Seireitei

* A kapitányok rendkívüli ülésre gyűltek össze az első osztag főhadiszállásán, noha a probléma elsőre nem is tűnt annyira komolynak. A megbeszélés központjában Tsuruda város állt, pontosabban a város északi peremén lévő szentély, amelyet generációról generációra ápoltak és gondoztak az emberek. A megbeszélés akkor vált feszültebbé, amikor szóba került annak a szentélynek az oka…

Évszázadokkal ezelőtt, volt egy nagyon ígéretes shinigami, aki még sokra vihette volna, ám az ereje megszállottjává vált. Olyannyira a hatalomvágy mozgatta, hogy megszegte a Lelkek Világának törvényeit, a tiltott kidou felé fordult, majd magába olvasztotta a zanpakutouját, hogy teljesen kiaknázhassa annak határtalan erejét.
Seireiteiben nem maradhatott, ezért az emberek világába menekült. Sokan mentek utána, hogy megállítsák, mielőtt felboríthatná a világok közötti egyensúlyt, így rengetegen végezték az ő kezei által. Végül a kapitányok vetettek véget az ámokfutásnak. A 46-ak Tanácsa annyira súlyosnak ítélte a bűneit, hogy nem végeztette ki, hanem száműzte és bebörtönöztette őt. Abban a városban tartották fogva, amelyet megtépázott, fölé pedig szentélyt emeltek, hogy megakadályozza a szabadulását.
 
Az utóbbi időben furcsa energiákat mutattak ki a mérések a közelben, ennek kell utána járni minél hamarabb… Yamamoto soutaichou kikötötte, hogy az osztagok állítsanak elő a következő egy héten belül egy olyan csapatot, amely nem vallhat kudarcot. A döntést a résztvevők személyeiről és csapatokra osztásukról a kapitányokra bízta. Ezzel zárult a tanácskozás. *
 
* Seiran tudott a tanácskozásról, látta elindulni a kapitányát, a kíséretében pedig a hadnagyot. Éppen az újoncokkal gyakorolt főhadiszállás egyik termében, nyitott ajtók mellett. Miután lezárták a gyakorlatot, friss vízzel mosta meg az arcát, majd egy nyugodt pontot keresve leült, hogy elfogyassza az ebédjét.
Kíváncsi volt, miért kellett ilyen hirtelen összegyűlnie a kapitányoknak… de a kémkedés messze állt tőle, nem tartotta volna helyesnek. Türelmesnek kellett lennie. Ha rájuk tartozik, meg fogják tudni. Időben. Ezt nem a kapitányától várta, hanem sokkal inkább Ise fukutaichoutól. *

Sei-Sei~
*Törte meg a csendet egy fiatalos hang, aki ruganyosan futkározott, hogy megtalálja a keresett személyt. Könnyedén kerülgette a shinigamikat, akik közül páran csak lepetten néztek utána, páran pedig csak a maguk módján dolgozták fel, hogy ismét véget ért a csendes időszak. Még egy hangos személy visszatért. Csupán előző este ért vissza, máris jelentenie kellett, a késői óra ellenére. Matsumoto, hogy oldja az egészet, viccelődött a tiszt és a kapitány szavai között. Yoake hamar elfogadta ezt a segítséget és beszállt a játék ilyen formájába. Annak ellenére, hogy a kapitányuk ezt nagyrészt nem igazán díjazta. Nem gondolt jobban ebbe bele, talán ezért kapott sok papír munkát mára "büntetésképpen" míg a fuku-taichou és a taichou elmentek. Érdekelte a dolog, nagyon is, de kivételesen nem ütötte bele az orrát.
Amint végzet minden rá rótt munkával lódult meg, hogy megkeresse régi barátját. Annak osztagában pár újonc érdeklődve néztek rá, amire rá is játszott. Mivel nem láthatták még, így nem bizonyult nehéznek a dolog. Az információt pedig meg is szerezte amit kívánt.*

 *Amint egy csendesebb kis zugban meglátta messziről a vöröses hajkoronát, széles mosoly terült el az arcán.*
Sei-Sei~  *kiáltotta s szinte a másik nyakába vetődött kitárt karokkal hátulról. Teljesen megfeledkezett amaz tulajdonságáról, hogy a bőre milyen hideg, hogy körülötte a levegő mindig is hűvös.*
Rég láttalak! Még jobban megnőtt a hajad~ *ölelgette, majd amint észrevette, hogy eszik, csak egyik kezével engedte el s hátulról kapta ki a pálcikát a kezeiből, majd csent az ebédből.*
Eszel? Olyan éhes vagyok~..... anyud csinálta? tuti nem te....
*Járatta tovább a száját csenevészen.*

