Gangsta - RPG

// Előzmény: klikk ide //

* Hazudott volna, ha azt állítja, nem vette észre a testvérek közötti pillantásokat. Megvonta a vállát, nem tartozott rá és ezzel tisztában is volt. *
- Egész jó ízlésed van, ezt meg kell hagyni... és olyan finoman is főzöd, vagy csak a neve szép? A krémesre tehetnél valami keserű csokit, az dobna rajta. * Ahogy Kay is megszólalt, felé pillantott, érdeklődve mérte végig. *
- Jó hozzáállás... viszont még így az elején inkább fuss, vele együtt. Vagy menjetek a Bastard felé, vagy keressetek valakit a Monroe családtól, esetleg ott a Benriya... Ha kitapasztaltátok a város... légkörét, akkor már könnyebb szembenézni valakivel. Hmm? Nem látszik, hogy annyival idősebb lenne nálad, sőt... A tej még lehet segítene. * Kényelmesen elhelyezkedett a széken, nekidőlt a támlának és az ujjaival dobolt az asztalon, úgy várta az ismerős hangot a vonal túlvégéről. *

- Oi! Delico! Sürgesd meg! * Szólt oda, közben elmosolyodott, a tónusa nevetett, ha feltűnően nem is tette. Türelmesen várta meg, amíg a főnöke hangját hallotta. *
- 'Estét! * Köszönt ő is. * Hékás! Nem vagyok kalóz! Nem mindenki kalóz, akinek fél szeme van... habár tudok pár nótát, de most nincs hozzá igazán hangulatom. Még ha papagáj ülne a vállamon, vagy falábam lenne... vagy kampóm, de így... Gyászos.

Finom bizony... Ti összefogtok ellenem? Hagyj a tejjel Kay, te meg túl sokat ittál. A tej mi? Nagyon vicces Zero nulla humorérzékre utal... * Mondta miközben rándult egyet a szemöldöke, majd inkább a főzéssel foglalatoskodott, amíg hallgatta a férfit. *
Zero az egyik legerősebb twillight, akit ismerek és mivel kezdők vagytok a városban, akik már most több fontos információt birtokolnak ezért... Chhh, nem telefontéma. * Mondta, majd egyszerűen letette a telefont. *
Őhmmm... Zero... Lefordítanád a végét?

*Kicsit megdőntötte a fejét, mialatt Zero a testvérétől kérdezett. Nem akart beleszólni, ezért meghagyta, hogy Wallace válaszoljon rá. Amint ő került terítékre kissé felvonta a szemöldökét apró mosollyal.*
- Benriya? ..... Előbbi kettővel már volt dolgunk, mint te is tapasztalhatod. Róluk még azonban nem tudok. Te élsz itt régóta...nem tehetek mást, mint megbízom a tapasztalataidban és elfogadom a tanácsod.....
*Fonta kicsit karba a kezeit. Hosszan elgondolkodott az elhangzottakon.*
- Persze, leginkább Wallace miatt...... Nem tudom....megitatom vele rendesen, de már nem nő.... *kezdte csendesen ,majd megrezzent s zavartan nézett a bátyja felé. Halkan sóhajtott fel.* - Ugyan annyit ittam, mint te....kell, hogy egészséges legyél...ne duzzogj. Ha kell majd ízesítem......
*Azután csak csendben hallgatta a vonal túlvégét. A rövid társalgás után átpillantott ő is a szőkére.*

- Ha összefognánk, az másként nézni ki... csak bizonyos témákban egyet értünk. Mi azért nőttünk ilyen nagyra, mert elég tejet ittunk kis korunkban és megettük a zöldséget is a tányérról. * A megjegyzés lepattant róla, mintha meg sem hallotta volna a sértett kommentárt. *
- Oh... dobbant a pici szívem... A főnök elismert. * A végére köhintett egyet, megvakarta a tarkóját. *
- Hát... azt hiszem, legalább négy személyre főzz, ha Delicoékat kihagyod, viszont Dannyt nem...

