Hajsza

* A szürke kamarás, Ferelden hőse, miután magánügyeit Antvában Khmmm... "rendezte" két hollót küldött el. Az egyiket Weisshauptba Hawkenak, míg a másikat Skyhold felé az Inkvizitorhoz. A hollók az üzenetét két rangos a személyhez irányították, akik a Fereldenből visszaszerzett kamarás viaszpecsétből tudhatták, hogy ki a feladó. *

"Selwyn Hawke, 


    Bár valószínűleg levelem meglepődve és kétséggel a szívedben olvasod valóságáról 
megbizonyosodhatsz az öcséd által, ki a helyőrségemen jelenlétedről informált.
Nem baráti szándék, vagy a közös nosztalgia kecsegtette édes emlékek miatt ragadtam
 tollat, annál fontosabb és türelmetlenebb ügyről van szó.


Tudomásomra jutott, hogy közös ismerősünk, Anders  Anderfelsből Nevarra felé halad. 
Hossberg kiindulási irányból Kal-Sharok megállóhellyel Nessum felé tart.
Személyem is arra veszi az útirányt, Antivából a következő újholdat követő 2. 
napon érkezem a városba.
Anders beszámíthatatlan, nem ura az elméjének, így felkérlek, csatlakozz hozzám,
 hogy a lecsendesítését elvégezhessük.
Harmadik személyként társaságunkba invitálom az Inkvizitort, Faelyn Lavellant, 
hogy a fenti időpontban jöjjön a városba.
Nessum városában több fogadó is van, megjelenésedre a következő újholdat követő 
5. napig számítok a Vizes Pantalló nevű halászfogadóban.


Szívélyes üdvözlettel:
 Canar Mahariel"



"Faelyn Lavellan, 


  Sokat hallottam tevékenységedről, s arról, hogy a tetteid hogy befolyásolták szinte
 egész Thedas jövőjét, s bár úgy érzem illő lenne soraimat a barátság magvainak 
elültetésével kezdenem inkább kerteléstől és feles beszédtől mentesen irásom fő tárgyára 
térek, hisz az nem tűr sem halasztást, sem felszínességet.    


Tudomásomra jutott, hogy közös ismerősünk, Anders  Anderfelsből Nevarra felé halad. 
Hossberg kiindulási irányból Kal-Sharok megállóhellyel Nessum felé tart.
Személyem is arra veszi az útirányt, Antivából a következő újholdat követő 
2. napon érkezem a városba.
Anders beszámíthatatlan, nem ura az elméjének, így felkérlek, csatlakozz hozzám, 
hogy a lecsendesítését elvégezhessük.
Harmadik személyként társaságunkba invitálom Selwyn Hawke-ot Kirkwallból, 
kit úgy tudom már volt szerencséd megismerni, hogy a fenti időpontban jöjjön a városba.
Nessum városában több fogadó is van, megjelenésedre a következő újholdat követő 
5. napig számítok a Vizes Pantalló nevű halászfogadóban.


Szívélyes üdvözlettel:
 Canar Mahariel"


* Mint ahogyan azt a kamarás korábban is sejtette a folyó mellett lévő városban a halászat is virágzott. Egy tökéletes halsült elfogyasztása után (ami csak majdnem volt olyan jó, mint amit kedvese készített a számára), A lábát az asztalra feltéve dőlt hátra a székben, azt a falnak támasztva. Megivott vagy 4 sört, s most ennek hatására elpilledt. A fejébe húzta a csuklyáját, majd halkan horkolva aludt el a sarokhoz legközelebbi asztalnál. Már második napja volt a városban. Mivel nem körbenézni jött és a szép lányok és fiúk pedig nem érdekelték, ezért elég unalmasan telt a várakozással töltött idő. A levelekre a választ nem várta meg, mivel ő volt a legmesszebb Nessumól ezért azonnal indulnia kellett. Annyi már biztos volt, hogy Anders nincs a városban, mert megérkezésekor alaposan átvizsgálta. *

* Faelyn meglepetten figyelte a hollót, amelyik az ablakpárkányán ücsörgött. Habár nem volt szakértő, hamar rájött, hogy nem Lelianához tartozik, így annál nagyobb lelkesedéssel fogadta az üzenetet tőle. A pecsét ismerős volt, talán túlságosan is… Úgy érezte, tartozik a Kamarásoknak. Habár az ostrom alatt megkímélte őket, mert a vezetők hibáiért aligha vonhatná őket felelősségre, sajnálta a veszteségeket. Sokat hallott róluk, tisztelte őket, ahogyan Ferelden Hősét is.
 
A szemöldökét ráncolva olvasta a sorokat. Anders. Az a mágus, aki elindította a lavinát Kirkwallban… ez olyan feladatnak tűnt, amiről a többieknek is tudnia kellett.
Még alig pirkadt, amikor összehívta a gyűlést a térképek felett, kalkulálva a lehetőségeket. A háborúk pora alig ült el és akadt bőven tenni való… de ha a levél valódi volt, akkor mindenképpen mennie kellett. *
 
- Remélem tisztában vagy vele, hogy ez könnyedén lehet akár átverés is… vagy csapda. Előtte érdemes lenne odaküldenünk egy követet, és csak akkor lépni, ha valóban komoly. Bárki írhatna levelet Ferelden Hősének nevében. Furcsa, hogy éppen most fedi fel magát, nem pedig korábban, amikor szükség lett volna rá. * Kezdte Josephine, aki a korai óra ellenére is friss volt és rendezett. *
- Ismerem ezt az írást… és a stílusát is. Vagy nagyon jó imposztor, vagy valóban Canarról van szó. * Szólt közbe Leliana is a szemöldökét ráncolva… … Cullen pedig ásított a háttérben, még nem volt teljesen közöttük. *
 
Bárhogy is legyen, oda kell mennem… A csapdától nem tartok. Legyőztük Corypheus-t, aki ezek után háborút üzen nekünk az vagy idióta vagy elvakult zsoldos. Az utóbbival végezni nemes cél, az előbbivel pedig szívesség a világnak…
 
* Ezekkel a szavakkal indult útnak. Az újholdat követő negyedik napon érkezett meg a fogadóba. Páncélt viselt és fegyvereket, felkészült a legrosszabbra is, habár a zsigereiben érezte, nem kell támadásra számítania… Legalábbis a levél feladójától nem.
A tekintete megakadt egy feltűnően unatkozó alakon, egy elfen… Az asztala felé indult, megállt mellette és egy kis szünet után megtörte a csendet. *
Andaran atish’an. * Köszöntötte a saját nyelvükön. *

