Couvre-feu (Serahime, Szethy, OkamiKaito, Armblast) [+16]

Megmutatni? Kérdezte, majd lemondó pillantással ilette a férfit. Ami ilyen kis és lapos protektor mögé elfér na abból már láttam eleget sajnos, így nem tudja felizgatni a fantáziám. * Lemondóan sóhajt fel, majd ahogy a férfi után erednek szedi a lábait. A pillantása párszor megállapodik a vigyorgó, néha pedig a morgós vonásain. Aki eleget látja őket, az könnyedén felismeri az alapvonásoka. A vigyori gyakran volt látható kis háremémnek társaságában, így az ő kiléte már a maszk levétele előtt tisztázódott a számára. A másik, a morgósabb nehezebb eset volt,  valószínűleg ritkábban látta és akkor is csak az árnyékban járt. Árnyékban... Nem, nem ugrott be neki.

Ahogy Hunter elengedte a kezét megmozgatta a csuklóját, majd rápillantva a férfire kihasználta, hogy szabadabban mozoghatott. Jóval gyorsabb volt rövid távon a többieknél, amikor Shadow megállt ő is lassított és a férfi mellett állt meg. Ahogy a morgós lehúzta a maszkot elmosolyodott, már tudta, hogy ki az. A vigyorgósra pillantva. * Az őröknek ehhez nincs elég esze, nekem ez inkább konkurenciaharcnak tűnik valakitől, akinek nincs becsülete. Sajnos mindannyian ismerünk ilyen tolvajokat, akik már nem tartoznak a céhbe, mert szabadúszókká váltak. Talán az egyik akar bosszút állni rajtatok... Rám meg féltékeny a szépségem miatt. * Mondja elgondolkodva az indítékon. *

Italt? Munka közben nem iszom. * Elmosolyodik a dícséretre és felemeli kicsit diadalittasan a fejét. * Pedig nem szoktam ilyen lapos talpú szandálokhoz ez egy új példány, de máris szeretem. * Szinte belepirul, imádja a cipőit. *

* Így, hogy a másik is felfedte magát, gondolkozni kezdett a két tolvaj kilétén. Talán már látta őket a fogadóban, talán... sosem nézett körül igazán a társai között és nem kereste a társaságot sem; nem ismert senkit és őt sem ismerték, ez bizonyult a számára a legjobb taktikának. *
* A megállapításra aprót bólintott. * A megbízással együtt. Abból ítélve, ahogy felháborodtál a munkád miatt, te is ugyanúgy kaptál egy kisebb összeget. * Képes volt úgy beszélni, hogy közben teljesen kizárta a női ruhákat a vörös hajún, úgy viselkedett vele, mintha teljesen megszokott látvány vagy tapasztalat lett volna a számára az ilyesmi. * A kézírásból ítélve rangosabb személy írta. Tanultabb. Könnyen lehet, hogy nem csak három példány létezett a megbízásból... * Jelentette ki. Ez megmagyarázta volna az elsuhanó alakot, akit korábban látott... persze ha tényleg látta. *
Talán maga a karperec tulaja áll az egész hátterében.

* Az invitálásnál először a helyre pillantott, majd nemet intett a fejével. * Túl zajos hely ahhoz, hogy bármire is juthassunk.

Nem hallottam olyan tolvajról, aki a céh ellen fordult volna... egyszerűen nem kifizetődő. Legfeljebb bosszúvágy vezérelhetné, de látszólag okos, így azt is kizárnám. * Először csak rideg pillantással végigméri a vöröshajút, majd enyhén felvonja a szemöldökét. * A szépséged miatt...? * Kérdezett vissza. A hanglejtése miatt könnyen tűnhetett ez a kérdés sértésnek, talán valamilyen szinten provokálni akarta a túlzottan elégedettnek tűnő fiatalt. Ezt a cseppnyi feszültség levezetést hamar elengedte, így rövid szünet után ismét megszólalt. * Tényleg elhittem, hogy nő vagy... jó munka a maga módján.

Felizgatni ? Öcskös...lehet egy kicsit el vagy tévelyedve.
*Nevetett a szavain. Igazából nem vette fel őket, sőt, még ebben a komolyabb helyzetben is sokkal oldottabbá tette az egészet. Nem szerette ha különösebben, ellentmondanak neki, de most mulattatta ez a dolog. Mondjuk, azért még mindig nehezen jutott azon az parányi ponton tovább, hogy ez a nő, férfi. Sokszor nagyon nehéz ennyire látványosan megtéveszteni másokat.*
Pfff.... ezeket mondod, de csak azért, mert valójában nem láttál még jobbat.
*Kissé megkócolta a vöröses tincseket, azzal tovább lódult.*

A szépséged nem mindig kifizetődő, így nem hiszem,hogy az nagyobb indok lehetne,mint a mi dolgunk. *Itt rámutatott Shadowra is ,majd magára, azzal bólintott.* Én is hasonlóra tudok gondolni.... habár elég drága ékszert használt csalinak...talán úgy vélte, el is kaphat minket? Szomorú....
*Azzal sóhajjal kitárta a kezeit.*
Zajos? Nem pont oda gondoltam.
*Kissé távolabb ment a tetőn ,majd leguggolva, kocogtatott meg egy részt. Amint megtalálta amit keresett, elmosolyodott s felnyitotta azt.*
Csak utánatok, higgyétek el, itt nem lesz senki. Mellesleg az ital...
*Emelte szemeit a vörösre.* Tea sem kell ? Van pár ínyenc fogás...munka közben én sem iszom.

Ha megnézed még az arca is nőies...nem nehéz elhinni róla. Ha kitömi elől magát, több őr még a nyálát is csorgatná. Ha tudja egy nő mit tud kihasználni, akkor ennek a srácnak van egyfajta előnye a mi módszerünkkel szemben... bár nem tudom melyik a kifizetődőbb.
*Nevetett csendesen fel, végül a cipőt nézte ,kissé megrázott fejjel.*
Nekem már ez is magas....

