Sigil Szeme (Nyitott)

*A ház mögött topán, de hallotta a bruxa énekét. Ebből tudta igazán, hogy azzal van dolguk. Az ének folytán könnyen megértette azt is, hogy a falusiak miért voltak olyan dühösek...és végül egy-egy miért kért segítséget tőlük, még ha magától a rendtől is tartottak. Hallott a zsanér hangját, kicsit élesebben hallott az embereknél félvérsége miatt, így figyelt némán Aedan lépéseinek hangjára is. Aztán a Bruxa kicsit emelt a hangján az énekkel... és az minden mást elnyomott. Hya elkomorult, fél kézzel óvatosan nyúlt az oldalán lévő pengéhez.*
Mi van már.....
*Gondolta, majd egy hirtelen érzés miatt döbbenten kerekedtek el a szemei. Az ének elhallgatott.*

- Az emberek támadtak először. Ostoba teremtmények, akik azt hiszik minden az ővéké, közben azonban mindentől félnek amit nem ismernek.
*A hangja torzult. Egyszerre volt meg benne az a báj és varázslat ami az énekébe, és még valami földöntúli hanghordozás ami ijesztővé tette. Rideg hűvösséggel beszélt, mialatt nem vette el az adott pontról a pillantását.*
- De azok sem jobbak kik meghajolnak az emberek előtt.....
*Az arca hirtelen torzult el, homályos, hályogos szemeit rámeresztette egy pillanatra Aedanra ,majd az eddig nézett pont felé vette lendületét s az alatt tűnt el a másik szeme elől.*

* Aedan összeszűkítette a szemét, még annak ellenére is nehéz volt koncentrálnia, hogy az átkozottak vére miatt ellenállóbbak voltak. A kezét a kardja markolatára csúsztatta, Yusaris rúnái menedéket nyújtottak a mágia ellen, amely a vámpír hangjában volt. *
És jobb ellenük egyszemélyes hadjáratot indítani? Mindannyian tudjuk, hogy annak mi a vége. Első sorban beszélni jöttünk. Menj északabbra, és ne ölj többet annál, mint ami a túléléshez kell... Ezt a kompromisszumot ajánlom, vagy aszerint cselekszem, amit a Rend megkövetel. * Beszélt határozott hangon, komoly tekintettel, miközben a lehetséges ellenfelét figyelte. A folytatás pillanatok alatt történt. Amint a nő alakja eltűnt a szeme elől, maga elé emelte a kardot, felkészülve a legrosszabbra. *

Hya! * Kiáltott oda a társának, habár tudta, hogy eddig is figyelt. *

* Ő is előrelendült. Nem volt olyan gyors, mint Hya vagy a bruxa, de meg kellet próbálnia, mielőtt valami olyasmi történik, amit mindannyian megbánnak. A karddal úgy sújtott kettejük közé, hogy egyik se találja el, egyfajta akadályt képezve az útvonalon. *
Nem gyilkolni jöttünk. Van más út...

*Ha nem figyelt volna elégé, akkor Aedan hangja csupán pillanatnyi késedelemmel figyelmeztette volna a közelgő veszélyre. Elugrott, így épp csak a bruxa karmának hegye érinthette a ruháját. A következő csapásra pedig még csak sor sem kerülhetett, mert Yusaris pengéje felfogta azt. Hya elhúzta a száját, de nem vonta le a szemeit a bruxáról. Nem  bízott benne, és ez jelenleg nagyon is kiült a vonásaira.*

*A bruxa egyikről a másikra pillantott. Könnyen elmenekülhetett volna, de a kardon lévő jelek jobban lefoglalták. Hosszan méregette Aedant, mintha csak az előző szavait mérlegelte volna.* - Régen volt már, hogy egy emberrel egyezkedjek.
*Látott valamit a férfiban.....ami a hasznára válhatott. Akár a későbbiekben.  Kihúzta magát* 
- De először.... tegye el a fegyverét.
*Mutatott Hyara aki elsötétült pillantással méregette.*
Én is itt vagyok, nekem is nyugodtan mondhatod!
- Nem álok szóba olyan egyedekkel akik teljesen fejet hajtottak az embereknek.
*Hya egy pillanatra lepetten méregette, majd kérdőn sandított társára.*
Aedan?

Nem emberek vagyunk és nem hajtottunk fejet előttünk. Szolgálunk, de mégis felettünk állunk. * Adta meg határozottan a választ, ahogy egyenesen a vámpír szemébe nézett. Nem tartott tőle, ez teljesen egyértelmű volt, minden viszolygás elkerülte, hiába terjengett a halál bűze a romos épületben. Ritkán mutatta meg ezt az oldalát, általában csak munka közben, komoly feladatoknál tette félre a megszokott játékosságát. *
Sigil Rendjéhez tartozunk mind a ketten... * A szeme sarkából pillantott a társára, halkan felsóhajtott. Először aprót bólintott, majd a szavai követték. * Legyen úgy.

Nem szokásunk kivont fegyverrel kopogtatni mások otthonában... de ugyanakkor ostobaság lenne másként belépni oda, ahol nem tudjuk, kivel vagy mivel találkozunk. * Adta meg a rövid magyarázatot. * Azt mondtad, az emberek támadtak először. Mi történt?

* Ez a pillanat emlékeztette valamire. Valamire, ami egészen régen történt, még az első éveiben a Rendnél. Ő ugyanott állt, ahol most Hya, Gatrot kísérte egyenesen egy hasonló teremtmény odújába. Nem értette, hogy az öreg miért beszél vele, mert a szavak lehetnek hamisak, keveset érnek, ha nem tartják be őket. Abban látta a megoldást, hogy végeznek a bestiával, majd felmarkolják az érte járó jutalmat.
Ennyi évnek kellett eltelnie, mire megértette a történteket.
Gatro hosszasan beszélt. A felét nem is értette, mert egy különleges nyelven szólaltak meg, de a hangjukból úgy tűnt, vitatkoznak. Végül magára hagyták a lényt, amelyre a fiatal Aedan szörnyként tekintett és az erdő sűrűjébe indultak. Egy fiatal férfi testét találták meg egy odvas fa tövében, akivel nem elátkozottak vagy szörnyek végeztek... hanem nyilak és késszúrások. Eltemették, megadták neki a végső tiszteletet, amelyet megérdemelt, majd tovább indultak. Sosem beszéltek utána a falusiakkal, vagy a lénnyel ismét. *

