ATLAS-Projekt

* Michael Bennett hangos sípolásra ébredt, amely az ébresztőóra merénylete volt a kellemes álom ellen. Sosem szeretett korán kelni. Elégedetlen nyögés kíséretében nyúlt ki a takaró alól, hogy lenyomja a bestiát, a megkínzóját. Kellett neki néhány perc, amíg magához tért annyira, hogy el is tudjon indulni; az, hogy este ismét későn dőlt le, nem igazán segített a helyzeten.
A viszontagságai ellenére is volt annyira pedáns, hogy sose késsen el a munkából. Nagyon ritkán fordult elő, hogy ne legyen ott időre, de olyankor valami igazán extrémnek kellett történnie.
Miután elkészült és megreggelizett, a megszokott útvonalon indult be a ReWell New York-i központjába. Ismerős arcok, ismerős helyek... Habár a feladatai elég változatosak voltak és sokszor rögtönzést igényeltek, megtalálta a mindennapjaiban azt az állandóságot, amihez annyira ragaszkodott. *

* Mielőtt átlépte volna az épület küszöbét, megigazította a kabátja gallérját. *
Üdvözöljük a ReWellnél... * Hallotta az üdvözlőhangot, amely a központi rendszerhez tartozott. *
* A recepciós pultnál ülő lány már messziről észrevette az érkezését, ezért az első adandó alkalommal integetett neki. Visszaintett neki, halványan el is mosolyodott mellé, mert habár a kettejük viszonya barátságnak még nem volt nevezhető, volt egy közös pontjuk. A lány akkor került a céghez, amikor Mike a felépülése után visszatért. Mind a ketten új helyzettel, új arcokkal néztek szembe és ez az apró elveszettség összekötötte őket.
Pár szót váltott vele, utána felment az irodájába... de szigorúan csak a bögréjéért. Az első bögre kávé előtt használhatatlannak érezte magát. Tudta, hogy túlságosan hozzászokott az italhoz, viszont erről nem akart lemondani.
Kiment az automatához, és már az első kortyon elégedetten cappogva állt meg a galéria korlátjának támaszkodva. Belátta az alsó szintet, így vette észre a kutatóosztály egyik vezetőjét, amint belépett az ajtón. Ránézett az órájára, Geena pontos volt.
Mike-nak még pár perce maradt, mielőtt kezdenie kellett volna a napi eligazítást, utána viszont következett az elkerülhetetlen: a soron következő kivizsgálás. Az utóbbi időben nem tapasztalt szokatlant, vagy rendellenest, éppen ezért rövid körre számított... Legalábbis addig, amíg nem szembesült vele, hogy komolyan el kellene beszélgetnie a kutatóval bizonyos körülményekről. A gondolat pallosként lebegett a feje felett. *

*Morgana Lewis az egyedül áló anyukák szokványos életét élte, azzal a kivétellel, hogy nem mindenki mondhatta magát a ReWell egyik kutatói vezetőjének. Temérdek munka volt előtte, utána amiket folyamatosan egyeztetnie kellett a családi életevel. Most, hogy Aida elkezdte az iskolát, ezek a megoldandó problémák egyre inkább lefoglalták az idejét. Ennek ellenére a külsején nem lehetett észrevenni a fáradtságot vagy éppen a kapkodást ami jellemezte az utóbbi hetekben. Mindig kihúzta magát, mindig kecsesen járt, s figyelt az öltőzékére is. Ez így volt a mai reggelen is.
Miútán átlépte a bejárat küszöbét, az órájára pillantott. Megnyugodva vette tudomásul, hogy pontos volt. Már-már ijesztően pontos. Megigazította előre hulló aranyban tündőklő tincsét, azzal mosollyal köszönt vissza az őt üdvözlőknek. Épppen az egyik ilyen miatt pillantott fel a galléria felé. Bennett kitünt onnan, főleg a magában is rikító bögrével. Biccentett felé egy kis mosollyal, majd tovább ment a recepcióhoz. Remélte, hogy a férfi nem felejtette el a megjelenését előtte. A dolgozok egy része szeretett kibujni a vizsgálatok alól.
Pár kedves szót váltott a recepciónál ülő növel, aztán lehuzatta a kártyáját s a lift felé vette az irányt. Úgy tervezte, jogy elsődlegesen lepakol a 3. Emeleti irodajában, s csak Bennett vizsgálata után megy le a laborokba.*

* Egy hasonlóan apró, ám barátságos biccentéssel köszönt vissza a nőnek. Még megitta a maradékot az italból, majd visszament a saját irodájába; lassan lejárt az idő a műszak kezdete előtt. Egyetlen, gyors üzenetet írt meg a belső hálózatra, amit Geena valószínűleg a küldés pillanatában meg is kapott: " Kezdődnek a kötelező körök, de nem felejtettem el az időpontot. Hamarosan találkozunk. " *

* A koffeintől némi erőre kapva, ténylegesen nekilátott a szokásos teendőinek. Minden rendben haladt, szinte ütemtervszerűen... Ezért legbelül hálát adott. Bő egy órát vett igénybe a feladatok áttekintése és kiosztása, utána indulhatott is a megbeszélt időpontra. Egyenesen le akart menni, de éppen idejében észrevette, hogy Morgana még az irodában volt, így bekopogott hozzá. *
Jó reggelt... * Köszönt, miután benyitott. * Miben vesztél el ennyire? Kutatási anyag vagy jelentés? * Kérdezett rá egyenesen, mert bizonyos téren hasonló cipőben jártak. Ez volt az általuk betöltött pozíció "mellékhatása". *

* Nem ült le, az ajtó közelében maradt és onnan figyelt. *

*Lepakolt, felvette a fehér köpenyét, s ekkor jelzett a számitógép, hogy üzenetet kapott. Lassan sétált vissza az iróasztalához, majd mosollyal nyitotta ki a belső hálózaton kapott szöveges üzenetet.*
- Nos, ennek nagyon örülök.
*Motyogta, mialatt gyorsan bepötyögte a választ.: " Várom."
*Éppen csak elküldte, amikor az asztalán lévő, telefonhoz tartozó készülék örült modón pittyegni kezdett. Geena az első pillanatban felvonta a szemöldökét, majd egy kecses mozdulattal fogadta a hívást. Fogalma sem volt róla, hogy ki keresheti ennyire sietősen, hiszen a projektjeikben nem adódhatott olyan probléma.*
- Itt Dr. Morgana Lewis.
- Dr. Lewis.
*A nő szemei elkerekedtek ahogyan felismerte a hanghoz tartozó személyt. Denzel Ironside, a ReWell igazgatója. Morgana fejében azonmód bekapcsolnak a vészjelzők és megannyi szisztematikus megoldást kezd előállítani az elméje.*
- Úram, történt esetleg valami?
- Nem kaptam meg az ehavi jelentését.
*Geena egy pillanatra megakadt a gondolatmenetében. Mindent átküldött, egy kivételével.*
- Ma lesz a kötelező vizsgálat úram. Legkésöbb holnapra mindent áttudok küldeni, amint átnéztem tüzetesebben a....
- Ma estére legyen meg. Az új projekt miatt fontos, hogy valamivel bizonyítsunk.
*A vonal pittyegni kezdett, a férfi letette a kagylót. Geena halk sóhajt engedett meg, mialatt vissza ült a helyére. Jobb kezének két ujjával kezdte masszirozni a halántékát. Persze, megértette az igazgatót, hiszen a támadások a ReWell felé, a fejlődő technológia miatt megkövetelték a sok pozitív vissza jelzést és reklámot. Ironsidenak fontos volt a hatalom, a pénz amit ez az egész adományozott neki. Lewis megpróbált abban hinni, hogy a nagyobb jó, pont annyira fontos a férfinak, mint az előzőleg felsoroltak. Ennek ellenére, nem tagadhatta, hogy a gyógyszerek amelyek meggátolták a kilőkődést, fokozatosan függőséget okoztak, és még nem volt ismert minden mellékhatásuk.
Michael Bennett egy olyan projektben vett részt, amit Lewis erőltetett annak idején a cégre. A program még tesztelési stádiumban volt, de a túlélésre való egyetlen esélyt jelentette a férfinak. Geena aznap veszítette el a férjét..... meg kellett valakit mentenie.
Azóta ő kapta meg a teljes felelősséget azért, hogy Bennett rendben legyen. Ezért volt szükség a vizsgálatokra, s jelenleg ezért csúsztatta direkt ki olyan időpontra, hogy a jelentés késsen.*

- Az előző, a jelentés csak késöbb jön.
*Engedett meg egy fáradt mosolyt, ahogyan figyelte a férfit az ajtóban. Lassan állt fel, megigazgatta arany tincsét.*
- Jó reggelt Mich. Minden rendben ment az eligazításon?
* Felkapta az aktát az asztaláról, majd megindult az ajtó felé.*
- Lent akkor megejthetjük a vizsgálatot. Örülök, hogy nem felejtetted el.