- A Benriya két szabadúszó... mindenesek, zsoldosok, éppen mik. Worick Arcangelo és Nicholas Brown. Furcsa bagázs, megvan a maguk stílusa, viszont jó arc mind a kettő. Ha egyszer megismered őket, akkor tudni fogod, miről beszélek.
* A tejen csak jót nevetett, úgy festett, hogy az ital komoly fegyver lehet Wallace ellen. *
- Nem értem mi a bajod a tejjel... szerintem finom, főleg epresen, de kakaónak vagy kávéban sem az utolsó.

Blablaaa... Én is megettem a zöldséget, sőt én még a gombát is megettem... * Mondta, majd Benriya említésére felkapta a fejét. Ő már hallott a két népszerű zsoldosról az egyik környékbelitől... * Lett volna egy megbízásom, hogy nézzek körül náluk... Nem vállaltam el, a megbízó nem volt szimpatikus, Worick viszont inkább. * Jegyezte meg, majd ahogy Zero fordított nem szólt semmit, csak elővett még egy csomag tésztát. Először csak a brokkoli felét akarta megcsinálni, de már az egészet feldarabolta. Gyors párolás, majd mehetett rá a reszelt sajt a fűszerek és a tejszín is. Felöntötte még a maradék tejszínnel, majd adott hozzá pár deci vizet és hozzákeverte a két csomag pennét. Felöntötte színig, majd rátette az edényre a tetőt, hogy amíg megpuhul a penne addig összeérnek az ízek. * Epresen én is szeretem, de csak ha rendes eper van benne, nem csak utánzat. És igen, ez neked szól Kay... te vettél a múltkor valami szirupot. * Amíg puhult a tészta addig elővette a tojást a vaníliát és a keményítőt, hogy összedobja a forró pudingot. Egy tálba vizet tett és jégkockákat, majd megsózta... Az egyik szekrényhez lépett, majd egy csomag mazsolát vett le és egy üveg jó minőségű rumot, amivel beáztatta. Amíg megfőzte gőz fölött a pudingot, addig a jég elolvadt. Mire elkészült a krém levette a tűzről, majd a jeges víz fölé téve lassan kevergette, hogy besűrűsödjön és lehűljön. Ellenőrizte a tésztát, majd levette a fedőt és megkeverte, amikor jónak érezte. Már épp beletette a mazsolát a pudingos krémbe, amikor csengettek a bejárati ajtón. *

*A gombánál kicsit elhúzta a száját de nem szólalt meg. Nem volt olyan dolog ami különösebben jelentett valamit, legalábbis, hogy szóvá tegye.*
- Értem...és akkor gondolom elég sokszor segítik ki a városban élőket... már ha ebből ketten megtudnak élni.
*Gondolkozott el. Fél szemmel felfigyelt a bátyja reakciójára. Felvonta a fejét, majd egyik kezét a csípőjére emelte kissé komolyabban.*
- Az melyik munkád lett volna? Nem szeretem ha kihagysz az üzletelgetéseidből!
*Megrezzent a célzásra, majd felsóhajtott.*
- Nem tudom mi bajod van a sziruppal...nem volt egyszerű megtalálnom, és elég jó.
*Állt fel, majd a szekrényhez lépett, de elég távolságra volt a bátyjától, hogy őt ne zavarja a főzésben. Kivett még pár tányért és evőeszközt, majd megterített az asztalnál. Egy pillanatra elgondolkodott az utolsó letételekor, majd Zerora pillantott.*
- Szereted a szirupos, epres tejet? Egyedül nem fogom tudni meginni....

* Az egyik testvérről a másikra pillantott... Gomba és tej. Valószínűleg ebben a szent pillanatban meg is tudta, melyiknek mi a gyengesége. Legalább lesz mivel fenyegetni, ha a dolgok esetleg rosszul alakulnának. *
- Igen, elég népszerűek, mert gyorsan és többnyire szilánk mentesen dolgoznak. * Mondta először Kaynek, majd mind a kettőnek címezve folytatta. *
- Őket nem érdemes megfúrni, mert abból mindenki számára nagy kár lenne... A megbízód ideiglenesen nyerne valamennyit, viszont utána még ő is bukna rajta, szóval jah. Tömören szólva felesleges.

