ATLAS-Projekt

- Vagyis nagy a valószínűsége, hogy engem is figyel valaki. *Sóhajtott halkan fel.* Nem lenne meglepő, de nem túl jó szembesülni az ilyesmivel.
* Döntötte meg a fejét, mialatt átgondolta a dolgokat. Egyfelől jó lenne nem tudni, ki az akit ráállítottak, ha valóban így van, de pontosan azért ha így van, azt is jó lenne tudni, ki az, akiben nem bízhat. Ismételten felsóhajtott, majd rosszallóan pillantott a férfira, habár a hangsúlya elárulta, hogy nem teljesen gondolja komolyan a szavait.*
- Én csak egy kutató vagyok Mike, a te hibád lesz ha az ilyenektől besokallok.

- Több is. *Engedett meg egy mosolyt, a másik fejrázása ellenére.*
- Már megtettem, most amiatt böjtölök. Megpróbálom vissza adnia a lányomnak azokat a hónapokat, évet, amit nem adtam meg neki ezelőtt.
*És valóban ezt tette.  Ezért is aggódott annyira miatta. Aprót bólintott, a csészéjét kezdte tanulmányozni. Ismerte ezt a fajtát, az összetételét, a készítésének módszerét. A módszer.... módszer, mint a benti munka. A projektek..... Halk sóhajjal rázta meg a fejét. Elkalandozott.* 
- Értem. Csak, jobb ha tudom meddig mehetek el... mint, ahogy mondtad. Naponta többet kockáztatok mint, te.
*Engedett meg egy kis mosolyt.*

*Szét nézett a szoba azon részén, amiről a férfi beszélt. Elgondolkodott, végül letette a csészét s rámutatott a polcra.*
- Szerintem az sem rossz, ha erre húzod el. Ha oda a falhoz állítod, több teret ad, igaz 2-3 méterrel többet is kell menned hozzá.... de egy kis sport nem árt, hogy ne lustulj el.
*A végére elmosolyodott. Vissza vette a csészéjét s kiitta a kávéját. Kellett neki, hogy ne aludjon el. Legalább, míg hazaér a lányával. Érezte a súlyt a gondolatai felett. Fáradt volt, az elméje kevésbé kötötte össze a dolgokat. A nevetésre a férfira emelte a pillantását. Bennett ritkán nevetett, így kellemes érzés volt elérni nála ezt az állapotot. Geena érezte a változást, amit valószínűleg az okozott, hogy a férfi vállára le lett véve a teher egy része. Nézte ahogyan az ablakhoz vándorol, ahogyan kifele pillant. Megemelte a már majdnem üres csészéjét.*
- Nincs mit. És, nem tudhatod. Lehet mire nyugdíjba mész, már csak ezekre az unalmas dolgokra vágysz...arra, hogy türelmet adjanak a sok munka után. Mindenkinél máshogy jön elő.
*Mosollyal tette le az asztalra a csészét, lassan állt fel. Felvette a földre lecsúszott vékony kabátját.*
- Köszönöm a meghívást Mike, de mennem kell. Aida már biztosan aggódik, hogy miért nem viszem haza. Pihenj le nyugodtan, közelebb vagyok a célomhoz, mint gondoltam volna.

- Igen... Akad rá esély. Nem is kevés. Ha olyan szinten nem is, hogy lehallgassanak vagy hasonlók, de a kutatásaidat és a munkádat mindenképpen alaposan nyomonkövetik. Igazából ebből a láncból gondolom, hogy Ironside nem játszik teljesen tiszta játékot... Ha úgy lenne, nem kellene minden fronton ennyire figyelnie a hátát, még a saját vezető alkalmazottjai között is. Vagy ez, vagy tud valamit, amit mi nem és rést sejt a cégen belüli biztonságban... * A kijelentés miatt először felvonta a szemöldökét, majd finoman nemet intett a fejével. *
- Magamra venném, inkább vigyázok rád...

- De valld be... élvezed ezt a "böjtöt". * Miután megitta az italt, az üres csészét visszatette a tálcára, de azt már nem vitte vissza a helyére... Majd ha hazaért. *
- Attól nem félek, hogy túlságosan ellustulnék, kevés alkalmat hagytok rá... Néha már most is vágyom az unalmas dolgokra... de inkább azokra az "unalmasokra", amik lekötnek... Ha nem mehetek majd terepre, akkor előbb-utóbb úgyis belekeveredek valami tanácsadói szerepbe, vagy hasonló körbe. Egy ideje így mennek a dolgok. * A széfből egy pisztolyt vett elő, ránézésre is nagy kaliberűt, hangtompítóval felszerelve. *
- Ne ijedj meg. Csak a biztonság kedvéért viszem. Papírnehezéknek... * Megtöltötte a tárat, a szokványos lövedékek helyett altató került beléjük, ezeket a típusú golyókat a kutatói részlegük fejlesztette ki még néhány évvel korábban. *
- A pihenés még egy kicsit odébb van... de azt fogom tenni később. Egyelőre sofőr vagyok, ha jól rémlik.

- Minden hónapban jelentéseket kell neki küldenem a heti jelentéseken kívül. Nem tudom, mit tudnék még neki újat mutatni....
*Halkan felsóhajtott mialatt megvakarta a tarkóját. Valóban rengeteg papírmunkát kellett folyamatosan végeznie. Pedig jobban szerette, amikor vizsgálhatott, gondolkodhatott...a laborban ügyködhetett. Ezt az utóbbi időszakban úgy tehette meg, hogy az írásos feladatokat kitolta túlóraként.*
- Nem is tudom melyik a jobb. Ha Ironside, vagy valaki más az, aki problémát okoz a cégen belül.....
*A válaszra elvonta kezeit az arcáról, majd elmosolyodott.*
- Milyen figyelmes tőled.

