Demons Heart (Nyitott) [+18 Yaoi/Shounen-Ai]

Hmmm... * Karba teszi a kezét miközben gondolkozik. * A nemesekkel nem vagyok jóban... és mellesleg náluk megvan minden, ami kell a "túléléshez". * Félhangosan morfondírozik az ajánlaton. * Benne vagyok, segítek neked... de csak ha elmondod, hogy miért akarod ennyire megleckéztetni azt a lovagot. Purrr... *A purrogással egy időben hozzádörgölőzik a férfihez az arcával, a mozdulattal a nyakát és az arcát érinti. A simításra behunyja a szemét, majd amikor újra kinyitja, kiles a bokorból. *

* A lovag és a tanonca távoznak, így kidugja a felét a levelek közül. A mozdulat alatt megcsörren a csengője is, itt már úgysem veszik észre őket. * Elmentek... előbújhatsz. Már úgyis kezdtem unni a suttogást... Nem tudom, hogy mennyi ideje figyeled, de szerintem elég sokan támadhatják. A kocsma előtt is megleckéztetett néhány fickót. * Nyújtózik egyet, miközben felegyenesedik. * Ühm... te errefelé laksz? Ha már együtt dolgozunk, akkor adhatnál valami szállást...

Nem is szükséges....
*Motyogja maga elé a férfi szavaira, s pár lépéssel lemaradva csak, halad mögötte folyamatosan. Nem akar teljesen mellette menni, hiszen jelenleg rangban jóval alatta áll, így számára tökéletes most ez a felállás. Amúgy is túl nagyokat lépdel a férfi..... Hirtelen kapja fel a fejét a változó szavakra, lepetten. Ekkor veszi észre ,hogy a lovag közelebb hajolt ő hozzá. Zavartan hápog egy kicsit, bár hangtalanul, egy kis pírral fűszerezve az arcát.*
Én FÉRFI vagyok!

*Jelentette ki, a mellére verve buzgón, majd amint a lovag ismételten kiegyenesedett, még hozzá tette elég csendesen , szinte csak maga elé, parányit csüggedtebben.*
Vagy... legalábbis igyekszem az lenni....
Mivel sokan inkább nyápicnak tartanak..... a probléma csak az... hogy van benne valami....különben apám nem próbált volna eladni ,mint házvezetőnőt...
*Lehajtotta a fejét parányit depresszív hangulatban.*
Szörnyű ember vagyok.....
Ehh ?
*Kapta fel a fejét*

*Chikuma a fiúra néz majd a dörgölőzésre elmosolyodik ha lenne cica farka biztosan ide oda ficánkolna majd a kérdésre fel veti fejét.*
- Hmmm az legyen mindegy lényeg évek óta ellenségek vagyunk.. ennyi csupán..
*Mondta kicsit titokzatosan ,hisz rég múltban vissza vezethető az igaz oka az egész ellenségeskedésnek*
-Egy kunyhóba lakok nem nagy..,de te még elférsz..
*Vigyorodik rá majd ő is fel egyenesedik leporolva térdét s a fiúra tekint.*
- Én is unom már a suttogást ..s Mamorunak elég sok ellensége van s ez még a javainkra válhat ifjonc tanítványom...
*Átkarolja majd utánuk néz habár messze járnak már tőlük. A kis csengettyűre néz majd a fiúra ismét.*
- Milyen aranyos..na de khöm..a feladatra koncentráljunk...kicsit közelebb kéne kerülnöd Mamoruhoz..,hiszen én el lőttem már évekkel ezelőtt az esélyeimet...s nem is vágyok túlságosan a társaságára...

*Mamoru csak hátra pillant majd felsóhajt ahogy látja az önsajnálat tekintetét a fiú arcán s az előző pír maradványait.*
-Nem hiszem hogy férfi lennél.. ne használj ilyen erős szavakat amíg ...egy medvét se tudsz legyőzni..
*Mondja neki magabiztosan majd látja az értetlenkedését és elé áll.*
-Csak annyit mondtam ..na mindegy
*Legyint s megy tovább majd rá gyújt egy szivarra s egy közeledő hölgy fut feléjük a férfi mellkasára borul ijedten.*

-Kérem uram segítsen banditák fosztogatják Karakoni falut...

*Mamoru csak felsóhajt pont Karakoni a banditák célpontja általában ott fosztogatnak ezek a csőcselékek és nőket is erőszakolnak. Elég gyenge ellenfelek ,talán démonok is lehetnek a közelben. A lányra tekint elmosolyodik s meg simítja a fejét majd megindul*
-Ne aggódjon ,hölgyem egy lovag dolga ,hogy védelmezzen..
*A fiúra néz s erősebben hátba veri jó hogy nem esik pofára ,hisz Mamoru elég sok izommal rendelkezik hozzá képest.*
-Na gyere ...élesbe a legjobb csak ne sikítozz hanem használd a kezed...
*Mondja neki szigorúan s előre rohan majd megtorpan mennyi démont lát maga előtt. Vézna testalkatúak ,de mindegyiknél igen veszélyes fegyver s avval fenyegetik a falu lakóit.*
- Hé ti!!! Hordjátok el magatokat amíg szépen beszélek!!!
*Rá néznek a férfire természetesen felismerik és csak vigyorognak. Összesen 5en vannak és a férfi felé indulnak fel aki kész a bunyóra.*

Mostanában mindenki szeret titkolózni... talán túlságosan is. * Karba teszi a kezét és durcásan néz, de hamar felélénkül a helyzeten. Érdeklődve kezdi méregetni a férfi arcát, majd odanyújtja neki a kezét. * A nevem Niiya... és téged hogy hívnak? Ha már üzletelünk, akkor áruld el. * Makacsolja meg magát. *

Naa... tényleg elárulhatnád... Legalább csak egy részletét. Cserébe kérhetsz is valamit, nem ingyen kérem az információt. * Mondja miközben beharapja az alsó ajkát. * Tudod... lehet, hogy nálad kisebb termetű vagyok és fiatalabb, de profi. * Az állát peckesen megemelve húzza ki magát. * Vagy tudnál nekem újdonságot tanítani? * Kérdezi szándékosan egy olyan tónusban, hogy a kérdése ne legyen teljesen egyértelmű, emellett kapjon egy provokatívabb felhangot is. *

