ATLAS-Projekt

*Hátrált, hogy a férfi be tudjon lépni a liftbe. Egyik karjával átölelte a másikat mialatt elpillantott. Gondolkodott...ideges volt.... nem is azért, mert valaki otromba viccet űzött vele. Csak tudni szerette volna, hogy a kislánya jól van e.*
- Köszönöm.... sajnálom, hogy neked mentem csak.... csak tudnom kell.
*Hosszan fürkészte kék szemeivel a körömcipőjének az orrát. Lehet eltúlozta, sőt...biztos, hogy sokkal jobban megkellett volna öriznie a türelmét.... A hallotakra halvány mosolyt engedett meg.*
- Köszönöm Mike.... *lassan emelte felé a pillantását, amikor a készülék pittyent. Apró feszültséggel együtt hallgatta meg, hogy mire jöttek rá Mike emberei.*
- Hasonló? Mike....  egy laikus nem tudna minket megkülönböztetni.... * megrázta a fejét.* Nem tudom ez, hogy történhetet. Nagyon figyelek a cuccaimra... még csak nem is hordom magammal máshová. Csak otthon....... Mike mennyire lehetséges, hogy a rendszerből letudta tölteni?
*Halvány mosollyal pillantott a férfira. Hálás volt azért, mert segített neki. Mert lépett, mikor Geena elvesztette a fejét.*

- Szeretném ezt hinni. Lehet eltúlzom, és hallgatok majd rád, de a lányom a legfontosabb Mike.
*Nézett rá, majd a lift megállt. Elérték a szintet. Geena még várt egy kicsit, végül kiszállt elsőnek. Mindig bezárta az irodáját, ez most sem volt máskép. Kinyította az irodáját s a férfi előtt lépett be. Semmihez nem nyúlt azon kivül, hogy az asztalon lévő készüléket felvette és begépelte az iskóla hivószámát.*

- Nem történt semmi... szó szerint nem. Ideges vagy, otrombaság lenne tőlem, ha ezt kérném számon rajtad. Inkább reagáljunk túl valami apróságot, mint lépjünk át egy tényleges probléma felett. * Megőrizte a hidegvérét. Ideges volt és nem tetszett neki ez az egész, de ettől függetlenül józanul gondolkozott és cselekedett. *
- Egy laikus valóban nem... de a rendszerek és az arcfelismerők ki tudják szúrni a különbséget, hasonlók pedig nem csak az épületen belül vannak. Vannak külső kapcsolataink, a rendőrségnél is. Ha tényleg komoly az ügy és nem valami ostoba, jól megtervezett tréfa, akkor a végére járunk. 
- Az itteniből... kevés. A te otthoni rendszeredet nem ismerem, de általában azok nem annyira stabilak, mint egy egyedi fejlesztésű vállalati. 

- Nagy levegő... * Mondta neki biztatásul. Amikor megállt a lift, előreengedte, viszont követte őt az iroda felé. Bement vele, de hagyott neki teret, türelmesen és csendben várta a hívást. *

- Ha.....ha ennyiben felismeri a rendszer, akkor nem lehet több probléma. Igaz? *pillantott rá reménykedve.*
- Azért kérdeztem....mert akkor utána kell néznem az otthoninak.... *a gondolat, nem tetszet neki. Ahogyan az sem, hogy vajon ki tett volna ilyet. Ez túl gyenge volt ahhoz, hogy komoly következményeket lásson mögé, és sokkal groteszkebb, hogy félválról vegye.*

- Nagy levegő... *sóhajtott egy aprót. A hívásnál annyira csendes volt, hogy még levegőt
is elfelejtett venni. A tanárnőt adták neki, kedvesen beszélt vele. Geena kezdet megnyugodni egészen addig amíg rá nem kérdezett a nő, hogy ott hagytak e valamit esetleg.*
- Mikor jártam ott?
- Úgy másfél órája. Meg is lepődtünk, mert nem szokott ilyen korán jönni a kislányért. Aida nagyon boldog volt. 
- Értem, köszönöm....... *döbbenet ült ki az arcára, döbbenet és félelem amint felfogta, hogy az a valaki elvitte a lányát. A férfira pillantott. Az egész kiült az arcára.*
- Elvitte.... elvitte a lányom.