*Amint Hya eltette a fegyverét Aedan szavaira, a Bruxa elvigyorodott, majd még jobban kihúzta magát. Alkata, arca, egyre inkább emberibb lett, sőt, gyönyörű. Haját hátra tűrte kicsit, nem zavartatta magát azzal, hogy teljesen meztelen volt. Az ahogyan Aedan állt a dolgokhoz tetszett neki. Az, ahogyan állta a pillantását. Fél szemmel sandított csak Hya felé, aki kelletlenül húzta ki magát, majd még kicsit bizalmatlanul méregette a nőt. Vissza fordult Aedan felé*
- Sigil rendje.... *Hangja is emberibb lett, de megmaradt a varázslatos bája.* ..... nagyon régen találkoztam bárkivel is a rendből. A híre, csak annyira mocskos, mint oly sok lénynek aki ezen a földrészen él. *Csicseregte gesztikulálva.*

*Arrébb lépdelt kecsesen a magyarázat alatt. Bólogatott, mialatt halk kuncogás mellett mutogatott feléjük a mutató ujjával.*
- Nem rossz...nem rossz. Van benne valami.
*Amikor az emberek kerültek szóba aprót villantak a szemei, mintha fújtatott volna. Szép arca egy pillanatra eltorzult. Az ajtóhoz lépdelt, egy rongyot vett magához, majd terítette magára. Úgy fordult vissza.*
- Úgy egy hónapja kezdődött. Egy mágussal találkoztam aki valamit keresett a környéken.....nem hatott rá a bűbáj sem a varázslat. Nem tudtam megbabonázni, de a pillantása olyan volt, mint az övé....határozott...elszánt. Nagyon akarta azt a dolgot...ezért elkezdett érdekelni.
*Mutatott itt rá Aedanra. Hya a nőt figyelte, majd lassan sétált társa mellé. Lenyugodott, annak ellenére h éber volt.*
Mit akart tőled pontosan?
- Chh....tőlem csak információkat a környező lakosokról, lényekről..... attól a valamitől meg hatalmat...vagy valakitől.
*Felnevetett.*
- Hallottam, hogy a mágusok felé vette az irányt, később több falusi hozta a pletykát, hogy egy kis probléma adódott a környékükön.
Ez nem magyarázza miért támadnak rád...és mi volt az előbbi vér.
*A bruxa hosszan nézte a másik kettőt. Kissé elkomorodott.*
- Fogd vissza a félvérnek a nyelvét, vagy én fogom..... *morogta, végül hátradobta a haját. Hya megfeszült, habár okkal nem mutatott reakciót a lény kijelentésére.*
- Megöltek egy számomra kedves dolgot....ezért elvettem tőlük egy fontos dolgot. Ezzel nem lenne probléma...de a mágusoknál lévő incidens után több lényt megtámadtak a környéken....csak úgy...hirtelen. Mintha az emberek azt hinnék, hogy bármit megtehetnek bárkivel. Volt valamijük.... ami legyengített minket.
*Villantak meg a szemei.*

* Aedan a tekintetével követte a szörnyet, figyelte ahogyan egyre emberibbé vált a külseje. El kellett ismernie: valóban gyönyörűek voltak a vonásai, így érhetővé vált, hogyan tudott annyi mindenkit rabul ejteni. *
A legegyszerűbb parasztoktól kezdve a királyokig, mindenkiről kering legalább egy-két sötét pletyka. Minél kevésbé ismernek egy illetőt vagy szervezetet és minél nagyobb hatalom van a kezében, annál több az ilyen. Az egyszerű embereket könnyű megvezetni velük… Ezért vagyunk sokat a porondon. Ti is és mi is… Mert talán közelebb állunk hozzátok, mint a saját fajtáinkhoz… Így gondolom érted, miért próbálunk segíteni neked egy kegyetlen és veszteséges harc helyett… Elég vérontást látott már feleslegesen a vidék.
A hatalom szemét dolog… motivációnak pedig főként.
* Elhallgatott, amíg a vámpír beszélt, közben figyelt Hyára is. Furcsa helyzetbe kerültek, de kezdett előttük kibontakozni. Ha ilyesmiről volt szó, sokkal jobban bízott a lények szavában, mint az emberekében. Ők még ismerték a becsületet és a szavak valódi erejét, a régi idők nevelték őket. *
Nem félvér. A Rend tagja, közöttünk pedig nincsenek határok, mint idekint. Vagyunk, amik vagyunk… * Mondta, a határozottsága mellett megjelent egy halvány mosoly is; ez jelezte, hogy nem támadásként beszélt. Éber volt ugyan, a hangja viszont csendes, nyugodt, akkor sem csapott át feszültségből, amikor Hyát védte. *
Mit öltek meg…? * Behunyta a szemét, úgy folytatta. * Megkedvelted a mágus, igaz…?

* Amikor felpillantott, megdörzsölte a szakállát. *
Talán van valaki, aki a mágusok dolgairól sokat tudhat… mert egy közülük és valószínűleg nem ok nélkül ücsörög egy toronyba zárva.
Amikor legyengültetek, hallottál valami furcsát? Volt valami előjele? Minden fontos lehet, amire csak emlékszel belőle, mert egy olyan szál lehet, amin elindulhatunk…

*A bruxa elhúzta a száját, még előzőleg kissé morgolódott a már megtörtént esetek miatt, habár ennek különösebben nem adott hangot. Egy ideig hallgatta Aedant, végül hozzá illő, kissé csábos mosolyra húzta ajkát.*
- Nem sok ember közölt ennyire reális tényeket. De vajon valóban így érez e.... vagy sokkal inkább csak egy számomra kedvezőbb választ szaval?
*Fél szemmel még Hyara nézett, majd mosollyal folytatta. Szinte csak költőinek hatott az előző kérdése.*
- És vajmi igazság van benne. Túl sok vérrontást, néha pedig szükségeset.

- Túlságosan elnézőek vagytok magatokkal szemben....pedig érzem bennetek az átkot.... Valóban.... most érzem igazán, hogy a rend tagjai vagytok.
*Körülöttük sétált, szinte feltérképezte őket.Mintha olvasni akart volna bennük, a múltjukban..*
- Idősebb vagyok, mint ti ketten együttvéve.... több mindent láttam, mint bármelyik rend tagja, éppen ezért vagyok képes átlátni azt is...hogy ez a férfi valóban őszintén beszél. Pontosan ezért, érdekel amit mondotok, és nem támadok előre.
*Csípőjére fonta szabad kezét. Nőies mozdulatokat tett, a szemet egyszerűen vonzotta a bruxa jelenléte, látványa. Hya felé intett, úgy tűnt átmenetileg hajlott Aedan szavai felé.*
- Tanulj többet ettől a férfitól, ha nem teszed, az átok hamarabb végez veled, mint hinnéd. Ezt pedig ne fenyegetésnek véld...hanem sokkal inkább tanácsnak egy "öreg" lénytől.