Hmm... szóval kerüljek hozzá közelebb? * Egy pillanatra elgondolkozik. * Nem lesz túlságosan nehéz. Felajánlotta, hogy lehetnék lovag... Ha a kiképzésen nem is veszek részt, talán hasznomat veszik... vagy van valami jobb ötleted? * Rengeteg kételye van a férfival és ezzel a kis "szövetséggel" kapcsolatban, de egyelőre nem azokkal foglalkozik. Sokkal inkább leköti egy nagyon ígéretes kaland a végén nem zsákmánnyal. *

* Nem zavarja, hogy a férfi átkarolta, már volt alkalma hozzászokni az ehhez hasonló érintésekhez... sőt, a helyzetből adódóan még élvezi is a pillanatokat. * Remek, akkor nálad fogok lakni. * Jelenti ki, de felkuncog rajta. * Ha mersz enni a főztömből, akkor szó lehet róla, hogy megcsináljam a vacsorát.

*Mérgesen pillantott rá ,felhúzta az orrát ,de mégsem mondott végül semmit a férfinak. Morogva fordult el kicsit, karba fonva a kezeit. Úgy lépkedett mögötte csendesen. Habár néha egy-egy dobbantása erősebb volt, innen lehetett tudni ,hogy zavarja a dolog. Hossza gondolkodott el, végül csak arra kapta fel a fejét ,amikor egy nő rohant a férfihoz. Szavaira megdöbbent ,majd ugyan úgy pillantott át a másikra. Kicsit megrázta a fejét, mivel ő nem akart menni. Lehetett gyáva! Igen... az is volt valamennyire. Éppen megfordult, hirtelen gondolatból..sőt nem is gondolt bele, s tovább kívánt állni, de már nem tudott. A férfi szavaira megtorpant s behúzta a nyakát. Lebukott!*

*Amikor hátba verik annyira nem figyelt rá ,hogy ténylegesen majdnem a földet nyalta fel, ám végül sikerült megállnia. Úgy tűnt, lehet még nem volt katonának való...de jó reflexekkel volt megáldva. Nem volt veszett ügy.*
Sikoltozni nem szoktam! A kiabálás más ,mint a sikoltozás!
*Bólintott a maga védelménél, majd sóhajtva követte a férfit lemondóan. Ez az örült mindenbe bele fogja keverni!! Sőt...ő fogja megölni!!
Aztán nyelt egyet ahogyan észrevette mennyien is vannak. Kicsit nyekkent. Meghúzta a lovag karjánál az anyagot. Hangja vékony volt.*
Biztos ,hogy ezt akarod... ki fognak nyírni minket!
*Nyikkant.*

-A nevem Chikuma s mint látod tolvajkodásból élek...lényeg egyszer én is lovag voltam ,de nem tetszett a rendszer ,hiszen  sok magán életed s életed nem nagyon volt. Én meg szeretem habzsolni az életet s az élvezeteket.

*Elvigyorodott a fiú felé majd gondolkodni kezdett s kezével állát meg támasztotta ,mikőzben vicces arc kifejezései voltak. A igen félreérthető kérdésre fel figyelt s  széles perverz mosollyal tekintett rá.*

- Abból nem lenne hiány..tapasztalat van..minden féle értelembe tudnék neked tanítani egy-két po...vagy is dolgot..
*Nyújtozkodott egyett majd a fának dőlt majd végig mérte a fiút.*
-A kiképzésen nem vettél részt...de az csak egy papír...hamisitani tudnék vannak forrásaim ..nagy segítők...
*Vissza gondolt a Mamoru melett sétáló ifjonc srácra s kuncogni kezdett.*
- Az a kis srác..elég naívnak tünik őt kéne elöször befolyásolni... PL: Meg van a kiképzésed de nem tudod ,hol a második helyszín ahova menned kell. Mivel ott van Mamoru melette aki kiképzi ő úgy is segíteni fog...szereti  a talpnyalókat minimálisan ,de egócentrikus.
*Az ételel való hozzá állásra kicsit meg fintorkott.*
- Én tudok főzni ...max a házi munkába segítesz cserébe képezlek erre arra...na de most induljunk..az a papír magától nem készül el.


*Mamoru észre veszi ,hogy valaki ruháját ráncigálja ,majd látja a meg rémült fiút s szemét forgatja.*
-Ennyitől be tojsz? Remélem pelenka van rajtad
*Mondta neki gúnyosan majd le hámozta magáról a fiú ujjait s előrébb sétálva csak lassan nem sietve a szörny neki támadt. Abban a szent pillanatban a férfi feje fölé átrepitette s a lény hátára esve jajdult fel miközben a srácra mutatott.
-Meghaltok átkozott lovagok!
*Mozdulni nem tudott örült ,hogy ha élt a lény ,de beszélni még igen.  Kicsivel magasabb szörny mint a srác pont felé indult meg támadva őt. Mamoru oda kapta fejét s felé ordított miközben egy másik szörnyel viaskodott.*
-Ne csak áll ott! Csinálj valamit! Ha lehet ne fuss el...lény cseles s megfontolt...én épp nem érek rá.

Hmm? Te lovag? * Kérdez rá élénk pillantással, közben oldalra biccenti a fejét. * Nem tűnsz annak a típusnak... Nehezen tudom elképzelni, hogy ádáz küzdelemben a gyengék és elesettek védelmére kelj az életedet is kockáztatva... * Felkuncog, mert a megállapítása némi visszaigazolásra talál. * Nekem sem tetszene túlságosan... A szabályok megőrjítenek, és szeretem elvenni, ami éppen megtetszik... * A tekintetéből némi elgondolkozás tükröződik, amihez jobbra-balra kezdi ingatni a pamacsos cicafarkat. *

Még egy apróság a kis üzletünkhöz... Előkotrok neked néhány kényes dolgot a lovagodról, de közben azt a nemest vagy lovagot dézsmálom meg, akit csak akarok. Megfelel? Ha nagyot akasztok, akkor kapsz belőle egy részt... mondjuk legyen a negyede. * Fejti ki már üzletiesebb hangon, amit rövidesen ismét felvált a korábbi játékosság és kalandvágy. * Kíváncsivá teszel... habár a tekintetedből ítélve már nagyon sok olyan dolog eszedbe jutott, amit meg akarsz nekem mutatni.