- Probléma még lehet, de megoldást is találunk. * Biztos volt benne. Senki sem tudott nyomok nélkül teljesen láthatatlanná válni a rendszerben. Voltak, akik kicsúsztak belőle, nehéz volt rajtuk fogást találni, de a legfejlettebb technológiával rendelkeztek... és ez megkönnyítette a helyzetüket a rendőrséggel vagy más szervekkel szemben. *
- Nézd át... Mindenképpen nézd át, ha szükséged van segítségre, akkor szólj. 

* A csendből, majd az egyre elfehéredő arcból tudta, hogy nagy baj van. Nem lett volna szükség hozzá szavakra. Közelebb lépett hozzá, nem gondolkozott, csak cselekedett. Normál esetben nem örült túlságosan neki, ha megérintették, vagy túl közel voltak hozzá, főként a mesterséges módosítások miatt. Tudta, hogy a kezei hidegebbek, mint egy átlagos ember bőre, tudta, hogy érezhetőek a testén a csatlakozási pontok... 
A saját kétségei elköltöztek valahova a tudata mélyére, nem törődött velük. Magához ölelte Geenát, szorosan tartotta. * 
- Meg fogjuk találni. Nem lesz semmi baja... De ahhoz, hogy tudjunk haladni, nagyon-nagyon erősnek kell lenned. Érte.

- Köszönöm...lehet majd a segítségedet kérem benne....

*Az ölelés meglepte volna, ha nem foglalja le az egész tudatát éppenséggel a lánya eltünése. A férje halála után nem volt jó anya, nem törődött eleget vele  a gyász miatt. Az anyja halála után rá kellett jönnie, hogy Aida az ő felelőssége....és, hogy a fájdalom ellenére ami mögé bújt, rettenetesen szerette a lányát. Most mégis úgy érezte elrontotta...valahol...*
- Csak ő van nekem Mike.... * kapaszkodott meg erősebben az erős karokban. Nem zavarta a műkar rideg érintése, a közelsége viszont nagyban segített abban, hogy veszítse el minden reményét azonnal.*
- Segíts nekem kérlek..... meg kell találnunk....

- Tudom... Geena... tudom. Ennyi idő alatt nem juthattak túl messzire, ha kell, akkor átfésüljük az egész várost. Segíteni fogunk... de ahhoz neked is segítened kell egy kicsit. * Pillantott le rá, egyenesen a szemébe nézett. *
- Próbálj meg visszagondolni nagyon alaposan az elmúlt napokra. Nehéz, de próbálj meg koncentrálni. Mindenre, ami egy kicsit furcsa volt. Emberek, tárgyak... dolgok, amiket nem ott hagytál, ahol megtaláltad... * Ő is vett egy mélyebb levegőt, hogy kitisztítsa a gondolatait. * 
- A vers. A vers egy nyom. * Elcsendesedett, csak egy kis idő után szólalt meg ismét, közben lassan elengedte a nőt. * Van testvéred?

*Aggodalmas pillantással válaszolt a férfi tekintetére, de nem vonta el. Szüksége volt arra a támaszra, amit a férfi adott neki most át.*
- kicsit is furcsa.... *ismételte, míg próbált vissza gondolni minden apróságra az elmúlt napokban. A férfi kérése nehéz volt. Aidaval élt együtt, bármi, bármikor arrébb kerülhetett pár méterre.*
- A kulcsaim.... egy-két könyv..... *megrázta a fejét.* Nem tudom Mike! Egy 6 éves gyerekkel élek együtt...ez... *kezdte de megtorpant* 
- A képek...a képek le voltak fordítva valamelyik nap....!!
*Amikor a férfi elengedte, egy lépésnyit tett hátrébb. Vissza gondolt a vers szövegére.*
- Van egy nővérem...de, legalább 12 éve nem láttam. Nem váltunk el jól, de miért tenné ezt? Úgy értem... mit nyerne vele?
*Kezdte hitetlenkedve.*
- Ő nem tudós....a kutatásaim neki semmit nem mondanak....

