Living Hell (Nyitott) [+18]

*Kicsit kuncog Ethan okfejtésén.* -Igen a puszta aggodalom nem hozott vissza még senkit, de viszont a szeretet egyfajta megnyilvánulása. Ezt azért vedd számításba. Ha nem aggódtam volna érted akkor valószínű el se jöttem volna utánad. Tény "feleslegesen" kevertem magam bajba, de engem ez már nem érdekel. Veled, melletted vagyok. Nekem az az ami számít. Tudom, hogy életben vagy még ha leharcolt állapotban is. *Mondja teljes nyugodtsággal és közelebb lép Ethanhoz. Ő is átkarolja és úgy hallgatja a logikai láncolatot.*

- De melyik ember vetette volna magát alá ennek? A fegyencekből csinálták volna? Legyen hasznuk a társadalom felé? Ez etikailag elégé kifogásolható. Fegyver... egy élet sose tekinthető fegyvernek. Gyilkosokat átváltoztatni ilyen szörnyekké? A családnak lehet elégtétel, de egyáltalán nem etikus. Lehet annak a gyilkosnak is van családja akik haza várják, de a gyerekeinek esélyük sincs újra látni... szóval etikailag ez totálisan támadható dolog. *Nagyot sóhajt.*

- Mindegy már miért hozták létre őket... vagy miként nézünk rájuk... ezt akkor sem úszhatják meg azok akik elkövették. Itt civil életeket veszélyeztettek és jó páran áldozatul is estek. Sevensont ezt jól láthatóan nem rázta meg, de a Dokit legbelül igen. Ez a nagy különbség kettőjük között... De menjünk. A többiek már biztos várnak minket. *Mondja és felnézve Ethanra lábujjhegyre állva ajkaihoz tapasztja sajátjait egy utolsó csókért, mielőtt tényleg vissza mennének, ugyanis a többiek előtt ezt még nem igazán kellene felvállalniuk. Lassan szakad el és néz a férfi szemeibe.*

- Nem tudom, mennyire osztod a véleményem. Egyenlőre a többiek előtt, még nem kellene felvállalni ezt a dolgot, ami kettőnk között van. *Jegyzi meg miközben lassan szakad ki karjaiból és lép a vasajtóhoz és indulnak meg együtt lefelé.*

*Hallgatja őket és hallotta Stevenson utolsó mondatát is, de nem lépett vissza, mert csak behúzott volna neki egyet. A saját kis "szobájukban" vannak mikor újra megszólal. Az ágyra ülve, ahol eddig is ült, némileg kényelembe helyezi magát és úgy néz a Dokira.*

- Megvédelek, mert a barátom vagy... a bajtársam ha így jobban tetszik. Ilyen a természetem és ez ellen nem tudok és nem is akarok küzdeni. Ki fogok innen mindenkit juttatni. *Mondja határozottan és utána Yoira pillant. Mély levegőt véve bólint, hogy menjen nyugodtan a fürdőbe. Sejti, hogy a maszkot akarja levenni, de előttük úgy se fogja. Nagyot sóhajtva néz ki az ablakon.*

- Doki... őszinte leszek hozzád. Veszteség nélkül innen nem fogunk ki jutni... de ha már el kell veszítenünk valakit, akkor az inkább én leszek... Neked be kell fejezni az ellenanyagot... Yoi előtt ott az élet ahogy Ethan és Elis előtt is. Nem mellesleg neked ott van Lien... Akármit mond Stevenson... míg él apa kell neki és hozzád ragaszkodik a legjobban... Szóval ezt senkinek se mond, de ha dönteni kellesz ki marad a szigeten... én már tudom ki lesz és ezzel vitába se szállhattok. *Hangja komor és őszinte. Kimért és ellentmondást nem tűrő és mindenek előtt komoly.

* Stevenson megjegyzése... nem sok kell, hogy visszaforduljon és minden erejét összeszedve bemosson neki. Beleharap az ajkába, nem zavarja az sem, hogy kiserken a vére. Amikor kezd megnyugodni, csak lenyalja, majd hangosabban kifújja a levegőt. * Rohadj meg... * Szűri csendesen a fogai között, mint egy utolsó lezárás. *

* Amikor beérnek a szobába és Yoi a fürdőszoba felé megy, csak bólint neki. Habár szívesen megnézné maszk nélkül, rátörni az ajtót még sem lenne túl... esztétikus ebben a helyzetben. Kiépített egy minimális bizalmi szintet, amit felesleges lenne lerombolnia egy elhamarkodott lépéssel. Lienre pillant, csak utána néz ismét a négerre. Miközben hallgatja, felvonja a szemöldökét. * Nem rémlik, hogy beverted volna a fejedet... * Közelebb lép hozzá, a tenyerét a néger homlokának támasztja. Hirtelen kapja el a kezét onnan, a tenyerére fúj. * Ahogy sejtettem, túl működött. * Felnevet rajta, csak arra ügyel, hogy a gyereket ne keltse fel. *

Tudod, a humoromat Stevenson kiirtotta fél perccel ezelőtt... úgy hogy jól figyelj. Az ellenszer hamarosan elkészül, mindenünk megvan hozzá, legalábbis többé-kevésbé. Senkit sem hagyunk ott... ha mindenki ennyire meg akarsz menteni, akkor kalkuláld bele magadat is. Lehet, hogy én tovább mennék, de a többiek nem hagynának téged ott semmilyen körülmények között. Vigyázz a seggedre, különben az egész csapatot magaddal rántod, remélem ezzel tisztában vagy. * Behunyja a szemét, majd halkan felkuncog. * Ami Lient illeti... ha ez az egész lezárult, el kell majd tűnnöm... Egy gyereknek nem feltétlenül jó, ha nem lesz esélye barátokat szerezni, vagy iskolába járni... Bárki bármit mond, Lien ugyanolyan kölyök, mint a többi. * Halkan felsóhajt. *

Szedd össze magad és ne ilyesmiken gondolkozz... inkább azon agyalj, hogy mihez kezdesz, ha innen kijutottál. Mellesleg... ha annyira meg akarsz halni, akkor tedd tisztességesen és repíts golyót a fejedbe. Kevésbé mocskos, mint előre megrendezett mártírságként odadobni magad. * Közli szúrósabb tónusban, miközben megigazítja a szemüvegét. Nem James halálát kívánja, éppen ellenkezőleg. *

Meglepődnél, ha tudnád, hogy mennyi önként jelentkező lenne rá... Nagyon sok elvakult katona van a seregben és mellesleg, be lehet mutatni elég kecsegtetően ezt a helyzetet is. Ember feletti erőre teszel szert: gyorsabb leszel, erősebb... nem érzel fájdalmat és bizonyos szinten halhatatlan leszel. Ha csak ezt a részét veszed figyelembe, szerintem nagyon jól hangzik... azt nem feltétlenül tennék hozzá a projekthez, hogy te már nem te leszel, hanem egy félig oszló hulla...