*Kíváncsian figyelte a többi tolvajt. Érdekes dolgok felvetések hangzottak el a beszélgetés közben és mindegyiknek volt valami kis igazság alapja még ha csak egyenlőre feltételezés az egész. Elég bátor vagy épp örült lehet az a tolvaj aki a céh ellen fordul, bár attól még előfordulhat.... Személy szerint ő valószínűbbnek találta azt, hogy valaki.... vagy valamelyik fejes el akarta őket kapni... de még ha ez is volt a helyzet, mért lehetett olyan egyszerűen bejutni abba a szobába ahol a karkötőt őrizték.... Ha számítottak rájuk akkor előre kellett volna tudni a lépéseket és emiatt nem tudtak volna ilyen könnyen meglógni. Gondolat menetéből az a tény zavarta fel, ami nem régiben biztosra kitudódott, hogy mind a három férfi... A kis rejtek helyéről nézte meg alaposabban a női ruhás személyt..... El kellett ismernie, hogy elég jól sikerült kis álca, mivel nőies vonásai miatt még ő is tényleg annak hitté.
Megingatta a fejét hogy ismét abba az irányba tudja terelni figyelmét, ahova szeretné. Pillantásával hosszan követte és érdeklődve figyelte a srácot, ahogy felnyitja a csapó ajtót. Kissé összehúzta a szemöldökét. Gyorsan ment át egy másik helyre, hogy jobban lássa a történéseket*

A kézírása... Nekem megvan a megbízólevelem. Nálam is van, szóval ha ti is hoztátok a tiéteket... Mondjuk az enyémen az szerepel, hogy semmisítsem meg, de én sosem halgattam az ilyen kérésekre. * Mondta elmosolyodva. * A karperec tulaja. Lehet, sajnos ez a rész nem az erősségem, még ha arcpirító ezt beismernem akkor sem.  * Ahogy Hunter a hajához nyúlt a pillantása dühössé vált és már emelte a kezét, hogy egy hatalmas pofont keverjen le a férfinek. A hajához nem nyúlhat senki!... Csak szex vagy csók közben, de az más tészta. * Még egyszer így érsz hozzám esküszöm a védőszentünkre, hogy úgy kell majd kiműteni a cipőmet a fenekedből! * Mondta morogva, majd karba fonta a kezeit és sértődötten elfordította kicsit az arcát. *

Szerintem könnyen leírt minket, mint aki nem is itt akarna elkapni bennünket, hanem reggel a találkozókor. Lehet arra számít, hogy úgy is külön külön esünk kapzsiságból egymás torkának.
Tea? Kell-e? Bah... Tőled még életmentő vérátömlesztés se. Felkerültél a fekete listámra.

Az én módszerem? Ti árnyékból árnyékba jártok, én pedig a fényben lépkedek... Legalább is sok esetben. És nem magas. Így legalább nem kell annyira felnéznem rád.

* A hatodik érzéke hirtelen súgni kezdett valamit, hogy forduljon meg, így követte. A másodpercek törtrésze alól vette elő a szoknyája alól a combjára erősített dobóként, majd hajította el az árnyékos rész felé. Pontosan célzott, az árnyékban lapuló füle felett kicsit megnyirbálta a a haját, de sérülést nem okozott vele. * Érdekes, azt hittem, hogy van ott valami, de úgy tűnik tévedtem. * Mondja, ahogy felszáll egy galamb a penge hangjától, ami a falba csapódott. *

* Csak akkor szólalt meg ismét, amikor a tapasztaltabbnak tűnő fiatal tolvaj közvetlenül hozzá intézte a szavait. * Ha az átadási ponton lecsapnak, visszaszerzik azonnal a karperecet. Bizonyíték, hogy megpróbáltuk ellopni és nyilván még a végszónál is civakodtunk rajta. Ha elég drága az ékszer, nem fogunk gyanút. A megbízó nem ismeri a céh módszereit... * Közölte, amit ismét hosszabb hallgatás követett a részéről, nem éppen a szó szaporítás híve volt. Ettől függetlenül figyelt, egyetlen részlet sem kerülte a figyelmét, egyszerűen csak nem mutatta az érdeklődésének bármiféle jelét. *
Ostoba. A megbízólevelet minden alkalommal égesd el attól függetlenül, hogy mit kérnek benne. Ez az egyik legnagyobb íratlan szabály.

Egy kiéhezett őr sok mindenre képes... pláne egy csapatnyi; kezdve azzal, hogy visszaél a rá bízott hatalommal. Nem feltétlenül előnyös előttük játszani a védtelen kislányt.

* A csapóajtó felé pillantott, hagyta előre menni a kis vöröset. Mielőtt ő is leugrott volna, még abba az irányba tekintett, ahol a tőr becsapódott. Biztosan látott ott valamit korábban, amit nem csak egyedül ő érzékelt ezek szerint. Az alattuk megnyílt helyiséget mérte végig következőnek, és mivel nem talált benne semmilyen fenyegetőt vagy olyasmit, ami csapdáról árulkodott volna, másodikként ereszkedett le benne. *

Ahh..mennyire egy forrófejú férfi vagy! Úgy csinálsz, mintha bántottalak volna!
*Nevetett fel, de nagyon is felkészült, reflexszerűen arra, hogy elkapja a másik kezét, ha az megakarná ütni. Amint ezt sikerült elkerülniük, ő is levonta a kezét egy kis vigyorral, bár még a sértet arcot nézte mialatt ellépet. Szórakoztató volt,és ezt manapság ritkán tudta csak így mondani.*

*Hagyta, hogy az idősebb tag leoltsa a fiatalabb fejét. Ebbe most nem szólt bele, csak az orra alatt mosolyodott el. Végül is, ez így volt. Írt vagy íratlan szabály,mindenki tudta, hogy mi a teendő. Fél szemmel pillantott el valamerre, de nem szólt, akkor sem, amikor nem sokkal később arra repült a vöröske tőre.*

Ha most nem is, egyszer tanul belőle. Mindenki hibázik legalább egyszer és mindenki tanul ebből. Csak, szerencse kell hozzá, hogy a hiba ne kerüljön az életébe.
*Kacsintott, azzal legyintett a róka felé.*
Ha nem hát nem, nem csak te vagy itt, szóval uraim.

*Lent felkapcsolta a petróleum lámpát, ami egy kis fényt adott. Eleget, hogy lássanak és mégsem annyit ,hogy figyelem felkeltő legyen. Egy aránylag nagy teremben találták magukat, ami pont úgy nézett ki, mintha valami kocsma lenne, de lezárt. Egyes bútorok le voltak takarva, másokat a pókháló szőtt már be. Nem sokan járhattak ide. *
Ha kértek valamit szóljatok...én részemről, most egy teát iszom.
*Lépet a pult mögé, mialatt teljesen leengedte a nyaka körül a fekete kendőt. Kék szemeivel csak utána pillantott fel.*
Foglaljanak helyet uraim. Nézzük meg a kis levelet, amit a vöröske nem égetett el. Talán, kivételesen szerencse vezette a formás kis kezeit.
*Vigyorodott el.*
Mást jelenleg nem tehetünk. Kell pár óra, míg az őrök csillapodnak.