* Könnyed lépésekkel zárkózik Chikuma mellé. * Az alap kiképzés nem a legjobb ötlet... az előbb már elszóltam magam a csúnya nagy lovagbácsinak, aki meg akart rontani... te meg végig akartad nézni a bokorból... Nem tudom melyikőtök a perverzebb. * Viccel a démonnal nevetve. * Mi lenne, ha úgy mennék oda, mint aki segít a szállásokat rendben tartani? Belefér, hogy bevessek néhány ágyat... * A tekintete azt sejteti, hogy azt sem bánja, ha őt vetik be néhány ágyba, a célját akkor is eléri. Ráadásul a nemesektől úgy a legkönnyebb kicsalni a féltettebb titkokat vagy a nagyobb pénzes erszényeket. Ha nincs rajta ruha, nincs hova rejtenie sem előle.. tiszta sor. Biztosan akad azon a terepen jó pár gazdag ficsúr... *

Szóval nem bíznál meg a főztömben? * Kérdez rá, közben ártatlan szemekkel néz az újdonsült lakótársra. A finom, ringó mozdulatai alatt halkan csilingel a csengője is. * Pedig néhány fogást kifejezetten finoman készítek el... de éppen besegíthetek máshol is. * Egyezik bele a házimunkába. *

*Mintha érezte volna a támadó fájdalmát nyekkent, amint látta ,hogy a lovag átlendíti ,majd a földel teszi egyenlővé. Megrezzent, attól meg főleg ,hogy most ő rá került a sor, mialatt a másik inkább csak azt fejezte ki, hogy jobb ha csinál valamit.... Sasha egyre jobban kezdte azt érezni ,hogy a másik felől ő meg is halhat....
Kihúzta magát s várta a támadót, ám az minél közelebb jött, Sasha annál jobban kezdett félni. Már alig volt pár méterre amikor érezte ,hogy kibuggyan a könny s felkiált. Azzal az együttes mozdulattal meg a kardját is előre rántotta, maga elé téve. A döbbenetet az okozta, miután fél szemmel kipillantott, hogy a támadója éppen pár centivel állt meg a pengétől.*
- No lám...csak nem beijedtünk?
lökve a fegyvert a kezéből.*
- Hoppá....

*Sikoltva kezdet futkározni. Nagyon vicces látvány lehetett, habár maga az ellenfél nem volt olyan gyors ,mint a nyúl aki éppen úgy vélte az életéért harcolt. Képletesen.*
- Lovag csinálj valamit!!

*Csak elmosolyodik ahogy kis pimaszkodást int felé  a fiú s elvigyorodik felé.*
- Képzeld régen én is a jót szolgáltam...de rá jöttem,hogy a jók csak megszívják..kicsit más a szemszögöm maradjunk annyiban.
*Hallgatta az ifju tanitványa ajánlatátt majd selytelmesen elmosolyodott s felsóhajtott.*
-Legyen ...én is azt fosztok úgy is akit karaok tehát ..szabad kezet adok teljes mértékben.
*Felkuncog hangosabban s a fiú hajába túr kicsit közelebb lépve.*
-Még nem ismersz..de majd rá döbbensz mi is amit tanithatnék neked *Fülébe súgja kicsit perverzen ,hogy felborzolja a fiú fantáziáját.*
- Nem fogod meg bánni..
*Vissza vált kicsit komolyabbra majd ismét el neveti magát s karjait csípőre teszi.*
- Mondtam ..hát nem figyelsz? Habzsolom az életet ez az élvezetre is vonatkozik
*Kacsint rá s sétál tovább majd fel vesz egy kavicsot s arréb hajitja.*
-Hát ha fözől valami ehetőt akkor jó..elég finnyás vagyok az ételekben sajnos

*Mamoru annyira nem nevetett a látványon inkább idegesebb lett ami még több erőt adott neki ,hiszen az andrenalin már csak ilyen. Lerázza magáról az épp neki támadott majd oda megy Sashahoz s grabancánál meg fogja s a szörnyet is*
- Látod ezt a nyavajást? Ez egy mezei csöcselék..
-Miről beszélsz lovag? megöllek!!!!
- Fogd be a pofád épp oktatok!!!
*Mordult rá a szörnyre s meg rázta kicsit majd be huzott neki aki arébb vágodott. Ne túl erőset ütöt direkt ,hogy még fel tudjon tápászkodni.*
- Menny oda éd rugd fejbe vagy gáncsold ki ne legyél töketlek!
*Engedte el a fiú s oda lökte a szörny elé ,mivel már csak ő maradt a többit Mamamoru már elintézte egy életre.*

Hmm, azért talán nem feltétlenül mindig... mondjuk az is kérdés, hogy mit szívnak meg. * Felnevet. * Nem úgy van a mesékben, hogy a jó nyeri el végül a királylányt és a fele országot? A gonosz pedig... elnyeri a méltó büntetését, de addig nagyon jól érzi magát.

* Amikor a férfi a hajába túr és közel hajol hozzá, nem szeppen meg. Míg a lovag kisugárzása kissé elrettentette, addig a démoné inkább kíváncsivá teszi. Az évek alatt már megtanulta, hogyan kell néznie, tartania magát ahhoz, hogy elterelje bárki figyelmét. Chikuma valószínűleg nem dől be ilyen apróságoknak, viszont legalább kellemes tapasztalatokkal gazdagodhat. A fiatal macska pontosan tudja, hogy szépnek tartják, előszeretettel él vissza ezzel. Résnyire nyitja az ajkait, nagy szemeivel ártatlan pillantást imitál, ahogy felnéz a másik szemébe. A vállait finoman leengedi, így a kimonója félig felfedi a jobb vállát. Ezt némileg visszavágónak is szánja azért, mert "játszanak" vele. * Mikor akarod kezdeni az első leckét? Nagyon... lelkes tudok lenni, ha új dolgokról van szó...

