Az igazság ára (Nyitott) [18+]

Ha valóban ez érdekel, akkor nem azokat kell nézned akiket én keresek meg. Szeretek csendben dolgozni.
Bizonyára a börtönökben egész kincsesbányát találnál. Ott elégé elterjedt ,hogy nagyobb hangon is végeznek valakivel, csak azért ,hogy területet tartsanak meg, és meg mutassák ki a vezető. Bár leginkább ez is taktika lehetne... manapság vannak akik szintén csendben dolgoznak...így nincs bizonyíték...és mégis mindenki tudja ,hogy ki tette.
*Észrevette ,hogy ismételten változott a mimikája. Bizonyára elgondolkodott.*
A kísérleteddel leginkább az lenne a gond, hogy első alkalommal nem tudnál precíz képet kapni, az meg ,hogy több életet áldozz ezért fel, az általánosságban, nem elfogadott.

*Csendben hallgatja ,s végig néz magán amikor elkezdi a férfi sorolni ,hogy a tartásából is kivette a dolgokat. Parányit elhúzza a száját, habár ez a maszktól nem látszik. Erre nem figyelt..... Amint megérzi a mutatóujjat a fejénél, majd a simítást meglepődik. Mozdulatlanul ül tovább, csupán a fejét hajtja le a föld felé, hogy leplezze a lepettségét. Apró sötét tincsei most elbújtatták arcának felső részét a külvilágtól, mialatt parányit bólintott a magyarázat végére. Méghozzá nem is akármilyen fegyver lehet.... ebben egyetértett vele.*
Hai!

Nem hiszem ,hogy minden apróságért téged hívnának... ahhoz meg van már a hírneved. A legtöbben , inkább megoldják maguk, mielőtt beállítanának hozzád. Nem azért ,mert a szakmádban rossz lennél, csupán tartanak attól amit nem ismernek. Ez emberi tulajdonság ,mindannyiunkban benne van, csak vannak akik tudják kezelni, vagy irányítani valamennyire.
*Az álmot már teljesen kiűzte a Doki a szeméből, így amint megint normális kerékvágásban érezte magát, nem pedig egy kölyöknek, be-be villanó képpel vagy érzéssel, kihúzta valamennyire ismételten magát. A fejét felvonta .*

*Bólintott ,majd úgy tett ahogyan mondták neki. Amint hátra fele próbálta kicsit mozdítani ,reflexszerűen megtorpant a mozdulatban s megremegett parányit a keze, de igyekezett nem mutatni semmit az arcán. Csak világos kék szemeiben tűnt fel egy kicsit ,hogy az előző mozdulat vége inkább fájt neki. Utána nem szólalt meg, csak csendesen hagyta ,hogy a Doki dolgozzon. Figyelte, érdeklődve követte tekintetével annak mozdulatait , legalább ezzel is elterelte a gondolatait, melyek időnként mélyen megzavarták. Volt már ,hogy az orvosiban járt. Főleg miután idekerült, s elkezdődtek a kiképzések, szinte mindennapos vendége volt a gyengélkedőnek és az akkori orvosnak. James edzései sokat segítettek, s látszott ,hogy Yoi jó diák volt, mégsem ment rögtön minden, és sokszor lett baja. Akkoriban az apja volt itt.... erre a gondolatra vissza emlékezett ,hogy ő is pont ennyire óvatos volt amikor leápolta. Gyengéd.... szinte észrevétlen, s nagy kezeivel bármit is csinált akkor, Yoi biztonságban érezte magát. Akkor is ha nem volt jó viszonyuk... vagy nem beszélt eleget vele..... Persze neki oka volt rá, érthető ha vigyázott a lányára, a Dokinak erre nem volt oka, így a nő inkább úgy gondolta ,hogy ez valami orvosi dolog. Erre halványan elmosolyodott, pár emlék üldözi. A balesete után már nem járt gyengélkedőkre, megtanulta ,hogyan legyen óvatos, apja halála után meg voltak más orvosok, míg nem került ide a Doki, de azoknál sosem járt saját sérülés okán.
Vissza pillantott rá a szavainál, arcáról a mosoly is tovaszállt, amint a jelenbe ért vissza.*
Valahogyan... sejtettem ,hogy nem fogsz mondani semmit. Nem a te dolgod, így nem avatkozol bele, ha nem jönne jól neked. Mivel igazából itt nem volt számodra előnyös sem ez, sem az a lehetőség, így ,úgy gondoltam, nem fogsz szólni. De igazából megtehetted volna.. mivel feltartottak, észrevehetővé lett az ,hogy nem vagyok ott. Nem így
terveztem.
*A végénél mivel beszélt s nem figyelt, egy apró szisszenéssel zárja a mondatott. Ezután lassan elveszi a kezét.*
Köszönöm.

Majd én is le fogom szedni idővel... Mondjuk azon kívül, hogy felöltözöm, más nem igazán történik ebben a helyiségben, de nem szeretem a megfigyeléseket. * Elfogadja a cigit, a szájéba fogja, de nem gyújt rá azonnal. Alaposan megtörli a kezét, csak utána szenteli a figyelmét a cigarettának és James-nek. *

Nem terveztem semmit... Később, ha egy kicsit elült a tömeg, akkor meg akarom beszélni a holnapit Bereniorral... Biztos információk nélkül öngyilkosság lenne belevágni. * A barátjára pillant. * Valamikor kora délután fogok indulni, mindenképpen gyalog. A menetet elég, ha én tudom... A következő két-három napban nem találkozunk majd nagy valószínűséggel...


Börtönök? Neeem... az nem igazán az én világom. Ott túlságosan könnyen szabadulnak el az indulatok, minden téren. * Felkuncog. * Amikor már odajutnék, hogy tanulmányozhatom, késő lenne. Egy tiszta munka során sokkal... jobb állapotú a minta is. Képzelj el egy darab húst, amit egy életlen, rozsdás késsel vágnak fel, és egy másikat, amit egy borotvaéles penge metsz ketté... A különbség egyértelmű.

Ha a kép nem is precíz, mindenképpen érdekes... lesz még alkalmam elemezni, ebben biztos vagyok. A kérdés csak az: kit? * Miközben Yoit hallgatja, a mosolya egyre szélesebbé válik. * Hmmm, és te hogy gondolod? Ismersz engem vagy csak egyszerűen nem tartasz tőlem? * Kérdez rá kuncogva. * Elég sokat társalogtunk az utóbbi időben, ráadásul ebből néhány alkalommal teljesen önszántadból...