* nyugodtan hallgatta őket a sötétben megbújva. Már nagyon hozzá szokott a rejtőzködéshez, bár már sejtette hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy előbb utóbb kiszúrni, vagy legalább is megsejtsék jelenlétét. Sejtése igaznak bizonyult, hisz pár perccel később füle mellett állt bele a falba a fiatal tolvaj tőrje. Nem igazán lepődött meg rajta, meg sem mozdult, hisz ha úgy tesz akkor valószínűleg akkor nem a füle felett fog célba érni a tőr. A fegyverre pillantott majd vissza annak gazdájára. El kellett ismernie, hogy csak egy érzésre alapozva igen csak pontosan tud célozni. Arrébb ment egy kicsit, majd várt pár percet. Végig figyelte, ahogy a másik három lemennek a csapóajtón.
Kíváncsi volt hogy még is mire jutnak majd a kis okoskodásukkal így közelebb ment az ajtóhoz és ugyan egy kis idővel később de ő is leereszkedett. Már csak megszokásból is csendben közlekedett a sötétebb részeken és mérte fel az egész helyet. Nem volt rossz.... ahhoz képest hogy elhagyatottnak minősült még egész jó állapotban volt a hely.  Sejtése hogy mivel szinte csak ők vannak itt arról nem is beszélve, hogy az egyikük látomást nagyon is jól ismeri a helyet nem lesz sok időre hogy kiszúrják. Karba tett kézzel figyelte őket miközben nyugodtan dőlt neki a falnak* 
- legegyszerűbb ha megnézitek a hátoldalán lévő vízjelet... bár az normál fényben nem fogjátok látni....* hangja nyugodtan csendült fel miközben méz barna szemeivel fürkészte őket*

A hajam neked tabu! * Morogja, majd durcás, puffogó képpel fordul el, utána nevetni és kuncogni kezd. * Csak a partnerem érhet a hajamhoz, így következőnek ebben a tudatban érintsd meg.

De... Minek vinnénk az átadási pontra? Főleg miután tudjuk, hogy át akartak verni. Olyan szépen csillog és szerintem igazán jól áll nekem. * Mondja Nath, a szarkahajlamú, majd magában folytatja: Csillloggggg villloogggggg. Mondja mosolyogva.  A pillantásán látszik, hogy nem akarja odaadni a karperecet senkinek, ha kell rúg és harap miatta. Nagyon beleszeretett. * Na, nem vagyok ostoba. Alapesetben elszoktam, de.... Most volt valami furcsa megérzésem, afféle... Hatodik érzék, ami belőletek hiányzik. Egész jók szoktak lenni a megérzéseim.

Ki mondta, hogy a védtelen kislányt játszanám? Csak akkor, ha az az előnyös. Ha meg rájuk jön a... kufircolhatnék, akkor meg elszaladok. 12 centis sarokban is gyorsabb vagyok mindegyikőjüknél. Hmpff... * Mondja felhúzva az orrát. * Mehetek előre? Köszönöm. Ha csapda van, akkor az én hátsómra csapjanak, vagy mi? * Kérdezi, ahogy lejjebb megy. * Egész hangulatos. Egy teát mégis csak kérek. Valami lágyat, selymeset, ami aromájával csábít el. * Mondja és helyet foglal. Az egyik lábát a másikon keresztezi, a könyökén támaszkodik meg miközben az asztalra teszi a papírt és lehunyja a szemeit. Nem is figyel rá, hogy ki teszi a megjegyzést a vízjelre, csípősen élből vág vissza. * Ugyan már, ennyire amatőrnek nem kell nézni. Átnéztem a levelet alaposan, a hátulján ott a vízjel a reagens miatt, amit használtam jól látható gyér lámpafénynél is, ha a fény elé teszitek.

Ha te el is tűnsz a helyszínről, de a leveledet megkaparintják, tönkretetted a megbízódat... Ez csak akkor elfogadható, ha ő is tett ellened valamit. * Válaszolta még. Odalent gyorsan felmérte a terepet, majd lassan a pult felé indult és mellette állt meg. Azért ezt a pontot választotta, mert innen jól láthatta, hogy a másik kettő mit tesz, miben mesterkedik. Mindenkihez általános bizalmatlanság fűzte, így a két fiatalabb tolvajhoz is. A céhhez tartoztak vagy sem, nem számított. A meghívásra nem reagált, a hallgatása elárulta, hogy nem kér semmit. *

Az őröket nem nehéz kicselezni. Inkább tisztázzuk a helyzetet. * Habár a neszezést nem hallotta, a mozgást látta. Zavarta a lámpa gyér fénye, de nem volt elég kellemetlen ahhoz, hogy minden elkerülje a figyelmét. Amikor az újabb alak felbukkant, enyhén felvonta a szemöldökét. Ügyesen mozgott, szintén nem tűnt kezdőnek. * Azért vitted volna az átadási pontra, mert ez a feladatod... az ékszer önmagában nem ér annyit, mint amennyit kaphatsz érte, ha a megfelelő kezekbe kerül. Nem az a fontos, mennyit lopsz, hanem hogy mit veszel magadhoz. Az eszmei érték miatt a kliensek a végső határokig képesek elmenni.

Van még olyan ostoba ember, aki ellátja a saját vízjelével a megbízólevelet...? * Tette fel a kérdést, kissé talán hitetlenkedve. Ez volt az első olyan reakciója, amely a vonásaira is kiült az este folyamán. Ellépett a pulttól, a vöröske felé indult, majd odaérve egy határozott mozdulattal vette ki a levelet a kezéből. Nem kért és nem mondott mellé semmit, egyszerűen csak elvette tőle. Az írás ismerős volt, mint ahogyan a szöveg is. Alaposan átnézte a papírost, majd kissé hanyagul dobta vissza az asztalra. A jelzés sem volt teljesen idegen a számára, látta már korábban, nem is egyszer. *

* Csak ezek után pillantott ismét az új jövevényre. * Mi dolgod itt?