* A pillantásával követte, hogy a másik cédulás mire készül, legalábbis egy darabig. Amikor már csak egy homályos körvonal volt a számára, felkönyökölt inkább, és várt. Nem sok jelét mutatta annak, hogy alig lát valamit, a kifejezése egy elismert gyengeség lett volna, amit általában megpróbálnak kihasználni ellene. *
- Ha meghívsz rá, elfogadom. * Vigyorodott el. *

* Az előtt hallotta a lépteket az ajtótól, hogy megszólalt volna a csengő. *
- Hamar ideértek... * Közölte a hangirányába pillantva. A csengetés sem váratott sokáig magára, viszont nem mozdult a székről, elvégre Wallace és Kay voltak otthon. Furcsán jött volna ki, ha ő nyit ajtót egy idegennél a saját főnökének. *

Ezt azért még én is észrevettem. Meg... Tényleg nem vagyok olyan tetű, hogy keresztbe tegyek valakinek, aki másoknak segít.
Hugi, erről te is tudtál, két melót nem vállaltam a városban, ezeket mondtam is, ez volt az egyik. Jut eszembe, majd később megbeszélünk egy másik ügyet is...
Elég jó, de nem a legjobb, ha jó öntetet akarsz a tejbe, akkor szólj, veszek gyümölcsöt és csinálok, ez harmadosztályú, még akkor is, ha itt ez a legjobb, amit kapni lehet.
* A csengetésre csak felsóhajtott, majd az ajtóhoz lépett. Az Ajtóban Danny állt és mögötte Delico, utóbbi zavarban, nem szeret kéretlenül beállítani senkihez. *
Most komolyan? * Újabb sóhaj, majd félreáll az ajtóból és beengedi a két vendéget. Danny látszólag otthon érzi magát, int Kaynek, majd mosolyogva lép az asztalhoz. * 
Jó estét hölgyem Ön ma is páratlanul néz ki. * Leül Zero mellé, majd a mosoly lelohad az arcáról. * Reggel még volt egy szendvics a hűtőben, az volt ráírva, hogy Nem Zero-é... Nem tudod, hogy hova lett?
* Delico csak igyekszik meghúzni magát, hogy ne legyen útban... *

*Egy ideig elgondolkodott, a plafon felé nézve hosszan, majd csettintett az ujjával*
- Megvan...igazad van. Mondtad, de nem Benriyaként! Most, hogy mondod beugrott a két vezetéknév.....
*Az új ügy miatt csak csendben bólintott. Tudhatta a bátyja, ha valamiben segítenie kellet Kaynek, akkor segített. Akármennyire is nevelte a család saját gyermekeként őt, a vérében volt az alkonyatok genetikája. Az önálló akarata csak addig volt igazán jelen, míg Wallace nem utasította másra.*

- Rendben....akkor nem veszek többet.... legalábbis nem neked.
*Sóhajtott csendesen mialatt lepakolta a tányérokat, majd biccentett a vigyorgó kalóz felé s két bögrét vett elő. Hideg tejjel, epres sziruppal ízesítette az italt s csak miután elkészült s összekeverte tette a férfi elé.*
- Akkor vedd úgy, hogy meghívtalak. S ha ízlik, akkor majd állandó vendégem leszel rá.

*Amint csengettek az ajtó felé pillantott s míg Wallace az ajtóhoz ment, ő az ételt nézte meg. Nem nyúlt hozzá, mert antitehetségként véletlenül sem akart semmit elrontani, csak figyelt. A köszöntésnél hamar leesett neki, hogy az nem teljesen neki volt szánva, sokkal inkább a tartozékainak, így enyhe durcás kifejezéssel illette, némán a Monroe család fejét.*
- Nem tudom komolyan venni Mr. Monroe, ha nem a szemembe mondja hanem lentebb.
*Motyogta, majd nekik is kitett egy-egy poharat. Biccentett a néma Delico felé is.*
- Valami italt?

- Ha "tetű" lennél, akkor nem a pesztrátok lennék... * Közölte mindezt rezzenéstelen nyugalommal. *
- Oi-oi, ne mard le ennyire, szerintem finom. Inkább csak te vagy túl válogatós... * Amikor megkapta az italt, először apróbbat kortyolt belőle, majd szinte egyben húzta le a felét. *
- Megtartunk, jó választás volt. És ez nem ízlik az öcs-... bátyádnak? Én a helyedben dupla adagot adnék neki büntetésből.