- Persze. Ez a legkellemesebb fajtából van. Jobbat nem is kívánhatnék.
* A munkája mellett a lánya volt a minden. Persze, ha választás elé kényszerült volna, nem volt kérdés, hogyan döntene.*
- Tegyük hozzá, hogy én a kevesebbet adom a dolgaidhoz. Inkább csak kijavítom az olyan dolgaidat, mint "átnyúlni a falon".  *Felvonta a szemöldökét, amint meglátta, hogy a férfi egy fegyvert vesz elő. Kissé feszülté vált miatta, nem, mintha nem tudta volna használni, vagy nem használt volna előzőleg fegyvert.*
- Mond csak.... mindig magaddal viszed, vagy ez csak jelenlegi sétáltatás?
*Észrevette, hogy az általuk kifejlesztett altatókra lettek lecserélve a töltények. Emiatt megkönnyebbülten sóhajtott fel. A szívéhez emelte a kezét.*
- Elvettél pár évet az életemből....
*Motyogta, végül még mosollyal indult felfelé a lépcsőn, hogy felvegye a cipőjét.*
- Eltalálok egyedül is...... de mivel készültél, köszönöm még egyszer, hogy elviszel.
*Várta meg az ajtónál.*
- Nem megyünk majd messzire felvenni Aidat, de én legalább egy fél órára lakom innen.

- Egyik sem jó... és egyik sem olyasmi, amivel bármelyikünk is szívesen szembe nézne. Eléggé kiéleződött a harc a cégek között az utóbbi időben, a végeredmény ott is lecsapódhat az pedig... * Hangosabban kifújta a levegőt. * Felesleges folytatnom. Egyelőre nem több, mint károgás.

* A fal említésére megköszörülte a torkát. *
- Vannak... furcsa véletlenek? Nem, ezt nem tudom letagadni. Maradjunk annyiban, hogy az volt a legkevesebb nehézséggel járó megoldás és előtte alaposan felmértem a lehetőségeket. * Közölte teljes komolysággal, még ha valahol legbelül talán kissé humorosnak találta a jelenetet. Ott helyben másként vélte, de utólag belegondolva... egészen más volt. *
- Úgy 80%-ban magammal szoktam vinni. Vagy ezt, vagy kisebb kalibert. Bármikor történhet olyasmi, ami miatt esetleg közbe kell lépnem és... inkább legyek túl felszerelt, mint égessem meg magam miatta akár egyszer is. Sok minden múlhat rajta. Hmm? Mive-... * Kezdte volna, de Geenára pillantva megértette. * Elnézést. Éles lőszerrel nagyon ritkán mászkálok. Vagy ez a fajta altató, vagy van egy kisebb kábító... Az utóbbi sokáig mindenki számára elérhető volt, aki rendelkezett fegyvertartásival, de ebből voltak a botrányok pár hete. Néhányan elkezdték drognak használni, és utána külön igazolványokhoz kötötték a tartását.

* Miután összekészült, ő is az ajtóhoz ment. Felvette a kabátját, a ruhadarab takarta az oldalához erősített fegyvert. *
- Belekalkuláltam... és ez a legkevesebb azok után, hogy sokkoltalak. * Kinyitotta az ajtót a nőnek, odakint a panelt érintve zárta le az egészet. Még hallani lehetett, ahogy a benti rendszer a maga nyugodt, enyhén dallamos hangján búcsúzik. *

- Reméljük, hogy ennyire nem is rosszabodik el a helyzet. *Morgana azért jött a céghez annak idején, mert remélte, hogy hasznosíthatja a tudását és a kíváncsiságát mások érdekében. Segíteni akart azokon, akik szegényebbek lettek a zavargások miatt. Maximalista volt, az idealista vágyai pedig emiatt nem fizetődtek elégé ki.*

- Elfogadom a választ. *sóhajtott egy aprót.* - Még mindig sokkal jobb csupán a karodat kijavítanom, mint az olyan sérüléseket, amelyek nem a implantokat érintik. Csak azt kérem ésszel.....
- Csak annyira értek egyet ezekkel a lőfegyverekkel, amennyire szükségesek. Tudom, hogy a te munkádhoz azok, és azt is tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy időnként használni kelljen....de kellemes csalódást okoztál nekem. Nem mindenki ilyen körültekintő sajnos a cégnél.
*A szer említésénél bólintott, bár láthatóvá vált az arcán való elégedetlenség. Mióta elkezdték a szert másként használni, mint amire készült folyamatosan ezek kattogott az agya. Ki kellett valahogy javítaniuk a függősék és egyéb mellékhatások jelenlétét. Lecsökkenteni azt minimális szintre, bár a legjobb még mindig az lenne, ha meg tudnák teljesen szüntetni. Átpillantott fél szemmel a férfira, talán ő segíthet majd benne..... szépen, lassan.*
- Nem bánom ezt az változtatást..... a kábitó használata drogként.... még a hígitása után is veszélyes és nagyon káros.