* A gondolatai között már megfogalmazódott a következő lépés: minden bizonnyal elmegy majd az átadás helyére. Megfigyeli majd a rejtélyes megbízót vagy éppen az átvevőt, akit küld. Ha igazak a sejtései, akkor sok őr lesz majd a környéken, nem véletlenül. A saját szemével akarta látni a legapróbb részleteket is. *

ohohoho~ És milyen témában érted ezt a partnerséget kis róka?
*Vigyorodott el ,de ezután nem ért a hajához. Minden apró információt inkább megjegyzett.* Ne aggódj...azért ezt majd a következő hajhúzásnál megjegyzem.
*Nevetett kicsit.*

Lágyat, hogy elcsábítson? Huhú...néha úgy érzem, hogy a fejedben sokkal több, nem oda illő dolog van, mint kellene. *Nevetett kicsit.* Valami finom és csábos rendel! Jó mindenkinek? Persze....
*Lent nyugodtan nyitotta meg a csapot s kezdett el teákat készíteni a kiválogatott teafüvekből. Ha nem is mindenki iszik, azért elkészíti. Mialatt ezen dolgozott, ugyan akkor figyelt a pult mögül a lent lévőkre, s amikor végre az utolsó tag, aki csak nemrég jelent meg jobban, hogy Freyr is láthassa a közelükbe került, az orra alatt elvigyorodott.*
Assi, hát ide toltad a segged. Nem szép dolog más munkájában vájkálni..remélem tudod. A múltkori felbérlést sem felejtettem el! Ha még egyszer elhappolod..vagy megpróbálod elvenni a munkám....harapni fogok.
*Azzal a másik kettőre pillantott kék szemeivel.*
Ez mindenkire vonatkozik~

Hé...öregfiú. Nem minden tolvaj rendelkezik jó üzletérzékkel. Ne várd ezt el mindenkitől.
*Vonogatta a fejét, mialatt hallgatta s figyelte őket. Éppen a forró vizet öntötte rá a teafüvekre, amikor felpillantott lepetten.* Ott maradt a jel? Pfff....ez nagyon kezdő..ha csak nem csapda.

Mégis mi dolga lenne? Mivel kis ideje minket követ...valószínűleg ugyan az, mint nekünk. Assi, te is kaptál megbízói levelet?
*kezdte a kissé kiöblített csészékbe önteni az italt.*
Jó..akkor beszéljük meg...mi hol lesz..ki kivel lesz... én nem fogom hagyni ,hogy hülyét csináljanak belőlem. És ha nagyobb dolog van mögötte...tudni akarok róla, mégis mennyiszer akarják ezt eljátszani velem.

*Hosszan nézett végig a többieken, majd kilépett a sötétből. Arca elől lehúzta a sőtét sálat amivel eddig azt rejtette el. Nyugodtan lépdelt közelebb a kis csapathoz. Figyelmesen nézte ahogy az idősebb kolléga megvizsgálja a papírt. Elgondolkodott egy kicsit*
- hát látod... vagy nagyon hülye aki rákata a jelet....vagy igen csak arogáns alak lehet.... 
- mi dolgom? valószínűleg ugyan az mint akárcsak nektek.... rá akarok jönni hogy ki próbál bolondot csinálni belölem és hogy egyáltalán mi a célja ezzel az egésszel...

*Freyr-re vonta méz batna szemeit ahogy meghallotta annak szavait. Halvány mosoly kúszott szája szélére*
- hm.... megszólalt gödörből a lyuk... veled ellentétben én nem szoktam mások melójában vájkáljak.... *akaratlanul is eszébe juttatta az előző alkalmat amin csak elmosolyodott és megrántotta vállait. Tekintetét egyenesen rászegezte*
- az esélyed ugyan úgy meg volt rá.... arról én már nem tehetek hogy elszúrtad * nézte hosszan végül csak elmosolyodva ingatta meg kicsit a fejét* 
- tudod mit szoktak erre mondani.... amelyik kutya ugat az nem harap 

- Hunter.....ha nem kaptam volna levelet, akkor most nem lennék itt..... *sóhajtott fel mialatt közelebb lépdelt és azért ő is alaposabban megnézte a másik papírját. Maga a szöveg és annak stílusa is megegyezett azzal a levéllel amit ő kapott. Visszadobta az asztalra a levelet majd a többiekre vonta pillantását*
- szerintem biztosra vehetjük hogy ha elvisszük az ékszert akkor csapdába sétálunk bele.... de egyet nem értek.... mind a négyünket ugyan azzal bíztak meg egész jó jutalom fejében.... a háznál a megszokottnál több őr volt, szóval számítottak rá hogy oda fogunk menni... nekem fura hogy annak ellenére hogy annyi katona volt ott még is csak egy pár eredt csak a nyomotokba... lehet hogy csak én vagyok vele így, de kívülről nézve a dolgot nekem olyan érzetem van mint ha valaki az egészet szépen megrendezte volna.... * nézett végig a többieket, majd tekinteté az ékszeren állapodott meg*
- egyáltalán igazi?

Természetesen a lehető legfélreérthetőbb és legerotikusabb formában. * Válaszol csípőből Hunternek, majd ahogy Shadow elveszi tőle a levelet kuncogni kezd. A kuncogása abbamarad, ahogy az új jövevényre pillant. * He? Te meg... * Pár másodpercig gondolkodik, majd a férfi hajára pillant. * Csak egy kicsit kellett volna még balra céloznom, hogy kivigye a szemed... Nem illik szépségeket sötét zugokból meglesni. * Természetesen szépség alatt magát értette. * Szerintem egyébként nagyobb bolondot akarnak belőlünk csinálni, mint ahogy sejtitek. * mondja elgondolkodva, majd megigazítja a fekete köves fülbevalóját. A fülbevaló csepp alakú és és arany a foglalata. *

* Mosolyogva hallgatja a két férfi szócsatáját, majd csak akkor szólal meg, amikor újból a levél kerül a központi témába. * A vízjel még nem jelent semmit. Lehet arrogancia, de lehet rejtvény is. Igazából az egész megbízás a kért célt megszolgálta. Mind a négyen nagyon erős tagjai vagyunk a céhnek. Ki miben jó épp, valaki a lopakodásban, valaki a zárfeltörésben, de kétség kívül a négy legjobb van jelen. Hééé! Van üzleti érzékem!

* Amikor az új jövevény a katonákat említi nevetni kezd. * Mert a többi őrnek meg lett parancsolva, hogy maradjanak a helyükön akkor is, ha a karperecet elemelik. Végül is, a Dél és az Észak csillagaira valakinek vigyáznia kellett. Ma délután érkeztek meg. Őfelsége rendelte őket egy nagyon híres déli ékszerésztől a hitvesének. Az alsó szinten voltak egy őrökkel sűrűn tűzdelt szobában. Az értékük az ötvenszerese ennek a karperecnek és még hajnal előtt indulnak tovább velük északra az udvarba.

