Uta no Prince-sama (Nyitott)

/Egy kicsit belekontárkodok és előrevontatom a másik szálat is. Bocsi miatta, csak talán így könnyebb lesz folytatni./

* Ahogy mindannyian befejezték a vacsorát és leadták a tálcákat, a két fiú elindul Nanamival a kollégium felé. Jó éjszakát kívánva búcsúznak el tőle, majd egyenesen a saját szobájukba indulnak. Út közben mind a ketten hallgatnak, nem is igazán néznek egymás felé. Míg Hijirikawa vonásai a szokásos komolyságot tükrözik, addig Ren mosolyog. A szokásos esti teendők után aludni térnek, hogy másnap "frissen" kezdhessék a napot, már amennyire Ren lelkesedik a korai időpontért. Talán egyetlen dolog változott... a közös feladat Nanamival. Elénekelheti a dalt, amit a lány ír... habár nem egyedül, de elénekelheti, ezt tartja leginkább szem előtt. Még néhány percig a plafont figyeli, végül behunyja a szemét és lassan elnyomja az álom. *

* Másnap reggel némi késéssel kel fel, legalábbis a szobatársa szerint. Az órák kezdete előtt néhány perccel hagyja maga mögött a szobát, és indul el a folyosón. A kollégium kapujánál pillantja meg Ittokit, messziről int neki. * Tegnap sokáig elvoltál... gondolom beszélgetettek Ichivel. * Mintha halkan felsóhajtana. * Most van néhány percünk, szeretnék valamit tisztázni a tegnapival kapcsolatban. A Bárányka túl sokat aggódik... kijár neki, ha egy kicsit könnyedebb a légkör. Ő így csilloghat igazán... Mivel kénytelenek vagyunk csapatban dolgozni, így úgy gondoltam, hogy felesleges lenne privát meglepetésként elkönyvelnem mindent... Nagyobb örömöt okoz neki, ha többen gondolnak rá, nem pedig egymást ássuk alá... Ennyire egyszerű az egész.


* Naoya még néhány szót vált a szobatársával, majd ő is aludni tér. Reggel még éppen időben kel fel, komótos tempóban elkészül és elindul a terem felé, ahol az első órájuk lesz. A folyosón kikerüli a beszélgető Ittokit és Jingujit, csak egy kurta biccentéssel köszön nekik. Amikor maga mögött hagyta a kollégiumot, egy fiú rohan oda hozzá. *
Makishima-san! Az igazgató hívat!
Köszönöm, megyek... * Mondja neki. Szórakozottan megigazítja a szerencsét hozó ékszert a ruhája gallérján és elindul az iroda felé. Odabent nem csak Shining Saotomét találja, hanem egy számára ismerős alakot is, egy fényképészt, aki éppen egy fotósorozatra készül kölcsönkérni a belépő fiút*
Elnézést... * Nyit be a terembe. Egy ideig némán hallgatja a társalgást, végül csendesen közbeszól. * Egy fontos feladaton dolgozom... ha emellett is megfelel, és az igazgató úr beleegyezik, akkor elfogadom a lehetőséget...


* A diskurzus még folytatódik, majd végül Naoya sietve indul el az osztályterem felé. Épp csak beslisszol a tanár előtt. *

/ Ugyan :DSemmi~ /

*Ittoki nem kelt túl korán, de most azért legalább annyira időben ,hogy ne késsen. Most reggel sem volt Tokiya a helyén..... így megvakarta a tarkóját. Hamar elkészült s egy hatalmas ásítással ment a folyosón. Most előre ellenőrizte azt ,hogy a kártyája nála legyen. Nem akarta megint azt ,mint előző este. Éppen elért a kolesz kapujához, mikor össze találkozott Rennel, s lepetten pillantott rá. Úgy tűnt ,most komolyabb kicsit.*
Ohayo... *ásított ,majd élénkebben pillantott rá, sőt. Zavart vigyorral vakarta meg a tarkóját.*
Jahm.... nem találtam meg a kártyám sokáig, és kaptam tőle pudingot!
Ahm ?
*Nézett rá érdeklődve. Kicsit nem értette a dolgokat ,mialatt hallgatta összevonta többször a szemöldökét. Nem tudta ,hogy tényleg erről van szó. Végül felnevetett és bólintott, majd kezet nyújtott.*
Rendben... akkor legyen így! Figyelni fogok! Bár nem tudom pontosan mire.. de figyelni fogok!
Na....de akkor ebédkor... igaz? Nem tudom mi lesz Tokiya-val... megint nem volt reggel otthon..... *csüggedten pillantott rá.*


Órák előtt megint kint ült a tónál és egy papírra irkált. Az este... mintha valami változást érzett volna. Bár még félt... de várta a délutánt... Szerette volna ha tudnak dolgozni. Ahogyan az estére gondolt... halkan dúdolt pár sort... csak dallamot, de amint érdekesnek találta leírta. Örült annak ,hogy tudott dolgozni. Majd hirtelen kapta fel a fejét. Zajokat hallott, és rájött elnézte az időt. Gyorsan pakolt össze ,majd futni kezdett. Kerülgetve a dolgokat, hogy ne késsen el az órájáról. Világos kék haja két copfban hullott fel-alá a mozdulatok alatt. Kicsit lihegve ment be a kapun ,majd futott a folyosón.*
Gomene.. gomene!
* Már éppen kanyarodni akart amikor nekiütközött valakinek. A papírok széthullottak.*
Gomene!
- Gomenasai!
*Azzal egymásra néztek ,majd zavart mosollyal kaptak fel egy-egy papírt s elrakva mentek tovább. Hanami még vissza pillantott a lány után. Kedves mosollyal nézte ahogyan megy.*