* Miután végzett a kötözéssel, felegyenesedik és visszateszi a csomagot a dobozába. * Nem kell megköszönnöd. Most már kvittek vagyunk... Amikor Dave-ről kérdeztél és előrejöttél, logikára alapozva némi bizalmat szenteltél nekem. Ezt viszonoztam. * Pár pillanatra behunyja a szemét, majd megemeli a csomagjait. * Nézzenek oda, egy kevésbé előnyös oldalamat mutatom meg neked... a végén túlságosan megkönnyítem a dolgodat.

-Épp elméjű ember nem szereti, ha megfigyelik. *Mondja egy félmosollyal és ismét a cigijébe szív. Vissza lépdel Ethan mellé és egy hamust húz elő a zsebéből és az asztalra rakva hamuzik bele.*

- Ezt itt hagyom neked. Vedd amolyan ajándéknak. *Mondja határozottan, de még sem parancsolón. Az asztalnak támaszkodva néz barátjára.*

- Akkor a fürdőből is szereld le, vagy nézd át mert nálam mondjuk az is volt, de amúgy vannak olyan csajok itt akik kifejezetten élvezik, ha kukkolja őket. Na ők azok akik sose viszik neki vissza a kamerákat. *Mosolya egyre szélesebb és lassan teljesen elszívja a cigit. A hamusba elnyomva néz ki az ablakon.*

- Értem, mindenesetre én csak sok sikert tudok neked kívánni hozzá. Berinior a helyén van a térképen be tudod lőni a pontos helyét. Most így elmagyarázni se tudom. Elégé bonyolult helyre pakolta magát a kis zseni.*Gondolataiba mélyedve néz ki az égboltra és lassan pillant csak vissza Ethanra.*

- Vajon mi lehet Alexiaval? Hiányzik édes csilingelő hangja. Ha nem lennék ilyen vén és nem lenne a húgod, már rég ráhajtottam volna, de ezt te is tudod, de mint vita partner is hiányzik. *Mondja elmerengve.*

- Mindenképp meg fogjuk találni, és kihozzuk onnan mielőtt nagy baj lenne, és ne tudnánk megmenteni. *Mondja határozottan, eltökélten és barátja vállára teszi nagy lapát kezét.*

- Mindenben számíthatsz rám és a bandára is. Hiába csak civilek... már nem vagy egyedül. Nem kellenek a felesleges partizán akciók.*Jelenti ki mélyen Ethan szemébe nézve. Arca komoly és szigorú és aggodalmat is tükröz.*

*A műhelyemben vagyok és már felrajzoltam a falra amit majd díszítésként kiakarok festeni. Ez a hatalmas méretű alkotás leköti gondolataim, de mégis szárnyalnak. Segít feldolgoznom a történteket. Az alkotás körvonalai elégé kuszák és káoszt mutatnak másik számára, de számomra világosak és egyértelműek. Hamarosan hozzá is látok a festéshez ami szintén nem kevés időt igényel, de addig nem akarok ma elmenni innen, míg ezt be nem fejeztem. Ajkamba harapva bele mélyülve a festésbe állok a fal előtt és alkotok. Az se érdekel, ha közben kamerával figyelnek. Teljesen kizártam a külvilágot. Most csak a fal és én vagyunk számomra. A csend az én ihletőm. Gondolataim kuszaságát hűen tükrözi alkotásom, de mégis van benne valami rendszer. ( http://fc08.deviantart.net/fs71/f/2010/221/c/f/fantasy_art_by_callisto333.jpg <- Ez lesz a falon vagy http://us.123rf.com/400wm/400/400/xneo/xneo0808/xneo080800006/3503677-fantasy-space-nebula.jpg ő. Válasszatok melyik tetszik jobban.)

Az idő haladtával már azt se tudom mennyi lehet az idő. A háttér lassan kivehető, de a többi még koránt sem.*

Pedig úgy tűnt, szereted a hirtelen változásokat.... ott lenne elég.
*Nem volt nehéz elképzelnie amit a férfi mondott, hiszen ez alapvető dolog volt. Teljesen értette mire akar kilyukadni,s míg más megrázkódott volna tőle, ő csak figyelte tovább. Habár maga a kép, ahogyan az egészet elképzelte, egy pillanatra őt is megtántorította. Bár, amikor mondjuk kést használ, sosem ezeket figyeli. Leginkább gyorsan akar végezni, minél kevesebb fájdalommal.*

*A "Kit?" -re egy pillanatra határozottan és komolyan néz rá. Jelenleg tudja ,hogy a férfi csak mondja az egészet, bár azt nem tagadhatja ,hogy biztosan van egy része, amely megtenné...vagy csak az alkalomra várna. Ám ennyi erővel Daven is ugyan úgy megtehette a dolgokat, lett volna rá lehetősége. Látta ,hogy a mosoly egyre szélesebbé válik, a kérdésére meg felengedett. Kényelmes helyzetbe tette a kezét aztán rápillantott. Nyugodtan nézett vele farkasszemet a kék szemeivel. Őszinte volt.*
Mondjuk úgy ,hogy középtájt helyezkedem el. Nem tartok tőled, legalábbis nem annyira amit komolyan lehetne venni. Tisztában vagyok a saját képességeimmel.... Ám azt sem mondanám ,hogy nem ismertelek volna ki valamennyire, csupán úgy vélem, összetett személyiség vagy. Van ,hogy egy élet sem elég arra ,hogy kiismerd a normális embereket, nemhogy az olyanokat ,mint te. Ha már most kiismertelek volna, a játékunk túl hamar véget érne. Az érme viszont kétoldalú.
Kiolvastam minden könyvet ami az ittenieké.... te meg megosztottad a sajátod. Úgy vélem ez okot adhat arra ,hogy időnként kommunikáljunk egymással. Az ,hogy ez hosszabbra nyúlik, mint másoknál... talán azt jelzi, hogy úgy tudjuk passzolni a labdát egymásnak, hogy mindig van mit hozzá tennünk. Ha untatna téged, akkor nem ütköznék folyton beléd.