A karperec? Igazi, végeztem a belső felületén fémpróbát, a gyémántok pedig szépen vágták az  üveget. Itt az volt a fontos, hogy a karperec feláldozható elem...

* Hogy mit gondolt a kis vörös viselkedése és megjegyzései miatt? Pökhendi, kacér és talán kissé arrogáns. Habár nem ismerte volna be, legalább annyira szórakozott a társaságon, mint amennyire bosszantotta ez az egész. A megbízó busás jutalmat ígért, ettől még ő sem szívesen vált meg, ugyanakkor érdekesnek bizonyult a folytatás.
Már korábban jelezte, hogy nem kér semmit, így feleslegesnek tartotta ismét felhívni erre a figyelmet. Az, hogy öregfiúnak nevezték, más kérdés volt. Behunyta a szemét, csak utána válaszolt. * Az öregfiú nem korrekt kifejezés, a két tagja ellentmond egymásnak... innentől kezdve értelmét veszti.

Nem vagyok gondolatolvasó... és sok mindenen változtat a tény, hogy ennyire jól ismeritek egymást. * Hallgatta a férfit, majd bólintott. * Végre egy helyes gondolat.

A négy legjobb... érdekesek a téveszméid. * Jegyezte meg csípősebben, amit a hanglejtéséből lehetett érezni. * Valószínűleg nincs semmi köze a két csillaghoz, legfeljebb annyi, hogy azelőtt akarják elfogni a tolvajokat és példát statuálni velük, hogy azok a drágakövek eltűnnének az orruk elől.
Nem tudom, mit terveztek... de én megnézem az átadás helyszínét hajnalban. * Megcsapta a készülő ital illata, amit kifejezetten finomnak érzett, így vett egy mélyebb levegőt, ami egy puszta lemondó sóhajnak is tűnhetett. *

*Csak felnevet Nath szavain ahogyan az rögtön válaszol. Nem vette túlságosan komolyan, de ettől függetlenül minden szavára pont annyira emlékszik, amennyire kell. Szerette tudni a dolgokat, hogy később ebből kifolyólag dolgozhasson is akár.
Amikor Assasin felszólal elhúzza a száját, láthatóan nem tetszett neki a válasz, így reflexszerűen, hirtelen lendülettel dobott egy kést felé, ami a férfi arca mellett suhant el, egyenesen a fába vájódva.*
Ch..... Ma már a második kés repül el az arcod mellett....ideje ,hogy felfogd a jelentését.
*Nem szerette ha ennyire lehúzták.*
Meglátjuk ezt fogod mondani akkor is, amikor ez a kutya mégis harapni fog! Pff...

Ha nem is korrekt a kifejezés...de találó.
*Engedett meg egy vigyort a férfi felé.*

A négy legjobb?
*Vonta fel a szemöldökét mialatt hallgatta a beszélgetéseket, azzal csak vállat vont. Ő magáról tudta ,hogy nagyon jó. Ebben nem is kételkedett, de Assin kívül a másik kettőt még nem ismerte elégé. Megvonogatta a fejét, mialatt a csészéket kiszlalomozott a társasághoz.*
Ha ennyire jól tudtad, hogy mit rejtenek lent, miért nem azt csented el?
*Vonta fel a szemöldökét mialatt letette a csészékkel telerakott tálcát.*
Tessék, szolgáljátok ki magatokat. A legjobb a környéken!

Én is megnézem. Szóval már ketten vagyunk. Utána kívánok járni a dolognak.

* Elismerte hogy az előző kékses eset story nem volt rossz húzás a másik részéről, mivel igen csak közel sikerült dobnia a kést a sötétség ellenére. Az viszont hogy ezt el is ismerje előtte esélytelen volt, már csak azért is mert így is kicsit...  túlcsordul az önbízalma. Nathra vonta pillantását és csak egyszerűen megrántotta vállait. Pontosan jól értette hogy ezzel mire.... kire is céloz*
- A karperecen kívül én más szépet nem láttam *hangjában nyugodtság csendült fel. Nem igazán szokott jópofizni senkinek, mindig hidegvérrel kimondja amit épp akkor gondol épp ezért szokott megosztó személyiség lenni. Nem mindenki szereti vagy viseli el a stílusát.*

*Látta ahogy a másik felé hajítja a kést, de ennek ellenére nem moccant meg. Először a kés után nézett majd lassan vonta rá méz barna pillantását. Halvány mosoly jelent meg a szája szélén*
- felfogtam.... még mindig nem tudsz jól célozni... * Hosszan figyelte. Maga is tudta hogy szavai hamisak, hisz tisztában volt vele, hogy Hunter valójában nagy pontossággal céloz, de ki ő hogy kihagyjon egy olyan alkalmat, mikor szívhatta a vérét. Egy ideje már ismeri és ez idő alatt már rájött hogy nem is érdemes lebecsülni. Nem gyakran futott össze vele, így ezen alkalmakat nem szalasztotta el hogy kekeckedjen vele egy kicsit. *
- ezt már sokszor hallottam tőled.... azóta is csak ugatsz * halvány mosollyal arcán húzta el róla pillantását, majd a többiekre vonta.

-Ennek nem csak ti akartok utána járni... úgy hogy én is mennék veletek.... amilyen gyanús ez az egész, valaminek csak kell ott lennie * megérezte a finom illatokat és automatice a tálcára vonta pillantását. Elmosolyodva nézett vissza a srácra* 
- csak nem híred earl grey teád?

Ráadásul egy öregfiúval nem is lehet pajkosabban eljátszani. Ő pedig nem tűnik úgy, hogy abban a korban lenne. Az illata sem öregszaga. Inkább valami kellemesebb... * Mondja kuncogva. * Igen is a négy legjobb, legalább is a megbízó fene nagy hülyeséget tett volna, ha nem így tesz és hoppon marad. Mondjuk így is. Igen, minden bizonnyal az előtt akarták megtenni... Szóval Hunter... * Jegyezte meg, majd az idősebb férfire pillantott. Tetszett neki az a morcos arc és emiatt elmosolyodott. Hunter kérdése miatt fordította ismét arra a pillantását, majd először kuncogni kezdett, végül enyhén oldalra biccentette a fejét és elmosolyodott. * Állította tán valaki az ellenkezőjét? Ami jelenleg annak az arrogáns bunkónak a birtokában van, az egy másolat. Egy pontos, de olcsó másolat obszidiánból. Egyáltalán ismeritek a csillagoknak a történetét? Olyan szép. * Újból kuncogni kezdett, majd nyújtózott egyet és elvette a teáscsészét. * Jó utat, én biztosan a közelébe nem megyek, nem ettem meszet reggelire. Muffin volt csokoládéöntettel. * ( *.* ) Assassin megjegyzésére a szépségével kapcsolatban szándékosan nem reagál. Tudja, hogy csak irigy. *