* Szinte szökdelve halad a démon mellett, majd eléfut, és hátrálva halad tovább, hogy közben alaposan szemügyre vehesse. * Majd meglátjuk, mennyire vagy finnyás... Messze laksz innen?

*Megszeppenve pillant maga elé, amint megérzi,hogy a talaj nem mozog a lábai alatt, sőt, valahogyan ő is elégé felette áll. Egy pillanatra megfordult a fejében ,hogy hátha repül... de mivel okos fiúról van szó, ezt hamar elvetélte. A macskadémonok nem repülnek...
A lovag szavaira felkapta a fejét, sárgás szemei mintha nagyobbak lettek volna, míg hosszúkás íriszét érdeklődve vonta a férfira. Azzal együtt átpillantott a másikra, habár azt már nem ennyire nagy érdeklődéssel.*
- Csöcselék? Hidd el láttam már olyasmit...de ez annál azért jóval nagyobb.
* Próbált az ellenfél felé nyúlni, ám csak hamar vissza kapta a kezét, mivel az szinte felmorrant, mint valami kutya.*

*Amint meglökték, ismételten a talajon állva, csak nézte maga előtt lévő ellenfelüket. Nem értette erre minek volt szükség. Halkan felsóhajtott... tennie kellet valamit! Hiszen... mégis csak meg akart felelni az apjának. A hátáról levonta a lándzsáját s azzal lökdöste meg a másikat.*
- Hahó..élsz még?
*Azzal azonnal maga elé kapta a fegyvert, kicsit határozottabb mimikával, amint ellenfele megmozdult és megpróbált felállni.*
- Ezért kibelezlek....
- Bocs de nem hagyhatom!
* Rezzent meg a srác, azzal lehunyot szemekkel, hirtelen szúrt. Halk nyögést hallott, azzal csak fél szemét nyitotta ki, hogy lássa, hogy jól csinálta e a dolgot. A másik még mindig élt, de a ruhájánál fogva volt a fához szögezve a lándzsa által. Sasha lepetten nézett.*
- Ohh....

*Elengedte a lándzsát, azzal hátra pillantott zavartan.*
- Muszáj nagyon bántani?
*Kérdezte, ám sejtve a másik pillantását, inkább egy sóhajjal ütötte pofán a másikat. Az beverte a fejét és elájult. Sasha győzedelmesen vigyorodott el, ám mielőtt boldogságában felemelhette volna a kezét, abba hirtelen nyilallt a fájdalom. Majdnem elsírta magát.....*
- Awww...de fáj!

* Chikuma csak félig elmosolyodott inkább eröltetetnek tünt mosolya a mesés dologgal kapcsolatosan amit Niiya emlitett az imént s sóhajtás útán így szólt.*
- Tudod én rég elvesztettem a mesékben való álmodozásaimat...a mesék azoknak a bolondoknak valók akik az igazságot nem tudjk elviselni s abba menekülnek gyáván..azért remélem nem sértelek meg ez az én vélrményem az élet adott tapasztalatt végett.
* Mondta majd halványan mosolyodott el de látszott szemeiben ,hogy van egy sebb ami miatt ezt igy gondolja s nagyon tartja az idegen fiú miatg magát ,hiszen még nem adott neki nagy bízalmat ,hogy bármit elmondjon. A fiún elmosolyodott ahogy szögsdelt olyan élettel teli a még nincs úgy meg törtve mint ő maga.*
- Mindjárt ott vagyunk..de ha el fáradsz fel kaplak többiért nem vállalok felelőséget..
* Kuncogott a lassan oda is értek a lakó helyszínhez.Az egész látvány mesebeli volt tehát egész ironikus ,hiszen Chikuma nem ,hisz a mesékbe. A kunyhó kicsi volt de nagyon tekintélyes s jól volt ápolva.Ahogy az ablak el helyezkedett egy kis patag nyílt emberi s démoni szem láttára. Szinte hívogatta azt aki látta ,hiszen nem is pattag kis melleg vízű forrás volt. Nem volt hatalmas ,de 6 személyesnek mondható volt. Maga a kunyhót körül vevő zöldelő fű s virágzó növény látvány is megnyúvást okozott a léleknek.*
- üdv itthon ..Niiya..
*A férfi kedvesen mosolyodott el *

*Mamoru szemében semmiféle sajnálat nem volt a gonosz lelkű démon felé s szigorúan tekintett tanitványa felé s rá orditott.*
- sajnálsz egy olyat aki millio vért ..ontott ki s kegyetlenül nem ismerve a lelkiismerett nőket eröszakolt meg saját gyermeke szeme láttára...az ilyet nem tudom sajnálni..
* Mordult fel majd figyelte a fiú reakcióit ahogyan az egészet müvelte. Ezt már valamilyen halladásnak fogta fel s kicsit húzta azért száját majd a végén mőgé állt s vállára tette kezét.*
- Amikor ilyen lényt őlsz meg ne őt sajnáld annak add a tiszelett akit bántottak..a lovagok dolga,hogy aki nem tud védekezni azt segítsük...ha erre nem vagy képes nyugodtan távozhatsz..
* Mamoru lassan meg indult mert még a küldetésnek nincs vége ezek a szörnyek csak fosztogatok voltak a nagyobb dögg meszebb van egy nehezen megjárható uton.
-Szállást kell találnunk..
* Meg állt egy percre megvárva a fiút majd hátra nézett.* 
-Mi a válaszod most még megfordulhatsz

*már végzett a napi teendőivel. szerette volna őket mi hamarabb letudni és ahogy csak lehet elhúzni a csíkot. kicsit elege volt már a körülötte lévő sok idióta baromból, akiknek hiába beszél még 5-szörre sem fogják fel agyilag hogy mit mond a szája. Nem értette hogy miért bolondultak meg az elmúlt pár napban a többiek, de már a töke tele volt velük. Ki akarta használni a szabad idejét, hogy olyan messzire kerülje el a többieket ahogy csak tudja, így amint végzet dolgával felvette a macska mancsot és amilyen gyorsan csak tudott lelépett .*

