Sigil Szeme (Nyitott)

*Felvonva szemöldököm nézek Aedanra, majd jön a taszítás is és előre huppanok és hamar felegyenesedve nézek a nőre.*

- Nos kisasszony... mivel én tisztelem a GYENGÉBBIK nemet... ezt nem torolom meg...*Mondom határozottan és az elhaladó Aedanra nézek és meglátom az öreg szigorú tekintetét, majd vállamra téve kezem hajolok előre háromnegyedig és utána felegyenesedve nézek utána. Hyara pillantok.*

- Nos úgy látszik rád bízták az idegen vezetést...

*Körbenézve veszem észre az idős férfit és kicsit előre hajtva fejem köszöntöm tisztelendően és Hyara pillantok komolyan.*

- Köszönöm, ha körbe vezet minket, vagy az is elég ha megmutatja a szobánk. Későre jár és ha hajnalban ébredünk jobb lennemár nyugovóra térni. *Mondom határozottan és komolyan.*

Na..az azért vicces lehetett. Gatrot mindig is sok meglepetést tartogatott!
*Elmosolyodott az öreg neve említésén ,majd a történeten is. Erről nem is nagyon tudott, mivel Aedan nem mondta, az öreg meg nem dicsekedett vele. Aztán amint a férfi hirtelen folytatta, ez a mosoly le is hervadt az arcáról.*
Tudtommal, még sem Őkegye, sem én nem vallottunk neked szerelmet.. Mi lenne ha felhagynál az önmagad csodálásával ? Igaz..ma azt mondtam keress asszonyt...de ha így csinálod, inkább vissza vonom.
Miért lennék én féltékeny? Ugyan....pfffffffff
*Majd csak fél szemmel sandít rá, egyik szemöldökét felvonva.*
Nem tudom mi olyan meglepő ezen... mintha nem lennénk évek óta "társak"......


*Rápillant. Ketten álltak most csak a kapunál. A féloldalas mosolyra bólintott. Ő is normálisan viselkedett ...mégis csak Itthon voltak. Fél szemmel vissza sandított a két tündére ,majd a férfira.*
Rendben...persze elviszem őket. Megkapják a legszebb szobáinkat mára....aztán majd holnap ez változik...
Mit gondolsz.... mit fog mondani az öreg?
*A tervekre bólintott. Végül is...eddig is így volt megbeszélve. Végül elmosolyodott, megpaskolta a vállát.*
Rendben van papus.

*Amint az öreg megjelenik oldalt elmosolyodik. Int felé őszintén. Látja ,hogy fontos dolgot fognak megvitatni és kicsit rosszul esik neki ,hogy kihagyják...de hát ez csak rájuk tartozik. A tündék felé fordul. Most nyugodtabb, úgy tűnik nem szándékozik tovább gorombáskodni. Bár a Gyengébbik nem kijelentésre megrezzent.*
Kezdem azt hinni, hogy Őkegye nem is az apjától hanem tőled próbál megszökni.......
*Azzal bólintott.*
Bizony... szóval kövessetek.
*Pillantott a lányra nyugodtabban ,majd intett s azzal elindult. Amerre mentek, azt bemutatta, de külön kitérőket nem tett. Még felesleges lett volna. Hamarosan elérték az épületet, majd annak folyosóján haladtak tovább. Amint a szobákhoz értek megtorpant.*
Itt lennének...reggel majd ébresztünk, addig pihenjétek ki magatokat. Nem lesz könnyű.....
*Nyugodtan mondta, inkább tanácsolva. Nem volt ellenséges.*

Kénytelen vagyok csodálni magam, ha más nem nagyon vállalkozik önként a feladatra... Egy-két rajongó sosem árt, még akkor sem, ha abból én vagyok az egyik... a másik pedig Balthazar, ha van nálam egy nagy szelet hús. Hmm... mit fog mondani, lássuk csak... * Itt megdörzsöli a szakállát. * Fiam, nem gondoltam volna, hogy ilyen későn értek vissza... Hallom, valami csörög nekem az oldaladon... *Közli mindezt úgy, hogy hozzá utánozza a vezetőjük hangját. *

* Amikor elindul a korábban említett vezető mellett, az öreg szólal meg először. Nincsenek messze, így Hya még tökéletesen hallhatja a hangjukat. * Fiam, nem gondoltam volna, hogy ilyen későn értek vissza...

* Ahogy a nő beljebb vezeti az új jövevényeket, úgy vonulnak vissza a többiek is a szobáikba. Aedan és az öreg még körül-belül másfél órát beszélgetnek, majd mind a ketten pihenni térnek. Pontosabban az előbbi visszatér a saját szobájába és szinte örökkévalóságnak érzi azt az időt, amíg megszabadul a ruháitól. Egy gyors mosdás után dől le az ágyára, és hamar mély álomba merül. Az ágya előtt ott kuporog a kutya, aki a gazdájához hasonlóan még horkol is, miközben egyik mellső mancsát egy jókora cupákon tartja. *

* Hajnalban ébred csak fel, de még jóval azelőtt, hogy ébreszteniük kellene az újoncokat. Egy sötétbarna, szövetből készült nadrágot vesz fel, hozzá pedig egy fehér parasztinget, ami már jócskán elhúsolódott a használatban. A csizmáiba csak hanyagul lép bele, úgysem sokáig lesznek rajta. A várfal egyik repedésén bújik ki, majd leereszkedik a szakadék egy kevésbé meredek részén, hogy egy kihegyezett bottal halat fogjon a reggelihez. Nem sokkal hét előtt mezítláb tér vissza a várfalak közé, az egyik kezében a lábbelit hozza, míg a másikban négy jókora, összekötött halat. Hiába gyűrte fel a nadrágja szárát térdig, még így is vizes lett. Az ing féloldalasan lóg rajta, de ez valahogy egy cseppet sem zavarja, talán még valamilyen szinten jól is áll neki. *

-Még hogy tőlem... *mondom felvonva a szemöldököm, de inkább már nem szólok egy szót se. Láthatóan már nem gorombáskodik Hya így szó nélkül követem. Az idegen vezetést könnyedén veszem és igyekszem megjegyezni az utat, de az sem gond nekem hogy nem magyaráz. Majd felfedezzük a helyet. Egészen a szobáig nem szólalok meg. Mikor megkapom a szobámba a lányokra pillantok és előre meghajolva köszönök el.*

- Köszönöm az idegen vezetést kisasszony és a szobát. Kellemes, szép álmokat kívánok. *Mondom és azzal felegyenesedve már be is lépek a szobába és levéve ruháim nézem át mindenemet, mert feltűnően kedves volt Hya. Nem nem tűnt el semmim, így nyugodtan megyek a fürdőbe és egy gyors tus után az ágyba dőlve hamar elalszom.*

-Nem vagyok Őkegye... van nevem és utálom azt hogy hercegnőnek születtem. *Mondom kicsit morcosabban és oldalra fordítva a fejem próbálok nem duzzogni, de ez nem igazán megy. Lassan haladok mellettük, de nem folyok bele a "társalgásukba". A szobáknál Orvaulra nézek és bólintok felé.*

- Neked is. *Mondom majd Hyara pillantok, és csak akkor szólalok meg, mikor Orvaul már el ment.*

-Maradjon köztünk... de igen tőle is megakartam szabadulni... túlaggódik és egyszerűen nem hagynak élni... mindegy nem panaszkodom, mert hallottam a történeted és őszintén sajnálom ami veled történt. *Mondom majd az ajtóhoz lépve nyitok be. Hátra sandítva köszönök el.*

- Szép álmokat. *Mondom és azzal el is tűnök a szobában. A kristályaimat biztos helyre rakom és ezt csak mágiai kötés feloldásával tudom levenni én magam is, nem hogy más. A fejdíszemet is lerakom ugyan oda és egy védő burok alá helyezem őket szokásomhoz híven. Nem akarom ezeket elveszíteni, mert az egyetlen olyan embertől vannak aki megértett eddig. Fürdő után az ágyba feküdve próbálok elaludni, de nem igazán sikerül. Sokáig csak forgolódom, majd nehezen de elalszom.*