* Eddig sem volt kérdéses a számára, hogy a társaságból ketten biztosan ismerik egymást, ráadásul közelebbről. Hogy pontosan milyen a viszonyuk... talán baráti rivalizálás, nem tűntek ellenségeknek, pusztán csak próbálták egymást túllicitálni. Semmi sem kerülte el a figyelmét, épp csak hangot nem adott annak, hogy figyel... a tekintete sem sok mindenről árulkodott, erre mindig gondosan ügyelt, pontosabban az esetek többségében. Pár apróbb rezzenés nem állt tőle távol, de ezeket főként azok vehették észre, akik nagyobb erőt fektettek a megfigyelésbe. *

* Lassan emelete a tekintetét a pult mögött szorgoskodó felé. * Miből gondolod, hogy nem csente el? * Tette fel a kérdést. Nem várt igazán választ. Hogy a fiú ellopott-e akár egyet is a legendás hírű kövekből, azt könnyen kiderítheti majd, ha kettesben marad vele. Nem akart semmiben sem osztozkodni, így a tudatban sem. *

Csak ne kerüljetek az utamba. Többször nem vagyok hajlandó segíteni. * Az utóbbit leginkább Hunternek címezte, mert sosem volt igazán szokása kötelet vagy bármit hátrahagyni mások kedvéért. A mostani helyzet rendkívülinek minősült a nézetei szerint, éppen amiatt a csapda miatt, amelybe mindannyian belesétáltak. *

* A vörös hajú srác megjegyzésére enyhén felvonta a szemöldökét. Habár közelebb lépett az asztalhoz, nem ült le, pusztán nekitámaszkodott az egyik tartó oszlopnak, onnan figyelt tovább. * Amennyiben öreg vagyok, ketten közületek már kezdheti fonogatni az őszülő szakállát, a vörös pedig küzdhet egyéb problémákkal. * Válaszolt rá. Nem is tudta, miért bosszantja ez a fajta hozzáállás tőlük, nem játékként fogta fel, hanem sértésként, amit nem engedhetett el a füle mellett. *

Attól függ, melyik történetre gondolsz. Több van belőle. Az emberek fantáziája igencsak élénk, ami a meséket illeti... * A sütemény említése miatt hirtelen nem tudta eldönteni, hogy ez most komoly-e, vagy talán egy ostoba álom az egész. Összeszűkítette a szemét, majd finoman nemet intett a fejével, ezzel engedte el a megjegyzést. Mivel nem állt messze, megcsapta a tea kellemes aromája, de továbbra sem tervezte, hogy elfogadja. *

Pfff...teszed az arcod mert vendégeim vannak. Ha nem tudsz viselkedni el is lehet menni, nem is tudom ki hívott meg. *Forgatta meg a szemeit, de az arcán végig ott ült a mosoly, így lehetett érteni ,hogy nem mondta ezt teljesen komolyan. A kutyás válaszra csak sejtelmesen elmosolyodott.... inkább nem adta vissza a másik alá a lovat.*

Vigyázni kell ezzel a rókával...gondoltad volna első pillantásra ,hogy férfi ?
*Vonta fel a szemöldökét, majd kissé elvigyorodott Nath szavaira.*
Mondom én, hogy valami sötét dolog él ebben a férfiba bújtatott nőbe.
*Nyomta le egy pillanatra, finoman Nath fejét s úgy pillantott át Shadowra.*
Úgy hallom akadt egy rajongód, mihez kezdesz vele ? Hm...lehet ,hogy elcsente, bár nem biztos ,hogy valóban annyit érnek, mint gondolja, ha senki nem tudott róla.
*Engedte azzal a mozdulattal el Nathot, s el is lépett mellőle mielőtt az üthetett volna.*

Habár nem kértem a segítséged, most kivételesen köszönöm. Hidd el nem sokszor szoktam mondani, szóval vedd ezt figyelembe. * Vigyorodott el ahogyan vissza lépet a pult mögé.* Úgysem együtt megyünk, az túlságosan figyelem felkeltő lenne...csak beszéljünk meg egy alap stratégiát, hogy ne az legyen, mint ma este. Szeretem ha tudom előre mire készülhetek. *Emelte vissza a tekintetét Shadowra, majd a szavaira csak ismételten a szokásos megnyerő vigyorát villantotta, napbarnított bőrével és élénk kék szemeivel.*
Jó...akkor nem öregezlek...de mi lenne ha akkor bemutatkoznál ? Az én nevem Hunter...az ott meg Assasin...de neki adhatsz beceneveket is... *vigyorodott el gúnyosan.*

*Amint öntött mindenkinek, magához vette a saját csészéjét, majd ő is leült Nath mellé, úgy, hogy lássa a többieket.*
De..de.. A legjobb a városban. Munka közben alkoholt nem fogyasztok.
*Azzal a másik megtöltött csészét Nath ,majd régi riválisa elé tolta.* Egészségetekre. És neked is, ha meggondolnád magad. *nézett Shadowra.*
Szóval..mikor is lesz pontosan a találkozó, szerintetek?

*Egy szó nélkül hallgatta a vöröske szavait. Halkan sóhajtott fel. Nem igazán akart belekeveredni hasonló beszélgetésekbe, jobbnak látta ha csak inkább csendesen figyeli az eseményeket és a reakciókat, hisz leginkább ebből lehet megtudni a legtöbbet. Ahogy zajlott a beszélgetés pillantását egyikről a másikra vonva.. A megnyilvánulásokból valamennyire le lehetett szűrni, hogy ki milyen temperamentumú. Amint a csillagot kerültek szóba egy kicsit elgondolkodott. Ismerte a történetüket és nem is egy verzióban. Gondolat menetét a muffin említése törte meg. Megingatta a fejét, de valahogy nem igazán lepődött meg rajta, hogy ilyesmit hozott fel a kis vörös.*

* Tekintetét Hunterre vonta, majd egyszerűen megvonta vállát szavai hallatán.*
-  Nem teszem... pontosan jól tudod hogy ilyen vagyok * mosolyodott el és bólintott a kérdésnél*
- Őszintén nem gondoltam volna... mikor kint meghallottam, majdnem kifordultam a fal mögül * mosolyodott el. valóban meglepte akkor az információ, hisz ahhoz képest elég jól sikerült kis álca lett. Könnyedén meg lehetett vele téveszteni bármit, de ezt nem akarta hangoztatni. A bemutatkozásnál lassan vonta rá Hunterre pillantását. Halkan sóhajtva ingatta meg a fejét*
- Persze... csak nyugodtan ... de neki is nyugodtan lehet ám csak nem meri vállalni... én Ügyifogyinak szoktam hívni * vigyorodott el a másik irányába. A csészére vonta pillantását. Már ismerte és tudta jól hogy valóban jó minőségű teáról van szó, így nem igazán akarta vissza utasítani.*

Az én levelembe bele volt írva, hogy napnyugtakor lesz a találkozó és akkor történjen meg a karperec átadása..