Etikailag kifogásolható, ahogy mondtad is... de a háborúk is, vagy a terrorizmus. A kormányok sosem játszanak tisztán. Olyanok vagyunk a szemükben, mint a játékkatonák a szőnyegre hajítva... még csak arra sem veszik a fáradságot, hogy sakkbábukként mozgassák a sereget, ez a kísérlet is azt bizonyítja... Akinek lenne annyi esze, hogy tudjon bármit is kezdeni a külpolitikával, azokat régen kitúrták a köreikből. * Bólint. * A felelősök ezt már nem úszhatják meg...

Ami a Dokit illeti... valamit titkol előlünk. Az előző munkájánál valószínűleg jóval több köti ide és a kísérlethez... de jelenleg nem ez a legfontosabb információ, amit ki kellene derítenünk. * Amikor a nő odahajol hozzá, elmosolyodik, majd viszonozni kezdi a csókot. Miután elváltak, hagyja kicsúszni a karjai közül, követi őt az ajtó felé. * Ha nem említjük, akkor is tudni fogják... viszont valószínűleg elterelné a figyelmüket, ha ennél nyíltabban mutatnánk bármit is. Nem hiszem, hogy titkolnunk kellene, de ez nem a megfelelő hely és az idő...

* Hagyja előre menni Elis-t, a nyomában indul lefelé a lépcsőkön a tőle telhető leggyorsabb tempóban. Bár hallotta a kiáltást korábban, tudja, hogy már túl késő lenne odaindulni... Amikor valaki sikít, már mindegy. Mielőtt az ajtó becsukódna mögötte, egy utolsó pillantást vet a közelgő fekete felhőkre, amik hatalmas vihart ígérnek az estére. *

*Egy olyan 10-20 percet tölt bent. Megmossa többször is az arcát, majd megtörli, s leül. Elgondolkodik, kicsit pihen, vesz pár mély levegőt. Csak ezután áll fel , vissza csatolta a maszkot ,majd kiment. Lemaradt a beszélgetésről, de nem gondolta ,hogy olyan súlyod dolgok lehettek. Nem sokára ahogyan a másik két veszett madár is belépet, intett nekik. Majd kereset egy pokrócot, s azt tette Lienre óvatosan, csak azután ült le, aprót sóhajtott. Hátradőlt, falnak támasztotta a hátát, úgy nézte a csapatott.*
Láttatok valamit ?
*Kérdezett rá Ethanéknál. Észrevette, még ha nem is jegyezte meg, vagy mutatta ki ,hogy Elis is sokkalta nyugodtabbnak tűnt...sőt. Mondjuk, ez akként, ahogyan kimentek ,nem is volt olyan meglepő.*
Mikorra tervezitek, hogy elmenjünk a túlélőkért ? Jó lenne bekalkulálni.

*A doki szavaira nem kicsit lepődik meg és felhúzza a szemöldökét.*

-Mit fogok tenni ha innen kijutok? Először is szét kúrni a segged amiért ezt mondtad. *Néz a Dokira felhúzott szemöldökkel kaján vigyorral, majd csak mély levegőt véve vakarja meg kopasz tarkóját. Folytatni nincs érkezése, mert Yoi jön ki a fürdőből és csak rápillant.*

- Pihenj le egy kicsit jó? *Kérdi ránézve ahogy Lient takarja be. Ezután lép be Ethan és Elis. Alaposan szemügyre veszi őket és látja, hogy némiképp megkönnyebbültek, de nem szól semmit. Inkább örülnie kellene, hogy Ethan talált egy lányt, aki megtudja neki adni azt amire minden férfi vágyik.*

*Bólintok Ethan szavaira és a lépcsőn lefele haladva kicsit csendesebbé válik. A szoba ajtajához visszatérve nyit be lassan és halkan. Látja Lien alszik és a többiek is itt vannak.*

- Bocsánat ha sokáig elvoltunk. *Mondja csendesen és ekkor jön Yoi kérdése, de nem igazán felé irányul. Ő csak egy mester lövész jelenleg. Az ágyra ül le Lien mellé aki most nyugodtan alszik. Finoman simítja meg a hátát.*

- Megnéztük a lehetséges útvonalakat a tetőn, de majd ti eldöntitek mi legyen, én nem igazán vagyok taktikus. Megcsinálom a feladatom amit kiszabtok rám. *Mondja határozottan.*

*Ethanra pillant és nagyot sóhajt a dolgokon.* -Yoi... dőlj le. *Mondja ismét és felállva az ágyról az ablak mellé lép és a falnak dönti a hátát.*

- A túlélőkért mindenképp elmegyünk. De ez sok mindentől is függ, hogy mikor és hogyan. Kezdve azzal,hogy ismét kapcsolatba kellene lépnünk Alexiával, hogy többet tudjunk meg esetleg a fertőzöttek útvonalairól.

Hmm? * A Doki oldalra biccenti a fejét, és felvonja a szemöldökét, majd felnevet. * Tudod... drága, egyetlen James-em... Már elég sokan ígérgették, mégsem okoz gondot az ülés. Ajánlom, hogy egészben kikeveredj innen, különben nem fogod tudni tartani magad a szavadhoz... Nem szeretnék hazugként búcsúzni. * Habár még tudna hozzáfűzni a témához, nem teszi, mert a többiek is felbukkannak. Nem foglalkozik különösebben velük, inkább a korábban előkészített mintáihoz lép, hogy ellenőrizze őket a mikroszkóp alatt. Míg a munkája köti le, nem kommentál, csak hallgatja a többieket. *

* Amikor visszaérnek a terembe, Ethan először végignéz a többieken. Habár nem mutatja, azt próbálja kideríteni, hogy kit milyen szinten befolyásolnak a körülmények, mennyire terhelhetőek még az emberek. Az ajtóhoz legközelebb eső székre ül le, mielőtt megszólalna, kicsit kifújja magát. * Az első megállapítás, hogy a tető cseszett magasan van... * Majd szinte azonnal komolyabbra fordítja a szót. * A túlélőkhöz a legegyszerűbben a medencéknél juthatunk el... Nem vittem fel távcsövet, de anélkül is látszik egy "apróság"... a fertőzöttek nem tudják használni a létrákat, illetve nem tudnak úszni, tehát a medencék medrében csapdába estek... Van rá esély, hogy könnyedén átlavírozhatunk közöttük, de ez először mindenképpen egy próbát igényel majd. Vaktában puszta tézisre alapuló tervet követni egyet jelentene az öngyilkossággal. Ha nagyon lassan haladunk, az út akkor sem telik többe oda másfél- két óránál...