* Az ebédet már egy megszokott rituálé szerint fogyasztotta el, a legfinomabb falatokat hagyta utoljára. Éppen az egyik ilyet akarta bekapni, amikor mintha csak nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel, ismerős hang tulajdonosa csapódott a képbe. Összeszorította a szemét, így nem visított fel a hideg miatt, de jól érezhetően és láthatóan végigfutott a hátán. * Ha mindenkire így vetődsz, a végén azt hiszik majd, újra megtestesült a rukongaii fojtogató... * Említette baljósabb, kissé aggodalmas tónusban. A rukongaii fojtogató egy történet volt, amit még az akadémiai évek alatt találtak ki néhányan, hogy egymásra ijesszenek egy éjjeli őrködés alatt. Ez olyan jól sikerült, hogy még Seiran is látni vélte egyszer az elsuhanó árnyat... *

* A következő pillanatban már a kiszemelt falat is áldozattá vált, így lefeszegette magáról Yoakét, elmosolyodva fordult vele szembe. * Elég rég volt, az igaz... A tiéd... összement. * Állapította meg, mert megszokta már a lányt a hosszú fürtökkel. *
Miből gondolod, hogy nem én...? Már az akadémia alatt sem főztem olyan rosszul... * Kivéve az omlett, amit elsózott és odaégetett... meg a gyümölcskenyeret, amelyik fűrészpor ízű volt... meg a sült húst, amivel ki lehetett volna lőni az ablakot, annyira rágós volt... * annyira... * Tette hozzá csendesebben. Az ebédjét diszkréten közelebb tolta a lányhoz, ezzel jelezve, hogy nyugodtan megeheti, ha ízlik. *

Hallottam, hogy előléptettek és hatodik tiszt lettél az osztagodnál. Gratulálok, remélem azért nem bújsz ki minden feladat alól, amit rád osztanak... * Dorgálta meg barátilag, az egész helyzetben érzett valami nosztalgikusat... Mivel szünetet tartott, így jobban elengedte magát, a régi barát kétség kívül jó pillanatot választott. *

* A tanácskozás a szokott mederben zajlott, bár némi meglepődést váltott ki a jelenlévők közül azokban, akiket érdekelt is, hogy a Kidou osztagot most nem a robusztus Kame képviselte, hanem egy kicsi és vézna shinigami, aki az osztaga egyszerű egyenruháját hordta. Yamamoto soutaicho sama ismertette a tényeket a szentélynél észlelt ingadozásokról. Mivel a pecsételési technikákat a Kidou osztag ismeri és alkalmazza, így egyértelmű volt, hogy az osztagot is képviselnie kell valakinek. A tanácskozás végén, amikor a valaki által említett "Yama-Jii" átadta a szót a kapitányoknak több osztag kapitánya is jelezte, hogy érdemes lenne egy együttműködési csapatot összeállítani.

A csapat vezetésével a Kidou osztag képviselőjét bízták meg, amit Momiji jelzett, hogy ő fog személyesen ellátni, bár a döntés okát nem indokolta meg az öreg főparancsnok helyeslő biccentése miatt nem vonták kérdőre, hogy milyen jogon hoz döntéseket az osztag nevében. Abban egyetértettek, hogy a szűk idő miatt minden kapitány több jelöltet ad meg az osztagából és a következő pár napban ezekkel a jelöltekkel kell egyeztetni. Momiji javaslata az volt, hogy a képességek terén nagyon is különböző típusokat keressenek. Ha harcra kerülne a sor a pecsét cseréjekor, akkor nem tudni, hogy mi fog ténylegesen fogni az ellenfélen. A végső szám a csapatokra vonatkozóan 5-7 fő amiben a kapitányok megállapodtak. Több személy túl zavaró lenne, hiszen mindenkinek figyelnie kell a másikra, míg kevesebb esetében, ha valakit kiütnek, vagy kimerül, a többieknek fel kell tartaniuk a törvényen kívüli nőt.