- Egy fokkal jobb, mint a jelentés... * Engedett meg felé egy halvány mosolyt. * Ironside-ot ma kerüld el, ha tudod. Bal lábbal kelt fel, úgy negyed órája láttam a titkárnőjét a lobbiban, Ms. MUeller... enhyén csapzottan csapta le az aktáit a recepciónál, hogy a következőnél hashajtót tesz a teába. * A becézés miatt behunyta a szemét valamivel hosszabb időre, végül csak halkan felsóhajtott. *
- Mike, ha muszáj. Volt egy kutyánk, azt hívtuk Mich-nek... Széttépte a kedvenc pólómat és azóta sem bocsátottam meg igazán...

* Bólintott, habár kissé kelletlenül. *
- Akkor akár indulhatunk is... Lehetetlen lett volna elfelejtenem. Emlékeztetett rá az otthoni rendszer és az itteni is... * Látszott rajta, hogy egy kis ideig gondolkozik valamin, végül erőt vett magán. * Geena. Lenne pár dolog, amit meg akarok veled beszélni, viszont ez személyes, szóval bárhol de nem itt. A mai műszak után van durván egy órád? * A lift felé ment, ahol megnyomta a gombot, majd a nyíló ajtónál előreengedte a kutatót. *

- Épp csak egy picivel. *Viszonozta a kis mosolyt. A hallottak alapján nem lepődött meg túlzottan. Örült volna, ha a hírek kicsit hamarabb jutnak el hozzá, de mivel már megtörtént a dolog, apró vállrántással nyugtázta a dolgokat.*
- Már késő, de megértem Ms Muellert. Lehetséges, hogy felhívom majd. Van olyan hashajtó, amit nem tudnak kimutatni az eszközeink.
*Viccelődött még hozzá. A hirtelen hosszabb csendnél érdeklődve méregette a nála vagy másfél fejel magasabb férfit.*
- Elnézést... akkor Mike, Michael... vagy hívjalak inkább Bennettnek?

- Tökéletesen be van programozva, és nagyon is örülök neki. Tudom, hogy néha fárasztó, de tényleg szükségesek. Egyikünk sem szeretné, ha gond lenne.
* Indult meg előre. Miután az irodát elhagyták, Geena bezáratta az irodája ajtaját. A liftnél megtorpant, egy pillanatig fürkészte a férfit, hogy vajon mit akarhat neki mondani. Személyes....*
- Persze. Mivel ma alapjáraton későn végzem, Aida ma az anyámnál lesz.....
*Elgondolkodott azon, hogy rákérdezzen, de végül nem tette.*
- Mikor végzel?
*Lépett be a megérkezett, üres liftbe. Az lassan rájuk zárult, majd elindult lefele. A kutatólaborok, tréning helyek az alsó szinteken helyezkedtek el, s az előbbi részlegek, elég erős biztonsági zárakkal voltak felszerelve.*
- Láttam a hírekben tegnap az előző ügyeteket. Sok jót mondtak rólatok.
*Kezdeményezett végül beszélgetést.*

- És a szándék? * Kérdezett vissza azonnal, a tőle megszokott komolyság mögött megbújó humorral. *
- Ha megteszitek, megígérem, hogy nem hallottam semmiről... és nem lesz bizonyíték sem. Nem mondom, hogy könnyen megcsúszhat a kezem, de... azért még hibázhatok. * Tetézte a helyzetet. *
- Neked lehet Mike... Csak tényleg ne Mich, mert az sehogy sem passzolna.

- Az emlékeztetők fárasztóbbak... Főleg, hogy minden sarkon beléjük futok ilyenkor valamilyen formában. Szükséges, de bosszantó.
* Bólintott a válaszra. *
- Ha gondolod, akkor elviszlek érte, mindenképpen be kell majd jönnöm még a városba. Ma standard idő szerint, mert az esti kitérőm is munka lesz, szóval majdnem egyszerre végzünk. Várj meg a recepciónál, onnan megyünk tovább. * Csak a hír miatt pillantott ismét Geenára, pár pillanatig látszott rajta, hogy ő negyed annyira sem örül az egésznek. *
- A fele sem úgy történt, ahogy a média leközölte... Kötelező ferdítés, amit megértek, de... nem vagyok rá büszke.

- A szándékot nagyra értékelem. Hogy ki is fejezhessem, benne vagyok, hogy időt áldozzak rád a munkaidőmön kívül.
*Mivel felismerte a megbúvó humort a férfi szavaiban, ezért hasonlót alkalmazott ő is. Mosollyal pillantott rá. Próbálta túltenni magát a beszélgetésen amit Ironsideal folytatott le.*
- Aki dolgozik, az hibázik. Még akkor is, ha Michael Bennett a neve. Vannak dolgok amiket nem kell hallanod.
- Értettem, akkor Mike. *Biccentett mosollyal.* ... igazad van, a Mich tényleg nem illik hozzád....hm

- Ha viszont nem lenne, nem jönnél el, és nem csak te, hanem elég sokan. Sok a munkátok, ezért szerettek elfelejtkezni a vizsgálatokról, holott hidd el, ha nem lenne fontos, nem nyaggatnánk velük. Amúgy is... gondolj arra, hogy kivételesen egy kellemes női hangot szereztem neked, hogy emlékeztessen. Máris szebb felkelni reggel, nem igaz?
*Geena közvetlen volt, szinte mindenkivel. Habár nem sokan ismerték a kutató hátterét, annál többen szerették a nőt a ReWellben.
Az ajánlat miatt egy pillanatra megilletődött. Aida csupán egyszer látta talán a kollégáját. Hiába dolgozott sokat Morgana, igyekezett szétválasztani a munkát a családtól, így a lánya nem sok munkatársát ismerte.*
- Valószínűleg egy 6 éves cseverésző hölgyemény lenne a hátsó üléseden, aki folyamatosan kérdéseket tenne fel, mert abban a korszakban van. Biztos vagy benne, hogy nem bánod meg az ajánlatodat? Ha nem, akkor elfogadom a fuvart.
*Mosolyodott. Előre figyelmeztette a férfit. A mosoly csak akkor hervadt le az arcáról, amikor Mike elkomorodott. Geena tudta, hogy a kérdésével rossz pontra tapintott. Kissé elhúzta a száját.*
- Sajnálom.... tudhattam volna, hogy nem teljesen igaz. Elég régóta benne vagyok, hogy tudjam......
*Elgondolkodott egy ideig, így hagyta, hogy a csend rájuk telepedjen, mialatt elértek a laborokig. Ott a kártyájával bejutottak az egyik kisebb terembe. Geena becsukta Mike után az ajtót. Minden fehér színekben pompázott. Teljesen higiénikusan, precízen volt kitakarítva s elpakolva. Rajtuk kívül jelenleg más nem használta a kis termet.*
-Ülj le, mindjárt kezdhetjük is.
*Azzal lepakolta az aktát az asztalra.*
- Mi történt a küldetésen?
*Kérdezte végül nyugodtan. Megértő volt s próbált figyelni a férfira. Nem csak személyes okokból. Nagyon fontos volt, hogy tudja, minden rendben van Mikeal, mind fizikailag, mind szellemileg.*
- Nem volt panaszod semmire az elmúlt időszakban?

- Oh, nocsak... a legszebb mondat, amit ma reggel hallottam. * Válaszolta, de egyértelműen csak játékból, ha már belekezdtek. Ezzel a mondatával igyekezett megszabni a határt, mert a munkahelyén volt, az pedig egy határozottabb, szigorúbb kiállást követelt meg. Amit elvárt az embereitől, ugyanazt tette maga is. *
- Majd befogom a fülem... Elvégre mi sem lehetünk ott mindig... Mint a legutóbbi kajacsatánál az étkezőbe, mellesleg, az nem az én hatásköröm, bárki bármit mond.

- Biztos vagyok benne, hogy lenne olyan, aki tartja... A kutatóid elég határozottak tudnak lenni. Bevallom őszintén... nem hallottam. Az otthoni rendszerem automatikusan felülír mindent egy apró incidens óta, de majd meghallgatom, mit kaptam ajándékba.
* A kislány említése miatt csak nemet intett a fejével. *
- Egyszer már találkoztunk, ha jól rémlik, akkor nem szeppent meg tőlem túlságosan. A kérdéseknél pedig el tudok képzelni sokkal rémisztőbb dolgokat is, mindenre megvan a válaszom. Tömören fogalmazva: örömmel vállalom.