~Másnap hajnalban~

*Korán ébredek, mert alig tudok aludni. Mikor felébredek nem otthon ébredek és talán ez egy új nap kezdete. Apám már biztos kerestet, így felöltözés után egy levél írásának állok neki. Megírom apámnak, hogy- hogy döntöttem és ez ellen már nem tud mit tenni, mert itt vagyok a várban. Inkább legyen büszke majd lányára, ha nagyapja nyomdokait követve a rend tagja lesz. A levelet egy kis madárkával viteti el otthonába, majd kristályait felszerelve néz szét valami alsó ruha után, de nem talál semmit így a tradicionális ruha lógó anyagait átalakítva csípőjére többször, de lazán feltekerve készít magának egy kisebb szoknyát. Így kevésbé érzi kihívónak a ruhát, bár még így is az. A folyosóra lépve néz körbe, majd elindul felfedező útra. Sokáig bolyong egyedül és a gyakorló térre kikeveredvén a bábukra nézve sétál oda. Megérinti és elmosolyodik, nem akarja magát előre kimeríteni, de rendkívül csábító a gyakorlás és edzés lehetősége.*

Viszont kívánom.
*Bólint azért illedelmesen amint a tünde férfi elment a szobájába ,majd csendben indul tovább. Hallgatta a nőt ,de nem pillantott rá.*
Tudom ,hogy van neve, majd fogom is használni, amint a rend tagja lesz...vagy sem. Addig számomra marad az Őkegye, hiszen mégiscsak ez jellemzi a legjobban az első gondolatomat amikor találkoztunk.
*Aztán amint a szobához értek hirtelen pillantott rá sértetten.*
Lényegtelen ,hogy éppen mi történt a múltban vagy mi nem. Azt sem tudom egyáltalán honnét hallhatta ,mert ez nem igazán publikus hír. Panaszkodásnak meg nincsen helye Ileina ...mivel, én nem szándékozom a múltamat felhasználva előre lépni. Úgy tűnik...habár mindketten hallottunk már a másikról szóbeszédeket, mégsem tudjuk milyen is a másik.
Jó éjszakát Ileina.
*Azzal megfordult és úgy ment vissza a szobája felé. Amint elment pár folyosón át, elért a saját szobájához.*

*Ott elkezdett átöltözni. Hozott egy tál vizet, s megmosdott. Ezalatt hosszan elgondolkodott, néha összevonta a szemöldökét a cselekvés alatt. Késöbb sóhajtott, majd megtörölte magát. Kibontotta a haját, a szemüveget félre tette egy kicsit, s már a hálóruhában dőlt az ágyba, melyen magára húzta a takaróját.*

*Korán kelt, az újdonságok hatottak annyira rá ,hogy az elkövetkező napokban ne tudjon rendesen aludni. Az újoncok, a beavatottak...rengeteg dolog várt rájuk! Most volt először ,hogy az egyik csapatott ő vihette ki, ő figyelhetett rájuk a próbák alatt. Ez nagy megtiszteltetés volt, főleg az öregtől, így igyekezett minél jobban teljesíteni. Felöltözött, most kicsit kényelmesebben. A fűzőt nem vette fel, csak az ingét hagyta magán, azt gombolta össze. Haját összefogta, ám most bent hagyta a szemüveget, azt nem vette magához.
Kint elépkedett a gyakorló bábukhoz ,majd ledobta maga mellé a kövekre a csizmáját s megmozgatta a végtagjait. Gyakorolnia kellet. Különböző pózokból kiindulva ,mozdulatokkal rúgott, időnként ütött, bár azok sosem voltak elegek, így a lábát erősítette.*

*Talán 10 percre ment hátrébb egy kis vízért, s amint visszaért ,már ott állt a tünde nő, ahol nemrég ő. Lassan sétált vissza, nem zavartatta magát, habár arca enyhén pirosas volt, sötét haja kócos még így copfban is, míg mellkasa nem szabályosan járt. Vissza lépett a helyére és letette a palackot.*
Jó reggelt. Hogy aludtál ?

* Látja a gyakorlóterepen a két nőt, de nem megy oda hozzájuk... főleg nem a friss hallal. Beviszi őket a konyhára, ahol az éppen soros szakács elkezdi őket pucolni, majd kifilézni. Aedan felmegy az öreghez, de rövid távon kitessékelik az őt kísérő enyhe mocsárszagra hivatkozva. A részleteket azért sikerül vele megbeszélnie, innentől kezdve a beavatás teljesen a megszokott mederben halad tovább az ő vezénylete alatt. Kissé lemondó sóhajjal tér vissza a szobájába, ahol újból megmosakszik. Felveszi a páncélját, épp csak a kesztyűit hagyja le, azokat hanyagul az oldalánál az övébe tűzi. Balthazart most az öreghez küldi, ilyen terepre nem szereti magával vinni a kedvencét. *

* Mire újból leér a várudvarra, már az étkező felől terjeng a frissen sült étel illata, ami azonnal magához csábítja. Leül, nem várja meg a többieket, és enni kezd. Ahhoz túlságosan is fáj a feje, hogy hangoskodjon, vagy komolyabb társalgásba elegyedjen az ott lézengő másik két újonccal. *

* Az egyik újonc egy vörös szakállú törpe, aki igencsak jó hangulatban ébredt, a másik pedig egy csendes, kissé félénk fiatal férfi. A törpe egyre közelebb araszol Aedenhez, míg a másik csak távolról figyeli a jelenetet. *
Na osztán! Miko' is megyünk arra a titokzatos küldetésre?
Halkabban, mert kettéreped a fejem... úgy pedig neki se vágunk...
Jah, booooocs! * De ugyanolyan hangos marad, nem is tud suttogni a természetétől fogva. *
Eszünk pár falatot reggelire, aztán haladunk... estére vissza akarok érni, hogy a szertartáson is ma túl legyetek. Törpuram, csak nehogy kidobd, amit befalsz.
Bírja az én gyomrom, he! Dumah bátyám mellett nőttem fe', ő meg imádott a lábán lévő gombatenyészettel dicsekedni. Én mondom, ekkorák voltak e! És még kalapja is volt párnak! Na meg a szaga, az valami eszméletlen!

*Hyara pillantok és elengedem a bábút.*

- Jó reggelt... nem túl sokat aludtam, de úgy érzem sikerült kipihenni magam. *Mondom őszintén és eszembe jut a tegnap esti elválásunk.*

- Kérlek bocsáss meg nekem, nem akartalak tegnap este megbántani és szavaim őszinték voltak. *Mondom szemeibe nézve még mindig őszintén. A bábúra pillantok ismét és csak azt nézem.*

- Őszinte leszek, kicsit tartok a próbától, de talán bolond lennék, ha nem így lenne. *Mondom elgondolkodva és elhúzom picit ajkam sarkait és nem akarok Hyara nézni.*

- Egyet kérnék tőled... hogy tegezz. Még ha Őkegyének is szólítasz... én... Mindegy felejtsd el. *Mondom és ellépve onnan indulok meg valamerre. Lassan megérzem a sült szagot, de nem vagyok éhes.*

*Jóval később ébredek a többieknél. Úgy aludtam mint a bunda és teljesen kipihentem magam. Felöltözve lépek ki a szobából és ékszereimet egy kis tarsolyba rakva kötöm oldalamra. Nem akarok egyet se elhagyni. Díszes kardom és íjam magamhoz véve megyek az illatok után, így bekeveredek az étkezőbe. Látom Aedent és még két fickót körülötte. Nem vagyok éhes, de oda megyek hozzájuk.*

-Szép jó reggelt. Remélem jól aludt Aedan. *Mondom ránézve, majd a törpére és a csendesebbik félre.*

- Önöknek is szép jó reggelt. *Mondom és kezemet nyújtom a törpe felé.* -A nevem Orvaul. Örvendek a találkozásnak.