*Távozott a férfi otthonából. Hallgatta még a zár kellemes hangját, végül elindult lefele. Amint ismételten elférhettek egymás mellett, bevárta a férfit.*
- Ügyet se neki. Már nem is emlékszem rá.
*Engedett meg egy fáradt mosolyt. Aprót ásított, kezével takarta ezt. Még át kellett néznie a lányával annak sulis dolgait is.*
- Ironside-nak majd le kell adnom rólad a héten a jelentésemet. Privát csatornán majd átküldöm, hogy lásd mi van benne.
*Ült be az autóba s becsatolta magát.*

* A nő kijelentésére csak aprót bólintott, kimérten. Próbált reménykedni és naivan hinni abban, hogy az egész egy vaklárma, hogy a cég vezetője egyszerűen csak valami problémát sejt és amiatt reagál így, de a zsigereiben mást érzett. Csalódott benne, kételkedni kezdett... Amit leginkább igyekezett megtartani magának. *

- Nekem sem érdekem megsérülni, vagy kárt okozni azokban a dolgokban, amik gyakorlatilag életben tartanak, és amik úgy 40 évnyi fizetésembe kerülnének normál esetben... * A fegyverek említésére csak halvány, féloldalas mosolyra húzta az ajkait. * 
- Tudod, aki felelőtlenül hadonászik éles fegyverrel, azt még nem lőtték meg soha életében... Kemény tanár, de hatékony. 
- Ugyanúgy a többi szer is... és az alkohol, az utóbbi mégis legális. Erről hosszú órákat tudnék vitázni, és nem azért, mert érintett lennék benne, hanem mert sokszor látom. Amíg valaki elszív egy füves cigit, jókat röhögcsél, kizabál minden kaját a hűtőjéből és elvan a kis rózsaszín világában... Addig aki rendesen felönt a garatra, tör, zúr, verekszik vagy súlyosabb vétségeket követ el, de mégis teljesen elfogadott marad. * Foglalta össze nagyon tömören a véleményét. * 

- Irigylem a memóriád... * Ismét bólintott. * Megbeszéltük... 

* A vezetőülésen foglalt helyet, először megadta a panelen a koordinátákat, majd a kifordulás után az egyenes szakaszon automatára váltott. Figyelt, mert annyira nem bízott a gépben, de ennyi kényelmességet megengedett magának a nap vége felé. *

*Nem reagált a férfi válaszára, csupán elpillantva gondolkodott el a dolgon. Az évek alatt néha eszébe jutottak hasonló kérdések, amelyeket végül sosem tett fel, s amilyen gyorsan jöttek, ugyan úgy veszett nyomuk.*
- Ennek ellenére nem kívánnám senkinek.
- Megértem a véleményed s az okokat, amikkel ezt alátámasztod. Azt hiszem az adott témában érdekes vita partnert találnék benned. Azonban abban talán egyetértünk, hogy a legnagyobb probléma a korlátok, a határok amelyeket az emberek nem tartanak be. Mindegyiknél. *körbenézett. Kellemetlen érzés lett úrrá rajta, ám nem látott semmit.*
- A másik, hogy a szer, legyen az legális vagy sem, mennyi dózis után válik kihagyhatatlanná. A legtöbbször ezeket kellene figyelembe venni..... *elkomorodott. Megvakarta a tarkóját, aranyszőke fonott kontya alatt.*

- Egy gyerek mellett hamar megtanulja az ember, hogy mire emlékezzen az élete árán is és mit engedjen el olyan hamar, ahogy csak lehetséges. *mosolyodott el.*

*Az autóban csendesen pillantott ki az ablakon. Egy ideig figyelte a város neonos fényeit, csak utána vette szemügyre a férfi kocsiját.*
- Újabb modell? Úgy tudom abban igencsak megbízható a robot.
*Figyelte a férfi mozdulatait.*
- Berögződés, hogy te vezetsz átlagban? Látom a beállításokon....

- A korlátokban egyet értünk... Viszont ha nagyobb mennyiséget veszel figyelembe, a két szer hatása továbbra is nagyban eltér... Mondjuk eleve nem egy fél pohár borból indultam ki, hanem abból a mennyiségből, ami már befolyásolja a tudatot és a mozgást. Kis mennyiségben mind a kettőnek lehetnek jótékony hatásai, ez orvosilag is bizonyított. * Látta, ahogy Geena körülnéz, tudta, hogy a nő miért teszi... * A függőség már egyfajta végső stádium, ami rontja az életminőséget... 

- Ha arra vagy kíváncsi, hogy miért bámult mereven minket a velem körül-belül egyforma magas, 100 kg körüli fekete hajú férfi, akkor egyszerű a magyarázat. Az épület biztonsági őre és kifejezetten gyűlölt mindent, ami nem természetes, mert a véleménye szerint az emberek át akarják venni Isten szerepét és meggyalázzák a természet rendjét a készülékekkel. Radikális, de csak a szavakig jut el. Nem vagyunk jó barátok. * Magyarázta az utat figyelve maguk előtt. * 

- Viszonylag új, az év elején jött ki... valahogy január vége táján, nem tudom pontosan. * Helyezkedett az ülésben így, hogy nem rá hárult a navigálás. * Tényleg megbízható, csak pozitív kritika illette eddig a reakcióidőket és a döntéseket illetően. Egyetlen balesetet regisztráltak vele, de az sem az ő hibájából történt. A mögötte álló sofőr manuálisan vezetett és nem állt meg a pirosnál, hátulról megtolta... Még ennek ellenére is, egyszerűen csak szeretek vezetni. * Halványan elmosolyodott, miközben folytatta. * Kikapcsolódás a maga módján. Távol a várostól, hosszú, egyenes szakasz, ahol nem járnak túl sokan, valami kellemes zene, napsütés, enyhe szellő. Megvan a maga varázsa. Délebbre szoktam menni vakációzni, majdnem olyan végig az út... 
- Te hogy állsz vele? Automata, manuális vagy inkább tömegközlekedés?