* Látja, hogy a vörös hajú srác nem teljesen érti a helyzetet... sőt... de aztán rájön, hogy mi a probléma. Halkan felnevet rajta, majd vállon veregeti. * Bocs... hideg vízzel ébredtem, más fordulaton pörgök. A tegnapival kapcsolatban értettem a dolgot, a kis ház a gyakorlásra és a virágok. Egy hölggyel tudni kell finoman bánni... róla pedig messziről sikít, hogy valami aggasztja. Lehet, hogy csak Ichi... lehet, hogy valami más... de a mi feladatunk, hogy eltereljük róla a figyelmét. Nem fogja kimondani, ahhoz túl csendes és félénk... * Kezet fog a sráccal. * Azért szépen belementél tegnap a játékba, majdnem elhittem, hogy tudod miről van szó. * Nevet fel ismételten. *

* Tokiya említésére enyhén ráncolja a szemöldökét, és komolyabban néz. * Nem tudom, hogy mit forgat a fejében... de így nem lesz jó. Ha túl sokat vállal, akkor nem lesz ideje próbákra és a gyakorlásra... mi pedig nem írhatjuk meg helyette a részét. Így is kevés az időnk... 

* Közben azért elindul előre, mert nem túl sok idejük maradt a csengetésig. * Ebédnél találkozunk... és valószínűleg később délután is, ha nem szól közbe egyikünk plusz feladata sem.

Igen..igen azt észrevettem ,hogy pörögsz. Én is fogok... csak még előtte ennem kell valamit... meg.. lehet iszok egy teát...
*Azzal csak figyelte ahogyan beszélt. Rábólintott egy kicsit elhúzva a száját, s megvakarta a tarkóját zavartan.*
Igen... én is észrevettem... és nem szeretnék neki bajt....
Ühm...ühm... igen, én is így hiszem.
*Húzta el picit a száját csüggedten. Nézte ahogyan a számára idegen fiú elmegy mellettük, látta ,hogy intett Rennek, így úgy vélte ő biztosan ismeri. Vissza pillantott a másikra amint az kinevette. Zavart vigyorral pillantott rá.*
Nem.. mintha nem teljesen érteném... csupán úgy véltem, jobb lenne ha mindketten kivennénk a munka részét Haruka mellett,s nem csak te...
*Fonta karba kezeit, parányi zavarral ,majd inkább elvigyorodott.*

*Szomorúbban pillant a másikra.*
Persze megértem...de nem hiszem ,hogy cserben hagyna minket. Hiszen az igazgató nem véletlenül osztotta be hozzánk... meg ez,.. nem csak nekünk, de Nanaminak sem lenne kellemes.
Ahh... majd akkor.

*Mosollyal intett neki miután elváltak még, majd vissza fordult és a saját terme felé ment. Amint be ért sietve foglalt helyet mielőtt bejöhetett volna Ringo-chan. Látta Nanamit s mosollyal intett neki. A lány kedvesen intett vissza. Érdeklődve gondolkodott el a mai napon, kitámasztva a fejét mialatt egy kék hajú lány lépett a terembe s nem messze tőle ült le csendesen.*

* Miután elváltak, Ren is a terembe indul, hogy elfoglalja a helyét. Nem siet, így is időben odaér és helyet foglal. Még utána is érkeznek be diákok, többek között az a szőke hajú srác is, aki korábban köszönt nekik a folyosón. Utolsónak Syo fut be, aki bőszen morogva igyekszik leműteni néhány eper, illetve Piyo-chan mintájú felvarrót az egyenruhája gallérjáról. *
Natsukiii... ezt még megkeserülöööööd... * Fortyogja és lehuppan a helyére. *

* Csak ezután lép be Hyuga-sensei. * Jó reggelt mindenkinek... Jinguji, órák után a feladatra kijelölt csapatoddal menjetek az igazgató irodájába. A mai hiányzók... * Nem marad idő kérdésre, vagy visszakozásra, a tanár már tovább is lépett a következő pont felé, majd elkezdődik az óra. *


* Az A osztályosok terméhez nem sokkal a csengő után érkezik meg a derűs jókedvvel megáldott tanerő. A hosszú loknik csillogva lobognak belőle, miközben a tanáriasztalhoz indul. * Ohayoppu! * Köszön nekik mosolyogva. * Ah, mielőtt elfelejtem. Nanami-chan és Ittoki-kun, órák után az igazgató úr vár titeket. Nem mondta, hogy miért akar veletek ennyire sürgősen beszélni... de biztosan köze van a feladatokhoz. Remélem nem tettetek rossz fát a tűzre... * Int nemet a mutatóujjával félig játékosan, félig dorgálóan. *

*Ittoki hirtelen kapta fel a fejét amikor Tsukimiya-sensei szólt nekik. Tudtával nem csináltak semmit... hirtelen pillantott hátra s látta Harukán ,hogy zavartan pillantott ő is előre. Megrázta a fejét a srác, persze, hiszen a lány nem tehetett semmit sem, ami miatt az igazgató hívhatná őket. Sóhajtott kicsit s csüggedten pillantott a tanárnő (úrra XD). Mjd hátradőlt, míg nem kezdödött el rendesen az óra. Észrevette fél szemmel ,hogy erre nem csak ő értetlenkedett, de Hijirikawa és Natsuki is lassan pillantott rá ,majd a lányra. Így hirtelen míg a sensei nem figyelt, egy vigyort engedett meg feléjük.*
Nincs semmi gond!
- Bizonyosan, csak valami meg beszélni való van veletek!
- De mi? Nem szokott ok nélkül külön behívni senkit. *Komolyodott el, de erre Ittoki sóhajtott.*
- Ne mond ezt... még a végén megijeszted Nanamit!
- ....eszemben se lenne...* azzal észrevette ,hogy a kék hajú lány őket nézte. Rápillantott kimérten... komolyan. Mire az megszeppenve pillantott el.*