- Ez? * Kérdezett rá, ahogy halványan elmosolyodott felé. Próbálta itt tartani, nem engedni elkalandozni és pánikolni, de ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint egy egyszerű civil esetében, mert... sokkal jobban törődött vele. Az életét köszönhette neki, segíteni akart, jobbá tenni az egészet... és ezzel személyessé tette. Tudta, hogy nem szabad ilyesmire gondolnia, engednie a befolyását... Tárgyilagosnak, nyugodtnak kell maradnia. *
- Tehát járt nálad. * Vonta le a következtetést. *
- 12 év nagyon hosszú idő... Az alatt változhatott, elkezdhette érdekelni... Tudsz róla valamit? Milyen idős? Mennyire hasonlított rád, amikor utoljára láttátok egymást? A kutatásaid sok mindenkinek kellhetnek, nem feltétlen magának dolgozik az, aki idáig eljutott...

- Ez bonyolultabb, mintha egyedül élnék.... *motyogta. A következtetésre bólintott.* - Lehetséges....
- Pont emiatt a 12 év miatt nem jutott eszembe, eddig....
*Picit összeszedettebnek tűnt. Még mindig hitetlennek, de a támpont miatt összeszedetnek is. Zavart mosollyal pillantott a férfira a kérdések miatt.*
- 29 éves, és mikor legutóbb láttam kísértetiesen hasonlítottunk egymásra, éppen ezért festette be a haját. Ikrek vagyunk. Másfél perccel idősebb nálam.
*Fel alá járkált egy ideig, majd nekidőlt az asztalának. a tenyerébe rejtette az arcát.*
- Aida nem tehet semmiről.... még csak nem is ismeri. Mikor férjhez mentem, már nem beszélt velem.....nem éppen így gondoltam egy családi viszontlátást ha valóban ő az.

* Meg akarta említeni, hogy Geena sosem beszélt még a nővéréről... viszont rá kellett döbbennie, hogy sosem beszéltek testvérekről. Családról. A múltjukról sem túl sok mindent. *
- Ismersz valaki olyat, aki érdekelt lehet a kutatásaidban, vagy ellenséged valamilyen módon? Riválisod, de nem baráti alapon? * Megjegyezte, amit hallott, nagyon is. Kísértetiesen hasonlít... Ez stimmelt a felvételek alapján. Belenézett a kamerába. Ha rejtve akarna maradni, akkor nem teszi meg, de ő egyenesen odanézett. Célja volt vele. *
- Mintha játszana... * Mormolta magának, majd újból Geena felé fordult. * 
- Aida a legrövidebb út hozzád. Ha ő a képbe kerül, akkor nem tehetsz mást, mint hogy személyesen mész és mutatkozol meg... nem utasíthatod vissza, nem állhatsz ellent, legalábbis a legtöbben így gondolkoznak azok közül, akik túszt ejtenek.

- Mindenképpen meg kell ejtenem néhány hívást, és akarok magunk mellé pár megbízható embert a háttérfolyamatokra... Velem jössz? Liamék hamarosan elérnek idáig, és már így is éppen elég nyomba tapicskoltunk bele nekik, hogy nehezebb legyen a munkájuk.

- A ReWellnek dolgozom. Mindenki tekinthet rám ellenségként, riválisként....még csak meg mutatnom sem kell magamat, mert a nevem ott van, ahol kell, hogy legyen. *rázta meg a fejét.* Nem....egyébként nem. A munka annyira leköt, hogy a maradék időmet csak a lányommal töltöm. Nem vagyok rosszban a részlegemmel, sőt.... persze elvárom, hogy dolgozzanak de nem hajtom meg őket. Szóval.... nem tudok olyat aki valóban ellenem lenne. Persze...ennek ellenére bárki lehet. *Nem figyelte a mozdulatait, a saját ajkába harapott zavartan.* Nem segítek sokat, igaz?
- Túszt? *illetődött meg.* Még ha nem is látta soha, mégis csak a nagynénje.....de igazad van..... valószínüleg bármit odaadnék, ha a lányomról van szó.Ez így nem lesz jó.....

