ßalance

* A biccentés után az újonc testvérpár egy kanyarral haladtak is tovább, ami egy kis megkönnyebbülésre adott okot a számára. Szeretett egyedül reggelizni és enni, kevés olyan étkezés volt, amikor örült a társaságnak. Ez alól kivétel talán a fagyizás és a rágcsák elfogyasztása játék, vagy film alatt. Már épp befejezte az újságot, amikor a két testvér odalépett hozzá és leárnyékolták a sorokat. Felpillantott rájuk és bár a pillantása azt mondta, hogy de a magával szembeni helyekre bökött az orrával. * Üljetek csak le. Jó étvágyat... Milyen volt az első éjszaka új helyen?

* Kissé talán zavartan, de elmosolyodott Jophiel felé. * Ha úgy hagyom, akkor látni fogod... * Otthon nem kellett külön foglalkoznia a göndörödő fürtökkel, mert az ottani idő kevésbé volt változékony, mint az embereknél. Néha megfésülte, és tökéletesen tartott, míg itt naponta vasalta az elektromos szerkezettel a kellő hatás érdekében. *

* Először finoman nemet intett a fejével, majd a kezét a lány fejére tette. * Jophiel... * csendben mondta a nevet, hogy az emberek ne hallják meg. * Ami régen történt, nem javíthatjuk ki. Az idő kerekét egyikünk sem fordíthatja vissza, még akkor sem, ha szeretnénk, mert Atyánk sem látja helyesnek. Mindössze annyit tehetünk, hogy legbelül megbánjuk, de végül elfogadjuk, mert a részünk és ezzel együtt élünk tovább. Nincs miért vezekelned. Ha alkotsz, az alkotás szépsége miatt tedd. * Elengedte a testvérét, sosem tagadta, hogy kedves neki és vigyáz rá, amennyire csak lehet egy-egy adott helyzetben. *

* Bólintott. * Nem kedveli az erélyes életmódot, az ártatlanságot, a vágyak megtagadását... és a halakat, kiváltképpen a harcsát. * Az utóbbinál mintha némi elégedettség villant volna az egyébként nyugodt és szelíd szempárban. * Karizmatikus és csábító, bármennyire is úgy tűnik, igaza van, ne hallgass rá...

Sosem ismerjük meg ezeket az ételeket, ha nem kóstoljuk. * Egy szendvicset választott magának, amelyben néhány szelet szalámi volt, mellette pedig saláta, paradicsom, uborka, vékony vajréteg és majonéz. * Ezt sokan fogyasztották, valószínűleg nem lehet kellemetlen az íze... * Magyarázta a húgának. Miután mind a ketten kiválasztották az ételt, a lánnyal együtt indult el a Kiválasztott asztalához. Nem volt ellenére, hogy megszólítsák, mert ő volt az egyetlen ismerős arc a teremben, ráadásul az asztal is olyan helyen volt, amely nem esett a leggyakrabban használt útvonalak középpontjába, így nyugodtan fogyaszthatták el a reggelit. *

Köszönjük, viszont neked is. * Helyet foglalt az egyik szabad széken, majd letette a tálcát maga elé az asztalra. * Még szokatlan... de ugyanakkor kellemes. * Foglalta össze kissé tömören, de nem akart tolakodó lenni, vagy sallangosan fogalmazni, mert általában otthon is kerülte. Megemelte a szendvicset, éppen harapni készült belőle, amikor kinyílt az étkező ajtaja és felbukkant Asmodai... nevető lányok gyűrűjében. *