*Haruka értetlenül bólintott ,majd lassan mosolyodott el. Bizonyára nem volt semmi gond.. legalábbis velük nem.
Eszébe jutott azonnal Ichinose-san, de igyekezett megrázva a fejét nem erre gondolni. Hiszen mindennek oka van... az igazgató biztosan nem véletlenül hívja őket be. Előre nézett hosszan ,végül türelmesen de dolgozni kezdett. Mialatt jegyzetelt észre sem vette ,hogy a fiúk őt nézték. Szorgalmas volt, és igyekezett nem aggódni annyit.*


*Elkapta a fejét, amint észrevette Hijirikawa tekintetét. Egy pillanatra megszeppent, pedig nem azért maradt ott a szeme. Sóhajtott, félt így nem fogja tudni megkérdezni azt...amit Makishima-santól már megkérdezett.*

* Rin-chan a magával hozott papírt nézi, amin a hirdetnivalók sorakoznak. * Hmm, ahogy elnézem nem csak titeket hívat... Jinguji Rent is az S osztályból. Talán a csapatotokkal kapcsolatban akar megbeszélni valamit. * Megkocogtatja a mutatóujjával az állát. * Mostanában nagyon titokzatos, szóval vigyázzatok vele. * Halkan felsóhajt, majd a következő fontos dologra tér át. * Osztály, figyelem! Ma ebédszünet végéig adjátok le a jelentkezéseteket a feladatokra, hogy elkezdhessük szervezni a programokat! Holnaptól indulnak majd a plusz munkák, az időpontok kint lesznek a bejáratnál a hirdetőtáblán, de még órán is elmondom majd...

* Amikor a fontos információk végére ér, kezdődik is az óra. Lelkesen magyaráz és csak egyszer koppint hangosabban az asztalra, mert a hátsósorban ülők látványosan elkalandoznak. Nem ad sok házifeladatot, tudja, hogy a diákoknak éppen elég a nyílt napra készülniük. *

* Az S osztályban is hasonlóan telik az idő, így hamar elérkezik az ebédszünet. Ren lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy Tokiya nem jött be az órákra, majd Syo mellett haladva indul el az ebédlő felé. Az alacsony fiú még menet közben is az  utolsó szamócát cibálja a gallérján, a többit már sikeresen leműtötte a szünetekben. *

* Ahogy haladnak a folyosón, több lány is felsikít, mire Ren csak int nekik vagy éppen rájuk kacsint. A kérdés, hogy milyen programot választott, szinte már általános, de a válasz alól bravúrosan tér ki. A legtöbb lány észre sem veszi, hogy nem kapott többet egy-egy bóknál. *

* Az ebédlőben, miután magukhoz vették a tálcát, keresni kezdik az ismerősöket. Amikor megpillantják őket, Syo már messziről integet és el is indulnak feléjük. *

* Naoya látszólag figyelmesen üli végig az órákat, de az ebédszünet előttit már nagyon unja. A füzetoldal lassan megtelik a skicceivel, ami miatt persze úgy tűnik, mintha nagyon szorgalmasan és rendületlenül jegyzetelne. A csengőt messiásként várja, az elsők között robog ki és veszi az irányt az ebédlő felé. *

* Az ételt gondosan összeválogatja, habár még így is az édesebb ízek dominálnak benne. Leül az egyik üres asztalhoz, pár másodpercig szórakozottan babrál a kabalájával, majd enni kezd. Nincs túl messze a Hijirikawa-féle társaságtól, félig meddig hallja a beszélgetésüket. Azt próbálja kipuhatolni, hogy a csapattársa mit szerethet, de nem jár túl sok sikerrel: a fiú hangját alig hallani. *

*Ahogyan Rin-chan folytatja Hijirakawa és Shinomiya is összenéznek Ittoki felé, aki ekkor már kezdi sejteni a dolgot. Mégsem enged a mosolyából, legalábbis addig amíg figyelik. Fél szemmel, amint elült a hírek dolga, Nanami felé pillant. Nagyobb változást nem lát rajta... habár sejti, talán azt gondolhatja ,mint ő maga.
A külön feladatoknál elkalandozik, így amikor visszatér a figyelme, gyorsabban kell bepótolnia írásban azt, amit eddig kihagyott, mégis, türelmesen és koncentrálva teszi meg. A többi óra így telik leginkább el.*


*Nanami csendesen üli végig az órákat. Figyeli amint az egyik osztálytársa egy zenét kezd el játszani, mivel ezzel mutat be valamit Tsukimiya-sensei. A ceruzát fogva gondolkodik el, már csak a hangok sejtelmes és kellemes hangzása folytán is, de valamiért nem jut messzebb. Végig az van a fejében ,hogy mit akarhat tőlük az igazgató. Az első szünetben oda toppant mellé Shibuya-san, beszélgettek ,kicsit nevetett mely úgy tűnt egy kis időre feledteti vele a dolgokat. Aztán rábólintott, s az órák végére jelentkeztek a díszítésre.*