- Persze..... máshova hova mehetnék? *Öszepakolta a táskáját, amit mindig hordott magával,leakasztotta a kabátját a fogasról s a karján cipelve követte a férfit.* - Ha Mr. Ironside rájön........ vagyis....értesíted majd az esetleges próblémákról?

- Ha hiszed, ha nem, sokat segítesz. Azért kérdezem ezeket, mert próbálok valamilyen képet alkotni a helyzetről, tényekre alapozva. A rendőrség ugyanezeket tenné fel neked, így nem futunk felesleges köröket... * Magyarázta a lehető legrészletesebben. Érezhető volt a hangjából az önfegyelme, a gyakorlatiassága. * Amíg beszélek, szeretném, ha megtennél valamit. Kockánként nézd végig a felvételeket, amíg ki nem ment az épületből. Menni fog?
- Ironside... Egyelőre nem vonnám bele. A jelentésemben szerepelnie kell, mert a hozzáféréseknek nyoma van a logokban... De a szükségesnél nem fogok többet mondani. Benned jobban bízom, mint benne.

- Értem....igen...igen....tudom...vagyis, azt hiszem még emlékszem.
*Dörzsölte meg a homlokát. Bólintott a kérésre.*
- Persze, veszek egy mély levegőt és rendben lesz. Csak, mutasd meg merre látom a kamera hálozat térképét, hogy azonnal tudjak váltani.
*A férfira pillantott. Nem maradt le nagyon tőle, de nem akarta, hogy sokan felfigyeljenek arra, mennyire zaklatott.*
- Ha bármi másban is tudok segíteni....

- Ott leszek melletted, csak nem tudok végig odanézni. Megmutatok mindent, hogy mivel tudsz léptetni és váltani, illetve menteni. Amiről úgy látod, hogy lehet rajta valami, azt rögzítsd. * Szándékosan osztott feladatot a nőnek. A rendszer ki tudta volna szűrni a szükséges kockákat, viszont le akarta kötni Geenát, hogy egyrészt ne tudjon annyira erőteljesen a történteken rágódni, másrészt hasznosnak érezze magát a megoldásban. Érezte, nem sokat enyhíthet... de ha csak egy kicsit is... Az már sokat jelentett. * 
- Segítesz. Éppen eleget. * A lift felé haladt, onnan vissza a saját irodájához. Az ajtóknál előreengedte a kutatót, az asztalnál pedig kihúzta neki a széket. * Adhatsz szóbeli parancsokat, a lényeg, hogy tisztán artikulálj, vagy marad a billentyűkiosztás... Léptetés, rögzítés, nagyítás ezen a felületen... * Mutatott rá a szükséges gombokra és érintő felületekre. *

* Mike nekitámaszkodott az asztalának, nem ült le. Odahúzta a telefont magához, emlékezetből tárcsázott és hívta fel egy jó ismerősét a rendőrségnél. Pontos leírást adott a kislányról, illetve arról a személyről, aki vélhetően magával vitte őt. Meghagyott minden elérhetőséget, amelyen utolérhették, ha szükségessé vált. 
Amikor ezt rendezte, letette a készüléket, és a kijelzőt figyelte egy kis ideig. * 
- Jelenleg hozzáférsz mindenhez, ahol Aida esetleg üzenhet neked?