* A hölgyek nevettek, remekül szórakoztak a démon társaságában, ragyogó tekintettel fürkészték őt. Kettő előreszaladt, hogy ők hozzanak neki reggelit, míg egy elé lépett és az inge nyakát igazította meg. *
Köszönöm, kedves... * Villantott meg felé egy mosolyt, ami miatt a lány arcára pír szökött. * Túlságosan is elkényeztettek... hát persze, hogy elkényeztettek, máris rám szoktatok. Olyan vagyok, mint egy drog. * Nevette el a végét. *
Nocsak... jó reggelt. * Köszönt könnyed intéssel Evannek és a két tollseprűnek. Éppen emiatt, Jophiel egy-egy nagyon csúnya tekintetet zsebelhetett be magának. Asmodai látta, éppen ezért megérintette az egyik lány állát. *
Nem áll jól ez a savanyú tekintet... Mosolyogj nekem. * Elengedte és ellépett mellette, helyet foglalt a kísérőivel az egyik üres asztalnál. Tökéletes kiszolgálása volt, mint valami kiskirálynak. *

*Az angyal egy pillanatra megszeppent, majd társára pillantott lassan. Meglepte, hogy habár halkan, de saját nevén szólította az emberek között, amihez hozzá társult jelenleg az érintés is. Távolról simán beleillett az egész a testvéri szeretet fogalma alá, és nem is volt messze az igazságtól. Valamilyen szinten Jophiel valóban hasonló szeretett érzett mindig is Rafael közelében. Lesütötte a szemeit. "Ami történt, megtörtént." Értette ezt a nézetet  és nem is ment ez ellen de.... nehéz volt mindent hasonlóan "egyszerűen" elfogadni. A Kubizmus inkább az egyszerűbb kategória volt, annak ellenére is, hogy sokszor néztek emiatt ferde szemmel rá. Amint Rafael elvette a kezét, felkapta a fejét egy nagyobb, mégis szolidan szép mosollyal. Rábólintott az előző szavakra.*
Úgy lesz, az alkotás szépségére fogok törekedni.

Akkor semmit lényegében... amit mi igen...
*Motyogta, majd észrevette a villanást a másik angyal szemében. Halvány mosollyal figyelte a szemének változását. Olyat látott benne, amit nagy ritkán. Elégedettséget.... ez alapot adott azoknak a kósza beszédeknek, amelyeket még Jophiel is hallott.*
Úgy látom, igazak a szóbeszédek. Valóban volt már vele dolgod.
*Előre pillantott, egy kis ideig elgondolkodott azon még amit Rafael mondott. A végére zavartan vonta össze a szemöldökét.*
Nem fogok....

Igazad van... bajunk nem lehet belőle. Igazából, nem hiszem, hogy sok olyan étellel találkozhatunk, ami kárt okozna nekünk de mégis....
A legtöbben közülünk csupán azért esznek, hogy kicsit közelebb kerüljenek az itteniekhez. *Kezdte csendesebben mialatt szétnézett a kínálat között.*
De... most valahogy éhesnek érzem magam... és ezek teljesen mások azokhoz képest, amik odafent vannak.
*Simította meg a hasát szinte észrevétlen. Azzal, hogy az erejük nagy részét biztonsági okokból elzárták, nem csak kicsit gyengébbek lettek, de úgy tűnt hatással volt rájuk a környezetük is. Ez az apró érzés is, az újdonság varázsával hatott.*