* Az ebédlő felet a nagy társaság már megszokottan haladt. Úgy tűnt ,hogy Ittoki igyekszik elterelni mindenkinek a figyelmét az előttük álló napról. Halk nevetés foszlányok is jelentkeznek.*
- Majd meglátjátok. Biztos vagyok ,hogy Syo-chan nagyon örült az ajándékomnak!
- Miért.. mit csináltál Natsuki?
- Nagyon aranyos dolgokat, majd meglátjátok!
*Nevetett kicsit fel ,mire Hijirikawa halkan sóhajtott, Ittoki meg egy kedves mosollyal nézett össze a másik két lánnyal. amint Beértek , mindannyian elhozták az ebédjüket, s a szokásos, üres asztalt foglalták el. Úgy tűnt ,hogy az S osztály még nem ért ide. Amint leültek, hirtelen pattant fel Natsuki, az integető Syo miatt. Nagy mosollyal nézte ,majd az lelankadt. Csüggedten pillantott az érkezőkre.*
- Syo-chan... hol vannak a díszek? Elhagytad ? Nem ba ,majd csinálok holnapra megint neked! *Újra mosolygott.*
*Ittoki mosollyal üdvözölte őket ,ahogyan Tomo-chan is, Nanami meg kedvesen biccentett.*
- Gondolom akkor innen máris mentek az igazgatóhoz.
*Kérdezte meg komolyabban Masato. Ittoki rápillantott most Renre. Míg Nanami maga elé pillantott  kedvesebben. Sejtette miről lehet szó, de terelte a témát... Rájuk pillantott mosollyal kedvesen.*
- Talán a kis házról van szó!
- Házról ?!

*Hanami amint megérkezett az ebédlőbe, beszélgetett a barátaival kicsit, majd azok tovább is álltak. Éppen külön ettek, meg amúgy is volt még dolguk. Lassan pillantott szét ,mialatt tálcával kikérte az ebédjét. Nem válogatott, de olyanokat választott amiket leginkább szeretett. Mialatt vissza fele ment Naoyat, mire egy mosollyal indult meg, majd fél úton megtorpant, hogy egyáltalán oda mehet e, hiszen nem akarja zavarni. Észreveszi ,hogy a srác őt nem vette észre, másokra pillant. Ő is átnéz arra s észre veszi a már ismerős társaságot, legalábbis annak egyik felét s ott a harmadik csapattársukat. Bár lábai megremegnek, hirtelen szerezz annyi erőt ,hogy oda sétáljon. Amint a beszélgetés egy picit lankadt, akkor szólalt meg, habár még így sem volt túl hangos.*
- Sumimasen.... a zavarásért.... Hijirikawa-san... kérdezhetek valamit ? *hajolt meg, ami kicsit vicces volt ,hogy közben előre tolta a tálcáját, tartva. A kisebb társaság egy része lepetten nézett az idegen lányra. Nanami felismerte ,hogy ő vele ütközött össze. Lassan pillantott át Hijirakawa-ra.
Közben Tomo-chan elmosolyodott összecsapva a kezeit.*
- Hanami-chan! Ülj csak ide közénk!
- Iie.. Iie! *Vágta rá azonnal, kihúzva magát.* Csak..szeretnék kérdezni valamit.

* Syo öröme csettintésre illan el, ahogy meghallja Natsuki kérdését. Ha a kalapja nem takarná, tökéletesen látszódna a kidagadó ér a halántékán, miközben fenyegetően emeli a tálcáját. * Ne merd! Eszedbe se jusson! Nem szeretem a szamócát! * Fakad ki, habár ennek oka nem éppen a szamóca... sokkal inkább a temérdek felvarró, amivel egész nap ádáz harcot vívott. Az igazgató említésére már ő is kíváncsibb tekintettel néz, lehuppan a többiekhez. * Akkor ti is hallottátok a dolgot... kíváncsi vagyok, miért lehet... * A szemei elkerekednek és csatlakozik a többiek egyöntetű kérdéséhez. *

* Syo után Ren is odalép az asztalhoz, a Nanamihoz legközelebbi helyet foglalja el két igen nyomós okból: közelebb akar lenni a lányhoz... és mellesleg élvezettel nézi Hijirikawa grimaszát, amit leginkább a citromba harapás pillanatához tudna hasonlítani. * Valószínűleg majd az ebéd után... nem hiszem, hogy túlságosan kapkodnunk kellene miatta, tekintve, hogy ráértek vele eddig a szünetig... * A meglepett kérdések hallatán enyhén oldalra biccenti a fejét. * Hmm? Csak megtaláltuk a tökéletes helyet a gyakorlásra... * Úgy fest, hogy elgondolkozik, a tekintetére is kiül, miközben megérinti az állát. Ez a mozdulata a háttérből sikítást von maga után. *

Nem hiszem, hogy köze lenne hozzá... de hamarosan kiderül, nem igaz? Felesleges lenne addig rágódnunk rajta. Rin-chan nem mondott nektek semmit? Hyuga-sensei gyorsan kitért a téma alól...