*Selwyn már éppen az utolsó simításokat végezte a csomagjain. Nem is a haza utat várta, hanem azt a pillanatot amikor végre "otthon" lehetett a szeretteivel. Azokkal akik megmaradtak neki, azokkal akikkel a Kirkwalli incidens után bujkálni kezdett. Így is sokáig volt távol,  ezt pedig valószínűleg meg is kapja majd a fejére. Azonban addig nem mehetett haza, míg Corypheust meg nem állítják. Az ő felelőssége volt.
A vállára vette a kisebb batyut amikor felfigyelt a folyosóról jövő szapora léptekre. Az egyik fiatalabb kamarás lihegve torpant meg az ajtajában ami félig nyitva volt. Nagy nehezen rákoppantott kettőt a vaskos fa ajtóra, majd előre nyújtott egy ismerős pecséttel ellátott levelet.*
- Igazad van, ha nincs éjfattyú, elég ha halálba futod magad.
*Engedett meg egy fél oldalú vigyort. Mivel úgy tűnt a lihegő kamarás férfi hajthatatlan volt, elvette tőle a levelet, megvizsgálta a viaszpecsétet.*
- Ohohó.... Csak nem a tékozló....
*Kezdte szarkasztikus mosollyal azonban amint felfogta, hogy mit is írt Ferelden hőse, elkomorodott. Úgy tűnik, nem mehet még haza.*
- Ahh...mit fogok én ezért kapni.....

*Kényelmesen utazott, mert ő volt a legközelebb Nessum városához. Az első napokban körbenézett, felmérte a terepet. A megbeszélt ötödik napon pedig nyugodt léptekkel sétált a Vízes Pantalló felé. Kicsit váll alá érő vöröses haja hátulra volt fonva, végével játszott szórakozottan. Már nem volt messze amikor a távolban két elfet vett észre, ám csak az egyiket ismerte fel. Ki vett a kisebb zsákjából egy almát, dobott egy-kettőt rajta, majd kinyújtotta picit a nyelvét s becélozva az Inkvizítornak dobta neki.*

* Lehet, lehet, hogy a borgőzös lehelet, az unott, álomittas arc és az az uninteligens pillantás, amivel végigmérte a fiatal elfet nem éppen volt bizalomgerjesztő a kamarás részéről, amit az ásítás, tarkóvakargatás talán csak tetézett * Andaran atish’an. * Köszönt neki, majd körbenézett a fogadóban. A helynek ebben az órában jól ment, így nem volt szabad asztal. A magával szemközti helyre mutatott, hogy a férfi foglaljon helyet, majd csak akkor mérte végig alaposabban. Elf létére erősnek tűnt, jól ápoltnak és igazi harcosnak. A tartása jó volt és talán fegyelmezett is. Ezzel szemben Canar, bár naponta fürdött, ha megvolt rá a lehetősége ahogy az asztalon könyökölt inkább rendszeres kocsmaellenőrnek tűnt, mintsem hősi harcosnak. * Mi hozott egy elf harcost ebbe a kisvárosba? * Kérdezte. Nem, nem esett le neki, hogy kivel beszél. A pletykák alapján egy zömök, emberi alkatú elfre számított, aki nem az ő mérete, hanem legalább akkora, mint  Loghain vagy Alistair. Alistair. Őt kellett volna megkérdeznie, hisz még ha el is vonja a kötelességeitől bizonyosan szívesen jött volna. Ráadásként ő mind a hármukat ismeri, így nem kellene csak reménykednie benne, hogy a két másik harmada a csapatnak felismerik... Már, ha eljönnek. Lassan lejárt az idejük...... *

* Amikor meglátta a feltételezett Hőst, a pagonyelfet, Ferelden megmentőjét, egy világ omlott össze benne. Erős harcosra számított, a szürke kamarások egyenruhájában... de még azt is megbocsátotta volna, ha csak egyszerű bőrvértet visel... viszont a borgőzös, unott csavargó megjelenést már nem. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán Josephine-nek igaza volt, valóban csapda, vagy legalábbis egy olcsó trükk. * Ha kérdezned kell, akkor talán rossz asztalhoz ültem. * Felelte, mellé pedig halványan elmosolyodott. Igen. Az utolsó remény. Biztosan rossz asztalnál ült. Biztosan... De egyedül rá illettek a leírások, legalábbis alapjaiban. *
Canar Mahariel... vagy tévedek? * Tette fel végül a kérdést, felkészülve rá, hogy az álmai utolsó morzsáját is porrá zúzzák. A tartása még így is egyenes volt, a mozdulatai pedig finomak, bár most nem sok türelme volt. *

* Így telt el az este... és így érkezett el a következő nap reggele is, amikor már ketten ültek a félreeső asztal mellett és vártak. Összeszűkült szemmel méregette Ferelden Hősét, aki nem csak alkohol szagú volt, hanem még horkolt is éjjel... *

* Lemondóan felsóhajtott. Arra készült, hogy otthagyja az elfet és inkább sétál egyet a környéken, körülnéz, de meghallott valamit. A füle apró rezzenése árulta el, hogy érzékelte a felé repülő tárgyat, amit el is kapott. Lenézett a fogásra, egy alma. A dobó irányába fordult, a vöröses fürtök legalább annyira voltak feltűnőek és harsányak, mint a tulajdonosuk. *
Nem kapkodtad el... * Jegyezte meg egykedvűen, mint aki mérges a nőre. Mérges is volt. Nem hagyták aludni és szagolnia kellett eddig az alkoholt. Inni nem akart, mert valakinek résen is kellett lennie és mivel kimaradt mindenből, még rosszabb volt. *

*Amint észrevette, hogy az alma elfogásra került, máris küldte a következőt, hogy a meglepetés örömével üdvözölje az elfet. Azonban  Hawke azt már nem hagyta, hogy esetleg elkapja. Amint Faelyn arca felé ért meglendítette a kezét és az alma apró robbanással terítette be a két elfet.
Széles, büszke vigyorral lendítette kisebb zsákját a vállára ahogyan közel lépett feléjük. 
Megállt, majd megdöntötte a fejét.*
Na de kérlek, én mindig pontosan érkezem. Sem előbb, sem késöbb. 
*A ruhától nem látszódott, de nő létére finoman megmunkált izmai voltak. Láthatóan sok mindent nem hagyott a véletlenre. Végigmérte az ismerős mellett lévő idegent. Már sokat hallott róla Carvertől. Az öccse nem pont ilyennek képzelte a kamarás parancsnokot, és kivételesen észrevette Selwyn, hogy az öccse ebben nem túlzott.*
Canar Mahariel ha nem tévedek. Sokat hallottam már magáról, még annak idején Kirkwallban is.