Nem baj...attól még köszönöm.
* Amint arrébb lép, ő is feláll, megmozgatja a többi végtagját. Most érzi csak kicsit ,mintha elgémberedtek volna parányit. Ránézet. Szavain elgondolkodott, megint egy másik oldalát mutatta meg a férfi. Így nem tévedett, ténylegesen elégé összetett személyiségről van szó. Halványan elmosolyodott a kijelentésre.*
Az csak nekem jó... nem igaz?
*Lehajolt és felvette a kis csomagot ami mellette hevert eddig. A jó kezével fogta meg ,majd vonta fel. Nem volt nagy, hiszen nem azért ment el akkor sem. Leginkább csak a fegyvere volt most benne.*
Azt hiszem, mindenkinek mást jelent az előnyös......
*Elgondolkodott a kijelentésén egy kis ideig, majd kihúzta magát s ismételten komolyabban pillantott még rá.*
Meddig kell rajta lennie?

Azért akad pár... hallottál már a sztárokról? * Kérdez rá felnevetve. Amikor a hamutál az asztalra kerül, fel is avatja. * Kösz, az enyém már úgyis... elhasználódott. Mielőtt indultunk volna, lesodortam az asztalról és fájó búcsút kellett vennem tőle. * Halkan felsóhajt. * Meglesz... majd a maga idejében.

Ami a helyet illeti, már tudom. A fontosabb pontokat megjegyeztem a térképről... * A húgára érkező megjegyzések hatására felvonja a szemöldökét. * Ha ráhajtottál volna, már rég halott lennél... Bár már felesleges hangoztatnom, így legalább kvittek vagyunk. * Lassan felkel a székéről, majd a támlára támaszkodik. * Tényleg meg akarom találni... de ha most kapcsolatba lépünk vele, akkor elvágjuk a lehetőségeit. Ha a kormány megtudja, akkor neki is menekülnie kellene, ráadásul imádja a munkáját, ezt te is tudod. Alexia egy bonyolultabb tervezést igényel majd. Neki nem mondhatjuk drámaian, hogy hallgass a szívedre, add fel a melódat és költözz vissza anyáékhoz. Ezt a részét te is ismered. Ugyanolyan makacs, mint régen volt... pont mint egy öszvér. Jut eszembe... Neki nem említettem a balesetedet. Nem sokkal utána kezdődött ez a katyvasz és onnantól kezdve a túl személyes témákat kiiktattam...

* Meglepődik, amikor James kezét a vállán érzi. * Hé, ne menjünk át érzelgősbe. Tudom, hogy ha a helyzet úgy hozza, akkor véditek a hátsómat, de ez az ügy egy ilyen lépést kíván meg. Ha úgy jobb neked, akkor adhatok egy mobilszámot, amin elérhetsz... de csak titkosított csatornákról hívhatjátok, különben nem engem találnak meg, hanem titeket. Eddig visszajöttem minden küldetésről, ez sem lesz kivétel az általánosság alól. * Hátbaveregeti James-t. * Tudod, amikor ilyen aggódó pillantással nézel, úgy nézel ki, mint egy tigris bőrbe bújt kismacska.


Attól függ, hogy milyen a hirtelen változás... Ha arra ébredek, hogy néhány kellemetlenkedő alak éppen kivégezni készül, az nem kedvező változás... ahogy például az sem, ha engem akarnak leszúrni, mert munka közben esetleg megcsúszott korábban a kezem. * Felkuncog. * Néha nagyon ügyetlen tudok lenni... remélem, te nem fogod megtapasztalni. * A hangjából érezhető, hogy itt szó sincs véletlen balesetekről... *

* Oldalra biccenti a fejét, érdeklődve hallgatja Yoit. Hirtelen mozdulattal fordul újból felé, látja az őszinteséget a szemeiben. Odalép közvetlenül elé, csak néhány centi választja el az arcától, úgy néz a kék szempárban. * Hmm, tényleg igazat mondasz, ez tetszik. Talán jobban is, mint hinnéd. * Beharapja az ajkát, mert ezt nem akarta kimondani, úgy távolodik el tőle ismét. * Lehet, hogy titkon, tudat alatt szeretném, ha megnyernéd a kis játékunkat... sosem tudhatod. * Felkuncog. * Jól látod, most éppen jó kedvem van... Végre megszabadultunk attól az átkozott kis lyuktól és lehet egy normális laborom. Ráadásul van egy önként jelentkező kísérleti alanyom is, ez ma elég a jókedvhez. Lehet, hogy este megünneplem valamivel...

Jó a következtetés... Valóban nem untat. Ami azt illeti, roppant érdekes társalgópartnerként tartalak számon. Tudsz követni, és kevés olyan téma van, ami túl idegen lenne neked. Nem tudom, hogy honnan jöttél, de előnyödre vált... legalábbis az én szemszögemből. * A nő kezére pillant. * Holnap reggel keress meg... lehetőleg ne túl korán. Megnézem, hogy begyulladt-e, a többit akkor meglátjuk. Egyelőre ne piszkáld és ne erőltesd a kezedet.

*Magában egy pillanatra eljátszik a gondolattal ,hogy megnézné, hogyan reagál a férfi egy ilyen "hirtelen" börtön helyzetre, de végül elveti az ötletet is arról ,hogy szóba hozza. Csak parányit megrázza a fejét.*
Nem hiszem, hogy jól járnál ha rajtam ügyetlenkednél.
* Tudta ,hogy a férfi még véletlenül sem rontja el az ilyeneket, de azt is kivette ,hogy színészkedni igenis tudna. Mégsem vette ezt fenyegetésnek, sokkal inkább egy kis érdeklődésnek a reakciók miatt. Ilyen szempontból már sok hasonlósággal találkozott a Dokival szemben.*

*Egy pillanatra nem érti, hogy a férfi miért is jött ennyire közel ő hozzá, de nem mutatja ki ennek jelét. Tudja ,hogy a Doki azt azonnal észrevenné, s nem akart ebben kockáztatni. Amúgy sem volt nehéz megtartania a "póker" arcot. Szavaira kék szemei egy kicsit összeszűkültek, de éppen csak egy pillanatra. Tartotta a farkasszemet.*
Nem szoktam hazudni.
*Ahogyan az néző őt, ő is elemzi a férfit, így amint egy kijelentése után beharapja az ajkát, nem kerüli el a figyelmét. Nem teszi szóvá, teljesen felesleges lenne. Amint eltávolodik tőle, még nézi. Szavaira halovány mosolyt enged s vállat von.*
Lehetséges... sosem lehet tudni. Bár ez megint új szemszöget ad a dolognak.
* Bólint a szavakra. Végül is igaza volt. Hiszen ez a hely a legtöbbeknek tényleg sokkal jobb. Tágasabb.. még az étkezde is! De a könyvtár... az ugyanakkora.... Erre egy pillanatra elkomorodott. Csak egy parányit. Aztán szüget ütött a fejébe a kijelentés és felkapta a fejét. Erről lemaradt.*
Ki jelentkezett rá? A... kísérletekre ?