A tanácskozás vége felé, ahogy mindenki elindult a dolgára Momiji egy apróbb szóváltásba kezdett Kurotsuchi Mayurival azon kijelentése miatt, hogy egyszerűbb lenne a várost és a szentélyt a földel egyenlővé tenni és elszámolni a "sajnálatos" veszteséggel, mint kockáztatni egy valós szakadást a lelkek világát és az emberi világot elválasztó membránon. Az itt maradók közül a 8. osztag kapitánya a Kidou osztag képviselőjével értett egyet. Bár a vitának a Soutaichou botjának a koppanása vetett véget Momiji nem érezte lezártnak és kifele menet nagyon forrongott és morgott miatta. Még akkor is puffogott, amikor az egyik kapitány beszélgetést kezdeményezett vele. *

* Ahogy Yoake a nyakába fújt, enyhén elvörösödött az arca, majd megköszörülte a torkát. * Igaz. A fojtogató kegyesebb ilyen helyzetekben. * Mormolta az orra alatt. *
Hmm? Iie... Jól áll, csak meglepődtem rajta... Túlságosan megszoktalak a hosszú, ez... sokkal inkább játékos, és szertelen... és komolytalan... * Sorolta, habár a vonásai és a halvány mosolya elárulták, hogy csak ugratja a régi barátot. *

Az az akadémián volt... és fejlődhettem az évek alatt. * Megköszörülte a torkát, mert ez nem teljesen volt így... de legalább a ronda és finom szintig eljutott. Sosem tudta igazán szépen megformázni az ételeket, a tálalásról már nem is beszélve. Egy pillanatig meglepettség költözött a pillantásába, majd finoman nemet intett. * Edd meg nyugodtan... Tudod, ha így próbálsz etetni, az nagyon félreérthető lenne. Jobban szeretném mellőzni a pletykákat, legalábbis ezen a téren. Éppen elég a meglévő. Szórakoztatóak, ez tény, viszont... egy ilyen témájú inkább zavarba ejtő lenne.

Eddig sem piszkáltalak. Mindössze emlékeztettelek arra, hogy dolgozz mindig keményen. Remélem nem akarsz tanulni, úgy hallottam, hogy Matsumoto fukutaichou mesteri módon hárítja a feladatait... * Karba tette a kezeit, talán kissé rosszallóan is, mert nem szerette volna, ha a lány rossz példát vesz, vagy még inkább léha életet él... mert Seiran szerint nem vette elég komolyan a feladatait korábban sem. *
* A forrónadrág és a pocakmutogatás miatt csak behunyta a szemét, a szemöldöke finom rángása jelezte, hogy ez bizony érzékeny pontot érintett. * Gauntlet miatt van... te is tudod. Nem lehetünk biztosak benne, mikor van szükség rá, így érdemes alkalmazkodnom. * Hálás lennék érte, ha... * Kezdte volna mondani, de félbeszakadt a mondata, mert egy jeges ujj tapicskolt a hasán. Elfojtott egy visítást és meggörnyedt, egyrészt mert hiiiideeeeeg... másrészt mert csikis. Nagyon. * Nem, nem vagyok csikis... * Válaszolta szigorúan. *
Ne nyúlkálj! Nem illik...

* Amikor megemelte a fejét, látta a távolban a rózsaszín kimonó lobbanását a szélben, a kapitánya lassan a látómezejükbe ért. * Úgy látom vége a gyűlésnek... * Állapította meg a nyilvánvalót, majd a tekintete az alacsony és meglehetősen nőies shinigamira vetült. * Hmm... őt még nem láttam. Te ismered? * Kérdezte Yoakétől. *

*Leintette a régi barát mormogását, ugyan akkor látható volt az arcán, hogy nagyon is bóknak vette a szavait. A végén felnevetett, s csak a haját illető lepettség miatt állt vissza az előző mimika. A felsorolás mellé hozott mosoly nagyon is sejtette a lánnyal, hogy a másik ugratja, ugyan akkor ő csak széles, mégis nőies vigyorral fogadta el a bókot.*
Akkor valamennyire mégis csak illik, nem igaz? Hasonló kifejezésekkel sokszor illettél régebben.
*Nevette el magát ismételten s egy gyengéd ütés érte váratlanul Seiran vállát. A régi barát Yoake meglátása szerint túl sokszor volt konok vagy komor, éppen ezért szerette ha mosolyog, és a legtöbb viccével igyekezett ezt elérni.*
Többet kell mosolyognod~ Az életben ez fontos!