* Amikor kinyítl az ajtó, már a lépések hangjából is tudta, hogy kik érkeztek meg. Amíg Danny határozottan, a Monroe család fejéhez mérte lépett, addig Delico visszahúzódott az árnyékba és jóval csendesebb maradt. *
- Már majdnem kezdett hiányozni az otthon... de ahelyett, hogy én látogattam volna oda, fordult a kocka. Ha hegy nem megy Mohamedhez? * A folytatás miatt a komolyság eltűnt a vonásairól, elmosolyodott és elégedetten dőlt hátra a széken. Meglapogatta a hasát. *
- Most már Zeroé... Pár pillanatig azt hittem, hogy tényleg az ügy érdekli ennyire, de... az illatokból ítélve más miatt is itt van. Az olajbogyót kikapta?

* Lopva pillantott Kay felé... Igaz, ami igaz, volt minek odavonzani a tekintet, de igyekezett ezt mellőzni. *

Pesztra? Te ezt a megnevezést használod? Én eddig a kullancsra gondoltam, mert akár akarom akár nem tapadsz, vagy inkább bogáncs.
Én annyira nem vagyok válogatós, de ennek utóíze van. Nem kösz, én nem kérek, maradok a kólánál, ami a hűtőben van.
* Ahogy Danny helyet foglalt mosolyogva pillantott Kay-re, már a szemébe. * Sajnálom, de az arca olyan elbűvölő, hogy kevésbé érzem zavarban magam, ha máshova pillantok. Az olajbogyót? Zero kapta, valaki eldugta a szobájában, hogy ha következőnek belép avas, penészes olajszag fogadja bosszúból.
* Delico leül, ahogy kap tányért, majd zavartabban pillant maga elé. Amikor Kay megszólítja csak nemet int a kezével. * Nem fontos... * Helyette viszont Danny válaszol és Zero poharára mutat. * Egy olyant biztos elfogad. A növésben lévőknek kell a tej. * Wallace kezében megállt a pohár, majd inkább megitta a kóláját. Ahogy kész volt az étellel és a desszerttel az utóbbira étcsokoládét reszelt és lágyan kakaóval meghintette mielőtt betette a fagyasztóba, hogy kihűljön, majd tálalta a tésztát. * Szedjetek bátran... a témát majd vacsora után megbeszéljük. * Pillantott Dannyre, majd ő is leült, a kezéből az üdítősüvegeket középre téve. A kezét kinyújtotta, hogy elvegye Kay tányérját és neki szedjen, majd sorban a vendégeknek, Danny, Zero és Delico, remélve nem rontja el a sorrendet, végül magának, mindenkinél megvárva, hogy mennyit kér..*

*Csendben hallgatta végig még Zero mellett állva a másik kettő szövegelését. Halk sóhajjal nézett maga elé, hosszan elgondolkodva az egészen. Végül csak megrázta a fejét-*
Amíg nem ad különösebb okot rá nem nyomom le a torkán, de vannak bizonyos pillanatok, mikor akár akarja, akár nem, meg kell innia.
Örülök, hogy legalább te megiszod velem.....
*Mondta azzal még a derekára fonta jobb karját s durcásan pillantott a bátyja felé.*
Mondtam, hogy nincs utóíze! Csak nem szereted....felfogtam!

*Kay egy ideig csak figyelte a férfit, majd pislogni kezdet. Nem tudta pontosan eldönteni, melyik is volt a jobb helyzet. Ha szemtelenül a mellé figyelve bókolt, vagy ha rá is  nézett s úgy intézte hozzá nyájas szavait. Végül zavarát a hozzá intézet mondat miatt apatikus pillantása mögé rejtette. A szép szemek nem árultak most sok mindent el az alkonyról, helyette inkább hagyta, hogy a férfi uralom ellepje az étkezőt. A világos szőkés férfi rá sem pillantott, szavait is csak félszegen intézte hozzá, pont ellenkezőleg ahogyan a többiek. Danny válaszára végül bólintott.*
Hozok akkor olyat, örülök ha majd ízlik neki és fogy..... *bőszen bólintott a férfi szavaira, s csak fél szemmel sandított a bátyja felé. Jelen pillanatban, pont miatta nem szólalt fel, hogy határozottan az értésükre adja, ő is így gondolja, csupán némán figyelt. Tudta, hogy Wallace pontosan felfogja ezt magára venni, s hogy érzi magán így is a húga pillantását.*