*Járt egyet, hogy kissé kiszellőztesse a fejét és megnyugodjon a már korán reggel elkezdett zaklatásokból. Halkan sóhajtót fel ahogy körbe nézett. Kiszúrt pár ismerőst a távolból, de azok legalább a jobbik fajtából voltak arról nem is beszélve hogy őket már régebben látta. Nyugodtan lépdelt oda hozzájuk és kezdett el velük beszélget. Akár csak egy csapat nő csacsogtak össze vissza, csak éppenséggel a témák voltak kicsit másabbak. Egy ideig még beszélgettek majd intve nekik ment el a társaságtól. Elgondolkodott hogy mit is kezdjen a maradék szabad idejével. Körbe pillantott hát ha kap némi kis ihletet. Szélesen mosolyodott el, mivel kiszúrt egy számára nagyon is vonzó lomos magas fát. Nyugodtan indult meg az irányába. Még körbenézett hogy nem-e figyeli valaki és amint erről megbizonyosodott pár ügyes mozdulattal felkapaszkodott rá. Keresett rajt egy olyan csoportos vastag ágakat amik biztonságosan megtartják és nem fog leesni róla. Elégedetten nyújtózott egy nagyot. Kezeit tarkója mögé rakta és élvezte a lágy szellő simogatását hunyta le szemeit*

*Vissza pillantott most a már eszméletlen ellenfelére mialatt hallgatta Mamoru szavait. Természetesen tisztában volt azzal ,hogy milyen szörnyű dolgok vannak...  S nem akarta őket csak úgy elengedni...de olyan messze állt tőle a harc....
Hosszan nézett maga elé, észre sem vette ,hogy a kezei remegtek mialatt a lándzsát tartották. Sóhajtott, majd a hátára tette vissza. Oda pillantva vette észre ,hogy a férfi elindult. Halk sóhajjal megfordította a fejét ,majd gyorsan követte.*
- Nem fordulhatok meg...
*Húzta el a száját csendesen.*
- Azért küldtek ide, hogy előre lépjek.. nem mehetek haza anélkül ,hogy nem lettem erősebb.
*Motyogta maga elé, azzal siettette a lépteit, hogy utolérje a másikat.*

*Már mentek egy kis ideje, amikor érezte ,hogy a gyomra megkordul. Halkan sóhajtott fel, szinte színpadiasan játszotta el a haldoklót.*
- Éééhes vagyok!
*Nézett Mamorura, azzal elhúzta a száját picit, s végül észrevette a termésfát.*
- Nah..majd ott! Megállunk egy kicsit?
*Pillantott rá, de meg sem várva a választ már rohant is oda. Nyújtózkódott felfelé.*
- Biztos van ezen valami finomság.... Mond Mamoru...meddig kell gyakorolnom majd?
*Fél szemmel sandított rá ,mialatt próbálta elérni a gyümölcsöt.*

* Oldalra biccenti a fejét, ahogy a démont hallgatja. * Akkor találj ki magadnak egy saját mesét. Mindenkinek vannak álmai, nem? Én maradok a saját mesémnél és naaagyon jól érzem magam benne, ami azt illeti. * A végét halk kuncogás kíséri. * Nem sértesz meg... csak ebben nem értünk éppen egyet. Szerintem néhány képzelt sorra mindig szükség van, csak éppen túlságosan belemélyülni felelőtlenség. Ha senki sem merne álmodozni, akkor nem lennének eszközeink és még bőrökből készült ágyékkötőkben ücsörögnénk a barlangok mélyén. Pedig kifejezetten kellemes, ahogy egy kimonó finom anyaga végigcirógatja a bőröd...

* Chikuma bizalmatlansága kölcsönös, még ha Niiya részéről ez nem is olyan feltűnő. Mindenkivel közvetlen, túlzottan is, de a titkait csak ritkán adja ki... Megválogatja, kinek mit mond és éppen mennyit, a simulékonysága éppen csak a felszín. *

*Az egyik szökkenés után megáll úgy, mintha fájna a lába; a tekintete elárulja, hogy csak játszik. * Ah, azt hiszem, kificamítottam a bokámat... így nem fogok tudni tovább menni... * Közli drámaian, de nem folytatja, mert a szeme sarkából megpillantja a helyet, ahova tartanak. Megperdül a tengelye körül, a kunyhó környékét kezdi fürkészni. Az arca halványan elpirul, főként a szívélyes üdvözlés hallatán. * Ez... gyönyörű... * Boldogan emeli a tekintetét ismét a férfire. Ebben most nincs semmi megjátszott, vagy eltúlzott, teljes mértékben valódi érzés. * Ha az ágy is olyan puha, mint amilyen szép a kert, sosem fogsz tudni kilakoltatni...

* Chikuma csak sóhajtott s a fiúra tekintett majd elmosolyodott halványank*
- Egy matrac de nagyon kényelmes s nagy ,álltalában fetrengek rajta ,de igy helyet kell majd szoritanom..ha mersz melettem te kis rafkos..
* Mutatja ujjával az ejnye bejnyét az elöző színészkedésre majd egy percre be megy de vissza is jön ,de csak egy törölköző van lágyékát eltakarva de felső testét mutatva*
- Gyere te is kicsit lazuj el..* mondja neki majd a törölköző le kerül ,de csak hátát látja már s a vízbe gyalogol majd kényelmesen beül.Kicsit félre érthetően felszusszan ,hiszen élvezi a forrás nyugtató mellegségét.*

* Mamoru meg állt a fánál s a fiúra tekintett felsóhajtva.*
- Nem tulzottan érdekel..hogy mért kelett lovagnak képezni téged nem is kérdeztem...* Nézte ahogyan probálja elérni a gyümölcsöt s gúnyos hangos nevetéstől hallatszot a környék.*
- Bocs,.de ha ennyit se tudsz éhen döglesz..kölyök..*Mamoru meg ropogtatta nyakát majd szinte fel futott a fára jól meg kapaszkodva viszont Kazuya balszerencséjére pont egy olyan ágátt mozditott meg ami a fiú egyensúlyát ki bilentheti. Mamoru megszerezte sikeresen az almát majd megkapaszkodva a hirtelennyében nem fel ismert egyén zuhanását figyelte. Ő is le jött a fárol s hajától még nem látta ki is ő* 
-Miféle macska démon vagy te? Fán lustulsz..? Rádásul egy B rangú lovag..szégyen..
* Látta a jelzést mutató bilétát ami esés közben csúszott ki Kazuya zsebéből*