Igazad lehet....ebben látod igazad lehet....
*Gondolkodott el, ezt pedig jelezte az is, hogy keze az állához ért. Elbambult, majd csak elmosolyodott. Inkább nem piszkálta jelenleg ebben a témában tovább, mert valóban nem tudta mennyit fejlődhetett azóta..... vagy legalábbis ez volt terv....*
Vannak akiken nem lehet segíteni....
*Vigyorodott csintalanul el szélesen. Játékosan. Az idegenek számára hihetetlennek tűnt, hogy maga Yoake nem valami hátul kullogó shinigami, hanem szépen lépked előre....ezen tulajdonságok ellenére.
Mikor a másik meglepődött, majd finoman visszautasította, most a lányon volt a szerep, hogy megilletődjön. Egy pillanatig lepetten figyelte a másikat, majd kihúzta magát s elpillantva ette meg az előzőleg kínált falatot. Nem gondolt bele ezekbe az esetleges pletykákba...ritkán gondolkozott a hétköznapokban ennyire... Legalábbis ezen a téren.*
Még nem hallottam a pletykákat, mivel nemrég jöttem haza...de sejtem, hogy mi miatt indulhatnak ki...
*Sandított a másik ruházatára ,majd apró daccal pillantott vissza előre, nyammogva a falaton.*
Nem tudom, hogy ez miért zavarba ejtőbb annál, minthogy bu....khm...melegnek néznek.
Tudod, hogy a pletykák háromnegyedének sosincs alapja.
*Nézett hosszan előre. A pillantása és a mimikái kivételesen elárulták, hogy sokkal komolyabb is tud lenni annál, mint amit alapjáraton szokott mutatni. Ez a pillanat azonban hamar elszállt mialatt megvonta a vállait s cinikus mégis széles vigyorral mutatott a másikra. Felé mutatott a pálcákkal.* Megöl a kíváncsiság~ Próbált bármelyik pasas rád mászni??
*Terelt, mert nem akart Seirannak kellemetlenséget.*
Pfff.... Mintha az anyámat hallanám... *Csücsörített a másik felé, azzal ő is karba fonta a kezeit, kissé felfújva magát.*
"Mond csak Yoake, sosem gondolkoztál azon, hogy komolyabban kellene venned az életed?Már nem leszel fiatalabb!...Én a te korodban....Yoake, ne nézz az apádra, ő egy külön állatfaj!" *azzal elnevette magát s legyintett egyet.*
Matsumoto-san nem mindent enged ellesni, és most ,hogy előrébb léptem, inkább rám hárít, minthogy tanít. Nem kell aggódnod....
*Döntötte meg felé a fejét, egészen közel s hosszan nézte a másik pillantását.*
Tudhatnád, hogy a komoly dolgokra én is komolyan figyelek Sei Sei ~
* A tenyerébe csapott.* 
Ahh...akkor nem tévedtem sokat! Gauntlet nagyon vagány!!! ~ És legalább nem fagyaszt meg, mint egyesek.
*A visításon és a további reakciókon felnevetett. Gyermeki csillogással pillantott a másikra. Annak zavara és apró haragja pedig csak viccelődve, de fokozta ezt. Elnevette magát, azzal gyermekies lebiggyesztett ajkakkal vonta vissza a kezeit.*
..... de annyira vicces......amugyis te mutogatod a hasad.... Gauntlet ~ Bírlak ~
*Viccelődött tovább.*

Igen...én is úgy látom.....* emelte fel kicsit a fejét h ő is lásson valamit. Még a majd 10 centis cipő sem sokat segített általában ezeken a dolgokon. Hunyorogva figyelt, majd fejet rázott.*
Nem igazán....de szerintem annyira nem nőies...főleg ha téged veszünk alapul....

* Már akkor nem volt épp a legboldogabb mikor a drága kapitánya kiráncigálta a szobájából hogy köteles elmennie vele a rendkivüli gyülésre amit összehívtak. Mindig is utálta az ilyes vagyta összejöveteleket, mert valahogy sosem volt jó a vége.. legalább is számára nem. Morcosan jelent meg Zaraki mögött és karba font kezekkel hallgatta végig ahogy elmondták nekik hogy miért is hívták össze őket. Kivételesen még érdekesnek is találta a gyülés témáját. Hallotta már a shinigami történetét így nem votl neki újdonság. Egészen addig még tetszett is neki a dolog, amig Yamamoto ki nem jelentette hogy a kapitányoknak csapatot kell összeállítaniuk olyan személyekből akik nem vallnak kudarcok. Látta kapitánya tekintetét ahogy vigyorogva hátra nézett rá és már abból tudta hogy nem fogja megúszni a dolgot*
- ... ohh persze baszki -.-" sozd ezt is az én nyakamba hogy rohadnál meg... * morgott olyan hangerővel hogy a férfin kévül más ne igazán hallja. Megingatta a fejét. ez már kevésbbé tetszett neki, viszont az már ismét mosolyt csalt az arcára amikor látta hogy Mayurival összeszólalkoznak. Kuncogni kezdett, mert azt mindig szerette ha van valaki borsot tőr a kapitány orra alá. Sose volt vele túl jó viszonyban de nem is akart, épp ezért élvezte a helyzetet. Vigyorogva nézte végig ahogy morogva megy el a teremből* 
- Hát ez jó volt * vigyorgott el szélesen és fel is nevetett miközben ő maga is kilépdelt a teremből*