- Rendben... *bólintott, s próbálta kitisztítani a fejét. Nem értette az okokat. Még ha rosszul is váltak el, nem értette a nővére miért vetemedne ilyen dolgokra. *
- Nem is tudom mi lenne velem, ha nem lennél most itt.....valószínüleg örültségeket tennék.
*Zavartan mosolyodott el. A férfi határozott kőfalnak tűnt most. Ez segített a nőnek, hogy tudja, ha meg kell kapaszkodnia, akkor meg is tud kapaszkodni.
Mikor beértek, helyet foglalt. Mialatt hallgatta a férfit s megjegyzett mindent amit neki mutatott és mondott. Nem igazán foglalkozott ezelőtt ezekkel a rendszerekkel, de az alapjait értette, így egy kis segítség mellett nem tartott tőle.*
- Szóval...mindent onnan. *beállította az időt onnantól, ahol észrevették a nővérét s hagyta, hogy menjen a felvétel. A térképen nézve próbálta követni a haladását. Úgy tűnt a legtöbb kameráról tudott.....*

- .... * belemerült annyira a követésben, hogy először nem hallotta a férfit. Útána hirtelen rezzent meg s kapta rá a fejét, megállítva a felvételt.*
- Persze! *tette ki a telefonnak tűnő kis szerkezetet az asztalra.* Mindenem erre van átírányítva ilyenkor.
- Mondtak valamit...van...esélyünk?

- De itt vagyok. * Bátorítóan pillantott rá, úgy folytatta. * Most nincs mi lenne ha... 

- Elnézést, nem akartalak megijeszteni. * Bólintott. * Legyen a kezed ügyében a biztonság kedvéért. 
- Persze. Kértek úgy tíz percet, amíg lefuttatnak mindent a rendszerben. A járőröknek szándékosan nem szóltunk még, mert nem feltétlenül jó ötlet bevonni azt a részleget... * Egy virtuális panelt nyitott meg, azon írt meg egy rövid üzenetet és küldött át pár fájlt a férfinek, akivel korábban beszélt. * Jó koponya, nem feltétlenül ilyen beosztásban lenne a helye, de ragaszkodik hozzá... Kevés ilyen becsületes emberrel találkoztam. Többször dolgoztunk már közösen, szóval vele még több az esélyünk. Te találtál valamit? Többször belenézett úgy a kamerába? Nem beszélt?

*Nem válaszolt, de hálásan pillantott a férfira. Valóban hálás volt neki.*
- Igazad van...

- Ott lesz. Okos kislány, biztosan talál alkalmat, hogy jelezzen nekem.
*Nézte egy ideig a készüléket, majd vissza pillantott a felvételekre. Bólintott.*
- Többször a kamerába nézett. Nem rejtőzött el, tudta, hogy vissza fogjuk nézni. *sóhajtott.* egy kameránál volt az, hogy semmi jelét nem adta annak, hogy tudja, hogy ott van. Azt utólag építetted ki, igaz?
*Pillantott a férfira.*
- Örülök, hogy vannak még ilyen emberek. Majd megköszönöm én is neki, ha túl vagyunk ezen az egészen..... viszont a kamerára visszatérve... olyan érzésem van, mintha tudná mit merre talál. Mégis csak az irodámhoz ment...

* Ritkán mutatott ki erőteljesen érzelmeket, viszont a fintora most egyértelműen az volt. Kijátszották. Bárki is lépett be az épületbe, nagyon ügyesen dolgozott. Egyetlen ponton sem kaptak jelzést róla, mert úgy mozgott, mint egy itteni dolgozó. Tudta, mi merre van... hogyan működnek a zárak, az aktiválók... Ez azt jelentette, hogy részletesen ismernie kellett mindent... Ez két úton volt lehetséges a férfi nézetei szerint: 1, Tényleg beférkőzött a belső hálózatba. 2, Valaki bentről információkkal látta el. *
- Hazudnék, ha azt állítanám, hogy boldog vagyok... * Mondott ki végül ennyit. * Melyiket hagyta figyelmen kívül? * Pillantott a térképre. * Igen... az az újak között van, hivatalosan nincs az épületben, mert prototípus. Ironside a bejárat közelében akarta tesztelni, és egy teljesen külön szálat kapott a rendszerben. Ez... azt jelentené, hogy ha a többit le is vágjuk, azt a darabot nem érinti. 