Voltam én mindenfele már.Időként érdekes egy olyan elvont személlyel társalogni, mint amilyen te vagy.
* Indult meg, majd még megtorpant mellette. Bólintott a szavaira. Kicsit megemelte a kezét, majd biccentett és tovább ment. Másik kezével intett neki hátra.*
Nem kell félteni! Akkor holnap megyek! Lehetőleg addig ne üsd ki magad, ésszel a piával.

Attól függ, hogy mennyire vagyok ügyetlen... Ha elég ügyetlen vagyok, akkor csak én hozhatom helyre is a hibát. * Közli könnyed tónusban, mert részben igaza van. A másik orvos is képzett, viszont ő kevésbé megszállott, mint Dietrich. * Lehet, hogy nem szoktál hazudni, de nekem arra nincsen semmi garanciám... Legalábbis eddig nem volt. Szeretek biztosra menni, egy bizonytalan információért nem szoktam kockáztatni, ha nem hozza úgy a helyzet, hogy szükségesnek ítéljem meg.

* A kérdés hallatán felkuncog. * Hmm, érhető, hogy nem dicsekedett vele. Mennyit ér meg neked ez a tudás? * Felnevet rajta, majd csak egyszerűen legyint. * Nem kell magyarázkodnod, elárulom. Ethan Grey a jelentkezőm az ellenszer tesztelésre... Először nem értettem mit kezdeni ezzel a lépésével, de azt hiszem, kezdek rájönni a nyitjára... Épp csak pár apróbb részlet hiányzik vele kapcsolatban ahhoz, hogy pontosabb képet kapjak a motivációiról... * Megigazítja a szemüvegét. *

Szóval elvont vagyok? Lehet... vagy csak részletesebben figyelem meg a dolgokat magam körül. * Megemeli a dobozait. * Hmm, nem szándékoztam inni... esetleg egy pohár vörösbor vagy pezsgő... Inkább valami mással emelem a hangulatot. * Elsőnek lép ki a teremből. * Gondolom az utat már megjegyezted ezen a helyen is... * Meg kell állnia a kifüggesztett térképnél, hogy pontosan tudja, merre van az új labor és egyben a "körlete" is. *


* Elnyomja a még füstölgő csikket. * Megkíméltem... mondhatjuk így. Egyébként én a helyedben örülnék neki a helyedben... Ha átesne azon a sokkon, akkor könnyed mozdulattal lekapná a cipőjét, és elkezdene csapkodni vele a teljes erejéből... Mostanában tűsarkúkat hord. Amíg téged püföl, addig nekem lenne esélyem eloldalogni, hogy megússzam komoly sérülések nélkül. * Elmosolyodva gondol a húgára, majd csak felsóhajt. *

Igazából csak akkor lennél kiscica, ha nagy szakállad lenne... Úgy még azt is rád foghatnánk, hogy bolyhos vagy. * A fenyegetésen felnevet. * Tudod mit? A szavadon foglak, vigyázz. Ez éppen elég motiváció lesz ahhoz, hogy egészben visszajöjjek... de lehet, hogy megérné megviccelnem téged egy kicsit... * Itt egy pillanatra összeszűkíti a szemét. * Ott voltam a temetéseden és párszor meglátogattalak egy-egy cigire a sírodnál is, nem volt éppen vidám menet.

*Tekintette egy pillanatra rideggé vált. Az ügyetlenkedés oka folytán, valahogyan most az arca jutott eszébe, azt meg nem tudj rendbe hozni. S nem is lehet sokkal rosszabbá se tenni. Legalábbis Yoi így gondolta. Igaz, valószínűleg csak ő túlozta ezt el, de mivel szinte senkinek nem mutatta meg azóta az arcát, így ezt nem mondhatta senki neki meg. Ő meg megmarad ebben a témában a saját tudásánál.*
Van amit nem tudnál helyre hozni.
*Jelentette ki, végül karba font kezekkel bólintott.*
Ez egy átlagos és elégé logikus magyarázat. Elégé reális.

*Felvont a szemöldökét kérdésre, mintha azt sugallná ,hogy "Most szórakozol velem? ", ám nem kellet kimondania ,mert a férfi folytatta. Amint meghallotta ,hogy az új főnök jelentkezett egy pillanatra elgondolkodott. Még szinte semmit nem tudott róla, csak annyit ,hogy az alapvető bizalmat igyekeznek, igyekszik valamilyen szinten megadni neki...de azért még nem túlságosan mélyen. Egy normális ember azonban nem megy ebbe bele hátsó indok nélkül..... erre a gondolatra rápillantott a Dokira, de az úgy tűnt nem , mond többet.*
Embereken kísérletezni....* motyogta maga elé, majd elkomorodott. Eszébe jutott egy pillanatra valami, bár csak egy villanás volt.* ..... rajtad lesz a nyomás...az biztos... ha hibázol, akár ebből az egész helyből.....holtat csinálhatsz.
*Komolyan nézte.*

Az elvont egy kifejezés, ami nem minden esetben jelent negatívat. Természetesen, te úgy veszed fel ahogyan akarod. Ettől még nem változik meg a nézetem azzal szemben ,hogy ezzel tudlak még leginkább jellemezni.
*Vont vállat s még megtorpant az ajtónál. Reflexszerűen, mivel eddig is bőven beszéltek, rákérdezett majdnem ,hogy Piával ?Mással? , de végül nem tette meg. Félidőben megállt a mozdulatban.*
Csak holnap legyél észnél.
*Követte ki, majd a folyosón ment egy ideig s megnézte még vele a kiakasztott térképet és sorrendet.*
Természetesen tudom ,hogy mi hol van.... nem először vagyunk itt. De azt nem tudom ,hogy a zseni most hova osztott be.
*Nézte hosszan a sorrendet ,majd amint megtalálta a nevét, egy pillanatra felvonta a szemöldökét. A zsenike mindenkinek kiírta a nevét, szinte, de Yoinál ,csak ennyi állt. Yoi (maszkos).*
Nagyon humoros......
*Halkan érzéketlenül tette a megjegyzést ,majd a számra pillantott.*
Hm....