* Már kora reggel retenetesen fájt a feje, szinte érezte, hogy valami baljóslatú kering a levegőben. Megivott egy adag jázminteát, amely kissé lenyugtatta a pattanásig feszült idegeit. Az irodába menet kapta el a kapitányt amikor az a gyülésre indult, és csak szótlanul követte őt, hogy aztán ugyanígy induljanak vissza az iroda felé. Nem szokása folyamatosan és cél nélkül fecsegni vagy kérdezni bármit, ezért nem is kérdezte meg, hogy mi a helyzet. Végeredményben tudta, hogy úgysem ússza meg velős magyarázat nélkül amint visszaérnek az irodába. Bár azért már most fúrta az oldalát a kíváncsiság, ugyanis rengeteg papírt kellett átnéznie az elmult időben, amelyekből talán foszlányokban sejtette az ügyet, bár a részleteket a kapitánytól akarta hallani. * - Taichou... Valamiért rosz előérzet fogott el ma reggel... *Szólalt meg végül, ahogy a Kapitány mellé sétálva látta ahogy szemöldökráncolva gondolkodik éppen valamin. Nem kapott semmi reakciót, ezért is folytatta.* - Valószínűleg túlreagálom, de mégis... * Hangja teljesen határozottan csengett, erre már kapott egy bólintást, majd befordultak az osztaghoz vezető úton.* - Remélem nem kerül sor valami nagyobb csatára, vagy valami balhéra ugye? * Kérdezi meg, ahogy előre lépked pár lépést. Ukitake csak felsóhajt.* - Taichou... pedig nem akarok csatázni senkivel... kiráz tőle a hideg. * borzong össze. Általánosságban mindig beletalál a közepébe mindennek nem kell neki mondani szinte sosem semmit.*

* Momiji, ahogy közeledett az osztag épülete felé kíváncsivá vált. Mivel az egysége nem tartotta szorosan a kapcsolatot az őrosztagokkal, ezért az ő információi sem elégségesek a Gotei 13-ról, legalább is az ő nézetei szerint. Neveket és arcképeket már látott a kapitányokról és a top 10-ről minden őrosztagban, bár ő inkább jobb szeretne egy teljesebb, tartalmasabb ismeretanyagot. Ahogy haladtak a férfivel alapvetően csak hétköznapi dolgokról beszélgettek. Oktaták, kiképzésfajták, az akadémia... majd csak ezek után tért rá Kouraku a csapatelosztásra. A saját osztagából megvolt a jelöltje és mivel épp felé és az ellentétpólusa felé közeledtek, így úgy döntött egyszerűbb, ha az ismerkedést le is tudják.  Momijinek egy rövid pillanatra rándult a szemöldöke az egyedi ruhákat látva, ahogy közeledett. A következő mondatának a végét már hallhatták az ott lévők is. * ...mint ahogy mondtam, sok minden meghatározhat egy jó, bevethető alakulatot. Ilyen például a szabályok betartása, vagy betartatása. egy vezetőről is elárul valamit az, hogy az alárendeltjei hogy viselkednek, melyik helyzetben mit tehetnek. Számomra fontos az, hogy megbízhassak majd a csapatomban, még ha a kooperáció ideiglenes is lesz, bár természetesen bizalmat előlegezek akkor is, ha... erre nem sok minden ad okot. * Mondta, miközben végigmérte a csilli-villi ruházatokat. *

Illik... csak szokatlan. * Mondta végül, valamelyest megenyhült pillantással. * Mosolygok éppen eleget, viszont ok nélkül ritkán teszem. * Csak csendben hallgatta, ahogyan Yoake beszélt, figyelte a mozdulatait. Habár nem öntötte szavakba a válaszait, a lány valószínűleg nagyjából ismerhette már őket. *