* Ekkor lép oda hozzájuk Hanami, aki szemmel láthatóan kissé idegesebb. A beszélgetés elhal, a helyét kíváncsiság veszi át. * Aokaze-san... * Masato kimért biccentéssel közöl neki, míg Ren részéről a lány egy csábító mosollyal találhatja szemben magát. Sok minden lepereg a fejekben a kérdés eredetét illetően, talán innen ered az a minimális hezitálás, amivel a fiú válaszol. * Csak a kérdések vihetnek előre, ha meg akarunk tudni valamit.
Ez Hijirikawáról fordítva annyit tesz, hogy kérdezz nyugodtan, Lady. Csak túl begyöpesedett ahhoz, hogy normálisan válaszoljon. * Ezzel be is zsebel magának egy szúrós pillantást. *

* A szomszédos asztalnál Naoya is félig a többiek felé fordul, nem gondolta volna, hogy Hanami odamegy majd Hijirikawához... végülis érhető. Mindenképpen szükségük lesz hozzá, ha meg akarják csinálni a feladatot. Ekkor újból feltárul az ebédlő ajtaja, a fényképész lép be rajta, akivel korábban találkozott az igazgatónál. Messziről integet neki. * Naoya-kun! Ha végeztél az ebéddel, akkor siess! * Kiált oda. Az említett fiú még gyorsan megeszi az utolsó falatokat és siet is tovább. Egy kimértebb mosollyal az arcán még int a csapattársaknak. *

- Ahh... pedig olyan aranyos és finom Syo-chan!
*Biggyesztette le az ajkát Natsuki ,majd lassan ő is a többiekre pillantott. A kérdésben benne volt, mert ő sem teljesen értette a dolgot. Habár ahogyan a magyarázat elkészült hozzá, leült és enni kezdett. Csupa édeset, amit szeretett. *
- Iie. Ringo-chan semmit nem mondott a teremben ezzel kapcsolatban.
*Csak akkor pillantott fel amikor a másik lány is odalépett. Elmosolyodott felé.*
- Hanami-chan~ Ülj csak le.
*Mosolyodott el felé, de a válasz ismételten egy gyors, "iie, iie " volt.*

*Nanami halvány mosollyal pillantott a fiúkra. Nagyon hálás volt amiért aggódtak miatta, de nem kellet volna. Ő tudta miről lehet szó, bár inkább nem szeretett volna erre gondolni. Azért remélte , hogy Ichinose-san képes lesz helyt állni ebben. Elmosolyodott ahogyan látta a többieket. Végül is...annyira fontosak lettek neki így... mindegyiküknek hálás volt. Megrázta a fejét, míg Ittoki válaszolt helyeselve.*
Így volt.. jól mondja Natsuki! Ringo-chan nem mondott igazán semmit....csak ,hogy megtudjuk majd. És valószínűleg a csapattal van valami.


*Ittoki is érdeklődve emelte fel a pillantását amint a lány megérkezett. Masato és Ren válaszánál halkan felnevetett, de széles, aranyos mosollyal ,mialatt Natsuki csak magában kuncogott a dolgon. Ismételten bólintott Ittoki.*
Pontosan, nem hiszem ,hogy félned kellene Hijirikawatól!
- Hai! *pillantott rájuk a lány s zavartan nézet szét a barátságos csoporton. így inkább lepillantott, maga elé a tálcájára.* Ano.... Tegnap beszélgettünk Makishima-sannal  feladat miat...
*Kezdte zavartan Hanami, mire a többiek hátul összenéztek. Végül Ittoki halkan felnevetett s megveregette Hijirikawa vállát ,majd úgy nézett Hanami felé. A lány összerezzent a sok mosolygó arctól.*
- Ano....csak... szeretném megkérdezni ,hogy... milyen zenét szeret leginkább Hijirikawa-san énekelni!
*Hajtotta le a fejét s gyorsan hadarta el. Ittoki meglepődött egy pillanatra majd kedvesen elmosolyodott. Natsuki hirtelen tolta el Ittokit.*
- De aranyooos ~
- Na fiúk elég legyen! *szólalt hirtelen fel erélyesebben Tomochika.*
*Hanami zavartan pillantott oldalra s ekkor vette észre ,hogy Nao elmegy. Aprót intett neki....nem értette ,hova mehet....*

Egyáltalán nem az! * Vágja oda Syo, miközben karba teszi a kezét, ezzel is tiltakozva. Amikor a lány odalép hozzájuk, megtörik a dacos ellenállás, inkább kíváncsivá válik a pillantása. Megigazítja a kalapját, közben egy vigyorral üdvözli. Inkább a háttérben marad, nem sokat mindent tudna hozzáfűzni a társalgáshoz. *

* Ren arcáról érdeklődés tükröződik, mellette pedig egyfajta charme-os gyengédség, amivel a nők többségét kezeli. Készen áll arra, hogy rövid távon mentse a helyzetet, ha a komor szobatárs esetleg túlságosan megnehezítené a félénk hölgy dolgát. *

* Hijirikawa nem egészen erre a kérdésre számított a tálalásból ítélve, de ezt a meglepetést nem mutatja ki. Pár pillanatra behunyja a szemét, elgondolkozik a válaszon. A hallgatása talán kissé hosszúra nyúlik, mert Ren már nyitná a száját egy újabb kommentárra, de végül mégis megelőzi őt. * Minden zene zene, így a kérdés helytelen...
Pontosan tudod, hogy mire értette, megtanulhatnál finomabban bánni a hölgyekkel.
Téged nem kérdeztek, Jinguji.
Összetöröd a szívem... * Közli némi rájátszott drámaisággal. *
Visszatérve a kérdésedre, Hanami-san... Olyan dallamokat éneklek el, amelyeknek van valódi jelentésük, nem csak a felszínt súrolják. Az olyasmik, amelyek őrzik a kultúránk egy darabját... * Miközben beszél, a vonásai teljesen nyugodtak; akárcsak egy szamuráj. *