*Megdöntötte a fejét, majd kicsit félrehúzott mosollyal mérte végig a másik elfet.*
Örülök, hogy nem koptak meg a reflexeid. ... Azt azonban nem értékelem, hogy láthatóan kihagytatok a mókából. Mit ünneplünk? A levél alapján egészen másra számítottam.
*Foglalt helyet. Nem várta meg az invitálást.*

* Ahogy az este telt egyre inkább elfogadta, hogy az elf az, kinek nem gondolta volna. Az inkvizíció pecsétje a ruháján meglepte, majd már sokkalta inkább önmagát adta, ahogy a férfi leült mellé. * Azt hiszem ilyen feltűnő jelenség mellett nem is kell annyira szürkének mutatkoznom. * Mondta mosolyogva, majd kinyújtotta a kezét, hogy a tulajt magukhoz hívja és ételt rendeljen. A vacsora kevés beszéddel zajlott le, majd Canar fáradtságra hivatkozva hamar nyugovóra tért. Mivel egy szabad szoba sem volt ezért Faelynt magához invitálta. Bőséggel elfértek mind a ketten. Este elsőnek a rúnákkal melegített kádban aludt el, amiből csak akkor szállt ki, mikor a bor gőze már kipárolgott a szervezetéből. 

Másnap már kevésbé tűnt erősen ittasnak. A szakadt, viseltes ruháját lecserélte a kamarások kék könnyűvértjére, a haja sem tűnt annyira kócosnak talán benne. Övére kardot tűzött, míg az erős elf hosszúíjat és az útipoggyászát a szállásán hagyta. Kora reggel az éhség, ahogy rátört úgy engedett neki teret, majd a kissé rosszul alvós és morgó útitársával lement a fogadó részbe, hogy ételt vegyenek magukhoz. Épp kihozták a kenyeret a sajttal, amikor egy alma repült feléjük és Faelyn elkapta. A másodiknál felcsillant a szeme, de ahogy nyújtotta volna ki érte a kezét felrobbant. Egy halk sóhajt engedett meg magának, majd lerázta a kezét. Elvette a másik férfitől az almát, majd megtörölte és elkezdte felszelni. A sajthoz és a friss kenyérlepényhez jól illett az íze. * Szólíts csak Canarban. Kegyedben kit tisztelhetek? Hmm? Móka? A móka ott kezdődik, ha három emberből három nevet. Ha csak egy félig és savanyúan mosolyog az nem móka, az szenvedés. De az alma finom.

* Már nyúlt az almáért, de az váratlanul úgy robbant fel, mintha egy rettenetes prés szorításába került volna. A lé és a darabok beterítették, még éppen időben hunyta be a szemét. Az illat kellemesebb volt, mint ami korábban körbelengte a meghívójukat... és ezért titkon hálát adott. *
Remélem megbocsátod, ha a mosolyom nem őszinte... * Mormolta miközben leemelt egy nagyobb darabot a tincseiről és bekapta. * Hmm, édes... Hoztad vagy innen van? * Elvette a termetes szalvétát, azzal törölte le magáról a maradékot. *

Én pedig annak örülnék, ha nem próbálgatnád... Nekem is kijár egy kis szabadság. * Mosolyodott el végül. Arrébb húzta annyira a székét, hogy Selwyn is kényelmesen elférhessen közöttük. *
Aligha jó az időpont az ünneplésre, de ha ragaszkodtok hozzá, akkor nem foglak visszatartani. Akkor józanok legyetek, amikor szükséges lépnünk... * Halk sóhajt hallatott, de úgy festett, a haragja lassan elszáll. Az étel illata és az alma kizökkentette. *

Persze, szolgáld csak ki magad... * Adta át az ép gyümölcsöt. Levágott egy falatot a sajtból, éhes volt már, és korábbi falat csak még inkább meghozta az étvágyát. * Van egy olyan érzésem, hogy túlságosan is meg fogjátok egymást érteni... Amivel nincs baj egészen addig, amíg nem nekem kell feltakarítanom utánatok.
* Hawke-ra szegezte a pillantását. *
Hogy is mondta Varrick? Téged egy speciális káosz követ, ami mindig felbukkan veled együtt...

Az alma finom, de ti savanyúak vagytok. Korán van még esetleg?
* Biccentett csak Faelyn szavai felé, s egy fél oldalas vigyort engedett meg. Láthatóan egyáltalán nem vette magára az elhangzottakat. Hallotta őket, de szűrte és nem mindenre reagált. A kérdésre bólintott.*
Innen....három utcára innen van egy árus. Finom gyümölcsöket árul...akkor is ha import. Még két napja tukmálta rám, de nem bántam meg.
Akkor csak jól sejtettem... Canar... Hogy ki vagyok? Ez szíven ütött.... Te hívtál ide. A nevem Selwyn Hawke.
*Magára mutatott. Nő létére a kiállása határozott és erős volt, az arcán ülő fél oldalas vigyor meg bőszen árulkodott arról, hogy általában jól mulat. Akkor is ha más nem. Vöröses haja most kissé kócosan keretezte, egészséges arcbőrét. Orcáján végig szeplők helyezkedtek el, borostyán színű, talán kissé sárgás-barna szemeiben meg kora ellenére, élet csillant játékosan.
Mivel sejtette, hogy az apró tudatlanságra hogyan fognak reagálni, halkan sóhajtott csak.*
Általában magasabbnak és jóval szőrösebbnek gondolnak, egy-két vérfolttal az arcomon. Már úgyis ábrázoltak aki éppen átharapja egy sárkány nyakát. Furcsa rémtörténetek....
*Legyezgetett maga előtt a kezével. Vigyora hamar feltünt, egy idegen nem könnyen állapíthatta meg, vajon tényleg komolyan beszél e. Ez volt a habitusa.*

Több is... megállítottad Corypheust... lógok neked eggyel.
*Észrevette a mosolyt és a gesztust. Hátradőlt a székben, egyik kezével támasztotta ki az állát. Érdeklődve nézett végig rajtuk. Nem mutatta, és nem is nagyon mondogatta, de valóban úgy érezte tartozik az Inkvizítornak. Az enyészetben Selwyn mindent feladott volna azért, hogy esély legyen arra, hogy megállítsák Corypheust. Miután végül nem ő maradt ott..... döbbent rá, hogy mennyi minden várja otthon.*
Így lesz, így lesz, de egy kis pihenés neked sem árt.

Hát, ha csak a fele igaz annak amit Carver mesélt, akkor nem aggódóm, de... *elvigyorodott megdöntve a fejét a 36 éves nő.* Biztosíthatlak afelől, hogy amit esetleg az öcsém rólam mondott...annak a fele sem igaz.
*Faelyn szavainál ártatlan arcot vágva emelte kissé a magasba, maga elé a kezeit.*
Ártatlan vagyok,..... általában...... Neem..most komolyan. Varric néha szeret líraian túlozni.
*Vigyorodott el a régi barát említésénél.* De ha van benne egy cseppnyi igazság is, azt az aurám teszi.....átok, áldás..ki minek gondolja.
*Vont vállat, majd átpillantott Ferelden hősére.*
Jut eszembe, remélem majd megtudjuk akkor tárgyalni a részleteket is. Nem szeretném úgy gondolni, hogy feleslegesen hagytam ki a hazatérés örömét......és éjszakáját.