-  Személyektől függ, hogy milyen hatással van rájuk nagyobb mennyiségben. Én személy szerint elalszom túl sok italtól..és lehet a függőség a másiknál vagy annak.megvonása sokkal erőszakos helyzetekbe keverne. Ezeket nem tudhatjuk előre sajnos.... ahogyan gyakra  a politika nem észérvekre reagál......

- Ohh... hát persze. Észrevetted. *vonta előre a kezeit ismételten.*  Mondanám, hogy megértem a félelmeiket, de jobban érint minden amit kihozhatunk belőle....... mint a te életed megmentése is. *Megérintette a férfi karját. Pontosan tudta, mi, hol és hogyan kapcsolódik össze benne, rajta.* A szavak gyakran bőven elegek, hogy kellemetlenné tegyék a további munkákat. Reméljük, hogy ő sosem lesz elég bátor lépni ezekben a kérdésekben.*

- Tudok manuálisan vezetni természetesen, de szeretem ha autómata, bár bevallom egy ideje nem vezettem. Mint tudós, bízom azokban az eszközökben amiket előállitunk.
- Délre... jól hangzik... nem is tudom mikor nyaraltam utoljára. Bár azt hiszem nem is jutok el még egy jó ideig. *Eszébe jutott, hogy legalább  lányát ki kellene mozdítania.*

- Én... kedves leszek tőle. Cukormázasan kedves, legalábbis mások elmondása szerint. Utoljára a baleset előtt ittam, és minden ismerősömmel közöltem, hogy mennyire szeretem őket. * Elmosolyodott, halkan talán fel is nevetett rajta. * Viszont több az aggresszív részeg, ezek az esetek a kivételek inkább. * 

- Tudod, érdekes ez az egész. Ha nem is olyan radikális módon, de előítéletes voltam, és valamilyen szinten az maradtam. Persze, most már álszentség hangoztatnom ezeket a nézeteket... de értem a félelmeiket. Ha elmenne a tettlegességig, mind a ketten tudjuk, ki járna vele rosszabbul, és éppen ez adja a szakadékot. Tudják, hogy mire képes az, akinek hasonló beültetései vannak, mert szembe jönnek a reklámok, a prospektusok, a pletykák... és ha ez a technológia olyanok kezébe kerül, akik mások ellen használják fel, olyanná válik, mint egy fegyver, amivel egybeépítettek. Nem természetes úton válnak erőssé, nem dolgoznak meg igazán érte, éppen ezért az önfegyelem nélkül kicsúszhat az irányítás alól. * Magyarázta, majd lepillantott Geena kezére a karján. Halványan érezte, mert voltak érzékelők építve bele, de... közel sem volt olyan, mint amikor a bőrén érezhetett valamit annak idején. * 
- Másként látjátok a lehetőségeket. Te építesz, ők fegyvert gondolnak bele, a háború egy eszközét, nem pedig a személyt. 

- Pedig nem ártana néha neked is egy kis szünet... A lányod biztosan díjazná. * Amikor elérték az iskola környékét, a bejárattól nem messze lévő helyen parkolt le. *

- Ohh, bizonyosan sokáig emlegették utána a dolgokat. *mosolygott a dologra.* Én minden ilyenből kimaradok. Egyszerüen átalszom. *halkan nevette.*

- Igen, de.... azok akik átültetésben részesülnek, fokozottan ellenőrzöttek..... *kezdte végül csendesen tette hozzá.* Legalábbis, ha legális úton történt s nem egy kontár által. *csendesen méregette a kart, utána emelte fel szeméta férfira. Összevonta a szemöldökét.*
- Úgy gondolod, hogy az egész hiba?
*Elvonta a kezét, a pillantását.*
- Minden amit létrehozunk lehet fegyver, a kérdés az, milyen módon használják fel.
*Nem tette hozzá, hogy ő alkotott. Jóhiszeműen tette a dolgát, hogy valami jót tegyen. Jobbá tegye a maga apró lépéseiben a világot. Valójában nem ő tartotta a fegyvert kézben, néha mégis úgy érezte, mintha miatta húzták volna meg a ravaszt.*

- Túlságosan kezded jól kiismerni. *engedett meg egy mosolyt. Mikor a férfi leparkolt, kiszállt, biccentett mialatt becsukta a kocsi ajtaját. Eltünt a fehér és szürke árnyalatai között váltakozó épületben. Tíz perc elteltével a vezetői oldalon, hirtelen tűnt fel egy aranyozottan fénylő, barna kobak, amikhez nagy szürke szemek társultak. A kislány  széles mosollyal csimpaszkodott, míg az anyja sietve oda nem ért.*
- Sziiiiia! Te viszel haza minket?
- Aida, szépen!
*Ért oda a nő is. Beültette a túlzottan kíváncsi kislányt, azzal ő is helyet foglalt ismételten az anyósülésen.*

- Hallgattam párszor, mi tagadás... Viszont ha azt nézzük, jó páros lennénk. Neked mondhatnám hajnalig, hogy mennyire bírlak, nyugodtan átaludnád az egészet... * Engedett meg egy könnyedebb sóhajt és nevetést mellé. *