- Ne sajnáld. Egyszerűen csak bosszant, hogy merre kanyarodtak el vele... Siker volt, az igaz, de sokkal kisebb. Túl nagy a visszhangunk, abból könnyen lehet hátrány.* A fehér környezetben a parancsnok nagyon is kitűnt a maga sötét ruháival. Nem szeretett erre járni, még ha viszonylag gyakran meg is tette, túlságosan feltűnőnek érezte magát. *
- Egy őrült szektás csoport elfoglalt egy színházat, ahol foglyul ejtettek néhány nézőt. Az egyikről le akarták tépni az implantátumokat, és láss csodát, éppen az egyik kerületi képviselő fia volt. Ezért van akkora visszhangja. A történetből kimaradt, hogy erősen el voltak kábítva... fiatalok. Azt sem tudták, hol vannak. Olyasmi, mint egy agymosás program a barbár-időkből. * Levette a kabátját, amit a fogasra akasztott, mellé került a mellénye és a pisztolytáska is, csak utána foglalt helyet a megszokott helyen. Hátradőlt a támlának, már gyakorlott volt benne, így teljesen mozdulatlan maradt. *
- Minden rendben, nem éreztem semmi szokatlant.

- De csak azért, mert még nem hallottál eleget, amihez hozzá tudnád hasonlítani.
*Válaszolta még, azzal lezárta a kommunikáció ezen vonalát a férfival. Apró mosollyal fogadta, hogy elnézik neki azt a parányi rosszat amit szívesen megtenne. Bár valószínüleg csak a gondolat menetben valósul meg a tervezgetés. Szerette mások társaságát, legalábbis a legtöbbekét.
A kaja csata említésénél, halk, elfolytott nevetés tört ki belőle. Apró bocsánatkérések közepette próbálta türtőztetni magát, elvégre dolgoznak. Az egyetlen szerencséje, hogy jelenleg nem nagyon látta őket még senki.*
- Sosem láttalak azelőtt bolognaival a fejeden ez tény. Bárki is volt a merénylő, egy kis életet hozott a ReWellbe. Egy minimális szünet néha kell.

- Arra tanítom őket, hogy azok legyenek. Határozottak de nem keményfejüek. *Bólintot büszkén.* Tudják, hogy felellőségük van azzal, hogy ők intézik a vizsgálatokat.
- Apró incidens? *Vonta fel a szemöldökét, majd megemelte a kezét, azzal is jelezve, hogy nem vár választ, sem történetet. Mégha többször is együtt dolgoztak, a magánügy az magánügy volt.* - Nem szükséges, valószínűleg már törölte a rendszer, ha felül lett írva.
*Azt nem tette hozzá, hogy amúgy is csak viccnek szánta.*
- Azt látom. Bár azt hiszem tudnék olyat kérdezni, amire nem tudnál így csipőből válaszolni.
*Mosolyodott el. Beadta a derekát, akkor elfogadja a segítséget. Ismerte a lányát. Aida nem félt senkitől. Kíváncsi volt, okos és talán túlságosan bátor is. Bármilyen jővőt is képzelt neki, azok után, hogy látta, milyen csodálattal méregette Bennettet, valószínünek vélte, hogy hasonló pályán fog kikőtni. Akkor biztosan, ha olyna, mint az anyja. Morganat sem tudták a szülei egy idő után terelni. Ezt a mai napig megkapja magának.*
- Rendben. Köszönöm.

*Elkomorodott ahogyan hallotta a történet apró betűs részeit is. Barbár-agymosó program... A gondolatra le kellett tennie az eszközt amit előzőleg a kezébe vett. Aggodalmasan tekintett a környezetéből kitűnt férfira.*
- Azt nem tudtam, hogy ilyen téren próbálkoznak. Megértem, ha egy-egy tüntetésnél azért vannak jelen, mert aggódnak de... a szélsőségek, őket nem tudom elfogadni. Ártatlanoknak ártanak.... s mint kiderűlt, ártatlanokat kevernek bele.
* Értette, hogy miért volt rossz kedve Ironsidenak. Valószínüleg a szélsőségek a kerületi képviselőt akarták zsarolni a fiával. Habár a ReWell bizonyított abban, hogy a fiúnak nem esett baja, ettől függetlenül ez egy jelzés volt. Senki nincs biztonságban, aki támogatni akarja a ReWellt. Elfordult, próbált a dolgára koncentrálni, mialatt összekészítette az eszközeit. Nem kellett sok idő, s a férfi széke mellé húzott egy másikat.*
- Ez remek hír. Ez egy kicsit szúrni fog, csak, mint máskor.
*Azzal megkezdte a vizsgálatot. A hegyes, hosszú szerkezettel finoman érintette meg az implantátum fő szerkezetét. Mialatt Geena tartotta az orvosi eszközt, amely folyamatosan jeleket küldött, a másik oldalára húzta a holografikusan kivetített monitort. Nagyon precizen mozgatta az eszközt, hogy megkapja abból az adatokat. Folyamatosan leszűrte a számsorokat, a szemei szinte pattogva dolgozták fel őket. Amikor ezzel a résszel megvolt, arrébb húzta szabad kezével őket, hogy a grafikai megjelenést s változásokat is lássa.*
- Megsérültél?
*Kérdezte, habár valami apró hibát ő maga is látott. Azonnal kijavítható volt, perceken belül. Ugyan akkor jól jött a vizsgálat. Nem biztos, hogy külsőleg észrevehető lett volna. Kivonta a szerkezetett, majd a vénás részhez emelte vissza a szerkezetett. Az implantátum, amit a férfi kezei helyett építettek, szinte teljesen ugyan olyan volt, mint egy normál emberi kéz. Alap esetben jóval nagyobb előnnyel....mint hátránnyal. A legjobb implant pár volt, amelyen eddig Morgana dolgozhatott, a többivel együtt amit eddig a férfiba belesajtoltak.*
- Ezt pár perc alatt kijavítom.

* Egy félmosollyal válaszolt Geena kijelentésére... Való igaz. Ironside tombolt, a saját osztaga pusmogott a történtek miatt, túl kombinálták a dolgokat... Az egyedüli pozitív mondatokat a recepcióstól kapta a kutató előtt, illetve az otthoni biztonsági rendszertől, amelyik közölte, hogy napsütés várható, záporok nélkül. *
- Finom bolognai volt, azt add hozzá... Előtte valaki azt kiabálta az egyik asztal alól, hogy "Buuumm, headshot".

- Túl jól tanulnak... * Mondta, habár ezt inkább dicséretnek szánta, mint sem valódi neheztelésnek. A folytatás miatt a kutatóra emelte a tekintetét. * Ezt egyszer próbára tehetjük, tényleg kíváncsi lettem...

- Black Dragon a nevük... legalábbis ezeknek. Nem olyan túl régóta vannak képben, talán fél éve maximum, még annyi sincs. Egy darabig benne voltak a fegyvercsempészetben, aztán elkezdtek fegyverkezni, drog terjesztés... Hamisították a kilökődés elleni szérumot is, akkor került át hozzánk az ügy. Ez volt egy hete. Egészen eddig a helyi rendőrség ült rajta úgy, hogy senkinek sem adtak ki információkat, főként nem a ReWellnek. El lehetett volna vágni az elején, ehelyett most kapkodhatunk, amikor már megtörtént a baj.
Oh, azok a suhancok nem voltak annyira ártatlanok, de tény, hogy kihasználták őket... * Tudta, hogy mi következik, éppen ezért elhallgatott. Behunyta a szemét, egy mélyebb lélegzet jelezte, hogy megérezte a dolgot. Nem adott neki hangot, némán tűrt. *
- Azt... nem mondanám... *Halkan megköszörülte a torkát. * Átnyúltam egy falon. Technikailag a legjobb megoldás volt...

*A félmosolyból tudta, hogy igaza volt. Ezzel pedig az utolsó szó, az ő jogát illette meg. A férfi már nem fog hozzá tenni mást.
Nem bírta tovább. A szájához emelte a kezét, majd halkan felnevetett. *
- És mennyire igaza is volt. Nagyon szép headshot. Szerencsére én könnyebben megúsztam. Aránylag.