Köszönjük.*Bólintott bátyja szavai után. Helyet foglalt, a tálcát maga elé emelte. Csak egy pillanatra pillantott fel Evan felé, majd engedett meg neki egy kedves mosolyt. Az előző napi miatt felfogta, hogy Evanhoz másképp kell hozzáállni. Annak ellenére, hogy Jophiel nem akart tőle semmit, sem bajba keverni, így inkább követte Rafaelt. A mosoly után lekötötte őt az étel, csak csendesen figyelt arra, hogy Evan esetleg hozzájuk szól e. Várt, s kissé hősiesen pillantott a bátyjára, aki éppen készült megkóstolni az emberi ételt. Valóban, ebben a pillanatban gyermeki érdeklődés ült ki arcára, megcsillanó szemekkel, ahogyan egy fiatal tekint valami hősre. Jophiel minden tekintetben most úgy nézett ki, mint egy odaadó húg. Játszani sem kellett a szerepet. A figyelmét csak a hirtelen nevetgélések törték meg. Az ajtóhoz kapta reflexszerűen a fejét. A látvány meglepte, majd a lányok erénytelen viselkedése egyszerre hozta zavarba s bőszítette fel. Nem beszélve a pillantásukról! Még csak a gondolat, hogy neki köze legyen ahhoz a démonhoz is sértő volt! Arcának szépsége megmaradt csak erősebb pirosas színben illegette magát, mialatt dacos mimikát vett fel. Nem tudta, hogy most bosszúsnak érezze magát, vagy szomorúan szánja a lelkeket, akiket máris magába bolondított a démon.*
Szomorú....
*Sutyorogta az orra alatt, majd inkább beleharapott a szendvicsbe s kizárta a környezetéből a hangoskodó asztalt.
Próbált a rágásra koncentrálni, egészen addig, ameddig egy pillanatra elkerekedtek a szemei. Körbe pillantott de senkit nem látott...akihez ez illett volna. Valami erőset érzett....éppen csak egy pillanatra de az elég volt. Nem emberi...de nem is Asmodai.*
Rafael....
*Kezdte csendesen.*

Köszönöm. Majd megszokjátok, ha jól gondolom nem fél évig terveztek itt maradni, még ha az iskola a nehezek közül is való. Hamar ki lehet bukni, ha nincs meg a pontszámod. * A nevetgélésre ő is felfigyelt, majd a szőkékkel ellentétben ő halványan elmosolyodott és visszaintett Asmodainak. * Hmm? Miért lenne szomorú? * Kérdezte érdeklődve, mert nem látott a helyzetben semmi kivetnivalót. Asmodai egy "ripacs" volt, nem az első és nem is az utolsó... * Szerintem nincs rossz abban, hogy tetszik a lányoknak, végül is, az önzetlen rajongás egy elég tiszta érzelem nem? * Kérdezte, majd bekapta az utolsó falatot a reggelijéből. Dina arckifejezése megváltozott épp ezért az utolsó falat a szájában ragadt. * Baj van?

Valóban nem csak néhány hónapot terveztünk... Érdekes ez az iskola és sok mindent tanulhatunk. * A tekintetét Asmodai-ról és a lányokról ismét a húgára, majd a Kiválasztottra emelte. * Az, hogy vonzódnak hozzá, nem megvetendő, mert először a külső kelti fel az érdeklődést, utána viszont a belső ragad meg, de... ő nem az a típusú személy, aki viszonozni tudná a szeretet és tiszteletet, amit kap. Rövid távon szórakoztató tapasztalat lesz a számukra, a hosszúban viszont inkább keserű. Ma még rájuk fordítja a figyelmét, holnap egészen másokra... Nem az én feladatom megítélni ebből bármit vagy bárkit is, mindössze általános megfigyelés. * Magyarázta csendes hangon, nyugodt vonásokkal és mentesen minden indulattól vagy negatív ítélettől. *

Vonzó és charme-os... de ezek nem feltétlenül azok az értékek, amelyeket ők keresnek az embertársaikban.

* A reggelihez hozott vízért nyúlt, de megállt a mozdulatban. A kezét Dina vállára tette. * Ne aggódj, nincs semmi baj... Elnézést, csak ez a helyzet még merőben új nekünk, más közösséghez szoktunk és még gyakoroljuk a beilleszkedést. * Magyarázta talán némi zavarral. *
* Érezte, hogy valami közeledik, súly nehezedett a vállaira és a zsigerei is összeszorultak. Erős... nagyon erős. És neki nem kellett korlátoznia a hatalmát, ellenben az angyalokkal. *