- Ismerlek annyira, hogy tudjam: nem megnyugtató választ szeretnél, hanem őszintét. Részben hibának tartom. Ezekkel az eszközökkel a világ teljessé válhat azok számára, akik valamiért nem vehetnek benne ugyanúgy részt, mint egy egészséges ember. Úgy értem, a vakok láthatnak, kiküszöbölhetőek a szervi leállások és a donor keresés, stabilizálhatóak valakinek a mozdulatai, a járása... És ez az ágazata tiszteletre méltó. Ugyanakkor a technológiával már felszerelték a hadsereg néhány tagját is, és ha idáig eljutottak, akkor tervezik a folytatást is. Emberfeletti erővel rendelkező katonák, bármelyik országnak hatalmas előnyt jelentenének a fegyverkezésben, és könnyedén rossz kezekbe kerülhet a valódi is. Amennyire ismerjük a piacot, jelenleg csak olcsó hamisítványok vannak, amelyek nem érik el azt a hatásfokot, amit a ReWell vagy a Soung gyártmányai... de csak idő kérdése. * Elhallgatott egy kis időre. * Emiatt is elleneztem és... tartok ettől az eshetőségtől. Az életemet köszönhetem neked és... ezeknek... * Itt megemelte a kezét, rápillantott a művégtagra. * Álszentség bármit mondanom... Főként, hogy részben én is fegyver lettem és tudatában vagyok, sőt, önként vállaltam azt a részt.

- Nem nehéz erre következtetni... Fültől fülig ér a mosolya, ha melletted van. * Amikor egyedül maradt, belehallgatott a rádióadásokba, ezt leszámítva csendben várta vissza az anya-lánya duót. *

* Már messziről kiszúrta az ismerős vonásokat, először ki akart szállni, hogy kinyissa az ajtót neki és segítsen beülni, de megállt a mozdulatban. Rossz ötlet lett volna, túl sok kíváncsi pillantást von maguk felé.
Ráhagyta a dolgot Geenára, félig hátrafordult a lány felé. * 
- Szia, Nagylány. Bezony, ma én vagyok a sofőrötök. Mi volt az iskolában?

- Ha egyszer gyalázatosan lerészegedünk, legyél körülöttem. Az első pár kijelentésedre még lehet emlékeznék. *nevette.* - Hm....  azon gondolkodom miért kerültük el egymást eddig a munkahelyi évvégi múlatozásokon...bár....valószínüleg a tudósok érdekes poénjai lehetnek az okok. Kevesen bírják a kémiai vagy fizikai vicceket, főleg ha az előadójuk még részeg is.

- Tudom...valahol tudok róla és mégis..... *hüvelyk és középső ujja közé fogta a halántékát. Megdörzsölte őket mialatt hosszan elgondolkodott. Nagyon jól tudta az egész tudományágnak a veszélyeit, mégis tovább akart bennük menni. Nem fanatikusan minden emberi életet félre dobva, pontosan azért, hogy az életek jó kezekben legyenek.*
- Ha nem mi csináljuk, csinálja más. *vonta végül el a kezét s hosszan nézett maga elé kék szemeivel.* Amíg nyomon tudom követni a legtöbb kutatásomat, legalább biztonságban érzem azt, amit készítünk.
*A férfira pillantott, megrázta a fejét.*
- Napokig vitázhatnánk azon, hogy amit tettem veled az etikailag megfelel e vagy sem...... nem.. nem tudok pontosan arról, milyen feladatokat is kell ellátnod. Vagy legalábbis nem a részletekig menően, de, nem szeretném, hogy fegyverként tekints magadra. Több vagy annál.

- Jó volt! Mondjuk ma páran vitatkoztak arról, hogy melyikőjük szülőjének jobb a technológiai fejletsége, de szerintem butaság ez....igaz anya?
- Persze. Nem az a fontos, hogy melyik a jobb. *nézett hátra mosollyal a lányára. Geena igyekezett minden vállára helyezett súlyt eltüntetni mikor a kislány a közelben volt.* - A lényeg, hogy egészségesek legyenek.
- Én is ezt mondtam! Te is így gondolod? *Emelte nagy szemeit a férfira azzal szélesen elvigyorodott.* - Ritkán jössz felénk! Már mondtam anyunak, hogy látogassunk meg, de folyton azt mondja, hogy "elfoglalt ember vagy"...... ez pontosan mit jelent? Annyit dolgozol te is, mint anya?
*Érdeklődve méregette a férfit. Kicsi volt még, de jóval több mindenen merengett, mint a vele egykorúak. Geena halk sóhajjal pillantott ki a kocsi ablakán. Tudta, hogy feleslegesen szólna a lányára, az nem fog leállni.*

- Persze, mert minden alkalommal az első húsz perces pofavizit után megszököm... De következőnek lehet meg kellene hallgatnom azokat a borzalmas kémiai vicceket. * Válaszolta még rá. 
A folytatásra nem szólt semmit... Nem erre akarta kihozni az egészet vagy éppen bűntudatot ébreszteni Geenában, de... rosszul válogatta meg a szavait. Igazat mondott, mert tényleg hasonlóan vélekedett, viszont a negatívumokat nem akarta a nőre hárítani. Őt az alkotás, a teremtés részébe sorolta az egésznek, nem pedig abba, amit már az emberi kapzsiság kiforgatott. *