Nem tudom, hogy melyik a zavarba ejtőbb... * Mondta csendesen, előtte megköszörülve a torkát. * Yoake! * Kezdte, de pillanatok alatt visszanyerte a nyugodtságát, vett egy mélyebb levegőt, amit hangosan fújt ki. * Nem vettem észre, hogy bárkinek is ilyen szándékai lennének. Nem adtam rá okot.
* Elmosolyodott halvány, halkan talán nevetett is, mert látta maga előtt a lány szüleit. * Nem tudom melyik a rosszabb, hogy korban vagy nemben hasonlítasz hozzá... * Csóválta a fejét. *
Mi minősül komolyabb dolognak?

Ne élj vissza a helyzettel, hogy Gauntlet kedvel téged... Komolyan. Jobban megértenétek egymást, mint ahogyan velem teszi. *Itt megérintette a zanpakutouja markolatát. Gauntletet igazi lázadónak vélte, amiben nagy szerepet játszott a megjelenése is a belső világában. Ha hasonló személy jött volna vele szemben az utcán, akkor bajkeverőnek titulálja, és nem fűz hozzá túl sok bizalmat, de... nem volt választása. Ha a megjelenés nem lett volna elég, ott volt a beszéde, a stílusa... Ugyanolyan őrültségekre biztatta, mint Yoake. *

Azt hiszem, túl sok időt töltünk egymás közelében. Olvasol a gondolataimban. Először azt hittem, hogy hölgy, mert egészen lelkesen társalgott vele a kapitány... * Mondta csendesen, amikor az idegen még nem hallhatta. A bemutatkozás nem váratott sokáig magára, a különös alak egyenesen feléjük vette az irányt. Elvette a barát kezéből az ételt, félretette, hogy ne legyen útban, a közeledés egyértelművé tette a bemutatkozást.
Komoly tekintettel hallgatta, csak azért nem szólt vissza, mert másként nevelték. Megtartotta a munkabeli precizitását és a távolságtartást, úgy hajolt meg finoman az érkezők felé. *
Yatsufusa Seiran, 6. tiszt. * Mutatkozott be a pozíciójának megfelelően. *

*Felnevetett, majd kedvesen méregette régi barátját.* Ok nélkül? Nem adok rá elég okot?..... Megértem, hogy figyelsz az imidzsedre de néha...túlzásba esel.*Sóhajtott kissé szeleburdi drámaisággal, majd csak a szokásos mosolyával figyelte a férfit aki türelmesen végig hallgatta. Nem mondott Seiran semmit, de nem is volt szükséges. Yoake elpillantott kicsit, pontosan tudta mik lennének a válaszok.*

Hát én tudnék benne segíteni, hogy megtudd....*Kezdte, de amint Seiran kissé megemelt hangon rászólt, zavart vigyorral emelte védekezően maga elé a kezeit és fejezte be. Átmenetileg. Figyelte, ahogyan a másik újból próbálja vissza nyerni önmagát, felvett nyugodtságát.*
Haii-Haii~ Befejeztem....csak ne robbanjon fel a fejed. Szeretnéd, hogy lehűtsem Sei-Sei~
*Ártatlanul, nagy szemekkel méregette, majd picit vállon lökte.*
Ugyan Sei-Sei.... nem kell rá adnod indokot, de.... ne vedd ennyire fel.........
*Hosszan nézett előre, széles mosollyal.* Csak bosszantalak.... mert hiányoztál. *Vont vállat, majd a végét csendesebben közölte, kissé gyerekesen.*

Hahahahaha~ Inkább korban..... Néha valóban olyan vagy, mint egy nagypapa. Nem ártana egy kis pihenés, vagy szórakozás.
*Nevette a másik felé.* És én ijednék meg a legjobban, ha már te is legalább annyira járnál a nyakamra, mint ő.
Komolyabbnak? *Nem nézett vissza rá, csüggedten nézett maga elé. Nem akart a küldetésről, vagy a komolyabb oldaláról társalogni.....*
Vannak dolgok, amikben annyira nem is különbözünk ~ *Váltott ismételten egy nagy, széles vigyorral.*