*Tartja a szemkontaktust vele, nem tekint el. Látja ahogyan el kezd viselkedni, de nem oldja fel annak érzéseit. Lassan elengedi a bábut, nyújtózkodik egy kicsit s inkább iszik utána ismételten egy keveset. A következő lépésnél kibontja sötét haját, majd megigazítja a kihullott tincseket s elkezdte vissza gumizni. Úgy beszélt.*
Az én szavaim is azok voltak. Nem a múltammal kívánok előre lépni....sem a családi hátteremmel.
*Állt be s jobb kezét a derekára tette, úgy pillantott rá, bár talán kicsit keményen, de őszintén.*
Elnézést kérek ha nem tudom ,hogyan forgassam a szavaimat, finomabban. Nem így nőttem fel, és itt sem volt, van túl sok nő. Amúgy is, ennyi férfi mellett nem lehet másképp érvényesülni.

Mindenki tart tőle. Ez teljesen természetes. Hiszen ez dönti el ,mi lesz ezután a sorsod. Vagy sikerül, vagy nem. Aedan is mondta ,hogy nem vagyunk túl sokan...ez ennek köszönhető leginkább. De az öreg nem fogja lejjebb tenni a lécet, mivel oka van mindennek.

*Nézte ahogyan elindult.*
Megmondtam...ha tag leszel ,hívlak a neveden. Addig ez marad.
*Mondta majd felkapta a cuccát s elindult utána.*
Menjünk reggelizni. Valószínűsítem ,hogy Aedannak a csoportjában leszel. Csak óvatosan, ám azért nem kell tőle tartanod. A mamlasz külső szerető szívet takar...még ha időnként idegesítő, lusta, gúnyolódó....
*A végét egy vigyorral tette hozzá ,meg-megremegő ujjakkal. Mintha éppen kellemetlen emlékek jutottak volna eszébe.*

*Hamarosan elértek oda, megállt a félfánál s megnézte a többieket. Megrázta a fejét.*
Jó étvágyat neked is Rhor! Mi lenne ha ma kihagynád a gombákról szóló történeteidet ? Komolyan az étvágyam is mindjárt elmegy..... megmostad a szakállad alatt is a szád ?
*Majd beljebb lépett s köszöntötte a többieket, végül úgy ment előre ,hogy a kosárból egy kis kenyeret ,meg valamilyen húst szedjen magának a fa tányérra.*
Őkegye tabu...világos ?
*Jelentette ki a két ujoncnak ,mialatt nézte az "étlapot".*

* Majdnem félrenyeli a falatot, amikor a tündeférfi felbukkan a teremben. Köhint párat, majd megtörli a kezét egy szalvétadarabban. * 'Reggelt neked is! Hmm, nekem úgy rémlik, hogy tegnap kimaradt egy apróság az életünkből kapásból akkor, amikor először beszóltál. Szerintem diszkréten bemutatkozhatnánk egymásnak, aztán kiegyezünk a tegeződésben, mert ez az urazás nem éppen nyerő. Na, mit szólsz hozzá? * Elvigyorodva odanyújtja a kezét. *

* A törpe csak nézi Orvault, jókorát böfög, majd inkább megvakarja a tomporát. * Rhor vagyok, az északi vidékről. Örvendtem. Ne vedd magadra, de ha a testvéreim egy tünde társaságában látnak, akkor egy életre nem mosom le magamró'... Majd legközelebb talán pacsizkodunk. * Elsőnek a törpe szúrja ki a közeledő nőt, kedélyesen int neki.* Étvágyat neked is! Dehogy mostam, az adja meg a kaja igazi zamatát hozzá! * A nyomatékosítás kedvéért megpiszkálja a hosszú szakállfonatot. * Nézzenek mán oda... mennyi tünde van itt?

Tudjátok mi a legjobb a háborúkban? Hogy ilyen szívmelengetően összehozza az embereket... * Bukik ki a kommentár Aedanből, amit a nevetése kísér. * Remélem jól aludtatok. * Pillant először a társára, utána pedig a királylányra. Észreveszi a cselt a ruhával, így a féloldalas mosolya mellé még felvonja az egyik szemöldökét is. * A tegnapi stílus jobban tetszett, bár ez sem éppen utolsó... Üljetek le és egyetek pár falatot, különben csak holnap reggel lesz újból kaja osztás. Út közben egyik csapat sem áll meg nasizni... azaz de, megállhat, ha 25% az enyém belőle. * Visszatér a reggelijéhez és nagy falatot vesz a szájába. * Ma egy kicsit változnak a szabályok... bármit is csináltok, ne nagyon kiabáljatok...

* A távolabb ülő fiú csendesen szólal meg, kissé zavarban van a sok idegen miatt. * Jó reggelt... és én is örvendek a találkozásnak. A nevem Galeva...

-Hya kisasszony félre értett engem... én sem a "rangom" alapján kívánok előre haladni, de nem leszek más mint aki vagyok. *Mogorva szavai kimértséget hoztak ki belőle és mellette sétálva ment be az étkezőbe. A csapatra nézett, majd mély levegőt véve a törpére néz és kicsit furcsája szokásait. Még nem találkozott törpével.*

-Szép jó reggelt kívánok. *Mondom miközben az ételekre nézek és nem vagyok éhes, de mikor Aedan megszólal hogy holnap reggelig nem lesz újra étel kicsit elgondolkodik. Nem igazán éhes, de most valahogy nem is tud lenyelni egy falatot se. Többször kibírta már napokig anélkül hogy evett volna. Tiltakozás kép rendszeresen tartott 2 3 napos "böjtöket" miközben ugyan úgy tanult és mozgott.*

-Köszönöm de én nem vagyok éhes. *Mondja kimértebben és Aedanra pillant.* -Köszönöm a bókot, bár még ezt is túl nyitottnak találom. *Mondom azzal ki is fordulok az étkezőből.*

- Elnézést. *Mondom és el is indulok kifelé. Most nem igazán van hangulatom a csevegéshez.*

*Rhor stílusa nem lep meg így inkább Aedan kezét fogom meg és bólintok felé.*

- Rendben Aedan. A beszólást pedig te kezted. *Mondom elvigyorodva, majd az érkező hölgyekre nézek és mikor észre veszem Ileina ruháját teljesen elhűlök.*

-Mégis mit művelt a ruhájával? *Akadok ki, de mondatai folytatásán még inkább.*

- Na nem! Ismerem ezt! Nem vagyok éhes... na persze! Gyere vissza és egyél! Nem fogsz nekem megint böjtölni! *Szólok rá.*

*Mérgesen fordulok vissza és Orvaulra nézek szigorúan.*

- Szállj le rólam! Nem vagy az apám, sem az anyám és még a testvérem se! Nem vagyok éhes és kész! *mondom paprikásabban. A feszültségemen Hya se segített éppenséggel szavaival. Utálom, hogy azt hiszik egy nebánts virág vagyok. Be fogom bizonyítani, hogy ez nem így van. Elfordulva kimegyek az étkezőből.*

*Nagyot sóhajtva nézek utána és inkább veszek magamhoz reggelit, és vissza fordulva kezdek el reggelizni.*

- Makacs... *Mondom magam elé és a csendes fazonra nézek, majd vissza Aedanra.* -Most már mondhatsz valami pontosabbat arról mi lesz a feladat, vagy hogy ki lesz a vezetőnk akire utaltál Tegnap? Oké egyik Hya... és a másik vezető?