* A kislány története miatt, felvonta először a szemöldökét. Meg sem fordult a fejében, hogy gyerekek ilyesmikről vitatkozzanak az iskolában... pláne, hogy még egymást próbálják túllicitálni. Az ő idejében még arról ment a vita, hogy kinek az apukája erősebb és kinek az anyukája a szebb. * 
- Szerintem inkább az a lényeg, hogy boldogok legyenek. Szeressenek egymással időt tölteni, tudjanak nevetni... de hasonlóan gondolom. * A megállapítás meglepte, ahogyan a kérdés is. Ritkán lehetett kizökkenteni a komorságából vagy éppen a nyugalomból, de Aida nagyon is értett hozzá. Zavarba jött, amit úgy leplezett, hogy inkább előre fordult és indított, de Geena pillantását valószínűleg nem kerülhette el. * 
- Oh... hát... meglátogathattok majd egyszer... * Nem lett volna ellenére, hogy jobban megismerkedjen a családdal, sőt... Igazából szerette volna, viszont nem akart vaktában olyasmire rábólintani, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatta volna Geenát... megint. Az arcfelismerő modullal megállapíthatta volna, hogy mennyire tartja nyűgnek a társaságát, de... nem merte használni rajta egyszer sem. *
- Ez azt jelenti, hogy elég sokat dolgozok... Körül-belül annyit, mint anyukád és nagyon sok időt töltök a központban.

- Ez szebb, mint a másik..... *azzal az anyjára nézett.* Legközelebb válaszolhatom ezt?
- Az a fontos, hogy te, hogy gondolod. Amit Mike mondott, vagy amit tőlem ismersz is nagyon fontos.
*A kislány nem fogta fel a reakciókat még, amikkel Mike reagált a kérdéseire. Nagy mosollyal érdeklődött vagy éppen figyelt tovább. Geena azonban észrevette a férfi arcán átsuhanó zavart, amint beindította a motort. Megértően vonta össze a szemeit, apró kellemetlenséggel fordult hátra a lánya felé.*
- Aida, már megbeszéltük ezerszer igaz?
- Én....tudom, de... ha Mike is sokat dolgozik, mikor pihen? Vagy boldog? 
*A kislány lebigyesztette az ajkait mialatt félre pillantva folytatta apró zavarral.*
- Azt hittem, ha játszik néha velünk kicsit, akkor pihenhet....vagy nevethet. Gyakran olyan arcot vág, mintha rosszkedve lenne...még te is azt mondtad anya, hogy "ráharapott a nyelvére"....
*Geenat először megvette a lánya kilóra, ám a végén csak döbbent zavarral nézett rá, majd, mint aki lebukott pillantott a vezető férfira. Kereste  a megfelelő szavakat zavarában.*
- Csak...csak egyszer mondtam....*mutatta az ujjaival is a biztonság kedvéért.*

- Akár mind a kettőt is mondhatod, mert nem zárják ki egymást, sőt... de az a legfontosabb, hogy te mit gondolsz róla, ebben egyetértek anyukáddal. Butaság ilyesmin vitatkozni... Különben is, mi, amikor olyan idősek voltunk, mint te, sokkal komolyabb dolgokunk vitáztunk. Természetesen azon, hogy kinek szebb az anyukája. Vagy ki tudta nagyobbra növeszteni a babot a környezetismeret órára a cserépben... * Válaszolta valamivel oldottabban. Ha a halvány mosolyából nem is, de a hangjából Aida is jól érezhette, hogy őszinte elismeréssel adózik a kislánynak és az anyukájának, amiért ilyen okosan kezelte a helyzetet. * 

* Az újabb kérdésekre pár pillanatig úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a mellkasába, mert ő maga is sokat gondolkozott ezen. Boldog? Tényleg ezt akarja csinálni az élete hátralevő részében? Tényleg minden napját a munkája köré akarja építeni úgy, hogy közben mindent elodáz, lemond, és egy-két személy kivételével elzárkózik mindentől? 
Csak pár másodpercet szánt erre a gondolatra és ha a saját akarata nem lett volna elég, akkor Aida folytatása mindenképpen helyrerázta volna. 
Az automata vezetett, így pár másodpercre behunyhatta a szemét. Amikor felpillantott, először csendesen, majd valamivel jobban kivehetően felnevetett. *
- Ráharapott a nyelvére, mi? * Pillantott egyikről a másikra. * 
- Ha... van hozzá kedvetek, akkor... valamelyik este leülhetnénk vacsorázni, vagy megnézni egy filmet...

*Geena egyetértően bólintott a férfi szavaira.*
- Kinek lett jobb jegye meg ilyenek. *A lánya értetlen pillantásából rájött, hogy ez talán nem is volt annyira gyakori a gyerekek között. Segítségért fordult a férfi felé, megerősítésért, de az oldottabb hangulat miatt inkább csak kis mosollyal legyintett.*
- Meg kinek erősebb az apukája, szebb az anyukája..... ilyeneken.....