* Asmodai remekül szórakozott, a beilleszkedése tökéletesre sikerült. A puszta mindennapi rutinjaival is idegesíthette, csábíthatta az angyalokat, ami neki egyszerűen tökéletes volt alapnak. Először irtózott az emberek világától, legalábbis ettől az iskolától, a furcsa teológiai szemléletektől, de megtalálta benne az élvezetet és a saját helyét is vele együtt... Legalábbis addig, amíg nem lengte őket körül az a bizonyos jelenlét. Felismerte. Milliók közül is bármikor felismerte volna... *
Vigyázz csak, Cica... Ülj arrébb egy székkel, az kelleni fog a vendégünknek. * A mosolya tenyérbemászó volt, kevesen észlelhették benne a sötét fennhangot, ami a tudat jelentett, hogy a móka a végéhez közeledik, vagy legalábbis gátat kell szabnia és elölről kezdenie mindent. *

És szeretnénk is tanulni. Nem véletlenül jöttünk el, ennyire messzire. Jó híre van az iskolának. 
*Az elszólása miatt zavartan pillantott hol a kiválasztottra, hol pedig a bátyjára. Kis idő után lesütötte a szemeit. Akaratlanul is nehezítette a saját dolgukat. Rájött, hogy jobban kell figyelnie arra, hogy hogyan reagál az emberek előtt. Régebben mikor itt volt, megszokta, hogy csak akkor látták amikor akarta, akkor értették dallamos szavait, mikor ő kívánta. Most azonban nem csak folyamatosan pillantásoknak és kommunikációnak van kitéve, de még sokkal gyengébbnek is érzi magát, mint általánosságban. Lassan pillantott fel a Kiválasztott felé miután Rafael befejezte. Jophiel csendesen tette hozzá a magáét.* A lányok felől nem megvetendő a rajongásuk...lényegében ahogyan mondtad az, míg nem szennyezik be egy tiszta érzelem. Talán megvetendő...de... 
*lassan emelte szép kék szemeit a démon és nevetgélő társasága felé. *
Ugyanezt nem érzem Ő vele szemben.

De... *Akadt a torkán a szó. A Kiválasztott felé nézett, de folyamatosan járt az agya. Ez így nem lesz jó, és ezt nagyon jól tudta. Várható volt, hogy egy erősebb démont küldenek esetlegesen a fiatal férfiért, de ne rögtön az elején. Jophiel nem számolt ezzel a lehetőséggel. A kérdésre megrázta a fejét, majd csak aprót bólintott hagyva, hogy Rafael ismételten mentse a helyzetet.*
Ahol mi éltünk eddig, sokkal .... visszafogottabbak voltak az ott élők.

*Amaimon már messziről megérezte a két gyenge angyal és Asmodai jelenlétét. Pont tökéletes időzítés arra, hogy ő is megmutatkozzon. Odaát átbeszélték a dolgokat, és végül maga a démon úgy döntött, hogy ő is megjelenik itt az emberek világában. Igaz volt azonban az is, hogy átmenetileg csak megfigyelőként szeretett volna itt lenni. Egy kicsit nehezíteni Asmodai lehetőségein és élvezni az egészet. Az angyalokat nem vélte most nehezítésnek, de ha az információi pontosak voltak, akkor nem hagyhatta őket figyelmen kívül. Éppen ezért kezdte elégé szórakoztatónak vélni az egészet.
Hamarosan nyitódott az étkező ajtaja. Egy magas, sportosan edzet, kissé fénytelen barna hajú fiatal férfi lépett be rajta. Nem tűnt elsőnek különlegesnek, de napbarnított bőrén és zöldes-barna szeme miatt jóképűnek volt titulálható. A figyelmet sokkal inkább az őt körül lengő aura vonta magára. Érezhető volt az önbizalma és határozottsága.
Éppen csak egy kis ideig torpant meg az ajtóban, míg felmérte a bent lévőket. Utána nyugodtan lépett tovább a társa felé. Az út alatt, míg elment az angyalok és a kiválasztott asztala mellett, fél szemmel sandított rájuk. Pont elkapta a lány pillantását, aki érezhetően megrezzent tőle. Fél mosollyal biccentett Rafael és a kiválasztott felé.
Csupán egy pillanatig találkozott a pillantásuk de bőven elég volt arra, hogy Jophiel megérezze a veszélyt a démonnal szemben. Megijedt attól a kegyetlenségtől ami a szemeiből kiolvashatóvá vált a számára.*