*A vonásai megkeményedtek. A finom, buja nőiesség odalett, egy pillanatra jóval idősebbnek tűnt, majd ismételten fiatalnak. Kortalannak számíthatott. Éles körmei a saját csípőjénél fúródott a bőrébe. Apró részen sértette fel, vékonyan folyt le a vére. Hamar meggyógyul...pont ezért nem foglalkozott vele.*
- Bizonyos dolgok nem véletlenül tiltottak, ha vétkezel egy kicsit is ellene, valamid belepusztul. Az emberek kegyetlenek és gyakorta játszanak istent...ha nem az egyik, a másik elárul előbb-utóbb. Valóban...lehetséges, hogy megkedveltem.... Az árulása pedig vért kívánt. Az enyéimből és ő tőle is.

*Hya érdeklődve nézett a férfira.*
Az említett Mágus meghalt.... gondolod, hogy Ecraht kereshette?
* A bruxa nem figyelt fel a névre. Most már messzire nézett, révetegen.*
- Az ég egy pillanatra lilába borult...nem is az ég...sokkal inkább egy annak tűnő fal.... talán varázslat. Egy mágia vagy eszköz, ami bizonyosan, hogy nem átlagos embertől való.
*Lassan nézett vissza, elkomorodott.*
- Mennetek kell.... hallanak minket.
*Hya hirtelen kapta sötétebb pillantását a társára.*
Aedan!

Lenne értelme olyan válaszokat adni, amik a kedvedben járhatnak? * Kérdezett vissza, miközben elmosolyodott, majd felsóhajtott. * Ha pár évvel korábban futunk össze, akkor lehet megpróbálom... így viszont, nem. Felesleges köröket futnánk anélkül, hogy elérnénk bárhova is. Te nem találnál békét, mi nem tudnánk lezárni valamit, ami csak káoszt szül. Az egyedüli, aki jól járna vele, az a személy, aki elkezdte az egészet... amikor rátok támadt. Persze dolgozhatnék neki is... de a keserű igazság az, hogy Sigil Rendje csak egy oldalú. A saját dogmáit követi, aki pedig zsoldossá válik a tagjai közül, a törvényeinek megfelelően bírálja el. Túl nagy a kockázat... * Válaszolta, valamivel tovább fűzve a lény gondolatát. *

Elnézőek akkor lennénk, ha saját kényünk, kedvünk szerint rónánk a vidéket, miközben fogadók csábító fényében dőzsölünk... Az átok nélkül egyikünk se merné magát kihúzni előttetek, és hangoztatni, tudjuk milyen kitaszítottnak lenni az emberek között.
* Aprót bólintott, mint egyfajta elismerés és köszönet. *
Úgy bízom benned, akár az erdő vadjai. Amíg nem adsz okot a félelemre vagy a támadásra, nem támadok, és cserébe én sem adok neked okot. Ennyire egyszerű. * Hallgatta a Hyának szánt tanácsot, ilyenkor szerette volna látni, amit ők láttak, amit ők éreztek. A rövid idő alatt is sok kérdést vetett fel a társával kapcsolatban, de ezeket a háttérbe szorította. Még nem volt ott az ideje feltenni. *

Innen északra tartunk, a mágusok területére, mert meg kell találnunk valakit... * Hallotta a figyelmeztetést, de még be akarta fejezni a mondandóját. Közelebb lépett a vámpírhoz, közvetlenül mellette állva lehajtotta a fejét, szinte némán beszélt, de tudta, hogy ő hallani fogja. *
Innentől számítva a hatodik napon visszatérünk ide, legalább hárman leszünk. Elkerüljük az utakat, a folyó felől közelítünk, addig rejtőzzetek el. Lesz velünk egy mágus is, az ő erejével talán megtaláljuk, mit kerestek és mi történhetett. Ha megvan a forrás, idővel békén hagynak titeket... * A szeme sarkából pillantott rá, barátságosan elmosolyodott felé. *
Légy óvatos. Keresni foglak.

* A bejárat felé indult, a kezét a kardja markolatára csúsztatta. * Hya, készülj fel a legrosszabbra. Nem hiszem, hogy túl könnyen el szeretnének engedni minket... Mindig is szerettem a vendégmarasztaló társaságot, na de ennyire...?

- Értelme nem sok, de az emberek nagyja mégis megpróbálkozna vele. Persze....ezek után hátba is támadna, amint nem figyelnék.....
*Úgy tűnt érdeklődve meghallgatja Aedan válaszát, apró vigyort engedett meg az arca szegletében.*
- Értékelem az őszinteséget, ezért elfogadom a választ és azt az érzést ami mögötte húzódik meg. Kockázat nélkül nincs nyeremény.... nincs élet.
*Sóhajtotta kissé cinikusan.*
- A rend tagjai talán nem emberek....de azok gyarlósága még megvan bennük.... figyeljenek a saját társaikra is, mert a kockázatot nem mindenki tekinti visszatartó erőnek.
*Suttogta a végét már.*

*A bruxának láthatóan tetszettek Aedan szavai. Ezt pedig Hya is látta. A 'nő' jóval lejjebb engedte a védelmét, és az előző ellenségeskedését inkább éppen csak elszórt játékos mozdulataival cserélte le. Emiatt érezte azt a tolvaj is, hogy ő maga is enged valamennyit.*
- Mint az erdő vadjai. *Bólintott a lény is, azzal észrevette, ahogyan Hya őt nézte. Valószínűleg az előző mondandója miatt.*
- Ez a férfi magasra fog emelkedni, de a magasból könnyű lezuhanni.
*Vékony, hosszú ujjait Hyalia felé emelte. Megmozgatta őket, mintha csak valami bűbájt alkalmazna. Ha Hya nem tudta volna, hogy egy bruxa arra nem képes, még talán feszülté is vált volna. Így csak összevonta a szemöldökét. Hallgatta.*
Nem fogom hagyni, hogy az megtörténjen.
*A bruxa elégedett volt. Sejtelmes mosollyal fürkészte a két Sigilest, majd halkan felnevetett s hátat fordított nekik. Hya nem nézett közben a mellette állóra. A pillantását még mindig a nőre szemezte, mialatt határozott kiállással jelezte, hogy a mondandója komoly volt.*

*Hya feszülten vette elő a fegyverét és készült fel minden eshetőségre. Nyert egy kis időt a másik kettőnek.
A bruxa hosszan nézte a férfit, majd büszkén húzta ki magát, mikor az lehajtotta a fejét. Élesen hallotta a némának szánt szavakat. Aprót biccentett rájuk, hogy megértette. Csak utána emelte a férfira a pillantását. Immáron elnyerte a bizalmát és ez kiolvasható is volt belőlük.*
- A hatodik napon, keresni foglak.
*Válaszolta, azzal hirtelen tűnt el a férfi mellől és csak néhány tárgy borulása jelezte, hogy a hátsó "kijárat" felé menekült. *

Már felkészültem míg a bruxával társalogtál. Megszoktam, hogy a munka nehezét rám bízod.
*Sóhajtott fel, de apró vigyort engedett meg a szája szegletében*
Ugyan Aedan...voltunk már ennél nagyobb slamasztikában is.
*Egy pillanatra féltérdre ereszkedett. Figyelte a fény törést az ajtó alatti kis résen át.*
Az ajtónál biztosan vannak hárman. Távolabb még lehetnek.... hm.... ezek nem parasztok lesznek Aedan.
*Állt fel, majd elővette mindkét éles tőrét. Ujjai között forgatta meg őket látványosan.*
Kezdjünk neki ha tartani akarod az időpontodat.