*A nő láthatta azokat a mimikákat is, amiket a lánya nem, így már kezdte kényelmetlenül érezni magát, főleg, mert Mike volt olyan rendes, és kisegítette így a munka után. A végén azonban a férfi felnevetett, a nőnek a szívéről pedig egy kőszikla omlott le.*
- Tényleg csak egyszer.... *kezdte a nő, ám mikor Aida kapta a pillantást vigyorogva bólintott. A kislány felbátorodott a férfi nevetését.*
- Valahogy így. *tett úgy, mintha félig tényleg ráharapna a saját nyelvére és egy kelletlen, rosszkedvű grimaszt utánzott le.* REMEK! Ugye szabad Anya, ugye szabad??!
*Nagy hévvel nézett az anyja felé, kérlelően.* - Mike is azt mondta!
- Nem tudom.... *kezdte Geena, mert nem szeretett volna teher lenni a férfin, de a végén aprót bólintott.* - Persze, miért ne.
*Már eldöntötte, hogy a következő nap beszél a férfival. Nem szerette volna, ha teherként kerülnének Mikera, vagy éppen azért menne ilyenekbe bele, mert a lánya akaratos. Míg Aida az út maradék részében folyamatosan arról fagatta a férfit, hogy milyen filmeket szeret, addig Geena az ablakon kifelé bámult és gondolkodott.*

- Mai gyerekek... bezzeg az én időmben... * Jegyezte meg elmélyített hangon, mintha tényleg nagyon öreg lenne. Felnőttek között ritkán játszott így, vagy ritkán próbált viccelődni, viszont Aida még gyerek volt. Kihozta belőle ezt a fajta viselkedést. A kislány lendülete mellett nem tudott, nem akart teljesen komoly maradni, végülis... most senki sem várta volna el tőle, mert nem a cég egy arculatát mutatta, hanem csak magát. *

- Persze-persze... Késő... * Jegyezte meg Geena felé, de nem úgy, mint aki zokon vette volna. * 
* Figyelte a grimaszt... és volt benne valami igazság. * 
- Na várj... * Megmozgatta az orrát, majd megpróbálta utánozni azt, ahogyan a gyerek utánozta őt. * Tényleg így szoktam nézni? Mint akire szűk a cipője és egésznap nyomja a lábujját a csizma... 
* A bizonytalan válasz miatt az az érzése támadt, hogy mégiscsak rosszat csinált, amikor rábólintott... De próbált nem erre gondolni. Még lesz idejük megbeszélni. * 
* Amikor a filmekről beszéltek, szándékosan olyan címekkel cukkolta a kislányt, amik nagyon-nagyon unalmasnak hangzottak. Játszott vele, de végül tényleg elárult pár olyat, amit kedvelt... és amelyik egy gyereknek is megfelelt volna, főként rajzfilmek, vagy könnyedebb történetek. Cserébe ő is kikérdezte Aidát, épp a vége felé közeledett a diskurzus, amikor megérkeztek a ház elé. *

- Bezzeg akkor! *Nevetett a kislány hangosan. Jól érezte magát, és úgy tűnt semmi sem igazán szegte a kedvét. Főleg, mert úgy érezte szerzett egy pajtást Mike személyében. Geena halkan nevetett az elején, végül csak figyelte őket. Jólesett így látnia a lányát.*

*Zavartan nevetett. Lebukott, de szerencsére a kínos pillanat nem maradt sokáig az. Aida nevetése törte meg újra a pillanatnyi csendet, a nő pedig hálásan nézett egyikről a másikra.*
- Pontosan! Anyu így mutatta!
- Tudod anya, és Mike munkahelyén néha vannak olyan pillanatok, amikor így a legjobb kimutatni a nemtetszésünket. Persze, átlagban ellenőrizzük, hogy mások nem figyelnek e. 
*Pillantott at a férfira.* Mike ezt elfelejtette.
- Neeem.... neeem.,....ez unalmas.... nem szeretheted ezeket!
*Nyöszörgött Aida még, mialatt faggatózott. Morgana mosollyal reagált a filmcimekre amiket talán még ő is csak felnött fejjel értékelt volna...akkor is csak ha természetfilmekhez volt kedve...
Mikor megérkeztek kiszállt s hátulról kivette a kislányt is. Az az anyósülés felé sétált s nagy szemekkel vigyorgott ráa sofőrre.*
- Nem felejted el a filmezést, ugye?
*A válasz után Geena beküldte a lákásba a gyereket, aki széles vigyorral köszönt el Miketól. Geena még behajolt az ajtón, kedves mosollyal.*
- Köszönöm Mike. Mindent. *vonta le a pillantását, majd vissza.* Próbáld meg kipihenni magad.

* Rámosolygott a kislányra, nemet intett a fejével, csak utána válaszolt. * 
- Nem fogom... Becsszó. Lehet, hogy öreg vagyok, de azért a memóriámnak még nincs baja... * Oda akarta nyújtani a kezét egy kisujj-esküre, de megállt a mozdulatban még idejében, hogy ne legyen gyanús. Nem viselt kesztyűt, ahogy megannyiszor, és ha másnak nem is, de saját magának nagyon furcsa lett volna az érintés. Ugyanúgy, mint amikor Morgana korábban ráfogott a karjára... Egyszerűen csak elszokott ezektől a gesztusoktól. * 
- Na, futás... és meg ne halljam, hogy elblicceled a házit!