Ha nincs itt, aki megédesíti a napjaimat mit vártok tőlem? A kedvesem most erre az útra nem kísért el. Értem, két napos, pedig milyen frissnek tűnik. Nyilván mostani, friss szüret, bár nem igazán értek a mezőgazdasághoz, de azt hiszem most van szezonja. Hmmm? Selwyn? * Ugyan az az üres, értetlen pillantás, amivel korábban Faelynt is fogadta. * Az öcséd pedig mesélt rólad... A vörös haj, a magasság és a testalkat megvan..... Hmmm... Tényleg, azt hiszem már értem, hogy hogy értette, hogy egész erős a tüdőd is. Csak azt felejtette el elmondani, hogy nő vagy. Tényleg szőrösebbnek képzeltelek el, bár bajszod több van, mint nekünk összesen. * Mondta mosolyogva a másikra nézve, hisz mind a kettő elf volt, kik nem szőrösödtek. * 

Magasnak magas vagy, mint az öcséd. Egyébként sok jót mondott rólad. Megbízik benned, így nekem sincs okom másként tenni... Azaz, veletek... * Mondta, majd az inkvizitor felé fordult. * Rólad Alistair mesélt, gy szintén a bizalmamat élvezheted, még ha nem is túl nagy ajándék. * A nőre pillantott, majd az ételre az asztalon. * Csatlakozz hozzánk az étkezésben is nyugodtan. * Mondta, közben falatozni kezdett, amíg a két ismerős beszélgetett, nem szólt közbe, csak amikor neki címezték a mondatot. * 

Akár most is megtárgyalhatjuk, nem titok a cél, csak egy személy elől és az maga Anders. Nagyjából összefoglalom, hogy hogy akadtam a nyomára. Az elmúlt időszak nagyrészét két helyen töltöttem. Három hónapot Antívában, előtte pedig egy hosszabb időt a mélyutakon. Mint a kamarások többségét, engem is megszólított egy hamis hang, de, ez igazából nem is lényeges. Amíg a mélyutakon és Antivában éltem, addig Anders Weisshauptba ment. A kamarások ismerték, korábban sokat meséltem nekik a macskabolond mágusról, én úgy ismertem meg. Elfogták, hisz tudták, most már nem az, aki régen volt és talán a lecsendesítés segíthetne rajta. Nem sok időt töltött ott, csupán napokat. Két héttel az előtt szökött meg, hogy információhoz jutottam arról, mi lehetne a legkíméletesebb a számára. Magáról a lecsendesítésről és arról, ami kiderült róla nem sokat tudok, ezzel valamelyikőtök kiegészíthetné az információimat. Természetesen ez a jelenlegi helyzet nem kötelező, nem, mint kamarás kérlek fel titeket a segítségre

A hangulatom fele annyira sem savanyú, mint a szobánk szaga... * Ekkor jött közbe Canar kérdése, ami miatt a szeme sarkából pillantott rá. * Mit várunk? Józan gondolatokat.
* Elmosolyodott Hawke leírásán, ő is hallott korábban elég történetet róla, hogy teljesen más figurára számítson. Így utólagosan kiegészíteni az említett tényezőkkel inkább törp leírására hasonlított az összkép. * Ha túl sok időt töltesz Varrick mellett, talán átragad valami...

* Enyhén felvonta a szemöldökét, majd behunyta a szemét és nemet intett a fejével. * Egyikünk sem láthat a jövőbe... ráadásul nem az én érdemem Corypheus bukása, sokan küzdöttünk, te is. Viszont arra kíváncsi lennék, merre járt Ferelden hőse, amikor egész Thedas-nak szüksége lett volna rá. Az olcsó sör és délutáni szunyókák nem éppen hiteles kifogások. * Az utóbbinál a tónusa éles volt. Boldogultak, ez tény, de sokat jelentett volna annak az ikonnak a felbukkanása, aki legyőzte a Veszedelmet. *

Ne aggódj... Amiket Carver mesélt, biztosan egytől egyig igazak...

* Magában lezárta a beszélgetés komolytalanabb folyamatát, sokkal inkább lekötötte az ok, amiért mind a hárman a fogadóban ücsörögtek. Közvetlenül nem ismerte a mágust, de hallott róla történeteket, látta a tettei következményét. Ő volt az ok, amiért ott kellett hagynia a klánját, amiért ez a káosz eluralkodhatott Thedas-on, és emiatt részben személyesnek is tekintette. Sok embernek tettek volna szívességet azzal, ha elfogják a mágust és nem hagyják a kedvére kóborolni... már ha mágus még, és nem valami Förtelem. *
Kérdés, hogy hol találnánk olyat, aki elvégezheti a lecsendesítést. A Káptalan csak most kezd magához térni, a hozzáfűződő szervezetek szintén... A mágusok új szövetséget alapítottak, de még nem annyira összeszedettek, hogy bármit is kezdhessenek. Elsődleges célként azt javaslom, keressük meg és ideiglenesen zárjuk el, állandó, szakértő felügyelet mellett, amíg nem találunk megoldást.
Ha a lecsendesítés visszafordítható folyamat, akkor talán az is, amin keresztül ment... A benne lévő léleknek az Enyészetben a helye, nem pedig egy fizikai testbe zárva.

Ami a folyamatot illeti... egészen eddig titokban tartották. A lecsendesítés alatt úgy tűnt, teljesen elvágják a személyt az Enyészettől, de ez a kapocs újra kialakítható. Eredetileg arra tervezték a folyamatot, hogy megvilágosodást hozzon és nyugalmat, ami után tovább fejlődhet az illető és egy magasabb szintre léphet, viszont bűntetést készítettek belőle, ami javarészt puszta kegyetlenség. Az elme börtöne. A pontos folyamatot nem ismerem... és a visszafordításának a menetét sem.

Természetesen a segítségemre számíthatsz, illetve a rendelkezésünkre állnak az Inkvizíció forrásai is...