* A már össze pakolt ételekkel indul vissza az asztal felé, mialatt észreveszi ,hogy a tünde lány ismét sértetten kiment. Halkan sóhajtott ,majd mialatt leült pillantott még Orvaulra.*
Menj utána... ha Aedan azt mondta nem lesz evés, akkor nem biztos ,hogy lesz. Jobb ha eszik valamit! A küldetésekhez kell az energia, azt meg leginkább az élelemből nyeri. Gyengén semmi hasznát nem veszi önmagának...akkor a varázslatai is korlátozódnak.
Mellesleg, a másik vezető Aedan lesz.
*Pillantott fel rá ,majd vissza az ételre s elkezdett enni. A törpe ismételt szavaira most nem válaszolt, de a csendesebb srác felé biccentett.*
Ühm! Hyalia Felmarsh, ha még nem találkoztunk volna!

Atyaég.... ha már most gyerekesen viselkedik, mi lesz a próbán? Pont azért kellene egy keveset ennie ,hogy legyen energiája...a reggeli a legfontosabb ilyen szempontból. Megértem ha makacskodik ,mert nem rögtön úgy van ahogyan szeretné..vagy ahogyan akarja ,hogy lássák....de ezért dolgozni kell. Én is dolgozok érte!
*Bólintott bőszen, mire valaki hirtelen túrta össze a haját. A tettet pedig egy mély, nyugodt, mégis inkább hűvösebb hang követte.*
- Túl sokat beszélsz.
Atyaég! TE MEG MIT KERESEL ITT?
- Aedan hívott.
*A lány hirtelen fordult a mellette ülő férfihoz és szúrósan nézte ,mialatt csendesen suttogott neki.*
Minek hívtad ide ? Ez meg mire volt jó??
- Veled szemben ülők.... miért gondolod azt ,hogy nem hallom ? Társaságban amúgy sem illik suttogni.
*Szólalt ismételten meg, mire a lány hirtelen megrezzent, de még midnig úgy nézte Aedant. Miért ??
A magas férfi közben felmérte a többieket nyugodt pillantással, majd parányit biccentett feléjük.*
- Rhor, meglep ,hogy itt látlak.

* Aedan csak felvont szemöldökkel követi a tünde nő mozdulatait, majd nemet int a fejével. * Hagyd... Nem vigyázhatsz rá mindig, kénytelen lesz a saját kárából tanulni. * Mielőtt megadná a kérdésre a választ, Hya megelőzi. Először felnevet, csak utána erősíti meg ebben a kijelentésben. * Én viszem az egyik csapatot, és utána a csatlakozási rituálét is személyesen vezetem. * Lenyeli a falatot, amin eddig rágódott. * Nem szeretem csinálni ezt a részt, de hozzátartozik... * Megvonja a vállát. * Mire számítottál, hogy külön bérlünk valami idegenvezetőt? Elégedj meg a főnökkel, többre nem futja... Azt is le kellene ütni, aki a pénzügyeket kitalálta... * Dünnyögi inkább csak magának a végét. *

Hya, ne fújd fel magad rajta ennyire... Kiengesztellek érte egy korsó sörrel... vagy választhatsz valamit, na? Oh, ha már itt vagyunk! Veled megy Orvaul és Galeva; én pedig viszem Rhort és a királylányt. Utólag belegondolva, nem biztos, hogy teljesen korrekt ötlet volt így összeállítani a csapatot, de már kimondtam, nem variálok.

* A törpe csuklik egy hatalmasat. * Komolyan egy hegyes fülűvel kell mennem az első bevetésre? Na ez már avatás. Tőlem ne várd, hogy védjem a hátát, mert menten berosálok. * Az ábrázatából ítélve, lehet hogy szó szerint érti. * Még hogy mán... * Dörmögi a bajsza alatt, akkor zendül fel az újabb hang. *

Örülnél neki inkább, hogy ennyit beszél... hülyét kapnék, ha csak ülne karba tett kézzel és duzzogna. * Közli nevetve, majd elveszi a korsóját és nagyot kortyol belőle. * Naná, hogy idehívtam... azaz csak megemlítettem neki, hogy nemsokára megyünk és igazán megmutathatná a szottyadt vén arcát a zsenge tagoknak. Mellesleg egy-két bátorító szó a naaaagy megpróbáltatások előtt? Szerintem totálisan jól jönne. Mégiscsak csak ő a rangidős...

Mé' lep meg? Ki nem hagyom a reggelit... aztán meg üljek korgó gyomorral egész nap? Azt leshetitek, komám! * Nagy lendülettel vesz el egy újabb szelet húst, amibe akkorát harap, amekkorát csak tud. * Különben is. Francos egy hete várok már erre a beavatási nyavalyátokra, időben fel kellett kelnem...

-Hiába mennék utána Hya... otthon ha valami nem tetszett neki, ami általában az apja korlátai voltak képes volt 5 napon keresztül nem enni, csak inni... ereje cseppet se fogyott és ő maga sem... Pedig minden nap a végletekig hajtotta magát. *Mondom el kicsit a múltból, és tudom, hogy ha nem eszik akkor se kell igazán féltenem, de lassan fel állva nézek a férfiakra.*

-De azért megpróbálom vissza hozni. Azzal pedig nincs semmi gondom, hogy te leszel a másik vezető és nem kell külön "bérelt" idegenvezető. Elég idegen és vezető is vagy te egy személyben.
*Rhorra pillant.*

-Törp uram... nem kell a hátát védenie... de egy csapat nem arról szól, hogy segítik egymást a küldetés célja érdekében? Nos ön tudja, hogy védeni fogja-e a hátát, de én abban nem kételkedem, hogy Ileina miként fog cselekedni.*Mondom és befejezvén a reggelimet az idős úrra nézek.*

-Tiszteletem uram, egyikünk még nincs itt. *Mondom kicsit hezitálva és lassan felállva nézek az idős úrra.*

- Vissza hozom.

*A gyakorló térre megyek vissza ki és mély levegőt véve nézek magam elé. Nem akarok meghátrálni. Végig fogom csinálni. Egy kedves idősebb férfi lép oda hozzám és finoman fogja meg a vállam.*

-Mi a baj kedves? *Kérdi érdeklődőn.* -Mit keres itt egy ilyen finom hölgy a barbárok várában? *Kérdi ismételten.*

- Semmi baj nincs... pusztán nem vagyok éhes, és nemsokára indulunk egy próbára amit nem tudok, hogy mi lesz, és csak holnap reggel lesz újra "kaja osztás" hogy a vezető szavaival éljek.

-Ennie kellene pedig kisasszony. Aedan nem viccel az ilyenekben, de jöjjön velem. *Mondja az idős úr és a lány társaságában elmennek a vár egy másik régebbi szegletébe, ahol egy gyógynövénykert van szépen gondozva.*

-Válogass kedvedre a gyógynövényekből és a veteményesből, vagy a gyümölcsökből. Parancsolj vigyél magaddal pár gyümölcsöt, Jó lesz az útra neked. *Mondta és egy tarisznyát kapott.*

-Köszönöm utam kedvességét, de ha viszek gyümölcsöt, nem csak magamnak vinnék, hanem a többieknek is. *Mondom komolyan de a gyógynövények között kezdek vizslatni. *Viszont egy kulacsot kérhetnék jó uram. *Mondom a férfira nézve és mosolyogva nézek rá.*

- Ohh elnézést kérek milyen neveletlen vagyok. Az én nevem Ileina Mahariel. *Mutatkozok be amire a férfi nem kicsit lepődik meg.*

-A legfiatalabb Mahariel... Ez esetben annyit viszel amennyit nem sajnálsz drága. *Mondja őszintén és az idős férfi vizslató szemekkel nézi végig a fiatal lányt.*

- Megengeded? *Kérdi és közelebb lépve simítja meg az arcát.*

- Édesanyát szemeit örökölted. *Mondja kedvesen mosolyogva és lassan elengedve nem veszi le a szemeit róla.* -A próbán légy óvatos és vigyél enni, még ha nem is vagy most éhes, bár nem sok időd lesz enni, így inkább egyél most is egy pár gyümölcsöt.*

*Meglepődve nézek az idős úrra és jobban megvizsgálva Mahariel vonásokat vélek felfedezni, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg nagyapa lenne az.*