*Mosollyal fogadta a dícséretet, mialatt maga elé somolyodott el.*
- A te embereid is. Mégha néha morognak is az orruk alatt, látszik, hogy hatással vagy rájuk. Kevesebb dolguk van a kutatóimnak.
- Hm? 
*Észrevette a tekintetet, ami elárulta, elkapta a férfit.*
- Ahogy gondolod. Nem szeretek fenkölt lenni....de ahogy gondolod.
*És jelenleg tudatosan, de pontosan az volt.*

- Ohh igen...a szérum megvan. Pár napja tesztelte az egyik kollégám. Nagyon olcsó utánzat. Éppen csak rövid ideig kelti azt az érzetet, hogy valóban használna, holott azok inkább a tudat miatt jelennek meg, sem valódi jelenlétük miatt. Még nem végzet vele, de fogadni mernék rá, hogy többet árt, mint használ.
*Látta, hogy a férfit kellemetlenül érintette a művelet, de Geena valóban nagyon gyengéd volt vele. Ennél jobban nem tudta csökenteni a kellemetlenséget, amik ezzel jártak. Felvonta a szemöldökét.*
- Átnyúltál egy falon? Mike! Ha egyszer darabokból kell össze tegyelek, nem leszek ennyire finom és nőies.....
*Sóhajtott rosszallóan. Ez tudta mit jelentett. Csak a fal tömőrsége miatt adódott, hogy sokkal kisebb kár érte a férfi karját, mint amúgy. Óvatosan kiszedte a falból maradt hajszálnyi vakolatott, majd elkezdte a javítási müveletett. Nem hazudott, valóban pár percig tartott csak. Ezután felállt, s kivonta a műszert a férfi karjából.*
- A gerinced és a tüdőd is rendben.... Megnézem a másik kettőt is?

- A fehér köpenyen jobban mutatnak a foltok, mint a fekete kabáton, csak mellékesen jegyzem meg. Tartár... meg egy kis curry, ha jól emlékszem. * Idézte fel az emlékeiben a pillanatot. *  Pedig te fejest sem kaptál...

- Egyelőre úgy látom, hogy jó úton haladunk, mert össze tudunk dolgozni. Remélhetőleg ez nem fog változni túl sokat, vagy csak minimálisan. A helyzetünk nem lesz könnyebb, mert a sikerek miatt egyre több ügyet tolnak át ránk, ami vagy túl nőtt a helyi hatóságokon, vagy csak szimplán lusták nekifogni. A rendőrfőnök nem elég rugalmas az új esetekhez... amiért nem hibáztatom. Egy másik "világ" képezte még ki, sok mindenhez kellene alkalmazkodnia, de ahhoz már túl fásult és fáradt. Kemény lesz a következő pár év.
- Ami a morgást illeti. Tudom. Ennyi zsörtölődés kell, különben elpuhulnak.

- Ha végeztetek az elemzéssel, kérek egy rövid jelentést róla. Félig-konyha nyelven... Élettani hatások, összetétel, hosszú és rövid távú hatások a szervezetben, viselkedés módosítás... ilyesmik. Nagyjából azokról a dolgokról, amik érinthetnek bármilyen téren is, hogy könnyebben ki tudjuk szúrni a használókat és terjesztőket.
- Át... Vékony fal volt, ami már előtte megrepedt. Ha kerülök, akkor valószínűleg tűzharc lett volna belőle, fentről pedig nehezebb lett volna lejutni. Szóval... technikailag tényleg a legjobb megoldás volt, minimális káresettel. Egyszer már összeraktál, még egyszer inkább nem teszem ki magunkat ennek. Elég emlékezetes volt utána felébredni... * Amikor megszabadult a műszertől, megkönnyebbülten engedte le a vállait. *
- Csak ha szükségesnek érzed.

- A curry azóta sem jött ki, tájékoztatlak róla. Szerencsére nem egy köpennyel kel beérnem.
- Hm? Nem..nem kaptam. Akkor valószínüleg nem nevetnék most ennyire kellemesen az egészen, s a felbújtók sem nevettek volna rajta.
*Mosolyodott el.*
- Ennek ellenére, még este is találtam a hajam környékén tartár foltot...vagy éppen rizsszemet....

- Nem tudom az utóbbi időben mennyit változott a rendőrségen belül a felállás. Pár éve, még sokan örömmel segítettek volna be. Azt hiszem, egy-két eset után rájöttek, hogy nem mindent tudnák kezelni, és a legtöbbeket várják haza.
* Felpillantott Mikera, mialatt egyetértően bólintott.*
- Már az is előny, hogy együtt tudnak velünk dolgozni. Vagy éppen lezárják a területet, ha ti közbelépnétek.
- Nem meglepő. Még az anyám is sokat morog a mostani helyzetek miatt, pedig ő egy picit fiatalabb, mint a rendőrfőnök.
*Mosollyal nézett maga elé.*
- Foglalkozol velük, ezt pedig mindenképpen tisztelik.

- Rendben. Olvastam az eddigi jelentést, de nem én foglalkozom az üggyel. Mindenképpen beszélek Dr. Monreuval, és másnem átküldöm én magam neked. Eddig ennyit tudok róla mindenképpen elmondani. Aki készítette, egyáltalán nem ért hozzá, viszont sok benne a méreganyag. A víz többet ér az implantokért, mint az.
- Persze....nem arról van szó, hogy nem bízom a megítélésedben.
*Sóhajtott, majd csak egy apró mosollyal méregette a férfit. Nem szeretett arra a napra vissza emlékezni. Az egyetlen dolog ami jó volt, akkor is ha a férfi másként élte meg, hogy valóban felébredt. Karba fonta a kezeit.*
- De felébredtél Mike, és megmentetted a gyerekeket is.
* Elfordult, mielőtt láthatta volna a nőt. Az ajkába harapott, mialatt az asztalhoz lépett. Letisztogatta a műszereket s vissza tette őket a helyére. Már azon töprengett, hogy szereznie kell még egy kávét...körbe járni a laborokat, átvizsgálni a projektek eredményeit...megírnia a jelentést. Sok volt a teendője és ebben a pillanatban, mégis megremegett lelkileg. Már elengedte a férjét, de azt a napot, sosem tudta elfelejteni. Mindig fáj ha valakit elveszít az ember, de sokkal mélyebb nyomott hagy, ha látja is és felfogja azt. Megrázta a fejét.*
- Menj csak nyugodtan. Majd legközelebb megnézem. Az alap vizsgálatok semmi problémát nem jeleztek. Munka után akkor találkozunk a recepción. 
*Pillantott végül rá.*
- Kijutsz, vagy vissza kisérjelek ?

* a vizsgálat miatt elhanyagolta a könnyedebb témákat, igazából a beszélgetésben is csendesebb lett, de azért a soron következő dolgokra még reagált. *
- Még tudunk. úgy áll a helyzet, hogy nem igazán örülnek a kinevezésünknek. Akkor szimpatikusabbak voltunk, amikor még csak a cégen belül mozogtunk, és nem lettünk egy külön alakulat gyakorlatilag. Pedig tekinthetnének ránk erősítésként is, de... ezt már nem az én saram megítélni.

- Köszönöm, valószínűleg hasznát vesszük majd. Azt sejtettem, hogy kontár készíti, más különben nem ennyiért és nem az utcán zsebből árulnák.
* Bólintott, habár ezt Geena már nem láthatta. *
- Az egyetlen döntésem, amit soha, semmilyen körülmények között nem fogok megbánni. Voltak rossz pillanataim, de egyszer sem kérdőjeleztem meg. A következményeket és kimenetelt igen, azt viszont sosem. * Közölte nyugodt, határozott hangon. * Sajnálom, hogy eszedbe juttattam, nem volt szándékos... Ma még egyszer meg fogom tenni, akkor direkt lesz és előre is elnézést miatta.

* Felkelt a székből, a holmijaiért ment, hogy már azokat eligazítva indulhasson vissza a helyére. *
- Köszönöm, kitalálok, később találkozunk... * Köszönt el ezzel Morganától, majd kilépett a teremből. Ismerte a járást, fejből tudta a hely alaprajzának majdnem minden pontját. *

* A nap eseménytelenül telt szinte, a szokásos rutin munkákat végezte; egyedül ebédidőben tartott szünetet. Pontosan végzett, így a megbeszélt időben ért oda a recepcióhoz, hogy elébe nézzen a nap legnehezebb pontjának.

- A legfontosabb, hogy megállítsuk a kontármunka árusítását.
*Biccentett még, majd csak csendesen hallgatta tovább a férfit. A bocsánatkérésére halvány mosolyt engedett meg.*
- Jó ember vagy Mike, ne hagyd, hogy megváltoztassanak....... Az egy olyan dolog, amit nem tudunk kikerülni. Nem kell elnézést kérned miatta.
*Megtorpant a munkában s végül a férfi felé pillantott még. Nem tudta pontosan miről lehet szó, de ha érinti.... akkor valószínűleg Mike életével.....és a nő munkájával kapcsolatos. Másra nem tudott gondolni.... azt sosem mesélte a férfi, hogy esetlegesen ismerte volna Geena férjét, nem mellesleg azt nem külön akarná megbeszélni. Így el is vetette a dolgot.*
- Felkészülök majd rá.