* Kettesben maradt Hyával... legalábbis többnyire. Már ő is hallotta, ahogyan odakint csörtetnek az üldözőik, bárkik is legyenek azok. Nem lelkes amatőrök és dühös parasztok voltak, páncél csörrent és fegyverek, ez a hang összetéveszthetetlen volt. Felkészültek a támadásra, de talán éppen a két Rend tagtól várták az első lépéseket. *
Pedig kezdtem megkedvelni... mellesleg... egész sok az előnye. * Vigyorodott el, amit végül mégiscsak lemondó sóhaj kísért. * Szerencsénk volt vele. Nem vakította el annyira a harag és a gyűlölet, hogy azonnal támadjon. Néha irigylem a nézeteiket és a tapasztalataikat.

* Leemelte a hátáról Yusarist, a mozdulatot fémes súrlódás hangja követte, ahogyan a penge kicsúszott a tartójából. Éppen annyi helye volt a kicsiny helyiségben, hogy elő tudja venni a fegyvert, és szükség esetén maga mellett lendíthesse. *
Nem gondoltam át azt az időpontot teljesen... de késő bánat. Kicsit sietni fogunk. * Engedett meg egy mosolyt a társa felé. Az ablaknál látta, hogy valaki az épület háta felé igyekszik, de a figyelmét inkább a főbejáratra összpontosította, mert ott többen álltak. *
Körbevesznek minket. Igyekezzünk egészben hagyni őket, többnyire... Attól függ, mennyire ragaszkodnak a felnégyelésünkhöz.

* Rövid volt az ötleteinek sora, de úgy vélte, mindössze ehhez kell tartaniuk magukat. *
Légy résen...

Ha nem akarsz két monoklival küzdeni akkor szerintem tartsd a szádat.
*Pillantott rá apatikus pillantással mikor a Mellesleg szóviccet használta. Néha a nő már csak a "poén" kedvéért is belelépett volna jó barátjának a szájába. A sóhaj miatt ő is félre tette a mélyről jövő késztetést, majd csak előre pillantott. Tapasztalatok? Az a lény többet mondott ő róla Aedannak. Olyan dolgokat amiről senkinek nem beszélt eddig Hya, és jelenleg tudta, hogy csak társa tapintatossága miatt nem kérdez rá. Ismételten megforgatta kezeiben a töröket.*
Mások, mint mi. Ez nem változik annak ellenére, hogy lehetséges, hogy valamiben egyezünk. Ők sem tudnak mindent. *Vonta fel a fejét egy pillanatra. A szemei élesen villantak, határozottan.* Hiába mondogatta...nem fogom hagyni, hogy eless.
*Azzal előre nézett s biccentett a fejével.*
Foglalkozzunk most inkább ezzel.

Nem csak ezt nem gondoltad át....de már megszoktam.
*Sóhajtott lassan. Az ő figyelmét sem kerülte el, hogy páran hátrafelé iszkolnak. Összevonta a szemöldökét, majd halvány mosolyt engedett a férfi felé.*
Ugyan kérlek... mintha annyiszor túlzásokba esnénk...úgy beszélsz.
Hm..... mi legyen a terv? Tied az eleje, enyém a vége, vagy egyszerre rontsunk előre, aztán majd meglátjuk?

*Biztos mosolyt engedett meg magának egy apró halk horkantás mellett, mialatt előre nézett.*
Kérned sem kell. De ha megsérülsz én foglak seggen billenteni.
*Azzal az övéről levett egy bőrből készült gömb csomagot és az ajtó felé lendítette. Eltakarta egy pillanatra az arcát, mert az ajtó s az előtte lévő három páncélos a robbanás miatt hátraesett. Hya ezt a kis időt használta ki és sebtében lódult előre. Gyors volt, nagyon gyors.*

Tudod, Hya... Egyszer mindannyian elesünk. Azért születtünk meg... Csak a születésünk és a bukásunk közötti idő nem mindegy. * Mondta még a nőnek, és rámosolygott. A vonásai békések voltak, már-már nyugodtak. Megannyi kétely üldözte, sok mindentől tartott, de a vég egy biztos pont volt. Annak el kellett jönnie egyszer és nem menekülhetett előle. Ő is hallotta a lény szavait, nem akart rá baljós próféciaként tekinteni, mert a hosszú évek tapasztalatai csak bölcsességet adtak bizonyos téren, nem pedig jövőbe látást. Ugyanakkor... megnyugtatta. Nem tudta pontosan megmagyarázni, miért érezte annak a szavait, de legbelül nem aggasztotta. *

Pssh... legalább van kihívás benne. Nem mondhatod, hogy túl sokat unatkozol mellettem. * Megmozgatta a nyakát, ezzel készült fel a vészesen közelgő harcra. * Azért mintha párszor előfordult volna már. Gondolj arra a kocsmára, ahol egy tulok kidobott a csukott ablakon... vagy a fura srácra, aki bundában szedte a málnát az Ellandor melletti erdőben...
Mi a terv? Gyorsan végezni, elérni a szekeret és összeszedni a lehető legrövidebb időn belül a mágusunkat. Aztán csöbörből vödörbe ugrani és visszajönni vele. Elég hangzatos?
* Komolyabbra fordította a szót, a mosolya alig láthatóvá vált. *
Enyém az eleje, használd ki, amíg rám figyelnek... A hátulját le tudod szedni, amíg bambák, a többi pedig kialakul.

