez a vad érzelem, olyan hirtelen tűnt el. Visszatért a szinte fénytelen kék pillantás, s a vigyor is elhalványult. Egy kicsit megmozgatta a pengét, csak hogy érezze a hideget, majd felállt róla és eltette a fegyvert. Arrébb lépdelt, megigazgatta a ruháját, de nem segítette fel.*
Úgy vélem, ha már ennyi ész szorult beléd akkor gerinced is van annyi, hogy nem pártolsz át egy kis pénzért cserébe, amit utána nem is tudnál felhasználni, mindketten tudjuk miért. A kormány sem hülye. Amint kiadnád az információkat, elintéznének. A kérdés inkább csak az..hogy egy ismerős keze által kívánsz meghalni..vagy egy idegen által.
Persze..mindez ,csak helyzet feltételezés.
*Végül azt is felfogja amit még hozzá fűzött, csak nem értette akkor meg.*
Nem hiszem ,hogy az én édesgetésem segítene neked. Nem tudok semmi különlegeset nyújtani neked, olyat legalábbis biztos nem amit a már említett nyögő partnereidtől kapsz. Mint észrevetted, más nembe tartozom.
*Ekkor veszi észre a könyvet ami szintén az előző akció által a földre zuhant. Lehajolt, s úgy vette fel ,mintha valami kincs lenne. Vissza tette az asztalra.*

Nem nézlek ostobának. Csak az adott helyzetnek megfelelő részt mondom.
*Amint elemezni kezdi, a kezére pillant ami a maszknál volt ismét, s nyugodtan, de láthatóan elgondolkodva veszi el onnan. Nem tetszik neki ,hogy sikeresen elemezgeti, pedig nem volt olyan régóta itt. Habár egy-két dologba bele tudott volna kötni....bár mindenki másképp láthatja. Arcára nem ült ki ez a gondolat és érzés. Kérdésére, felé fordult teljesen.*
A játékaid nagy részét csak te élvezed.....
*Majd elgondolkodik* Szóval... az ajánlatod még áll?

Melyik AK? * Pillant oda Grent, mire Ethan leemeli a fegyvert és a széles pultra teszi. Könnyedén kipattintja belőle a tárat. *
Ez... Ha a ravasznál és a tárnál lévő rugókat kicseréled, akkor semmi gond nem lesz vele.
Jah... gyakori típus hiba, kösz, hogy szóltál. Reggel is javítottam egyet. * Felsóhajt. * De legalább eggyel kevesebb gond. Szóval te lettél az új vezető... Dave-nél mindenképpen jobb leszel. * Vigyorodik el. *
Bóknak vegyem vagy sértésnek? * Kérdez vissza, de a pillantása elárulja a mosolyát. *

* Egy rövid beszélgetés után csatlakozik Elis-hez, tőle nem messze áll meg és figyeli a mozdulatait. * Majd meglátom... Tudod, a legtöbb férfi nem díjazza túlságosan, ha egy másik pasas ideális partnerként néz rajta végig. A Dokinak pedig van valami kifacsart a nézésében, de nem akarok előre ítélni. * Elmosolyodik. * Hála az égnek! Már bocs... * Kurtán és halkan felnevet. * Nem szeretek senkit sem vigasztalni, főleg ha én sem hiszem el, hogy a végén a szivárvány alatt boldogan egymás nyakába borulhatunk... Túszszabadításnál nem éppen előnyös vonás, de ez van. * Megvonja a vállát. *

* Közelebb lép a nőhöz, először a célpontot nézi, majd ismét őt. * Akkor később megnézem azt a motort, kíváncsi vagyok rá... Nem, egyáltalán nem tolakodás... Értesz hozzá, ebben már biztos vagyok, és ha ketten dolgozunk rajta, akkor nagyobb eséllyel lesz hibátlan a végeredmény. Bármennyire is precíz valaki, apróbb melléfogások mindig lehetnek... Hmm? Nehogy bóknak tekintsd, egyszerű logika. Azokat a személyeket akarom összegyűjteni, akik a nagyobb dolgokért felelnek. Te ismered a motorokat, tehát a közlekedést te oldod meg, Grent a fegyvereket, és most nem sorolok végig mindenkit, mert ezeket te is tudod. Ti vagytok a főbb pontok a bandán belül, tehát nektek mindenképpen tisztában kell lennetek a tervekkel és lehetőségekkel, hogy együtt tudjunk dolgozni. Át akarok beszélni minden lehetséges morzsát és meg akarok találni egy személyt is, aki sokat segíthet nekünk, de ezt a maga idejében részletezem...