Ha elérjük a hotelt, lesz egy kis időnk kifújni magunkat, illetve megvárhatjuk, amíg a korábban csapott zaj miatt lenyugszanak a kedélyek. A feladat neheze innen jön. Olyan helyet kell keresnünk, ahol a hajók is közlekedhetnek, de a part ezen részén annyira sekély a víz, hogy egy egyszerű motorcsónak is megfeneklik... Két út jöhet szóba leginkább, de mind a kettőnek megvannak a maga buktatói. Vész esetére mind a kettőre fel kell készülnünk. Az egyszerűbb és rövidebb út újból átvágni a medencéknél, csak a másik irányba kerülve, így a gondnoki szállás mellett kijuthatunk a partra... Előtte mindenképpen ellenőrizni kell a partot, mert a víz alatt könnyen lehetnek fertőzöttek...
A másik út hosszabb és kockázatosabb, de még mindig szóba jöhető opció... A hoteltől dél-nyugatra van egy kisebb vízmosás a sziklában, ott leereszkedhetünk az útra, ami szintén kivisz minket egyenesen a parthoz. Ezt a szakaszt két oldalról szikla szegélyezi fölé nyúlnak a fák ágai is, így könnyebben üthetnek rajtunk...

Egyelőre ezek a lehetőségeink... Holnap újból fel kell mennünk megnézni, mert ma éjjel vihar lesz. Egy útra dőlt fa vagy leomlott épület könnyen befolyásolhat mindent. Az elsődleges célunk kapcsolatba lépni valahogy a hotelben lévőkkel... Ők megfelelő pozícióban vannak ahhoz, hogy esetleg fedezzenek minket, amíg megtisztítjuk magunk előtt az utat a bejáratig.

*Ült s nézte a többieket ,most ismételten hűvösebb kék szemeivel. Úgy tűnt az előző pár óra, kezdett leülepedni benne, vagy csak lefárasztotta. Igen... fárasztó volt őszintének és kicsit nyíltabbnak lenni. Az orrnyergénél masszírozta kicsit meg a bőrt, mialatt hallgatta őket. Mind James, mind Ethan szavaira rábólintott egyes részleteknél. Végig gondolta az útvonalakat, még így, hogy csak szóban mondták neki el. Már amennyit megfigyelt a környező vidékről, egészen el tudta képzelni, és fejben lelogikázni az egészet. Fejét a falnak döntötte ,mialatt keze karba fonódott maga előtt, s most a plafont kezdte vizslatni. Számolt fejben.*
Az opciók kivitelezhetősége, a számoktól is függ. Attól ,hogy mennyien kívánjuk ezt véghezvinni, mivel minél többen vagyunk, annál lassabbak, s így ezt az eshetőséget is figyelembe kell vennünk.
A medencéknél egyetlen probléma, hogyha belejutnak, ami szintén megtörténhet anélkül ,hogy nyakukat törik, akkor oda mi is be vagyunk zárva, míg el nem jutunk a létráig. Ha az "alap kísérleti" fajt nézzük akkor ez még jó időzítéssel megoldható, de ha olyan is van ami bőven gyorsabb...és ott lep meg minket, úgy vélem az esélyeink sokat romolnak.
*Pillantását lassan húzta végig a többieken. Élénk kék szemei élesen értették meg ,hogy szavai jól átgondoltak. Ettől függetlenül, nem kívánt senkit itt hagyni. Nem azért jött el.*
Stevensontól nem sokat tudtunk meg..csupán ,hogy van tovább fokozott kísérleti alany... vannak mutálódott fajták, melyekből egyet láttunk.

*A másiknál nem kell újra közbeszólnia, mivel Ethan elmondta... rajtuk üthetnek könnyedén a fákról. Természetesen, itt már a többi is figyelembe lett véve. Lassan felállt, eltolta magát a faltól. Habár Lienen kivül, még mindig ő volt a legalacsonyabb, mint ahogyan mindig, most is kihúzta magát, s határozottságától, tartásától így is nagyobbnak tűnt. *
Majd én ellenőrzőm a területeket. A partot, és/ vagy az erdős részt.
*Remélte nem kell elmagyaráznia miért gondolja így, mégis, elmondta mielőtt akár James szóvá tehette volna. A néger felé emelte egy kicsit a kezét, jelezve ,hogy hagyja rá. Így nézett tovább a főnökre.*
Megsérültél, Elis szükséges,mint lövész, Doki fontos ,hogy Lien mellett legyen. James meg a hátvéd... mellesleg, nem bántásképpen, de lassabb is. Jelenleg én vagyok ahhoz elég gyors, és ilyen szinten tapasztalt ,hogy menjek. Jövök..megyek, figyelek.
*Mondta ,majd leemelte kezét s fél oldalasan pillantott vissza Jamesra. Komolyan fürkészte ,majd szemeiben megenyhült valami. Eszébe jutott amire kérte...vagy parancsolta. Bólintott.*

* Az egyik sarokhoz ment, majd leült a földre. Habár voltak székek, de egyik sem volt olyan kényelmes ,hogy huzamosabb ideig rajta tudjon maradni. Még hallgatta őket s benne voltak a látómezejébe, de pihenni kívánt. Kellet.. mert figyelemre volt szüksége a feladatokhoz.*

*A férfi komoran ült az erkélyen és iszogatta a teáját. Hosszan nézte, ahogyan a sötét felhők eltakarják a maradék napot is ,mely már amúgy is vándorolt saját tájára ebben az órában. Amint letette a csészét elgondolkodott. Latolgatta ,hogy mit tehet majd a következő napokban és mivel tudja teljesen megszilárdítani a helyét a túlélők között. Robbantania kellet azt a csoportott, mert jelenleg, egyezés ide vagy oda, túl nagy veszélyt jelentettek neki. De meg kellet találnia a tökéletes láncszemeket ahhoz ,hogy bomlasztani tudjon... elég csak egy keveset....és utána a többi megy a maga útján. Ahogyan ezen töprengett, messziről a süvítő szél mintha vonyítást hozott volna. De nem állaté volt, legalábbis nem a megszokotté. Elliot elvigyorodott ahogyan hallgatta, "teremtményei" énekét.*

Elnézést, nem fogalmaztam eléggé egyértelműen... Kivételesen tekintsetek el tőle, de nagyon fáradt vagyok. Nem mi megyünk a medencékbe, hanem a fertőzöttek. Pontosabban már benne vannak... de még nem elég ideje ahhoz, hogy a testben megtörténjenek bizonyos változások, így nem lebegnek a víz tetején, hanem az alján ácsorognak. Nem tudnak kijönni, legalábbis távolról úgy fest... ezt kell majd ellenőrizni. Természetesen itt csak az egyszerű "zombikról" van szó, nem a továbbfejlődött egyedekről. Felesleges energiát pazarolnánk azzal, ha be-ki ugrálnánk... 