Egyéb problémák alatt a klimaxot érted? Van egy rossz hírem, a női ruha nem jár együtt a női léttel szerencsére. Bele is őrülnék, ha azoknak a libáknak a fejével kellene gondolkodnom. Az a sok hangulatváltozás...  Ne kerüljünk az utadba? Már megbocsáss, de ti kerültetek az én utamba. Szó szerint megakadályoztatok abban, hogy meglépjek. Már rég itt sem lennék, ha rajtam múlna, még így sem, hogy ilyen jóképű férfiak vesznek körül. Na jó, a társaság ellen nem ellenkezem... és az ellen sem, hogy fogva tartotok, bár nem a jelenlegi a kedvenc témám ilyenkor. 

* Ahogy a fejéhez Hunter megint hozzáér morogva csapott a kezére. * Viszed innen a mocskos mancsod? Már megmondtam, hogy milyen helyzetben érhet valaki a hajamhoz. Tartsd meg a tiszteletet a másik iránt, vagy olyant teszek, amit nagyon megbánsz... (Pl a tűsarkút beleállítja a vádlijába. Nem kellemes és gyakorta használt támadása.) Chh.. Attól még, hogy a te informátoraid gyengék én a legjobb körökbe kapok betekintést. Sepregess egy kicsit a saját portádon, a vér áztatta fekete gyémántok mindig is a legkelendőbbek voltak a piacon. A súlyuk százszorosát érik fehér gyémántban. * Mondta szinte megsértve. * 

A csillagok két külön bányából származnak. Az egyik egy északi városból, Laturiból, a másik egy déli testvérvárosából Roseinből való. Körülbelül egy időben találták meg a két szokatlanul nagy méretű fekete gyémántot és mind a két esetben egy munkás meghalt érte. Az egyiknek a keze szakadt le egy csíle miatt, a másiknak a nyakát metszette el az omláskor a fejére eső éles szikla. A csillagok, ekkor még csiszolatlanul egy fiatal mesterhez kerültek, aki megállapította, hogy a kövek szálerezete majdnem teljesen azonos, mintha ikerkövek lennének. A kövek elhelyezkedése és a bányákban korábban talált hasonló kövek miatt az egyik professzor, Nicholas Flo Richardson kijelentette, hogy a két magasan fekvő város alatt elterülő föld egykoron egy helyen volt, a föld megrepedt, szétnyílt és elcsúszott az alattunk elterülő láván, majd megemelkedett és így jött létre a szakadékoktól terhes pusztánk hosszú idővel ezelőtt. Óh, elkalandoztam, a csillagoknál tartottam. A mester az ikreket azonos módon csiszolta meg, s foglalta ékszerhüvelybe körülbelül nyolc héttel ezelőtt. Az uralkodónk pedig hitvesének szánva a köveket kérette magához a csiszolatokat. Az út még több, mint 2 hét, mire eljutottak volna a fővárosba a legnagyobb titokban.

* Assassin kérdésére hümmögéssel válaszol. * Az enyémben hajnal szerepelt....

Ennyi kevés a rajongáshoz... * Jegyezte meg tömören, ahogy szigorúan nézett végig a kis társaságon. Ahhoz képest, hogy egy egyszerű, rutin munkának tűnt, egy egész csapat épült a helyzet köré. Ez egyáltalán nem tetszett neki. Több ember, több hibalehetőség, több időt kell szánni a tervezésre... Shadow ráncolni kezdte a szemöldökét, ennyit megengedhetett magának az érzelmei kimutatásából. * Ha a valódiakat lopta el, jól járt.* A tekintetét lassan emelte a vörösre, aki hosszabb magyarázatot készült adni arról, miért nem nő... a beszéde szinte elszórakoztatta, talán éppen a hosszas leírás miatt hasonlított mégiscsak a "libákra". *

Nem vártam köszönetet. * Ez azt jelentette az ő nyelvén: nincs mit megköszönnie; egyszerűen csak ritka, hogy ilyesmit kimondana. * Meg akarod beszélni? Elég az útvonalakat legfeljebb. Az enyém észak.
* A bemutatkozásnál hosszabb ideig hallgatott, mielőtt megszólalt volna kurtán, kimérten. * Shadow.

* Amíg a kövek történetét hallgatta, csendben volt (nem mintha egyébként a sok beszédéről lett volna híres), figyelt. A történetet már hallotta, de akadt benne néhány pont, amelynek újnak számított az ismeretei között. * Amíg eljutnak. Ha valóban elemelted, ahogyan mondtad, már nem fognak.

* A kínálásra nem reagált, legalábbis azok szerint, akik nem figyelték eléggé. Egy hosszabb pislogás kíséretében köszönte meg a gesztust, de nem gondolta meg magát. *
A levél hajnalt írt, 6 óra tájékán.

*Nem szólt kivételesen közbe, de elég jót mulatott az egybegyűltek szavain, egymás felé. Habár ami felé jött, szinte teljesen lepergett róla, vagy legalábbis nem vette fel, amit az egója miatt tudott megtenni. Ha nem volt olyan, ami közvetlenül neki ment, észre sem vette. Egyedül régi riválisa-barátja volt a kivétel, mert ő nála minden apró szúrásnál érezte, ahogyan az játszik az egójával.*
- Úgy látszik...valakinél mégsem kevés.....
* Nathra pillantva vigyorgott továbbra is. Nagyon is mulattatta ,ahogyan a vörös ellentmond magának, s ahogyan ez az egész elkezdett egy irányba haladni.*
- Nem hagyhattuk, hogy meglépj. Ennyi. Az a karkötő pont ugyan úgy kellet volna nekem is, mint itt bármelyikünknek. Bár, most már letettem róla...sokkal jobban érdekel, hogy ki próbált meg játszani velem...és, ha igazat mondasz, akkor az az ékszer...amit elviekben elcsentél.