Remélem címet sem adtál neki, én kivételesen okkal nem kötöttem az orrára, hogy merre jövők.
* Selwyn a levélbe nem írt sokat Fenrisnek. Egyrészt, mivel a férfival még nem értek a tanulások végére, másrészt, mivel akkor nem ülne ennyire nyugodtan itt. Simán eltudja képzelni, hogy családjuk harmadik tagját éppenséggel megőrzésre adja addig, amíg hirtelen felindulásból elé nem jönne....
Halkan horkantott fel apró vigyorral a gondolatra, majd az egyik elf italáért nyúlt. Mindegy volt, hogy éppen víz vagy annál ízesebb van e benne. A gondolatot lekívánta öblíteni. Majd ha hazaér felkészül a zsörtölődésre. Úgyis eléri nála, hogy megenyhüljön.*
No, szépek vagytok ti férfiak mondhatom! De ez Carverre utal.... illetve a tömegre. *nevetett fel* Mondjuk, én sem egy kicsinyke elfre gondoltam először, mikor Ferelden hőséről hallottam. Főleg a ha a csipkedni való baba popsi arcot látom.
* A végén szinte gügyögött, mint akinek lenne már tapasztalata és meg is csípte a férfi arcát. Tusé a szőrszálhasogatós poénokra. Jutott eszébe ha már testszőrzet.....*
Varric még mindig terebélyesen szőrös, igaz? Egy-egy hosszabb aranyosan kunkorodik, szinte rá az ember ujjára. Próbáld ki egyszer! ~
*Pillantott az Inkvizítorra vigyorogva mialatt a melleitől nem messze mutatott végig magán, jelezve a helyet.*
Nem hiszem, hogy nagyon ragadna ez a része, szerencsére. Legalábbis, otthonról panasz még nem igazán érkezett~
*Sejtelmes vigyorral mérte fel mindkét férfit. Halkan sóhajtott fel, hiányzott neki Fenris.*

*Felnevetett az elhangzottakra. Viszonzásként biccentett Canar felé.*
Viszont....legalábbis igyekszem. Ha nem haragszol.... elég sokszor vágtak arcon azok akik közel álltak hozzám.
*Amint Canar kijelentette, hogy csatlakozhat az étkezéshez, azonnal hozzá is látott. Érdeklődve hallgatta Faelyn szavait, majd átpillantott Canarra. Adamantnál találkozott az Orléz kamarásokkal. Ott volt Stroud is..... volt. Hawke egy dolgot bánt meg, hogy szinte a barátjának ugrott azért amit a Kamarások tettek. Stroud nem tehetett róla.... A kamarások valamennyire összeszedett hírneve, amin 10 évig dolgoztak egy pillanat alatt omlott össze.
Bele szagolt a levegőbe, majd megszólalt ezzel előzve meg a további ellentéteket.*
Bármi is volt az ok, most itt van, hogy javítsa a Kamarásokról alkotott véleményt. Gondolom hallottad, hogy mi történt rengeteg társaddal.
*Döntötte meg a fejét, azzal borostyán szemeit ráemelte. Az arcán kivételesen nem ült vigyor, a szemeiben meg pajkosság. Komoly volt.....ijesztően komoly.*
Rengetegen haltak meg, nem csak a társaid közül, de ártatlanok is. Mint rangidős Kamarás, gondolom ezt már közölték veled.

*Lenyelte a falatokat, majd hátradőlt és az ég felé emelte a szemeit. Éppen csak nem kezdet el hintázni a székkel. Egyáltalán nem tűnt a nő rangidősnek a csoportból, de komolysága nyugodtabb vonásokká avanzsálódott.* Nem is azért jöttem, mert Kamarásként kértél erre.
Anders..... *összevonta a szemöldökét és megpróbálta megfogalmazni ami benne élt a másikkal kapcsolatban.*
Anders macska imádata nem múlt el később sem. *Jelentette végül ki. Jó barátok voltak... nagyon jó barátok. Éppen ezért is segített neki, és éppen emiatt döbbent meg amikor kiderült, hogy valójában mire is ment ki az egész.* A veszedelem után vetted a kamarásokhoz őt is és a Justice nevűt is, igaz? Anders azt mesélte, hogy az a lény... a test elhalt egy idő után, ő pedig mivel segíteni akart a barátjának, megengedte, hogy a része legyen.
Azonban ez nem ment jól, és Justice hamarosan találkozott azzal ahogyan a mágusokkal bántak....ezt pedig Anders gyűlölete felerősítette. *Folyamatosan az eget kémlelte. Mágusként megértette félig ezt a nézetet, de nem követte.*  Mint mágus, nem mindig tudta már Kirkwallban irányítani.... ezért párszor seggbe kellett rúgnom.
*Hirtelen dőlt előre, komolyan nézett a két férfira.*
Ennek ellenére erős...de nem ostoba. Nem rossz ember, de a módszerei túlságosan radikálisak. Én is amellett állok, hogy ha lehet a Lecsendesítést halasszuk....ha förtelem már késő, ha pedig még megmenthető, akkor ez csak egy könnyebb ám sokkal kegyetlenebb büntetés lenne, mint maga a halál.
Nem vagytok mágusok.... van amit sosem érthettek igazán meg.

*Elkomorodott ahogyan hallgatta az információkat. Ezek még számára is újak voltak. Elpillantott.... mint mágus meg volt erről a dologról a maga véleménye.*
Ahogyan én is segítek megtalálni. Már nem tartozom neki....nem hagyom, hogy több ártatlant bántson...vagy éppen saját magát.

Valami problémád van kölyök? * Kérdezte, ahogy az inkvizitorra pillantott, majd felsóhajtott. Épp a szájához emelte volna a borospoharat, amikor a józan szó elhangzott. Csak megforgatta a szemeit, majd lehúzta az italt. * A gondolataim józanok...
A címet ismeri, de más dolgok foglalkoztatják. Megvan a munkája, a feladatai, ami mellől nem rángathatom folyton el. Így is hónapokat kellett egy sötét helyen töltenie miattam. * A kicsinyke elfnél felnevetett a gügyögésre úgy csinált, mint aki megpödri a lány bajszát. * Szerencsére csak a tapintása olyan, a szaga nem.
Varricot nem ismerem, de van egy olyan érzésem, hogy egy hozzá hasonló kedves ismerősöm van. A törpök már csak ilyenek.