- Nincs mit köszönnöd... Inkább nekem lenne mit. Megnehezítettem a dolgodat ma mindenben, pedig nem állt szándékomban. * Biccentett felé. * Próbáljatok pihenni ti is, és majd holnap találkozunk. * Búcsúzott el tőle. *

* Még figyelte, ahogyan a kis család a bejárat felé ment, majd tovább indult. Nehezen állt át a munkára, de kénytelen volt, nem felejtkezett meg a feladatairól. Este viszonylag későn tért haza, de minden jól ment, már-már túl könnyedén. 
Elfáradt, így nem ellenségnek tekintette az ágyát, hanem a legjobb barátjának; végre elnyúlhatott kényelmesen. Reggel az ébresztő keltette fel, összekészült, és sietett is be a központba. Út közben itta a kávéját, a bejárat előtt dobta ki a papírpoharat az egyik szemetesbe. *

- Nem történt semmi ilyesmi. Aida néha túl....eleven. Én kérek elnézést, ha akaratos. És ne aggódj, ellenőrzöm majd, hogy ne bliccelje el a házit. *kacsintott még, azzal követte a lányát.*

*Reggel úgyan úgy bevitte Aidat s csak utána ment be a munkahelyére. Nem késett el, időben tudott mindent rendezni. Az éjszaka már nem volt ideje dolgozni, így reggel azt szerette volna intézni. Mikor azonban az irodájába ment volna, egy üzenet várta.*
- Ki használ ma még ilyeneket?
*Halkan nevetett az orra alatt egészen addig amíg meg nem forgatta a levelet. Sem címzett, se semmi más. Zavart mosollyal nézett rá.*
- Ejnye...mi lehet ez.
*Már éppen felnyitotta volna, mikor kávézni hívták, így csak elsülyesztette a mappák közé. Út közben vette észre Mikeot, így intett felé köszönésképpen.*

* Pontos volt, mint mindig. A megszokott rendszert követte, először az irodájába ment, utána megtartották az eligazítást, majd folytatta a jelenetések és felvételek átnézésével. Megírta a jelentését, ahogyan elvárható volt tőle, de szándékosan vigyázott a részletekkel, amiket Ironside kezébe adott. Voltak fenntartásai vele szemben, biztosra akart menni... 
A délelőtt gyorsan telt, már-már túl gyorsan, főleg amikor az egyik IT-s beült az asztalával szemben lévő székre, és folyamatosan az elmúlt napok történéseivel és panaszaival traktálta. Csak fél füllel hallgatta, nem mondott olyasmit, ami ténylegesen számítana bárkinek is a személyzet tagjai közül. Amíg a magyarázást hallgatta, megírt egy rövid üzenetet Morganának: * "Ebéd a tetőteraszon?"

*Nap közben lezárta a jelentését Mikeról amit átküldött Ironsidenak. Kihagyott belőle részleteket, de szándékosan úgy, hogy  az ne legyen feltünő. Mindent figyelembe vett, amit megbeszélt a férfival még előző délután. A további órákat a jelenlegi kísérletével töltötte. Átnézte az adatait, az írásait és azt, hogy milyen lehetőségei vannak. Annyira belemerült a munkájába, hogy elfelejtette a reggeli boritékot, és csak akkor kapta fel a fejét, mikor a gépe csipogott.*
"Benne vagyok. 10 perc múlva?"
*Válaszolta kis mosollyal. Még leállította a gépet és átadta a másik üggyel való feljegyzéseit a kollégájának, mielőtt elment volna ebédelni. Csendes napnak tűnt, kifejezetten nyugodtnak annak ellenére, hogy Mike előző esti szavai bogarat ültettek a fülébe.
Hamar felért a tetőteraszra. Fehét laborköpenye körbeölelte az alakját ahogyan kilépet a liftből.*
- Mond, hogy neked is meglepően csendes napod volt.....
*Mosolyodott el a férfi felé.*

* Megnyitva hagyta a beszélgetést, csak az asztalán rendezgette a holmikat, így hamar válaszolt. * " Tökéletes. Tortilla? " * Még megvárta a választ, majd el is indult az étkező felé, hogy két adaggal rendeljen az ételből. Épp csak lepakolt az asztalra, amikor meghallotta a lift halk, dallamos pittyenését, jelezve az érkezőt. Nem ült le, hanem megvárta a kutatót, egy intéssel köszönt neki távolról. * 
- Csendes... fogjuk rá. Ismered Zane Sheffieldet az IT-ről? Valamiért ma nem volt dolga... ezért jó ötletlen találta, ha beül az irodámban és órákon keresztül magyaráz. A legjobb akarattal sem tudnám megmondani, miről volt szó... * Mosolyodott el kissé bocsánatkérően. *

* Kihúzta az egyik széket Morganának, ő maga csak utána foglalt helyet. * 
- Viszont ezek szerint neked is csendes volt. Senki nem robbantott fel semmit... Broose nem szárította a gönceit a szerverteremben...

"Tökéletes." *Gépelte még vissza. Mikor a férfi intett neki elmosolyodott, látta, hogy az ebéd szinte már tálalva is volt.*
- Milyen figyelmes! Sheffieldet? *lepődött meg azzal bólintott s csak felnevetett a végén.* Ohh igen.... Broose már megemlített valami hasonlót egyszer. Úgy tűnik ma te voltál terítéken.... Ejnye. *mosolyodott el, habár ebben kivételesen volt valami csintalanság. Érhetővé tette, honnan örökölte Aida a hasonló vonásokat.* Pedig ő biztos a szívét kitette, hogy elmagyarázza neked a dolgot....

- Nem és meglepő, de nem. *nevette mialatt helyet foglalt. Biccentéssel köszönte meg.* Sőt.... már-már túl csendes. Elküldtem délelőtt a jelentést Mr. Ironside-nak de még ő sem válaszolt. *egy pillanatra megtorpant, mert eszébe jutott valami.*
- Képzeld, reggel volt egy boriték az ajtómnál! Nem volt rajta címzett, de mivel éppen hívtak valamerre félretettem, aztán meg a munka...teljesen el is felejdkeztem róla. *mosollyal rázta meg a fejét.*