-Ugyan mi nekem az a tűsarkú. Amúgy se tud olyan erősen ütni. Amikor régebben megütött pusztán szellő legyintés volt. Azóta pedig, ha erősödött is, hát én is... szóval még a tűsarkújával se tudna komoly fájdalmat vagy sérülést okozni nekem. *Vigyorodok el szélesen elképzelve a jelenetet.*

-Ami pedig a sírom és a kijárkálásodat illeti, köszönöm, hogy legalább te meglátogattad, még ha nem is volt benne semmi. Hát elégé groteszk bele gondolnom, hogy kimehetek a saját síromhoz. Nem sok ember mondhatja el ezt magáról. Viszont tényleg bocsánatot kell kérjek tőled ezért a kis közjátékért, de nem akartalak belerángatni a dologba. Pont Alexia miatt, de belerángattad te magad, innentől kezdve pedig nem lehet bűn tudatom, hogy tönkre tettem az életed. *Mondom teljesen őszintén és magam elé nézek.*

- Nem mondom, hogy örülök annak, hogy itt vagy. De ennek oka pusztán annyi, hogy te üldözött vagy. Ha pedig ezt félre teszem... akkor viszont örülök, hogy itt vagy. Na de elég volt az érzelgősségből. Lényeg, hogy most már tudod rólam az igazat. *Mondom és elnyomom a második szál cigim is, majd újra Ethanra nézek.*

- Mit is mondtam neked mikor visszatértem egy partizán akcióról. Lehordtál, hogy mit képzelek magamról, hogy itt hősködök. Ekkor tudtam már, hogy mi jó barátok leszünk. De én akkor ott a betegágyon ahova parancsoltál azt mondtam neked. "Ne féltsen hadnagy... én elpusztíthatatlan vagyok." Ezek ellenére még te is elhitted, hogy elpatkoltam. Szóval jól sikerült a közjáték. *Vigyorodom el ránézve.*

- De nyugi... ez a vén csataló még mindig elpusztíthatatlan. Nem adom egy könnyen az életem, és az életemnek akkor lesz vége ha én azt mondom! De ezt tőled is elvárom barátom! *Újra vállára helyezem kezem és lassan felállva indulok az ajtó felé.*

- Na de hagylak pihenni. Megnézem a többieket, köztük Yoit felébredt-e már. *Mondom miközben a kilincsre helyezem kezem.*

*Szépen haladok a festéssel, de érzem, hogy egy kis pihenőre van szükségem, így a raktár felé indulok meg. Arcom és ruhám is tiszta festék foltos maszatos. Gondolataimban újra lejátszódnak az események. Arckifejezésem komor, komoly és távolság tartó most. A raktárba belépve veszek el egy doboz cigit és egy üveg bort veszek magamhoz úgy megyek vissza a műhelyembe. Fel akarom dolgozni az egészet, mert ez így nem lesz jó se nekem se a bandának. Minél hamarabb el kell fogadnom a tényt, hogy ebbe miként keveredtem bele. Nem az zavar, hogy belekeveredtem, vagy az igazság... hanem az ahogy ez történt.

~Talán igaza van Yoinak hogy olyan bő ruhákat hord és eltakarja magát. Túl sok itt a férfi és szemmel láthatóan jobban vonzom őket mint egy mágnes.~ Ezekkel a gondolatokkal térek vissza a műhelyembe és rágyújtva egy szál cigire bontom ki az üvegbort és semmivel se törődve húzom meg az üvegből. A falhoz állok ismét és folytatom a falfestményem. Csak remélni tudom, hogy hatalmas vásznam még sokáig megmarad és túl élve engem és a bandát hirdeti a fiataloknak, hogy itt voltam én is. A bort iszogatva cigizve folytatom az alkotást.*

Miből gondolod? * Végigméri a nőt. * Könnyedén lehet, hogy egy kicsit alábecsülőd a képességeimet... Csak azt nem lehet rendbe hozni, amit nem akarnak eléggé... * Ez egy újabb gondolatot szúr bele, méghozzá letaglózó erősséggel. A fejében egy gunyoros hang teszi fel a kérdést: Ezekszerint nem akartad Őt eléggé megmenteni? Érzi, hogy egy pillanatra görcsbe rándul a gyomra, és valahogy már nem is érez akkora vágyat a pihenésre vagy egy finom falatra. Inkább a labor. *

* Yoi kérdése hamar kizökkenti, újból felkuncog. * Ha az egész helyet nem is tudom magammal rántani, a kedves "főnököt" nagyon is könnyedén. Meglátjuk, hogy mi lesz a vége, de nem garantálom, hogy elsőre minden zökkenőmentesen megy majd. Erre csak akkor tudnék garanciát vállalni, ha már bőven benne lennék a kutatásba, nem csak stabil alapjaim lennének. Kár lenne érte... Egyrészt, mert ritkán találok olyan alanyt, aki nem fog kapálózni és tiltakozni, ha valami újat kell kipróbálni... Másrészt, előnyös lehet nekem, ha egy kicsit jobb szálak fűznek hozzá. Amíg főnökösdit játszik, addig hasznát veszem. * Közli egyszerűen a rideg tényt. *

Ennyire szeretnél megszabadulni a kötéstől? Vagy talán beloptam magam a szívedbe és értem aggódsz? Oh, milyen kedves... * A tónusa túlzottan, színpadiasan is drámai, amit hangos nevetése kísér. * Inkább... Inkább ne válaszolj, a tekinteted így is elég szúrós. A végén felnyársalna a mondandó, vagy egyenesen szíven ütne. Nem szeretem és nem is szoktam magamat úgy kiütni, hogy ne legyek magamnál. Régen csábított a morfium, de azóta néhány dolog változott. * Miután megjegyezte az utat, még egyszer Yoira pillant. * Akkor holnap reggel találkozunk... * Egyik kezével el tudja engedni a csomagjait, így távozva int a nőnek, majd elkanyarodik a saját részlege felé. *