*Csendben figyelték ,hogy Hanami végül mit kérdezett  ezután mindenki tekintette a válasz miatt Hijirikawa-ra terelődött. Mivel ő elégé elhúzta ezt, Ittoki zavartan mosolyodott el, s talán már ő is csatlakozott volna a segítők részéről, akár csak Ren ,mikor végre a kérdezett is megszólalt.
Tomochika zavartan fogta meg a fejét, míg a többieknél a válasz egészen más-más reakciókat váltott ki.
Hanami elégé zavarban érezte magát amint Hijirikawa elkezdte kioktatni, illetve a kérdést helyesebb besorolásba vinni s úgy érezte menten elsüllyed szégyenében, ám aztán lassan rápillantott s megkapta a választ. Meglepödött s fehéres arcán halvány pír jelent meg, majd halkan kuncogni kezdett.*
Ahm... mi történt Hanami-chan ?
Makishima-sannal pont ezt beszéltük....hogy Hijirikawa-san sokszor olyan ,mint egy szamuráj, így biztosan sokkal jobban preferálja a tradicionális ritmusú számokat...
*Kedvesen ,nagy mosollyal nézett fel, még mindig halkan kuncogva. A többiek ezen meglepődtek. Natsuki rácsapott Hijirikawa vállára ,minthogy ez igaz, míg Tomochika és Haruka kedvesen nézett össze. Ittoki felnevetett.*
Nah.. nem is kaptál olyan rossz csapatott Masato!

*Aztán kicsit zavartan, halvány mosollyal nézett maga elé a lány s tartotta még mindig a tálcát.*
Nem mellesleg Hijirikawa-san.... A zene, az nem mindig zene. Nem elég pontos a kifejezés, ezért tárjuk különböző műfajok mögé. Hiszen lehet hasonló ritmusa egy tradicionális és egy pörgősebb vagy modern Dup Step-nek is. De abban mindenképp egyet értek Hijirikawa-sannal ,hogy a különböző műfajú zenéknél, mindegyiknél az a legfontosabb ,hogy mit mondanak el...milyen érzést közvetítenek mások felé.
*Ittoki csak nézett. A negyedénél lemaradt így zavart mosollyal vakarta meg a tarkóját. Tomochika felsóhajtott mosollyal s kitárta a kezeit.*
Úgy tűnik felvették a kesztyűt Hijrikawa.
Iie! Iie!
*Ijedt meg Hanami.*

* Miközben a szobatársát hallgatja, Ren lemondóan felsóhajt. * Sosem fogom megélni, hogy egy kicsit engedj ebből a fagyos stílusból és olyan válaszokat adj, amelyek mindenki számára egyszerűen közérthetőek... * Hanamira pillant. * De hallottad, Lady... Azt hiszem azt szerette volna mondani, hogy habár a dallam is hangsúlyos, leginkább a jelentésre koncentrál. Ha tolmács kell hozzá, bármikor állok rendelkezésedre. * Rákacsint. *

* Inkább a megfigyelés mellett marad, ahogy a párbeszéd folytatódik. Felvonja a szemöldökét, elégedett szikra villan a tekintetében. * Hooo... Úgy látszik, emberedre akadtál. * Intézi a szobatársnak, miközben egy elismerő pillantással adózik a lánynak. *

* Hijirikawa szigorú pillantással figyeli a csapattársát, Jinguji kommentárjait pedig elengedi a füle mellett. Ha válaszolna neki, akkor újból egy vitába bonyolódnának... nem akarja ezzel kellemetlen helyzetben hozni Nanamit. * A zenét illetően egyezik a véleményünk, csak te hosszabban kifejtetted. * Intézi a csapattársnak. * Örülök, hogy így látod a dolgokat.

Ha ilyen fejet vág, amikor örül, akkor milyen, ha szigorú vagy szomorú? * Kérdez közbe Syo, kissé elsötétült pillantással a háttérből. *
Ne akard tudni... * Kapja a választ azonnal Rentől. *

Ah... Hai... Hai... Arigatou Jinguji-san, de azt hiszem, mivel egy csapatban vagyunk igyekeznem kell megérteni Hijirikawa-sant.
*Hajolt ismételten kicsit meg. Lassan Ittoki leült a lányokkal enni, míg a beszélgetés folytatódott, de azért figyeltek annak kimenetelére. Zavartan vigyorodott el Hijirikawa reakciójára, de nem fűzött mást hozzá, csak Syo-ra pillantott ,mikor az kérdezett. Halkan nevetett fel Ren válaszánál.
Nanami kedvesen nézte őket, végül észrevette ,hogy Tomochika éppen mond neki valamit.*


Hai. *Pillant Hijikawa-ra ,majd végül elpillantott s csak úgy vissza.*
Arigatou, hogy válaszoltál a kérdésemre. Nem is zavarok.
- Ülj le hozzánk!
Ahh.. iie... éppen ettem ott mások... *Kezdte mialatt a másik asztalhoz mutatott ami üres volt. Zavartan mosolyodott el.*
- Ahh.. De ott nincs senki Hanami-chan.... maradj itt.
Iie..iie...de köszönöm. Lehet megkeresem Makishima-sant.
*Motyogta habár tudta ,hogy a fiú már elment, de nem szeretett volna zavarni. Így is elég sokan voltak ott.*
*Nanami felpillantott Jinguji-ra és Hijirikawa-ra. Örült ,hogy most csendesebben tudtak enni együtt. Ittoki lassan felállt.*
Gyertek együnk, mielőtt el kezdődik az óra.