Nem tűnsz meglepetnek.
*Ült le Asmodai mellett lévő üres székre, majd egy széles vigyorral nézte meg a démon által összegyűjtött lányokat.*
Látom máris otthon kezded érezni magad.
*Azzal kinyújtotta a kezét a másik felé pont úgy, ahogyan ráparancsolt mindig is, hogy hozzon neki inni.*

Egy ripacsnak nem is az a dolga, hogy ezeket viszonozza ha valamelyik lánynak esze van, akkor keres magának mást és egy kis bolondságként gondol vissza rá.
Nem, nem a mi dolgunk ezt megítélni, nekem is csak annyi, hogy ha egy határt túllép, akkor mint kollégiumi felügyelő rászóljak és esetleg büntessek. Addig azt tesz, amit akar.
Megvetendő? * Kérdezte, ahogy Dina szavait hallgatja. * Egyáltalán nem. Azok a lányok, hülyék. Csak azt lehet kihasználni, aki hagyja magát. A macska is addig ül a kályhára, amíg meg nem égeti a hátsóját.

Visszafogottabb alatt mit értesz? Itt nem kell ilyen prűdnek lenned. * Mondta Dinára pillantva, majd Rafaelre pillantott. * Te is ennyire gátlásos vagy? * Kérdezte, majd amikor Amaimon belépett az étkezőbe és Asmodaihoz ment csak egy pillanatra nézett fel rá. Neki egy elkényeztetett, nagyképű milliomos csemete jutott az eszébe róla, így egy apró fintort vágott és megjegyezte magának, hogy egy részletesebb szabálykönyvet kell küldenie. Valahogy a kisugárzás elmaradt. 

Az italkérésre csak elmosolyodott, majd felsóhajtott. * Mindig van egy nagyobb hal...

* Amikor Amaimon elhaladt mellettük és biccentett feléjük, Rafael arca nem árult el semmit sem az érzéseivel ezzel a helyzettel és magával a démonnal kapcsolatban. Viszonozta a kimért köszönést, a végére behunyta a szemét és halványan, nyugodtan elmosolyodott. *
Érdekes tapasztalat.
* Evanre pillantott, úgy szólalt meg ismét. * Nagyon lelkiismeretesen végzed a feladatod, minden elismerésem a tiéd. * Érződött a hangján, hogy nem üres szófordulatot használ, hanem valóban dicséretnek szánta a fiú felé. *
Ebben igazad van... viszont a csalódás egy olyan érzés, amelyet mindenkinek rossz átélni. Néha talán ösztönösen is szeretnénk tőle másokat megóvni, ebből fakadnak a hasonló megnyilvánulások.

* A nekiszegezett kérdés miatt kis híján félrenyelte a vizet, amit éppen kortyolt. Aprót köhintett, megtörölte az ajkait, csak utána szólalt meg ismét. *
Nem nevezném igazán gátlásoknak, sokkal inkább egy régimódi, erőteljes erkölcsnek, ami mostanában kiveszőben van.

* Asmodai nem volt boldog. Határozottan nem volt az, főleg akkor, amikor mint valami inast küldték el. Megtartotta a tenyérbemászó mosolyát, úgy kelt fel az asztaltól. *
Addig ne hagyd, hogy unatkozzon a társaságunk, remekül indul a ma reggel. * Rákacsintott az egyik lányra, úgy ment el a pultig, hogy hozzon maguknak egy kancsó vizet és poharat az újonnan érkezettnek. *
Messziről érezni a kölnid illatát, természetes, hogy nem vagyok meglepve. * Válaszolta felnevetve. * Szóóóóval, melyik is a te szobád?