*Amint végzet egy újabb epres tejjel, Delico elé tette a poharat. Nem gondolkodott azon, hogy előre e hajolhat a társaság ellenére az asztalnál vagy sem. Otthon volt és általában nem ilyen apróságok foglalkoztatták. Amint leült megköszönte a bátyjának ,hogy szedett neki az ételből, majd várt a többiekre is.*
Jó étvágyat kívánok.
*Szólalt végül fel.*

- Na már... * Megvakarta a tarkóját és zavartan elmosolyodott mellé. Pár pillanatig csendben volt, dobolt párat az ujjaival az asztallapon, végül Wallace irányába nézett. *
- A kullancs és a bogáncs nem igazán adnak pluszokat... én viszont igen. Egyrészt van egy kapcsotok a városban, aki naaaagyon sok mindenkit ismer; másrészt van védelmetek anélkül, hogy bárkibe bele kellene kötnötök. Például a pitiáner kis senkik elkerülnek, mert senki sem packázik a Monroe családdal csak úgy. Ha belefuttok egy-egy unszimpatikus alakba, akkor pedig... nem személy szerint rátok verik a balhét, hanem áll mögöttetek egy család a négy nagy közül. Cserébe néha meghívtok kajálni. Ennyi. * Foglalta össze tömören a helyzetet. *

* Danny bosszúja miatt hosszabb csend következett a részéről, amit a szívószál sercegése tört meg. *
- Zero nem boldog... Nem szereti az olajbogyót... * Elhúzta a száját, pontosan tudta, milyen szaga van a rettegett bogyónak... és ha a főnöke igazat beszélt, nagyon-nagyon sok szellőztetés fog kelleni, mire visszaér a szállására. *

- Jó illata van. * Szimatolt a levegőbe, közben szélesen elmosolyodott. Először egy kisebb adagot kért, kóstolónak, habár normál esetben majdnem egy teljes adagot kitett volna az étel a tányérján. *
- Jó étvágyat! * Jóízűen evett, ezt le sem tagadhatta volna és nem is akarta. Ízlett neki az étel, éppen ezért kért még egy adagot. Amint elpusztította a ráeső részt, elégedetten dőlt neki a széke támlájának és felsóhajtott. *
- Vasár- és ünnepnapokon te leszel a szakácsom... Az epres tejért pedig a hölgy felel... * Mosolygott Kay-re. *

* Danny egy elégedett hümmögés kíséretében elmosolyodott, amikor Delico megkapta az italt. A jelenet pont az elvárásainak megfelelő volt. Lejhunyta a szemét és tovább mosolygott Zero szavain. *
* Wallace csak nemet intett a fejével, majd felvfele pillantott a mennyezet felé. * az én szakmám a leginkább pártatlanságot követel meg és objektív szemléletet. Ftóriporterként nem vehetem a legtöbb esetben figyelembe mások érdekeit, csak a tényeket. Tény, hogy újak vagyunk még a városban a kishúgommal, de még így is bizonyos fokig meg akarjuk őrizni a függetlenségünket.
Nem is célunk a függetlenség elvesztése, csupán egy hátországot akarunk biztosítani, ha már úgy hozta a szerencse, hogy egyből egy mélyebb katlanba csöppentél, amikor a megbízásunkat teljesítetted. Félre ne érts, ez nem azt jelenti, hogy Zero nektek fog engedelmeskedni, csupán azt, hogy rajtatok tartja a szemét... meg a füleit. * Mondta, majd amikor az asztalra került az étel bőségesen kért magának, míg kísérője egy szerényebb adagot fogyasztott. Wallace nem szólt a repetáért, csak egy mosolyt engedett meg magának. Szeretett főzni és örült annak, ha ezzel sikereket ér el. * Jó étvágyat. 
Viszont... 
* Amikor nagyjából mindenki végzett az étellel és Zero hátradőlt megengedett magának egy halk nevetést. * Gondolom az véletlen, hogy holnap vasárnap lesz... * Felkelt, majd összeszedte a tányérokat miután mindenki végzett. * Maradjatok csak... Használjátok ki, amíg vendégként kezellek titeket... * arrébb vitte a tányérokat, majd kivette a fagyasztóból a desszertet és az asztal közepére tette egy kés társaságában, hogy amíg hoz kistányérokat ne kelljen keresni. *  Kay, felszelnéd?