*Intett még neki, mikor a férfi távozott, majd halk sóhajjal támaszkodott meg a pultban. Kellett pár perc amíg össze szedte magát, csak utána indult a dolgára. Amíg a gépet beállította, hogy átnézze és összehasonlítsa a gyűjtött adatokat, addig ő végig ment a körletén s beszélgetett a beosztottjaival. Kiadta a napi feladatokat, besegített ahol úgy tűnt elakadtak. A kutatási részlegen is mindig volt munka, s ezeket nem vehette félvállról. Folyamatosan dolgoztak az újításokon, kísérleteztek a fejlesztéseken, ám a legfontosabb amit mindig szem előtt tartott, hogy a gyógyszerek mellékhatásait csökkentség....vagy megszüntessék.
Amikor végre visszatért a laborba ahol megvizsgálta előzőleg a férfit, már delet ütött. Átnézte az anyagokat egy bögre kávé mellett. Bennett kiváló tendenciát mutatott. Mióta a férfi megbarátkozott az implantátumokkal, nem talált az apróbb sérüléseken kívül más hibát Geena. Ez pedig ritka számban ment. Azt jelentette, hogy jó úton haladtak. Megírta Ironsidenak a jelentését, és beszélt Dr. Monreuval is, hogy megkérje, készítsék el a pontos leírását a szernek amit ezelőtt behozattak.*

*Hosszú napja volt, így kissé fáradtan, apró ásítás közepette lépett ki a liftből, hogy a recepcióhoz menjen. Az épületben ezekben az órákban már alig voltak, Geena is várta, hogy mára elhagyhassa végre. A fehér köpenyt, a váltócipőt az irodájában hagyta, így a táskával az oldalán, úgy láthatta most Bennett, ahogyan reggel érkezett a nő.*
- Szép estét. Remélem nem késtem.
*Nem szokott késni. Már-már túlzottan pontos volt mindig.*
- Beszéltem Dr. Monreuval. Legkésőbb holnaputánra átadja amit kértél. Addigra biztosan végeznek minden kivizsgálással.
*Indult meg a férfi felé kifele.*
- Hol szeretnél beszélgetni?

* Amikor reggel felkelt, már eszében volt a dolog... Mint az utóbbi időben majdnem minden nap, de odázta. Odázta ameddig csak tudta, mert sok minden volt, ami a háttérben történt és Geena nem tudott róla. Sok minden volt, amit szavakba kellett volna öntenie és ez nehezítette a dolgát. Az évek alatt megtanulta, hogy a látszaton csak azok előtt engedjen, akiket tényleg közel tudhat magához... és ugyan Morgana Lewis megbízható volt a szemében, ez mégis másnak tűnt. *

* Látta közeledni őt a tágas előcsarnokban, így végül vett egy mélyebb levegőt, halvány mosolyt engedett meg felé. *
- Túl pontos vagy. Hozzád tudnám igazítani az órámat... * Egy biccentéssel toldotta meg a mondandóját. * Köszönöm, várni fogom. * Intett az ajtó felé, csak Geena nyomában indult el kifelé, előreengedve őt. *
- Nálam. Mondhatjuk úgy, hogy ott rejtegetem a bizonyítékomat, amivel alá tudom támasztani a mondandómat... Azt elismerem, hogy elég furcsa körítést választok, titokzatos vagyok és félreérthető sok ponton, de... majd jóvá teszem. * Pillantott rá kissé bocsánatkérően. *

* A rövid séta alatt javarészt csendben volt, igyekezett összeszedni a gondolatait. Hamar elérték a tekintélyes méretű épületet, amelynek Mike a hatodik emeletén bérelt magának lakást. A lakásban, a tulajdonosát nem meghazudtolva, rend volt. Látszott, hogy laknak ott, de ettől függetlenül a legtöbb dolog a helyén pihent. Az ajtó mellett beépített szekrény volt a kabátoknak és cipőknek, ezzel szemben, balra a főzőfülke egy nyitott résszel, ahonnan le lehetett látni a nappalira. A bejárattól egyenesen lefelé néhány fokos lépcső vezetett a nappaliba, amely helyet adott egy tv-nek, két kanapénak, pár polcnak. A sarok, a tv-től jobbra korábban az íróasztalnak és a számítógépnek volt a kialakított tere, most valami mást rejtegetett.
Egy fogaskerekekből álló, elegáns és gondosan megmunkált óra magaslott ott. A padlótól majdnem a plafonig ért, főként arany és fekete színben pompázott. A halk, ütemes kattanások jelezték, hogy működésben van és a pontos időt mutatta. Ezzel foglalkozott Mike a szabadidejében. Épített. Maga a szerkezet szándékosan maradt látható, ez is a lakás díszéül szolgált.
A nappali lépcsővel azonos oldalán, jobb oldalon nyílt az ajtó a hálóba és a fürdőszobába. Az utóbbiban még cserére várt a tükör, amely részben áldozatul esett egy korábbi "kis" malőrnek a férfi kezdeti önértékelési problémái miatt... Tömören szólva: betörte egy rossz pillanatában. *

* Habár az egész helyen a sötét színek domináltak, a hatalmas ablakok, valamint a modern és klasszikus stílus keveredése miatt, a hely nem hatott nyomasztónak vagy barátságtalannak. Elegánsnak igen, de nem hordozta magában a sötét színek által okozott nehéz légkört. *
- Foglalj helyet nyugodtan... * Mondta, miközben kilépett a cipőjéből és felakasztotta a kabátját a fogasra. * Nem akarom rabolni sokáig az idődet...

* Geena után ment le a lépcsőn, közben viszont beszélni kezdett. *
- A... baleset után, amikor újraépítettetek, nem fogadtam túl jól a híreket... Nem akartam hálátlannak tűnni, mert az életemet köszönhettem és köszönhetem neked, de azért nem könnyítettem meg a helyzetedet, amit azóta is sajnálok. Sosem kértem érte elnézést, pedig valószínűleg elég kellemetlen dolgokat vághattam a fejedhez... Igazság szerint kevésre emlékszem, a sokk beszélt belőlem.
Nehéz időszak volt mindenkinek. A hivatalos aktában és az anyagokban, amiket megkaptál, nem szerepelt, de... nem én választottam, hogy a lábadozásom alatt kiveszek egy év szabadságot. Egyszerűen... meg akartam halni, azt akartam, hogy vége legyen. Utáltam azt, amivé váltam. * Tovább ment a tv felé, az alsó pereménél fogva megmozdította felfelé a készüléket, ami utána magától csúszott feljebb, felfedve egy széfet alatta. *
- Elég komoly mennyiségű gyógyszert kaptam rá, hogy nyugton maradjak... de még azokkal együtt sem voltam teljesen tünetmentes. * Beütötte a kódot a panelen, halk sípolás jelezte a zárak oldását. Kiemelt bentről egy páncélozott táskát, azt a fajtát, amit minták és gyógyszerek hűtött szállítására használtak gyakran. Letette a dohányzóasztalra Geena elé, csak ott nyitotta ki. Egymás mellett sorakozva álltak benne a szérumok, katonás rendben, megfelelően tárolva, hogy ne sérüljenek. *
- Egyet használtam, az nem volt elég a függőséghez... Aztán nem tudtam rávenni magamat a folytatásra. Akkor úgy gondoltam, hogy iszonyatos balszerencsém van... Most éppen az ellenkezőjének látom.

- Legalább tudni fogod, hogy ha kések akkor baj történt. Nem olyan nagy baj az, ha legalább egy ember ezt időben észreveszi.
*Vont vállat kis mosollyal. Természetesen semmi olyan dologról nem tudott amely valóban okozhatott volna ilyet, ezt mutatta az a könnyed hanghordozás is amellyel közölte. A ReWell nagyon is figyelt az adatok titkosítására ha a dolgozóiról volt szó. Főleg ha valaki olyanról volt szó, aki sok nem kívánatos projektben vett részt. Akár csak maga Geena.*
- Furcsa? Azt hiszem nem ez a legtökéletesebb kifejezés rá, de igen.....az vagy. Furcsa... különös. És őszintén bevallhatom, ha nem Michael Bennett lennél, akkor nem lennék itt. Főleg nem ilyenkor.
*Ezzel a körítéssel fejezte ki, hogy bízott a férfiban. Annak ellenére, hogy valóban nem tudta mire kellene számítania. Vagy hogyan kellene jelenleg reagálnia. A bocsánatkérő pillantásra végül halvány mosolyt engedett meg. Elfogadta a férfitól.*

* A séta alatt tiszteletben tartotta azt a csendet ami kialakult közöttük. Úgy tűnt Mike nem akart még beszélni, így Geena várt a megfelelő alkalomra. Még sosem járt Bennett otthonában, sem annak környékén, így meglepte annak kinézete, berendezése. Nagyobb volt, mint a sajátja s habár a lakásában nem ezek a színek uralkodtak, de legalább ennyire elegáns volt. A férfira pillantott majd ismételten érdeklődve nézet szét. Nem ment el mellőle, mivel illemtudóan kívánt viselkedni az idegen környezetben. Kilépet a fekete magassarkúból, ami miatt máris veszített vagy 10 centit a magasságából. Félre tette, s csak a vékony kabátját magával cipelte tovább. Mialatt lelépett a lépcsőn, kiszúrta a nagy órát. Egy ideig hosszan figyelte a kattogó hangot kiadó csodát. Még nem látott ilyet ezelőtt. A csodálkozásából Mike rántotta ki, s végül arra ment amerre terelte.*
- Köszönöm a figyelmességed......