Értem az érveidet a felderítés mellett... de egyelőre még felesleges ennyire belemennünk a részletekbe. A vihar átformálhatja a teljes tervet. Előtte nem szükséges ellenőriznünk, mert a az utak nem biztos, hogy járhatóak lesznek később is. Puszta kíváncsiság miatt embert kockáztatni a bolondok hobbija.

* Elis-re pillant. * Járművel közlekedni legalább annyit tesz, mint trombitát fújni és sikítani, hogy egyetek meg. Bármennyire jó szerelő vagy, a motorok nem teljesen némák... Ha nem lenne üres a tank, akkor is első körön menesztenénk őket... Ráadásul: egy fuvarban nem tudtok kivinni mindenkit a parthoz sem innen, sem pedig a hoteltől. A túlélők felét bezárni és közölni velük, hogy oldják meg egyedül a kijutást, gerinctelenebb, mint falhoz állítani és lelőni őket, hogy egy drasztikus példát említsek. A motor által keltett zajok miatt nem lenne esélyünk többet fordulni.

Rád a tetőn lesz majd  szükség, és valószínűleg James is fent lesz. * Elnyom egy tompa ásítást. * Ha holnap meglátjuk, hogy mennyire járhatóak az utak, akkor tudni fogjuk, hogy melyik ösvény megtervezésébe fektessünk nagyobb energiát... illetve könnyen lehet, hogy nem ez lesz a kiindulási pontunk, hanem a hotel. Valószínűleg kisebb csapatonként kell majd haladni...

Azt elfelejtetted, hogy a tervezésbe kénytelen leszel bevonni a kedvenc kis barátunkat is... * Szól közben a Doki. * Nélküle nem nyitják ki a kapukaaaat... * A hangja egészen dallamos, szinte nevet, miközben tovább ügyködik a pult mellett. *

*Bólintott, majd megrázta a fejét.*
Természetesen így más.... de egy kérdést még megengedsz mialatt lepihensz?
*Kérdezte a férfi felé pillantva most teljesen. Hosszan nézte, kicsit összevont szemöldökkel.*
Hogy akarod őket a medencékbe csalni? Hússal?

*Azután inkább csak hallgatja amint beszélgetnek ,és az egész eljut valahová. Ismételten egyetértően bólintott.*
Természetesen nem mostanra gondoltam, jelenlegi helyzetben, nincs okunk arra ,hogy kimenjünk. Mivel, még nincs egyeztetve semmi, s ahogyan mondtad a vihar megváltoztathat.
*Pillantott Ethanra ,majd végig ment a tekintette a társaságon. Jamesen... Elisen akin látta ,hogy most sokkal komolyabban vette a dolgokat, s ennek azért örült, s végül a Dokin. Apró érdeklődéssel nézte mit csinál, bár mielőtt ez észrevehető lehetett volna , elvonta a tekintetét. Maga elé nézett, a kezeiről vette le a kesztyűket.*
Mindannyiunknak szüksége lesz Elis tudására a tetőn.....
*Ez amolyan dicséret volt, habár szépen körbefont.*

Amint a Hotellal beszéltünk... jobb képet látunk majd a dolgokból. Majd akkor körbenézek én is. Ha úgy jó neked is.... főnök.
*Már nem tekintett vissza rajtuk, inkább a helyiségben nézett szét. Ágy nem volt sok, az egyiket így is elfoglalta Lien és nem szerette volna felkelteni... így úgy döntött, jó lesz az ahol most van. Felállt, keresett pár lepedőt. Szemeit összevonta amint Stevenson került szóba.*

*Mély levegőt véve mérlegel és elgondolkodik.*


- Először azt hittem Yoi te a vihar után szándékoztál elmenni felderíteni. Nos igen, de előbb a tetőről nézünk majd szét, hogy esetleg innen a tetőről ki tudjuk taktikázni a dolgokat. *Mondja elgondolkodva hosszan és szakállát vakarja meg.*


- Nos ami a motorokat illeti igaz hogy nagyon halkak, de Ethannak kell igazat adnom. A medencés megoldás nem olyan rossz, viszont csak akkor válik be, hogy ha buták és egyenesen akarnak feléd menni és nem kerülik ki a medencéket... Ez persze csak éles helyzetbe tudnánk meg, de talán az se lenne gond ha leengednénk a medencéket akkor még lebegni se fognak tudni... és akkor akár össze terelhetők is lennének, a gond csak az, hogy előbb utóbb megtanulnak kimászni, ugyanis a fegyháznál az egyik fertőzött elkezdett utánam mászni a drót kerítésre... Szóval semmiképp nem szabad megmutatni nekik, a létra használatát, mert tanulnak... Basszus Doki!  Túl sok időt töltök veled-.- *Morog kicsit és keresztbe fonja karjait. Feláll az ágyról és Yoira néz.* -Feküdj oda. Elis majd Liennel alszik én viszont őrködöm... nem bízom a pohosban...

*Hosszan elgondolkodik és mély levegőt vesz.*

- Igen igazatok van. *Mondja végül és a plafonra néz, majd mikor a helyeket kezdi el elosztani James felvonja a szemöldökét.* -Ki mondta hogy én fogok tudni aludni?