-Honnan ismeri az édesanyám? *Kérdezek rá kíváncsian. Hosszú ősz haja takarja fülét, így nem tudok megbizonyosodni, hogy ő is tünde lenne, más vonások pedig nem igazán árulkodóak erről. Levéve egy almát kezdem el eszegetni. A gyümölccsel sose volt gond, azt mindig tudok enni még ha nem is vagyok éhes. A gyógynövények közül szedek egy párat és a kulacsot is megkapom amit kértem. Vizet merítve bele teszem be mellé a gyógynövényeket, had ázzon. Ez a könnyű "főzet" adta a böjt idő alatt az erőm és a gyomrom sem panaszkodott az élelem hiány miatt. Benne van minden fontos tápanyag. Ezt még a mesteremtől tanultam.*

-Nos majd idővel elárulom kedves, de most menned kell. *Mondja és még a tarisznyába dob 5 almát és úgy akasztja a lány vállára aki a kapott kulacsot is bele rakja.*

-Légy nagyon óvatos. *Mondja még atyai intésként majd útra engedi a lányt.*

*Miután elköszöntem az idős kedves úrtól visszatérek a gyakorló térre és ott várom a többieket. A kristályaim igazítom meg és az égre nézek fel.*

*Nyugodtan eszik, időnként oda bólintva Orvaul, majd Aedan szavaira. Nem eszik sokat, de leginkább olyan ételeket választott amikben elég energia forrás van, s kelhet a következő időszakra. Leginkább ,csak Aedan és ő tudhatta ,hogy most mi fog következni, ezért is mondták ,hogy egyenek. Időnként fel-fel pillantott, bár most sokkalta az ételnek szentelte a figyelmét.*


*Érdeklődve vonta fel a szemöldökét.*
Igazán? Hm.... vigyázz mert be fogom hajtani rajtad az ígéretet! Addig elgondolkodom ,hogy mit igyak.
*Vigyorodott el elégedetten.*
Ahhh..... Gondoltam....úgy sejtettem...
*Sóhajtott fel a csapatok szétosztását hallva ,majd rápillantott a törp és a tünde beszédére. A villájával mutatott mindkettő felé.*
A feladatok nagy része megköveteli a csapatmunkát, persze, egyedül is megoldhattók, habár lassabban. Inkább mégis azt ajánlom, hogy ismerjétek meg egymást a feladat alatt. Elvégre ha sikeresen zárul, akkor ,mint tagok szinte egy családba fogtok tartozni. Akár akarjátok, akár nem. Mi sem választhattunk annak idején.
*Vonja meg a vállát és ismételten enni kezdet.*

Isten ments.....
*Tolta el a tányérját s leborult a fa asztal lapra. Sóhajtott. Nem sokkal később vissza pillantott.*
De azért nem jössz velünk, igaz?
- Még nem tudom...elégé kecsegtető..de akkor nem lennétek egyensúlyban...
Pontosan!
- Mondjuk amúgy sem szólok bele a tesztbe.
Jajj....
- Mellesleg olyan öreg nem vagyok..... * Vonta fel egyik szemöldökét nyugodtan a férfi. Végül megengedett egy halvány mosolyt.* Szóval valami vérpezsdítőre vágytok ?
*Nézet szét a kis csapaton, a hallgatag srácon, a két avatotton, a törpön és a tündén. Végül felsóhajtott.*
- Mind elfogjátok törni a csontotokat...vagy megsérültök... ..mondjuk szerencsére a halál nem vár rátok.
Ez vérpezsdítő? .... Inkább menjünk...
*Állt fel a lány.*
Egy pillanat, még elugrom valahova.

Hagyd. * Szól oda Aedan Orvaulnak egy élesebb tónusban. * Igen, megvan a kedvességnek és az aggódásnak is a helye, de ez nem az. Mellesleg, hagyd gondolkozni. Tegyük fel, hogy van pár sejtésem arról, miért viharzott el, és miért nem akar ideülni közénk... Ha igazak, akkor csak egy kis idő kell neki. Ha indulásig nem kerül elő, akkor én keresem meg, te a saját feladatodra koncentrálj. * Megemeli a poharát, egyetlen húzásra issza meg belőle a maradékot. *

Amint visszaértünk, és túl vagyunk a nehezén, azonnal behajthatod... * Vigyorog Hyára. * Jól fog esni a frissítő, mellesleg ma este ünnepelünk! Ami pedig téged illet, törpuram... * Használja szándékosan a tünde által használt szót. * erről a csapatjátékról majd elbeszélgetüüüüünk~... * Közli dallamosan, miközben egyfajta baljóslatú aura veszi körül a derűs mosoly mellett. Ezt Rhor is érzékeli, úgyhogy inkább egyben lenyeli a nagy adag húst. *

Szerencsére halál nem vár rátok? Ekkorát sem lódítottál még... Szóval abban bízol, hogy eltöröm valamimet? * Kérdez rá megjátszott kétségbeeséssel. * Ha megtörténik, akkor mindenképpen segítségre szorulok majd, ez viszont tovább erősítheti egyébként is mélyenszántó barátságunkat. * Csak azután tudatosul benne mondatai kétértelműsége, miután már kimondta őket. * Nem. Nem szóltam semmit. Ennyit a barátságunkról. * Felnevet rajta. *

Ott a pont, ha befejeztétek a reggelit, akkor indulhatunk. * Felkel az asztaltól, és nyújtózik egyet. * A várfal északi oldala leomlott egy ponton, ott gyülekezzetek, hamarosan megyek én is, és elmondom a feladatot. * Lendít egyet a hátán lévő kardon, hogy megigazítsa, majd elindul kifelé. Az udvaron nem kell sokáig keresnie a tünde nőt, megpillantja a gyakorlótéren. Messziről int neki, ahogy sietősebb léptekkel megy oda hozzá. * Nem nagyon volt még alkalmunk beszélgetni... hogy telt az este? Szokható a vár? * Kérdez rá a tőle megszokott töretlen jókedvvel a tekintetében. * A karót nyelt srác bosszantott fel ennyire vagy van valami egyéb oka is? * Egészen közvetlenül beszél vele, szemmel láthatóan nem is érdekli, hogy a lány uralkodói családból származik. *

Ejj, ha ennyire akarjátok, akkor megpróbálom... De nem örülök neki, na! Sosem voltam jóban a fajtáddal. * Mondja a törpe válaszul a csapattárs megjegyzésre. * Az hiányzik nekem még, hogy valamelyik elkezdjen itt nekem papolni a lelkiizékről, amiket olyan gyakran emlegettek. * Újból böfög egyet, majd megtörli a száját a terítőben. * Gyerünk, nyámnyilák, mert munka van! * Megissza az italát, a korsót lendületesen lecsapja az asztalra, és felkel. *

*Bólintok a szavakra majd a közép korú férfira nézek és érdeklődve figyelem szavait. Nem igazán tud megrémiszteni. A kis asszonyka mellett kerültem én már éles helyzetbe és életveszélybe is. Jól kiképeztek, így nem igazán félek attól, hogy bármi is lenne a dologból. Mikor mások is befejezik és felállnak én is így teszek. Rhorra pillantok.*

-Nem fogok lelkizni... nem vagyok az a fajta, de oda figyelek a társaimra... Innentől ez nem az én dolgom. *Mondom határozottan és Aedanra nézek.*

-A problémáiról nekem is van sejtésem, de ez csak hiszti... ne foglalkozz vele különösebben. *Mondom leintve a dolgot és a férfi után nézek, majd Hyara.*

- Nagyjából el tudod mondani merre találom az említett helyet? *Kérdem érdeklődőn, mert nem akarok eltévedni.*

*Az eget kémlelve piszkálom kristályaim és az ismerős hangra odakapom tekintetem. Továbbra is komoly maradok, bár jól esik, hogy valaki végre nem a rangom figyeli és közvetlen velem.*