*Felnevetett, de még időben elkapta a kezét, mielőtt rácsaphattak volna. Ugyan azzal a lendülettel  vágódott tovább s elvette a kést, amit még az imént dobott el. Habár Assasin szavaia kivételesen nem válaszolt, a mosolya és a szemei is sötéten fénylettek meg.* Legközelebb egyikünk sem fog célpontot téveszteni.....
*Majd tovább ment megropogtatta a fejét.*
Nem vársz köszönetet, de elmondtam. Többet úgysem fogom megtenni.
*Vont vállat. Igazából nem nagyon zavartatta magát az ilyenek miatt.*

*A történt alatt már helyet foglalt. Hosszan hallgatta, elgondolkodott, mialatt a karfára tette a könyökét ,s azzal támasztotta ki a fejét. Ha ez mind igaz volt, márpedig miért ne lett volna az, rá kellet jönnie, hogy valami zavar támadt az információiban. Erre akaratlanul is hangosan csettintett egyet a nyelvével. Eddig nem volt ilyen, és nem is szerette a hasonló dolgokat. Összevonta kissé a szemöldökét...... az, hogy őt "elárulják", nagy bátorság kellet....vagy sok pénz és befolyás. Ciccegve nevetett fel.*
És még két hét, mire el is jutnak, ha nem teszünk valamit ellene.
*Pillantott hirtelen fel a vöröskére.*
Nem nézem le sem a tudásod, sem a képességed, de biztos vagyok most már abban, hogy amiket elcsentél, nem az eredetik. Az egész este egy megjátszott színjáték volt, gondos előkészületekkel, ahhoz, hogy minket csapdába csaljanak. A főbb őröket ki is húzhatjuk a listáról...ismerem mind, egyiknek sincs ennyi sütnivalója.
*Fonta karba a kezeit, ahogyan egyik személyről a másikra vonta a pillantását.*
A karkötő eredeti...de értéke jóval alacsonyabb a levélben lévőtől...amit elhoztál meg, biztosan csak egy nagyon jó másolat. A gyémántok nem voltak az épületben....csak mi négyen kaptuk meg a leveleket....nem is egyforma időpontokkal.
*Vonta lejjebb egy kicsit a pillantását. Ismerős volt neki kissé ez a módszer...nagyon is.*
Valószínűleg jóval a mai esemény előtt lefizettek valakit, hogy adjanak információt ....bármit rólunk. És éppen ezért...mindegyikünk informátorai mást szivárogtattak ki.
*Hunyta le a szemeit, hátradőlve s kényelmesen a tarkójára emelve kezeit.*
Ch....nagyon idegesítő, hogy eddig elmertek menni.....

*Mivel éppen akkor pillantott vissza, mikor Shadow a hosszabb pillantással megköszönte a kínálást. Aprót biccentett, azzal ismét a teájához nyúlt.*
Az enyémben este 9 szerepel...napnyugta után.... érthetően nappal nem próbálkoznak be...így szétosztottak minket...kettő reggel..kettő este....ch...rohadékok.
*Morogta maga elé. Sajnálatos módon nagyon is ismerte ezeket a dolgokat....egy pillanatra érezte, hogy legszívesebben mindet azonnal megölné....de inkább csak egy aprót felnevetett. Az ölés sosem rázta meg...de, sosem ölt olyat, akit nem ítélt meg arra valónak.*

*Karba font kezekkel dőlt hátra a székén és folyamatosan a kis csapatott pásztázta. szerette kicsit "távolabbról figyelni a dogokat, mert akkor mindig többet vehetett észre, mint mikor teljesen belefolyik., Tekintetét egyenesen a vöröskére szegezte és csak egy halvány mosoly kúszott az arcára. Minél jobban próbálta győzködni, hogy attól még hogy női ruha van rajta nem az, annál inkább hasonlított a hölgyikékre. *

*Halkan sóhajtott fel., már ismerte annyira vetélytársát, hogy tudja néha rájön a cukkolhatnék*
- Vigyázz.. a végén még egy tűsarkat találsz a lábadban...  *szeme sarkából pillantott rá Hunterre és csak egy halvány mosoly kúszott fel arára*
- perszeeee... ha te mondod....

*A történet már ismerte, még több verzióban is, de úgy vélte hogy sosem ártott újra meghallgatni őket még ha ismerte is. Előfordulhatott hogy ettől még talál benne valami új infót, ami azelőtt elkerülte a figyelmét. Ezért is csendben hallgatta végig ahogy a másik elmesélte. Elgondolkodott egy kissé. Már csak a gondolat is zavarta, hogy valaki... vagy valakik képesek volták feldobni csak azért hogy elkaphassák. Bár ... ez még is valamilyen szinten egy kicsit még talán hízelgő is volt számára. *
- bosszantó az biztos... de itt már csak az a kérdés, hogy ha eddig elmentek miattunk... még meddig?... aki ezt az egészet megszervezte valószínűleg, bármit hajlandó bevetni hogy kézre kerítsen minket...

* Csendben pillantott egyik férfiről a másikra, majd elöntötte a pulykaméreg, amikor Hunter az ő drága és szép kövecskéit leszólta. Nem kellett sok, csak három másodpercnyi színtiszta gondolkodás, hogy lenyugodjon. Kortyolt egyet a teából, majd felsóhajtott. * Szívem szerint cselekedhetnék, s akkor azt mondom, hogy igazad van, menj a szállítmány után és kapd el, de... már így is elég gerinctelennek tartotok, amiért megtartottam a levelet, így inkább nem reagálok erre a részre. * ~A levelet, ami Loutte-nek szólt eredetileg. Az a mocsok, nem csak, hogy azt hiszi, hogy jobb nálam, de még így is terjeszti. Mintha én csak egy kis mitugrász volnék.~* Attól még, hogy ahogy elnézem mindegyikőtök legalább 10 évvel idősebb nálam, attól még nem vagyok teljesen kezdő, tudom melyik információ a teljesen fals és melyik gyémánt valódi. * Kicsit erősebben koccantva leteszi a csészét, majd felkel. Tudja, hogy az ékszerek valódiak, méghozzá azért, mert nem rá számítottak. * Nos, most, hogy megbeszéltük, hogy a kövek hamisak lés a karkötő sem ér sokat akkor minden bizonnyal egyetértetek abban, hogy távozhatok anélkül, hogy megpróbálnátok megállítani. A találkozási pontra... * ~NINCSAZAZISTENHOGYODAMENJEK!...~ * nem hiszem, hogy elmennék... Úgyhogy köszöntem a teát, viszont nekem dolgom van...