* Amikor a gömböcök az ajtó felé repültek, már tudta, mi következik. Félrefordította a fejét, ezzel védte magát az esetleges törmelékektől. Hya nyomában lendület előre, minél hamarabb ki akart jutni a szűk kunyhóból, hogy nagyobb tere legyen mozdulni.
Valaki oldalról lódult felé, a nehézpáncélban is meglepően gyorsan fordult, a kard végsúlyával ütötte a támadóját halántékon. Az ütés ereje kevés volt ahhoz, hogy megölje, de arra viszont tökéletes volt, hogy nemes egyszerűséggel kiüsse.
A sikerét nem sokáig élvezhette ki, újabb támadója akadt. Két penge koccant egymásnak, a fémes csikorgás messze visszhangzott az erdőben. *

*A férfi nyugodt kijelentése, mosolya...bizalmas egy pillanatra hirtelen meglepte a nőt. Leginkább azért, mert a pillanat nem ezt adta volna vissza. Mosollyal végül válaszolt rá s biccentett is hozzá. Sok minden történhet velük, sok minden történhet még a Sigil rendjével, de az biztos, hogy nem hagyja magára a társát. Még csak két éve volt a rendnél, amikor egy beszélgetésük után megfogadta, hogy nem hagyja, hogy Aedan nagyon a múltjába zuhanjon*
Nem...ezt valóban nem mondhatom. Mindig alkotsz valamit, hogy kis időm se legyen.
*Vallotta be apró sóhajjal, majd elvigyorodott a felhozott alkalmakra.*
Kivételesen nem is szidtalak le amikor kidobtad a pasast az ablakon....a srácról meg nem tehettem....
*Bólintott a válaszra. Habár apró mosoly ült a szája szegletében, láthatólag komolyabban állt a dologhoz.*
Leszedem őket hátul...addig azért ne hagyd, hogy feldöntsenek.

*Az apró robbanások elegek voltak ahhoz, hogy a kunyhó előtt álló ellenség eleje megilletődjön és egy pillanatra megtántorodjanak a reagálásban, nem beszélve arról, hogy három el is terült a földön. Hya ezt a vakfoltot használta ki arra, hogy elfusson köztük és két tőrét előkapva vetődjön a hátul lévőkre. Ott csak hárman voltak, két íjász és egy hasonló kaliberű harcos, mint ő. Sejthette volna, hogy a nehéz páncélosokat elől hagyták.... ezek nem voltak ostobák, készültek rájuk és...tudtak róluk. Hya a felé sebesen közeledő nyilak elől a kunyhó oldalához préselte magát. Nem messze az arcától fúródtak be a fába a nyílvesszők. Sötét szemeivel kipillantott fedezékéből. Könnyű páncélt viseltek a szabad mozgás miatt....a páncél nem volt ócska....és mintha egy ismerős jelet is fel tudott volna fedezni rajtuk.*
Hát jó.... akkor vegyük komolyan... * emelte a hátához a töröket, majd szabad kezével az oldaláról dobott hátra egy kisebb csomagot. Ennek a robbanása jóval kisebb volt, mint az elülsőéké, viszont éles hangon pukkant. Ezután vetődött ki és pár gyors mozdulattal termett a hozzá közelebb eső íjászhoz. Gyomorszájon rúgta, majd állon térdelte. Nem ölte meg, mert hallgatott Aedanra és kerülték a felesleges vérrontást. Pedig jóval egyszerűbb dolga lenne....
Éppen csak megfordult, a két penge találkozásánál felsírtak a fémek. Hya apró vicsorral tartotta maga mögött a tőrt, mialatt igyekezett vissza lökni a felé támadót.*

Normál esetben magyarázatokat követelnék... de elnézést uraim... ... ... és hölgyem, de ma nincs időm rá. * A nehéz páncélosok között valóban volt egy nő, aki ugyanolyan páncélt viselt, mint a többiek, egyedül a rostély mögött ülő szemek és a seprűs szempillák árulták el. *

* Aedan visszalökte a támadóját, majd elhajolt egy másik elől. Habár mindig is a nehéz páncélokat kedvelte, hozzájuk szokott és gyorsan tudott benne mozogni... Legalábbis gyorsabban, kevésbé harcedzett ellenfeleinél és ez sokszor előnyhöz juttatta. Egészen gyerekkorától kezdve tanították vívni, párbajozni, pontosan tudta, mit keressen az ellenfelei mozgásában, ami elárulja a gyenge pontokat... vagy a hiányokat, amiket ellenük fordíthat.
Megperdült a tengelye körül, ami a kardjának széles lendítése kísért. A penge eltalált egy vékonyabb ágat, de olyan könnyedén szelte le, mintha sarlóval sújtott volna a fűtengerbe. *

* A mozdulatot éppen időben zárta ahhoz, hogy félreüthesse a nő pengéjét, és egy rúgással a pajzsát. * Kérem... nem szeretném megütni, de nem hagy túl sok lehetőséget... * Közölte vele némileg bűnbánóan. A hölgy hátrébb lépett, de csak azért, mert egy társa hátulról igyekezett támadni. Aedan félrelépett az útból, csak utána lendített ismét. A rövid idő alatt is egyértelművé vált, hogy a két támadó, akik a lovaggal maradtak, magasan képzettek, vagy legalábbis roppant tehetségesek a kardforgatás terén... még ha túl okosnak vagy szerencsésnek nem is nevezte volna őket.
Rövidre akarta fogni a csatározást, mert sietniük kellett volna a szűkös határidő miatt, amit maguknak szabott. A férfi kilökte az egyensúlyából, úgy ütötte ki, a nővel próbált finomabban bánni. *

* A vége ugyan az lett, hogy az erdő sűrű aljnövényzetében feküdt el a társai között, de talán nem akkora zúzódásokkal. A fák közül valaki megfújt egy kürtöt, ezzel jelezve a társainak. *

Hya! Tűnjünk innen. Ha erősítést hívnak, lekéssük a szekerünket...

*A pengék még párszor élesen sikoltottak fel a találkozások alkalmával. Hya régen találkozott ennyire kitanított ellenféllel. Több időbe került míg elérte, hogy a földön kössenek ki. Letörölte az öklének szélével a szája szegletéből lecsurgó vért, majd halkan morranva pillantott a földön heverőkre. Az egyikről levette a sisakot. A fiatal férfi nem lehetett nála idősebb. Halálos sérülést egyikükre sem mért, de azért megdolgoztatta őket, hogy ne tudják olyan könnyen követni őket. Félre lépve rántott egyet a nyílon ami felsértette az oldalát, és azzal együtt a ruha anyagát. Elhúzta a száját, mert nem sok kedve volt fércelni majd. Nem mintha Aedan büdös zoknijait nem ő szokta volna rendbehozni.....
A kűrt hangjára felkapta a fejét. Sietve lódult előre, majd segítő kezet nyújtva rántotta fel (erősen kifejezve) a társát.*
Meglehetne oldani, hogy egyszer ne a fűben kössél ki? Értékelném....
*Szétnézett. Szép munkát végzet Aedan is. A páncélzaton lévő minta miatt összevonta a szemöldökét. Nemesi katonák.....*
Menjünk Aedan.... kell a szekered.
*Rántott egyet a férfi vállán.*
Siess.... mielőtt ideér az erősítés.

