Róma

* Cicero a kijelentésre, hogy igyekszik először csak elmosolyodott, majd jóízűen elnevette magát. * Hát, ha Capri a trón és Róma lenne egyben, akkor nyilván az a megrozzant vénember tényleg igyekezne, de... Bocsáss meg kérlek, csak rég nevettem ilyen jót. A tudatlanság sajnos egy átok, amit a családod kényszerített rád. Olvass, olvass sokat és érdeklődj, de ne hagyd, hogy befolyásoljanak, csak a tényeket ismerd el, csak annak higgy. * Mondta, majd a lány kezére pillantott. * A kirohanásokat fogd vissza, nem tűröm a tiszteletlenséget. Az asztal egyébként is erősebb, mint a gyenge bőr a kézfejeden, ha tovább folytatod a csapkodását, úgy te fogsz megsérülni.  * Meghallgatta Lae hozzászólását, nem szokta gyakran megtenni, épp ezért ilyenkor próbált odafigyelni, hogy ne fojtsa bele a szót. *

- Sokat olvasok. 
*Válaszolta kissé kimérten a nevetés miatt. Valóban így volt. Eddigi élete nagy részét olvasással és tanulással töltött ki. Mindenfélét a saját és más nyelveken is. Aemilia rengeteget tudott a kortárs nőivel ellentétben. A családja ezt adta neki azért, hogy ne mozduljon ki a négy fal közül. És pont ezért, mert nem mozdulhatott ki szinte sosem, nem tudott, nem igazat adni valahol a férfinak. Talán a híreket nem tudhatta, talán elrejtették előtte valóban az igazságot. Összevonta a szemöldökét, mert rádöbbent, hogy gyermekes viselkedése miatt robbant ki, holott ennél jóval érettebben szokta kezelni a dolgokat.
Megérintette a kezével a másikat ott ahol előzőleg az ajtóba csapott. Lepillantott.*
- Elnézéseteket kérem......
*Amit Ciceró mondott neki logikusnak tűnt, ugyanakkor nem hagyhatta, hogy befolyásolja. Hiszen.... még ha kellemes volt elfelejtenie a feladatát, de az folyton ott lebegett a feje fölött. Lassan ült vissza.*
- Emiatt költöznek ide emberek messziről? Amit tegnap Antonius említett?

* Rápillantott a vele egyidős lány kezére, nem látott rajta sérülést, ami esetleg az ő közbeavatkozását igényelte volna... Ciceró azt mondta neki, hogy ne fedje fel előtte, de... nem tudott volna elmenni mellette, ha esetleg bajba kerül, legyen az akár apróság is. Tudta, hogy rivális családból származik, mégsem tekintett rá ellenség vagy vetélytársként. Tegnap sikerült neki egy kis időre... de bűntudata lett miatta.
Ahogy a férfi reagált rá, tetszett neki. Ezek az apróságok kötötték leginkább mellé, amiért a két év alatt lassan, de biztosan kezdett a családjaként tekinteni ezekre az emberekre.

Észrevette, hogy az apró hozzászólása miatt ráfigyelnek, így inkább elharapta a mondatot és meghúzta magát. Mindig is tartott a fürkészőn rászegeződő tekintetektől, legalábbis azoktól, amelyek a beszédét illették. Nem érezte magát különösebben okosnak, tanult sem volt, de sokat fejlődött Tiberius mellett. *
Csak vigyázz magadra... * Mondta halkan, lehajtva a fejét. A válaszokat meghagyta a családfőnek. *