* Nyugodtan henyélt a biztonságok lombkorona takarásában. Már már teljesen elmerült kellemes álmában, ami még arcán is látszott, mivel folyamatában csak vigyorgott. Mélyen szunyókált. Nem vette észre hogy bárki is odajött volna a fához, ami hozzá képest eléggé szokatlan volt, mivel általában minden kis rezdülésre felébred, de ezúttal túl szép volt álma hogy hajlandó legyen felébredni belőle. Még az sem zavartatta hogy kb alóla szedik le a gyümölcsöket. Csak arra nyitotta ki szemeit lassan mikor már érezte hogy megmozdult alatta az ág, amin egyensúlya kb 80% volt ráhelyezve. Már csak azt fogta fel hogy fordul le az ágról. Hirtelen kapott még az ág után de már nem érte el. Ez a galád orvtámadás és a zuhanás automatikusan egy kisebb sikolyt csalt ki belőle. Már ez is épp elég szégyen volt számára, hogy valószínűleg másik hallották, de az meg még inkább zavarta hogy macska létére szabályosan hátára vágódott és nem talpra., aminek köszönhetően "nyekkent" egyet*
- oohhh.. hogy az a jó...* tolta fel magát török ülésbe miközben kezeit derekára fektette*...
- perszee... álljon bele a kardhüvely a hátamba.. miért is nem * morogta az orra alatt, bár ezen szavai leginkább csak magának szóltak. Füleit hirtelen csapták meg a másik szavai és elkomorodott rajta, viszont hangját nem ismerte fel azonnal, hiába volt ismerős*
- a nyüvek nyuvasszon meg te tetű hogy nem hagysz békén aludni!! * mordult fel hangosan miközben mélyen túrt bele hajába és hátra dobva igazgatta el. feltápászkodott a földről. leporolta ruháját de már most rosszul volt attól hogy koszos lett.*
- ch... törődj a saját dolgoddal * lépdelt arrébb és felvette a bilétát amit egy laza mozdulattal tett vissza a zsebébe. Tekintetét csak ezután vonta rá a másik kettőre és abban a pillanatban hült meg benne a vér. meglepődött és ez látszott is az arcán* 
- Mamoru????!

Hogy merek-e? Naná! Csak vigyázz, mert egy óvatlan pillanatban egy selymes és szeretnivaló macska a végén kitúr a helyedről. * Mondja, majd a kijelentését egy játékos purrogás kíséri. Elégedetten ingatja jobbra-balra a farkát, egy pillanatra sem téveszti szem elől a férfit... legalábbis addig, amíg az be nem robog a kunyhóba. Chikuma rövidesen visszatér, mindössze egyetlen törülköző takarja el a testét. A látvány nem hozza zavarba, de elkerüli a bámulást is.*

* Niiya karba teszi a kezét, halkan felnevet rajta, csak utána lép a víz partra. Beleérinti a kezét a forrásba, nagyon kellemesnek ítéli meg az érzést, amivel a lágy hullámok cirógatják a bőrét. * Csatlakozzak hozzád? A végén még megrontasz... * Közli vele, de felegyenesedik. Megoldja a kimonót tartó övet, közben hátat fordít a ház tulajának. * Csukd be a szemed és nem ér leselkedni! * Szól rá, habár nem számít rá túlságosan, hogy a démon tényleg így tegyen. Finom mozdulatokkal szabadul meg a ruháitól, a takarásukban oldja meg a combjára erősített fegyvertartót, amit a ruhák alá rejtve tesz le a fűbe. *

* Mielőtt a házigazda alaposan végigmérhetné, a vízbe gázol, majd nyakig elmerül benne. Nem szereti, ha a farka vagy a fülei vizesek lesznek, de az előbbi most elkerülhetetlen. Apró áldozat a kellemes fürdőért cserébe, ami már igencsak ráfért. * Hmm, honnan tudod, hogy nem fogok tőled ellopni semmi értékeset vagy fordulok ellened, amíg alszol? * Teszi fel a kérdést hirtelen, felemás szemével Chikuma arcát méregeti. * Könnyen lehetek haramia...

*A hangos nevetésre ,csak határozottabban próbálta elérni azt az almát.*
- Hát tudod.....nem ilyen pályára szántak és kész! De ettől függetlenül hidd el ,hogy nem halnék bele ebbe!
*Morgott egy kicsit, majd épp időben ugrott hátra . Elkapott egy almát, azzal csak nézte, hogy  ott, ahol az imént állt, immáron egy másik macska volt.... illetve feküdt. Döbbenten pislogott rájuk, majd érdeklődve döntötte meg a fejét, mialatt beleharapott az almába.
Kezdett lassan összeállni a kép a fejében, így szabad kezével arra mutatott.*
- Szóval...ő is lovag?

*Elsőre az idegen nem nézett ki nagy számnak... főleg ahogyan leesett a fáról. Nehezen hitte el Sasha, hogy nem olyan ,mint ő, hanem ténylegesen B szintű lovag... nagyon nehezen.*
- Huh... én is hívhatlak így Mamoru?
*Pillantott fel azonnal a lovagra, amint meghallotta a másiknak a "kedves" szavait. Aztán...hirtelen arra is ráeszmélt ,hogy ezek igenis ismerik egymást.....Csendben pillantott a lovagra, hogy az vajon megtorolja e a másik szemtelenségét. Észre sem vette, de az alma hamarosan elfogyott.*
- Még éhes vagyok.... *motyogta*

*Chikuma nem volt buta férfi persze ,hogy végig mérte a fiú testét amit éppen mutatott belőle majd lazán nyúlt el lábait szét nyitva persze a "nemes katana" nem látszódhatott ,hiszen a víz elég sötét volt e fajta maga mutogatásnak. A kérdésre csak sejtelmesen elmosolyodott ,hiszen simán megronthantá izomban ő fölényben van ,de nincs túl sok kihívás benne ezért annyira nem is izgalmas a helyzet.*
- Meg tehetném ...de könnyen le teperlek..mi ebben az izgalom?
* Kuncogott pimaszul majd az égre tekintett s a felhőket elemezgette ,miközben  a fiút hallgatta a haramia s a lopás szavaira rá tekintett.*
- Tudod álmomba se tudnál rám rontani...az évek során tudom ..hogy a teljes elalvás halállal is járhat tehát éberen álmodom. Kényelmesen fantáziálva ,de érzem s hallom mi folyik körülöttem ..ez lehetetlen lenne...
*Lopásra fel nevet szinte hasához kap s szeme sarka is könnyes lett.*
- Nem igazán tudnál mit ellopni...a kunyhót max...
*Gúnyolódott s tovább ázott a forrásba ami pont jó hőmérsékletű volt ahhoz ,hogy senki fia bőrét ne égesse.*
- Mért meg tennéd?