* A kérdésre először elkomorodott a pillantása, majd mosolyt erőltetett az arcára. * Nem vagytok kamarások, így ennek minden... árnyalatát nem ismerhetitek. Tényleg haszontalanul töltöttem el ezt az időt, ezt... ha úgy vesszük elismerhetem, de... Nem vagy olyan helyzetben, hogy kérdőre vonj cselekedeteim miatt. Abban a helyzetben, amiben voltam ez volt az egyetlen logikus cselekedet. Elégedj meg ennyivel... * Lehunyta a szemét, majd vett két levegőt és letette a kést, ami a kezében volt, mielőtt dühében torkokat metszene el.  A másik kettő nem tudhatja, hogy mit jelent a hívás, mint ahogyan azt sem, hogy mit követel ez meg. Maga elé pillantott, majd újból lehunyva a szemét biccentett. * Igen, hallottam róla. * Az, ami az orlézoknák történt tragédia volt és mire a tudomására jutott, hogy valamit tehetne már nem voltak lehetőségei.  Nem keresett kifogásokat és nem is próbált kibújni a saját felelőssége alól. * Tudom, hogy ott kellett volna lennem, hogy elejét vegyem, de ez nem történt meg. * És ezzel lezártnak tekintette a témát a saját részéről. *

Nem? Azt sejtettem. Amennyire az a... Szőr... bolyhos? Nem... ugribugri?  Nem... Már nem emlékszem, hogy hogy hívták a kedvencét, de, nem is lényeges. * Meghallgatta az inkvizitort, a lecsendesítésről az információkat, majd a mágusra pillantott. * Igen. Külön mind a kettő stabil, erős személyiség voltak, viszont, ahogy keveredtek... a legrosszabb, legelőnytelenebb pontok kerültek előtérbe. Azt hiszem nem hazugság, ha azt mondom, hogy a jelenlegi énjüknek, már nincs semmi köze ahhoz, amiből kiindultak.

A lecsendesítés csak egy időszakos megoldás lenne, amíg szét nem választanák a kettőt és Justice nem kap új testet. Azt a lényt nem tudjuk akarata ellenére visszaküldeni az enyészetbe, de ismertem és nem akarom a pusztulását sem... Ez a kettő, olyannak írnám le, mint a forró olaj és a forró víz. Alapvetően hasznosak, az egyikben a pecsenyédet sütheted, a másikban egy jó orvosságot főzhetsz meg, de ha forrón összeöntöd a kettőt... Halálos lehet az elegy.

A segítségeteket köszönöm és szükségem is lesz rá. A Csend mezeje felé indult útnak, ha az információim helyesek... Talán még nem tudja, hogy üldözzük.

Nem vagyok kölyök... és kételkedem az állításodban.
* Meghagyta a másik kettőnek, hogy felvegyék a beszélgetés fonalát és megosszák az információkat. A csipkedésre elmosolyodott, ez némileg elégtétel volt az előző éjszakáért. Talán nem is azért volt dühös legbelül, mert Canar ivott... hanem mert nem egészen erre számított a meséket és történeteket hallva. És nem erre számított egy olyan elftől, akivel közös a kultúrájuk és az értékeik. *

Köszönöm, inkább nem próbálnám ki... * Köszörülte meg a torkát, a lelki szemei előtt látta a jelenetet... és látta hozzá Josie arcát is, amint majd megpukkad a nevetéstől. *
* A vonásai megenyhültek, ahogy újból az elfre pillantott. * Félreértettél. Nem kérdőre vontalak, pusztán kíváncsi voltam... Nem vagyok a lelkiismereted, hogy bármit is bíráljak, ráadásul már megmentetted egyszer Fereldent. Ez utóbbi aligha mentő lehetőség, de elég megküzdened a saját belső hangoddal.

Nem értem a ti barátotokat, Anders-t. Mágus, tehát ismernie kellett az Enyészetet, főként ha az egyik Körben volt korábban. Bármennyire is szimpatizált a lélekkel, az Igazság szellemével, ismernie kellett a tényeket. Ennek ellenére engedte a testébe az Enyészet egy darabját, megkockáztatva, hogy azonnal Förtelemmé váljon. Hozzáköthette volna egy tárgyhoz, egy állathoz, vagy visszaengedhette volna... Ha csak lélekként kóborol, akkor is több eséllyel marad meg önmaga, mint így... Gyakorlatilag mind a kettőjük sorsát megpecsételte a döntésével.
Ha sikerül is kettéválasztanunk őket... nem tudjuk, mit szabadítunk el. A szellem már torzult és elvesztette eredeti célját. Talán már démon. Akarata ellenére is visszaküldhetjük a Kapocs segítségével, de jobb szeretném, ha találnánk mást megoldást, mert ennek is vannak következményei és kockázatai...

*Nem foglalkozott azzal, hogy a Kamarás úgy tett, mintha a nem lévő bajszát pödörítené, sokkal inkább rátett egyel és csűcsőrítve húzta feljebb ajkát, mintha valóban lenne ott valami. A válaszra felnevetett, de még úgy tett, mintha megszagolta volna.*
Ohh törpök között is sok van! Varric már a felszínen született ezért azt hiszem egészen másmilyen, mint az Orzammari törpök. Legalábbis, így hallottam. Néha azt se szabad elhinni nekik amit kérdeznek. 
Upsz... *Csípet egyet Faelyn arcára is.* Ne maradj ki a jóbol te sem.
*Nevetett fel, azzal elégedetten ült vissza a helyér. Pont, mint aki jól végezte a dolgát.*

*Egyikről a másikra pillantott. Úgy tűnt valamelyest sikerült elkerülni az első nagyobb ellentétet...... Selwyn nem volt büszke magára...mert tudta, ha ez még Adamantnál történik, akkor nem kezelte volna ennyire jól a helyzetet. Komoly pillantásával fürkészte a kamarást. Arcának egy-egy vonása emlékeztette valamire.*
Az öcsém kamarás, mint tudod...és szerintem Stroudot is ismerted. Jó barátom volt, igaz ez nem előzte meg azt, hogy ne ugorjak neki...de az már egy más dolog.
*Legyintett egyszerűen. Akkor jóval rosszabbul viselte a dolgokat, mint amennyire most mutatta. De ez a dolog most nem volt teljesen idevaló.*
Ő mesélt a hívásról.... arról amit Corypheus generált... *Sóhajtott fel, majd hátba veregette Canart.* Te vagy Ferelden hőse, csak azért hoztam fel a dolgot, mert tudni akartam, hogy mennyire veszed komolyan.
*Komoly pillantása enyhült, szélesen vigyorodott el nő létére és ismételten rácsapott a másik hátára.*
Épp elég dolgot tesznek a nyakadra, most viszont itt vagyunk mi is, hogy megelőzzünk még egy galibát, ha már a béke kezd vissza állni.
*Azzal vissza pillantott az Inkvizítorra.* Gondolom emlékszel, amikor mondtam, hogy Anders miatt kezdődött az egész herce-hurca a templárisok és mágusok között....ez részben igaz,mert ő lépte át a határt...de azt látva ami Kirkwallban volt...ha nem ő, lehet más teszi meg. Visszatérve azonban Andershez.... előzzük meg, nehogy valami hasonló hülyeséget tegyen, ha már kezd minden helyre rázódni.