* A nő kissé megszeppent a hirtelen őszinteségtől. Az érzelmektől amit a férfi mutatott neki. Egyrészt Mike még sosem nyílt így meg neki, másrészt Geena néha bűntudattal állt a régi önzősége felé. Azt AKARTA, hogy Mike éljen. De nem csak a férfi miatt, hanem önmaga miatt is. Egy olyan életre kárhoztatta ami miatt nem biztos, hogy köszönöm-öt érdemelt. Megrázta a fejét s intett a férfi felé.*
- A trauma, ami ért teljesen szokványos egy ilyen eset után. Ezért nem kell elnézést kérned..... Tudom, hogy nem ilyen életet akartál de....
*Nem fejezte be. Az amit Mike mesélt a későbbi időkről... új információk voltak neki. Nem tudott róluk...nem tudott egyikről sem. Kissé komoran, majd szomorúan kezdte a férfit vizslatni. Ha tudott volna róla!..... sem tehetett volna semmit. Mike ki nem állhatta. A szavai amiket eleinte Geena folyton lenyelt, mást már rég elkergetett volna. Másrészről a nő is gyászolt. Nem biztos, hogy valóban segíthetett volna a férfinak, ha tud is a dologról. Halk sóhajjal, simított végig a saját karján. Kellemetlenül érintették a hallottak. Mivel hallgatta nem figyelt a férfi mozgolódására, egészen addig míg az ismerős kinézetű táska nem landolt a nő előtt. Akkor értetlenül vonta össze a szemeit. A hír hallatán a hitetlenség futott át az arcán majd a mélyen szántott döbbenet.*
- Mike meg is hallhattál volna! Eszednél vagy?
*Rivallt hirtelen rá. Bennett halála egy kudarc lett volna. Nem csak a projekt miatt, hanem Geena jelenlegi lelki békéje folytán is. Az első bosszúság után felfogta mit is mondott a férfi. Belenyúlt a táskába s megnézte az egyik szert. Lassan pillantott rá a férfira.*
- Évek óta egyszer sem szedted be? Nincsenek emiatt mellékhatási tüneteid? Nem érzed néha rosszul magad?
*Kibuktak a kérdései. Azt tudta, hogy Mike szervezete rendesen hozzá szokott az implantátumokhoz.... ha nem így lenne már kiderült volna a havonként megejtett vizsgálatokból. Letette a szert, hagyta hogy a kabátja kiessen a kezéből mialatt megragadta a férfi karját. Megnézte... Tüzetesen átnézte... tudta, hogy nincs hibája.... nagyon jól tudta...... *
- Miért vártál ilyen sokáig?
* Kérdezte szinte suttogva.*

* Látta, ahogy Morgana tekintete megakad az órán. *
- Először csak egy kicsit akartam... Nagyon boldog voltam, amikor a tényleg működött, aztán köré építettem a többit. Kellett valami, ami eltereli a figyelmemet és gyakorlásnak sem volt rossz. Az első körben annyi fogaskerék volt a szemetesemben, hogy alig bírtam lecipelni a tárlóig... * Jegyezte meg kissé szórakozottan. *

- Szokványos... Lehet, bizonyos téren várható volt, de... * Vett egy mélyebb levegőt. * Kaptam egy új perspektívát, amióta külön egység lettünk. Láttam pár necces helyzetet, tudom, hogy mi történik utána... Nem mindig annak a legnehezebb, aki magán viseli a következményeket, hanem a környezetében élőknek. A mai technológia mellett talpra lehet állítani valakit, és ő a nehéz pillanatokból kevésre fog emlékezni... Nem úgy mint a családja, a barátai... akik mellette szerettek volna lenni. El kell viselniük, sokszor teljesen tehetetlenül a változásokat, a folyamatot. * Geena szemébe nézett. * Nekem is csak foszlányaim maradtak meg azokból a pillanatokból, de... majdnem mindegyikben tapló voltam. Egyszer próbáltam bocsánatot kérni miatta, fogalmam sincs, mi lett belőle... Nem érdemelted meg, és ezt nem fogom másként gondolni... Szóval bocsánat. Mindenért. Nem volt szándékos, de egy nehéz helyzetben sokkal rosszabb elviselni, ha valaki kötekedik veled...

* A nő kifakadására pár pillanatra elmosolyodott, igaz, kissé talán gondterheltebben. Túl volt azokon a dolgokon, egy lezárt fejezet volt az életében, de... nem szívesen gondolt vissza rá. *
- Mondtam. Ez volt a célom. Nem voltam abban az állapotban, hogy gondolkozzam, vagy felmérjem annak a súlyát, mit csinálok... Legalábbis az elején. Az első pár mérés nem mutatott semmi reakciót, pedig akkor már bőven csúszásban voltam a másodikkal. A következőnél abban állapodtunk meg, hogy tartsuk a dózist, mert tökéletesen működik. Tartottam. Van egy ismerősöm, majd egyszer bemutatom... Cégtől független, a maga módján zseni. Kielemezte az adatokat, ugyanazokat mondta el nekem, amiket te is, és ebből egyértelmű volt, hogy ez így tényleg működhet.
- Egyszer megijedtem, amikor úgy éreztem, hogy ég a karom, de... az csak a fantom-fájdalom volt az eredeti elvesztése után. Pár hét alatt túl voltam rajta. Most csak eső előtt érzem...
- Valahogy ezek után csináltál egy átfogóbb vizsgálatot, akkor jött a jelentés, hogy nem károsodotak az eredeti és a szintetikus szövetek sem, hanem egybeépültek a menetrend szerint... * Foglalta össze viszonylag tömören a saját részét. *
- Egyetlen alkalommal használtam csak a szérumot, azóta sem eredetit, sem pedig utánzatot nem próbáltam, amint láthatod... és nincsenek mellékhatásaim.

* Nem húzta el a karját, teljesen nyugodt volt, még a furcsa helyzet ellenére is, a hangja ugyanerről árulkodott. Geena volt az első, aki megismerte a történet minden szálát. Sokan ismertek apró töredékeket belőle, mint Ironside, Wordsworth (a terapeuta), Yelena (a recepciós), Phil (a visszavonult kutató, aki sokszor dolgozott a háttérben függetlenként az információgyűjtésen)... és természetesen Geena. Ha minden információt összevetettek volna, akkor sem kapnak olyan tiszta képet, mint amilyet most a kutató kapott. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy Mike nem használta a gyógyszereket.

- Miért nem mondtam korábban? Nem volt meg a... az alkalmam? Nem egészen, mert számtalanszor belefoghattam volna. Régóta készültem rá, szerettem volna őszinte lenni veled, de valamit megtanultam. Mindenki hazudik. Nem voltam biztos benne, hogy mennyire bízhatok benned, most már tudom. Tesztelhetsz és vizsgálhatsz, ha gondolod, illetve válaszolok minden kérdésre, viszont cserébe szeretnék valamit. Ne hozd nyilvánosságra, addig ne, amíg csak pletykák és kételyek lennének belőle. Pillanatok alatt káosz lenne belőle, ami az utóbbi pár hónap lázongásaival nagyon rosszul jönne ki...
- A másik okom... Fogalmam sem volt, hogy fogjak bele, hol, mikor... Még most is suta lett, pedig már régen túlgondoltam.

* A szabad kezével lehajtotta a táska fedelét, ami visszapattant a helyére. *
- Megkínálhatlak egy kávéval, teával vagy... valami erősebbel?