Valószínűleg talál olyan pontot azzal a cipővel, ami neked is fájna... Túl kreatív a kishölgy, ezt le sem tagadhatom. Azzal a terroristával nőttem fel! * Viccelődik Alexiával kapcsolatban. * Gondolom sok mindent megmagyaráz... Ne kérj miatta a bocsánatot, ugyanezt tettem volna a helyedben, csak zsörtölődöm, ahogy egy vénemberhez illik. Gyakorlok rá, mert tervezem, hogy megöregszem egyszer. Önként ugrottam, amikor volt rá alkalmam... Lehet, hogy nem a legzseniálisabb döntés volt, de egy olyan jövőért, ahol nem kell attól tartanom, hogy a családom, vagy a gyerekeim sosem érnek haza vagy megpróbálnak a torkomnak ugrani... nos, megéri.

A körülményeknek én sem igazán örülök, de a találkozásnak feltétlenül... Kissé furcsa. Amikor először láttalak, azt hittem, valaki nagyon ügyesen készít maszkokat, de annyit nosztalgiázol, hogy nem lehet kamu. * Elmosolyodik. * Még szép, hogy lehordtalak... Igazából gyomorszájba akartalak csapni és csak azért nem tettem meg, mert anélkül is elég szarul voltál. * Karba teszi a kezét. * Túl jól sikerült... ezt el kell ismernem.

Ígérj meg nekem valamit. Bő húsz év múlva kint fogunk ücsörögni egy kertes ház verandáját, sört iszunk, és leszóljuk az arra járó fiatalokat... Ebből nem engedek. * Yoi említésére felvonja a szemöldökét. * Felébredt? Azt hittem, hogy konkrétan eltűnt... Pihenj te is egy keveset... * Köszön el a négertől, majd visszaül az asztalához. Összerakja a fegyvert, a megszokott tokba csúsztatja, most az asztalon hagyja. A darab már annyira hozzánőtt, hogy szinte mindig magánál tartja, főleg amióta menekülnie kellett első ízben... *

Nem becsülöm alá a képességeidet, habár még nem tudom pontosan ,hogy mik a korlátaid, de ... * itt hosszan pillant rá, komolyabban.* Azt tudom ,hogy ember vagy. És az emberek nem istenek, akár akarnak, akár nem. Azt hiszem, pont egy ilyen dolog miatt vagyunk most itt is.
*Azzal elpillantott. A maszkjának szélét piszkálta. Lassan leveheti...ez a gondolat kicsit megnyugtatta. Nem azért mert nem szerette viselni, de bizonyos időnként sokkal jobban szerette közvetlenül szívni magába az oxigént. Ismét látja a változást a férfin, de nem teszi szóvá.*

*Ismételten rápillant.* Remélem tudod ,hogy James jobban a fejedre fog nőni, amint elkezded a kísérletezést Ethanon. Nem véletlenül. És azt hiszem, ahogyan mondtad, ritkán kapsz ilyen alkalmat... jobb lenne ha vigyáznál az alanyodra.
*Ezt mondta de elkomorodott. Azért ennek nem örült.... nem találta jó dolognak ,hogy ilyennel kísérleteztek itt. Habár úgy tűnt ez kikerülhetetlen. A rideg kijelentésre összeszűkítette a szemeit, de most nem tekintett rá.*

* Szigorúan és szúrósan pillant rá, nem szólal meg, habár tudott volna olyat válaszolni ami talán tényleg zavarhatta volna a férfit. Mégsem tette, s ezt a Doki látta, mivel folytatta. *
Azt hiszem...tényleg jobb ha nem válaszolok erre. Leginkább sírva fakadnál....
Nem túl korán! Megjegyeztem!
* Amint elköszönt tőle, ő is intett neki ,majd még vissza pillantott s a szobája felé indult.
Hamar megérkezett. Miután letette a cuccát ,látta ,hogy James össze készítette még az övét is. Erre kicsit elmosolyodott, gondolt rá. Leszerelte a kamerákat, majd a fiókba tette. Ma már nem volt kedve ahhoz ,hogy odaadja a zseninek. Ráért. Amint mindenhonnan leszerelte, levette a maszkot és hátratúrta a rövid tincseit. Fáradt volt kicsit, elfáradt és fájt a keze. Elindult a fürdő felé, de figyelt arra ,hogy ne legyen vizes a kötés.*

* Miután elvált Yoitól, a Doktor egyenesen a laborhoz indul. Félúttól kezdve fütyörészni kezd, egy vidámabb dallam kíséri az útját. Amikor benyit az ajtón, leteszi egy székre a holmijait és végigsétál a pultok mellett. Végighúzza rajtuk a mutatóujját, szinte beleborzong a hideg lap kellemes érintésébe. Nagy levegőt vesz, az illatok ismerősek neki és kellemesen nosztalgikusak: nem az orvosi szobák jellegzetes gyógyszerszagát árasztják, hanem egy sokkal finomabbat. Átnézi a szekrényeket és ellenőrzi a tartalmukat, minél több mindent fedez fel az új részlegében, annál lelkesebb lesz vele kapcsolatban. Szinte gyermeki örömmel és rajongással rendezi el a saját holmijait a megfelelő helyükre, majd miután végzett a szobájába megy, hogy a ruháit és az egyéb apróságokat is elrendezze. Nem pakol mindent ki a dobozokból arra az esetre is gondolva, hogy ha költöznie kellene. *

* Utoljára hagyja a könyveket, amiket végül mégiscsak a labor mellett lévő iroda falán lévő polcra helyez fel ugyanúgy, mint az előző helyen voltak. Leül az asztalhoz, bekapcsolja a számítógépet, amin a régi kutatási jegyzetek egy részét kezdi ellenőrözni. *


Szerintem azért jobb, ha vigyázol vele... Tényleg csak egy jó tanács. * Felvonja a szemöldökét. * Az unokáimat? És nem engedsz belőle? Hajajj... Még barátnőm sincs, nem hogy gyerekem, szóval nagyon gyorsan rá kellene állnom a projektre, hogy tarthassam a részemet. * Megy bele a játékba. *

Bízom benne, hogy ha valami fontos dologról van szó, akkor tovább adod, vagy ideküldöd hozzám... Van egy elég erős tippem arra, hogy miért jött előre... de jobb biztosra menni. Hallottad a rádiót... akit találtak, nagy eséllyel lehetett Dave. Ha nem Yoi ölte meg, akkor a kormány emberei, ezért kell minél hamarabb kiderítenünk. Az utóbbi esetben sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint eddig voltunk... de ezeket felesleges részleteznem. Ugyanúgy tudod te is.