*Hawke ismételten az ég felé nézett, majd elgondolkodott,megemésztette amit Faelyn mondott. Persze volt igazság abban amit mondott...általános igazság, de....*
Nem ismertem még akkor, amikor ezt tette...amikor ő és Igazság valamilyen formában egyesült. *Tolta arrébb a poharat.* Az Avvar törzseknél a mágusok, vagy törzsfői mágusok, talán Augurnak hívják őket.... gyakran élnek sokáig egy spirituális lénnyel magukban hívjuk bárminek is őket, majd ha eljön az idő, szertartásosan "kiűzik" magukból. Ez persze teljesen ellentétes a Káptalan taníttatásaival, de ebből láthatjuk, hogy nem minden esetben alakul ki azonnal a démon vagy a förtelem. Ugyanakkor nagyon veszélyes lehet, ha nem tudjuk mivel állunk szemben vagy...ha nem tudjuk uralni.
*Karba fonta a kezeit, majd hátradőlt a székben.* 
Anders..... talán egy fényt látott később az alagút végén... Ahogyan Orsino főmágus is utolsó reménységében, félelmében tiltott dolgokhoz folyamodott. Nem védem őket....de, szeretném elkerülni a felesleges halálokat. *Sóhajtott fel. A komolyabb témát felváltotta a szórakozottsága.* Öreg vagyok én már ahhoz. *Viccelődött.*

Anders egy dologban mindig is kitűnő volt.  A szőkésben és a bujkálásban. *döntötte meg mosollyal a fejét.* Ha nem tudja, hogy követjük sem lesz egyszerű elkapni... nem beszélve arról ha információkhoz jutott már vagy jút időközben.
A Kapocst pihentesd kicsit.... elsődlegesen ne használjuk ha nem szükséges. Nem tudhatjuk, hogy mit okoz neked, most, hogy az átjárok nagyja be lettek zárva.

A kétségeidet a valóságban magadban kel lezárnod és a megfelelő helyre tenned. Ebben nem tudok segíteni.
* Halkan felsóhajtott, nem először kapott ilyen osztást a fejére, vagy épp ilyen csalódott pillantásokat, mint ettől a kettőtől összesen. Már megszokta. *
Az Orzamariak közt több ismerősöm van, de a felszínen is akad, ki barátságával ajándékozott meg s viszont.  * Amikor a nő a hívásról  beszélt rápillantott, majd nemet intett a fejével. * Egy ilyen helyzet beálltakkor sem lett volna szabad a hívásról beszélnie. A kamarásoknak pedig nem lett volna szabad félelemből cselekedni. Az egyetlen elfogadható cselekedet, amikor azt... meghallod, hogy elvonulsz a világ elől le és elvégzed a dolgod, nem pedig harcolsz ellene. 
Ha csak ezer hamis között is van egy valós, akkor... mindegy. Ez belső ügye a kamarásoknak.. Kívülállókra nem tartozik.

Ferelden hőse... Nem szeretem ezt a címet, maradjuk a Canarnál. Sokkal jobban illik rám. Nem bírálsz? Ám legyen, nem veszem annak. * Mondta, majd a nőre pillantott. * Szóval ahelyett, hogy megkérdeznéd hogylétemet a szúrt sebbe sót öntesz és ha nem üvöltök torkom szakadtából a fájdalomtól az azt jelenti, hogy már varrosodott? Igazán kellemes módszer, de nem beszélhetnénk inkább nem rólam, vagy a kamarásoktól? Kezdem zavarban érezni magam, egy sereget könyebb vezetni, mint beszélnem róluk...

* Az inkvizitort végig hallgatta már épp nyitotta volna a száját, amikor a lány, mint mágus magyarázatba kezdett, így inkább hallgatott. A nő egyértelműen jobban értett hozzá, így hallgatott a szavára, majd biccentett. * Anders már akkor jó menekülő volt, amikor én megismertem és azóta tanult pár új trükköt. Rólam kettőtökön és a kedvesemen kívül nem tudja senki, hogy ide jöttem. A kényesebb ügyekben, mint ez is, mindig arra hivatkozom, hogy magánügy miatt kelek útra. Ha bárki lát csak egy egyszerű alkoholistával találkozik, senki sem keresi benne az én személyemet.

A kapocs... Valamennyit már hallottam róla, de kevés hír jutott el hozzám az elmúlt pár évben.

* A csipkedés miatt mogorván nézett Hawke-ra, majd megdörzsölte az arcát a ponton. * Tudtam volna nélkülözni, de köszönöm, hogy gondoltál a csapatszellemre...

* A folytatás miatt behunyta a szemét, lendületesen tette le a kezét az asztallapra. Nem ütött nagyot, épp csak annyira, hogy a Bajnok és a Hős felkapják a fejüket. * Egy valamit tisztázzunk. Nincs értelme annak, amit mind a ketten csináltok. Csapatként kell dolgoznunk, ha el akarunk érni valamit... Eddig külön-külön utakon jártunk és lett eredménye az ügyben? Aligha. Halvány nyomok, csak ennyit találtunk. Viszont... ha csapatként akarunk együttműködni, akkor nem fér bele a "nem rád tartozik" és a "nem vagy mágus, sosem fogod megérteni". Nyílt lapokkal játszunk. Ha ezt nem tudjátok elfogadni, akkor csak az időmet vesztegetem... Abból valószínűleg kevés van, mert a Kapocs előbb-utóbb el fog pusztítani.
Ha minden kérdésen, vagy feltételezésen ilyesmikhez fogunk kilyukadni... veszett az ügyünk.

A Hívás fontos lehet, mert igenis mozgathatta Anders-t, vagy tehettek óvintézkedéseket miatta, lépéseket, amiknek nyoma lehet. Ugyanúgy az is, hogy mágus. Hallhatott a lecsendesítés körüli zavarokról, mert éles fülek és gyorsan eljáró ajkak mindenhol vannak... Egyelőre nem zárhatjuk ki egyiket sem, bármennyire is személyes téma a számotokra, amit nem akartok részletezni. * Halkan, lemondóan sóhajtott fel. *

Inzultálások helyett inkább próbáljátok meg a valódi okot keresni a kérdések mögött. * Elvette a kést az asztalról, nagyobb darab sajtot kanyarított le, amit egészben tömött be. Végignézett a társaságán, majd halványan elmosolyodott. *
Most, hogy ezt félretettük az útból...