Még nem gondolkoztam a festésen... talán fekete, mellette pedig az eredeti krómrészek. Szeretném rád bízni, tetszett amit a hangárban láttam.

Odaadod egy kicsit? * Utal itt a fegyverre. Miután megkapta, megemeli és a távcsőbe néz, úgy fogja az egyik felbukkanó célpontra. Pontosan a homloka közepén találja el, csak utána nyújtja vissza. * Ne tekintsd erőfitogtatásnak, azt néztem, hogy jól állították-e be... Szakmai ártalom. A távcsövet a felső csavarral tudod pontosabban beállítani, mindenkinek más a megfelelő... Tehát amivel én jól látok, te valószínűleg nem tökéletesen. * Magyarázza nyugodt hangon, mint megannyiszor tette már az újoncoknak. * Amikor a fegyvert a kezedbe veszed, legyen előtted egy cél... Nem feltétlenül az, hogy megölsz vele valakit vagy valamit... Például megvéded, akik neked fontosak, vagy tovább akarsz lépni és pontosabban akarsz lőni, bármi, ami motivál. Képzeld a zsarnok exed bamba búráját oda, az a legtöbbnél bejön. Ne kapkodj, idővel minden sokkal gyorsabban megy majd, csak gyakorlás kérdése... Tarts rá a célpontra, először csak kövesd a célkereszttel, tapasztald ki a mozgását és a sebességét. Amikor már biztos vagy benne, hogy eltalálod, fújd ki a levegőt, engedd le a vállaidat és húzd meg a ravaszt, így a kezed véletlenül sem fog megremegni.


Miért nem kérdőjelezed meg? Ha tudod, hogy olyat kell tenned, ami nem szolgálja senkinek sem a javát, vagy éppen ártatlanokat pusztítasz el vele, szó nélkül ugrasz? Pedig aki ennyit olvas, nem éppen agymosott... * Biggyeszti le féloldalasan az ajkát. * Újabb és újabb cégek, rengeteg bűnbak, ebben igazad van... viszont ha valaki tudja az igazat, akkor megváltoztathatja a játék menetét... persze csak ha megfelelően felkészült vagy kellőképpen ügyes. Minden mutató azt jelzi, hogy ez az oldal hatalmas hátránnyal indul... ahhoz képest pedig elég sok a követője. Önkéntes vesztesek... Sokuknak lenne más választása is, ami nem feltétlenül a halál. Ha Ethan Grey csendben marad és behúzza a farkát, negyed ekkora lenne a káosz, mert nem ránt magával pár elvakult "hívőt"... És még sok ehhez hasonló figura mászkál odakint. Ugyanaz a helyzet ezzel a nagy igazsággal, mint a vallásokkal... * A hanglejtése most becsmérlő, kissé szarkasztikus. *

* Tetszenek neki Yoi válaszai, nagyon is jól szórakozik rajtuk, ezt le sem tagadhatná. Nem feltétlenül reagál minden pontjára, viszont alaposan megjegyzi őket. Az újabb kérdésen jóízűen felnevet. * Csapda? Nincs benne semmiféle csapda. Az egész ajánlatom annyira egyszerű, mint amennyire annak hangzik. Látni akarom a következtetéseidet... tudni akarom, hogy az az örökké fürkésző szempár mennyi mindent fedezett fel rajtam... Ezért a kíváncsiságért még egy féltett könyvem sem nagy ár... Nem barbár kezébe adom, aki tönkretenné.

* A lány reakciója váratlanul éri. A dolgok olyan gyorsan történnek, hogy szinte már csak azt észleli belőle, amikor a földön köt ki. A szemei elkerekednek a meglepetéstől és a kisebb sokktól, úgy húzza magát hátrébb a felborult bútordarabtól. Yoi szinte rögtön fölé görnyed, a Doktor ugyanazzal a riadt pillantással néz rá. A tekintete akkor oldódik, amikor látja a tüzet, a vigyort... A rideg álca mögött tomboló érzelmeket. Eszelősen elvigyorodik, a torkának szegezett pengéről szinte tudomást sem vesz. * Lenyűgöző! Egyszerűen csodálatos! * Kiált fel csodálattal vegyes ámulatában. A hideg penge a nyakát érinti, a testén borzongás fut végig tőle, majd a tekintetében szétáradó érzelmek valamelyest tompulnak. * Élvezni fogom a pillanatot, amikor tényleg megpróbálod... * Megnyalja az ajkait. *