- Nem aludtam valami jól... de kitudtam magam pihenni... még írtam apámnak egy levelet, hogy tudja miért nem talál már otthon. De ez nem okoz nekem gondot, mert mindig is ki akartam onnan szabadulni. *Mondom határozottan, majd vissza fordulok és az égre nézek fel ismét.*

- Még nem volt alkalmunk beszélgetni, de talán akkor kellene jobban beszélgetni, ha átmentem a vizsgán és túléltem... bár ebben nem kételkedem. *Mondom határozottan.*

- Orvaul mindig csak felbosszant... nem akarom, hogy megkülönböztessenek azért mert uralkodói családból származom. *Mondom és a tarisznyából előveszem a kulacsot és bele iszom.* -De volt más is, viszont arról nem akarok beszélni kérlek bocsáss meg nekem ezért... viszont tényleg nem voltam éhes. *Mondom és magam elé nézek.*

- Nem lesz gond... most biztos mindenki azt mondja hogy őrült vagyok, mert nem ettem és csak holnap reggel lesz újra alkalmunk enni... de én se estem a fejemre. *Mondom és még egy korty után vissza rakom a tarisznyába a kulacsot és Aedan felé fordulok.*

- Indulunk már? *Kérdem keresztbe fonva kebleim alatt kezeimet.*

Be is fogom hajtani! Ohh... igen az ünneplés.... *kezdte el ,majd hirtelen eszébe jutott ami ilyenkor megtörténik. Egy pillanatra felkapta a fejét és körbe pillantott. Már éppen megkérdezte volna ki nem iszik, de lemondott erről ,felsóhajtva. Aztán rájött a szebb oldalára ennek. Minél részegebbek.. annál jobban nem veszik észre ha eltűnik egy kis aranyuk~ Persze csak poénból.*

Ahh..nem hiszem ,hogy ma halál történne, ha mégis, akkor igyekeztem valami kegyeset hazudni. Nem tudhatom mennyire erősek...vagy éppen érdekesek.
*Pillantott végig a társaságon.*
Hát...érdekes, az biztos.
*A férfi már mondott volna valamit, de Aedan megelőzte és kibökött valami egészen mást. Mivel ez alapjáraton elégé félreérthetően jött le, csak elmosolyodott rá szélesebben ,ami igazán kitűnt ,ahhoz mérvén ,hogy eddig leginkább komolyan ült. S pont ez a mosoly tette még félre érthetővé az egészet. Ám ha már a férfi belekezdett, ő miért ne folytatta volna. Elvégre.... mégsem megy velük.*
Ennyit ? Most igazán megsértettél! Rohr.... azt hiszem mégis csak szabad a pálya.
*Azzal követte őket a tekintetével ,de nem állt fel.*
Visszatérek a reggelimhez...majd este találkozunk! Ja... és Aedan... ha már dobtál, remélem tartod magad legalább pár napig. Tudod..mint a gyász.
*Elvigyorodott ,azzal hátradőlt kényelmesen.*

*Intett Aedannak ,majd éppenséggel indult volna vissza a szobájához ,hogy még magához vegye ami kell neki, de a tünde férfi megállította. Rápillantott , most egészen nyugodt volt.*
Persze..... eltévednél.. mi?
*Vigyorodott el egy kicsit ,majd előre bökött s megindult arra.*

Azért alkalomadtán majd visszaédesgetlek! * Szól még vissza nevetve a kollégának. *

*Amikor már odakint társalog, kissé meglepődik Ileina válaszán, de csak felvonja rajta a szemöldökét. * Ha nem, hát nem... Még van pár percünk indulás előtt, gondoltam behozom azt, ami lemaradt a reggelinél, de nem feltétlenül muszáj velem trécselni, ez igaz. Nem tartanak őrültnek, csak nem ettél, amit sajnálni fogsz egy idő után, ennyi. Szíved joga eldönteni, hogy mit csinálsz.

Na, akkor térjünk is a tárgyra, ha minden egyéb gyorsan kiesett. * Nem igazán viseli meg a dolog, ritka ha tényleg magára vesz valamit. * Én leszek a csapatkapitányod, rajtam kívül egy Rhor nevű törpe jön majd velünk... A másik újonc és Orvaul Hyaliával megy majd. * Előhúzza a kesztyűt, majd elkezdi felvenni őket, miközben komótos tempóban a repedés felé indul. * Gyere, ott megyünk majd ki, mert rövidebb az út a célunkhoz... Bevárjuk a többieket, elmondom a feladatot és már itt sem vagyunk. Estefelé érünk vissza, lesz egy kis pihenőre időtök, utána viszont jön a feladata nagyja, a csatlakozási rituálétok.

* Mire elérik a megbeszélt helyet, már felvette a páncélja utolsó kiegészítőjét is. Megropogtatja a nyakát, ő már készen áll a feladatra. * Jut eszembe... harc közben egyetlen apró szabály van. A lehető legkevesebbet kiabálunk. * Az okot nem mondja ki, de igazából csak személyes indíttatása van rá: fáj a feje. *

Várom már azt az ünneplést, legyünk minél hamarabb túl a dolgokon. * Dünnyögi a törpe, ahogy kifelé baktat. * A Kőre mondom, ha ennyit kell várni, még néhány napot otthon maradok...

* A távolabb ülő fiú is felkel az asztaltól, megvárja, amíg a többiek távoznak, csak utána merészkedik ki az udvarra. Körbejárja, de elég hamar megtalálja az utat. Félrehúzódik, látja a közeledő Rhort, meghagyja neki az első csatlakozó pozícióját. *

Ejj, tegnap nem láttam rendesen a sötétben... Elég szemrevaló vagy, ahhoz képest, hogy hegyesfülű. * Üdvözli ezzel Ileinát. *
Gyorsan ideértél... Ileina, ő Rhor... a csapattársad ezen a küldetésen. Félreértés ne essék, én kísérő és megfigyelő vagyok jobbára. Csak akkor avatkozok közbe, ha feltétlenül muszáj, az életeteket semmilyen körülmények között nem védem.

*Hyara nézek és bólintok.*

- Valószínűsítem igen, mert nem éppen vagyok még itt ismerős és lemaradni se akarok. *Mondom őszintén és Hya után megyek.*

-De elég lett volna ha elmagyarázod merre menjek, hogy te is tudj a dolgodra menni, de ha oda is vezetsz azt megköszönöm. *Mondom őszintén és a lányra nézek kicsit jobban megvizsgálva.*

-Igazán szép vagy, bár a szemüveged hiányzik és a fűződ a tegnapi összképből. *Mondom kicsit közvetlenebbül és ahogy haladunk igyekszek mindenre oda figyelni és megjegyezni az utat. Hamar oda érünk de ekkor már Ileina Rhor is ott van. Kicsit távolabb a csendes fickó. Mellé érve nézek rá és intek, hogy jöjjön ő is, aki mellénk szegődve indul meg. Meg van a két csapat. Én leszek a csendessel, hát kíváncsi leszek rá, hogy mi lesz a feladat. Nem nézek Ileinara, és nem is szólok hozzá, mert én nem tudok nem tisztelettel fordulni hozzá.*

*Aedanra nézek és picit elmosolyodok.*

- Nem arról van szó, hogy nem lenne jó veled társalogni, pusztán erről nincs kedvem. Az hogy megbánom, hogy nem eszem? Ugyan. *Legyintek rá és mikor elindul felvéve az ő tempóját haladok mellette. Egyik pillanatban Hópehely csatlakozik hozzánk és orrával bök hátba. Nallval is odajön ők mindig együtt mozognak, ha szabadon vannak engedve. Megsimogatva orrnyergét tünde nyelven szólok hozzá, hogy ma itt kell maradniuk és menjenek az idős úrhoz ő gondjukat viseli míg ő nem jön vissza. A lovak el is mennek. Mosolyogva nézek utánuk, majd Aedan után sietve zárkózom fel.*

-Értem. *Mondom kurtán bólintással kísérve mondandóm és nyomatékosítva. Mikor oda érünk a törpe már ott van és elégé meglep a köszöntése, de csak elmosolyodok szavain.*