Kemény fába vágtad a fejszédet... * Mondja Ren, miközben halkan felnevet rajta, ezzel zsebelve be egy újabb szúrós pillantást. Nem igazán zavartatja magát, hogy a szobatársa megpróbálja ignorálni... ez inkább csak kíváncsibbá teszi, hogy vajon meddig bírja tartani ezt az állapotot ténylegesen. *

Nem zavarsz. * Szólal meg végül Hijirikawa is. *
Hallottad a srácot... maradj nyugodtan. Képtelen lennék visszautasítani egy bájos hölgy társaságát. * Bókol neki. *

Egyáltalán nem zavarsz, van még hely az asztalnál. * Vigyorodik el Syo szélesen. * És szerintem a többiek sem bánnák, ha itt maradnál.

Makishima az előbb lépett le... Úgy festett, hogy valaki jött érte, nem tudom, merre lehet. Inkább ne hagyd ki az ebédet. * Ittokira pillant. * Nem kell kétszer mondanod... Nemsokára kezdődnek az órák és már túlságosan is rákészültem a szezámmagos húsra... azóta csábít az illata, hogy idehoztam, de túl könnyedén el tudják terelni a figyelmemet. * Utal ezzel itt az asztalnál ülő hölgyek társaságára. *

- Iie.. Iie... ülj csak le.
*Csúszik kicsit arrébb Haruka, mire Hanami körbe néz a társaságon s végül egy kis zavart mosollyal foglal helyett. Azonban nem beszél tovább csak csendben eszik s néha rápillant a beszélgetőkre. Időnként amikor Haruka rápillant teljesen olyan érzése van ,mintha a lány csak testileg lenne itt. Erre halványan elmosolyodik. Aztán eszébe jut valami.*
- Ahh... Hanami-chanal futottunk véletlenül össze korábban..igaz?
*Szinte nyekkent halkan ,majd oldalra pillantott.*
Hai.... nagyon sajnálom... jobban kellet volna figyelnem....
- Iie.. iie.. remélem nem esett bajod...nekem is jobban kellet volna figyelnem.


Lehet, de ha jól tudom órák után még jelenésünk van.. *sóhajtva pillantott Renre, emlékeztetve erre. Most kivételesen, azzal csak elmosolyodott a megjegyzésen s a lányokra pillantott hosszan.*
- Csak ne tereljük el a figyelmed... jobb ha koncentrálsz!

*Ittoki közben egy mosollyal pillantott a többiekre.*
Nektek hogy megy a csapatmunka Syo?
- Syo-chan nagyon édes!~ És Makoto érdekes dal ötletekkel állt elő. *bólintott bőszen a szemüveges srác mialatt elővett egy kis müanyag tálat s körbe kínálta a többieket.* - Süüüütik ~ Egyetek csak~
- Te csináltad ? *Vonta fel a szemöldökét Shibuya-san mire Ittoki megrezzent.*
- Természetesen~ *Azzal már Hanami és Haruka elé tette a dobozkát s mosollyal kínálta őket.*
- Arigatou Natsuki-san...
*Mosolyodott el Haruka s már nyúlni akart volna amikor Ittoki hirtelen segélykérően pillantott Syo-ék felé.*

* Amíg esznek, Ren csendben marad és inkább a lányok beszélgetését hallgatja. Egyetlen oka sem lehet panaszra, három szép hölgy és ül az asztalnál. Ittoki megjegyzésére felpillant, elgondolkozik egy pillanatra, majd halkan felnevet. * Arról már meg is felejtkeztem... Tényleg nehéz így ilyen apróságokra koncentrálni.

Csak szimplán szétszórt vagy. * Szól közbe Hijirikawa is, majd folytatja az evést. Kimérten, minden falatot precízen vág fel és ugyanakkora darabra. * 

* A nyugodt hangulat abban a pillanatban feloszlik, ahogy előkerülnek a sütemények. Syo tekintete elsötétül, szinte teljesen leblokkol pár pillanatra. Lassított felvételként látja, ahogy Nanami már nyújtja a kezét a halálos édességért. Mivel nem talál jobb módot, hirtelen kapja ki a tálat Natsuki kezéből. Szerencséjére nem kell magyarázatot hozzáfűznie, mert az eddig csendben, rideg pillantással ülő fiú menti a helyzetet. *
Éppen időben. Közvetlenül étkezés után egészségtelen édességeket enni... Nem tesz jót az emésztésnek.

* Ren elgondolkozva nézi őket. Mi ütött beléjük? Igaz, hogy még nem kóstolta Natsuki süteményét... de annyira rossz nem lehet. Jól mutatnak... * Azért, ha nem bánod, kockára teszem... * Elvesz egyet az édességből, Syo és Hijirikawa szinte szörnyülködve nézi, Natsuki pedig mintha boldog lenne, hogy önkéntest talált a desszerthez. Ren egy falatban kapja be a kicsi, színes és cukormázzal díszített nassolnivalót. Először elkerekednek a szemei, majd kiveri a verejték. Félrefordulva kezd köhögni és valami olyasmit hörög, hogy viiiizeeeeet. *

Legközelebb óvatos leszel, és nem nyelsz félre... * Hijirikawa halványan elmosolyodik. Revans az elmúlt pár napért.*