*Futottak, nem tudja pontosan mennyi ideje, de futottak. Az elején még a távolból lehetett hallani a páncélok fémes csörrenését, azonban egy ideje úgy tűnt sikerült lerázniuk azt az egy-két kővetőt akik utánuk merészkedett. Kissé lihegve ugrott át egy kidőlt fatörzset, majd torpant meg s előre dőlve lihegett pár sort. Éppen csak pár másodpercig, utána kihúzta magát, mintha megszokott lenne ez a tempó.*
Remélem nem vagyunk messze a találkozó ponttól.... habár itt nem látszódnak a nyomaink, az üldözőink nem voltak ostobák.
*Pillantott vissza maguk mögé. Fák, ágak, lehullott levelek borítottak mindent. Vissza emelte pillantását társára.*
Hogy bírod?
*Kérdezte a páncélzat miatt, majd közelebb lépett hozzá.*
Nem sérültél meg?

Tudod, furcsa dolog a természet... Mindent lefelé húz, és valamiért a páncélokra különösen haragszik, főleg ha lendület is viszi őket... * Nyögte, miközben elfogadta a kezet és talpra állt, habár nem abban kapaszkodott meg igazán. Könnyedén magával rántotta volna Hyát és most nem ért rá ezzel viccelődni. *
Siessek, siessek... te meg nyalj sót. * Morogta, de már mosolyra görbültek az ajkai, felnevetett az egészen. * Csak érjük el a szekeret, mielőtt még több barátunk lesz... Túl népszerűek vagyunk! Nem kellett volna este lejönnöd a tábortűzhöz olyan könnyesen, valószínűleg nem loholna ennyi pasas a nyomodban! És nem csak pasas van köztük, ez benne a legpikánsabb. * Válaszolta még a futásuk elején, mert később már nem volt benne ennyi lendület. *

* Ha a nehézpáncélokat valamire nem tervezték, az pont a mozgás ezen formája volt. Végignézte, ahogyan a társa átugrotta a rönköt, apatikussá vált a tekintete, és kissé színpadiasabb intéssel jelezte, hogy ő ezt inkább megkerüli a jelenlegi helyzetben. Tudott mozogni, viszonylag könnyed volt a súlyos öltözékben, de ahhoz túl sokat rohant, hogy megpróbálkozzon egy ilyen művelettel. * 
Nem vagyunk túl messze... A fogadótól nem messze várnak ránk, szóval itt tovább előre és... * Kifújta magát. * És ott vagyunk. 
Köszönöm a kérdést, teljesen jól... Csak a seggemen is levegőt szedek. Viszont ha most eldőlnék, senki sem venne észre, annyi gally és gaz ragadt már rám. * Hyára nézett, amint az közelebb lépett hozzá. *
Hmm? Csak nem aggódtál miattam? Semmi olyan sérülés, amit egy csók ne tudna rendben hozni... * Csücsörített felé, párat még cuppantott is a távolból, majd a maradék lendületét kihasználva indult előre, mielőtt tényleg szerez valami komoly sérülést. * 

Mindjárt ott vagyunk, majd akkor kifújjuk magunkat...

Ezt megjegyzem, lehet még a késöbbiekben jól fog jönni.
*A morgást kővetően elmosolyodott. Már ötlete is volt arra, hogyan használhatja ki ezt az egyszerű kijelentést. Idővel.*
Nem megy, de értékelem a tippet. *Vigyorodott el, habár arcának vonásain még kitünt, hogy feszülten figyelt, minden apró neszre. A férfi kijelentésére még vissza pillantott rá a fútásból sejtelmesen.* Ugyan Aedan, ne legyél féltékeny. ~ Nem mindenki szeretheti az időnkénti áporodott bor vagy sőr szagott és az erős szakállat.

*A pillanatnyi pihenőben kihúzta magát, a távolba révedve fonta csipőre a kezeit. Vizslatta azt a területet amelyet a férfi mondott. A fogadót még nem lehetett látni, de örült annak, hogy nem kell túl sokat menniük. Hirtelen lódultak meg a harc után.... éjszaka valószínüleg jó mélyen fog aludni....* Majd letakarítod ha elértünk oda ahová akartunk. Vagy mégsem...nagyon is jól nézel ki. Illik hozzád. *Azzal vigyorral vett el egy gallyat az említett páncélzatról. *
Nem, de tudnom kell, hogy nem szereztél e új lyukat...elég ha csak a seggeden lévő szipolyázza a levegőt el.... *Vonta fel a szemöldökét.* Indulj meg Aedan, vagy hasznosítjuk a természet furcsa szokásait! *rivalt még utána, azzal követi kezdte.*

*Már nem voltak messze, kivette a fogadót is a fák lombjai közül. Éppen kezdet felélegezni, mikor rosszul lépett és az oldalában lévő nyílveszző vége megmozdult. Nem volt annyira mélyen, hogy súlyos sérülést okozzon, de tudta, ha kihúzza míg el nem érik a szekeret, akkor a vérzés lelassítaná. Nem állt meg, a szuró érzésre azonban mély levegőt véve kezdett káromkodni el-elvékonyodó hangon.*
Picsába, picsába picsába.... *az oldalára tette a tenyerét.* Ne maradj le, mert nagyon el foglak kalapálni!
*A fogadó mellett valóban ott volt a szekér, amint odaért lassított a léptein s mély levegőt véve húzta ki magát. Ha már utaznak, akkor beköti a kis sérülést. Beszélt a szekérnél megjelenő férfival, majd a közeledő társára mutatott.*

Sokkal rosszabb szagokat is el tudok képzelni a cefrénél, de ebben most inkább ne menjünk bele... A szakállt pedig már ismered. Jó oldalán kell lenni. * Villantot meg egy fáradt mosolyt Hya felé. Látta, hogy a társát eltalálta a nyíl, de mivel mozgott, és nem vérzett erőteljesen, azt is tudta, nem talált el semmi létfontosságú szervet. *
Jah, jól néznék ki, ha én akarnék lenni a következő mocsári szörny. Minden éjjel előkúsznék a bokrok és fák közül, csörgetném a páncélomat... Aztán... * Itt lihegett párat. * Aztán... Leütném az áldozataimat és elszednék tőlük minden lapos kulacsot és butykost. Őrülten szomjas vagyok... 

Nekem épp csak annyi van, amennyivel a természet megáldott, de... úgy látom, neked fúrtak másikat is. Biztos nem tetszett az alap annyira... * Erre még volt energiája. *

Legközelebb verset mantrázz! * Még így sem tudta teljesen beérni a nőt, de nem sokkal utána ő is befutott a szekérhez. * A Teremtő tomporára... Ezt nevezem reggeli edzésnek... * De ettől függetlenül nem állt meg, hanem ledobta a kesztyűit, úgy lendült meg a túloldalon lévő cserjék felé. Az ágak közül a holmijaikat húzta elő, feldobta a szekérre. 
A szekér tulajdonosa ezzel egy időben a bakra mászott, Aedan pedig a hátsó platóra, kinyújtotta a kezét, hogy felhúzza maga mellé Hyát. * 
Gyere, minél előbb megyünk, annál jobb... És annál hamarabb szabaddá tehetjük azt a lyukat... * A kis csomagjukból közben már elővette a kulacsot, amiben a főzet volt, hogy meggyorsíthassa a seb gyógyulását vele. *

Ohh igen, ismerem. Az elmúlt pár napban sokszor kerültem a rossz oldalára. Még magam sem tudom, hogy miért is pontosan. *Forgatta meg a szemeit, de már már elvigyorodott a beszélgetésükön. Korlátozta valamennyire a beszélgetésüket, hogy maradjon elég ereje, levegője a maradék útra.*
Van nálam kulacs, majd a szekérnél iszol. Most még a végén félre nyelnél s nekem kellene téged összekaparnom.