- Én mondtam. *Morran fel a néger férfi amire Elis kicsit megrezzen.* -Egy mester lövész nem lehet kialvatlan, mert akkor pontatlan. *Magyarázza meg és mély levegőt véve megy be a mosdóba és zárja magára az ajtót.*

- Jól van na... *Megrázza a fejét mikor hallják a vihar közeledik. és egyre hangosabban lehet hallani a villámlást. Lien még nyugodtan alszik és lassan az ablakot is elkezdi verni az eső. Elért ide a vihar. Mály levegőt véve néz ki az ablakon és utána pedig Yoira pillant, aki pihen. Stevenson említésén elhúzza a száját.*

- Esetleg nem lehetne csalinak használni a medencéknél? *Kérdi bár hangjában érezhető, hogy nem gondolja komolyan bár talán nem csak számára csábító a dolog. A vihar hirtelen erősödik fel és a közelben csap le a villám és szinte a villámlással egyidejűleg hatalmasat is csattan és Lien felriadva ugrik a hozzá legközelebb eső emberhez az az Elis nyakába és zokogva keresi a menedéket, de Elis nem igazán tudja most megölelni mert az adóvevő ami a fülébe volt hangos sípilással meg tönkre fülébe. Kitépve abból dobja a földre és a fürdőből is erős káromkodás hangja szűrődik ki bár nem lehet érteni. Elis fülébe dugva ujját próbálja kicsit kellemesebbé tenni az érzést de nem igazán sikerül neki és még érzi ez hosszabb ideig fog sípolni. Ezzel egyidőben az áram is elmegy és Lien csak még jobban megijed és bújik sírva Elishez, aki most már átöleli, bár jobb fülére most nem hall.*

- Css nincs semmi baj... nem sokára elmegy a vihar. *Mondja halkan a kislánynak akit magához ölelve próbál nyugtatni.*

-Félek! *mondja sírva a kislány és még szorosabban bújik a nőhöz aki próbálja nyugtatni.*

- Jól van nyugi itt vagyunk nem bánthat senki. *Suttogja türelmesen.*

A tetőről úgy láttam, hogy a többség már benne van... legalábbis ami azt a környéket illeti. Ez egyfajta előny a számunkra: ha minden igaz, akkor mondjuk hatvan helyett csak hattal gyűlik meg a bajunk. A kiugrást majd úgy időzítjük, hogy ne találkozzunk a hordával... Ehhez pedig Stevenson és a csapata tudják a pontos információkat... az időpontokat. Valószínűleg nem fog hazudni ezzel kapcsolatban, mert neki is érdeke kijutni innen, és a terv az ő kijutásának is a része. Lehet, hogy törtető és megbízhatatlan, de amíg neki is kedvez a dolog, addig együttműködik... * Elise-re pillantva elmosolyodik. * Első körön belelökném, ha tehetném... de még hasznát vesszük.

Erre ne vegyél mérget. * A Doki végül hátat fordít a pultnak, megtámaszkodik maga mellett két oldalt, úgy figyeli a többieket. * Sose bízz meg Elliotban, mert kinyíratod az egész csapatot...

Nem mondtam, hogy bízom benne... csak azt, hogy szükségünk van néhány információra tőle. Éppen ezért inkább azon dolgozz, hogyan érhetünk vele szót, ne pedig az esélyeinket aknázd alá. * Közli élesebb pillantással a Doktorral, aki erre elsápad és az ajkába harap. A tekintete vészjóslóan villog, amikor inkább visszafordul a pulthoz. *

Azt csináltok, amit akartok... de ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek...

Szerinted nekem nincsenek terveim? Elliot Stevenson egy tanú az ügyünkben. Nem azért küzdöttünk idáig, hogy a legjobb esélyünket zombicsemegének használjuk. Doki, a te vallomásodat nem fogadnák el, mert velünk vagy hosszú ideje... viszont vele más a helyzet, ráadásul frissebbek az infói, mint neked. Emlékszel arra, amit azon a gyűlésen beszéltünk meg? Még mindig tartom magamat hozzá.

* A Doktor keze megáll a mozdulatban, visszafordul a többiek felé. Lassan sétál oda, közben végigsimít Ethan vállán. Összeszűkíti a szemét, ahogy ránéz. * De voltál akkora görény, hogy a helyzet miatt ne tehessem meg... Talán szándékosan alakítottad így. Azt sem tartom kizártnak, hogy láttál minket korábban a fegyháznál és pusztán azért ugrottál, hogy megszabadulj tőlünk... Ethan Grey egy ilyen elhamarkodott döntést hozna? Nem egészen ezek jellemeztek eddig. * Felkuncog. * De az is lehet, hogy tévedek.
Van egy jó hírem és egy rossz hírem... Majdnem készen van az ellenszer. A félkész verzióm működik, de nem elég hatékony és sok a mellékhatása... valószínűleg annyi kárt csinál, mint amennyi hasznot. Viszont ha ezt kombinálom azzal, amit Lien szülei küldtek nekem, akkor elég erős lesz és sokkal kevesebb a kockázata. Ezt a megfelelő felszerelések nélkül lehetetlen előállítani... Ez már nem a barlangban kidolgozható verzió, amint a sajátom volt... Leegyszerűsíteni nincs időnk, és az egy túlságosan komoly művelet, tehát még fejlettebb eszközök kellenek hozzá.

* Az ablakhoz lépked és az eget fürkészi. * Örülhetünk, ha holnap áramunk lesz, hogy működjenek a rádiók... * A felhők gyorsan közelednek az erős szélben, az égdörgés is kezd erősödni. A rádió a fülében sisteregni és recsegni kezd, a statikus zajba sípolás vegyül. Kiveszi a rádiót, amit a zsebébe süllyeszt. * Valószínűleg már elérte a bázist... * Lien felé pillant, de most nem megy oda hozzá. Egyrészt túlságosan feszült, másrészt a gyerek most úgyis a nőhöz bújik.

* Ethan Yoira pillant, majd bólint. * Megbeszéltük. Holnap együtt megyünk fel a tetőre szétnézni... mindegyikünk máshogy mérlegeli a helyzetet, jobb ha élesben beszéljük meg, amíg átlátunk mindent. Hosszú út áll előttünk... Amíg a vihar tart, pihenjetek. James! * Emeli fel a hangját úgy, hogy a különvonult is hallja. * Nem őrködsz, te is pihensz. Egy elbarikádozott ajtón nem tud senki sem hang nélkül átjönni.