- Pedig nehéz elképzelni, hogy azzal a kézzel nehéz lecipelni. *engedett meg egy kis mosolyt mialatt még mindig a kattogó órát figyelte.*
- Látszik, hogy nagyon sokat gyakoroltál. Laikus vagyok az ilyen fajta mechanizmussal, de.... ezt még én is látom. Esetleg, megnézhetem később közelebbről is?
*Érdeklődött vissza pillantva a férfira.*

- Ez mind igaz Mike, de.... *vonogatta meg a fejét halk sóhajjal, majd állta a férfi pillantását, s hagyta, hogy az befejezze amit elkezdett.*
- Tudom, hogy nehéz volt.... mindkettőnknek az volt, de túl vagyunk rajta. Elfogadom a bocsánatkérésed, te meg fogadd el kérlek az enyémet. Egyrészt sajnálom azt, amibe belekevertelek ezáltal, de megakartalak menteni. Azzal, hogy utána felkeltél, még ha elégé rossz modorral is, megmentettél engem.
*Engedett meg egy félszeg mosolyt. A kollégái nem tudták min ment keresztül, ő pedig annyira beletemetkezett a munkába, hogy sokan azt sem tudták volna elképzelni, hogy van egy akkor négy éves lánya.*

*Döbbenten hallgatta a férfit. Amint leülepedett a hirtelen feszültsége, felfogta, hogy abban az állapotban a férfinek az sem jött össze, amit eltervezett. Megakart halni a szer nélkül, de élt. Élt! Méghozzá a gyógyszer nélkül. Bólintott arra, hogy bemutassák őt a civilnek, majd elgondolkodott. Az állához emelte a kezét.*
- Ez... döbbenetes. A genetikában lehet valami, ami sikeresen kapcsolódott a technológiával amit használtunk amikor elkészítettük az implantátumokat. A kéz pótlása még hagyján, de a gerincednél és egy-egy szervednél is cserélnünk kellett. Az, hogy ez ilyen régóta működik, döbbenetes!
* A karját vizslatta, a férfi pedig ezt hagyta neki. Elmosolyodott. Ember volt, és kutató is. Mikenak sikerült valami olyat mutatnia a saját akaratán kívül, ami rettenetesen nagy előre lépés volt a fejlesztésekben. Amivel ha jól használják ki, akkor rengeteg életet menthettek meg. Ezért dolgozott....nem a pénzért vagy a hatalomért , hanem, hogy segíthessenek másokon. Hitetlenül nézte a férfit, majd halkan felnevetett. Csillogó szemekkel nézte a férfit*
- Istenem Mike....ez fantasztikus hír!

- Nem...semmiképpen sem. A jelenlegi helyzetben, meggondolatlan lenne, és veszélyes is, főleg rád nézve.
* Rázta meg a fejét, ahogyan felébredt a hirtelen mámorból. Kimondhatatlanul boldog volt, nem tudta szavakba önteni. Tudta, hogy ez még rengeteg vizsgálattal jár, és nem szabad előre ennyire oda lennie a dolgokért de..... 3 év! Sosem sikerült még eddig eljutniuk. Ahogy belegondolt, felkapta a fejét. Nem hibáztathatta a férfit, hogy nem bízott elégé benne ezelőtt.*
- Én.... köszönöm, hogy most elmondtad. Ha minden jól megy, a vizsgálatokból és a vérednek egy mintájából lehet tudok olyan szert létrehozni, ami kitudja egyenlíteni a gyógyszer hibáit. Így szükségtelenné válik annak szedése és.... és sok életet menthetünk vele Mike.
*Nézte hálásan. Az volt. Hálás volt annak, hogy életben maradt a sok rossz ellenére amit most elmesélt neki, hálás volt, amiért megbízott benne, hogy ezt elmondta. Hogy esélyt adott neki, hogy a munkája, megérte a gyümölcsét.*
- Csak...egy kávéval, köszönöm. Tudod, még el kell mennem a lányomért.
*Kezdte mialatt lassan felállt. *
- Én...megnézhetem addig az órát?

- Pedig tényleg nehéz volt... Habár akkor nehéz volt megemelni egy karton vizet is, ahhoz képest egész sokat fejlődtem. * A gondolatai között visszapergett egy korábbi mondata: "átnyúltam egy falon". ... Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. *
- Persze, csak nyugodtan... Igazából érezd otthon magad, nem itt fogod kideríteni a piszkos titkaimat... Várj, már kiderítetted.

* Figyelmesen hallgatta végig Geenát. Egy ideig hallgatott, végül elmosolyodott felé és hangot adott az első gondolatának. *
- Azt hiszem, kvittek vagyunk.

- A gerinc, az ízületek, az idegpályák... plusz a retina és az agyi, vagy a tüdő... A karjaim csak apró részletek a többihez képest, legalábbis szerintem. * A kutató lelkesedése megnyugtatta, habár eddig sem mutatta igazán, hogy ideges lenne vagy bármitől is tartana. *
- Szóval azt mondod, hogy genetika... Hasonlóra tippeltem volna, de nem az én szakterületem megállapítani. Másik szer nem befolyásolhatta, mert jó ideje nincs olyasmi, amit rendszeresen szednék. * Követte a pillantásával a beszélgetőpartnere mozdulatait, őszinte volt a lelkesedése... a tervei. *
- Ne köszönd. Hamarabb kellett volna megtennem és... ha tényleg működhet a dolog, akkor megérte. Viszont ha elő is rukkolsz valamivel, a cég nem fog mögöttünk állni, remélem ezzel tisztában vagy. Életeket mentene meg, igaz... viszont óriási kiesés lenne a profitból ideiglenesen. Az implantátumoknak jelenleg nagyon jó a piaca, a mellékhatásokkal együtt is... Így két dolgot forgalmazhat nagy tételben. Ha az egyik ágazat kiesik... Számold ki a többit. Ironside jó embernek akar látszani, de megvannak a maga titkai. Ne bízz meg benne. Mindig vannak okai és tervei, valószínűleg azzal is voltak, hogy beleegyezett a prototípusok tesztelésébe rajtam. Még nem látom, mi haszna volt belőle, de előbb-utóbb kibontakozik.
- Elnézést, ezzel nem az örömödet akarom tönkretenni... Egyszerűen csak megfontoltan kell lépned... lépnünk, ha tényleg el akarunk érni valamit.

- Csak nyugodtan, mindjárt hozom a kávét. Jobb oldalt a panelen fel tudod kapcsolni hozzá a világítást, habár az még nincs teljesen kész. A teteje már úgy néz ki, ahogyan terveztem. * Mondta, miközben már felfelé ment a lépcsőn. *

*Kissé felvonta a szemöldökét, ahogyan a fejlődésre gondolt. Eszébe jutott a mai vizsgálatnál, amit Mike mondott. "Átnyúltam egy falon", s a férfi tekintetéből ítélve, jelenleg ő is ugyan erre gondolt vissza.*
- Inkább elmondtad, mint kiderítettem. Nem lennék jó nyomozó, ahhoz nem csak a logikus gondolkodás szükséges, de köszönöm.

- A retina és az agyi, már későbbi.... a többi viszont jóval fontosabbak, mint maga a karod. Ugyan akkor, lehet nem is sejted, de egy ennyire masszívan felépített kart, nehezebb bizonyos szemszögből megalkotni, mint mondjuk egy gerincet vagy tüdőt. Az idegpálya megint más tészta.
*Mosolyodott el hosszabban. Az implantátumokkal járó technikai fejlődés, a kibernetika, vagy éppen az anatómia és az ehhez szükséges tudás megvolt a hátterében. Bólintott.*
- Igen, szerintem mindenképpen genetikai lehet. Elvégre, mondtad, hogy semmilyen más gyógyszer kezelés, szedés alatt nem álltál, illetve, ezt kimutatta volna bármelyik vizsgálat, amelyen részt vettél. Azt, hogy nem vetted be a kötelező gyógyszereket normális esetben kimutatható egy-egy vizsgálat után, mivel a szervezet máshogy kezd el reagálni a beültetett implantátumokra. Ám nálad 3 éve alatt semmi nagyobb eltérés nem volt! Semmi! Ez azt jelentheti, hogy a genetikád ki tudta pótolni azt a lyukat, amelyet a gyógyszernek kellene, de mint tudjuk nem képes rá teljesen....mellékhatások nélkül.
- A következő vizsgálat alkalmával vért kell tőled vennem.... nem mondanék semmit sem 100%ra addig, amíg ezt nem vizsgáltam át. Jelenleg meg marad egy nagyon is csalogató teóriának.
*Egy pillanatra megakadt a gondolataiban. Maga Morgana igyekezett bízni Ironside-ban, de azt nem tudta megcáfolni, hogy a férfinek mi is igazán a fontos. Egy ideje már ő is felfigyelt rá, csupán úgy gondolta, sokkal fontosabb amin jelenleg dolgoznia kell, mint, hogy ezen morfondírozzon. Bólintott, ahogyan okkal késett ezelőtt a jelentéssel is,ez az 'apró' titok sem fog gondot okozni a számára.*
- Nem...nem igazad van. Át kell gondolnunk minden lépésünket. Viszont, ígérd meg, hogy vigyázol magadra Mike. Ne kerülj feleslegesen bajba.Ironsideról nem tudok nyilatkozni........ van elképzelésem, de nem tudom meddig bírna igazán elmenni.