Vagy csak nem fértek olyan könnyedén hozzá, mint amennyire te szoktál a legtöbb becses fiatalasszonynál. Bár.... lehet legközelebb kétszer meggondolom, mielőtt aggatnak rám mégegyet. *Sóhajtott fel kissé összevonva a fejét a kellemetlen érzésre ami az oldalában nyílalt*

*Vett pár mély levegőt, míg Aedan intézkedett körülötte. Végül erősen ragadta meg a férfi kezét s húzta fel magát a szekérre. A lovak megindultak, Hya pedig felszisszenve foglalt helyet hátul a kisebb csomagok között. A társára pillantott, majd kezét az oldalára helyezte. Próbálta kitapogatni, hogy mennyire ment mélyre a nyíl hegye a futás miatt.*
Megérdemlem, azt hiszem nem figyeltem elégé.... *morogta magának, majd levette a koszos kesztyűjét s a szekér oldalába dobta.* Nem súlyos és nem ért el semmi fontosat, de vérezni fog. Aedan, megfeszítenéd kicsit itt a bőrt?Megpróbálom kihúzni a fémet.... *szisszent fel.*
Ezek Nemesi katonák voltak.... van ötleted, ki jelenthetett minket?

Miért, miért... Pont azért, hogy megismerd, természetesen. * Szólt még vissza. *
Igen nagy bajban lennénk, ha most neked kellene összeszedni! * Kiáltotta még utána, mert futás közben lemaradt a nyomában még így is. *

Látod? Mennyivel jobban jártál volna... De, bevallom... Nekem így is tetszel, plusz pár lyuk ide vagy oda, elfogadlak ilyennek. * Közölte vele drámai hangon. * De, hogy őszinte legyek, szerintem elég nagy már, inkább ne tágítsd tovább... Szűken egyszerűbb vele bánni és kellemesebb utána mindenkinek. * Aggódott, méghozzá nem is akármennyire, viszont nem akarta túl élesen kimutatni Hya felé, mert attól tartott, a társa megpróbálja biztosítani a jólléte felől, ezzel tovább rontva a saját helyzetét. *

Jah, megérdemled, mert nem látod a jövőt... Ejnye, Hya, hogy tudsz így elindulni otthonról? * Kérdezte a fejét csóválva. Viszonylag gyorsan dobta le magáról a mellvértet, hogy könnyebben tudjon mozogni. A fém alkatrészek közül egy botot húzott ki, odanyújtott a társának. * Harapj rá, egy fokkal jobb, mint a nyelved. Kiveszem én, mert jobban rálátok és hozzá is férek, csak... fájni fog. Nem vészesen mély, de... Na jó, de. Elég mély. Utálni fogsz. * A kezük ügyébe készítette a főzetet, hogy amint lehetőség adódik rá, oda tudja adni. * 
Harapj rá, becsszó, nem mondom el senkinek... 
Nem volt időm megnézni a címert a páncéljaikon, de... mintha valami madár lett volna egy pajzson... hmm... * Amíg úgy festett, ezzel elgondolkoztatta a nőt, megfeszítette a bőrt a sérülésnél, a másik kezével pedig kihúzta a fegyvert. Nem barbár módjára tette, próbált finomkodni, amennyire csak lehetett. *

Hát kihagytam volna, ha nem bánod.... *Sóhajtott még, azzal rosszalóan csóválta meg a fejét.*
A számból vetted ki a szót.

Ohh, most legyek hálás érte? Mivel nyertem el a tetszésedet ennyire? *Vigyorott el ami a végére fájdalmas morranásba torkollott. Megrázta a fejét.*
Ha ez így folytatódik nem marad elég szük....az istenit!

Általában jobban figyelek ezekre....Aedan ha igy folytatod, esküszöm, hogy neked ugrok és még Ecrah vagy a gömbje sem védhet meg! Vagy éppen az új barátnöd....a végére bejöttél neki. *felszisszent, valójában a fájdalom miatt volt ennyire morcos.*
Nincs baj......csak kérlek most ne próbálj megnevetetni vagy felidegesíteni, mert fáj.
*Csendesen mustrálta a botot, végül belenyugodva vette át.*
Ha valakinek is elmondod...téged haraplak meg legközelebb. *Azzal az ajkai közé vette a botot s lehunyta a szemeit. Próbált másra koncentrálni, éppen ezért volt jó az adott téma. A támadóik nemesek gárdásai voltak. Azon már nem lepődött meg, hogy a Sigil rend tagjaira támadtak. Azon viszont igen, hogy Nemesemberek saját katonái követték a nyomaikat. Mert mást nehezen tudott elképzelni. A gondolataiból az éles fájdalom rántotta vissza, ami miatt erősen ráharapott a botra. Könnyek szöktek a szemébe. Nem teljesen így tervezte a mai napot. Amint Aedan eltávolitotta a nyíl fejét, a sebből hirtelen kezdett szivárogni a vér. A fözetet tartalmazó üvegért kapott.*
Ugyan...ennél jobban nem utálhatnálak ~
*Fejtette ki, de az arcára egy kis mosolyt erőltetett.*

Persze, hogy bejöttem neki... A mosolyom teszi, tudod. Te valamiért immunis vagy rá, nem tudom, hogyan csináltad. Mágusoktól tanultam a trükköt. * Mondta széles mosollyal. * Ecrah-nák elég lesz magát megvédenie tőled, ha egyszer odaérünk... 
Lehet róla szó, hogy ne vérezzétek össze a portékáimat ott hátul? Ezzel még a piacra mennék... 
Ember! Inkább ne szólj be a hölgynek. Amióta Glashavenbe került, egész Sigil Rendjét terrorizálja, nem akarod magadra haragítani! * Szólt előre a kocsisnak, aki csak valamit mormolt a bajsza alatt válaszul, szinte érthetetlenül. * 

Ha nem próbálom, valamelyik akkor is bekövetkezik... Szóval, próbálj nem idegeskedni vagy nevetni, mert fáj. Ha ügyes kislány leszel, akkor kapsz egy gyógyító puszit a végén és nem szurkállak össze a szakálammal. 
Hmm, attól függ, hol harapsz és mennyire... * Szemtelen vigyort engedett meg magának. Tudta, hogy még bánni fogja, ha a társa jobban lesz, de addig is... * 

* Rászorított a sebre, hogy arra a rövid időre is felfogja valamennyire a vérzést, amíg a főzet nem hat. Miután megbizonyosodott róla, elengedte, a másik kulacsból öblítette le először a kezét, a maradék vizet pedig kiitta belőle. Még maradt italuk ezen felül is, ráadásul pár órányira voltak egy pataktól, ahol mindenképpen meg akartak állni. * 
Dehogynem... Megmutatom, hogyan. * Odahajolt Hyához, egy nagy cuppanóst nyomott a homlokára. * Tessék, a gyógyítópuszi.