Yoi kemény... de ettől függetlenül figyelj rá. Valami gondja volt korábban azon a bizonyos gyűlésen. Attól, hogy erős, ugyanolyan halandó, mint bármelyikünk... csak máshogy mutatja ki a dolgokat. * Toldja még hozzá. *

* Miután egyedül maradt és elrendezett mindent, először leveszi a kamerákat, majd kirakja a kulcsszavas vázlatát teljes egészében a falra, ismét hozzátoldva néhány apróságot. A holnapi napon gondolkozik, így vár néhány órát. Amikor úgy gondolja, hogy már csökkent a sor a Zseni ajtaja előtt, ő is útnak indul a találkozó miatt. A megbeszélés csak pár percet vesz igénybe, aminek a végén leteszi a kamerákat néhány apróbb megjegyzéssel a srác számára, aminek a vége nevetés. *

* Amint ezen is túl van, zsebre tett kézzel kezdi bejárni az épületet, nem keres semmit, inkább csak múlatja egy kicsit az időt és mégsem a négy fal között kuporog. *

*Amint végzett a fürdőzéssel átöltözik egy shortba meg egy trikóba és úgy járkál a szobában. A karját nem piszkálta, vigyázta ,hogy ne legyen baja, ne legyen vizes. Még mindig zavarta a tudat ,hogy nem tudta mi történt.... hogy vették észre?
Aztán feladva ezt inkább, leült lassan az íróasztalához és elővette a könyvet amit a Dokitól kapott. Hátradőlt, kitámasztotta öklével az állát ,majd olvasni kezdett hosszan. Ebben elmerült és végre elterelte a figyelmét. Majd gondolkodik később azokon a dolgokon.*

*Bólintok Ethan szavaira csak ennyivel nyugtázom, hogy megértettem. Amint a folyosón haladok A tanácsteremhez érve lassan nyitok be és mikor látom, hogy üres Yoi szobája felé tartok. Nem sietek, de így is hamar odaérek szobájához. Bekopogok és várok válaszára.*

- Yoi drága itt vagy? *Kérdezek be.*

*A műhelyemben vagyok és a festést folytatom. Zenét kapcsolva iszok bele ismét a borba és állok vissza festeni. Nagy ecsetvonásokkal haladok, majd mikor a nagyja kész már vékonyabb ecsettel végzem az apró simításokat. A zene és a festés magával ragad. Kicsit oldottabb a bor miatt a hangulatom és nem érdekel ki hallja meg hangom. Énekem tiszta és kellemes hangzású, bár én mindig is utáltam az énekhangom, de most ez nem tud érdekelni.*

( https://www.youtube.com/watch?v=t9uBfqDwCgo )

"Bassza meg a hatalom nem hajtok neki fejet! Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet, megteszem, míg megtehetem, míg nem túl nagy a kár! Ésszel élnem nekem is muszáj!" *Szinte már fen hangon üvöltöm és tombolva dobom el az ajtó felé a festéket ami az ajtó melletti falon csattan. A dobás után kezembe temetem arcom és állva a fal előtt próbálok lenyugodni. A számnak lassan vége és vált a lejátszó a következő számra. A festményem mellett dőlök a falnak és lecsúszva ölelem át térdem. Fejem ráhelyezve igyekszem egyedül feldolgozni a történteket.*

( https://www.youtube.com/watch?v=IziVkiSTcxw )

*Az olvasásból egy mély dörmögő hang téríti vissza. Lassan pillant arra ,majd felsóhajt. Leteszi a könyvet és feláll. Az ajtóhoz lépked.*
Hol lennék ?
*Kérdezz rá ,majd félig kinyitja a takarót.*
Mit szeretnél ?
*Direktbe úgy áll ,hogy ne láthassa még a kezét. Nem akart este ezzel foglalkozni.*

*Hosszan nézett a férfira. Felvonta a szemöldökét ,hogy vajon honnan tud a sérülésről. Talán a Doki árulta be? Nem lett volna oka rá. Sóhajtott ,majd elállt az ajtóból ,hogy bejöjjön a férfi. Amint ez megtörtént becsukta az ajtót. Csak ezután sétált vissza a székéig s arra ült le. Úgy fordult ismételten a néger férfi felé.*
Nincs semmi baj. Dave elintézése gyors és csendes volt. Senkinek nem tűnt fel ,hogy én tettem ,és ezzel nem is volt gond. Messziről, gyorsan és észrevétlenül tettem.
*Magyarázta, s karba akarta tenni a kezét, mivel elfelejtette ,hogy éppen fájt neki, s csak a kisebb érzésre döbbent rá ,hogy ezt most nem tudja megtenni. Így kényelmesebben helyezte el.*
A sérülés nem nagy.. hamar meggyógyul, a Doki is ezt mondta... nem lesz ezzel gond.
*Vont vállat.*
Emlékszel , hogy említette egy bizonyos férfit nektek ? Dave vele találkozott... volna ,ha nem lettem volna gyorsabb..... követtem. Egészen messziig jutottam, ezért késtem.
Ott történt ez is.
*Emelte meg kicsit a kezét.*
De ura vagyok a helyzetnek. Nincsen probléma.... nem is kell aggódnod.

*Csendesen hallgatta s bólintott időnként. Most nem tett semmi többet hozzá, ráhagyta a férfira . Ha aggódni kívánt ráhagyta, elvégre nem dönthetett már ezekben.... meg..... azért kicsit időnként jólesett neki. Hiszen, bátyjaként, apjaként figyelt rá... még ha Yoi ezt nem is mindig viszonozta, de tisztában volt vele. A kérdésre bólintott egy parányit.*
Nem sokat sajnos.... nem eleget... de azt igen ,hogy tényleg túlságosan benne van a kormány dolgaiba... illetve azt is tudom ,hogy hol tartózkodik mostanság. Sőt.....
Sajnos nem igazán tudtam bejutni a helyre.....