Kikérem magamnak, nem élek vissza vissza vele! Kölcsönös a kedvelésünk ~
*Boldogan nevetett.* Akkor, mert ennyire hasonlítunk, kedvelsz biztos engem is ~ *nyújtott nyelvet szemtelenül.*
Lavender meg komolyabb...nem annyira, mint te...de komolyabb....és hisztis...meg makacs.
*Mialatt beszélt felvonta a fejét apró csücsörítéssel. Habár olyan szavakat használt, mintha nem kedvelték volna egymást, a mimikájából és apró gyermeki dacából látni lehetett, hogy ez nem így van. Karba fonta a kezeit.*
Sosem bocsátom meg neki, hogy a fagysága miatt húzódsz néha el!
*Elviccelte a dolgot, túlzott és mindez kitűnt. Legalább annyira, mint az apja színészi vére benne.*

 Waaaahhh~ És tényleg! ... vagy csak inkább a pillantásodból olvastam. Férfi vagy Sei-Sei....ezen nem tudsz változtatni.
*Sóhajtott s ő is próbálta valamennyire kivenni a távolabbi alakot.*
Ohhh igen....néha úgy érzem kapitányt is cseréltünk ~ Szerinted baj lenne, ha köszönnék neki? Kyoooou-taichou~
*Emelte már a kezét, de félúton abba hagyta, mert észre vette, hogy mennyire komor a kisebb ..... fiú (?), Férfi (?)*
Naaa..... *Nézett az elvett étel után, majd kihúzta magát amint nyilvánvalóvá vált, hogy miért fosztották meg az ebédjétől.....ami amúgy nem is az övé volt. A kijelentés után kissé csücsörítve jelent meg arcán a gondolatai egy része, de hangot nem adott nekik. Ő nem tudta ezt annyira elrejteni, mint Seiran. Egyszerre hajolt meg a férfival, majd amint rá került sor még mindig apró daccal, de bemutatkozott.*
Murasaki Yoake. 10. osztag, 6. tiszt.

* Momiji finoman, tisztelettel meghajolt, majd levette a maszkot és a fejéről a textilt, hogy felfedje az arcát és ismét egy apró meghajlással köszöntötte a két tisztet. * Akimoto Momiji, Kidou osztag, yoroshiku onegaishimasu. * Mutatkozott be ő is, majd végigmérte a kapitányt és a két másik személyt. Kellett pár pillanat, amíg gondolkodott, majd eszébe jutott, hogy csak az egyikőjük tartozik Kyouraku alá.. * Yatsufusa san, ön Kyouraku taichou alárendeltje... Murasaki san... Ön pedig Hitsugaya taichouhoz tartozik... Pár hete már találkoztunk, amikor küldetésre ment az osztagával, őrségben voltam a senkaimonnál... * Mondta, majd Kyourakura pillantott. * Mind a kettő elemi alapú, ha Ön is beleegyezik, akkor beszélek majd Hitsugaya taichouval is és már két személy meg is van. Amennyire érzem ők alkalmasak és ismerik is egymást, ami előnyös.

* Egyenesen Yoakére pillantott és felkészült rá, hogy hideg mancsok újból lecsapnak majd... de szerencséjére megúszta. *
Komolyan... * Sóhajtott fel halkan. * Te is hiányoztál... * Az utóbbinál felengedtek a vonásai, elmosolyodott a lány felé. * De tényleg nem értem, hogyan kapcsolódik hozzá a bosszantás.

Szórakozom éppen eleget...
* Csak hallgatta a lány magyarázatait, majd amikor Lavender került szóba, enyhén felvonta a szemöldökét. A pillantásában ott volt a gondolata: talán annyira nem is különböztök, valószínűleg ezért nem jöttök ki jól. Nem mondta ki, de pontosan megfogalmazódott benne. *
Azért húzódom el, mert sportot űzöl belőle, hogy spontán végigtaperolsz mindenki előtt... a hideg kezeiddel. * Válaszolta csendesen, visszafogottan, ugyanakkor mégis játékosan szemrehányóan. A tekintete már a kapitányát fürkészte, Yoake kérdésére nemet intett a fejével. *
Valószínűleg csak örülne neki. Már említette, hogy az utóbbi időben kevesebbet látott minket együtt.