- Szép jó reggelt önnek is Rhor uram. Köszönöm bókját, de az ön nemzetségének szemei nem pont a sötéthez szoktak? Akkor hogy hogy nem tudott tegnap este megfigyelni alaposan, bár igaz biztos messze volt és már nem olyan jó a szeme. *Mondom kicsit piszkálódón, és Aedanra nézek, majd vissza a törpére.*

- Kérem ne sértődjön meg iménti szavaimon, de nem szeretem, ha udvarolnak, mert nem a külsőmmel kívánom magamra vonni a figyelmet. Viszont a jó együtt működés elengedhetetlen a sikeres küldetéshez és feladat teljesítéshez. *Mondom őszintén ki gondolataim, így meghajolva a törpe felé mutatkozom be.*

- Az én nevem Ileina. Örvendek a találkozásnak Rorh uram. *Mondom és felegyenesedve nézek rá egy kedvesebb mosollyal.*

-Önnek mi a szakterülete? *Kérdem érdeklődőn, hogy tudjam mire számítsak vele kapcsolatban. Hamarosan megérkezik a másik csapat is és feléjük pillantva biccentek Hyara nézek, majd a csendes árnyékra.*

- Üdvözlöm önt is uram. Elnézését kérem, hogy az étkezőben nem volt alkalmam bemutatkozni. A nevem Ileina. *Mondom a csendes fickó felé és felé is meghajlok, bár igazából ő nem igazán érdekes most számomra, így Rorh felé fordulok vissza.*

- Rhor uram, akkor megtudhatom mi a specializálódása harc téren? *Kérdem kedvesen mosolyogva és a tarisznyámból elővéve egy almát harapok belé nem zavartatva magam.*

*A férfi bólintott, intett az utolsó szavakra egy kis vigyorral. Majd vissza fordult a reggelijéhez s nyugodtan kezdett annak elfogyasztásához.*

Lényegtelen.... Akkor marad így. Csak egy napra leszünk távol, még annyi sem teljesen, így ki fogom bírni ezek nélkül is. A másik meg... tényleg, elfelejtettem.....
*Pillantott rájuk hirtelen ,s hosszan nézte őket. Ezalatt háttal sétált.*
Van egy fontos, nem is szabály, amolyan kitétel. Ma ti lesztek egy csapatban! Én nem segíthetek, csak figyelő vagyok, aki a végén eldönti a dolgokat. Úgymond... képletesen jegyzetelek , ám nem avatkozhatok közbe, még akkor sem ha a halálotokon vagytok. Ez egy ilyen szabály.
*Azzal ismételten vissza fordult, s úgy ment tovább.*

*A bókolásra egy pillanatra felvonja a szemöldökét, de nem tesz hozzá most semmit. Végül inkább felvonja a fejét ,előre felé, s úgy megy tovább. Nem igazán akar ehhez hozzá szólni, hiszen nem ez a legfontosabb most, és a férfi is már bemutatta magát előző nap. Nehéz lesz ahelyett más képet alkotnia majd. Végül mielőtt oda értek volna a már megpillantott másik csapathoz ,megszólalt.*
Azt hiszem, ma másra kellene koncentrálnia Orvaul. Attól még nem fogok változtatni a szabályokon, hogy éppenséggel meghallok pár dicséretet.

Mi is megérkeztünk.
*Állt meg mellettük ,majd nézte ahogyan a tünde és a törp beszélgettek. Ez most kicsit jobban tetszett neki ,hiszen a rendben nagyon is fontos, hogy egymással jobban legyenek a tagok, függetlenül attól ,hogy éppen milyen nemzetséghez tartoznak. Természetesen ezt nem tette szóvá, és nem is nagyon mutatta ,hiszen ezt ők figyelték, de erre nem nekik kellet utat mutatniuk a többieknek. A csendes srácra ,majd Orvaulra pillantott.*
Mi is majd megyünk hamarosan.
Ahh igen... Aedan, akkor marad a két kijelölt útvonal, igaz? Amit már megbeszéltünk. Este meg itt találkozunk szintén.....
*Pillantott rá, azért még a biztonság kedvéért ismételten megkérdezve ,hiszen , számára ez most nagyon megtisztelő volt, s pont emiatt nem is akarta elrontani!.*

* A törpe ráncolni kezdi a bozontos szemöldökét, a kérdés pillanatok alatt kezdi kihozni a sodrából. * Még egy ilyen és csomót kötök a gerincedre, neked úgyis olyan hosszú majdnem, mint egy tacskónak! * Majd azért egy játékos szikra is villan a szemében. * Attól, hogy Frostcliff javarészt a föld alatt van, még nincs odabent sötét. Két percig sem bírnád ki abban a városban... Hunyorogsz, ha a napba nézel, a sötétben pedig nem látsz, és te teszel megjegyzéseket? Ejnye, nem sok minden változott a felszíniek csőlátásából... Udvarol neked az a pápaszemes troll, az...

Há? Óóóó, hát az egyszerű! Ha harcolok bepöccenek, ha pedig bepöccenek... akkor darabolok. * Vigyorogva meglapogatja a baltája fejét. * Ezt is túl bonyolítjátok. Elég csak jókor és jó helyen ütni, nem kell ezt tovább ragozni.

* Aedan már messziről int Hyaliának, a csapattárs megjelenése most felüdíti. * Igazad volt, tényleg húzós napunk lesz. * Közli neki, miközben leemeli a kardot a hátáról. Leguggol, a fegyverét pedig leteszi magam mellé, az ujjával kezd a porba rajzolni. Épp csak a nyelvét nem dugja ki a koncentrálás mellé, hogy tényleg hasonlítson is a rögtönzött térkép a környékre. * Na... Ti mentek a folyó mellett egyenesen, miénk az erdőnek ez a része... * Bök rá egy kisebb területre. * Errefelé van néhány portyázó elátkozott, őket kell megtalálnunk. Az ehhez hasonló alkalmakat a vadászok éjszakájának nevezik és nem véletlenül. Ők vadásznak ránk, mi rájuk. Hyalia és én tudjuk, hogy merre vannak; csak abban az esetben nem haladunk tovább előre, ha a veszély nem csak a csapatainkra terjed ki. * Most jóval komolyabban magyaráz, mint szokott, de a könnyedségét még így is megőrzi. *

A csapataink nem keresztezik egymás útjait, ez végig nagyon fontos... Bármit is hallotok a másikaktól, nem rohantok el, és nincs hősködés. * Felegyenesedik, majd a kardot visszacsúsztatja a hátán lévő tartóba. * Amellett, hogy megtaláljátok az ellenséges csapatokat és végezzetek velük, még van egy feladatotok. * Az övére fűzött tarsolyból négy üvegcsét vesz elő, amiket szétoszt az újoncok között. * Töltsétek tele őket az elátkozottakból kicsepegtetett vérrel. A fiolák nélkül nincs értelme visszatérnetek a várba.

* Összecsapja a tenyerét, hogy leporolja a kesztyűit. * Ha van kérdésetek, azt most tegyétek fel... Út közben egyikünk sem ad kiegészítő információkat, csak ha nagyon fontos.

Meg az anyád... az a hernyótalpas... * Bukik ki a törpéből a megjegyzés, miközben a szakállát vakargatja. * Minek nekünk a vér?
Erre nem válaszolok. A csatlakozási ceremóniához kell, ennyit bőven elég tudnotok.