*Mamoru is fel ismerte a jövevényt ez Kazuya egy tanítványa akire igen büszke ,de tartása miatt még se mutathatja ki s vele még szigorúbb mint az újoncokkal ...de ezt a fiú is tudhatja a legnagyobb elismerés egy mestertől. Fel figyelt Sasha-ra ahogyan próbálkozott a megszólításra s szinte fel állt a hátán a szőr micsoda tiszteletlenség.*
- Neked csak Mester érted? Ha eléred a bizonyos rangot akkor talán meg engedem ,hogy nevemen szólíthass...
* Mordult rá szintén, majd ismét Kazuya-ra nézett s a tanoncra.*
- Még egy almával is többet szenvedsz..mint a lándzsád meg fogásával...s még nevemen szólítanál...ch...
* Igen még mindig ezen volt fel háborodva cica farka jobbra-balra vándorlott az idegességtől. Kicsit lenyugodva sóhajtott s le szedett a fiúnak még egy almát persze ismét egy bámulatos akrobatikus mozdulattal majd felé dobta.*
-Kapd el..és egyél utána tovább megyünk...almával nem laksz jól...
*Kazuya elé állt s végig mérte ,hiszen azóta ritkán látták egymást s jól fel fejlődött a fiú.*
- Te mit keresel itt?  Nem tanítani kéne? ..Örömmel látom ,hogy nem estél vissza hanem fejlődtél...de még kevés...de tudod az ígéretemet tartom Kazuya...ha elég erős leszel meg mérkőzhetünk..
* Mondta a fiúnak ,hiszen a gondolattól izgatottság fogta el Mamoru lelkét...egy kis viaskodás, bunyó akár másnak az alkohol ,függőséget okozz.*

*Szélesen vigyorodott el. Megörült...naagyon is, hogy ismét találkozott mesterével. Sokat köszönhetett neki és a tanításainak, mivel nem csak a ranglistán való előre haladását segítette elő, hanem még az életben is képes volt rajta sokat alakítani... kisebb nagyobb összetűzésekkel természetesen. Mindenkinél jobban tisztelte, de ezt nem hangoztatta. Nem kell róla tudnia. Hirtelen kapta a újoncra pillantását, mikor csak ilyen lazán "letegezi" a férfit. Megingatta a fejét*
- Ha jót akarsz magadnak ilyet ne csinálj többet... megjárod... tapasztalat.... * nézte hosszan a fiút, alaposan végig mérte, majd pillantását ismét mesterére vonta*
-Már most látni hogy lesz vele bőven munkád... talán még több mint velem * halkan nevetett fel arcán egy szélesen vigyorral. Feltűnt számára ahogy végig mérte és emiatt automatice magára tekintett.*
- forogjak is egyet hogy meg tudj nézni? * kuncogott mosolyogva. szavai hallatán felsóhajtott és mélyen túrt bele hajába* 
- ne is mondd ha kérhetem... kiidegeltek teljes mértékbe... ebben az elmúlt pár napban mindenki megtalált minden apró hülyeségével... és úgy voltam vele, hogy ezek után nekem is kijár egy nap pihi... szóval ahogy végezte a mai dolgokkal eltakarodtam...*felnevetve ingatta meg a fejét. hirtelen emelte vissza rá tenger kék szemeit, amiben izgatott fény csillant fel.*
- úgy véled??... bebizonyítsam az ellenkezőjét??... erősebb vagyok már mint ahogy te azt gondolod Mester...*határozottan nézte egy ideig. izgatottá vált hisz egyik legnagyobb vágya volt, hogy megküzdjön a férfivel és megmutassa neki h fel tud fejlődni az ő szintjére, sőt még talán feljebb is. szélesen mosolyodott el majd megvonta vállait*
- de jó... csak hogy lásd meg van még a kedves oldalam... adok még egy kis időt hogy felkészülhess rá * hangja határozottan csendült fel, de ettől függetlenül remélte hogy hencegése kivételesen nem fog megtorlást vonni maga után. valahogy most nem volt kedve egy tockoshoz*

* Kényelmesen elhelyezkedik a vízben, látszólag elfoglalja, ahogy a cicafarok szőrszálai elterülnek, így sokkal pamacsosabbnak néz ki, mint szárazon. Amikor Chikuma megszólal, felé kapja a tekintetét. * Megrontani valakit nem csak akkor tudsz, ha letepered... * Mormolja. A tekintete meglepetté válik, közben még az ajkai is enyhe résre nyílnak. * Hmm? És nem vagy fáradt így? Nekem hiányozna, ha nem tudnék mélyen aludni néha... * Csak így, hogy az alvás szóba került, nagyot ásít, majd macskamivoltát nem meghazudtolva nyújtózik egyet, zárásként aprót fröcskölve a vízből. *

* A férfi nevetésére felvonja a szemöldökét, kissé durcásan puffasztja fel az arcát. * Fura fazon vagy... * Ő is felnevet, majd oldalra biccenti a fejét. * Ki tudja... csak egy kóbor macska vagyok, akit egy bokorban ücsörögve szedtél össze... Könnyen lehet, hogy tényleg született tolvaj vagyok és a kisfiús bájammal húzom csőbe az áldozataimat. Csörgött nálad korábban egy erszény, sok-sok tallérral megpakolva. Azt például megfújhatnám, amíg nem figyelsz rám.