Rendben.
*Pillantott James felé ,majd utána, arra felé ment, ám útközben még szétosztott mindenkinek, vagy legalábbis  a közelükbe a lepedőket. Több ,mint a semmi. Miútán leült az ágyra, hosszan pillantott a többiekre. Habár érezte ,hogy lassan pihennie kellett, figyelte az eseményeket. Bólintott Ethan szavaira ,majd csendben állapította meg ,hogy egyikükben sem keltett túl nagy bizalmat Stevenson....és ezzel nem is volt gond. Végül csak elkomorodott egy kicsit, amikor ez a férfi apró összetűzést keltett Ethanban és Dokiban. Nem volt itt, mégis kavarta a .......
Látta ,hogy pillant a férfi, s most egy kicsit sajnálta, ezért pillantott vissza a főnökre.*
Legyél résen Ethan...... Stevenson ,mindig tervezz valamit.. függetlenül attól ,hogy mi az érdeke. Nem egy oldalon lovagolja meg a dolgokat..........
*Azzal felpillantott a plafon felé. Hangosan lehetett hallani, ahogyan jön a vihar. Doki szavaira pillantott vissza, amin a fonókhoz lépett. Elkomorodva nézte, ahogyan az egyezségről volt szó.... ha ő nem jön rá, nem mondják el neki. Habár, mindenki azzal jön, kellenek a kísérleti alanyok.... ezzel soha nem értett egyet.*

A hotelben nem lesznek megfelelő eszközök... meg kell tudni ,hogy a labor mennyire tiszta terep. Ezt viszont sajnos csak innen tudhatjuk meg... és csak Stevensontól.
*Pillantott a Dokira. Végül át James-ra.*
De azt majd megkérdezem én holnap. Úgy vélem, kicsit többet beszél nekem....... ha rendesen kezelem a dolgokat.
*A villámcsapás hirtelen jött. A fejéhez kapta a kezét, hiszen a sípolás egészen hangos volt. Szinte kitépte a füléből, most az egyszer nem készült fel rá. Morgott magában, halkan pár sort. Az az egyetlen szerencséje volt, hogy még annyira magánál volt, hogy ne dobja el a készüléket.  Lienre pillantott ,akit most Elis vigasztalt. Ő volt számára most a legmegfelelőbb személy. Amint Ethan kiadta a parancsot Jamesnak is, rápillantott, kicsit megvonta a fejét. Az öreg hátha hallgat most az egyszer rá. Végül még egy kicsit vissza pillantott a doktor felé. Azon agyalt amit ma megtudott... amit elmondott neki és amit Stevenson tett.....kék szemeit összevonta ,végül elvette mielőtt feltűnő lehetett volna.*
Úgy vélem jobb...ha mindannyian lepihenünk. Kivétel nélkül... a vihar hosszú lesz... és nem tehetünk semmit ellene. Ha szerencsénk van, akkor kidöl pár fa azokra.

*Elis továbbra is nyugtatta a kislányt és fel állva az ágyról adta át a helyet Ethannak és az egyik pokrócot leterítve a földre ült le vele. A többiekre nézett, de nem szólt semmi. Remélte veszik a jelzést, hogy ő addig nem fog aludni, míg Lien nem alszik vissza és az szerinte nem most lesz, bár pihennie kellene.*

- Ethan feküdj le nyugodtan az ágyba. Mi itt elleszünk egy darabig. *Mondja nyugodt halk hangon és minden egyes villámlásnál Lien össze rezzent és félve bújt a karjaiba még jobban. Nem tudta mi jöhet még.*

- Nyugi kicsi a vihar nem tud ide bejönni. *Mondja halk nyugtatással és ekkor pislákolva jött vissza az áram. Vélhetően a tartalék generátor kapcsolta fel a dolgokat.*

- Legalább fény lesz. *Mondja halkan és tovább próbálta a kicsit nyugtatni és finoman ringatta.*

*Ethanra néz kicsit szúrósabban és mély levegőt véve csúszott le a földre a fal mellé.*


- És ha pont a villámlás miatt nem fogjuk meghallani? *Teszi fel a kérdést amire csak egy szúrós pillantást kap Elistől, majd felnéz a Dokira és annak cselekedeteire, de nem mondott semmit ebbe sajnos beleszólása nem volt. Karba font kezekkel hunyta be a szemét.*


- Akkor pihenjen mindenki. Yoi neked ott a másik ágy. Neked kell a legjobban a pihenés... több napja nem aludtál. *Mondja kicsit bosszúsan és mély levegőt véve szorította össze száját és szemeit, hogy végre csendben maradhasson, bár bosszantotta, hogy Ethan őt is pihenni küldte.*

* Ethan bólint Yoi szavaira. * Résen vagyok... már találkoztam hozzáhasonlókkal... Elég sok politikus hobbija ellátogatni a laktanyákba, de az első apró konfliktusnál "kizökkennek". Hasonlít rájuk. Nem teljesen olyan, de hasonlít. * Miközben beszél, felkel a székéről és az ajtóhoz lép, ellenőriz a kilincshez támasztott széket. Stabil. Csak akkor lehet kinyitni az ajtót, ha valaki odakintről komolyan nekifeszül. *

Szívesen beszélgettem volna vele kettesben... de ha elég szépen kértek, akkor meghagyom a lehetőséget Yoinak. * Mondja kuncogva. Az ablak alatt kuporodik le a lepedőre, amiről csak a bakancsai lógnak le. Párnának az egyik karját használja, a szemüvegét az ablakpárkányra teszi. Furcsa... de valahogy nyugodtságot érez. Nehezen tudja megmagyarázni ezt az érzést... Lehet, hogy a beszélgetése korábban... lehet, hogy Elliot jelenléte... vagy az eredmények, vagy Lien... vagy... Hiába folytatná a gondolatok őrült kavalkádját, érzi, hogy egyre nehezebben forog az agya. Fáradt. Vihar ide vagy oda, aludni akar és meg kell szabadulnia ettől az átkozott szigettől. A szigettől, amelyik ellopta tőle az életét. *

* Ethan halványan elmosolyodik. * Szépen néznénk ki, ha egy nőt és egy gyereket túrnék ki az ágyból... a tiétek. Már gyakorlatom van benne, hogy aludjak ágy nélkül is... * Az egyik szabad széket a falhoz húzza, leül, majd a lábait a falnak támasztja és enyhén megbillenti a széket. Egyensúlyban van, látszik a tartásán: nem először helyezkedik már el így. Nem fél a vihartól... ha valamitől félniük kell, az nem a tomboló szél, a fények és a dörgés... sokkal inkább saját maguk vagy a többi túlélő. A pánikhelyzetek gyakran kifordítják az embereket önmagukból... *

James... ne puffogj. Egy: nem áll jól. Kettő: felesleges. Fáradtan nem vesszük semmi hasznodat, ne most akarj öngyilkos lenni. * Válaszol még neki úgy, hogy fél szemmel rásandít. *