Megvan a magam trükkje. *Vigyorgott, bár ezaz arcára kiült fájdalom mellett, elégé érdekesnek hatott.* Hé, nem vagyok én szörnyeteg! Nem csípem a mágusokat, sem a mágiát de.... rajtad kivül, egyetlen férfit sem terrorizálok. Csak ha megérdemlik.
*bólintott rá bőszen. Nagyrészt így is volt. Ha nem kezdtek ki vele, vagy cukkolták, ő sem tett semmit. Mellesleg, talán pont azért amilyen volt, de a rendben szerették Hyat. A kocsis beszólásán felmordult, mintegy példát adva annak amit Aedan mondott.*
Nem lesz olyan jó úram. *vigyorodott el fenyegetően.* Nem tenném, tudván, hogy a vérem 2x annyit ér, mint a maga portékája.

Kihagynám. *hümmögött felszisszenve.* Még a végén fordul a kocka s nem tudnálak magamról levakarni. Szörnyű egy lehetőség.
*A beszólásra elvigyorodott, sokat ígérően és legalább annyira fenyegetően.* 
Ohh Aedan.... nem akarod tudni....


Ahh...komolyan! Neem.... ..ahh..utállak*ellenkezett egy halk sóhaj mellett. Arra ereje nem volt, hogy félre lökje. Megigazgatta magát ültében s letörölte a homlokát.*
Mennyi ideig megyünk? *kérdezte, a fejét kicsit hátradőntve a portékának. Még sajgott az oldala, de már nem fájt és nem is vérzett. A főzet megtette a hatását. Bólintott a válaszra, lehunyta pihentetőleg a szemeit.*
Nem alszok de....pihennem kell...
*Motyogta apró sóhajjal. Egy ideig némán várt, majd még csendesen hozzátette.*
Köszönöm Aedan.

Hát... ezen vitatkozhatnánk. Nem véletlenül húzta meg magát mindenki, amikor leesett a süteményed. Ennyi! Erről van szó! Mivel lehet kiérdemelni azt a féktelen haragot és tomboló dühöt? * Tette fel a kérdést túljátszott drámaisággal, mire a kocsis inkább meghúzta magát és az utat figyelte, valamint a lovait. * 
Persze, mással mindig olyan jól nevelt vagy, csak engem szapulsz folyton... Tudod, még a végén mellre szívom... * Úgy tett, mint aki elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában. * 

Megsúgom a titkot, Hya... Már így sem tudsz. Nem adom ám fel olyan könnyen azt a csapattársat, akivel a legjobb utazni... Meg hát... azért értesz egy-két dolgohoz... * Éppen a könnyedsége és a pillantása árulta el, hogy nagyon is bízik a nőben, valamint elismeri a képességeit és az erejét a harcban és azon kívül is. Becsülte őt, a vitatkozása és a beszólásai felé játékok voltak. Ha nem Hya kezdte, akkor Aedan, pusztán a nő bosszantására. * 

Ne tiltakozz, előbb szabadulsz! * Nevetett rajta. * 
A patakig. Úgy egy jó két-három óra innen, aztán napnyugtáig tovább az úton. Akkor letáborozunk, pihenünk és pirkadatkor tovább. * Magyarázta neki. * Hamar elérjük így a várost, és Ecrah-t... 
Lökött, aludj, különben nyűgös leszel és nekem kell hallgatni... 
* A csendes köszönet miatt lágyabban mosolyodott el felé, halkan felsóhajtott. * 
Látod? Annyira kimerültél, hogy még félre is beszélsz... Nem akarok hangot hallani. * A keletkező csendet arra használta fel, hogy kiszedjen minden ágat és gazat a páncéljából, a lehető legkevesebb mozgolódás közben szabadult meg tőle. *

* Amikor elérték a patakot, a szekér félreállt a keskeny útról, a kereskedő és a segédje pedig a vízhez vezették a lovakat. Aedan is lemászott a kocsiról, magához vette az összes megürült kulacsot, hogy megtölthesse a kristálytiszta vízben. *

Komolyan, úgy beszélsz rólam, mintha egy zsarnok lennék! * Aedan megjátszott drámaiságára megforgatta a szemeit, s csak utána pihentette ismételten rajta.*
Ha ezek egytől-egyig igazak, akkor bizonyosan mazochista vagy, mert úgy látom, most is velem vagy.
*Jelentette ki apró vigyorral, habár valójában Hya tartott Aedannal s nem fordítva. A férfi volt a rangidős.*
Mellre? Tudod attól nem félek. Ha eddig nem sikerült, akkor nem hiszem, hogy most fogod elkezdeni.

Egy-két dologhoz. *lengette meg a fejét, mintha csip-csup ügyekről lett volna szó, ám mégis elmosolyodott. A sok civakodásuk ellenére hasonlóan gondolkodott, s örült annak, hogy a férfi is így látja a dolgokat. Messze állt tőle, hogy ebben a pillanatban megossza ezeket a gondolatait, de az arcán megjelentek a gondolatai kivételesen. A vitáik, egymás bosszantása, már-már napi rutinnak számított. Aedan felhasználta Hya hirtelen mérgét, míg a nő a férfi rossz szokásait.*

Remek...akkor szólj ha elértünk a patakig...... fogalmam sincs, hogy álljak a pasashoz... *sóhajtotta* de megígértem, hogy a jobbik oldalamat mutatom majd.....
*A férfi szavaira már csak egy halvány mosolyt engedett meg, nem sokkal később pedig halk szuszogása jelezte, hogy elaludt. Maga a főzet és a vérveszteség volt az ami miatt ennyire elfogta az álom. Az a két-három óra elég volt ahhoz, hogy vissza nyerje a tartalékait.*

*Mikor magához tért a szekéren, senki nem tartózkodott azon, így lemászott róla és lassú léptekkel ment a patakhoz, ahol a társát látta. Lassan sétált, még az oldalára helyezve a kezét, de apró kellemetlen érzésen kívül más nem jelentkezett nála. A fájdalom tovaszállt.*
Nem keltettél fel Aedan.
*Lassan guggolt le mellé aprót szisszenve, majd felkapva az egyik kulacsot, helyezte azt a vízbe.*