* A nála jóval alacsonyabb kidou osztagos nem volt neki szimpatikus. Készen állt, hogy esetleg Yoake szavába vágjon, vagy visszafogja, de szerencsére erre nem volt szükség. A nem is annyira mélyen, de elrejtett dacot meghagyta neki, jogos volt. Úgy becsmérelte őket az idegen, hogy még csak nem is ismerte a képességeiket vagy a személyiségüket, ez nem kevés arroganciára utalt a részéről. Éppen emiatt döntött úgy Seiran, szavakkal nem cáfolja vagy vág vissza neki, mert akkor át kellene vennie az ő stílusát. *

* Viszonozta az újabb finom meghajlást. * Így igaz. A nyolcadik osztag tagja vagyok.
* Kyouraku a háttérben még váltott néhány szót az egyik tiszttel, majd a kis csapat felé vette az irányt. * Lemaradtam valamiről? * Tette fel a kérdést. * Yoake-chan, üde színfolt a szemnek. * Üdvözölte a lányt, mert korábban elcsípte a fél intést felé. *
Iie... nem jelent gondot, ha ők is beleegyeznek, áldásom rátok. Yatsufusa-kun nagyon lelkiismeretesen végzi a feladatait.
* Seiran kissé meglepetten mérte végig a körülötte lévőket. * Miről van szó...?

*Amint meghallotta a választ amit annyira várt, felcsillantak a szemei s széles mosollyal pillantott a másikra. Maga elé emelte kissé gyermekiesen a kezeit, mint aki éppenséggel hamarosan üdvrivalgásba kezd, csak azért mert valami számára kecsegtetőt hallott, de végül mégsem tette meg. A kijelentésre csupán sejtelmesen vigyorodott el, s csak a mutató ujját mozgatta figyelmeztetően meg.*
Aki fontos neked azzal foglalkozol, törődsz. De ez nem csak mindig a "jó" dolgokat foglalja magában. Hamar rám unnál ha nem tenném néha ezt...és hidd el...hiányozna, ha nem tenném.
*Nevette végül el magát.*

*Egy nagy o-t formált az ajkával, mint aki valóban meglepődött, majd csak az ajkához emelte a mutatóujját. A reakciói túlságosan szélsőségesek voltak. Ez mutatta, hogy rájátszott.*
Most akkor valójában az zavar, hogy hideg a kezem....vagy hogy mindenki előtt csinálom?
*Szemtelenül, mégis játékosan csapott finoman a férfi vállára, majd kacsintott felé. Túl nagy lehetőség volt, hogy kihagyja....*
Ha jobban értékeled, megtehetem majd akkor ha kettesben maradunk.
*Tudta, hogy ezzel zavarba fogja hozni a másikat, főleg mert bevetette a már megismert és kitapasztalt pillantásokat és apró mozdulatokat is. A szemrehányásra apró mosollyal pillantott el, mintha ártatlan lenne.*
Ohh Kyou-taichou.... zene füleimnek, hogy hiányol mellőled. ~

*Illően, magához mérten valamivel kontrolláltabban, mégis apró durcával hajolt meg többször is, mikor a velük szemben álló. Amint az alacsony férfi bemutatkozott és levette magáról a maszkot, Yoakenak alkalma nyílt, hogy végig mérje. Amint Momiji megjegyezte, hogy már találkoztak lepetté vált egy kicsit a pillantása, mert nem emlékezett a férfira.*
Lehetséges.... *Motyogta eltöprengve.* Akkor még hosszú volt a hajam.
*Vigyorodott végül csak el, főleg amint a kapitány is végre megérkezett. Mikor Momiji éppen a férfival volt elfoglalva, Yoake széles vigyorral intett félszegen, míg nem figyeltek. A mosolya akkor halványodott csak el, amikor felfogta, hogy miről is van szó. Ismételten a Kidou osztagosra pillantott.*
Egy újabb...küldetés lenne?

* A két meglepett arcú shinigami miatt aprót biccentett a kérdésre. * Hai. Közvetlen felkérést kapott az osztagom a gyűlésen Yamamoto Genryusai Soutaichoutól, amivel egyetértésben ha nem is, de... aminek készséggel eleget teszek. Ehhez viszont nem a saját osztagomon belül kell keresnem segítőket, hanem felkértek, hogy a Gotei 13-ból válasszak, 3-5 főt magam mellé a feladat végrehajtása során. Az Önök képességeivel részben tisztában vagyok és a képességük alapja ellentétes, így nagyon is alkalmasnak tartom erre a feladatra. A jelölteket a Kapitányok adják, de végül én választom ki a megbízottakat, hogy segítsék a küldetésem. Mivel Yatsufusa san, az Ön kapitánya jelen van, így szeretném felkérni, hogy jelentkezzen majd a feladatra, a részleteket a Kapitányától és tőlem is megkapja.  * Yoakére pillantott, majd végigmérte. * Igen, akkor még hosszabb volt a haja. Esztétikai, vagy praktikai szempontból vágatta le?