*Keylight csendesen hallgatta a "fejesek" beszédét. Mint alkonyat, ebben a helyzetben leginkább hallgatott, a bátyja szavaiba, főleg ennyi ember előtt amúgy sem szólhatott volna bele. Mert ha már megtette, annak általában oka, és követketzménye is lett. Miután helyetfoglalt felfigyelt elejtett szavakra. Először a bátyjára pillantott, mert kíváncsi volt, vajon, hogyan fog reagálni rá, majd végül vissza a vendégseregre. Kissé összevonta a szemeit, és a nyelvén volt a kérdés, hogy vajon mindkét értelemben figyelik e majd őket.... mert az egész elég kecsegtető, de pontosan Wallace munkája miatt tudta a fiatalabb is, hogy ami ennyire jónak tűnik, vagy egyszerűen jön, sokszor nem az, aminek tűnik.
Lehunyta a szemeit és végül nem kérdezett vissza Danny felé. Habár csak nemrég érkeztek a városba, arról már informálva lett a négy nagy családról.*
Legalább fogy.
*Engedett meg egy apró mosolyt a végén Zero felé. Büszke volt arra, hogy a bátyját megdicsérték, és, kivételesen azért is, hogy egy olyan apróságban, mint az epres tej, ő is kapott dicséretet. Kaylight annak ellenére, hogy hozzá volt szokva a finom ételekhez, pontosan tudta, hogy Wallacenak kivételes tehetsége van hozzá.... valószínűleg az a kevés amit a lány kapott volna, is valahogy ő szerzett meg. Így, pár véletlenül elkövetett konyha felgyújtás után, Kay végleg lemondott a főzésről, és még a kevergetés miatt is ritkán megy a készülő ételhez.*

*Mialatt a bátyja felállt a tányérokkal hirtelen pattant fel, hogy segítsen. Már szólni kívánt, hogy majd ő rendezi a mosatlanokat, amikor megkérték egy egészen más dolog véghezvitelére. Az asztal közepén lévő desszerttel kezdet szemezni, majd könnyedén felkapta az odahelyezett kést.*
Hát persze!
*Végre valami, amihez ért, az epres tejen kívül. Könnyedén, gyors mozdulatokkal vágta kisebb, mégis teljes pontossággal azonos méretűre a süteményt. Kicsit elhúzta a száját ahogyan arra gondolt, hogy menne ez gyorsabban is...végül felpillantott a vendégekre. Lehet a konyhában nem állta meg a helyét, de máshol nagyon is.*
Gondolom az első akkor az öné.
*nyúlt Danny tányérja felé, majd szedett is neki, és aztán szépen sorba a többieknek.*

* Csendben maradt, ösztönösen tudta, hogy hallgatnia kell, amikor a szerződője beszélt. Nem ment volna a szavával szemben, mert benne volt a tudatában, nem engedte volna másként cselekedni. Épp csak akkor vonta fel a szemöldökét, amikor ő is szóba került. *
A szemét, mi...? Nem lett ez teljesen végiggondolva... * Motyogta halkan, mert értette a helyzet komikumát és Danny is, mert ez volt az első mondata, amikor meghallotta, mi a feladata. *

* Elmosolyodott, amikor előkerült a desszert, már akkor is csábítónak találta az édességet, amikor készült. Megnyalta a szája szegletét, ezt ő maga észre sem vette. Amint megkapta a szeletet, úgy szentelte neki a figyelmét, mintha a világ legnagyobb csodája lenne. *
Azért remélem, máskor is lehetek vendég státuszban... * Mondta teleszájjal. *