Nagyobb hal... tetszik a megfogalmazásod.

*Jophiel kicsit tartott attól, hogy esetleges figyelmetlensége miatt ismételten megnehezíti majd az elkövetkezendő dolgukat a kiválasztottal szemben, azonban amikor Evan értelmesen válaszolt neki, kékes-lilás árnyalatú szemei megrebbentek a döbbenettől, majd csillogni kezdtek. Egy pillanatra meglátta azt a fiatal és furcsa emberben, amiért őt jövendölték meg a kiválasztottnak. Egy pillanatra érezte azt az igazságot és melegséget ami valahol bizonyosan benne van..... a lepettséget átváltotta hamar a csodálat....
Habár eddig is értette a feladatukat, most szembesült vele igazán. Nem hagyhatják, hogy egy ilyen ember lelke elvesszen! Mosollyal bólintott erőt merítve ebből az érzésből.*
Ühm! Én hiszek abban,hogy lehet őszintén egymás mellett élni, akkor is, ha nem tudunk egyetérteni. Nem lehetünk mindenkivel jobban, de tarthatjuk a tisztességes távolságot. Ez talán unalmas....de amikor olyat látok, hogy valaki direkt játszik a másik érzéseivel.... kicsit feldühít? .... * Igazgatta meg pár tincsét mert tudja, hogy az embereknél azért ez....kicsit más....kicsit.* Bár tudom, hogy ez a valóságban komplexebb... 

Igazából nem a prűd a megfelelő hasonlat..... * Kezdte óvatosan, majd fél szemmel a bátyjára pillantott, amint a kiválasztott is felé fordította tovább a témát. Rafael válaszára rábólintott.* Minket máshogy neveltek. Nem vagyunk előítéletesek, de talán nehezebben tudunk alkalmazkodni a hasonló dolgokhoz.

*Érdeklődve nézett a másik asztalnál történtekre, majd vissza a saját asztalánál lévőkre. A kijelentésekre apró mosolyt engedett meg.*  "Hal" ... mi? *motyogta.*

*Amaimon élvezettel nézte, ahogy a másik távozott. Mellette az egyik lány Asmodai kérésére csicseregni kezdet.  Érdeklődött, mesélt....a szavai legtöbbje értelmetlennek tűntek. Amaimon végül rápillantott kicsit s megengedett felé egy sármos mosolyt, de nem válaszolt. Inkább csak csendben élvezte az őt amúgy is megillető figyelmet. Amint a másik démon visszaért, csak kitámasztotta az állát vigyorral.*
Valakivel ellentétben nem szeretek 3 napos büdös zokni szagot vonszolni magam után. Csodálkozom, hogy a fiatal szép hölgyek még nem menekültek el.
*A lányok lepetten néztek Asmodaira, majd mivel csak kisebb viccnek könyvelték el a dolgot elnevették magukat. Amaimon beleivott a pohárba. Jólesően kóstolgatta a vizet..... nem bor volt de....*
Az amelyik a tied. Lu úgy gondolta, hogy egy kis változás nem árt, de a többit majd később.
*Legyintett.* Már elvitettem a csomagjaim.... és meghagytam neked, hogy mikre lesznek szükségeim.