*Bólintott Ethan felé. Bízott abban ,hogy jól állapítja meg a férfit. De azért figyelt... nem azért mert a főnökben nem bízott... sokkal inkább Elliotban nem bízott meg.
Hallgatja a dörgését a négernek. Halványan elmosolyodik rajta ,majd megfordul, a fal felé, míg a háta lesz a többiek felől. Onnan szól vissza.*
Hallottad James! Ne morogj hanem aludj! Ha nekem kell, akkor neked is.
*Szavai nem voltak pufogók, vagy hasonló, se a hanglejtése, mégis ,mintha kicsit ráparancsolt volna a másikra.
Hallotta ,hogy lassan elcsendesedik minden, a vihart kivéve, meg Lien halk hüppögését, s Elis nyugtató szavait. Hallja amint Ethan igazgatja a széket, majd ráül, hallja amint a Doki helyet foglal. A világítás gyéren, de visszatér. Néha pislákolva egy kicsit. Lehunyja szemeit ,hogy ne zavarja.
Direkt fordított hátat nekik. Alapjáraton is így szeretett aludni, de most fél kézzel kikapcsolta a maszkot, majd levette. Maga mellé tette a párna szélére, s lejjebb húzta az az alatt lévő anyagot is. Nem szeretett benne aludni. Azt viszont csak a nyakáig, hogy bármikor vissza tudja húzni. *

Egy kis alvás és semmi bajom...de ugyan ez vonatkozik mindenkire James.
*Sóhajtott egy aprót... majd egyre halkabban szuszogott, míg végül az is egyenletesé vállt. Innen lehetett tudni ,hogy elaludt. Befelé fordult. Fekete tincsei arcába omlottak.*

*Elis nagyot sóhajt és lassan ül vissza az ágyra Liennel és óvatosan fekszik el. Lient a fal felé lévő oldalra teszi és arcát simogatva nyugtatja tovább halkan. Nem akarja zavarni a többieket, de addig ő nem tud aludni, míg a kislány le nem nyugszik. Nagyon halkan kezd el neki dúdolni, hogy megnyugtassa. Szerencsével jár és a kislány vissza alszik. Hallotta még a szavakat, de ezekre már nem igazán tudott mit mondani. Na igen a nagy maci apuka, aki mondani tudja de megtenni nem, hogy aludjon. Hallja már mindenki szuszog és alszik, még a nagy maci is. 

Neki se kell sok, hogy elaludjon, végre hosszú idő után először alszik nyugodtabban, mert itt van nem messze tőle Ethan.*

*James még puffog magában egy sort, de nem mond már ezekre semmit. A falnak döntve hátát támaszkodik meg térdein és úgy helyezkedik el viszonylag kényelembe. Hamar elalszik, mert azért meg kell hagyni ő is elégé fáradt már.*


~*o*~


*Másnap reggelre a vihar elcsendesedik és megszűnik. James a kinti hörgő hangokra lesz figyelmes és lassan kinyitva szemét áll fel és né ki az ablakon. Nem messze vannak innen és mennek a Hotel felé a fertőzöttek. Össze húzza szemét és megfordulva inkább a mosdóba megy be. Halkan oson, hogy ne ébressze fel a többieket. A mosdóba elvégzi a reggeli szokásos dolgokat és arcát megmosva ébred fel teljesen. A tükörbe néz és látja mennyire kezd borostásodni arca. Na igen itt nem igazán van lehetőségük ápolni magukat. Arról nem is beszélve hogy fejtetőjén is már szúr az apró hajkezdemény. Éj fekete hajszíne kosoz hatást ad fejbőrének. Azt is megmossa, de nem jön le szóval ez egyértelműen a haja. Miután végzet csendben megy ki és látja Lien mocorogni kezd és lassan felülve dörgölgeti a szemét és néz körbe nyöszörögve.*


- Csss... Had aludjanak a többiek. *Mondja neki halkan és kedvesen mosolygósan megy oda és veszi ki Elis karjai alól a kislányt és kapja az ölébe.*


- Pisilnem kell. *Mondja álmos halk hangon, amit James megért és viszi is a fürdőbe a könnyű baba ként cipelt kislányt. Amikor be ért lerakja és magára hagyja, hisz már nagy lány. Yoi is körülbelül ennyi idős volt mikor hozzá került. Mély levegőt véve várja meg az ajtó mellett a többieket figyelve.*

* Ethan szinte mozdulatlanul alszik egész éjszaka. Hajnaltájt félig hátraejti a fejét, az ajkai résnyire elválnak egymástól és horkolni kezd. Nem üvöltve horkol, inkább csak hangosabb szuszogásnak tudható be, amit a fáradságnak köszönhet. Látszólag az ágyúdörgés sem rázná fel az álmából. * 

* James után a Doki is ébredezni kezd. Tompán, álomittas tekintettel néz körül a teremben, mint akinek halvány fogalma sincs arról, hogy éppen merre lehet. Homály... Minden olyan furán homályos a számára. Bő öt percig néz bambán maga elé, majd megemeli a kezét és megérinti az arcát. Nincs rajta a szemüvege. Kezd neki rémleni, hogy valahova a közelbe tette, így tapogatózni kezd. Az ujjai rátalálnak a keresett tárgyra, és azonnal az orrára is biggyeszti. Már valamivel élénkebben néz körül ismét. *

* Megemeli a kezét, egy intéssel köszön a nagydarab négernek. Megemelkedik a földről, nem ilyen körülményekhez volt szokva eddig. A térde hangos reccsenése jelzi, hogy teljesen elgémberedett. Nagyot nyújtózkodik, de a mozdulata félbemarad. Kinéz az ablakon: odalent a horda vánszorog lassan a hotel felé. A vihar első pillantásra is nagy károkat okozott, mindenfelé törmelékek és letört faágak hevernek. Elégedetlenül elfintorodik a látványtól. *

*Yoi csendesen, hangtalanul alussza végig az éjszakát. Még az, ahogyan levegőt vesz is szinte hangtalan.
Senkit, s semmit nem zavarna. Hallja még ahogyan Elis dudol Liennek. Elméjében ismerősen
csendűl fel pár dallam, melyhez később édesanyja arca társul. Az előző hónapokkal
ellentétben, most azonban ezek az emlékfoszlányok kellemesek, s nyugodtak. Több mint tiz év után
ujra élesen él benne anyja arca, s mozdulatai. Talán túlságosan is. Mindent összevetve,
azonban végre mélyen s nyugodtan aludt.*


*Reggel fél fűllel is hallotta a mocorgásokat, majd a csendes beszédet, de nem kelt
fel rá. Pihent, csendesen szuszogva. Felhuzta a lábait , a lepedő alatt, magzat pózban
volt, mig kezeit maga mellett a fejénél helyezte el.
Vonásai kisimultabbak és finomabbak lettek. Egyrészt mert végre kipihenhette magát,
másrészt, mert nem járt az agya, s világos kék szemei nem fürkésztek senkit komolyan s átlátóan.
Hajnalban tért át arra, hogy ajkait szétnyitotta s onnan vett levegőt. Csak éppen egy kicsit.*

*Stevenson már korán fent volt. Reggelizett, megtudakolta a hireket, majd saját
terveit szövőgette fejben tovább. Közben persze az ablakból nézte a pusxmztitás nyomait.*


- Ez meg fogja neheziteni a dolgunkat.