*Ittoki halkan felnevet , miközben nézte a civódókat. Félre pillantott , végül rápillantott csapattársaira.*
És akkor az igazgató után majd mehetünk végre gyakorolni is!
*Mosolyodott el, előre belegondolva, hogy megint próbálhatnak majd , és előrébb kerülhetnek. Nyugodtan evett habár a sütis részlegnél megrezzent és az étel szinte kiesett a szájából.
Hosszan nézte ahogyan Ren megmeri kóstolni, de nem mert közbe szólni, amint ez megtörtént csak nézte ,majd mivel túlélte halkan felnevetett.*

*Nanami lepetten nézte a dolgokat ,végül halvány mosollyal bólintott Hijirikawa felé, amint kimagyarázta ,hogy Syo elvette a tálca süteményt.*
Hát... akkor majd később.
*Mosolyodott el kedvesebben s csak lepetten nézte Ren reakcióját a süteményre.  Tomochika meglökte a vállát majd a fülébe sugott valamit, mire a lány lepetten nézett rá , végül zavartan elmosolyodott.*
Hát...majd késöbb megkóstoljuk a süteményt...ha úgy alakul.
- Ahh... ízlik ? Mond ,hogy igen~
*Nézett Natsuki hosszan Ren felé széles mosollyal.*

*Hanami csendben evett, lassan már a végénél is volt, de közben lepetten tekintett fel. Csak nézte a különböző reakciókat, kapkodta a fejét, végül döbbenten vélte felfedezni csapattársa halvány mosolyát. Azonnal a többiekre pillantott.*

* Rent is lázba hozná a gyakorlás gondolata, ha éppen nem szenvedne még mindig a sütemény mellékhatásaitól. * Remek lesz... * Mormolja halkan. Tölt magának a kancsóból egy pohár vizet, amit nagy kortyokban iszik meg. Már pontosan tudja, hogy miért fogadta olyan nagy tiltakozás a süteményt, vagy hogy Syo miért lett hirtelen hullaszínű, amikor meglátta a lámpák alatt csillogó színes cukormázat. Nem tudná eldönteni, hogy melyik volt a félelmetesebb... a cukor, amelyiknek az a megmagyarázhatatlan hagyma íze volt, vagy a töltelék a ropogós kakaó darabkákkal és a majonézzel vagy a tészta a megmagyarázhatatlan ízvilággal, félig szénné égetve. *

Szóhoz sem jutok... * Válaszolja őszintén, habár kétértelműen. *

* Syo készültségben ül, ha esetleg az osztálytársa valamilyen életmentő fogásra szorulna. Leteszi a kosarat az egyik üres székre és betolja, hogy véletlenül se legyen szem előtt. A végén Natsuki még vérszemet kap, és újból végigkínálja a társaságot... Nanamiék veszélyben vannak. *

* Sejti, hogy az A osztályos lány nem tudja mivel áll szemben, így Natsuki mögött activity játékba kezd, hogy bemutassa, mennyire gyilkos az édesség. Syo "rejtett" játéka és Ren haldoklása valószínűleg éppen elég magyarázatot ad a történtekre. *

* Ahogy Jinguji végre elnyomta a sütemény ízét és már nem fojtogatja a sokk, megköszörüli a torkát. * Lassan indulhatunk... természetesen, ha végeztetek... * Valahogy elment a kedve az ebédje utolsó falatjaitól... sőt, mindennemű ételtől a következő pár órára. *

- Tudtam ,hogy ízleni fog! Habár úgy tűnik Syo-chaan nagyon is éhes, mert elvette az egészet. Tudtam ,hogy ennyire szereted titkon! *Mosolyodott szélesen el ,majd kedvesebben s könnyedén vissza szerezte  a kisebb szőkétől a süteményeket.* De ezeket a próbára tartogatom akkor, ha más most nem kér~
Nem! Vidd csak nyugodtan, azt hiszem mindannyian tele lettünk az ebéddel.
*Pillantott előre Ittoki egy kis mosollyal ,majd amint látta, hogy Ren kezdte vissza szerezni a színét biccentett s elvette a két lánytól a tálcát.*
Vissza viszem és mehetünk is!
*Haruka ellenkezni akart, de Tomo egy mosollyal hamar megvont a fejét , hogy hagyja csak.*

*Hanami eleinte értetlenül állt a dolgokhoz, ám amint meglátta Syo mutatványát Natsuki mögött, aki csak néha pillantott hátra ,hogy vajon mit is csinál a szobatársa, s azzal együtt Jinguji-san látványos szenvedése ráébresztette arra ,hogy az a sütemény, koránt sem olyan jó...mint amilyennek tűnik. Halvány mosollyal köszöni meg, de végül nem fogadja el a kínált édességet. Amint úgy tűnt a többiek is befejezték lassan ő is felállt ,hogy utat engedjen. Érdeklődve figyelte, ahogyan harsog a kis csoport, hangos, zajos, mégis nagyon vidámnak tűnik..... halvány mosollyal nézte őket ,majd meghajolt.*
Köszönöm a közös ebédet.
*Azzal amint a többiek is, ő is vissza vitte a tálcát, de utána még várt, úgy tűnt valamiről beszélt éppen a konyhás nővel.*

 *Amint indulásra készen álltak, Ittoki még vissza tekintett újdonsult ismerősükre, ám mivel úgy látta az elfoglalt, így vissza fordult.*
Akkor menjünk! Ren.... órák után találkozunk!
*Intett nagy mosollyal a többieknek, majd elindult. Haruka sietve lépkedett ,Natsuki, Hijirikawa és Ittoki mögött, Tomochika mellett. Hosszan nézte őket ,majd elmosolyodott. Örült ,hogy ilyen barátai voltak.*