- Köszönöm!
*Pillantott még a férfi után, majd odalépett a szerkezethez. A hatalmas óraszerkezet működött. A fogaskerekek egyszerre kattogtak, minden egyes másodperc megtétele után. Felkapcsolta a villanyt. Éppen csak hozzá ért egy pillanatra. Valóba mindegyik külön álló darabból állt amiből összekerültek. Kis csodálattal figyelte meg a nagyon is aprólékos munkát. A férfi azt mondta még nincs kész, így felé pillantott.*
- Mekkorára tervezed? Hihetetlen, hogy ennyi energiád van.....

- Idővel valószínűleg ki tudta volna deríteni, mert tökéletes "bűntény" nem létezik, és egyszer biztosan fennakadtam volna valamelyik rostán... Nem véletlenül vagy ott, ahol. * Adózott egy rövid, tömör, de annál velősebb elismeréssel. *

- Nekem mind bonyolultnak tűnik, már ha az egyszerű anatómiát tekintjük, akkor is... Más típusú és volumenű műveletek, de úgy értettem, hogy szerintem a kilökődés vagy szövődmények kialakulása nagyobb egy olyan területen, ahol egy-egy szerkezet több ponton érintkezik szervvel, vagy szövettel. Főleg ha az idegpályákat és szinapszisokat nem vesszük számításba. Persze... ez tényleg csak egy laikus gondolata, túl keveset tudok róluk attól függetlenül, hogy benne vagyok a közepében.
- Az életmódot szintén kihúzhatjuk a listáról, mert nem teszek semmi különlegeset... Leszoktam a dohányzásról, nagyjából ennyit változtattam.
* Bólintott. *
- Persze, majd megejtjük, ha jó neked... és nem vagyunk annyira szem előtt.

- Nem nekem kell vigyázni... Aida vár téged, ez legyen az elsődleges. Különben is... Feleslegesen sosem kerültem még bajba. Mindegyiknek volt értelme és célja. * A végét már könnyedebben tette hozzá. Mindig átgondolta azt, hogyan lép, mikor és miért, éppen ezért a figyelmeztetést nem szívlelte meg igazán. *

- Ennél nagyobb már nem lesz, elfogyott a falam... Inkább csak egy kis csinosítás jár még hozzá. Az óralapot akarom majd kicserélni egy díszesebbre, az pár napon belül megérkezik, aztán a világítást befejezni. Az alsó pontok a szerelés miatt vannak csak rajta, mert könnyebb átlátni, ha valami megvilágítja a területet... Ezen kívül akarok elé egy átlátszó borítást, aztán visszarendezem a lakásomat nagyjából a régire. Betoloncoltam az asztalomat a szobába, de ha fáradt vagyok, túl erősen csábít a pihenés és eltereli a figyelmemet.
- Soknak tűnik, de apránként haladok vele... mint egy nagy kirakós játék, csak rajz nélkül.
* Egy tálcával a kezében tért vissza, amin két tökéletes rendben előkészített kávés csésze volt a kiegészítőivel és a kávé hozzávalóival. *

- Vagy elszóltad volna magad....bármi lehet. Inkább örülök annak, hogy elmondtad és bíztál ennyire bennem. *Egy ideig hosszan elgondolkodott. A kezei az ölében pihentek, arcán átsuhant, hogy rengeteg mindenen agyal éppenséggel.*
- Ironside döntött úgy, hogy tesztek után én vegyem át a veled való munkát, a megfigyelést és a vizsgálatokat. De.... most, hogy ezeket mondtad, nem lepődnék meg engem is figyeltetne.... jobb lenne ha nem, de.....
*Töprengve méregette a férfi erős vonásait. Azt nem mondta el Mikenak, hogy alapjáraton késleltette a jelentés leadását, ezért néztek ma a körmére. Persze, akkor még nem tudta azt, amit most.*

- Laikus vagy sem, de igazad van. Egyrészt igen, ez így van.  Minden attól függ igazán, hogy milyen szemszögből nézzük meg az adott kérdést. Felépítésből, vagy esetleges kilökődés, szövődményekről. Szerencsére, nagyon jó orvosaink vannak.
*Elmosolyodott a férfi felé.*
- Túl keveset, a szavaid miatt viszont többet, mint egy-egy gyakornokom. Megleptél.
* Bólintott. Valóban nem lenne jó, ha szem előtt lennének. Ami azt is jelentette, hogy a ReWell laborjaiban nem ejthetik meg a vizsgálatokat. Morgananak voltak otthon eszközei, de korántsem annyi, hogy esetlegesen a teljes vizsgálatot elvégezhessék. Ezen még gondolkodnia kellett.*
- Megbeszéljük mindenképpen. A vizsgálattól függ, hogy van e helyünk, vagy szerezni kell.

*Amikor a férfi a lányát hozta fel, átfutott az arcán a félelem egy pillanatra. A kislány még nem tudta magát megvédeni, Geena feladata volt, az anyjaként, hogy megvédje. Ennek ellenére a nőnek nem jutott eszébe, hogy esetlegesen ő keverhetné bajba. Pontosan azért, mert a ReWellnek kellett Geena. Nem adták volna ki az adatait a szélsőségeknek. S nem tervezett olyan lépést sem ami miatt másképp alakulhatott volna. Legalábbis eddig, nem tudott olyat ami miatt, léphetett volna. A férfi nem tűnt aggodalmasnak, de a nő annál inkább. Elkomorodva méregette.*
- Azt mondtad, ne bízzak Ironsideban.... gondolod, hogy felhasználna akár engem is a ReWell? Vagy ami rosszabb, a lányom?
*Feltette a kérdést, de volt annyira okos, hogy tudja, ha valóban nem bízhat senkiben, akkor a válasz az Igen.*

- Ha vissza rendezed azt a részt, akkor hova gondolod az órát?
*Nézet szét. Tetszettek neki az ütemes kattogó hangok, a kezdetleges fény viszonyok amin még dolgozott a férfi.*
- Ha nyugdíjba mész, élhetnél ebből. Biztosan lenne kereslet.
*Állapította meg, végül kihúzta magát s lassan sétált vissza. Ekkor már megérkezett Bennett a kávékkal.*
- Köszönöm. 
*Leült. A kávéjába tett egy kis cukrot és tejet. Megkavarta, majd magához emelte a csészét s belekortyolt.*
- Finom........ Köszönöm, még egyszer, hogy elmondtad. Sok mindent újra kell gondolnom.
*Pillantott rá hosszan.*
- Nem szeretnék vészmadár lenni, de ha bármi van..... keress meg nyugodtan. Most már nem vagy a titkoddal egyedül Mike. Segíthetek.

- Azt nem tartom valószínűnek, hogy véletlenül elszólom magam ilyen téren... Ahhoz nagyon sok mindennek kell előtte történnie. * Aprót bólintott. * Nem lepődnék meg, ha így lenne. Túl sokat tudunk ahhoz, hogy egyszerűen csak legyünk... Valahol összeérnek a szálak. Te engem figyelsz, nekem az IT osztály fejét kell követnem diszkréten, azzal az indokkal, hogy a legutóbb valószínűleg szándékosan hagyott rést az érzékelőrendszeren a szellőzőknél.  Akkor kezdtem jobban figyelni Ironside-ra is...

- Abban sosem kételkedtem. * Először felvonta a szemöldökét, majd nemet intett a fejével. * Ragad rám néhány dolog innen-onnan.

- Nem egészen úgy értettem, ahogyan gondolod... Csak azt akartam mondani, hogy te minden nap sokkal többet kockáztatsz, mint én. Ne vállald túl magad vagy temetkezz a munkába... * A kérdések miatt hallgatott egy rövid ideig. * Őszintén szólva... Nem tudom. Minket valamiképpen biztosan felhasználnak, efelől nincsen kétségem, de még nem tudom, Ironside meddig menne el. Az utóbbi időben sokat változott, és rossz irányba. A titkárnője sem véletlenül tombolt a lobbiban... De mielőtt túlságosan beletemetkezünk az összeesküvés elméletekbe, konkrét bizonyítékok kellenek. Egyelőre elég, ha csak szétnézünk egy kicsit, mielőtt kirohanunk az útra. Ez lett volna a lényege.

- Hmm? Az marad ott, a falra van félig ráépítve, nem akarom elölről kezdeni... Az asztalomat akarom visszahúzni abba a sarokba, ahol most a polc van, azt pedig vagy be toloncolom, vagy áthúzom erre az oldalra, még meglátom. * Felnevetett, a nap folyamán először. * Mire nyugdíjba megyek, nem lesz sok kedvem ilyen apróságokkal szöszölni. Még meglátjuk, mi lesz addig... messze van.
- Egészségedre. * Elvette a másik adagot, egy nagyon kevés cukrot tett bele, tejet vagy tejszínt egyáltalán nem, az ablak előtt megállva itta meg, megszokta a reggeli kávé mellé a lent elhaladó forgalom látványát. *
- Ha bármi gond lenne, úgyis jelentkeznék, ahogyan eddig... de köszönöm.