*Habár a bakancsok lépteinek hangja erősebb volt, arra még sem kelt fel, ám amint szinte nesztelenül, de az ajtó becsukódott, akkor szinte kipattantak a szemei. Fáradtan hunyta vissza őket, majd pár perc múltán rájött ,hogy nem bír tovább aludni. Az anyagot felhúzta az arcán ,majd megfordult csendesen és megkereste a maszkot is.  Nesztelenül tette lábait a padlóra ,majd még csendesebben osont el a fürdőig. Ott megmosta az arcát. Érezte ,hogy a hideg víz jótékonyan hat ,mint a bőrére ,mind az érzékeire. Mintha már nem is lenne annyira fáradt. Megnézte magát a tükörben majd vissza igazgatta a textíliát az arcára, egy kis öblögetés után,s végül a maszkot is vissza csatolta.*

*Amint kint volt megnézte nyugodtabban az ott levőket. Fél hangokból hallotta ,hogy már kimentek, így most már azt is bizonyosra tudta ,hogy kik. Elis csendesen aludt. Megértette... biztosan elfáradt, főleg ,hogy a vihar miatt Lien nehezebben aludt vissza, nem beszélve a lábán szerzett kisebb sérülésről. Pillantását átvonta a férfira aki a székben aludt. Ő róla nem is lehetett így beszélni. A sérüléseit fél szemmel látta ,hogy ellátták... amennyire tudták, ezt már megállapította, de ettől függetlenül még csak gondolkodni sem kellett azon, hogy fáradt volt. Mindenki az volt. Megigazgatta csendesen, az álom alatt meggyűrődött ruháját ,majd éppen olyan csendes léptekkel ,mint eddig, kiment.
Miután bezárta maga mögött az ajtót körbe nézett a folyosón. Valószínűnek vélte ,hogy a többiek a konyha felé indultak , így ő is arra készült amikor megtorpant.*

- Micsoda szerencse ,hogy összetalálkoztunk, így kora reggel. Nemrég szóltak nekem ,hogy a társaid már a konyhán vannak. Mint látod itt nincsenek titkot.
Nem hiszem ,hogy titkolnák ,hogy hova mennek. Csupán reggel van, azt teszik, mint minden normális ember.
*Vonta fel a szemöldökét komoran a férfira.*
- Úgy hiszem a mi beszélgetéseink nem fognak olyanok lenni ,mint régen... igaz?
*S azzal egy könnyedebb nevetést hallatott a húsos férfi.*
Ha tőlem függ akkor biztosan nem. Bár tudomásom szerint nem volt különbözőbb ,mint amilyen most.
- Az ajánlatom még áll Iza.
A válaszom pedig nem változott.
*Azzal a férfi hirtelen sóhajtott majd megfordult. Yoi nézte egy kis ideig, míg az a háta mögött összekulcsolt kezekkel indult el. Csak azután jutott eszébe ,hogy mit mondott Ethannak.*
Stevenson!
*Szólt utána hirtelen, amire a minden hájjal megkent férfi megtorpant ,majd kicsit vissza fordult érdeklődve. Kék szemeiben felcsillant valami tudás, mintha csak erre várt volna. *
Szeretnék később beszélni önnel...
- Tudod merre találsz meg Iza.
*Hallatott még egy kis nevetést ,majd intett s tovább ment. Yoi amint a látóköréből eltűnt ,hűvösebben méregette. Végül megfordult és folytatta az útját arra amerre eredetileg tervezte. Azonban hangulatában érezte a változást. Ez munka volt, így megtette. Igen, ez volt a leghelyénvalóbb, ha így fogja fel a dolgokat. Munka. Hamarosan belépet, nyugodt hangon köszöntötte őket ,majd az egyik asztalhoz lépett s elkezdett magának egy bögre teát készíteni. Mikor belépet akkor hallotta meg a Doki kérdését, amire elsőként, így az asztalnál, készülődés alatt válaszolt.*
Nagyon kellemesen. Ti ?
*Azzal kavargatni kezdte a teát, mialatt a kislányra pillantott.*
Szeretnél teát Lien?
*Habár valamivel közvetlenebb volt, mégsem túlságosan. Megtartotta a kis lépés távolságokat.*

*Halványan elmosolyodik a maszk mögött. Persze közben kezei egyszerű precizitással készítik a teákat.*
Akkor ébredtem volna hamar, ha arra is felkelek, hogy ti kimentetek... de ez nem így volt.
Fiatalosan ? Nem biztos... de talán több energiával.

Ne morogj James.... egy pár centis haj még sosem ártott senkinek. Nem hiszem ,hogy annyi idő eltelne, hogy vállig érne a hajad.
*Lassan fordult meg ezután, mivel készen lett a finom, meleg italokkal.*
Főleg, mert akkor az enyém is megnőne...sőt.. mindannyiunké. Szóval még ezért sem panaszkodhatsz.
*Hűvösen reagált a férfi nem túlzottan megválogatott szavaira. Nem szólt rá, de nem is adott inkább rá figyelmet. Lien megtette így is helyette. Letette a kislány elé bólintva az italt ,majd nekidőlt a derekával az asztalnak s úgy nézte őket. Kortyolgatta a teáját. Halványan elmosolyodott.*
Igen.... még a végén a kis Lien fog téged illemre tanítani.

*Hallgatja amit még beszélnek, meg elgondolkodik a dolgokon. A közös kérdésnél sem pillant fel, csak miután lenyelte az italt szólalt meg.*
Én hozzá szoktam.... ezen kívül meg állandóan mozgásban vagyok. Valószínűleg azért ropogsz ennyire, mert nem vagy hozzá szokva, sem a földön alváshoz, mint mondtad...sem az ilyen távú és stílusú "edzésekhez" .
* Letette a bögrét egy kis időre az asztalra, aprót sóhajtva. Csendesen egyezett meg a véleménye a Dokival. A kakaót ő is szívesebben elfogadta volna most.*
Egyetértek veled....

*A csendnél a gondolataiba merül. A mai nap éppen elégé úgy kezdődött, hogy legyen min gondolkodnia. Időnként a társaságra vegyült, hűvös ,mégis élénk tekintette, majd a kislányra. Örült annak ,hogy jobban volt. Doki kérdésére lassan rápillantott ,mire ismét magához vette a kijelölt bögrét s ivott belőle.*
Shin Cha..... az elkészítése miatt.. mindig friss... és zamatos annak ellenére mikor szedték a tea leveleket.