* Miután a támadója eltávolodott tőle, az asztala lapjába kapaszkodva feláll a földről. A félrecsúszott köpenyt nem igazítja meg azonnal, annál sokkal jobban leköti a válaszadás. * Pénzért? Az engem cseppet sem izgat... Minden kutató arról álmodik, hogy egy saját laboratóriuma legyen, beosztottai, korlátlan nyersanyaga... A kormány ezeket megadhatja, míg egy ilyen kis porfészek kevésbé. Valóban nem hülyék... de amíg a hasznukra vagy, nem ölnek meg... amíg tudsz újat vagy érdekeset felmutatni, életben hagynak... * Felállítja a székét, majd leveszi a szemüvegét és megtörli a lencséket rajta. * Persze mindez csak feltételezés... * Ismétli az elhangzott mondatot a saját mondandójához csatolva, a tekintetében pedig ravasz szikra villan meg. * Adtam neked néhány morzsát, ami alapján következtethetsz velem kapcsolatos információkra... Látod, milyen nagylelkű vagyok? Előnyt adok neked a mi kis játékunkban, persze csak ha részt akarsz venni benne... Természetesen még áll az ajánlatom. * Utolsó mozzanatként megigazítja a köpenyét, majd ismét helyet foglal. * Nem szabok határidőt, ha úgy érzed, elég dolgot tudsz, hozd be ide...

Nem vagyok agy mosott. Ártatlanokat nem bántok.... A parancsok, általában nem tévednek olyanokra akik ártatlanok, ha mégis így lenne.... hát..minden parancsban van valami kiskapu... a célpont sosem ártatlan.
* Szólt fel, de nem kívánt többet mondani, mert nem akarta állandóan megmagyarázni mit miért csinál. Sosem szokta.... most mégis ...talán csak azért teszi, mert a Doki más szemszögből néz mindent.... intelligenciája meg adott hozzá, hogy akár érdekes fejleményt adjon az egészhez. A következő mondatoknál kiérzi a Doki szarkasztikus szavait, mire kicsit érdeklődve emeli oda a tekintetét. Az egész helyzet úgy jön le ,mintha a férfi is valamiből úgy ábrándult volna ki.*
Aki itt van már döntött..az ,hogy helyes e...majd az idő eldönti. Az igazságnak lennie kell valahol... mi ketten más oldalról közelítjük meg ezt az igazságot, mint a többiek. Talán sosem értjük meg őket..ahogy ők sem a mienkét...bár..még a mienk is különböző.
*Zárta ezzel. Elgondolkodott azon amit mondott. Hogy Ethan....James ismeri csak igazán....s talán most Elis valamennyire, azt hogy mások követnék őt, még csak feltételezés. James mondja ki erre az áment.*
Ritka ,hogy úgy mondasz véleményt...hogy nem ismerted ki elégé a személyt.
*Vonja össze szemöldökét.*

*Csak figyeli a férfit, amint annak mimikája másodpercről másodpercre változik. Szavaira, majd ahogyan megnyalja az ajkát rideg pillantás a válasza. Vissza löki a földre.*
Komolyan mondtam. És én nem próbálkozom....ha elkezdem, befejezem....

*A feltételezés ennyiben maradt abba náluk. Ő megmondta mit tesz vele, ha ez a feltételezés életbe lép. S Doki ismerhette annyira, ha már így megfigyelte, hogy precízen és gyorsan teszi meg. Nem lesz menekvés. Szavaira most nem pillantott rá. Amíg a férfi vissza ült a helyére, ő szépen körbe sétálta azt az iroda részt és szétnézett a polcokon. Nem ért hozzá semmihez, csak nézelődött.*
A kihívás elfogadva... a játékban most egyszer részt veszek. Bár nem miattad....sokkal inkább a könyv, s annak tartalma miatt.
*Fordult kicsit felé. Végig mérte, elgondolkodott ismételten a hallottakon.*
Nem kapkodok. Majd hozom amint úgy gondolom elég helytálló. Úgy vélem úgyis itt leszel. Ha meg több lehetőséget, vagy édesgetést akarsz.... beszélj James-el. Ha kell kintről valami, és áldását adja rá...elhozom neked.
*Lépett egyet felé fürkésző tekintettel, mikor hirtelen torpant meg. Nyugodtan pillantott a másik oldalra, s pont emiatt, végül megfordult és arra indult.*
Azt hiszem a beteged felébredt. A beszélgetésünk itt ért véget.