Hmmm? * Pillantott Rafaelre, nem értette elsőre, hogy miért kapott dicséretet. * Csak teszem amit kell, vannak előnyei és kötelességei. Nem kell beleképzelni semmi többet. * Mondta, majd végzett a reggelijével. * Igen, csalódás, de az emberek már csak ilyenek. hiszékenyek, becsaphatóak és mások kárán nagyon kevésbé a saját kárukból viszont tanulnak. Legalább is a legtöbb esetben. Néha az tesz a legtöbbet valakiért, aki hagyja, hogy kicsit kellemetlen helyzetbe kerüljön. * Mondta, majd Dianára pillantott... és megeresztett egy cseppet a homloka szélén. Nem értette a helyzetet és, hogy miért néz így rá a lány. Talán egy kicsit ijesztőnek is találta ezt a fajta pillantást, így fészkelődött egy kicsit ültében, majd kicsit lenyugodott, amikor a lány beszélni kezdett. * Ez mindenben és mindenhol komplexebb, viszont nem hiszem, hogy bármelyikünknek is van joga egy másik ember felett ilyen téren ítélkezni. Ez két ember magánügye és saját döntése. Igen, hal... * Befejezte a reggelit, majd összepakolt a tálcán, hogy elvigye mosogatni. * Őhm... Kösz a reggelihez a társaságot, megyek, mert órám lesz, meg az új fiúnak is be kell mutatkoznom. Sziasztok... * Felállt az asztaltól, majd még biccentett egyet. Gyorsan elpakolt maga után, majd az első útja az elkényeztetettnek tűnő sráchoz ment összeszedve magát. Nem szeretett társaságba járni és emberekkel ismerkedni, vagy beszélni, de néha muszáj volt... * Sziasztok... * Köszönt, majd az újonc felé fordult és kezet nyújtott kézfogásra. * Evan James Howell vagyok, HÖK-ös képviselő, ha kell valami jelezd. Új vagy igaz? Azt hiszem említettek valamit rólad korábban, hogy jössz. A kezdő információkat megkaptad? Szabálykönyv, házirend, órarend, belépőkártyák...

* Észrevette a változást Jophiel kisugárzásában, habár valószínűleg épp a származásuk miatt érzékelte, és mert olyan régóta ismerte őt. Néha úgy gondolta, hogy a lányban még ott van minden tisztaság és ártatlan szikra, amelynek egy részét ő annak idején elveszítette, és amely majdnem a saját bukását okozta. Ő erős volt, nem pedig a talpai alól a mélységbe omló talaj érzete tette azzá.
Kis híján igazat adott Lucifernek... de végül rádöbbent, az egykor ragyogó angyal legnagyobb húzása az volt, hogy sokakkal elhitette: ő az áldozat. Rafael már tudta, ez másként volt. Lucifer sosem volt áldozat, legfeljebb a saját tévképzeteié, amelyeket a gonosz idézett elő benne. Engedett a csábításnak, a suttogásnak. *


A kellemetlen helyzetnek is vannak... fokozatai. Nem mindegy, hogy csak édes hazugságokat súg a füledbe, vagy végül mások előtt hangosan nevet rajtad, mert a csapdájába estél. Az emberek szabad akaratot kaptak, hogy meghozhassák a döntéseiket, de néha nem árt egy kis útmutatás nekik. Ezt értsd egy diszkrét jelnek, amely sok esetben inkább közvetett, mint sem közvetlen. A virágok kipattanó bimbója vagy a nap ragyogása akár. * Elmosolyodott, behunyta a szemét, úgy folytatta. * 
Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalót,
S tartsd tenyeredben a végtelent.


Lásd a világot egy homokszemben,
A mennyországot kis világban,
Őrizd a végtelent két kezedben,
Az örökkévalót egy órában...


* Ahogy Evan végzett a reggelivel, apró biccentéssel köszönte meg a társaságot. * 
Mi köszönjük... és további szép napot. * Búcsúzott el tőle. *


A hallal kapcsolatban csak aprót bólintott, a szemében csillanó szikra sok mindent elmondott helyette, amikor Jophielre pillantott. *

* A megjegyzés miatt felvonta a szemöldökét, vonzó mosoly mögé rejtette a pillantást, amely kész volt ölni. * 
Nem tehetek róla, hogy a szobatársam igénytelen... valószínűleg azt érzed, hogy elment mellettünk korábban. A társaságom sokkal jobbat érdemel annál, mint ápolatlanul mutatkozni előttük. * Hajolt meg finoman a hölgyek felé, nevetéssel lezárva a mondandóját. * 
Hmm? Személyesen? Nocsak... Legalább megszabadulok attól a kellemetlen frátertől... * És kaptam helyette egy másikat... éljen. * 
Néha úgy érzem, egy személyben vagyok az idegenvezetőd és a bébiszittered... Bár meg kell hagyni, nem sokan mondhatják ezt el magukról.