* Lejjebb csúszik a vízben, a szája még épp kilóg belőle, így beszélni azért tud továbbra is rendületlenül. A füleit enyhén lelapítja, szemmel láthatóan élvezi a forrás kellemes vizét. *

*Már éppen felszólalna, de mindketten megelőzték azzal ,hogy leszidták amiért ő éppenséggel letegezte a mestert. Valójában nem a "Mamoru-t" kérdezte, hanem a humor előszeleként azt a kifejezést, amit éppen a másik lovag mondott. A következő almát örömmel fogadta el, majd ismételten enni kezdte. Csak figyelte ahogyan azok beszélgetnek. Már látta azt ,hogy valóban ismerősök...sőt annál több is. Tanítvány és mester, barátok és riválisok.... mindent ellehet mondani, de azt is ,hogy mindezek ellenére, aránylag kötődtek egymáshoz. Még tovább rágcsálta az almát, habár tudta ,hogy nem lakik velük jól, de mégis volt valami a pocakjában. Tovább ment, lépkedett azután ,hogy Mamoru elindult. Felvonta az orrát a kifejezésre ,hogy a lándzsájával nem tud mit kezdeni.... azért ez nem volt így teljesen. Hiszen nem véletlenül kapta azt....
Megtorpant, amint még tovább beszélgettek ,majd ráemelte világos szemeit a nála azért magasabb lovagra. Rábólintott a szavaira, s elvigyorodott.*
- Igyekszem, de nem könnyű.... ti lovagok nem vagytok könnyű esetek.
*Motyogta s elég hamar bekebelezte az almát.*
- Köszönöm! Ha tovább megyünk, ott is kaphatok majd enni ?
*Érdeklődött.*

* Chikuma csak vonogatta fejét az éretlen megszólalásokra majd vele szembe állt fel s fülét megpöckölte. Természetesen pont lágyékát takarta a víz így a "nemes katana" még mindig rejtve volt a kiváncsi szemektől*
- Hidd el úgyan úgy jól alszom ..tehát evvel nincs probléma...na meg átlátok rajtad mint a szitán tudom ,hogy ez az ártatlannak vélt külső s meg mozdulás csupán a naívitás mézes madzagja...
*Rá néz perverz mosollyal most esett le neki az eslő megszólalása s meg nyalja szája szélét.*
- Perverzóba engem ne félts meg tudom oldani..
* Kacsint rá majd perverzen nevet s ismét vissza kapcsol a szavakra akár egy fura tv készülék *
- Meg tehetnéd ...de igen tolvaj vagy..én is..én öregebb s tapasztaltabb ezt ne feledd.. 

*Mamoru a fiúra tekinget s ismét Kazura szinte már szemei kezdtek elfáradni az ide oda tekintgetésről.*
- Kazuya rosszabb volt mint te...vagy is remélem...tehát őt is lovaggá neveltem...veled se lesz gond csak legyél tökös ,hiszen nem csak a kéjelgésre van a szerszám...habár arra is jó..
*Fantáziált kicsit a férfi maga se tudja mikor volt hasonlóban réssze majd meg rázta fejét s Kazuyara tekintett kicsit kakaskodoan állt elé persze nem agresszivan csak pimaszkodva neki.Közben mosolyolya is elárulta nem veszi szívére a huncut megszólalást.*
-Adok én neked te....majd meglátjuk ki marad alul..ugyan az idő relatív...te is tudod..Kazuya-chan
* Tudta ,hogy ezt nem szereti ha mondja a fiúnak ritkán is mondta régebben is ,de csak kekeckedésből.Hátat forditott neki s rá markolt szerszámára ..nem erősen inkább gerjesztően mielőtt rá mordulhatott volna. Elengedve neki  Sasha felé ment aki ezt nem láthata ,hiszen takarásba volt e perverz jelenet. Felsóhajtott mélyen s fejével előre feld mutatott majd így szólt.*
- Látod azt a pirosas fehéres bodét az egy motel..tudsz enni pihenni INNI na oda megyünk...Kazuya csatlakozól?
* Nézett hátra a fíúra miközben kis perverz mosolyt ejtett felé.*

*hirtelen kapta rá tekintetét a férfira. széles vigyor kúszott  fel arcára, hisz egyből megrohanták a régi kellemes emlékek*
- naaaa... azért annyira nem voltam rossz... csak egy kicsit... meg te magad is beláthatod, hogy ha nem csinálom a dolgaimat, akkor az úgy tök unalmas lett volna... és ki vagyok én hogy megfosszalak némi kis fejfájástól * pillantott rá nagy ártatlan kék szemekkel, mit aki soha életében nem tett volna semmi rosszat, de ez hamar eltűnt és arcán széles vigyor terült el. határozottan húzta ki magát és állt meg vele szemben. Már eszében volt a frappáns visszavágó szövege, de a megszólítás minden elfeledett vele. Nagyon utálta mikor így hívták, lekezelőnek érezte... illetve sokkal inkább zavarba ejtőnek és ezért ugrani is tudott, ami most is látszott, mivel farkán is felborzolta bundáját*
- na most takarodj el a susnyásba!!!.. nem vagyok chan!!! * szólalt fel erélyesebben, de zavara kivételesen még arcán is meglátszott. Halkan fújt egyet, miközben pillantásával követte a férfi mozgását. Nem számított mestere gerjesztő mozdulatára. Meg akart még szólalni, de egy szó nem jött ki a száján. Testén egyből szinte magától reagált rá. Kellemes borzongás szaladt át rajta. Arcán halovány pír is megjelent. Halkan szusszant fel amint eleresztet. Most örült neki, hogy a másikhoz intézte szavait, mivel egy kissé le tudta nyugtatni hirtelen felborzolt érzéseit.  Pillantását a másik kettőre vonta és szélesen mosolyodott el*
- na te már megint csak a piára tudsz gondolni??? * kuncogott.  kék szemeit a fiatal fiúra vonta t*
- láttad már inni???.. mert ha nem fogadd meg a tanácsom és ne menj a közelébe... csak saját felelősségedre * nevetett fel. kezeit tarkója mögé rakta*
- hát ha nem zavarok.. ugy sincs jobb dolgom szóval szívesen * lépdelt utánuk*