- Majd... vigyél neki egy tábla csokit. Mogyorósat. Szerelem lesz első látásra. * Épp kijelentette ezt, amikor megcsörrent a telefon, szinte azonnal kapott utána. *
- Hogy állunk? * Kérdezte köszönés nélkül, a szabad kezével diszkréten kopogott az asztal lapján. *

- Én szinte semmit nem tudok a belső hálózatról és a védelmi rendszerekről.... ha engem figyeltek meg, akkor nem tőlem tudhatta ezeket......
*Pillantott vissza  a kamera képre.*
- Én...még mindig nehezem hiszem el, hogy ennyi idő után így kell látnom. *elkomorodott. Próbált észnél maradni.* A haját befestette...direkt olyanra, mint az enyém. Mikor fiatalok voltunk feketére festette és azt hangoztatta, hogy úgy könnyebb, minket megkülönböztetni. Sosem szerette ha összekevertek minket....most... az, hogy így látom....valóban arra enged következtetni, hogy megtervezte ezt..., hogy emiatt képess volt így tenni.
*Elszomorodott a tényekre. Aztán ez valahogy átalakult a vonásain. Haragos lett, csak a lányát akarta biztonságban.*
- Vagyis.... a te csapatod tiszta. Ha belső ember is van....akkor bizonyosan azon kivül....
*Motyogta.* Tényleg senkiben nem bízhatunk ? *motyogta szinte csak magának.*

- Akkor úgy teszek majd, és remélem, hogy a csokoládé kapja mindent elismerését.
*Mosolyodott el a dolgon. Mikor a telefon megszólalt, reményekkel telve figyelte tovább a férfit.*

- Ha bárhogy értesített volna, válaszolsz rá? Nem tudom, hogyan váltatok el, vagy történt-e valami azóta, de... elég radikális módszer mellett döntött. Nem tetszik, amerre haladunk. Túl részletesen van minden megtervezve és végigvezetve... Megbízható források, tökéletes időzítés. Komoly odafigyelést és háttérmunkát igényel. * Nemet intett a fejével. * 
- Ha az én emberem lenne, tudott volna arról a kameráról is, tehát a saját osztagomon belül nem kell keresnem ilyen téren. Ez... némi könnyítés, legalább a saját hátam mögé nem kell tekintgetnem folyamatosan.  * Magyarázta még. *

* A hívás közben már bólintott Geena felé, hogy van nyomuk. Megköszönte a segítséget és megbeszélték, hogy értesítik egymást, amint vannak bárminemű fejlemények az ügyben. *
- Innen észak felé haladtak egy bérelt kocsival... A lakóépületek felé... * Kilépett a rendszerből és lezárta a gépet, hogy a távollétében más ne férjen hozzá. Odanyújtotta a kezét Geenának, hogy felsegítse a székről. * Utánuk megyünk... A lakásod felé mentek pár perccel ezelőtt. Csak ketten voltak, javarészt kerülték az utcai kamerákat és takarásban haladtak a legtöbb helyen.

- Azt hiszem igen. Mármint.. a szüleink halála után, nem maradt senkink. * mondta csendesen.* Elítélte a választásaimat. A karrirem, a férjem..... valójában mindent, ami nem egyezett az ő és a szüleink elképzelésével.
- Vagyis..... gondolod, hogy már egy ideje megfigyelhetnek minket?..... Úgy értem, Aidat és engem?

*Elfogadta a kezet s felállt a férfi segítségével. Követte kifele az irodából.*
- A lakásom felé? *döbbent meg, megrázta a fejét.* Minek? Úgy értem, sosem viszem a munkámat...maximum bizonyos feljegyzéseket, de azok meg sosem túl komolyak.
*Összevonta a szemöldökét. Előre pillantott.*
- Remélem utolérjük őket.

- Akkor ha személyes ügy lenne, másként is megkereshetett volna. Tehát nagy valószínűséggel mással kapcsolatos. * A kérdésre bólintott. * Néhány napja biztosan, hogy ennyi használható információjuk legyen... 
- A feljegyzésekhez nem lenne szükség olyasvalakire, aki miatt ugrassz. Azokat egyszerűen elvihetné, vagy tovább próbálkoznának az itt tároltakkal. 