*A mogorva pillantás, de udvarias szavak után csak kacsintott Faelyn felé. A csapatszellem fontos, és nem hagyhatott ki belőle senkit sem. Az Inkvizítor már bizonyította, hogy Hawke hihet benne. Bízhat a szavában. Habár ez még Ferelden hősére nem volt ennyire egyértelműen kijelenthető, Stroud és az öcse is csak jókat mesélt. Annak ellenére, hogy persze nem mindenki fogadta el Canar egy-egy döntését a rendben. Legalábbis nagyon úgy tűnt most Selwynnek, amikor megfordult Weisshauptban.*

*Védekezően emelte maga elé a kezeit, amikor Canar kijelentette, hogy a hívás nem tartozik rajtuk kívül senkire. Ez...igaz volt, ezért nem is kötött bele a kijelentésbe, ugyan akkor maga Selwyn rosszul vette, hogy Stroud nem mesélt arról, hogy ez őt is érintette. Leginkább azért, mert barátjának vélte a volt kamarást. 
Amikor Canar "finoman" megfogalmazta a bajnok kissé kegyetlen tesztelését, Selwyn felnevetett. Borostyános szemeiben megcsillant a fény. Jóval fiatalabb volt lelkileg, mint testileg.*
Kellemes vagy nem, de hatásos. Többet mutat meg az ember valós személyiségéből, mint gondolnád. De nem hánytorgatom fel többet, eleget tudok. Örülök, hogy együtt dolgozhatunk Canar.
*Csapta háton a férfit.*
Azt hiszen ezen oldaláról mindkettőnknek bemutatkozott annak idején Anders.

*Faelyn csendes kicsattanása miatt hosszan nézte az elfet. Elgondolkodott és be kellett látnia, hogy úgy tűnt a legfiatalabb veszi a legkomolyabban a feladatot és, viselkedik közöttük a legérettebben. Ennek ellenére a mágusnak volt egy olyan érzése, hogy mindhárman bőven okkal zárkóznak el, egy-egy résznél. A Kapocs említésénél és az a tudat, hogy az Inkvizítor bármikor meghallhat nem okozott neki örömöt. Kicsit megvonogatta a fejét, majd halk sóhajjal hunyta le a szemeit.*
Jól van... nyertél. Félreteszem a rossz tapasztalataimat... lényegében, amúgy sem ti okoztátok vagy ilyesmik....
* Támasztotta ki az állát. Érdeklődve nézett a másik kettőre, majd a sajt felé vonta a pillantását.*
Mond, hogy Fereldeni.... olyan régen ettem haza ízt....
*Nyögte csendesen.*

* Nemet intett a fejével, majd megitta a pohara tartalmát. * Selwyn, lehetőleg ne is, mert csapatmunka ide vagy oda, de betöröm miatta a képedet.

* Meglepődött a fiatal férfi felcsattanásán, az inkvizitor elég csípős hangulatúnak tűnt. * Ne legyél paprikás, nem vagy te kolbász. Azért az árnyékszékre remélem nem kell beengednem a hölgyet, arra mondhatom, hogy nem rád tartozik ugye? * Kérdezte nevetve, majd megkomolyodott az arca és a pillantása is. * Hogy érted, hogy a Kapocs el fog pusztítani?

* Amíg a válaszra várt biccentett. * Ám legyen, igazat adok és nyíltan beszélek előttetek a témáról, de csak ha fültanúja nincs a beszédemnek.

* Nagy falatot vágott le magának... túl nagyot, ezért mint egy hörcsög rágódott rajta. * Fereldeni... * Motyogta, bár ebből nem sokat lehetett érteni, de már jóval finomabb mozdulattal levágott egy szeletet Hawke-nak is. Csendben volt, amíg végül sikerült lenyelni az utolsó maradékot is. Mindig mogorvább, ha éhes... *
Részben értelek titeket... sok mindennek nem örülök, sok mindent érzek úgy, hogy személyes téma, de ezeket tényleg félre kell tennünk. Egymás között nem érdemes megtartanunk ezeket titkoknak, legalábbis akkor, ha a közös ügyünkben befolyásoló tényezők lehetnek. Ha valamit nem értesz, kérdezel... Ha téged nem értenek, magyarázol. Nekem ezt tanították mindig... és ehhez tartom magam.

Nem vagyok paprikás. * Zárta rövidre, a szigorú tekintete beszélt helyette. *

Úgy, ahogyan mondtam. Habár a Szakadás bezárult az égen, a Kapocs továbbra sem stabil, csak idő kérdése, amíg addig nyúlik, hogy magával vigyen... De mielőtt ez bekövetkezne, tisztességes távolságot fogok tartani, emiatt nem kell aggódnotok. Érzem, amikor változik. Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmeteket, hogy nem leszek sokáig a segítségetekre, és eredményesen kell kihasználnunk az időt.

* A folytatásra határozottan bólintott. * Megegyeztünk.

*A Kamarás komoly megnyilvánulása és fenyegetése miatt csak jóízűen felnevetett. Nem kellett félteni egyiküket sem és ezt pontosan tudta.  Canar erőteljes szavainak következményétől nem félt. Nagyobb gondjuk van, minthogy egymásnak essenek, másrészről pedig olyan emberekről volt szó, akik nagyon sok mindenen keresztül mentek az utóbbi években Thedasban. Lehet, hogy nem volt különleges, mint Canar, vagy nem volt olyan képessége ami egyszerre volt utánozhatatlan és egy időzített bomba, mint Faelyn Anchora...... de erős volt. Ezt pedig nem tagadhatta meg tőle senki sem. Azok az évek amiket átélt Kirkwallban sok mindenre megtanították.....és megfogadott dolgokat amikhez azóta tartja magát.*

* Amint Faelyn megadta neki a választ, a sajt felé pillantott, majd egy kést magához vonva vágott a nagyobból egy keveset. Elvégre invitálták a reggelire.....
Amint megérezte a régóta hiányolt ízt lehunyta a szemeit. Halkan sóhajtott fel.*
Hogy ez mennyire hiányzik.....
*Azzal vágott magának még egy falatot. Mialatt evett csendben hallgatta a másik kettőt. Ilyenkor legalább csendben volt. Egy jó ideig rágta, majd miután lenyelte köhintett egyet.*
Azt hiszem mondhatom, hogy mindhárman jó csapattal dolgoztunk össze mikor kellett.... a mostani sem fog távol állni tőlünk, csak meg kell egymást szoknunk.
*Azzal egy kis borral folytatta. Nem sokkal.... jelenleg tudta, hol a határ. Komoran...csendben hallgatta a barátot, majd ismételten belekortyolt az italba.*
Nem azért érdekel minket, hogy bajunk esik vagy sem. Egyszer már kihúztál a csávából Faelyn.... ha eljön az idő és ott leszek, biztosíthatlak, hogy nem öl meg majd az Anchor....
Persze, azt nem ígérhetem, hogy más dolgok nem törnek majd az életünkre...elvégre is átkozott szerencsém van~
*Vigyorgott a végén el a nő. Saját szavait csak félig vette komolyan. Azért....azt teljesen ő sem gondolta, hogy valóban sok rossz jár utána...bár..... bár.... ha nem is közvetlenül...*

Benne vagyok! Rendelkezzetek a tudásommal az ügyben!
*Tárta szét kezeit a vöröses hajú nő.*