* Helyet foglalt kényelmesen az egyik széken, két lány óvatosan közelebb csúszott hozzá. Észrevette őket, de úgy tett, mint aki semmit sem látott belőle. Játszott velük, és nagyon is élvezte ezt a fajta játékot. *
* Evan otthagyta a két tollseprűt, feléjük tartott. Még egy gonddal kevesebb volt a nyakán, Amaimon legalább megismerhette személyesen is a célpontjukat, aki miatt ennyien kényszerültek a nevetséges iskola falai közé. *
Üdv... * Köszönt neki egy intéssel. *

- Mondjuk úgy, hogy szükségem gardedámra s jelenleg bem is tervezek nagy dolgot. Élvezni az iskolás napokat, megismerkedni az itteniekkel.
*Zöldes szemét az Asmodai mellett ülò diáklányra emelte aki megrezzent. Mintha átláttak volna rajta, zavartan húzodott közelebb Asmodaihoz. Amaimon ezután kitámasztotta az állát míg körbejárta a pillantását a termen ismételten. Csak mint megfigyelő. Emlékeztette magát a dolgára az első napokban. Mikor Evan feléjük tartott s Asmodai fél szavakból el is magyarázta, hogy Ő az, akire figyelniük kell, mosoly jelent meg napbarnított arcán.*
- Howell.... Örvendek! Damon Bolton. Jó látni valakit az iskolai elítből. Természetesen már mindent megkaptam és egy személyes eligazítás részese is lehettem. Annyi miatt érdeklődnék csak ha már így az utamba sodórt az nap, hogy a sport klubokat merre s mikor találom. Nem igen kaptam még rá választ.
*A beszélgetés alatt szándékosan ignorálta Asmodait. Nem akart feltünést Evan elött. Végül mégis a tollasok felé pillantott, mosollyal bökött arra s azzal Evanra nézett vissza.*
- Mintha már láttam volna őket már valahol. Régi tanulók?

*Jophiel lesütötte mosollyal a szemeit amikor a "testvérét" hallgatta. Az elszavalt idézet megmosolyogtatta. Alig voltak az emberek között mégis valahol hiányolta az otthonát. Itt olyan gyengének érezte magát..... mikor Evan elköszönt intett felé s összenezett Rafaellel.*
- Úgy érzem a halas trükköt még elszeretnéd sütni.
*Figyelte ahogyan Evan átmegy a másik asztalhoz. Jophiel bekapott még egy falatott, kellemetlenül lehajtva a fejét.*
- Nem tetszik, hogy többen vannak.... *suttogta* erősek. Evan fénye is zavarran rezonál miattuk.

Semmi közöm az elithez, szimpla munkáról van szó. * Jegyezte meg, mielőtt az újfiú valami furcsát mondana megint. * Külön sportklub nincs, ha erőnléti, vagy kardioedzést szeretnél, akkor a közösségi edzőtermet tudod használni, ami ebben az épületben lent van a földszint A7-es terme. Elég sok a külön kondigép és van 10 futópad is. Ha futni szeretnél, akkor kezdőként ne a jobb oldali hárommal kezdj, mert nem a megszokott a futófelület és meg kell szokni. A többi gép teljesen hétköznapi.
* Rafael és Diana felé pillantott, majd visszanézett Damonra. * Ha kíváncsi vagy rájuk, akkor kérdezd meg magad. Csak köszönni jöttem. További jó reggelizést, kérlek minél előbb tanulmányozd át a szabályzatot. Szigorúan van véve és senkinek sem jó az, ha eltiltják az órákról, vagy kicsapják. Sziasztok * Mondta biccentve, majd otthagyta őket, hogy a szobájába menjen a könyveiért és beüljön órára. *