* Sietve haladt kifelé, egyedül arra figyelt, hogy a kutató ne maradjon le tőle. Nem céges autóval mentek, hanem a sajátjával, mert kisebb feltűnést keltett. Amennyiben megfigyelték Geenát az utóbbi napokban, tudta, ismerős lehet még ez is, de mégsem annyira egyértelmű. 
Út közben javarészt csendben volt, mert az utat figyelte, mellette pedig néhány utasítást adott ki az osztagán belül, hogy merre és mennyien álljanak készenlétben arra az esetre, ha valami balul alakulna. *

- Vagyis...valakinek dolgozhat? De.... akkor miért kell ugranom? Úgy értem.... bármit megtennék Aidaért de.... *egy pillanatra elhűlt. Maga elé pillantott.*
- A céghez lehet köze? Lehet, hogy nem is én vagyok a célpont, hane a ReWell?

*A férfi mellett foglalt el az autóban. Csendben volt, az útat kémlelte. Járt az agya, próbált találni okokat, összefüggéseket. Mindezt egyre nehezebben....
Amikor elég közel értek a házhoz ahol a lakása volt, megérintette a férfi vállát. Éget a villany.*
- Bent lehetnek. *mutatott oda.* Ha rám várnak akkor be kell mennem! Jobb ha kint maradsz Mike... Nem hiszem, hogy bántaná a lányom, de....nem akarok kockáztatni.

* Nem válaszolt a kérdésekre. Nem tudott válaszolni a kérdésekre. Nem kaptak követeléseket, üzenetet, semmi olyasmit, ami engedett volna következtetni arra, mire készülnek, mit várnak cserébe... A ködös és groteszk vers volt az egyedüli tényleges nyom az ügyben. *

* Az épület előtt álltak meg, Mike tekintete automatikusan az ablakot kezdte fürkészni. *
- Geena... Egyedül bemenned őrültség, ezt te is tudod... Még csak azt sem tudjuk mivel állunk szemben. * Vett egy mélyebb levegőt, megérintette a nő vállát. * Legyen. Távolabb megvárlak, de ha csak egy kicsi gyanúja is fennáll annak, hogy bajba keveredtél, bemegyek. * Egyszerre szállt ki a nővel, de tartotta magát ahhoz, amit mondott: tényleg messzebb maradt valamivel a lakás bejáratától. 
Arról elfelejtett szólni, hogy Morgana egy jeladót visz magával a köpenyén, amelyen keresztül mindent hallani fog a bent történtekből... Nem szívesen tette, de jobb volt így. *

- Tudom, nagyon jól tudom. De ha bejössz velem, az azonnali fenyegetés....bármi is várjon rám.
*Nézett egy ideig a férfira. Annak válaszára elmosolyodott.*
- Tökéletes.

* Mikor átindult az útesten még vissza pillantott rá. Erőt merített ahhoz, amivel szembesülnie kell majd. Bement az épületbe és fel a lakásához. Nem kellett kúlcs, nyítva volt s ő rá várt. Mély sóhajt vett, azzal belépet. Egészen a nappaliig elment, mégis üresnek tűnt a lakás. Egy ideig. Hirtelen állt meg benne az ütő, mikor a szinte tökéletes hasonmásával találkozott ahogyan kisétált a gyerekszobából.*
- Amanda..... hol a lányom?
*A nő csendre intette a másikat.*
- Alszik Geena. Ne keltsd fel.
- Miért hoztad el? És mi az a vers?
- Kell nekem valami Geena. Vagy megkapom amit akarok, vagy a lányod viszem magammal.
- Ha elviszed Aidat, kerestetni foglak.
- Ugyan, ne legyél naiv. Ugyan úgy nézünk ki, olyan hamar tönkre tudlak tenni, amilyen gyorsan akarom. Emlékszel a versre? Tudod, hogy folytatódik?
- A testvérek megölik egymást.
- Pontosan. *a nővére sejtelmesen elmosolyodott, majd mögé pillantott. Morgana ebből tudta, hogy valami nincs rendben.*