-Értem...*Mondom ránézve és mély levegőt véve lassan felállok.*

- Nos majd a további információkat elmondod később. Pihenned kell, de mindenképp tudni akartam mi van veled. *Mondom őszintén és az ajtóhoz sétálok és megfogom a kilincset. Nem nézek vissza rá.*

- Azért örülök, hogy viszonylagos épségben vissza jöttél. Ha bármire szükséged van, vagy beszélgetni szeretnél bármiről... tudod hol találsz... bár azt is tudom, hogy sose jössz el. *Mondom az ajtóra nézve, majd kinyitva indulok kifelé.*

- Jó pihenést neked Yoi. *Mondom őszintén majd bezárom magam mögött az ajtót és a szobám felé indulok el. A műhely előtt megyek el és hallom a csattanást az ajtó mellett. Felvonom a szemöldököm, de nem nézek be. Biztos Elis van bent és ha ilyen haragos én inkább nem akarok a célpont vagy a box zsák lenni, így inkább tovább folytatom utam. Végül az edző terembe kötök ki és felhúzva egy ujjatlan kesztyűt kezdem el ütögetni a zsákot.*

*Még mindig tombolnak a gondolataim, de a festés szépen halad. A zene hangosan szól a cd-s magnóból én pedig vele éneklek tovább. Bele bele iszok az üvegborba. Nem tudom mihez kezdhetnék magammal. Fáj, hogy a szüleim halottnak hisznek, vagy eltűntnek, de még se keverhetem őket bajba... ha pedig a kormány emberei hurcolnak el kísérleti patkány leszek én is. Mindenképp fel kell dolgoznom és ezt a magam módján teszem csendes magányban.*

- A tudatlanság boldogít... most érzem azt ez mennyire igaz...

*Bólintott miután meghallgatta a férfit. Elgondolkodott egy pillanatra, mert tudta ,hogy azzal ,hogy bezárkózik nem mindig add örömre okot Jamesel szemben. Pedig talán egy ideje szinte ő volt az egyetlen ember akiben igen csak megbízott. Amint az ajtóban még vissza szólt a férfi, odasétált, az ajtóhoz állt amint kiment.*
Köszönöm....

*Tette még hozzá a nagy négernek habár most sokkal kedvesebb tónusban,majd amint az elment becsukta az ajtót. Vissza sétált... félre tette a könyvet, és elment lefeküdni. Hátha sikerül elaludnia.*

/ugrás történik, mert mindenki szét széledt és egymagában az embernek nem jó játszani:D Ugrok a másnapra srácok./

*A nap további részét az edző teremben töltöm és ütögetek és súlyokat emelgetek. Nem igazán van más dolgom jelenleg mint, hogy formában tartsam magam. Egész sokáig lent maradok és olyan este nyolc körül megyek vissza a szobámba. Vacsorázni nem igazán van hangulatom, így lefürödve be is dőlök az ágyba. Másnap reggel ébredek csak fel és kómásan botorkálok a fürdőbe és megmosva arcom öltözöm fel. Már felöltözve, de még mindig kómásan sétálok le az étkezőbe és ott veszem magamhoz az éltető kávét. Nos igen ezt infúzióval lehetne belém tukmálni. Főleg ilyenkor reggel.

Ahogy beérek az étkezőbe konyhás nénik már nyomja is a kezembe a bögre kávét és megyek le a hangárba ami ismét általános dohányzó lett. Egy cigi keretében iszom meg a kávém. Ethanra gondolok, hogy vajon már elindult, vagy még itt van-e a bázison. Azt mondta gyalog megy így még a motorok számából se tudok következtetni itt van-e még. Bár lehet kocsival vagy tényleg motorral jobban járt volna, ha menekülésre kerül a sor. Gondolataimba merülve szívom a cigim, és iszom kávémat.*

*Még aznap sikerült befejeznem a képet amit a falra festettem. A festés közben nem egyszer bekönnyeztem, vagy épp sírtam, de minden esetre nem tudom mikorra fejezhettem be. Valószínűsítem bealudhattam mert a műhelyemben ébredek a sarokban kuporogva.*

- Szép vagy Elis... *Mondom magamnak megdörzsölve a szemem és érzem tüdőmben, hogy ismét sokat szívtam. Felköhögve állok fel. Látom, hogy az ecseteim kimostam és a festékem is el lett pakolva.* - De hova? *Teszem fel magamnak az igen roppant nagy kérdést, de úgy vélem később megkeresem. Most túlságosan is álmos vagyok még. Felállva nézem meg tegnapi művem, ami nem igazán tetszik ma már, de nem fogom átfesteni. Van még elég hely a falon és a motorokon. Majd ha azokkal kész vagyok és még mindig nem tetszik majd átkenem. A zenét kikapcsolom.*

- Ez is ment egész este... *Jegyzem meg magamnak és nem tudom miért de az az egy üveg bor talán még több kárt tett, mint amikor Ethannal borozgattunk és söröztünk.*

- Nem bírom a piát... jobb lenne, ha rájönnék a határomra... *Jegyzem meg magamnak elhúzva a szám és azt az egy üveget a kukába suvasztom el. Kicsit hasogat a fejem, de annyira nem, hogy ne tudjak lemenni az étkezőbe. Ám előtte a szobámba megyek lefürdök és átöltözve törölközővel a fejemen megyek le. Kedves Konyhásnénik a kezembe nyom egy nagy adag kávét és egy gyógyszert amihez hozzá fűzi, hogy fájdalom csillapító. ~Na ő sejt valamit.~ Toldom meg gondolatban a dolgokat és az egyik asztalhoz ülök le az egyik sarokban. Nem sok hangulatom van másokhoz, de egyből megrohamoznak és a motorokról panaszkodnak.*

-Nem jó a visszapillantóm... -Megnézem *Nyugtázom csak most hagyjanak békén.*
-Be ragad a gázkar... -Jó oké...
-Folyik az olaj... -Rendben...
-Mikor fejezed már be a festést? -Majd...

~Öcsém hogy mindenki most talál be... Hagyjatok már az ég szerelmére...~ *Toldom meg mondataim gondolatomba és mikor végre egyedül hagynak homlokom megmasszírozva érzem, hogy lassan hat a fájdalomcsillapító és a kávé.*