*A sértődött válaszon szemeim kikerekednek és elégé bánt az amit mond. Mikor kimondtam egyből jeleztem, hogy ne vegye sértésnek erre még ő akar a gerincemre csomót kötni.*

-Rhor uram... próbálkozni lehet a gerincemre való csomó kötéssel, de talán nem érdemes... A felszíniek csőlátása már megbocsáss, de nem ismersz. Én sem ítélkeztem feletted, úgy hogy nem ismerlek, de mit is várok egy törpétől? -Kérdem legyintve. Mikor a szakterületét mondja akkor ismét ránézek és nyugtázom magamban, hogy bizony jobb ha nem vagyok a közelébe.*

-Köszönöm az információt. *Mondom felé bólintva komolyan és lassan meg is eszem az almát. Aedanra pillantok mikor elkezd magyarázni. Figyelmesen hallgatom a feladatot és az üvegcsét elvéve nézem meg alaposan, majd teszem bele tarisznyámba. Csak remélni tudom, hogy nem törik össze benne.*

*Hallgatom Ileina beszélgetését a törpével és nem egyszer mennék neki amiért ilyen tiszteletlen vele, de még is vissza fogom magam. A felgyülemlő méreg most a törpével szemben elkezdem raktározni és majd az átkozottakon kiadom a dühöm. Aedanra pillantok ahogy magyarázza a feladatot az üvegcsét pedig a zsebembe helyezem.*

- Akkor végül is a feladatunk az hogy átkozottakra vadásszunk és gyűjtsük be a vérét amolyan bizonyíték ként, hogy végeztünk velük, és mert kell még másra is... *Mondom Aedanra nézve majd bólintok.*

- Egy kérdésem viszont lenne... mit értesz hősködés alatt? Nem védhetem meg mondjuk a csapattársam? *Kérdezek rá mert engem ez igenis érdekel, mert nem vagyok olyan aki csak úgy magára hagyja a "társát"*

*Egy idős úr siet oda hozzájuk. Haja már fehér, de szemei még mindig ugyan olyan kékek mint annak idején. Ileina mosolyogva néz a kedves idős úrra.*

-Jaj de jó, hogy még elkaptalak titeket indulás előtt! *Mondja kedves de öblös hangján és Aedan kezébe nyom egy tarisznyát, majd a többiek kezébe is. Hya kezébe is.*

- Egy kis útra való. Csak a szokásos. *Mondja és Ileina előtt talán kicsit többet időz el, mint a többiek előtt.*

- Sok sikert Ileina. Térj vissza épségben. *Mondja kedvesen és megsimítja a vállát.*

*Mikor az idős úr megjelenik kedvesen mosolyodok el felé és nem tudom miért valami azt súgja mint ha ismernem kellene, de még sem. Mikor kiosztja a tarisznyákat és elém áll kicsit meglepődve nézek szemeibe. A vállsimogatás is váratlanul érint.*

- Mindenképp épségben térek vissza. *Mondom határozottan és ez után az idősebb férfi úgy ahogy jött el is tűnik.*

- Ez... ez meg mi volt? *Kérdem furcsállva fejemet megvakarva zavartan.*

*Leginkább hagyja a beszélgetéseket. Az előző elgondolása, hogy Rhor meg Ileina majd békében lesznek hamar változott. Így magában megint figyelmeztetnie kellet önmagát ,hogy ne higgyen túlságosan előre dolgokat. Már megszokhatta volna ,hogy ez nem megy ilyen egyszerűen.*

*Amikor Aedan kezdi el mutatni megint , hogy merre haladnak megkönnyebbül, mert rájött ,hogy igazából tudta, és ezzel az ismerettel nem volt semmi gond. Ám mégis jobb volt ezt tisztázni. A folyó...hát persze... mostanában ott és a másik mutatott helyen is elő-elő bukkantak. Hosszan nézte azt a részt ,majd egy kihúzta magát. Úgy pillantott a csapatára ,hiszen onnan is jött kérdés.*
A nincs hősködés annyit jelent, hogy a másik csapathoz nem rohanhattok át, bármi is történik. Bármi. EZ nagyon fontos, a másik meg, hogy ne halljatok meg rögtön egymásért az első órákban. Természetes, ha a társad segíted, de tudnotok kell mindkettőtöknek hol vannak a határok. Mivel a rend nem elég nagy, minden élet nagyon is fontos.
*A véres üvegcserére bólintott. EZ már a könnyebb oldala volt az egésznek.*

*Amint az idősúr megjelenik ,egy pillanatra meglepődik, mivel már egy ideje nem látta ennyit mozogni, főleg nem így. Habár az igaz volt, hogy szerette őket meglepni a küldetések előtt. Bár mostanában nem látta a férfit nagyon elszakadni a kertjétől. Észrevette ,hogy többet tartózkodik ott tünde lánynál ,mint kellene, vagy szokás ,majd az apró gesztusokat is látta ,így fél szemmel Aedanra sandított. Mintha ő tudna valamit. Csak miútán az öreg elment csapta össze a kezeit.*
Ha nincs több kérdés akkor induljunk.

* Ahogy Aedan a tündét és a törpét hallgatja, az orrnyergét az ujjai közé csippenti. * Ezt inkább ne folytassátok... majd a beavatás után, ha lesz kedvetek fickándozni, akkor lerendezitek. Akkor viszont én is csatlakozom. * Közli széles vigyorral. Ez a pillantás valamiért a törpének fenyegetést jelent, fütyörészve elpillant oldalra. *
Persze, hogy megint megszaggasd a szakállamat... * Dünnyögi mély, morgó hangján. *
Ezúttal nem csak a szakálladat ritkítom meg...
Meg akarod próbálni? * Kérdez a törpe nekirugaszkodva, mire Aedan felnevet. *
Legalább lelkes vagy, csak maradjon is így... Nem fogom hagyni, hogy sírj a vállamon.
Előbb vallok szerelemet egy szalamandrának, öcsém! * Öblösen felnevet. *

* Hallja Orvaul kérdését, mire csak bólint. * Igen, ez pontosan a feladat, de egy kis kiegészítést tennék hozzá... Nem bizonyítékként gyűjtitek be a vért. Nincs mit bizonyítani, mert ott leszünk veletek. * A folytatást csak azután közli, hogy Hya elmondta már a válasz java részét. * Ahogy Hya mondta... Emellett szintén hősködés az, ha fogod magad és egyedül elrohansz az ideiglenes társadtól, mert egyedül akarsz bizonyítani.

* Amikor az öreg felbukkan, egy mosollyal és egy finom meghajlással üdvözli. * Tudod, hogy nem lenne szabad elfogadnunk... * Halkan felsóhajt. * De valószínűleg megsértenélek vele, ha visszautasítanám, úgyhogy a többiek nevében is köszönöm. * Hya pillantását elcsípi, de éppen annyira van képben, mint ő: egy vállrándítással válaszol neki. *

* Ileina kérdésére már jóízűen felnevet. * Nézz végig a csapaton és utána kérdezz... Egyébként, legalább annyit szűrtünk le a helyzetből, mint amennyit te magad... Szerintem kezdhetsz hozzászokni a meglepetésekhez. * Megropogtatja a nyakát, majd odanyújtja a kezét Hyának egy kézfogásra. * Induljunk... aztán sok sikert. Ha előbb értek vissza, akkor itt várjatok.

Végre nem csak csevegünk! * Csattan fel Rhor, végre akció van kilátásban a számára. *

*A válaszokra bólintok és meg is köszönöm, majd kilépve a lukon indulok meg a folyó felé, hogy minél hamarabb túl legyek az egészen. Vissza pillantok vezetőmre és a csendes alakra.*

- Nos? Akkor induljunk. Hamar vissza akarok érni. *Mondom határozottan és elindulok újra a folyó mentén.*

-Igen Aedan igazad van. Hozzá kellesz szoknom a meglepetésekhez. *Mondom bólintva felé és csak Aedan után indulok el. Kilépve a vár falai közül megyek csendesen Rhor és Aedan után sétálok csendben gondolataimba merülve. Orvaul után pillantok, majd Hyara és végül a csendes fickóra. Kicsit meg is torpanok, majd mikor hallom Rhor hangját felfigyelek arra, hogy elgondolkodtam és utánuk sietek. AZ erdő felé haladva lépdelek határozottan utánuk. Figyelek minden neszre, hogy időben feltudjak egy esetleges pajzsot vonni, vagy épp támadni tudjak.*